-Nem számítunk már szövetségesre. Sokszor kezdődik úgy, hogy legyünk barátok és segítsük egymást. Utána megvádolnak minket. Majd ha nem teljesítünk plusz dolgokat, akkor pedig az életünkkel fenyegetnek.
*Ha Wora jobban firtatja, hamar kiderülhet, hogy lopással vádolják meg őket és az a plusz dolog az általuk nem tudott tárgyak hollétének megkeresése. De ha nem megy bele a vitába, akkor ezeket a részeket inkább kikerülné a kis beszélgetőpartnere.
-De ha tudunk és adsz nekünk csillogó tárgyakat, akkor segíthetünk. Ám ehhez bíznod kell bennünk! De gondolom neked pár csillogó kacat nem olyan nagy érték, hogy ne tedd fel a bizalomra, ha már úgy is kérni akarsz értük cserébe valamit.
*Úgy tűnik üzletet köthetnek anyagi haszonért cserébe. És ez nem is feltétlenül fenntarthatatlan hosszú távon, hiszen biztosan jó hasznát vennék az erre tévedő kémek is, ha egy-két ezüstért leadhatják a legnehezebb küldetéseiket is sokszor.

Karakter jelenlegi kinézete

- Kedves Kobold, persze máris adok valamilyen neked való dolgot.

Ha van nálam valamilyen ékszer vagy csecsebecse, akkor azt nekik adom. Ha nincs, akkor valamilyen fegyvert, egy kisebb tört esetleg.
A varázsfőzeteket nem adhatom nekik, még szükségem van rájuk.

Ha megkapták amit akartak, rákérdezek.

- Nos?

Nézek rájuk mosolyogva, már amennyire telik tőlem...

A kobold örömmel fogadja el a legkisebb csillogó csecse-becsét és igen készséges is lesz utána.
-Nos, halljam! Mire van szükséged? Vagy mire vagy kíváncsi? Sok mindent hallunk, amit nem is sejtenek a város nagyobb lakói.
Ahogy már jóval azelőtt tudtunk a harcokról, hogy elkezdődtek volna. Ne várj tőlünk túl sokat! Nem ismerjük a szokásaikat, de hallottuk a készülődést és hogy titeket, hegyesfülűeket vártak csak. Nem tudom, mikor és hogy érkeztetek és miért.
De számunkra nem is sokat számított. Veletek vagy nélkülünk mi úgy is itt maradunk.
*Worának újak lehetnek ezek az információk. Capitalban nem csak arról nem terjedtek hírek, hogy ebben a városban az elfeket várják a harcok kirobbanásához, de túl jelentős harcokról sem számolt be senki. Amit néhány hadvezér és kém tud, hogy voltak az inkvizítor ellen kisebb utcai felkelések. Ám nem tulajdonított senki túl nagy jelentőséget a beszámolók alapján nekik.

Karakter jelenlegi kinézete

- Mire lenne szükségem? Nos tudod, mielőtt idejöttetek ez a ház az egy igen fontos emberé volt. Ennek az embernek a tervei igen sötétek voltak. Érdekelne, hogy tudtok-e valamit erről a fickóról, illetve, nem-e találtatok valamit ami a tűzvészből megmaradt?

Miközben a kobolddal beszéllek, a hamut vizslatom, nem-e tűnik fel nekem is valami. Ki tudja, mi lehet egy nyom. De persze a legfontosabbak mégiscsak a kis kobold emlékei lesznek...

A kobold a tőled kapott fülbevalót forgatja és kapzsin csillog a szeme. És látszik rajta, hogy tudja a dolgokat, amikre kíváncsi vagy.
-Ismertük azt az alakot. Régen ő volt az úr az egész városban. Nagyon féltek tőle.
De jött az inkvizítor és el akarta kapni. Nagyon akarta. De a harcosai sosem találták a nyomaikat. Mert elszaladt a városból. Állítólag a közeli erdőben bujkált. De senki sem tudja, mi történt vele.
Az emberek féltek tőle, ahogy az inkvizítortól is. Várták mikor kapja el és megy vissza újra a saját dolgára. Ám az idő csak telt és egyre dühösebbek lettek, amiért az inkvizítor elszegényíti őket. Ezért találták ki, hogy forradalmat csinálnak és lekergetik.
De nem is ez érdekel téged. Azt szeretnéd tudni, hogy maradt-e utána valami? Igen, pár apróság megmaradt. De az a mienk. Megmutatjuk, de ha akarod, akkor meg kell venned. Nagyon szeretjük azokat a tárgyakat. Szépen csillognak.
*Ezzel egy kölyök kobold előhoz egy démon megidézésére való kegytárgyak néhány elemét. Az idéző körhöz több kell, de te mester mágusként akár nélkülük is szólítani tudod akár egy darabbal is. De sajnos az árra térve nem meggyőzhetőek, csak közel annyi fénylő holmival, ami nálad van gyűrű, fülbevaló és pár rézgaras kivételével az ezüst és arany pénzérmék.
Vagyis ha egyet meg akarsz tőlük vásárolni, akkor a varázsitalok kivételével minden értékedet fel kell áldoznod. Félve ugyan, de egyenként megszemlélheted az üzlet előtt az ereklyéket.

Karakter jelenlegi kinézete

A lény beszédbe kezd. A hangulat továbbra is kormos, de az érdeklődésem lendületlen. A fickó beszámol egy inkvizítorról, akitől félt a nép. A ház előző gazdája az erdőbe menekült?..Hmm lehet ma erdőt is látogatni fogok? És szerencsémre tárgyak is maradtak.
Mikor a kis kobold előjön a holmival, nem hiszek a szememnek. Démoni kegytárgyak, fantasztikus, így talán meg is idézhetném vele az egyik démont.

- Kobold, add oda az egyik tárgyat azok közül. Ígérem vissza fogom adni, hova is futhatnék vele előletek?

Ha odaadja a kobold akkor nem késlekedek és megpróbálom megidézni a démont, amihez persze nagy koncentráció kell.

