Rex erőfeszítései nem hiábavalóak. Kirántja a csata sűrűjéből a másik törzsfőnököt és gyorsan letárgyalják, hogy ezeknek nem kéne ilyen nagy problémát jelenteniük. Ám Maruk is tanácstalan.
-Jó ötlet volt. Gyerünk!
* Hamarosan visszatértek a faluba, ahol az imént említett beszélgetés megkezdődött. Ám mielőtt a yrchi válaszolhatna, a falu főnöke lép oda hozzátok.
-Ő még nem volt itt, mikor legyőztük az elsőket. De igazat mond. Legyőzhetőek voltak. Noha nem olyan könnyen.
Az első öt harcosomat vitte magával, mire lándzsával és csatabárddal nekiesve legyilkoltuk. A másodiknak már nem mertünk a közelébe menni, félve, hogy a fél csapatunk odalesz csak két élőhalott kinyitásáról.
Nyilakkal lőttünk és a második sortűzre elterült. Elégettük utána mindkét testet, de előtte feldaraboltuk.

Ahogy visszatérünk a táborba és meg hallom a törzsfő magyarázatát a fontosabb kérdésre lendületből és hirtelen vágom pofán, pont annyira hirtelen jött hogy ne tudjon ellene védekezni, majd az én hangom halható a feszült csöndbe.
-Az neked legyőzhető ami egy maga öt kiváló harcossal képes elbánni?! -Azon tény pedig hogy ezt basztad megüzenni már ön magában kiált arról hogy egy inkompetes idióta vagy nem pedig vezető!
Üvöltöm azt amit gondolok az ekkor talán még feltápászkodni próbáló törzsfőre, mi az édes faszt csinál ez vezetés címén, majd nem jó magam és Markut is ott maradt az imént mert ez a fasz nem tartotta elég fontosnak eddig hogy közölje mire képesek az élőholtak.
-Kurva nagy szerencséd hogy Drem'thar elzárta az idevezető völgy járható útját, ellenkező esetben most minden itt lévőt lemészárolnának azért mert te baszod meg említeni hogy már az első is masszívabb volt mint egy Kőzabáló teljes törpe páncélban!
Ekkor már nem érdekel hogy fel áll-e vagy támad-e csinálja jelenleg a rajtam lévő felszerelés elégé vaskos hogy neki majd jobban fájjon akár csak az ütésem.

Ekkor fordulok újra Drem'tharhoz akinek pontosítok a feladatán.
-Drem'thar, csapda árkokat kéne ásnunk még hozzá olyan mélyet amilyet csak képesek vagyunk, ha azok az élő holtak meg indulnak az legalább nyer nekünk annyi időt míg meg telnek velük az árkok.
Eközben arra gondolok hogy a tüzes nyilak ötlete még hasznosabb is lehet ekkor pedig Marukra nézek.
-Amíg nem érkezik meg Tech, állíts össze néhány íjjászt, fáklyákkal, égő olajos kannákkal, azaz mindennel ami éghető ha átjutnak a csapdákon talán az égő nyilak még hasznosnak bizonyulhatnak ellenük, a falakat pedig erősítsétek fel olaj kádakkal, ha jönnek azt begyújtva engedünk rájuk égő olaj esőt.
Ezzel teszem meg magam nevezetlen parancsnoknak, de hát akinek ellen vetése van nyugodtan közölheti a saját ötletét már ha akad ennél jobb neki, most az lenne az első hogy ne engedjük a rohadt hullákat túl közel a faluhoz. Ekkor pedig megint csak egy újabb ötlet jut eszembe.
-Önkéntesekre is szükség lenne akik a völgy magasabb zugaiban húzzák meg magukat és ha megkapnák a jelet minden mozdítható valamit a hullák nyakába zúdítanak majd meg próbálnak valahogy vissza térni a faluba épségben!
Ezzel várom azt hogy milyen hatást érek el a rögtönzött haditervemmel ami elsőre tökéletesnek tűnik, mégis könnyebb lenne kivitelezni ha Tech és kiválónak mondható íjjászai végre ide tolnák a seggüket hogy hasznukat vehessük.

