Gorzhak mereven maga elé nézett, de a fülét hegyezte és amint meghallotta a tigris üvöltését, valamint fajtársai óbégatását, megindult.
A sziklákon ugrált fel, amilyen gyorsan csak bírt, nehogy észrevegyék véletlenül, de ennek csekély volt az esélye, mivel Alia remekül elterelt Gorzhakról a figyelmet. Mikor már csak három lépés távolságra volt egy csapdába esett tűzokádótól, füttyentett egyet Kószának.
A farkas talpra ugrott a tetszhalottságból és rohanni kezdett vissza az ösvényen, hogy arról letérve oldalról közeledjen a Tűzokádók felé.
Az ork azonnal levágta az elsőt, majd lebukott, mert Mellon épp átugrott a fej fölött, hogy elkapjon egy ellenfelet.
A terv szinte hibátlan volt, egymás után hullottak, mivel csapdába voltak esve és már Kósza is beszállt az öldöklésbe. Gorzhak fejébe befurokadott egy kis hang, ami azt hajtogatta, ez nem becsületes harc, nincs is esélyik visszatámadni, de elhesegette. Valakit orvvul levadászni hátulról még kevésbé az, márpedig ezek ezt tervezték vele és Aliával. Úgyhogy a kegyelem fogalmát pillanatnyilag elfelejtve kaszabolt, Alia pedig kitartóan repítette a nyilait, az utolsó orkot mondhatni "elcsente" Gorzhak orra elől.
- Hé, az az enyém volt! - kiáltott le neki nevetve, majd körülnézett. Egy Tűzokádó sem maradt, Mellon és Kósza véres szájjal, de büszkén szuszogtak. Gorzhak lesiklott a sziklák között, vissza Aliához.
- Ez... sokkal könnyebb volt mint vártam. Nélküled nem sikerült volna - mondta és a nő vállára tette a kezét, büszkén mosolyogva.

Ahogy a nyilaim belefúródtak a megbéklyózott testekbe,szinte már csak az üvöltésük lehetett kivenni a nyöszörgésük mellett..
A férfi nem torpant meg,sőt inkább egyre nahyobb elszántsággal kaszabolta le az ork "társait"..
Valahol szánalomra méltók voltak..és nekem sem a gyilkolás az,mi elsődleges...de most az életünk volt a tét,nem pedig az irgalmasság...

..bár egyet jó lett volna "megkímélni"..mert lehet,hasznos dolgokat tudtunk volna kiszedni belőle..
De csak néztem szomorúan a holtakon,és azon gondolkoztam,hogy mennyi értelmetlen halál..

A gondolataimból Gorzhak szavai "hoztak"vissza..és dicsérete.
..bár nem hiszem,hogy nekem ennyi érdemem lenne,hogy elismerést és dicső szavakat mondjanak nekem...csak tettem a "dolgom"..
Mosoly lett arcomon,de inkább az hozott zavarba,hogy a vállamra tette a kezét...nálunk,elfeknél nem nagyon szokás a testet"érnteni"...de betudtam,hogy ez valami ork szokás..és az elismerés jele lehet..

-Te sem panaszkodhatsz,Gorzhak..ahogy Kósza is fölöttébb jó harcos!..és közösen sikerült!..-néztem rá kedvesen,és Mellonnak a nyakához bújtam,hogy megdicsérjem és szeretgessem kicsit az én Kicsikémet...mert nagyon sokat köszönhetünk a Barátainknak is..

-Már csak a szarvas nyomára kellene bukkannunk...de most a nyomait lehet,elvesztettük ..de az is lehet,hogy még valamelyik Tűzokádó ork él még..és tőle megtudhatnánk valamit...-néztem a férfire kedves mosollyal,miközben a hátamra raktam az íjam,és indulásra készen,ha itt már nincs több teendőnk..

