/Dédelgetett Bosszú/


*Ha a démonok vigyáznak valakire, akkor Hirion egész biztosan benne van ebben a körbe. Vagy csak különös makacssága segít kitartania addig mindig, míg nem jön életében egy kedvező fordulat.
Így történt ez most is, amikor véletlenül, pont az ellenség keze által tudja meg, hogy nyilvános kivégzést rendeznek a tengerparti városban. Így már talán megnyugodva hajtja álomra a fejét egy ház kapualjában, melynek erkélyén ruhák száradnak.
Másnap felkelve úgy tűnhet neki, hogy még van ideje, hiszen a városőrök egy szőke, hálóruhában rángatózó, fiatal leányt visznek a főtér felé pont akkor, amikor felébred. Vagy esetleg épp ennek a zajra kelt fel?
Ha követi őket, akkor hamarosan rájön, hogy téved és alaposan lekésett a műsort. Már javában óriási tömeg állja közben az oszlophoz kötözött vén, púpos asszonyt, aki elkeseredetten kérleli azt, aki hallja, hogy ne ítéljék tűz általi halálra, és egyik lábával dühösen rugdossa a talpa alatti farakást. Ám azt szakszerűen illesztették egyiket a másikba, hogy le legyen könnyű széttúrni. És közben a bajba jutott hölgy szemeiből patakzanak a könnyek.*
-Találtunk egy saját boszorkányt. Mágiára vethetjük? -szól közbe a strázsák rangidős vezetője- A Werrmoy-házban csíptük nyakon.
-No, no, no! Ne olyan sietősen, fiacskám! Honnan tudjátok, hogy boszorkány? -kérdezte a jól ismert inkvizítor.
*A rendfenntartók kicsit elgondolkodtak, ám az egyik, aki az állát simogatta, megszólalt.
-Engem például gyíkká változtatott.
-Nem is igaz! -kiabálta a nő.
-És tudod ezt bizonyítani?
*A katona zavarba jött és hebegett kicsit, majd újra összeszedte magát.
-Már elmúlt. De ettől még megtette. -csattant fel ő is a végén.
*Ideje lesz megölni ezt a gyengébbik nemet pusztító öreg tudóst.

Igen, valószínűleg sűrűn fof köszönetet mondani ősei szellemeinek, ha egyszer alkalma lesz rá, de egyelőre annak is örül, hogy alhat egy kicsit reggelig és egy őrjárat vagy holdkóros polgár sem botlik bele.
Ha reggel észreveszi a ruhákat, akkor magáévá is tesz egy garnitúrát, hogy még ezzel is hasonlatossá váljon az itteni emberekhez, mert lehet, hogy a leírás alapján is keresik.
Ám alig tud elbújni, mikor majdnem az orra előtt rángatnak el az őrök egy igen csak ellenkező lányt.
Követi őket, mert azt gondolja, talán ez a boszorkány, akit égetni visznek, de a térre érve és a hömpölygő sokaságot meglátva meglepődik. A máglyán meg egy csúf öregasszonyt lát, aki próbálja szétrúgni maga alatt a rakást, persze nem sok sikerrel.
Azonban a szerencse még nem hagyja el Hirion-t, mert az előbb látott lányt egyenesen a tegnap még őt faggató öreghez vezetik, hogy megvádolják boszorkánysággal a lelkes őrök, akiket biztosan a mai kivégzés dobott fel ennyire.
Ha nem lenne ilyen kétségbeesett helyzetben a fattyú még fel is röhögne, hogy milyen ostobasággal állnak elő a katonák.
Nem csodálkozik azon, hogy a lány tiltakozik, azonban azon igen, hogy az inkvizítor ne küldi rögtön a vénasszony mellé, hanem …..kételkedik.
Ez azonban nem ok rá, hogy ne próbálja majd megölni.
Először a Fulladás átkát küldi rá, hogy aztán meglendítse a kis kést az öreg mellkasa felé.
Nem akar már semmit, csak megszabadulni innen és hazamenni, hogy visszamenjen húgához és ……kérdőre vonni apját, vagyis a szellemét…….

