Én már elmondtam a magam véleményét és bár tudom, hogy a nimfák véleményét talán nem igen fogom tudni megváltoztatni, azért reménykedem, hogy talán ez a fiatalember, mégis képes lesz rá, mert keményebb legény, mint amilyennek bárki is láthatja, ezt érzem és látom, ahogy ránézek, ahogy kihúzza magát, ahogy kigyúl a fény a szemében.
Nem is igazán értem a természet lányainak ezt a merev hozzáállását és csak abban bízom, hogy ezt valamiféle próbának szánják, mert nem hiszem el, hogy nem látják mi lesz a vége a makacsságuknak.
Lehet, hogy nem segítenek most az embereknek, de később magukra lesznek ezért utalva és akkor ők sem számíthatnak senkire, hiszen ha még közben a sötét elfek is megindulnak, mindenki el lesz foglalva ahhoz, hogy két fronton harcoljon, akkor magukra maradnak.
Matyit azonban nem kell félteni, kellően megválaszol a nimfának maga is, bár továbbra is a lehető legudvariasabb hangnemben és stílusban.
Talán ez majd változtat a dolgokon. De nem! A nimfa, mintha szándékosan értené félre a fiút és válaszol …….nyersen? Vajon mi ütött ezekbe a máskor oly jóindulatú, nemes lényekbe?
~ Újabb feltétel? Mi ez már megint? ~ ráncolom össze a homlokom és nagyon nem tetszik ez nekem.
- Próba? Egy feltételed már volt erdő lánya, miért húzod az időt? Mit veszítenétek, ha elmennétek tárgyalni? – ingatom meg a fejem, de valószínűleg feleslegesen, mert kényszeríteni úgy sem lehet, így Matyin múlik csak, hogy miként dönt.
Mivel Lia a fiút követve egyértelművé teszi, hogy mellé áll, én sem habozok tovább, amúgy sem állt szándékomban, így utánuk megyek, de még visszaszólok a nimfának.
- Remélem tényleg ez lesz az utolsó próba és aztán álljátok a szavatokat.
Igaz, hogy nem tudom sikerül-e egyáltalán a fiúnak ez, mert találkoztam már rosszindulatú lényekkel, minden fajban és vannak olyanok mint a sötét elfek: nem lehet őket megváltoztatni, ahhoz a bőrökből kéne kifordítani őket.
Szóval egyáltalán nem vagyok biztos a sikerben.
Lehet, hogy nem kéne előítéletekbe bonyolódnom, de már a képe sem tetszik a tűznél talált fickónak.
- Üdv vándor! – szólalok meg végül mégis udvariasan biccentve felé. – Leülhetünk a tüzednél?

A nimfa is megcsóválja a fejét a futár szavaira.
-Mi bizonyítékot akartunk, hogy az emberek nem olyanok, amilyennek megismertük őket. Azt hiszed, hogy nem jöttek eddig tőlük és most le vagyok nyűgözve, hogy egyet ide tudtatok ráncigálni? -hangja igen számon kérő és feldúlt volt- Már eddig is jöttek a fajából szép beszédűek, akik fél órán belül meg akartak erőszakolni minket. Vagy talán a kannibálok megismerése miatt mondjátok, hogy ők azok, akikkel vállvetve kéne harcolnunk, mert az általatok vikingnek nevezettek majd még szörnyűbbek lesznek? Mi is szemmel követtük a hajós népet és egyelőre halásztak csak.
Megértem, ha a szövetségesetek bajban van és féltitek, hogy a sötét elfek ellen nem marad már elég katonájuk. De amit eddig láttunk a messziről jöttekből, az kevésbé pusztító a természetre nézve. Ne feled, hogy a hasonlóságok ellenére mi is külön faj vagyunk! Önálló döntésekkel. Az orkok -bár ritka visszataszító teremtések- is közelebb állnak ahhoz a létformához, amiben mi élünk. Vadásznak és az erdő ajándékából élnek... amíg fegyvert nem kezdenek gyártani és háborúzni.
Mi kézzel fogható bizonyítékot vártunk el az emberektől, hogy képesek olyan harmóniában élni a fákkal, a növényekkel és az állatokkal, mint mi vagy ti. Nem szép beszédet közös háborúról!
*Úgy tűnik, a lány és az elf fiú kölcsönösen nem elégedtek meg egymás válaszaival, mert Viridiel még tovább mondja és pufog elmenetel után is arról, hogy ez márpedig nem az első kérés, hanem megint egy újabb próba.




A tűz mellett pedig a próba illetékese először meglepődik a váratlan társaságon, mely kiül az arcára, majd szélesen elvigyorogva int maga mellé.
-Gyertek csak nyugodtan! Szívesen megosztom a meleget bárkivel. Én is csak punnyadok itt, levezetve a vadászat feszültségét.
*Egy gyík van tűzve a nyársára, melyet sütöget.

Közelebb érve a tábortűznél üldögélőhöz..de még nem látott meg minket..leszálltunk Hector hátáról és a Pókomnak üzentem,hogy kicsit "lépjen"háttérbe...mert a barátom "látványát"nem mindenki tudja elfogadni..és most nem kellene az első "benyomást"sokk-al kezdeni.. és mosolyodtam Hector-ra..
-Kicsit "bújj el"a fák árnyékában..nem tudjuk,hogy hogyan reagálna Rád..simogattam meg lábát,Pókocskámnak...de maradj a közelben,és figyelj!..
Miután oda értünk a tűznél ülőhöz..Viridiel illemtudóan megszólította ,és Matyival együtt "követtük"társamat ..és mosollyal az ajkamon közelebb léptem én is a vacsorájához készülődő "félvér"felé..s üdvözlésként fejemmel biccentettem felé,így jelezve békés szándékomat is..ahogy Matyi is követte mozdulatomat..s leültünk a pattogó tűz mellé..

