Helléna ismerősei boldogak voltak, ahogy híre ment hazaérkezésének. Ám őhozzá is elérkezik egy hír. Mognar azonnal látni kívánja. Amilyen gyorsan csak lehet, keresse fel!



-He-he! Silvermoon kisasszony! Magácskát nem könnyű utolérni. A múltkor csak szólt egy katona, hogy megérkezett, de már el is ment valahová az oawa falvak környékére. És az óta semmi hírem hol járt.
Néha legalább küldhetne üzenetet, hogy merre lehet elérni, mit csinál. Most megy tovább vagy van több ideje? Valamikor majd meg kellene ejteni a beiktatási ceremóniát, hogy a többi tanácstag is megismerhesse.

-Királyom, sajnálom a kellemetlenséget, pedig az emberektől küldtem üzenetet úgy néz ki a futár elveszett a hírrel, és természetesen amint lehet résztveszek az eseményen.
Uram kérem utitársaimnak adj szállást, míg itt tartózkodnak a városban, ők kísértek és óvtak utamon nagyon sokáig.
Majd kis szünettel folytattam:
- Nini welben és Királyöbölben voltam, hosszú és sok beszámolni valóm van neked....
Majdha Királyom is engedi beszámolok neki az utamról és fontosabb dolgokról, mint a bányáról, és a királyválasztásról az embereknél

Mognar felnevet, mikor a nő közli vele, hogy ha lehetőség lesz rá, akkor részt vesz saját beiktatásán. Nem az előbbi nevetésre hasonlított ez, amivel a megfedését bevezette. Inkább hasonlított egy tréfán való derülésen. Még ha nem jársz messze az igazságtól, ha úgy érzed, hogy nem a kedvére való volt ennyit várni erre az eseményre.
-Már mész is tovább vagy van egy kis időd? Épp összegyűltünk megtárgyalni néhány dolgot. Legalább hallunk néhány tanácsot tőled is. A barátaidról pedig majd gondoskodnak közben.
* A mélyben megbúvó birodalom tanácsterme arany kapuja kinyílik előttetek, mikor odaértek és két másik -idős- törpe már ott ül a sókristály barlangban. Nem pazarolták el a kifogyóban lévő kősótelepet a hegy mélyén, inkább meghagyta ez a nép egy vékony rétegben a falon különleges hangulatot varázsolva az egykori bányász helyen álló tanácsteremnek.
-Örülök, hogy visszatértél épségben. Egyik tanácsosasszonyunkat kiengedtük a felszínre és nem tért vissza élve. Aggódtunk őszintén megvallva, hogy hosszú távolléted mögött nem ugyan ez húzódik-e meg. -mondta a köszönéseket megelőzőleg a fiatalabbik.

-Természetesen ráérek uram-nézek kellemetlenül a király nevetése után és már az oldalán el is indultunk a tanácsterembe. Útközben kicsit aggódtam mi is fog odabent történni, még sosem voltam odabent és még sosem volt senki kíváncsi a véleményre idehaza, csak az utam alatt az emberek, de ők elég furák voltak ilyen téren..... Mindenesetre mentem és Mognar király jobbján érkeztem a nagy és hatalmas szemet kápráztató terembe, mely elkápráztató szépségű volt még a törpök birodalmán belül is...
Bent a két jól ismert tanácsos várt minket Heir és Goibur, majd Goibur köszöntött is amire igyekeztem felelni:
-Goibur Tanácsos! Örülök, hogy végre haza érhettem sok mindent történt Triin halála óta, az ő utolsó kérését teljesítettem, majd utána közbe jött ez meg az, jártam a bányánál és az emberek fővárosában is azóta.
Majd vártam mi következik, biztos nem az én élménybeszámolóm miatt jöttünk össze.....

