Már régóta járom Nysíy erdöjét. kicsit honvágyam is van szeretett hazámra, de tudom, hogy sok minden változott azóta, mióta elindultam a kalandra. Sokféle fajjal találkoztam, és szerintem sokan is ismernek már. Néha viszont ismeretlen területekre is belépek.Nem félem az Erdőt.Sőt! Mindent imádok benne! A fákat a növényeket a virágokat az álllatokat, mindent. Most is egy csodaszép vízesést találtam ahol szerintem az éjt fogom tölteni.Nem hiszem, hogy sokan ismernék ezt a helyet, de most talán megmártózhatok a frissítő vízben, és a Természet gyönyörű alkotásaiban gyönyörködhetek. A Holdfény csillog a víztükrön és Mellonnal nagyon jót pancsozunk a kis tavacskában. Nem is foglalkozva semmivel, csak önfeledten lubickolunk. Nagymacska lévén tud úszni, de sokan azt hiszik, hogy fél a víztől. Hát ez nem igaz. Nagyon is szeret pancsolni velem. Olyanok vagyunk mi ketten, mint a gyerekek. Kacagunk és viháncolunk a kristálytiszta vízben. Aztán a parton megszárítkozunk és tábortüzet gyújtva készülünk a pihenésre. Egy kis sültet csinálok a nyárson, és aztán a barátomhoz bújva a bundájában elhelyezkedve bámulom a csillagokat. Már vagy éjfél is lehet, de a csillogó fényességek teljesen elvarázsolnak, és csak nézem az eget.
Az Erdő hangjai is elcsendesednek lassan, ahogy az éj is delel már.
Nem is sejtve, hogy nem vagyunk egyedül...

Néhány harcossal vonultam ki már lassan két hete s csak mentünk előre. Aztán egy idő után egy sötét elfet üldöztünk, egyedül volt igaz, még is nagyjából a teljes csapatomat elintézte. Én magam viszont nem adtam fel az üldözést, nem álltam meg míg tábortűzre nem lettem figyelmes. Talán még több kibaszott sötét elf? Gondolkoztam el, majd tudván hogy méreteimmel szinte lehetetlen lett volna rajta ütnöm akárki is van ott, hirtelen a sötét erdőből baltámmal kezembe rohantam előre.
-Itt a vége szuka!
Üvöltöttem remélve hogy a sötét elfbe botlottam, majd csak kilépve az erdőből látom meg az erdeit, s a Werit tigris hirtelen ugrása tökéletesen meg állított, bár nem sikerült a tigrisnek le döntenie lábaimról, őt erősen meg ragadva hajítottam a közeli patakba.
-Akkor most meg döglesz Werit.
Közöltem nem éppen barátságos szándékaimat ahogy két kézzel ragadom meg baltámat és veszek védekező helyzetet, készen arra hogy egyből le csaphassak a Weritre ha az támadna felém.

A csendességet egy hírtelen lárma szakítja félbe. Mellon morgása egyértelműen jelzi, hogy támadó van a közelben. Tudom, hogy nem támad a Tigrisem senkire, amíg én nem kérem, de abban is biztos vagyok, hogy engem megvéd bármi áron.
A gyors támadás nem szokott váratlanul érni, de ez az ork, ahogy kiáltott felém igencsak meglepett.
- Nem vagyok a szukád, Ork!- mondom neki ork nyelven.
-Ha valami bajod van, akkor velem intézd el, és ha mered bántani a Barátomat, akkor nem fogom vissza magam! TAKARODJ A TIGRISEMTŐL!- üvöltöttem rá orkul, és elővettem a kardom. Tudom, hogy nem ismerem ezt az orkot, de abban is biztos vagyok, hogy megkeserüli, ha bántja a Kicsikémet! Érte ölök!!! Nem bánthatja senki a Tigrincsemet!!!
-Vegyél vissza, ork!! Ha kedves az életed?! Nem viccelek!- lépek hozzá közelebb.
A vízből meg "szólítom" a békákat és a rákokat, hogy támadják az ork testét.
A kardomból előhívom a feketemágiát, és ha eddig nem mozdította a füle botját, akkor most megérzi a dühömet és az életereje csökkenését! Ami elég gyorsan szívja le a harci kedvét is, ha nem hallgat az intelmemre.