Azt hiszem már minden szó felesleges, a nimfa már rég eldöntötte, hogy az emberek nem méltóak a segítségükre és már újabb próba elé akarja állítani fajuk egy példányát, hogy miként boldogul vajon egy másikkal, nem tudom, hogy ez tényleg meg fogja e győzni vagy ez is olyan felesleges lesz, mint a mi utunk Lia-val.
Különben is bolondot csinált belőlünk, hiszen ezek szerint már ismerik a vikingeket is, a bennszülöttekről nem is beszélve és anélkül sodortak veszélybe minket, hogy bármilyen segítségre számíthattunk volna.
Persze nem  mondom, hogy nincs némi igaza, de ha tetszik, ha nem változások lesznek a jövőben is és ha ragaszkodnak az ősi módszerekhez, akkor bizony azt fogják észrevenni, hogy egyre kisebb területre szorulnak vissza. Az emberek már e világ lakói és nem lehet az idő kerekét visszaforgatni, még ha sokan szeretnék is. Én is szeretem a természetet, hiszen nélküle semmi lennék, de tudomásul veszem a változásokat is és úgy gondolom, meg kell válogatnunk minden fajban a barátainkat és az ellenségeinket is.
Nem vitatkoztam tovább, értelmetlen lett volna, inkább mentem a többiek után, hogy aztán elérve a félember tüzét, helyet kérjek mellette, amit meg is kaptunk, a kinézetéből el nem várt udvariassággal.
Tekintetem a nyárson sülő gyíkra szegeződik, aztán végig nézek magunkon és elvigyorodom.
- Azt hiszem ez egy kicsit kevés lenne négyünknek, de nagyon nagylelkű vagy barátom. És mi járatban vagy errefelé? Ez a hely veszélyes és nem kirándulásra való.
Közben Matyira nézek, hiszen ez az ő próbája, neki kell ezzel az orkfélével kezdeni valamit, bár nem tudom milyen veszélyt jelenthetne, nem tűnik bajkeverőnek, bár rondának tényleg elég ronda.

-Nem mondtam, hogy adok is. Mi van már, hogy először csak a tüzem mellé akarsz leülni, utána már a kajám is kéne!
*Elég felháborodott és meglepett képet vágott az új ismerősük. És inkább leszedte a félig átsült zsákmányát és jó nagyot beleharapott. Majd a maradékot vissza tartotta a lángok fölé, hogy tovább süljön...
-Mi nem akarjuk elvenni az ennivalódat. Nemesek vagyunk és van elég nekünk mindenből. Csak félre értés történt, ha jól értem. Nem történt semmi.
*Ezzel előszedte a kenyerét, amiből nyújtotta is, hogy vehet a félvér nyugodtan, majd sajtot kezdett el hozzá enni. Úgy gondolta, hogy egy mondattal az előtte ülő megválaszolta a mindenkiben ott rejlő kérdést, hogy mi kifogásolnivaló van ennek az embernek a viselkedésében. És ami türelemmel javítható.
-Vadászok. -válaszolta a korcs- Ez senki nemesnek nem a földje. Itt azt csinálok, amit én akarok. Ne szóljon bele senki!
*Úgy tűnt, nagyon felzaklatta, hogy el akarták venni az ételét és már minden apró nyelvtani bakiba hátsó szándékot lát, miközben ő maga sem nagymestere a nyelvnek.

-Na,de Uraim!-mondtam kedvesen..Mi a probléma?..mosolyodtam rájuk....Köszönjük,hogy  a tüzed mellé engedtél minket..De nem vennénk el,egy ilyen nagy Vadász zsákmányát!Ki oly erős és még kedves is a messziről jött utazókkal..És Társam mondatát,ne vedd támadólag..kissé elfáradt a hosszú utunk miatt..és modora kicsit nyersen is hangzott talán..de hidd el,hogy egyébként nagyon békés természetű!És nyugodtan fogyaszd el vacsorádat..nincs tőlünk tartanod e miatt sem..-mondtam kedves hangon..és a nyársat fogó keze felé mutattam..
Láthatólag kicsit "megviselte"az étke elvesztésének lehetősége a "félembert"..de bíztam abban ,hogy a mosolyom,és a női hangom kicsit "lágyítja"a feszültségét..ahogy érezhette is,hogy őszinték voltak szavaim...
De,ahogy hallottam szavait..inkább "harcosok"voltak a számára "elismert"emberek...így egy kis "furfanggal "talán jobban "megnyílik"előttünk..és talán el is veszem "élét"a kialakuló feszültségnek is talán..és felnéztem az égre.. felettünk egy csapat fácán repült el..és gondoltam egyet...
Elővettem íjamat..és kilőttem nyilaimmal, két madarat..akik nem messze estek le mellettünk..s mikor visszaértem a zsákmánnyal a tűz mellé..kezembe tartva a lelőtt madarakkal ,kérdeztem Őt.....
-Megvendégelhetünk Téged,amiért a tüzedhez engedtél kedvesen Minket,Nagy Vadász??-széles mosollyal ajánlottam fel a fácánokat a vacsihoz..
És talán "kicsit"segítettem Matyinak,hogy a kezdeti "nehézségét" kicsit "megkönnyítsem"..de ezután ,"ráhagytam"én is,hogy a további menetét a dolgoknak , már Ő irányítsa..