A fiatalabbik tanácsos érezhetően az aggódás által vezérelve mondta a szarkasztikus mondatait, ám érezheted azt az érzést, amit Triin is érzett anno. Hogy nem szívesen engednek majd ki a felszínre.
-Nos, örülnék, ha ezekről is beszámolnál, amennyiben a tanácsra tartozik.
Lesz időnk bőven, hiszen csak egy napirendi pontunk van. Az erdei elfek nem sokat tesznek a déli kereskedelmi út féllendítéséért. Pedig többszöri ígéretünk van tőlük, hogy megpróbálnak nagy tételben fát szállítani.
Egyaránt hiány van bányafából és kohóba való faszénből.
* Mognar király karba tett kézzel leült a helyére közben és csendben figyelt.

Én is leülök a helyemre ha megmutatják melyik is az, majd a napirendi ponttal kapcsolatban folytatom a témát:
-Nos, engedelmükkel, akkor a napi rendi pont után beszélnék az embereknél történt fejleményekkel kapcsolatban. És a témára is térnék én is akkor, Szóval kereskedelmi utak fellendítéséről lenne szó... Fát szeretnénk tőlük venni, érdeklődnék mennyire jó áron vesszük tőlük, hiszen ha nem éri meg nekik eladni nekünk.... ésha jól tudom az országuk nagyon messze van tőlünk.
Mutattam rá az alapvetően nyílvánvaló okra, figyelve a többiek mit mondanak erre

Mindenki bólint, hiszen igen csak kíváncsiak arra, ami elcsábított eddig az állam ügyeinek intézésétől. Még ha érzik is belül, hogy jó okod lehetett rá. Ám hamar belevetitek magatokat a tanácskozás céljába.
-És vajon szerinted nekünk mit kellene ebbe tenni? Eddig is ennyiért vásároltunk fát bárkitől és ha előírnánk, hogy mostantól kezdve többért kell, akkor csak a keményen dolgozó bányászaink és fémmunkásaink termékét drágítanánk. Eddig is arra panaszkodnak más fajok mindig, hogy túl drágán dolgozunk. De amikor az ő termékeiket vásárolnánk fel töredék áron, akkor több fizetséget követelnének.
Pénz nem létezne Neminrán egyáltalán, ha mi aranyat, ezüstöt, rezet nem bányásznánk. És egyáltalán nem lennének kovácsok, ha mi vasat nem termelnénk ki. Bármennyire is elterjedtek a munkánk gyümölcseként, ezek különleges áruk. Amit nem igazán lehet pénzben kifejezni sem. Csupán létezik egy egyensúly, az én véleményem szerint, amiben ételt és más olyan cikket szállítanak ide messzi földről, amik megtermelésében meg mi nem vagyunk ügyesek. Cserébe kapnak vagy nyers vasat vagy hajlandóak kicsit drágábban fizetni a mi minőségi kovácsaink munkájáért.
* Mognar szavaira Heir csak bólintott. És ez egy sokkal mélyebb dillemát hozott szóba. A törpék -bár így talán soha nem mondják ki- nem képesek megtermelni a saját élő testük fenntartásához elég élelmet. És jó néhány más szakmában hagyatkoznak inkább más népekre. Ilyen például a bőrdíszműves. De ugyan akkor a felsorolásból hiányzik -mert nem fémként maguk a raydaniak is kevesebb fontosságot tulajdonítanak neki- a só, melyet egészen az orkok területén is tőletek ered. És ami nélkül ők sem tudnának életben maradni.
Ám az általad felvázolt logisztikai problémán valakinek gondolkodnia kell. Vagy ti nyújtózkodtok a felszínre egy ötlettel vagy más népektől várjátok el, hogy továbbra is a hegységetek felszínén található piacokig elhozzák a számotokra fontos anyagokat. Ezeken a település nélküli eladóhelyeken találkoznak a föld mélyén élő törpék más fajok kereskedőivel, hogy ne keljen beengedni őket a mélyben húzódó országotokba.
Leila és Lola közben a cirkusszal együtt belépett a nagy vaskapun, melyet idejövet engedélyezett nekik Mognar király veled való beszélgetés közben. Így azon ritka nem törpék közé emelkedtek, akik belülről láthatták ezt a lenyűgöző birodalmat.