/aki izommal és aggyal oldotta meg a dolgot/


Drem'thar nem lát hozzá a kiosztott feladataid végrehajtásához, csak nézi a földről felkelő helyi törzsfőnököt. Nyilván jól álcáztad bunkó stílussal az újabb terjeszkedési vágyadat, Maruk karba tett kézzel hátra lép, ám mindenki tudja, hogy a vendéglátód iránti tiszteletlenség nem maradhat következmény nélkül. Hiszen ha egy ütést is figyelmen kívül hagyna, a sajátjai nem néznék semmibe.
-Hozzátok Béldarálót!
* Dühösen a szemedbe nézve és egy hang nélkül jelezve a kihívás elfogadását megindul a falu közepe felé. Az itteni harcosok igyekeznek az első sorba verekedni magukat, hogy ők is lássák a párbajt. Ám nincs könnyű dolguk, mert mindenki más is könyököl a jobb helyekért.
Amikor elérte a kis teret, elveszi az egyik hozzá szaladó földijétől a fogazott pallost, mely nem ork kéz munkájának tűnik. Két kiváló fegyver és két kiváló fegyverforgató kíván megküzdeni a jelek szerint. Nem visel páncélt, mely gyorsabb mozgást eredményez neki.
És át is veszi a kezdeményezést mikor odaérsz, megpróbálja elcsapni oldalra a baltádat és visszakézből levágni a jobb kezedet.


/Még megvárom, hogy te mit reagálsz rá, mielőtt dobok./

Ahogy elkezdeném ki osztani a feladatokat egy idióta hangja zavar meg benne. Bár nem tudom miért nem rúgom vissza földre kedvenc fémcsizmámmal de hagy mennyen kaphat egy esélyt ha már ennyire meg unta az életét. Ahogy követem őt úgy maradok le bőségesen tőle pont annyira hogy amikor kezdeményezne így engedem el a baltámat amit egy kézzel lendítenék, de ezzel a kis trükkel tökéletesen ki tudom billenteni ellenségem az egyensúlyából így akadályozva meg hogy bármilyen további támadást intézzen ellenem s meg ragadva ezt az előnyt lépek oldalra úgy hogy tőrömet a bordái közé szúrhassam. Nem érdekel hogy mennyire látványos a csata inkább csak arra törekszem hogy gyorsan le tudjam így a lehetőleg már fuldokló ellenségemet csak egy rúgással küldöm a földre hogy saját vérébe fulladjon a bolondja. Ha ez sikeres akkor folytatom a tervem magyarázását kivétel ha Tech-ék végre megérkeznek.

/aki izommal és aggyal oldotta meg a dolgot/


Még nem látszanak, de mindannyian jól tudjátok most már, hogy a támadók egyre csak közelednek. Bár számít minden perc, de egy orkot senki sem üthet meg büntetlenül. Egy törzsfőnököt meg pláne nem.
Nem igazán volt olyan momentum, ami miatt Waaa-nak el kellett volna vesztenie az egyensúlyát. És mivel nem visel fém páncélt veled ellentétben, így mozgékonysága is megmaradt. Az első mozdulata elől könnyen hátra léphettél, hiszen mint mondtad, direkt lemaradtál annyira. Ám amikor megindultja a támadását, a késeddel hátrányban vagy a hosszú fegyvere ellen, hiszen több méteres távolságot kell áthidalnod, miközben törpacél védelmed súlya húz.
Ha melléd áll a szerencse, akkor a bordái közé tudsz szúrni, ám ha nem, akkor levágja a fegyvert szorongató kezdet a megmozdulásod közben. Előző esetben kiejti kezéből a visszafogazott pengéjét és a földre esik, ám utóbbi esetben távol lép tőled és leengedi pallosát.
-Add fel! Nem akarom életedet venni.

/Kockadobás: Tízes
1-3-ig vagy 8-10-ig -A nagy műgonddal kivitelezett acél penge fogai belemarnak a húsba és letépik a végtagot.
4-7-ig -Olyan sebet szúrt a pokoljáró ellenfelébe, mely után nehéz lesz folytatnia a harcot, ha nem kegyelmez meg neki.
/

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Tízes' : 2

Lassúnak bizonyúltam, és a törp páncél is szánalmas védelmet nyújt a penge ellen. Ahogy realizálom ezen hibámat már késő vissza húzni a fegyverem s vele együtt kezemet aminek a penge találkozása a kezemmel és annak törpe páncéljával sajnos kéz nélkül hagy, és még jobban felhúz arról a mondatról nem is beszélve ami elhagyja ellenfelem kibaszott száját.