Kockadobásra van szüksége a mesélőnek:

/Első Hatos dobás(átok):
Sikertelen: 1-4-ig
Sikeres: 5 és 6

Második: tízes dobás (szike dobása):
Sikertelen: 1-3
Sikeres: 4-10/

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

#1 'Hatos' : 5

--------------------------------

#2 'Tízes' : 10

/Dédelgetett Bosszú/


Hirion idő közben nagyszerű harcos lett. Vagy csak iszonyúan nagy mázlija volt most.
-Nem ölünk meg senkit sem jó indok nélkül! Ha nem tudjátok alátámasztani szilárd bizonyítékokkal vádjaitokat, akkor vigyétek a börtönbe, ho...
*A tér szélén állva majd száz méterről támadt. Assassin ruháira ráhúzta az erkélyről lopott ruhákat, így az őrök nem ismerik fel olyan könnyen. Szüksége is van erre, hiszen már körözik és minden fegyveres tud róla. Ám az új öltözékéről nem.
Az inkvizítor a torkához kap, ahogy keresi a fulladás fizikai okait, ám a következő pillanatban már egy kis nyél áll ki a két szeme között. Szemei bandzsítanak, ahogy megpróbálja a pillanat tört része alatt felfogni, hogy mi történt vele, de mire gondolatai végére érne vagy újabb betűt mondana nyelve, tátott szájjal zuhan össze.
Csak egy pillanat volt, hogy szavai közepette az orvgyilkos eldobta zsákmányolt fegyverét és alig volt ideje torkához kapnia az öregnek a repülő szike alatt, gyakorlatilag azon nyomban halt meg. Olyan munka ez, amit többet tanult kaszttársai is megirigyelnének.
Ám most azonnal el kell döntenie, hogy olajra lép-e vagy megmenti a hölgyek valamelyikét vagy mind a kettőt. Mert egyik városőr sem gondolja azt, hogy egy elrepülő fecske vesztette volna el a gyilkos eszközt féktelen szárnyalása közben.
Ha most azonnal nyúlcipőt húz, akkor könnyen megelőzheti a híreket és eljuthat a kapukig, ahol viszont nem sétál ki csak úgy, hogy meg ne állítanák. Ám ha lovagiasság szabályához tartja magát, akkor ideje lesz tervet készítenie és mindenek előtt szintén cselekedni. Mert itt ácsorogva csak idő kérdése, hogy megtalálják.

Szépen összeállt a fejében minden, hogy mit fog a következő pillanatban tenni és végül így is cselekedett, de mivel eddig soha nem sikerült neki száz százalékban semmi, így most is azt várta, hogy valami közbejöjjön és vagy az átok, vagy a penge elkerülje az öreget.
Azonban semmi ilyen nem történt! Minden úgy ment mint a karikacsapás. Az átok hatott, az inkvizítor a szavai közepén némult el és kapott a torkához és mielőtt, még akát fel merült volna benne, hogy mi történt, Hirion kése is utat talált a testébe.
A fattyú most nem foglalkozott vele, hogy milyen igazságos ítéletet hozott volna a férfi, mert nem AKARTA hallani, csak szabadulni akart.
Aztán csak szájtátva meredt a papra, ahogy összeroskadt. Pár pillanatba beletelt, mire észbe kapott és pár gyors lépéssel a hűdötten álló örök között megragadta a lány kezét és magával ragadta a egyik sikátorba.
- El kell tűnnünk. Van egy hely, ahol megbújhatunk. – rázta meg, lehetőleg gyengéden, ha az esetleg kábult. – Megmentettelek, segíts nekem.
Tudja a fiú, hogy talán most nem jutna ki a kapun mire odaér, így meg kell húznia magát, míg erre lehetősége lesz és ehhez a megmentett lány talán hozzájuttathatja, hiszen ismerős itt.

/Dédelgetett Bosszú/


Hirion már majdnem közel jutott ahhoz, hogy a városfalig eljusson és azon gondolkodjon, hogyan jut rajta keresztül... csak épp el sem indult. Körözik őt és hamarosan az is híre ment a városban, hogy valaki az összes néző szeme láttára kegyetlenül megölte azt az inkvizítort, aki szembeszállt annak idején Sziszivel és bandájával és aki azóta is kisöpörni akarta a bűntől és mocsoktól ezt a fertőt.
Ám a könnyebbik -még ha nem is zökkenőmentes- út helyett inkább faját ismét meghazudtolva megesett a szíve a leányon és a városőrök szeme láttára rabolta el. Az persze enged és nem is akarta megakadályozni, hogy bárhová máshová vigyék, mint a kivégzőhely-börtön-kínzókamra könnyen elképzelhető háromszöge.
Ám valakik mások annál inkább. A katonák osztaga, akik orra elől megpróbálta ellopni bizony a sarkában vannak hamarosan és szűk sikátorok zegzugain keresztül követték őket, míg végül egy földbe süllyesztett ajtón kihajolva egy borostás képű alak nézett ki és szól oda nekik.
-Ide! Gyertek! El kell bújnotok.
*Még most sem világos, miért akar segíteni, ha egyáltalán velük van. Három lépcsőfok vezet lefelé a bejáratig és le kell húzni a fejét a belépőnek az alacsony mennyezetű házban.

