Miközben Lys azon mereng magában, hogy mennyire lenne megterhelő számára a fent vázolt lehetőség, az mégsem közeledik. Annyira nem, hogy a törpe a ruhája feladásában sem vesz részt. Ezt a lábával kell megcsinálnia. És persze a további táncot. Aminek nem látni a végét, pedig már lassan tényleg be kellett odafent estelednie, ha hallgat az itteni környezetben csalóka biológiai órájára.
Hol több, hol kevesebb őr előtt kell folytatnia. És eljön az, amikor a két bent lévő raydani katona közül az egyik hátra megy. És csak egy marad ott. Hősnőnk pedig már tudja, hogy ki tudja húzni az arany bilincsből a kezét, nem rá méretezték.
Itt a lehetőség a szökésre. Még ha kevés is a remény, hogy az ellenség szívéből élve kijut.

Garr Runit

Kicsit meglep hogy megint támadtak , és az is hogy foglyot ejtettek. Az orkok ugyan harcoltak értük és lássuk be igazuk van a másik témát illetően is. A cirkusz vezetőjére nézek és rákérdezek.
-Merre vitték a lányt? Kicsit bonyolítják az életem de vissza hozom ide őt. Mármint a társulathoz, induljanak majd a következő városnál találkozunk- remélhetőleg, majd az orkok felé- merre mentek a rablók?

Számomra teljesen egyértelműnek tűnik hogy éjszaka van. Megvolt a vacsora, ezt a fogvatartóm sem tagadta. Meg ő is elment már, márpedig nem annak a törpnek tűnt akinek néha őrségbe is kéne állnia, meg nem is olyannak aki csak így itt hagyna. Egyébként... mi van, ha most fáradok el? Nincs itt hogy kérdezzen. Talán érdemes lehetne kipróbálni, de valószínűleg az emberei elkezdenének verni, vagy idehívnák, és ő kezdene el verni, mert valószínűleg morcos lenne amiért felébresztették. Ez a törpe is egy hazig disznó, addig akar táncoltatni hogy a végén összeessek és belehaljak a kimerültségbe, esze ágában sincs megtartani abban az esetben sem, ha szófogadó lennék, még a saját vagy emberei örömére sem.
Aztán egyszer csak két katona marad őrizni engem, akik közül az egyik hátra megy. Ha meg akarok szökni, akkor azt most kell. Kétlem hogy adódna még egy ilyen alkalom. Illetve a következő ilyenre már könnyen lehet, hogy annyira el leszek fáradva, hogy képtelen lennék elfutni, vagy akár végezni vele. Megölni... Csendben kellene, különben az őrtársa meghallja, és meghalok. Bár valószínű hogy csak leütnének, és a folytatás nem lenne valami kellemes. Megpróbálom a fulladás átkát küldeni rá, de ha sikerül is csak táncolok tovább, mintha erről nem is tehetnék. Remélem nem tudnak semmit a mágiánkról. Ha sikerül, és rám támadna, akkor csak védekezni próbálok amég meg nem fullad. Hogy utána mihez kezdjek, az jó kérdés, egyenlőre csak legyek túl az első lépésen, az sem lesz valami könnyű. Ha pedig nem fog rajta az átkom... akkor azt hiszem csak kiderítem hogy mi történik, ha elfáradtam.

Garr talán nem is feltételezhet olyan álnokságot, mint ami ehhez a mostani részsikerhez vezette a sötét elfeket. Hiszen az olvasók már sejthetik az előzményekből, hogy Vaksi és az általa irányított raj fentről nézte az eseményeket és fajtársaira játszva kivárt.
-Arra. -mutat a porondmester a harcok irányába.
* A hangok a beszélgetés közben rohamosan távolodtak. Ebből leszűrhető, hogy az éjtündék menekülnek és csak azért nem szabadították ki még Leilát az orkok, mert épp loholnak utánuk. Ámbár lehet a hangok túlságosan biztatóak. Ha utánuk eredsz, először vegyesen láthatsz zevadari és oughwari hullákat, de később láthatóan már csak az utóbbiak estek áldozatul a küzdelemnek.