Nem is habozok a leengedett pallos ez esetben is halálos sebet ejthet rajtam ha izomból rontok ellenségemnek de a vértől elvakultan támadok s meg maradt kezemmel s annak tüskésebb vállvédőjével igyekszek lökni rajta akkorát hogy a földre kerüljön én pedig rá nehezedve meg maradt kezemmel verjem ki belőle a szuszt. Eközben egyetlen lassú szókra tagolt mondat hagyja el a szám.
-Mi a fészkes kurva anyádat képzelsz te magadról mi?!
Minden egyes szó után egyre erősebben ütök a vas szegekkel kivert kesztyűmmel egyenes az ork pofájába s ha meg is állok akkor az már csak akkor lesz ha holtan esek össze, vagy nem marad semmi abból az üres fejből amelyik az imént a karomat vette. EZ a csata HALÁLLAL zárul, még hozzá az övével.

Érdekes, hogy pár hét alatt a nagyra törő terveid a párbaj taktikád megcserélésével járt. Míg Tech ellen rutinodra próbáltál támaszkodni, addig Hawrok ellen már a páncél hiánya okán gyorsabb mozgás és egy elkészített kiváló támadó fegyver adta meg a siker kulcsát. Majd az aranybánya jövedelmére támaszkodva csapataidat nem csak fegyverekben erősítetted, de magadra is öltöttél a raydaniak különleges acéljából készült páncélból.
Ám a legjobb páncélok sem védenek mindenhol. A kar mozgatásához pedig különösen sok rést kell hagyni. Ami sebezhető pont. És a Robert által készített nagyszerű támadó fegyvered helyett egy ork bökőbe fektetted bizalmadat.

Ha közel kerülsz hozzá, akkor könnyen előnyödre is fordíthattad volna, ám fátylat a múltra! Legalábbis ezt ajánlotta fel a bajba jutott törzsfőnök. A pofonért méltó elégtételt vett. Ám te úgy tűnik újabb rohamra indulsz és még mindig meglévő gyorsaságát és termetének megfelelően nagy kardját kihasználva igyekszik jobb belátásra téríteni téged.
-Mi ütött beléd, Rexxan? Tán a sötét elfek praktikái borították el elmédet? Nem egymásnak vagyunk ellenségei.
Lásd, én nem kívánom átvenni az általad megszerzett falvak felett az irányítást, épp elég feladatot ad egy vezetése is. Legyen minden törzs újra független, és a vitákat rendezze el a knuut!
* Kiabálások zavarják meg a párbajt, öt élőhalott érkezik egy hegyi ösvényen keresztül. Egyik falusi felismeri az élen haladót. Az ő gyerekkori barátja volt, aki egy Zevadar elleni fosztogatásra indult egy vagy két évvel ezelőtt, ám az éjtündék határőrei kemény nyílzáport zúdítottak rájuk a köd mögül és a vezetőjük is megőrült. A tízezres sereg morálja lassan megtört és vissza akartak vonulni.
De csak kevesen érték el a támadók közül a falujukat. A legtöbben ott pusztultak. És rettegve attól, hogy felpiszkálták Zevadar elleni támadással a drow vérszomjat, nem ment azóta senki a határ közelébe, akinek nem volt muszáj. Az elhullott hősök ott feküdtek a mocsárban temetetlenül. És most furcsa, világító ábrák díszelegnek rajtuk.
Visszatértek hát, hogy segítsék az élőket a többi élőholttal szemben? Vagy bosszút esküdtek, amiért elfelejtették őket?


Távolból harci kürt hangja hallatszik és keletről is legalább tízezer ork harcos menetel a falu felé. Zászlókat lenget a szél, melyet ilyen messziről nehéz kivenni, hogy milyen jel áll rajtuk.

