Kellemesen telik az este...a Hölgy nagyon bájos..de a szívem más valakiért dobog..


Csodásan és tényleg pazarul telnek az órák,ahogy a felső tízezer köreiben forgolódom...de lassan hajnalodik,és a gondolataim a piactérhez közeli kis ház második emeleti lakásában lakó Kedvesem körül forognak..
..karomba zárnám...és vele lennék az év összes napján...ahogy a szívem is nála maradt,azzal az egy gyönyörű rózsaszállal...

Szende bizonnyal alszik egyedül vagy egy „másik férjével” az éjszaka közepén, mikor a volt katona elsétál az ablaka előtt. A Szőke Herceg azt gyanítható, hogy a felesége mellett marad, hiszen még a leghiszékenyebb asszonynak is nehéz lenne beadni hazafelé kocsikázva az úton a Sarkicsillag fénye alatt, hogy neki még „be kell ugrani a munkahelyére valamit gyorsan elintézni”.
Két kérdés jár most a magányos férfi fejében. Mi lehet az, ami meggyőzné szerelmét, hogy szakítson a mostani életével? A riválisa pedig meg akarta öletni és bár sikeresen elhitette vele, hogy már nincs többé, utána még kezet is fogtak a bálon. Mi lehet a nemes lépése majd erre?

/a hozzászólás 18+ elemeket tartalmazhat/

A Bál végeztével a Kisasszonykától elbúcsúztam,s indultam kifelé,mikor a kis Hölgy utánam siet,és felajánlja a hintóját,hogy a kocsisa hazavigyen,ahová csak szeretném..

Örömmel elfogadom,mivel így könnyebben és gyorsabban is tudok a Kedvesem közelébe jutnom,s nem utolsó sorban a karomba zárhatom....persze ha Ő is szeretne látni engem...

Későre jár,mikor a házhoz érek,de a szívem oly hevesen dobbna,hogy újra láthatom,hogy majd kiugrom a bőrőmből...

De aztán erőt veszek magamon,és lecsendesítve kalapáló szívemet a Kocsisnak megköszönöm,hogy elhozott,és egy érmét adok a fuvarozásáért..bár "parancsot"teljesített a Kisasszonykájától,de én mégis úgy tartom illendőnek,hogy kifizessem a férfi fáradozását...és persze úriember vagyok...

A kapuban ácsorgok pár röpke pillanatig,de azztán végül úgy döntök,hogy felmegyek hozzá..és akkor kiderül,hogy örül-e majd nekem,a szívemnek Kedves....

A kapu ,meglepetésemre nyitva van,és felmegyek a lakásához...de amint kopognék,dulakodás hangjai csapják meg a fülem...és az ajtó résnyire nyitva!

Óvatosan belépek a konyhába és amint a háló felé nézek,három fegyveres alak támadt rá Szendére..
Abban a másodpercben felmértem a gazfickókat,és nem késlekedtem egy pillanatra sem,higy megvédjem a Szerelmemet!

A tőrőm "elővillant"az alkarvédőm titkos rekeszéből és ahogy megragadtam az egyiket,máris hátra rántottam a fejénél,és a pengét már húztam is el az álla alatt...vékony csíkot húzva a torkára...
...és ahogy a másikat kaptam el a lány teste felett ,aki éppen a késével hadonászott felé,megragadtam a vállánál fogva,és a lábammal beletérdeltem erőből a derekába..egy roppanást hallatott,aztán elterült..
Már csak egy volt hátra aki ,látva a társai elterülését,már nem volt annyira "lelkes"..de ahogy láttam,csak egy Nővel szemben voltak nagylegények!...és ahogy láthatta a "villámló"pillantásom,már nem annyira volt magabiztos,és erős a karja...
...mert most egy férfivel állt szemben,és nem egy gyenge nővel!...

