Mellon visszatért a vadászatból,és egy halk morranást hallatott kedvesen,mikor mellém ért.
Hatalmas buci fejecskéjét az oldalamhoz dörgölte,hogy majdnem fellökött játékosan..
-Naaa...Kicsim!...-nevettem csengő hangon,és egy cirógatással vakargásztam meg a füle tövét..

Ahogy nevettem ,a férfire néztem,és kedves mosollyal lépkedtem a csodás fák között.
Hosszú percekig alig szoltunk..bár én beszélgettem volna,mert kíváncsiságom eléggé furdalja is az oldalam...annyi kérdés merült fel bennem...de kicsit talán szemérmesebb voltam vele,mert igazán nem tudtam,hogy mi illik,s mi nem az orkoknál...bár Gorzhak kicsit másnak éreztem,mint azokat,akikkel találkoztam..
Kellemesen csalódtam benne...de azért érdekelne,hogy miért van rajta tigrisfog?..kapta,vagy vadászta?...sokféle dolog lehet...de majd egyszer alkalomadtán megkerdezem...

A fenyők illatát sodorta a szellő felénk,és az ágak alatt kerülgetve haladtunk észak felé ..
Éppen kérdezni akartam a fogakról,mikor egy ötlet suhant át a gondolataimon..de előbb a kérdésére válaszolok..

-Mellont megtámadta valamilyen állat,és élet-halál között lebegett,miközben engem védett...
Bár a véletlen is sokban közrejátszott,de végül ,amikor meggyógyítottam és ápoltam hosszu ideig,bizalom alakult ki köztünk..s aztán Barátság.Lassan a hónapok múltával még mélyebb lett a kapcsolatunk,igy most már minden gondolatunkat értjük és érezzük,bárhol is vagyunk...a távolság sem számít..-simogattam meg a bundáját a tigrisemnek,és kedvesen mosolyogtam Gorzhakra,s talán nem is gondolta volna ezt rólunk..de hogy elkápráztassam még egy különlegességgel,megmutatom a fák tetejéről ezt a csodás tájat.
Persze,ha vállalkozó szellemű..és ha olyan kiváncsi is mint én...de segitek,hogy "biztonsággal"jöjjön utánam az ágakon..és nyújtom a kezem,ha kivánja segitségemet..

-Mutatok valamit!-néztem a férfire,és megidéztem az ágakat a fentebbi fákon,és mint egy lépcsőt alkotva fonódtak össze...
Néztem rá és bátorítóan bólogatok,hogy nyugodtan kövessen..az ágak elbírják,és a fa tetejéről jobban tudnánk körbenézni..

-Talán furcsának tartod,de nagyon erősek az ágak!Odafentről körbe tudunk nézni!-s várom,hogy belemegy-e ebbe a látványosságba..

Az ork figyelte, ahogy a tigris kiüget a fák közül és üdvözli társát. A hatalmas ragadozó egy kedves házicicára emlékeztette, ahogy hízelgett és dörgölődzött. Visszamosolygott Aliára, aki szeretettel simogatta a nagymacskát.
Gorzhak kérdezett volna több dolgot is, például mitől védte Aliát és hol találta meg, na meg hogy milyen állat képes egy weritben olyan nagy kárt okozni, hogy az állat segítség nélkül belepusztul. De Alia hirtelen egy szó nélkül felkapaszkodott egy fára, és valamilyen varázslatot is bevethetett, mert a fenyő ágai elkezdtek egymásba csavarodni és egy széles, csigalépcső szerű utat alkottak, ami felvezetett a hatalmas fa tetejére. Gorzhak a szemöldökét ráncolta. Nem volt oda a varázslatért, semmilyen formában, még az ork sámánok hatalmas is kényelmetlenséggel töltötte el. Gyanakodva nézett Aliára, aki a kezét nyújtotta neki. Mégis mit akar ez? Miért másszak fel a fa tetejére, a kilátásért? Látok abból eleget! Menni kéne, ha meg akarjuk találni az Otoruxot! - mérgelődött gondolatban. De aztán, bár kelletlenül, követte Aliát; a kezét azért nem fogta meg, tudott fára mászni és nem félt semmilyen magasságban. Nem akarta megbántani azzal, hogy rádörren az időfecsérlés miatt. Valamint ez egy hatalmas mammutfenyő volt, a tetejéről talán kiszúrhatnak valami hasznosat. Esetleg a szarvast, vagy... orvvadászokat.
A morcosságot lerázta magáról és igyekezett Alia után, remélve, hogy nem értelmetlenül másznak fel a fa tetejére.

Mikor felértünk a fa tetejére,örültem,hogy Gorzhak mégis csak utánam jött.
Talán kicsit furcsának és idegennek tünhetett az ilyetén módja a szarvas keresésének,de a legmesszebbre elláthatunk ilyen magasságban,hogy talán a szarvas nyomára is rálelhetünk..

Boldogan szippantottam magamba a friss levegőt,ahogy éreztem lélegezni a fákat,a leveleket és a természetet..
-Talán megláthatjuk az állatot,akit keresünk-mosolyodtam a férfire,és pásztázni kezdtem a láthatárt..
De nem azt láttam amit akartam,hanem teljesen mást.

