A faja három méteres izomkolosszusa felvonja a bal szemöldökét. Elsőre úgy tűnik, nem csak meglepődik, de érdekli is az ajánlat, ám egyben megvetés is tükröződik az arcán. Viszont semmi kivetnivalót nem talál abban, ha puhatolózik még egy kicsit.
-A vártól északra táborozunk. Azt az oldalt mi biztosítjuk. Napkelte előtt három órával a harcosaim nagy részével átvonulok nyugatra, az ottani kapu ha kinyílik és szabad az út számunkra, akkor mi azzal leszünk elfoglalva. Északon csak annyi fegyverest hagyok hátra, hogy az elvonulásotokat biztosítsam.
Az elf király viszont a te dolgod lesz. Nem kérem a segítségedet a gyilkos szekta elleni harcban, de te sem kéred a miénket a mi szövetségesünk ellen. Már meggyengítetted eléggé a soraikat, hogy el tudsz bánni vele a démonaid oldalán.
Számítsak arra, hogy hajnalban nyílnak a kapuszárnyak?
* A knuut beleszippant a levegőbe. Katonáidat nem szúrhatja ki, ha elég távolról figyelnek. A közös nyelvet használta, melyről egy másik világ híres krónikása így irt: "Csak az orkok olyan elvetemültek, hogy széttörik a szavakat és elcsúfítják őket." Tolkien minden bizonnyal nem gondolt bele, milyen kilógó méretes agyarakkal beszélni.

Az orkra tekintek, nos kinyitni a kaput picit nehezebb lenne mint egyszerűen egy újabb "támadás" esetén eltüntetni a kapukat védők nagy részét. De hát nem erőltethettek semmit.
-Tisztelet teljesen ígérem amint feltűnnek csapataid a kapuk is nyitva fognak állni, legalábbis addig míg az emberek ellen tartani tudjuk magunkat.
Közöltem azt hogyan valósítom meg az orkok be engedését, majd folytattam.
-Onnantól rátok számítok, ha be értek mi megindulunk, remélhetőleg elég figyelmet felkeltőek tudtok lenni hogy mi csendben elhagyjuk a várat.
Majd ahogy végeztem még egyszer hátra tekintek, tudom jól hogy egyetlen hiba ebben a tervben és annak halálos következménye lehet. Majd vissza fordulok az ork felé.
-Kegyetlen a sors, egyelőre egymás ellenségeiként nézünk egymásra, de remélem ha a jövőben segítségre lesz szükségem akkor fordulhatok hozzád.
Csak elvetni próbálok egy magvat a későbbi terveimhez, de hát ezen múlik az hogy mennyire is hajlandó az orkok vezetője tárgyalni, majd egyetlen dolgot fűzök hozzá lezárásként.
-Nem tudom mikorra térek vissza saját földjeimre, de ha meg történik néhány fajtársad szabadon engedéséről magam fogom gondoskodni, nem vagyok hálátlan és láthatod hogy szándékaim igen csak komolyak, most viszont ha nincs más amiről beszélni kívánsz neki látok a kapu problémájának meg oldásának.
Ha az ork nem akar tovább tárgyalni megindulok vissza a várba mind végig azon gondolkozva miként nyissam ki a kaput a megfelelő idő pontban.

Ahogy belépek a várba igyekszem a legjobb katonáimat össze szedni, míg a sebesültek mozgatására is hagyok bőségesen katonát biztos ami biztos alapon. Ha eljön az idő magam vezetésével megyünk fel a megegyezésben szereplő kapuhoz hogy erővel akár de nyitva álljon mire meg érkeznek az orkok.

//Yuban//

Az emberek és selfek számára lehet, hogy rémisztő az a vigyor, ami ráterül a képemre, amikor olyan könnyedén sétálok ki a várból, mintha csak vendégségben jártam volna ott, miközben számolatlan hullákat hagytam fejszém által magam mögött.
~ Igazán jó móka volt! ~
Első utam a törzsfőmhöz, Hawrok-hoz vezetett, annyira nem volt sürgős, hogy a self nőstény üzenetét elmondjam a knuutnak, hadd főjenek csak a levükben odabenn a várban.
Persze, hogy fülig ér a szám, amikor vezetőm is gratulál, de attól leesik az állam, amit ezért ajándékba kapok, igaz, elmondása szerint már előbb is nekem szánta.
- Ez baromi jó! – hörrenek fel kitágult szemekkel és durva ujjaimmal igyekszem finoman végig simogatni a vértet. – Úgy fogok vigyázni rá, mint a családi ékszereimre, nem fogok csalódást okozni benne. – bólintok Hawrok felé és sietek magamra csatolni, hogy a többiek már így büszkélkedve láthassanak.
A knuut-hoz is ebben csörtetek be, aztán mindent elmondok neki, amit a sötét elf nőstény üzent.
- Szerintem elég szorult helyzetben vannak és az emberek ferde szemmel néznek rájuk. Ha bízol a szavamban, megszorongathatod. – fejeztem be a jelentésemet Tech-nél, aztán ha elbocsátott kerestem egy helyet, ahol végre leheveredhettem és aludhattam egy jót.
Én megtettem a magamét ma.