Persze, ha a koboldok nem adják oda, akkor meg kell vásárolnom, de túl értékes ahhoz, hogy rágódjak az anyagiakon. Ha van nálam pénzérme odaadom, ha nincs akkor az összes csecsebecsémet. A varázsitalok túl értékesek...
Akárhogy is legyen, a démont előttük fogom megidézni, ide úgysem jönne be senki. A koboldok meg annak mondják el akinek akarják, úgysem tudják ki vagyok.

Wora megtalálta a lehetőséget az ajánlat szavai között. Valóban felajánlották neki a megmutatást és nincs ellenükre, hogy kézbe vegye. És tökéletes helynek tűnik a démon megidézése.
A koboldok nem akarják senkinek elmondani, csak visszahúzódnak az árnyas repedések közé és onnan szemlélik ijedten, hogy mi történik. És hamarosan világossá válik a nő számára, hogy mi történhetett itt. Azt is, amikor az ezüst tárgy tömör anyagából mágikus füst csap fel és lassan testet ölt.
Vékony, magas, férfi alak jól látható, akár kézzel is kitapintható. És teljesen démoni. Ám nem morcos a kedve, amiben elkapták.
-Miért akartál beszélni velem, asszonyszemély?
*Ha elmondja mit akar megtudni, akkor bizony fájdalmas sebet tép fel a gonosz teremtmény lelkében. Al-Sziszi igen befolyásos ház örököse lehetett volna. És ő a család mentora, szövetségese mind a mai napig. Sokat foglalkozott a fiúval, de rossz tanítványnak bizonyult. És még nem is első sorban mágiában, noha az sem volt kiemelkedő. De minden másról beszélni falra hányt borsó volt.
Egy darabig még uralni tudta kitöréseit és makacs ellenkezését. Szilárd alapot próbált építeni, amit a kölyök sokszor így is megingatott, de fellökni úgy tűnt nem sikerül neki. A feladata a kémeknél az oktatás. Speciálisan az érzelmeit kezelni rosszul tudó vagy fajánál is sokkal gyilkosabb természetű spion növendékeket irányították hozzá fejvadászok kiképzésére.
Nem mondhatni még így sem sikertörténetnek az esetet. A lehetőséget kihasználva arra nevelte őket, hogy erdei elfek renegát elit katonáinak kiadva magukat helyi bűnbandát alapítsanak Délosban és a többi -java részt emberi- alvilági csoportokkal utcai harcot vívva lassan átvenni az irányítást a kikötőváros felett.
Sokáig látványos eredményeket ért el és Capital sem csinált túl nagy problémát abból, hogy egyre több hírszerző növendéket kell küldeni az elvesztett fejvadászok helyére. A jelentések, melyeket Wora is olvashatott olykor, meggyőzték az otthoniakat, hogy elég ember halt meg honfitársaik kiontott vére miatt, hogy a becsületük megmaradt és megtorlás kielégítő.
Ám Al-Sziszi kapitány telhetetlen volt. A tanítója, a démon határozott ellenjavallása sem volt elég ahhoz, letegyen egy újabb őrült és nagyravágyó tervéről. Evilági katonái megfogyatkozása után kérlelte őt, hogy pokoli szolgákat adjon segítségül a meggyengült újabb rivális zsiványhorda teljes szétzúzására.
El tudja képzelni Wora mi lett ebből? Arról nem is beszélve, hogy a megfélemlített bűnöző lakosok közül, kiket sikerült az itt székelő csapatnak hamiskártyásokat és tolvajokat adófizetőnek és hasznos segítőnek beszervezni Zevadar számára, úgy döntött lelkeket ajándékoz oda áldozatul ennek a démonnak, hogy megnyerje kegyét és ellenállását elhalkítsa.
Igen! Pontosan. Az inkvizítor a fővárosból azért jött ide, mert démonok támadtak éjszakánként és ez legkevésbé sem tűnik egyszerű maffia leszámolásnak. És neki pedig nem kellett több év, hogy rájöjjön, erdei elfek sötét mágiával támadnak és sötét a lelkük. Mintha csak éjtündék lennének, kik elváltoztatták külsejüket.

Egy valamit nem tud a démon és Wora sem sejt. Ám az árnyékos zugból figyelő kobold ekkor kiegészíti a történetet. A sötét elfek elhagyták a várost és előbb a közeli erdőben bujkáltak. Ám az inkvizítor nem csak a közös ellenséget üldözte. A meggyengült bűnbandák és rettegő lakosok egy darabig örültek a fordulatnak. Ám a vénember a bűn minden formáját kutatta és pusztította. El akarta törölni a városőrök között a korrupciót, el akarta tüntetni az utcákról a törvényszegést. És a város lakossága mégis egyre szegényebb lett, eltűntek a csillogó és értékes arany, ezüst vagy drágakő tárgyaik. És az inkvizíciót okolták.
Lázadást szerveztek, melyet a sötét elfek vezetésével akartak végre hajtani. Elterjedt a nézet az egykori szajhák, megvásárolt katonák, ügyes kezű zsebmetszők között, az emberi társadalom romokra van ítélve. Egyedül a kegyetlen északi nép képes valami féle rendet és fejlődést rájuk kényszeríteni.

Ám az elhárító évek alatt erről mit sem hallott. Egy éve már legalább, hogy szinte semmi hírük nincs Délosról, ami néha jön, az is mind nagyon bizonytalan és homályos. Al-Sziszit megölte az erdőben Uráldur leánya és apja és Capital támogatásával új kiképzőt, Vidkunt tette a helyére. Ő pedig az erős self üldözés hatására jobbnak látta áttenni székhelyét egy csendesebb városba és ott folytatni a fiatalok kinevelését sokkal kevésbé látványos módon.
A démon és a kobold beszámolója alapján nem csak a jelenlegi helyzet, de annak okai is világosak. Wora remek módszerekkel és viszonylag olcsón megúszva értette meg, miért megosztott manapság Délos. A forradalmat kirobbantó bűnszervezet és a városőrök harca holtpontra jutott. Egyszerre vannak jelen mindketten. Az egyik kényszerűen letett róla, hogy Zevadar hatalmát elfogadva a selfek irányítsanak. Mára már kiábrándultak és többségében a független városállam és önigazgatás eszméje fogant meg soraikban. Őket támogatja ebben a törekvésben a városi tanács és a polgármester.
Másik oldalon még mindig jelen vannak az Astelath-hoz hű katonák és a király törvényei szerint igazgatják egy ugyan azon települést. És hogyan? Külső szemmel nézve elég kaotikusan. Ám az itt lakók szemei képesek látni a legkisebb jelét is a homokba rajzol vonalaknak. A nyomornegyedek mélyéről terjeszkedni akaró Sokszögi Szövetségnek, mely idő közben -érkezéskor Wora által is látott- hivatalos zászlaja lett a városnak. A kaszárnyából polipként szétterülő központi hatalom. Sajátos módszerrel érvényesítik saját törvényeiket.
Az uralkodó? Szívesen beavatkozna, ám maguk a városőrök is lebeszélnék. Törékeny a béke és ha erősítés híre érkezne, a banditák megpróbálnák lerohanni őket és hamarabb döntésre vinni a dolgot, mint sem elérnék a városkaput. Mindkét fél érdeke, hogy ne történjen újra semmi.