Hát, ha eddig nem is értettem, hamarosan fény derült rá, hogy miről is beszélt a nimfa, mikor erről az ork keverékről szólt. Szavaimat teljesen félreértelmezte, bár én voltam a bolond, hogy akár egy hangyányi humorérzéket is képzeltem róla.
Mindent szó szerint vett és egyből kiütközött rajta az irigység és a durvaság, hiszen a mi népeink akkor sem viselkedtek volna így, ha épp az utolsó falatunkat kell megosztanunk valakivel.
Elhúztam a számat, ahogy láttam, mint csap le a félig nyers húsra, csak, hogy ne kelljen osztozkodni, bár ezek után úgy sem voltam éhes.
Matyi azonban átvette a szót és próbálta megnyugtatni a félfajzatot, de mint kiderült ő sem járt több sikerrel, mint én, mert ő is csak támadást kapott vissza, vagy legalábbis erős ellenállást, mintha bármit is rá akartunk volna kényszeríteni.
- Hát ez tényleg nehéz dió lesz. – morogtam az orrom alatt, míg Lia szokásához híven a lehető legkedvesebben igyekezett rávezetni a félvért, hogy félreértette a szándékainkat és gyorsan feltalálva magát, erre bizonyítékként azonnal lőtt is két madarat, melyet felajánlott a fickónak.
Nem tudom mi célja volt ezzel a próbával a nimfának, hiszen nyilvánvalóan a férfi nem volt ember, legalábbis csak félig talán és az orkok híresek voltak az összeférhetetlenségükről. Ennyi erővel egy veszett medvét is próbálhattunk volna megszelidíteni, de hát Matyi volt itt a főszereplő, most már én is kíváncsi voltam mire megy a láthatóan barátságtalan és nem is túl eszes szerzettel.
- Tényleg nem akarjuk elvenni a zsákmányodat és korlátozni sem áll szándékunkban semmivel. – fogtam azért vissza magam, hátha ez segít. – Csak gondoltuk nehéz itt egyedül boldogulni és nem messze olyan törzsek élnek, akik nem vetik meg az emberhúst. – teszem hozzá, hátha ettől kissé barátságosabb lesz.

A tűz mellett ülve idegesen nézett hol az egyik-hol a másik érkezőre. A lány által hamarosan neki nyújtott friss zsákmányt és az adakozót is bizalmatlanul nézte, majd egyetlen mozdulattal kirántotta a kezeiből és már el is kezdett ügyködni azon, hogy ágasokat két oldalra szúrva a földbe forgó nyárson grillezze őket majd.
-Mégis mi célból vagy itt, ha szabad megkérdeznem? Esetleg segíthetünk neked. -mondta a nemes, majd Viridiel hívta fel hangosan a figyelmet a környék veszélyeire.
-Hüllőkre vadászom. Aszonygyák hüllőemberek vannak a környéken és nagy arany halmokat gyűjtöttek már az eltévedt vándorok kifosztásából. -szemében kapzsiság fénye csillogott- Kinyírom az útonálló dögöket és haza viszem a kincseiket. Ha akartok, osztozhatunk. Kettesével oszlunk és úgy hamarabb átkutatjuk a környéket reggel. És itt találkozunk majd utána.

-Hüllőemberek?..ismételtem szavait..-és vándorokat fosztanak??..én inkább egy más fajta népet hallottam,akiknél temérdek kincs és arany van..és ezüst is..ahogy mindenféle fegyver..de azt nem hallottam,hogy hüllőemberek lennének azok..inkább a bőrük sötétebb,mint "szokott"lenni..de nem is tudom..fordultam Viridiel,felé,és kacsintottam,hogy csak Ő lássa és senki más....és láthatta azt is rajtam,mert már ismert jól..hogy a most kitalált kis furfangommal tudjuk csak "kiugrasztani"a bokorból a félvérünket..mert láthatóan a kincsek és a pénz,ami a lelkét befolyásolja..s ahogy az észérvek nem hatottak rá láthatólag..akkor csak a "saját bőrén"fog csak érteni..
..és nem is messze vannak,ahogy hallottam...egy faluban laknak..és eléggé gazdagoknak mondják őket..és talán,egy ilyen Nagy Vadász,mint Te Uram..biztosan sikerrel jársz ..és gazdag leszel....és csak a legnagyobb Vadászok tudnak csak odáig eljutni..egy magamfajta gyenge lánynak esélye sincs..De talán Te..neked sikerülne!..és akkor itt találkozunk 2 nap múlva..és ha Te találod meg a kincset..akkor Tiéd lehet minden!....bár ..csak a legügyesebbek tudják megszerezni..amilyennek Te látszol!..és még erősebb is vagy nálunk..Neked biztosan sikerülne..ha ,persze bátorságod lenne megpróbálni..mert nekem nincsen..mert én egy gyenge nő vagyok..kicsit szomorkásan ejtettem ki a szavaim,hogy nyomatékosabb és hihetőbb legyen..és közelebb húzódtam a tűz mellett Viridielhez,mintha védelemre lenne szükségem...és vártam,hogy mi is lesz ezután....és bíztam a társamban,hogy érti mit akarok most elérni !..és "veszi a lapot"!..és "mellém áll",hogy a félszerzetnek hihetőbbek legyenek ezek a mondataim....

