Heten... a hármas létszámfölény nem számított most, mivel a meglepetés ereje volt a nagyúr ebben a macskaegér játékban. Gorzhak visszanézett Aliára.
- Talán még előbb is. Minnél gyorsabban próbáld leszedni őket, az előnyünk nem tart soká. Ha pusztítanak maguk körül, az azt jelenti, hogy vannak náluk tüzes... tonikok, vagy az Ősök tudják, mit használnak - morogta Gorzhak és innentől kezdve nem szólt semmit.
A nap kezdett alábukni és ahogy egyre északabbra haladtak, a levegő is csípősebbé vált. Hátasaik lihegtek, már nagyon elfáradtak. Ahogy Gorzhak jobban belegondolt, rájött, hogy órák óta tartották a nyaktörő tempót, ráadásul még egy kisebb csata is állt előttük. De most vagy soha pillanat volt ez; ha most nem érik utol a Tűzokádókat, azok elkapják a szarvast és minden erőfeszítés kárba vész.
Előttük magasodott két hegyorom, s közöttük húzódott a viszonylag keskeny, mindig szeles Vihar-hágó. Az orkok már beléptek a szorosba, feltűntek a friss hóban a lábnyomaik. Gorzhak hátán végigfutott a hideg, mikor eszébe jutott valami.
- Nem hiszem el, hogy csak heten vannak... ez szörnyen gyanús! Tartsd nyitva a szemed! - kiáltotta Aliának, mert itt már viharos szél fújt, amiről a hágó a nevét kapta.
Ahogy egyre közelebb értek a hágóhoz, egyre ritkultak a növények és Gorzhakot egy megmagyarázhatatlan, vérfagyasztó érzés kerítette hatalmába, de nem a hidegtől...

Már órák óta elég nagy tempóban "száguldottunk "az orkok után,hogy napnyugtáig be tudjuk őket érni.
Mellon hozzászokott már a gyors és sietős "vágtához",de én jobban szeretem,ha pihen ő is kicsit..és ez a nap is elég mozgalmas volt..

Ahogy ültem a hátán,éreztem,hogy a teste feszülten hajtott előre,de a fáradtságnak nem volt jele nála..
-Pihenjünk kicsit ,Kincsem!..tudom,hogy van erőd,de szeretném,ha megállnánk kicsit...aztán mehetünk tovább..-simogattam meg a nyakánál,és egy pici vakkantást hallatott ,ami a szeretete jele..ahogy bármit megteszek érte,ahogy ő is értem...ez a legnagyobb Barátság..és én imádom őt!...

Egy ideig csendben haladtunk még tovább a Hágó felé,de aztán a férfi hátra fordult,és hangjában valami különös érzettel beszélt hozzám,mintha érezne valamit arról,hogy többen is lehetnek a Tűzokádók..

Az igaz,hogy én nem nagyon ismerem az orkok harci szokásait,vagy éppen a taktikájukat,és ebben teljesen Gorzhakra hagyatkoztam,mert Ő jobban tudja,hogyan is viselkednek,vagy miképpen harcolnak..csak azt tudtam róluk,hogy gátlástalanúl púsztítják a fákat és a környezetet a saját igényeiket kielégítve..nem törődnek senkivel,ha magukról volt szó..bár biztosan vannak kivételek,de ahogy így követjük ezt a csoportot,nem hiszem,hogy nagyot tévednék,ők a rosszabbik "fajtából"valók....

Ahogy egyre feljebb haladunk a hegyen,az idő is hidegre fordult,és a köppenyemet szorosabbra húzom magamon,de a lehelletem is látszik már,ahogy levegőt veszek..nagyon hideg van!-borzongok kicsit,de talán ha tábort verünk az éjszakára..akkor a tűznél megmelegedhetnénk..

-Figyelem a fák "hangjait"..de errefelé már nagyon ritkák..és a növények a hótakaró alatt,elég "csendesek"-mondtam a férfinek,miközben igyekeztem minden neszre figyelni ,ami körülöttünk volt..

-Keressünk valami pihenőhelyet..lassan besötétedik..-javasoltam Gor-nak,és körbenézve keretem valami széltől védettebb helyet..remélem ,hamarosan találunk..és valami étel is jól esne..-kordult meg a pocim,alig hallhatóan...

