A rab őszintén meglepődik és hátra fordul.
-Ahol nem vesznek észre? Látsz te egyelőre olyan részét a palota környékének, ahol nem vesznek észre azonnal? Vagy látsz esélyt arra, hogy valamikor eltűnnek a járókelők esetleg csak megvakulnak?
Egy fél mellű self nőt elég könnyű kiszúrni itt. Akár hisztizel ezen, akár nem. Eddig csak azt kérdezted, hogy szabadságos katonák merre nem járnak. De ha a városlakók meglátnak, biztosan riadóztatják majd az őrséget.
* Rajtad áll, hogy mégis megpróbálsz-e esetleg kimenni és eljutni minél közelebb az egyik kijárathoz.

-Itt nem. De nincs valami házak alatt titkos alagútrendszer vagy csatorna vagy vízvezeték vagy mit tudom én mi ami van itt is, meg máshol is, ahol kevesebben vannak, és nem vennének észre ha arra megyünk? A meglepettségéből már erősen sejtem a választ, de ér próbálkozni. Meg végülis mellékbejárathoz hozott, nem pedig oda az akárhova ahol simán kislisszanhatnánk, nem mintha ez bármit is jelentene. A titkos járatokat én sem mutatnám meg csak úgy valami jöttment idiótának. Ha viszont nem tud mondani semmi ilyet, akkor sajnos kénytelen leszek a nagy tömegen keresztül kijutni valahogy, amit gyanús hogy csak úgy sikerülhet majd, ha rábeszélem őket, hogy hagyják. Erre meg nem igazán jut eszembe más, mármint olyan, amibe belemennék én is a helyükben, mint amit először próbáltam, még az előző fogvatartóimmal. Úgyhogy ha innen nincs más kiút, akkor oda indulunk el. Meg mondom a túszomnak, hogy ő szóljön a többi törpnek, hogy semmi hülyeség, rá valószínűleg jobban hallgatnak mint rám.

A válasz előre borítékolható volt. Hiszen az előbb mondta el, hogy sosem törődött a rendszer kicselezésén. Ám úgy tűnik meg kell kísérelnetek egy próbát.
Hiába akarsz az előző fogvatartódhoz eljutni, a palotából egyre több fegyveres jön ki azok után, hogy a járókelők a fajtádat sikongatva ismerik fel a veszélyt. És habár a foglyod megőrzi eleinte a hidegvérét, ám egyre jobban bekerítenek és falhoz szorítanak.
-Eszetlen tyúk, mássz be ide gyorsan! Ez egy rövidítés a kovács műhelyekig.
* Tőletek másfél méterre lévő elágazásra mutat, mely derekadig ér. Választanod kell, hogy elengedve őt előre mászol vagy betuszkolod magad előtt. Ám abban az esetben is el kell engedned. Esetleg hátra hagyod vagy bármi más...

Senki nem értesült még arról, hogy egy lombtünde van a sötétben.

-Egyenlőre te vagy az életbiztosításom. És így nem tűnik valami jó ötletnek, hogy elengedjelek, és bemásszak oda, ahonnan valószínűleg pár pillanat múlva már húztok is kifelé a lábamnál fogva, és szép lassan halálra kínozzatok. Maradnék inkább az eredeti tervnél.
-Hé, emberek!... törpök. Arra felé van a cellám. Már ha nem találtatok neki új lakót. Szóval, mi lenne, ha nem állna senki az utamba, és a túszom is túlélné ezt a kis sétát? Aki nem hiszi hogy épp oda megyek, az nyugodtan kísérjen csak el, de távolságot tartva! Ja, meg valaki megkereshetné a vallatómat is. Ő kapott el, és állítólag ő szokta kikérdezi a foglyokat is, biztos tudjátok kire gondolok. Mondjátok neki, hogy visszajöttem, a cellámban várom!
Reményeim szerint ez eltántorítja őket a meggondolatlan cselekedektől. Vagy legalábbis talán kivárnak addig, hogy valóban a cellámba tartok-e, ahova egyébként bevinném a foglyomat is, hogy úgy várjam a vendégemet, azt, aki el fog engedni. Talán. Tudom, hogy ez egyáltalán nem egy biztos terv, de jobb sajnos nem jutott eszembe. Amit a törp javasolt meg... kizárt. Abból egész biztos hogy rosszul jövök ki.