Hatalmas füst gomolygott a hegy oldalában...és kiáltásokat,fegyvercsengést hozott a szél felénk..

Az ork enyhén lihegve dugta ki fejét a tűlevelek közül és az őket fogadó látványtól eltátotta a száját és a levegő kiszaladt belőle.
Szinte az egész hegyláncot be lehetett látni, minden aprónak és mégis közelinek tűnt, ahogy a gerinc magassági szintje különböző volt egyes helyeken. A napot eltakarták a felhők, de idefent mintha több fény lett volna és a levegő olyan tiszta és jóleső volt, mintha egyenesen a Szél szelleme lehelte volna a tüdejükbe. Gorzhak nagyokat szippantott a szinte már édes levegőből és hagyta, hogy tekintet barangoljon a tájon.
Odalent Kószát és a tigrist, Mellont látta, ahogy türelmesen vártak és az ork megelégedésére egyáltalán nem úgy tűnt, hogy bármikor egymásnak eshetnek. Odébb - jóval odébb, sok-sok mérföldre, de innen a legnagyobb távok is rövidnek tűntek - egy hegyi patak folyt, partján hatalmas szarvasok, de egyik sem volt Otorux. Aztán még odébb egy irdatlan nagy füstoszlop. Horzhak oldalra billentette a fejét. Csata hangjait repítette feléjük a szél. Gorzhak Aliához fordult, komor tekintettel.
- Talán egy csapat fajtámbéli trollokkal harcol. A mi Otoruxunkort nem hiszem, hogy karddal mennének neki, ráadásul nem fényes nappal - mondta ki, ami először eszébe jutott. De mi van, ha a csata pont ott van, amerre a nyom vezet. Visszagondolva Kósza eddig abba az irányba szaglászott.
- Szerinted nézzük meg? - kérte ki tára véleményét.

//Bocsánat a késésért ^^"//

A gomolygó füst és a csata zaja elég félelmetesen hangzott,de az még jobban,hogy ez a csodás környezet a lángok martalékául esnek..

A férfi szavaira csak bólintottam igenlőn,és újra ránéztem a tűz lángnyelveire..ami talán nem olyan nagy lehetett még..de hamar terjedhet..

-Nézzük meg!-mondtam határozottan,és kezdtem lemászni a fáról,ahol Mellon és a Farkas is állt.
-Lehet,hogy a szarvasunk keresése kicsit elodázódik,de az erdő épsége nagyon fontos..és lehet,hogy bajban van valaki..-tettem hozzá kissé bizonytalanul,de mostanság elég sok támadás volt a népem ellen,és ha megint ez áll fenn ,akkor...

-Mehetünk!-néztem a férfire kedves  mosollyal és felültem Mellon hátára.

..a keresést lehet el kell halasztanom..de az életek sokkal fontosabbak...

/nem hajt a Tatár,amikor tudsz írni,akkor irsz:-)/

Az ork szó nélkül bólintott és követte Aliát a fák összefonódott lépcsőin lefelé, az utolsó pár méteről egyszerűen leugrott. Ismét az erdei elfre nézett, aki láthatóan nagyon aggódott a növény- és állatvilág jóléte miatt. Gorzhaknak sem tetszett, de errefelé gyakoriak voltak a tüzet, különösen, mikor az orkok összecsaptak a trollokkal vagy ellenséges törzsekkel.
- Van egy klán - kezdte, miközben felpattant Kósza hátára és elhelyezkedett -, valahol ezen a területen. Úgy nevezik magukat, hogy Tűzokádók. Találtak valamilyen furcsa kőzetet, még régen, valamelyik barlangban, amely köré a falujukat építették. Annak segítségével képesek robbanásszerű tűzcsóvákat létrehozni. Amolyan... amatőr alkimisták - magyarázta, miközben vágtára ösztökélte Kószát. Már rohantak is abba az irányba, lefelé a gerincen. Közben folytatta a magyarázatot.
- Derék klán, nagy harcosok és nagyban hozzájárultak a trollok kiírtásához. De nem mindig sikerül az irányításuk alatt tartaniuk a tüzet. A legtöbb bozóttűz miattuk van, mert elszabadul az irányításuk a csata hevében. A lényeg az, hogy készülj fel, nem szívlelik sem az elfeket, sem más klánokat - figyelmeztette Aliát.
Szinte repültek, már érezni lehetett a füstszagot és tisztán kivehető volt a trollok bőgése és a fegyverek csörgése.

Miután leértünk a fa tetejéről,és ráültem Mellon hátára...és mikor hallgatom Gorzhak szavait,kicsit elszomorodtam..

Hamarosan közelebbről hallom a harc hangjait..és magamra húztam a csukjám,ezzel is kicsit álcázzam magam..bár rejtőzködni a fák között elég jól megy..de nem tudhatom,hogy hogyan reagálnának,ha meglátnának engem..és persze Mellont..ahogy a férfi figyelmeztetett is..és ezért hálás mosollyal néztem rá,miközben csendben leszálltam a tigrisem hátáról,és elbújtam egy fa mögött,hogy onnan figyeljem mi történik..

-Kicsikém...húzódj háttérbe..nem tudhatjuk mi folyik ott..-üzentem Mellonnak,és a férfire néztem,hogy most mi legyen?...de az íjamat készenlétbe helyeztem,hogy ha kell azonnal cselekedjek..

