Felvonom a szemöldököm arra amit az elf mond, nem éppen értheti a teljes helyzetem elvégre számára a legtöbb információja hogy gonoszak, démon imádok, és mi egy más vagyunk. Avagy úgy is mondhatnám hogy a gesztenye héján se bírja magát átvágni. Majd mikor végig hallgattam szólalok meg.
-Ha a királlyal karöltve akartam volna ide jönni akit jó magam fogtam el arra se lett volna esélyem hogy egyáltalán szót váltsak Amerith királynéval, de nyugodtan nézhet hülyének ennyire.
Közlöm azt ami tény hogyha azzal a királlyal tértem volna vissza aki meg alázó vereséget szenvedett tőlem majd ezt követően fogságomba esett hamarabb találtam volna magam szembe a zöldikék kivégző osztagával jó pár íjjal és feleslegesnek mondható nyíllal célozva rám.
-Információt akar, de olyat ígér cserébe amit nem tud garantálni, elvégre maga sem lehet éjjel nappal a sarkamba hogy biztosítson afelől hogy egyik sarkukon véletlen nem egy "eltévedt" nyíl vesszőnek leszek rögtönzött tegeze.
Közöltem azt amit gondolok arról amit mond, óvatlanabb vagyok mint szoktam, de koránt sem hülye ha elárulnám hogy a saját birtokomon tartom fogva a királyt akkor nagyobb valószínűséggel írnám alá a kivégzési parancsomat.
-Szóval nagyon jól figyelj ha ilyen információt akar, akkor érje el hogy engem is a mentő csapattal küldjenek s legrosszabb esetben engem használhatnak csere alapnak, a démonoknak én jobban kellek mint a maguk jelentéktelen kis királya.
Itt állok meg és állok fel abból a kis kényelemes valamiből amibe eddig helyezkedtem el s a falhoz sétálok közel az egyik ablakhoz, már ha akad ilyen a kis kalitkámon, majd folytatom ahogy kifelé bámulok.
-Tudja, egy időben elhittem hogy a kettőnk faja között mégis csak akad valami hasonlóság a külsőségeken kívül, és tudja mit találtam ezzel kapcsolatban?
Teszek fel egy kérdést amire nem hagyom hogy válaszoljon hiszen nem is várok rá választ csak egyből folytatom.
-Egyszerű, ugyan az a fajta harci szellem hajt minket, az egyetlen differencia hogy az én fajtámban ez sokkalta agresszív formát ölt, azt hihet amit akar, de bőségesen láttam miként harcolnak maguk éles háborús helyzetben mint aznap a várnál.
Itt állok meg és kezdek bele egy újabb az eredeti témánkat jobban érintő dologba amivel zárhatom a saját kis monológjaimat mostanra.
-Na de, kielégítem a kíváncsiságát, a királyuk cellája a saját birtokom kazamatájában található, őrség az akad démon, elf, éppenséggel amit csak akar, de pont ez az oka annak hogy kellek maguknak, én kihozhatom a királyt anélkül hogy kérdést mernének nekem feltenni, viszont ennek árra van és ezt már elmondtam Amerithnek, a támogatásukat akarom amikor leghűségesebb követőimmel csatába szállunk a népem trónjáért és vezetői címért, ez az én ajánlatom fogadja el, vagy hagyja hogy a maguk kis felmentő csapata az első Lord kezére jusson és élve nyúzza meg őket.
Ezzel fordítom immáron szúró tekintetemet az elfre, várva a válaszát én meg adtam amit akarhatott talán kicsit többet is de nagyon jól tudom hogy ha a felderítő csapatról Uráldur információt szerez akkor a király és ők is halottak.

/Viridiel, Robert és Hira/


A két jómadár végre bevásárolt pár nap alatt és tovább indulnak, csak ki kell derülnie, hogy a templomon át vagy követnek álcázva Zevadar határán keresztül.

/Lazy és Hirion/


A városban eddig semmi atrocitás nem ért titeket. A kutyák sem mertek támadni, noha érezhetően Hirion miatt, nem a macskafélétől megriadva. A kocsmában viszont van lehetősége Lazynek összeakasztania a bajszát az egyikkel. Nem a már említett kotorékebekkel, hanem csontokra ácsingózva megpillantja az egyik asztalnál az egyik fegyveres éjtündét, ahogy vacsora közben vizsla kutyájának az asztal alá adja a kalciumban gazdag falatokat.
Ha nem bír az éhségével, megtámadhatja és elharcolhatja tőle a kemény falatokat. Más esetben Hirion jóvoltából eteti meg a már korábban említett eledellel.
Viridielhez eljutott lassan Lazy kérdése, ám valószínűleg eddigre már újra állati alakban van a macskanő. Hiszen időbe kerül a szelek szárnyán suhannia az üzenetnek. És ha egyedül kell mennie, akkor az erdeinek kell dobnia, 50% eséllyel megtámadják a kutyák és sérülést szenved, még ha igyekszik minél többet a háztetőkön is haladni.
Ha Hirion maga viszi a Palota közelébe, akkor neki kell kockát vetni és 20% eséllyel a főváros védői Thea parancsára elfogják.


/démonunk/


Alie kérdésére egy járókelő válaszol.
-Ő Uráldur egyik kedvenc kéme. De inkább szokott rabszolgakereskedőként bemutatkozni. Sokak szerint első alkalommal a tulajdon anyját adta el és ezért egy démon megátkozta, hogy így nézzen ki.