/Yuban/


A nap lassan végéhez közeledik. Kemény harc áll mögötted. Ám ahogy ágyad felé vonszolod magad, egy dolog nem hagy nyugodni. A korbácsos self csaj, akit leütöttél a csata hevében. Áttörtek az erdei elfek vonalain és ti oldalba kapva épp vele találtad szembe elsőként magad. És ha elég nagyot kapott, akkor még mindig ott van. Vagy elvitték holtnak vélve. Vagy egyszerűen csak felébredt és besétált a várba.
Ha megnézed, kiderül.

/Kockadobás: Hatos
1 és 2 -A csaj már régen saját lábán gyalogol, hűlt helyét találod.
3 és 4 -Távolról látod, ahogy a selfek egy gödörbe dobják és lapátolják rá a földet. Zombi éjtündék, akik a takarítást néhány élő irányítása alatt Bivaly kapujától nem messze végzik.
5 és 6 -A véres csatamezőn hamar megtalálod a fekvő nőt. A hullák és a sebesültek java része odébb vannak, előbbiek egymást kaparják el.
/

/hadvezér/


Tech sokat mondóan hallgat, mikor a jövőbeli újabb együttműködést felveted. De a kapu ideiglenes nyitva tartását is csak egy bólintással veszi tudomásul. Szeméből úgy tűnik, neki ennyi pont elég.
Jóval éjfél után mozdul meg a Horda, szinte hömpölyög a tömeg a nyugati kapuhoz. Ott van Hawrok is és csapatait ezúttal az első sorokba rendezi. Bár a gyorslábúak ezúttal is valószínűleg megelőzik őket, ám úgy tűnik, minél hamarabb a kapuhoz akar érni és a csatát megkezdeni.

A falakon belül a sötét elfek gond nélkül, ám koránt sem észrevétlenül települtek át a fal egy másik szakasza mellé. Az emberi védők megosztottak, fele részük tovább ügyel az eddig legjobban támadott keleti oldalra, míg másik felük szétszórva, legnagyobb hangsúllyal a nyugati oldalon a barátaikat megfigyelve állomásoznak. Ezek utóbbiak közül igen kevesen vannak a falakon, továbbra is a városba befelé menő utcákat ügyelik jobban ellenetek. Ám ahogy híre megy az agyarasok készülődésének, megkettőzik a mellvéden az őrséget. (Még mindig könnyen elsöpörhetőek, ám az utcákban lévő társaik észre veszik, ha külön nem gondoskodsz valamivel erről. Tartani pedig akár órákig is tudnád, noha vélhetően csak pár percre lesz szükség az oughwariak betöréséig.)

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 6

Kezdődik, lassan meg érkezett a hír az orkok mozgolódásáról, és hogy pont a megfelelő kapunál vagyunk. Az viszont nehezít a dolgon hogy az emberek több őrt is a nyakunkba varrtak. Nem baj, ép csak elgondolkozom hogyan kezdjünk neki amikor eszembe jön az ötlet és meg indulok a falakra. Majd annak tetején egy Dezorientációs varázslatot készítek elő, ha egyszer bejött a támadók ellen biztos sikert arathat a védők ellen. Ahogy lassan befejezem a varázslatot a gyűrű segítségével elindulok a kaput nyitó kar irányába, út közben viszont az emberek számára ismeretlen jelzéssel meg indítom az embereimből a kiválasztottakat felfele a falakon. Ha meg érkezek célomhoz akkor kezdődik a valódi móka, az eddigre már teljesen az átok alatt álló őrökön szinte mint kés a vajon vághatunk át és nyithatjuk meg a kaput az orkok számára.

Ha egyszer betették az orkok a lábukat meg indítom a sajátjaimat kifele míg magam egy másik feladatra indulok remélhetőleg elég fegyveressel. A célunk még az éjszaka leple alatt elérni a zöldikék táborát, és ha lehet hasonló módon mint a vár védőinél mágiával igyekszem előnyt kovácsolni amíg katonáim feltartóztatják, levágják akit érnek magam az elf királyét indulok akit igyekszek eszméletlen verni mielőtt egy élőholt hátast idézve menekülök el vele.

