Lassan lépkedek egészen addig, míg Robert mellé nem érek és ott aztán teljesen szembe fordulok Aligátorral, aki bár éreztem, rám nézett, egy szót sem vesztegetett arra, hogy válaszoljon nekem.
Hideg pillantását akár zokon is vehettem volna, de én sem néztem rá másként, így egálban voltunk.
Viszont Robertnek olyan magyarázattal szolgált, ami meglepett, mert soha egy szóval sem említette, hogy ebben a faluban nőtt fel, vagy, hogy olyan dolgokat tud, mint amiknek most hangot adott, kezdve a templom falán díszelgő freskóról, ami őrá hajazott. Majd lazán tanácsot adott a mágusnak, hogy hol is kezdjen a mágia istene után kutatni.
Ki ez az ember? Összekötöttem vele az életem és rá kell jönnöm, hogy semmit nem tudok róla, vagy eleve nem is állt szándékában elmondani nekem soha.
Most már nem csak dühös voltam, rá de nagy szomorúság is elöntött. Jól tettem, hogy elhagytam!
Nem csodálom persze ezek után, hogy Robert kissé kiakadva reagál és azt sem rejti véka alá, hogy láttuk a festményt és szemet is szúrt a hasonlóság közte és a modell között.
Persze valószínűleg nem fog felvilágosítással szolgálni, ha van valami titkolni valója, sőt amit látok azt sejteti velem, hogy akár attól sem riad vissza, hogy itt és most legázoljon minket.
Tényleg nem ismerem ,ár azt az embert, aki nem is olyan rég még szerelmet vallott nekem és boldogan ölelte magához a lányát.
Még nem láttam Robertet harcolni, így azt nem tudhattam, hogy mennyi a szavaiban a magabiztos tudás és mennyi a blöff.
Minden esetre meglep, hogy felhívja férjem figyelmét az alapvető udvariasságra, ami főleg egy lovagtól elvárható lenne, de csak meghúzom a vállam.
- Már nem várok el ettől az embertől semmit és ő se akarjon se tőlem, se a lányomtól semmit. Nincs közünk egymáshoz, így természetesen eszem ágában sincs vele tartani, megyünk tovább veled. – jelentem ki határozottan és hideg tekintettel viszonzom Aligátor pillantását.
A gömböt önkéntelenül elkapom, bár nem szívesen érek hozzá, de aztán elrakom a tarisznyámba és elindulok, hogy magamhoz vegyem Izulda-t és a mágussal menjek.

/Robert és Lis/


Aligátor leszáll a lováról és besétál az idők alatt megviseltté vált templomba.
-Honnan tudod, hogy a többi síkon is van ilyen mese, ha még nem jártál ott? Vagy miért is biztos, hogy a sárkányok gyakrabban esznek orkokat, ha még nem láttál egyet sem?
* Jól tudja melyik képről beszéltél és oda lépked egyből. Mint egy műértő lélek, egyik kezével alátámasztja a másik könyökét, a másikkal az állát simogatja.
-Senki nem tudja, hogy hol történt és mikor. Ez a festmény már itt volt gyerekkoromban is. De a falu férfijai igen gyakran hasonlítanak rám kinézetre. Itt mindenki mindenkinek rokona valahogy.
Vagyis volt. Úgy tűnik már nincsenek itt.
* Lisbeth érezheti az utolsó mondatokban, hogy nagyon zavarja ez a tény. Látta már őt háborús dúlások közepette végig masírozni a határvidéken, ám a többi falu nem jelentett számára ilyen sokat. És mintha egy kicsit megint fiatal kölyök lenne, olyan elevenen beszél a helyhez fűződő emlékeiről.
-Nincs semmi közöm ahhoz a nőhöz. -az egyetlen pillantás óta még csak rá sem néz- Nem tudom, kicsoda ő. És nem vagyok lovag.
* A képen ugyan olyan páncélt viselt a modell, mint amilyet most ő. De ez nem egy nagy durranás, hiszen a csapatának minden tagja ugyan ilyet hord. Nincs egyénre szabva, de még csak emberi testre sem. Sietősen hajlította a kovács és mindenkin egy kicsit lötyög, de védelemnek sokkal jobb, mint nélküle belelovagolni egy nyílzáporba.
-Megfoghatom? -fordul ismét az anya felé és két kezét nyújtja, hogy odaadja-e a kislányt. Ha így tesz, akkor egyszerűen kisétál vele a fényre.

