-Szerinted ha annyira kényes vagyok, nem hagytam volna itt a sereget már régen? De nyugi, így sem tervezek megházasodni. Főleg hogy volt valaki, aki gyanús hogy ilyet akart volna felajánlani, csak aztán meghalt, de legalább van egy szellem ami gyanús hogy segítene... Ha ez után lenne a beavatásom. Mindegy, valamit majd kitalálok, de most te is tudod, hogy nem ez a legnagyobb bajom.
Valamikor felébredek. Ez vajon tényleg az apám szelleme volt, vagy csak álmodtam? És reggel van már, vagy csak rosszul aludtam volna? Nem igazán érdekel, nem érzem magam fáradtank, lustálkodásra meg nincs időm. Elkezdek edzeni, bár előtte fehérneműre vetkőzök, hogy az izzadtságom, meg még inkább a szaga ne járja át a ruhám minden egyes porcikáját akkor se, ha sokáig maradnék. Nem is tudom ilyen kis helyen mi lenne a legjobb. Harcot gyakorolni tulajdon képpen lehetetlen, úgyhogy maradt az erőlét. Egy kezes fekvőtámaszokat tudok nyomni, de nem sokat. Hasra, hátra, lábra, és vállra lehet értelme jelenleg, de ebből az utóbbi kettő kissé nehézkes lesz. Kipróbálok pár dolgot, de végül marad a guggolva futás amiben még van hova fejlődnöm, meg a berogyasztott lábakkal állás (mintha máshogy is tudnék), ami közben könyökkel nekifeszülhetek a falnak, mintha egy köríves ütést akarnék bevinni. Így törzsre és vállra is fejlődhetek közben, ugyanis erő bőven kellhet ehhez, a fal elég masszívnak tűnik, és az én állásom is stabil. Azt hiszem közben azon is ideje lenne elgondolkodnom, hogy mit kéne mondanom a törpöknek. Kénytelen leszek bízni abban, hogy tényleg elengednek annak ellenére, hogy eddig mindegyik meg akart ölni, akivel csak találkoztam. Azt biztos mondani fogom, hogy az itteni katonák nem tartoznak a legjobbak közé, meg azt is, hogy a bánya körül fal van, amit katonák őriznek, belül egy nagy tér, sok járat, fogoly, katona, és bármilyen meglepő, van még fegyverraktár is. Vagy talán megint jönnek egy kérdéssél, amit valószínűleg nem tudok majd megválaszolni?

Idelent semmi támpontod nincs ahhoz, hogy mikor van fent a Nap és mikor éjszaka. Csak tested kipihentségére vagy fáradságára -esetleg ha precíz akarsz lenni, a fáklyák elfogyásában számolhatsz, amiből nem kapsz annyit, hogy állandóan cserélgesd, de az éjtünde szemed miatt nem is kell.
Igen csak megörülnének a törpék, ha reggeli edzésed alatt nyitnának rád, de nincs ekkora szerencséjük. Az álmod és a torna is zavartalanul lement, mire újra keresnek. Rajtad áll, hogy visszavetted-e már a ruháidat, vagy fehérneműben találnak. Ha ez utóbbi, akkor jó alaposan megnéznek. Még a fél melled ellenére is.
-Nos, ismét találkozunk. És jó hírem van. Ha megszerzed a kaját, akkor biztosan nem kerülsz rosszabb helyzetbe. Ha nem, akkor már páran jelentkeztek érted.

Időmérő ezköznek a legjobb szerintem a látogatóim és az étel megérkezése lesz majd. Ha a pontos időt nem it tudom kitalálni belőle, de a napok múlását biztos vagyok, hogy igen. És van egy olyan érzésem, hogy egyenlőre ez is elég lesz, hogy napokig itt leszek. A reggeli torna után nem öltöztem föl, igazából két okból is. Az egyik hogy még kissé izzadt voltam, a másik pedig hogy csak szünetet tartottam. Nincs jobb dolgom, úgyhogy egész napra reggeli torna a program.
Ahogy bejönnek, annak rendje és módja szerint megbámulnak, úgyhogy leülök a fal tövébe, és a térdemet felhúzom, hogy valamelyest takarjon. Nagyon nem szeretném, ha a nézésnél tovább is mennének... Akkor már inkább egy self raj, mint hogy egy törpe hozzám érjen a mocskos kezeivel! (Meg mással.) -Jó reggelt! Azt hiszem. Csak a tisztánlátás végett, mire jelentkeztek, mit akarnak velem? Mára nézzük csak. A bányában lévő katonákat mennyiségre mérik, nem minőségre. Elég gyenge a kiképzés, bár erre már bizonyára rájöhettetek, hisz ahogy mondtátok tegnap, már másokat sikerült elfogni. Vak hadvezér, néhány ellenségtől berezelő hazaáruló dezertőr, egy nagyobb csapat együttes erővel képtelen a halál átkát bocsátani egy elfre, egy fogoly mészárlást rendez az őrök, katonák között, és még az igazgatóig is eljut, a katonák maguk is megmondták hogy itt nem a minősségre törekszenek. Ezzel el is mondtam a bánya legnagyobb gyengéjét, ami biztosan megéri a mai ételt, de talán többet is. Szóval, ti is elgondolkoztatok a szabadon eresztésemen, vagy csak én voltam az, aki betartotta a tegnap esti kis egyezségünket, hogy átgondoljuk a dolgokat? Az utolsó mondatom végével rájuk mosolygok.