Azt gondolom mindenki sejtheti, aki nyomon követte az események alakulását, hogy mikor végre elértem a fekhelyemet, nem kellett eldajkálni. Azt hiszem a tábort is ellophatták volna körülöttem, akkor sem ébredtem volna fel……legalábbis egészen addig, amíg valami fel nem ébresztett és, mint valami szálka a bőröm alatt nem hagyott visszaaludni.
Mégpedig ez a szálka az a nő volt, aki mondhatni a szabadulásomat elősegítette, azzal, hogy védőpajzsként szolgált. Nem tudom miért jutott újra és újra az eszembe, hiszen nem tartottam sokra azt a bolond nőstényt, aki egy ostorral akart engem legyőzni, de a szellemek nem mindig szolgálnak magyarázattal az élőkre gyakorolt hatásuk miatt.
Ettől persze mogorvább voltam, mint egy lópokróc, de ez csak javított a harci szellememen, amikor a knuut ismételt támadást vezénylet, ami minden bizonnyal arra utalt, hogy valahogy megegyezett azzal a sunyi éjelf némberrel, mert eléggé célirányos volt a támadás.
Hamar azon a helyen találom magam, amit tegnap elhagytam, ahol a self nővel megegyeztem és a korbácsos nőstényt hagytam.
Nem hittem, hogy még mindig ott lehet, ezért eléggé meglepődtem, amikor a dübörgő lábak tengerében meglátom a földön. Valahogy azt is elkerülte, hogy agyontapossa társaim cseppet sem kecses rohama.
Mivel én már tegnap kivettem a részem a csatából, nem gondoltam volna, hogy most hiányozni fogok, ezért felnyaláboltam (hogy mi késztetett erre ne kérdezzétek) és visszafelé indultam vele a sátramba.
- Ha ostoba is, de azért temperamentumos, hiszen egy ilyen szép méretes orkkal is szembeszállt, mint amilyen én vagyok. Lehet szép pénz kaphatok érte. - győzködtem magam.

A csata jól kezdődik Yubannak és már ki is húzta magát a küzdelemből. Megérthető, ha valaki látta őt fél nappal ezelőtt. Most küzdjenek és vigyék dicsőségre mások!
A cicus félúton felébredt és elkezdett kapálózni a válladon.
-Eressz el! Eresz el, te büdös dög! Egyszer lássalak meg!
* Szilárd alkatodat meg sem rendíti elkeseredett mozgása.

Eközben Dreyndra már kifelé tart a városból. Keresi a célpontját, de egy tizenkét éves ork igazítja útba. Mintha csak kitalálta volna a gondolatát.
-A lombzabálók és a kerekfülűek külön úton indultak haza. Ráadásul a zöldikék uralkodója előre ment egy kisebb csapattal. Nagyon gyorsan kell szednetek a lábatokat, ha utol akarjátok érni őt. Ugyanis szarvasok hátán indultak el már kora este.
* Lovasaid odavesztek. És a zombi paripák tetemei ott hevernek még mindig az erdőben és környékén, ahol az ork vezérrel tárgyaltál. Ha sikerülne utolérned Awyris uralkodóját, akkor száz tünde élén vágtat hazafelé a királynőhöz. És az átkod miatt csak az utolsó pillanatban venne észre, mikor már túl késő. Ám hátasok nélkül ez mondjuk így, lehetetlen.
Pedig kétszáz harcossal az oldaladon bőségesen elég lenne, hogy minimális veszteséggel bekerítsétek és elsöpörd őket. Élve elfogva célpontodat.

Telik-múlik az idő és a levegőből nézve a dolgokat, olyan lények érkeznek a végvár fölé, melyeket itt eddig még élő nem láthatott. A Meselő is innen tekint le és már a védők kisebb csapatokba vannak szétszóródva. Az egyetlen magát szilárdan tartó ellenállási pont a belsővár. A többi helyen csak nagyobb épületekbe bújva egy-egy marék csoport próbál védeni a túlerővel szemben. A házak 90%-ában pedig már megindult a fosztogatás. Ekkor már régen történt a fentebb említett jelenet Yuban és rabszolganője között.
Maga Valora Moor fakó arccal, mozdulatlanul nézi fővárosát a fellegvár egyik erkélyéről. Ám ez még a Jövő zenéje, nem a Jelen! Addigra fel fog kelni a Nap.