Éreztem a következő javaslatomra hőzöngés és leszólás is várható irányomba, de tény ami tény amit mondani készülök túl nyílvánvalóan egyszerű és ugyanakkor kíváló probléma megoldás, egyben a birodalom nyitását eredményezné:
-Van egy ötletem: mi lenne ha nem csak a hegy fölött lenne kereskedelmi posztunk... A világ többi részén is nyithatnánk magunknak kalmár telepeket és a saját karavánjainkat járathatnánk körbe a világon, ők tudnák szállítani a mi kereskedelmi cikkeinket és természetesen jó áron másnak az áruját is amiből ugyanúgy hasznunk származna... Nem köthetjük le magunkat idelent, ha a kereskedelmi partnereink nem szállítják az élelmet vagy a fát. Vegyük át a kezdeményező szerepet és kereskedőket küldjünk ki emiatt a felszínre!
Persze ezzel felmerülnek problémák, hogy ki védi meg a karavánokat:
egyértelműen kezdetben a mieink..... majd utána zsoldosokat is vehetünk fel.
Királyom, Tanácsosok gondoljanak bele, ha a többi faj kereskedőinek nem kell idáig elhozniuk az árut, nem kérhetnek magas árat, és mondjuk az orkoktól az emberekig a fennmaradó szabad helyen szállítjuk az ő árujukat is, mellyel hasznot képzünk. Ha ráadásnak függetlenné tesszük egy idő után a felszínre irányuló kereskedelmet a fellendülés után, az állam pénze a mieinknél marad és ők majd kiharcolják a jobb árakat. Nyitnunk kell a világ felé, mertha minden így marad ez a probléma nem hogy nem oldódik meg, de még súlyosabbá is vállhat!

A mondandóm a végére túl buzgó és lelkes lett éa közben fel is álltam, ezzel is hangsúlyozva elhivatottságomat a jó ötlet mellett. Komolyan hiszem, hogyha a világkereskedelem rajtunk keresztül folyna az nagyban megnövelné az irányunkba érkező dolgokat... és persze ha szállítást is vállalunk abból sok jövedelem származna amiből sokmindent lehetne fedezni, nem kell következésképp a mi ércünkből származó aranyat és ezüstöt adni az árukért.

Goibur és Mognar csak a szakállukat simogatták, miközben hallgattak téged és látszott a szemükben, hogy nem tetszik. Az egész törpe birodalom arra épül, hogy ide le senki nem tud lejutni, akinek nem engedik meg. És ezért itt biztonságban van a nép. A Helly által felvázolt stratégia magával hozza, hogy a kereskedők tömegei járják az utakat a felszínen és ezért ők védtelenek, a királyság pedig ezeken a pontokon támadható lenne.
-Ha jól emlékszem, akkor nem is olyan régen történt, hogy Astelath lezárta az utakat felénk, amiért mi az orkokkal jól együttműködtünk. És a raktáraink majdnem kiürültek, éhínséggel fenyegetve. Egészen addig, amíg a királyok találkozóján ki nem lettek beszélve a nézetkülönbségek Braslov miatt.
Van elég öszvér a hegyekben, hogy megpakoljuk őket. Ha mi kereskedünk, akkor mi diktáljuk az áruk forgalmát. És nem vághatnak el minket a létfontosságú utánpótlástól.
* Heir váratlanul szólalt meg, de nyugodt hangon. Mintha csak vitaindítónak szánta volna.




-És ennek megszervezése épp egy energikus fiatalnak jól álló munka. Most pedig mesélj, miket láttál utad során? -vezette át hirtelen a te élménybeszámolódra, amit már tovább a Mesélő sem tud húzni.