Gorzhak elvette a kezét Alia válláról, mikor a nő zavartan odakapta a tekintetét. Kissé Ő is zavarba jött, nem értette, mi lehet a baj. Igyekezett betudni annak, hogy Alia egyszerűen csak nem szereti, ha megérintik, nem pedig hogy egy ork nyúl hozzá. Épp válaszolni akart, mikor Kósza odaügetett hozzájuk és megszaglászta Aliát, majd finoman megnyalta a kezét. Csak megkedvelted - gondolta és megvakargatta az óriásfarkas füle tövét.
Alia ötletére, miszerint ha életben maradt valamelyik azt kikérdezhetik, csak a fejét csóválta.
- Még ha van még valamelyikben némi élet, amit kétlek, akkor se fog mondani semmit. Úgyis tudja, hogy megfog halni, ezért nincs mit veszítenie. Nem fogja elárulni a klánját - mondta egy grimaszt vágva. Voltak becstelen orkok, az igaz, de a Tűzokádók voltak talán a legbüszkébbek a hovatartozásukra és eszük ágában se lett volna köpni.
- A legjobb, amit tehetünk, hogy tartjuk az irányt és nagyon odafigyelünk, hátha újra megtaláljuk a nyomot - mondta és remélte, hogy így lesz. Nagyon nem akarta, hogy végleg elveszítsék a szarvast, és biztos volt benne, hogy Aliának még rosszabbul esne.

Egy picit zavarba ejtett a férfi érintése,de nem volt bántó..csak furcsa..de aztán odajött hozzám Kósza,és megnyalta a kezem..és ez nagyon édes volt tőle..
Mosollyal néztem rá a férfire és aztán a Farkasra is..
-Nagyon aranyos!-nevettem csengő hangon,és ha engedi a farkas,akkor megsímogatnám a buksiját..

Az ötletemre,miszerint egy tagot,kihallgatnánk,ezek szerint nem volt valami jó húzásom,bár jó lett volna kiszedni belőle valamit..de igaz,nem ismerem annyira az orkokat,hogy ezt tudjam róluk..

-A növények megmondják,hogy merre is induljunk a szarvas után..de szerintem pihenni is kellene kicsit..ha találnánk egy helyet,ahol kifújhatnánk magunk..az nagyon jó lenne..-néztem kedvesen a Társam szemébe és ha beleegyezik,akkor kereshetünk is valami kis nyugodt tisztást..és pár falatot enni sem lenne hátrány..

Kósza vakkantott egyet és farkát csóválta, mint egy kutyus és szemmel láthatóan élvezte, ahogy a fejét simogatták.
- Te hízelgő dög, te - mondta neki Gorzhak, de szeretetteljesen. Kósza arcon legyintette a farkával, talán szándékosan és az ork felnevetett.
Alia kérte, hadd pihenjenek és Gorzhak bólintott. Ha van egy módszere, amivel bizonyossággal ismét megtalálják a szarvast, akkor úgy vélte, kipihentebben könnyebben megy majd. Ráadásul a Tűzokádó kémek nagy részét most kiiktatták, egy darabig nem lesz mitől tartani.
- Hogyne, ránk fér már - egyezett bele és Kószához fordult. - Keress tisztást testvér! - mondta neki, és a farkas meglódult előre.
Ahogy követték a szaglászó állatot, Gorzhak ismét Aliához szólt.
- Mellon még mindig nem kedvel engem? - kérdezte és a nő mellett lépkedő tigrisre sandított. Szerette volna megérinteni, de nem akart tiszteletlen lenni, meg még a kezeire is szüksége volt, márpedig Mellon minden bizonnyal leharapta volna mind a kettőt.

Nagyon édes volt a Farkasa Gorzhaknak,és láthatóan jól esett neki a vakargászásom..

Hamarosan el is indultunk keresni egy pihenőhelyet..és ahogy haladtunk egymás mellett,a férfin láttam,hogy Mellon felé néz,és aztán meg is kérdezi,hogy kedveli-e őt a Kicsikém..

-Mellon nem nagyon barátkozós fajta..büszke és önnáló természet..de ha szeretnéd megsimogathatod-néztem rá kedvesen,és közelebb hívtam a tigrincsemet..