Robert

A kroki fel tett pár vicces kérdést és lássuk be szeretek magamról beszélni.
-Honnan tudom mind ezt? Egyszerű, ahol születtem ott voltak sárkányok az utolsókkal még harcoltam is aztán ők is és az országom is kipusztult melyik milyen okból az totál lényegtelen. Aztán utaztam olyan világokra ahol mindennaposak a sárkányok, és akadt ahol soha nem is léteztek. És igen akadt egy ahol csak ők voltak na az gáz egy sík volt. A hercegnő vagy nőrablásokat igazából a falvak vezetői találták ki hátha a sárkányok békén hagyják őket. De egyszerűen senkinek nem ért addig az esze hogy megkérdezze a sárkánytól hogy mit is akar. Á nem, rögtön lovagot zsoldost és süket mágusokat ragadtak ellenük, és csodálkoztak hogy bepipultak. Szóval a sárkányok oldalán állok ilyen téren. Bár nem szívlelem a fölös erőszakot. Azt mondod senki? Ó szerintem akad aki tudja- vigyorodom el kicsit gonoszul.
-De a mikor a viccesebb bár azt sem nehéz megállapítani- nézek a festményre és megnézem mágiával milyen idős a kép. Ez persze nem nehéz.- Szóval a hely és az idő adott miért nem nézzük meg a dolgot? Azt mondod mindenki elvileg rokon? Elég belterjes társaság de ez sem szokatlan. Perpille rabok valahol a mocskos Amhet hívők miatt ahogy sejtem. Szóval még őket is megszerezhetem ha gondolod, és mesélsz nekem erről a sárkány istenről.
Az istenek szerint rengeteg közöd van, bosszantó, de mindegyik hozzád irányított plusz a látomások is ezen dolgoztak. Kezdetnek elloptam az orkok elől a gyermeked, ha nem megyek érte már rég halott lenne. Aztán megtaláltam Lisbethet, aki újabb nyom hozzád vagy feléd. Aztán csináltunk egy félig meddig mágikus jósgömböt ami megint csak rólad adott nem kevés képet. És ő retteg is attól a vacaktól. Így kerültünk ide mind, erre mond azt hogy az istenek tévednek. Közöd van hozzá még ha nem is tudsz róla.
A kép egyértelmű a lovag immár Lisbethel beszél, én meg úgy döntöttem megnézzük azt a festőt, és a lovagot. Ha ketten lesznek beismerem a tévedésem ha csak ő akkor jobb ha kussol. Ha Lisbeth engedi a gyermeket a közelébe, akkor ejtem meg a varázst, ha nem akkor meg pont azért ejtem meg a varázst. Majd ha sikerült. Akkor egy -utazunk- felszólalásalt ellopom a csapatom és a krokodilt. Ha nem jönne össze az kicsit kínossá tenné de nem utazunkolok csak más megoldást kell találnom.

Én nem megyek utánuk a templomba, hanem először elhozom Izulda-t és aztán megállok az ajtóban, ahonnan is kitűnően hallom milyen másként beszél most Aligátor, bár legalább többet megtudok róla, mint addig míg együtt éltünk. Nyilvánvaló, hogy ragaszkodása van ehhez a helyhez, még sosem láttam ilyennek.
Robert pedig elmondja a saját véleményét, ahogy ő látja a helyzetet és ezzel a férfi előtt is felfedi, hogy nem egy mindennapi lény. Ki tudja jól teszi-e, ha ebbe a páncélos vitézeket is beavatja?
Az viszont tagadhatatlan, hogy jól levezeti, mi juttatott ide minket és, hogy Aligátornak valami köze van a dolgok alakulásához. Teljesen logikus, kíváncsi leszek mit reagál erre.
Amikor azonban egyenesen a szemembe hazudja, hogy nem is ismer, akkor elönti a harag az agyamat. Kevés híja, hogy nem vágok hozzá egy gömböt.
- Mi az, hogy nem ismersz? Talán a lányodat is letagadod, te ……te szoknyapecér nyomorult. Hát tud meg, már én is elfelejtettelek, én sem ismerlek……és ESZEDBE SE JUSSON megérinteni Izulda-t! – léptem hátra magamhoz szorítva a lányom.
Nem látom közben Robert mit csinál, ezért én is meglepődöm, ha ellop minket onnan.