A hideg térített kissé magamhoz, a fogaim hangosan összekoccantak. A pokolbéli forróságból hirtelen egy kopár és sötét bányaalagútban egyedül találni magam, elég sokk volt. A hátamat megtámasztva, felhúztam a lábaimat és körülöleltem magam a karommal, hogy megőrizzek valamelyest testem melegéből és próbáltam összeszedni magam, hogy valahogy kijussak innen és rájöjjek, hol lehetek és ami a legfontosabb volt, hogy hol van Lash.
Aztán valami derengés kezdte megvilágítani a mesterséges járatot, aminek következtében abban biztos voltam, hogy ez nem egy self bánya, vagy ha az is, nem az általuk használt része, hiszen maximum erősen meggörnyedve tudtam volna benne közlekedni.
Azonban tény, hogy valakik közeledtek és nekem még csak egy árva bicska sem volt a kezemben. Tapogatni kezdtem magam körül, hogy legalább egy nagyobb követ kerítsek, amivel megvédhetem magam………de
hirtelen a fejemhez kaptam, mert olyan kétségbeesett gondolatok és olyan, mélységes fájdalom vágott keresztül rajtam, hogy azt hittem beleőrülök……
~ Lash…..LASH! Itt vagyok, nem vagy egyedül, megtalállak, megmentelek kedvesem. Tarts ki, hallod! TARTS KI!!!!
A hideg már tovaszállt gondolataimból és a félelem, hogy a lánnyal történt valami, erőt öntött zsibbadt tagjaimba,
A követ az egyik kezembe szorítva álltam talpra és amennyire gyorsan csak lehetett, görnyedten megindultam a hangok és a fény felé.
Már majdnem kiérek a járatból, amikor kiveszem a hang mondanivalóját is.
-……..nyugodtan kísérjen csak el, de távolságot tartva! Ja, meg valaki megkereshetné a vallatómat is. Ő kapott el, és állítólag ő szokta kikérdezi a foglyokat is, biztos tudjátok kire gondolok. Mondjátok neki, hogy visszajöttem, a cellámban várom!
Na várjunk csak! Vallató? Foglyok? Az biztos, hogy odakinn többen vannak a kelleténél és azok sem nyugodtak.
A falhoz tapadok és onnan kukucskálok ki elsőre egy self nőt meg egy törpét megpillantva, akit az előbbi tart sakkban a fegyverével,  alig karnyújtásnyira, előttük meg jó pár feldúlt alacsonynövésű harcos ugrásra készen.
~ Hát ez nem jó! ~
Lash gondolatai közben egyre jobban sürgetnek és gyomromba belemar az őrjítő aggodalom.
Ki kell jutnom......azonnal!

A hősnőnk nem biztos, hogy komolyan átgondolta, amit cselekszik. Kezdve azzal, hogy meg sem próbált titokban kijutni. Vagyis megpróbált, csak nem öltött álruhát -bármennyire is nehéz egy két méter átlaggal rendelkező fajt törpének álcázni, így tényleg nem egyszerű feladat a ruhaválasztás- és az agyonra rágott hordóban menekülés sem forszírozta. Vagy az őrök megvesztegethetetlenségébe való kudarcos belefulladást.
De ne is merengjünk a múlton! A jelen a lényeg, ahol egy engedelmes rabszolganőnek próbálja leplezni valódi kilétét. És lassan elindulnak a cella felé. Ám oda az ajtón a foglya nem hajlandó belépni. Megveti a lábát és köti az ebet a karóhoz, hogy egyedül menj be. És harcosokból meg járókelőkből álló kíséreted erősen néz.
A civilek között még beszédtéma is kezd lenni, hogy milyen kegyetlen veled szemben, hogy ilyen kicsi dutyiba dugnak. Jól érezhetően a hűségük a birodalom iránt megmarad, de szerintük "csinálhattak volna igazán nagyobbat".
Lassan érkezni fog a kínzómester is.