Én még sosem láttam, hogy egy ekkora macska ennyit evett volna, nem is evett, beszipókázta az ételt, mert nyelni sem láttam, bár az igaz, hogy sosem néztem még egy macskát sem, hogy eszik, így nehéz volt összehasonlítási alapot képezni.
Fél szemem azért a többi vendégen tartom, mert vannak itt olyanok, akik más állatot dédelgetnek az asztal alatt, például az a fickó, aki cupákokat dugdos az asztal alá, amit mindig egy szimatoló ott felbukkanása követ.
A szállásunkon én is végre elnyújtózhatok az ágyon, onnan nézve a lány átalakulását.
- Ha éhen halsz, akkor nem tudsz segíteni nekem. – vonom meg a vállam a logikus válasszak egyidőben, bár tény, hogy az úton már rég letettem gyilkos szándékaimról, legalábbis ha nem ad rá okot.
Aztán, ha már kimacskásította magát, nekiülök, hogy amennyire csak emlékeim engedik, a lányt is beavassam, hogyan is néz ki egy self magánpalota belülről.
A legnagyobb bajom az, hogy én is alig tartózkodtam benne, hiszen jóformán csak ritka látogató lehettem, de jó voltam a dolgok memorizálásában és az építkezés Capitalban nem a változatosságáról volt híres. Mondhatni, ha egy palotát ismertél, ismerted az összes többi elrendezését, persze a berendezésben és a stílusban mindenki a gazdagsága fokozatában más fokozatot képviselt.
- Legjobb tudomásom szerint Thea sosem tartott kutyát és Al-Nuszra sem vitt a házba, de nem mostanában jártam arra, így inkább légy óvatos. Ha felhívod valamivel magadra a figyelmet, nem nagyon tudok segíteni, magadra leszel utalva és bár láttam, hogy nem vagy egy anyámasszony katonája, de a kiképzett testőrökkel esélyed sincs. – mantrázom már neki sokadszorra, mert ha ő sem tud híreket hozni, akkor vakon kell valahogy magamnak is oda behatolnom és ráadásul akkor már számítanak majd egy újabb kísérletre.
Még az is lehet, hogy elmenekítik onnan a húgomat és akkor sosem találom meg, még ha életben, vagy szabadon is maradnék a kísérlet után, ami nem valószínű.
- Hogy őszinte legyek? A testvéremnek sosem volt semmilyen háziállata, így fogalmam sincs. Elég erősek már a képességei, így nem hiszem, hogy egy macskától megijedne, így ha felbukkansz előtte, nem valószínű, hogy egyből rád támadna önvédelemből. De ne kockáztass, csak nézd meg hol van.
Érzem a bizonytalanságot azzal kapcsolatban, hogy hagynám, hogy keresztül vágjon-e a városon.
- Nem akarok már ott elbukni, hogy az első sarkon széttépnek a kutyák, így odaviszlek, amennyire közel csak tudlak.
A kérdése meglep, mert már azon töprengek, hol rakhatnám le, hogy könnyen eljusson oda, ahol bemehet.
Nem tudom először mit válaszoljak, vagy egyáltalán válaszoljak-e, de végül úgy gondolom semmit nem árthat azzal, ha tudja, Uráldor-nál nem lehet veszélyesebb.
- Egy mágikus kő van a gyomrom helyén, az tart életben. – válaszolom tömören. – Az Első Lord is ezért vadászik rám.
- De most induljunk! – pattanok fel és megvárom, hogy alakot váltson, aztán megint a nyakamat ajánlom fel utazásához, mert így a legbiztonságosabb.
A palotát határoló keskeny utcában teszem le, mikor megbizonyosodtam róla, hogy elment az első őrség. Megvárom míg eltűnik és behúzódom egy kapualjba várakozás közben.

Tízes kocka:
1-2 = elbambulok és meglep a következő őrjárat
3-10 = továbbra is észrevétlenül rejtőzködöm.

The member 'Viridiel' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Tízes' : 10

A démon másik arca, lehet még félelmetesebb képet fest és biztos vagyok benne, hogy ez az igazság ezzel a szörnnyel kapcsolatban. Sokkal okosabb, mint egy egyszerű, az ösztöneinek engedelmeskedő barghest.
- Mindent köszönök még egyszer Robert és hidd el, hogy soha nem jöhetett volna jobbkor a segítséged, így teljesen tudatában vagyok annak, hogy milyen ígéretet tettem neked. Továbbá nem hiszem a történtek után, hogy olyanban kérnéd a segítségemet, ami nem valami fontos ügy lehet neked, így nem vállaltam ezzel semmilyen kockázatot. – ráztam vele kezet. – Természet Anya legyen akkor veled és remélem hamarosan találkozunk. – búcsúztam el tőle, aztán elindultam, a már vadonatúj felszerelésemmel és a menet közben vásárolt élelemmel a város szélére, ahol Hirannis-szal beszéltem meg a találkozót.
Megörültem, amikor megláttam, hogy még lovat (és ha minden igaz társakat is) hozott.
A szívem hevesen megdobbant, amikor Lash újból jelentkezett, bár az első szavaira majdnem megállt a ketyegőm, de ezt ő is gondolhatta, mert gyorsan kiegészítette.
~ Nagyobb veszélyben már nem is lehetnél, hiszen a selfek birodalmának közepén vagy. – sóhajtottam, megcirógatva gondolatomban. ~ Nagyon vigyázz magadra. ~ tudom, hogy ismételgetem magam, de iszonyúan aggódtam. ~ Tudod, hogy az én feladatom a király megmentése, ha esetleg hallasz valamit róla, az sokat segítene, de eszedbe ne jusson ezért kockáztatni. Nem sokára én is közel leszek. a templom teleportját használom, ahogy elmondtad. És hamarosan együtt leszünk megint~
Hirannishoz érve, felülök a lóra.
- Van egy templom nem messze, amiből egyenesen Zevadarba, Capital közelébe kerülhetünk egy mágikus úton. Ez a legrövidebb út, ezen megyünk.