/Robert és Lisbeth/


Aligátor ölni tudna a szemével, mikor a sárkányokat véded. Bármennyire is a mesék világa, a jelentése igen is egyértelmű. Egy fenyegetés a dolgozó népre. És ő pont azért állt katonának, hogy az ilyeneket megszüntesse. És hisz az ártatlanok -és az ártatlan nők- védelmében. Ám közben pontosan meghatározod a kép idejét.
-Ahogy gondolom a falvak vezetői találták ki azt is, hogy orkok fosztogatnak és ölnek halomra védtelen parasztokat.
* Ekkor hirtelen ugyan ott vagytok, de mégis máshol. Emberek járkálnak körülöttetek és teszik a dolgukat. Az egyik szobrot farag, a másik korsót visz az oltár felé. Az érintetlen és eredeti oltár felé, mely az előbb még hiányzott.
-Ha az a félvér az én leányom lenne, szerinted nem adná oda az apjának? -kérdezi a mágustól a végvári vitéz. Ám ekkor rátok szólnak. De lássuk csak, mi történt közben a modellel! Egy másik páncél darabjai vannak rajta.
-Ne mozogjon kérem!
-Bocsánat! De ezek az ormótlan lemezek mindenhol nyomnak.
* Nincsenek meghajlítva, ezért még primitívebb páncélok, mint Aligátoré. És ahogy erre az illetőre néz rögtön megszólal.
-Hé, maga! Adja oda a páncélját! Sokkal jobban fog mutatni a képen. És legalább nem fészkelődik annyit.
-Hmmm...? -egykori férjed első pillanatban ellent akarna mondani, de a következőben már meggondolja magát és elkezdi levenni a vasakat. Egymás mellett már jól látható a két férfi között a különbség. És az is megfigyelhető a félkész festményen, hogy eleinte az idétlenül összetákolt bádogokat festette, de gyors mozdulatokkal elkezdi már az átöltözés közben korrigálni és egy új réteggel javítani.

Robert

-Az orkokat nehezen védhetném, hisz épp egy hasonló eseménynél mentettem meg a gyermeket.- vonok vállat- És az is tény hogy a sárkányok veszélyesek és szeszélyesek. Aki mást mond az őrült vagy én.
Az utazás gyors és bosszantó eredményt hozott. Ott a másik, hogy a fene egye meg.
-Az előbb nevezted senkinek a gyermek anyját én a helyében kasztrálnálak végleg. Szóval kérj tőle bocsot mert ha tetszik ha nem ő a lányod anyja és te bunkó voltál vele. Amúgy akartam kérdezni a vérted ki csinálta mert leverném a kezét.
Csendesen kiakadva nézem a csevejt Aligátor és a másik közt. Két külön ember de egyértelműen a rokona az ürge. Lisbethet kicsit nyugtatom gyanítom kevés sikerrel...
-Elnézést hogy zavarunk de reméltem feltűnünk hogy csak úgy előtűntünk a semmiből. De naiv elképzelés volt a részemről. Izulda integess szépen a vélhető ük apádnak. De változtassunk a témán Szakrális papot keresek és még élőt ha lehet. akad ilyen a környéken?

Tényleg nem ismerem ezt az embert. Valahogy kezdek arra gyanakodni, hogy itt valami nem stimmel, hiszen ennyire sosem volt jó színész és most úgy néz rám, mintha életében nem látott volna, sőt még a lánya sem vált ki semmiféle érzelmet, azon kívül, hogy valamiért kézbe akarja kaparintani.
- Te szemét dög. – jegyzem meg halkan, mikor nagyjából magamhoz térek a teleportálás vagy mi után, hiszen……nem, várjunk csak! Itt az idővel nincs valami rendben!
Nyilvánvaló, hogy ugyanott vagyunk, ahol voltunk csak, hogy a……kép készítése idejében és látnak minket!
A sokk miatt csak nézek és nem nagyon látok, így a férfiakra hagyom a beszélgetést, de a két férfi közötti hasonlóság megdöbbentő, ám már látszik az is, hogy két külön személy.
A háttérben szemlélődök a lányom magamhoz szorítva.