-Rendben igyekszem a megszervezni és tervezni a kereskedelmet és akkor a konkrét tervekkel állok Önök elé amint tudok!
Majd tértem át a hirtelen váltott témára:
-Nos ami lényeges a tanács számára és érdemes a megvitatásra az az, hogy az Emberek királya Astelath gyilkosság áldozata lett. -Kis szünettel folytatva-És ott tartózkodásom alatt meghívtak a koronázására az új ifjú királynak, akinek jó kívánságainkat is átadtam, továbbá volt egy gyám választás is melyen a Tanács nevében részt kellett vennem, és megbízható ígéretet kaptam az új Gyámtól Jelena Úrnőtől a kereskedelmünk fellendítéséről, úgy vélem az emberekben is jó potenciál van ilyen téren, ezért ezzel kapcsolatban javaslom, hogy egy tárgyaló csoportot hozzunk létre, küldjük ki és a potenciális lehetőségeket aknázzuk ki, természetesen ezt is belefoglalom majd a beszámolómba.
Mintha kissé az előző témához csatlakozva mondtam volna ösztönösen, bár ezt tartottam a legfontosabbnak is az utam alatt ami a Királyságot illeti.....
-Továbbá mi is történt velem még.....-elővettem a térképet-amikor a Sötét Vastelepről egy rejtélyes valaki kiszabadított ezt a térképet hagyta nálam hátra egy üzenettel, hogy amit keresünk az itt van éshogy innen hatalmas veszedelem fog érkezni ránk. Szerintem mindenképp érdemes lenne a témával foglalkozni, és amennyire lehet kideríteni, mi is folyik azon a vidéken.
A többi téma inkább mesélési jelleggel és a lányokat is szóban már bemutatva folytatom:
-..... és Leila és Lola az akik elsősorban a biztonságos utamért felelősek, kedvesek számomra és sok dolgon átmentünk együtt, amennyiben lehetséges kérem Önöket mindennel lássák el őket kérem, sokat jelentene nekem!

A tanács tagjai kézről kézre adják a térképet, mindenki alaposan megnézi. Ám arcukra van írva, hogy nem tetszik nekik a bejelölt X. És közben hallgatják az élményeid rövid változatát.
-Veszélyes vidék, az már biztos. De ha egy csapatot küldünk oda, akkor az magukra vonják az éjtündék figyelmét a területük mélyén. Ha csak egy harcost, akkor viszont kitesszük annak, hogy mindenki őellene lesz. Sehol egy pici segítség.
Ráadásul selfekért nem is kell olyan messzire mennünk, itt vannak még a mi hegyeinkben is. Helléna nem tudja talán, de Sötét Vastelep mellett volt egy csata, ahol vissza kellett vonulnunk, mert az óriásokkal összefogva megtámadtak minket és túl nagyok voltak a veszteségeink.
* Goibur nem arról beszél, mikor nővéred is meghalt, hanem kiszabadulásod után egy közelmúltbeli ütközetről. Ám a térképen bejelölt pont megnézésének kockázatát jól összefoglalta. Mognar pedig folytatja.
-Természetesen már gondoskodtam a lányokról. És addig maradnak, amíg csak szeretnének. A vendégszeretetünket élvezik.

A térképre ők is azt mondták amit az emberek és ez nem vidított fel, sőt bárki is legyen eza Természet Anya-néztem a kezemre-segíthetne, ha tud, vagy legalább elmondta volna mi is aza hely... gondolataim kissé furának tűnhetnek egy törp szemével, de eza személy szabadított ki arról a szörnyű helyről.

Ez sajnálatos hír, és tudjuk merre járnak a csapatjaik?-kérdeztem a nyílvánvaló kérdést hozzátéve:
-ami a térképet illeti, vagy egy elit alakulat hajóval vagy egy teljes hadsereg kéne, hogy oda eljuthassunk, az elit alakulat csendbe beférkőzne és megtudná mi is van ott, a sereg meg átverekedhetné magát, de nyílván ezutóbbi drága.

Mognar király vágott szavamba ezután, látszott erről nem is akar hallani
-köszönöm Királyom, megtisztelsz vele!
illendően meghajoltam ésha a tanácskozásnak vége is lett akkor én a lakosztályomra megyek, majd az utitársaimat keresem fel még az este előtt.

