/Lisbeth/


Az egykori álboszorkány nem tud hinni Mambij magyarázatának, miszerint Yrch törzsfőnöke, élete megkeserítője csupán egy újabb eladás céljából akarta volna megszerezni ismét magának. Érzi belülről, hogy a három méteres orkban más munkál. Sokkal önzőbb célok. Ám nem tudta kideríteni, hogy pontosan mi is.
-Mi abból élünk, amit a természet ad nekünk. Ez a szegényes talaj talán nem is lenne alkalmas a ti módszereitekre. Az eke bele törne a sziklába. És a hideget sem bírnák az elvethető növények. Csak az orkok tudnak megélni ezen a sovány vidéken.
* Rossz hír számodra, hogy neked is itt kell élned jó darabig, ha csak nincs valóság alapja a látomásnak, amit az után láttál, miután a pofontól elájultál. És miután összeszedtétek a hozzávalókat, elkezdtek "odahaza" főzni. Maruk kunyhójában is és Mambijében szintén -ahogy a többiben- a tetőn vájt egyszerű nyílás engedi ki a füstöt. A lány házában elkészülve az étellel, ereszt útnak a nő.
-Tessék! Vidd át a főnöknek, miközben rendbe rakom mind a két kicsit!
* Így történt, hogy miközben az ágyon elnyúlva eszegetés közben téged nézett, valaki érkezése megzavarta gazdádat és kimenve hamarosan küzdelem zaját hallhattad. Nem sokáig tartott az összecsapás. És nem tért vissza ebédjéhez.
Mit csinálsz ez után? Megkeresheted a kovácsot is, hogy beszélj vele és hátha több felől hallva a dolgokat jobban megértheted az itteni életet. Vagy akár lemehetsz a folyópartra a halászokhoz. De az idősebb sámánt épp úgy felkeresheted, mint Mambijt.
De ha nem akarsz elvegyülni a lakosok között, mást is kitervelhetsz. Egyelőre úgy tűnik, nincs dolgod.

Nyilvánvaló, hogy Mambij az igazat mondja, hiszen van szemem, látom, hogy mennyire fukarul bánik a természet ezekkel az agyarasokkal, bár ez még számomra nem indok a szabad rablásra.
Elég sok nyomorúságot okoztak már nekem, hogy az együttérzés egyelőre kivesszen belőlem, így csak megvontam a állam.
- Meg abból éltek, amit mástól elvesztek.
Egyelőre szó nélkül teszem, amit mond, mert mindenképpen meg kell találnom a módját, hogy megszöktessem Aligátort és vele a lányunkat.
Miután elkészült az étel, kénytelen vagyok magam átvinni a főnöknek és elviselnem, hogy a szemeivel vetkőztet evés közben, de szerencsére valami megzavarja.
A zajra kikukucskálva, reménykedem, hogy a nagy darab ork végez Maruk-kal, de nincs szerencsém, aztán a főnök nem tér vissza, én meg elmegyek körülnézni és a nagy csengés-bongásra kilyukadok a kovácsnál.
Nem akarom zavarni, egy darabig csak nézem, ahogy dolgozik.
- A főnökötök igazán oda van a fémekért és az abból készült holmikért. – mondom halkan, amikor kis szünetet tart.

/Lisbeth/


A birtoklód elég elégedettnek tűnik a párbaj után és valami oknál fogva nem is keres nálad újabb élvezeteket. És talán megérezted, hogy a halászokhoz most nem lenne jó ötlet lemenni, inkább a fémmívesnél kötsz ki. Lelkesen kalapál jó pár sarokpántot, mire megáll és megtörli a homlokát. És kedvesen fordul feléd szavaidra.
-Üdvözöllek! A nevem Ioron, a falu mestere. Bármit elkészítek bárkinek. De Maruk, ahogy a többi ork, inkább csak a fegyverekért van oda. A legtöbbet ez ad munkát, de nem panaszkodom. Igazi kihívás mindegyik példány, pedig már sokat csináltam.
Ha gondolod, nézd meg őket! Most is van pár elkészítve, amit kértek.
* Oda vezet egy állványhoz, ahol öt dárda, két lándzsa és egy szablya van. Még ha nem is vagy szakértő, a katonaságban annyit magadra szedtél, hogy ezeket soha nem használnák. Hacsak a gyengén kiképzett milíciák és egyéb kisegítő seregtesteknek nem adják oda. Az emberek sem vetélkedhetnek a törpök, de még az elf pengékkel sem, de ezek -büszke szavak ellenére- épp csak átlépik a küszöböt.
Ám rajtad áll, hogy mit mondasz el neki és mit nem.

Zord elutasításra számítok, mert talán még Mambij viseli el a legjobban a jelenlétemet, a többi ork vagy szóba sem áll velem, vagy csak megvető tekinteteket kapok, mintha én oly szívesen lennék itt.
A kovács azonban meglepően kedvesen válaszol, ami egy pillanatra meg is lep, de aztán úgy érzem nekem is ezt viszonoznom kell, mert legalább őszinte válaszokat remélhetek valakitől.
Érdeklődést mutatok a ténykedése iránt és mikor látom, hogy miket csinál, nem akarom elkeseríteni, hogy ez bizony elég silány munka. Őszintén lelkesedik az általa készített fegyverek készítése miatt és ezt nem akarom letörni.
- Jól néznek ki, biztos sok idődbe telt elkészíteni őket. – mondom udvariasan megszemlélve a felhozatalt. – Nem kereskedtek a többi néppel? Van elég fémetek, ami kell ezekhez? – kérdezgetem tovább, hátha valamit megtudok. - Te más vagy mint a többiek, nem tudod Maruk miért utálja annyira az embereket, hiszen valamikor szövetségesek voltak. - kérdezek rá nyíltabban.

