- Engem nem érdekel, hogy milyen hívők, vagy milyen fajúak, ha már itt tartunk, de az emberáldozatot akkor sincs senkinek joga bemutatni. – ráztam meg a fejem helytelenítően.
Az, hogy nem kedvelte, nem azonos azzal, hogy elítéli-e. És ebben nem érthetünk egyet.
- Az emberáldozat gonosz és kegyetlen dolog, pont ezért gyűlölöm ezt a vallást. Ráadásul magam adtam a katonák kezére azt a két papot, így magamat is hibáztatom. Mivel az életemre törtek, lehet, hogy egy igazságos bíróság szintén halálra ítéli őket, de ez nem azonos azzal, ami történt.
Ezt mindenképpen a tudomására akartam hozni, mert nem árulhattam zsákba macskát, hogy később ebből ne legyen gond.
- Sok mindent elkövettem életemben, nem vagyok álszent ezzel kapcsolatban, de van egy határ, amit meghúzok.
Persze nem kerüli el a figyelmem az sem, hogy azért Robert is ellenszenvvel viseltetik Amreth-tel szemben és ezt azért jó kezdetnek veszek.
- A fogadó, ahol dolgoztam, szerintem jó lesz, ott nyugodtan megszállhatunk, a tulaj bár eljár a templomba, nem tűnt elvakultnak. És csak egyetérteni tudok, hogy ne bízz az őrökben.
Kíváncsian forgatom meg a csontból készült gyűrűt, de azért óvakodom megkérdezni, hogy minek a csontja ez, jobb ha van, amit nem tud az emberlánya.
- Melyik város az, ahol „dolgod lesz”? – kérdezek rá erre viszont, mert nem árt tudni, mi a találkozási pont, ha elkeverednénk egymástól.
Érdeklődve hallgatom meg, mit javasol Jania, mert ha tényleg vannak kapcsolatai, akkor érdemes kihasználni.
- Eddig minden helyen, ahol megjelentek nagyon hamar hatalomra tettek szert és megfélemlítették a lakosokat, akik ha nem is hittek Valora által hirdetett vallásban, kényszerből meghajtották előtte a fejüket. Bár legutóbb Észak Bivalyban leverték őket az orkok-emberek-elfek közös seregei, ha hinni lehet a menekülőknek. Ez nem normális folyamat, valami segítheti ezt a gyors hódítást. – mondom el a véleményemet.

/Lis és Robert/


A kocsma tulajdonosa csodálkozik elsőre, majd megkérdezi, hogy ezek szerint nem jött be neked, amit Braslovban láttál. De hamar kerít szobát nektek a három ismert nő mellett.
Ám a bandavezér főhadiszállásán hamar a tárgyra tér, hogy mikre van szüksége.
-Nos, ha dolgoztatni akarod a hölgyeket, akkor nálam van munka. De gondolom nem ezért jöttél ide a főváros leghírhedtebb gyilkosával. Viszont ha ő veled van, vannak kapcsolataid.
A városőrség mostanában igen gyakran adja ki mosásba az alsógatyákat. És a fegyvercsempészet nagy üzlet. Kb senki nem tudja, hogy mi lesz. Ebből adódóan azt sem, hogy mit fog tenni. De a rettegés az ismeretlentől csak pörgeti a bizniszt.
Nem átlagos fegyverek kellenek. Olyanok, amik képességei lenyűgözik a vevőket és megnyugtatja az idegrendszerüket. Érted mire gondolok?
* Nem beszél rébuszokban. Egyik település sem szereti kollektíve, ha elköltöznek a lakosai. És a szavak mögött Lisbeth a pár nappal ezelőtti tapasztalataiból kiindulva sejtheti, hogy nem csak az üldözött krokodilfejű isten követői hagyták el mostanában Nini-Wellt...

Robert

Hát nem tetszik a város de muszáj itt lennünk, ha nem viszketne a tarkóm a vérmágia szagától jelenlététől még akár ide is költöznék. De sajnos tisztán észrevehető a nyoma, egy elcseszett véristennel vagy démonnal van dolgunk. Sajnos mindkettő veszélyes. Lisbeth szavaira figyelek és sajnos megerősíti amit gondolok.
-Nem vitatom az ember áldozat borzasztó és undorító dolog, és mint említettem életem első felében én se voltam jobb, de azóta több ezer évet lehúztam szóval van értékrend változás erősen. Helyes döntés, az emberek életet elvenni vallási okból illetve természetesen bármilyen okból de most maradjunk a dobjuk az oltára és bökjünknél szóval ez szörnyű tett. Van erre felé egy város-teszem ki a könyvet ami említi hova tartok pereljetek be szenilis vagyok.-Szóval ide tartok. Attól félek tudom miért vették át olyan gyorsan a hatalmat, bosszantó egy varázslat és erős is. Pláne hogy egy hataloméhes bunkó áll mögötte. Mindegy légy óvatos Lisbeth nem szeretném ha bajod esne. Amúgy mielőtt zavarna a gyűrű a csontot én csináltam alkímiával mint azokat a xilofon szökevényeket a raktáramban.
Előkeresem a térképem közben hogy mutathassa és valószínű kiakadok de nagyon ... Mindegy amikor közli sírva fakadok a röhögéstől de egyelőre annyiban hagyom mert a végén tényleg porig égetem ezt a várost. Intek Janiának hogy haladjunk. Amint megérkezünk a játékteremnek álcázott kocsmába. Egy kellemetlen figura fogad minket. Rögtön a tárgyra tér, nem kér lehetetlent de ez a város hamarosan elpusztul.
-A hölgyek nem kurvák, hanem társak. Igen ő a tanácsadóm ezen körökben. És ismét igen vannak kapcsolataink sőt pénz is de az most lényegtelen. A rettegés lehet de hamarosan az új vallás lesz az úr. Ha egy embered beviszik, majd egyedül sétál ki kicsit megváltozva gyakorlatilag ki is nyírhatod. Mágiával befolyásolják, és nem tud magáról. Gyakorlatilag egy két lábon járó élő kém aki ha akarna se tehetne semmit ellene. Azt javaslom akikben megbízol telepítsd ki, vagy ne enged Asmeth temploma közelébe, förtelmes energiák mozognak körülötte.   Könnyen odaveszhettek és nekem élve többet értek mint vérrabszolgaként. Szóval küldök fegyvert és felszerelést de vigyázzatok az új vallással. Ne közösködjetek velük de ne is kerüljetek az útjukba. És tudom mire gondolsz nem fogok pocsék árut küldeni.
Mivel az alku remélhetőleg gyorsan megköttetik nem húzom az időt tovább.
-Jania mielőtt elfelejtem csak ostort használsz vagy mást is? És te Lisbeth használsz bármilyen fegyvert? Láttál a raktárban neked tetsző holmit? Amúgy ha vennétek valamit tegyétek reggel amint lehet gyorsított tempóban Észak Bivalyhoz megyünk kicsit nos elcsesztem az irányt mint Lisbeth észrevette. Nesze neked nagy tudású mágus.
Szóval ha nincs okunk szökni akkor pihenünk de közös szobában. Az orkok és én a földön a fal mellet Lisbeth a kicsivel az ágyon és Jania a másikon. Reggel irány Bivalyogni......