Az öreg ork sámán lép elő és szakítja félbe a vértől nem látó Rexxan-t egy igen csak hagyományos növényekből készült altató főzet gőzével. Bár Rexxan próbálná félre lökni a hozzá képest is kolosszális sámánt annak ereje és könnyedebb páncélja elégnek bizonyul hogy feltartsa a törzsfőt míg mély álomba nem szenderül. Ekkor vissza Drem'thar hangja lesz halható újra még a kürt felszólalása előtt.
-Elég a gyermeteg hadakozásból, az ellenségünk a közelben tartózkodik így nem engedhetjük meg magunkat a széthúzást! -Értem én hogy az én törzsem vezetője kezdte az egészet, de ha másra már nem is legalább az idősebb bölcs szavaira hallgassatok és inkább azon vitázunk miként tudnánk bármit is tenni ellünk.
Az öreg sámán kora ellenére ki adja a hangját és az szépen hallható az egész faluban hiába is örültek meg a többiek a párbajtól. Majd ahogy Drem'thar int két fiatalabb sámán lép elő a tömegből a pokoljárók színébe.
-Vigyétek Rexxant valamivel biztonságosabb helyre, itt és most nincs haszna egy félkezű féleszűnek mint ő, még akkor is ha ezzel a becsületét sértem meg.
Közli az igen idős ork ahogy végül meg a táborban növekedő zaj szakítja őt meg ahogy az élő holtak meg indulnak a falu felé, bár neki jelenleg fele annyi ötlete sincs mint törzsfőjének akadt még is igyekszik valamit ki ötleni még hozzá sebbesebben a fénynél is.

Végül ő maga is utat tör magának a védelem első soraiba ahol egy régi talán már elfeledetnek mondható varázsigét kezd el hebegni habogni mormolni. A lényege ezen erősen kifinomulatlan ork szavaknak hogy a szellemek így szentségtelenül, meg szégyenítve is de elvezessék a támadó lelkeket a végső állomásra, oda ahol Ougwhar népe örökén tartó dicsőségbe fürödve éli minden napjait hatalmas vacsorákkal, ünnepélyekkel, akár csak egy az orkok képi világával készített Valhalla. Bár ő maga sem biztos abban hogy a temetési imának lesz-e valami hatása de meg próbálkozik vele elvégre talán ő az egyetlen aki ismer még ilyen féle trükköket erre felé. S majd ha még is támadásba lendülnek az első sorok az idős ork kezében egy sokak által felismerhető fegyver talált új forgatóra még hozzá az a balta amitől Hawrok is életét vesztette. Talán tiszteletlenség ez törzsfőjével szemben viszont ezen helyzetben a legkiválóbb fegyverek jelenthetik a győzelem zálogát.

Eközben Rexxan amint kábultan avagy inkább ájultan rogyott össze és a két sámán tanonc valahogy eljuttatta a legközelebbi biztonságos táborig lassan elkezdik ellátni az újonnan szerzett sebét. Majd amint meg hallják a vészjósló hangokat kintről igyekeznek az eszméletlen törzsfőt szállítható állapotba hozni ha úgy adódna hogy szégyen teljesen de annak az anyját szidva aki kergeti őket szedik a sátorfájukat és mentik a menthetőt.

Waaa megnyugodva ereszti le ismét a fegyverét. Nem kívánta megölni a Pokoljárók vezetőjét, hiszen mindenki hasznos lehet most, hogy közeleg a sosem várt nagy csata. Sokkal inkább faluja megmentésén munkálkodna, ám egy férfi sosem hagyhatja szó és revans nélkül a pofont.
-Remélhetőleg nem is volt olyan félkegyelmű. A terve a védelemre egész jó volt. Ezt a párat még meg tudjuk fogni a legjobbakkal, addig a többiek megássák az árkot és a csapdákat, előhozzák amit kell.
* Megindult a majd' féltucat hulla felé. És a hozzá legközelebbivel szinte azonnal felvette a harcot. Ám néhány csapás után ijedten hátrált. Ugyan olyan sérthetetlennek tűnnek, mint Rex és Maruk számára.
-Tüzes nyilakat azonnal! Addig feltartjuk őket.
* Védekezve hátráltak és hamarosan megérkeznek a lövészek. Két tucat nyílvesszőből álló első sortűz talán még rosszabb helyzetbe hozott mindenkit. A feltámadt agyarasok lángra lobbantak és mintha tűzaura venné őket körbe, úgy támadtak tovább hárman. Kettejüknek szívébe talált egy-egy lövés és két lépést hátra tántorodtak. Mint valami ostoba bamba kölyök néztek, miközben körözött kicsit a fejük. Majd ismét megindultak előre.
Aközben kiderült, hogy nincs elég olaj. Csak egy bödönben hoztak elő az itteniek, azt is egy portya során szerezték. Zsír annál több lenne, de ebből is látszik, hogy több állatot fogyasztanak el, mint amennyi növényt ők termesztenek.
Ez idő alatt Rexet lefektették a főnök kunyhójában, ahol Waaa asszonya is megpróbálta kivenni a részét az ápolásából. Sebeit bekötözték és ősi rítusokat ráolvastak.

