A tábor felé alig beszélt Dreynra. Inkább látszott a gondolataiba merülni. Nem is firtattam a dolgot, mert talán, jobb is így neki kicsit átgondolni a dolgokat.
Beérve a táborukba, nem is csodálkoztam az őrön, hogy engem fogolynak nézett. Bár szerintem azt se tudja, hogy egy erdei hogy is nézhet ki, ha nem látszódna a fülem....
A sátorba egy fura kinézetű valaki várta a nőt, és szerintem az lehet akiről beszélt....valami démoni pribék..
Miután kiment az a valami...felém fordult a Vezér.
-Hát...nem is tudom. Egyenlőre nem látom át a dolgot, de talán később lesz majd kérdésem.- mosolygok felé, és figyelem mit tesz..

Csak egy párpercet ültem az ágyon, amikor felálltam s a közeli szekrényhez léptem, nem igazán zavartattam magam s előhúztam egy kényelmesebb egyszerű ruhát, pont elég elegáns egy hadvezérhez, nem mutat sokat, és alváshoz is megfelelőbb mint a nehéz páncélom. Aliának háttal állva kezdtem át öltözni.
-Remélem nem zavar, viszont hogy átlásd a dolgokat, a terveket az asztalon találod a közelgő csatáról ahova az emberimet vezetem, és nem akarok titkolózni előtted, az egyik fél az Erdei király hadteste. Ha Alia át futja a terveket láthatja hogy pontosan ki vannak számolva mint az emberi védők mint az erdei elfek elhelyezkedése is, akár csak azt hogy a saját erőim szinte teljes kerüléssel akarják elzárni az elfeket a meneküléstől. A pontos részletek a csata utánra is fel vannak sorolva köztük a legszembetűnőbb Aliának a "Az Elf királyt élve kell elfogni" lehetett.
-Viszont tudom hogy ezen részlet fontos számodra és semmi kép nem értesz vele egyet, de a feladatom első körben az elf király elfogása lenne.
Itt már teljesen át öltözve álltam és tudtam ha Alia most sem hátrál meg akkor a terveim alakulása sokkalta az én kezemben lehet mint azt sokan akarnák. Végül még egy kérdést teszek fel.
-Megérted ugye hogy a nagyobb cél áldozatot követel tőlem, és ahogy ígértem néped ellen nem kell fordulnod, az egész csata idejében rejtve maradsz minden szem elől, ha ez így elfogadható neked.
Reméltem hogy Alia átlátja hogy miért kell ezt tennem.

Láttam a selfen, hogy nyomasztja valami, de már nem annyira látszott gondterheltnek. Kis idő múlva átöltözött kényelmesebb ruhába. Engem nem nagyon zavar, mert gyógyítóként elég sok testet láttam már, de tapintatosan nem néztem oda, eleve sem.
-látom..- nézem a térképet, és egy mondat megragadja a szemem.
" az Elf Királyt élve kell elfogni.."
~ ahh...szeretett Királyom..mi ez az egész? jártak a gondolataim körülötte, és igaz, hogy csatát láttam kibontakozi a térképen, de még nem értettem most sem teljesen, hogy mit is akar tőlem Dreyndra. A Népem ellen nem fogok harcolni!!Ezt nagyon jól tudja a nő!! Semmiféleképpen nem harcolok az enyéim ellen!! De ha tényleg Háború lesz, akkor mindenkit érinteni fog ez az egész..és miért vannak ott a Királyomék? talán túl sokáig voltam távol Awyristől, hogy ne hallottam volna erről?~

-Rendben....- bolintok.
- Pihenni térnék én is , ha nem bánod..- mosolygok rá, és várom, hogy mit javasol nekem.