Végül csak csak meg hallom a kicsike elf szavait, majd rá nézek, bár ép csak derekamig ér és fenyegetésén inkább röhögő görcs mint félelem tölt el, le eresztem fegyverem. Viszont a támadó aprólékok éppen csak elérnének amikor egyetlen jól irányzott taposással vettek véget a szánalmas állatkák rohamának, majd a földre köpve szólalok meg.
-Egyéb nevetséges próbálkozás erdei?
Szólaltam meg felé a "közösnek" nevezhető nyelven, ahogy le eresztettem fejszémet.
-Elnézésedet kérem, azt hittem egy sötét elf vagy akit idáig üldöztem. Közöltem agresszív fellépésem indokát, majd folytattam.
-Egyébként is mit keres egy Erdei ilyen távol a biztonságos erdőktől, erre felé előbb leszel valakinek egy éjszakás szórakozás...
Közölve téve fel a kérdésem felé hogy még is mit keres itt ahol semmi keresni valója nem lenne.

Türelemmel várom válaszát és magyarázatát erre a tettére, addig nem támadok míg okot nem ad rá. Talán megértette a valódi erőfölényt, ami az Életébe is kerül, ha nem mutat valami "emberibb" viselkedést.
Nem teszem el a fegyverem, de leeresztem én is, hogy lássa békés szándékaim, de abban is biztos lehet, hogy a következő "próbálkozásom" nem a rákok lesznek..
De egyenlőre várom mit akar..
-Úgy látod, mintha self lennék?-Nevetek egyet.
-Elfogadom bocsánatkérésedet. De én nem tettem ellened semmi rosszat, hogy így támadj ránk.. De megbocsátok.- engedem lejjebb a kardom.
-Az éjszakai szórakozás szerintem nem leszek..-kuncogok egyet a megjegyzésre.
-Délre tartok..és átutazóban vagyok itt..
-De miféle selfet üldözöl?-nézek rá kérdőn.
-A nevem Alia. A néped ismer engem...ahogy észre is vehetted, hogy beszélem a nyelveteket..
-Inkább gyere ide a tűz mellé..nem akarok ártani neked..-hívom a tábortüzemhez az ork harcost.
-Biztos éhes vagy...- adok a sültből amit nemrég készítettem.
-Mesélj arról a selfről...én úgy tudtam, hogy nem merészkednek ki Zevadarból..

Gúnyos mosoly lesz úrrá arcomon.
-Rexxan, és tévedsz, a sötét elfek túl messze merészkednek mostanság, s ezt törzsem, klánom, családom,
faluja bánta. Majd közelebb lépek a tűzhöz majd a földre ülök.
-Azt a rohadt szukát út közben láttuk meg néhány harcosommal, amikor körbe kerítettük mindenkivel végzett kivétel velem, hamar meg realizálta hogy ellenem kevés a fekete mágiája, és harci tudása.
Majd meg álltam egy pillanatra, s a sötét erdőbe tekintve folytatom.
-Majd, menekülni kezdett én pedig üldözni kezdtem őt, majd egyszer nyomát vesztettem s amikor meg láttam a tüzet azt hittem a sérült szuka húzta meg magát az estére, a többit pedig már te is tudod.
Közöltem majd kezeimet össze fonva a fejszémre engedtem fejemet.
-Ez lenne a rövid történet, és egy sikertelen vadászat vége.
Közöltem a szomorú igazságot bár ekkor hallottam meg valami mozgást az erdő felől, majd a erdeire nézek s tekintettem elárulja neki hogy jobb ha nem szól semmit, lehet a sötét elf érkezett meg?