Gorzhak gondterhelten ráncolta össze a szemöldökét, lassan úgy érezte ez az kifejezés ráfagy az arcára, a hideg és a helyzet miatt is. Fejcsóválva fordult Aliához.
- Nem lehet. Ha megint megállunk pihenni akkor megint elveszítjük a nyomokat a havazás miatt. Most erősnek kell lennünk - mondta komoran, majd összeszorította a szemét, mikor egy fagyos széllöket söpört végig a hágón. De a szél nem csak hideget hozott.
A Vihar-hágó két hatalmas hegyorom között helyezkedett el és mindössze olyan keskeny volt, hogy négy lovas fért el egymás mellett. A hangokat idelent könnyen lehetett hallani, főleg azokat amik föntről jöttek. És Gorzhak meghallotta Kazu hangját a nagyobbik hegy tetejéről.
- Rosszul tetted, hogy az én zsákmányomra vetettél szemet, te kurafi! De a nagy Kazu kegyes lesz veled! Nem fáradozok azzal, hogy magam megyek utánad! Inkább rád omlasztom a hágót, hahaha! - ordította a Tűzokádó törzsfőnök egy kárörvendő röhögés kíséretében. Aztán egetrengető zaj rázta meg a földet, a két hegy tetejéről hatalmas láng- és füstnyelvek szöktek az ég felé. Újabb és újabb robbanások rázták meg a hegyet, ahogy valószínűleg a sámán is belekezdett az omlasztásba.
- ROHAAAANJ! - üvöltötte Gorzhak Aliának és oldalát keményen Kósza oldalába vágta. De a farkas nem vette magára, hanem eszeveszett vágátba kezdett a hágó kijárata felé. Körülöttük gigászi szikladarabok csapódtak a földbe. Egy közvetlenül előttük, amitől Kósza felvonyított, de villám gyorsan megkerülte és futott tovább. Gorzhak az állat nyakára hajolt és folyamatosan, kiabálva bíztatta.
Az nem segített, hogy órák óta nem pihentek. Nem veszhetünk így oda - gondolta Gorzhak dühösen és kétségbeesetten, ahogy úgy tűnt, elveszítik a versenyt az omlással szemben. De már látszott a hágóból kivezető út. Csak még pár száz méter, és ott vannak!
- Gyerünk! Tartsatok ki! - ordította Aliának, akit nem látott, de érezte, hogy ott van szorosan mellette.

Jéghideg borzongás futott végig rajtam,mikor a viharos szél átfújta a ruhám..bár Mellon testmelege és bundája nem hagyta kihülni testem,de órák óta haladtunk már a Hágón felfelé..
A Kicsikém ereje is kezdett fogyatkozni,de kitart mindvégig,ameddig csak szükséges..de nem szeretném túlhajszolni..pihennünk kéne..

Gorzhak egy percre sem állt meg,még akkor sem,mikor a magasból kiáltások hallatszottak,és hatalmas robaj...
Felkaptam a fejem,és egy hatalmas hógörgeteg indult meg felénk...mindent magával söpört,ahogy leszakadt a hegyoldalról..
A férfi kiabálását nem is hallottam,olyan fülsíketítő volt a moraj..csak azt láttam,hogy eszeveszetten iramodik meg lefelé,hogy elérjük a gerinc alját,ahol biztonságosabban tudunk megbújni,és talán a lavina sem temet maga alá..

Mellon érezte a veszélyt,és minden erejét bevetette,hogy ugolérjük Koszáékat,de tudom azt is,hogy akármennyire könnyü súlyom van,akkor is "teher"a Kicsikémnek..

Hidegtől remegő ajkammal mormoltam a varázsszavaimat,amivel átváltozom "állati"alakommá,ezzel is segítve Barátomat,hogy könnyítsek súlyán,és igy gyorsabban futhat lefelé a biztonságosabb völgy felé..
A férfinek nem volt időm elmondani,hogy mire is készülök...mert gyorsan kellett döntenem...ahogy abban is,hogy felvegyem sólyom alakomat,igy a levegőből láthatom mi történik...ahogy mutatni is tudom a levezető utat...
Gorzak lehet nem fogja érteni...de majd elmondom...csak érjünk le innen...

Amint kimondtam a varázslat szavaimat,pár pillanat múlva már a levegőben szálltam,és egy nagy vijjogással repültem el Kószáék felett...

Mellon ismer már...ahogy halljuk egymás gondolatát is..tudja,hogy vezetem őket...mutatom az utat...mert innem fentről sokkal jobban látszik minden...ahogy az is,hogy kik omlasztották ránk a havat...
Majd ha leérünk...akkor érteni fogja Gorzhak,s látni,hogy visszaváltozom....akkor majd elmondom neki mi volt ez valójában...de most az életünk a tét!...és mindent megteszek,hogy levezessem őket a sziklák között...

Gorzhak szíve olyan hevesen dübörgött, hogy úgy érezte, bármelyik pillanatban áttörheti a bordáit és kiszakadhat a mellkasából. Minden lélegzetvétel fájdalmas tűszúrás volt, mint az álmában. Lehet, az álom megjövendölte a halálát, mert abban a pillanatban úgy érezte, nem fog sikerülni. De hajtotta Kószát tovább így is, és áldotta, amiért ilyen hűséges és kitartó.
Valami elhúzott a füle mellett. Azt hitte,egy szikladarab, de a szikláknak nem volt szokása vijjogni. Hunyorogva felnézett és egy sólymot látott. Remek, már képzelődik is a pániktól. Vagy talán... az Ősök küldték volna?! Ez egy szellem, aki biztonságba akarja vezetni?!
Az zökkentette ki, hogy kis híján szétzúzta őket egy zuhanó szikla, de Kósza nem vesztette el egyensúlyát, bár megingott.
Vágtattak és vágtattak a madár után, Gorzhak torkaszakadtából üvöltve. Mintha minden iszonyat lassan történt volna. Az agya mindent kizárt, csak azt üvöltötte, túl kell élned, túl kell élned!
Annyira erre koncentrált, hogy észre se vette, ez bizony megtörtént. Még nem fogta fel, hogy nem hallatszik a dübörgés, nem remeg a föld és nem zuhannak le több tonnás szikladarabok mindenfelé körülötte. Csak azt érezte, hogy Kósza lassít, ügetésre vált és zihál. Az ork kábán, kifejezéstelenül nézett a semmibe, egészen addig, míg a farkas összerogyott alatta, Ő pedig lefordult a hóba.
Lihegve feküdt ott, mint az álmában, de nem legyilkolt társai jöttek, hanem Mellon, szintén teljesen kifulladva. És nem ült senki a hátán.
Gorzhak rémülten felült és kapkodni kezdte a fejét. Ősök, hol van?! Leesett! Meghalt!! - hasított az agyába és elüvöltötte magát.
- ALIAAA! - előre görnyedt és hevesen köhögött a hideg levegőtől. Keze ökölbe szorult, a hideg havat markolta. Nem is érezte már.
Ráborult Kószára és némán gyászolni kezdett...