Akár hogy is alakul most Rexxan sorsa az kevésbé izgalmasnak ígérkezik mint a csata miben Drem'thar igyekszik magáénak tudni a főszerepet s akár bebizonyítani hogy még ilyen öreges korára is bőségesen felveszi a versenyt egy fiatal harcossal.
Na de indeje meg tudnunk hogy Drem'thar mire készül a csata hevében.



Ahogyan előre tolakszik a csatába törzsfője fegyverével kezében néz körbe ahogyan látja a lángra lobbanó hullákat s torpan meg a menetben hogy vissza felé kezdjen lépkedni s egy olyan orkba botoljon akinek dárdáját elkérve próbálkozhat meg egyúj gondolatával.
-Ha elkérhetem, vagy ha jobbnak érzed magad megtenni akkor lennél szíves arra a fura jelre célozni?
Teszi fel a kérdést a sámán s ha a dárda a célja felé repül és talál is ő várva várja az eredményt remélve hogy a jel megtörésével az élő holt is vissza tér oda ahonnét jött, vagylegalábbis újra ártalmatlan hullává válik. Ha ez pedig be váll a sámán hangja járja át a csatamezőt.
-A jeleket célozzátok, ha sikerül elpusztítani akkor megdöglenek!
Ekkor indul ő maga is támadásba újra s szinte mind aki naponta harcolna ennél hatalmasabb csatákba igyekszik lesújtani a legközelebbi nem lángoló hulla jelére.

Ha viszont Drem'thar sikertelenül ötletezik ő maga a másik orkot meg ragadva kezd el vissza felé haladni várva hogy valaki más jöjön rá mi a dolog nyitja.

A sámán igyekszik megszervezni a sorokat és rájönni az ellenszerre, ám hiába találják el akár többen is a jelet, a dárda lepattan az élőholt testéről. Páran súlyos sebet kapnak és vagy a földön terülnek el, a vérzés helyét fogva vagy épp visszavonulni kénytelenek.
Közben a keletről érkező had egyre jobban kivehető, Tech érkezik. De nem csak Grak, a főváros erőit hozta magával. Ott láthatóak Norg, Nalok, Nagak és Mirg fegyveresei is. Oughwar legszámottevőbb törzsei, ami a létszámot illeti.
Ám másik oldalról a több ezer feltámadt harcos baljós kérdést tesz fel. Mi lesz, ha ez a két csapat összetalálkozik? (Nem utolsó sorban a kérdés, hogyan jutottunk el ide, hogy agyaras hulla agyaras élőre támad?)

Az öreg lassan lépdelt vissza fele majd amikor számára is láthatóvá vált hogy Tech emberei érkeznek ő maga már nem értett az ellenségből semmit, avagy úgy is mondhatnánk ki fogytak az ötletei, erre viszont ösztönösen jön a rutinos és gyors ütemben emelkedő lépések száma s hangja ahogyan remélheti csupán de többen is csatlakoznak hogy az élő holtakat feltartsák jelenleg, de valódi ötlete nincs a sámánunknak ő maga meg teszi amit kell, és még többet is de jelenleg tanácstalanná vált.

Egyre több felől bukkannak ki kisebb-nagyobb szörny csapatok. És egyre biztosabb a felismerés, hogy a két éve Zevadar meglepetésére összegyűlt önkéntesek tértek ma haza. Minden törzsből felismerik a sajátjaikat.
Az a néhány csapda, amit a Pokoljárók felállítottak, hamar megtelik. És a felmentő sereg is lassan menetel a csata helyszínére.

A hegyomlás szétszórta ugyan kicsit a csapataikat és időt adtak nektek, ám a párbaj után már nem maradt túl sok. És nem csak átüthetetlennek tűnő védelmük az, ami gondot jelent, de nagy számuk is.