Ám a most vörös hajú nő nem ezért jött. A kémhálózatuk feje ellen akarna okot és bizonyítékot szerezni, hogy hibát vétett és Zevadar érdekei súlyosan sérültek, alkalmatlansága miatt pedig jövőben is várhatóak botlások. Al-Sziszi kapitány már nem fog feltámadni, hogy felelősségre vonhassák hibáiért.

//köszi //


Karakter jelenlegi kinézete


Az idézés sikerül és a kis koboldok sem tiltakoznak ellene.
Meghajolok az entitás előtt és kezdem:

- Üdvözlöm!

Sok információt tudok meg, mikor elmondom mit szeretnék. A múlt lángjai mardossák az emlékezetem. Szinte mintha magam előtt látnám a történteket. A saját tudásom és az itt elhangzó tények keverednek.  A kimerítő utazás után a lény szemébe nézek.  Ami a leginkább megfog az a düh. Érzem rajta, hogy annyi terve volt még, de megfosztották tőle. Sajnálatot nem érzek iránta, csupán értem mit érezhet. A koboldnak és a szellemnek is megköszönöm a beszámolóját.

- Segíthetek esetleg valamiben Önnek?

Kérdezem meg a szokásos kérdést, de a válasz nyilvánvaló. Miben is segíthetnék egy halottnak. Visszahozni az életbe még én sem tudom...de ki tudja...
Az utamat úgy tűnik, hogy az erdőben kell majd folytatnom. Hiszen ott történt az eset. Hátha valami másra is akadok ott.

Wora az erdőbe megy tovább keresni. De az idő itt gyorsabban telik. Minden tekintetben. A nyomokat már rég eltüntette a természet. Egy erdei még biztos sok hasznos dolgot ki megtudna a fáktól és a talajból.
Sajnos amennyire jól haladt a kocsma romjainál a sötét elf, annyira hiábavalósággá vált a napja idekint. A fajtársai már egy másik városba költöztek és ott szervezik magukat újjá. Az emberek selfvadászai sem járnak már az erdőbe, hogy a nyomaik után kutassanak. És általában senki sem használja ezt a helyet.
Keserü tapasztalata, hogy vagy a városban próbál még kapcsolatba lépni az újra hatalomra törő bűnbandákkal vagy a hatalmat védő városőrökkel vagy a városi tanács valamelyik tagjával, esetleg átlag emberek közé vegyülve beszélgetni velük... Vagy kutakodik még az emberek között vagy felkeresheti Dombas városában a hírszerzőket.
Persze mást is kitalálhat.

//köszi //


Karakter jelenlegi kinézete

A gusztustalan erdő, ugye itt az emberek világában még így néz ki. Az erdei elfek itt orgiáznak az állatokkal és a növényekkel. Undorító. Nem csoda, ha nem jutok semmire, mindent felemészt a zöldség.
Az emberek tudatára lesz szükségem, ők bizonyára emlékeznek valamire. Ha közöttük sem sikerül semmit kideríteni, jönnek a bűnbandák. Valahol csak sikerül egy nyomra találni. Sohasem adom fel, bár most reménytelennek tűnik a dolog, ki tudja mit tudhatok még meg. Irány az információk háza, egy kocsma vagy inkább egy piac? Hmm....fogós kérdés. Elindulok és meglátjuk melyik jön előbb szembe.

A kocsma minden képen jó hely és a hátán felálló szőrből érezheti Wora a különleges megérzéseinek segítségével, hogy akik a város új jelét viselik nyíltan a ruháikon, azok nem látnák szívesen egy italra sem. Ám a törzsközönségben van még választék természetesen egy ilyen helyen. Szintén a megérzéseire hagyatkozva kiszúr egy sarokba húzódó hat fős társaságot.
Az egyikük kimondottan ráizgul a mágusra és még helyet is cserél társával, hogy közelebb üljön hozzád. És a beszélgetést elkezded te irányítani. Kis időbe kerül, nem akarsz ajtóstul rontani a házba gondolom, de megtudod azt, hogy a Sokszögi Szövetség a város kulcsa manapság, akár mennyire is gyanakvón néznek rád az emberei, mint tündére. Friss hír, hogy nem túl becsületes szakmát űzve ők úgy látják, hogy kezd feléledni az általuk összefogott bűnbandák és a városőrök között a régi kapcsolat. Aki az ő védelmük alatt áll, az egyre nyíltabban lophat és a strázsák még az előkelő negyedekben is gyakran szemet hunynak felette.
Ám amikor Sziszit esetleg felhozod, hogy mi is volt ez a múltban, nagyon megoszló véleményt hallasz. Az asztal mellett ketten elképzelni tudnának egy zevadari fennhatóságot, míg hárman inkább az önálló városállamban hisznek jelenleg. És egy bizonytalan is akad.
Könnyen felmerülhet a gondolat benned, hogy ha még mindig van esély a város megszerzésére talán vér nélkül is, akkor a kémfőnök nagy hibát követett el jelenleg is. Egy népes kikötőváros, ahol a múltban külön szervezkedtek az éjtündék hatalmáért az emberek és akik még mindig bizonytalanok államuk és lehetőségeikben, az igen fontos a harcok tervezése szempontjából. Már csak bizonyítékot vagy tanút kellene vinni hozzá a fővárosba...