-Most légy nagylegény,te rohadék!-kiáltottam rá-..egy gyenge Nőt támadtatok meg??!...Nem volt elég,hogy az életemre törtetek?..még a lányt is meg akarjátok ölni???...a felbérelt díszpintyet is ellenem küldte a Gazdád!...de most nézd csak meg a társaid!-rugtam bele az egyik szennyládába-..legalább a Gazdád címeres ruháját levettétek volna!..akkor talán el is hinném,hogy egy "szimpla"rablók volnátok!..de most már kétség sem fér hozzá,hogy kinyílvántsa a "tisztes szándékait" a hölgy felé,hogy megmutatva igazi arcát,d az életét vegye el,hogy ne tudódjon ki aljas énje...és az,hogy így állítsa félre ezt a Hölgyet,akit eddig mázos szavakkal használt fel aljas terveihez!
..de most már nincs rá szüksége,és így félreállítaná,ahogy engem pár órával ezelőtt??-kaptam el a nyakát,és a kezéből kicsavartam a tőrét,egy csuklóra mért ütéssel,s emeltem fel a levegőbe,hogy a lába nem érte a talajt...

..egy pillantásra a Kedvesre néztem,hogy jól van-e?!...de jobb lenne,ha nem is látta volna ezt...és nem kellett volna átélnie ezeket a borzalmakat.
....mindig meg fogom védeni!!...bárki ellen!...vigyázok rá!...bárhogy is érez irántam...

Az egykori katona egyenesen szerelme házához siet az est után. Legnagyobb megdöbbenésére egyszínű szürke ruhás rablókat talál a kis lakásban, ahogy épp Szendét támadják. Egyikük igaz nem, mert az értékeket próbálja előkotorni. Ám a két társa földre tepert nőt fenyegetik és Edgár nem is habozik megmenteni őt.
A ház úrnője szeméből hála sugárzik, ám épp ráförmed a harmadikra, mikor néhány korábbi hibája utolérte. Egyfelől békésen elment a halpucolásnál, hogy ne találkozzon a Szőke Herceggel, ám első alkalommal megfenyegette a riválisát, hogy elpletykálja a feleségének a lakás titkát. És ez nem is lett volna halálos hiba, hiszen első merényletet túlélte.
Ám nem számított arra, hogy Szende gyanútlanul elkotyogja a létezését az aggódónak tűnő nemesnek és így már az estre érkezés előtt felbérelt egy sokkal profibb bérgyilkost ismét. Aki ott volt a fogadáson és nem sokkal itt a kocsiból való kiszállása után egy lovas állt meg a ház előtt.
Ez a titokzatos alak köpőcsöve mered most rá és hamarosan a két szemben álló férfi (Edgár és a betörő is) egy nyilacska szúrását érzi a nyakán. És nem kell sok, hogy kövesse őket a szeretett kedves is.
Ez a momentum szakítja meg vitájukat, melyben a feldühödött férfi ellenlábasa bérenceit látta. És egy sötét helyiségben ébred, ahol szó szerint nulla a látótávolság. Keze meg van kötve egy széken ülve.

Amint a magasba emelem az egyik rablót,már-már azt hiszem,hogy hamarosan végére jàrok ennek a tàmadàsnak...és megmentem a Kedvesem...de ahogy leorditanàm újbòl a gazfickòt..egy tüszúràst érzek a nyakamon...
S mire észbe kapnék,hogy mi is az valòjàban,màr csak a zuhanàst érzem a föld felé,ahogy egyre sötétebbé vàlik a szoba...s vele együtt a Kedvesem arca is ..

Aztàn,mikor ujra kinyitom a szemem,màr egy székhez kötözve ülök egy sötét helyiségben...bàr azt sem làtom,hogy egyàltalàn szoba-e?!
...jo lenne tudni,hogy mi történik...a hangokra figyelek...hàtha hallok valamit,ami segìt tàjékozòdni...és remélem,hogy a lànynak nem esett baja!....holott azt sem tudom,hogy a kiesett idöben mi történhetett...de nagyon aggodom a Kedvesért....nagyon remélem nincs baja...

Ahogy Edgár a sötétben ül és figyel, a bal oldala felől nyögést hall és motoszkálást úgy tíz perc múlva. És ez egy szék ütemes kopogásába csap át, valaki szintén le van kötözve oda és jól halhatóan apró ugrálásokkal próbálná kilazítani a szoros kötelékeit.
-Hagyd abba! Ha nem heveskedünk, akkor lehet, hogy elengednek.
*Ez már a jobb keze felől érkező hang volt és összetéveszthetetlenül Szende szólalt meg.
-A frászt! Ha nem szökünk meg, mind a kettőnknek vége.
-Ki vagy te?
*Úgy tűnik, a kedvese őrá gondolt, de mivel le lett alvás közben kötözve ide, így nyilván nem lehet ott.