/Viridiel/


A sötét folyosó végén egy vitatkozó tömeg állt. Rólad nem is tudva. Hallod, ahogy a self követeli, hogy vezessék őt a börtönhöz és a nála lévő rabbal el is indul mindenki oda. Úgy tűnhet, irányítja a dolgokat és jól tudja, mit csinál. De nem hasonlít a bányásznép viselkedése az eddig self fogságban megismertekéhez. Ahogy ennek a nőének sem. De te döntsd el, hogyan értékeled a szituációt!
Ha megvárod az elvonulásukat, akkor már csak néhány járókelő lesz odakint, akik folyton jönnek-mennek, amikor a másik irányból, ahonnan jöttél, hangokat hallasz szintén. És egyre közelítő világosságot látsz.
Úgy tűnik, már nagyon közel vannak a kanyarhoz, hamarosan kibukkannak ott.

Megérezve a tömeg hangulatát, én is beszállok kicsit a beszélgetésbe. -Ugye? Azt mondták hogy nincs nagyobb. De még csákányt sem adtak hogy magamnak növeljek kicsit a belmagasságon. A túszomat viszont akkor is be akarom vinni magammal a cellámba, úgyhogy lehajolok, és előre megyek, őt meg húzom magam után a nyakánál tartott karddal. -Na, nem jössz? Veled még van némi tervem. Meg a kardom akkor is jön, jól tennéd ha te is ezt tennéd. Vagy esetleg van aki át akarja venni a túszom helyét? Nem lesz semmi baja, csak nyugton kéne maradnia egy pár percig amíg beszélek majd a kikérdezőmmel, utána mehet is. Ha van aki szívesen elvállalja, akkor felőlem cserélhetünk, nekem aztán mindegy hogy kinek a nyakához szegezek pengét. Egyébként a pengém egyre inkább nyomja a foglyom nyakát, és meg is vágja, azonban ha csak nem akar bejönni (és senki nem akar vele cserélni) akkor végül meggondolom magam és inkább kívül várok. Nem vagyok benne biztos hogy túl jó ötlet lenne ennyiük előtt kérni a szabadon engedésemet, de eddig mintha kicsit szimpatizálnának, együtt éreznének velem. Még akár az is lehet, hogy a végén ők beszélnék rá hogy engedjenek el.

Garr Runit

A tervem nem épp úgy sült el ahogy terveztem a nyílvessző a vállamban ugyan fájt de nem adok esélyt második támadásra a mocskos selfnek. Megszakítás nélkül fojtatom a támadást a selfet igyekszem immár végleg kicsapni az életből. Két okból is az első hogy ez a pokolivadék jó eséllyel megmérgezte a nyílhegyet, a második mert felbosszantott saját balszerencsém. Így neki halnia kell mivel jó eséllyel van nála ellenszer. Szóval a sérült oldallal a nyílvesszőt tartó kezére fogok rá míg a másik kezemmel egy erős karmokkal kiegészített pofont mérek a fejére ezzel nullázva a tudatát.

Bár nem voltam itt sok ideje, de amit megtudtam, úgy nézett ki, hogy nem a selfek vannak nyerő helyzetben ezen a helyen, hanem a törpék. A sötét elf nő, egy törpe tússzal fenyegetőzött.
Úgy látszott elég szorult helyzetben van, az őt sakkban tartók követték, amikor egy másik alagútban eltűntek.
Ha viszont itt a törpök az urak, akkor nem kell tartanom semmitől, hiszen szövetségesek vagyunk.
Még nem tudtam, hogy melyik bányájukban lehetek, de a járatok nagysága is bizonyossá tette, hogy itt nem a selfeké a terep.
A hátam mögül lépések közeledtek és jobb szerettem volna egy nagyobb, nyíltabb helyen találkozni a bányásznéppel, így mikor a self eltűnt, hátrahagyva a követ, előmásztam és ha találkoztam valakivel, megszólítottam:
- Üdvözlet! Megmondanád, hogy ez a bánya hol található és kérlek vezessetek az igazgatóhoz. Viridiel vagyok, az erdei tündekirály futára.

