//Képen jobbra//

Helléna szavai azt mutatják, hogy valószínűleg a grófnőnek, vagyis már a király gyámjának kisebb gondja is nagyobb annál, mint hogy a mi problémánkkal foglalkozzon. Ahogy az is biztos, hogy most nagy illetlenség lenne szóba hozni. Kissé elszomorodom, mert az idő csak megy és egyre kevesebb rá az esély, hogy itt mi valahol felállíthatjuk a sátrunkat, mivel annak most lett volna értelme, vagy még előbb.
Meglepődöm, amikor a frissen koronázott nemes a kezét nyújtja, de gyorsan összekapom magam és pukkedlizem majd óvatosan megrázom.
- Asszonyom, gratulálok! - aztán tovább lépek a királyfihoz. - Felség! Sok sikert az uralkodáshoz. - mondom zavarban, mert nem nagyon tudom mit ilyenkor az illendő.

Igyekeztem nem udvariatlan lenni és lehet pofátlan lesz amit mondok neki, de barátaimat nem akarom cserben hagyni:
-Köszönjük a szobát és a platzot is a karavánomnak Úrnő, lekötelezett vele minket! És gratulálok a kinevezésének is, kívánom a legjobbakat!
Kissé utalva arra, hogy platzot is ígért nekünk ha ellenvetése van úgyis szól egyébként meg miénk a hely hisz ő engedte meg még a szünetben [ ] Majd tovább léptem az úrfi elé és neki is szívélyes jókívánságaimat mondtam el:
-Kívánom Uram, hogy legalább olyan jó uralkodó legyen mint elődje volt és Isten óvja meg sokáig jóegészségben!
Ha nem szólnak hozzám Jelenáék akkor tovább indulok és a lányok felé fordulok kicsit később:
-És most akkor merre menjünk?

/Helly és a csajok/


/A képen balra./


Jelena csak bólint félig lecsukva közben a fejét, de arcán nem tűnik fel a meghatottság, hogy nektek most gyorsan el kellene intézni ezt az apróságot. És udvariasan... nem is foglalkozik veletek többet. Hiszen a sor haladni akar és nincs az a bökkenő, ami megállíthatná a nálatok is többet várókat, hogy egy tyúklépést előre tegyenek.
Ahogy vége ennek is, egy fiatal ember lép mellétek, aki nem lehet még 25 éves sem. Ám a hölgy testőrségében szolgált eddig is.
-Látták már a szobájukat? Nem akarok udvariatlan lenni, de az úrnő jelenleg nem ér rá. Ha akarják, utána nézek, ha még nem foglalták el. A grófnő nagyon fontosnak tartja a törpök elégedettségét.
-Nem, nagyon gyorsan kellett rohanni. -előz meg téged Heléna a mi kis Leilánk.
* A szobátoknak utána kérdez a palota főbejáratnál, ahová vele tartotok és ha odafent rákérdeztek a térre is, akkor csak ennyit felel.
-Ennek is utána nézek. Negyed óra múlva odalent találkozunk, addig ha akarnak, felfrissíthetik magukat.

//képen jobbra//

Csak a vállamat vonom meg, amikor Helléna megkérdezi, ezek után merre menjenek, hiszen az volt a terv, hogy a mutatványosokhoz és utána a táborhelyre, de most nem tudom.
Kicsit vagy mondhatni inkább nagyon el vagyok keseredve, de aztán megjelenik egy őrféle és felajánlja, hogy megmutatja a törp tanácsos szobáját, hát ez sem rosszabb uticél, mint bármi más.
- Akár azt is megnézhetjük. – vontam meg ismét a vállam.
A szoba szép és kellemes, ahogy látom, de most itt az alkalom, hogy talán mégis megtudjunk valamit egy kis ravaszsággal..
- Igértek nekünk egy helyet a téren a mutatványos sátrunknak. Tudna segíteni?
A válasz reményt kelt és már sokkal vidámabban járom körbe a helyiséget és a kezembe kapva egy almát a tálról, harsogóan harapok bele.
- Sosem jártam még királyi lakosztályban, kényelmes. – ismerem el az ágyra huppanva.
Azért türelmetlenül várom az idő leteltét és megyek is, ha nem tart vissza valami.