Garr Runit

Az orkok és az igazgató a távolodó hangok felé mutat, ami nem jó de ez van ha élve akarom kihozni muszáj némi áldozatot hozni nem lehet mindenki birka. Na de iránymutatás után irány a harc felé. Ahogy haladtam a hullák aránya megváltozott esélyes hogy azért mert már csak kevés de harcedzett egyeddel lehet gondjuk az orkoknak. A hullákat kivételesen figyelmen kívül hagyva óvatosabb tempóra váltok és ha a fák elég erősek nem lent fojtatom az utat ahol csapdák és rejtekhelyek százai lehetnek. A tisztásoknál óvatosabban nézek körül figyelve a menekülők esetleges szívverését és a rémült nő szagát követve.

Hamarosan a szagok ketté válnak. Az orkok az egyik self nő felé vették tovább az irányt és onnan hallatszik macska füleiddel elfelé futás hangja. Ám az embernő és a többi éjtünde szaga változatlan irányba, az üldözőktől immáron egyre távolabb folytatódik.
Vajon mi lehet az oka, hogy az agyarasok nem a BJH kiszabadításán fáradoznak?
Rajtad múlik, hogy melyik úton folytatod. Ám ha megpróbálod mégis kiszabadítani a vöröskét, akkor a jelek szerint ebben egyedül maradsz. Míg a másik irányban talán az oughwariaknak van valami tervük.

Lys igen kockázatos húzásra adja a fejét. A megrögzött ateista faj elég jól védett az északi elfek átkaitól. Ám ezúttal egy fiatal példánnyal áll szemben. Talán azért találkoznak a törpék ellenségei mindig idősebb harcosokkal a felszínen, mert a tapasztalatlanokat lent tartják és nem teszik ki veszélynek, amíg el nem jutnak a kiképzés kellően magas fokára.
Az ifjú a falnak veti a hátát és torkát szorongatja. Úgy tűnik, elsőre nem is forog elég gyorsan az agya, nem jön rá azonnal, hogy kinek köszönheti váratlan rosszullétét. Csak talpon próbál maradni. De végül csak előre lendül feléd kiguvadt szemekkel és pár bizonytalan lépés után nagy csörömpöléssel összeesik.
Felhorzsolódik a csuklód, mikor kihúzod az arany bilincsből ám szabad az út. A ház rengeteg szobával rendelkezik, ezt láthattad ide felé jövet is. És sok fegyveres van benne. Ahogy a helyiek fővárosában elég sok helyen felbukkannak bármikor.

Hú, mázli, de nagyon szépen sikerült eddig ez. Viszont ha nem ölöm meg, az talán egy jó pont lenne, arra az esetre, ha a közeljövőben kénytelen lennék ide visszalátogatni. De inkább haljon csak meg, ismeri az egyik átkomat! Gyorsan elveszem a karját, és egy méretes sebet is kap, hogy egyértelmű legyen a halál oka. De mindezt gyorsan, hisz nagyot puffant meg zörgött, biztos hogy meghallották páran, és nemsokára itt is lesznek, kezdve az őrtársával, aki csak nemrég ment hátra. Nem bánnám ha sikerülne mindenkit elkerülnöm, de azt hiszem akkor is szerencsésnek mondhatom magam, ha csak egy őrrel találkozok. Ha így történik, akkor a dezorientáció átkával próbálkozok, illetve gyorsan az életét venni olyan sebesülés nélkül, ami csíkot húzna utánam. Egyébként a sötét folyosókon indulok el, és megpróbálok kijutni a házból valami kevésbé szem előtt lévő helyen. Ez minden bizonnyal elég bajos lesz, hisz igen csak központi résznek tűnt ez az épület, illetve a gyakorlatilag szomszédban lévő igen díszes, palotának kinéző épület. Azért bizakodó vagyok, este van, alszanak. Gondolom este ők is szoktak attól függetlenül hogy itt lent nem igazán vannak napszakok. És nem hiszem hogy lenne annyi fájuk meg fáklyájuk a törpöknek, hogy az egész barlangrendszerük ki legyen világítva állandóan.
Egy rövid időre elgondolkozok hogy van-e értelme megpróbálnom a sötétben maradnom, a törpök mindig is a hegyekben laktak, biztos hozzászokhattak már a sötétséghez, mármint láthatnak így is... De ha így lenne, akkor nem használnának fáklyákat.