Lysa már azt hitte, hogy könnyű játék lesz, ám ahogy megvetette a lábát a foglya és nem akart beenni vele, kicsit fenyegetőzött még a pengével és azon kapta magát, hogy a harcos férfi elkapta a csuklóját és mint gyerekjátékszert löki félre vele együtt a törpe kovácsok remekét. Háta mögül nehezebb volt rálátni a kezeire és sikeresen elaltatta a gyanakvásodat.
Ez után nem sok választásod van. Vagy utána mész a tömegbe, ám a helycserés ötleted nem vált ki túl kedvező visszhangot, vagy bemégy egyedül a dutyiba. Nem fognak kint felejteni, hogy beszélgess szabadon a vallatóval.
Ha bent talál az érkezéskor, akkor a következővel fogad.
-Gondoltam rá, hogy még vissza fogsz kerülni. Az a hóbortos ember teletömte annak a pénzzsáknak a fejecskéjét értelmes dolgok helyett beképzelt zagyvaságokról a kihallgatásról. De azt hittem, hogy láncon hoznak vissza.



/Viridiel/


Nem ürül ki cseppet sem a főfolyosó a self és kísérete elvonulása után. Amint kidugod a buksidat, azonnal találkozol meglepett tekintetekkel és hamar válaszolnak is a kérdésedre.
-Üdv! A bányák mélyebben vannak. Ez a kohók és a királyi palota közötti rész, ahonnan jöttél, az olvasztárokon túl a kovácsok és műhelyeik vannak.
Nem tudtam róla, hogy egy újabb követ is van nálunk. De oda tudlak kísérni az egyik tanácsoshoz, talán több és jobb választ is tud ő majd adni...
* A csatabárdot szorongató talán őr lehet, de ahhoz képest igen csak zavarban van. Elég sok civil is akad körülöttetek.

/Shuga/


Hősünk igen érdekes helyzetbe került, hiszen találatot kapott, mely befolyásolja a mozgását és ezzel a harcképességeit is. Ám egy íjász ellen mégis offenzív taktika az egyedüli nyerő közelharcos felszereléssel. És te a támadás folytatása mellett döntesz.
A nyílvesszős kezét blokkolod és még a Mesélő sem tudja, hogy sikerül-e majd lebuknia a pofonod elől.
Ha az ütésed talált, így fog felkiáltani:
-Meg adom magam! A foglyod vagyok.
* Ám ha az elhajlás bejön, akkor a második sebedet látva ekként szólal meg:
-Add meg magad, nem akarlak megölni!


/
Kockadobás: Hatos
1-3-ig -Sikeresen felképeled és vérző arccal a földre esik.
4-6-ig -Úgy tűnik nem véletlenül sikerült megölnie az elhagyott ork holttesteket. Miközben még mindig a fáról zuhanás közben vagy fáradság lesz úrrá rajtad és mindenedet gyöngének érzed. Ő pedig vállon átdobást hajt végre és te több csontod eltörésével érsz földet. A nyílvesszőt tartó kezét nem voltál képes közben megragadni/lefogni.
/

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 5

Hát igen! Ahogy így körülnézek, itt már jóval nagyobb a tér még ahhoz is, hogy én kényelmesen elférjek, így nem vonom kétségbe annak a törpének a szavait, akit elsőnek elkapok, bár nem kerüli el a figyelmem, milyen szemeket meresztenek rám.
Nem csodálkozom, hiszen elég siralmas állapotban lehetek.
- Én sem tudtam, de most már itt vagyok és hálás lennék, ha minél előbb beszélhetnék valakivel, aki segítene, hogy megkeressem minél előbb a társamat. Veszélyben van! Siessünk! – sürgetem a fegyveres őrt, akinek fejszéjét most szinte észre sem veszem, csak Lash jár az eszemben.
~ Tarts ki édesem! Tarts ki! Már indulok is, hogy megkeresselek! ~
Iszonyúan rettegek, hogy későn érek hozzá, mert érzem, hogy nem mond el mindent, de valahogy szenved. Nem veszíthetem el!