Soha nem lehetett Hirion-ra ráfogni, hogy beleillett volna a sötét elfekről kialakult sablonba. Ezért vetette ki magából talán újra és újra saját népe is, vagy ezért akart tőle megszabadulni úgy, hogy még hasznát is vegyék.
Most sem a vágy hajtotta a munka elvégzésében, hogy bizonyítson az assassinsoknak, hanem csak az önfenntartás ösztöne, hogy ne öljék meg, ha vissza akar menni.
A lányt sem azért ragadta magával, mert annyira megsajnálta volna, hiszen nem tudott róla semmit, hanem őt talán fel tudja használni a meneküléséhez.
Ha boszorkánysággal vádolják nem túl fényes jövő állhat előtte, így talán lesz oka rá, hogy segítse a fattyú menekülését, aki megmentette őt.
Lehet, megkockáztathatta volna, hogy egyenesen a kapuhoz indul, de mivel minden valószínűség szerint kőrözték és ha a ruháját el is tudta takarni, hegyes fülét és sötét bőrét aligha, így arra gondolt, meghúzza magát valahol, míg elül a vihar, aztán talán más utat is talál kifelé a városból
A lány nem ellenkezik és bár segítőkész, egyelőre nagyon tanácstalan és félő, hogy belefutunk egy üldöző osztagba.
Ekkor megszólít minket egy nem túl bizalomgerjesztő alak, aki segítséget ajánl.
Ha nem lihegnek a sarkunkban, akkor nem fogadom el az ajánlatát, de azért megkérdem a lányt is:
- Ismered? Bízhatunk benne?
Ha nemet mond szaladunk tovább, viszont ha nincs kiút, elzárják a katonák, akkor választásunk sincs, megyünk lefelé.

Választás mindig van. Válasz pedig csak néha. A házak közötti szűk mellékutakon rohanva mindvégig hallják üldözőik hangját, de kicsit lemaradnak, mikor a rossz arcú alak kinyitja az ajtót. És Hirion a megmentett hölgy válaszától teszi függővé.
-Nem. Még sosem láttam.
*A sötét elfet nem győzi meg valószínűleg ez arról, hogy első gondolata révén esetleg a nő egyik barátja akar nekik segíteni és ezért tovább futnak. És a sarkon valami eszébe jutott a boszorkánysággal vádoltnak.
-Menjünk a családom házához! Ott biztonságban leszünk, az őrök megvédenek minket.
*Aw egyelten életben maradt fiának döntenie kell arról, hogy elfogadja-e vagy sem. Életükért futnak és nem akadályozza őket sem fegyver sem láncing. Van esély rá, hogy ha tovább folytatják a kergetőzést, akkor végleg lerázzák a városőrséget és az inkvizítor self-vadászait. De ezek szerit a hálóköntösben lévő nő egy magasabb rangú család gyermeke.

A tapasztalatok alapján Hirion lassan megtanulja, hogy jobb, ha nem bízik meg mindenkiben, még akkor sem, ha nagy bajban van. És bár most nagy a baj, azért még van választása, hiszen az őket üldöző őrök kicsit lemaradtak és ránézésre ő bizony egy rozsdás szeget sem bízna a fickóra. Lehet, hogy csak csapdába akarja ejteni és jó pénz kapni a bőréért, így mikor a lány azt válaszolja a kérdésére, hogy nem ismeri a fickót, a fattyú szó nélkül faképnél hagyja, tovább rohanva.
Nem szeretné, ha annyira szoruljon a nyakuk körül a hurok, hogy zsákutcába sétáljanak, de ezért is hozta magával a lányt, akinek most eszébe is jut valami, ami lehet megmentheti őket.
- És eddig ez nem jutott eszedbe? – áll meg egy pillanatra, hogy kilihegje magát és közben a lány arcát vizslassa, hátha leolvashatja róla, miért bökte ezt csak most ki. – Őrök? Ki vagy te?
Lázasan töpreng közben, hogy mit tegyen, hiszen ha elfogadja az ajánlatot, akkor szinte a lány kezébe adja magát, ráadásul semmi bizonyság nincs rá, hogy a család is segítene rejtegetni egy selfet.
- Menjünk, nézzük meg. – bólint rá aztán. – De csak semmi trükk, láttad mire vagyok képes, nem? – nézett sötéten a lány szemébe, ami persze csak részben volt igaz, de valahogy be kell biztosítania magát.