Azért örülök, hogy nem korábban találkoztam Roberttel, mondjuk pár ezer évvel és most egyetértés van közöttünk abban, hogy Valora egyháza valami borzasztóan kicsavart vallást követ, aminek nem lenne szabad léteznie.
Valahogy kitalálta a gyűrűvel kapcsolatos aggodalmam is, bár lehet, hogy csak jobban kiült az arcomra a gondolatom, mint kellett volna. Nem szerettem volna arra következtetni, hogy a csomó különös képessége mellett még gondolatolvasó is, mert akkor lehet, hogy felülbíráltam volna a vele való társulást. Nem mintha bármi jóvátehetetlen jutott volna vele kapcsolatban eszembe, na de, ez olyan lett volna, mintha valaki előtt pőrén állna az ember és nuku magánélet.
A térkép nem az én műfajom, nem sokat használtam az életemben, de némi tanulmányozás alapján be tudom tájolni magunkat és mikor elmondja a település nevét, ahová eredetileg menni akart, kis mosollyal visszavezetem oda, amerről eddig jött.
- Ott van, nem messze Észak Bivalytól. – erősítem meg szóban is, aztán csak nézem, ahogy lereagálja.
Sejtem, hogy nem feneketlen jókedvében teszi, amit tesz, de én a lelkem mélyén nem igazán sajnálom, hiszen akkor valószínűleg valahol rabszolgaként sínylődnék és Izulda nem a karjaimban pihenne.
- Te tudod, hogy miként terjed ez a vérgőzös vallás? És Valora tényleg hataloméhes, hiszen máris királynőként szólíttatja magát, gondolom ezt elégelte meg a király is. – bólintottam.
Ez a férfi nagyon sokat tud és máris sokkal többet tudtam és értettem meg én is a világról, amit eddig is tapodtam.
- Hidd el Robert óvatos leszek, főleg, hogy a lányom is itt van.

A kopasz alak, akihez Jania vezetésével eljutunk, egyáltalán nem szimpatikus, alattomosságot érzek felőle és remélem, hogy Robert sem bízik meg benne. A fickó szavai csak megerősítik ellenszenvemet, de mielőtt még valami csípőset odaszólnék neki, Robert megelőz.
Amit aztán elmond neki, nekem is új és ezért csöndesen hallgatom csak, megjegyezve minden szavát.
~ Szóval így terjed? De hogy mossák ki szerencsétlenek agyát? Ehhez nagyon erős mágia kell vagy egy……..~ a lélegzet is bentakad bennem, amikor rájövök, hogy mi lehet a másik variáció….~ Démon? ~
Robert olyan előnyös alkut ajánlott a bandavezérnek, hogy ostoba lett volna, ha visszautasítja, de persze még ettől akár be is árulhatott bennünket.
Ezért aztán nem sokat fontolgattam, hogy igénybe veszem-e Robert ajánlatát a fegyvereket illetően.
- Én általában a kis bombáimmal okozok meglepetéseket, mert nem nézik ki belőlem őket, de egy hosszabb tőr, vagy kisebb kard jól jönne, főleg, ha esetleg még meg is van bűvölve.
Aztán némi vívódás után hozzáteszek még egy kérést.
- Igazán nem akarlak kihasználni és ha lesz pénzem vissza is térítem, de kéne egy dajka Izulda-nak, akire rábízhatom, amikor szükséges és aki, ha neked nem okoz gondot, vészhelyzetben be tud oda menni vele, ahol a ….laborod van, így nem kell miatta is aggódnom. – adtam elő kissé bizonytalanul, mert azért még nem ismertem olyan jól és alapvetően, amit elmondott elég félelmetes emberré tette, de eddig velem volt.
Ha minden elrendeződött, akkor nyugodtan feküdtem le és tőlem akármerre is elindulhattunk, tudtam, hogy ilyen módon képes leszek megfelelő segítséget nyújtani neki.

/Lisbeth és Robert/


A főnök reális árat ígér a fegyverekért. Van pénze, még ha át is kell strukturálnia hatalma szerkezetét. Emberei lassú átköltöztetése időt fog igénybe venni. És ez felvet némi kérdést a bevétel kapcsán.
Ám őt hagyjuk és a kocsmában két lehetséges opció. Robert megtalálhatja a három nőt, akit állandóan boszorkányoznak és ők elvállalják nagyon jó pénzért a gyermek felügyeletét, ha itt hagyjátok velük. Illetve ha másfelé puhatolózik, az egyik Észak-Bivalyból érkezett menekült család kifogyott a pénzből és a kocsmáros ki akarja tenni a szűrüket. Akár az asszonyból is lehet dajka.
-Szinte bármilyen fegyverrel jól bánok. Az ostor csak simán kedvenc, olcsó és több célra hasznosítható. -mondta Jania.

