-És nem is fogok most hirtelen mindenki előtt levetkőzni, maradjunk az értelmes vagy a valahogy hasznomra váló parancsoknál. Kezet fogok vele. Ha maradni akar a saját ajánlatánál, akkor is, persze attól még hogy azt mondtam, nem fogok engedelmeskedni például az előző parancsnak sem, ha úgy gondolja, hogy így kezdené. Ahogy elszáll a füst, inkább félrehúzódok vele, és elmondom a mai, vagyis már inkább tegnapi napomat, hogy mi hogy is volt. Egyrészt hogy megértse amit vele tettem, így talán kicsitt kevésbé lesz gonosz velem, másrészt, mert ki szeretném kérni a tanácsát a következő rajparancsnok ölésemhez. Kissé zavar, hogy a vaksi azt mondta, hogy a hadbíróság simán kivégezni a másikat, de mégis nekem szólt helyette. Nem tudom, hogy próbára akar-e tenni, hogy mit tennék meg érte, vagy milyen bevállalós vagyok, vagy csapda akar lenni. (Bár azt miért tenné.)

Ahogy kimondod a feltételeidet, azonnal elrántja a kezét és a Mesélő gyanúja szerint a feledés homályába halványodik a bukott rajparancsnok. Jól érezted, hogy a tanárságát a bosszúra akarta volna kihasználni, fejlődésed közben nem csak erősödésed céljából megalázni téged és kihasználni egy kétségbe esett pillanatodban tett fogadalmadat.
Talán jobb is ez így. Ismered népedet és ők az életükben sem bánnak veled jól. Halálukban pedig még csak nem is kell tartaniuk a bosszúdtól vagy figyelni személyes karrierjüket. Talán kezded megérteni, hogy a túlvilági lelkeket miért tisztelik tőletek sokan istenként. Hiszen meglepően sokszor szorulnak az élők a segítségükre vagy kérik ki a tanácsaikat, ahogy tetted volna te is. Fordítva viszont igazi kuriózum, hogy ilyesmi történjen.
A plusz feltételed, hogy nem vetkőzöl neki, azt hozta számodra, hogy egy kísértet nélkül lesz vége a beavatásodnak és úgy tűnik megragadtál továbbra is a gyermekként megkapott szinten a mágiában. Csak remélhetjük mindannyian az olvasókkal, hogy a kalandjaidban továbbra is tudod majd pótolni ennek hiányát fizikai felkészültséggel.
Visszatérve a szobádba Vaksi alszik az ágyadban. Úgy tűnik kifárasztotta őt is ez a mai nap. Lépteidre felébred és álmosan fordul feléd.
-Nos, meglett a lidérced? Elkezdhetjük tervezni a riválisom meggyilkolását.

Lehorgasztom a fejemet, és csönben visszaindulok a szobámba. Pedig a tanítgatásom közben is szivathatott volna bőven. Ha ez is kevés volt neki, lehet hogy jobb is, hogy nem egyeztem meg vele. Viszont komolyabb mágia nélkül nem hiszem hogytúl sokra vihetném. Ahogy visszaérek, csak annyit felelek a vaksinak, hogy -Azt hittem mondtam, hogy az ágyam az enyém. A hangsúlyból könnyen rájöhet a kérdésére a válaszra is, meg arra is, hogy jobb lesz ha átadja a helyét. Megsimogatom az alvó kistigresem, utána az ágyon foglalok helyet. -Ha meghalsz, leszel a szellemem? Illetve tudom hogy úgy a szokás, de nem lehet mégis hogy szellem helyett te tanítgass nekem mágiát?

Vaksi azonnal felpattan és az arcára van írva, hogy nagy gond van. Ám csak mikor a kérdésedet felteszed neki böki ki, hogy mi.
-Dementor király nem régen új mágiával kísérletezett. Minden idők legnagyobb mágus királyának tartották egy évig. És azóta bolondnak. Egyetlen dolog, amit taníthatok neked erről, hogy ne járd a természetfölötti kitaposatlan ösvényeit!
Mindenki életében csak egyszer vehet részt a beavatási szertartáson. Ha nem választott senki, annak biztosan oka van. És csak egy módot tudok arra, hogy tanulj. Azt viszont csak a helyemet bitorló halála után mondom el.
Mert nem fog tetszeni.

//a mesélővel egyeztetve//
-Remélem nem az, hogy nekem kell lennem a saját szellememnek... Egyébként ezen már gondolkozok egy ideje, ugye azt mondtad, hogy a hadbíróság úgyis halálra ítélné. Akkor viszont miért nem őket kerested fel?Erre a vaksi felkacag. -Hogy lehetnél a saját tanárod? No igen! Ha ezt megteszed, akkor mindenki csodálattal néz majd rád. De azt hiszem ahhoz nőnöd kell 100 évet. Mágiát csak valaki mástól tanulhatsz. Legtöbbször szellemektől...