A kínvallató elégedetlen arccal néz rád. És meg sem kell szólalnia még, hogy máris sejtsed, hogy porszem került a gépezetbe. Valami nincs rendjén.
-Mognar király már megpróbálta visszaszerezni a bányáját, de a mi katonáink nem épp azt a jelentést adták, hogy egy csapatnyi idióta, akik százan kétszáz felé szaladnak és csetlenek-botlanak. És lássuk be, maga az elfoglalás sem azt interpretálná, hogy kétbalkezes gyülekezet lenne a néped hadserege!
De hadd fokozzam az izgalmakat! És nem árulom el, hogy mire jelentkeztek. Legyen az egyelőre egy későbbi meglepetés!
Ha nem tudsz kézzelfoghatóbb eredményt adni, akkor sajnos ma nem eszünk.
* Ez az utolsó mondat nagyon azt sugallja neked, hogy valami mást ki kell találnod annak helyére, hogy a személyes bosszúdat támogatandó elengednek majd szabadon. És ebben a másban a napi edzések és a formában tartásod nagy szerepet játszhat majd.

A fantáziámra bízzák hogy mi lehet még velem? Hát, ezzel túl sok mindent nem zártak ki. A haláltól kezdve a hosszú kínvallatáson keresztül mindenféle eszembe jut egészen a ... lehet hogy a fél mellem hiányzik, de azért mégsem törpe vagyok, és láttam hogy néztek rám. Viszont egyszerűen csak vállat vonok. -Arról nem tehetek hogy a tieitek még bénábbak. Viszont én tényleg csupa ilyenekkel találkoztam eddig. A hihetőség kedvéért, pár napja egy csapat ork vetődött erre akik elöl egy csapat dezertőr menekült el a vak parancsnokuk parancsát megtagadva, csak tessék megkérdezni őket is. A többit szerintem nem tudom bizonyítani, úgyhogy marad az ennek az egynek való utánajárás, és aztán az alapján talán a többi is hihető lesz. Minden esetre ha nem hisztek, arról épp úgy nem tehetek mint ti, ha nekem nem tetszik a száraz kenyér és víz, ettől még teljesítettem a részemet. Jut eszembe, nem is olyan régen megszöktek tőlünk páran, gondolom ide is jutottak páran. Ők is mesélhetnek hogy egyrészt nem lehetetlen a szökés mert bénák az őrök, kettő, milyen mészárszéket rendezett egy elf nő mert bénák a katonák. Ja, meg az engem kivégezni készülő kis csapatot is ugye milyen nehéz volt elintézni? Remélem így már elég kézzelfogható neki. Ejj, gyorsan ki kellene jutnom innen valahogy, ameddig még nem késő, ameddig még engem szeret a kistigrisem. -Arra viszont nem kaptam választ, hogy ti is átgondoltátok-e az este amit mondtam, illetve kértem.

-Megmondtuk. Addig kapsz kaját, amíg hasznos információkat mondasz el. Semmi elengedtünkről szó nem lehet addig, amíg ki nem szedtünk belőled mindent.
* Kicsit még gondolkodik, mit is mondjon a "bizonyítékaidra".
-Néhány gyengébb képességű katona miért bizonyítaná, hogy mindenki az? Talán nem azt kellene elhitetned velem, hogy de mi még rosszabbak vagyunk, hanem elmagyarázni, hogy lehet mindenki töketlen béna, csak egyedül te nem, akit elkaptak. És mivel a karod és a melled sem most sebesült meg, gondolom eddig is voltak okos húzásaid.
Ha nincs több mondandód, utána járunk ezeknek az eseteknek, de szerintem még nem szolgáltad meg a mai fejadagodat ezzel még.