/folytatás itt:
https://neminra.hungarianforum.com/t202p525-eszak-bivaly-vegvar#16602
/

Robert


A mindig csendes de egyenes Lisbeth zavarba jön és igen amióta eljöttünk a tolvajoktól végre mer kérni. Hangosan felnevetek a kérésén.
-Oké ez jó volt. Lisbeth nem tartozol nekem semmivel. Amíg mellettem vagy állom a költségeidet legyen az bármi. Egy dada vicces kellék lesz az útra de majd meglátjuk ki olyan merész hogy velünk jöjjön. Legrosszabb esetben kapsz egy gólemet erre a célra ha nincs senki aki elvállalná. Szóval kecses fegyverek mi? Érthető na vajon mi lenne jó a számodra. Füstbombát tudsz csinálni abból szerintem van elég nálad. De kardra fel, van pár rövid és kecses darabom egy részük törpe szabvány egyik másik elf penge  a többi meg nyamvadt hagyományos eszközök. Néz körül és válasz aztán körbenézünk dada ügyben. Jania neked majd keresek valamit ami tetszeni fog ezt garantálom.
Dada nézőben elsőnek 3 ámokfutóba botlottunk akik lássuk be durván rossz példát mutatnának a kisgyermeknek. Remélem nem jönnek velünk mert eskü dezintegrálom őket...  De gyanítom egyik sem felel meg mert nem hagyjuk hátra a kicsit. Amint végre Lisbeth elaludt összepakolok némi hasznos eszközt ennek a tolvajnak. Kinyitom azt a redves szekrényt amiben a láthatatlan köpenyeket tartom kiveszek 6 ot nem azt amelyiket a dilis bárdtól csaltam ki anno. Annak meséje van és szép emléke. Vagy csak szívatni akarom ha esetleg vissza megyek. Vonok vállat. Pakolok mellé 6 anyagtalanság gyűrűt és dettó 6 mágikus kesztyűt hogy fegyvert tudjanak ragadni ha kell... Jania tuti ébren neki intek hogy menjünk addig míg Lisbeth alszik, az orkoknak kiadom hogy vigyázzanak rá. Aztán vissza a tolvajokhoz.
-Mielött marhaságot tennél csak mert javasoltam valamit. Hoztam pár játékot amivel a családod hatékonyabb lehet a veszélyes helyzetekben. Maradjatok, a fegyver ellátmányt megoldjuk rejtve. Viszont az Amhet templombelieket szívassátok ahol éritek. Nem szabad hagyni hogy teret nyerjenek mert abból szörnyű következmények lesznek a helyi lakosokra nézve. Nem szeretném ha egy vallás kiirtaná a szabad vélemény és vallás gyakorlás opcióját. Ha nagyon eldurvulna a helyzet értesítsétek Janiát ő engem bármikor elér ha Amhet hívei rakoncátlankodni kezdenek kicsit kihúzzuk a lábuk alól a szőnyeget. Szóval munkára fel uraim.
Ahogy mentünk távozunk is vissza a fogadóba, aztán tényleg pihi majd indulás.

/Lobelt és Lis/

/A történet folytatása innen:
https://neminra.hungarianforum.com/t202p575-eszak-bivaly-vegvar#16687
/


Gond nélkül visszajuttok. Megtudtátok azt, amit akartatok. Ám későre jár, mindjárt beesteledik. Gyorsan megszálltok ugyan abban a fogadóban, mint múltkor. És ha enni is akartok, akkor egy fiatal lány lép oda hozzátok, kezében egy pohárral.
-Sziasztok! Ide ülhetek? Érdekel, hogy mi járatban erre felé, vándorok?
* Legfeltűnőbb rajta talán a belül vörös, kívül fekete köpenye. De a nyakára csatolt bőrszíj sem olyan, amin elsiklana a tekintet, egy fém gyűrű van belehajtva. És combja nagy részét szabadon hagyja a térdig érő csizmája és a könnyű egyrészes dressz, melyek szintén feketék. A derekát átölelő övén pedig egy boszorkányok által kedvelt jelkép díszeleg.

Robert

Mázlinkra a kroki lovag még akkor is amikor Lisbeth seggbe szúrja, így nem rendezünk rangadót kik élik túl a dolgot. Az utunk halál csendesen telik a legtöbb nőt ilyenkor jobb kikerülni, és igen szívesebben pofozkodnék egy sárkánnyal mint Lisbethel. Szóval foglalkozom a saját gondommal, ami azt az állítólagos sárkányt Szakrálist illeti. De kezd igazam lenni, tényleg eszméletlen hülyeségre képesek az emberek. Újra ott szállunk meg immár lazább hozzá állással, és igen enerváltan. Én a fejem az asztal lapon nyugtatom és úgy szemlézgetek egy kicsit, amikor egy viszonylag formás csípő gyanúsan kurvásra sikeredett és számomra ijesztő emlékeket előhozva lép oda hozzánk és köszön is. Végigmérem fejemmel még mindig az asztalon 2 orkal és egy bérgyilkossal a társaságunkban ja igen egy dühös anyát a gyermekével ki is felejtettem. Egy kicsit se rívunk ki... Szóval igen a nő az aminek látszik és ezt szóvá is teszem.
-Látod Lisbeth így öltözködik egy igazi boszorkány, gyakorlatilag a mozgásából süt a hatalom és az hogy tiszteletet kíván.
Majd a nőre nézek igaz meredek felfele nézni így marad a csípő szemkontaktus.
-Csak nyugodtan ülj le bár talán első a bemutatkozás, és hogy hogy még nem vagy inkvizítor kézen? Amúgy Robert vagyok némi vallási válsággal szenvedek, egyéb kérdés? Az hogy mi dolgom erre felé azt csak pár velem szórakozó isten tudja én nem.

Ez az ember már nem Aligátor, hanem egy kicseszett zombi, hiszen alig reagál arra is, hogy fenéken bököm egy késsel. Persze számítottam arra is, hogy nekem ugrik a társaság és fel is készültem, de egyszerűen hagynak elsétálni. Az biztos, hogy ez volt az utolsó csepp a pohárban, sosem engedem ezt a szerencsétlen bolondot a lányom közelébe, így ezzel az utolsó még egymáshoz kötő köteléket is elvágtam magunk között.
Megvárom a település szélén, hogy mikor csatlakoznak Robert és a többiek, majd már meg sem lep, hogy visszafelé indulunk, amerről jöttünk.

A fogadóban még a volt szobánkat is megkaphatjuk, hiszen a menekültek már szétszéledtek. Nem tudom Robert mit forgat a fejében, mert mióta megjöttünk, eléggé magába roskadtan néz ki a fejéből, így én vagyok az első, aki megnézi magának a felbukkanó és hozzánk csapódó lányt.
- Egy igazi boszorkány sikítva menekülne, ha meglátná, mert ő nem hülye, hanem boszorkány és esze ágában sem lenne feltűnősködni. Bár ez nem gátolja meg az első fanatikus inkvizítort, hogy lecsapjon erre a szerencsétlenre és példát statuáljon. – forgattam meg a szemem.
Minden esetre a szemem nem vettem le az érkezőről, nem tudhattuk mit akar és nem e akar valamivel csőbe húzni minket.