Az őr pont jókor jött oda hozzánk és a két lány rögtön be is vetette minden báját és pofátlanságát azért, hogy a helyük is meglegyen:
-igen kérem nézzen utána a szobának és a Jelena úrnő által ígért helyet a sátornak is kérem.
Mondtam sokkal illedelmesebben, és amikor a szobánkba vezettek minket:
-Köszönöm, ha elmondja a nevét elmondom Jelenának milyen sokat segített nekünk, és akkor itt várjuk magát a sátor helyével kapcsolatban.
Minden őr és ember szeretné hogy az uralkodó megtudja milyen lelkesen segített fontos ügyekben, ezzel is ösztönözni akarom őt és amíg megérkezik a kért információval a lányokkal akarok csevegni:
-hát nekem is első alkalom, akár hiszed akár nem! Még mindig van lehetőség rá hogy itt legyetek bent ti is

/Helly és a csajok/


/A képen balra./


Úgy tűnik a lányok elégedettek a palota nyújtotta kényelemmel és Jelena emberével. Mind a hárman.
-Dimitrij, szolgálatára! -jobb karját maga elé emelve meghajol előttetek és elviharzik utána nézni, hogy is áll az a hely, ahová a cirkusz kipakolhat. És nem köti az orrotokra, hogy sehogy, de ő intézkedett és fenyegetőzött egy kicsit. Elég gyorsan jöttek az események és egy vendégszobát a palotában sokkal kevésbé volt komplikált biztosítani, a grófnő pedig nemes. Még csak fel sem foghatta, hogy minden egyes nap pénz a társulat számára. És minden egyes perc is fontos. Így nyugodtan későbbre halasztotta ezen teendőjét, talán feledésbe is merült volna, ha Helly nem lett volna résen. Meg persze a kísérete pofátlan.
-Nincs semmi probléma. -mondta fülig vigyorral visszaérkezve, mintha tényleg úgy haladtak volna előre a dolgok előre, mint mielőtt rákérdezett- Egy óra múlva az uralkodó megnézi az előadásotokat a palota előtti téren. Remélem kellően tágas számotokra.
* Ha tudná ez a szegény fiú, hogy a srác apja, Astelath is abba halt bele, hogy pont ugyan ennek a kompániának a műsorát megnézte...

//képen jobbra//

- Nekem a többiekkel a helyem Helléna, de Leila nyugodtan veled maradhat, ha szeretnétek. – válaszolom mosolyogva a felajánlásra, mert tényleg jólesik, de már alig várom, hogy megtudjam, lesz-e előadás és hely.
Dimitrij nagyon szolgálatkész és ráadásul elég jóképű legény, hogy ha tényleg sikerrel jár, akkor szívélyesen megköszönjem neki, hogy a koronázás gondjai-bajai mellett időt tud erre is szakítani.
Felcsillan a szemem, amikor közli, hogy nem csak a legjobb helyet szerezte meg nekünk, hanem még a frissen koronázott király is megnézi az előadást.
- Ez óriási megtiszteltetés! – kiáltottam fel fülig éri vigyorral, ami az én arcomon azért ritka vendég és a fiatal katonához lépve cuppanós csókot adok az arcára. – Nem tudom, miként érted ezt el, de örökre hálás leszek érte! Én rohanok is, hogy mindent elő tudjunk készíteni. Óóóó, egek, egy óra! Azonnal meg kell kezdenünk a kézsülődést!
A nyakamba szedtem a lábam, hogy közöljem a hírt a porondmesterrel és máris nekilássunk állítani a sátrat.

-Egy óra tényleg nem sok.... visszaöltözök és lemegyek én is megnézlek titeket, persze ha csak szeretnétek...
A másik leányzó válaszát is megvárom és persze a komolyabbik testvér hatalmas köszönete után Dimitrijnek már én nem teszek hozzá semmit, csak mosolygok, majd egyenest a ruháimért megyek visszaveszem a páncélomat, mely oly rég megvan már, végülis ez mégis ami hozzám illik.
Ha a lányok engedték, hogy elmenjek természetesen lemegyek megnézem őket, de a végén így is úgyis nyugovóra térek. Másnap aztán kicsit a tudósokkal és térképészekkel, könyvtárosokkal kell beszélnem a nálam lévő térkép ügyén, hátha réges-régről maradt valami.

Elalvás előtt már a hazaút gondolata jár fejemben, és a hegymély, mely az összes régi barátommal együtt otthon vár.

