/Viridiel/


Már egy hete legalább, hogy elküldte az erdei elf király a futárt, hogy az emberek új királya elé folyamodva kérjen csapatokat az egyre kellemetlenebbé váló szektával szemben.
Talán hamarabb is meg tudta volna tenni hősünk, ám az aréna előtt az elfogásakor megsérült és ezért kicsit vissza kellett vennie a tempóból. Mostanra sebei begyógyultak, csak a lelkén maradt legfeljebb. Ám nem olyan könnyű mégsem a járása, mint Astelath idején.
Az őrök arra kérik, hogy szerezzen engedélyt az ifjú uralkodó gyámjától a kihallgatásra. És miközben elindul Jelena grófnőt felkeresni a Királyöböltől viszonylag közel lévő birtokán, már a folyosó felénél utoléri egy hivatalnok.
-Jó tünde uram! Hallottam a beszélgetést és tudok egy rövidebb utat. Banning kisasszony is pályázott a gyámságra és van elég befolyása, hogy elintézze. Kérd tőle az engedélyt és hamarabb megkapod!
* Vajon Turion fia az egyenes utat követi majd vagy a rövidebbet? Hiszen a fickó szavai szerint ezúttal nem az egyenes a legrövidebb...

A városból történő szerencsés szabadulás után hamarosan elváltak a kalózlánytól útjaim, hiszen újabb küldetésre indultam királyom megbízásából. Ismét az emberek udvarába hozott  az utam, mégpedig az ifjú uralkodó elé, akit már megkoronáztak és most az volt a dolgom, hogy megerősítsem népünk és közöttük lévő szerződést, amiben apja katonai segítséget ígért az én uralkodómnak.
Még sosem találkoztam Astelath fiával, de reménykedtem benne, hogy legalább olyan jó szívvel van irányunkban, mint édesatyja.
Bár fizikailag már jól voltam, a tünde gyógyítók értik a dolgukat, mégis fáradtnak éreztem magam. Azt hiszem erdei tünde lelkem kezdett fellázadni az állandó háborúskodás és gyűlölet ellen.
De azt is tudtam, hogy még messze van a vége. Még túl sokan vannak, akiket el kell törölni e világból, hogy nyugodtan élhessünk.
Azonban nem megy gördülékenyen a bejutásom. Kiderül, hogy az ifjú királyhoz a gyámján keresztül lehet csak bejutni és ő meg a várostól kissé távolabb eső birtokán található.
Egy újabb kitérő és az idő meg egyre fogy, a szekta meg erősödik. Nem akartam lebecsülni a főpapnő képességeit, már épp elégszer bebizonyította, hogy erős ellenfél.
Boldogtalanul ballagtam kifelé, mikor egy udvari ember szólít meg és meglepetésemre egy gyorsabb utat javasol. Goyrs mérlegelés után rábólintok.
- Rendben, akkor vezess ehhez a Banning kisasszonyhoz. Az utam eléggé sürgős.