Lisbeth ugyan úgy a bejáratnál van, így ő a falura is lassan magához térve jobb rálátást talál. És az itteni emberek is lassan kiheverik az időugrás sokkját.
-Nem az én lányom, egy orkkal feküdt le. Ő nemzett neki porontyot.
* Ahogy az egyik elhaladó papnőnek feltűnik az agyarasaid jelenléte, azonnal sikítani kezd. És rabszolganőd már tudhatja is a két okot. Az egyik, hogy egyébként is ezt csinálnák ezeket meglátva. A másik a település harc utáni látképe. Egy igen hosszú temetési menet legalább tucatnyi koporsóval közeleg a szentély felé.
Hamar a figyelem középpontjába kerülnek kísérőid és Aligátor buta módon elkottyantott mondata miatt Lisbeth is, aki legalább olyan gyilkolni akarással fog közre két nő, mintha egy inkvizítor boszorkányságot kiáltana.
De még egy későn ébredő tud válaszolni Robertnek.
-Szakrális egy sárkány, akit épp eszű ember inkább elkerül, mint hogy bármije akarjon lenni. A gonosz bestia a meséből, aki majd egy várost meg fog fenyegetni, hogy elpusztítja lángoló leheletével, ha nem ajánlanak fel neki évente egy szűz leányt.
Ám egy férfi belovagol a barlangjába, ahol aludva találja és paripáját megsarkantyúzva hamarabb halálos sebet ejt a szörnyön, mintsem az bármit tehetne.
* Érthető talán, hogy miért került a mese erre a falra, hiszen inkább tűnik az elmondás most próféciának a múlt ködéből, mint népmesének.

Robert

A napom egyre bosszantóbb lesz amikor a hülye közli a véleményét Lisbeth nos jobb híján is totál jogosan pöccen be rá.
-Farok vagy és gyáva Aligátor, ez a gyerek neked hol félork? Még csak negyed se. Szóval növessz gerincet és kérj bocsot vagy miattad tolom le korábban ezt a falut a térképről.
Majd az orkjaimat magam mellé hívom mielőtt bárki gyakorló babának nézné.
-Sárkány mi?-és már jön is a téma..- Csak egy kérdés bárki is látta már ezt a hüllőt hogy ilyesmivel vádolja? Komolyan a környéken jelenleg egy agresszív egyed van aki az égből lecsapva kurvára hamuvá égeti ezt a porfészket a lángoló lehelettel az én vagyok. Ha felhúztok azal hogy nincs papja esküszöm leverlek titeket is meg aki ezt a kurva könyvet írta. -Dobom eléjük a vallási katalógust. Majd kicsit megnövök miközben a beszélő felé sétálok, a bal-kezemen karmot növesztve kilyukasztom a kesztyűt szememet hüllő szerűvé változtatom.
-Mondj egy érvet miért ne előzzem be Szakrálist a felégetéssel? Jobbat tudok merre van az a hüllő hogy így rettegtek tőle. Ha elmondod és hoztok egy kis rést neki a kis vallásotokban tuti nem lesz lángörvény. Csak ha hülye emberek felbosszantanak. Szakrális több elbaszott jegyzet szerint is isten erre azt kapom hogy egy sárkány?- Vágom ki a szárnyakat- komolyan kezdtek felhúzni végig szenvedek egy ork támadást egy erődben, el kellett viselnem egy pufogó bunkó inkvizítort csak hogy ne nyírják ki utaztam össze vissza ÉS ERRE AZZAL JÖTTÖK HOGY VALAMI HOMÁLYLEPTE OKBÓL AZT LESITEK MIKOR ÉGETI FEL TALÁN EGY KI TUDJA MELYIK VÁROST ENNYIRE HÜLYÉNEK LÁTSZOM? -nézek rá én a szörnyeteg aki lassan tüzet okád de mi a francért ne tenném ki rongyolok a templomból a levegő felé fordulok és az első tűzsárkány lelehetett eleresztem a francba a levegőbe némi üvöltéssel. Amint lenyugodtam mindent eltüntetek és vissza sétálok.
-Akkor most térjünk rá a másik témára, merre találom Szakrálist és nem viccelek komolyan beszélnem kell vele. És meg tudom győzni hogy a felégetés totál rossz dolog. Fizetek is az információért csak valami pozitív hírt kapjak végre. Légyszi. -Emelem kezem könyörgésre, ami lássuk be kicsit furán hat az előbbi kiakadásomra.