Mellon lehajtotta a fejecskéjét,hogy elérje a férfi,és engedte,hogy hozzá érjen..
..Éreztem azt,hogy Mellon nyugodt volt,és cseppet sem mordult az orkra..mert nagyon jól tudta,hogy engem nem bánt a férfi,és ez egyenlőre nem adott okot rá,hogy támadóan viselkedjen vele..
..egy kicsit megkedvelte..de azért távolságot tartott vele..és ha már nem is mordult rá,az egy jó jel a férfinek..talán még tényleg megkedveli...

Gorzhak hitetlenkedve nézett Aliára. Tényleg hozzáérhet anélkül, hogy ebéd lenne valamelyik végtagjából?
A tigris oda is jött hozzá, és Gorzhak lassan, nyugodtan a nagymacska busa fejér tette a tenyerét, és végigsimított egy fekete csíkon. A bundéja tömött volt, de puha, és az egész testéből sugárzott az erő. Hasonló érzés volt megérinteni, mint Kószát. Párszor végigsimított az állat homlokán, majd elvette a kezét.
- Köszönöm - mosolygott hálásan, Mellonnak és Aliának egyaránt címezve a köszönetet. Ekkor Kósza szemrehányóan felvonyított a fák közül. Gorzhak halkan felnevetett a farkas féltékenységén, de hamar rájött, hogy csak talált egy tisztást és türelmetlen volt.
Itt, a sziklás részen egy igazi idilli kis hely volt, zöld fűvel és pár fehér virággal, a közelben patak csordogált.
- Ez remélem jó lesz - mondta Aliának. Kósza láthatóan felpörgött, épp egy nagyobbacska fúpamacson hempergett.

Mellon elég jól "viselte"a simogatást,és aranyosan még le is eresztette a fejecskéjét,hogy simíthassa a férfi..
-Nagyon szívesen-nevettem rá kedvesen,és ahogy elértük a tisztást,mit Kósza "talált"nekünk,Mellont "útjára" engedtem mellőlem,hogy Ő is kedvére futkározzon vagy pihenjen ..bár sohasem távolodunk el egymástól ,de néha nagyon jól esik az önfeledt játék,ahogy most is...

-Szép helyet talált a farkasod!-néztem rá elismerően,és az egyik szélső fáknak az ágait"kértem"hogy egy hintaszékké formálják nekünk a gallyaikat,és egyet a férfinek is,ha elfogadja,eme pihenő helyet...
Amint készen lettek az ághinták,bólintva mutattam az orknak,hogy üljön bele bátran..és én is elfoglaltam az enyémet..és néztem az önfeledt hempergőzésüket a Barátainknak..
.. boldogság kerített hatalmába,ahogy láttam őket játszani..

A nagymacska is csatlakozott a hempergéshez, igaz, Ő sokkal elegánsabban és Kószától távolabb. A kutya meg a macska hiába, de nem jönnek ki egymással.
- Mindig rábukkan a legjobb helyekre, fogalmam sincs, hogy csinálja - mondta Aliának, aki közben varázsolt valami... függőágyat? Vagy lengő padot? Gorzhaknak el kellett gondolkodnia, minek hívja a többi nép ezt az ülőhelyet. Hintaszék! Az az.
Hitetlenkedve nézte, ahogy az ágak összetekerednek a nő kérésére, és kényelmes, hangulatos ülőhellyé állnak össze.
A sámánok nem ilyenekre használták a varázslataikat, de amennyit megtudott Aliától, hasonló elven működik a varázslatuk; kérnek, nem pedig parancsolnak, és a természet szellemei a jószándékot megérzik és eleget tesznek a kérésnek.
Hátradőlt a faszékben és Ő is figyelte egy darabig a két állatot. A csend nem volt feszült, inkább kellemes volt. Aliára sandított, aki önfeledten mosolygott. De Ő mindig mosolygott, egalábbis ahogy Gorzhak megfigyelte.
Azon kapta magát, hogy az elf száját nézi, így kissé elfordult, hogy ne legyen ijesztő vagy kínos. Nem akarta tönkretenni a pillanatot. Bírj magaddal te ostoba - korholta magát. Akármilyen biztonsgban voltak most, nem állhattak le enyelegni. Ráadásul szinte biztos volt benne, hogy Aliát elf lévén nem érdekelné egy ork.
De mégsem tudta kiverni a fejéből, ismét rá nézett. Megköszörülte a torkát és megpróbáld bókolni, de persze ork módjára, tehát inkább az erényeket emelte ki.
- Egy sámánra emlékeztetsz. Ők is kérik a szellemeket, hogy segítsenek nekik. Lenyűgöző, amire képes vagy - mondta és lágyan rámosolygott.