-Nekem legalább a mentségemre szolgál, hogy még bőven a kiképzés közepén járok. Most de szívesen az orruk alá dörgölném még így, törött kézzel is végeztem nem egy katonájukkal, de nem hiszem hogy túlzottan jó ötlet lenne ameddig a foglyuk vagyok. Viszont én itt kiteszem nekik a lelkemet, almondom még a bánya, illetve az azt védő katonáknak a legnagyobb gyengéjét, és erre nem hogy nem gondolkoztak még el azon, hogy szabadon engedjenek, de úgy tűnik még éhen is maradok. És még ők mondták az elején hogy valamit valamiért, hát ne szórakozzunk már! Nem érdekel, akkor higyjenek amit akarnak, nekem aztán nem lesz belőle bajom ha nem az igazság az amit akarnak. Egyenlőre legalábbis, amikorra meg utolérhetne a következménye, reményeim szerint már nem leszek itt. -Csak sikerült átlátnotok rajtam... Igazából ennyi volt az összes balfék, már csupa profi gyilkológépezet maradt. Viszont elmondok még egy titkot. Az igazgató szereti a nőket, talán túlzottan is, és nem sok van belőlük. Úgyhogy én a helyetekben komolyan megfontolnám az elengedésemet, még mielőtt utánam jönnek. Lehet akármekkora seregetek, és megnhezítheti a dolgukat a szűk járatok labirintusa. De ha egyszer komolyan gondolják, akkor halottak vagytok mindnyájan, ellenük esélyetek sincs. Közben felkelek, pár lépést közelebb lépek a kérdezgetőmhöz, és a tekintetemet mélyen a szemébe fúrom. Majd legyintek nekik mintha ki akarnám paterolni őket a cellámból, én pedig visszaülök a fal tövébe: -Egyenlőre nincs több mondani valóm, találkozunk legközelebb a mai száraz kenyerem mellett. Ha elmentek, akkor folytatom tovább az edzést, még mindig nincs jobb dolgom. Illetve már nem igazán hiszem hogy el fognak gondolkozni az elengedésemen annak ellenére, hogy jelenleg az ellenségük ellensége vagyok (legalábbis ezt mondtam és nem úgy tűnt mintha kételkednének benne), úgyhogy lassan elgondolkozok hogy mi lenne, ha én engedném el magamat. Pontosabban hogy azt hogy kéne csinálni kézvesztés és meghalás nélkül.

A vallató arcán határozott változások látszottak. És kiküldését egy rövid beszéddel nyugtázta csak.
-A mese megváltoztatása a hazugság jele. Úgy látszik nem sokat tudunk meg tőled hasznosat. Ám az egyik nemes állítólag jó ötletet talált ki a kikérdezésedre. Nem mellesleg... ő fizette a legtöbbet, hogy ezt a jogot megvegye tőlem.
Megkapod a kenyeredet, nehogy legyengült rabszolganőt adjunk az aranyért.
* Nem az erdő mélyén gombaházakban lakó hüpikék-törpikékhez kerültél. Úgy tűnik legalább olyan elvetemült dolgokra képesek, mikor a hegy gyomrában senki nem látja őket, mint a saját fajod. Vagy bármelyik másik.
Hamarosan jönnek is az őrök és rád parancsolnak, hogy vedd fel a ruhádat, amibe ide hoztak. És a földalatti birodalom szűk, zegzugos kanyarulatain át a központi palota mellett -a nagy barlang üregben- épült egy másik impozáns épületbe kísérnek. Ez az első jele idelent, hogy nem csak kivájnak élettereket maguknak, de néha a tágas térben fel is építenek lakóalkalmatosságokat.
Egy tágas ebédlőbe kísérnek, ahol színpadra állítanak és a fentről lelógó arany rabláncok kerülnek a csuklóidra. És egy kis időre ott hagynak.