Ahogy igyekeztem a lehető legbiztonságosabb irányba "terelni"a kis "csapatot"..láttam,hogy a teljes kimerültségig hajszolják magukat..
..Úgy mondtam volna szavakkal..de csak a vijjogásomat hallhatják most ebben az "alakomban"..de hamarosan már leérünk a lavina elől...

Hihetetlen lélekjelentéte van Kószának is ,és nagy csodálattal nézek a férfi Farkasára...
..ahogy biztos vagyok benne,hogy Gor-nak is olyan Kósza,mint nekem Mellon..

De ahogy lassul az eszeveszett tempójuk..úgy fogy egyre az erejük...

Körözni kezdek felettük,hogy megbizonyosodjak arról,hogy a veszélyen kívül vannak már..és ahogy egyre ereszkedek lejebb..a nevemet kiáltja a férfi..
Kimerültnek és reményvesztettnek tünt..pedig annyira büszkén vagyok velük..

Lassan ereszkedek a levegőből a férfi elé,kis távolságra..ahol Mellon is feküdt zihálva...
Kimondom a varázsszavakat,és újra elf vagyok..Alia...

A Kószára borult kinerült férfihez lépek,és óvatosan a vállára teszem a kezem..
-Itt vagyok,Gor...-mondom lágy hangon..

Teljesen tompának érezte magát, már a hideget sem érezte. Kósza akadozottan lélegzett, szörnyen megterhelte a testét a több órás futás és sz iménti hajsza. Fél füllel azt is hallotta, ahogy Mellon liheg, valamint a sólyom panaszos vijjogását. Még mindig itt van, itt köröz felette? Mit akarhat ezzel?
Ökölbe szorult a keze. Azt akarják, hogy menjek tovább... Ha itt maradunk, megfagyunk... - gondolta keserűen. De vajon Mellon hajlandó lesz vele jönni? Vagy Alia nélkül elrohan valamerre és örökre eltűnik a vadonban?
Valószínűleg a kimerültség az agyára ment, vagy a veszteség, mert Alia hangját hallotta. De nem képzelődhetett, mert egy enyhe súlyt érzett a vállán. Lassan elfordította a fejét és kábán oldalra nézett. Egy apró, nőies kéz pihent ott. Felnézett.
Alia állt ott. Megzavarodott, azt hitte, hogy a nő szelleme az. Aztán valamiért összekötötte a sólyommal. Felkapta a fejét és az eget kémlelte, de a madarat nem látta, nem is hallotta a vijjogását. Egyelőre nem esett le neki, csak átfagyott kezeivel megérintette Alia kezét. Hideg volt, de nem halotti hideg. Hús és vér volt.
- Azt hittem, meghaltál - suttogta rekedten.

Ahogy a férfi rám nézett,nem hitt a szemének,és csak akkor tudatosult benne,hogy élek,amikor megérintette a kezem..

-Élek...-mosolyogtam rá-..a sólyom ...én voltam..-néztem rá,és nyújtottam a kezem,hogy felállítsam a hóból..
-Gyere..menjünk innen....találnunk kell egy helyet,ahol meghúzzuk magunk egy ideig,ott majd elmondok mindent....-mondtam kedvesen,és Mellont hívtam,hogy elvigye Gorzhakot lejebb a hóhatár alá..egy barlangba,vagy valami szélvédett helyre..pihennünk kell,ahogy Kószának is..teljesen kimerültek..

-Ülj fel kérlek Mellon hátára...kapaszkodj...ne félj!..-feküdt le a férfi mellé a tigrisem,hogy megkönnyítse a felkapaszkodását..

Ha felült a férfi Mellonra,akkor újból átváltozom sólyommá,hogy levezessem őket a völgybe,és ott egy barlangot keresve pihenőt találjunk..nehogy hólázat kapjon a férfi,a kimerültségtől...

