Nagy nehezen egy ismerős arc lát meg engem és el is indulok az irányába:
-Jelena úrnő! Végre valaki ismerős arc... sajnos egyedül maradtam a tömegben... had gratuláljak mégegyszer és akkor nem is tartom fel, megyek az előadásra és bent találkozunk!
Nem nagyon tudtam most mit tegyek így az Úrnő javaslatát követve bementem bár néha mintha ismerős hangokat hallottam volna....

Ekkor láttam meg a tömegből kiemelkedni Lolát és nagyon dühös arccal, bár mégis igyekezett kedvesen mosolyogni ahogy előadóhoz illik, csak nehogy baj legyen belőle....
Majd az ifjú király felé fordultam:
-Fenség ha megengedi egy szóra, szerintem nem lesz belőle baj ha megnézzük, sőt mi több nagyon tetszene Magának!
próbáltam kicsit segíteni a lányoknak és reméltem nem veszik a fejünket ha mégis valami baj ütne ki az egészből....

/Helly és a csajok/


/A képen balra./


Egészen elkeserítő a helyzet és talán katasztrófába is futna anyagilag, ha nagymacskák idomára nem állna hirtelen a dolgok élére. Leila elképedve fordult utána, ahogy lejött a porondról és testvére elrohant mellette egy szó nélkül. Ám jó oka volt rá.
Indulatoktól fűtött beszédet intézett az előkelő nézőkhöz. És különösképpen az új uralkodó döntését várta a végén. Aki pedig csak jobb keze egy intésével jelezte, hogy Lola menjen el és intézkedjen a további műsorról. Majd oda hajolt Jelena nénikéjéhez és Helléna is csak azért hallotta mit súg, mert közel volt.
-Azt hiszem nem lehetnék a lovag király fia, ha megijednék egy-két állattól.
* A grófnő fa arccal, de egyetértően bólintott. És immáron ostoros hősnőnknek minden készen áll, hogy ma esti produkciója elkezdődjön.

Nem akartam az ifjú uralkodó szavába és gondolataiba vágni, de láttam rajta erős kék vérrel rendelkezik. Ez valahol jó, de lehet ez még visszaüt neki.

Mosolyogva ránéztem mondata után, de utána rögtön előre néztem a lányoknak miféle grandiózus produkciójuk lesz az új királynak, hisz tudtam most nagyot akarnak durrantani, de nehogy balul üssön ki, mint a kapkodás miatt a rinocérosznál... ekkor kicsit megizzadtam, még nem dolgoztam fel az esetet, de azonnal elűztem a fájó gondolatokat és csakis az előadást vártam

//képen jobbra//

Igen csak nagy kő esett le a szívemről, amikor megkaptuk a fiatal király jóváhagyását, így volt esély, hogy kiköszörüljük a kudarcot és megalapozzuk egy jól menő üzlet alapjait.
- Azt hiszem ez eldöntötte a kérdést. – néztem a fancsali képű katonára, de aztán ár rohantam is, hogy előkészítsem a produkciómat.
Voltak olyan szétszedhető ketreceink, amikkel körbevehettük a porond helyét, ami valószínűleg biztonságérzetet ad majd a nézőknek, habár az én cicusaim úgy sem bántanának senkit.
Bíztam magamban és az állataimban, akiket kölyök koruk óta neveltem. Tudtam, hogy nem okoznak bajt és most csak rajtam múlik, hogy mi lesz a sorsa a társulatnak. Felfelé vagy lefelé halad majd a karrierünk.
Kis dobogók álltak már körbe és karikák, mikor bevezettem a macskákat.

/Helly és a csajok/


/A képen balra./


Az előadásod elkezdődött és te már alig várod, hogy megmutasd a neves közönségnek, hogy mi is amit tudsz. És főként macskáid persze. A rácsok nem csak biztonságérzetet adnak a nézőknek, de remek körítés is, amivel a produkciót veszélyesebbnek és egyben exkluzívabbnak mutatják a vasak.
Már javában bent voltak kedvenceid, amikor az eddig magára hangos ugatással figyelmet felhívó öleb kiugrik öreg gazdája, egy madám kezei közül és a rácsok közt átbújva közvetlen közelről kezdi ugatni az oroszlánt.
Páran a nézők közül megjegyzik, hogy miért kellett ezt a korcsot magával hoznia. Lehetne már ilyen idősen esze a néninek. Ám tőled ez sokkal többet vár és nagymacskáidtól, akikre talán a szaguk miatt, de nagyon haragszik a házi kedvenc.