A Harcos elfogadta a hívásomat a tűzhöz, aminek örültem. Nem tudtam, hogy selfek járják itt a hegyeket, és a szurdokot.
-Éretem..- bolintottam szavaira.
-Talán meghúzta magát a közeli Barlangban. Arrafelé elég kevesen ismerik a járást és lehet, hogy arra menekült..- mondtam neki válaszul.
-A Harcostársaid is biztosan megértik, akikért harcolsz, és becsülettel üldözted eddig is, aki végzett velük.. Nem hiszem, hogy el tud menekülni.. A selfek sok gonosz tettet vittek végbe, de tudom, hogy nem mindegyik egyforma, ahogy minden népben és fajban különbözőek az egyének. Azt a selfet, aki ezt tette, biztos megtalálod. A gonoszságot meg kell büntetni. Nem jó harccal élni, de néha elengedhetetlen..megértelek. - mondom neki kedves hangon.
-Gyere..húzd meg a flaskát..jóféle ork sör..- nyújtom neki ha elfogadja.
-Látod, hogy ismerem a népedet...- mosolygok rá.
Aztán látom, hogy valami mozgást vett észre, mert Mellon is felkapja a fejét. De addig nem támad, míg én nem mondom neki.
Várok és figyelek.

Lassan haladtam a sötét erdőben, s sérülésem amit nem régibben szereztem egy orktol igen csak korlátozott a fájdalom miatt, majd tűzre leszek figyelmes. Nos nem a legjobb ötlet s soha nem is lesz ha ép üldöznek s te egyenes egy táborba menekülsz. Lassan lépkedtem pallosomra s megidézett élőholt lovamra támaszkodva, de az hogy hangtalan legyek nem sikerült, több ágat is eltörve ahogy lépkedek előre biztos hogy vártak rám a táborban. Lassan haladok s még lassabban is lépek elő a sötét erdőből.
-Elnézést a kellemetlenkedésért, de segítségre lenne szükségem.
Majd két ismerős arcra nézek, az egyik Alia az erdei tünde a másik pedig az ork aki majdnem életemet vette.
-Picsába.
Káromkodtam el magam, majd le ültem egy közeli sziklának támaszkodva, s vártam mi lesz.

Pont amikor már kezdeném tényleg felhagyni a reményt hogy elkapom a sötét elfet hirtelen a semmiből egyenesen az erdei táborába botorkál. Kiváló alkalom s felállok kezembe véve a baltámat hogy elvégezzem azt amit nem régiben elkezdtem
-Itt a vége a menekülésnek szuka!
Ahogy lépdeltem egyenes az self felé már készültem a végső csapásra felé ha csak valaki meg nem állít ebben.

Észre vettem az árnyat, de nem állok kettőjük közé. Ez az Ő dolguk. Inkább félreállva várok a végkifejletre. Nem avatkozom bele Mellonnal.
Tisztes távolba megyek a Tigrisemmel. Éz nem a mi ügyünk..
Teljesen megértem Rexxant. A Családjáért harcol, és a Társaiért.

Csak később látom meg kiről is van szó.... Dreyndra...
..Ohh a francba...- némán mondom ki a nevét, mert sajnálom, hogy éppen ő az akiről beszélt Rexxan...
De nem tudom mit tegyek..

Mielőtt bármi is lenne, megállítom Rexxant, talán még nem késő..

Bár nem igazán voltam teljes erőmben, annak viszont volt oka hogy leültem mint egy tehetetlen bábu, a sötét mágia erősebb koncentrálás igényel mint sem fizikai erőnlétet. Talán az ork csak az utolsó pillanatba veheti észre méretének, s erejének köszönhetően hogy a Fulladás átka alá került. Egyszerű varázslat még is elég erős hogy nekem kedvezzen vele a helyzet, bár nem tudom sokáig fent tartani a varázst ahhoz hogy ezzel végezzek az orkal, de bőven elég hogy nagy nehezen lábra állva okozzak neki olyan sebet ami jó időre harcképtelené teszi őt. Attól függetlenül hogy Alia ép útját állta volna neki.
-Nyugalom nagy fiú... Talán ezután elgondolkozol azon hogy csak úgy neki ronts egy sötét elfnek, főleg ha az egy hadvezér.
Közöltem ahogy az orkba meg forgatom a piciny pallosom hogy még több fájdalmat okozzak neki.
-Nos, amiért a tábor gondolom az erdeihez tartozik így meg tisztelem azzal hogy nem rondítom el a tájat a hulláddal, s ne kelljen ezen döntésemet meg másítanom.
Közöltem tovább a tényeket az ork felé, s majd oldalamhoz kapok, s egyre vérzőbb sebemet próbálom el szorítani majd Aliára nézek.
-Kérhetném a segítségedet?
Bár nem árulnám el szívesen az orknak hogy ismerem tudja a pokol hogy még is mi a frásszal próbálkoznak következőnek, de reméltem hogy Alia kevésbé fél a harcképtelen orktol s ki segít a szorult helyzetben.