Na most vesztettem el a türelmemet és a jó neveltségemet, amikor nem engem, hanem a lányunkat kezdte sértegetni. Visszavonom, hogy ez nem lehet Aligátor, mert az, csak valamikor az idő alatt míg külön voltunk olyan vastag bőrt növesztett, hogy egy nyílpuska is kevés lenne az átlyukasztásához. De nekem most elég az öklöm is és egy pillanat alatt előtte teremtem, nem foglalkozva a gyanakvó és ellenséges népséggel, mert kész voltam anyatigrisként viselkedni és úgy orrba nyomtam valamikori szerelmemet, hogy remélhetőleg a fal adta neki a másikat, az, ahol épp a nagyapját vagy akárkilyét festették fel, így a vörös eléggé élethőre sikeredhetett.
Aztán Robert mellé álltam villogó tekintettel és kész voltam, hogy közéjük ágjak egy fojtógömböt, amitől jó ideig keresik a levegőt majd.
De mikor a mágus hirtelen tűzokádó sárkány lesz, ijedten húzódok arrébb és jó ideig szívdobogást kapok, még akkor is, amikor visszajön.
- Máskor előre szólj, hogy felkészülhessek. - ringatom a sírva fakadó lányomat mindenkire mérgesen, bár ha vele maradok fel kell kötnöm a szoknyámat ezek után.

/Lisbeth és Robert/


-Hogy lenne az enyém, ha nem is éltünk szerelmi életet a fogantatás időszakában? És egy nagy darab orkhoz járt be minden éjszaka? Láttam és hallottam is vele.
* Bár hőseinknek nem tetszik Aligátor viselkedése, de a gyógyító alul becsüli harci képességeit. Vagy inkább azt az engesztelhetetlenen sebet a szívén, ami miatt...
-Én szememben már nagyon régen nem nő.
* A férfiben nem csak az arca keményedett meg, de a szíve is. Egy kibeszéletlen téma megfertőzte a szerelmeteket és sosem tudtátok visszanyerni egymás iránt a bizalmat.
Ám úgy tűnik, a helyiek megkapták a sárkányukat, akit le kell győzni. Még Aligátor őse is kardot ránt és az orkok mellett már Robert egész csapata ellen. És egyre kézzel tapinthatóbb az összecsapás.
-Vigyétek őket a törzsfőnökhöz! -rivall az egyik fegyveres- És tartsátok távol őket a papnőktől! Valami ork ravaszkodás van már megint ebben. Ne feledjétek az ősi jóslatot! Ugyan azon esztendőben Zevadar orkjai elpusztítják a nagy rivális Bivalyt, és lesz községünk ellen a legtragikusabb támadás. Nem tudhatjuk a napot és az órát, de a disznó bivalyiak is láttak idén agyaras felderítőket.
* Vagy két tucat főként könnyű fegyverrel felszerelt férfi áll titeket körül a lángcsóvás jelenet után. Nem úgy tűnik, hogy az időben visszamenve többet tudnának az emberek ezen a helyen Szakrálisról és egyházáról. A falu most rendíthetetlenen hittel fordul az égi istenek felé.
A leány apján viszont mintha kés döftek volna a szívébe, mikor a másik, általa nem ismert jóslat elhangzott.