-Most mi legyen?-súgtam Gorzhaknak..és mutattam a harcolok felé..

/bocsi a késésért/

Ahogy egyre hangosabbak lettek a csatározás zajai, lelassították hátasaikat. Gorzhak szép halkan lecsúszott Kósza hátáról, és előrébb lopakodott a fák között, oldalán Aliával. A fák között ki-kivillantak a hatalmas testek, ahogy ork és troll összecsaptak az erdő szélén. Gorzhak azonnal felismerte a Tűzokádókat, élénk narancsvörös festékkel kenték be arcukat és felsőtestüket. Hárman voltak, a trollok ketten, de úgy nézett ki, hogy az orkok vesztésre állnak. Már vagy öten feküdtek holtan a földön, de legalább mellettük nyolc troll hulla éktelenkedett.
Gorzhak összehúzta a szemét. Az egyikük súlyosan megsérült, de még talpon volt. Haját oldalt lenyírta, a csíkot pedig szoros kófarokba fogta, állán hasonlóan csomózott szakállal. Arcán a tetoválások, kezében vértől vöröslő fejsze. Folyamatosan bátorító kiáltásokkal ösztönözte megmaradt két harcosát, hogy küzdjenek tovább. Ő lehet a vezetőjük. Vagy akár a Törzsfőnök - gondolta Gorzhak.
Fél füllel hallotta, amit Alia mondott, de akkor agyát már elborította a Vérszomj. Nem hagyhatja, hogy fajtársait holmi tohonya trollok küldjék a halálba!
Egy hatalmas üvöltéssel kirontott a fák közül, Kósza vicsorogva a nyomában. A farkas azonnal belemart az egyik troll lábába, aki még akkor se nagyon fogta fel, mi történt. Gorzhak kihasználta a teremtmény ostobaságát és lassúságát, ráugrott a farkas hátára, majd onnan fellendült a troll hátára. Erre már természetesen észbe kapott a dög, vadul lóbálni kezdte a mancsában markolt primitív kőbunkót és megpróbált odább menni, de a kitartó farkas lelassította. Gorzhak markolatig mélyesztette kardját a troll vállába, hogy megkapaszkodjon benne, és közben érezte, ahogy átvágja az izmokat és ha szerencséje van, akkor a nyaki ütőerét is...

//Semmi baj, Te magad mondtad, hogy nem hajt a tatár //

Gyorsan peregtek az események..
A fa mögül kikucskáltam,és az íjammal céloztam is.meert igaz nem sokat értettem ebből a harcból,de abban biztos vagyok,hogy..-ahogy igy illesztem össze a látottakat és a tényeket,az oldalam mellöl Gorzhak máris kitőrt,és nekirontott az egyik trollnak..és a kiáltása csak úgy viszhangzott mindenfelé...

Becéloztam a trollt,és löttem a nyilaimat..vigyázva,hogy a férfit ne sodorjam veszélybe...bár a nyilaim mindíg pontosan oda repülnek,ahová szánom..

-Mellon!..kerülj a hátamögé annak a másik trollnak és szorítsd errefelé..kettéválasztjuk őket..tereld erre,kérlek,Kicsim!-üzenem gondolataimat..de nagyon is jól tudtam,hogy nem is kell nagyon kérni..Ő is nagyon jol érzi a helyzetet..

Aztán gondoltam egyet..az igaz,hogy én kicsi vagyok egy trollhoz képest..de van kis előnyöm..vagyis nem is kicsi...

Felmásztam a fára,hogy onnan jobban láthassam a harcot..é nem utolsó sorban a fejével egymagasságba kerültem..
Ahogy Gorzhak lecsapott a kardjával,akkor indítottam el a nyilamat is..hogy a másik is kapjon egy kis "meglepetést"..bár Mellon egyre jobban felém terelte,ahogy kértem tőle..és ha ideér az a monstrum,akkor jó nagy meglepetést kap a nyakába...

/igy van /

Gorzhak fél füllel hallotta, ahogy nyilak süvítenek el mellette és látta, ahogy belefúródnak a trollba. Tehát Alia sem tétlenkedett, és a szeme sarkából narancsszín és fekete villanást látott, ahogy Mellon előugrott a bozótból és megrohamozta a másik trollt.
Kósza a segítségére sietett, mert már így is elrágta a lehető legtöbb inat és ideget a troll lábában, ami már csak tántorgott; a nyakán lévő sebből folyt a vér, de Gorzhak azt akarta, hogy fröcsögjön és zúduljon, mint egy vízesés. Megtámasztotta lábait a troll mindkét vállán, majd megfeszítette karizmait és kirántotta a sebből a kardját, a vér pedig szinte kirobbant a nyomán az elvágott ütőérből. Gorzhak vetett egy hátraszaltót és a troll mögött landolt, lihegve. Nézte, ahogy az otromba teremtmény tesz pár bizonytalan lépést, majd élettelenül a földre dől.
Az ork szétnézett. Egy troll maradt, amit Alia és az Ő hátasa egy fa felé szorított, amiről látszólag az elf záporoztatta a nyilakat a dögre. Aztán üvöltést hallott a háta mögül, és egy ököl mérető tárgy repült el felette, belecsapódott a trollba és... lángba borította.
A lény eszeveszett üvöltésbe kezdett, de a lángok olyan hamar felfalták a húsát, hogy pillanatok alatt a földön volt, kilehelve a lelkét.
- Hála a Tűznek, hogy erre jártál - szólalt meg mögüle az egyik Tűzokádó orkul. - A nevem Kazu, én vagyok a Tűzokádók főnöke. És, ahogy elnézem, az adósod is - mondta halvány mosollyal. Nem volt szép látvány, mert a trollok kiverték két fogát és az egyik agyarát.
- Van velem egy elf és a weritje, ne bántsátok őket. Segítettek nekem. És nektek - mondta komolyan, a fa felé intve fejével. Kazu összeráncolta a szemöldökét, de bólintott.
- Alia! Gyere, nem bántanak! - kiáltott fel a fára a nőnek.