Gorzhak nagyokat pislogva nézett rá. Elcsodálkozott, mennyi mindenre képes. Beszél a növényekkel és az állatokkal gondolat útján, tündérfátyol főzetet hord magánál, sólyommá változik.
De most nem voltak olyan helyzetben, hogy erről faggassa, meg ereje se volt hozzá. Megfogta Alia kezét és talpra állt.
Merevnek érezte a tagjait, de nagy kő esett le a szívéről. A tudat, hogy Aliát nem hagyta magára a hágón erőt adott neki; intett is, hogy nem ül fel a tigrisre.
- Jól vagyok - motyogta. Ennél több gyengeséget nem akart mutatni, kicsit zavarban is volt, hogy ennyire kimerült. Más népeknél ez érthető és természetes volt, de az ő népe szégyennek tartotta a gyengeség megnyilvánulását. Ezért hát felkapaszkodott Kósza hátára, aki ugyan hulla fáradt volt, de legalább volt egy kis ideje pihenni. Maga köré csavarta az alvóbundáját, hogy adjon némi hideget. El is felejtette, milyen hideg is van szülőhazájában.
Ahogy a sólyom-Aliát követte, ismét hatalmába kerítette a félelem, hogy találkozik egy Jégagyar orkkal. Bármelyik barlangban összefuthatott volna egyel, hiszen a népe úgy ismerte ezt a földet, mint a saját tenyerét.

Bár a kezemet elfogadta,hogy talpra álljon,de Mellonra nem ült fel...büszke férfi!-gondoltam,és egy mosollyal néztem rá..

-Menjünk..néztem a tigrisemre,és kimondtam a varázsszavaimat,így ismét sólyom alakomban repültem felettük,és mutattam az utat..

Mellon szorosan Kósza mellett haladt,és nagyon jól tudta,hogy hamarosan védett helyet találok,és pihenhetünk..

Felülről a tájat sokkal jobban belátni,és ahogy lefelé haladtunk,találtam is egy kiszögellést,ami mögött egy bemélyedés volt..
A vijjogásommal hívtam fel a férfi figyelmét,hogy merre kell jönniük..és leszálltam a barlang bejáratánál..hogy bevárjam őket..és visszavettem az Elf alakom..


De elég kimerültnek láttam Gor-t..
...már közel vagyunk ..és a tűz ,majd felmelegíti őt..és Kószát is..
..pihennünk kell..talán van kis időnk,mert a lavina miatt az üldözőinknek sem könnyü a hellyzetük..

Gorzhak minnél közelebb húzódott Kószához, hogy az állat meleget adjon. Jól bírta a hideget, de a kimerültség miatt most nagyon rosszul viselte. Szerencsére sólyom-Alia remekül belátta a tájat és talált is egy barlangot.
Beügettek a bejáraton, és Gorzhak leszállt az óriásfarkas hátáról. Érezhetően melegebb volt idebent, mint kint, a sziklafalak remekül kirekesztették a hideg nagy részét. Gorzhak körülnézett és megdobbant a szíve.
Tűzifa hevert egy sarokban pár agyagköcsög mellett, a falat pedig néhol rajzok díszítették. Óriásfarkasok, hatalmas szarvasok és lándzsás orkok. A népe ismerte ezt a helyet ezek szerint, tartalékokat is hagytak itt, ha esetleg szükség lehet rá. Azonnal nekilátott tüzet rakni, közben elmagyarázta Aliának, mi a helyzet.
- A Jégaygarak több tucat ilyen barlangot tartanak számon. Ha elkapja őket egy hóvihar, az ilyen menedékekben biztonságra lelnek. Azokban az agyagedényekben - mutatott a barlang sarkába, ahova szépen le voltak pakolva a túléléshez szükséges dolgok - találsz szárított húst és talán szárított gyümölcsöt is. Bogyókat meg efféléket, talán még sózott halat is. - szépen meggyülladt a tűz, és Gorzhak odatartotta átfagyott kezeit. Kósza odakupurodott mögé, egy hatalmas sálas formázva körülötte.

Ahogy beléptünk a barlangba,máris jobb volt a viharos szél elől elbújni..és még tüzrevaló gallyak is voltak..

-Csinálok egy jó forró italt,amitől megmelegszünk-mondtam a férinekmiközben a tűzet éélesztette.

A sarokban lévő edényekhez mentem,hogy megnézzem,mit rejtenek,és tényleg volt benne élelem..

-Van szárított hús..és bogyók vannak...ehetők-mosolyogtam rá,miközben odavittem Gorzhaknak az egyik agyagkancsót..

Aztán kimentem a bejárathoz,hogy havat tegyek bele abba a kancsóba,amit szerintem főzésre használhatnak,mert nem agyagból volt..
..főzők egy erősítő teát..most az a legjobb,és még folyadék is...

Hamarosan felforrt a víz és beleraktam az övemen lógó tasakból a gyógyfüvek keverékét,ami elég illatosak voltak,de inkább felmelegítették a fagyos testrészeket..

-Igyál!..jót tesz!-mosolyogtam rá kedvesen..-..nagyon szép rajzok vannak a falon..-kezdtem el a beszédbe,miközben a teát odaadtam a férfinek..

-Odamehetek melléd?-kérdeztem tőle,és Mellonnal közelebb húzódunk,ha megengedi Gor..

Kint csak úgy süvített a szél..és szerintem a hó is elkezdett esni...
..nagyon hideg van...