/Robert és Lis/


Megoszlik két hősünk között a vélemény egy igazi boszorkány megjelenéséről. Ahogy más esetében is. De azokat most hagyjuk.
Lisbeth jól láthatta, hogy amikor ezt a témát felemlegette a mágus, az idegen nőnek igen csak át kellett gondolnia viharos lelkiállapotban, hogy felpofozza, sarkon forduljon vagy válaszoljon. Ám végül leült és így csípőjéről talán most már Lobeltnek is az arcára vándorolt a tekintete. Persze, hogy ki van merülve, hiszen idefelé jövet a múltba ugrásnál ott hagyta a mannapontjai jó részét.
-Nem vagyok boszorkány. -mondja mosolyogva- A nevem Fluvia, a vérkirálynő. A szakmám pedig legyen titok! És nem ismerek egy inkvizítort sem, akinek oka lenne engem megvádolni.



* Kicsit ott marad veletek beszélgetni, ám azt már most elárulhatom, hogy hamarosan bocsánatot fog kérni a hirtelen távozásáért. Hamarosan a kocsma tulajdonosa büszkén jelenti be a telt háznak, hogy ma két különleges személy fog fellépni, hogy szórakoztasson mindenkit. Fluvia, a vérkirálynő és társa Nate, az aranyember.
Ismeretlen ismerősötök egy lanttal a kezében lép az asztalok közé a konyhából, míg egy férfi a dalukat csörgővel fűszerezi néha.



Aki nem tudja meghallgatni munkahelye miatt, hát a szöveget megkaphatja.

Nate: Hajnalban felkeltem, wc-re mentem így volt. Az előszobában kábultan hevert egy lány. Néztem, hogy a ruhája véres... vagy csak vörös pezsgő. ÉLETEM, TE VÉLETLEN ITT MARADTÁL.
*a srác a csípőjét hozzáérinti a leboszizottéhoz, amit az nyugodtan tűr* Alányúltam... no de tényleg nem gondoltam rosszra. Karomba vettem és a díványra fektettem őt. Ő azt álmodta...

*Ekkor a dallamot a hölgy vette át. Tekintete teljesen eszelőssé vált hirtelen.*

Fluvia: -Hogy jó lenne ha valaki hozna... egy pohárka vért... vagy egy pohárka vörös pezsgőt! NEKEM MINDEGY, CSAK A SZÍNE LEGYEN VÖRÖS. Mint... a hajnal alja VÖRÖS. Nekem mindegy... LEGYEN A VÖRÖÖÖSS!

Nate: -Fogtam magam és lebattyogtam a közeli már nyitva tartó boltba. A polcról levettem egy francia vörös pezsgőt. Visszamentem és látom ám, hogy a lány a szoba közepén táncolt egy késsel. *a srác is egy pillanatra nem túl tisztán folytatja* ÉS ÉN PEZSGŐVEL KÍNÁLTAM ŐT. MIRE Ő...

Fluvia: -NEKEM MINDEGY, CSAK A SZÍNE LEGYEN VÖRÖS. Mint... a hajnal alja VÖRÖS. Nekem mindegy... CSAK LEGYEN A VÖRÖÖÖSS! Felrobban a Hold a fejünk felett, hé-hé, baby!

* Észrevehetitek azt is, hogy miközben az ülő közönség között járkált, a dalnok nőnek egy vörös, bugyborékoló palackkal int valamelyik vendég és ő előadás közben odalépett és erősen meghúzta, majd visszatette az asztalra.
A műsor után a bárpulthoz ült, ahol ez a fószer rögtön rá is hajtott és fél óra sem telt bele, hogy a szobák felé vegyék az irányt közösen.
De titeket ismerve már egy regényt beszéltek eddigre...

Robert

Az időutazás kicsit kimerített, mind fizikailag mind energia szempontból. És most ez az ámokfutó nőszemély is ide ül. De végre látom az arcát nem csak a csípőjét és egyéb testrészét. Szóval jó alaposan megnézem. Vérkirálynő? Na csak az kéne már hogy kerge vámpírok mászkáljanak itt eddig egész jól megvoltam nélkülük. Ami meg a boszis jelképet illeti a mesélő jól el lesz verve, ugyan is jócskán akad a ruhámon is belőle és kicsi köze sincs a nyamvadt boszorkányokhoz de a kultista banyák ezt is lenyúlták. Viszont elég jó a beszélőkéje és csevegünk amíg hirtelen fel áll és egy lanttal tér vissza. Igazából a tarkóm viszketni kezdett amint a dalba kezdtek. Egyes kifejezéseket kicsit se ismernek errefelé, ami érdekessé teszi a témát. És amit énekelnek az nos kicsit se passzol ehhez a világhoz. Viszont a dalt hallgatva még egy csoport eszembe jutott, igen a vámpírok. Eddig egy darabot se láttam belőle és még csak hallani se hallottam róla.
-Te Lash akad erre felé vámpír, vérfarkas vagy bármi vérivó dög? Bármi ami honos erre felé? Ez a duó fura nekem, több részből is. De beszélgessünk rólad. Amikor nem egy zakant alkimistát kísérgetsz mivel foglalkozol? Mi az amit szeretnél elérni? Mit szeretnél neki.-bökök rá Izuldára. -és ez a kérdés rád is vonatkozik Jania téged mi vitt a szakmád felé? Ez a dal egyre bosszantóbb. Pláne hogy sík idegen hogy tudnak ezzel érvényesülni?