/Viridiel/




Az ember bólint és mutatja az utat. Legfeljebb az imént elküldő őr rosszalló pillantásából érezheted meg, ha hátul is van szemed, hogy komoly belpolitikai háborúba keveredtél megint népedtől távol. Ám nem is biztos, hogy észre kell venned.
Egy nemes hölgy szobájába vezet téged, ki meglepődik, amikor a téged kísérő alak belép.
-Banning kisasszony! A lombtündék királyának küldötte szeretne beszélni Önnel. Be szeretne jutni a felséges királyunkhoz, de nem engedték be.
* Mielőtt tenne bármit is, megkérdezi, hogy milyen ügyben szeretnéd felkeresni őt. És természetesen ha nem akarod elmondani, akkor nem is foglalkozik veletek, hanem kiküld. Ha hazugsággal próbálkozol, akkor az később fog kiderülni. De ha őszintén elmondod, akkor így fog reagálni:
-Az a szekta már régen terjeszkedik északon és agresszíven fenyegetőznek a hívei. Családom is kapott már néhány utalást, hogy eltűnünk a föld színéről, ha nem tagadjuk meg őseink hitét.
Többször kértük Astelath segítségét, de ő mintha tudomásul sem akarta venni, hogy milyen megosztott lett emiatt az ork határon a védelmünk. Egy ideig önzetlenül segítettünk az áttért nemeseknek is, de azt vettük észre, hogy tőlük soha nem jön katona, ha mi kerülünk bajba. Ezért idővel mi is hanyagoltuk, hogy a védelmükre siessünk.
Örülök, hogy az uralkodód lépni akar ez ügyben. Magam kísérlek Olieth királyhoz.
* Ezzel elindultok és valóban nem volt zárva előtte az ajtó. Mélyen meghajolt a fiú előtt és bemutatott titeket.
-Felség! Awyris követe azért érkezett hozzád, hogy egy fontos ügyben beszéljen veled.

Bár érzem a rosszalló pillantást, nem foglalkozom vele, annak tulajdonítom, hogy nem hallgattam a szavára és mégis itt lebzselek a palotában.
Most nem foglalkozhatok kicsinyes dolgokkal, hiszen a királyom segítséget és támogatást vár mielőbb. És ha ehhez rá kell lépnem pár lábujjra, hát akkor megteszem.
A nemes hölgy elé kerülve könnyedén meghajtom magam, ahogy csak a tündék tudnak.
- Üdvözletem nemes kisasszony! Viridiel vagyok Turion fia és a tündék uralkodójának követe, ahogy az embere mondta. Megtisztel, ha segít bejutnom a királyhoz. Sürgős és fontos ügyben járok.
Semmi okom rá, hogy kérdésére ne mondjam el, hogy egy veszélyes szekta ellen kéri királyom a segítséget, bár tény, hogy nem eresztem bő lére, a nő azonban így is felfogja a jelentőségét és nyilvánvaló a szavaiból, hogy tisztában van az előzményekkel is. Elégedetten hallgatom, abban a tudatban, hogy jól döntöttem, mikor hozzá fordultam.
- Sajnálattal hallom, hogy Astelath király hagyta idáig fajulni a dolgot, de talán nem mérte fel a szekta vezetőjének, a főpapnőnek hatalmi törekvéseit. Ő maga és követői már királynőként emlegetik. – tettem hozzá.
Újból meghajolva köszöntem meg a döntését, hogy maga vezet a fiatal királyhoz.
Természetesen illő módon köszöntöttem a Olieth úrfit.
- Üdvözletet hozok Eliarion királytól felség! És mély sajnálatát fejezi ki Atyjja halála miatt, de a helyzet sajnos súlyos és szükség van az emberek segítségére is, hogy az árulást, mely soraikban felütötte a fejét időben leverjék. Népünk nem akar egyedül beavatkozni, ezért fordulunk Önhöz, támogassa hadaival seregeinket.
Aztán beszámolok neki a helyzetről, ha kíváncsi rá.