A sötétség nem éppen könnyíti meg a helyzetemet..és ráadásul a lekötözés sem...de van egy ,talán esélyes gondolat,mi kezd megfogalamzódni bennem...és mikor azon agyalok,hogy hogyan lehetne kibújni ebből a problémából,egy hang üti meg a fülem,és igencsak idegestó kopogtatás...balról..

..s mikor azt hiszem,hogy nem tud meglepni valami..akkor a Kedves hangja csendül fel a jobb oldal felöl..de ez legalább megnugtat,mert akkor jól van...és itt van a közelemben...

A székhez kötve,igykszem a karfát végigtapogatni,és bár a szememmel nem látom,azt árzem,hogy sima kötéllel van a kezem lekötve rá..és a háttámlához is a felsőtestem..

Az alkarvédőmbe a titkos rekeszben ott lapul a tőröm,és igyekszem előre tolni a tenyerem alatt,hogy azzal kicsit megnyessem a kötelemet..de ezidáig alig sikerült..

Közben fülelek,hátha valamit hallok..és a lábam legalább szabad...

-Hé,Pajtás!-szoltam az ugrálónak,aki lelkesen pattogott a székével-..Pattogj a hangom irányába!..hamár ennyire lelkesen ugrálhatnékod van..és ha egy pillanatra csendben lennél,akkor hallhatnánk valamit..

Egy ötletem támadt,és kezdtem kivitelezni...

-MEnnyien vagyunk ebben a szobában?...Szende,Te vagy az?-szoltam kedvesen a lányhoz,és reméltem,hogy minden rendben van vele...és nem bántották..

-Beszéljetek...halkan,de folyamatosan...hogy tudjam merre vagytok...igyekszem megoldást találni a szabadulásra..de ahhoz a segytségetekkell..és abban biztos vagyok,hogy nem hagynak minket életben,ha kivárjuk azokat,akik ide jutattak minket!..ki kell jutnunk!..csak beszéljetek folyamatosan!..mindegy ,hogy mit,csak halljam a hangotok..

Aztán,mikor eleget tettek a kérésemnek,bár szrintem fogalmuk sem volt,hogy miért kértem ezt,de most nincs idő elmagyaráznom...

Felálltam a lábamra és a szék miatt görnyedve,de sikerült stabilan megállnom..és azért kértem,hogy beszéljenek,hogy tudjam merre vannak...mert az a terv,hogy addig tolatok hátrafelé,amíg a falnak nem ütközöm,és aztán teljes testsúlyommal nekicsapódom ,hogy széttörjem..és ha sikerül,akkor szabad lesz a kezem is,és elvágom a Kedvesemről a kötelet..és erről a pattogó férfiról is..

...aztán ahogy nekivágódom a falnak ,egy jó nagy reccsenéssel összetörik a szék..már csak a Szívem Kedvesét ölelném magamhoz,ahogy tudjam,azt is,hogy nem esett baja...

...és ha sikerül összetörni a székem,akkor igyekszem minnél hamarabb odajutni a többiekhez,,,és elsőnek a Kedvesemet szabadítom ki...a hangja vezet közel hozzá..

Edgár egy kivitelezhető ötlettel állt elő hamar.
-Te vagy az Szívem? És ki a másik akkor, aki ugrál.
*A lánynak most esett le, hogy nem ketten vannak, ám az egykori katona nagy szerencséjére nem kötözték meg a lábát és a falhoz hátrált. Közben az ugrálás abba maradt.
-A nevem Senki. És maradjon így is! De most tényleg össze kell dolgoznunk, ha kedves az életünk.
*A szék nem törik el, viszont a férfinak eszébe jut egy emlékkép, melyet csak a kábulat miatt hagyott ki eddig. Amikor bement a lakásba, előhúzta a tőrét a titkos rekeszből, hogy szembeszálljon a betörőkkel. És ezt nem tette vissza. Vajon ott van még? Amikor összeesett a kábító tű hatására, még a kezében volt. De lehet voltak olyan rendesek az elrablóik, hogy visszadugták és nem hagyták porosodni a földön! Vagy nem tették el maguknak...
Minden estre ezen áll vagy bukik az első terv. És a válasz NEM.