Robert

A helyzet kezd bosszantó lenni ha egyedül lennék, vidáman eltakarítanám őket az utamból. Most kicsit óvatosabbak kell lennem mivel mások is vannak velem őket nem érheti baj.
-Veled később foglalkozom mimóza nagyon úgy néz ki sárkányt fogsz ölni... Lisbeth a te problémád is kezeljük de most valahogy családi civakodásra nincs időnk.
Egyet dobbantok, a katonák szétrepülnek kivéve a festmény lovagot meg azt aki épp elpletykálta a jóslat másik felét. Felhúzok körénk egy kis védelmet mert nem szeretnék bonyodalmat. (jókor mi?).
-Három dolgot szeretnék tisztázni-lefegyverzem a hősöket- illetve négy lett volna de azt most foganatosítottam. Szóval a legfontosabb hogy nincs közünk semmi ork támadáshoz ami mostanában történhet még akkor se ha ez a kettő velem van. És nem érdekelnek a papnőitek akiket állandóan eldugtok egy biztos helyre aminek a helyét centire pontosan ismerem. Bár ők is azokat szolgálják akiknek dolgozom és gyanítom jót röhögnek rajtam és Természet Anya amatörőzése is kezd érthetővé válni. Szóval nem érdekel a helyzetük. -istenek mekkora blöff- Igazából velük majd csevegek kb 100 év múlva de az legyen az ő témájuk. A második és legfontosabb ne harcoljunk mert ha te jó uram meghalsz sajna ez a mamlasz és a GYEREKE is meghal pontosabban semmivé válik és jó eséllyel csak én fogok rájuk emlékezni de akkor simán megöllek mert mind kettő fontos lesz pár száz év múlva hála a hülye jóslatoknak. Ohh hogy foglak megölni ha már halott leszel? Vagy feltámasztalak vagy vissza pörgetem az időt de durva hétszentség hogy kinyírlak ha ostobaságod megtöri a jövőt.  És el is értünk a 3. témához mi van ezzel a jóslattal ami Bivalyt illeti? Mi van azzal hogy ha elpusztul akkor a sárkány támad ide? Remélhetőleg erre a helyre mert akkor viszonylag olcsón megússzuk a dolgot. Ti pláne mert addig van még pár száz év, többet nem mondhatok mert összeomlik az idővonal. Szóval meséljetek nekem erről az ostoba jóslatról Bivaly és Szakrális közt. Illetve mennyi jóvátételt kéne fizetni azért hogy ezt a kis incidenst sehol ne jegyezzék le nem szeretnék könyvekben túl hamar feltűnni nagyon zavarná az életem.  
Valami eszembe villan egy ötlet egy lehetőség vagy nem kizárt hogy ezért jöttem volna ide. Tényleg kezd bosszantóvá válni a dolog.
-Szavad ne feledd jó uram, a haragod is tartsd meg későbbre gyanítom mi még találkozunk de az másik mese lesz. Leírok egy rövidke levelet a főpapnőnek át adná neki ha megkérhetem? Egy afféle jóslat ami csak az ősi istenek papnőinek szól szóval ne kukucskáljon bele bár úgy se fogja érteni de ő igen.
Írok egy rövidet az oltárról, Awrysba költözésről és egy új vallásról ami az életüket veszélyezteti majd és a dátumot a költözésről. Kiemelve hogy csak akkor és csak is akkor jutnak ki élve az oltárral. És egy sor utasítást vagy javaslatot számukra. Plusz ha bajba kerülnek keressék Időtolvajt. Lepecsételem biztos ami biztos.
-Szóval ha megtenné nekem ezt a szívességet jó uram hagyom hogy a szívembe mártsa a kardját csak essünk már túl a dolgon, vissza kell térnünk a jövőbe némi sárkány vadászatra. Ugyan is épp a lerombolt ... ohh majdnem kimondtam na de ennyi legyen elég.- A levelet ledobom az asztalra, a válaszokat megvárom és vissza viszek mindenkit a jövőbe, már akiket ide hoztam.

- Óóóóó! De nagyon kiművelted magad a fogantatásról……- találtam meg a hangom a fájó döbbenet után, amivel ismét bebizonyította, hogy már milyen messze van attól, hogy férjnek és apának mondhassa magát. - Ostoba és elvakult vagy!
Nem érdekelt, hogy nem találtam el, mert olyan dühös voltam és olyan megbántott, hogy én is legalább akkora lángot tudtam volna köpni, mint Robert az előbb sárkányalakban.
Feláldoztam ezért az emberért a becsületemet, suttba vágtam az érzéseimet, minden lehető aljasságot elviseltem attól az ork féregtől és ezt kapom. És nem, még csak nem is magam miatt fájt, hanem Izulda miatt. Pedig már azt hittem, hogy végeztem ezzel az emberrel örökre és nem tud még jobban megbántani! Azt hiszem, ha most van valami gyilkolóeszköz a kezemben, nem haboztam volna egy perig sem.
- Az életed köszönheted azoknak az ocsmány éjszakáknak. – szólaltam meg végül halkan, remegve a visszafojtott érzelmektől. – És Robert befejeztem, nem akarok több szót vesztegetni egy ilyen lelki nyomorékra, csak egyet kérek, ha öt lépésnél közelebb megy a lányomhoz ÖLD MEG!
Közelebb léptem a mágushoz és amikor mindenki fegyvert ragad ellenünk és kezd feszülni a helyzet jó pár kis golyóbist veszek a kezembe, hogy egy perc késlekedés nélkül közéjük hajítsam, ha megindulnak.
A fejemben eléggé nagy zűrzavar van és azon kívül, hogy valami sárkányölők és a sárkánypárti Robert vívják szócsatájukat…..egyelőre, ami már kezd komollyá válni, nem sokat értek az egészből.
Minden esetre elszánt voltam, de nagy megkönnyebbüléssel fogadtam, amikor végre visszakerülünk a saját időnkbe. Nem mintha itt kevesebb gyűlölködés lenne körülöttünk.
- Ezek az emberek bigottak Robert, sosem fogod meggyőzni őket, csak ellenszenvet és gyűlöletet kapsz. Én nem akarok tovább egy levegőt szívni ezzel a férfival, kint megvárlak a falu szélén. – fogom magamhoz a lányom és elvonulok.