Már több százan fekszenek holtan a földön és ennek sokszorosa a sebesült, a sámánok már nem is győzik ellátni, mikor végre megérkezik a főváros és a keleti törzsek erősítése.
-Maruk! Mi a fenék ezek? Hogy kell megölni őket? -üvölti tehetetlenül Tech. Ám kedvenc jobbkeze csak harc közben pallosát egy marokban tartva széttárja a karját.
* A knuut egy meggyengültnek látszót vesz célba, hisz eddig leperegtek a lövései. Az egyik feltámadt harcos mellkasából két lándzsa is kiáll, ahogy a harctér egy másik pontján a Drem'thar által elsőként elrendelt lándzsás sortűz két sikeresen átütöttje is lángolva öldökli az élőket a belőle kificegő dárdával.
De vissza a két karót is benyelt célpontra. Minden Orkok Ura megfeszíti az Amerithtől kapott három méteres elf íjat és egyenesen a szívébe lövi nyílvesszőjét. Az élőhalott hátra tántorodik és egyszerűen csak elterül. Többé nem mozog.
Azt hinné az ember, hogy örömükben mindenki ujjong és győzelmi kiáltást hallat. Pár percre megáll a csata is és szétválik a két oldal. De nem! Mindenki élet-halálharcot vív, hogy találjon egy szerencsés vágást, de alig-alig hullik az északról jött szörnyű veszedelem...

Ahogy meg érkezik Technek a csapatai az öreg ork már csak arra lesz figyelmes hogy a Knuutnak sikerül kiteríteni egyet egyenesen a szívébe lőve nyilát. Kész csodának tűnik ez a kellemes meglepetés ahogyan az öreg ork ki használva sámáni erejét üvölt fel.
-Dobogáshoz csatlakoz! -Ezzel nyerünk elég időt a többieknek hogy be vigyék a vágást!
Ezzel a kiáltással kezdi is a jól ismert mágiát a sámán remélve hogy többen képesek csatlakozni hozzá így tántorítva, esetlegesen földre küldve az élő holtakat egy tiszta vágási lehetőség reményében. Most nem az számít ki öli a legtöbbet, vagy melyik falu tagjai hozzák a legtöbb skalpot haza, hanem hogy minden törzs TÚLÉLJE!

A sámánunk beveti a harci varázslatai egyikét. A föld megremeg. A falu viskói kártyavárként omlanak össze. Több helyi harcos kiesik a ritmusból és a földre kerül, ahogy szembesül a ténnyel, hogy a rozoga épületekben volt mindannyiuk családja, szerettei. Szinte mindenki egy percen belül vesztette el az anyját, a feleségét és ha volt neki, az összes leányát.
Ám a harcba bevethető fiúk szerencsére a csatamezőn voltak és kellettek is, mert nem állt jól a szénájuk. Hiába emelték nagy vágásra fegyvereiket, az ellen páncélja csak nem szakadt át. Volt közülük, mely a Dobogás következtében a földön fetreng, de sokan még inogva bár, de kitartanak. Mintha lelkük még emlékezne valamelyest erre a technikára...
Alig-alig fogyatkoznak.

Ahogy a dübörgés megkezdődik a Drem'thar szembesül azzal amit teljesen elfejetett avagy nem is vette figyelembe hogy ilyen közel a faluhoz abban is kárt fog tenni a varázslat. A sámán hirtelen szakítja meg a varázslatot, mikor már túlkéső és több házat sikerült a földel egyelővé tennie, a bent lévőkkel együtt. A sámán nagyot nyel, elvégre ez egy igen komoly hiba amit jobb lett volna elkerülni de most nincs ideje bánkódni, ahogy neki lendül a hatalmas orkunk kezében törzsfője baltájával az első élő holtnak ugrik akit meg próbál tiszta erőből ketté vágni úgy hogy a szívét is érje a támadás, majd hasonlóan folytatja ezt ameddig bírja de csak remélheti hogy egyáltalán az elsővel képes így elbánni s időt nyerni azt a keveset míg a harcosok magukhoz térnek.

Eközben két vadász rohan az összedőlt faluba a pokoljárók színeit viselve s keresik a törzsfőnek a házát, reménykedve hogy még épségben találják s esélyük is van elmenekülni törzsfőjük eszméletlen és sérült testével oda ahol nagyobb biztonságba vannak, a pokoljárók falujába.

/Rexxan/


* A törzsfőnök többet is kibírt már élete során, mint egy ráomló épület. Megtalálják két gerenda alatt aludva. És rajtuk kívül mások is szeretteik felkutatása mellett döntenek, igyekeznek a haldoklókat és a halottakat kihúzni a romok alól, mert ezt fontosnak gondolták a csata kellős közepén.