Nem vagyok olyan lelkiállapotban, hogy érdekeljen a bosziutánzatnak tetszenek-e a szavaim vagy sem. Ő jött oda hívatlanul az asztalunkhoz és kellette ott magát a feltűnő rucijában.
Közömbös arccal nézem az arcára kiülő vívódását, de rossz lóra tette volna, ha kezet emel rám, mert még mindig kicsit az Aligátorral lezajlott csetepaté hatása alatt voltam.
Szinte biztos vagyok benne, hogy akar Robert-től valamit, hiszen az elhangzottak ellenére kéretlenül is leül az asztalhoz és mondja a mondókáját tovább, mintha kérdezte volna valaki.
~ Vérkirálynő! Hogy oda ne szaladjak! ~ biggyesztem le a számat, de ha Robert nem küldi el, én most visszafogom magam. Mindenesetre naiv szavai azt mutatják, hogy még nem futott össze egy inkvizítorral sem és ez az egy lakosra eső felhozatalukat tekintve eléggé furcsa és szokatlan. De nem az én bajom, ha mégis összeakad eggyel.
Én is tévesztettem meg embereket, ezért több sebből érzem vérezni a történetét.
Ám nem sokáig élvezzük fenségessége felemelő társaságát, mivel úgy néz ki, hogy a ruha mégis maskara és ő meg a társa komédiások, vagy csepűrágók, akik a kocsma népe szórakoztatására érkeztek.
A dal igen érdekes és furcsa, még sosem hallottam hasonlót sem,de ebből a nőből sok mindent kinéztem.
- Vérfakas van, de vámpír? Mi az? – kérdeztem vissza némileg zavartan. – Régen jóslásokkal kerestem a kenyerem, de lépten nyomon boszorkánysággal vádoltak, aztán…….Aligátorra való kapcsolatunk alatt gyógyítót képzett belőlem a sereg és azóta inkább ezt a tevékenységet folytatom, elég jó vagyok benne és megtanultam egy két alkimista cucc elkészítését is mellé. Nem sokat, de a bombák onnan jöttek például.
Amikor Izuldára mutat én is a lányomra nézek és nagyot sóhajtok.
- Csak nyugodt és békés életet akarok neki, hiszen eddig végig kísérte piciny létét a háború és az ellenségeskedés. Nagyon szeretem és az életem adnám érte, de nem tusom, hogy milyen életet tudok neki kínálni…..- szomorodok el.
Én igazából nem nagyon figyelek a dalra.
- Talán pont ezzel, hogy senki nem érti.

/Robert és Lis/


A nő nem tett rátok pozitív hatást. Pedig annak idején Lisbeth talán még durvább volt, mikor Délos piacterén és utcáin szintén extravagáns ruhában árulta a tudományát, mérget ültetett a körme alá és baljós jövndölései után várta, hogy átokűzésért hozzá a matrózok visszamenjenek.
De én csak csendes szemlélő vagyok, nem dolgom ítélkezni. Csupán szorgosan feljegyezni a történteket. Jelenleg azt, hogy hívatlan asztaltársaságotokról a két hölgy kísérőd terveire terelődik a szó.




-Szívesen végig hallgatom, hogy találgatod, mi történhetett velem. Tíz éves voltam, mikor az egyik faluban az orkok megölték apámat és anyámat. Csak annyit tudtam, hogy Lukoilból költöztek oda a jobb élet reményében. Meséltek a rokonaimról, de soha nem láttam őket. És azt sem tudtam, merre kell elindulni.
A közeli nagyvárosba mentem, ahol segítséget kértem az emberektől. De senki nem foglalkozott velem. Láttam a többi menekültet koldulni, de nekem sosem adtak, amikor kértem. A pici településen minden más volt. Ott gyerekkoromban ha valaki bajban volt... fele akkora baj is bőven elég lett volna, mint amiben akkor voltam, ott mindenkire lehetett számolni házépítésnél, ha két fej vöröshagymáért ment át vagy valami baja volt a jószágnak.
Több idősebb nő megjegyezte, hogy minek adjanak akár egy rezet is, ha már úgy is bordélyházban fogok kilyukadni és ott annyit keresek, amennyi mellett már nem is tűnik fel nekem, hogy ők most egy kicsivel kisegítettek. Eljön majd az ideje, ha addig túlélem...
Ahogy mondják, szegény ember vízzel főz. Én ennyi segítséget kaptam és ezzel kellett élnem. Ezek az asszonyok húztak ki a bajból akaratuk ellenére. Gyerek fejjel kellett valahogy összeraknom, hogy mi az a prostitúció és mi az az alvilág. Még szűz voltam és tudtam jól, hogy ennyire éretlenül senkinek sem kellettem volna. Tapasztalatlan voltam a kurvaságban, de valami másban nem. Az ölésben. Ha nem is csináltam még emberen, csak tyúkon; de már láttam. Ezért inkább így mentem oda a város főnökéhez.
Nem érdekel ma már, ha szexelni kell valamiért. Egyszerűen nem gondolok rá közben. De akkor még túl kicsi voltam, hogy el tudjam képzelni, milyen is az egész.
* Láthatóan nem érezte jól magát a beszámoló alatt. Amikor boldog béke időkről mesélt ugyan annyira kellemetlen szájízzel, feszengve tudatlansága miatt tette, mint a későbbi dolgokról. Neki -úgy tűnik- nincsenek különleges kérései. Vagy nem osztja meg veletek. A vadásznő viszont jól láthatóan undorodik tőle most már. Ki sem kell mondania, hogy elképzelhetetlen, hogy vele ilyesmi történjen.

Másnap délelőtt viszont ha még a fogadóban lesztek, akkor katonák jönnek értetek. És a három boszorkányhoz is egy másik három fős különítmény bekopog, amire felfigyelhettek, ha ott találnak titeket.
-Jó napot! Velünk kellene jönniük mindannyian az őrsre. Misztikus lényekkel kapcsolatos vizsgálattal kapcsolatban pár kérdést fel szeretnénk tenni.
*A kocsmáros is a folyosón van, ha a szobátokban találnak. Épp bekopog egy ajtón és belép. Kedvesen beszélget valakivel odabent, nincs annak a bejárata közelében egyenruhás.