Gorzhak a tüzet bámulta és érezte, ahogy a hideg elhagyja. Mintha jégbefagyott volna és most végre felolvadt. Évek óta nem volt ennyire északon, ráadásul nem is s hidegre tekintettel volt öltözve. Alia mégkevésbé; találniuk kell valamilyen szőrmét, amit majd magára teríthet, ülönben megfagy. Talán mélyebben a barlangon belül voltak valahol alvószőrmék félretéve, ha valaki rákényszerülne, hogy itt éjszakázzon.
Ahogy ezeken mélázott, Alia egy kis agyagkupár nyomott a kezébe.
- Miben... - kérdezte volna, de előtte egy lábasban bugyogott a tea. Ez a barlang jobban felszerelt, mint gondolta, talán tényleg találnak itt bundát Aliának.
Gorzhak intett neki, hogy jöjjön nyugodtan közelebb. Egy pillanatra elgondolkodott, majd átkarolta Alia vállát, ezzel bebugyolálva őt is a bundába.
Nem volt mögötte semmilyen szándék, most túl fáradt volt még csak gondolni is olyasmire. Ráadásul volt egy olyan sanda gyanúja, hogy Aliát nem érdekli. Most csak nem akarta, hogy szegény halálra fagyjon.
Egy darabig csöndben ültek, iszogatták a teát, csak a szél üvöltését lehetett hallani kintről. Végül az ork törte meg a csendet.
- Azt hittem, odavesztél. Hogy hátrahagytalak, hogy a saját bőröm mentsem. Sose bocsájtottam volna meg - mondta és összeszorította az állkapcsát, a szemeiben a tűz megcsillant és arca vad kifejezést öltött. De nem Aliára haragudott, csupán a folyamatos feszültség kezdett az idegei rovására menni.

A tea nagyon jól esett...és a férfin is láttam,hogy az italtól kezd melegség áradni a fagyos végtagjaiba..

Aztán átkarolta a vállam,és kozelebb bújtam hozzá..Ahogy Mellon is a testével melenget minket..

-Ö...öö..ne okold magad!...abban a helyzetben azonnal kellett dönteném,és ahogy átéreztem a súlyát a veszélynek,akkor azt éreztem,hogy ha segítek a súlyom elvevésével Mellonról,akkor gyorsabban haladtok..és én tudom mutatni az utat..
..hát ...nem akartam fájdalmat okozni a lelkedben,hogy azt hidd,miattad ...vesztem oda...
De nem tudtam elmondani akkor,nagyon gyorsan kellett megtennem..és bíztam abban.hogy követni fogtok..mármint a sólyom alakomat..mert igaz,nem éppen hétköznapi...de örülök,hogy lejutottunk!-néztem rá egy kedves mosollyal,és közelebb húzódtam a férfi mellkasához..

...jó volt a közelében lenni......mert már nem fáztam annyira...és a kimerültség eléggé "nyomot"hagyott rajtam,mert a pilláim kezdenek nehezülni..de igyekszem ébren maradni..

Gorzhak végighallgatta Alia magyarázatát, majd kedvesen rámosolygott.
- Ne okold magad. A lényeg, hogy jól vagy. Hitetlen, milyen erős volt a lélekjelenléted - mondta és nekidőlt Kószának, ahogy Alia odabújt hozzá. Különös volt ebben a helyzetben. Talán három napja, ha ismeri ezt a nőt, mégis teljesen nyugodtnak érezte magát a társaságában, ami nála nagy szó volt. Igaz, viszonylag könnyen elvolt más fajokkal, de sose mélyítette el a kapcsolatot. Kisöpört egy hajtincset Alia arcából és a füle mögé tűrte. Látta, hogy kezd elálmosodni. Ő beszélni akart volna még a tervről, hogy hogyan maradjanak életben, hogyan kerüljék el az üldözőiket és a Jégagyarakat, hogyan találják meg az Otoruxot, de nem volt szíve ilyenekkel zavarni ilyenekkel. Meg persze Ő is hulla fáradt volt, ráfért az alvás. Majd reggel megbeszélik a dolgokat. Szorosabban ölelte magához a nőt és halkan szólalt meg.
- Aludj csak. A társaink vigyáznak ránk - mondta mosolyogva, bár Kósza már nagyban hortyogott mögötte.

A szemem egyre nehezebbé kezdett válni..és ahogy a férfi mély hangját hallgattam,kezdett elringatni..és lassan már csak a távolból éreztem a hangja dallamát,s amit mondott..
Ahogy odahúzódtam hozzá,éreztem,hogy biztonságban vagyok,és a mellkasának a ritmikus emelkedése is kezdett megnyugtatni..
A gondolataim már messze jártak,a szépséges erdőmben,és a kedvenc vízesésemnél voltam..ahol a napsugárral táncoltam a lezúgó vízcseppekkel....

Nem tudom mennyi idő telt el,de ahogy behunytam a szemem,már nem éreztem a hideget,hanem a jóleső melegséget,ami a férfiből áradt,és Mellon bundájából,ahogy közelebb jött hozzánk..

..és azt hiszem,hogy az éj is leszállt...de a hóvihar csaknem csendesült..talán reggelre kitisztul az ég..

Gorzhak fent maradt, míg Alia el nem aludt, a tűzbe bámulva és teát iszogatva. Lopva Mellonra nézett.
- Szerencsés vagy barátom, hogy így megbecsül téged - súgta oda neki egy halvány mosollyal, majd Ő is lehunyta a szemét. Most nem álmodott semmi rosszat, csak Alia nevetését hallotta álmaiban...