Biccent egyet a logikus válaszra, de ettől függetlenül is hálát érez, hiszen ha még így is van, pénzt könnyedén csinálhatott volna belőle. Csupán el kellett volna adnia, ám nem tette, és ez azért némi bizakodással tölti el, noha a húgmentést követően még bepótolhatja. Erre a gondolatra kissé savanykássá válik a szájíze, de igyekszik mihamarabb elfelejteni, mielőtt ez a fajta kétkedés felülkerekedne a megszavazott bizalmon. Tény, minden joga megvan hozzá, hogy a legrosszabbra számítson és továbbra is feltételezze ezeket a baljós jövőképeket, nem szabad hallgatnia az ezek ecsetelésével foglalkozó hangokra.
Mély levegőt vesz, csípőre téve a kezét egy halvány félmosoly kíséretében, finoman rázva a fejét, mint aki nem hiszi el, hogy még egy sötételftől is csak azt kapja, legyen óvatos. Mintha aggódna érte, de nem ringatja magát ilyen hamis képzetekbe; jelenleg ők csak kényszertársak, és ha a rokon kikerült a fogságból - aki felé egyébként is irányult a féltés -, bizonyára vége is lesz ennek a kapocsnak.
- Lehet, idefele őrülten bátornak tűntem, de nem vagyok az. Éjtündékkel vagyok körülvéve - mutat körbe, a szobán kívül mászkáló személyekre gondolva közben. - Nem ment el annyira az eszem, hogy most legyek óvatlan. Állatként elég jók az érzékeim, ott vannak mellé az ösztöneim, a szagok ugyancsak segítenek, illetve elférek a kisebb járatokban. A törpök területén lévő bányátokból is meglóghattam volna csupán az állati alakomat használva, mert befértem a résekbe és hangtalanul közlekedtem - vonja meg a vállát, ám a történetet nem folytatja, azt esetleg majd később kitárgyalják, ha akarják. A tervezés és meggyőzés szempontjából viszont sok értelme nincs, hogy más irányt vegyen a beszélgetés csupán emiatt. - Szégyen vagy sem, ha harcra is kerülne sor, akkor a hátba támadást kell válasszam, szemtől szemben esélyem sincs... - vakarja meg a tarkóját. - Nem vagyok egy katonaalkat, így más lehetőségem nemigen van, hogy életben maradjak, csak a türelem, az észrevétlenség és a jó pillanat kivárása. Ráadásul a mágiátokra is érzékeny vagyok, a fullasztást előszeretettel alkalmazták rajtam már párszor, így még eggyel több indokom van, hogy igyekezzek felfedezetlenül maradni minél tovább. Nem bízom el magam - enged meg egy bizakodó mosolyt, mellé biccentve egyet, próbálva elhitetni társával, hogy ami tőle telik, azt meg fogja tenni.
A következő téma felmerülésével félig felül az asztalra, könyökét a combján támasztva, a magyarázat közben elvétve a térképre pillantva.
- Persze, így fogok tenni, csak érdekelt, ha esetleg egy csúfos véletlen vagy Természet Anya keresztülhúzza a számításainkat... - tekint Hirionra, aztán ismét az alaprajzot vizsgálgatja. Elmormol magában egy fohászt, hogy minden rendben menjen, ugyanis továbbra sem akarja itthagyni a fogát. Még élni szeretne, legalább a tervezettek elejét átélni, megtapasztalni egy igazi, jó család melegét...
Enyhe vágyódással néz maga elé, némileg fájdalmasan mosolyogva, de visszavezeti gondolatait a jelen problémái felé. Ellöki magát az asztaltól, biccentve egyet Hirionnak, és már lép is, hogy visszavegye a felszereléseit. Egyszerűbb lenne ezen a helyszínen hagyni, de nem bízik a környékben annyira, hogy az értékeit ne saját magánál tartsa. Közben jut eszébe egy másik dolog, ami bár nagyon érdekli őt és kíváncsian is figyel, utolsó kérdésével egyértelműsíti, hogy nem vár választ rá. Meglepetésére szolgál így, hogy a férfi mégis felel, felvilágosítva őt, és látványosan meg is ugrik a szemöldöke ettől.
- Hoppá-hoppá! - Hirtelen csak ennyi jut az eszébe, aztán megerőlteti magát, és folytatja: - Akkor elég olcsón kijössz egy-egy utazásnál. Innentől nem érzem magam furának a növénykarommal - reagál könnyeden és vidáman, visszafordulva a lerakott cuccai felé. Elkezdi visszarakosgatni övére az üvegcséket, miközben befut hozzá Viridiel üzenete, és annyira, de annyira bújna hozzá... Nagyon hiányzik neki; egyáltalán nem érzi, hogy elegendő időt töltöttek volna egymással mostanában.
~ Vigyázok, Viridiel, vigyázok... ~ válaszol, de a korábbi enyhe elégedetlenségnek és frusztráltságnak nyoma sincs, csak a békés hangszínnek, benne minden vágyával, hogy párja mellett lehessen, így utolsó mondata megmelengeti őt. ~ Már nagyon várom. Hiányzol ~ mosolyodik el, közben magára veszi a táskáját. ~ Te is nagyon legyél óvatos, és ha megtudok valamit és lehetőségem lesz, üzenek ~ rántja fel a köpenyét a vállaira, fejére annak csuklyáját, és habár először viccesnek tűnik a megjegyzés, hogy a királymentésre melegít be egy húgmentéssel, inkább lenyeli. Talán elképzelni sem tudja, hogy Viridielre mekkora súly nehezedik nemcsak az uralkodó visszahozásával, hanem úgy egyébként az ő kétes körülményeivel egyaránt. Egyáltalán nem akar a helyében lenni, és nem is akarja elképzelni azt a maró aggodalmat és féltést, amit magában tarthat, valahol mégis érzékeli.
- Nem hiszem, hogy néhány óránál tovább maradok, így ha nem jelenek meg a nap folyamán, akkor talán mondanom sem kell, mi történt - néz még társára, mielőtt átváltozna. - Visszajöhetek egyedül is, talán sikerül elkerülnöm majd a kutyákat, de ha megkockáztatod, akkor az elválásunktól számított nagyjából egy óra múlva ugyanoda visszanézhetsz, ahol majd elengedsz - dobja fel az ötletet, és ha ezzel is dűlőre jutottak, felveszi állati alakját, majd halk dorombolással ugrik újra Hirion nyakába, az ösvényt figyelemmel kísérve, ha esetleg mégis az egyedüli visszatérésre kényszerül. Amint megérkeznek, felemelkedik, leugrik az éjtünde vállairól, még ránéz egyszer, aztán megindul, megkeresve a legközelebbi szellőztetőnyílást vagy kevésbé figyelt, számára be- és kijáratnak teljesen alkalmas réseket, követve a lerajzoltakat és megjegyzetteket, de erősen készülve a rögtönzésre.

Robert

Viridiel lelkesedése és hálája kicsit megrendít pedig tényleg nem akarok semmi komolyat cserébe.
-Csak járj sikerrel, ennyi amit remélhetek. És igen Természet Anya vigyázzon rád.
Alig hogy távozik felcsapom a természet lények idézése gyűjteményem. Körbe nézek hogy istennőm sehol se legyen mert képes lenyúlni a megidézett lényt hogy vigyázzon valami tisztásra vagy erdő területre. Aztán gyorsan kiruccanok egy közeli tisztásra szintén ügyelve arra hogy Istennőm a környéken se legyen nem mintha rosszra készülnék na de mégis. Gyorsított eljárásban megidézek egy árnyék szellemet ők a legoptimálisabb nyomkövetők és testőrök. Plusz a természet részei. Ó elf nyelvre váltok.
-Ó gyermeke a sötétségnek kinek rettegik nevét az árnyakban hald kérésem és teljesítsd azt. Van egy elf ifjú, kire vigyáznod és kísérned kellene. Nem kérem azt hogy áldozd fel érte magadat csak óvd meg attól hogy hülyeségekbe keveredjen és baj érje. Rejtsd el a kutatók szeme elől őt és társait. Költözz az árnyékába és kísérd el. A szívességért cserébe szívességet adok és a tartozást mindig megadtam így kérlek árnyak szelleme jöjj árny farkas védd az utazót kinek sok problémája lesz az út során.
Remélhetőleg sikerült az idézés, már csak azt kell kibekkelnem hogy Természet Anya le ne csapjon rá mint házőrzőre. Enyhén bosszantó lenne a dolog. Laza tempóban kocogok vissza a házamhoz. Kivéve ha pár elf az utamba nem áll mert őket bizony elaltatom és a növényekkel őriztetem nehogy bajuk essen de ne üssék a kíváncsi orrukat az én dolgomba.

El

Valahogy éreztem hogy problémás lesz ez a nő de a szavai nagyrészt igazak, de a démon őrséget erősen vitatom de ezt nem kötöm az orrára. Amit megtudtam továbbítom Viridielnek, ennyivel is könnyebb dolga legyen.
-A kérését minden valószínűség mellett el fogják utasítani, de lesznek támogatói a kérésének. Mert ugyan van közös célunk, bár az a rész hogy ön legyen az uralkodó nos egyenlőre inkább maradjon kívánság. A kérését a tanács elé viszem mert királynőnk elfoglalt és bizonyára ezért nem került sor érdemi cselekedetre az ön ügyében de hamarosan vissza térek a válaszukkal.
Meghajolok felé hisz mégis csak egy katonai vezető és csendesen gondolkodva távozom egyes elemeinek van értelme és látok benne kivitelezhető ötletet. Viszont még mindig egy sötét elfről beszélünk akinek a vérében van a sötétség.