Mély levegőt veszek amikor meg érkezik a számomra meg nyugtató válasz, az viszont nem hagytam figyelmen kívül hogy Alia habozott. Talán nem tudja miről van szó? Vagy csak megingott bennem a bizalma? Nem igazán akartam erőltetni a dolgot de mielőtt még nyugovóra térhetnénk muszáj tisztáznom ezt magamnak.
-Zavar valami, ezt látom rajtad.
Álltam meg, s folytattam.
-Azon két dolog jutott erről eszembe hogy meg ingott bennem a bizalmad ezt meg értem, a másik pedig az hogy fogalmad sincs mit keres ott a néped, ez esetben pedig olvasd át a jelentéseket amik a térkép alatt található, sokat segíthet.
Ha így tesz Alia akkor egy részleges leírást talál egy új emberi vallásról aminek az elf király jelenleg csapatival próbálkozik véget vetni de a királynak problémái akadtak az ostrom gépeivel és a késlekedés miatt az emberek meg erősített várnak ostromát halasztania kellet. A jelentés nem tartalmaz többet ezen tényeknél csak a kémek kalandjairól az emberi nőkkel. Ha ezzel végzett, avagy nem vett egy pillantást rá újra Dreyndra hangját halhatja.
-Viszont meg tisztelnél ha itt töltenéd az éjszakát Alia, nem nagyon szeretném hogy bármi is történjen, mégis csak meg van rá az esély.
Ha ezen ajánlatot is elfogadja a sötét elf kilép a sátorból s pár perc múlva két katona társaságában tér vissza akik egy igen csak kényelmes ágyat cipelnek és helyeznek el a sátorba minden tartozékával együtt.

A nő látta rajtam, vagy érezte a hangomon a kicsi bizonytalanságot, de igazából inkább a Háború ténye aggasztott, és az a temérdek sok áldozat ami nagy eséllyel be fog következni.
-Nem benned ingott meg a bizalmam, hanem nem értem, hogy miért harcolna ott a Népem, s vele Királyom! Békés nép vagyunk és zárkózott. Talán van magyarázat rá.... csak én a harcok miatt vagyok szomorú.. az a temérdek áldozat...és fájdalom... Sok halált láttam, de a sajátjaimat elnézve még jobban szomorú a szívem..- mondom neki őszintén a gondolataimat szavakká formálva.
-Tudom, hogy mindennek megvan a célja..és értek is sok mindent, de a harc soha sem vezet jóra.. csak vért ont és féjdalmat okoz..soha sincs vége..- nézem a térképet tovább.
- Igen...értem, valami új vallási okok miatt...- kezdem érteni belőle valamit.

-igen...itt maradok, ha kívánod- mosolygok rá.
-Szerintem odakint várna egy kis csetepaté, ha kimennék, bár szerintem az embereid jobban tartanak tőled, mint mutatják.- kuncogok halkan magam elé.

Hamarosan egy ágyat hoznak be a sátorba, ahol aludni térhetek majd. Szerintem holnap minden kiderül.
~ Mellon, kicsim....ne aggodj! jól vagyok! értelek...maradj a közelbe..pihenj is kicsit...vigyázz magadra...tudod, hogy imádlak!...én is!!~ üzentem a Kicsikémnek aki  a tábor közelében rejtőzött tovább. Tudom, hogy tud magára vigyázni, és azt is, hogy minden gondolatunk egy.

Nem igazán akartam tovább firtatni azt ami zavarja Aliát, nem lenne értelme, az pedig még ronthatna is a dolgon hogy népem történetében a háború és azok véres árának meg fizetése szinte olyan könnyű mint kihasználni bármelyik szolgát. Így hát hagytam hogy elaludjon Alia, én utána álltam neki még egyszer átfutni a terveket, elvégre egyetlen hiba és az egész csatatér inkább lesz az embereim végső nyughelye mint másé. Majd talán egymásfél óra után én is aludni térek.

Reggel van, ha a napra néz valaki nagyjából sejtheti hogy olyan reggeli 8 óra körül van. Alig keltem fel az ágyamból hogy magamra öltsem újra a fekete vértezetet. Majd csak Aliára pillantok aki még jól láthatóan alszik, így hát mire felébred a reggeli ami inkább az én vágyaimat kívántatott kiszolgálni már az asztalon vannak ahol tegnap este a tervek voltak. Majd ha Alia felébredt szólalok meg.
-Reggelt, hamarosan indulunk, de addig is itt egy kis reggeli. -Bár nem tudom mennyire kedved az emberek által termesztett gyümölcsöket, és állatok húsát de csak ezzel tudok most szolgálni, és némi teával azt hiszem oawák teafüvéből készült. -De ebbe nem vagyok biztos.
Mosolyogtam az erdeire ahogy ép csak kényelembe helyeztem magam az egyik széken és gondolataimba merültem egy pillanatra, Malthaelnek már itt kellet volna lennie lassan egy órája, bár annyira nem zavar a késlekedése.