Az, hogy faragatlan és durva egy fajzat a fickó, hamar kiderül, mert úgy kapja ki Lia kezéből a felajánlott madarakat, hogy majdnem el is rántja, aztán nem sokra rá, már sütögeti is, még egy köszönömöt sem kinyögve.
Matyi még próbálkozik az udvarias hanggal és kérdésekkel és én is hozzá teszem a magamét, de nem igen hiszem, hogy ezt a félvért, aki már megette a kenyere javát, egyik napról a másikra, vagy egyáltalán meg lehetne e „nevelni”, olyan szintre, ami a nimfáknak is megfelel.
A szavai csak megerősítenek ebben, bár alig tudom kihámozni mit mond, de amit megértek belőle az egyáltalán nem tetszik. Bár arról beszél, hogy a gyíkemberek a rablók, de nyilvánvaló, hogy ő sem különb náluk, sőt láthatóan semmilyen gondot nem okoz neki a gyilkolás sem.
Megvallom őszintén én elég reménytelennek látom a helyzetet, de Alia hamar feltalálja magát és nem nehéz kitalálni, hogy hová akarja terelni a mi „kedves” vándor társunkat, bár aligha hiszem, hogy a nimfa erre gondolt volna, mikor épp arról kéne meggyőzni, hogy az emberek „nevelhetők” és hajlíthatóak a természet és úgy általában az élőlények szeretetére.
- Mi nem vágyunk a gazdagságra, azt átengedjük neked, de egyébként miért vágysz rá, nem ad meg neked mindent a természet, amit szeretnél, megéri kockáztatni érte az életed?
Kíváncsi voltam melyik irányba hajlik majd, lecsap Lia ajánlatára, vagy elgondolkozik az én szavaimon, de talán Matyi is beveti a rábeszélő képességét és az lesz a nyerő, mert bár nem szeretek előre ítélkezni, ebből az alakból nem nézem ki, hogy hirtelen jó útra térne.

A beszélgetésben egyre inkább közeledtek az álláspontok. Skandar véleménye Aliáéhoz közeledett vagy fordítva. Míg a viselkedéséről Viridiel és fajtársnője között közeledett egy konszenzus.
-Miből tudjam, hogy nem csaptok be és tényleg ott van a kincs? Eddig senkitől nem hallottam ezt.
*Úgy néz a szemeivel egyenként leskanelve minden tűz mellett ülő arckifejezését, mint ha csak a vásári kofák arcáról akarna valaki olvasni, hogy mikor próbálják meg becsapni őt az eladók. Ha hihető választ kap, akkor elkezd agyalni az új ajánlaton.
-Részemről rendben. Két részre szakadhatunk és én a csajjal megyek, mert a ti védelmetekben nem bízik, mi kerülünk balról. Ti ketten meg jobbról lopakodtok közel és kerestek rést, ahol besettenkedhettek. Ha már bent leszünk, ellopjuk a szajrét és spuri! Itt találkozunk.
*Ha viszont rájön, hogy ez egy nagy hazugság, akkor izmai megfeszülnek és ordítva kezdi mondani:
-Ne lessetek mán madárnak! Ti tisztára hülyének néztek, mert nem vagyok a ti fajtátok? Én is vagyok olyan dörzsölt, mint ti és be tudom verni a fejeteket a buzogányommal! -ebben a második esetben ujjai a fegyvere markolatára vándorolnak.
*Most egyelőre a mi Mátyásunk, az igazságos igyekezett nem belekotyogni, hiszen nem lett volna szép lebuktatni azokat, akik segíteni próbálnak neki. De arra sem tudta rávenni magát, hogy hazudjon.

/Bocsánat a késésért!/

Igazából ,meg sem lepődtem,mikor kikapta a kezemből a fácánokat és köszönet nélkül elkezdte sütögetni..
Bár nem nagyon volt ínyemre,hogy csellel és furfanggal kell kicsit "előmozdítani"a személyiségét..de,valahol nem igazán tudtam,hogy milyen "ember"lehet...vagyis,hogy mennyi az emberi "része". De amint kiderült eléggé kapzsi és csak a kincsek ,amik mozgatták a lelkét.
Szomorú voltam legbelül..mert hittem,hogy végül csak lehet vele beszélni komolyabb és békésebb dolgokról,de már látszott,hogy nincs nagy esély arra,hogy ez a "küldetés"simán fog zajlani...
Próbáltam minél rezdülésmentesebb arcot vágni,mikor fürkészte rajtunk,hogy az előadott "mesénk"igaz lehet-e...de ahogy így elnézem..eléggé elvakult ,és megszállott,hogy bármit is észrevegyen rajtunk,mert csak a pénz lebeg a szeme előtt,és az" igaz dolgok" nem értékek számára.
..Viridielre néztem egy röpke pillanatra a szemem sarkából,és a gondolataimat "küldtem"felé..
mert,tudtam,hogy csak Ő hallja a fejében..a többiek nem.
-Úgy látszik,hogy a "barátunk" nem fog most jó útra térni a szavaink által..és valami más módot kellene kitalálni!Ahogy a harc sem oldana meg semmit..elég korlátozott a gondolatvilága,hogy nekünk sikerüljön "megváltoztatni"a Világról és a Természetről alkotott véleményét!..talán "szerencsésebb lenne,ha vele mennék és akkor talán ,ha ..és ekkor jutott valami még az eszembe..-..esetleg ha Hector most "megjelenne"....és eljátszanánk,hogy "elrabol"mindannyiunkat??..hátha kicsit megszeppenne a látványától a kapzsi "barátunk",és ha távolabb vinnénk innen az erdő felé..mondjuk,a pókocskám barlangjába..akkor esetleg nem lenne ennyire fölényes és magabiztos..talán sikerülne kicsit "nyugodtabb" helyen beszélgetni a "fejével"..hátha megnyílna ,és kiderülne,hogy miért is lett "ilyen"..mert szerintem az Élete vitte rá,hogy így élje most az éveit..mert szerintem,nem gonosz a lelke..csak az "emberi felére"kellene hatni..mert mindenkiben ott van a jószándék és akarat..csak eléggé elnyomta magában..de ha sikerülne "felszínre"hozni a jobbik oldalát..akkor talán megértené,mit is jelent a Természet és a Harmónia..mert azok sokkal értékesebb "kincsek" a csillogó aranynál is..és még számtalan csodás dolog van,amit nem is látott szerintem..
..Hátha sikerül!..megérdemel mindenki egy "második esélyt"!..Bárki is legyen,ember,vagy más szerzet..
Ha igenlő válasz kapok Társamtól,akkor "hívom"Hectort..és előtte felvázolom,hogy mit is kellene tennie!..és ahogy ismerem a Pókocskámat,imád játszani!..mert igencsak "tenni"akar valamit,minthogy a "háttérbe"húzódva nézelődjön..és egy kis izgalmas játékra is mindig kapható!
..-Kérlek,addig kicsit húzzad az időt..ne vegyen semmit észre rajtunk.."foglald"le valamivel..míg előkészítem Hectort...és úgy kell tennünk,hogy ez teljesen "komoly elrablásnak"tünjön..