Ale

A járókelő válaszán hangosan nevetek, noha nem szoktam de ez megnevetettet.
-Igazi Zevadari, még az anyját is eladja az előre jutásért. Kicsit kedvelhették anyut ha bepöccentek rá a démonok. Na de nem érek rá nézelődni feladatom van.
És szó nélkül hagyom ott a járókelőt. És felderítem a börtönt és környékét. Pár tisztet meg is környékezek hasznos infókért. Mielött a mesélő kezdené szó szerint bármit bevetek nincs kivétel. Plusz érdeklődöm rejteget e valaki elf szolgát sutomban mert nyíltan csak a nemesség teszi. Meg én.

Ahogy gondoltam, az elf egyszerűen csak a szokásos sablont ölti nyájasabb szavakba mint királynéja tette, nem is fontos annyira de én jól tudom hogy jelenleg szinte egy vissza utasíthatatlan ajánlatot tettem. De ez még várat magára, ahogyan meg hajol köszönés képen én is hasonlóan teszek, jó mélyen mint ha egy királlyal tárgyaltam volna, bár ez csak formalitás köszönő hangomra lehet figyelmes ahogyan kilép az ajtón.
-Vigyázzon magára, elvégre mindenki csak az örökségét hagyja maga után, én törekedjen arra hogy az öné számítson, én ezt teszem.
Majd ha véletlen vissza pillanat, egy tisztelet teljes szalútációval végzem a beszélgetésünk mint katona a katonának, elvégre sütött róla hogy ő maga talán jobban ismeri a harcmezőt mint bárki más akit a királyukért küldhettek.

Nem sokat vártunk Viridielre. Teljes felszereléssel érkezett. Úgy tűnt legalábbis úgy éreztem, jól halad a "készüljünk fel mindenre mert a halálba megyünk" című kalandunk előkészülete. A férfi, //titkon megjegyezve, de annál jobban belepirulva álmaim pasija// állig felfegyverkezve, nálam a gyógyító képesség a gyűrű, mint Anyánk adta fegyver és oldalunkon az oawa, hát adott némi bátorságot és reményt.
Menet közben beszélgettünk. Ő elmesélte a tervét, hogyan jutunk oda, mi elmeséltük a titkos fegyverünk hatalmát. Már azt amit tapasztaltunk belőle. Hogy érzelmet vált ki viselője az ellenségből. Még viccelődtünk is, ki viselje. Így próbáltuk elütni az időt és a szorongást. Mármint a mi részünkről. Hogy Viridiel fejében mi játszódhatott le annak ellenére, hogy vette a lapot nem tudtuk. Így mentünk végig az úton, arra amerre vezetett minket...

/Hirion és Lazy/


Hosszú, lírai jelenetek után végre túl vagytok a tervezés és aggódás szakaszán és most következett el annak az ideje, hogy Lazy megbűnhődjön azért, amiért Hirion elfelejtett pár dolgot az idők során.
A város közepe felé tartotok. Egyre több az őr és szerencsére nem törődnek a fattyúval, sem a macskájával. Elengedve a macskanőt hamar egy rácsos ablakhoz oson és bebújva a vasrudak között erősen félhomályos szobába érkezik. Patkányszag, ürülék mindenfelé. És a legsötétebb sarokból egy hang.
-Ci-ci-ci-ciccc! Gyere ide, hadd simogassalak meg! -valami megcsörren.
* Talán a legnagyobb épület Capitolban és több emeleten kell keresztül jutnia a kislány szobájáig. És veszélyesebbnél veszélyesebb alakok vannak mindenfelé. Óvatosan kell járnia. És megválogatnia barátait és ellenségeit.


/Viridiel és Hira/


A két rom közötti teleportot használva igen gyorsan eljutottatok Zevadar belsejébe. És ahogy a csapdákat kikerülve a kijárathoz értetek hatalmas self sereget pillantotok meg kilesve. Több ezer katona van a völgyben. Semmi növény a közelben és állatból is csak két dögkeselyű kering a magasban.
Lassan halad a had előre, ti a hegytetőn lévő templomból figyelhetitek.

/Robert/


Sikeresen kikerülöd istennőd szemeit és egy igen erős farkast idézel meg a futár védelmére. És ezzel számodra ez a mese be is fejeződött.


/El és Drey/


Társalgásotoknak immáron vége egyelőre és mivel El usere jövőhéten hiányosan lesz, a folytatás csak később várható. De idővel természetesen csak ki kell valahogyan szabadulnod, nehéz lenne megírni az 1000. hsz-ed 850 fogságban töltött után.

/Alie/


Hosszú időbe kerül, mire kideríted, hogy a palotában nincs új zöldike fogva tartva. Ám Drey egyik kéjenc tizedese elszólja magát az ágyban, hogy az úrnője az erdei elf királyt tartja fogva.
És egy kémet találsz, aki épp el akarja adni férfi erdei rabszolgáját. Fiatal, semmire valónak tűnik. Valószínűleg csak céltalanul vándorolt kalandokat keresve, amíg fel nem bukott élete legnagyobbikában.

Ale

A napom egyre szerencsésebb, egy kanos tizedes miközben élvezkedett, én addig malmoztam kinyögte hogy a királyt őrzik. Így már meg van a címem hogy hol, és még azt is igyekszem kiszedni belőle hányan őrzik a vacsorám. Remélhetőleg kapok infót erről. A következő utam egy a hozzám hasonlók által kedvelt ivóba térek be. És mit ad isten, egy elf rabszolga is a szemem elé kerül. Majdnem sikítozom örömömben, de vissza fogom magam hisz az elfecske élve kell hogy új játékba kezdjek. Leülök a kolléga mellé és..
-Mit kérsz ezért az elfért? Miért is akarsz megszabadulni tőle? Fiatalnak tűnik, és még fejlődhet nem? Még én is megkóstolnám a zsenge fiút mit bír az ágyban majd eljátszanék vele a kínzó cölöpön is. Mit kérsz a kölyökért cserébe?