Az éjjel sokat gondolkoztam a Térképen látottakról, de hamar elnyomott az álom. Nincs bennem félelem a táborukban lenni, mert ismerem a selfek szokásait. Talán odakint az őröket jobban zavarta jelenlétem, mint mutatták. Halk suttogás hallatszott a sátor falain kívül- bár éles füleim meghallották- nem törődtem velük. Dreyndra erős kezű Hadvezérnek számított, Ivory is mesélt róla. Hallottam történeteket a tetteiről a Feketemágusok Nagyasszonyánál töltött időm alatt is.
De lassan reggel lett és a Nap sugarai kezdenek ébredezni a Tájjal. Koránkelő vagyok, de most inkább az ágyban pihentem, míg a nő felkel. Hamarosan ő is ébred, de nem mutatom, hogy én már ébren vagyok. Inkább tapintatosan úgy teszek, mint aki most ébredezik.
-Jó reggelt. Köszönöm. - mondom a felajánlott ételért, és harapok belőle miután magamra öltöttem felsőruhámat.
-A teát nem kérem, Talán majd később..- mosolygok kedvesen a lehetőségre.
-Az oawák teája finom...de én inkább maradnék a forrásvíznél..- bólintok halvány mosollyal a self felé.
Összeszedve holmimat én is helyet foglalok egy széken, és várom, hogy mikor jön el az indulás. A Hadvezéren látom a várakozás jeleit, de nem teszem szóvá.
~Biztos megvan az oka, hogy most nem indulunk..várunk valakire?~
-

Ép csak vissza figyelek Aliára aki vissza utasítja a teát, csak bólintok hogy értettem majd a sátor bejáratára tekintek. A fémkolosszust várva hogy indulási parancsot adhassak picit türelmetlenné tesz, de hát most minden másodperc a sikerünkbe kerülhetne.
-Utálok várakozni, főleg amikor ezt egy inkompetens démon miatt történik.
Fújtam ki a levegőt, bár nem igazán Aliához beszéltem csak szóba öntöttem gondolataimat majd rá nézek Aliára
-Elnézésed, amíg várakozunk a démoni paracsnokra van kedved körbe nézni a bázison? -Rég néztem végig a katonáimon, talán ideje lesz ezt meg tennem újra.
Ekkor újra a bejáratna néztem de csak a szél játszott vele.

A várakozás okát hamar megtudom. Egy bólintással jelzem, hogy van kedvem körbenézni. Igazából nem volt még alkalmam látni egy self tábort közelebbről, de most a kínálkozó alkalmat megragadva kíváncsian álltam fel a székemből.
-Persze! Nagy örömömre szolgálna, ha láthatnám a táborotokat.- mosolyogtam a selfre, és indulásra készen álltam.
-Mehetünk....csak utánad, Dreyndra.- hajtottam meg illendően a fejem a Vezér előtt, mosollyal az ajkamon.

-Akkor haladjunk. Közöltem egy gúnyos mosollyal bár ez nem Aliának szántam. A sátor elhagyása előtt még magamhoz veszek egy nagyobb piros almát, amit út közben fogyasztok el.

Ahogy kilépünk a sátorból az őrt álló katonák kihúzva magukat tisztelegnek, s ahogy haladunk láthatjuk ahogy parancsnokaim ép eligazítják az újoncokat, felszedetik velük a tábort, gyakorlatokat tartanak. Végül egy mondat üti meg a fülünket.
-Ha így folytatja előbb csinálok magából Hidra csemegét mintsem hasznos katonát az úrnőknek!
Alia ha rám tekint elégedett, gúnyos mosolyt láthat az arcomon, ha rá kérdez arra mi történik csak röviden válaszolok.
-A Hadvezérek között az én egységeim kapják a legbrutálisabb kiképzést, de mint halhattad némelyikből előbb lesz a vidékeinken élő hidrák vacsorája mintsem katona.
Ha viszont nem kérdez rá és csak magában nyugtázza a halottakat a katonától tovább megyünk és néhány parancsot szegő lustaságba botlunk. Ekkor Aliára nézek kérdően hogy szeretné-e ő intézni ha igennel bólint karba tett kézzel nézem a műsört, ha nem akkor magam rakok rendet.
-Nos, látom önként jelentkeznek a hidra fészkek tisztogatására még hozzá puszta kézzel! -Rendkívül bátrak uram. Nehéz lehet Aliának meg állni a nevetést az ép csak feltápászkodó fegyverüket fejvesztve kereső katonák látványán, majd folytattam.
-Nos, látom annyira még se álmosak hogy egész nap feküdniük, pihenniük kellene. -Szerencséjük van,
ma maguk fogják mozgatni a hajítógépeket, természetesen Malthael társaságában.
Bár igaz csak közöltem velük a büntetésüket a lassan remegni kezdő újoncok látványán már nekem is elkellet takarnom az arcom s úgy mosolyogni, hülyén venné ki magát ha teljesen elröhögném magam.