Karakter jelenlegi kinézete

Amikor beléptem a kocsmába egy csomó ellenséges alakot látok. Nem csak a különleges megérzésem diktálja,de én is látom, hogy akik a város új szimbólumát hordozzák nem fognak szóba állni velem, egy tündével. Ha tudnák, hogy nem is erdei vagyok...hihi.
Egy vidámabb csapatot látok meg az egyik sarokban akikhez odaverődök. Velük szóba elegyedek, nem túl sok új infót szerzek, csak a szokásos meggyőződéseim erdősödnek meg.
Sziszi hallatán mindenki mást mond.
Ekkor elhangzik a mondat, ami mindent megváltoztat. Egy egészen új nézőpont kerül az előtérbe. A kémfőnök egy új hibát vét. Vajon honnan szerezzek bizonyítékot? Cipeljek valakit magammal?
Hmm...vajon ezen szerencsétlenek közűl valaki szívesen színt vallana a fővárosban? Az a kettő aki a zevadari fennhatóságot el tuná képzelni. Egy mondvacsinált indokkal félrehívom őket és rákérdezek, vesztenivalóm nem sok. Vajon elég lesz ez? Kellene valamilyen bizonyíték is..

A kocsmában félre hivatva őket könnyen ráveszi, hogy vele menjen. Akár csapdát is állíthat az álmodozó férfiaknak. De ha kedvesen fogalmazza meg nekik, milyen nagyszerű dologért kellene Zevadarba utazniuk, kellően bolondok... akarom mondani idealisták ahhoz, hogy önként menjenek.
A legtöbb sötét elfet viszont nem győzné meg két Wora magával vitt ellenség szava. Egy olyan világban, ahol egymásnak is hazudnak, minden percben gyanakodnának arra, hogy csak betanította nekik, hogy mit mondjanak. Nehéz elhinni, hogy minden féle sötét ármány és megtévesztés nélkül kialakulna ebben a fajban az elgondolás, hogy a selfek kormányzása alatt jobb lenne. Ők csak az éjtünde faj győzelmeiről értesültek a satnya népség felett. És rengeteg beszámolóról, hogy a kémek lelepleződésekor nem hagyták őket futni. Fanatikusan mennek és levadásszák a magányos selfet. Egyesek rátermettebbek voltak a többieknél és megszöknek még így is üldözőik elől. Másokat az első fára felakasztottak.
Egyetlen vezető van, akinek bogarat ültethetne a fülébe ezzel. Uráldur szíve mélyén igen is hisz a két faj békés egymás mellett élésében. És ha ő elé vezeti a tanúit a nő, akkor Capitoltól alig fél napi járásnyira egy mintagazdaságban valóra is válhat az álmuk. Dante-vasbánya mély és sötét tárnái, ahová az első mondatok után elvezetné a lelkes fiatalokat, az álom tökéletes megvalósulásának látszik. Hiszen sötét elfek vezetik és amíg dolgoznak, addig békében élhetnek ott az idegen népek elrabolt tagjai is.
Ám a vén elfet már ismeri Wora. Nem hagyná teljesen figyelmen kívül. És elkezdene információkat gyűjteni és katonai hadműveleteket tervezni. Ki tudja mit szül meg egy kiismerhetetlen hadvezér elméje? Ám minden képen első lépésként megbizonyosodik a lehetőségek valódi tartalmáról. És...

És akkor az elhárító tiszt előtt széles, tág folyosó nyílik a legendás kém és kémelhárító szervezet székébe. Bebizonyíthatná, hogy kellően rátermett és éles szemű a szakmában, míg a jelenlegi széktulajdonos olyan dolgokat nem látott meg, amik egy itteni hadjáratot sikerre vihetnének és nem kellene fegyvereseket vesztegetni a védekezők elpusztítására. Belső viszályuk elpusztítaná az ellenállás jelentős részét.

Ám ha a lány inkább kézzel fogható bizonyítékot akar szerezni, akkor azt nem egy késdobálóban kell keresnie. Biztos papírra vetették a történteket. De a kérdés hogy hol? És hogyan szerezze meg? Rajta áll, hogy a lelkes tanúktól feltesz-e erre vonatkozó kérdést.


/Bocsi, erre valószínűleg megint nem lehet olyan hosszan válaszolni, de az első első lehetőséget választva köszönöm a játékot és folytatás Zevadarban. Második választás esetén pedig írom tovább a kaland részleteit./

Karakter jelenlegi kinézete

Uráldur nagyúr ismer, neki elég lenne a szavam, tudja, hogy nem ejteném át. Ám ugyanakkor nem szeretek felületes munkát végezni. Miután meggyőzöm a kocsmabelieket a tanúságtételről, kissé elgondolkodom. Vajon, ennyi elég lenne?
Egy papírra sok mindent írhat az ember, nem sok bizonyító ereje van, hiszen így is úgy is utána fog járni a nagyúr az igazságnak. Igen, azt hiszem elég lesz ezen botor emberek szava. Ha nem, még mindig visszatérhetek egy papírkáért.
Nos, megfigyeléseim hatását remélem értékelni fogják. A koboldok általi szövetségről nem mondtam le, úgy hiszem elég jó szövetségeseink, informátoraink lehetnének...
Irány Zevadar...

Uráldur a bányába küldi a foglyot, ahogy várható volt. Látványosan védi meg "az ellenség vádaskodásaitól" a kémfőnököt. És az elkövetkezendő másfél hónapban a csillaga csak tovább emelkedik.

-Bejöhetek, szép hölgy? -lép be kopogtatás után ajtódon- Egyre aggasztóbb, hogy egy hete már eltűnt a kémfőnökünk. Ráadásul király nélkül nem is tud senki kinevezni helyére senkit.
Beszéltem az összes hadvezérrel. A hadsereg rád bízná a neki szükséges dolgok kikémlelését és érzékeny titkaink gondos védelmét, ha elvállalod. Aki megszerezte egy démon bizalmát, az már ilyenre rossz választás nem lehet.
*A testőröket odébb hagyta, hogy a nő ne láthassa őket még a benyitáskor sem. Jobb az ilyen személyes dolgot ketten megbeszélni.