/Ha Helléna nem akar ebben a körben írni, nem muszáj./

//képen jobbra//

Nem mondom azt, hogy a cicusok nem figyelnek és néha nem morrannak fel, ahogy a fülüket ide-oda forgatva azonosítják a különféle zajokat. De már éppen eléggé megszokták a tömeget, a nézők izgatott kiáltásait és a testszagokat, hogy különösebben beindulnának rá.
Különben is, nem hagyok nekik időt a nézelődésre, mert a műsor elindul és kedvenc állataim tudják a dolgukat, egészen addig……..míg az a vakarcs, be nem rohan egyenesen az oroszlánom orra elé és el nem kezd pattogni és ugatni.
Szegény cicám, először csak bambán nézi az akkora állatot, am a mancsa alatt elférne, fel nem foghatja, hogy mit akar tőle.
Azonban nem akarom megvárni, míg úgy dönt, hogy feltűzi a karmaira. Nem azért mert nem érdemelné meg, hanem mert talán a hölgy zokon venné és talán elég magasan van a ranglétrán, hogy ezt hangoztassa is.
Megcsördítem az ostoromat, amivel elvonom oroszlánom figyelmét, de ezzel a lendülettel tekeredik körbe a komisz jószágon és rántom magam felé, majd ha tudom megfogva, a segítőm kezébe nyomva.
- Vidd innen és ……na jó ne fojtsd vízbe. – sóhajtok, mert legszívesebben ezt tenném vele, meg a gazdájával is.
- Ugrás! Körbe-körbe! – kiáltom a macskáknak közben.

/Helly és a csajok/


/A képen balra./


A mozdulatod szerencsére elterelte a nagyobb állat figyelmét és egyben a kis szobacirkálót a kezedbe kaparintottad, ám az harciasságát a te ujjadon élezi/fényezi, mely elkezdett apró csermelyben vérezni. Ám a segítőd eltüntette. Igazán megérdemelte volna, hogy a vízzel kapcsolatos terveddel, ám nincs ilyen szerencséd.
Ám türelmed nem haszon nélküli! A nagymacskákra ezúton is átragad nyugalmad és pörgős, lebilincselő előadást mutatnak be a te irányításoddal. Úgy tűnik a mai este minden jól alakul immáron, este pedig fáradtan köszön el tőled Leila és Helly, hogy szobájuk felé induljanak.
-Aludj jól! Reggel jövünk, amint lehet.

//képen jobbra//

Igazán büszke lehetek a "tanítványaimra", mert a bundások igen csak jó kis műsort produkálnak a kis zavar ellenére. Könnyedén ugranak egyik dobogóról a másikra, ügyesen, érintés nélkül szökkennek át a karikákon, még akkor is, amikor tüzes lánggal ég.
A legvégén egymás mellé fekszenek és én keresztben végig terülök rajtuk, még egy-két nyálas puszit is kapok, hogy a hatás teljes legyen.
Mikor visszamennek a ketrecbe én boldogan hajolok meg a tapsra és a kiabálásra, amivel elismerik a produkciót.
Reméltem, hogy a kis királyfinak is tetszett, mert akkor minden gondunknak vége.
- Ti is aludjatok jól. - búcsúzom el húgomtól és Hellytől fáradtan.