Nagyon örültem,hogy Gorzhak elfogadta a hintaszéket,mit "kértem"a fáktól..és mindketten néztük a játszadozó Állatkáinkat..egyszerűen boldogan néztem ahogy hemperegnek és futkároznak a szép pázsiton..

Egy ideig néztük őket,és aztán,mintha éreztem volna két szempárt rajtam,amint egy pillanatra "megakadt"volna rajtam..de aztán mégsem..

-Lehet,igazad van..bár szerintem a Sámánok más "fajta"varázsokat képesek a Természettel .mint ,mi Elfek..
Talán hasonló,mert a fák,növények,állatok szeretete nem nagyon különbözik ..-de aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve ránéztem a férfire,és felugrottam ültömből..

-Ilyet nem hiszem láttál még a Sámánjaitoktól-mondtam mosollyal az arcomon..és a tisztáson körbenéztem,és észrevettem valamit...

A fák lombjain megannyi kékszárnyú Naplepke pihent..
s lehunytam szemem,úgy "hívtam"őket,egy "táncra",hogy a tisztás felett repüljenek ,s naptáncukkal elegettettek a kérésemnek..és mikor felreppent a milliónyi kékség az égen,akkor már csak a csillogó szárnyaik járták a táncuk..
..ilyet talán nem látott még a férfi..mert nem sokan tudnak az állatokkal így kommunikálni..csak hozzám hasonló,Idomárok...
..aztán az arcára néztem,és vártam a hatást..
Aztán egy nagy mosollyal táncoltam én is a csodálatos lepkék között..

Gorzhak rábólintott. Valószínűleg ez lehet a helyzet, hiszen a sámánok nem feltétlenül közvetlenül egy adott növényhez vagy állathoz szóltak.
- Igaz. Egy sámán a vizet, a tüzet, a szelet és a földet hívja, általában valamilyen természeti jelenséget kérve. Ilyenekre nem használják. Bár nagyon jó lenne - vallotta be egy vigyorral. A különbséget most már annyiban látta Alia és a sámánok között, hogy Alia folyton használta a varázslatát a legapróbb dolgokban - mint ahogy most is, temérdek lepkét röptetett éppen és táncolt köztük, amit Gorzhak elkápráztatva nézett -, a sámánok viszont csak szükségben hívják az elemeket segítségül. Nem is hitte, hogy a föld hajlandó lenne hintaszéket csinálni egy sámánnak gyökerekből. Bár ő nem volt sámán és ilyenkor nagyon sajnálta.
Ahogy nézte Aliát, rájött, hogy feltudna falni egy lovat.
- Nem vagy éhes? Kósza elmehet vadászni - mondta.

Az önfeledt táncban tényleg eszembe sem jutott,hogy rég nem ettem egy falatot sem,és mikor a férfi felvetette ezt a kérdést,meg is kordult a pocim..amire csak nevettem egy nagyot és bólintottam,hogy tényleg jól esne pár falat...

Mellon is "kéredszkedett",hogy valami vad után nézzen az ebédjéhez is...így csak üzentem neki,hogy menjen nyugodtan..úgyis megtalál,mikor visszatér..én is itt leszek.

-Éhes vagyok,igen-bólintottam a férfinek,-Valamit haraphatnánk..

-Mellon is étek után néz-mosolyogtam rá..