Vállat vonok. -Most miért? Ha a szellemektől kell eltanulni, akkor ők már minden bizonnyal tudják, így ez is egy megoldás lenne, nem? Mindegy, fél órán nem veszünk össze, hogy mikor mondod el amire gondoltál. A rangod bitorlója... ő hogy áll mágiával? Kicsit zavar, hogy a másik kérdésemre meg nem mondott semmit, de hát ez van. A válasza után lelépek, és a tizedesemet keresem fel. Remélem nem nagyon zavarom, ki tudnám találni hogy mit szeretne abban az esetben. Megkérdezem tőle, hogy tud-e másik módról, amivel el lehet sajátítani a haladó mágia fortélyait. Illetve óvatosan felhozom neki a rajparancsnokok esetét is. Pontosabban, megkérdezem hogy mi van, ha valaki a felettesét cserben hagyja, és utána a halálhírét kelti, miközben ez még nem igaz. Elkezdenének utána nyomozni ha egyszer csak nem találják (életben)?

Vaksi még csak ennyit mond utánad.
-Ő már az előző beavatás óta haladó. Szóval nem mágiával kell legyőznöd, hanem gyorsasággal és kézifegyverrel. -majd még utánad kiáltja- Úgy is ezt gyakorolnod kell, mert ezentúl gyakran kerülsz ilyen helyzetbe.
* Ám nem célpontodat mész becserkészni, hanem végre feltenni a felettesednek a kérdést, ami már egy jó ideje nyomaszt téged. És jó néhányszor figyelmen kívül hagyták, hogy válaszoljanak rá.
-Ha valakiről kiderül ez egyértelműen, akkor annak az illetőnek meszelte. Zevadar nem egy hajó, hogy az alja vigye előre. Olyanokra van szükség a seregben, akik megoldják a helyzetet. Külön-külön is elég ok lenne a halálához, hogy ezt a két dolgot együtt elkövesse valaki.
De remélem nem az jár a fejedben, hogy amint kimozdulok innen, halálhíremet kelted és azt, hogy engedélyeztem a távozásodat. Most, hogy nem sikerült életed legfontosabb próbája, már ne egy olyan szekér után fuss, ami úgy sem vesz fel, hanem fordíts kétszer annyi erőt és időt a meglévő erősségeid fejlesztésére, mint más. Vagy inkább hússzor annyit, mert neked erővel és jó fegyverforgatással kell ellensúlyoznod a többiek mágiában való jártasságát!
* Szeme szigorúan néz rád, ám utolsó mondata után lassan megenyhül. És leülve az ágyára megpaskolja azt, egyértelműen sugározva szemével, hogy mit vár tőled.

-Nem, nem azért. De ha most megbocsát, még lenne egy kis elintézni valóm, úgy tűnik én lettem az a része, aki megoldja a helyzetet. Nyugodtan várjon rám a szobámban, vagy akár el is kísérhet. Az utolsó mondatot igazából azért teszem csak hozzá, mert nem hiszem hogy csak így kihagyná a könnyen jött lehetőséget. Ha nem akar elengedni, akkor kicsit jobban kifejtem a helyzetet: -Valaki más cselekedett így. És valamiért nekem szólt erről a sértett fél a helyett, hogy a felettesét vagy valaki olyat keresett volna meg, aki cselekedhet is. Viszont hiába reszeltek neki, rangban felettem van, ezért jobbnak láttam ha előtte rákérdezek valahogy. Cserébe pedig azt mondta, hogy tud még valamit, hogy talán mégis jobban belemélyülhetek a mágiába is, ami nélkül pedig... nem hiszem hogy olyan alkat vagyok, amivel túl sokra vihetném katonaként. Úgyhogy ezt meg kell tennem. Mellesleg abból sem lesz baj, ha meglátja a vaksit és rájön hogy mit teszek, meg abból sem, ha ott van arra az esetre, ha valami rosszul sülne el. A terv az, hogy valahogy bekéreckedek a szobájába, és egyszer csak váratlanul végigszalad rajta egy tőr. Bocsánatot is kell kérnem a korábbi viselkedésemért, meg vigaszt is kell találnom amiért nem sikerült a beavatásom. Szerintem pár könnyet is sikerül majd kifacsarnom magamból így még hihetőbbé téve az alakításomat, végülis mégis csak el vagyok keseredve, hogy nem sikerült a szertartás. Ha végül jön velem a tizedesem, akkor őt a folyosó végén hagyom valahol, nem lenne jó ha meglátná az új rajparancsnok, és gyanút fogna. Hacsak nem arról van szó, hogy egy férfi kevés ahhoz, hogy megvigasztaljon. Ha azt akarja tudni, hogy mégis miért pont rá gondoltam, akkor hát, csak neki köszönhetem, hogy legalább megpróbálkozhattam a beavatással.