Garr Runit


Az orkok valamiért egy self után mentek ki tudja mi okuk volt. Mindegy is nem érek rá ezen töprengeni mert eltűnnek a nyomok és cseszhetem a dolgot. Tovább a lány után és a veszélyesebb társaság felé. Tartva a tempót remélem közeledek viszont kívül maradva a halló távjukon bár értelmetlen a dolog úgy is a földön várják a támadást de a kerge orkok totál másfele mentek remélem ne lesz nehéz dolgom a kiszabadítással. Rutinosan váltok irányt ha esetleg íjászkodnának ne találjanak el. Amint a közelükbe érek óvatosabbá válok és körbeszaglászom kb merre lehetnek.

Lys sokkal világosabb folyosókat talál, mint elsőre hitte volna. Ugyan olyan fény van, mint amikor idehozták. És a síri csönd is hiányzik, amit várna alvás idején.
Viszont szerencsére csak egy őrrel találod szemben magad, nem azzal, amelyik hátra ment, szerencsére gyorsan leléptél a visszatérése előtt. Ám a kezedben a véres kardra pillantva azonnal leveszi a hátáról és megforgatja a két kezes harci pörölyét a feje felett.
-Te meg hogy szabadultál ki?

Az oawa nagykövet egyik ágról ugrál a másikra. És ahogy halad előre, egyre nehezebbnek tűnik utolérni a lány rabul ejtőit. Legalább egy órája tart az üldözés és úgy tűnik, Leila nem tartja fel őket lassabb tempóval vagy valamivel megakadályozták a rab türközéseit.
Ám eljön a pillanat, mire végre egy magányos íjászt pillantasz meg az egyik fa mögött. Az ösvényt lesi, amerről jöttek. És minden érzékszerved azt mondja, a társai előtted vannak és továbbra is gyors ütemben haladnak.

Garr Runit

A nyomok elég tiszták, mondhatni csak egy vak törpe tévesztene utat. De valami megváltozott egy self van csak előttem gondolom ő íjászkodott eddig és szedte le az orkokat amolyan hátráltató tényező. Nem hagyhatom figyelmen kívül, így a szembe irány helyett oldalba kapom szélárnyékból. Tudom időhúzás de az se lenne jó ha hátba támadna miközben a társait követem. Így némi kitérővel csendesebb mozgásra váltok mert a hallásuk nekik is jó nem csak nekem bár nem annyira mint az enyém. De ő is elf még ha sötét is így veszélyesebb. Szóval oldalról igyekszem betámadni hangtalanul, semmi időhúzás Vagy egy fának taszítom egy a fejét érő ütéssel vagy a testénél teszem ugyan ezt a lényeg hogy ne íjászkodhasson és ne varázsoljon.