Végig nézve a történteket, nem volt kellemes. Tudom, hogy Rexxan a szeretteiért harcol, de azt is tudom, hogy Dreyndra is erős.Igaz két fajba tartoznak, de aki segítségre szorul, annak segítek. Nemre, fajra való tekintet nélkül. Látom, hogy a Hadvezérnő megsérült és elég sok vért vesztett. De Rexxan is vérzik nem egy sebből..
Lehet, hogy nem lenne jó vége, ha egymásnak esve küzdenének. Ismerem mindkét fajt, és tudom, hogy a végsőkig is elmennek...de nem most jött el az a nap..

-Elég! Hagyjátok abba! Mindketten súlyos sebekből véreztek! Elég legyen a harcból...- mondom szomorúan.
-Mutasd...nem néz ki valami jól..- lépek oda a selfhez, és kérem, hogy vegye el a kezét az oldalától, hogy megnézhessem.
-Rexxan...te meg ülj oda kérlek..- mondom neki orkul. Remélem megérti, hogy segíteni akarok neki is, vagy ha nem hallgat rám, akkor nem húzza sokáig. Elég mély sebe van neki is.
-Most tűzszünet, míg ellátom a sebeiteket! Rendben???!!- nézek rájuk, és nem tűrök ellenszegülést.
-Hadd nézzem...- lépek oda a self mellé, és kézrátétellel összehúzom a sebet, és csak egy heg marad utána.
-Egy pár óráig még érzed a fájdalmat, aztán elmúlik.. ezt idd meg!- adom a kezébe a kulacsom amibe forrásvíz van.
-Most te jössz, Rexxan!Mutasd!- lépek hozzá is és ellátom a sebét ugyanúgy mint az előbb.-Te meg a sört húzd meg, de jó alaposan..- mondom mosollyal és ha mindketten nyugiban vannak akkor leülök a tűz mellé, és Mellonnak az oldalához dölök. Jó mozgalmas az éj..ezt nem is gondoltam, de remélem egy kis nyugi lesz hajnalig..

Félig elmosolyodom Alia szavain, majd rá nézek ahogy picit közelebb lépdelek a tűzhöz hogy ott helyezzem magam kényelemben, majd szólok hozzá ahogy elengedem a kezem.
-Súlyos seb, ez semmi ahhoz képest amit egy igazi ork képes tenni.
Jelentettem ki a gúnyos mondattal hogy rosszabbat is túléltem már, majd kedvesebben szólalok meg Alia felé.
-Ismersz már valamennyire Alia, meg tisztelem azzal a táborod hogy a te szabályaidat kövesem.
Vettem rá egy sötétebre sikerült mosolyt, bár ép csak be zárta a sebhelyem szinte azonnal le szedem magamról a fekete páncélt, remélve hogy az ork tényleg nem csinál semmi ostobaságot elvégre itt már nem csak velem nézne farkas szemet.

Az elf mágiája erősebb mint amilyennek hittem, gyorsan hullok a földre levegőért kapkodva amit nem rest kihasználni s súlyos sebeket ejt rajtam. Majd csak az erdeire hivatkozik hogy nem öl meg, mintha ezzel szívességet tenne.
-Ti támadtátok meg az én népemet...
Közöltem felé válaszul mindenre amit mond majd lassan oda ülök ahova az erdei akarja bár legszívesebben a kezemmel törném el a sötét elf nyakát s talán azután az erdeijét is amiért segítséget nyújt neki.
-Rendben... egyelőre nem ölöm meg a kurvát.
Közöltem utolsó mondatként míg arra várok hogy Alia össze zárja a sebeimet.