Mind az elit felderítőket, mind a nagyobb hadsereget elvetik. Főként azért, mert ahogy megtudod, még a hegyeitekben fenyegető ellenség erőiről sincs mindig pontos információ. Sötét Vastelepen talán nincsenek olyan sokan a falak mögött, ám az óriások uralta hegycsúcsokon nem tudni hányan vannak pontosan. Ahogy arról is csak kósza hírek keringenek, hogy talán az erdei elfek ellen még hatalmas démonok is segítettek nekik.
Egy nagyobb sereg kiküldése óriási vállalkozás. És feleslegesen meggyengítené a hazai védelmet. Bármennyire is tüskék a körmötök alatt, a tanács úgy látja, hogy az őrjáratok kiküldése a jól felfegyverzett és rutinos katonákkal nem elég. A szövetségesek segítsége kellene, hogy ismét birtokba vegyétek a felszínt.


/A képen balra./

A bűvész vörös hajú segítője lelkesen üdvözöl, mikor újra meglát.
-Szia! Sikerült elintézned, hogy előadást tarthassunk a királyi udvarban?

Egyetértek a tanáccsal és meg is értem az álláspontjukat, aztán hamar véget is ért a tanácskozás. A térképet elraktam és miútán szállásomon jártam átmentem a lányokhoz:
-Sziasztok! Mognar király biztosított mindent megkaptok amit szeretnétek. Mit szólnátok hozzá ha körbevezetnélek titeket a városban? Végülis nem sok ember járt idelent érdekelhet titeket.....
Ha a lányok elfogadják ajánlásomat, akkor körbevezeten őket a városban, minden szép helyet megmutatok és a végén a lakásomba vezetem őket:
-Hát itt élek én.

//képen jobbra//

Hosszú volt az út, míg elértünk a törpék fővárosába és számíthattunk rá, hogy esetleg nem látnak minket szívesen, még annak ellenére sem, hogy Helléna-val érkezünk. Az apró népség elég zárkózott életet él és nem sokan mondhatják el magukról, hogy vendégségben jártak náluk. Olyan társulatról meg még soha nem hallottam, ami itt felléphetett volna.
Míg barátnénk az uralkodónál járt nem szenvedtünk hiányt semmiben, de boldogan csillantak meg a szemeim, amikor visszatért és látszott rajta, hogy jó hírei vannak, majd ezt szavakba is öntötte.
- Örömmel néznénk körül, annyira más itt nálatok és természetesen kíváncsiak vagyunk mindenre. Megköszönni pedig egy műsorral szeretnénk majd, amire reméljük királyod is eljön majd. - mondtam e lánynak és izgatottan követtem bármerre is vitt minket.

/Helly és a csajok/


/A képen balra./


Több felé is mehettek és Helly valószínűleg mindent meg fog mutatni nektek. Leilának nyilván a legkedvesebb az ékszerészek bemutatása lesz munka közben. Még ha a mesterek nem is rajongják körbe, inkább igyekeznek úgy tenni, mintha nem zavarnátok őket dolgozásukban. Ám a gyémánttól kezdve visszafelé az aranyon, ezüstön át az összes szépsége a föld mélyének megfordul a kezükben. És kiváló magabiztossággal alakítják.
Ám nem kevésbé büszkeség a kovácsok sem, akik a kohóktól nem messze vannak egy lefelé kanyarodó barlangfolyosón. Ők már inkább igyekeznek rátok sózni egy gondosan kimunkált fegyvert, mint sem értékes idejüket féltenék. De bármi mást is elkészítenek nektek vasból. Ha maradt volna pénze eddigre Leilának egy gyémántgyűrű megvásárlása után, akkor biztosan vett volna egy övcsatot is magának.
~Helly azt mondta, megbeszélte a fellépést és ha a király ott lesz, akkor megint többször előadhatjuk a produkciót, hiszen mindenki látni szeretné majd.~
* Nem tudni, le akarja-e vinni a lányokat a bányába, hiszen az itteni viszonyok a törpéknek kevésbé rendkívüli, ám a vörös leányzó tűsarkú cipője a poros és inkább egyenetlen, mint sima talajon nem igazán áll jól. És ha így tesz a törpe leány, akkor megenged magának néhány panaszkodást is.
Az viszont le fogja kötni a figyelmét, amikor a Halálosztók nevű elit raydani egység napi gyakorlatozásait megnézhetik. Jó hírnek örvendő katonák, akiket nem ritkán a felszínre küldenek őrjáratozni, hogy a behatolókkal és főként szörnyek ellen harcoljanak. Igen jól forgatják a fegyvert.
Utána természetesen bőven lesz mód a kocsmákat és egyéb közösségi helyeket végig látogatni, ahol a bűvész segítője meglepődve tapasztalja, hogy nem akarja senki meghívni őket egy italra, legfeljebb csak ha a tanácsosasszony közelébe akar kerülni.