/a sámán/


Drem'thar végre megöli az első szörnyet, mely a démoncsontból (is) készült mágikus csatabárd csapása alatt megdöglik. Mellkasából egy hatalmas seb éktelenkedik kifelé. És valahányszor sikerül így eltalálni egy élőhalottat, az szintén visszaszáll a túlvilágra és nem az élőket rémisztgeti tovább.
A küzdelemben fordulat állt be. Az orkok hada kezd rájönni az egyetlen gyenge pontjukra és végre van esély ellenük. Ám még mindig erősek és ha kezük erejével igyekeznek legyőzni őket, akkor még több ezer bátor harcos lelheti halálát ennek az egyébként is épp most elpusztított falunak a védelmében.

Ahogy a legtöbb súly eltűnik a sokat bíró törzsfő testéről ő maga is lassan magához tér s nem fogja ott hagyni a csatát semmi pénzért. Ahogy egyre jobban előre kap, bár karja még hiányzik s vérzik is a sebhelyből az ő szava lesz halható a bent lévők között.
-Tegyetek le, van még itt egy másik csatám ami eldöntésre vár! -Ideje a holtaknak meg mutatni hogy Ougwar dicsőséges harcosok védelmét élvezi és nyugodtan pihenhetnek!
Ha sikerül valahogy ki verekednie magát az emberi kezéből amire ilyen állapotban nem sok esélye van maga is meg indul az élő holtak felé fél kézzel fegyvertelenül, legalábbis addig a ponting míg a földről fel nem szedi egyik elesett fajtársa fegyverét. Ezzel a kezében igyekszik az első sorokba a maga brutális erejét hozzá adni a csatához s annyi élő holtnak át vágni a testét amennyinek csak lehetséges. Viszont csak hirtelen meg figyeléséből jön rá arra hogy az ellenségnek mi is a gyengéje.



A sámán ahogy fáradni kezd s ideje lesz realizálni hibájának tényleges árát annál inkább a csatába rohanva próbálja le mosni a szégyent nevéről s klánjáról amit az imént végre hajtott dobogás eredményezett. Bár az öreg sámán mindig is a nyugodtabb fajta volt így most sem rohan eszetlenül a csatában még is lassan ahogy egyre több és több élő holttal végez annál jobban igyekszik túl tolni tűrőképességének, állóképességének teljes határait s akár élete felálldozásával is de vissza le akarja mosni a bűntudatot, a szégyenérzetet, és még nem is tudja mit. Majd egyszer ha törzsfőjének sikerül eljutni a csata térre lesz figyelmes a fél karú harcosra aki felé sebesen közeledik szinte örömében ahogy el is kiálltja a sokak által ismert nevet.
-Rexxan!
Ahogy oda érkezik hozzá úgy nyújtaná törzsfője fegyverét hogy azzal indulhasson csatába, de jobban aggódik a kezét vesztett törzsfőért annál hogy csak úgy a csatába engedje így igyekszik őt hátrébb rángatni hogy rá nézzen s ha szükséges ellása a sebet annyira hogy a törzsfő harcra készen csinálja amit eltervezett.

Úgy tűnik ennyi sérülés után sincs szüksége különösebb támogatásra orkunknak. Bátran megy a csatába ám szerencsére a sámán időben elkapja és rendbe szedi a testét. Két fajta gyógymódot ismernek alapvetően. A fájdalmasat és a fájdalommenteset.
Az előbbi gyorsan harcképessé teszi, ám üvölteni fog közben. A másodiknál hetekbe vagy hónapokba kerülhet a lábadozás, addigra talán ez az ütközet is eldől majd. Ám mindenképpen egy tapasztalt harcos és egy erős agyaras hasznos lenne félkézzel is.
Főleg, ha faluja tagjai hallgatnak rá, ahogy Rexxannál.

Ahogy a hatalmas lendületemben Drem'tham tart vissza hogy ellása a kezem amiben igaza van még is szinte már ki törnék tőle erővel hogy az ellenségnek esve mutassam meg ki az igazi ork erre felé. De elsőnek arra kéne koncentrálnom hogy ne vérezzek el út közben mert ettől a elhatározottságomtól sajnos a karom az még hiányzik, így hagyom hogy sámánom tegye a dolgát.