Nem tölti el kellemes érzésekkel, hogy a város közepe felé haladnak, és picit feszeng is, de felkészül a legrosszabbakra is, hogy időben tudjon reagálni, megelőzve talán a végzetét. Gondolkodna, merre és hogyan kéne majd mennie, ám amíg nem látja magát a helyszínt, nehéz lenne bármit eldönteni az eddig megbeszélteken kívül, viszont nagy eséllyel azok is változni fognak az akció közben.
Nem kell sokat kutatnia, hogy egy számára kellemes nagyságú bejáratot találjon; átszuszakolja magát a rácsokon, hajlékony testével könnyedén csusszanva át a fémek szorítása közt. A város kellemetlen szagait felváltja egy még kellemetlenebb szagpáros, és bár az egyik összetevőre elindulnak benne a vadászösztönök, a másik teljesen leveri a lelkesedését, úgy bűzlik a helyszín. Kényelmetlenül érzi magát, ugyanis egy palotától, vagy mitől pont nem ezt várta volna, noha lehet, sikerült a pincebörtönben kikötnie... A sötételfek úgyis híresek a rabszolgaságról és a foglyok tartásáról, így nem csodálkozna, ha minden egyes épület alsóbb szintjein lennének olyan szobák, ahol a szerencsétleneket leláncoltan tartják.
Meg is szólal valaki a sötétből, mire odakapja kíváncsian a fejét, azonban nem sieti el. Megtartja a biztos távolságot, lekushad egy kissé, az izmai megfeszülnek, úgy kémlelve a sötétséget, hogy hamar hozzászokjon a fényviszonyokhoz és kiderítse, mi az, ami megcsörrent. Semmiképpen sem áll szándékában közelebb menni hozzá, mert ha az itt lévő egy lesoványodott alak, akkor nagy eséllyel elevenen és nyersen megeszi, elvadulttá válva az éhségtől, ha pedig esetleg lépteket hall, és a csörgés egy kalitkától származik, még nyomósabb indokot ad neki a menekülésre. Csak addig bámul, ameddig meg nem látja, ki próbálja magához csalni és vajon miért, ám ha az utóbbira nem jön rá szimplán a látványból, nem fog kockáztatni: megy tovább. Megkeresi azt a helyet, ahol haladhat tovább, kutatva azt a pontot, ahová vagy ahonnan áramlik a levegő, beljebb haladva az épületben.

Már útközben ismerkedek meg azzal, hogy miért is Hirannis-t ajánlotta a királynő mellém társnak a veszélyes self körútra, de azért megkérem, hogy kicsit részletesebben beszéljen a gyűrűről, mert biztos nagyon fontos része lesz a küldetésünknek. Nem árt a társakról is megtudni, amit csak lehet, hiszen az életünk fog múlni rajta, mire számíthatunk egymás részéről majd.
A gondolataim folyamatosan Lash körül forognak, mert el nem tudom képzelni, miként lehet, hogy még nem fedezték fel a birodalom közepén, de ha így van és nem hiszem, hogy kényszerítenék arra, hogy gondolati úton hazudjon nekem, meg különben is megérezném, ha szenvedne, akkor valami nagy csoda történhetett és csak imádkozni tudok, hogy ez így is maradjon.
A lovakon gyorsan elérjük a nevezett templomot, ahol az őrök most már kordában tartották a bejáratát őrző két gólemet, a csapdákat ismerve meg már nem volt nehéz elérni a teleportot sem.
Soha nem utaztam még ekkora távolságot így és ez megrendítő élmény volt, főleg, hogy ott állhattunk Zevadar szomszédságában és egy szem self sem sejtette, hogy ott vagyunk.
Ám a szerencsénk eddig tartott, mivel a templom kijáratán kileskelődve, egy egész éjelf sereget látunk, ami pont köztünk és a fővárosba vezető út között halad.
- Meg kell várnunk míg elmennek, bár lehet el kéne kapni egy tisztet, hogy megtudjuk mi a helyzet. De vigyázni kell a mágiájukra, ezért jó lenne az előtt lecsapni, mielőtt bármit is használhatna, tehát meg kell lepni. – fordulok a többiekhez.

A lovak gyors léptekkel visznek minket a Viridiel által kiszemelt helyre. A gyűrű rendesen felkeltette a fiatal férfi érdeklődését. Így hát bele is kezdtem a kalandos történetbe.
- A gyűrűről egy izgalmas kalandom során szereztem tudomást. Nem Anyánktól érkezett ajándék volt. Meg kellett dolgoznom érte. Csak az összetevőket ismertem. Egy különleges gyümölcsöt, amit be is szereztem. Aztán jött az izgalmasabb rész. A többi összetevőt már nem tudtam könnyen beszerezni. Oawa barátom mesélte, hogy neki van egy raktára, de azt nagyon veszélyes helyen rejtette el. Elmentünk oda, de menet közben megtámadtak minket. A barlangban raktuk össze sebtében a gyűrűt, hogy fogságba esett társaimat kiszabadíthassuk. A legijesztőbb az volt az egészben, hogy nem tudtuk mire képes a gyűrű. Akkor derült ki. Találkoztam egy tiszttel, vagy olyasvalakivel a selfek közül. Egyféle....//itt kissé elvörösödtem//...érzést, vágyat váltottam ki belőle. Magának akart, birtokolni. De nem fordult ki magából. Átjött hogy más. Más mint én. Éltem ezzel a dologgal és kihasználtam. Megpróbáltam elcsábítani, játszani vele és sikerül. Legalábbis így éltem meg. Olyan volt mintha parancsolni tudtam volna neki akkor...
- remélem segíteni tudtam Viridielnek a tapasztalataim részletes megosztásával, de abban még jobban bíztam, hogy jól értelmeztem a gyűrű hatalmát. Tisztában vagyok vele nem működhet mindenkinél. Szép is lenne, ha egy nőt is le tudnék venni a lábáról. Mivel utunk még tart, az oawát is megkérem ossza meg vele tapasztalatait.
A helyen ahová megérkezünk egy templom. Izgalmasnak, sőt inkább félelmetesnek tűnt első látásra. A lovak nyugtalanokká váltak, így leszálltunk róluk és szélnek eresztettük őket. Már ott se voltak. A mozgó "kő izék" mellett elhaladva egyre hátborzongatóbb helyeken haladtunk keresztül. Jó volt látni, hogy Viridiel pontosan tudja merre kell menni. Aztán jött az érdekes utazás. Mintha beszippantott volna a nagy semmi. Még kétségbe esni, bepánikolni se volt időm, és máris ott voltunk ahol. És láttam őket...Rengetegen voltak... Meghallgattam Viridiel ötletét. Aztán válaszoltam is rögtön.
- Nézd a gyűrűről annyit tudok, amennyit megtapasztaltam belőle. Nem tudom hogy ha másnál van ugyan úgy fejtené e ki a hatását mint nálam. Ha meg is próbálom, az utolsók közül próbálkoznék, nehogy az legyen több katona érdeklődését is felkeltsem amilyen szerencsém van néha. Ja és az se mellékes, hogy pasi legyen...- mondom halkan kuncogva.