Ahogy a lányokkal találkoztam, rögtön elhívtam őket egy városnéző körútra, amíg a társaik tábort vernek. Így én lelkesen elindultam a lányokkal a város tán leglátványosabb helye felé: az ötvösök negyedébe.
-ez lenne az első állomásunk, itt készülnek a világ legszebb ékszerei, és csecsebecséi-majd odamentünk egyik ismerősömhöz akinél többször megfordultam már szép dolgokért:
-üdv! Helly vagyok! Remélem nem zavarunk nagyon. Bemutatom neked Leilát és Lolát, egy kicsit szétnéznénk meg megnéznénk hogy dolgozol.-Majd a törpmíves lelkesen nekilátott munkájának és ahogy vártam a vöröshajú ember barátom máris a kirakott csecsebecséket nézegette, a szeme nemsokára fennakadt egy szép gyémántgyűrűn, amit ismerősöknek akciósan adott a barátom. Így mentünk tovább a negyedben és nézelődtünk a szép arany és ezüst ékszerek között, majd ahogy átértünk az ötvösök után a kovácsaink következtek. Ők nyitottak voltak velünk és szívesen adtak volna nekünk szép pengéket és páncélokat, ám minket a nagyobbnál nagyobb kohók érdekeltek, meg persze a szép és látványos dolgok. Persze tapasztalataim miatt egy szép páncélba rejthető pengét én vettem magamnak amíg Leila egy övcsaton kezdett alkudozni, kicsit drága volt Leilának a gyűrű, így nem tudta megfizetni az árát, közben én Lolához fordultam:
-remélem nem untatlak titeket.... ezután még elmehetünk a gyakorló térre és remélem meg tudjuk nézni a katonákat, ahogy készülődnek, utána ha van kedvetek megnézhetjük kívülről a palotát, remélem odáig beengednek.
Majd így is tettünk, a szívemet dobogtató katonák szerencsénkre a téren voltak és készültek a selfek elleni harcra. Az egyik harcos kifejezetten jól forgatta a csatabárdját és a kardját is, nagyon megtetszett lelkesedése, de a többiek sem voltak rosszak ám! Némelyik törpuram szakállát fényezte pihenésképpen és olyanok is voltak akik mezítelen felsőtesttel akartak harcba menni. Ők voltak a mi reménységünk.

A harctéren elidőztünk kicsit és már későre járt amikor a hatalmas aranykaput néztük meg a királyi palota előtt, láttam a lányok arcán odafent ilyet nem sokat látni, el voltak ámulva tőle, bár én is jól emlékszem kis törplány koromban amikor édesanyám idehozott megnézni engem is hasonlóképpen elámított népünk szépsége. Szerettem ezt a várost és országot.

Kissé fáradtan fordultam a lányokhoz:
-A királyt megakarjátok ti személyesen hívni? hátha beengednek hozzá ha kísérlek titeket.