Gorzhak füttyentett Kószának, aki azonnal odaügetett hozzá. Elküldte vadászni, Ő pedig addig nekiállt egy kis tábortüzet készíteni. Igyekezett úgy elrendezni az ágakat, hogy csak egy keskeny füstoszlop szálljon fel, nehogy észrevegyék őket.
- Tudod, szerintem csak annyi a különbség a Te és a sámánok mágiája között, hogy ők nem használják a mindennapokban - mondta közben Aliának, két botot dörzsölve. A szikra kipattant és hamarosan már ropogott is a tűz.
- És még az, hogy ők nem egy kimondott növényhez vagy állathoz szólnak, hanem egy elemhez. Ha azt akarnák, hogy hulljon le az alma a fáról, nem azt kérnék, hanem a Föld Szellemét - magyarázta. Kósza ekkor visszatért, és úgy tűnt, nem vadászott, hanem halászott, szájából három hatalmas pisztráng lógott.
Letette Gorzhak mellé, aki a késével nekiállt lepucolni a pikkelyeket.

Ahogy említésre került az evés gondolata,meg is kordult a pocim..és ahogy a férfi készítette a tűzet,néztem milyen precízen rakja az ágakat,hogy a lehető legkevesebb füst szálljon fel az esetleges hívatlan vendégek miatt..

-Én a mindennapokban használom a mágiát,mert az az Erdő és a Természet része,ahogy a levegő,a Föld,és a Víz és a Tűz is..de mellette még az állatok és minden apró kis élőlény is ..de részei vagyunk a mindennapoknak mi is ,Orkok,Elfek,Emberek Selfek,Oawák,Törpök..és számtalan faj még,akik valamiféle szimbiózisban élnek a Természettel és vagy az Isteneik által..mind egyek vagyunk,ahogy egyenlőek is..-néztem mosollyal a férfire.
...és meg is érkezett Kósza a zsákmányával..finom pisztrángot hozott..
-Szerzek nyársat-és azzal elillantam ,hogy a közeli fák közelébe,hogy találjak a földön megfelelő hosszúakat..és közben megérkezett Mellon is.
...neki meg nyuszi volt az agyarai közt,és jó nagyot kacagtam,mikor megláttam..

Gorzhak felé fordultam,és szaladtam hozzá...
-Megékezett a sült pisztráng mellé a vadnyulas sült is.-és én meg nekiláttam a nyuszi előkészítésének a nyársra..

-Nagyon finom lakomának igérkezik-nevettem a férfire,és apró csipkelődéssel incselkedtem a pikkelyeket pucoló felé..de már alig vártam,hogy ehessünk..már nagyon éhes voltam..és szerintem Gorzhak is...

Gorzhak éppen igyekezett eltávolítani a halak gerincét egyben és a lehető legtöbb szálkát kiszedni, de közben Aliára is fülelt. Felhorkantott az utolsó mondatra és felnézett, grimaszt vágva.
- Ezt sokan nem így gondolják - de Alia elrohant nyársakért. Talán jobb, ha nem is hallotta, amit mondott. Szinte minden lény lenézte az orkokat, sok ork lenézte az oawákat békés természetük miatt, és így tovább. Még maga Gorzhak sem gondolta, hogy mindenki egyenrangú lenne, de nem fajonként osztotta be ezeket, hanem egyedenként.
- Vajon azok is egyenlőek és egyek, akiket csak a pénz érdekel? - kérdezte, miközben elvette Aliától a nyársat és félretette. Elővett a cókmókjából egy kis dobozt, amiben só volt. Egy ideje már hord magánál efféle ételízesítőket, az utazások során megszokta az idegen népek konyháját, sőt meg is szerette. Ráadásul nem tudta, Alia milyen képet vágna, ha nekiállni nyersen megenni az egyik nyulat. Vagy még élve. A népe sokszor nekiállt azonnal elfogyasztani az ételt, mindenféle előkészítés nélkül.
Bedörzsölte a halakat sóval és felrakta a nyársra.

Egyre finomabb illatok terjengtek a kis tűz felett,és ahogy az étel is kezdett ropogósra sülni,akkor már igencsak éhes voltam..és szerintem a Férfi is..

Közben Mellon is visszatért az újboli vadászatáról,amiről már a száját nyalva érkezett és egy elégedett horkantással telepedett mellém..

Aztán ahogy a készre sült halakat megkostoltam,érdekes ízre lettem figyelmes..
-Ez a hal nagyon finom!-elismerően biccentettem a férfi főzőtudása előtt..-Még a szálka is alig van benne!-izleltem tovább a sültet.