Végül közeledünk az éjszaka fénypontjához, noha egy sikeres beavatás számodra sokkal kulcsfontosságúbb lett volna. Ám a mese története mégis azt erőlteti, hogy az új rajparancsnok és a régi sorsa végleg eldőljön!
-Rendben! Jó ötlet, akkor a szobádban hamarosan.
* Elmész a rajparancsnokhoz, ám hamar megérzed, hogy valami kell még. A sírós kislány jól sikerült alakításnak, de gyanakodva néz rád. Kibontod a hajad és fejed mozgatásával megrázod, hogy kis női trükkel kelts benne ellenállhatatlan vágyat. És rá is harap a pasi.
Hamar hanyatt dönt téged és már csak a szerencse miatt kell izgulnunk. Mert a terved nagyon jó volt.

Ha sikerült a pengével megölnöd, az áldozatod, akkor magadhoz vehetsz néhány könyvet és leléphetsz a tett helyszínéről. Ám ha mégsem sikerült az orv támadásod, akkor lefogja puszta kézzel a kezed és testével is nehezedve rá erősen markolja.
-Mi a fenét csinálsz, ribanc? Ezért hadbíróság elé állsz, ha nem mondasz gyorsan egy jó indokot.

/Kockadobás: Hatos
1 és 2 -Az új rajparancsnok résen van és nem sikerül a merénylet.
3-6-ig -A vére festi pirosra a lepedőt./

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 2

A gyengeség aurájával próbálkozok, hátha sikerül valahogy kiszabadítanom magam, és ismét felé szúrnom egyet. Ha nem sikerül, és ismét én kerülök alulra (vagy maradok ott), akkor még mielőtt az újboli kérdés helyett rögtön ítélő bíróságot játszik, elkezdek beszélni. Az előző rajparancsnok, a vaksi még él, és gondolom nem is kell mondanom, hogy a halálodat akarja. Ha nem bántasz, akkor odavezethetlek hozzá. Csak azt mondta, hogy ő tud egy másik módszert is, hogy eltanuljam a haladó mágiát, ha már a beavatásom nem sikerült. Azt hiszem erről így végképp lemondhatok. Vágok hozzá megint egy szomorú, síró lány képet. Elindulok a szobám felé, legalábbis ezt szeretném. Ha nem egyedül teszem, akkor remélem, a tizedesem nem egyből elzavarta a vaksit, hanem legalább szóváltásba elegyedtek. Ha így történt, és mindketten ott várnak, ráadásul mindketten tudják a történteket, akkor azzal hogy odavezetem az új rajparancsnokot, alá is írtam a halálos ítéletét. Bár így nem (biztos hogy végül) én végzek majd vele, de remélem ettől még elmondja a vaksi, ami nem fog tetszeni.

Sikerül a mágiád és némileg csökken az ereje. Egy röpke időre, amíg újra támadni tudsz még kiszabadulsz, ám sokkal képzettebb nálad harcban. És mágiában is. Hamar blokkolni kezdi az átkodat egy dezorientációt rád varázsolva és csuklódat ismét elkapva nyom vissza maga alá.
-Ha igazat beszélsz, Vaksi akkor is halott. Saját kezemmel szorítom ki belőle a szuszt. Hol rejtőzik?
* Nincs más lehetőséged, mint pucéran, épp kezedet hagyva, hogy mögéd csavarja vezeted a szállásodra. Ahol ott vár már a tizedesed a régi rajparancsnok hullájával. És meg sem várja, hogy felmérjétek a terepet, máris elmondja az igazságot.
-Megvádolt téged, hogy hazudtál a jelentésben a felettesed haláláról és hogy elmenekültél a harctérről. Átkutattam óvatosságból a szobáját és megtaláltam Vaksi hulláját. Valószínűleg azért hozta vissza és rejtette el magánál, hogy bizonyíték nélkül kétségek közt tartsa a felsőbb vezetőséget.
* Egy erős taszítást érzel hátulról, amivel a szoba közepén kötsz ki a kőpadlón. és a másiknak is igazmondási kényszere van.
-Most pedig meg lehet spékelni a bűneit egy magasabb rangú elleni gyilkossági kísérlettel. Ez a ribanc nem tartozik közénk mostantól!