/Dédelgetett Bosszú/


Hirion paranoiás és ez csak két dolgot jelent az esetében. Egyidejűleg. Hogy sötét elf meg azt, hogy végre felnőtt. Még a megmentett leányt is leellenőrzi és az őszintén néz a szemébe.
-Perejká Luwingharm vagyok az egyik leghíresebb nemesi családból. Atyám fegyverei védeni fogják a családi kúriát utolsó vérükig.
*Ha elfogadja a választ, noha koránt sem igaz, hogy nagyon híres lenne ez a família, legjobb indulattal is csak közép nemesnek mondanánk, ám a büszke fajtából. És ha vele tart, akkor egy kétszintes kis rezidenciába szaladnak be a gazdagabb környéken. Az eléjük rohanó őröknek a nő jelzi, hogy barát a mellette lévő, ám a családfő előtt, kivel az előtérben futnak össze, már bizony fel kell fednie magát az assassinnak. Választhatja azt is, hogy inkább nem teszi és kimegy az utcára tovább futni. De ha inkább mégis megtenné, akkor őszinte meglepettség látszik a középkorú férfi arcán.
-Egy éjtündét hoztál a házamba? Megőrültél leányom? Ezért meg is ölhetnek.
-Nyugodj meg apám! Ő mentett meg, nélküle már halott lennék.

Senki nem tenne mást, aki átment azokon a dolgokon, amin a fattyú. Ha nem is elsőre, nem is másodikra, de sokadjára azért ő is tanul valamit, még ha most is hoz rossz döntéseket, azért legalább egy kicsit bizalmatlan, még ha szép lányról is van szó.
Főleg, hogy kiderül, eddig nem nagyon dicsekedett azzal, hogy nem egy egyszerű pórnép szülöttéről van szó.
- Szóval Perejká….. – hümmögi még mindig nem meggyőzve, hiszen a lány a birtokukat emlegeti, nem a self becses életét, még csak nem is a sajátját.
De végül rábólint, mert nem nagyon válogathat benne hova menjen. Senkit és semmit nem ismer itt és bárki feladhatja, ha nem vigyáz……Nem biztos, hogy örültek neki, hogy végzett azzal a pappal……
Persze nem tudja, hogy a lány azért kicsit feltornázza azt a híres nemesi rangot, de Hirion-nak már egy lyuk is megfelelne, ha nem kapják el.
Az őrökről igazat szólt a lány, azok nem is állítják meg, de a ház előtt egy döbbent férfinek már igen, aki hamarosan kiderül, a lány apja.
- A lányából csinos máglyát akartak rakni! Csak pár napot kérek, meghúzom magam akárhol, aztán ahogy lehet elmegyek. Eszem ágában sincs itt maradni tovább, mint amennyire muszáj. – tette még hozzá Perejká szavaihoz a sajátját.

A hát ura arca elkomorodott és ha nem ismernénk a helyzetet, azt hihetnénk, hogy őszinte haragra lobbant.
-Ne merd a lányomat ócsárolni! Nem kellett a segítséged.
*Ám int mind a kettejüknek, hogy menjenek be a házba, ahol a szolgák természetesen nem ugyan oda vezetik őket. Míg a szebbiküket a szobájába, addig a fattyút az éléskamrába egy pokróccal szállásolják el. Nincs túlságosan tele, ám azért akad néhány láda, kosár, polc és vagy tucatnyi krumplis zsák.
Egy mécses társaságában töltheti itt az idejét a self addig, míg egy szolga nem jön be az utolsó megmaradt füzér fokhagymáért. És oda szól neki.
-Ha a gazda bejönne, egy szót se szólj neki! Nagyon nagy bajt csináltál, mert követtek téged az inkvizítor fegyveresei. Bár ők azt mondják, hogy csak amiatt jönnek, hogy nem-e haza rohant az én kis csillagom. Nélküled talán a lánya megúszta volna.
Imádkozz az istenekhez, hogy ne jöjjenek be!
*Odakint eközben az épp említettek hevesen vitatkoznak, bár ez nem hallatszik be a vastag falakon belülre. Ám a szülő aggódik magában, hogy csak a városőrök erősítését várják és ezért moderálják magukat még.
Hirion pedig láthatta, hogy ha legalább annyira elszántak a védő fegyveresek, mint az szóban elhangzott, nincsenek egy tucatnyian se.