Ámulva néztem a műsort Lola és Leila is kitett magáért, én már csak tudom pár műsorukat már láttam a lányoknak. Amikor a kutya a színre lépett megijedtem, hogy valami nagy baj lesz és az öklömet jól meg is szorítottam, de az idomárlány jól kezelte a dolgot, igaz mire megnyugodtam kissé elzsibadt a kezem, közben-közben az ifjú királyra is ránéztem mit gondol meg Jelenára is. A fiúnak tetszett amit lát, láttam a szemében, Jelena nos ő belőle nem tudtam kiolvasni mit is gondol....
Az előadás után összefutottunk és mielőtt a lányok búcsúzkodtak volna:
-Nagyon ügyesek vagytok! Eddigi egyik legjobb műsorotok volt, gratulálok hozzá!
Majd a lányokon láttam hogy fáradtak, ezért én is a nyugovóra térés mellé álltam:
-Rendben, nyugodalmas jó éjszakát
és mivel Leila velem jön vele próbálok beszélgetni:
-kis uralkodónak tetszett a műsor láttam a szemében! Nem tudom ti mennyire láttátok

/Helly és a csajok/


/A képen balra./


Nem csak az új királynál, de általában minden vendégnél jól záródott az este. Volt persze olyan, akinek az arcáról semmi érzelmet nem lehetett leolvasni. Ám talán nem is kell minden lap mögé belátni.
Reggel viszont egy meglepő kérdéssel nyit a porondmester, amikor mind  hárman együtt vagytok. És ez nem más, mint
-Akkor irány Raydan és a törpék birodalma?

//képen jobbra//

Reggel kicsit tovább időzöm a fekhelyemen, a jóleső elégedettség szinte doromból bennem. El is határozom, hogy valami nyalánksággal kedveskedem majd a cicáimnak, hogy ilyen ügyesek voltak és ezzel megalapozták az anyagi biztonságunkat.
Biztos voltam benne, hogy elnyertük a kis fenség és a nemesség tetszését.
Mikor felkeltem találkoztam a szintén már fent lévő törp lánnyal és a húgomnak, de nem sokárs a porondmester robogott be és meglepő kérdést tett fel.
- Én nem tudok róla. Oda megyünk? - nézek meglepődve Hellénára.

Az este egész jól telt és gyorsan el is aludtam a hosszú nap után, reggel a nap első sugaraira és a kellemes madárcsicsergésre keltem ésbár úgy tűnhet másoknak hogy gyakran alszom ilyen nagy és kényelmes szobákban ez korán sem igaz. Hosszú idő után először volt ilyenhez szerencsém, sőt ha jobban visszaemlékezem testvérem amikor kinevezésre került otthon a tanácsban és megünnepeltük azt, merthát nem minden nap van a törp nővére tanácsosnak kinevezve.... na akkor aludtam ilyen szép rezidencián egyedül, ugyanis én mindig a családunk rezidenciáján voltam, amiért még Triin és az én nagyapám dolgozott keményen a királynak....

A kellemes szép emlékek felidézése után kissé könnyes szemmel keltem ki az ágyból és Leilát figyeltem hogyan is alszik, ő pár perc múlva kelt fel, és utána a dolgok gyorsan lezajlottak, reggeli, öltözés és irány lefele.

A porondmester egy korán sem meglepő kérdéssel állt elő, de viszont az időzítést nem éreztem tökéletesnek:
kezemmel a tarkómat fogtam és kissé kellemetlen érzéssel fojtattam:
-Nos nekem arra vezet az utam a továbbiakban, ha ma nem is de egy pár nap múlva indulnom kell haza Királyommal van bőven megbeszélni valóm....
Kis szünetet tartva folytattam a lányokra nézve:
-de nem akarlak magammal rángatni titeket ha nem arra akartok jönni, végülis nektek is megvan a saját életetek......
néztem a két ember lányra mit válaszolnak....

/Helly és a csajok/


/A képen balra./


-Igen, mi készen állunk. -vágta rá Leila, de nővére is vele egy időben, majd picit később a törpe lány is pont ezzel ellentétesen nyilatkozott. Pedig a nyughatatlan vörös már égett a vágytól, hogy bajba keveredjen újra, immár egy idegen nép területén.
-Akkor szerintem mi is várhatunk. A város nagy és még nem látta mindenki a produkciónkat. -néz a porondmesterre, aki csak némán bólint. Nincs ellenére még egy kicsit aratni a tegnapi győzelem sikerét, hiszen Helly nélkül valószínűleg a főkapun sem jutnának be a mélyben rejlő királysághoz. És még így sem teljesen biztos az áteresztés.
A tanácsosasszony azt választotta, hogy még egy kicsit belemélyed az emberek politikájába és nem is kell sokat várnia. A délelőtt folyamán odalép hozzá egy alak -ha a szobájában van, akkor felkeresi őt ott- és rögtön a tárgyra tér.
-Jó napot, hölgyem! Úgy tudom, nyitott az érdekességek iránt. Talán meg kellene látogatnia SzentKő várát, ahonnan furcsa jelentéseket kaptunk. És befolyásával ráhathatna az eseményekre.