/Lisbeth/


A kovács egy kicsit elszomorodik.
-A mi hegyeinkben nincs egyáltalán fém. A portyákon rabolt tárgyakat olvasztjuk be főleg, de valamennyi vasércet tudunk vásárolni a törpék hegyeiből is. De drága és nem igazán népszerű, hogy az egész kontinensen elhozzák ilyen szegény népért.
* Azt nem is említi, hogy ha ezt megoldanák sem lenne túl sok kereskedő, aki jó kedvvel idehozza. Ritka madár az, aki gazdasági kapcsolatokat ápol Oughwarral. De abban igaza lehet, hogy csupán erdei bogyókra és keményre cserzett bőrre nem tudnak eddig sem sok nyersanyagot cserélni.
-Marukot a hatalom hajtja. És ahhoz a csatatereken át vezet az út. Az emberek évszázadok óta ellenségeink. A portyázó hadak leereszkednek a síkvidékre és Oughwar előterében megküzdenek az emberekkel.
* Most már legalább másként látod kicsit azt a munkát, amit a selfek a bányájukban végeznek. Úgy tűnik Raydanon kívül csak ott van fegyverekhez vas és termelnek ki. Bármilyen hihetetlen, az egész kontinens katonái délről vagy északról kapják az utánpótláshoz szükséges alapanyagot.
De vajon mit jelent ez rád nézve? Vagy ez most nem húz ki a csávából?
-Yuban rendes srác volt. Sajnálom, hogy elüldözte Maruk. Ő is kézműves volt, mint én. Nagyon meg fogja sínyleni a hiányát a falu.
Ha adhatok egy tanácsot, igyekezz vele nem újat húzni! Igen lobbanékony a vénség és megpróbálja megölni azokat, akik láb alatt vannak.

//Lis//

Akármennyire is ellenszenvvel viseltettem az orkok iránt, azt a látottak és halottak után el kellett ismernem, hogy tényleg szerények, vagy éppen szegényesek a lehetőségeik. Ez az oka valószínűleg annak, hogy egy ravaszabb törzsfőnök, mint amilyen Maruk, némi mézesmadzag elhúzásával megszédítheti az embereit és egy jobb élet reményével kecsegtetve uszítja rá őket az emberekre.
Mindenki szeretne kicsit jobban élni. És a kovácsnak sikerült rávilágítania, hogy mi motiválja ezeket a szerencsétleneket és miért ragaszkodnak annyira a legkisebb zsákmányhoz is.
- Azt el kell ismernem, hogy jó harcosok vagytok, elkötelezettek a becsületetekét. Ha ezen tudásotokat árulnátok, biztos vagyok benne, hogy ti is jobban élnétek, mint, hogy bizonytalan portyákon kockáztatjátok az életeteket. – mondtam a kovácsnak halkan.
Viszont elgondolkoztatók is voltak a szavai. Világos lett, hogy a selfeknek meg voltak a maguk szándékai a bányákkal. Nem volt ostoba a vezetőjük!
Nem mondott nekem túl sokat a Yuban név, de sejtettem kiről beszél, a nagydarab harcosról, aki dühösen távozott.
- Ha biztonságban tudnám a férjem és a lányom, szívesen adnám az életem. – vontam meg a vállam. – Jobban már nem tud megalázni és bántani.

/Lisbeth/


A kovács szavaidra elgondolkodik, majd elkezd bólogatni.
-Valószínűleg igazad van. De nem sokan akadnak, akik az Oughwari-hegységben akarnak maguknak fegyvereseket. Persze könnyen össze tudnák verbuválni, mert itt rengeteg jó kardforgató van.
* Alaposan félre értette, hiszen az otthonukon kívül is van élet. Ám mivel szerszámai itt vannak és meg is él a munkájából, nem nagyon gondolt még bele abba, hogy elmenjen máshová. És ő még nem is sejti, ahogy talán te sem, hogy Valora Moor miközben a te elfogásodra várt, már össze is hozott egy zsoldos sereg felfogadását itt.
-Szerintem beszélj vele erről! Maruknak nem hiányzik, hogy etesse őket. Biztos szívesen megállapodna veled.
* Megint süt róla, hogy nagyon tájékozatlan a dolgok terén. És amit tőle hallasz az inkább csak az itteniek általános reakcióját írja le a szokatlan dolgokhoz, nem törzsfőnökét. Ám arról meggyőz, hogy ha ügyesen üzletelsz, akkor vannak olyanok, akiknél eredményt érhetsz el.

