Egy titkos üzenet érkezett Zalhoz, hogy a trónteremben várják azonnal. Egy jelentéktelennek tűnő kis alak adta át a hírt és már el is tűnt.
A város egészét védő fekete-lila egyenruhás katonák állnak az ajtóban, de az oda vezető folyosón az első ház családi címerét, a nyolc karú fekete pókot magukon viselő katonákból is több százat látni.
Már várják a lány érkezését és érkezésére kinyílik a hatalmas ajtó. A trón üres, már szinte mindenki tudja, hogy hónapok óta ágynak esett Demertor, az új király. A terem közepén egy asztal mellett ácsorogtak Uráldur, az Első Lord és a Szolgálatok feje, Hobos.
-És akkor ezekkel mi...
*Amint meghallotta, hogy nincsenek egyedül, a hadúr félbe csapta a mondatát és mosolyogva fordult meg.
-Hát itt van a mi drága mesterkémnőnk. Jöjjön csak be! Van a számára egy újabb kérésünk.
-Nos, igen. -fordult vissza Uráldur az asztalon kiterített térképhez- Az egyik istenünk úgy tűnik, hogy pártfogásba vette az ellenség egy maroknyi csoportját. A többiek már egy jó ideje nem hallottak felőle, ezért arra kértek a démonok, hogy nézzünk utána a dolgoknak!
Itt is van! -mutatott egy pontra az emberek királyságán belül- A hely neve Nini-well. Remélem, nem tűnik az ön számára kivitelezhetetlennek.

Ohh a jól megérdemelt pihenés, mondjuk nem igen csináltam semmit az elmúlt öt napban, de akkor is megérdemeltem és kész. Éppen lefeküdtem volna a házunk előtt kikötött ágyra, amikor egy alak vánszorgott felém.
-Várják önt a trónteremben! -szólalt meg, majd még ácsorgott egy pár percig engem bámulva, amíg én kényelmesen elhelyezkedtem a hintaágyféleségen és már a szememet is becsuktam -Azonnal! - közölte, mire én kinyitottam az egyik szememet. -Most azonnal várják a trónterembe, kérem MENJEN! -emelte fel a hangját. Sóhajtottam egyet majd feltápászkodtam az ágyból.
-Jó, jó, megyek már! -mire ezt kimondtam az alak már el is tűnt. Nem volt más választásom, mennem kellett. Semmi kedvem nem volt magamra haragítani az uralkodót. Csak tudnám, hogy mit akarnak.
Nem sokba telt mire odaértem. Már vártak. Magabiztosan suhantam végig a katonák között és egynek kettőnek oda is köszöntem.
Ahogy az ajtóhoz értem, az rögvest kinyílt, s megpillantottam drága hadvezéremet, az Első Lordot és Hobost. Elmosolyodtam, már tényleg nagyon vártak és új küldetésem is van.
-Üdv Uraim! Siettem, ahogy csak tudtam. Hagy halljam mi lenne a feladatom mára. - lépek oda hozzájuk.
-Értem... Nini-well... persze, meglesz. -vágom rá egy kissé bizonytalanul. Semmi kedvem sincs messzire menni, de ha menni kell, akkor nincs mese, menni kell.
-Még valami, amit jobb ha tudok? Nem szeretek felkészületlenül útnak indulni. -kérdezem és közben a térképet fürkészem rubint vörös szemeimmel.

A hadsereg vezetője bólintott. Ám a mellette lévő alak, Hobos szólalt meg.
-A minket értesítő a Pokolból azt mondta, hogy ez az isten megtalálta valahogy a módját, hogy a nyálas banda gyűlölködése ellenére is nyíltan gyakorolhassák vallásukat. És imádhassák őt.
Nem tudni, hogy a ördögimádásuknak köze van-e a történtekhez. De ha ez igaz és valóban gyökeret eresztettek az általunk is képviselt világrend, akkor ez stratégiai és nem pusztán csak ideológiai cél lenne. Még egy kisebbségben lévő szekta is előnyünkre lenne, ha nem viseltetnének ellenségesen Zevadarral szemben. Ám az ott uralkodó viszonyokat ismerve ne kockáztasson! Derítse fel, hogy hová tűntek ezek az emberek! És miért nem tért vissza már egy jó ideje a pokolfajzat? De ne kockáztassa a lebukást! Az első fára felkötik, ha rájönnek a valódi kilétére.
*A hadúr csak bólogatott lassan, nyugodtan. Úgy tűnt, már alaposan átbeszélték, mire ide ért lány. Ráadásul a hadsereg vezetője valamiért nagyon figyelmesen tanulmányozta az arca minden rezdülését.
~Minek a rövidítése lehet az, hogy Ms. Z? Talán titokban ment férjhez és így használja mindenkit megtévesztve férje nevét? De hát mennyi esélye van annak, hogy a belépéskor már ez megtörtént, mikor a kódnevét választotta?
Vagy esetleg Ms. Zevadar? Van elég ambíció benne, hogy királynő akarjon lenni és ezt ravasz módon még mindenki tudtára is hozza?
*Nem bízott meg benne. De ha már a többi hadvezér képtelen letaszítani egy beszélni is képtelen uralkodót, még mindig jobb hagyni egy kémnek, hogy megtegye. Legfeljebb megtalálnák végre a célpontot és egy hét alatt lesöpörnék onnan. De az országnak új uralkodóra volt szüksége.

/Történet folytatása itt:
https://neminra.hungarianforum.com/t175p45-nini-well-a-tevelygok-es-megterok-varosa#3623
/