-Én azt hallottam,hogy a te néped nem nagyon süt meg dolgokat,inkább nyersen fogyasztják..bár ezt nagyon nehéz elképzelnem,mert szerintem a finom étek sütve a legizletesebb..bár biztosan csak én találom ennyire különlegesnek..de elfogadom,hogy sokféle nép másként tartja finomnak-néztem a férfire mosollyal,miközben falatoztam a finom pisztrángot..

Aztán,mikor befejeztem az étkezést,jóleső telitettséget éreztem a gyomromban,és odadöltem a tigrisem oldalához,hogy kicsit sziesztázzak.
...és közben figyeltem a férfit,milyen magabiztosan mozog a "tűz"körül..vagyis az ételek világában..

Lassan esteledett,és a Nap már lemenőben volt..csodaszép délután volt,és az égen a csillagok is kezdtek kitünni..

Gorzhak figyelte, ahogy a halak szépen elkészülnek. Hagyta, hogy Alia vegyen egyet először, Ő még előtte odaadta a harmadikat Kószának. Ő fogta, természetesen megérdemelte a jussát. A farkas leheveredett és teljesen belemerült az evésbe.
Az ork levedte a megmaradt halat, megfújta és kiharapott egy darabot a puha, omlós húsból. Felnézett Aliára, aki nagy lelkesedéssel falatozott.
- Hm... pedig csak megsóztam - dünnyögte és egy darabig csöndben rágódott az ételén. Mikor Alia megszólalt, ismét felnézett, kissé meglepetten.
- Ez így van, csak nem akartalak elborzasztani. Mi azt szeretjük, ha friss és véres a hús - mondta vállat vonva, aztán egy pillanatra elkomorodott.
- Ugye az én gondolataimban nem tudsz olvasni? - suta kérdés volt és viszonylag kései, de nem örült volna neki, ha valaki befurakodott volna az elméjébe. Nem hitte, hogy Alia ilyet tett volna, de óvatos természete diktálta, hogy kérdezzen rá.

Ahogy elmondtam,hogy mit gondoltam az étel evése közben,hogy miket is hallottam az orkok"szokásairól"..kissé meglepett Gorzhak felvetése,hogy gondolatolvasó lennék..
Nem nagyon értettem,ezt miért mondja,mert szerintem nem mondtam olyat sem ,ami bántó lehetett..de ezek szerint mégis?

-Miért gondolod ezt rólam?-fordultam felé kérdőn..-Nem tudok olyat tenni!..de ha meg is tudnám,akkor sem tenném meg!..-picit szomorúvá tett ez a kérdése,de biztosan nem bántásból mondta talán,de igazából nem értettem miért pont "ez" jutott most eszébe??!

-Tettem olyat,hogy ezt feltételezd rólam?-néztem rá ,és vártam egy kis magyarázatot..valahogy semmit nem értettem ..

Gorzhak azonnal észre vette, hogy összezavarta a nőt, máskor mosolygós szája lefelé görbült és a tekintetéből ki lehetett olvasni, hogy meg is bántódott egy kicsit. Egyáltalán nem ezt a reakciót várta és kissé tanácstalanül nézett a tűzbe. Még a végén felmérgesíti vagy elveszti a bizalmát, és azt nagyon nem akart. Vett egy mély levegőt, hogy megnyugodjon. A magyarázkodás nem volt az erőssége, de megpróbálta elmondani, ami miatt azt feltételezte róla, amit. A Vonyító bátorítóan elmosolyodott és megrázta a fejét.
- Nem, semmit. Csak pont azt járt a fejemben, nem kéne nekiesni a nyers húsnak, mert neked talán visszataszító és barbár lenne. És erre egyből mondtad, hogy hallottál erről a szokásunkról, mintha csak...ööö... megnyugtatni akarnál, az ellenkezőjéről - nyögte esetlenül és megvakarta a tarkóját, zavarában inkább a tűzbe dobta a hal ehetetlen részeit; a farkát és a fejét.
Aztán még gyorsan hozzá tette:
- Bocsáss meg. Bízom benned, csak a sok egyedüllét arra tanít, mindig légy résen. Még a barátaid körül is - kissé keserűen mosolygott Aliára, eszébe jutott hirtelen, hogyan árulta el egyik Vonyító társa.