/Lis és Robert/


Idő mágusunk is kezdi érezni, hogy a két szülő között több érzés van, mint ami egy egyszerű elhagyásból vagy a gyerek fel nem vállalásából fakad. És Lisbeth talán most vette észre a nyilvánvalót. Hogy miért hidegült el kapcsolatuk egykori szerelmével. Valahol minden a talány része.
Aligátor igyekszik leállítani őseit, akik véreteket akarnák, de legalább a törzsfőnök elé vinni. Robert megírja a rövid levelet és lepecsételi. Ott hagyja, ahogy ezt az eszement időt is, mikor még nem volt egységes vallás az emberek között. Csodálkozó tekintettel néznek a következtetéseidre és jövendölésgetéseidre.
Ám minden jónak eljön a vége és immáron megint a majdnem kihalt faluban vagytok. Vagyis kihalt, alig százhatan vannak itt.
-Százados! De jó, hogy újra előkerültek. Sajnálom, de túl halványak már a nyomok. Nem tudjuk követni őket. Már nincs mit értük tenni.
* Az egyik lovas jött oda hozzá, és sokan kutatnak még szerte szét.

Eközben egészen máshol Kaszandra főpapnő lép oda a varázsló másolatához. És kedves szavakkal szól hozzá.
-Üdvözlöm, Esküvő Gyalázó! Egy régi iratra bukkantam őseimtől. Az van a borítékra ráírva, hogy az ősi vallás papjainak adjuk át, mikor lejönnek. Lehet nagy hibát vétek, de mivel maga igen járatos messze vidék -számunkra ismeretlen- dolgaiban, ezért hagyom, hogy megnézze. Hátha valami fontos van benne.
* De ez nem kell, hogy belekavarjon a dolgainkba.

-Nem ismerlek téged, már mondtam. Akit szerettem, már halott. És semmit nem akarok attól a félorktól meg a bika apjától. Nekem most dolgom van.
* Ezzel Aligátor is kisétál a templomból és felül a lovára, hogy valamerre csak tovább keljen indulniuk.

Robert


Ebbe jobb nem bele avatkozni, még Lisbeth is kinyírna engem. Így az utasítására csendben bólintok, szeretek élni és inkább egy ork horda tomboljon körülöttem mint egy dühös nő. Így passzív védekezésbe megyek át.
-Pá buggyant lovag, a helyedben mint mondtam értékelném az életet de fuss csak emlékez Szakrális már keres téged. És ha a kis hölgy motivál egy szimpla kéréssel látványos jelzést kapsz mese hőse akinek sárkányt kéne ölnie. Húzz el igazságtalan vádjaiddal és a válaszok hiányával amit én megadhatok neked hisz nem csak utazni vagyok képes az időben a múltat és a jövőt is látom elég tisztán. de fityiszt neked. És ha mocsok lennék azt se mondanám el hogy azok akik itt maradtak vélhetően élnek. De duzzogi uraság, így maradnak az orkoknál legalább élnek és nem áldozták fel őket egy bolond vallás érdekében. Szóval húzz el. Menjünk dolgunk van más fele többek közt nyomot találni az istenekhez.
A kis csapatom össze szedem és a másik irányba indulunk az se érdekel ha megint ninivébe vagy abba a kikötői marhaságba megyünk.