Lashtól nem érkezik válasz és ez baljós érzéssel tölthet el. Mintha már a te üzeneted sem jutott volna el hozzá. Ám hamarosan egy öreg törpe fogad téged. A szobájában minden gazdagon faragott. A szék, amivel hellyel kínál, a könyvespolcok szélei, olyan valakinek tűnik, aki kedveli a törpék minőség iránti szenvedélyét és van is pénze áldozni rá.
-Üdvözlöm! A királyunk most épp elfoglalt. Levele érkezett vagy szóban küldte az üzenetet?
A mi uralkodónk nagyon hálás a népednek, amiért annyi követ megmozgatott a kereskedelem féllendítése érdekében.

Amíg elvezetnek egy vezető tisztségviselőhöz a törpe őrök, egyre idegesebb leszek, hiszen most még csak halvány érzés sem érkezik Lash-tól, nem, hogy akár egyetlen gondolat foszlány is.
~ Azonnal útra kell kelnem, remélem sikerülni fog. ~ biztatom magam és csak kissé megkésve jutnak eszembe az elemi illembeli viselkedések és hajtom meg magam az alacsony emberke felé.
- Én is üdvözlöm, uram! Sajnos azt kell mondanom, hogy olyan események sodortak ide az Önök birodalmába, amiket most nehezen tudnék megmagyarázni. Nincs kézbesítendő üzenetem, bár az igaz, hogy királyom futára vagyok, de most azt kell kérnem, hogy segítsen egy gyors lovat találni. Elveszítettem egy társamat és bajban lehet, meg kell találnom azonnal. Meg egy mágus sem ártana, aki kereső varázst tud használni. – hadartam el a kérésemet idegesen várva, mit válaszol.

A gazdám házában megffordult az is a fejemben, hogy ott kellene kivárnom egy darabig, és csak utána szökni valahogy, hátha lesz egy pillanat, amikor kis időre mégis kiürülnek az utcák, ezt viszont gyorsan el is felejtettem, mert addig biztos voltam benne hogy lesz egy óvatlan pillanatom amit kihasználhat a foglyom. Úgy tűnik így sem figyeltem eléggé, és sikerült kiszabadítania magát. Fogoly nélkül meg a korábbiak alapján... hát, azt hiszem nem túl meglepő, hogy egy gyors pillantás és helyzetfelmérés után beléptem így egyedül a cellámba és magamra csuktam az ajtót is, nehogy gyorsan utánam jöjjön a tömeg. A túszom elvesztásánek nagyon nem örülök, és ennek egy rövid káromkodással hangot is adok. De legalább ahogy ellökte a kezemet, nem lefogott hogy agyon verjenek, sőt, még a kezemből sem csavarta ki a fegyvert. Azt hiszem, csak félt, hogy bénának titulálják amiért még egy félkezű self is elbánt vele, és valami baja esik ha velem egy cellában találják, nem éppen a helyzet magaslatán állva. Így viszont nem igazán vagyok valami nyerő alku pozícióban...
-Nem igazán szeretem a láncokat. Én személy szerint kötél párti vagyok, csak azt hirtelenjében nem találtam, úgyhogy jöttem nélküle. Bár gondolom egyértelmű, hogy ez nem az A terv volt, de ha már megszökni nem igazán volt lehetőségem, inkább ide jöttem mint oda vissza. Tényleg kezdő vallató, még a megerőszakolásomat is kihagyta amikor levetkőztetett hogy könnyíteni tudjak magamon. -Mondom ezt inkább lenézően, egy ilyen téren elég tapasztalt, sokszor megerőszakolt és megkínzott sötét elf nyugalmával. -Egyébként a kaja is jobb volt mint itt. Viszont vele nem lehetett beszélgetni, és a következő találkozásunknál szerintem egyikünk meg is fog halni. Viszont fordítsuk kicsit komolyabbra a témát. Fogolycsere! Volt velem egy törp katona, egész ügyesnek tűnt, rá akarom kicserélni magamat. Lassan jöttél, úgyhogy unalmamban már el is engedtem, de nyugodtan kérdezd meg a tömeget hogy így volt-e. Bár lehet hogy azt fogják mondani hogy ő szökött meg tőlem, de ezt csak azért hagytam neki, nehogy valami baja legyen amiért nem tudott engem a gazdámnál tartani. Teszem hozzá ezt már egy kicsit halkabban. Még a falnak is lehet füle. Ő sem volt valami jó beszélgetőtárs, de egészen megkedveltem, nélküle meghalok még mielőtt akár ide értem volna.