Hirion-t meglepi a lány apjának kirohanása, hogy ócsárolná a lányát, meg, hogy minek mentette meg, hiszen semmi ilyenre nem gondolt, csak a tényeket közölte, de nem áll le vitatkozni, mert nagyon is tisztában van vele, hogy mennyire penge élen táncol, a férfi bármikor feladhatja.
Azonban egyelőre semmi ilyen nem történik, ami nagy mértékben megkönnyebbíti a fattyú dolgát, mert különben kénytelen lett volna harcolni és nem biztos, hogy az az ő javára szólt volna.
Nem sokára egy valószínűleg kamraként használt helyiségben találja magát és a „kényelme” érdekében még egy pokrócot is kap, ami nem biztos, hogy eddig nem egy ló hátát takarta.
Mivel egy lyukkal is megelégedett volna, ha gond nélkül megússza, nem panaszkodik, csak meghúzza magát, egészen addig, míg egy szolga nem jön és miközben felpakolja, amiért jött, pletykálgat is kicsit, inkább kárörvendően, mint segítség gyanánt.
- Nélkülem a lány már csak hamu lenne. – vetette oda a szolgának Hirion felfortyanva, hogy rá akarják verni a bajt, de az inasféle, már faképnél is hagyta.
Mivel befelé jövet látta, hogy a ház védői nem túl sokan vannak, ezért nem nagyon bízik benne, hogy a lány apja sokáig mérlegelne, vagy miatta szembeszállna a város vezetőivel.
Talán jobb lenne, ha valahol hátul kisurranna, míg azok kint veszekednek. Felkészül a távozásra, persze csak ha nyitva az ajtó és módja van rá.

Hirion alá becsülte a védelmezője becsülethez való ragaszkodását..., de a helyzetet alapvetően nem. Az emberek valóban azért jöttek, mert a kezdő tolvajok és egyéb első ügyes menekülők 80%-a egyből hazarohan. Hiszen ahogy a fattyú is megfogalmazta „Hol lennének biztonságban?”
A kamra nem volt zárva és miközben a legtöbb fegyveres a főbejáratnál gyülekezik, feltartva a folyamatosan kisebb-nagyobb erősítést kapó hatóságot, addig ő alternatív út után néz.
-A szolgalépcsőn ki tud menni.
*Az egyetlen férfi a hátsó részen mutatott irányt ezekkel a szavakkal. És hamarosan a mellékutcákban surrant tovább. Ahogy kiutat keresne a labirintusban, egy nagyobb csapat kanyarodott be a szűk átjáróba és pont feléje tartottak. Ha megpróbálja álruháját jobban magára húzni és elfordulni, akkor békésen elmennek mellette. Ám néhány szó hiányzik minden bizonnyal neki a közös nyelv szótárából. „Forradalom”, e körül a fogalom körül megy a lelkes beszéd néhányaknál.
-Viva la Guild! Viva la Délos!
*Még egy más városból érkező ember számára sem biztos, hogy tökéletesen el tudná magyarázni, hogy ezek mit jelentenek. Ám fegyver van náluk és láthatóan ők is ahhoz a házhoz mennek.
Tovább menve hamar kijuthat a kőfalig, melyen több helyen is kapu van őrökkel. Ám a városfal tetején nem, így sok helyen nem kellően védett.

Ha viszont az assassin alaposan megbámulja a tömeget rejtőzködés helyett, akkor felismerik és ujjal mutogatnak rá, hogy ő az. Ám fegyvert nem fognak rá, viszont egyre jobban körbe veszik.