Hamar rá kell jönnöm,hogy a tőrömet azért nem találom,mert nincs is a helyén...amikor azt a gazfickót ártalmatlanná tettem...akkor volt utoljára a kezem ügyében...és mivel kiesett jó sok idő...így most hiába is próbálom elvágni vele a köteleim..
Az ugráló tag,igencsak hűvösen áll a helyzethez,bár abban totálisan igaza van,hogy össze kell dolgoznunk...


A falnak csapódós szék ötlete nem volt rossz...de valamiért nem törik össze...


-Hé,Pajtás!közelebb kellene jutnunk egymáshoz,hogy a köteleket valahogy kilazítsuk egymásnak...ha nekifeszülünk közösen a székeknek,akkor talán eltörik...használd te is a lábadat,talán együtt eltörhetjük...


Villant át a gondolat rajtam...és ha érti a férfi a tervet,akkor talán sikerülhet....nagyon remélem...

A sötétben az első próbálkozás kudarcot vallott, ám hamarosan fény derül -NEM, nem ténylegesen érte!- arra, hogy miért is ugrált a másik férfi az előbb.
-Én nem tudok felállni. Oda vannak kötözve a székhez a lábaim. Ha te tudod legalább kicsit mozgatni őket, akkor gyere ide és oldozd el a kezemet! Legalább én szabad legyek!
-Még mindig kell beszélnem? -kérdezte Szende meglepően kevés szó jött most a szájára. Bár általában nincsenek olyan nagy gondjai vele, de most tényleg nem tudta, mit mondjon.
Továbbra is vaksötétben tervezgetik a kiszabadulásukat.

Ahogy hallom a férfinak a lábai is le vannak kötözve..így marad az előző terv,és igyekszem hintáztatni a székkel magam,hogy a súlyomat kihasználva lendületet vegyek,s így talán siker koronázza a szabadulást...


-Beszélj még Kedves!-mondtam neki halkan,mert így kicsit elterelődik talán a gondolata erről a nehéz helyzetről...és amint ki tudom magam szabadítani....megyek máris hozzá,hogy leszedjem a béklyókat róla...
...és aztán keresek valami világító eszközt,hogy jobban lehessen látni,hol a bánatban vagyunk....

Edgár hintázik a széken is igyekszik legalább a háttámlát kitörni valahogy. Ha ez meglenne, akkor már hamar le tudná szedni magáról a kötelet. És közben Szendével beszélget, majd próbálkozásait egy hangos reccsenéssel siker koronázza.
Úgy fél méter lehet, amit zuhan, ahogy a hátsó lábai eltörnek az ülő alkalmatosságnak és ő hátán... vagyis a szék háttámlájával lefelé érkezik meg. Így elveszti a lehetőséget, hogy újra felálljon egyelőre, mert a lábai felfelé állnak. Ám épségben van és az első lépést megtette a szabaduláshoz.
-Hé, Haver! Mi volt ez? Mondom, gyere ide és oldozz el! Akkor én is el tudlak oldozni téged.

Végre meghallom a reccsenést,és a testem hátralendül a föld felé..
A lábaim most egy pillanatig az égbe merednek,de csak addig,míg oldalra fordulok,hogy kis lendítés után,így most már átfordulva a másik oldalra, a kezeim vannak lekötve,de most már tudom feszíteni a testemmel a karfákat,hogy a szék maradványai teljesen eltörhetnek..
Közbe hallom a pasi hangját,hogy szabadítsam ki,de előbb kiszabadítom a kezeimet,aztán már jobban tudok mozogni....és nem utolsó sorban gyorsan kell cselekednem...
Ahogy sikerül eltörnöm a karfát,még ha a földhöz is kell csapnom a fát,akkor is mindent elkövetek,hogy teljesen szabaddá tegyem magam...aztán jöhetnek a többiek...

Igen kemény fa, amiből a szék készült. Edgar nem bír el vele olyan könnyen. Vagy csak az ideje jutott kevés. Miközben egyre hangosabban püfölte és próbált megszabadulni tőle, végre megérkezett a felmentő sereg.