/Helly és a csajok/


/A képen balra./


Dimitrij karja nem enged olyan könnyen, amilyen gyorsan elsietnél mellőle. Erősen, de nem szorosan tart. És ha megnézed, hogy mit akar, akkor felé fordulva az ajka az ajkadhoz közelit. Ám az utolsó pillanatban kivár. És ha nem tapasztal tőled ellenszenvet, akkor csókol csak meg.
Leila persze egy percig sem gondolkodik a kocsi vagy a puha ágy között. Ám rá nem jellemző módon csendben marad. És kizárólag a szemével méri végig a testőrt, miután te elrohantál.
-Sajnálom, de nekem is rohannom kell. -mondja rá nézve, de már Hellynek igazából- A bűvésszel még elő kell készülnünk, hogy felszeleteljen.
* Csak egy kicsit legelteti még a szemét, utána kámforrá válik ő is. És a tanácsosasszony hamarosan egyedül öltözik át a szobában. Bár elfelejtik mondani neki, de természetesen szívesen látott vendég a díszpáholyban. Ám az idő sürget és még a város határában vannak a társulat szekerei.
-Ki tud először fellépni? Nekünk pakolni kell még a dobozokat és az emelvény nélkül nem kezdhetünk. Talán a lovakkal lehetne előre menni és már a főutcán felhívni a figyelmet. Se rikkancsot nem sikerült bérelnünk, se felállítani a legalapvetőbb kellékeinket...
* Az ajándék súlya rátok nehezedik, de nem először rögtönöztetek már. Nagy szerencse most, hogy Nini-Wellben sikerült visszaszerezni a paripákat, nélkülük még az a kevés kis idő sem lenne, amit most nyerhettek. De valakinek következnie kell utána.
Márpedig ha megérkeztek, akkor Hellynek sem lesz gondja újra rátok találni. Pont az ablaka alatt táboroztok majd és bizony nem ügyeltek arra, hogy a környékben lakókra figyelve csendes legyen az estéjük. Ez nem olyan műszak.

//képen jobbra//

Jóképű legény ez a Dimitrij és tudja, hogy mit akar. Nekem sincs ellenemre egy kis játék, hiszen régen nem volt részem egy kis kényeztetésben, így kap is egy kis előleget, de aztán kibontakozom a karjaiból, hiszen sürget a helyzet.
- Ezt még majd megbeszéljük, édes. – húztam végig az ujjaimat a férfi borostás állán, de aztán már rohantam is. – Szeretettel várunk Halléna! – kiáltottam már futtomban vissza.
Hamarosan Leila is csatlakozott hozzám, de ez nem volt meglepő, hiszen jó kis összekovácsolódott csapat voltunk mi és most minden kéz számított.
- Igazad van hugi, te beszéld meg az idomárral és verjetek nagy port, hogy mi addig készülődhessünk. Én máris mozgósítok mindenkit. Egy óra múlva annak a sátornak ha törik, ha szakad állni kell.
Lehet, hogy nem minden áll a helyén, de a műsort le tudjuk bonyolítani és a nagy kapkodásban még azt is megállapítom, hogy a törp lánynak nem sokat kell keresnie majd minket.
A kedvenc macskáim is jól vannak, barátságosan üdvözölnek. A teli gyomor csodákra képes.

A lányok elszaladtak én nekem meg maradt a kellemetlen pillanat a már felhevült férfival:
-Köszönjük Dimitrij....
Nem tudtam neki mást mondani és reméltem távozik, amint elment én megyek felfrissítem magam kicsit és utána lent várom a forgatagban az előadást.

/Helly és a csajok/


/A képen balra./


Hamarosan már a palota előtt kápráztatja a jónépet a lovasidomár, és többiek igyekeznek nem túl feltűnően kipakolni. Leila is eltűnik tíz percre, hogy hatalmas, ember méretű ládákkal és néhány egyéb életveszélyes kellékkel tűnjön fel a bűvész kíséretében. És az előkészület jól halad.
Helléna pedig nem sokkal ez után lejött és elkezdi élvezni a műsort. Aminek hamarosan túl közeli részese, mikor az egyik elszabadult állat szalad épp őfelé.