Már az elején nem voltam oda az ötletért, hogy az ork-ember fajzatot a bennszülöttek felé tereljük, de még mindig jobb volt, mint itt hagyni, hogy tovább dühítse a nimfákat a viselkedésével, amit most már el tudtam képzelni mennyire felelhetett meg nekik.
De, akármennyire is úgy gondoltam, hogy nem túl eszes a barátunk, azért a létfenntartó ösztönei kiválóan működtek ez nem vitás, mert bár láthatóan odáig volt az aranyakért, azért gyanakodva fogadta Lia javaslatát.
Talán még sem ártana minél előbb megszabadulni tőle, így aztán olyan biztató képet vágtam, amennyire csak képes voltam, hogy ne buktassam le a lány füllentését.
Aztán persze azonnal elkomorodtam, ahogy a félvér elmondta, ő, hogyan képzeli a dolgot, mert ez nekem egyáltalán nem tetszett. Még, hogy Lia ezzel a vademberrel menjen egyedül! Egy bogarat sem bíztam volna rá, nem, hogy egy társnőmet! Főleg, hogy eszemben sincs, hogy visszamenjünk fekete emberek közelébe!
Szerintem Lia sem úgy gondolta, hogy mi is elkísérjük új „barátunkat” az útra. Már nyitottam a szám, hogy kategorikusan visszautasítsam, úgy sem bíztam benne, hogy a nimfák bármiben is segíteni fognak, hiszen valószínűleg nagyon is jól tudták, hogy ez a próba reménytelen, de Alia megelőzött és egy egész komoly tervet vázolt fel telepatikusan, miközben igyekeztem úgy tenni álcázásként, mint aki erősen gondolkozik valamin.
Matyi meg ült kukán, mintha elvesztette volna diplomáciai képességét, vagy talán már ő sem bízott semmiben.
Fogalmam sem volt miként reagál majd a félvér, ha megtesszük, amit a lány javasol, bár sejtésem szerint Hectornak elég jó a megjelenése.
~ Hát veszíteni valószínűleg nem veszítünk semmit. Ha nem tudjuk meggyőzni, akkor a megfélemlítés is hatásos lehet. ~ válaszolom gondolatban. ~ Talán vonulj félre a……dolgodra. Az nem kelthet gyanút. ~ javasoltam kis habozás után.
- Lehet, hogy nem bízol bennünk, de azért nem gondolhatod komolyan, hogy a……..társnőmet kettesben hagyom veled. – mosolyogtam a félvérre hidegen. – Megyek veled én és ha tartasz tőlem, jöhetsz a hátam mögött. – kezdek vele beszélgetni, ha Lia elvonul.

A félvér arca egyre inkább elkomorodott. Mély hallgatással, olyan hallgatással, mintha azt akarná közölni a világgal, hogy „úgy sem fogok megszólalni, amíg végig nem mondod, csak azért is!”, olyan hallgatással maradt néma, hogy Viridielre szegezve tekintetét felpattanon.
-Azt hiszed, hogy csak te vagy itt valamire való? Engem egy rakás ganénak nézel!? -szemeiben düh csillogott- Az embereknek igazuk van veletek kapcsolatban. Csak magatokat tartjátok méltónak arra is, hogy levegőt és azért éltek az erdőben, mert az önimádatotok nem fér át egy ajtón.
Nincs rád szükségem! Ne oktass ki, hogy itt ki mennyit ér meg mit bíznál rá? Itt nem Te meg nem a királyod parancsolgat, hanem azt csinálok, ami nekem tetszik, kis szar, taknyos kölyök.
Gyere! Megyünk.
*Ezzel megragadta bal kezével Aliát, hogy felrángatva maga mögött húzza eltűnése közbe. Míg a másikkal a húsokat rángatta le a tűz fölött, hogy tarisznyájába gyömöszölje, majd -ha a lány vagy más meg nem akadályozza ebben- elviszi őt az erdő sötétebb részeibe.
Eközben az ifjú nemes felpattan, hogy a rendelkezésére álljon, ha az idomár jelét adja, hogy akarata ellen való ez.

Miután a kieszelt tervemet elmondtam Virinek..azon gondolkodtam,hogy hogyan is tudassam Matyival a "következő"eseményeket..mikor hirtelen a félvér megragadta a kezem és rángatni kezdett maga után..éppen csak nem estem el,ahogy a csuklómat szorította elég nagy erővel, vont magához,és az erdő felé igyekezett velem....ahol már elég sötét volt..bár az én szemem sokkal "élesebb"a félszerzetnél..így többet láttam a sötétben mint Ő maga..
Amikor elhurcolásom megesett..láttam,hogy a Társaim egyből felugrottak és cselekedni akartak,hogy megmentsenek ennek a faragatlan fickónak a karmai közül..de intettem diszkréten,hogy maradjanak..-Ne gyere....hagyd csak...nem érnénk célt,ha ugyanúgy viselkednénk mint Ő..meg aztán Hector itt van a közelben..és csak a hívásomra vár..és talán kíváncsi vagyok hová cipel ilyen sötét éjszaka?..de majd kis idő múlva gyertek utánunk..de csak halkan!..ne vegye észre,hogy követeitek..
küldtem gondolataimat Viridielnek..
-Naaaaaa!ne rángass..tudok én menni a saját lábamon!-mondtam kissé kényeskedő hangon a fickónak,hogy ne fogjon "gyanút",ha most hirtelen megváltozna a "modorom"mint eddig álcából használtam..
..és amikor láttam,hogy elpakolta a nyársról a madarakat..akkor már sejtettem,hogy nem térünk ide vissza..mert a kapzsisága eléggé úrrá lett rajta..és ezzel ,hogy engem elcipelt onnan..az Ő fölényét akarta kimutatni a társaimmal szemben..de azt nem gondolta át,hogy nemcsak egy lombtünde ült a tűznél..hanem kettő..mosolyodtam el magamban..