-Teljesen mindegy hogy mit mondok, ha egyrészt nem hiszitek el, másrészt úgy sem gondolkoztok el azon hogy elengedjetek-e. Szerintem eddig itt nem én hazudtam a többet. Á, szóval ez a helyzet. Nem hiszem hogy azért vettek meg, hogy utána elengedjenek, innen már csak a szökés maradt. A következő vallatóm egy gazdag alak lesz, szóval biztos valami nagy harcos, akkor pedig minden bizonnyal a nála töltött időm nem lesz egy vakáció. Ennek ellenére kétlem, hogy rosszabbakat tudna kitalálni mint az én népem. Az viszont biztos, hogy ha még mélyebbre visznek, akkor még nehezebb lesz megszöknöm, és ezt nem szeretném. Sajnos ez nem kívánság műsor. Csak így attól tartok, a kis tigrisemről is lemondhatok. Talán ez az ami jobban zavar, nem az, hogy hamarosan a kínpadra kerülök. Ez olyan... elkerülhetetlen, ha a selfből fogoly lesz. Ami azt illeti, ha meg akarok szökni, lehet nem ártana már a legelejétől kitalálnom valamit. Mondjuk ha már azt hiszik hogy milyen jó módszert találtak ki a vallatásomra, akkor legyen! Én leszek a büszke self, akit csak sikerül megtörniük. Aztán vagy igazat mondok, vagy nem. Meg ha azt hiszik hogy megtörtek, akkor talán nem is egy egész század fog rám vigyázni hogy nehogy rosszalkodjak. Márpedig gondolom ha már így megvettek, akkor valami magán lakásba visznek, nem pedig hadsereg vigyáz majd rám. Szóval talán könnyebb lesz majd megszöknöm így, amennyiban találok jó kivezető utat. Gondolom van több ilyen eldugott járatuk is mint ez volt amin behoztak, és talán nem kell majd átverekednem magam az egész bandán. Azért amikor visznek (természetesen felöltözök előtte, ha nem kérik is megtettem volna) megpróbálom megjegyezni hogy merre is visznek. Ha nem találnék másik kijáratot, akkor legalább tudjam hogy a nehéz út merre van. Ahogy elnézem eléggé valami központi rész felé vihettek, olyan szem előtt lévő akárhova. Nem tetszik ez nekem. De ezt ők nem fogják megtudni. Ahogy megbilincselnek, először nézek hogy aranyból van? A szín arany az nem olyan kemény, kicsit megmozgatom benne a (bal) kezemet, hogy lássam, ki tudnék-e belőle szabadulni amikor nem figyelnek rám. Utána meg azért nézek, hogy hátha sikerül valakit leszúrni a tekintetemmel. Innentől lesz csak érdekes hogy mennyire veszik be majd hogy megtörtek, meg hogy mennyire hagynak majd megszökni.

A ház berendezéséből amit látsz és a masszív felépítéséből is gondolhatod, ahogy eddig is tetted, hogy harcban érdekelt és járatos illetőről van szó. Ám nem csak a béklyód az, ami drága. A házban is láthattál több ezüst és arany tárgyat. Ha tolvaj lennél, pont ide akarnál bejutni.
Egy díszes páncélba öltözött öreg jön be négy fegyverese oldalán. Ők kevésbé pazarló, de szemedben méreg drága törpe kéz munkálta páncélokban és fegyverekkel. Egyedül a főnök kezében lévő kis lovagló ostor az, ami szembeötlően hanyagul lett elkészítve. Az itteniek ízlésének túl egyszerű és gyors. A bánya igazgatójánál láttál csak ilyet egyedül, aki a rabokat verte néha vele, de mivel Zevadarban teljesen ismeretlen az élő lovak tenyésztése és ez az eszköz, más ismereted, tapasztalatod nincs vele kapcsolatban.
-Én Zerg vagyok. Az új urad. Úgy gondoltam a tanács túlságosan kikíméli az elfogott szurkosokat, mint amilyen te is vagy. Inkább megvettem egyet, hogy láthassam, én mire megyek vele.
Elmondom a játékszabályokat. És ha játszol ezek szerint, akkor nem verlek meg. Ha nem, akkor nyugodt szívvel ütlek halálodig. Mert rossz vételt csináltam veled.
Tapasztalataim szerint a nők nem szeretik, ha megalázzák őket. Ezért most arra kérlek, hogy táncolj nekem! Ha elfáradsz, válaszolsz egy kérdésemre és kapsz egy kis pihenőt. Ha nem válaszolsz igazat vagy csak nem táncolsz, akkor addig verlek, míg meg nem érted, miről szól ez az egész.
Ha vacsora alatt nem kapsz pihenőt tőlem, akkor táncolni fogsz. Nagyon sok vendég előtt. Ha jól viselkedsz, akkor viszont nem alázlak meg ennyi mindenki előtt.
Gondolom mondanom sem kell, hogy nem tudsz annyi kérdésre válaszolni, hogy örökké pihenhess! Ezért javaslom, oszd be az erődet!
* A pasi feljött közben a színpadra és eléd állt. Az ostort az állad alá nyomta és egyenest a szemedbe nézett. Ha nem kérsz kérdést és nem táncolsz, akkor a hátad mögé állva teljes erőből ütni kezd az eszközzel. Ám ha táncolsz, akkor egyszerűen csak megkerül, hogy te ne láthasd őt.