Pár száz kilométerrel odébb:
-Üdv csókos papnő- köszöntöm Casandrát- mi járatban van eme csodás napon az én koszos műhelyemben?Levél nekem? Kitől? Ohh ez tőlem van, már megint mibe keveredtem? És ahogy elnézem ez igazából az ön rendjének szólt csak egy idióta vagyok és rossz személyt címeztem meg. Így jogilag kicsit későn de ez önnek szól.
Adom vissza a levelet a postásnak.

// Lisbeth//


Nem ért meglepetésként, hogy Aligátor állandóan a Marduk-kal töltött időn lovagol, hiszen amíg élek én sem tudom kitörölni a fejemből azt. De azt sem hagyom, hogy ez nyomorítsa meg az életem, hiszen meg volt az oka, hogy miért csináltam, de vagyok annyira büszke, hogy sosem fogom ezt a fejéhez vágni. Amit akartam megtörtént, életben maradt és bár utána romokba dőlt az életünk, megmaradt nekem Izulda, akit jobban szerettem az életemnél és sosem hagytam volna, hogy akár csak szóval is megbántsa. Ő volt az egyetlen, aki tisztábban állt ebben az ügyben, mint a frissen esett hó.
Ami viszont meglep, hogy Robert, akit szinte alig ismerek, olyan szinten kiáll mellettem, mint még soha senki. Éppen ezért egy ideges mosollyal biccentek felé köszönetképpen és az biztos, hogy örök életre szerzett egy barátot magának. Ő hitt bennem, hitt abban még látatlanul is, hogy a cselekedeteimnek volt oka és nem csak „szórakozásból” tettem. Egy idegentől ezt megkaptam, attól aki állítólag oly nagyon szeretett pedig nem. Milyen furcsa az élet, nem?
Mikor a jelenbe visszatértünk ügyet sem vetettem a katnákra, hanem elindultam a lányommal a város széle felé, amikor – bár megfogadtam, hogy egy szót sem vesztegetek tovább Aligátorra – mégis megtorpantam.
Lassan vettem egy mély levegőt és a vadásznőhöz sétáltam.
- Kérlek vedd át. – nyújtottam felé a lányom, aztán megfordultam és előkaptam a szalonnázó késem és egy sima mozdulattal a nekem hátat fordító Aligátor seggébe vágtam. – A bika majdnem stimmel, de inkább szadista férget mondtam volna, de a többi nem és ezt a félorkért kapod. Ahelyett, hogy abba az ostoba, pici agyadban kiokumlált valótlan dolgokat mantráznád, inkább abba fektetnél ennyi energiát, hogy megtudd az igazat.
Visszavettem a lányom és mentem tovább, remélve, hogy hatásos és fájdalmas emlékeztetőt hagytam valamikori szerelmemben.

/Lis és Robert/


Amikor Robertünk azt vágja a tiszt fejéhez, hogy ő értékelné az életet, lenéző pillantást kap. Nem olyat, amilyet általában az emberek használni szoktak, hanem ebben a tekintetben benne van, hogy ő a legkevésbé sem értékeli, hogy így alakultak a dolgok. Ha választhatna, most is a Halált választaná, ahogy ebben a történetben már többször. Nem vitatkozik ezen senkivel. Csupán sokat sejtető pillantást tesz, mikor a kérdéses gyermeket egy idegen ork kezébe nyugodt szívvel adja az anyja, ám az ő kezétől úgy féltette, mint akinek semmi köze nincs hozzá.
Ez a lenézés közrejátszik abban, hogy nem reagál arra sem, hogy ti mit tudtok az elhurcolt falusiakról. És Lisbeth könnyedén mögé tudott kerülni, hogy a valagába szúrja a bökőjét. A leány apja megrogy egy kis időre, ám mikor bajtársai fegyvert rántanak csak int, hogy hagyják. Békésen mentek el, érezve a férfi felől azt, amit már kifejtett. Senkik vagytok és semmit nem akar tőletek.

Gond nélkül tértek vissza a tévelygők és megtérők örök városába. Mely már megint egy külön történet...


/folytatás itt:
https://neminra.hungarianforum.com/t175p525-nini-well-a-tevelygok-es-megterok-varosa#16688
/