/Köszönöm a játékot!/

/Glat/


Sok hajó fut be ezen a napon Délos kikötőjébe. A dokkoknál rengeteg ember sürgölődik, a legtöbbről az árut rakodják ki a legénységgel. Ám nem csak új cikkek érkeztek, néhányról nem munkás kezek szállnak le, hanem utasok.
Az ifjú elfünk hajója pedig mind a kettőben érintett. Három kereskedővel utazott eddig, akik sok időt töltöttek a kabinjukban, de ha kereste a társaságukat, volt bőven ideje megismerkedni velük. És ők sem érkeztek üres kézzel, így rögtön neki láttak felfogadni pár fogdmeget.
Közvetlenül a dokkok és a város kicsiny dombra épült falai között egy piactér van. Délosban a lakosok nem fárasztották magukat, hogy messzire vigyék a vásárt. Majd viszik a szekérrel jött kereskedők úgy is épp elég messze a szárazföld belsejében! De ha egy kalmár tengeren érkezett, annak ez az alacsonyan fekvő terület épp megfelelő.
Általában. Igen szokatlanul magas dagállyal érkezett a bárkád, ezért az egész tér a város dombjáig vízben áll. Jobbra egy fogadót látsz a parton homokzsákokkal körülvéve. Szemben a városkapu nyitva van, két őrrel a bejáratánál. A falakon hatszöget ábrázoló zászlók lobognak, ám a katonák ruháján abszolút még hasonló sincs. Teljesen más címer.
Te döntesz, hogy a "belváros" felé mész vagy a tavernába? Esetleg még a hajón szeretnél maradni egy kicsit?

/Megérkezés/

A kontinenseken átívelő, hosszú út alatt Glatime igyekezett megismerkedni útitársaival. Bár a három kereskedő sok időt töltött a kabinjában, ennyi idő alatt bőven volt alkalmuk. A lány kérdezgette őket, beszélgettek, és ha volt köztük, akit nagy mesélőkedvvel áldott meg a sors, úgy bizony Glatimével hamar egymásra találhattak. A leányzó pedig minél többet igyekezett megtudni a számára teljesen ismeretlen világról, ahová tartottak.
Ám ha a kereskedőktől nem is, néhány matróztól bizonyára hallhatott a kikötői kocsmákról, ahogy a jómadarak vidáman tervezgették, mi mindennel fogják kimosni a tengeri levegő sós ízét a szájukból. No és persze ott vannak a csetepaték... Hallott eleget a kikötői tavernákról ahhoz, hogy tartson tőlük. De még nem indul meg a város felé. Megkeresi valamelyik kereskedőt - ha van, akivel szorosabb barátságot kötött, akkor természetesen őt - és ha megtalálja, felajánlja segítségét a kirakodásnál. Egy kereskedőhajón, ami bizonyára nem csak vitt, hanem hozott is terményeket, hogy az út gazdaságos legyen, tudja jól, elkél minden szorgos kéz. Még ha az övé nem is bír el méretes ládákat és hatalmas súlyokat.

/Glat, Megérkezés/


Egy kereskedő akadt, aki magáról nem szívesen beszélt, de a távoli tájakról viszont igen. Kedvenc helye Lanuria és Tangeros volt. Alaposabban ismerve az ottani viszonyokat szegény kislányt lehet kirázta volna a hideg. Ám miért a rossz dolgokról mesélt volna a most épp indigót szállító kalmár?
Hofitos kreol bőrű és fekete, göndör hajú férfi volt élete derekán. És mindig nyugodt természete könnyen ragad át környezetére. Örömmel veszi jelentkezésedet és ott állsz mellette, mikor lebeszéli a kikötői raktárossal, hogy hová kéne lerakni a festékek alapanyagát.
Kedvenc városa Seherezade, ami Tangeros kontinensén található, bármit is jelentsenek ezek. Szereti a hely szabad gondolkodását "bizonyos dolgokról", melyeket elég érthetetlen módon fogalmazott meg.
Ám jelenleg távolabb vagy tőle, mint Makó Jeruzsálemtől. Így jobb a mesélőnek is a fontos dolgokra figyelni. A zsákok pakolása talán nem olyan nehéz, inkább kisebbek úgy is. Néhány felvágós rakodó kettőt is a vállára vesz belőlük.
Ha végeztek, akkor 5 aranyat ad neked, a többieknek pedig egyet. És látod az emberek arcán, hogy még az az egy is iszonyú nagy érték lehet erre felé. És megkérdezi tőled:
-Nem jössz szétnézni Délosban? Ismerek pár igen kellemes helyet.
*Ő elsőként egy szentélybe tér be jóval a város központján túl. És értetlenül néz széjjel.
-Hihetetlen, hogy nincs itt senki. Mindig szoktak lenni papok, akik nagy tudásúak.
És az új lobogót sem értem. Valami nagyon megváltozott.
*Leül az oltárkőre, úgy látszik lelkileg nagyon megviselte a felfedezés.