Szőke Herceg lépett be az ajtón három emberével. A kintről derengő félhomályban kivehetőek az alakok, az újonnan belépők és a bentiek is. A harmadik társuk még mindig megkötözve van mind a négy végtagjával, az utolsó bandita, aki betört a lányhoz.
-Mi ez a zaj? Hogy az a! Azonnal öljétek meg!
*Egyik embere nyílpuskát vesz le a hátáról és mellette marad a nemes, miközben két alabárdos két oldalról kerüli meg a még épségben lévő székeket, a kardjuk még a hüvelyükben van.
-De hisz... -Szende értetlen arccal néz hol az egyik férjére, hol a másikra.

már majdnem kihúzom az egyik kezem a meglazult kötél alól,mikor kinyílik az ajtó és a ficsúr lép be rajta...három talpnyalójával..

Tudtam,higy nem vagyunk jóban,de mennyire gyáva,hogy így fegyvertelen embereket képes csak fenyegetni,és ráadásul egy Hölgyet,ki eddig állítólag a szívének volt kedves?!..nade nem is várok többet ettől a puccos senkitől!..de most ,ár nagyon jó lenne,kiszabadítani a kezemet...és akkor már lenne esélyünk szembeszállni ezzel a gyáva féreggel...és csatlósaival...

Ahogy körbefogtak minket az emberei...igyekeztem felmérni a helyzetet...és időt kell nyernünk..

-Engedd el a lányt és a másik fickót!...velem van bajod!..nem pedig velük!...bár ha jobban meggondolom,akkor egy fegyvertelen embert könnyü eltenned láb alól...intézzük el szemtől-szemben!puszta kézzel!..Férfi a Férfival!....engem akarsz,úgyis!...miért nem rendezzük le csak mi ketten??-néztem a ficsúrra ,de közben figyeltem minden mozdulatukat az embereinek is...
-Oldozz ki,és rendezzük le a dolgot!...ha Te nyersz,akkor örökre elmegyek innen és soha többé nem hallasz felőlem...ha én nyerek,akkor elengeded a lekötözött fickót és a lányt!...nincs veszteni valód!...igy is és úgyis jól jársz!...és ráadásul még nagyobb dicsőséged lesz,hogy három legyet ütöttél egy csapásra!-közben ahogy beszélek ,folyamatosan lazítom a kötelet a karfáról,és közelebb is jött az egyik alabárdos hozzám...

..csak még egy kicsit...már majdnem kint van a kezem a kötél alól,mert ahogy forgatom és dörzsölöm az alkarvédőmmel,egyre vékonyabbá válik a kötél rostjai..és a surlódás miatt egyre gyengébben is tartja már a kezemet a karfán..

Ahogy a kötél lazul...úgy húzom ki észrevétlen a kezemet,de nagyon óvatosan ,hogy észre ne vegyék...és még a félig sötét helyiség is jótékonyan takar..

Amint kiszabadulnak a kezeim,még nem fedem fel előttük...kivárom az alkalmat .hogy elkapjam az egyik emberét...vagy a ficsúrt..amelyik közelebb ér hozzám...

De a nyílpuskásról sem veszem le a szemem..de úgy látszik a ficsúr is hezitál...mert tetszik szerintem az ötlet neki...és nagyon botor,hogy ha nem fogadja el..már csak azért is,mert a hugának mit fog mondani,hogy eltüntette a táncpartnerét??..nede most másra koncentrálok...

Az elöbbi alabárdos elég közel jött már hozám,mert kíváncsian méregeti a széket,amihez nemrég kötözött...és amint elég közel kerül hozzám a lábairt elkaszálom,hogy kibillenjen az egyensúlyából és lehetőleg a szék karfájára zuhanjon...kettétörje azt...és aztán csak pillanatok kérdése,hogy élő pajzsnak használjam a többi ellen...de ügyelek,hogy a másik kettő székhez kötözöttet megvédjem...de most a szívem dobbanása sokkal nagyobb adrenalint ermel...hogy a leggyorsabban tudjak reagálni...és megvédeni a szeretett Hölgyemet!..