-Értem... Vagyis nem egészen. Tisztázzuk már ezeket a játékszabályokat egy kicsit. Estére kapnék pihenőt, hogy aludjak? Vagy az a terv hogy halálra táncoljam magam, vagy amikor már nem bírom, akkor agyonversz? Már csak azért, mert így mi okom lenne megszégyeníteni magamat vagy válaszolgatni, ha a végén úgyis meghalok?
-Aztán most, jól értem hogy vagy rossz leszek és nem táncolok, vagy jól fogok viselkedni, és táncolok egész vacsoráig, úgyhogy a nagy közönség előtt is kell, de mivel jól viselkedtem, ezért mégsem? Vagy most akkor hogy is van ez? Egyébként mennyi pihenőt is kapok egy kérdésre?
-Meg aztán miért is voltam rossz vétel? Igen, nő vagyok, és? Pont ahogy mondtad Zerg, a nők általában nem szeretik ha megszégyenítik őket. De akkor miért is volt ilyen rossz a vétel, te nem pont azt akarod hogy nekem ne legyen jó? Mert a kis elbeszélésed alapján nekem úgy tűnt. Vagy ha ennyire rossz üzlet voltam, akkor miért nem kéred vissza a pénzedet? Vagy egyáltalán miért kötötted meg?...
-Aztán ha már táncolok, nem lehetne hogy veszel egy fajtámbeli férfit is, akivel táncolhatok? Egyedül nem megy annyira jól, mintha lenne kivel táncolnom. Meg hát... veletek sem igazán menne, túl kicsik vagytok.
-Meg akartam kérdezni még valamit, várjál, mindjárt eszembe jut... Ja, igen, mikor lesz vacsora, és mit eszünk? Kapok én is valamit? Gondolom te is élveznéd ha táncolnék neked, úgyhogy az éhhalálomat kevésbé. Meg egyébként azt nem is mondtad, hogy ha jól viselkedek, megtartasz-e valamilyen célból életben?
Megpróbálok a talán hasznos információk gyűjtése mellett az agyára is menni kicsit, adom a makacs, öntudatos selfet. A fajtám iránti utálatából kiindulva ezzel már bőven az agyára mehetek, arra is számítok hogy párszor még meg is üt miatta. Ha így történik, az első pár ütése után, ha nem, akkor a beszélgetésünk után biztosítom róla hogy egy pillanat múlva elkezdek táncolni... Persze előbb nagy sóhaj, nyelés, stb.
Maga a tánc nem nagyon sújtott le, de ezt még mindig nem lenne jó ha tudja. És még vacsora előtt kérek egy szünetet is majd. Tény hogy sok hasonlóban volt részem, de egy seregnyi törp előtt most ha lehet, inkább kihagynám.

Hátulról jókorákat rág vág és mindent meg tesz azért, hogy neked ne keljen túlerőltetni a színészkedést. Izmaid önkéntelenül is megfeszülnek minden ütés után és nem is az ostor vége a legfájdalmasabb, hanem ahogy a fát is hozzáveri a vesédhez.
Jóval alacsonyabb, ezért neki nincs olyan mélyen lent az ütés, mint ahogy te érzed. De alkalmad nyílik felmérni a lehetőségeket, hogy közelharcban ezzel a lendülettel és erővel simán legyűrhet téged, ha nyílt harcra kerülne a dolog.
Ám ahogy jelzed, hogy táncolni fogsz, máris abba hagyja. És csak utána válaszol a kérdéseidre.
-Nem fogok lehetetlen feladat elé állítani téged. Ha együtt működsz, akkor én is megtartalak. És értékelni fogom a viselkedésedet. De ha így viselkedsz, mint az előbb, akkor nem sok hasznodat látom. Táncolj szépen és akkor nem lesz gond. Tudsz te egyedül is.
* Hagyja, hogy dolgozz kicsit és hátulról figyel. Az emberei az ajtótól nem messze elölről szemlélnek téged. Tudja jól, hogy ki fogsz fáradni, még ha nem is tud az edzésedről. És mikor már párszor megbotlasz a lábaddal vagy szimplán csak jelzed, hogy elfáradtál, akkor előáll a kérdésével.
-Te hogyan ölnél meg egy jól képzett self katonát egy raydani helyében?