Nem akarom megsérteni és kijavítani, hogy nem egészen erre gondoltam, mert annak ellenére, hogy agyaras, megkedveltem ezt a medve alkatú, de ork létére békésnek látszó fickót és arra is rájöttem, hogy talán nem mindenki olyan, mint Maruk.
- Sajnos azt hiszem a vezetőtök meg sem hallgatná, mit akarok, itt a nőknek nem igazán van beleszólásuk a dolgokba, na meg aztán főleg nem egy ember nőnek. – teszem hozzá elkeseredve. – Na de megyek, megpróbálok ételt és italt vinni a férjemnek. – nézek szegény Aligátor felé.
Remélem, hogy sikerrel járok, aztán folytatom Mambij-jal a teendőket, egészen addig, míg Maruk a nap lementével magához nem hívat.

/Lisbeth/

/A hozzászólás 18+ elemet is tartalmaz!/


Ioron valóban olyannak tűnik, aki nem ellenséges veled. És Mambij után van egy újabb ismerősöd, aki esetleg segítségedre lehet. Már csak rá kellene jönnünk, hogyan...
Jól látod nagyon, hogy egy embernő itt nem sok jogokkal rendelkezik. És okosabb is tovább szolgálnod Marukot egyelőre. Napközben csak párszor kerül elő, hogy kívánalmaival zaklasson. Étel és egyéb ház körüli teendők. Amiket gyorsan elvégezve hamar újra szabadidőd tengerében úszol.
Aligátornak nem engedik meg viszont, hogy vigyél ételt és vizet. Ám könyörgésednek hála elveszik tőled és ők adják a szájába. (Hiszen a kezét sem tudja mozgatni, hisz a csuklójánál van a fához kötve.)
Éjszaka pedig szúrós tekintete kísér, midőn újabb kötelességed elvégzésére mész a kunyhóba.




És meglepetésedre most nem az előző éjszaka ismétlődik meg.
-Vetkőzz le!
* A gazdád is megereszti nadrágszíját. Ám megvárja a pucérságodat, mielőtt hozzád érne. És egy különös kéréssel fordul hozzád. Az ágyra térdepelve combodnak negyvenöt fokosnak kell lennie, kezeddel a hajadat kontyba felfogni és enyhén előre hajolni. Ha teljesíted, kéjes örömmel simogat hátulról, és onnan érkezik majd az élvezete is. Ha eddig nem érezted magad tárgynak -amire csak annyi okod lehetett, hogy tegnap még kimondottan elvárta, hogy belemenj a játékba és inkább hasonlított szerelmeskedésre- most mozdulatlan kőszoborként kell elviselned mindent.
Ám egy sokkal rémisztőbb sejtés is a szívedbe költözik álboszorka megérzéseidnek hála. Visszaemlékezel az aktus közben, mennyire másként ért hozzád Braslovban. Akkor még az első napokban szinte izzott csak attól, hogy megkötözött testedet simogathatta. Majd egyre többre vágyott. Ám egy-két alkalom után roham tempóban hűlt ki érdeklődése, hogy újabb dolgot találjon ki a felhevítésere.
Mielőtt eladott volna Vogonnak, szokatlanul erőszakosan parancsolt rád az nap este, hogy ne is merj ellenkezni. És most úgy érzed, visszatekintve, hogy kihűlt irántad minden érzelme, mikor a vörös hajú kalmár felkereste.
De mi vihette rá őt arra, hogy újra rád gondoljon? És itteni sorsodat jobban meghatározza majd, hogy vajon hová fognak vezetni hamarosan az újabb perverz vágyai? Lelked mélyén érzed, hogy nincs olyan férfi a világon, aki örömét lelné a ma esti műsorban. Valamit a lelke mélyén mégis el akar érni. És holnap újabb dolgot akar majd.
Ez jár a fejedben, mikor végül lefekszik melletted és egyik combodat az ágyéka felett áthúzva, másik kezével mellkasára szorítja fejed. Nincs abban a kegyben szerencséd, hogy egyszerűen mellette heverhetsz. El kell aludnod.

Az elalvás és a pihenés két külön téma. Hamarosan álmod lesz, melyben egy zsúfolt piactéren találod magad. Ahogy meg akarsz mozdulni, érzed a karod hátra van kötve. És hamar felismered, hogy egy fa oszlophoz, talpad alatt pedig tűzifát raktak. Emberek vesznek körbe, kik ordibálása az összefolyó káoszból egyre jobban kivehető.
-Égessétek meg őket! Boszorkányok!
* Hirtelen rádöbbensz, hogy álmodsz és ez nem a valóság. Ám megsejted, hogy valami fontos üzenete lesz. Elkezded keresni, ki az akit még meg akarnak égetni, miközben talpadtól pár arasznyira már egy fáklya el is kezdte a kivégzést.
Hubert inkvizítor van bal oldalt tőled kötözve egy hasonló helyzetben. És gyáván kiabál, hogy ő nem boszorkány és ez egy félreértés. És hamarosan hozzád fordul.
-Lis! Gyorsan a kulcsokat!
* Ekkor veszed észre, hogy nem kötéllel vagytok rögzítve, hanem lánccal, melyen lakat van.
-Siess! Oda adtam a kulcsot! És a zárat is megkaptad még előttem, Ferenc idejében. Ne tökölj már annyit!

Hirtelen narancssárgává válik minden és olyan perzselő hőség szalad fel a fekete koromként szétoszló ruhádból, hogy ki kell nyitnod a szemed. És egy -nem kell megnevezni- férfi egyenletes légzését hallod. A hátadat pedig álmában nyugtatóan simogatja tudattalan mozdulattal.


