/Glat, Megérkezés/


Úgy tűnik egy igazi politikus veszett el az idegen nőben. Mert hamarosan újabb kérdés özön zúdul, de most már nem csak a papnő megkeresését célzóan, de az eszmék konkrét célkitűzését (sőt még a terveiket és következő lépéseiket!) vizslatja. És pont jó helyen jár. Úgy tűnik a fickó szívesen beszél.
-Mi első sorban csak azt akarjuk, hogy a Délost sújtó erő végre eltűnjön. Mindenki kárvallottja a mi nézeteink szerint a lopásoknak. Városőrök, banditák, szegények, utcalányok, de még a legjobban védettek is. Amennyire ismerjük a helyzetet, márpedig hidd el megvan a szemünk és a fülünk mindenhol, nincs az az ember, akinek ne tűnt volna el valamije.
*Ám még koránt sem válaszolt minden kérdésre csak kifújja magát kicsit.
-A mi tervezett lépéseinkről nem beszélhetek. De azt elmondhatom, hogy bárkit szívesen látunk a sorainkban. És ha valaki felesküszik, akkor kap feladatokat, amikből már körvonalazódik, hogyan is kívánjuk a helyzetet megoldani.
*Hofitos továbbra sem kérdez, csak nyugodtan ül a széken. Pedig a legkevésbé sem ezt tenné a helyében a legtöbb ember. A papnő a szerelme. És épp most mondta el az asztaltársaság, hogy a papokat a király feltétlen híveként a városőrök és nem a bandavezérek szövetsége támogatják.
Ráadásul elmentek és ő reményeivel ellentétben nem láthatja viszont.

Ha Glat is ki akar menni a fogadóból, akkor feláll és csendben elköszön. Nem az a típus, aki egy mozdulattal is elárulja 5 perces ismeretség után, hogy nem szimpatizál valakivel. A lány kivétel, hiszen ide felé a hosszú úton már sokat beszéltek és eddig is megosztotta vele gondolatait, emlékeit véleményét.

/Glat, Megérkezés/

A lány a kelleténél jobban... nos, nem a fellelkesült a legjobb szó. Inkább csak beleélte magát. Kérdezgetett, rá egyáltalán nem tartozó dolgokat, ráadásul olyat, amire talán nincs is szükségük. Hallgatja a válaszokat, majd mikor a férfi említi, hogy terveikről nem beszélhet, szabadkozón int kezeivel:
- Persze, elnézést, csak... Csak érdekelt, mit tesz egy nép, ha ilyen szorult helyzetbe kerül... - érzi, hogy túl messzire ment, és talán ostobaság is volt.
Ha asztaltársaságuk valóban nem túl megbízható, ahogy ő képzeli, akkor bizony szemet szúrhatott nekik.
- Köszönjük, hogy meséltek nekünk. Nagy segítség volt. Így legalább tudjuk, mire vigyázzunk, amíg a városban tartózkodunk - köszöni meg a maga részéről a segítséget. S reméli, ezzel egyben magyarázatot is ad, és tompíthatja korábbi ostoba kíváncsiskodását, hisz a többiek azt hihetik, tényleg csak el akarnak igazodni a városban, egyszerű utazóként, amíg itt állomásoznak, aztán, anélkül, hogy bármi port kavarnának, indulnak is tovább.
A maga részéről nem kérdez többet. Hofitost és a többieket figyeli, s ha barátja indulni készül, úgy természetesen vele tart. Amíg pedig amaz társalog, ő csöndben hallgat.

Odakint aztán, amikor már nem láthatók a taverna ajtajából, még ha az nyitva is lenne, hátra les. Ezek után valamiért azt várja, hogy a nyomukba erednek. De lehet, csak túlaggódja. Remélhetőleg...
- Ön mit szeretne? - tekint kérdőn a kereskedőre. - Van más is a városban, ami fontos Önnek, vagy csak a kedvesét szeretné megtalálni? - lenne még bőven kérdése, de előbb ezt tisztázzák. Már csak azért is, mert ha az út során egyenes és szavahihető embernek ismerte meg a férfit, úgy Glatime talán úgy dönt, segít neki megkeresni a nőt. Ha nem, akkor pedig minél előbb megpróbál eltakarodni ebből a zűrtől bűzlő városból.
Aztán ismét megszámolja a végig a markában szorongatott erszény tartalmát, ugyanannyi-e, mint mikor az asztalnál olvasta meg?

/Glant, Megérkezés/


Nyomukban csak némi por, de üldözők egy szál sem. Ez megnyugtató, jó hír valószínűleg számukra. Ám most megállnak megbeszélni a dolgot. Hofitost ugyan is jó kereskedőnek és szavatartó embernek ismerte meg. Igyekszik nem beleszólni mások dolgaiba, de nem az a típus, aki embertársai átverésével nyerészkedik. Inkább az, akihez bizalommal térhetne be a kis boltba -ha lenne ilyenje- az ember és ezzel csalogatja vevőit. Talán nem is véletlen, hogy ennyire jól ismeri távoli világokban azt a néhány várost, ahol megfordult.
-Én indulnék a fővárosba tovább, hogy a lánnyal találkozzak, ha már erre jártam. Úgy tűnik csak elmenekültek, de nem esett bajuk.
*Ahogy Glant számolgatja a pénzét a fele hiányzik nagyjából. És ha ezt a gondolatát megosztja:
-Még itt kell lennie a közelben. Az én erszényemből is sok hiányzik, nem érdekelt, amíg életben maradunk ebben a bűntanyán! De kezd az enyves kezű túlzásba esni.