//Csak hogy ne legyen félreértés, minden játékban mikor vastagbetűt használok, azzal az ork nyelven folyó beszélgetést jelzem. Gondoltam szólok, nehogy keveredés legyen //

Elég hosszúra nyúlt ez az összecsapás..vagy csak nekem volt ilyen ?--bár nagyon aggódtam Mellonért,de azt is jól tudtam,hogy nem kell féltenem a Kicsikémet..bár mindig az eszembe tartom,hogy Ő egy Werit..de aztán mégis csak a Barátom..és aggódom érte..pedig nagyon is jól tudom,mire képes a harcokban..ahogy nem nagyon van nála elszántabb és erősebb,mikor bajba sodródunk..mert mi tagadás..sokszor vagyunk nem éppen békés környezetben..és most még ráadásul egy Tűzokádó nevü Törzs területén...
Hallottam és értettem Gorzhak szavait és intelmét is,miszerint nem szívesen látják itt a magunkfajtákat..

De ahogy már számtalan helyen tapasztaltam az ellenséges megnyilvánulásokat népem tagjai felé..valahol már meg sem lepődöm..de azért mindig szomorúsággal tölt el,hogy a gyilkolás mindenhol jelen van..
Most a férfi szavaira reagálok..és ahogy lejövök a fáról egy kétkedő pillantást látnék az irányomban..de aztán mintha megenyhülne kicsit a nézése,és közelebb megyek,ahogy Mellon is az oldalamhoz jön,hogy beláthassa,mincs veszély körülöttem...

Egy biccentéssel köszöntem az elöttem álló orknak,aki igencsak a betört fogai árulkodtak ,a nemrégiben igencsak hevesnek mondható összecsapás folyamán..
..de most ott álltunk a Kicsikémmel,és vártuk mi lesz..mert ez a terület az orkok-é..éd talán nem éppen szerencsés beleszólnom a dolgaikba,,ez Gorzhak népének birtoka..így hát ráhagyom,hogy ő beszéljen velük..de azért nyitva tartom a szemem,ahogyan a fülem is..
Megsimogattam Mellont,amiért ilyen ügyesen harcolt.
...és kíváncsian néztem a férfire ,hogy valami mrgtudjak..kicsodák és miért harcoltak most az imént,mielőtt ideértünk volna..
De egy pár szón kívül fogalmam se volt miről is beszélnek..így inkább csendesen lépkedtem feléjük,és barátságos mosollyal néztem rájuk..bár Mellon nem volt egy barátkozós tipus..de mindig tudta,és érezte rajtam,hogy ki a barát,és ki az ellenfél..

..de ez szerintem hamarosan úgy is kiderül..főleg ha majd megérkeznek annak az orknak a társai...