/Alie/


Drey katonája kicsit bosszúsnak tűnik, hogy kihagyták az igazi buliból. A hadtest java része a szokásos szinten tartó gyakorlatozással van elfoglalva, amíg vissza nem tér a hadvezér. A testőr ezred kapta feladatba, hogy távollétében a börtön és a fogoly szoros őrizetét megoldja. Ám a többi katona is természetesen a közelben van állomásoztatva.
-Hát egészségedre, ha ilyen csoffadt szeretőre vársz. A lombtünde rabszolgáknak a legtöbbször hamar befehéredik a szemük és nem fognak fejlődni. Egyetlen értékük a megkínozni, értékes infót kiszedni belőlük marad. És élvezni, ahogy lassan meghalnak.
* A kocsmában a spion nem verte fel az árát, gond nélkül ki tudod fizetni. Így elvileg mindened megvan, hogy akcióba kezdj.


/Lazy/


Nehéz kivenni még akkor is, mikor szemed hozzászokott a fényviszonyokhoz, hogy egy szürke bőrű elf az, aki magához akar csalogatni. És többször elhangzik tőle az előbbi mondat. De amikor látja, hogy nem fogadod bizalmába, hirtelen fojtogató érzés fog el. A jól ismert. Már elméd nem is nagyon próbál dacolni vele, elfogadtad belülről, hogy kiszolgáltatott, sebezhető vagy efféle átkokkal szemben.
Megérzed a szellőt egy aprócska lyukon keresztül, az egyik sarokban hiányzik a falból egy akkora darab, amin át kiférsz vagy egy kisebb kutya mérete. És ahogy a cellából kiérsz, a rab megszünteti elméd ostromlását, pihentetve erejét.
Egy gyéren megvilágított csigalépcsőre ér ki. Minden második vagy harmadik fordulóban ég a fáklya. Különböző fajok bűzös illata terjeng a magánzárkákból. Van itt éjelfen kívül ember, törpe és ork vagy erdei is. Egyedül a nagymacskák hiányoznak. Meg a kentaurok.
El kell döntened, hogy megpróbálsz-e kommunikálni valamelyikkel vagy tovább mész fölfelé?

/Viri és Hira/


A figyelmetek Hira varázsékszerére és annak hatalmára fókuszál és nem pedig arra, hogy a dögevő madarak szemével lássátok madártávlatban a tájat. Nem olyan nagy gond, csupán arról van szó, hogy a hegy falára így korlátosabb a rálátásotok és akkor fedezitek fel a felfelé mászókat, mikor már csak harminc-negyven méterre vannak a bejárattól. Kevés az idő gondolkodni, hárman vannak, még nem látni őket tisztán, csupán éles fületekkel hallottátok meg.

Fogalmam sem volt, hogy lehetett „összerakni” egy gyűrűt, főleg amihez növények is kellettek, de hát Természet Anya jóvoltából én már semmin nem tudok csodálkozni.
Ha csak valami képzeletbeli hatása van az ékszernek, akkor viszont igen csak nagy bajban leszünk. Egyáltalán nem örültem neki, hogy egy olyan dologra kell támaszkodni, ami „talán” működik, talán nem, maga a tárgy tulajdonosa is bizonytalan abban, hogy mire is képes. Hát ez nem biztató, főként, hogy ez már akkor derült ki, amikor már úton voltunk.
Most már mindegy, én biztos nem fordulok vissza, mert kifutunk az időből, de így nem tudom, hogy mennyire számíthatok társaim segítségére majd.
Aztán csak bonyolódik a helyzetünk, mikor kiderül egy egész sereg van körülöttünk. Elég kies helynek tűnik ahhoz, hogy tartósan itt legyenek, a romos templomot sem őrizhetik, de azt sem hiszem, hogy mi indítottunk el valami riasztást, hiszen nem lett volna idejük felkészülni. Talán Lash-ék csináltak valamit, amivel felhívták a templomra a figyelmet?
És az első probléma fel is merül, mert nem tudni mit és hogyan fog csinálni a gyűrű, ha Hirannis beveti vele magát.
Kinéztem. Nem láttam ugyan senkit, de a fülem már jelezte, hogy közelednek, talán hárman, ha meg kéne saccolnom.
- Nézzétek, a gyűrűt majd akkor próbáljuk ki, ha lesz egy foglyunk, vagy több, de most az a kérdés, tudtok-e harcolni is, vagy csak ez a tudományod? – nézek Hira-ra, - Neked meg a gyógyítás? – nézek most az oawara. – Csak a fegyverekben bízhatunk most, nincs itt egy szál fő sem, hogy segítséget kérjünk a mágiánktól. Húzódjunk vissza és rejtőzzünk el és lesből csapjunk le rájuk. Fejre célozzatok, ki kell ütni őket, különben megbénítanak, vagy megfullasztanak, vagy más sötét mágiát fognak bevetni. – figyelmeztetem őket, aztán visszahúzódom a templom mélyebb részébe, hogy elbújjak egy oszlop mögött vagy egy mélyedésben.

Ale

Drey katonája se a lógósok közül való, pechjére a vezérük most a szószban ül. De amíg nem kapok parancsot a kivégzésére sajna így marad minden. De egyelőre egy feladattal törődök, nem lelkizni voltam együtt ezzel a nép hősével hanem infót szerezni. Ami meg is van.
A fejvadászom meg undorodva szabadul meg az olcsó elftől, amin én nevetek és totál egyet értek vele.
-Nem probléma csak gyakorlom a munkám rajta kicsit, esélyes hogy bele fog halni szóval senkinek nem fog hiányozni.-aztán fizetek neki. Az elfet megkötözve húzom át a városon ki valami csendesebb minimális növényzet közelébe. Hisz teszek rá hogy retteg vagy sem de az a lényeg hogy üzenjen Viridielnek. Egy csendes és jó nagy távon üres részt választok, távol minden helyőrségtől tábortól felderítőtől, és minden idiótától akik kihallgattatnak. Végig figyelek a tájra az összes érzékemmel nehezményezném ha meglepnének, bárkik és bármik (igen itt a szellemekre célzok).
-Na te béna két dolog vár rád illetve csak az egyik hogy pontosak legyünk. A verzió simán kinyírlak mert haszontalan vagy és béna. B verzió elküldesz némi üzenetet egy elfnek a nevét megadom csak hogy könyebb legyen. Az üzenet tartalma némi információ a királyotok hollétéről őreinek számáról és hasonlókról.- Megmutatom neki a térképet is.
Ajánlom neki hogy jól döntsön, ezért is hoztam ki egy elcseszett tisztásra néhány fa közé.
-Szóval az üzenetet Viridiel nevű futárnak menjen. Hogy miért neki? Mert ő tudni fogja hogy nem hazudok és ha jó fiú leszel el engedlek és alakot váltva elhúzhatsz a vérbe. Jut eszembe azt is add át a kis hó hajú elfnek kivételesen nem vadászom rá söt a hugi se érdekel. Csak szeretném megkönnyíteni az életét és egy versenyre hívom hogy ki éri el előbb az uralkodót. A felmentő csapatuk vagy én. Megjegyzem ugyan onnan indulunk hisz Drey katonái őrzik és az én uram Uráldúr. Ezen infókat azért kapod hogy Viri elhiggye hogy én üzentem. Jut eszembe egy apró részlet amiről csak ő és a hugi tud már az élők közül. Imádtam amikor Lash Viri kicsi szerelme a hasamon lévő sebembe mart, és a szemében a halált láttam.
Csókolom meg a kisfiút, majd csendesen hagyom hogy üzenjen és remélem választ is kapok.