/Kockadobás: Hatos
1 és 2 -Egy elefánt unta meg a jó magaviseletet.
3 és 4 -Lola egyik kedvence.
5 és 6 -Egy rinocérosz pécézte ki./

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 5

//képen jobbra//

Miközben a lovak szórakoztatják a közönséget, ami legtöbbször beváltja a hozzá fűzött reményeket és mindenkit leköt annyira, hogy közben felállítsuk a többi kelléket és a háttérben a sátrat is, amik egyelőre takarják a ketreceket.
Kedveskéim nagyon jól vannak és alig várják, hogy végre megmozgathassák az izmaikat és tagadhatatlan , hogy én is alig várom, hogy produkálják magukat.
Minden jól megy, Húgi is odateszi magát, mert már lassan minden készen áll, hogy az ő látványos mutatványa a bűvésszel kápráztassa el majd az ifjú uralkodót és a lassan gyülekező nemességet.
Mikor nagy kiabálás hallatszik, aggódva kapom arra a fejem és ekkor meglátom az elszabadult páncélos disznót és azt is, hogy egy ismerős felé robog, mindent elsöprő erővel.
Tisztában vagyok vele, hogy sok mindent nem tudok tenni, de aztán lekapom az oldalamról az ostort és a két hely egyikét célzom meg, ahol érzékeny lehet és ez a füle.
Közben már remélhetőleg az idomárja is észbe kap és az állat lába köré lendíti az erős dobóhálót, hogy megállítsa.

Nyugodtan készülődök az előadásra, izgatottan várom a lányok mit hoztak ki a rövid időből...
Kicsit a tükör elé sétáltam és a páncélomat mely kissé ferdén állt helyre tettem, ránéztem a bárdomra, de úgy véltem nem fog kelleni,
~az út alatt hallottakból viszont egy tőr jól jönne....~gondoltam, de ezt is elvetettem, és így ahogy voltam indultam meg lefele
A lépcsőn összefutottam az egyik cseléddel akivel kicsit csevegtem és utána indultam tovább, kiléptem az ajtón és a sátrak felé indultam.
Öt perc séta után oda is értem és ismerősöket kezdtem keresni, az első sátorba be is néztem óvatosan, de nem volt bent senki, így tovább indultam, majd a hatalmas jószágok előtt találtam magam, láttam már ezeket az elefántokat, rinocéroszokat, az idomárjaikkal beszéltem is pár szót, épp az egyik ilyen idomár felé indultam a lányok után kérdezni amikor az egyik rinocérosz kiszemelt magának
~ez nem lesz így jó~ és már teljes erejével indult felém, én minden erőmmel elugrottam előle amikor már túl közel volt, és sikeresen elkerültem, utána az állat megfordult, én jobb híján mielőtt megint üldözni kezdene megpróbáltam elfutni a sátrak felé, remélve valaki megment

/Helly és a csajok/


/A képen balra./


A balesetet épp csak elkerülte egy horzsolással Helly, mikor felbukkant a jószág idomárja. Ám Lola és a többiek is világosan láthatták, hogy nem lesz elég ideje utolérni az újra felgyorsuló állatot. Az viszont továbbra is a lányt üldözi.
Leila gyorsan kikapja a felszerelésükből a leginkább fegyvernek látszó tárgyat és oda dobja neked.
-Kapd el a fűrészt!
* Nem akarja elhibázni, ezért nem kockáztatja meg, hogy túlságosan előre dobja. Kicsit le kell lassítanod az átadásnál. Vagy még jobban kiköpve a tüdőd -mit sem törődve a vörös lány próbálkozásával- futni az életedért.

Dübörög utánam a vadállat és fejemben csak annyi jár fuss! fuss!
bármily picik is a lábaim ez nem akadályoz meg abban hogy az első lehetőségnél a palota felé kezdjek rohanni, a körülöttem lévő dolgok és hangok eltompultak és csak a célomra és támadómra koncentráltam
fuss! fuss az életedért!
a szívem a fülemben lüktetett és teljes erőmből a palota felé futottam, amikor közelebb ért a rinocérosz megint félreugrottam és a mellettem lévő sátor mögé bújtam
~nem látott meg....~
kicsit félszemmel kinéztem a sátor mögül és láttam, hogy nézelődik a vad, amikor kiugrottam előle és a háta mögé kerültem jó ötlet volt elbújni