Igazából most elég jó formában vagyok, legalábbis ezt gondolom magamról. Jó sokat futkároztam mostanság. Viszont mégis csak egész eddig is edzettem, úgyhogy előbb-utóbb elfáradok. Az edzésemet ennek ellenére nem bánom, legfeljebb a törp uram nem egészen lesz tisztában a valódi erőnlétemmel, meg hát, végülis folytatom az edzést, csak máshogy. Mondjuk közben bámul pár törpe aminek nem örülök, de legalább arra nem is gondolnak hogy ez nekem edzés. Már amennyire néznek. Mögém ment a tulajdonosom, gyanítom nem véletlenül, úgyhogy inkább nem fordulok meg csak amikor a kérdésért és pihenőért jelentkezek. A makacsságomat még ha bizonygatni is akartam, legalábbis az egésznek az elején (ami mondjuk azt hiszem nem sikerült olyan jól), azért teljesen feleslegesen nem fogom magam megveretni.
Én a helyében ha csak lehet elkerülném a jól képzett self katonát. De ha valamiért minden áron meg kell ölni egyet, akkor biztos úgy csinálnám ahogy nem számít rá. Igazából a helyzettől függően találnék ki valamit, annak a tisztázása nélkül azt hiszem sajnos nem fogok tudni teljesen kielégítő választ adni. De! Például ha azt hiszi hogy halott vagyok, és bekopogtatok az ajtaján, aztán gyorsan elvágom a torkát még mielőtt rájön hogy nem szellemet lát, és hogy mi is történik valójában, aazz így lehet hogy működne. Ja, meg a raydani katonát sem tudom hogy mennyire jó katona, meg miket tud. És most akkor milyen hosszú szünetet is kapok? Közben leülhetek? Nézek a súlyos láncaimra beszédesebben, mintha azt kérdezném, hogy leveszik-e. Igazság szerint a kezeim tényleg egészen elfáradtak. Aztán végül az első ötletemmel ellentétben mégsem kezdem el mindenféle kérdéssel bombázni megint, mint például mi lesz vacsorára, vagy holnapra is ugyanez a program, mennyit alhatok majd. Kivéve ha túl rövidre akar sikeredni a szünet, akkor talán ezzel lehet a legjobban húzni még egy kicsit az időt.

A gazdád bólint a szavaidat hallva. És szakállas arca nem árul le túl sok érzelmet.
-A vacsora alatt pihenhetsz. Megdolgoztál érte. Nem kell táncolnod.
* Ezzel kimegy és elkezdődnek az előkészületek az estéhez. Te pedig ott maradsz hozzáláncolva a plafonhoz. Először szolgák kezdik behordani az asztalra az ételt. Megterítenek és később a vendégek is megérkeznek és a házigazda fegyveresei is helyet foglalnak. Huszonöt katonája van, akik ugyan olyan páncélt viselnek, így könnyen felismerheted őket. Gyakran feléd fordulnak az étkezők a vacsora alatt.
Majd három óra múlva vége lesz a vendégek gyors távozásával. És a gazdád egy tányér maradékot ad a fejed felett bilincsbe vert kezedbe.
-Egyél! A tiéd.

Gondolom rólam beszélgetnek a legnagyobb megvetéssel. Békén hagynak, úgyhogy nem nagyon zavar. Viszont elég sokat kell egy helyben állnom. Jól esne kicsit megmozgatnom a tagjaimat, de nem fogok elkezdeni táncolni úgy is, hogy nem kell. Aztán hoz egy sámlit a tulajdonosom, hogy a kezembe adjon egy tányér valami maradékot.-Enni, így? Nem lehetne addig legalább a bal kezemről levenni a bilincset? Úgy is elég nehéz lenne megszöknöm, úgyhogy attól nem igazán kell félni, ha meg öldökölni akarnék akkor talán nem akkor teszem amikor már egészen elfáradtam, és utána a pihenőidőm sem igazán olyan hogy feltöltődhessek, hanem még az egész előtt. Meg mellesleg nem is nálam képzettebbel kezdenék, de mindegy. Mondjuk, ha már itt tartunk, ki is kellene mennem. Fejezem be a mondandómat lesütött szemekkel. Remélem mindkettő ügyben kitalál valamit, mármint hogy tesz is valamit. Bár az evést még talán meg bírnám oldani hogy a tányérból nagyjából a számba potyoktatok dolgokat, és remélem hogy nem pont a csípőspaprika esik majd közben a szemembe. Viszont a másikat tényleg elég lehetetlen feladat lenne megoldani amég rajtam van ez a szűk ruha.