Gorzhak mostmár az Ősök tudják, hanyadszorra arra ébredt, hogy négylábú társaik morognak. Vagyis csak Mellon, Kósza nemes egyszerűséggel kirohant alóluk és ők hátra esnek. Gorzhak egy morgással talpra ugrott és már rántotta volna elő a kardját, mikor ismerős hangot hallott. A barlang bejáratán át rikító napfény szűrődött be, amit felerősített a friss hó, ezért nem látta az orkot. De megismerte.


- Az anyád mindenit, Kósza! Mi a tetves francot keresel itt? - hőbörgött Roghaz, ahogy a farkas kíméletlenül nyalogatta az arcát. Gorzhakot melegség öntötte el, mikor bátyja nagynehezen beküzdötte magát a barlangba és tekintetük találkozott.
Roghaz eltátotta a száját, aztán az a száj széles vigyorra húzódott.
- Öcsém! Mit keresel te erre?! - kiáltotta boldogan és kezet fogott vele, aztán persze bajtársiasan megölelte öccsét, ahogy szokta, valahányszor találkoztak. Aztán a mosoly az arcára fagyott.
- Mi a büdös retkes-tetves francot keresel itt? Meg akarsz dögleni te eszeveszett állat? - ordított rá, mivel leesett neki, hogy nem épp itt kellett volna összefussanak. Aztán elnézett Gorzhak háta mögé, kiszúrta Mellont és az alvóbundába tekeredett Aliát, és mégnagyobb haragra gerjedt.
- Ide hozod a hódításodat szerelmeskedni, te kanos barom?! Elment az a csepp józan eszed, ha volt egyáltalán, te retkes-tetves kutya? Hogy a retkes-tetves lepra rohassza le a füledet - pörölt Gorzhakkal, magából kikelve, akinek nem volt esélye félbeszakítani bátyja berzenkedését. Már harmadszorra mondta, hogy retkes-tetves, tehát szörnyen mérges volt. Szegény Alia meg egy szót se értett belőle és Gorzhak remélte, nem rémült halálra.

Ahogy az álom elnyomott,már nem éreztem a hideget,és Mellon bundája is melegben tartott,ahogy a férfi testmelege..

Talán aludhattam egy órát,de lehet kevesebbet,mikor egy nagy zuhanásra ébredek,és a fejem koppant a szikla kövén..
... a tigrisem morgása is veszélyre figyelmeztetett..és ahogy a kiáltást hallottam,úgy lépett Mellon az érkező és én közém..hogy védjen engem..

Hirtelen megébredve,sajgott a fejem,és egy vékony vércsík szivárgott végig a sebből,ami a szikla éle vágott rajtam....
Letöröltem a vért a fejemről és néztem az érkező felé..

Mellon odalépett mellém,és én kivácsian néztem a két férfit,ahogy összetalálkoznak..

A tigrisem halkan morgott felé..de intettem,hogy maradjon mellettem,míg meg nem tudjuk kicsoda,,,de ahogy látom,ismerheti Gor...

Roghaz megállt egy pillanatra, hogy levegőt vegyen és gyorsan közbevágott, a közös nyelven, hogy Alia is értse végre, mi folyik itt.
- Nyugodj meg, bátyám. Elmagyarázok mindent, csak ne ordítozz. Egyedül vagy? - kérdezte, de Roghaz természetesen továbbra is feldúlt maradt és tovább hőbörgött orkul.
- Nyugodjak meg?! NYUGODJAK MEG?! Élve megnyúznak, ha itt találnak téged! Az a rohadt nagy szerencséd, hogy igen, egyedül vagyok! És nagyon remélem, hogy rendes magyarázatod van, mert ha nem, ízekre téplek! - vicsorgott az öccsére és keresztbe tette a mellkasán a karjait. Gorzhak vett egy mély levegőt.
- Ő itt Alia. Együtt indultunk el az emberek földjéről, hogy megkeressünk egy Otoruxot. Tudod, amelyiknek zöld a - Tudom melyik az!- reccsent rá Roghaz és GOrzhak felemelte a kezeit, megadás képpen.
- Rendben, rendben, tudod melyik az. Ide jöttünk, mert itt az hegyünkön látták utoljára. Összetűzésbe kerültünk a Tűzokádókkal, akik meg akarták ölni a szarvast. Alia csak látni szerette volna, de mi meg akarjuk menteni. Tudod, milyen vagyok, nem hagyhatok egy állatot a sorsára - nézett rá a bátyjára, valami normális választ remélve. Roghaz egy hatalmasat sóhajtott és leengedte a karját. A közösre is átváltott.
- Tudom, tudom, Gor! Én neveltelek fel, tudom milyen vajszívű vagy. Üdv, elf - intett, mintha csak mellékesen tenné, Aliának. Aztán vissza is fordult öccséhez.
- És hogy kerültetek ide? - kérdezte és Gorzhak nagy vonalakban vázolta, mi történt a hágónál. Roghaz mély torokhangon felhördült.
- Retkes-tetves Tűzokádók! Nem tisztelnek azok semmit és senkit. Begyöpösödött tűzimádó... fúúúú...! - Roghaz felnézett az égre és motyogott még valami cifrább káromkodást. Gorzhak, látva, hogy Roghaz lenyugodott, Aliára nézett.
- Ő itt a bátyám, Roghaz - mutatta be, majd meglátta, hogy Alia vérzik. Odasietett hozzá és megnézte a sebet. Nem látszott komolynak, biztos akkor ütötte be, mikor Kósza eltűnt alóluk.
- Nem így terveztem a reggelt. Szerintem üljünk le reggelizni, talán segíthetsz nekünk, bátyám - nézett Roghazra, aki még mindig a Tűzokádókat szidta magában.