Ahogy a sámánnak végre sikerül megfékeznie a nagy harci kedvében mészárlásra kész törzsfőjét neki is lát az előkészületeknek idő hiány kénytelen lesz a gyorsabbik utat választani amivel fájdalmat okoz a harcosnak de jelenleg senkinek nincsen hónapjai hogy ezt a csatát megfordítsák, elvégre ha most elbuknak minden orkok földje velük bukhat és ezt mindenki belátja. Így áll neki a műveletnek a sámán s igyekszik a leggyorsabban túl esni rajta és engedni törzsfőjét a csatába elvégre a klánjuk rá jobban fog hallgatni mint bárkire aki jelenleg a csata mezőn az ő színeiket viselik.

Nem tudom mennyi idő telik el míg Drem'thar rendbe hozza a karom, csak a hihetetlen fájdalom az amit érzek s ezt inkább csak azért tűröm el szinte hangtalanul mert eközben is arra gondolok hogy ha itt végeztem s elkapom az élőholtak mögött álló elfeket nekik ennél sokkalta rosszabb dolgokban lesz részük, és erre bárki mérget vehet! Így amint végre talpra tudok állni saját fegyveremmel a kezembe üvöltök fel s indulok is meg a csatába vezetni a megmaradt klán tagjaimat és a lehető legtöbb élőholttal elbánni hogy mikor vége lesz ennek a rohadt küzdelemnek hősként állhassak a népem előtt, olyanként aki még ilyen sérülés ellenére is képes meg fordítani a csatározás kimenetelét.
-Fegyverbe! -Meg mutatjuk ezeknek a rohadékoknak hogy az orkok földjét már dicső harcosok védelmezik és ők pihenjenek csak az örök vadászmezőkön!
Ordítom ahogy az első vonalakba indulok azokkal akik követni mernek engem s ahogy az első élő holt kerül elém lendül a fejszém s meg sem áll míg azt ketté nem hasítja, így folytatom a csatát igyekezve minél több harcost magam mögött tudni hogy végre megforduljon ennek a csatának a kimenetele.

Rex hatalmas elánnal vág bele a harcba és ha sámánjához hasonlóan a gyenge pontjukat támadja, akkor hamar több halottat is visszaküldhet a Másvilágra. És egyre többen felismerik az ellenszert, a mellkas közepe, a szív tájékánál valamiért nem védett és egyszerű lándzsa három szúrása is elég. Vagy egy varázsfegyver egyetlen, jól irányzott suhintása.
A közönséges fegyverekkel így sem olyan könnyű a szörnyeknél bevinni a találatot. Tömött sorokban özönlenek. Közelharcos küzd közelharcossal. És ebben igen veszélyesek ezek a halállovagok.
Nem messze a pokoljáróktól Yrch fiainak adja ki Maruk a parancsot, hogy az első sorba a pajzzsal és karddal legjobban bánók menjenek, a második sor pedig lándzsával szurkálja a szívüket. A többiek meg úgy találják el, ahogy tudják...
Maga a törzsfőnök is a második sorba áll, hogy három méteres törpék kovácsolta pallosával a fejek felett átnyúlva könnyedén elérje a támadókat. És talán ez a törzs tartja arányaiban a legtöbb két és fél méternél nagyobb melákok rekordját. Hála annak, hogy még Grogir uralkodása alatt Maruk maga köré szervezte a főváros húsz talán legjobb veteránját és ezek átmigráltak vele együtt ebbe a kis faluba. (No nem kell félteni a központ csapatait sem, hiszen sok ezer harcosa közül kerül ki még sok remek fickó!)
A falvak lakosai lassan maguk módszereivel, de legyűrik a támadókat. És a temetés hátravan. Yrch fiai elkeseredve veszik észre, hogy Hraman is, egykori tiszta szívű főnökük teste is az élőholtak között volt.
A sámánok pedig a temetési szertartáson megdöbbentő dolgot tudnak meg. A szellemek azért nem támogatták teljes mellszélességgel az élők harcát, mert korábban üzenetet küldtek nekik, hogy ne merjék a bátor harcosokat temetetlenül hagyni a Lápvidéken. Az ork nép annyira félt az éjtündéktől, hogy nem jutott el ez a megfelelő fülekbe és nem intézkedett senki.
A szellemek haragja volt az, nem a droWok ármánykodása, mely nem hagyta tovább nyugodni őket és szó szerint harcot hirdettek a végtisztességért.


/Köszönöm a játékot!/