Amikor végre kiérkezem a várból s az orkok által ellenőrzött területeken kelnék át egy fiatal felderítő közli velem azt a hírt aminek hatására fel kell gyorsítanom valahogy a csapataimat. Ekkor jut eszembe a legtöbb élőholt paripa, bár tegnap este biztosan a legtöbb harcosom szerzett magának egyet, azért elindítom őket arra hogy minél gyorsabban szerezünk hátast és remélhetőleg utol érjük a királyt mielőtt kicsúszik a kezemből. Ennek érdekében a gyorsabb de jóval veszélyesebb utakon haladunk végig remélve hogy elég emberrel tudok a király útjába kerülni.

Ha a tervem sikeres akkor már csak a csata marad hátra amit a gyűrű által felerősített bénítással próbálok egyből a saját előnyömre fordítani, de ha ez nem is válna be néhány mágiában jártasabb katonám a dekoncentrációs átokkal igyekszik megkönnyíteni a dolgom. Már csak reménykednem kell hogy amilyen gyorsan lecsaptunk olyan gyorsan tűnhetek el az új hadizsákmányommal.

Ahogy utoléritek a leharcolt és újra feltámasztott élőholt paripákon hadjáratod célját, néhány pillanatra képes vagy mozdulatlanná tenni őt. Ám ez nem tart soká. A többiek dekoncentrációja sokkal tovább kitart és ezúttal hasznosabbnak bizonyul. A gyűrű úgy tűnik nem csodafegyver, csak apró segítség Urb úrnőjétől.
Végül terved mégis sikeres lesz. Eszméletlenül, megkötözve viszed a hazafelé tartó csapataid felé őt.

/Kockadobás: Hatos
1-3-ig -Zavartalan az út Zevadarig.
4 -Egy távolabbról visszatérő ork portyázó csapat lát meg titeket és elbújva az út szélén meglep támadásával. Mire felocsúdtok, Kétszáz fős kíséreted negyede elesik, bár így is kis létszámfölényben vagytok.
5 -A lovagok egy közel száz fős csapata vonul hazafelé előttetek. Épp elvágva titeket a seregtől.
6 -Erdei elfek nyílzápora érkezik a fákról. Úgy tűnik, értesültek időben uralkodójuk esetéről.
/

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 3

Beértük, végre valahára beértük a rohadt zöldikék királyát és a szerencsém is változni látott. A csatában gyorsan felülkerekedünk rajtuk, szinte már túl egyszerűen az elmúlt napok eseményeit illetően. Majd a csata végeztével egy igazán nagy trófeával térhetek haza, ha eddig nem is keltettem fel más hadvezérek figyelmét ezzel most már tárgyalási alapom is, elvégre a király hatalmas érték. Ahogy meg indulunk hazafelé a szerencsém ki tart és zavartalanul sétálok egészen a fővárosig.

Belépve azon a kapun, meglepetésemre sokak meglepően nézik az új foglyunkat, a suttogás, ujjongás, és mi egymás kísér az úton saját birtokomhoz. De nem maradok rest, az egyik legjobb futáromat ahogy vissza érünk indítom meg hogy informálja az Első Lordot azon kérésemről hogy Legendás személyével mielőbb találkozni szeretnék, elvégre nem kis hasznot hozhat a király számunkra főleg ha képesek leszünk együtt dolgozni. Akár hogy is, ahogy belépek a saját kis kastélyomba az elf királyt a saját szállásomra kisértettem, ott lesz leginkább szemelőt. Majd várom a fejleményeket, de egyelőre egy jó meleg fürdő és egy kiadós masszást rendelek két szolgámtól, elvégre meg érdemeltem a pihenést.

Nem zavar, hogy most nem veszek részt a csatában. Csinálja valaki utánam a tegnapi teljesítményemet és akkor majd tárgyalhatunk, de nem is akar senki megállítani vagy szemrehányást tenni. Túlságosan könnyű zsákmány a vár a belső árulással és hamarosan diadalordításokkal teli az éjszaka, ahogy társaim nekiállnak a fosztogatásnak.
Nekem azonban már van egy zsákmányom, még ha eléggé tiltakozik is a fogságba esése ellen.
Eddig sem voltak kétségeim a temperamentumát illetően, de továbbra is ostoba nősténynek tartom, főleg ha azt gondolja, hogy azért mert a hátamon dörömböl, el fogom engedni, vagy, hogy egyáltalán méltó ellenfelem lehetne, ha letennem.
- Kár minden ellenállás szuka. Te már az én rabszolgám vagy és jó pénzt hozol nekem majd. Éppen ezért nem fogok komoly kárt okozni benned, de pár lila folt még nem von le az értékedből, így ház nyughass, akkor jó sorod lesz addig is.
Teszem le a sátramban, majd egy bőrpányvával a sátrat tartó póznához kötöm.
Biztos vagyok benne, hogy csak rövid idő kérdése és a vár a miénk lesz, így inkább elheveredek és nem nagyon érdekel, hogy mi történik odakinn, így a lények sem tűnnek fel egyelőre.