A szakállas törpe gonoszul elvigyorog.
-Csak nem okoz gondot a helyzet? Jobbnak tartod magad, mint a törpe harcosaimat. Pedig ők megoldanák, hogy ha kell, a plafonról lógva is egyenek.
A dolgaid elvégzésével pedig nincs bajom. Kicsit büdös lesz a hely, ám javarészt nem én fogom szagolni.
* Elég spártai körülményeket teremtett az aranyláncaidban. És csak rajtad áll, hogy mit válaszolsz. Vagy esetleg inkább szóra sem méltatod és vacsora után elkezdesz újra táncolni. Igazából bármit megtehetsz. Legfeljebb következményei lesznek.

/Shuga karijának/

Az oawa nagykövet a lánnyal a vállán kezd el rohanni a hangok irányába. Nem volt elég ez a két-három self, akikkel az imént könnyen elbánt, de úgy tűnik más veszély is fenyeget. A társulat tagjai az előbb nem tanúsítottak nagy ellenállást két eltévedt éjtündével szemben sem, talán pont azért, mert tartottak a környéken ólálkodó társaiktól. Ám valakik valakikkel összecsaptak.
Hamarosan orkokba szaladtok. Többen harcolnak tőletek jobbra a sűrűben valakivel, ám vagy három agyaras fegyveres vigyázik a halálra rémült cirkuszosokra, akik tanácstalanul kapkodják a fejüket, hogy mihez is kezdhetnének.

Garr Runit


Utunk gyors és rövidebb volt hisz siettünk át az erdőkön hogy a cirkuszosok ne kerüljenek bajba. Amikor kiérünk 3 orkot látok meg és még a fák közt harcol jó pár, ami vagy jó vagy rossz de mindenképp pozitívabb mint a selfek. Lassítok és a kislányt le teszem majd óvatosan indulunk meg az orkok felé.
-Üdv örömmel látom hogy jöttetek pár self okozott gondot nekünk, arra még akad pár- mutatok az erdő felé amerről jöttünk. Nem mintha megnéznék a dolgot.-Mi hozott titeket erre azon kívűl hogy őrjáratőztok?

Az agyarasok felétek pillantanak, de szinte azonnal visszakapja kettő a tekintetét a társaikra, akik elöl küzdenek.
-Akkor ezek szerint ezért tudtak ilyen könnyen lecsapni rájuk a szurkosok. A hegytetőről láttuk a karavánt, de visszafordult. Utána megint felénk jöttek, de egyszer csak az erdőből kirohanó zevadariakra lettünk figyelmesek.
Mondta is Főnök, hogy most kell lecsapni rájuk. Amíg húzza őket a zsákmány. Meg is futamítottuk őket. Igyekeznek az elfogott rabszolgákat menekíteni, de a nyomukban vannak a többiek.
* Nem igazán nyugtalanítja őket a te és Lola jelenléte. Ám a nőn idegesség szaga lesz úrrá és észreveszed, hogy nem bízik az oughwariakban.

Garr Runitt

Az orkok elég félváról vesznek minket de ez nem meglepő a szokások nem múlnak el. Kis útitársam idegesen szemléli az orkokat, ez sem meglepő. De fölösleges aggódni miattuk, hisz szövetségesek, és ha agreszívkodnak emlékeztetem őket pár apróságra.
-Köszönjük a segítségüket remélem nem akadályozzuk önöket abban hogy mi folytatnánk az utunk az elf királyi pár már vár minket szóval köszönjük a mentést és további jó harcokat a selfekkel. Mi megyünk is hogy önök is csatlakozhassanak a vadászokhoz nem tartjuk fel magukat.