/Glat, Megérkezés/

Hofitos nyugodt természete Glatimére is jó hatással volt az út során. Mellette ő is kevésbé izgult. Szívesen hallgatta bármely kontinensről szóló történeteit, de leginkább azok érdekelték, melyek úticéljukról szóltak.
Nem véletlen hát, hogy végül a lány az ő csapatába állt be segíteni. Eltart egy darabig, de kis zsákok még számára is bírhatók, s bár nem veheti fel a versenyt egy férfi munkással, talán az ő segítsége is ér valamit. Végül még fizetséget is kap, amin őszintén meglepődik. Mikor felajánlotta segítségét, erre nem is gondolt, és szó sem esett róla. Ráadásul látja, hogy a többiek csupán egy aranyat kapnak. Márpedig ők jóval többet tudtak rakodni nála, tisztában van saját erejével.
- Köszönöm, de ezt nem fogadhatom el. - pislant oldalra a többiekre, és zavartan visszaad négy aranyat. - Hogy fizetséget kaptam a munkámért, azt köszönöm, de mások nem ennyit kaptak. Ráadásul ők többet is bírtak nálam. - szabadkozik, bár rajta is látszik, hogy megizzasztotta a pakolás.
- Jövök - feleli aztán a további kérdésre lelkesen, és már kapja is fel jókora cókmókját. - Igazából... Csak azt szerettem volna kérni, hogy segítsen szállást találni. - vallja be kissé félénken.
Azzal követi a férfit. Séta közben megfigyeli a várost, az embereket, az összképet. Kíváncsi, mennyire temperamentumosak, mennyire veszekednek az utcán, vagy épp mennyire mennek el szó nélkül egymás mellett, netalán sokan nagy hangon, barátsággal üdvözlik egymást? Megnézi az épületeket, a kisebb-nagyobb házakat, a köztereket. Milyen alapanyagokból építkeznek az itteniek? Kőből, fából? Mennyire rendezettek, tiszták az utcák? Vagy épp kosz és bűz fogadja? Mindez sokmindent elárul egy városról. Sokfele járt már, és számos érdekes hellyel volt dolga. Ki tudja, Délos milyen lesz?
Elsőként, talán nem is olyan messze a kaputól, egy szentélybe térnek be. A lány csak ácsorog, leveszi válláról a nehéz hátizsákot, érdeklődve néz körül. Mivel nincs viszonyítási alapja, így neki nem tűnik fel a változás a szentély korábbi állapotához képest. Körbefordul, megszemléli a díszítéseket, ha vannak, akkor az oltárra, oltár köré tett áldozatokat. Mindent, amiből valamilyen képet kaphat, vajon miféle istenséget imádnak az itteniek?
Közben a kereskedő letelepszik az oltárkőre. A lány csodálkozva billenti oldalra a fejét. Odahaza egy roppant tiszteletlenség volna, örülhetne az illető, ha eztán is beteheti a lábát a szentélybe. Ugyanakkor hallja a férfi korábbi szavait is. Mellé lép, maga mellé húzza zsákját is, de ő maga nem ül le. Nem ismeri ezt az istenséget, mégis van benne egyfajta általános tisztelet, ami visszatartja ettől.
- Ismeri az új lobogókat? - kérdi halkan. - A városban látott egyéb változást is?
Van ötlete, mi történhetett, de nem szeretné ezzel még inkább elkeseríteni a férfit. Valószínűleg amúgy is ugyanarra gondolnak.

/Glat, Megérkezés/


Már a barátja is sokat mesélt a városról a hajón, hiszen erre kérte a tünde. Ám valószínűleg meglepetés érhette ezek alapján. Előzetes hírek arról szóltak, hogy vigyáznia kell, mert kiterjedt alvilág él a városban, akik nem csak a bordélynegyedet, de a szegénynegyedet, a piacot, a kikötőt és általában mindent figyelemmel tartanak. A városőrök pedig igen gyenge próbálkozásokat tesznek ennek megakadályozásáért.
Ezzel ellentétben nincsenek tolvajok üldözése, sem kegyetlen összecsapások vitás ügyet vassal és vérrel lezárni. És a városban a Glat által keresettek közül jó részt nincs semmi. Csak kő házak, ennyiben pontos a mese, a szegények külterületét még messze elkerülték, ahol fabódék is vannak nem ritkán. Bár ott is főleg inkább sárból tapasztott egyszerű házak állnak.
De hogy mi minden nincs? Szemét az van még a jó környéken is. De sem kedves gesztusok, sem erőszak. Inkább egy alig érezhető feszültség, vihar előtti csend. És utcasarkokon hol városőrök őrködnek, hol a lobogóról ismert hatszög jelképpel a hátukon ellátott polgárok. A polgár húzós kifejezés, de hát ezt hagyjuk!
-Amikor legutoljára itt jártam, még sehol nem volt az a jel. Nem tudom mit jelenthet. A templomban a négy elemet imádó papok voltak általában, akik isteneik kegyéből irányítani is tudták a földet, a vizet, a tüzet és a levegőt.
És itt ismerkedtem meg közülük életem egyik szerelmével.

/Glat, Megérkezés/

Érzi a különös feszültséget, csöndet. Valahogy... mintha minden gesztus, élet eltűnt volna a városból. Élénkséget, nyüzsgést várt, ehelyett csak néhány, egymás számára idegennek tűnő ember lézeng az utcákon, a szentély, melyben korábban számos pap szolgált, most teljességgel üres. Már ami az embereket illeti. És ahogy körbenéz, látnia kell, vannak-e rombolásnyomok, felborogatott gyertyák, levert díszítmények, megszentségtelenített oltár.
A kereskedő szavai után hallgat egy darabig, de végül megszólal.
- Hát akkor... - kezdi bizonytalan hangon, mert hát furcsán veszi ki magát, hogy épp ő adjon tanácsot, sarkalljon cselekedetre egy meglett kereskedő férfit - ...talán kérdezzünk meg valakit... Biztosan tudnak a jelről. Nincs esetleg megbízható barátja, vagy régi cimborája itt a városban? Esetleg a hölgy, akit szeretett... - itt elhallgat, mert hát rájön, talán már nincsenek is jóban, vagy már nem itt él a nő.
- Ön itt lakik a városban? Vagy ez csak egy kikötőhely a sok közül, és majd utazik tovább? Egyáltalán, mikor indult el, mikor járt itt utoljára?
Nem igazán tud mit kezdeni a férfi tanácstalanságával. Csak toporog mellette sután és próbál olyasmiket kérdezni, amik gondolkodásra serkentik Hofitost.