Kicsit meglepett ez a feltételezése rólam,de aztán észrevettem,hogy igazából nem bántásként mondta,hanem valami rossz emlék merülhetett fel benne..bár nem tudom mi lehet az,és talán nem is jó felbolygatni a múltjából..

-Semmi baj..-mosolyogtam rá-Biztos te is hallottál minden féléket rólunk.-nevettem el magam végül ,amolyan "feszültségoldónak".

-Sok mendemonda kering a világban..és sokszor,mikor találkozol a másikkal,akkor nem is tudni,mi igaz,vagy éppen mi nem..így teljesen megértem a kétségeid is..de hidd el,hogy nem vagyok "mindenre"képes..-nevettem rá csengő hangon és ahogy felnéztem az égre..már esteledett..

...jól éreztem magam a férfi társaságában...mindig meg tud nevettetni..és tényleg sok minden van,mit tanulhatunk egymástól...főleg,hogy sok legenda is talán tévesen van lejegyezve......

Gorzhak érezte, ahogy a feszültség, ami a vállában és a halántékán felgyülemlett, szépen, folyamatosan szivárog el, ahogy Alia visszatért a mosolygós, nevető énjéhez.
Nekidőlt Kószának, aki időközben befalta a sült pisztrángot és elszunyókált. A nő kijelentésére elgondolkodott. Halott-e valami az erdei elfekről, ami említésre méltó? Semmi olyat, ami említésre méltó lenne, csupán sztereotípiákat; faimádók, a férfiakat és a nőket könnyű összekeverni, utálják az erőszakosságot és egyéb ilyen általánosító rágalmakat.
- Őszintén szólva, nem sokat hallottam rólatok. Csak azt tudtam, ami sajnos igaz, hogy az elfek többsége nem szívleli a népem, ezért inkább elkerültem minden fajta elfet. De nem hiszek a mendemondákban. Hiszek a fülemnek és a szememnek - vallotta be. Bár valószínűleg Alia volt az első erdei elf, akivel ilyen hosszan töltött időt és beszélt vele, sokan okoztak neki meglepetést.
- Az Oawák például nem dobnak hátast a macskagyökéntől, a kentaurok pedig nem esznek szénát - mondta vigyorogva, mivel ezekkel a népekkel huzamosabb időt töltött el, a kentaurok között még élt is pár hónapig.

A férfi ahogy hallom, elég keveset hallott rólunk elfekről,de talán ezen meg sem lepődtem..

-Elég "elszigetelten élünk Awyris erdejében,és közülünk nem nagyon sokan hagyják el a Hazánkat...

-Az Oawákról említetted,hogy nem igazán "hatásos" a macskagyökér..-nevettem egy nagyot,és picit huncutul javítottam ki a nyelvbotlását,-..mert az inkább nem a "macskamenta",amire gondoltál?..ismerem a gyógynövényeket,mert gyógyító is vagyok.
....de a többiben igazad van...sok tévhit és előitélet van sok elfben,de szerintem a Tieid közt is akad ,aki ellenfélnek tekinti a hegyesfülű társaimat...de nem vagyunk egyformák..és ez a jó!..-mosolyogtam Gorzhakra,és Mellonhoz bújtam,mert kicsit hűvösre fordult az este.
..s lassan teljes sötétség ereszkedett a kis táborunkra,és vele a tisztásra.