/Majd kérlek dobj!
Kockadobás: Hatos
1-3-ig -sikeresen elkerülöd a legrosszabb következményt
4-6-ig -Lisbeth teherbe esik/

Hányingerem volt, ahogy Maruk perverz kérései eljutottak hozzám, és nem tudtam, hogy képes leszek-e eleget tenni neki, de aztán győzött a rettegés lányom és Aligátor miatt, így végül elmenekültem saját elmém legmélyebb rejtekébe. Kikapcsoltam az agyam és az testem, Maruk-nak úgy is ez kellett.
Fogalmam sem volt, hogy mennyi ideig tartott az egész, csak jóval később tért vissza a tudatom és tűnődtem el, mint valami kívülálló azon, hogy mennyire megváltozott minden a törzsfőnök velem való viselkedésében. De gyorsan elvetettem ezen gondolataimat, miközben szinte halálos ölelésébe fog, mert csak újabb gyomorforgatás érte a jutalmam. Az álmaimba menekültem! De bár csak ne tettem volna, mert rémálom után rémálom lett a jutalmam!
Tisztán láttam, hogy egy máglyán állok és azt is, hogy a másik alak mellettem Hubert inkvizítor, aki rettegve ordít velem láncait rángatva.
A szavak lassan állnak össze a fejemben. Kulcsok…..Miféle kulcsok? Talán a minket fogva tartó záré…….?
És ekkor felrobban körülöttem a világ, még érzem a perzselő hőhullámot, a levegő elfogytát, de aztán……..
Az ágyban ébredek zihálva, miközben Maruk elégedetten hortyog mellettem.
Ha lenne nálam egy kés………de nincs.
Az álmomban átéltek ismét élénken belém szúrnak. Megint az a kulcs! Biztos, hogy van jelentősége, csak rá kéne jönnöm mit akar velem közölni ez az álom.
MÁR NEM BÍROM SOKÁIG!
Megpróbálok lemászni a fekvőhelyről.

The member 'Isis Do’Odrun' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 1

/Lisbeth/


Ahogy kicsúszol kígyóként hamarosan a holdfényes főtéren vagy. Két őr épp úgy Álomvilágban teszi jobbá azt a világot -vagy épp rosszabbá-, mint bent a felettesük. Csak egyetlen férfinak tűnik fel érkezésed, aki dühös és sértődött tekintetet igyekszik azonnal magára erőltetni. Ám túl fáradt már ő is hozzá és hamarosan feladja a harcot érzelmeivel.
-Hogy vagy Lis? -kérdezi elkeseredetten- Ki tudod innen szabadítani a lányunkat? Engem hagyj itt, úgy is megöl, hogy bosszút álljon rajtad. De csak a te boldogságod fontos és a gyerek.
Gondolkodtam sokat, amióta itt vagyok és hülye voltam. Nem érdemelted meg, hogy így bánjak veled. És hülye voltam, hogy engedtem a Féltékenység Zöld Szemű Szörnyetegének. Ha tehetném, az egészet visszacsinálnám. Akár azon az áron is, hogy meghalok Braslovban és bárhogyan de kimentelek titeket ezeknek a szörnyetegeknek a karmaiból.
Amikor az ork nőt magához hívja reggel és te ügyelsz a gyerekekre, FUSS INNEN és ne nézz vissza!

Maruk szerencsére nem ébred fel, így sikerül kiosonnom a kunyhóból és az őrök sem állítanak meg, hogy oda menjek, ahová szeretnék, mivel legalább olyan mélyen alszanak, mint a vezérük.
Tudom, hogy Aligátor mélyen megvet azért, amit teszek, de már rég túl vagyok azon, hogy ez hatással legyen a következő tetteimre. Azt akarom, hogy kijussanak innen, aztán boldogan halok meg.
Nem sejthettem, hogy ő legalább ilyen borús és halálos gondolatokat forgat a fejében.
Őszintén megleptek a szavai, azt hittem, hogy csak vádakat és ostorozást kapok tőle, nem mentegetőzést. Ez rosszabb volt, mintha leköpött volna. Még mindig szeretett, a történtek után is és értem és a lányunkért aggódott. Megborzongtam és ismét hányingerem lett. Kivertem a fejemből a nemrég történteket és megerősítettem magam.
- Nem! – mondtam fojtottan és ráztam meg a fejem határozottan. – Nekem……- kissé elcsuklotta a hangom, de aztán ismét keményebb lett. – nekem már nincs jövőm Aligátor, de nektek még lehet. Holnap éjjel ki foglak szabadítani és TE mész el Izuldával. Te is tudod, hogy így lesz a legjobb, én már elvesztem.