Egy darabig meredten és kíváncsian áll, megtartva a feszült tartást, kémlelve a sötétséget. Nem szoknak hozzá szemei annyira egyszerűen a feketeséghez, de legalább kiderül a számára, hogy egy sötételf ücsörög azon a beláthatatlan ponton, így élből meg sem közelíti őt. Fogalma sincs, mégis mire vetemedne, ha odamenne hozzá, hiába van rabláncokon, akkor sem kockáztathatja meg, így inkább más irányokba kacsintgat. El is indul, keresve a helyiség kijáratát - vagy a neki kijáratként szolgáló rést -, és amíg kutakszik, érzi a szorítást a torka körül. Egy pillanatra megdermed, de tudja, hogy nem tétovázhat sokat, így megszaporázza lépteit, mielőtt teljesen leterítené őt az átok.
A gyenge széljárást követve szerencsére hamar megtalálja a folytatást, és sietősen veszi felé az irányt, majd összepréselődve bújik át rajta, habár ez az érzés lehet, inkább csak az őt sújtó átoknak köszönhető. Azért nagyobb a helye, mint a rácsok közt volt, de jelenleg csak az számít, hogy megszabadult kéretlen társaságától, aki átkot bocsátott rá csupán azért, mert... Nem ment közelebb hozzá?
Felborzolódik a bundája a gondolatra, és meggyőzi magát, hogy bizonyára akkor sem járt volna jobban, ha odamászik hozzá. Ha egy tippje lehet, kitekerte volna a nyakát, élvezte volna, ahogy szenved - mi másra kell nekik egy állat, ami nem feltétlenül hasznos? Még azért hátranéz, határozottan sajnálva, hogy ennyire más úton jár a két faj és hogy ennyire kegyetlenek és agresszívak. Nem tudja, mi lesz a fejébe vett küldetésének a megoldása, ám most sem tűnik sokkal könnyebbnek, mint annak idején, mikor csupán a halálának megtalálása volt az elsődleges célja, és ez mindösszesen egy szép köntöse volt reménytelenségének. Most már azért akar kutatni, hogy képesek lehessenek a béke megteremtésére, de ez ugyanolyan hosszú folyamat, mint ahogyan a sötételfek egyre jobban megromlottak.
Érdeklődve néz némi gondolkodás után a csigalépcsőre, és a gyér megvilágítás ellenére is egészen jól lát mindent, ám túlságosan beleszagolni a levegőbe nem érdemes; undorító, de már másképp. A rengeteg másmilyen fajnak a szaga kellemetlenül keveredik idelenn, és ez felkelti némileg az érdeklődését. Na nem az kellemetlen illatok miatt, hanem az ittlétük az érdekes tényező, illetve hogy milyenek, ugyanis a kiszabadításukat felhasználhatja arra, hogy összezavarják a birtokon lakókat addig, amíg Hirion húgát kihozzák. Elindul hát a cellák irányába, kíváncsian kémlelve a félhomályban tartózkodókra, és amint egy elfet pillant meg, állati alakban maradva próbál kommunikálni vele.
~ Hallasz? Értesz? ~ érdeklődik halk nyávogással, és ha az első sikertelenül záródik, akkor úgy folytatja tovább a kutatást addig, amíg vagy el nem fogynak az erdeiek, vagy valaki meg nem érti őt. Átváltozni nem akar, mert bármikor beköpheti őt a tulajdonosoknak bárki az itteniek közül, és akkor nagyon rosszul járnának.

Hát sajnáltam, hogy nem tudtam Viridielnek konkrétabb beszámolót tartani a gyűrű hatalmáról. De mit tegyek, ha csak még egyszer próbáltam. Én is meghallom a neszezést és megérzem a félelmet. Próbálok kukucskálni nem e van valamiféle kiút ahol el tudnám a többiektől terelni a három vendéget. Eggyel még elbánnék a gyűrűvel, de hogy ennyi ellen mi történne azt passzolom. Ha pedig fogságba esnék, vagy még rosszabb történne, azzal csak nehezíteném a helyzetet. De mindenképp tapasztalnom kell, mire képes a gyűrű. Lesz e a segítségemre újra úgy mint akkor. Nem nézelődtem sokáig. Ha találtam valami biztató útvonalat, ami biztonságosnak tűnt, akkor megindulok, hogy a csapattól távol tartsam a többieket. Majd gondolatban segítjük egymást az enyémeimmel és főleg álmaim pasijával. Ha semmi sincs megfogadom a tanácsot és követem példáját. A gyűrűt viszont Anyánkhoz bőszen fohászkodva felhúzom, mikor senki se látja...

/Lazy/


Hamar megtalálod az első lombtündét. Ám macskanyávogásodra nem válaszol semmit az ajtón túlról. Néhányszor még próbálkozol, de hamar rájöhetsz, hogy Viri bátyjához hasonlóban szenvednek. Befehéredett a szemük és elvesztették minden kapcsolatukat a természettel. Túl rég óta vannak itt.
Valaki jön fölfelé a lépcsőn, lábait enyhén csoszogó léptekkel teszi fel egyik fokról a másikra. Szagból ítélve egy újabb zevadari. Csak pár üres cella van, többségében valamelyik lakó van odabent. Az út meg felfelé és lefelé vezet.

/Alie/


Rég jártál otthon. Elfelejtetted, hogy itt nincs természet. Se kicsit sok, se kicsit kevés. A fővárost elhagyva a fekete sziklák között több napot gyalogoltok, amíg el nem éritek a határ közelében a Lápvidéket.
Viridiel így még nem kapta meg az üzenetet, ezek az események a jövő zenéi lesz a többi hősünk számára. Bármennyire is próbálkoztok, több napi lemaradásba kerültetek emiatt.

/Hira és Viri/


Visszaindultok a mára eltűnt kapun keresztül. A kőfalban csak az íve látszik már. Kicsit beljebb húzódva három kőajtót találtok. Az ajtókon vésővel kimélyítve(balról jobbra sorrendben): XVI, III, XII
Ha el akartok bújni az érkező felderítők elől, akkor ezek valamelyikén át kell haladnotok. Vagy Hira dönthet úgy is, hogy visszamegy feltartani a gyűrű hatalmával a felderítőket. Fél percetek van minderre.