Hirtelen megijedek attól, amit a tizedesem mond. Jó barátja lenne az új rajparancsnoknak, ezért megölte a vaksit amikor a szobámban találta, és most mindent rám akarnak kenni? De... már én is hittem rá azt, hogy halott, mi van ha megint csak megjátsza, meg a rajparancsnok sem sok jelét mutatja a meglepődésnek. Oda akarok menni hogy megnézzem hogy van-e rajta sérülés úgy, mintha megint el akarnám rejteni valahova, ami még bele is illene a tizedesem meséjébe, de ekkor feltűnnek a ruháján lévő vérfoltok. Az ágyamba mászok, és felhúzott térdekkel ülök le a falnak dőlve, miközben a takaróval elfedem a testem. Innen most nem tudok elszaladni, ebben most nyakig benne vagyok. Szegény vaksi, szóval ezért nem akart a hadbíróságra vagy a feletteséhez menni. Undorító mocskok. Nekem van igazam, de mégis az ő kezükben van az életem, és a hadbíróság is biztos hogy nekik hinne a jelen helyzetben, én is ezt tenném. Egyedül azt nem tudnák megmondani, hogy mikor mehettem el megkeresni a hullát, de ettől még nem hiszem hogy megúsznám, a gyilkossági kísérlettel szemben akkor sem tudok felhozni semmit, és ha egy kicsike hazugságon kapják őket, biztos nem fogják az egész mondandójukat szintén annak tekinteni. Meg egy újonc szava a kiképzőtisztje meg egy rajparancsnok ellen. Most mi lesz velem? -Értem. Most mi lesz velem? Ekkor eszembe jut valami. A hadbíróság talán hajlandó lehet megidézni a vaksi szellemét. Még ha egy szellem és egy újonc szava egy kiképzőtiszt és egy rajparancsnok ellen nem is elég, de ha egymástól függetlenül ugyanazt mondjuk, már pedig szerintem mindketten az igazat mondanánk, akkor talán elhinnék hogy így történt. A beavatásom nem sikerült, úgyhogy kizárt, hogy megbeszélhettem volna vele hogy mit mondjunk. Csak ha a tizedesemből indulok ki, akkor a hadbírósággal sem járnék jól. Bár ha belőle indulok ki, akkor lehet hogy megtartanak élve, bár azzal sem hiszem hogy túl jól járnék, de most mégis csalogatónak tűnik ez a lehetőség. Kicsit lentebb eresztem a takarót. Ugye most is csak megjátszod a halottat, vaksi?

Lys hamar átlátja a helyzetet, hogy nincs értelme sírva panaszkodni, hogy ez nem így történt és ez csak hazugság és tudatos becsapás. Pont az a pillanat, amikor nem mutathat gyengeséget. Leül és csak megkérdezi, hogy hogyan tovább.
-Hadbíróság. Majd ők eljárnak az ügyben.
* Valahogy a hanglejtéséből arra következtetsz, hogy ritkán ül össze a testület két egyenrangú fél vádaskodásait kivizsgálandó. Vagy úgy általában a kérdéses ügyeket piszkálni és alapos nyomozást lefolytatni. Ám vádlóid egy valamivel nem számoltak. Az igazgatóval. Azzal a legmagasabb rangú főnökkel, akit Lazy perverznek és tehetségtelennek jellemzett rövid ismeretségükből levont következtetéssel.
Ez csak annyiban komplikálta a dolgot, hogy ő elnökölte az ülést és egykori reménybeli ágyasa kérését meglepő módon elrendelte teljesíteni. Vaksi kísértete megjelent és alátámasztotta a szavaidat. És ezért reménykedve várhattad az ítéleted.
-Nos, drágaságaim! Ahogy megtanácskoztuk magunk között az ügyet, az vitathatatlan tény, hogy Vaksi állítását ha elfogadjuk, akkor felbujtotta ezt a hölgyet egy magasabb rangú megölésére, hogy cserébe ő is ígérjen valami előnyt.
Tisztában kell lenni vele mindenkinek, hogy a felettetek állót szigorúan tilos megölni. Akit rajta kapunk, arra halál vár. Még csak tudatosan olyan helyzetbe se szabad hozni, hogy az biztosan vagy nagy valószínűséggel a halálával járjon.
Ha ezt megengednénk, akkor mindenki azonnal a saját felettesét ölné meg vagy öletnék meg én mosom a hátadat alapon egymáséit. És hadseregünk saját magát emésztené fel.

Ha viszont az ellenkező állítást fogadom el, akkor még több olyan dolog lenne, amiért halálnak halálával kell halnia. Mivel a sértett fél szerencsésen túlélte a merényletet, így őrá bízom a kivégzés mikéntjét.
* A következő nap hátra kötözött kézzel kikísérnek fél nap járóföldnyire a bányától, ahol útközben egyvégtében csak arról beszél a rajparancsnok és megmaradt pár dezertőr társa, hogy ideje felkészülnöd lelkileg, hogy lelöknek és nagyon mély lesz és az a pár másodperc után tényleg belátható, hogy a biztos halál vár.
Nem érdekeli őket végig, hogy neked óriási fájdalmat jelent, hogy a még mindig törött jobb kezedet is hátra kötötték. Ott állsz a sziklafal tetején és erősen fogják a karjaidat. És egyszer csak elernyed a szorításuk, ők pedig lassan letérdelnek melletted.
Egy-egy csatabárd lóg ki a hátukból. És a következő pillanatban egykori bajtársaid elterülnek egy vértócsában. És három törpe harcos lép ki a közeli bokrokból.