Gorzhak biztató mosolyt küldött Aliának, majd Kazura fordította a tekintetét ismét. Kósza odaügetett mellé, majd megszaglászta a többi orkot. A törzsfő elkerekedett szemmel bámulta a hatalmas fekete farkast.
- Te Vonyító vagy? - kérdezte megrökönyödve, közben tétován kinyújtotta a kezét, tenyérrel felfelé. Kósza megszaglászta azt is, majd úgy döntött, leül. Gorzhak egy pillanatig hezitált, füllentsen-e, de mi értelme volt bármit is tagadni? Ezek az orkok nem voltak ostobák, nem lehetett őket átverni és nagyon nem szerették, ha megpróbálták őket átverni.
- Igen - felelte kurtán, majd gyorsan témát váltott. - Hogy vannak az embereid?
Kazu oldalra pillantott. Az egyik embere a földön ült, társa épp a sámán által készített gyógyító balzsamot kente barátja karjára, amin olyan mély seb tátongott, hogy látni lehetett a csontot. A sérült összeszorította a fogait, de egy nyikkanást sem hallatott.
- Szarul... De élünk, ez a lényeg. A dögök üldöztek valamit, egyszercsak kirontottak erre a tisztásra, mikor pihentünk. - morogta Kazu és kiköpött egy adag vért.
Gorzhak szíve hatalmasat dobbant.
- Mit üldöztek? Nem láttad? - kérdezte sürgetően. Kazu összeráncolta a homlokát Gorzak lelkesedése láttán és egy pillanatig tanulmányozta a másik arcát, de végül válaszolt és úgy tűnt, az igazat mondja.
- Nem tudom, de nagyon nagy volt. Csak egy villanás látszot, olyan gyorsan futott. Mintha... zöld lett volna - morogta és tekintete elrévedt, amikor megpróbált visszaemlékezni. Gorzhak nyelt egyet. Ezer aranyba fogadott volna, hogy az Otorux volt az a lény. Aliához fordult és úgy tett, mintha fordítana neki, hiszen ezek az orkok nem beszéltek semmilyen más nyelvet a sajátjukon kívül.
- A trollok kirontottak a tisztásról, üldözve valamit. A főnök azt mondja, hogy nagyon nagy és gyors volt, csak egy zöld villanást látott belőle. Megkérdezem tőle, merre ment a lény- mondta a nőnek, s meg is tette.
Kazu mögéjük mutatott, vissza az erdőbe. A fák között látni lehetett egy csapást, ha valaki erősen összpontosított.
- Arra. Ti is azt keresitek? - kérdezte a Tűzokádók főnöke. Gorzhak bólintott. - Igen, mi is. De ez a ti területetek. Megengeded, hogy mélyebbre hatoljunk? - kérdezte tiszteletteljesen. Kazu felhorkant.
- Megmentetted az irhánkat, nem lehetek akkora seggfej, hogy ne engedjem meg. Csak vigyázzatok, az a csapás egyre keskenyebb lesz és meredekebb, és egy idő után elfogynak a fák. Senki sem ment még el a végéig. Vagy visszafordultak vagy belepusztultak. - figyelmeztette őket a főnök. Gorzhak az öklét bal melléhez ütötte kétszer, Kazu pedig viszonozta a tisztelgést.
Amíg a főnök visszasétált megmaradt két emberéhez, Gorzhak Aliához fordult és elmondott neki mindent, amit a főnökkel beszélt.
- Bocsáss meg, hogy nem vontalak be, de egyáltalán hálás voltam, hogy nem estek neked. Ha nem segítettünk volna nekik, biztos megtámadnak mindkettőnket. Még így is... - lopva visszanézett a válla mögött. A két ork felnyalábolta sérült társukat és elindultak a tisztás másik irányába. Kazu oldalra fordította a fejét, hogy visszanézzen, Gorzhak ezért gyorsan elkapta tekintetét és úgy tett, mintha Kószát vizsgálná sérülések után. Mikor a három Tűzokádó hallótávon kívül volt, halkan megszólalt.
- Túl barátságos volt. A Tűzokádók nem szeretik a többi törzset és náluk nincsenek Vonyítók. Szerintem féltékenyek. Jobb lesz... ha résen leszünk - mondta komolyan Aliának.
Egyáltalán nem bízott a Kazuban, bár jól játszotta a szerepét. És pont ez volt a gyanús. Felmentősereg ide vagy oda, akkor is legalább egy kicsit ellenségesnek kellett volna lennie Aliával és vele. Vagy talán lehetséges, hogy neki van már üldözési mániája? Majd kiderül...

Csak némán néztem és hallgattam,hogy beszéltek egymással..bár csak néhány szót értettem mindebből,de igzából nem is akartam volna beleszolni a diskurájukba..
Én kívülálló vagyok az ork népnek,és tiszteletben tartom a Területük,habár az utunk erre vezetett miközben keressük azt a csodás állatot.
..de ahogy Gorzhak elmondta azt is,hogy nem szívlelik az elfeket,így inkább a háttérben várakoztam.

Amíg vártam a férfit,aközben láttam,hogy eléggé súlyos sebet kapott az egyikük,de nem mertem közelebb menni hozzájuk,nehogy félreértsék a szándékaim,pedig tudtam volna segíteni,hogy enyhítsem fájdalmaikat,és a sebeiket ellátni..
De aztán valamit még beszéltek,és utána már mentek is tovább.

Valami furcsa érzés kezdett megfogalmazódni bennem,és akkor mikor Gorzhakra néztem,s láttam a gondterhelt arcát,akkor már igencsak a sejtésem igaznak bizonyult..de még nem tudtam pontosan mi is az...

Mellon bundáját megsimogattam,és a férfire néztem.
-Azt mondtad,hogy ellenségesek másokkal..és most nem úgy tüntek..szerinted visszajönnek?..vagy valamire készülnek?A fák "hangjai"is gondterheltek...valami készülőban van..-néztem az ösvény felé, Mellon is beleszagolt a levegőbe és egy halk morgást hallatott..