/Viridiel/


A tanácsos furán néz rád, mikor azt fejtegeted neki, hogy pontosan nem is tudod, hogyan kerülték ide. Van elég tapasztalatod ahhoz, hogy nem szívesen engednek be bárkit birodalmuk mélyben megbúvó részébe.
-Lovak legfeljebb az ember kereskedőknél lesznek, attól félek. Öszvéreink és szamaraink vannak, de azok is a felszínen. Maga mellé adok egy raydani katonát, hogy elkísérje és gyanítom körbe szeretne kérdezősködni, hogy ki látta vagy tud róla valamit.


/Lys/


Eközben a város egy másik részében egy selfet hallgatnak ki.
-Örülök, hogy ennyire elnyertem a tetszésedet. -mondja gúnyosan- Gondolom minden fontosat kiszedett belőled, amit tudni akarunk. Vagy van még valami esetleg?
Tudod. Nálunk ételt és italt kapsz az információért. És egy nap nyugtot.
* A foglyodról egy szót sem ejt. Mintha nem is mondtad volna.

Garr Runit

A gyengeség bosszantó pláne harc közben a self sem béna sajnos mint az a másik. Viszont a felszólítása hogy adjam meg magam fel húz méghozzá eléggé.
-Adjam meg magam neked aki elraboltad egy útitársam előbb haraplak ketté csak álljak fel. De ha már ennyire nem akarsz megölni akkor fuss totál más irányba mint azok akinél a lány van mert velük mindenképpen végzek. Azt is megmondom kerge orkok merre mentek, hogy ne kerülj az útjukba. Szóval válasz.

Máskor talán érdekelne, hogy mit gondol a törpe tisztviselő, de most egyszerűen minden diplomáciám csak addig terjed, hogy ne rázzam meg teljes erőmből, amiért nem válaszol olyan sebesen, ahogy én szeretném. Egyáltalán nem vagyok türelmes hangulatban, biztos vagyok benne, hogy Lashraelnek nagy szüksége van rám. Ezt minden porcikámban érzem!
- Köszönöm, uram, de még tetézném a kéréseimet, mert sajnos minden pénzem ………elveszett az úton, így nehezen tudnék fizetni bármilyen szolgáltatásért vagy egy lóért. Ha kisegítene, adnék adóslevelet a királyság kezességével.
Ha minden sikerül, akkor a törpeváros falain kívül keresek egy kereskedőt, aki elad nekem egy lovat és egy mágust is, aki talán hajlandó kereső mágiát használni és elvezetni kedvesemhez.