Mint kiderült,az érkező Ork férfi Gor bátyja volt..
-Üdvözöllek,Roghaz!-biccentettem felé,és Mellont intettem hátrébb,hogy nincs veszély..Gorzhak családjához tartozik...

Aztán hozzám lépett,ahogy meglátta a vérző fejem,de csak intettem,hogy nem komoly..de azért megnézte....ez mondjuk jolesett..bár nem vagyok elveszett ebben...de hamar el is állt a sebem vérzése,ahogy rászoritottam a kezem..
-Semmi bajom-mosolyogtam rá..-Jol vagyok..köszönöm neked aggodalmad..-pillantottam rá,és a háttérbe húzódtam kicsit,hogy beszélgessenek csak nyugodtan...

De ha már aludni nem tudok..egy pár falat étel jo lenne..és Mellon is éhes..
Vadászni kellene mennie..
-Menjél,Kicsikém!Enned kell valamit!nehogy legyengülj,Kicsikém!-borzoltam meg a buksiját és átöleltem a nyakát..-Ne aggodj miattam!jol vagyok!..menj csak szépen!..aztán siess vissza..itt várok rád!!-adtam egy puszit az orrára..

De most valami reggelit kellene szerezni...

A két férfi nagyon jol elbeszélgetett,bár a közös nyelven kivül nem értettem semmit,de ugy igyekeztem kimenni a barlangbol,hogy ne is vegyenek észre...nem akartam megzavarni őket...

Ahogy elmentem Gor mellett,halkan súgtam neki.
-Szerzek valami reggelinek valót..Mellonnak is ennie kell!Hamarosan visszajövök!..de most egyedül mennék,ha nem bánod..jövünk hamarosan..-azzal magamköré húztam a köppenyem,és kifutottam a szabadba..
Hideg volt...de legalább a hóesés elállt..és kezdett hajnalodni...de még a Napsugarak nem érintették a hegyek ormát...de már érezhető volt,hogy fertály óra múlva már nappal lesz..
Biztosan találok valami élelmet...ha mást nem,akkor egy erre szálló tollas "reggelit"...-mosolyogtam magamban...és a Tigrisemmel együtt nekiiramodtunk a völgynek...

Gorzhak bólintott, bár volt még szárított hús a barlangban, Alia biztos valami frissebre vágyott. Kósza szó nélkül ment utánuk, majd elkanyarodott a másik irányba, hogy Ő is találjon reggelit magának. Most biztos jól belakomázik majd, hogy utána kibírja majd a zord tájon napokig élelem nélkül.
Gorzhak dobott pár friss tüzelőt a már csak parászló tűzre, hogy lelélessze, és bátyjával leültek egymással szemben.
- Jó újra látni téged - mondta mosolyogva. - Hogy vannak az unokahúgaim?
Roghaz világfájdalmas képpel nézett öccsére, lemondóan legyintve.
- Rushka borzalmas! Még csak hat esztendős, de máris a fiúk után koslat. Zarhaz meg állandóan elcsatangol, múlt héten is majdnem belefulladt a folyóba - morogta, de a hangjában szeretet érződött. A lányai voltak a legnagyobb kincsei. Gorzhak mosolya kiszélesedett. Remélte, egy nap találkozhat is velük. Roghaz tovább beszélt.
- Tényleg nagy szerencséd, hogy egyedül jöttem. Ércek után kutatok, ennek a barlangnak a környéke dúskál a vasban és rézben. De azt nem tudom, öcsém, hogy fogod megtalálni a szarvasodat anélkül, hogy a portyázó Vonyítóink rád találnának. Nincs szarvasvándorlás, de akkor is minden nap vadászunk - mondta aggodalmasan, közelebb hajolva Gorzhakhoz. Az öccs megcsóválta a fejét.
- Én sem. De megoldom - mondta magabiztosan. Láthatóan bátyját nem győzte meg, és csend borult rájuk. Súlyos, feszült csend.

Amint kimentünk a barlangból mellonnal,egyből megcsapott a jéghideg levegő..és a hó vakító fehérsége..de ahogy lejebb jutottunk a hóhatár alá,már kicsit jobban éreztem magam.
Ahogy az állatok is egyre "sűrűbben"bukkantak elő..és a tigrisem is talált magának prédát..egy őzet..és nagy büszkeséggel hozta oda elém..

-Nagyon ügyes vagy,Kincsem!!-simogattam meg a buksiját...

-Lassan vissza kell mennünk...Gor biztosan várja már a reggelit-mosolyogtam a Kicsikémre,és a hússal együtt igyekeztünk vissza a barlangba a testvérekhez..

Felfelé kicsit nehezebb volt haladnunk,de aztán végre odaértünk a barlang bejáratához..

-Itt vagyunk!-szóltam kedvesen ,és bevittük a reggelit a pattogó tűz mellé....már csak azt kell megvárni,hogy megsüljön!...de nagyon korog már a pocim...és szerintem nem vagyok egyedül evvel-mosolyogtam magamban..