Robert

Lisbeth véleménye némileg jogos, sőt helytálló, de az én drága nejem az ellenkezőjét is bizonyította.
-Tudod Lisbeth neked is igazad van és nekem is az van. Hogy miért? Mert ha egy boszi jelentős hatalomhoz jut mind mágiában mind politikában olyan ruhát vesz fel amit nem szégyell, és igen szeretik élvezni mások nyálcsorgatását legyen az férfi avagy nő. Így érzik, jól magukat ezen nem lehet változtatni. Mindig is lesznek, akik átlagos életet élnek és lesznek olyanok, akik bármit megtesznek a saját életük elvének kiélésére. Ez sosem fog változni.
Jania élet története elég kemény életről szól még az ork is bele sápad, ami nagy szó esetében.
-Jania sosem tippelek senki múltjáról, nem igazán van rá szükségem. Ha akarnám, megnézhetném a múltadat, de épp olyan erőszaknak vélem az engedély nélküli múlt és jövő kényszerített megnézését. Mintha rád törnék esetleg a szobádban, és ami épp eszembe jutna, megtenném. Elhiheted, van tapasztalatom nekem is ilyesmiben ráadásul a rossz végéről. Csak rabszolga és fogoly esetén nem beszélünk prostitúcióról. Holott nos, néha ugyan az a kettő… És ezt az én több ezer éves nejem, akit én tettem hosszú életűvé elég sokszor az orrom alá dörgölte. És végig nézte, amikor mások használtak, engem vagy a többi férjét. Te úgy döntöttél nem leszel kurva. Hogy inkább bérgyilkos lettél? Ez sem épp rosszabb szakma nekem elhiheted. Ó persze embereket ölsz pénzért, olyanokat, akik jobb esetben dettó szemetek vagy ártatlanok teljesen mindegy. Jelen korban azt kell, mondjam, praktikus zsoldosnak tartom a bérgyilkosokat, de lehet, hogy a fejvadász szót kéne használnom. Nem ítélek el emiatt, hisz láttam fejvadász iskolákat, akik gyerekeket képeztek ölésre, és igen gyakorló eszközként voltam ott, mert kinyírtam az egyik tigrisét az én drágámnak. Szóval láttam amint felnőttek és az első küldetésük után egy véres próbának tették ki őket. Az addigi társukat-testvérüket kellett megölniük. Így nem ítéllek el, és ha kell, bármi ismétlem bármi akár segítség akár eszköz csak szólj. Ép annyira a védelmem élvezed, mint Lisbeth és Izulda vagy ez a kettő, amikor bolond emberek fegyvert rántanak rájuk. Szeretnék a barátod lenni, ami nem fed sok mindent, de talán több mint amit eddig bárkitől kaptál. Csak ennyit tudok adni neked. Oh igen tudom bolond vagyok de ez legyen az én problémám. Na de élvezzük a műsort hátha értelmesebb lesz az eddigieknél.
Ha műsoroznak, még akkor igyekszem akklimatizálódni hozzájuk, és ismerkedni a helyiekkel. Amint Lisbeth és a többiek aludni térnek én kicsit összegzem az eddigi tapasztalataimat Szakrálisról. Ad 1 Szakrálist a mágia isteneként tartják nyílván. Ad kettő ugyan őt sárkányként is. Ad 3 nyomi emberek szerint hamarosan támad, de én ezt nem hiszem, bár ki tudja. Ad 4 ma mintha kicsit lanyhábban töltődne az energiám vissza. Ad 5 ha kergetnem kell Szakrálist akkor is a papja leszek, eddig egy isten se lógott meg előlem ő se fog.
A reggel gyorsan elérkezik egy kis pihenéssel töltöttem a szobánkban vagy a sajátomban immár ez lényegtelen. Reggelizni térek, épp leülnék, város őrök jelentek meg. És begyűjtenek olyanokat, akik elvben szakértők.
-Mit is tehetnék én magukért szörnyek terén? De miért ne végül is időm van menjünk.

Talán ebben a világban is így lenne, ha nem lennének ennyire aktívak az inkvizítorok és nem lenne minden második ember a segítségükre, vagy érdekből vagy félelemből, így azonban nem sok boszít látok „alig ruhában” az utcákon lófrálni, inkább igyekszik elvegyülni és csak a saját, jól elrejtett tisztásokon, vagy pincékben kiélni vágyaikat.
- Még nem láttál sokat ebből a világból, bár azért ott volt az az inkvizítor……. – emlékeztettem. – Az utóbbi kijelentéseddel azonban egyetértek.
Nm gondoltam volna, hogy a bérgyilkosnő egyáltalán válaszol, de ha igen, akkor sem számítottam rá, hogy ennyire beavat minket az életébe.
Persze a történetét, akár sablonosnak is mondhatnám, hiszen nekem sem volt sokkal különb és még jó pár az alvilágban tevékenykedőről is elmondhatom ezt. Árvaság, éhség, és egyenes út a kurválkodáshoz vagy a gyilkosságokhoz, vagy a szélhámossághoz, nálam.
Elfáradtam és mivel Izulda is nyűgösködik, hamar a szobánkba vonulok és ledőlök, csak a kopogásra emelem fel álmos tekintetemet.
- Mi az?
A férfi mondandójára, amit a nyitott ajtóban Robertnek mond, azonnal olyan éber leszek, mint egy sólyom.
~ Ez bár ártatlanul hangzik, mindig rosszul szokott végződni. ~
- Robert………ez nem biztos, hogy jó ötlet……… - szólalok meg.

/Robert és Lis/


Este ismét csak azt tudom mondani, hogy nézetkülönbség volt köztetek. A létsíkok vándora sokkal jobban szimpatizál a volt feleségére hajazó uralkodói boszorkány típussal... míg az anyuka egyik típusával sem. Pedig egykor ő is annak adta ki magát, de az inkvizítorok egyre gyakoribb érdeklődése úgy tűnik a kihívó öltözködés ellen fordította. Pedig ha valaki csak csinosan öltözik, abban nincs semmi.
Ám az este elmúlik és Lisbethet lekísérik a lépcsőn, hogy meghallja főnöke gyanútlan válaszát. És csak rajtuk múlik, hogy visszakoznak-e készséges együttműködéstől. Ám ha nem állnak ellen, akkor a többi szakavatott illetővel kísérik be őket a katonák. Egy nyitott ajtó mellett elhaladva hallhatják és láthatják, ahogy Nate is tanúvallomást tesz.
-Mikor letértem az útról pontosan tudtam, hogy ahová lépek, ott nem nő virág.
* Ám a folytatáshoz ebben a zajhoz az emberekéhez sokkal élesebb hallás kellene. Beleveszik valószínűleg a nem kevés sürgés-forgásba. Sok férfi és nő tartózkodik itt, akik nem viselnek egyenruhát. És ha az egykori álboszorka megérzései valóra válnak, akkor itt nagy vérengzés lesz. Ha pedig nem, akkor alapos kivizsgálás.
Titeket fél óra várakozás után bevezetnek egy kihallgató tiszthez, aki az asztal mögül felállva az időmágusnak kezet nyújt és belekezd a történetbe.
-Köszönöm, hogy befáradtak. Remélem nem zavartunk meg semmit a napi programjukban. Hajnalban egy gyilkosság történt, amiben gyorsan nyomra szeretnénk jutni. Egy férfit holtan találtak a tavernájuk közeli sikátorokban. A nyaki ütőerején látszik két pont sérülés és a vére teljesen eltűnt. Nem régen elfogtunk egy titkos szekta több tagját, akik emberáldozások miatt élnek titkos életet. Félek, köze lehet ennek is Yvorl híveihez és a vér egyik mocskos varázslatukhoz kellett.
Úgy tudjuk a kocsmárostól, hogy Önök ott voltak este, mikor egy vándor páros vérimádatról énekelt. Tudnak valamit, ami esetleg segítheti a nyomozásunkat?