Gorzhak homlokán elmélyültek a ráncok, ahogy hallgatta Aliát.
- Igen, valami nincs rendben velük. Jobb lesz minnél gyakrabban a hátunk mögé nézni, nem fognak minket felügyelet nélkül hagyni a területükön - morogta Gorzhak, feszülten ropogtatva ujjait, miközben elindultak az ösvény felé. Még egyszer hátra nézett, de a három Tűzokádó már eltűnt a távolban a fák között.
Ahogy kapaszkodtak felfelé a még fákkal és cserjékkel körülvett ösvényen, mélyen a gondolataiba merült. Felidézte magában Kazu arcát, valahányszor mondott neki valamit. Nem volt ínyére Alia, hiszen teljesen figyelmen kívül hagyta, de az volt a jobbik eset, ez nem volt szokatlan.
Előtte még megbotránkozott Kószán, de furcsa módon nem érdeklődött a farkas iránt pár pillnatnál tovább.
Aztán mikor a trollok által üldözött, feltételezhetően az Otoruxról kérdezett, Kazu arca töprengővé vált és most hogy még egyszer felidézte durva arcát, rájött, hogy az... állítólagos törzsfőnök hangja merev lett és kurtán válaszolt. Gorzhak keze ököbe szorult és ahogy baktattak egyre csak felfelé, fejét hátrafordította Aliához.
- Szerintem ez a Kazu megpróbálta eltitkolni, mit is látott pontosan. Ezer aranyba fogadnék, hogy hazudott, mikor azt mondta, csak egy zöld villanásra emlékszik. Szerintem nagyon is tisztában vannak az Otorux jelenlétével - megállt és teljesen Aliáhz fordult, és nagyon komolyan mondta:
- Szerintem vadásznak rá. A trollokba biztos hajsza közben futhattak vele. Vagy kopókként használták őket. Volt már rá példa, hogy egy törzs elfogott pár trollt rabszolgának, és vadászkutyaként vitték őket magukkal, valahányszor élelemért mentek - mondta a nőnek.

Gorzhak szavait hallva,még jobban urrá lett rajtam az az érzés,hogy igencsak nem voltak őszinték a szavai annak a tűzokádó törzsbeli orknak..és ahogy a fák hangjai is egyre jobban veszélyt jeleztek,óvatosabban lépkedtem az elöttünk álló ösvényen..

-Kicsim..menj előre..nézz körül..a szemeddel fogok látni..valamit érzel te is...keresd a nyomokat..a közelben vannak valakik..-üzentem a tigrisemnek és amint eliramodott a fák között ,a férfihoz fordultam..

-Mellon előre megy és körülszimatol..valamik,vagy valakik nem messze lehetnek..a növények is vészjoslóan "beszélnek"erről a helyről..de majd a Tigrisem szemeivel többet láthatok..segít felfedezni észrevétlenül..mert rossz érzés fogott el abból az irányból...-néztem Gorzhakra,és ahogy a varázslatom elkezdödött ,lassan Mellon szemeivel láttam az ösvényt,és amerre haladt..
..de a megérzésem sajnos beigazolódott..mert tényleg volt arra valami..csak még nem tudom,hogy pontosan mihez is hasonlatos..

Az ork egy pillanatra elcsodálkozott, mennyi mindenre képes használni a természetet társnője. Olyan, mint egy sámán - döbbent rá, és valóban hasonlóan használta mágiáját a növény- és az állatvilág felé, ahogy egy ork sámán tenné. Legalábbis Gorzhaknak így tűnt, de biztosan voltak különbségek.
Rákérdezett volna, pontosan hogyan lép kapcsolatba a természettel, de nem ez volt az alkalom efféle dolgokat megvitatni. Mostantól kezdve folyamatosan résen kellett lenniük. Gorzhak biztos volt benne, hogy követik őket. És igaza volt.
Egy darabig mentek előre, már a fák kezdtek eltünedezni, az aljnövényzet kikopni, mikor az ork mozgást látott a szeme sarkából. Valaki - vagy valakik - lapultak a hatalmas sziklák között a hegyoldalon. Úgy száz méterre előttük látta Mellont, aki valószínűleg Alia kérésére előre ment felderíteni.
- Figyelnek bennünket. Azt akarják, hogy elvezessük őket az Otoruxhoz. Viselkedj természetesen, mintha nem tudnál róla - mondta neki halkan, de nyugodtan. Lehet, hogy csak el akarták tenni őket láb alól, de Gorzhak valószínűbbnek tartotta, hogy a farkas és a tigris szaglására és látására bízták a nyomkeresést és biztos távolból követték az állatokat. Amikor Mellon és Kósza megtalálja nekik a legendás szarvast, megkísérlik majd eltenni őket láb alól, hogy övék lehessen a zsákmány.
- Ha megtaláljuk a szarvast, készülj fel, hogy meg is kell védenünk. Ezek azt hiszik, mi majd megöljük nekik az Otoruxot és ők szépen elvehetik a tetemet - halk morgás tört fel a torkából. - Higgyék csak. Majd mikor kitépem a karjukat és agyonverem őket vele, akkor majd rájönnek, mekkorát hibáztak.

Mellon szemével láttam,és olyan valóságosnak is tünt Gorzhak szavai,miszerint követnek minket..
De nem egyszerűen csak figyelnek,hanem a szarvasra is fáj a foguk?

-Igazad lehet..igyekszem természetesen viselkedni,mint aki észre sem venné!-mosolyogtam az orkra..és az ösvényen úgy haladtam tovább,mint aki nem sejt semmit...

-Ha esetleg előre küldeném a tigrist,akkor a sziklák mögé érhetne..ezzel meglephetnénk a lesben állókat..úgy sem tudnának mit kezdeni ,ha különválnánk,és több helyre kellene figyelniük?Mit szólsz hozzá?-súgtam a férfinek ,miközben kezdtem újból a fák hangjaira figyeltem,hátha tudnak "mondani"valamit..