Sajnos nem igazán úgy tűnik mintha este lenne. Elgondolkozok rajta, de biztosra veszem, hogy arra az étkezésre mondta is a gazdám hogy vacsora. Vagy ezek sosem alszanak? Végülis a hegy belsejében nincs nap hogy tudják mikor mennyi az idő, lehet hogy tényleg nem tudják és nem is igazán érdekli őket, akkor alszanak amikor jól esik nekik. Bár a másik engem őrző katona elől időben elmentem, de végül csak belebotlok valakibe. Mellesleg ezek úgy tűnik aludni és üríteni is fegyverrel járnak, a saját birodalmuk kellős közepén is, igen csak félhetnek a támadásunktól. Bár már minden bizonnyal tudnak a szökésemről, most talán mégsem az lenne a legjobb ötlet, ha itt hagynám és elfutnék, annak ellenére, hogy esélytelen lenne hogy utolérjen, mint ahogy az is, hogy azt a nagy két kezes pörölyét utánam dobja. Inkább szerzek egy foglyot. Múltkor úgyis annyira hiányolták. Igaz nem ezért teszem, hanem a szökésem érdekében. Először is megpróbálom a dezorientáció átkával kicsit megkönnyíteni a dolgomat. Aztán mély terpeszbe állok, és intek a törpnek hogy jöhet támadni. Bár elsőre arra gondolok hogy a falhoz állok hogy csak egy felől támadhasson, de gyorsan rájövök hogy az lenne a legrosszabb ötlet a védekezésem szempontjából. Inkább megvárom hogy támadjon, kitérek előle, kicsit rásegítek a törött kezem könyökével a lendületére, és mire újra olyan helyzetbe kerülne hogy normálisan támadhat vagy védekezhet a fegyverével, már a torkának is szegezhetem a kardomat. Illetve ha a korábbi nem sikerült, akkor még a csapása pillanatában egy fájdalom átkával is próbálkozok, hátha az meg sikerül, az kicsit jobban megy, és a hirtelen fájdalomtól összerándul, illetve egy pillanatig nem tudja mi történik, mit csináljon. Nekem ez az egy pillanat is elég lesz, hogy elkapjam. Ha a sikerül a torkához szorítanom a kardot, akkor a tudtára adom, hogy bármi nekem nem tetszőt csinál, halott, és udána elindítom az egyik, lehetőleg elhagyatott kijárat felé. Ha valamivel próválkozna, vagy sok törpe közé vezetne, akkor elvágom a torkát, és futás, ép mint ahogy teszek, ha ez az egész jól kitervelt támadás nem sikerül, mert akkor biztos hogy egy elég ügyes harcossal állok szemben, meghalni meg nem túlzottan szeretnék.

Garr a magányos self levadászása mellett dönt. És ez bizony logikus is, hiszen ha csak átfutna felette, akkor mind két oldalról ellenség lenne alatta. És ki tudja, mikor kerülne emiatt halálos harapófogóba. Nem sok kétsége lehet afelől, hogy ezek a katonák sem hagynák ki a lehetőséget, hogy megöljék őt.
Ám a feszülten figyelő, mozdulatlan alakot ettől még veszélyes megközelíteni. Nem csak a híresen jó kiképzésük miatt, de az eredményei miatt is. Ezért csak a harci szerencse mondhatja meg, mi lesz az élet-halál harcuk kimenete.

/Kockadobás: Hatos
1-3-ig -Garr sikeresen fához szorította lendületből az ellenfelét.
4-6-ig -Az utolsó pillanatban megmerevednek az izmai a nagymacskának és az íjász gonosz vigyorral az arcán -mintha csak számított volna erre a támadásra- marokra fogja a kezében lévő nyílvesszőt és ellövés helyett kézzel a jobb vállba mélyeszti.
/

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 4

Hősnőnk a harc felvállalása mellett dönt és lehet értékes időt veszteget. Ám ha győz, az még akár jól is elsülhet. Hiszen senki nem szeret jól képzett katonát elveszíteni úgy, hogy a birodalma kellős közepén van egy ellenséggel szemben.
A dezorientáció teljesen hatástalan a törpére. Úgy pattan le, mint falról a pingpong labda. De a kihívás elfogadására legalább nem kell sokáig várni. Futással lendületet vesz, de mielőtt kiderülne, hogy egy kamikáze veszett volna el benne csupán, az utolsó pillanatban lehajol és a zúzó eszköz a rabszolganő lábát célozta meg.
Már csak az a kérdés, hogy a már két kimerítő varázslat után -amiből az egyikbe hiába adott bele mindent, nem sikerült- van-e elég szellemi frissessége ahhoz, hogy a fájdalom átka sikerüljön.