//képen jobbra//

- Mikor először volt róla szó, hogy arra vehetnénk az utunkat, ismeretlen világot meghódítani, már akkor is kedvemre volt az ötlet, így nem rángatnál bele semmibe. – Mosolygok a szabadkozó törpére. – Legalábbis a magam nevében, de gondolom Leila nevében is mondhatom. És, ahogy drága porondmesterünk képét elnézem, neki sincs ellenére. – intek a férfi felé. – Na, de amíg maradunk semmi nem akadályozhat meg minket, hogy teletömjük a zsebünket még pár előadás alatt. Mindenesetre én ma nagybevásárlok az állatoknak és valami nasit is venni akarok nekik, mert annyira cukin viselkedtek tegnap.

-Ohh hát rendben! Akkor mit szóltok ha holnap indulunk? Én még ellátogatnék a könyvtárba és pár térképészhez a mai nap és utána nekem más dolgom nincs is...
Majd miután megbeszéltük az indulás dátumát én visszamentem a szobámba a térképért melyet már rég magamnál hurcolok, és pont amikor indulni akartam kopogtattak:
-Miről beszél? Szentkő vára? Mi történik ott?-majd térképemen megnéztem útba esik-e Raydan felé és ettől az információtól függően döntök majd betudoke oda is menni.... Mertha nem esik útba akkor mennem kell Raydanba és onnan tovább indulva lesz esélyem SzentKőre is elmenni....

/Helly és a csajok/


/A képen balra./


 -SzentKő vára nincs ezen a térképen, úgy látom. Jóval régebbinek tűnik, mint ahogy megalapították azt a települést.
* Az idegen egy pontra teszi a kezét az erdei elfek területe mellett közvetlenül. Pont a másik irányba, a kontinens keleti partján fekszik Awyris, míg te a nyugati parttal párhuzamosan akarsz egyre délebbre menni. Nagyon úgy tűnik, hogy ha a királyodat nem akarod tovább várakoztatni, akkor ki kell hagynod egyelőre az oda látogatást.
A könyvek terén viszont csalódnod kell az új barátaid vendégszeretetében. Sem a könyvtár nem nyitott az idegenek előtt, sem a térképésznél nem nézhetsz bele a dolgokba. Ha megmutatod a sajátodat, akkor pedig...
-Úgy tűnik valami nagyon fontos helyet jelölt be a készítő. De nem igazán lehet tudni, hogy mit. Sajnos ismeretlen vidék számunkra az. Annyi bizonyos, hogy a drowokon kívül a kemény időjárással és valószínűleg azokkal a szörnyekkel is meg kell küzdeni, akik ilyen keményre edzették a sötét elfeket.
* Ennyi az összes, amit megtudhatsz ettől a kitérőtől. Ám egyre inkább nő benned a meggyőződés, hogy valami értékes az, amire Természet Anya rá akart vezetni, nem csupán a tájékozódásodat segíteni.
Eközben Lola visszatér a bevásárlásból és a porondmestert és az erőművészt látja veszekedni egy a lábán alig álló idegennel.
-Álljatok félre! Megölöm ezeket az emberevő szörnyeket. Mondom! Ezzel a bicskával elintézem mind.
* Ezzel egy nagyon rövid pengét húzott ki a szakadt, koszos ruhája alól.