/Lisbeth/


-Ne...ne..nem, Szilem! Ez így nagyon nem lesz jó.
* Hevesen rázza a fejét Aligátor, még ha hangjára vigyázott még most is. De gyorsan hadar és ideges.
-Ezek nem olyan semmirekellőek, mint amilyennek tűnnek. Hazai terepen vannak és tökéletes nyomolvasók, fejvadászok. Ha én eltűnnék innen a lányunkkal, pár nap alatt megtalálnának a hegyekben. Nem versenyezhetünk velük, ezt te is tudod.
Okosabbnak kell lennünk! Gondolkodj! Ha van akit megöl, akkor lenyugszik és a másikunkat nem fogja üldözni. De téged nem gyilkol meg, mert szeret. Ezért utánam küldi a harcosait és megöl a lányunkkal együtt. És téged bezár egy kalibába, hogy szenvedj és ott szolgálj neki életed végéig a kedvére.
Bízz bennem! Ő nem tudja, hogy beszéltünk. Azt hiszi, örökre kínozni fog a lelkiismereted. De te tudod, hogy közben mosolygok majd odafentről. És gyönyörű nő vagy és fiatal. Olyan tudással, amit sokan öreg korukra sem szednek össze. Sebápolás, betegségek, megérzések, láttál ork falvat és self bányát. Az inkvizítor börtönét.
Azt szeretném, ha te élnél. Én csak egy katona vagyok a könnyűlovasságtól. És nem is olyan jó benne. Nem tudtalak megvédeni az ostrom idején. És amikor elraboltak, akkor sem. Nem voltam ott, ahogy akkor sem, amikor az agyarasok megtámadtak Össznépinél és nagyon féltél.
Szeretném helyre hozni a hibáimat. Az összeset.
* A férjed ismeri elég jól a neme rejtett érzelmeit. És tegnap még hihető lett volna, hogy Maruk úgy sem bántana téged. Tegnap este a lelkedet akarta... de csak azért, hogy unottan eldobja. Ma pedig már csak a testedet. Holnap pedig ki tudja...
Lassan virrad.

Persze sejtettem, hogy a mondandóm egyáltalán nem fog tetszeni neki, de úgy sem tehetett semmit és én már az első perctől kezdve, mikor Maruk mocskos keze hozzám ért és megláttam Aligátor szemében, mit gondol rólam, eldöntöttem a kérdést. Nem tántoríthatott el!
Egy terv is körvonalazódott bennem, így megráztam a fejem, amikor sorolni kezdte, miért is lenne rossz ötlet, ha ő szökne el a lányunkkal.
- Senki nem fog üldözni egy jó darabig, erről majd én gondoskodom.
Amikor azt kezdte el emlegetni, hogy az az ocsmány ork szeret engem, majdnem elvesztettem a fejem és hangosan rá kiabáltam, de még időben vissza fogtam a hangom.
- Elég Aligátor! Ez a nyomorult agyaras senkit nem szeret magán kívül és nekem minden egyes alkalommal magamon is erőszakot kell tennem, hogy ne hányjam el magam, vagy ne essek neki a tíz körmömmel, mert akkor rajtatok állna bosszút! És egy perccel sem fogom tovább „szolgálni”, mint amennyi arra kell, hogy nektek egérutat biztosítsak. Én azt szeretném, ha ti élnétek és tudod, hogy meg van a képességem, hogy itt tartsam őket pár napra. Viszont nem akarom megmérgezni az egész falut, mert rájöttem, hogy vannak itt olyanok is szép számmal, akik nem értenek egyet Maruk-kal és nem gyűlölik az embereket. Szóval ne vitázz velem, csak készült és szedd össze minden erődet. – zártam rövidre a dolgot, majd el akartam indulni, de végül egy gyors mozdulattal odaugrottam hozzá és forrón megcsókoltam, majd elrohantam Mambij kunyhója felé.

/Lisbeth-újra Maruk fogságában/



Nem túl sokat tehetsz a trükkjeid és szereid nélkül. Ezt te is érzed. Eddig úgy tűnt legalább időd bőven van, amíg jó lány leszel és megadod zsarnok gazdádnak azt, amit akar. Ám megérezted az éjszaka, hogy ez nem sokáig lesz így. És áldozatot vagy kész hozni, akár életedet is oda dobva, hogy a családod megmeneküljön.
Az erdőbe sietsz és elkészítitek most is Maruk reggelijét. És nincs olyan szerencséd, mint akarnád. Még magához húz még egyszer jóllakottan, mielőtt megszabadulsz délelőttre a kötelességeidtől. És kihasználod ezt arra, hogy az erdőbe menj és füveket gyűjts. Első sorban altató hatásút, ha jól sejtem.
Ám nem szólsz senkinek, hiszen akkor oda lenne a meglepetés. És Mambijjal töltött órái után urad dühösen ordít a kunyhók között, és szökésedet vélve utánad küldi orkjait. Ott vannak az élen a halászok, kik hálóval és kötéllel ellátott szigonyokkal felszerelkezve gyorsan haladnak a jól ismert ösvényeken. Ám egy tapasztalt vadász is lelkesebb az átlagnál, egyedül indul utánad egy recés élű karddal és tőrrel felszerelkezve.