Az egyik alabárdos igen közel jön, ám a Sors ismét közbe szól Edgár terveiben. Még mielőtt a mellének szegezett lándzsa elérné őt, és bőven az előtt, hogy a lába elérné a másikat, a keze hirtelen kiszabadul, így ha nem ragaszkodik az eredeti tervéhez -amiben könnyen felnyársalódhatott volna a rázuhanó szolgától-, akkor el tudja kapni annak fegyverét és gyorsan elvágva a hegyével a másik keze kötelékeit, fedezékül tudja használni az élettelen testet.
A számszeríjász ennyi idő alatt már felhúzta a fegyverét és nyílvesszője áll ki a halott társából, bár nem neki szánta. Van még egy alabárdos, a másfélkezes kardját előhúzó Szőke Herceg és persze a most újratölteni próbáló lövész. Az iménti felsorolásból a második Szende mögé áll és nyakára teszi a kardját.
-Dulfiol, mi a fene ez? Magyarázatot követelek.
-Ne aggódj drágám! Ha a szeretőd okos lesz, nem esik senkinek sem bántódása.
*Azért nem olyan ostoba Szende sem, hogy ne jött volna rá, hogy belekeveredett az Edgár elleni merényletbe, amiről nem akarta korábban elhinni, hogy igaz.

Majdnem úgy alakult a terv,ahogy elképzeltem..de így is jó!...
Ahogy felém zuhan az alabárd,s vele az ember,a pengéjének az élével el tudom vágni a kötelet a kezeimről,és abban a pillanatban máris magam elé emelem a testet.[
Hamarosan már a számszeríj vesszője áll bele az alabárdosba...
..na ez megint megmentett..ahogy a gyorsaságom is a sok évi katonai tapasztalatom miatt...


De amint mozdulnék a ficsúr felé,abban a pillanatban a Kedvesem mögé lépve a torkának szegezi a fegyverét...a rohadék...


Hirtelen megtorpanok,ahogy meglátom a pengét a Szerelmem nyakánál...de számszeríjas is ott volt még.
A testet még magam előtt fogom,és észrevétlenül áttapogatom az övét,hogy tőr vagy más fegyver után kutatok...és ahogy keresgélek..találok is...egy rövidebb díszesnek tűnő tőrt,ami a hátánál volt betűzve a derekánál...


Kiveszem onnan,és a kezembe tartom a teste takarásában...
-Ne bántsd a Nőt!-mondtam a ficsúrnak...
De most kicsit gondolkoznom kell...mert a következő mozzanatok nagyon befolyásolják majd a történéseket...
-Mit akarsz tőlem?-kérdeztem a szőke herceget...

Egy hulla fekszik a földön és Edgár akár az ő fegyvereire is támaszkodhat, ha újra harcra kerülne sor. Ám egyelőre úgy tűnik Szende fenyegetettsége megakasztja a küzdelmet. És a Szőke herceg a kérdésére hamar megadja a választ.
-Hogy újra hozunk egy másik széket és leülj arra! -ha még mindig a kezében van a halott szolga alabárdja, akkor hozzá teszi- Fegyvertelenül.
*Gonoszan mosolyog és az ijedt nő értetlen hangon szólal meg.
-Dulfiol, erre semmi szükség! Hagyjátok abba és eresszetek el minket!

-Rendben...ha ezt akarod!..de akkor Szendét és a másik székre kötözött fickót ereszd el!..És ahogy kiszabadulnak a kötelékeikből,és Élve elhagyják a szobát,és persze sértetlenül!!..akkor eleget teszek a "kérésednek"és új széket hozhatsz nekem..-néztem a szemébe a ficsúrnak..

A díszes tőrt még mindig a kezembe tartom,úgy,hogy senki ne lássa meg..és ha kell akkor kivárom az alkalmat,és használom is!..de most a Kedvesemért aggódom..és azt akarom,hogy épségben kijusson innen,ahogy az a másik fickó is...

..Egy pillanatra sem veszem le róluk a szemem,ahogy a ficsúrról sem..
De azt már látom,hogy gyáva féreg...mert nem mer szemtől-szemben ,fegyvertelenül kiállni ellenem...

A másik alabárdos még mindig az egykori katona mellett áll, míg a nemes bólint és elvágja Szende köteleit.
-Gyere, kedvesem! Hagyjuk itt ezt a férfit!
*Ezzel kikíséri őt. A számszeríjász eközben újra töltötte a fegyverét és Edgárra szegezi. Majd odafentről, ahová a felfelé vezető úton a lány és a Szőke herceg felsétált, hamarosan sikítás hallatszik. Majd kis dulakodás hangja és a rohanó könnyű léptek közé vegyült nehéz, csizmás futás hangja egy nagyon pici reményt adott arra, hogy talán a szeretett hölgy mégis csak elmenekült, bármi is történt odafent kettejük között.
Ám a lövész fegyvere elsül Edgár felé, miközben az alabárdos is tesz egy kísérletet szúrásra. A foglyul ejtett harmadik pedig ijedten nézi a fejleményeket lekötözve.