/Viridiel/




Olieth király fején koronával fogadott titeket a trónteremben, ám szavaid hatására kikerekedtek enyhén a szemei. Úgy tűnik még soha életében nem kellett ilyen fontosságú ügyet meghoznia. Vagy csak örökölte apjától eme ügy halogatásának képességét.
-Eliarion régi jó barátunk. Szívesen segítek neki, de nem értem miért kellene sereg neki az emberek ügyeinek intézéséhez? A vita elrendeződött az elfek és az új vallás követői között és a főpapnő maga biztosította népeteket, hogy elítéli a követői által elkövetett dolgokat.
Ha újabb incidens történt, a város bírái egészen biztosan a törvény súlyával csapnak le az elkövetőkre.
* Talán folytatta volna kedves és lágy szavait, csak egy pillanatra vett levegőt, de Mrs. Banning azonnal átvette a lehetőséget.
-Uram! Még az itt álló tünde is beszámolt róla, hogy a főpapnő királynőnek hívatja magát és a hatalmadra tör. Nem nézheted tétlenül, miközben semmibe veszik a te és jó apád parancsait is.
* Hangja szigorú volt és láthatóan hatott valamelyest a fiúra. Aki kicsit kizökkenve folytatta.
-Rendben van! Elutazom Észak-Bivalyba és beszélek a főpapnővel. Ha megtagadja, hogy elém járuljon és térdet hajtson előttem, akkor összehívom a katonáimat és a nemességet és felségárulás miatt magam fogom felszámolni hatalmi törekvéseit.
Most pedig elmehetnek, készülnöm kell az útra.
* Viridiel nem biztos, hogy hallotta, ugyan ez volt a terve Astelathnak serege elindulásakor, ám a selfek mérgezése tragikusan közbeszólt. Ám a téged pártfogoló nemes hölgyhöz hamar érkeznek a hírek és jelenti egyik embere, hogy az uralkodó csak egy-két ezer lovag élén akar elindulni. Kíséretnek jóval több, hogy az úton bármi baj érhetné, ám jócskán elmarad apja magával vitt seregétől.
-Ha gondolja, szólhatok az északi nemeseknek, sokaknál van nagy szavam. Tudok szerezni még katonát. A hírek alapján Elarion nem mérte fel jól az ellenséget és csak tízezer elfet vitt magával. Ám a váron belül ennél jóval többen vannak tudomásom szerint.

Meglepődtem, hogy mennyire fiatal még a király, így érthető, hogy még gyámságra szorul, nem is hiszem, hogy igazából teljes mértékben felfogta, hogy milyen nagy a baj.
Ezt szavai is bizonyították, amivel azt hitte, hogy ezt még „simán” el lehet intézni, vagy, hogy itt számít valamit is még a törvény ereje.
Szerencsére Lady Banning résen volt és azonnal közbelépett, úgy forgatva a szavakat, hogy a fiú is megértse belőle, most más taktikára van szükség.
- Így igaz királyom! – erősítette meg.
Láthatóan hatottak a fiatal uralkodóra a nő által előadottak, de ettől függetlenül nem igazán az az eredmény született, amire számítottam, vagyis királyom számított.
Nem volt jó ötlet, hogy személyesen akar oda menni, hiszen minden valószínűség szerint azonnal fogságba estik és ezzel sarokba szorítják az emberi népet.
Szólni akartam, de határozottan el lettem bocsátva, így csak abban reménykedtem, hogy a nemes hölgynek elmondhatom véleményemet.
- Királyom számított a király seregére is, együtt mentek volna a város falai alá. – jegyeztem meg. – De mindenképp szükséges, hogy a királyfi több embert hozzon és az sem ártana, ha megváltoztatná szándékát és inkább itt, de minimum a táborban maradna. A főpapnő és emberei, istenük nevében, azonnal elfognák és ez óriási baj lenne.

/Viridiel/




Az idős hölgy bólintott.
-Így van, meg kell tanulnia erőt felmutatnia. Sajnos a gyámját nem érdekli a külpolitika, csak saját és családja hatalmának megtartása. Ám az ifjú király szavait hallva nem úgy értelmeztem, mint aki be akar menni a várba.
Astelath is úgy vélte, hogy alattvalóinak kötelességük jönni, ha uralkodójuk hívja. Nagy kérdés, hogy kijön-e és behódol-e a főpapnő, ha erre Olieth felszólítja...
* Elváltok, hogy ő férjével találkozzon és még a vár előtt az északi nemesség színe javát maga mögött tudva csatlakozzék az udvar menetéhez. Te pedig dönthetsz úgy, hogy a királyt kíséred saját vezetődhöz vagy előre mész és megviszed jó előre a hírt.
Akárhogy is, a történet egyelőre befejeződött.