-Aajh, ne már! Most komolyan, itt tartunk még mindig? Azt hittem, hogy... nem is tudom, ezen már túlvagyunk, és beszélhetünk az elengedésemről. Pedig tényleg, itt előbb utóbb éhen halok majd, ha meg elengedtek, vagy ugyanúgy meghalok, vagy egy kiképzőtiszt hal meg, aki még sok hozzám hasonlót küldhetne ellenetek. Ne tán mindketten. Ebbe miért nem akartok kicsit jobban belegondolni, nem tudom elképzelni, hogy hogy járhatnátok ezzel rosszul. Igazából el tudom: nem kérdezgethetnek. Csak azt nem hiszem, hogy túl sok olyat tudnék nekik mondani, amit ne tudnának még. És sajnos a cseréről is lemondhatok. Viszont ha azt elfelejtjük, akkor azt is, hogy van fegyverem. Ha nem lehet normálisan tárgyalni az újúj/régi fogvatartómmal, akkor szerintem holnap szökök is tovább. Addig is viszont alszok egy nagyot, vagy ki tudja mekkorát, minden esetre fárasztó napom volt, nem árt a pihenés. A ruhám nagyjából csinálok egy párnát magamnak. -Akkor legyen az, hogy holnap reggeli/ebéd valami közben elmondom hogy hogy a legjobb self katonát ölni, addig meg remélem ez úttal tényleg elgondolkozol majd az elengedésemen, nem úgy mint a múltkor amikor megígérted. Meg akkor már beszélgethetnénk is majd egy kicsit, olyan unalmas itt egyedül. Ezzel lefekszek a közben elkészült párnámra, ami egyébként nem jelenti azt, hogy ezt a beszélgetést lezártnak tartom, csupán annyit, hogy kétlem hogy máris, most egyből mehetnék a dolgomra.

/Shuga/


-Nyughass, mielőtt megölnélek! Fogoly nélkül nem mehetek vissza.
*És valóban ez így is van, mármint nem ereszt el téged. Ha vergődsz a kezei alatt, hasztalan. Erősebbnek tűnik a gyakorlatban, pedig már csak a fajotokból adódóan könnyedén felül kellene tudnod kerekedni földharcban. Csak ez a fránya gyengélkedés, ami most így rád zuhant....

/Viridiel/


Hamarosan kikísér a főbejárathoz egy törpe katona. Ám páncél, fegyverek és sajnos pénz nélkül. A tanácsnok kitérő választ adott kérésedre, mely szerint meg kell beszélnie a most nagyon elfoglalt királlyal, hogy hitelezhet-e egy erdei elfnek, meg persze előtte a kincstárban kellene szétnéznie, hogyan állnak a pénzügyek. Mindez hangsúlya sejtelmes jelzése szerint túl problémás és sok időbe telne. Talán a barátod már bajba is kerülne addigra.
A kaputól kikövezett út vezet a piacig, ahol különböző fajok különböző kereskedői tényleg a legkülönbféle  árui, köztük hátasokat is árulnak. És a pénzkereséshez csak egy jó ötlet kell.

/Lys/


Úgy tűnik, hogy nem javult a helyzeted. Vagyis de. Itt nem kell napi 24 órát táncolnod és ha ehetsz, akkor nem kényelmetlen helyzetben. Viszont valóban vészesen fogy az információ, amit ezért felajánlhatsz. És talán a törpe is érzi ezt, hiszen ezt válaszolja:
-Ha elmondod, hogyan harcoljunk eredményesen a self katonák ellen, akkor nem csak kenyeret és vizet kapsz, de egy egész fölséges menüt. De ne reméld, hogy megúszod annyival, hogy itt halsz meg éhen, ha már nem tudsz semmit. Eladunk az emberek inkvizítorának, és cserébe olyan dolgot kapunk, melyre a hadseregünknek nagy szüksége van.
* Nagyon hosszú idő telik el az újra viszontlátásig. Már azt sem tudod megbecsülni, mióta korog a gyomrod. Mintha nem is reggelire vagy ebédre... de mintha nem is a következő nap került volna sor a találkozásra. És egy kis guruló asztalkán ezüst fedővel lefedett ételt hoznak. Ahogy felveszik róla, még gőzölög a meleg leves és a másik tányérban ínycsiklandozó második fogás van.
-De mielőtt belekezdenénk a mai csevegésünkbe... -mondja hosszan elnyúló hangon- A kardot kérem. -és nyújtja az egyik kezét. A nyitott ajtón belül két törpe katona vigyáz rá.