Végre elvágják a köteleit a Kedvesemnek,és kiszabadúlni látszik..
Amint elvezeti a lányt az a szöszi ficsúr,alig tudom türtőztetni magam,hogy ne szóljak be neki,de inkább lenyelem a véleményem és szememmel kísérem egy darabon ahogy elhagyják a szobát..

De aztán ahogy látom,a számszeríjasnak kezdett viszketni a keze a ravaszon,és úgy néz ki,hogy használni is fogja ellenem...
Amint éppen méregetem az esélyeket a szabadulásra,mikor egy sikoly visszhangzott végig az ajtó mögül,és ezt használva ki,megragadtam az alabárdost és egy nagyot rántottam rajta,hogy a nyilpuska és én közöttem legyen.
Ahogy belekapaszkodtam az emberbe,a tőrt máris szúrtam a háta felé,és mindig úgy helyezkedtem,hogy a nyilpuskás ne tudjon eltalálni..és kezdtem egyre közelebb araszolni hozzá,hogy az alabárdost neki tudjam lökni,hogy kiverjem a kézből a puskát..hogy aztán belémártsam a díszes pengét..

Edgár hamar végez az új áldozatával, ám a lövész a pince másik végében van. És nem kísérli meg beledobni a tőrt, inkább a hullát pajzsként tolva maga előtt közelít felé. Ám az nem kapkodja el az új lövést, tanult az első alkalomból. Inkább gondosan méregeti, hová lőhetne.
Az idő pedig telik, két ajtócsapódás hangja hallatszik és az íjász kiáltása ide lentről.
-Uram! Szökik a fogoly.
*Ám fentről nem hallani semmi választ és még a szoba felénél járhat a nehezékkel araszoló egykori katona, amikor a számszeríjászt inkább készenléti állásban mellének szorítja keresztben, még mindig felhúzott állapotban és gyors ütemben vág neki a lépcsőn való felszaladásnak.

Igyekszem minél hamarabb elérni a nyílpuskást ,az elöttem toló élettelen testel magam fedezve.
Aztán a kiáltást hallva,kicsit megiramodok felé,és az alabárdost nekilököm ,ahogy közel érek hozzá..

-Állj meg te!-nyúlok utána a rohanásban a lépcsőn és ha másként nem,akkor a lábát kirántva húzom vissza a pincébe a lépcsőre lökve,és a kezéből akarom kivenni a fegyverét,ami nagyon jól jönne,a ficsúr utáni hajszában.

...mert abban biztos lehet,hogy a Kedvesemet nem hagyom a markai közt!..megmentem a Szerelmemet!...és ez erőt ad nekem,ahogy ahhoz is,hogy jó nagyot húzzak be a nyílpuskásnak!...és elvegyem a számszeríját..amit megtartok mostmár magamnak..

Az utolsó csatlósa a nemesnek valóban méltatlan módon nem állta a sarat a szolgálatban, hanem gyáva módon elmenekült. Vagy csak megpróbálná. A felé lendített hulla nem sokban zavarja meg ezt az akciót, hiszen amikor ő elkezdett szaladni, akkor Edgár még csak a szoba felénél tartott. (A mesélő előző reagja.) Szép nagy dobás, ám épp csak meglöki a távolodót. Ám az már mégis véget vet az ő elpucolásának, hogy néhány óriási szökkenéssel beéri őt az gyakori katona a lépcsőnek majdnem a legtetején, négyesével szedve a fokokat, miközben a lövész csak kettesével.
A menekülő elesik, amikor egy utolsó nagy ugrással elkapja a hős szerelmes a lábát. Ám előre bukik, hanem mit sem kímélve bordáit estében oldalra hemperedik és rásüti a szerkezetet Edgárra. Nagyon közel vannak egymáshoz és immáron egyikük sincs fedezék mögött. A szerencsén múlik, hogy túléli-e.

/Hatos kocka:

1-2: Edgár óriási szerencséjére épp füle mellett süvít el a nyílvessző. Sikeresen megszerzi a fegyvert.
3-6: A lövés pontosan talált célba és vagy a fejében vagy a vállán keresztül a tüdejébe hatolt a lövés.
/

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 2