Elég közel mászik a rácsokhoz, de ezt csak a tündéknél meri megkockáztatni, tudva, mennyire tiszteletben tartják a természetet és az élőlényeket, ugyanakkor az izmai feszültek is. Annak ellenére, hogy mennyire tisztának mutatja magát ez a nép és a természettel szemben mennyire meg is tartják ezt, számít arra, hogy esetleg megkísérlik elkapni és megenni, hiába van szó fajtársról. Egy ilyen hely hamar elveheti az itt tartózkodók eszét, teljesen eltorzítva és kifordítva őket önmagukból, bár ez a pokolhoz képest csak egy unalmas közeg... Más kérdés, hogy valószínűleg ugyanolyan nehezen viselné ő is. Sem azt a lángoló világot nem kívánja még egyszer megjárni, sem pedig ezt megtapasztalni, még ha valamelyest fel is készült arra, hogy ilyen körülmények közt fog sínylődni a húg- vagy a királymentés esetlegesen balszerencsés következményei miatt.
Mikor megpillantja kifehéredett szemüket, ijedten hátrál pár lépést, és talán még állatként is látszódik rajta a kétségbeesés és döbbenet, ami elsöpri egy időre a gondolatait. Ugyanígy áll tovább a következő erdeihez, majd a következőhöz, egészen addig, amíg ki nem derül és bele nem nyugszik, hogy az itteniek mind elveszítették az erejüket - bizonyára a hitükkel együtt. Senki sem kapja fel lelkesen a fejét, mindenki csüggedten ül a helyén tovább, kínlódva és tépelődve, talán nem is gondolkodva már, csupán a végzetet kívánva. Ezt a fajta elveszettséget és ürességet látva teljesen megrökönyödik, tudva, hogy ő is kerülhetett volna ugyanerre a sorsra, hogy valahol megközelítette az itteniek szintjét, ám azzal is tisztában van, hogy mindaz csupán megkóstolása volt ennek az egésznek. Csak egy kis falatot kapott, ami keserűvé tette a szájízét, de még időben elvették tőle a többit, amit beteges kényszerrel és beletörődéssel nyelt volna le, függőként ragaszkodva borzalmas ízéhez.
A csoszogó léptek visszhangja az, ami felzavarja őt ebből az állapotból. Hirtelen kapja fel a fejét, füleit hegyezve kémlelve az irányba, ám sokáig nem álldogál: gyors léptekkel, szinte már hátsó lábizmainak erejét kihasználva ugrik hosszúakat, hogy mihamarabb a leghátsó üres cellába bújhasson, feltételezve, hogy odáig nem fog eljönni az idegen. Vagy foglyot hozott, vagy egy ittenit akar elvinni, esetleg a felszín felé tartani, és mivel fogalma sincs, mik a céljai, inkább a legbiztonságosabbnak tűnő ösvényt választja: hátul, ahova nagy eséllyel nem dobnak be senkit és ameddig nem mennek el, ha valakit elvinnének szórakozás céljából.

Mivel úgy vélem én vagyok a kis csapatunk vezetője, a feladat legalábbis az enyém, így nem várok a válaszukra, hanem máris indulok, hogy eltávolodjam a bejárattól, feltételezve, hogy a lány és az oawa is jön utánam.
Homlokráncolva nézem a három ajtót, ami számokkal van jelölve, mert nem emlékszem rá, hogy kifelé menetet elmentünk volna mellettük.
Viszont, ha a felderítők bejönnek a templomba, az biztos, hogy a középső terem felé fognak indulni és el kell sétálniuk ezen ajtók előtt.
Mivel az a templom is tele volt csapdákkal, amin keresztül idejöttünk, nem árt feltételeznem, hogy itt is ez a helyzet, így valószínűleg nem mindegy, hogy melyiken nyitunk be.
Valamilyen sugallat hatására én a XII-est választom, de a kardom a kezemben van, biztos, ami biztos. Ha nem jó a választás, akkor nem hiszem, hogy csak a három közeledő katona miatt kell aggódnunk.
- Ezen menjünk be. Figyeljetek!

Ahogy visszalépünk a templom belsejébe, 3 ajtót látok meg. Ez is izgalmasnak tűnne, ha nem lett volna már ilyesmihez szerencsém annó. Nem volt jó élmény. Mikor láttam hogy a fiatal férfi nézegeti a számokat és választ, akkor döntök, de azonnal. Kihasználva a helyzetet, hogy hátat fordított nekem, megmutatom az oawának a gyűrűt az ujjamon. Nem döntök helyette azt tesz amit akar. Én maradok. Bíznom kell Anyánk ajándékában. Ha baj lenne odabent a macsek meg tudná védeni hercegemet. Amint benyit megvárom mit lép. Én biztos nem megyek. Megvárom őket...Arrább állok. Nem bízok az ilyen kapukban. - Sok sikert Kedves!- suttogom halkan, de aztán fő a fejem. Remélem nem hallotta meg, semmi módon. Nem ez a megfelelő időpont az álmodozásra és randizásra. A helyszínről nem is beszélve, ahol vagy ezerszer megpusztulhatunk...

/Lazy/


Igyekszel a lépésektől legtávolabbi helyiségben megbújni. És ez könnyen sikerül is. Üres. Egyetlen valaki halad el az ajtó előtt és nem sokkal fentebb hamarosan dörömbölés visszhangja. Kinyílik valami.
-Én vagyok. Majd ma még jövök.
* Vaskos kapuk záródása kong vissza a folyosón. És te ott maradsz a börtönben. Akár zavartalanul felderíthetetlened tovább, csak az a kérdés, hogy merre?

/Viri és Hira/


Királymentő csapatunk úgy dönt, hogy szétválik. A király futárja a szélső, 12-es ajtón lép be és hamarosan a csapat nagy része mögött ismét bezárul. Ismerős folyosón vagytok, de vajon nem ugyan ilyen lehet mind a három mögött? Vajon tényleg ugyan azt a járatot találtátok meg visszafelé, ahonnét jöttetek?
Ha tovább mennek, akkor ismét három ajtó előtt találják magukat. És újabb feladvány. Az ajtókon a négy alap műveleti jel. A falon pedig:

VIII__V__XV___IX
III__XI__IX___VI
V__XIII_II___XIII

A három ajtón a jelek: XIII, VI és a IX
A négy-négy gombon pedig most jól látszanak a faragások: +, -, * és a :

De persze dönthetnek úgy is, hogy meglapulnak ott, ahol bezárult az imént mögöttük és igy segíteni tudnak Hirának, ha bajba kerül.

Eközben a csarnokban három éjelf katona lép be.
-Milyen gyönyörű!
-Már alig várom, hogy a rabszolganőm legyen.
-Csak a többiek le ne nyúlják!
* Eközben ajándékkal kedveskednek Hirának. Szoborrá merevedik, az izmai nem mozdulnak, tehetetlenül nézi, ahogy közelednek elrablói. Vita nem fér hozzá, hogy nagy hatást tett rájuk. Ám beszélni vagy mozdulni csak akkor tud, mikor kötelet vesznek elő és megkötözik.
Igen izgalmas helyzetbe került... már megint.