Bólintok a tizedesemnek. Ha hadbíróság, akkor talán esélyem valahogy megúszni halálos ítélet nélkül. Azonban amikor arra került a sor, bennük is csalódnom kellett. Bár miután a parancsnokom így kezelt, annyira azért mégsem meglepő, hogy annak ellenre hogy még mindig nekem van igazam, sőt, ezt már ők is tudják, csak a halál vár rám. -Igen, arról meg feledkezzünk meg, hogy ő megszegte a parancsát, cserbenhagyta a felettesét, és utána a halálhírét keltette, ami ez alapján ugyanúgy halált érne, épp ahogy a tizedesem is megerősítette már előzetesen. Illetve az a rajparancsnoki cím ami miatt nálam magasabb rangúnak volt kikiáltva a vaksié kellett volna legyen, aki pedig hasonló ítéletet feltételezve halál módjának engem választott. Nem kellett volna megmentenem az életét, amikor gyáva módon, fülét farkát behúzva menekült a csatatérről, és hazugságokkal vegyítve olyan parancsot adott, hogy haljak meg helyette! A hadbíróságtól ezekkel a szavakkal, a tizedesemtől pedig bosszúszomjas, vádló szemekkel búcsúzok.
Valahogy meg kell szöknöm! Sok mindenre gondolok, de nem adódik egy olyan lehetőség sem, amitől nem csak még korábban meghalnék. Hosszú órákon keresztül gyalogoltatnak, és az egészet sokkal rosszabbá teszi, hogy végig arról beszélnek, hogy meg fogok halni. Végül elérkezünk a büntetésem heléyre, egy magas sziklaperemhez. Az eget nézem, hátha inkább elvisz pár hárpia, meg a szakadákot, hátha van egy kiálló szikladarab, vagy faág, amibe beleakasztva a hátrakötött kezeimet, talán mégsem halok meg, de nincs. Már éppen beletörődök a halálomba, a családomra gondolok meg az apámra, hogy ő megmondta, amikor hirtelen enyhül a szorításuk, egy vörös tócsába folynak össze a lábaimnál. Törpök. Nem hittem volna, hogy egyszer még az életemet köszönhetem majd nekik. A kétségbeesés után új tűz önti el a szememet: a tizedesemet még él. -Gondolom mostantól a ti foglyotok vagyok. Ettől függetlenül eloldoznátok egy kis időre? Nem szökni akarok vagy ellenállni, csak lenne vele még egy kis dolgom. Rugom oldalba a rajparancsnokot.

A hadbíróság csak hideg szemekkel néz rád, mint egy vesztesre. Aki nem érti, hogy nekik teljesen más szituáció, ha sikerül megölnöd a rajparancsnokot és Vaksi életben kerül elő. De nem így történt. Minden a legrosszabb verzióban számodra.
Bármennyire is nem akarsz beletörődni, Sorsod elkerülhetetlennek tűnik. Egészen addig, amíg bele nem nyugszol. A halott kivégzőosztaggal már viszont kimondottan elkerülhetőnek véli a történet alakítója.
Ellenségesen méregetnek téged is, nem olyan sok időn múlott, hogy a te szívedbe is beleállítsanak egy ilyen fegyvert. De megszólalsz.
-Nem oldozzuk ki a kezeidet és ha csak véletlenül arra gondolunk, hogy valamit tervezel, akkor az ő sorsukra jutsz. Gyere ide!
* Két választásod van. Elfutsz és ezzel kockáztatod, hogy utánad küldenek egy sorozatot -csak rád célozva mindannyian- vagy azt teszed, amit mondanak és hamarosan egy hegy oldalában nyíló, növények takarta bejárat előtt álltok. Ahová te a méreteid folytán nem férsz be. És tanácstalanul néznek téged és a barlang szerű alagutat.