Viszont amennyiben Alia tesz próbát a katonák helyre rakására akkor lehet más fejleményeket vesz a történet.

Nemsokára elindulunk a táborba. Kilépve a sátorból látom a rám szegeződő szemeket, de hamar el is veszik, mert a félelem tükröződik a katonák szeméből, ahogy Dreyndra alakját meglátják. Igencsak belül mosolygásra késztet a pillanat iróniája, de némám lépkedek a Hadvezér után.
Egy hangosabb eligazításra leszek figyelmes, amit egy Parancsnok tart az újoncoknak.
Egy fejcsóválással jelzem a selfnek, hogy nem szeretnék beleavatkozni a tábori életbe, inkább csendes figyelőként maradnék jelen.
Tovább lépve egy apró botlás az egyik emberétől mosolygásra késztetne, de nem nevetek. Inkább rezzenéstelen arccal folytatom a nő mellett az utam.
Lehet furcsának tartja viselkedésemet, de jobb szeretnék "kimaradni" a leckéztetésből. Lehet, hogy meg tudnám tenni, sőt, talán biztos is, de nem akarok "kívülállóként" olyanban részt venni, ami a tekintélyt csorbíthatná a hadvezérnek.
Amolyan furcsa szerzet vagyok talán a katonáinak, mert igaz, kívülről erdeinek nézek ki, de nagyon is jól ismerem a selfeket. Közeli Családtagjaim közt is van nem egy self Vezető, és Hadúr. Bár sokan nem tudják ki is vagyok valójában, de nem is baj...legyen még az én titkom..
Ahogy hallgatom Dreyndra parancsait, és a katonáival való kapcsolatát, eszembe jutnak azok a történetek amiket hallottam a húgoméktól. És rájöttem, hogy nem is túloztak vele. Tényleg erőskezű és könyörtelen kiképző ez a Hadvezérnő. Méltón hű a híréhez.
Elismerően nézek rá ahogy járjuk körbe a tábort.
Majd ha egyedül leszünk, akkor lehet belőlem is kitör a nevetés, de most tartom magam.
~ Pedig elég nehéz visszafolytani a kuncogást is , látva a sok remegő lábat és a félelemmel teli tekinteteket..~

Végül a katonákat magam tettem helyre, ép csak befejeztem a fejmosást.
-Szedjétek össze a cuccaitokat, cseréljetek gatyát, és takarodjatok a többiekhez menetkészen!
Ezúttal ki engedve hangomat hogy lehessen hallani majdnem az egész táborban. A katonák mint akiket a hajítógépekkel lövetem volna ki indultak feladataik elvégzésére, majd folytatjuk az utunkat. Ahogy elhaladunk a többi katona mellet tekintetüket inkább a földre szegezik hiszen tudják hogy egyetlen hiba már a valaki fejébe is kerülhet. Majd elérjük az erdőszélén álló őreimet akik heves vitájára leszek figyelmes.
-Meg mondtam hogy ne hagyd el a helyed,
erre te barom majdnem kicsináltatod magad az egyik démonnal, ha ezt meg hallja az úrnő akkor a fejünket vetteti! Erre a másik már szinte neki ugrott volna társának.
-Legalább nem kéne tovább eltűrnöm az idióta pofádat, a picsába is csak én lehet annyira szerencsétlen hogy valami örültet kapok társnak... arról nem is beszélve hogyan fogjuk ki magyarázni azt hogy hova tűnt az őrmester.
Ennél már bőségesen közel voltunk a katonákhoz akik a vitájuk miatt nem nagyon ügyeltek ránk majd szólalok meg.
-Szóval mi is a vita forrása és mi történt az őrmesteremmel?
Tettem fel nekik a kérdést s csak hirtelen választ kaptam az idegesebb katonámtól.
-Mégis ki a faszomnak képzeled te magad hogy kérdezgetsz minket itt... Oh elnézését úrnőm.
A katona legalább elnézést kérve térdelt a földre társával együtt, bár tudtam hogy Alia mellettem van s nem kívántam őneki meg mutatni azon brutális arcomat amit sajnos muszájjá vált használnom.