Komolyan elképedve néztem a félember kirohanását, amit felém intézett, mert egyrészt semmi ilyenre nem akartam utalni és nem is éreztem, hogy ezt tettem volna, másrészt meg pont ő volt az, aki kijelentette, hogy egy cseppet sem bízik bennünk, ezért akar ja magával cipelni az egyetlen asszonyszemélyt a csapatból. Bár biztos voltam benne, hogy Lia simán képes megvédeni magát egy ilyen ostoba fajankótól, azért ne nézzen minket sem olyan férfiaknak, akik csak úgy hagyják, hogy elvigyék az egyik társukat.
Most már tisztán láttam, hogy ebből a próbából nem igazán lesz semmit, sőt örülhetünk, ha nem mi magunk fogjuk felkötni egy fára ezt az arrogáns és öntörvény gazembert, főleg mivel Matyi közben teljesen megkukult, talán ő előbb adta fel, mint én.
- Neked teljesen elment az eszed! – komorodtam el.
Természetesen azonnal felugrottam, ahogy rángatni kezdte maga után az ork fajzat Lia-t és nagy erőfeszítésembe került, hogy hallgassak a lányra, de bíztam benne annyira, hogy képes megoldani a dolgot, de ha még sem, akkor abban biztos lehet, hogy a sarkában leszek.
- Jössz te is? – néztem a megkövülten álló emberre, aztán máris igyekeztem csendesen a nőrabló nyomába, ami nem volt nehéz, mert olyan csörtetéssel volt, hogy még talán az erdő túloldalán is hallották, pedig nem volt kicsi.

A férfi eleresztette a karját a kérésre Aliának és átkarolva derekát és magához rántotta.
-Gyere ide, te! -igyekezett megcsókolni- Imádlak, kellesz, én leszek a te erős vadászod.
*Mohón tapogatta a hátát azokban az édes pillanatokban, amikor nem épp mást csinált. Mondjuk tapogatta a fenekét, a ruhája gombjait...
Vadul vetette bele magát az érzelmei kielégítésébe, az egyetlen kérdés, hogy a gyógyító elf ebből mennyit engedett?




Ez alatt a két másik pasi tanácstalanul nézett egymásra.
-Most mit tegyünk? A faluba akarjátok csalni vagy... -hangja hirtelen elhalkult- Én már nem tudom követni, hogy mi volt a terve ezzel a nimfáknak és nektek. -rázta meg a fejét.
*A nyomkövetést magára vállaló Viridiel után ment, de óvva intette, hogy túl közelről tegyék! A lánynak láthatóan voltak tervei, és bár kettejük közül csak őneki nem volt tiszta, hogy mi lenne az, azért nem tartotta volna illendőnek azt sem, ha véletlenül a nő tényleg tiszta érzelmekből mondta volna, hogy ne kövessék és ők mégis megzavarják.
Ennek ellenére abban biztos volt, hogy még hatásos lehet majd, hogy váratlan helyzetben ott lesznek kéznél. Csak hogyan fogják megtudni, hogy mikor? És mit?

Miután mondtam ennek a faragatlan tuskónak,hogy eressze el a karomat..bár megtette,de aztán úgy gondolta,hogy könnyü préda vagyok..és magához húzott szorosan..hogy aztán fogdosson és a ruhámat leszedje rólam...és ebben a pillanatban akkora pofont kevertem le neki,hogy ott is maradt a kéznyomom az arcán..
De ennél nem álltam meg,és eltoltam magamtól elég határozottan.
-Mit képzelsz??!!Veszed le rólam a kezed!!!!..förmedtem rá hangosan...-Miből gondoltad,hogy csak így nekem eshetsz??..egy nagy Vadász,aki erős ..egy gyenge nőt könnyen leteperhet..de akkor mi benne a különlegesség?..próbáltam kibúvót keresni..és kis időt nyerni..míg Hector és a barátaim ideérnek..
Sikerült valahogy kibújnom a kezei közül és kicsit távolabb tolni magamtól..de azért látszott,hogy nem fogja feladni,hogy továbbra is közelebb kerüljön hozzám...és óvatosan a késem felé csúsztattam a kezem..és amíg szóval tartottam,addig nem figyelt a kezemre...
-De ha úgy gondolod..halkabban szólt a hangom,és kis mosollyal is elvettem az "élét"a szavaimnak..-Beljebb a fák között ,kényelmesebb is lehetne...
Mutattam az erdő sürűbb része felé...ahol már ugrásra készen várta Hector az erőszakoskodó alakot..
És egyre jobban hátráltam a pókocskám búvóhelye felé..és ahogy elnéztem a bárgyú arcát a szerzetnek..nagyon is inyére volt,hogy kövessen.
..És gondoltam,hogy a társaim sincsenek már messze...