Csak szeretnék egy üzenetet küldeni annak, aki miatt ide kerültem, nekem mondjuk az is jó, ha ti csináljátok meg. Először is, ennek a hapsinak a feje kéne. Aztán fel kéne vágni, és a bele tartalmából egy nagyobb darabot a szájába tenni a férfiassága mellé. Az lenne az igazi, ha az rangjelzését is mellékelni tudnám, de úgy tűnik azt csak nem varrták fel a ruhájára. Ja, és a homlokára kéne írni a felettesem nevét vérrel még most gyorsan, amég van kéznél friss. A végén a műalkotást meg nem ártana olyan helyre tenni, ahol a járőreink hamaarosan megtalálják. Szívesen bemocskolnám ezzel a saját kezemet, persze a kézbesítést rátok hagyom, azt gondolom amúgy sem bíznátok ide semmi esetre sem. Egyébként a jobbom úgy is törött, szóval nem vagyok egy harcképes állapotban, elfutnom meg nincs hova. Ha a kivégző osztag halott is, de ettől még mindig halál várna rám. Utána nyugodtan megkötözhettek megint, bár jobban örülnék, ha csak a bal kezemet kötnétek így hátra. Jelenleg ez így eléggé... kényelmetlen, és fáj. Mellesleg úgy azt hiszem elég engedelmes fogoly lennék.
Igazából, akár engedik megcsinálni, vagy megcsinálják ők, hálás vagyok érte nekik, viszont akkor sem terveztem túlzottan engedetlen lenni ha nem. Csak a kezükben van az életem. Bár ha eddig nem végeztek velem, akkor minden bizonnyal még egy darabig nem is fognak, illetve nem is rajtuk fog majd múlni hogy megteszik-e. Egy barlang szűk bejáratához vezetnek, amin kissé meglepődök. Azt hittem abba a föld fölötti táborukba visznek majd. -Cellátok ugye van kicsit nagyobb is? Ha korábban nem engedtek a tizedesemnek üzenni, akkor nem hiszem hogy tippeket adnék nekik, kivéve ha úgy döntenek, hogy mivel nem tudnak bevinni, inkább megölnek. Ha pedig azt mondják, hogy nincs a méretemben semmijük, akkor csak a második ötlettel állok elő: -Ha eloldoztok, akár be is kúszhatok. Vagy odébb láttam egy szekerekből álló ilyen karaván-falu akármi féleséget, gondolom ott is akad valami cellának kinevezhető, talán még a méretemben is.

A katonák elborzadva hallgatják a tervedet saját nemrégen még bajtársaidnak mondottak holttestével és hamar kifejtik, hogy micsoda barbár fajnak tartják a tiéteket.
-A hullákat el kell temetni. Ez a világ rendje.
Csak bajt hozna ránk, ha meggyalázásukat engednénk vagy segítenénk.
* A hosszú gyaloglás végén, mely igen könnyű ahhoz képest, mint amit a kiképzésen egyhuzamban szaladnod kellett, egy váratlan akadály tornyosul elétek. Vagyis nem is inkább tornyosul, hanem kicsinyeskedik.
-Megoldjuk. A felszínen nincs sehol börtönnek való.
* Még nekik is rogyasztott járással kell bemenniük és meghajlított háttal. De szerencsédre ez csak az első szakasz, amivel a behatolókat védik az oldalsó járatoknál. Ám karcsú tested könnyen átfér rajtad. Egyedül az északi elfekre jellemző legendás magasságoddal van gond.
-Feküdj le a bejárat előtt és engedd el magad!
* A legerősebb közülük előre megy és gond nélkül behúz maga után a hajadnál fogva. Ha valaki ismeri is ezt a mellékbejáratot, annak is meggyűlik a baja, hogy megtámadja a raydaniakat a föld alatti birodalmukban.
Ez után át kiszélesedik és törpéknek kényelmesen járható magasságú lesz az alagút, de más fajoknak továbbra is rémálom lenne itt harcolni. És néhányszor megemelkedik derékszögben, hogy ott is olyan szűk legyen, hogy biztos van olyan pocakos mélynövésű, aki már nem férne el. Téged viszont simán felhúznak maguk után. Sokkal nehezebb az 50 méterre utána jövő ellenoldala, ahol lefelé kell mászniuk. Az eddigi segítséged, aki maga után vonszolt előre megy és a mögötted lévőknek kell letolniuk lefelé.
Végül eljutsz a celláid, ami túlzás lenne, hogy a méretedre van szabva. De folyamatosan meggörnyedve elférsz benne, szélességre viszont van hely.
-Na, akkor most beszélj, hogy mi hasznosat tudsz mondani, amiért ételt és italt kellene hoznunk neked nap mint nap! A szabály az, hogy valamit valamiért. Amelyik nap nincs semmid, az nap nem kapsz semmit.
De ha elkezdesz beszélni és hasznos leszel, akkor jó dolgod lesz itt nálunk.