Robert


Lisbeth aggódása kedves és vicces is, az inkvizítorok öszvisz ilyenek, mint az a féreg aggódnom sokat nem kell. De tény érdemes figyelni hisz bármi megtörténhet.
-Lisbeth nyugi, csak beszélni akarnak nem terrorizálni. És figyelünk mindenre. Szóval ne aggódj.
Ahogy összegyűlik, a csoport és még megüti a fülem egy mondat töredék, de sajnos haladni kell tovább így lemaradok a lényegről. Egy nagyobb csoport fél órát lébecolok, mire behívnak. Az őr pár érdekes dolgot közöl, amik lássuk be köszönő viszonyban sincsenek a valósággal.
-Nem zavartak meg semmi fontosat, viszont gyanítom, önöknek az lehet. Gyilkosság? Milyen sebet, ha szabad kérdeznem. Függőlegesek azok a pontok vagy merőlegesek azok a sebek?- nesze neked okoska felsóhajtok a válaszánál- Na Lisbeth ezt kérdeztem tegnap este erre puff ide esik egy. Selejtes káosz hívőknek ehhez nincs, köze ők levágják a fejet és feláldozzák az istenüknek minden holdfogyatkozásnál. Plusz ők nem használnak vérmágiát csak emberáldozatot. És mostanában nem hiszem, hogy lett volna tűzeset. Ugye? Egy kérdés az a szó hogy vámpír mond valamit? Remélem, hogy igen, szóval szeretném megnézni azt a holtestet. És pár dolgot változtatni a testén, mihamarabb ha lehet. Szívébe egy erős karót és a fejét elválasztani a testétől. Na, ekkor lennék én nyugodt a hulla miatt. Nem szeretném, ha felkelne és gyilkolni kezdene
Az a kerge duó ugyan tényleg a vérről énekelt egy bűn rossz dalt, de nem hinném, hogy közük lenne a dologhoz. Kicsit sem tűntek olyannak csak csöppet furák voltak. És bosszantóak.

Hiába nyugtatgat Robert, ez nekem akkor sem tetszik és igyekszem mindenre felkészülni, és még Izulda-t sem hagyom a fogadóban, mert talán hamarabb kell mennünk, mint tervezzük.
Az Őrsön már ott van a tegnapi egyik énekes, a férfi és láthatóan őt is kikérdezik, már amennyit elcsípek a mondókájából, bár annak nem sok értelme van.
A tiszt udvarias és úgy néz ki, csak egy gyilkosság után nyomoz, ami érdekes sebbel járt.
Egy hangyányit megnyugszom, de máskor is kezdődött már így egy kihallgatás, nem bízom el magam.
Mindenesetre Robert úgy beszél, mintha tudná, hogy ki vagy mi követte el a gyilkosságot, sőt, mintha tegnap is ezekről a ....vampokról vagy vámpírokról kérdezett volna.
Én simán el tudtam képzelni a párosról, hogy ők tették, de nem fogok együttműködni ebben a katonákkal az tuti.
-Ahogy ő mondja. - bólintok rá a mágus szavaira, elvégre ő tudja mit akar ebből kihozni.

/Robert és Lisbeth/


Az egykori jósnőnek valószínűleg a férje miatt vannak rossz érzései a katonasággal kapcsolatban. Vagy ki tudja? Egykor velük ment és nem csak gyógyított, de a harcban is segített. Igen szép zsoldot kaptak ketten együtt, amit egy otthon ülő háziasszony megirigyelhetett egy magasabb beosztású férj mellett is.
-Mennyire ismeri Yvorl követőit? Úgy látom, nagy szakértő a témában. Beszélne nekem róluk kicsit?
* A tiszt láthatóan szeretne megtudni minél többet abból a tudásból, amivel Robert rendelkezik.
-Később lemegyünk a holttesthez, amikor már a nagyobb tumultus végzett vele.

Robert

Az katona tényleg kiakaszt.
-Miért is foglalkoznánk egy degenerált vallással aminek van e világi megfelelője. Yvorl hívők, már az igaziak javarészt mondhatni sorozat gyilkosok szociopata bunkók. Az egyetlen ami élteti őket az Yvorl és csatlósai a szládok tisztelete. És nekik áldoznak fel normál esetben erős embereket, az mindegy hogy fizikailag vagy harcban akár mágiában. A lényeg hogy kiemelkedő legyen. Én eddig 4x szerepeltem a papjainak a kivégzési listáján, de sikerült lelépnem még úgy is hogy Yvorl haltestű szládja jelen volt Sheenka egy elég erős mocsok, de e világon szerintem senki nem képes megidézni őt. Így a helyi káosz papok egy rakás szerencsétlenség mint Amhet papjai. Bár Yvorl legalább létezik de ez az Amhet sehol nincs, a szent könyvük rosszabb mint Yvorlé pedig abban aztán van vérengzés. Szóval a két vallás egy és ugyan az csak más isten nevében. Viszont engem az a hulla jobban érdekelne díjaznám ha elpusztíthatnám a testet nem szeretnék egy vérivó elpusztíthatatlan hulla után rohangászni az én megmondtam szöveggel.

/Lobelt/


A katona arcán enyhe zavar jelenik meg, ahogy összefűzöl számára távolinak tűnő témákat. És nehéz követnie, ez jól látszik rajta.
-Ahmestnek ehhez a halálesethez és a vámpírokhoz mi köze?
És miféle Sheenka? Miféle káosz papok? És mi a kapcsolat Yvorl és Ahmest vallása között?
* Elhallgatott, jelezve, hogy ennyi kérdés megválaszolásától is mér a fonal újbóli felvételét reméli.

