Vogon is kezdett fáradni, ezért röviden foglalta csak össze az ő világára feltett kérdést. És utána mentek aludni.
-Az én világomban béke van. Az ország nem háborúzik, de léteznek banditák, akik miatt nagyon veszélyes gyakran még karavánban is haladni. És az ork törzsek is portyáznak emellett. Nyughatatlan nép, aki sosem az építésre gondol, csak a pusztításhoz ért. De nem értem, hogy tekinthetitek őket szövetségesnek. Hiszen ahogy te is említetted, nem egy országot alkotnak, csak rengeteg törzset. Lényegében az egyik főnök ezt mondja, a másik meg úgy gondolja. Nem lehet az egész fajjal szövetséget kötni.
*Jót aludtak a laktatós vacsora után odafent a szobájukban, ám a rabszolgakereskedő hajnal három körül felült az ágyában és csendben bámult ki az ablakon. Ha Viridiel nem ébred fel rá, akkor csak így várja meg a reggelt.
És napvilágnál elmennek újra a romokhoz, ahol kíváncsian várja a kutakodás eredményét. És a növények válaszolnak az erdei kérdéseire. Elmondják, hogy ugyan úgy egy szürke bőrű, fehér hajú elf lány járt itt egy ember férfival. Harcoltak. A banya macskáját elkapta a fehér oroszlán és mikor oda vitték a nyávogó egerészőt, szabályosan kivégezték az állatot. Behatoltak az épületbe majd amikor kijöttek, a nő kérésére földrengés lett és leomlott a kastély maga alá temetve mindent és mindenkit, aki bent volt.
Az ideérkező katonák elől elmenekültek ismét az egyik fát kérve segítségül, hogy ágaikból lépcsőt formázzanak nekik és így jutottak túl a falon. Majd a városőrség elvitte az általuk kirángatott és lefejezett női hulla alsó részét. (A fejet magukkal vitték a támadók.) Ám remélik a növények, hogy a két másik holttestet senki nem veszi ki a romok alól, mert a gyökereik már elkezdtek nőni feléjük. És a rothadó tetem értékes tápanyag lesz a növekedésükhöz, ha elérik.

- Van egy főnöke, egy úgynevezett knuut-ja a törzseknek, aki elméletileg minden törzsfő felett áll, vele voltak szövetségben az emberek és elfek, de ez az agyaras is kétszínűnek bizonyult, vagy a saját pecsenyéjét akarta sütögetni, de végül ő is áldozatul esett. Egy ideje már forronganak a törzsek és tényleg kiszámíthatatlan, hogy ki merre húz. – sóhajtok egy nehezet, mert ez senkinek nem jó.
Jó lenne, ha mi is békében élhetnénk, nem is kívánnék sokkal többet magamnak, de nem hiszem, hogy a sötét elfekkel valaha is megállapodhatnánk.
- A béke nem rajtunk múlik. – jegyzem meg még, aztán irány a szoba és az ágy.
Hajnalban halk mocorgásra ébredek, de mikor meggyőződöm róla, hogy csak Vogon az és, ha nem töri meg a csendet még pihenek pirkadatig.
Világosban és pihenten már könnyebben szót értek a növényekkel, és amit megtudtam el is mondom a kalmárnak.
- Ugyan azokat írják le, egy self és egy ember. A velük lévő oroszlán elkapta a boszorkány macskáját és kegyetlenül lemészárolták, ahogy a gazdáját is, majd leomlasztották az egész házat. A self a növények segítségével kimenekítette magukat és elvitték a banya fejét, de a testet itt hagyták, azt a katonák vitték el, de csak azt mert nem …….nem tudták, hogy…..még vannak itt ketten! - nézek körül döbbenten, hiszen erről senki nem tudott. – A növények szeretnék megtartani a testeket. – teszem hozzá, de közben már próbálom megértetni velük, hogy ez nem lehetséges, legfeljebb kapnak helyette állattetemeket. – Itt vannak valahol. – mutatok a törmelékre nem messze.