Látom, hogy valami mégis szorult beléjük a modorból. Bár nem egyszerű a két fajt egymás mellett megtartani, de látom, hogy az ork rosszalló pillantással néz rám, de végül belátja, hogy segítségre szorul ő is.
mikor leülök a kicsim oldalához dölve, egy kis idő múlva Rexxanhoz szólok orkul. Nem azért, mert nem tudnám közös nyelven is elmondani, de talán megérti, hogy nem ellenség vagyok, mert segítettem nekik, holott nem egy fajba tartoznak.
-Tudom Rexxan, hogy furcsa neked, hogy segítettem a selfnek is. De ha ismered a Gyógyítókat, nálatok Sámánoknak nevezik őket- akkor tudod, hogy a sebek nemcsak neked vagy neki, vagy nekem lehetnek, és egy gyógyító nem tesz különbséget beteg és beteg közt. Talán megértesz, talán nem...de nem vagyok ellenséged! Ahogy neki sem! Nem tehetek igazságot köztetek, mert a tetteiért nem lehetek felelős..de azt tudom, hogy ha nem láttalak volna el benneteket, akkor már csak óráitok vagy perceitek lennének hátra..és nem túlzok.
Sokat tapasztaltam a harcokat és a fájdalmakat. Nem akarom, hogy egymást öljétek, bármilyen okotok is van, amit megértek. De ezzel nem hozod vissza a szeretteid..és a sebeid is dicsőségről árulkodnak, de csak akkor ha életben maradsz..kérlek érts meg..-nézek rá kedves mosollyal. és aztán Dreyndrára, remélem ő is megértette, hogy nem vagyok senki ellensége..

Végül a sebeimet ellátja az erdei, majd elkezd nekem arról beszélni hogy ő nem ignorálhatja a betegeket. Ez egyszerre tesz dühössé, és szomorúvá. Majd csak meg szólalok.
-Ha szerinted rendben van az hogy azoknak segítesz akik minden fajnak ami Nemirán él csak fájdalmat,
pusztulást, és szenvedést hoz akkor te sem vagy jobb mint ők,
s te sem érdemelsz más bánás módot.
Közöltem csalódott szavaimat Alia felé a közös nyelven hogy a sötét elf is meg érthesse, majd haragomban már baltámért nyúlnék amikor a fájdalom vissza ültet oda ahol eddig is ültem.

-Próbáld meg egy újjal is bántani ork, és magam torom el minden kibaszott csontod és miután végeztem veled azért fogsz könyörögni hogy a pokol démonainak szolgáltasam a lelked...
Szólaltam meg hirtelen ahogy az ork befejezte szavait, majd látom fegyverért nyúl, bár ekkor Alia ép rám pillanat így csak egy gyors figyelmeztetés hagyja el számat.
-Alia, a baltájáért nyúl!
Majd amilyen gyorsan elnyögtem a szavakat igyekszem feltápászkodni s Alia segítségére lenni ha a szükség úgy hozza.

Nagyon szomorúvá tesz Rexxannak a szavai. bár nem ismerjük egymást régóta, vagyis csak alig egy órája, de ahogy kimondja a mit gondol, nagyon szomorú leszek.
-Sajnálom, hogy így érzel irányomban..Hidd el, hogy nagyon is tisztában vagyok minden fajjal és tetteikkel amit az Emberek királyságától a selfekig bezárólag megtettek mindannyian. Sok faj tagjai köszönhetik életüket nekem, holott megtehettem volna, hogy csak a magamfajtának segítek, de mégse tettem. Inkább arra esküdtem fel, hogy életeket mentsek, nem pedig pusztítsak. Viszont biztosíthatlak, hogy sokféle "eszközöm" van a birtokomban, hogy megvédjem magam, mint már láttad is egyiket. De nem akartalak megölni, pedig hidd el, hogy megtehettem volna. DE nem tettem! Az Életedet köszönheted nekem, és a self is! Nem várok hálát vagy egyéb jutalmat, mert segítettem rajtatok, de ezt a lelkiismereteddel számoltasd el, és az után ítélkezz felettem. Mivel fajom "kiváltsága", hogy valószínűleg 2x annyi évet éltem, mint te magad, így sokkal több csatában voltam, és láttam szörnyűségeket. Nem akarok én senki felett ítéletet mondani, mert nem tisztem! De azt vedd figyelembe, hogy egy Gyógyító nem tesz, és nem is tehet különbséget a sebek között és a személyeknél sem. Tudom, hogy nagy fájdalom elveszteni a családot, mert én is átéltem sok borzalmat. De akkor is arra kell törekednem, hogy az Életet mentsem, és ne pusztítsam azt...- nézek Rexxanra, de a szívem szomorú amiért nem tudom vele megértetni, ami az oka a tetteimnek..