/Kockadobás: Hatos
1 és 2- Egy félig ismerős arc bukkan fel fegyvereivel a kézben. Ha úgy döntesz, el tudsz szaladni, de ha nem teszed, bármit mondasz egy fához kötöz.
3 és 4 -A halászok találnak rád legelőször és esélyed sincsen kibújni a hálójuk elől. Szorosan belecsomagolva a vállukon visznek a patakpart felé.
5 - A halászok találnak rád, de nem vesződnek a hálóval. A csákányt dobják feléd és ha nem menekülsz el, testedbe hatolva bent ragad. A kötelet fogva pedig húz a szerencsés maga felé. Ha ellenben megkísérled a kitérést és az elfutást, dobnod kell kockával, ahol 2/3 esélyük van a találatra.
6- Időben rájössz mi történik és még az órákkal korábbi nyomaidat követve elhaladnak melletted üldözőid, mikor szabadon eldöntheted, mihez kezdesz. Könnyen megtalálod akár Marukot is és feladhatod magad, megmagyarázva a tévedést./

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 6

Ha egyedül lennék fogságban, minden bizonnyal kivárnám a sokkal megfelelőbb pillanatot, egyrészt a bosszúmhoz, másrészt a szökéshez, de tudom most, hogy nincs több időm. Maruk éjszakai viselkedése egyértelművé tette, hogy egy perccel tovább sem maradhatnak a kezei között szeretteim, mint amennyit már így is szenvedtek.
Nem vitatkozom tovább Aligátorral a tervem már kész, így reggel azonnal véghez is akarom vinni, de a nyomorult ivadék telhetetlen és így még utoljára szenvednem kell.
Mikor elenged már majdnem dél és ezért sietnem kell, hiszen nem tudom hol és mennyi bódító-altató hatású növényt találok.
Eszembe sem jut, hogy ezek után még mindig van ereje és ideje utánam kujtorogni, ez csak akkor tudatosul bennem, mikor az ingem elejét már megtömve a növényekkel tartok visszafelé és meghallom a csörtetést, mert egy cseppet sem rejtik véka alá egyesek, hogy keresnek, még szólongatnak is.
Megtehetném, hogy most elszököm, de soha nem hagynám magára a férjem és a lányom, így a növényeket a falu szélén elrejtve, csak azokat viszem magammal, amik frissességet adnak egy férfinak, remélve, hogy ezzel elterelem Maruk dühét és azt gondolja, hogy kezdek beletörődni a dolgokba.

/Lisbeth-újra Maruk fogságában/




A nagy darab ork meg sem várja, hogy kimagyarázd magad, azonnal egy hatalmas pofonnal küld a földre. És ami nem rá vall, még csak meg sem próbál fenyegetni, hogy megöleti valamelyik szerettedet, ha nem törsz meg azonnal. Inkább újabb ütésre emeli a kezét és szemében gyilkos tűz ég.
De most még visszafogja magát, mikor előadod történetedet hamarjában, hogy csak kedvesedni akartál neki. Két arasznyira lehajol a fejével hozzád.
-Meg akarsz mérgezni, sámánasszony?
* Hangjában semmi kéjvágy. Talán túl sokat kapott az este és a délelőtt tőled. Ám megszimatolva az illatos növényeket, a végén úgy dönt, hogy elhiszi a mondottakat. És elküld Mambij házába, hogy megcsináld neki a felét.
-A másik felét pedig félre rakod, hogy amikor harcra kerül a sor, hátha jobb formában leszek tőle!
* Szívedben valami apró szúrás nyilallik, majd egy gyors, hideg hullám söpör végig, ahogy megismered az igazi énjét. Az ő szerelme a háború. És az ellenség elpusztítása valahogy hasonló élvezetet ad, mint a szex. Különösen amit tőled kap. Akit a csata idején hatékonynak ismert meg, mégis maga alá tud gyűrni és élvezettel szorít sarokba, míg végül a játékotok végén diadalmasan gyilkol meg.
És minden mást, amire nincs szüksége utána.

Ahogy főzöd neki a teát, érzékeid kiélesednek és rád is serkentőleg hat valamelyest a gőz. És lelki szemeid előtt ébren is borús gondolatok képei kavarodnak. Kívülről látod, ahogy Maruk dühösen szorítja a bal karodat fél kézzel és hatalmas kínokat élsz át. Ám arca csak akkor enyhül meg némileg, amikor a csont elreccsen és kitör a bőrön keresztül hirtelen. Jobb lábával egy pillanat csak, hogy olyat lendítsen, amitől tehetetlenül fenékre esel és fájdalom gyötörten görnyedsz az immár béna lábodra.
-Küldjetek felderítőket a határra! A többiek pedig kutassák a nyomaikat. Nem nyugszom, amíg holtan nem látom őket.
* Egyszerűen ott hagy a faluban vérezni.

Számítottam a durva fogadtatásra, de ettől nem lett kevésbé fájdalmas, hiszen az előző bántalmazástól még meg sem gyógyultam és nem voltam benne biztos, hogy nem törte el a járomcsontomat. Egyáltalán nem volt tisztában az erejével és nem fogta vissza magát.
Az újabb ütés elől önkéntelenül húztam összébb magam, de végül megértette, hogy mit mondtam neki, bár először azt gondoltam ez sem érdekli.
- Ha gondolod magam iszom belőle előtted, de te tudod. – válaszoltam a vádjára.
Most már nincs kétségem, hogy egyáltalán nem fűzi hozzám érzelem, csak az erőszaknak él ez az ördögi agyaras, és én is csak azért kellettem neki, hogy bebizonyítsa, vele senki sem packázhat, főleg nem egy asszony. Csak azért tart, hogy nap, mint nap megalázzon és ezért vannak itt a szeretteim is.
Utasítására bólintok és feltápászkodom, hogy Mambij kunyhójában megfőzzem a szert és eloszlassam a gyanakvását. este majd megfőzöm az altató növényeket is.