Mondhatni simán kijut a kamrából, hiszen szerencsére nem zárták rá az ajtót, a lány apja, azért legalább annyira tartotta, hogy lánya szavát ne dobja sutba és még ha nem is kényeztették el, azért nem is dobták oda koncnak.
Hallja a kapu előtti vita hangját, miközben hátsó kijáratot keres és váratlan segítséget kapva egy szolga személyében, meg is találja.
Tehát az első akadályt sikeresen vette, de megint az utcák labirintusában találja magát. Próbál egy irányba haladni, de egyszer csak jó sok emberből álló csapat kanyarodik vele szemben, akiket nem tud elkerülni Hirion.
Mást nem tehet, a fejébe húzza, amennyire csak tudja a csuklyáját és lehajtott fejjel halad el mellettük, bár azok nem is ügyelnek rá, nagyon izgatottak és egymást biztatják, fel-felkiáltva, éltetve a várost és valami Guild-ot. A forradalom szó nem igen mond neki semmit.
Nem is foglalkozik vele, örül, hogy megússza a fegyveres férfiakat.
Nem nagyon aggódik a lány miatt, hiszen ő mondta, hogy majd az őrei megvédik, ami a fattyúra nem áll fenn.
A falig már minden baj nélkül eljut, de a kapuban megerősített őrség áll, ott nem juthat ki, így csak a fal marad. Ott lát réseket, aminél megpróbálkozhat.
Ha talál egy elhagyatottabb szakaszt, a durva köveket igyekszik feljutni, aztán a túloldalon le.

Hirion szerencsére már elég rutinos az álcázásban és így észre sem veszik akár tömegben sem. Ez most jól jön, hiszen bármi is készül, főleg az emberek készülnek valami számukra fontosra. És a self ilyenkor csak rosszul járhat.
A kőfal mellett haladva igyekszik olyan helyet találni, ahol nagyobb darabok kiállnak belőle, mikor váratlan ajándék hull az ölébe. Az egyik feljáró, amin át a védők a harcállásaikba igyekezhetnek. Ám most teljesen üres. Úgy tűnik a tervezésnél nem az volt a fő szempont, hogy kifelé ne mehessen az ellenség. Ám a lefelé út már veszélyes. Ott nincs kapaszkodó, a szegény negyed házai pedig nem épültek teljesen rá a falra. Egyetlen disznó az, amit kiszúrva megpróbálhat azon landolni és ha ezzel kísérti a Sorsot, akkor becsapódáskor csak pár pillanatra préselődik iszonyú erővel az állat hátának, hogy utána a megugró jószágról visszapattanva bordatöréssel csattanjon a földhöz.
Ám ha inkább a szabadesés biztos veszélyeit vállalja, akkor a bokája teljesen használhatatlan lesz, ezeket az erődítményeket nem arra tervezték, hogy simán átugorja valaki. Ez utóbbi esetben katonaság alap kiképzésére tud támaszkodni legfeljebb és meg kell oldania a helyzetet. Ám ha az első esetet választotta, akkor fájó tagokkal ám hamar túljut az utolsó házakon is és lovat szerezve indulhat haza. És út közben az életerőcsapolást is gyakorolhatja.

Bár a kíváncsiság szele megcsapja a fiút, az itt történtek vele, óvatossá teszik és arra biztatják, hogy egy perccel se maradjon több ideig, mint amennyit muszáj és lehetőleg minél előbb tűnjön el a városból.
Ennek érdekében igyekszik a városfalhoz eljutni, ahol ki is néz magának egy helyet, amin keresztül megpróbálkozna a kijutással és aminek megmászására fel is készül, amikor nem messze megpillant egy feljárót, amit jelenleg senki nem őriz, legalábbis akár milyen óvatosan nézeget is körbe, nem lát senkit.
Nem is habozik egy percig sem kihasználni az alkalmat és nem sokára már a fal tetején áll, hogy lenézve megállapítsa, nem lesz egyszerű lejutnia, mert semmi nincs, amiben megkapaszkodhatna. Muszáj lesz ugrania, amit nem fog megúszni sérülés nélkül, hiszen elég magasan van.
Egy a fal tövében turkáló disznóra lesz figyelmes és egy fintorral, de átlátja, hogy más választása nincs. Ugrik!
Aztán levegő után kapkod és pár percig csak hever a földön, ahogy a disznó sivítva elmenekül.
Biztos benne, hogy egy-két bordája eltört, de még könnyen megúszta. Feltápászkodik és gyorsan kifelé indul, menet közben szerezve magának egy hátast és hazafelé indul.
Ha módja van rá, akkor ellop innen-onnan egy kis életerőt, hogy meggyógyuljon és legyen elég ereje az úthoz.