/Kockadobás: Hatos
1-3-ig -Az enyhe fájdalomtól kis görcsöt kap és ez elég is ahhoz, hogy orra essen. Elég kiszolgáltatott pozíció ahhoz, hogy Lysa végezzen vele.
4-6-ig -Az utolsó pillanatban is csütörtököt mond az igézet és a selfnek eltörik a lába.
/

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 3

Úgy tűnik, egy előmenetelét már végleg elrontott self csaj oldalán makacsul kitart a harci szerencse. Már sokadik törpe harcost öli meg fél kézzel. Egészen pontosan...
Amikor az arccal előrefelé esik, ott a lehetőség, de nem használja ki. Torkához szorítja ugyan a fegyvert, de nem végez vele. Hanem ehelyett túszul ejti. Úgy tűnik a férfi jobb szereti az életét, mint a hazáját. Vagy pusztán nem tartja olyan fontosnak, hogy saját terepükön bolyongó fogolyról azonnal riadóztasson, inkább egy szolgálati lépcsőhöz vezeti, ahol a hatalmas épület egy oldalsó kijáratán kilesve meggyőződhet hősnőnk arról, hogy a főváros még most is nyüzsög az élettől.
Ha egyszerűen csak át akar közöttük sétálni, egészen biztosan észreveszik.

-Mi a francért nem lehet egyszerűen aludni? A hangomon elég egyértelműen érződik, hogy nem tetszik a helyzet. Egy darabig csak állok a foglyom mögött, és gondolkodok hogy mi lenne a legjobb most. Vagy legalábbis mibe nem halnék bele. Bár igazság szerint kíváncsi is vagyok rá hogy miért nem alszanak, úgyhogy akár válaszolhat is a költői kérdesemre a törpe. Igen sok minden megfordul a fejemben, például hogy lehet hogy mégis nappal van, és elég lenne várnom, hogy megpróbálhatnék egyszerűen elsétálni a foglyommal, aztán az egyszerű városlakók talán nem kockáztatnák egy katonájuk életét, de még az is megfordul a fejemben, hogy csak az előző fogvatartóimhoz kísértessem magam, és megpróbáljam a korábbi alkut összehozni egy törpjük életével megdobva a saját ajánlatomat. Mondjuk gyanús, hogy csak át akarnának majd verni, és nem néznék valami jó szemmel, hogy bizonyítottan megöltem egyiküket. Végül egyenlőre inkább csak megkérdezem a foglyomat azt remélve, hogy ad valami jó ötletet, mert az enyémek eddig nem tűnnek túl biztatónak. -Egészen tetszett a főnököd kérdése, szóval most te is kapsz egy hasonlót. Mit tennél a helyemben, ha ép bőrrel akarsz innen távozni?

A törpe semleges hangon válaszol.
-Én simán csak elsétálnék. De ezt azért tehetném meg, mert én törpe vagyok. Ide nagyon ritkán jön el bárki más. Még a kereskedőkkel is a felszínen cserélünk árut. Óriási megtiszteltetés, ha valakit beengedünk.
* Még nem fedeztek fel. És mostanra az idegesség legkisebb jele is eltűnt a foglyodról. Láthatóan érzi, hogy valami barátságos módot akarsz kitalálni a szökésedre és minél kevesebb konfliktusba kerülni. Ám lehet más kérdést kell feltenned, ha ki akarsz jutni. De a Mesélő nem is töri a fejét azon, hogy mit. Inkább rád bízta.

-Ó, köszönöm a megtiszteltetést. Igazán nem kellett volna! Egyébként reméltem hogy van annyi eszed, hogy a helyemben te is self lennél, de akkor hagyjuk inkább. Hány kijáratot ismersz? És ebből mennyi az, ahol nem csak fekve férek el? Mert gondolom nem csak az van, ahol behoztatok ide. Meg valahol az általad említett kereskedők áruit is be kell hozni, az meg gondolom szekéren jön, vagyis simán elférek én is. Meg ha már ilyen jót elbeszélgetünk, tippelj, hogy a többiek mihez kezdenének ha most a nyakadhoz szorított pengével kisétálnánk közéjük. Kérdeznek is, vagy hasonló, mondjuk elmennek szólni valami nagyfőnöknek, vagy egyből aláírják a halálos ítéletedet? Az a helyzet, hogy nem látok rá nagy esélyt, hogy a házat a közeljövőben elhagyhassam a nélkül, hogy egy fél város meglásson, szóval ki kell majd találnom valamit. Előtte viszont legyen tiszta az, hogy merre indulok majd, és azt hiszem ebben is segítségemre lesz a foglyom.