Meg ragadom a férfi hosszú és össze fonott haját s egyenesen a tábor közepén elhelyezkedő kisebb dombing rángatom, s egy kötelet tekerek a nyaka köré. Bár kegyetlen példa statuálásra készültem tudtam hogy ezen sértését nem hagyhatom figyelmen kívül.
-Nos, hölgyeim és uraim, most láthatják még is mi a következménye a parancs megtagadásnak,
a tiszteletlenségnek az ÉN hadosztályomba! Biztosra mentem hangom ki eresztésével hogy minden emberem figyelemét élvezhessem amikor pallosommal nyitom fel a szerencsétlent katonát mint egy diót. A látvány sokak arcára félelmet ültetett ki, majd egy kisebb szünet után szólaltam meg.
-Egy órát kaptok hogy mindent mozgásra készen álljon, hacsak nem unjátok már az életet!
Rövid megfélemlítésem igen csak hatásos, majd vissza felé indultam remélhetőleg a nem halálra rémült Alia oldalán a sátramba ahol még mindig semmi nyoma a démoni parancsnoknak. Majd az őrökhöz szólok.
-Kerítsék elő azt az átkozott démont!
A parancs rövid és egyértelmű, ahogy belépek a sátramba halható ahogy az őrök szapora léptekkel indulnak feladatuk elvégzésére.

A tábori élet - mondjuk úgy- hogy nem az én világom. Én a szabadban éltem, és ott is fogok szerintem.
A katonákon végig nézve, elég vegyesek voltak az érzéseim. Bár azt mindenképp nyugtáztam, hogy a fegyelem eléggé erőskézzel tartja össze az embereit.
Kissé távolabb a sátortól egy hangos és felettébb bizarr történésnek lehetek szem s fültanúja. Dreyndra tekintélye jól érzékelhető a mozdulataiban, de a hangjában is.
Valami szerencsétlen eset folytán egyikük a másiknak esett, és ez bomlasztóan hatna a többire nézve is..de a self elég hamar rövidre is zárta az esetet. Igaz a nyilvános felkoncolás nekem kissé soknak hatott, de igyekeztem nem a közelben tartózkodni a látványért. Nem vagyok egy gyenge gyomrú, de jobbnak látom, ha nem "folyok" bele az itteni dolgokba. De aztán lehet, hogy egyszer mégis kelleni fog. Talán idővel, és nem pár percen belül..
Amint vége a "demonstrálásnak" látom, hogy a katonák eléggé elcsendesedtek. Az arcukra volt írva, a félelem.
Nem is akartam nagyon időzni a tetthelyen, inkább némán várakoztam a Hadvezérnő mögött.
Talán csendben ellehetek és nem okozok konfliktust az emberei között. De láttam azért, hogy nem éppen jó szemmel nézik a jelenlétemet. Tudom, hogy sok kérdést vet fel, hogy itt vagyok, és ráadásul a Vezérük mellett látnak. Éles fülemmel hallom a megjegyzésüket, de amíg nem tesznek támadólag felém, addig én sem teszek semmit.
Az igaz, hogy sok mindent tudok róluk, de ők rólam alig. Nem hibáztatom őket, mert idegennek számítok a fajtájukhoz képest. De ha a Vezérük éberségét kijátszva ellenem szegülnek - amit szerintem hamarosan megtesznek- akkor nem fogom vissza majd magam.. De addig is inkább a háttérben maradok.
Visszafelé a sátorhoz, látom Dreyndra feszült arckifejezését a késlekedő indulás miatt. De nem teszem szóvá, amíg nincs kilátásban az időpont a táborbontásra..