Robert


A katona hülyét kapott ez jól látszik, de ez legyen az ő baja. Elmagyarázom neki dedós nyelven ha másképp nem megy.
-Az első kérdésedre a válasz az ami a Yvorl hívőknek, semmi. De ugye te kezdted a dolgot a yvorlitákra kenni. Szomorú de egyik vallásnak sincs köze hozzá se yvorlitáknak se asmeth vér kultistáinak. És te kérdeztél a yvorl vallásról és a dolgaikról, szóval vállald a felelősséget. A kapcsolat a két vallás közt? Az ember áldozás, ez a kapocs köztük. Viszont engem a hamarosan feltámadó hulla jobban izgat mint ez a mocskoljuk be valamelyik vallás tagjait műsor. Ha nincs több kérdés megnézném a hullát és rövidre zárnám a feltámadását. Az egyetlen aki ezen a síkon tiszta tudattal, vérivás nélkül feltámadtathat az én vagyok. Semmiféle vámpírt nem engedek itt kóricálni. Van több gondom mint nyamvadt vérivók miatt streszelni. Így kiirtom őket a francba. Szóval meg mutatja a hullát hogy takaríthassak vagy várjam meg míg feltámad? És aztán öljem meg? Mindegy is Lisbeth készülj ma kicsit mókásabb bombákat gyártunk az eddig füst és villanók helyett.
Ha megmutatja a hullát jó, ha nem az is okés akkor megyűnk vásárolni sok szép és jó kelléket a vadászathoz. Azután meg munkához látunk. Nem érdekel a város de egy vámpír bosszantó egy egyed. Így kiírtom.Lisbethel rengeteg hosszabb égésű fénybombákat és nafta bombákat készítünk.
-Mielött elfelejtem, ha bárki idegennel találkoztok este sötétedés után, ne nézzetek a szemébe mert megbűvölhet titeket. Izulda adok neked egy kis ékszert, ami kicsit vámpír biztos. Ha el kezd izzani akkor élőholt fickó van a közelben.-nos mielőtt kérdeznétek nincs vámpír detektor de élőholtakat képesek vagyunk jelezni, még egy pont a nekromanciának.-Ti meg adjátok ide a fegyvereiteket lecseréljük masszívakra és kicsit mágikusokra. Jania te is mert a sima ostor ellenük kevés. Este vadászunk.

//Lisbeth//


Megvallom őszintén még nekem is jól jött a magyarázat, amit Robert a tiszt értetlenkedésére adott, mert ilyen tisztán még sosem láthattam át, hogy melyik vallás mit akar egyáltalán. Sosem voltam igazán egyik híve sem, én a magam feje és hite után mentem és talán a tolvajok és szélhámosok istenét részesítettem volna előnyben, ha tudom épp aktuálisan ki az.
Az összerakott darabokból kezdem azt is összerakni, hogy miféle teremtmények is lehetnek ezek a vámpírok, aki a vérét veszik másoknak és……azok, akik így halnak meg…..feltámadnak?
Robert láthatóan és halhatóan nem szívelte őket és, ahogy elképzeltem a dolgot, nekem sem voltak túl szimpatikus alakok, így, amikor emlegetésre kerültem, mint leendő bombagyáros, csak bólintottam.
Különben is újabb recepteket megtanulni, mindig jól jön.
Érdekes ellentét, hogy miközben gyógyítói munkát végzek, olyan fegyverek gyártásában lelem örömömet, amivel bántani, fájdalmat okozni lehet másoknak, de a védelmemre legyen mondva, én eddig ezeket csak akkor használtam, ha veszélyben voltam, vagy valakit meg kellett védeni.
A mágus tanácsaira feszülten nézek a kicsi lányomra, de örülök, hogy Robert szinte elsőként gondolt rá, ránk.
- Ha ennyire veszélyesek, akkor mielőbb nyírjuk ki őket. – bólintok határozottan.

/Lis és Robert/


A tiszt arcán egy unatkozó grimasz jelenik meg, mikor azt firtatod, ki terelte elsőként a témát a kapuk előtt felakasztottakra. Nem az oviban vagyunk. Hát nem mindegy az neki, hogy ki tette elsőnek?
-Még biztos vagyok benne, hogy lesz kérdés, de ha ennyire izgul a hulla miatt, akkor jobb lesz odalent folytatnunk, talán.
* A hűvös alagsor dohos szagú folyosóján felteszi a következő kérdést, mielőtt benyitna egy ablakkal ellátott ajtón.
-Kérdeztem már, hogy látták-e az áldozatot a vádlott nővel, a Vérkirálynővel? Többen azt vallották, hogy szemük előtt mentek fel szobára az éjszaka során.
* Belépve a boncterembe egy őrült kinézetű fazon hajol a beteghordó ágyon heverő ipse felé. Ő volt az, aki vörös pezsgővel kínálta meg az énekesnőt.


Épp a nyakát nézi nagyítón keresztül, amikor hirtelen az előtte fekvő megragadja két kézzel a fejét az artériákat átharapva nagy kortyokat kezd inni a véréből.
-Tényleg feltámadt! -mondja megdöbbenve a tiszt- Akkor ezzel bebizonyosodott, hogy a bárd ez a fajta szörnyeteg?

Robert

A tiszt majdnem ásított, de csak grimaszra telt kérdésemre. Majd tovább bombázott volna kérdezösködésével.
-Ebben szinte biztos voltam... És nem izgulok, előre boritékolom az eseményeket. Végre megnézhetem...
Szívem szerint a fejét párszor a talajba verném, de tudom hogy minden városőr ekkora bunkó.
-Nem rémlik, bár előfordulhat a dolog. Az hogy kivel ment szobára nem titkolta. De az is tény hogy egy vámpír nem ekkora balek.
Belépve igazából, pont az vár amit az ember elkerűlne. Egy hülye gyógyító játszik a hullával. Pár pillanattal később a szerepek felcserélődtek. Na mit mondtam? Naná hogy meglepődött a katona. Két dolgot reagáltam igazából hármat. Kézzel varázslásba kezdtem, egy jól fésűlt villámmal tervezem megcsapni a piást.
-Lisbeth vidd a lányod biztonságba. Ti meg huzzatok az utamból
Egy jólfésűlt villámcsóvával tervezem eltalálni és mivel eszik ez nem lesz nehéz, nem szabad ki engedni.
-Jania srácok óvatosan épp evett ilyenkor jóval erősebbek és ez az első evése meg kell állítani nem juthat ki innen élve.
Majd ha még mozog vagy kómázik egy napsugár erőségű fénycsóvát kap a pofályába. Maje a földhöz szegezzük a hullát.