-ELÉG! -fakadok ki könnyek közt és az ork kezeire a fák ágait tekerem, ha a baltájáért nyúl, de ha nem tesz támadó mozdulatot,akkor elengedem.

Épp csak sikerül felállnom mire Alia az ork kezeit úgy látszik ágak közé tekeri, majd csak a könnyet láttom végig csordulni az arcán. Dühvel tölt el az ork tette, s nehéz megállni hogy ne a magam módján, Aliát elárulva tegyek igazságot, vérben áztatott rideg igazságot. Nehéz meg állni hogy a rohadt orknak ne okozzak fájdalmat, de muszáj leszek legalább én uralkodni magamon.
-Legalább az a személyt meg tisztelhetnéd minimálisan akinek a kibaszott életed köszönheted, bár mit is várok egy kő agyú orktól... a saját becsületed, tiszteséged nem ér annyit hogy meg tiszteld azt aki ellátta a halálos sebeidet? ÉS VAN MERSZED EZEK UTÁN ENGEM VÁDOLNI?!! MIT TUDSZ TE ARRÓL AMI NEMIRÁBAN FOLYIK?!!
Fakadtam ki végül az orkra, bár nem akartam tovább rontani a helyzetet dühöm gyorsan elragadott s szerencséje hogy tisztelem, barátságom Alia felé többet jelent mint az hogy elvegyem szánalmas kis életét.

Fegyveremért nyúlva, mielőtt vissza húzhatnám kezem az erdei varázslata köti le a kezemet, majd kifakad a sötét elf is. Érzelemekel teli beszél az Erdeiről, s annak tiszteletéről.
-Te mersz beszélni Szuka? Azok után hogy gyermekeket, nőket, fegyveretelün sem kíméltek? Vagy nekem kellene emlékeztetni téged arra mi a faszt is művelt a néped az orkok legtöbb falujával amiket földik romboltatok?
Néztem kérdően az erdeire, majd meg szólalok.
-Nos még mindig úgy gondolod hogy a rohadt sötét testvéreid olyan ártatlanok? Démonokkal üzletelnek,
ártatlanokat mészárolnak, és nem riadnak vissza a saját "szövetségeseik" hátba szúrásától sem.
Ezután nem szólalok meg hagyom hogy elgondolkozannak ha akarnak, ha pedig tehetem meg próbálom erővel kiszabadítani a kezemet.

-Nem vitatom, hogy sok szörnyűséget tettek a selfek!! Nagyon is tudom!!! A Családom egy részét szabályosan kiirtották, a Barátaim többségét is! De akkor sem minden selfet hibáztatok!!Mint mondtam, egy személy vagy személyek tettei nem egy egész fajra lehet általánosítani! Engem is megölhetsz, mert én sem tartozok az Ork fajhoz, holott Tiszteletbeli Taggá neveztek ki Vezéreitek Ősi Tanácsa! Mégsem élek vissza magas rangommal és híremmel, mert igencsak sokan ismernek! Ahogy a Selfek közt is van nagyon közeli Családtagom, és hatalmas rangú is...de soha nem kérkedtem vele!! Egy szavam elég lenne, hogy most az Életed vegyem pimaszságodért, de lásd, elengedlek!- intésemre az ágak eleresztik a kezét az orknak- Látod? Megmondtam vannak eszközeim, de nem akarok harcolni veled, sem a selffel..GYÓGYÍTÓ VAGYOK!!NEM GYILKOS!!! -Nézek Rexxanra.
-Sajnálom, ami a szeretteiddel történt! De nem tudok mit tenni!! Sajnálom, hogy így érzel irányomban..