/Glant, Megérkezés/


A férfi megrázza a fejét. Bár szavakkal talán többet tud ennél mondani.
-Nem itt, hanem Sendelben lakom. De ez hosszú történet. Valahogy úgy kezdődik, ahogy mondod. Egy újabb kikötő és egy újabb... Na jó, kezdjük a nyomozást az elején!
Három éve nem jártam már itt, a lányon kívül kevesekhez kerültem közel. De ha nem fordult ki magából Délos, akkor tudunk kérdezősködni. A jelet nem titkolják, elég sok őrszemen látni. Biztosan tudnak valamit mondani róluk a csehókba vagy ha nem mernek, akkor maguktól az illetékeseknél kérdezünk rá.
*Ezzel leugrik az oltárról és energiával telik meg a mozgása. Újra látja a reményt, hogy kideríti ezt az egészet és talán nem is történt olyan szörnyű dolog, mint amitől tart most. Lehet egy közeli vagy kicsit távolibb helyen viszont láthatja szerelmét.
És bizony rajtad áll, hogy bemerészkedsz-e vele a rettegett kikötői kocsmákba. Az első pár saroknyira lenne és ha mind a ketten beléptek az ajtón, abban az esetben találtok is bent mulatozókat rendesen. És egyik társaságban egy olyan személy is ül a többi öt között, akinek a hátán az ismert címer van. És Hofitos hamar szót is ért velük.
-Forradalom volt itt egy éve. Az emberek fellázadtak a zsarnokság ellen.
Sötételfek buktak le, hogy az alvilágba beszivárogva kiszorították az emberi vezetés legfelsőbb köreit az Árnyékkormányból.
Egy inkvizítor jött, aki vassal, vérrel és tűzzel akart rendet és törvényt tenni. És a lakosok kezdetben jótevőként fogadták, hiszen féltek Zevadar kezétől. Minden féle rossz pletyka keringett, hogy mit műveltek a háttérben.
De ennek a korszaknak VÉGE! Az emberek elszegényedtek és nyomorba taszította őket az elnyomás. Régen loptak és öltek is, ha kellett. De mégis volt mindenkinek miből megélni. Amióta elüldöztük a selfeket, elvileg megszabadulva a fertőtől, még a tolvajokat is meg akarták rendszabályozni, de mégis mindenki egyre szegényebb lett.
*A kufár arcán megrándult egy izom. Volt elképzelése, hogy talán az idegen kereskedőktől lopott pénz is talán közrejátszott a régi gazdagsághoz. Ám nem szólt, hiszen mit mondhatott volna annak, aki cimboráival nyíltan felvállalja a törvénytelenség dicséretét?
-Az átok nem múlt el. Megöltük a lázadásban a zsarnokot és a városi tanács isteni csodákat követően mellénk állt. De a kárhozat a fejünkön maradt.
A forradalom előtt a városőrök gyakran ránk szóltak, tudjátok, csak úgy négyszemközt, hogy fogjuk vissza a tolvajainkat, mert szúrja a vén kecske szemét. De nem mi loptuk el az értékeket! Nézz körül! Azóta sem tudjuk, ki tünteti el.
*A kalmár ösztönösen megtapogatta erszényét, majd elő véve gyors számolásba kezdett.
-Ez nem lehet igaz! Nem ennyi volt nálam. Legalább a pénzem fele elveszett. Ki lophatta el? Zárva volt a szütyő és figyeltem rá! Itt...
*Néz körbe gyanakodva, hiszen bár nem akarta kimondani, de hát "itt ültem közöttetek".
-Erről beszélek. Nem ember volt. Eltűnik arany, ékszer, étel... Ha egy nő nyakába ékszert teszel és két izompacsirtát bérelsz fel, hogy figyeljék egész álló nap, akkor is simán eltűnhet. Ember ilyenre egyszerűen nem képes! Egyszerűen...
*Széttárja a karját hitetlenkedve.
-A nők már nem is próbálnak meg ékszert venni. Pedig régen oda voltak érte. És fiatal lányok szülnek teljesen váratlanul szörnyeket. Azt mesélik a gyermekeink, hogy patkány pofájú valamik csábították el őket és ejtették teherbe. Pár hónap alatt pedig megszülnek!
Nem kilenc hónap! Csak néhány.
*A többiek csak bólogattak, de ha akarsz, terelheted a beszélgetés fonalát. Barátod egyelőre még maga is dolgozza az új információt és tapasztalt kereskedő lévén hogy így meglopták!

/Glant, Megérkezés/

Úgy tűnik, Hofitos nyugodt természetének a tenger a feltétele. Mióta partra szálltak, érzelmileg meglehetősen ingatagnak tűnik. Előbb teljességgel kétségbeesett, mintha feldúlták volna szeretett otthonát, holott az utcákon nem látni leégett házakat, a szentélyt nem dúlták fel, a díszek is a helyükön vannak. Semmi nyoma erőszakos behatolásnak, rombolásnak. Majd, miután a lány felvetette, hogy talán kérdezzék meg egy ittenitől, hogy mi történt, mintha korábbi letargiáját elfújták volna, pattan le az oltárról, és indítványozza, hogy látogassanak meg egy kocsmát.
Glatime vállára veszi súlyos zsákját, és követi a kereskedőt. Belépnek a legközelebbi kikötői vendéglátó egységbe, a lányon pedig érezni, nem gyakran járt efféle helyeken. Bizalmatlanul pillant körbe, ám Hofitos már fel is találta magát, s hamarosan egy hatfős társaság asztalánál foglalnak helyet.
A lány eleinte csak hallgat és figyel. Próbálja összerakni a hallottakat. A sötét elfek lefejezték a helyi, jól működő alvilágot, ezért jött egy inkvizítor, elvileg rendet rakni, mégis minden rosszra fordult, és lejjebb süllyedt a lakosság a szegénységbe, mint amikor még gyilkosok és tolvajok szépszerivel éltek közöttük. Ezért elűzték őt. Legalábbis ő így értelmezte a mondottakat. Majd értékek eltűnéséről és torzszülöttekről esik szó.
Barátja nyomán a lány is előveszi gondosan őrzött szütyőjét, és megnézi, megvan-e minden pénze. Itt ültek együtt, a szentélyben csak ketten voltak, az utcán senki nem ment neki, idebent pedig senki nem ért hozzá. Ha mégis eltűnt kis vagyonából, annak valami megmagyarázhatatlan oka lehet.
- Elnézést kérek... - kezdi halkan, szinte bocsánatot kérve, hogy ő is megszólal. - Mikor kezdődtek az eltűnések? És hát... biztosan körbekérdeztek már egymás közt... Kiktől tűnnek el holmik? Úgy értem... csak kereskedőktől, csak szegényektől, vagy gazdagabb és magasabb rangú személyektől is? - igaz, utóbbit valószínűnek tartja, hiszen ékszerekről is szó esett. Márpedig a nép szegény rétege nem engedheti meg magának, hogy értékes, ellopni is érdemes értékeket hordjon. - Vagy esetleg csak azoktól lopnak, akiktől van is mit?
Egy pillanatra elhallgat, majd új ötlettel, kérdéssel áll elő:
- És csak az utcáról tűnnek el holmik? Vagy a házakban őrzött értékek is fogyatkoznak? És... ki az a Zevadar? Bocsássanak meg, nem vagyok helyi, nem ismerem az itteni vezetőket... - szabadkozik tudatlanságáért.
Mindeközben szorosan a markában tartja erszényét az imént megszámolt pénzzel együtt.