De szerintem a férfi is nagyon jól tudja ,hogy miféle harcmodorral rendelkeznek..és ha sikerül a megzavarásuk,akkor talán meglepetést is okozhatunk nekik..

Gorzhak visszamosolygott Aliára, aki igazi veterán módjára ugyanolyan vidáman és derűsen baktatott, mint eddig. Felvetette, hogy a tigrist ráküldve meglepehetnék a Tűzokádókat. Gorzhak elgondolkodott.
Nem tudták pontosan, hányan vannak és milyen szakaszokon állított a főnök őrszemeket. Talán amíg ezek figyelik őket, addig mások keresik tovább a szarvas nyomát. Ha azokat beérik, akkor a Tűzokádók komoly létszámfölényben lesznek, és nagy valószínűséggel lerohanják őket. Afféle túlerővel még az óriásfarkas és a tigris sem tudott mit kezdeni, nekikrohanhatott akár tizenkét ork is.
- Nem tudom, hányan vannak. De talán az lesz a legjobb - aztán egy kis szünet után még hozzá tette:
- Kell valami elterelés. Hmm... Kósza - suttogta a farkasnak, aki szintén érezte a veszélyt és próbált nyugodt maradni, gazdáját utánozva. Csak annyi látszott, hogy fülel barátja hangjára. Gorzhak próbált nem vigyorogni.
- Halott vagy! - suttogta neki, mire a farkas felnyüszített és összerogyott pár remegő lépés után, és halkan nyüszögött a hideg földön. De a szeme vidáman csillogott. Gorzhak odarohant hozzá és elkezdte tapogatni, sérülés után keresve. Mindez persze színjáték volt.
- Valamelyik troll biztos megrúgta, talán belső vérzése van! - kiáltotta Aliának - aki Gorzhak reményei szerint vette a lapot. Az ork mélyen az elf szemébe nézett. Csak játsszd Te is a szereped - sugallta a nézés.

Gorzhak jó ötletnek tartotta ,hogy Mellont előre küldjem..és még ki is talált valami "pluszt"ami még hihetőbbnek hatott a kis elterelésünkhöz...
..és igyekeztem nagyon is "venni a lapot".

-Jajjj...-rohantam a Farkashoz,úgy téve,mintha nagy baja lenne,és színlelve a gyógyítás művészetét,mert most elég azt láttatni,hogy mintha..

-Biztos megsérült szegény..el kellene vinnünk valamiféle helyre,ahol eltemessük...sajnos nincs remény..-néztem a férfire,és elég hangosan mondtam,hogy esetleges kiváncsi füleknek is jól hallható legyen..-de alig láthatóan Gorzhakra kacsintottam,hogy a kitalált színjátékot értem..és segítek a tervben...
-Most mi tévők legyünk?..igy nem hagyhatjuk itt?

Gorzhak legszívesebben hangosan felnevetett volna, annyira remekül kapcsolódott be Alia a színjátékba. A helyzet súlyossága ellenére a szája remegett is, annyira próbálta visszatartani a kirobbanó nevetést, de remélte, úgy látszik, hogy a visszafojtott sírás okozza.
- Nem! Ő a leghűbb társam, még nem mehet el! - kiáltotta indulatosan és belemarkolt Kósza dús bundájába. A karjait sikerült remegésre bírnia, ahogy lehajtott fejjel nézett a farkasra, aki kitartóan nyüszített.
- De hát mikor sérült meg? Egyszer sem láttam! Ősök, lehet, hogy valami kór emészti? - nézett kétségbeesetten Aliára. Úgy vélte, nem láthatják a száját, ezért gyorsan odasúgott Aliának.
- Mellon hogy áll? - azzal visszafordult Kószához és az állat pofáját kezdte el simogatni, mintha csak valami kisdedet dédelgetne álomba.
Remélte, hogy a tigris hamarosan végez, mert nem tudta, meddig tudják húzni még ezt a kis színjátékot, mielőtt gyanússá válik a kémeknek.

//Kicsit rövidke, elnézést >

A kis színjátékunk, úgy látszik elég jól alakúl..

Amint közelebb hajoltam én is a farkas felé,és Gorzhakhoz közel,így tudtam súgni én is ,hogy- Mellon elég jól halad...már körbejárta a környéket,és a szikla mögött látott jó pár orkot..úgy egy tucatnyian vannak..-mondtam halkan a férfi fülébe,remélve,hogy van valami ötlete a továbbiakra..

Jól működik ez az elterelés..mert hamarosan visszatér a Tigrisem hozzánk..és mivel nagyon jó lopakodó,hangtalanul jár..és nemsokan tudják észrevenni..

-Jajj szegényke...jól megsérült...-eresztettem el az újjabb megjegyzésemet..egy nagy sóhaj mellett,hogy még hitelesebb legyen..és közben alig tudtam visszatartani a nevetésem,mikor megláttam a férfi grimaszát a nevetése visszafolytása láttán..

..ez nem lesz semmi!-gondoltam,és igyekeztem a lehető legkomolyabb képpel nézni a magam előtt fekvő Farkasra..
....csak el ne nevessem magam..