Azonban meglepő módon a serkentő teától nekem is látomásom lesz, még sosem éltem át hasonlót és nem voltam benne biztos, hogy nem-e volt túl nagy Maruk ütése és képzelődöm.
Látomásomban sikerült megszöktetnem Aligátort és Izuldát és persze a büntetésem sem maradt el.
Akármennyire is nagy volt a fájdalom, egy hangot sem adtam ki, arra koncentráltam, hogy örüljek annak, hogy elmentek. Biztos voltam benne, hogy elég időt adtam nekik.
A csont elpattanására csak egy nyögés szakadt ki belőlem, de aztán leköptem a gyűlölt arcot és véres mosolyt küldtem felé a földről, ahogy elterültem.
- Nem jársz sikerrel! Gondoskodtam róla és most boldogan halok meg.
Lehet, hogy a jövőbe néztem? De ha így van, akkor tényleg boldogan fogom fogadni ezt a sorsot.

/Lisbeth-újra Maruk fogságában/




Ha Lisbeth napközben nem csinál mást, este vacsorára várja a gazdája őt és Mambijt. Miközben a gyerekek már alszanak a másik kunyhóban, megmérgezheti mind a kettejüket. És elkerülheti azt, hogy ezen az éjszakán újra kiszolgáltatottá váljon az embereket megvető törzsfőnöknek. Ám a napközbeni kiugró teljesítménye, melyet az ork nő segített ágyékába terelgetni, nem oszlatta el teljesen gyanakvó természetét. Minden jele nélkül, hogy megérezte volna készülődésedet, saját természetéből fakadóan eszik és iszik veled főztödből. És ha ki akarnál térni, akkor gondoskodik róla, hogy nehogy éhez az ő otthonában.
Mielőtt végleg hatalmába kerítene az álmosság, a megmaradt tömérdek kaját még szétosztogathatod a falu azon lakói között, akit szeretnél elaltatni.

Mivel éltem a gyanúperrel, hogy a történtek után mindent meg fog kóstoltatni velem Maruk, mert nem bízik bennem, így főztem magamnak egy kis ellenszert is az altató növény hatása ellen.
Nem is csalódtam a vezérben, a vacsora alkalmával minden fogást rám tukmált és persze Mambij-nak is ennie kellett.
Az altató nem volt hirtelen hatású, de ezen gyengeségét ellensúlyozva viszont jó sokáig tartott, azonban az volt a szándékom, hogy még a hatás kiürülése előtt újból megitatom vele legalább Maruk-ot, így késleltetve az üldözést. Így nyerhetek akár több napot is, vagy ha sikerül alkalmat keríteni, még akár el is vághatom a torkát.
A növény hatása azért minimum kábasággal jutalmazott, azonban volt még erőm a legtöbb törzsbéli férfit megkínálni és már csak azt kellett kivárnom, hogy mindenki álomba merüljön és mehettem Izuldáért, meg kiszabadítani Aligátort.

/Lisbeth-újra Maruk fogságában/




Hősnőnk felkészült, nem is kevéssé. És ezen az éjszaka nem Maruk irányított. A férfiak végre mosolyogtak rád, ahogy finomnak ígérkező ennivalót kaptak tőled. Hatodik érzékedet nem csalhatták meg, azonnal kivillantották volna agyaruk sárgáját rád, ha nem fűződött volna érdekük és hasuk kényeztetése a dologhoz.
Ahogy mindenki nyugovóra tér jó időre, zavartalanul tudod kiszabadítani férjuradat és kezébe adni Izuldát.
-Nem, Lis! -rázza meg a fejét- Neked kell elvinned. Vagy szökjünk el akkor együtt! Nem akarlak itt hagyni.
- Nekem itt kell maradnom, az altató nem hatna elég sokáig, még be kell adnom holnap is egy adagot. Ha idő előtt felébred ez a szemét, akkor nem lesz elég időtök, hogy biztonságba érjetek. Menj Aligátor, vidd el innen a lányunkat és mentsd meg. Nekem már úgy sincs ......jövőm. -válaszolta az egykori álboszorkány.
* Nem sejthette, hogy a sámánoknak nagyobb erejük van, mint amit megismert Braslovban, a rabigába esését követően. Bár emlékezett jól, hogy vannak olyan képességeik, amik meggyorsítják -emberi mércével mérve természetfölötti sebességre növelik- a gyógyulást. De ne szaladjunk ennyire elébe!