/Dédelgetett Bosszú/


Hirion immár igen tapasztalt self lett. És az életerőcsapolást is minden habozás nélkül használja. Hiszen ez olyan számára, mint mások számára egy korty vizet meginni vagy pusztán lélegezni. Jól döntött és bár mások sokáig fájlalnák talán sérülésüket, ő nagyon gyorsan begyógyítja.
Hamarosan már messze jár az emberek királyságától. Bár a kő a gyomra helyén sok nehézséget hozhat szellem alakjában, de talán legalább annyi előnnyel is rendelkezik a sebei eltüntetéseben. Megtapasztalhatta már erejét, mikor még a holttestének nyílt sebeit is gyógyította. És az életerő elszívásával ezt még fokozni is tudja élő állapotában.
Még sok kaland vár rá, remélhetőleg jó helye lesz az assassinoknál. Ám egyelőre hazatér, hogy újra tanulhasson.


/A történet folytatása itt:
https://neminra.hungarianforum.com/t362-dedelgetett-bosszu-zaras#9045
/

/A kémfőnök munkája, folytatás innen:
https://neminra.hungarianforum.com/t406-titok/


Wora álruhában érkezik a kikötői városba. Hamar feltűnik neki a sok felé kitűzött világoskék alapon sokszöget (szabályos hatszöget) ábrázoló zászló. Ám elsőre semmi különöset nem talál. Ha erdei elfnek vélik, biztosan beengedik, bár néhányan gyanakodva méregetik akkor is. Úgy tűnik a hegyesfülűek nem szívesen látott vendégek.
Merre kezdi a felderítést? A kapitány egy ivóban rendezte be a központját, nem messze a kikötőtől. Aglarnis kalandból az kiderült, hogy már leégett és azóta semmi hír arról sem, hogy mi történt vele. De kezdheti azzal is, hogy kivesz valahol egy szobát. A katonáknál is kérdezősködhet, esetleg a piacon, a kikötő mellett.

Karakter jelenlegi kinézete

Délosba utaztam, az utazásom körülményei kellemesek voltak. Semmilyen veszéllyel nem kelett szembesülnöm az ideút során. Immár újra távol vagyok szeretett pusztaságomtól. Nagy a tét, ki kell derítenem mi történt, de a legfontosabb talán mégiscsak az lesz, hogy bizonyítékot is szerezzek rá...
Az útra két főzetet hoztam magammal: egy gyógyító főzetet és egy altatót.
A keresgélés nehéz lesz, a nyom már régen kihűlt, amit követni lehetne...ezért nekem kell feltépnem újra a sebeket. Vigyáznom kell azzal is, hogy kérdezősködésem ne zavarjon sok vizet.
Legjobb lesz, ha egyből belevágok a közepébe, az ivóhoz megyek, ahol a kémfőnök központja volt. Talán még hagyott is ott valamit, ha mást nem a vendégekben emlékeket....

Hamar megtalálja az egykori kocsmát. Ám kiégett romjai baljósan emelkedik ki a földből még most is. Nem sok maradt belőle és hamar feltűnik a nőnek, hogy a helyiek azóta messze kerülik. Gyanakvó tekintetek kísérik, ahogy megközelíti. Egyesek olyan egyenesen nézik, hogy azt hiheti veséjébe lát ez a pár ember és lebukott. Ám senki nem kiált szerencsére -még- sötét elfet és ő nyugodtan eltűnhet a falak mögött.
Odabent is minden hamu és kormos kő. Ám amikor már épp menne, neszekre lesz figyelmes. Először patkányra gyanakszik, de különös képessége folytán egy sugallat cikázik át rajta. A felgyújtás épp azért volt, mert apró lények telepedtek meg az épület zugaiba. Koboldnak hívták magukat, még az egy métert is alig érték el. Rágcsáló pofájuk volt és tudtak beszélni.
Úgy tűnik a tűz nem száműzte az összeset. És mint kiderült, ők állnak a különös lopások hátterébe. Nem árt Worának sem, ha ellenőrzi gyorsan, megvan-e mindene. Ami persze megvan. De kérdés inkább gyorsan el akarja hagyni a helyet vagy megpróbál beszélni a lényekkel?