Gorzhak elborzadt a válasz hallatán. Egy tucat?! Tizenkettőt nem tud észrevétlenül levadászni még Mellon sem! - gondolta, közben igyekezett visszanyomni a pillanatnyi pánikot. Valamit gyorsan ki kell találniuk, ez nem mehet így sokáig.
Talán ha Kósza "meghalna", akkor tovább indulhatnának, és amíg a tigris elkezdi az aprítást ők becsatlakoznak, Kósza pedig meglepetésként ront rájuk a másik oldalról. Ez tűnt a legveszélytelenebbnek, de így sem lesz könnyű dolguk.
Ráborult a farkasra és halkan suttogva hadarni kezdte a tervét.
- Most Kósza kileheli a lelkét, mi pedig úgy teszünk, mintha tovább állnánk, őt itthagyva. Közben Mellon támadásba lendül, mi pedig támogatjuk innen, az íjunkat használva. Amíg el van terelve a figyelmük, Kósza a másik irányból közelíti meg őket és meglepi a rohadékokat. Így is nagyon nehéz dolgunk lesz - mondta egy szuszra, komoran. Aztán hirtelen támadt még egy ötlete.
- Nem tudom, meddig terjed a kapcsolatod a növényekkel, de talán meg tudod kérni a fákat, hogy gyökereikkel szegezzék őket a földhöz, hogy még nagyobb legyen a zavaruk. Ha ezt meg tudod csinálni, talán még túl is éljük ezt - mondta és megengedett egy halvány mosolyt. Bízott Alia képességeiben és rátermettségében és szívből örült, hogy egy belevaló útitrásat talált; ha egyedül lett volna, halott lenne Kószával együtt, ha pedig valam inyámnyila bérelte volna fel, az is fűbe harapott volna, talán már a trolloknál.

Ahogy meghallja Gorzhak ,hogy hányan vannak a kiváncsi szemek,akik követik minden mozdulatunk,elég sápadtnak látom..de én csak egy mosollyal nyugtatom meg,hogy nincs mitől tartani..

-Jó ötlet,hogy Koszát "itthagyjuk",és nélküle megyünk tovább ,mert így azt hiszik,hogy fogyatkozunk..de közben Mellon igencsak hangtalanul tud mozogni..-súgtam a férfinek..miközben megmosolyogtatott a fákkal és növényekkel való kapcsolatom "találgatása..
-Teljesen és akadálytalanul tudom "mozgatni"vagy éppen irányítani a gyökereket és az ágakat..de a földet is,ahogy a sziklákat...amit csak szeretnénk..de szerintem a nyilaimnak sem fognak túlzottan örülni..-..most indulhatunk is ,ha gondolod...mert már hallom,hogy elég türelmetlenek is a "vendégeink".-mosolyogtam a férfire,és ahogy az alkalom eljön,már a kezemben is van az íjam...

Gorzhak bólintott, majd rádőlt Kószára és a fülébe súgta orkul:
- Aludj, majd hívlak testvér - és a farkas engedelmeskedett, egy nagy szusszanással lehunyta a szemét. Még vett egy nagy levegőt, óvatosan, és benn tartotta. Gorzhakot az ilyen pillanatok elkápráztatták, még ennyi együtt töltött idő után is döbbenetes volt ráébredni, mennyire értelmes az óriás farkas, és mennyi mindent megért.
Lassan felállt, egy pillanatig még nézte Kósza "holttestét", majd egy szó nélkül megindult az úton.
- Ez eddig jól ment - mondta halkan, közben világfájdalmas arckifejezést erőltetett az arcára, még a járásába is teljes életkedvtelenséget erőltetett, mint akinek mindegy, él-e vagy hal. Remélte, bevették a trükköt.
- Amint Mellon kész a támadásra, használd a gyökereket is, hogy megbénítsák. Én felrohanok a sziklákon segíteni Mellonnak és Kószának, te fedezz nyílzáporral. Így talán túl is éljük - mondta, de visszafojtotta a mosolyt. Ha sikerül életben maradniuk és megtalálniuk az Otoruxot, remélte, leülhet ezzel a különleges nővel beszélni. Képességei, mágikus és harci egyaránt bármelyik ork harcosnő becsületére váltak volna.

Lassan lépkedtünk és úgy téve, mint aki mély fájdalommal lenne...Kószát "sirattuk",hogy ott kellett hagynunk szegény párát..

Amint a színjátszásunk a következő "jelenetéhez"érkezett..Mellon már megkerülte a fák árnyékai közt a sziklát,és a hátuk mögött volt,csak a jelemre várt..

Aztán,ahogy megvan a jel,akkor indítom is a fák ágait és a gyökereit,hogy felkússzanak e sziklára és aztán az orkokra is,hogy rátekeredjenek a testükre,s lefogják őket szorosan..

Ahogy Gorzhak támadásba lendül,jelzek Mellonnak,és én is útjukra engedem a nyilaim...
De ha menekülőre is fognák a tűzokádók "csapata"..akkor szembetalálják magukat a földrengés varázsával,ami igencsak labilissá teszi a léptüket..a fegyelmezett támdásukat meg egyenesen lehetetlenné..
...már a gondolattól is mosolyra húzódik ajkam..és belevetem a támadásba magam,ahogy a tigrisem is hátteret ad a meglepetésünkhöz...ahogy Kósza is csatlakozik a férfihez..