Mély levegőt veszek, majd igyekszem felállni. Ahogy tekintetem újra a sötét elfre majd vissza az erdeire fut.
-Értem.
Közöltem csalódottan nem igazán foglalkozva a reakciókkal, majd pillantásom a sötét elfre szegeződött.
-Lesz még alkalmam kitekerni azt a rohadt nyakadat máskor is.
Majd baltámért nyúlva amennyiben nem akadályoznak meg semmiben szépen lassan arra támaszkodva hagyom el a tábort s tűnök el a sötét erdőben. Semmi keresni valóm olyan helyen ahol megtűrik a sötét elfeket, s olyanon meg pláne ahol segítséget is nyújtanak nekik.

Szótlanul nézem ahogy az óriás utolsó fenyegetését teszi, majd távozik. Viszont mielőtt teljesen halló távon kívülre érne szólok utána.
-Várni fogom a napot amikor újra meg próbálod.
Közöltem gúnyosan, tudván hogy következő találkozásunk alkalmával nem lesz ilyen szerencsélye mint most. Majd miután eltűnt az ork a sötétben Aliára nézek, s lágyan barátságosabb hang nemben szólalok meg.
-Jól vagy kedvesem?
Tettem fel neki a kérdést, elvégre talán neki lehetett a legfájdalmasabb a mai este mint hármunk közül.

Szomorúan néztem Rexxan után, mikor elment. A sebe teljesen meggyógyult, a mágiám segítségével. A saját életenergiámból adtam neki is, hogy megmentsem az életét, ahogy a self-nek is. Tudom, hogy nem könnyű Gyógyítónak lenni, mert tapasztaltam nem egyszer. Nem is várok érte hálát vagy más egyebet..de mikor olyasmivel vádolnak meg, mit tiszta szívemből hiszek, az nagyon elszomorít. Számtalan halált és fájdalmat láttam, a saját bőrömön is nem egyszer. De nem nagyon tudom megérteni, hogy mire jó ez a sok harc. Értek én sok mindent, mert láttam a Halált is közelről, de amikor visszatértem az Életbe, akkor sem szegtem meg a fogadalmamat. Nem teszek különbséget ember és más faj között. Tudom és ismerem mindet. De egy pár óra béke, nem árthat meg senkinek. Láttam felégetett falukat és Városokat. Temérdek elmúlást, de ha kicsit is körbe néznének az elvakult harcaik közben, láthatnák, hogy nemcsak pusztulás létezik, hanem Élet is..de nem is törekszem elmagyarázni ezt senkinek, mert látom, hogy falakba ütközöm..

-Jól...köszönöm..- nézek kedvesen Dreyndrára. Tudom, hogy egyikünknek sem volt könnyű az az éj.
-Holnap jobban leszel, a sebed már teljesen meggyógyultl- mondom neki és a tűz mellé leülve kínálom őt a nyárson sült husival.
-Gyere, együnk valamit, ne is gondoljunk a rossz dolgokra. Pihenni kell egy kicsit, hamarosan hajnalodik.- nézek rá kedves mosollyal és nyújtom neki a finom ételt, ha elfogadja.
Mellonhoz dőlök, és kicsit én is pihenek, bár aludni szerintem nem fogok tudni, elég zaklatott a szívem a történtektől. De talán holnap már újra a régi mosolygós elf lány leszek, aki eddig is voltam. Örülök, hogy a self Hadvezérnő itt van velem és beszélgetünk.

Hosszú út áll még előttem mikor felkel a nap..

Ahogy eltünt végre a számomra már roppant idegesítő ork s megnyugodtam valamennyire, végül Alia próbál nyugtatni hogy rendben van majd csak a tűzön lévő húsból kínál meg. Bólintással jelzem hogy elfogadom majd a tűzbe tekintek.
-Biztos minden rendben? Tettem fel neki a kérdést, majd folytattam.
-Láttam hogy elégé megviselt az ork mondandója, és csak biztosra akarok menni, legalább neked ne ártson azért amit az én népem követett el.
Közöltem vele a gondolataimat s még mindig a tüzet nézem, talán gondolataimba is merülök egy pillanatra, a ma este sok új problémát is felszínre hozott a népemmel kapcsolatban.