/Glant, Megérkezés/


Valóban jól látja az elf, hogy a kalmárnak érzelmileg fontos a dolog. Leginkább az említett nő miatt lehet, de ki tudja?
A kocsmában ő is belekezd a kérdésekbe és az asztaltársaság nem is lesz különösen feszült, amíg Zevadarra nem kérdez rá. Szinte mindenki összébb húzza a szemöldökét és egyikük még az asztal alatt is elkezd kotorászni. Ám ahogy folytatja, újra megenyhülnek.
-Zevadar az egyik ország, nem személy. Átkozott egy föld. Életnek nincs nyoma a sötét elfeken kívül. Kegyetlen nép hírében állnak és itt sem voltak anyáskodóak.
*Körbe néznek, hogy kik hallgatják, de kb bárki meghallhatja, aki idefigyel. Kicsit közelebb hajol, még ha sokat talán nem is segít.
-Páran azért látták volna őket szívesen, mert végül is rend volt a maga módján. Alvilági, de rend. Ám nem tudjuk, pontosan mi történt és a forradalom után miért nem vonultak be.
*Feszengeni kezd a hatszög jelképet viselő is.
-A Sokszögi Véd- és Dacszövetség utánuk alakult meg. Gyorsan változott a helyzet. Az éjtündék eltűntek és egykori bázisuk leégett. Máig sem tudjuk, mitől. Azt mondják, talán valamelyik rivális bandával harcoltak talán.
De hogy ki lehetett olyan erős, hogy legyőzze őket? -vonja meg a vállát- Szinte minden nagyobb zsiványfőnök részt vett a Szövetség alapításánál. Ők voltak az ellenállás az inkvizítorral szemben. De ha a maffia főnökök tudnak is valamit, nem beszélnek.
A fogadójuk leégése és eltűnésük után már azonnal érezhető volt, hogy a lopásoknál valami nincs rendben. Még a vén kecske idejövetele előtt. Viszont egy valamire figyelmeztetnem kell téged.
Ha idegen világból érkeztél is, jobba lesz eltakarnod a hegyes füleidet. Egyesek lelkesednek ma is Zevadarban élő szurkos képűekért. Mások olyan gyűlölettel vannak irántuk, hogy legszívesebben minden elfet kiirtanának a világból.
Ha olcsó üzletet akarsz vagy bajba kerülsz, itt gyakran megtalálsz engem. Tudok segíteni, hogy beszélhess a Sokszögi Szövetség vezetőivel. Ám jó lesz megfontolni, hogy mibe és főleg hogyan ártjátok az orrotokat. Veszélyes a város annak, aki nem ismeri.
*Újra Hofitos vette magához a szót.
-A papokkal mi a helyzet? Voltunk a szentélyben és nem találtunk senkit.
-Azok a király emberei. Egy ideig próbáltak segíteni a városőröknek a harcban, de utána eltűntek. Azt beszélik, a fővárosba mentek Astelathnak jelenteni. Azóta nem jelentek meg újra. Attól tartott sok ember, hogy erősítést hoznak majd a király zászlajával. Ám utána a szóbeszéd szerint az uralkodó tartott attól, hogy ha kívülről katonákat akar bejuttatni, akkor Zevadar is elindul a megsegítésünkre.
Már sok hónapja, hogy alig van harc Délosban. A városőrök is ügyelnek a saját területeikre és a sokszögiekkel mi is védjük a sajátunkat.
*Úgy tűnik a legtöbb dolog kezd kitisztulni. Ám a lopások még mindig nem. A barátod bedig egyelőre nem kérdez többet.

/Glat, Megérkezés/

Érzi a feszültséget, amit Zevadar említése kelt. Ahonnan ő jött, ott nem ismertek a mélységiek, így nem is tudja, mit gondoljon róluk, hogyan kellene viszonyulnia hozzájuk.A név, "sötét" elfek, számára egyaránt jelentheti bőrük színét és szándékaikat is.
- Szóval, ha jól értem, a várost korábban inkább az alvilági vezetők irányították, semmint a király és a hozzá hű városőrök. Ők csupán "jelen voltak", de amíg nem voltak nagy zavargások, nem szóltak bele a helyiek ügyeibe - összegzi a felfogottakat a lány, és kérdőn pillant az asztaltársaságra, hogy lássa, jól érette-e.
Aztán a jelképet viselő férfi szólal meg.
- Köszönöm. A figyelmeztetést is, a felajánlott segítséget is. - feleli komolyan, ártatlan képpel.
Mesélnek neki a Sokszögi Szövetségről, és szó esik a szentélybéli papokról. Ám a lopásokat érintő kérdéseire nem kap választ. Ez pedig még inkább gyanakvásra ösztönzi. Nem bízik az itteniekben. Abban a fickóban sem, aki felajánlotta, baj esetén forduljon hozzá.
- Hogy nézne ki az a rend, aminek örülnének, ha újra visszaállna? Ismét a bandavezérek irányítanának? Vagy a király tartaná jobban szemét a városon? Mit akarnak elérni? - pillant elsősorban a hatszöget viselőre, majd sorban a társaság többi tagjára is. Majd, ha választ kapott, újabbat kérdez: - És eddig mivel próbálkoztak, milyen lépéseket tettek?
Érdekli, mit akarnak igazán a helyiek. Egyáltalán, melyik oldal felé húznak? És hajlandóak-e lépni is ezért, vagy csupán ülnek a kocsmában és sajnálják a helyzetüket? Ha innen kimentek, barátjához is lesz majd néhány kérdése. Amik eldönthetik, marad-e egyáltalán itt, vagy minél előbb igyekszik továbbutazni?