A csend kezdett kínosan elhúzódni, és Roghaz volt az, aki megtörte. kettejük közül Ő volt a türelmetlenebb.
- Szóval - köszörülte meg a torkát - most már az elfekre vadászol? - kérdezte mindenttudó mosollyal. De most az egyszer tévedett. Gorzhak megcsóválta a fejét.
- Nem a nőm. A társam. Eredetileg fizetett nekem, hogy kísérjem el megtalálni az Otoruxot, de valószínűleg vissza adom majd neki a pénzt. Ez már nem üzlet, hanem amolyan küldetés - magyarázta. Roghaz lebiggyesztette az ajkát és csak bólintott.
Ekkor érkezett meg Alia és Mellon, a tigris egy szép őzet cipelt. Kósza még nem tért vissza, biztos ahol Ő vadászott, nem volt annyi szarvas.
Elő is készítették, közben Gorzhak odébb araszolt, helyet csinálva Aliának.
- Alia tud kommunikálni a növényekkel és az állatokkal. Ha kicsit északabbra indulunk, ott már nőnek olyan növények, amik bírják az ilyen hőmérsékletet. Többnyire mammutfenyők. Talán azok segítenek majd. A legjobb, ha a délutáni órákban utazunk, olyankor nagyon ritkán járnak felderítők. Ha csak nem változott meg azóta ez a rendszer - nézett bátyjára, de az a fejét rázta.
- Nem, minden a régi. Azt javaslom, vagy menjetek mélyen a fenyvesbe vagy kerüljétek el a nagyobb barlangokat. Oda gyakran betérünk - figyelmeztette őket Roghaz. Gorzhak Aliához fordult.
- Szerinted mi lett a Tűzokádókkal? Szerintem vagy visszafordultak, de a lavina törmeléke eltorlaszolja a hágót. Lehet halálra fagytak - morogta, de nem nagyon érzett sajnálatot irányukban. Kellett nekik ilyen becstelen dolgokba belemenni.

Hamar feltűzdeltem a húst a nyársnak kinevezett gallyakra,és már sült is a reggeli..
Gor beszélgetett a testvérével,és ahogy elnéztem őket nem is nagyon hasonlitottak egymásra..de az igaz,hogy nem mindig látszik a testvéreken,hogy azok..

Mellonnal a barlang hátsó részében pihentünk,és mivel a Kicsikém jollakott,csak egy pici mordulást hallatott,mielött elnyomta az álom,és csak a szuszogását hallottam,miközben sütögettem..
-Már kész is a sült!-nyujtottam feléjük az ételt egy mosollyal...
-Jo étvágyat!-mondtam kedvesen,és visszaültem Mellon oldalához...és jol is esett a meleg étek...kicsit felmelegitett...
-Lehet...-néztem Gorzhakra-szerintem a lavina maga alá temethette őket,bár a növényektöl sok informáciot nem tudtam meg...bár ha van aki túlélte szt a hogörgeteget,annak szerencséje lehetett...de a Szarvas már nem volt a hágón már,mert Mellon érezte a szagát,mikor visszatért a vadászatból,de ha délnek mennénk,akkor az ottani fák biztosan tudnak segiteni merre keressük az állatot,..az igaz,hogy én is ötülnék valami melegebb helynek-nevettem a férfire,és odabujtam a tigrisem bundája közé.

Gorzhak csöndben rágódott az ételén és hallgatta Aliát, Roghazzal együtt. A nő vidámnak és derűlátónak tűnt és Gorzhak gyűlölte volna elrontani a kedvét, de sajnos meg kellett tennie. Lenyelt egy falatot és szomorúan megcsóválta a fejét.
- Nem tudom, hogy mennénk délre, hiszen délen csak a hágó van, az meg beomlott. Szerintem egész télen úgy marad, míg tavasz végére fel nem olvad. Addig nem tudunk itt maradni, másik utat kell találjunk. Azt sem tudom, az Otorux hogy mehetett dél felé - morogta, eltűnődve. Roghaz szemlátomást gondolkozott valamin, szemöldöke ráncba szaladva. Végül nagy levegőt vett és megszólalt.
- Amióta... nem élsz velünk, öcsém - látszólag nehezére esett erről a témáról beszélni, de megacélozta magát -, azóta történt azért egy s más. Mi, akik tavasszal meg ősszel kereskedni megyünk különböző népekhez, találtunk több... hát, minek nevezzem  - dörmögte elgondolkodva, megvakarva a szakállát. Végül vállat vont.
- Hát ilyen-olyan alagútrendszereket, na. A hágó két oldalán lévő hegyen mennek át, de mélyen és belül. Megeskettek, hogy nem mondhatom el senkinek, de veled muszáj kivételt tennem. Nem bírnám ki, ha az egyetlen vérem odaveszne  - mondta őszintén és elkínzott arckifejezéssel, mintha már a gondolat is fájdalmat okozna. Gorzhak meglepetten nézett rá, de aztán lassan bólogatni kezdett.
- Talán a szarvas ezeken át közlekedik. Lehetséges, hogy a hegy mélyében éljen? - kérdezte, a kérdést Aliához intézve. Talán Ő többet tudott a szarvasról, mint a két testvér együttvéve.