Dreyndra igazán szép diadalmenetet kap. Capital város ünnepli újabb diadalát. És feled özvegyeit. Holnap a kijózanodásé és néhány tiszt majd elkezdi őket megvigasztalni. Ám a mai nap a győzelemről szól, nem a veszteségekről.
Uráldur előbb vacsorára invitál, majd az utolsó órákban halasztást nem tűrő elfoglaltságra hivatkozva lemondja és halvány ígéretet tesz, hogy valamikor majd bepótoljátok. Egy szolgád érkezik vissza a tavernából pihenő ideje lejárat előtt.
-Úrnő! Ha beszélhetek egy percre. A városban az a hír járja, hogy szövetségesed elérte, hogy az összes démon kitaszítottként tekintsen rád. És arról beszélnek, lehet jobban meggyengültél, mint ami hírnevet kaptál az elf király elfogásával.
* Néhány nap múlva Uráldurtól kapsz üzenetet. Sajnálatát fejezi ki, hogy az akadályozó tényezők még mindig fent állnak, melyek a személyes találkozó elhalasztását indokolták, ám levelében arra biztat, hogy ne Zevadar újoncaival töltsd fel soraidból elhullott jól képzett katonáidat, hanem a száműzöttek közül próbálj meg az Érintetlen Vadonból visszacsábítani. Amíg az Első Lorddal közös érdekeiteket szolgálják, addig mentesülnek a halálbüntetés alól. De legalább már egyből kiképzett, nem egy harcedzett katonát kapsz, nem zöldfülűeket.

A lány meglepődve áll le a rugdosással.
-Te vagy az megint? Jól össze tudtunk dolgozni. Vigyél el kicsit távolabb és eressz szabadon! -majd felemeli a fejét... melyet nem látsz, hiszen a válladon van; ám ő most meglátja szülővárosát- Kegyelmes Isten! Ezek mind meg fognak halni. Hogy történhetett mindez és hol volt a többi védő?
* Ha nem akarod elengedni, akkor is kezes báránnyá változik. És hagyja magát még kikötözni is.

/Kockadobás: Tízes
1-6-ig -Reggel szintén megkötözve találod. És viszed eladni. De ez már neked is egy másik történet.
7 -Arra ébredsz, hogy már majdnem eloldozta a csuklóján a bőrszíjat. Ügyes dolgokat tanult bérgyilkosként sötét alakoktól.
8-10-ig -Már megszökött, mire az álmod véget ér. Ám valami különös okból a fekete csizma olyan mély és jellegzetes nyomokat hagyott a sáros földön, hogy könnyedén követheted. Szagból ítélve 1-5 órával ezelőtt szökhetett meg./

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Tízes' : 3

Nem tudom, pihennek élvezem végre az otthon kényelmét ahogy az Első Lordal való találkozásra készülődök, majd az utolsó órákba lemondja. Nem tudom, de az erős kifogás szag terjeng róla, majd egyik szolgálóm lépbe igen kellemetlen hírekkel. Elmosolyodom ahogy távozásra intem, a szobában egyedül tartózkodom jelenleg.
~Szóval így próbál keresztbe tenni, és én még tényleg elgondolkoztam azon hogy félelemmel tiszteljem de hát hülye egy ötlet volt~
Gondolataimba mélyedek, azon mihez is kezdjek. Nos azon opció hogy nyilvánosan kezdjek démoni anatómiát bemutatni az kizárt egyelőre. Az viszont hogy a démoni vezér elfejtette hogy leginkább az én alaksoraimba rendezkedett be az felettébb aggasztó gondolat, és ennek tudatában erősítem meg az őrségemet az arra vezető folyóson. Majd nyugovóra térek.

Ahogy elmúlik párnap az Első Lord egy követe érkezik, inkább felesleges információval mégis egyetlen talán még a hasznomra váló dolgot is meg említ. A Száműzöttek, talán korai még ezen ötletelni de nem igazán halasztok időt a gondolkodásra és összeszedek néhány még megbízható emberem és velük indulok a felkeresésükre még aznap. Ezt egy olyan lehetőség amit nem hagyhatok kicsúszni a kezeim közül, főleg hogy hosszabb távú előnyt is jelenthetnek.