//képen jobbra//

Soha nem jutottunk volna el ide, ha nincs Helly. És nagyon örülök, hogy összefutottunk vele, ráadásul még egy igen barátságos lányt ismertünk meg benne. Ez a városnézés igen csak remek ötlet volt és még ha az ékszer készítők nem is a legbarátságosabbak, a lányt látva mégis eltűrik jelenlétünket, mi meg megcsodálhatjuk ügyes munkájukat és még Leila vásárolhat is. Igaz rá megy az összes spórolt pénze. Engem annyira az ékszerek nem kötnek le, annál inkább a fegyverek, amiket legalább annyira mívesen, szakértő módon készítenek, mint a csecsebecséket.
Én azonban óvatosabb vagyok, egyelőre nem veszek semmit, csak nézelődök, remélhetőleg lesz elég időm eldönteni, mire költöm a pénzem.
Kikerekedett szemmel nézem meg a híres Halálosztók gyakorlatozását és el kell ismerni nem túloztak a róluk szóló hírek.
Aztán megcsodálhatjuk a hatalmas aranykapu, ami előtt állva olyan dolgot említ meg Helléna, hogy alig akarom elhinni.
- Azt mondod, hogy talán módunk van személyesen beszélni a királlyal? – kerekedik el a szemem. – Az nagyszerű és ……nagyon megtisztelő lenne, de nem hiszem, hogy tudna időt szakítani holmi komédiásokra…….. – hitetlenkedem.

/Helly és a csajok/


/A képen balra./


Leila és Lola teljesen felvillanyozódott annak hallatán, hogy Mognar királlyal személyesen beszélhetnek. Bár ezt az eltelt évek hosszú sora alatt megkopott hallásával a vörös hősnőnk félreértette. Teljesen készpénznek vette, hogy Raydan uralkodója elé járulhatnak és személyesen adhatják át meghívásukat.
Ám le kellett a reményeiket lombozni. Kis utánakérdezéssel azt a választ kapták az uralkodótól, hogy inkább csak Helly maga keresse fel és az ember lányokat ezúttal elhagyhatnák. De vajon mit fog ehhez szólni a tanácsosasszony?

ohh ez sajnálatos... biztosan nem mehetünk be hozzá? Őrökkel sem?
de már tudtam a választ és a lányokra néztem:
-Mit szóltok hozzá, hogy így, hogy nem jöhettek be sajnos, én adom át a meghívást? Mikor tartanátok neki előadást?
Majd megvártam a diskurzust és egyenesen a királyomhoz vezetettem magamat. Ő egy hatalmas ajtó mögött rejtőzött és amikor az őr kinyitotta az ajtót beléptem és illendően meghajoltam:
-Mognar király! köszönöm, hogy fogadsz, és elnézést, hogy nem előzetesen bejelentve jöttem.
-Szabadidődet szeretném egy kicsit lopni, utitársaim megszeretnének hívni az előadásukra, amit -mondom az időpontot-kor tartanának a táboruknál. Ezzel szeretnék neked megköszönni vendégszeretetedet, nagyon izgalmas műsoruk szokott lenni az emberek királyának is tetszett amikor ott jártam, ebből is gondolhatod, milyen színvonalas a műsor.

Remélni tudtam Mognar elfogadja a meghívást és mielőtt válaszolna hozzáteszem:
-ők maguk adták volna át a meghívást, de sajnos az őrök nem engedték be őket.

//képen jobbra //

Aztán kiderül, hogy egyáltalán nem járulhatunk személyesen a király elé, bár én nem is éltem bele annyira magam, mint Leila, akinek elég nagy csalódást okozott, mindig is szerette látni, hogy élnek az uralkodók és a törpe királyt meg amúgy sem látja mindenki.
- Semmi baj Helléna, az is jó, ha te kéred meg. Már az is nagyon megtisztelő lesz, ha megnézi az előadásunkat és megengedi, hogy több műsort is adjunk. Mondjuk holnap este megtartanánk a díszelőadást. Addigra mindennel elkészülünk.
Aztán elbúcsúzom tőle, hogy megnézzem a többieket, hogy állnak, na meg el kell látnom a cicáimat és gyakorolnom is kell velük.

Mognar úgy állt a szoba ablakánál, mint egy kőszobor. Egyelőre nem is válaszolt a lánynak. Csupán melankólikusan nézett kifelé.
-Tudok róla. -szólalt meg végülis- Azt hiszem, öreg vagyok én már a cirkuszhoz. Gyerekeknek való szórakozás. Meg akartam kímélni őket, hogy előttük mondjam el ezt, de a felnőtteknek most a háború tetőpontján mással kell törődniük. Neked pedig a kereskedelmi utak tervezésén és felügyeletén.
Add át nekik jó kívánságaimat! Remélem sok fiatal megnézi majd őket.
* Hirtelen szakad le rád a közöny, mellyel néped a vallást, a mesét és a szemfényvesztést nézi üveges tekintettel. Valahogy át kellene adnod az uralkodónak azt a sok élményt, ami kivitte a fejedből ezt az alapvetően bigott ateizmus szellemét.
Vagy talán okosabb lenne hallgatni és nem megpróbálni?