-Minek csinálnánk nagyobb bejáratot, mint amin mi kényelmesen be tudunk jönni? Mindegyik szűk neked. Illetve... A főkapu jóval hatalmasabb. A nagykövetek ott szoktak bejönni, akik nálad vagy másfélszer nagyobbak... általában. És a szekerek.
De az a főkapu és nem mellékjárat.
* Nem ejt egy szót sem arról, hogyan reagálnának a főváros lakói, mikor egy self mászkál közöttük. Még ha a fél kezed emlékeztet is arra, hogyan szoktak általában más népek viszonyulni hozzátok.
Ám csak remélni tudom, hogy közelebb jutottál a terved végleges kidolgozásához.

Azt hiszem beszarnának a fajtársaim, ha megtudják hogy a főkapun keresztül szöktem meg. Csak egyrészt én is ha túlélem, másrészt úgy sem hinnék el... A kis, mellékjáratokkal igazából az a baj, hogy... na majd ha ott vagyunk. -Milyen közel van a leggközelebbi kis mellékjárat és merre? Ja, és mennyire szokták ezeket őrizni? Igazság szerint ha az őrökről többes számban kell beszélni, akkor az esélyeimet illetően nincs nagy különbség a főbejárathoz képest. Vagyiiiis, van egy jó ötletem majd ha oda értünk. Esetleg ha teljesen esélytelen észrevétlenül oda jutni vagy sok őr van annál, akkor még megkérdezem azt is, hogy van-e egy kicsit távolabbi ami nem igazán őrzött, vagy (legalább egy jó darabig) észrevétlenül is mehetünk majd. Nem hiszem hogy akadna ilyen, de azért nem árthat rákérdezni. Meg ha úgy érzem hogy hazudna, akkor emlékeztetem, hogy ha én meghalok, akkor előtte ő is.

A törpe elgondolkodik és körbe néz. Mintha a falakon át tekintené át birodalmuk zegzugos alagútrendszerét.
-A legközelebbi az a kovácsok műhelyein túl van. Az olvasztó kemencék mellett lehet oda eljutni, majd a mesterek boltjai között átvágva nem kell lemenni a tárnákba, hanem egy járaton keresztül felfelé lehet menni nyugodtan.
Mármint a törpéknek nyugodtan. Mivel elég sok vasércet kell felhordani a mélyből ide és a felszínről is faszenet, ezért elég sokan fordulnak meg itt. És ha egy harcos fegyvert akar vásárolni, akkor is a mestereket keresi.
Szóval Raydan legkedveltebb helyén vezet át a legrövidebb út.
* Ha úgy gondolod, hogy rákérdezel a hosszabb útra, hát arra is kapsz magyarázatot, csak győzd végig hallgatni!
-Ha olyat keresel, amit nem őriznek, akkor a legjobb az lenne, ha próbálgatnád őket. Mást nagyon nem tehetsz. Azok tudják a napi őrjáratok útvonalát, akik szervezik. Gyanítom, hogy valahol biztosan ki lehet játszani, csak mivel harcosként és főként törpeként nekem még sosem kellett elkerülnöm őket, ezért ilyesmivel nem is foglalkoztam.

-Szívesen próbálkozgatnék, ha lenne több esélyem. Csak veled ellentétben nálam nem hinném hogy fenn állna ez a lehetőség. Na, szóval. Akkor csináljuk azt, hogy elindulunk egy olyan kijárat felé, ahova az oda felé vezető úton remélhetőleg nem szúrnak ki, oké? Az ottani őröket egyenlőre felejtsük el, azt már kitaláltam hogy hogy intézzem amikor odaértünk. Csak jussunk el odáig ép bőrrel, és lehetőleg észrevétlenül. Na, indulás!
Ha út közben észrevesznek, akkor az az első, hogy szólok nekik hogy semmi hülyeség, vagy magyarázkodhatnak egy özvegynek hogy az ő hibájuk, meg megkérdezem az idegenvezetőmet hogy milyen messze vagyunk a céltól.