Az asztalhoz lépkedek lassan, mély levegőt véve és kifújva azt többször is, majd az asztalra nézve szólalok meg.
-Elnézésed, de muszáj tartanom a fegyelmet és tiszteletet, ez pedig biztosítja talán a hadjárat végig hogy tudják a helyüket. Közöltem nem bízva abban hogy Alia itt van-e vagy sem. Majd mielőtt bárki szólhatott volna bármit a hatalmas fém kolosszus lépet és szólalt meg.
-Kellemes látvány volt a kivégzés, szóval mikor leszel készen az indulásra?
A démon szinte észre sem vette azon tényt hogy ő miatta várakozunk még most is, és végül folytatja Aliára szegezve rideg tekintetét.
-Látom jó ölebként minden hová követed az úrnőd, bár emberei nem is nézik ezt jó szemmel, talán nekem kellene tennem ez ellen valamit Dreyndra?
Ép csak kimondja a nevemet, s fordulok felé bár tudom hogy a démonnal egymagam nem bírnék el, ahhoz túlságosan is sokat bír, de nem engedhetem neki sem hogy becsméreljen.
-Idefigyelj te rohadt démon, ha tehetném magam rugdosnálak vissza a kibaszott pokolba ahonnét elő másztál, de hát a paktumunk mint kettőnket kötelez és jobban teszed ha gondolsz, elvégre tudjuk hogy mestered rosszan tűri az engedetlenséget mint én.
Bár érzelem mentesnek próbáltam látszani, s elégé túl is léptem azon határon amit malthael elfogad tőlem. Tudtam jól hogy most vagy nekem esik a hatalmas kolosszus, ezen esetben persze semmi esélyem nem lenne hiába szegné meg vele a paktumot. Majd rám nézett a kolosszus.
-Szóval így állunk kicsiny elf... hát legyen,
akkor szólj ha végre indulhatunk.
A fém kolosszus ép csak kilép a sátor bejáratán s csak ép pár perc telik el mire még mindig háttal állva Aliának sóhajtok fel s szólalok is meg.
-Azt hiszem jobb ha útnak indulunk végre,
talán nyugtunk lesz útközben.
Ép csak meg rázom magam s újabb mély levegővel indulok kifele a sátramból s adom ki a parancsot néhány erre felé tartó katonának.
-Bontsák le a sátrat, egy órán belül már hűlt helyünk sem lesz ezen a helyen.
Csak bólintással nyugtázzák a parancsot, de ezúttal az én figyelmem sem hagyja kívül azt ahogyan Aliára tekintenek, talán jobb lesz közelemben tartani az Erdeit még jobban. Annak ellenére is hogy ez Malthael szemében csinálhat belőle célpontot.
-Sajnos nem hiszem hogy megfelelő hátassal tudnék neked szolgálni.
Szólaltam meg amikor újra kettesben vagyunk és élőholt paripámat készítem elő, bár nem nézek rá hangom elárulja hogy zavar valami.

A sátorba lépve nem változott meg a véleményem amit elötte gondoltam. Láttam a feszültséget a self arcán, de inkább nem szólaltam meg.
Nem kis idő múlva viszont egy hatalmas fémkolosszus érkezett a sátorba, és nem mondhatnám, hogy szimpatikus volna nekem. Sőt! Kifejezetten taszít a látványa is, bár tudom, hogy démoni fajzat, de akkor sem nagyon tűröm a sértegetést amit felém intézett.
Igyekeztem higgadtan és figyelmen kívül hagyni a megjegyzését, de gyorsan a hadvezérnő reakciója visszakozásra bírta a gúnyos megjegyzéssel illető szörnyet, és kiment a táborba az ajtón át.
Lopva néztem Dreyndrára, akin látszott az ideges izgalom, de aztán próbáltam oldani a feszültséget, talán nem veszi zokon.
-A hátas miatt ne aggódj!- mosolygok rá.
-Bár szerintem a látványa eléggé megosztja majd a katonáidat..de egyben a barátom is...és ha nem félsz az ismeretlentől...akkor idehívom, hogy bemutassam neked..- néztem rá kedves mosollyal, talán kicsit elterelem a gondolatait.
Ha beleegyezik, akkor közelebb hívom Mellon-t.
~ Gyere Kicsim...nemsokára indulunk...a tábor szélén várlak...~ küldtem gondolataimat a Barátomnak, aki egy halk morranással jelezte, hogy mindig is itt volt a közelbe, ahogy elválaszthatatlanok is vagyunk..
Hamarosan feltűnik hatalmas termete, és a tábor szélénél odajön hozzám az én Picikém..