-Uram, kérlek nem vagy te öreg ilyenekhez, és amondó vagyok a megnyugvás, a gondok félretétele jó, hacsak ilyen kis ideig is. A kereskedelmi utakon pedig már régóta gondolkodom, és mit szólna hozzá fenséged, ha egy felszíni települést létesítenénk és kereskedelmi utainkat összekötnénk ott.
Majd meghalgattam királyom válaszát.
-Uram kérlek gondold meg, hogy eljössz az előadásra, hacsak erre az egy nyitóra is megtisztelnél vele engem és társaimat is.
Majd ha a király mást nem mond nekem és nincs mondandója, akkor a lányoknak átadom a végleges döntését, akár jó vagy rossz is az.

-Meglátjuk, Helly, meglátjuk. Erre inkább alszom még egyet.
* A király nem akarta tovább húzni a beszélgetést a cirkuszról. Sokkal fontosabb beszédtémátok is van, ahogy ezt te magad is felvetetted. És örül annak, hogy lelkesen belevetetted magad. A részleteket meg majd megbeszélitek lassan.
-Nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet a felszíni település létrehozása. Hol lenne egyáltalán ez? Kiszolgáltatottá tenne minket, ahogy más népek városai is támadhatóak. A föld alatti birodalmunkat nem érte viszont évszázadokon át. Eddigi politikánk az volt, hogy könnyen elhagyhassuk a külszíni piactereinket, ha jön az ellenség. És a nagykapu kint tartja a ragadozókat is.
Mennyi esély lenne vajon megvédeni egy fenti karavánmegállót? És mik kellenek az őrség megszervezéséhez? Az emberek sokkal fejlettebbek ebben, de látod ők is elveszítették a várnak kinevezett Braslovot tavaly. És előtte való esztendőben is elpusztították az orkok.
De talán segíthetek egy ötlettel a terveidben. Egyik kereskedő csapat megállapodott az egyik ork törzzsel, akinek a területén aranyércet találtak. Bármennyire is szokatlan volt az elképzelés, úgy tűnik működik. A törpök bányásznak, az orkok a védelemre ügyelnek és persze a területet adják. És elfelezik a végén.
Bár ez az egyetlen egy hely az egész Oughwari-hegységben, ahol ilyet lehet csinálni, ám talán Rombánya megfelel majd a terveidnek.
* Úgy tűnik ennyit akart csak közölni veled, Leila pedig lelkesen fogadott, mint mindig.
-Na, hogy sikerült?

-Köszönöm királyom! Mindenképpen elgondolkozok ezeken a kérdéseken! És köszönöm, hogy fogadtál!
Majd illendően meghajoltam és távoztam, ahogy kifelé haladtam a folyósókon viszont azon gondolkodtam, hogy mondjam el nekik, hogy Mognar valószínüleg nem fog eljönni, így ezen gondolkodva nem is tartott sokáig amíg kiértem, és Leila majdhogynem rám ugrott, hogy mit mondott a király nekem. Arcomon szomorú ábrázat volt, és tudtam nem titkolhatom el az igazat:
-Mognar király nagyon elfoglalt és a sok teendője között valószínüleg nem lesz ideje megtekinteni a csodálatos műsort, de a legjobbakat kívánja, és ha lesz lehetősége, mindenképp meglátogat majd titeket.
Nem tudtam mit fognak mondani, és olyan szinten rossz érzés töltött el, hogy majdnem elsírtam magam, ahogy a lelkes lányoknak el kellett mondanom a rosszhírt, de egyben tudtam jobb ha őszinte vagyok, így állnom kell a sarat.