/Helly és a csajok/


/A képen balra./


Egy katona is szalad feléd. És ahogy a sátor mögé ugrasz, felgyorsít és a lándzsáját maga elé szegezve felnyársalja a megvadult rinocéroszt. Elhárult a veszély, ám nincs idő tovább várni. Az orrszarvú dühöngése miatt a lovak is megijedtek, ezért a műsor már leállt eddigre, ám mielőtt oszlani kezdene a tömeg -ez nem megengedhető-, gyorsan Leiláék felpakolják a kellékeiket a nagy sátor színpadán és testvéred halálának gyors felkonferálása után máris belelép a dobozba, amiből az őt rágó fűrész nyikorgása és a vörös hajú nő halálsikolyai hallatszanak.
Az őket felvezető porondmester melléd jön le.
-Ti következtek majd, Cicák. Készen állsz?
* Fél perc múlva a palota egyik őre rohan oda, ahol ti vagytok.
-Le kell állni! Nem biztonságos. Az őrség parancsnoka azt üzeni, hogy le kell állni és minél gyorsabban elvinni mindent.
* Úgy tűnik a te fellépésedre már nem is kell sort keríteni.

//képen jobbra//

Mivel semmi nem jön össze, amivel megállíthattuk volna a megvadult állatot, már előre láttam lelki szemim előtt a szétroncsolódott törp lányt és azt, ahogy örökre elássuk magunkat a királyi család és a nemesek előtt. Ezzel az erővel most is elbújdokolhatnánk és feladhatnánk a szakmánkat. De az égiek most mellettünk voltak és vezették a katona kezeit, aki véget vetett ennek az ámokfutásnak és megölte a rinocéroszt.
Óriási szerencse volt, hogy nem tört ki pánik, bár a műsor félbeszakadt.
Azonban Leila szerencsére hamar feltalálta magát és néhány perc múlva már el is kápráztatta a közönséget partnerével, hangos álmélkodásokat váltva ki a nézőkből.
- Jól vagy? – kérdeztem aggódva Helléna-tól, de ekkor már a porondmester közeledett izgatottan.
- Igen, készen állok és a kedveseim is. – nyugtattam meg.
Már indultam is a ketrecek felé, amikor a katona megjelent kiabálva.
- Ezt nem mondod komolyan? Az én cicuskáim nem jelentenek veszélyt én tudok bánni velük. – állok meg felháborodottan. – Most nem állhatunk le!

Döbbenten álltam az események után, és az ismerős arc nyugtatása sem ért túl sokat, hirtelen ahol álltam leültem a földre, közben a barátnőmet elhívták dolgozni én pedig még nem is válaszoltam neki.
Nem tudom meddig ültem ott a földön csendben, de utána felálltam és kerestem egy kis vizet, gyorsan találtam is egy pohárnyit amit megittam és igyekeztem az előadásra már kicsit nyugodtabban.

/Helly és a csajok/


/A képen balra./


Hellyt láthatóan megviselte a halál közelsége. És sajnos nem csak ő van, aki úgy gondolja, hogy ez egy veszélyes szituáció volt.
-Én kezességet vállalok, hogy nem lesz gond a nagymacskákkal. -mondja a porondmester.
-Nem csak az Ön cicuskái, de az egész cirkusznak le kell állnia! Az előbb a járókelőket majdnem eltaposta az a szörnyeteg. És még csak nem is volt senki, aki megpróbálta volna maguk közül megfékezni. -Leiláék produkciója felé kapja tekintetét egy pillanatra- Ráadásul nem is az egyetlen a gazdája, aki szakmaiatlannak tűnik. Az őrség parancsnoka szerint kockáztassák az életüket a városon kívül és azokét, akik vállalják az előadást. De ártatlanokat ne veszélyeztessenek!
* Úgy tűnik az új királynak tartott előadás nem a társulat jó hírnevét növeli. Az egész fellépést, de még a nehezen kiharcolt helyet is veszélybe sodorta az idomártársad hibája. No meg mindenki dermedt tehetetlensége azt követően...

Eközben a tanácsosasszony ivott egy kis vizet, hogy lehiggadjon és beült a nagy sátor nézőterére. Vagy csak ült volna, hiszen egy kis tumultus alakult ki. Egy kisebb társaság leállhatott pont nem messze a bejárattól és a feltorlódó emberek most nem tudnak elférni.