Alaposan az eszembe vésem hogy merre visznek, nem mintha olyan sok elágazás lenne abban a szűk alagútban. Az biztos, hogy szökni nem lenne túl könnyű dolgom, itt még könnyen utolérhetnének. Végül egy fölfelét leszámítva egész tágas cállába jutok.
-Hmm. Nem azt akarom, hogy jó dolgom legyen nálatok, úgyhogy had tegyek egy ellenajánlatot. Meg igazából még eléggé új vagyok, úgyhogy nem is tudok olyan sok mindent. Tehát, az én életem a feletteseméért. Ha úgy egy hónap múlva, amikor már összeforrt a törött kezem elengedtek, végzek vele. Egy kiképzőtisztről van szó, aki még sok hozzám hasonlót szabadíthat rátok. Szerintem ezzel így ti is jól jártok, meg én is. Szóval akkor előszöris kérnék valami botokat meg némi szövetet amivel rendbe tehetem a törött jobbomat, aztán egy csákányt, kicsit növelnék itt a belmagasságon, egy fakardot és egy bábut amin gyakorolhatok, és majd egy köpenyt meg két kardot amikor elmegyek elvégezni a feladatomat. Ételt jobban megérné ha hoztok, ha nem vagyok jó erőben, akkor biztos hogy csak én halok meg, és feleslegesen engedtetek el. Deee azért nézzük csak, mára. Hmmm. A bánya védelme szerintem nem olyan erős, mint hiszitek. Szóval remélem áll az alku. Ha mégsem, akkor valamikor meg fogok szökni, ami ki tudja hányótok életébe fog kerülni, és a végén még az a kiképzőtiszt is túléli nagy valószínűséggel.

Igen nagy lélegzetvételű lett a beszéded. Mert egyetlen dolgot sajnál a törpe benne, hogy nem lett igazi beszélgetés. Ám ami késik...
-A selfeket okosabbnak hittem. Sőt! Mivel már fogtunk el egy párat és én kérdeztem ki őket, ezért állíthatom, hogy a többség határozottan okosabb volt nálad.
De rendben. Legyen ahogy te akarod! Beszélgessünk akkor a bányáról! És persze a védelméről. Mondj el mindent róla!
* A nyugalom sugárzik belőle a nagy szakálla mögött.

-Azt most nem hallottam meg hogy lehülyéztél. Egyébként velük mi lett, végül éhenhaltak? A bánya védelméről nem beszélnék többet egyenlőre. Legalábbis ameddig nem egyeztünk meg hogy kapok ételt is, meg elengedtek majd hogy végezzek azzal a szemétládával, addig kell egy B terv a holnapi kajámért cserébe. Úgyhogy, inkább erről beszéljünk, mit szólsz ehhez az ajánlathoz? Egy már kitagadott, halálra ítélt segítése egy ellenséges kiképzőtiszt meggyilkolásában. Ezt akárhogy mondogatom magamban, nektek minden féle képpen megéri. Mondjuk jobban belegondolva, lehet hogy nem kellene itt készülnöm rá egy teljes hónapig amég összefott a kezem, hanem már most néhány napon belül meg kellene próbálnom. Főleg a kis tigrisem miatt, de ezt már nem kötöm az orrára. Vajon ad neki enni valaki, mondjuk a tizedesem? Meg ha egy hónapot távol leszek tőle akkor mit gondolhat majd rólam? Gyanús hogy nem tekintene már a gazdájának, aminek nem örülnék. A kérdés inkább az, hogy törött kézzel túlélhetem-e, mert ha nem, akkor azt hiszem kénytelen leszek lemondani a kis kedvencemről.

A kérdező csodálkozva néz.
-Ezek szerint egy süket és hülye self. Így nagyon nehéz lesz életben tartanunk. A mai ételért legalább azt el kell árulnod, hogy pontosan hány védője van a bányának. A tervedről meg elég akkor beszélni, ha már a beszélgetésünk alatt bizonyítottad, hogy együttműködő vagy.
* Nem számoltad össze valószínűleg ebben a pár napban darabra az összes itteni bajtársadat. Főleg azért sem tehetted meg, mert egy részük állandóan kint van őrjáratban, így mindenkit név szerint kellene tudnod egy lista összeivásához és számbavételéhez.
Ám azt tudod, hogy különböző századok tagjaival találkoztál.

És képes volt már elsőre olyat kérdezni, amire nem tudom a választ. Na nem mintha elmondanám ha tudnám, azért maradt bennem annyi tartás, hogy a legnagyobb titkokat ne mondjam el Igyekszek kerülni a pontos és a fontos információkat, de valami konkrétumot úgy tűnik mégis kénytelen leszek mondani. -Hát jó. Nem tudom pontosan, de nem vagyok benne biztos, hogy van bárki is aki igen. Az viszont biztos hogy több század, talán több ezred is van a bányában, minden esetre sokan, de a gyenge része nem ebben rejlik. Tessék, válaszoltam, együttműködő vagyok, de most rajtatok a sor, mi garantálja, hogy ha így megy tovább, a végén adtok enni és elengedtek, nem pedig egy pengét kapok? Egyébként szerintem nem az a lényeg, hogy együttműködök-e velük, hanem hogy mennyire gondoltam komolyan a tizedesem megölését. A kettőnek nem sok köze van egymáshoz, nem az ő kedvükért csinálnám. De a "tárgyalás" szempontjából szerintem nem lenne jó most ezt mondanom.