Előveszem a kardomat, és hosszan nézem. Persze csak annyira, hogy a leves ne hüljön ki közben, ha lehet. De a lényeg, nem szívesen válnék meg tőle. -Biztos azt akarjátok hogy adjam oda? Most hogy szereztem magamnak egyet, már nem kell szereznem vagy adnotok, hogy a felettesemet megölhessem. Mellesleg, még a legelején te mondtad, hogy valamit valamiért. Mégis mit kapnék a kardért cserébe? Közben a rettenet átkát küldöm az egyik őrre. Vagy ha nem sikerül, a másikra. A vallatóm ebből ki fog maradni, még a végén rájönne, hogy csak én trükközök. Mondjuk igazából nem tudom, hogy mit várok ettől. Hogy összefossák magukat, és egy kis ijesztgetéstől sikítva rohannak el, vagy hogy teljesen megőrülnek, és egymásnak esnek? Esetleg rám támad az egyikük mindenféle különösebb ok nélkül? Az biztos, hogy ha harcra kerül sor, hagyom hogy egymás közt rendezzék le, akkor is, ha rám támadnak. Végülis, épp egy számukra elég fontosnak tűnő információt készülök velük megosztani, nem fognak hagyni csak úgy meghalni. Mellesleg ebben az esetben már csak azért is meg akarhatom tartani a kardot, mert pszichopaták az őrök, és félek tőlük. Ha meg csak egyikük maradna, akkor nem túl sok lenne köztem, és a szabadságom között, csupán a saját kardom, meg egy céltábla.

Bár reménykedek, hogy most az egyszer a törpék híres kőszíve meglágyul, de nem következik be ez a csoda. A tanácsnok hímez-hámoz, időt akar nyerni, de az, ami nekem nincs. Semennyi tékozolni való, hiszen Lash bajban van.
Így aztán sietősen elköszönök a törpe férfitől és az őr kíséretében a felszínre megyek, ott is elsőre a piacra. Abban, hogy lovat tudok szerezni, nem nagyon hiszek, de már eldöntöttem, hogy farkas alakomhoz fordulok, így elég gyors lehetek, de mindenképp szeretnék találni egy ember mágust, hogy megpróbálja meghatározni kedvesem helyzetét.
Nem engedhetem meg magamnak, hogy téves irányba induljak.
Természetesen közben folyamatosan szólongatom, hátha el tudom érni.
~ Lash! Lash! Ha hallasz, akkor próbáld meg elmondani merre keresselek? Hol jársz? Merre vagy? ~

/Lys/


A self átok közül már nem egy megfogant nálad törpéken. Ám ez még nem garancia, hogy most is meg tudod ezt csinálni. Ám ha sikerül, akkor igen csak megfogyatkozik a szűk cellában az élők száma.


/Kockadobás: Hatos
1-3-ig -Nem sikerült a rontás és szellemileg kimerülsz.
4-es -Az őr megőrül, ám pechedre épp rád támad. A többiek értetlenül állnak csak a helyükön.
5 és 6 -A megátkozott őr vadul rátámad a többiekre, a vallatódat megölve, mire sikerül a társának megfékeznie a nyakának átvágásával./


/Viridiel/

A piacon rengeteg embert találsz. Ám igen kevés közülük rendelkezik természetfölötti hatalommal. Ám egy barna, hullámos hajú ember nő azt állítja, hogy rendelkezik a megfelelő képességekkel boszorkány lévén. És csupán egy ezüstért elárulja neked, merre is keresd.
Eddigre már válaszolt neked Lazy telepatikusan, aki lassan búcsúzik nem csak fél karjától, de az ork sámántól és annak fiától is.