Gorzhak álmosan bólintott a bujkáló elfekre. Most, hogy jóllakott és nyugalmi állapotban volt, kezdte csak észrevenni, hogy bizony elfáradt. Egész nap meneteltek, leöltek két trollt és egy tucat orkot, nem is volt csoda.
Arra már végképp nem maradt ereje, hogy megállapítsa, a macskagyökér vagy a macskamenta a helyes kifejezés arra a növényre, amire gondolt. Horkantott egyet, és széttárta a kezét.
- Tudom is én, melyik az. A lényeg, hogy a népek hajlamosak elhinni minden marhaságot, amit hallanak - morogta és ásított egyet.
Hűvös szellő söpört végig a tisztáson, felborzolva a hajukat és az állatok szőrét. A csillagok egész halványan már világítottak az égen, ahogy az ork elnehezült szemhéjakkal felpislantott rájuk. Egy pillanatra elgondolkozott rajta, nem kellene-e őrszemet állítani, de rájött, hogy Kósza és Mellon azonnal felébrednek, ha veszély közeleg. Így hát lábát kinyújtotta a tűz felé és lehunyta a szemét, úgy mondta:
- Holnap remélem... - ásított még egy nagyot - ... a nyomára akadunk annak a szarvasnak - motyogta, és mást már nem igen volt alkalma hozzátenni, elragadta az álom.

Hamarosan csend szállt le a kis tűzünk mellé,ahogy lassan az álom is hatalmába kerített minket..de ahogy néztem a Gorzhakot,amint kinyújtózva feküdt Kósza oldalának dölve,az jutott eszembe,hogy mégsem olyan "különbözőek"vagyunk...mert mindketten a Barátaink bundájába burkolózva szenderedünk álomra,ahogy mindketten mindent megtennénk értük is..

Nem kellett nekem se sok idő,hogy lecsukódjanak a pilláim..és nagyon jóleső sóhajjal adtam át magam az éjnek,és vele az álmoknak..
Ahogy a férfi is édesdeden aludt,úgy én is mély álomba merültem,mert nagyon jól tudom,hogy Mellonra bármikor számíthatok,ahogy most el kell ismernem a mai nap után,hogy erre az ork férfire is!-mosolyodtam el,és szorosabbra húztam magam köré a köppenyemet,és hamar el is aludtam...

Reggel a Napsugár ébresztett,és Mellon morgása...és szerintem Kósza is érzi,hogy valami van a közelünkben...

A szél üvöltött és kegyetlenül tépázta a vastag bundába takart Gorzhakot. Nem tudta, mióta bukdácsol keresztül a hágón, miért és meddig tart majd, míg eléri a célját, de úgy érezte, minden egyes lépésnél ólomgolyók húzzák le lábait. Minden lélegzetvétel olyan volt, mintha késeket szúrtak volna a tüdejébe, a szakállába és az agyaraira jég fagyott.
Olyan jó lett volna lefeküdni és átadni magát a fagyhalálnak! De megállni sem bírt, valami hajtotta előre. Nem érezte semmilyét. Sem a végtagjait, sem a saját szívverését.
Ahogy vonszolta magát előre, szemét hunyorítva, hangokat hozott a süvítő szél. Alakok közeledtek a hóviharban. Hatan voltak, és ahogy egyre közelebb értek, Gorzhak végre meg tudott állni, és abban a pillanatban elzuhant.
Halálosan fáradtan feküdt, a hátára fordulva és egyre közelebbről hallotta a hóban ropogó lépteket.
Megálltak fölötte. Három Vonyító társa és farkasaik, kifejezéstelen arccal bámultak rá. Az arcukra vér fagyott, a ruhájuk szakadt volt, a tekintetük... halott. Élőholtak. Morogni kezdtek. Gorzhak levegő után kapkodott, próbált mondani valamit; hogy mennyire megbánta, mennyire sajnálta, hogy bár őt tépték volna szét. De egy szó sem jött ki a torkán, azok meg egyre hangosabban és agresszívabban morogtak.
Aztán egyszerre mind a hatan üvöltve rávetették magukat...

Gorzhak zihálva riadt fel a lidércnyomásból. Majdnem felugrott, olyan hirtelen szakadt ki belőle. Zavartan nézett körül, majd egy pillanattal később megnyugodott, mikor rájött, hogy csak egy rémálom volt. De a morgás, jött rá, a valóságból jött. Mind a két állat mély, hörgő hangot hallatott.
- Mi? Hol? - kérdezte Gorzhak Aliától ostobán, de a kardjáért nyúlt és talpra ugrott.