-Akkor jól gondoltuk.
* Egyhangúan összegzi a vallatód. az általad elmondottakat. Nem tűnik olyannak, aki ezért az apróságért jött volna csak be a cellába. És kettőtök közül neki illik jobban a méretéhez, mégis te fogsz itt maradni.
-A büdös életbe is! -csap egyet akkorát ököllel a falba, hogy visszhangzik tőle jó néhány szomszédos zárka is- Hát meg akarsz halni, hogy ennyire nem veszed észre, milyen helyzetbe keveredtél?
* Ha valamit mondasz neki, azt meghallgatja. Ha szótlan maradsz, akkor vár egy kicsit, majd kiviharzik az ajtón. Azon, amely ő utána úgy kattan, mintha csak a szíved utolsót dobbanna. És soha nem látnád majd meg többé a Nap fényét.
Hoznak neked vacsorát, száraz kenyeret és vizet. És egy idő után elnyom téged az álom. Ott pedig hosszas, kietlen barlangban bolyongás után atyádba futsz.
-Lys! Miért nem tetted azt, amit mondtam? Most már így esélyed sincs beavatottá válni. Mágiát csak a self szellemek taníthatnak és néhány nemes háznál a családot védelmező démon. Aki nem lépi át a küszöböt, arra rászállnak utána a haladó mágiában jártas társai.
Esélyed sincs, csak azok írják ki, akik messze az átlag feletti fizikai erővel rendelkeznek, amiből van mit elvenni.

-Alapvetően három lehetőség van. Elengedtek, itt tartotok jó sokáig, vagy megöltök, hogy melyik lesz, az akármit csinálok, rajtatok múlik. Ha nem az utolsót választjátok,
akkor tudom hogy jobb helyzetben vagyok, mint eddig voltam. Megölni nem hiszem hogy szeretnétek. Mit is mondtak?... Ja igen: "Már nem tartozik közénk." És halálra ítéltek. Tehát ha megölnétek, akkor azzal az ellenségetek akaratát érvényesítenétek valaki nem közéjük való kárára. Tényleg ezt akarnátok? Én nem, és szerintem nem is adtam rá okot. Gondolkozok én, a látszat ellenére nem vagyok olyan hülye. Bár lehet hogy nem ártana átgondolni a helyzetet, mindkettőnk részéről. Vacsorát akkor ugye kapok? Miután elmegy, leülök gondolkozni. Arról hogy mit mondhatok el a törpöknek, hogy mit kéne mondanom meg tennem hogy elengedjenek, hogy hogy ölhetem meg a tizedesemet, és hogy mihez kezdhetnék utána. Úgy tűnik, kapok enni. Száraz kenyér és víz, de nem is vártam jobbat. Vacsora után pár ruhadarabot leveszek párnának, és végül gyorsan elnyom az álom. Egy nem épp kellemes, ráadásul itt is apámba futok aki segíteni nem, csak bírálni képes. Legalább annak örülne hogy elmaradt a kivégzésem... -Mert nem akartam. És ez nem egészen igaz. A vaksi is megmondta, hogy tud rá még módot, és bár meghalt, azt hiszem rájöttem én is. Mondjuk ha ugyanarra gondoltunk, akkor igaza volt, hogy nem fogok neki örülni. Ahogy te is mondtad, nem csak szellemek taníthatnak, és bár nekünk nincs, de valami nemes családba ha valahogy bekerülök, akkor az őket segítő démon még még lehet a tanárom. Na ja, csak ehhez is meg kéne házasodnom. Csüggesztem le a fejemet szomorúan.

A szülőd felemelkedik pár centit a talajtól, miközben nagyon fenyegetően összeszalad a szemöldöke. És dühös arccal kiabál.
-Nagyon nagy tévedésben vagy, ha azt hiszed, hogy csupán beházasodással csupa szív, kedvességből téged tanítani fog egy isteni lény. Túlságosan elkényeztettelek, ezért kerültél ide. Zevadarban semmit nem adnak ingyen. És a démonok pedig a legkevésbé sem.
Ha tanulni akarsz egytől, akkor valami olyasmit kell ígérned neki, ami számára fontos. Másként esélyed sincs. Ám ne feled, miért tiltják ezeket az üzleteket a mágia mester szintje előtt!
* Hirtelen eltűnik az álom és te a zárkádban ébredsz. Valamitől borsózik a hátad. Noha jó apád utolsó mondatának hangsúlya is épp elég lehet hozzá...