- Te kérdezed? A feladatot neked adta a nimfa, vagyis az embereknek, szerinted ennek az orknak van esélye, hogy bármit is felfogjon a természet rendjéből? Szerintem csak annyira képes az agya, hogy magát helyezze mindenek elé és mindenki más csak ezután jön. – húzom el a szám. – Viszont a legjobb, amit ki lehet találni, hogy eltávolítsuk innen, a természet lányainak közeléből az, ha kipróbálja magát a fekete emberekkel, biztos egymásra találnak. – sóhajtok egyet vágyakozóan, hátha teljesül, bár ez egyáltalán nem egy elfhez méltó gondolat.
De nem most akartam felvilágosítani Matyit, ha elvesztette a fonalat, mert éles fülem nem épp kellemes hangokat tolmácsolt nekem és azonnal Lia nyomába eredtem, bízva benne, hogy az ember követ és nem bóklászik el.
Nekem nem voltak kétségeim, hogy mikor kell közbe avatkozni, hiszen Lia telepatikusan bármikor tudott üzenni nekem és tudtam, hogy barátja a kis aranyos pók is a közelben van.
Na attól a félvér tuti eltátja a száját és talán magától is megtér a természet szeretetére.
Egy óriás pók csodákra képes!
Persze, ha nem ér oda időben, vagy az orkfajzat veszélyes kezdene lenni a lányra, azonnal találkozhat a kardommal, de előtte még simán gúzsba kötik a liánok, hogy tudja, néha a természet sem olyan védtelen, mint gondolja.

A félember elveszti a türelmét a visszautasításra és egy hatalmas pofont lekever a lombtündének. A hatalmasságát még jobban fokozza az a tény, hogy előtte a zsebébe csúsztatta azt a mancsát és kihúzásnál egy boxer lapult meg. Így a fém kemény hidege csattant Alia állán.
Ám mikor ravaszul bentebb kezdte el csalni ravaszul, elhitte, hogy sikerült megnevelnie leendő asszonyát. Így a kicsit még mindig szédülő idomár után lépkedett, mikor Viridiel hívására növények tekeredtek rá és ha Hector mozgott, akkor ő is hamarosan felbukkan.
-Engedj el, némber! Yvorl redves farkára esküszöm, hogy élve égetlek el, ha nem szeded le ezt rólam azonnal.
*Dühösen rángatta természet szőtte gúzst, de nem igazán a természet tiszteletét váltották ki benne. Ő mindig az embert dicsőítette, aki legyőzi a természetet erejével vagy technikájával. És aki természetfölötti erőket fog kapni a végén reményei szerint. Azt a hatalmat, amiről kiskorában mindig beszéltek neki a szektában.





-Van egy kis baj! -szólalt meg hirtelen a hírvivő mellett a srác- Nem igazán értem a nőket. Én már abszolút nem értem, hogy mit várnak el tőlem.
*A nem túl pátoszos vallomás után viszont hamar rájött, hogy most rohannia kell Turion fia után, mielőtt nyomát veszti. És mielőtt lemaradna arról, bármi is legyen az...
Úgy döntött, legközelebbi találkozásukkor majd megpróbálja akkor rávenni a félorkot, hogy menjen be a faluba.

A félszerzet nem nagyon tűrte jól a visszautasításomat..és ahogy eltoltam magamtól.. a hatalmas öklével nagyot lekevert nekem..és ahogy az arcomhoz ért a suhintása,nagyon éles fájdalom nyílalt bele az államba,amitől meg is szédültem..
Bár nagyon faragatlan és piszkos szájúnak találtam,de nem gondoltam volna,hogy ekkorát suhint rám!..egy nőre...főleg nem egy fém boxerrel..és még ráadásul aljasul is!
..Nagyon sajgott az arcom..és a könnyeimmel küszködtem,de erőt kellett vennem magamon,hogy a kieszelt cselem célt érjen..és Hector-hoz csaljam..mielőtt még késő lenne számomra...
A pókocskám már nagyon figyelt a rejtekén...és ahogy látta azt,hogy bántanak,nagyon felbőszült..és haragja a szerzet iránt,már nem volt kérdés..
Közben Viridiel is megérkezett és kérésére a növények szárai szorosan lefogták a fickót,aki szitkokkal a szájából próbálta megijeszteni..de amint rátekeredett a növény a testére ,egyre jobban szorította,és nem eresztette el.....
Hector ekkor jelent meg mögötte,és a hálójával még ragacsosabb és merevebb gúzsba tekerte be,hogy csak az arca látszódott ki,mert testét teljesen körbeölelte szorosan a hálója,és még a növények is leszorították minden testrészét....és ekkor már nem nagyon tudott "menekülni"ebből a szorított helyzetből..és amiért megütött engem a pókocskám haragja lesújtott rá..hatalmas csápjaival megragadta a félig ork fajzatot..és csak a jelemre várt,hogy összezárja-e a borotvaéles csápjait..vagy éppen a mérgét fecskendezze belé,hogy aztán vacsorájának elfogyassza...és véget vessen, ennek a faragatlan tuskónak a gonoszságainak..
Mikor megláttam Társamat is..nagyon megörültem..és mert tudtam,hogy nem fog magamra hagyni Ő sem,és utánam jön.. ahogy,nagyon is jókor érkezett!
Kezem az arcomhoz érintettem,mert az állam nagyon fájt, be is dagadt azonnal,és lüktetett minden levegővételnél..de ahogy láttam a barátaimat..kicsit könnyebb volt a szívem,mert itt vannak már velem..és már csak az volt a "kérdés",hogy hogyan és miként beszél ez az aljas Alak...attól teszem függővé,hogy mit tegyen végül vele, az én drágaságos pókocskám....
..De már van is egy remek ötletem..ahogy majd megszólal,és amit fog mondani..az lesz a "büntetésének "eldöntője..