Az utolsó igazítást teszem lovamon hogy kényelmesen tudjak utazni rajta majd Alia válaszol a kérdésemre.
-Kíváncsivá tettél, ha berezelteti bármelyik katonámat akkor biztosan meg értik miért is engedtelek be a táborba.
Öntöttem szavakba a gondolataimat majd igenlően bólintottam. Hacsak Alia nem szól semmit akkor a tábor széléig meg sem állunk ahol a többiekre várunk, majd egy katonám segély kiáltására lehetünk figyelmesek.
-Egy We...rit... Tig...ris!!!
Majd csak az épen felénk rohanó katonát láttam mögötte a ténylegesen hatalmas lénnyel, s legtöbb katonám rám nézett további utasításért, mások már fegyverekkel kezükben akarták meg állítani a bestiát, aki egyenesen felém tartott, pontosabban Alia felé s meg is állt előtte.
-Lenyűgöző, jobban is mint bármelyik idomáromtól várhatnám.
Közöltem a dicsérő szavakat Alia felé, bár a katonáim reakciója tényleg meg oszló lett. Volt aki félt a Werittől és minimálisan tisztelni kezdték az Erdeit, voltak mások akik még mindig rosszallóan néztek rá, s a Weritre is. Egyetlen dolog biztos, a tigris megjelenése némi tiszteletet hozott Alia számára akár akarja akár nem. Majd a hatalmas kolosszus is meg érkezett démoni paripáján s végig néz a Weriten és annak látszólagos gazdáján.
-Hm, úgy látszik alábecsültelek öleb. Sértette meg újra Aliát bár ezúttal figyelmen kívül hagytam, s Aliára bíztam a dolgot. Majd ha ezt rendezték, avagy figyelmen kívül hagyja ő is akkor ki adom a parancsot.
-Akkor indulás, estére már el hagyjuk a szurdokot, nincs idő amit tovább vesztegethetnénk.
Bár én magam még mindig mosolyogtam azon ahogy Werit tigris egyszerűen végig rontott az emberimen hogy elérje gazdáját.

~ohh Kicsim! De örülök, hogy itt vagy!~ Bujtam hozzá szorosan az én Kicsinykémhez, aki halk morranással köszöntött.
Ahogy végig néztem a katonákon, inkább mosolyra görbült a szám. Tudtam, hogy a Tigrisem látványa megosztja majd az ittlévőket, de azt is tudom, hogy Mellon nem támad, míg én nem kérem rá..
-Kicsim!- bújok a bundájába kapaszkodva.
Aztán a hátam mögül az a démoni fajzat hangját hallom, aki megint egy gúnyos megjegyzéssel illet.
Mellon ahogy meghallja a fémkolosszus hangját, egy széles vicsorral morog rá.

-Mondtam, hogy nem átlagos "hátas"..- kuncogok Dreyndrára nézve, akin látom, hogy tetszik a "stilusos" belépője az én "kicsikémnek".

Felülök a hátára és indulásra készen állok.
A selfre nézek, és várom, hogy elinduljunk az utunkra.

Nem sokáig csodálkoztak katonáim sem, s csak parancsomra vártak hogy meg induljunk.
-Előre!
Kiáltottam s mint a jól olajozott gépezett indult meg a hatalmas sereg előre, majd csak felvettem a kényelmes tempót amivel bőségesen új tanácsadóm, barátom, Alia oldalán maradhattam míg a másik oldalon az igen csak nagy problémát jelentő Malthael tartotta velünk a lépést.
-Szóval parancsnok, a katonái készen állnak avagy megint magamnak kell gondoskodnom az ön feladatainak elvégzéséről is?
Tettem fel neki az inzultáló kérdést, s a démon ép csak rám nézett válasza közben.
-Szóval vissza tértünk a gyerekes civakodáshoz.
A Démonon nem látszott semmilyen érzelem bár hangjából kivehető hogy csalódott volt, de egy biztos kikerülte a válasz adást. Ezzel így hát nem is foglalkoztam többet. Majd végezetül még egyszer Aliára nézek és csak egy mosolyt vetek felé, bár ez inkább grimasznak volt látható és nem a barátságosabb fajtából. De hát túl sokan voltak szemtanúk így muszáj voltam játszani a szerepem.

A katonák eközben szaporábban kezdek lépkedni, gyorsult a tempó hogy minél előbb elérjük célunkat.