//képen jobbra//

- Hát, ha holnap már indulni akarsz, akkor talán még két előadás belefér….. – mondom elgondolkozva és bólintok a porondmesternek, hogy akkor így szervezze.
- Neked jó ismerkedést a könyvekkel, én akkor megyek. – mondom Hellynek.
Megrendelem a piacon a húst és minden macskám kap egy hatalmas marha lábszárcsontot, amit gyorsan át is akarok adni nekik, de ahogy a helyükhöz igyekszem, már messziről hangos szóváltást hallok.
Az idegen láttán meglepődve húzom fel a szemöldököm, főleg, hogy olyan emberekkel veszekszik, akik megehetik reggelire.
- Mi folyik itt? Kit akar maga bántani? Milyen szörnyek vannak itt? – nézek egyikről a másikra és rossz előérzetem lesz.

/Helly és a csajok/


/A képen balra./


Egykori szeretőd csak int a hangoskodó felé és az nem is fukarkodik a szóval elmagyarázni a helyzetet.
-Ezekkel a gyilkosokkal itt! -mutat a ketrecekre- Nem tűröm, hogy kiszökjenek és a lányomat felfalják este az ágyában. Eresszenek oda és legyilkolom őket egymagam. Öltem én már bikát is!
* A kezében tartott fegyvert -biztosan nem ezzel terítette le az említett szarvasmarhát anno- meglóbálva mutatta, hogy kész szembe szállni az emberevő ragadozókkal, akiket a cirkuszosok... közelebbről TE hoztál a városiak életébe.


/Bocsi a rövidért, Helly jelezte, hogy ezt a kört kihagyja./

//képen jobbra//


Nem nagyon kell ösztökélni a kis embert, hogy elmondja, milyen szörnyekre gondol, amire persze jócskán felszalad a szemöldököm, de az előhúzott szalonnázó bicska láttán legszívesebben nevetésbe törnék ki.
Ha azt nézem, hogy az oroszlánom szemfoga majdnem kétszer ilyen hosszú, ezen nem lehet csodálkozni.
Ha rosszkedvemben lennék még meg is engedném neki, hogy bemenjen valamelyik ketrecbe és próbára tegye magát, de hát nem akarom magamra haragítani, valami eszelős bolond miatt a királyi város hangulatát.
- Mondja jóember, látta maga a műsorunkat? – kérdezem lefegyverző mosollyal, miközben rámarkolok az egyik marhacsontra és közeledem hozzá. – Látta, hogy még azt a kis csaholó méregzsákot sem bántották, aki pedig majdnem nekik ment?
Ha sikerül a szavaimmal elterelni a figyelmét, míg karnyújtásnyira érek, akkor nem habozok meglendíteni a csontot és jól kupán csapni vele.
- Vigyétek az őrséghez, hagy aludja ki magát valami cellában. – mondom az erőembernek, ha sikerül.

/Helly és a csajok/


/A képen balra./


-Láttam. -állítja határozottan- Az a bo...
* Nem volt illendő tőled, hogy félbeszakítottad, de ebben a helyzetben mindenki megért, miért tetted. Valószínűleg jobban tetted, hogy nem etetted meg a nagymacskákkal, hiszen a rinocérosz után ezt biztosan egy újabb végzetes tévedésnek könyvelte volna el a városőrség. Így viszont bár húzzák a szájukat, hogy egy eszméletlen részeget ismeretlen eredetű púppal a fején odavisztek, de nem csinálnak belőle különösebben nagy ügyet.
A nap további része eseménytelenül telik el. És másnap a terveitek szerint -ha tartjátok magatokat hozzá-, akkor elindulhattok hazafelé. A frissen szerzett ismerősöktől persze addig van bőven ideje Hellénának, hogy elköszönjön. Hiszen nem kell sietnetek.

-Úgy néz ki sajnos Szentkő várának várnia kell uralkodóm nem várathatom meg azzal, hogy ki lett az uralkodó. Valószínüleg Jelena úrnő és az ifjú király is jó néven venné ha miharabb eljutna ez Raydanba és újabb delegációk érkezhetnek a további tárgyalások érdekében.
Sajnos könyvtári útjaim nem jártak sikerrel és még csak azt sem mondhatom sokat tudtam meg róla miért is ott van aza jelölés ahol.... de utána legalább Jelenával mégegyszer beszélek indulásom előtt és tudatom vele mennyire hálás is vagyok, hogy résztvehettem a tanács munkájában és hogy már amennyire tudtam belenézhettem a könyvek tartalmába is. Továbbá kiemelem nekik azt is, hogy királyom valószínüleg további delegációkat küld majd tárgyalásokra az esetleges további és mélyebb barátság kialakítása érdekében. Majd az ifjú uralkodótól és elbúcsúztam a legjobbakat kívánva, és mentem a cuccomat összeszedni.