Az éjszaka pár órára lehunyja két szemét, de ismét csak rémálmok gyötrik. Hubert szelleme újfent kísérti. Ám ezúttal megint nem élve látja. Lángoló aurával, fájdalmas vonásokkal az arcán üvölt tőle két méterre.
-Miért tetted ezt, szerelmem? Meg akartalak menteni titeket! Megvolt a kulcs és a zár, amivel kinyithattad volna mindhármótok rabláncát. És ahogy visszatértél volna Össznépibe, bebörtönzöm férjedet és mi boldogan élhettünk volna hárman.
* Akár milyen eszelős beszéd, most valahogy mégis hihetőnek tűnik visszaemlékezve rá, hogy hazudott neked. Nem csak abban, hogy pár nap múlva elengedi Aligátort, ahogy azon az éjszakán mondta. De most már hirtelen nem sok kétely marad benned, hogy tudatosan próbálta ő a fővárosba küldetni és az ottani feletteseinek átadni az ügyet, hogy miközben téged jóindulattal hiteget, a keze tiszta maradt volna, más kollegái elvégzik a véres munkát ahhoz, hogy megkérje a kezedet.
Ám eme jelenés nem tarthat örökké. Zajra riadsz és a falu asszonyai kétségbe esve rohangálnak már ragyogó napsütésben, és téged keresnek. Az inkvizítortól kapott gyűrű még mindig ott van az ujjadon. Dühösek rád, amiért nem ébred fel párjuk a furcsa esti látogatásod után. És erővel fogságban tartanak, amíg...

Egy sámán érkezik a szomszéd faluból egy óra múlva és hamar semlegesíti a szeredet. Ennyi idő nem elég ahhoz, hogy szeretteid elmeneküljenek és emberek lakta területre érjenek. Márpedig tegnapi látomásod valóra válik.
Sokkal gyorsabban történik minden, mint az álomban. Még fel sem éred ésszel, hogy amikor hozzád nyúl de'javu érzés, már a lábadat rúgta használhatatlanná. És ekkor tudatosul benned utólag, hogy a kettő között a markában széttört a kezed.

-Küldjetek felderítőket a határra! A többiek pedig kutassák a nyomaikat. Nem nyugszom, amíg holtan nem látom őket.

A növényekkel táplált álmom nyugtalan, talán már előre érzem, hogy mi vár rám és persze ideges vagyok Aligátorék miatt is. Az álom pedig mindig vissza-visszatér a zárhoz, a kulcshoz és Hubert inkvizítorhoz és még mindig nem értem mit akar mondani vele, pedig biztos fontos, ha ennyire belém mászott.
Azt is tudom, hogy a bukott férfi, aki már halott valamit szervezett beteg képzelgésében, amiben szerelmes volt belém.
Mikor fejfájósan felébredek, tudom, hogy hibát követtem el, amikor az asszonyokat kihagytam a kínálgatásból, de már nem változtathatok rajta.
Aztán megérkezik a sámán és én máris az iszonyúan dühös Maruk kezében vergődöm. A látomásom, hogy mit tesz velem, semmit nem tévedett, szósról-szóra megvalósult és én számat összeszorítva az ájulás határán fekszem a földön, egyik kezem bénán lóg és a lábam is használhatatlan.
Nem kell a gyűrűt használnom ahhoz, hogy tudjam mit gondol Maruk és én nem tudom, hogy akadályozzam meg, hogy megtalálják szeretteimet, csak abban reménykedek, hogy Aligátor okos és megtalálja a menekülés útját.

/Lisbeth-újra Maruk fogságában/


Tehetetlenül szemléled, ahogy az események irányítása újból kicsúszik a kezedből. És rossz előérzet gyötör, miközben sem menekülni, sem védekezni nem tudsz az eljövendővel szemben.

Eközben messze-messze, egy távoli hegy barlangjában Aligátor vérzik. Nem ismered még -a rabszolgaságod ellenére sem- ezt az ork társadalmat és nem számítottál arra, hogy akiket te elaltattál, azok csak a környező hegyeket vigyázzák. Ahogy minden törzsnek megvan a maga területe. Egy fegyvertelen katona épp oly sebezhető ott, mint egy gyönge nő Maruk karjaiban.
Szeretett hitvesedet összegörnyedve rángatják ki a sziklaodúból. Az éjszaka során megölt egy őr párost, aki hirtelen útjukat állta. Most egyik kezével Izuldát szorongatja magához, másikkal a hasán éktelenkedő mély szúrást fogja. Csak csökkenteni tudja a piros nedve folyását, ahogy belőled is szivárog igen bőségesen.

Magatehetetlenül kell eldöntened, egyáltalán csökkented-e a saját veszteségedet kötözéssel. Akár így, akár úgy döntesz, agyadban a múlt kattog. A látomások.
Az inkvizítor azt mondta, Össznépibe kell visszatérned, hogy a szorult helyzetedből a kiutat megtaláld. Egy másik alkalommal pedig azt, hogy a kulcsot már átadta. Ám a zárat hozzá nem tőle kaptad, hanem Ferenc idejében még. Ha ezt megtalálod, megmenekülsz.
Mivel sosem használt bilincset az itteni gazdád, nyilván képletesen értette. Ám mit jelenthetett ez?

Miközben gyenge vagy és elméd befelé fordul, ork nő nagy hada vesz körbe. Nem ápolni akarnak. Trágár szavakkal illetnek férjük miatt és rúgni kezdenek, ahogy ott heversz. Ha magzatpózba húzódol ösztönösen, egyikük belemarkol a hajadba és hátra feszíti a fejed. Egy másik még az arcodat is karmolni kezdi hosszú körmű kezeivel.

Nincs akkora szerencséd, hogy magukra vállalják a kivégzést. Még (esetleg már) eszméletednél vagy amikor ott hagynak csontod környékén még mindig szivárgó vérrel és rengeteg zúzódással.