Karakter jelenlegi kinézete

A kocsma felé haladva, sok emberrel találkozom. Megint az a gondolat járja át eszem,miszerint ezek a csótányok, egy szép napon a szolgáink lesznek. Olyan esetlenek...
Mikor a kocsmához megyek, nem jó kedvel nyugtázom, hogy romos.
Két dologra következtethetek, valakinek érdekében állt, hogy ez így nézzen ki. Ez pedig jó jel, lehet hagyott is valamilyen nyomott.
Baljós tekintetek kísérnek, mikor a helyhez közeledek. Az álcám jó, nem félek, csupán attól tartok, hogy esetleg valaki más is figyelemmel tartja a helyet...
A hely elhagyatottnak tűnt és koszosnak. A megérzéseim azt súgták, hogy figyeljek az értékeimre. Mikor észrevettem mi mozog a sötétben, közelebb léptem a koboldokhoz.
A koboldok kinézetük ellenére, nagy intelligenciával rendelkeznek. Meg kell nyernem a szimpátiájukat.
Kutatok a zsebemben és valamilyen értékes, kevésbé értékes tárgyat veszek elő és az egyik kobold felé tartom, mint ajándékot.

Neminrán még alig ismerik ezeket a lényeket, de Wora az itteni incidens lejegyzett aspektusaiból mondhatni alaposan megismerte. És bár az elején gyanakvóan még az árnyékban maradt, kis idő múlva megértette, hogy miért nyújtja a vonzóan csillogó pénzérmét felé és előre lépett.
-Te is azok közé a hegyesfülüek közé tartozol, akik régen itt éltek? Mi csak otthont akartunk volna, nem bántottunk senkit. Mi nem vagyunk damavojok. -rázta meg a fejét kitágult szemekkel- Sok vitát hallottunk, hogy ti erdeiek vagytok vagy sötétek, de minket nem zavar egyik sem. Nem is igazán értjük, hogy az emberek miről veszekszenek. Mi csak békésen meg akarunk lenni a lyukakban, ha hagynak minket élni.
*Ez persze közel sem volt így. Egy hajón rejtőzve véletlenül eljutottak Zevadarba is és valahányszor észreveszik a jelenlétüket a drowok a csillogó tárgyak gyors eltűnéséből, azonnal irtó hadjáratot kezdenek ellenük. De ez még mondhatni alig pár hónapos történet és első keserű kudarcok után csak reménykedni lehet, hogy egyszer sikerül majd a sötét elfek földjét ezektől az idegenektől megtisztítani. Bár a létszámukat még talán kordában tudták tartani.
Ám ami a baj -hiszen az kit zavarna Capitalban, ha itt lopkodják az emberek értékeit-, hogy ezek szerint nem véletlenül néztek ferde szemmel Worára a helyiek az álca ellenére is. Az előző kémcsapat ugyan úgy lombtündének álcázta magát, de maradandóan rossz érzéseket hagyott hátra. És páran talán már az erdeieket sem látják szívesen.
De ez eddig csak szóbeszéd. És legfeljebb a kapitány hibája. Lássuk, új ismerősét fel tudja-e használni a lány, avagy jobban teszi majd, ha egyedül néz körbe nyomozni? Milyen taktikához folyamodik?

Karakter jelenlegi kinézete

A koboldokról eddig csak keveset halottam, viszont olvastam róluk. Sok bajt okoznak, szerte a világban. Azonban arra eddig senki sem gondolt, hogy milyen hasznos kis lények lehetnének ezek valójában. Ha sikerülne meggyőzni őket, hogy álljanak a mi oldalunkra, nagyon jól járnánk. Persze egy másik gondolat is kering a fejemben, ezek a parányi lények, nagyon jól jönnének ha kémkedésről lenne szó...

- Kedves kobold! Az én nevem Fiora. Én, nem lombtünde vagyok, hanem valami egészen különleges. Miközben beszélgetünk, arra következtetek szavaidból, hogy a lombtündék nem okoztak nektek kellemes perceket.

Leguggolok és hozzá beszéllek.

- Régóta, hogy a népedet nem látják szívesen sehol. Sohasem gondolkodtatok el azon, hogy esetleg oldalt választotok?
Vagy esetleg egy erős szövetségest kerestek?
Bár nem bízhattok bennem, de szívesen beszélnék a vezetőtökkel. Ha kell lekötözve járulok elé. Hiszen annyit szenvedett már a kobold nép, jól jönne nekik egy kis tisztesség. Gondolj bele, ha nem kellene bujkálnotok, ha amit megkívántok a tiétek lehetne...és tisztelnének titeket. Én segíthetek ebben...

Bár eltértem az eredeti tervtől, időm van. Nem ismerem annyira ezt a koboldfajt, viszont ha sikerülne őket meggyőzni, hogy kémkedjenek nekem, álljanak a sötét elfek oldalára, nagyon nagy előnyre tennénk szert. Persze, lehet hiú ábránd az egész. Egy próbát megér...