Nem igazán tudtam mit mondani Matyi panaszára, hiszen ezt a gondot magának kellett megoldani, ezért küldték ide, bár tény és való, hogy a nők témájában teljesen egyet tudtam érteni vele.
- És ez soha nem is lesz másként, de most egy biztos, segítenünk kell Lia-nak.
Elöntött a düh, amikor meghallottam a csattanást és a dulakodás zaját, mert nagyon is el tudtam képzelni, hogy mitől, kitől származik, bár Alia hangja nem hallatszott, így azt hittem, hogy talán nagyobb baja is lehet.
Azonnal a növények, fák segítségét kértem, már akkor, mikor még nem is láttam, hogy mi történt, de nem várhattam.
Mire kibukkantam a helyszínen, nyomomban Matyival, már a lány pókja is megérkezett és szép kis bábot formázott a káromkodó orkfajzatból és elég „éhesen” nézte, ahhoz, hogy, ha van egy csepp esze galád barátunknak, akkor visszafogja magát és a lány kegyelmében reménykedik inkább.
Én is szívesen eresztettem volna bele egy nyilat, mikor megláttam Lia kékülő arcát.
- Szerintem ne kínlódjunk vele, Hector úgy is elég éhesnek tűnik és a nimfák is megszabadulnak egy „problémától”. – néztem sötéten a vonagló gubót.
Mióta visszatértem a sötét elfektől valahogy nem voltam már annyira kegyes, mint előtte.

A világossárga bőrű fogoly arca kezdett egyre inkább sötétebb, kicsit inkább piros pozsgás árnyalatot felvenni. És ha lehet, még jobban rángatni magát reménytelen helyzetében.
-Te vén szuka! Azonnal szedd le rólam ezeket. És akkor megúszod ennyivel. Yvorl büdös pofájára, hogy kivételesen nem áldozlak fel neki. Élve fogsz elégni az oltáron, ha nem engedelmeskedsz. Váááá... Hívd vissza ezt a dögöt, mielőtt felzabálja egy óriás fecske, amit majd az istenem küld, hogy megmentsen!
*Ha nem engedi el őt a két erdei elf, akkor még hasonló szép beszédben könyörög a kiszabadulásáért. És közben valaki, Turion fia háta mögött, egy ember rájön, hogy mi folyik itt.
-De hát ő nem mi vagyunk! Mutatsz egyet a sötét foltjaink között és nem vagy hajlandó megnézni a szépséget bennünk. Ő nem is ember! Az emberi faj nevében kijelentem, hogy nem vállaljuk érte a felelősséget. Mi is megvetjük őt!

Ahogy a gubóba "zárt" félszerzetet elnéztem..inkább szánalom és könyörület lett bennem úrrá iránta..és a szavait "méregnek"is szánta felém..nekem csak egy "eltévelyedett lény" volt,akit a körülmények tettek ilyenné...és szerintem a lelke mélyén nem volt gonosz..
Sajnáltam,ahogy ott vergődött.. és még Hector csápjai közt sem "vált"meg a szánalmas és fenyegetőző modorától..
De ahogy igy néztem...eszembe jutott a második esély..és ha Őt is próba elé"állítjuk"..akkor a saját maga döntése által lesz olyan ember vagy ork,aki talán eddig is volt élete folyamán..
-Ereszd el Hector!--mondtam pókocskámnak!..inkább tedd fel egy fára..és majd idő múlva kiderül,hogy milyen sorsot szánnak neki az Istenei....majd azok itélkeznek felette..mert én nem vagyok hajlandó..és nem vagyok olyan mint Ő!
..de esélyt kell adnunk,hogy tegyen belátása szerint!..mert ha ebből nem tanul..akkor nekünk nincs mit tennünk..ahogy a nimfák is jól tudták,hogy ez a próbájuk lehetetlen..mert Ők sem tudnak az Istenek erejével jóra vezetni lelkeket,ahogy ezen a Világon senki!..mert aki önmaga nem tud változtatni és belátni a hibáit..annak mások sem tudnak segíteni.. és Matyira néztem..aki sápadtan,és elcsukló hangon..de a nézésem nyomán már nem is mert megszólalni..de ha mégis..akkor majd a természet leányával megbeszéli a próbájának igazi tanulságát..
lehet,hogy most nem tűnünk fel jó színben a nimfáknál..de a becsületem és a lelkem nem fogom "feláldozni"egy ilyen értelmetlen és kilátástalan "próbáért"..és a barátaimat sem fogom bajba sodorni..ahogy magamat sem..

Nekem már ennyi bizonyíték, amit ez a félszerzet nyújtott bőven elég volt, hogy tudjam, rajta már senki és semmi nem fog segíteni és már kölyöknek sem lehetett nevezni, hogy akár hosszabb nevelés sikert hozhatna. Ahogy a kötelékeiben és a pók hálójában vonaglott és szitkozódott egy percig sem foglalkozva a következményeivel bennem már az is felmerült, hogy a fejében erősen hibádzik valami, így hiába erőlködünk ez csak rosszabb lesz.
- Nekünk ne követelőzz itt, igaza van a társnőmnek, jobb, ha a saját Istened sorsára bízunk, ha annyira meg akar segíteni, mint emennyire hiszel benne, hogy egy ilyen mocskos szájú, öntörvényű alakot megsegít, bár nem tudom, milyen felsőbb hatalmat imádsz, akkor biztosan gondoskodik a szabadulásodról is. Ha nem…….hát szerintem senki nem fog könnyeket hullatni érted és legalább valamivel hozzájárulsz a természet körforgásához. – vonom meg a vállam, se sajnos még sajnálni sem voltam képes. – Matyi egyetértek veled és a nimfa nem volt igazságos most. Itt nem egy embert kellett volna jobb belátásra bírnunk, hanem valami elmebeteg félorkot, aki csak a saját kicsavarodott világát látja. Lia a pókodé a terep. – fordultam meg és részemről szomorúan a nimfák viselkedése miatt, de már úgy éreztem itt végeztünk.