//képen jobbra//

Nem tudom elhinni, hogy a siker kapujában bukunk el, alig hallom, amit a porondmester mond, úgy meredek a katonára, aztán hirtelen felcsattanok.
- Mi az, hogy semmit nem próbáltunk meg. Ha elkerülte volna a figyelmeteket én az ostorommal elvontam a figyelmét, megzavartam és az idomár, bár elsőre eltévesztette a hálóval a lábát, másodszorra már megfogta volna. Le sem kellett volna döfni, felülkerekedtünk volna, de megelőzött minket az őr. Egyedül Helléna törp tanácsos reklamálhatna, hogy veszélyben volt, de ő nem tette és láthatóan várja az előadásunkat. Különben is már elnézést kértem tőle, vagy talán maga kérte erre az őrparancsnokot? - darálom egy szuszra. – Csak egy esélyt kérek, hogy meghódítsam a közönség szívét és életemmel felelek az állataimért. – jelentem ki határozottan.

Igyekeztem az előadásra, de sajnos a nagy sátor előtt torlódás volt, nem tudtam mit kéne tennem és aggódni kezdtem, próbáltam egy magaslatot keresni, mert nálamnál másfélszer akkora behemótok álltak körbe, hamarosan egy kis ládát találtam amire gyorsan fel is álltam, így már a tömeg feje felett átláttam, keresve a lányokat, bár fentről kicsit nehézkesen ismertem volna fel őket.

Öt percig áldogáltam odafent, de sajnos nem láttam meg őket, sem az okát amiért a tumultus kialakult... Jobbhíján várni tudtam csak mik a fejlemények és remélni vagy megtalál valaki vagy minden megoldódik...

/Helly és a csajok/


/A képen balra./


A katona hajthatatlan és ezzel sajnos nem győzted őt meg. Talán még távolodott is a megbékéléstől azzal, hogy feleslegesnek és rombolónak tituláltad a kollegája beavatkozását. De máshol álltatok így más oldalról láttátok.

Eközben a raydani hősnőnk egy ládára áll fel, hogy átlásson a vállak és fejek felett. És nem is ismeretlen a nő, aki körül jó páran szeretnének egy pár mondatot váltani a műsor előtt, még ha az el is kezdődött már.




Jelena int neked, hogy gyere oda hozzá, amint meglát téged. Hiába, ilyen magasból egész más a világ. Az előző pár percben észre sem vettek és nem törődtek veled. Ha sikerül átvágnod a tömegen, akkor kedvesen mosolyogva fogad.
-Örülök, hogy te is eljöttél. A király mellett van a díszhelyed elől. Mindjárt én is megyek.
* Út közben haladva előrefelé meglátod Leilát is kilépni egy dobozból, amiből előtte lévő pillanatokból húztak ki számos kardot. Éppen és egészségesen. (Nem a kard volt épségben, a vörös hajú lányunkról is elmondható ugyan ez.)
Ám ahogy a bűvésszel lemennek a porondról, egyre kínosabban hosszú ideig nincs új fellépő.

-A palotaőrség parancsnoka elrendelte, hogy állítsuk le az előadást és tereljünk ki mindenkit és minden állatot a városkapun kívülre.
Ha maga szerint rosszul végezzük a munkákat, akkor ezt beszélje meg vele! A palota másik oldalán az istállónál láttam legutóbb.

//képen jobbra//

Olyan faarccal mered rám a nyomorultja, hogy legszívesebben belökném az egyik ketrecbe, csak, hogy megnézzem akkor milyen képet vágna, ha az egyik kedvencemmel kéne farkas szemet néznie.
De, jobb lenne nem tovább mérgesíteni a helyzetet, mert akkor ma és valószínűleg soha az életben többé nem lenne műsorunk.
- A parancsnokotok téved! – jelentettem ki és eszem ágában sem volt engedelmeskedni, inkább a nézők elé rohantam, ott is főleg a nemesek sorai elé, ahol Helléna-t is megpillantottam végre.
- Tisztelt urak és hölgyek! Az őrparancsnok véget akar vetni az előadásnak és eltávolítani innen minket, pedig a társaim mindent megtesznek az Önök szórakoztatásáért és még csak most jönne az izgalom. Nagymacskáim és jómagam alig várjuk, hogy megmutathassuk a tudásunkat. Kérem, maguk döntsék el, hogy meg akarják- e nézni és ne a túlaggódó parancsnok. Felség? – keresem szememmel a királyt.