Vogon ámulattal hallgatta az elhangzottakat.
-Vagyis azt mondod, hogy mégis csak a sötét elf volt az, aki ledöntötte a köveket? Ezek szerint mégis csak van itteni éjtünde, aki képes használni az elemi mágiát.
*Nézte, ahogy rámutat a helyre az erdei, ahol a kövek alatt két holttest nyugszik. És elfintorodva rezdült meg nem csak a kendő által takart arcizma, de a szempillája mozgásán is a nemtetszés volt hirtelen felfedezhető.
-Szerintem inkább menjünk és nézzük meg az elvitt holttestet, ha ennyire folytatni akarod a nyomozást. -igazából ő csak a képességeire volt kíváncsi és miként csinálja- Talán találtak valami érdekeset a boncolásnál.
*Ám ahogy gyalogoltak, ha Viridiel úgy dönt, hogy vele megy, tíz perc séta után eszébe jutott valami, ami ott hirtelen -a kövön álló alakot szemlélve- nem ötlött fel benne.
-Mit szólnál hozzá, ha elmondanánk a katonáknak, hogy van ott valahol két tetem és velük ásatnánk ki őket?
*Nem tagadhatta meg kalmár mivoltát. Kiskorától kezdve azt sulykolták belé, hogy a legfontosabb munkája a folyamatok és az egyszerű nép munkájának megszervezése. Ha valaki edényekkel kereskedik, nem csinál mást, mint a fazekasnak ad munkát, hiszen megveszi a termékét és folyamatot szervez, hiszen a legritkább esetben adja el jó haszonnal ugyan abban a városban. Megszervezi ahogy eljut a készítőtől a vásárlóig az áru.

Bizonytalanul ingatom meg a fejem a kalmár kérdésére, hiszen magam sem értem az egészet.
- Nem! Vagyis nem tudom! Életemben először tapasztalok ilyet, de a self lombtünde mágiát használt, ami………ami hihetetlen. Viszont az épület leomlasztása lehet a másik műve is, ezt nem tudhatjuk. Már csak az hiányozna, hogy még elemi mágiával is rendelkezzen.
Végig sem merem gondolni, hogy ez mivel járhatna. A feje tetejére állna a világ!
Én nem rettenek meg a holtak jelenlététől, nagyjából a fejemben már így is lejátszódott a jelenet, ahogy a fák elém tárták és jó esetben ezek már nem ártanak senkinek.
- Nem hiszem, hogy bármit is tettek volna a boszorka testével, hiszen ha levágták a fejét, már nem igen kérdéses mi okozta a halálát. – vontam meg a vállam, mert ezt felesleges útnak gondoltam, valószínűleg az emberek sem vették rá a fáradtságot.
Az viszont nem rossz ötlet, hogy a katonákat értesítsék a még a romok alatt lévő hullákról. Majd megmondja nekik, hogy az értesülésekért cserébe, adjanak tápanyagot a növényeknek.
- Rendben, az emberek szeretik maguk eltemetni a holtakat és emlékműveket állítani nekik. – bólintottam. – Talán többet is megtudhatunk róluk, ha látjuk őket.
Így aztán útba ejthetjük a katonák parancsnokát is, hogy elmondjam neki, amit megtudtam.

Az emberek valóban nem érezték fontosnak a boncolást, a banya testén jól látható zúzódás nyomok voltak, melyet a rá dőlt ház okozott valószínűleg. És ha ez nem lett volna elég, a lefejezés biztosan bevégezte.
Ám a két újabb hulla számukra új volt. Nagy felbuzdulással indultak el kiszabadítani és a tragédia egy újabb momentuma vált nyilvánvalóvá számukra. Egy hálóruhás, lefejezett nő és egy erősen középkorú, kissé már idős férfi összehúzott tetemére bukkantak. Ám a férfinak meg volt a feje és elegáns ruhát viselt.
Miután a majdnem péppé lapított fej is előkerült, döbbenten jöttek rá, hogy kicsoda.
-De hisz ez Izaura, a Dáboránk egyik tanítványa. De hol a másik? A komornyik most már megvan, de volt még egy segédje.
-Csak nem ő tette vajon?
*Túlzott következtetések kezdtek ismét napvilágot látni, ám Viridielnek lassan vissza kell térnie hazájába, hiszen hamarosan egy hír vitele várja őt.

Végül nekem lett igazam a boszorkánnyal kapcsolatban, mert halála ugyan szimpátiát keltett a városban, de arra már nem terjedt ez ki, hogy a szörnyülködésen kívül sokat foglalkoznának vele. Boncolás tervbe sem volt véve. Minek mikor hiányzott a feje!
Azonban mikor elmondtam, hogy még két test hever a romok alatt, már kíváncsibbak lettek és hamarosan ki is derül, hogy ki a két áldozat.
A egy férfi és egy nő, a komornyik és egy tanítvány, de meglepődök mikor kiderül még egy van belőle, hiszen eddig ezt senki nem hozta fel és nem is hiányolták őket.
- Itt biztos nincs. – jegyzem meg miután még egyszer megkértem a fákat, hogy nézzenek ennek után. – Viszont a tettes biztos, hogy nem ő volt. –erősítettem meg előző szavaimat, amiben elmeséltem kik gyilkoltak.
Viszont már nem szeretnék sokat időzni itt, van feladatom elég és közben még Vogon-t is elkalauzolom, ha velem tart.

//Köszönöm a játékot //