Reggel ha senki nem zavar meg előtte útra készen várom a lányokat
-Jó reggelt utitársak! Készen vagytok az útra a hegymélye felé?

/Helly és a csajok/


/A képen balra./


Jelena nagyon örült, hogy megismert. És megígérte, hogy ha legközelebb itt jársz és majd megkéred, akkor közben jár az érdekedben, hogy szól a könyvtárosnak és a térképésznek, hogy szabad bejárást kapj az olvasnivalók közzé. Hiszen nagyra értékeli, hogy érdekel az emberek kultúrája és egy szimpatikus lányt ismert meg benned.
Ám a dupla előadás után álmosan kelt fel Leila. És mint aki nem itta meg a kávéját vánszorog utánad. Igaz nem is tervezi, hiszen így félálomban, nem túlságosan felpörögve is ki tudja pihenni majd magát a kocsin.
-Én kész vagyok. A többiek?
* Ám a kalandjaitok Raydanban már egy egész másik mese lesz...

//képen jobbra//

Másnap kicsit nehézkesen megy a felkelés, de az állatok miatt nem halaszthatom el, mert nekik nehéz megmagyarázni miért nem jön a reggeli. Szóval ellátom őket, aztán megeszem a saját reggelimet is.
Tudom, hogy a mai napra időzül az indulás, így mire elkezdek pakolni, már mindenki sürög-forog a társulatban. Van benne tapasztalatunk és gyakorlatunk, így mikor megjelenik Helly, hogy mehetünk, már nem sok idő kell, hogy a karaván nekilóduljon.
- Kalandra fel! – rikkantom el magam, hiszen a vándorlás és a szórakoztatás az életünk.


//Köszönöm a játékot //

A lányok reggel gyorsan készen álltak és a társulat többi tagja is, én próbáltam nem feltartani a sort, és gyorsan keresni kezdtem a lányokat, majd sikeresen Lola és Leila szekerére pakoltam le a sok cuccom majd felültem a kocsi hátuljára.

Királyöbölben sok új dolgot ismertem meg és remélve, hogy otthon is helyesnek látják lépéseim indultam hazafele, a város határában a még felkelő nap alatt Királyöböl házainak és épületeinek körvonalát nézve hagytam magam mögött ezeket a csodás heteket és még én sem tudtam mi vár ránk az úton és a hegymélyben.....

//Köszönöm a játékot!//

/Octavia/




Hangosan csattan az ajtód. És aki előtte van most, az a férfi is dühös. Eddig sem sokat titkolta viszonyotokat, de aki eddig nem értesült róla, az most felkapja a fejét a palotában. A főtanácsos hangja rekedtes kicsit, de jól érthető.
-Kitekerem a nyakát annak a rohadt kurvának! Életem romokban hever és most tervezhetek mindent elölről. Jelena kinevetett, mikor megkértem a kezét. Pedig tudhatta jól, hogy nem fogok megelégedni továbbra is csak a főtanácsosi poszttal. Nem ezért beszéltünk titkos gyűléseinken többször is Astelath meggyilkoltatásáról.
Meg fogom ölni az új királyt és a szépséges gyámját. Csak előbb ki kell tervelnem, hogyan szerzem meg tőlük a koronát. A ribanc kékvérű, ezért kellett volna a házasság.
* Az ömlő beszédjének az egyensúlya megbillenése vetett véget, ám hamar elkapta a szekrény oldalát és visszanyerte... ahogy büszkeségét tervezi újra megszerezni.
Ám valami azt súgja neked, hogy nem ötletekét jött hozzád ilyen állapotban, hanem sokkal földibb dolgokért!