Megpróbálok a tányérról egy falatot a számba pottyantani, és a sikerétől függően vagy arra hivatkozva, hogy úgy tűnik mégsem mindenben, vagy arra hogy úgy mégis csak kényelmesebb lenne, megpróbálom magamról lekönyörögni a láncot. -Ami pedig a dolgaim elvégzését illeti, jobbára a maga ebédlőjében vagyunk, biztos hogy jó ötlet lenne itt? És még akkor is ha igen... őmm... Le kéne húznom a nadrágomat. Kevesebb benne a szabad hely mint amennyi ki akar jönni. És ha már kimegyek elintézni valahol, akkor már nem mindegy hogy annyival később kerül-e vissza rám ameddig megvacsorázok én is. Azt hiszem gyorsabban is menni fog mint a vendégeinek. Vagy akár holnap reggelig. Holnap gondolom megint itt fogok majd táncolni. Remélem sikerül valamit intéznem. És lehetőleg nem azt hogy kezdjen el vetkőztetni. Ami esetén a végén mellesleg megkérem arra is, hogy öltöztessen vissza, még mielőtt nekem nem tetsző ötletei támadnának. Pontosabban még mielőtt azokat megvalósítaná. Illetve remélem hogy a félelmem nem fog beigazolódni, és végül nem így, láncokról lógva kellene megpróbálnom aludni. Úgy nem is tudom, mi lenne a jobb. állva maradni egész éjszaka, vagy a törött (meg a másik) kezemre bírni hogy tartson miközben talán egy cseppet pihenhetek majd. De nem is akarom megtudni, hogy abban a helyzetben melyik lenne a jobb.

Lola hirtelen falfehérré változik.
-Leila nincs itt. Ő hol van?
* Az egyik ork válaszol.
-Nyugodtan tovább mehettek, nem fosztogatni vagyunk itt. De ha törpét látnak, mondják meg neki, hogy már nagyon elegünk van, hogy egy drágakő bányát ígértek nekünk a közös harcért és semmit nem láttunk eddig a selfek ellen tőlük, csak a hegyeik nagy szívását!
* A porondmester is válaszol.
-Őt még nem sikerült kiszabadítani. Megint körbevettek minket az éjtündék, mielőtt az orkok megjelentek.

/Lys/


Legrosszabb félelmeid beigazolódnak. Vagyis a majdnem legrosszabbak. Megerőszakolni mégsem akar. De a legkisebb engedményt sem adja. Továbbra is az evést és a dolgod elvégzését megláncolt kézzel kellene elvégezned. És cseppet sem kényelmes.
-Vagy eszel, vagy táncolsz tovább.


/Kockadobás: Hatos
1-4-ig -Sikerült a falatot a szádba ejteni.
5 és 6 -Lehetetlen a helyzet, egyenesen a két szemed közzé esett a tányérról az étel./

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 4

Úgy tűnik a mesélőnk kicsit félreértette a hősnőnk hozzáállását a dologhoz, úgyhogy valószínűleg nem ártana tisztázni, hátha az olvasóink is ebbe a hibába estek. Nem a megerőszakolása a legnagyobb félelme Lysának, ó, de nem ám, ezen a téren egész jó a fantáziája, csak nem tudja hogy melyiket is próbálná ki először a törpén. De ennek a leírása egyenlőre még várat magára, ugyanis jelenleg nem nagyon van kilátásban hogy forduljon a kocka. Szóval a megerőszakolása a hősnőnknek "csupán" egy rossz élmény lenne, amit ha csak lehet, el akarna kerülni. Van más is amivel így van, de azok ellen megpróbál tenni, bár az eddigiek alapján most nem sok mindent tudna elérni. Legalább most rendes ételt kap, nem mintha olyan sok baja lett volna a száraz kenyér és víz koszttal, de azt legalább rendesen megehette a nélkül, hogy a felét magáta kente volna. Nem mintha félne a kezét bemocskolni, de a törpe jól kitalálta korábban, hogy nem szereti a megalázását, csupán arról nem tud szerencsére, hogy a táncolás, de még a meztelenség sem áll messze Lysától annyira, hogy túlzottan magára venné. A legtöbbeknek ez furcsa lehet, de sokkal rosszabbul viseli, hogy (bár az első falattal sikeresen beletalált a szájába, de) minden bizonnyal le fogja enni magát, és hogy másnap egy nagy rakás törpe fogja így, állatok módjára, mocskosan látni. Azért megéhezett annyira, hogy inkább az evést válassza a táncolás helyett, na meg hülye is lenne elutasítani a vacsorát. És mivel semmi engedményt nem kapott, a dolgát is megkötött kézzel végzi el, azonban most már inkább némán. Hogy feladta-e volna a próbálkozást hogy bármit is elérjen szavakkal vagy inkább duzzog? Ezt talán még ő maga sem tudná megmondani, de valószínűleg mindkettő. Inkább némán várja, hogy vacsora után majd a megígért esti pihenés jöjjön, és reméli hogy ebben nem kell csalódnia. Mellesleg ha meg akar szökni, akkor arra talán a ma este lenne a legjobb. Később ki tudja lesz-e rá ereje, bár most is fáradt már. A csuklóját talán valahogy kipréselhetné azokból az arany bilincsekből, ha rajta hagyják... úgy is rajta fogják hagyni.