/Glant, Megérkezés/

Nyilvánvaló üldözőkre nem is igazán számít. Követőkre, leskelődőkre annál inkább. Már csak azért is, mert szabadkozására nem kapott nyílt ellenséges gesztusokat. Sőt, talán rájöttek, hogy az egyszeri, idegen lány tényleg igazat mond. Nem akarja ő beleártani magát az itteni dolgokba.
Aztán, ha rajta múlik, addig sétálnak az utcák során csöndesen, míg legalább valamennyire biztonságban tudhatják szavaikat a kíváncsi fülek elől. Ekkor kérdezi csak meg a kereskedőt további terveiről.
- Önnel tarthatok? - tekint rá kérlelőn a lány. - Nem szívesen maradnék itt egymagam... főleg ezek után. És hátha még segíthetnék is valamiben.
Aztán megszámolja a pénzt, és meglepetten el is mondja a hiányt Hofitosnak, s mint kiderül, az övéből is szép kis summa eltűnt.
- Jó lesz minél előbb továbbállni. És ez a valaki nem tipikus enyveskezű volt, az biztos. Emögött csak valamiféle varázslat lehet. Bár én magam nem ismerem a mágiát, nem tudom, efféle dolgot el lehet-e követni vele. De... a kocsmában megszámoltam a pénzt. És attól fogva végig a kezemben tartottam, szem előtt, szorosan az erszényt. A kezével ebbe senki nem tudott belenyúlni.
Elhallgat, láthatóan gondolkozik.
- Hmm... amikor először számoltam meg, akkor nem volt kevesebb, mint amennyi eredetileg volt, azzal együtt, amit Öntől kaptam fizetségként. Most azonban kevesebb. Lehet, hogy olyankor fogy, amikor megszámoljuk. Vagy bizonyos időközönként. Nincs itt valahol egy napóra? - pillant körbe, hátha van a közelükben egy tér, ahol virágórát, vagy effélét állított fel a lakosság.

/Glat, Megérkezés/


Már eldöntötték, hogy elmennek erről az elátkozott helyről, amikor hirtelen a tünde is lopást fedez fel teljesen váratlanul. És senki még csak meg sem közelítette, úgy vette észre. Ám hirtelen kísérletezgetni lett kedvük.
Bár a közelben nincs napóra, de pár saroknyira találnak egyet és leülnek mellé. És rendszeresen számolgatni kezdik. Mikor már kétszer több idő telt el ott ülve, a pénzükre vigyázva, mint amennyi nagyjából a hajóról való leszállás után a kocsmáig lehetett, Hofintos egy megjegyzéssel él.
-Ezek szerint úgy látszik, hogy nem bizonyos időközönként feleződik. És mivel itt ülve elég sokszor megszámoltuk, nem is ahhoz kapcsolódik.
Azért érdekes volt. Kísérletezgessünk tovább vagy induljunk a fővárosba?

/Glat, Megérkezés/

A lány meglepődik az ötleten, hogy üljenek itt, és számolgassanak. Nem gondolta tétlenséggel tölteni az időt, csupán figyelni erre a két jelenségre, a pénz megolvasására, és az idő körülbelüli múlására. Mindaközben, hogy útra kelnek. A napóra pedig csak egy hirtelen ötlet volt, hogy legyen mihez viszonyítaniuk, és egyben megtudják, merre van Észak. No meg, nem árt, ha esetleg megtudnak valamit a dologról, és nem lesz teljesen üres az erszényük, mire az idegen városba érnek. Ám ha már így alakult, belemegy a dologba. Ő nem siet sehová.
A felvetésre, hogy maradjanak, van induljanak, kérdőn néz a kereskedőre:
- Felőlem mehetünk. Nekem nincs más dolgom. De Önnek...? Az áruja, az emberei, a következő fuvar...?
Egyre furcsábbnak találja a kereskedőt. Hamari, és egyre inkább felelőtlennek is tűnik. No persze, ő is túl hamar és túl sokat kérdezett nem is olyan rég... Aggódik is miatta. Aztán csak vár, mit dönt a férfi. A három éve látott, szeretett nő nyomába ered, és szó nélkül itthagyja itteni feladatait, vagy van valami elintéznivalója még, mielőtt útra kelnek?
No meg, indulás előtt nem ártana ételt is vásárolniuk, meg enni valamit. Mióta leszálltak a hajóról, ő még árut is pakolt, súlyos csomaggal mászkált mindenhova, ahova mentek, aztán jó időt töltöttek a kocsmában, ahol, a lány számára szokatlan módon, nem szólították fel őket, hogy fogyasszanak vagy távozzanak. Majd a napóra mellett ücsörögtek. Igaz is, mennyi az idő? - pillant rá az órára. Nem ártana megtudni, mennyire van a legközelebbi lakott település. Érdemes-e elindulniuk egyáltalán? Ráadásul a férfinél nincsen semmi holmi. Az övé pedig kevés kettejüknek. És közben elgondolkozik, ne hagyja-e itt a kereskedőt. Aki ennyire felkészületlenül képes nekivágni egy útnak, nos, tart tőle, hogy akkor sem volna túl óvatos és felelősségteljes, ha valami baj történne. De nincs szíve itthagyni. Világlátott kereskedő létére, nos... meglehetősen meggondolatlan.

/Glat, Megérkezés/


A lány egyre jobban aggódik és bizalmát veszti a nagy utazó kufárban. És nem is alaptalanul. Tényleg úgy viselkedik most, mint egy kósza. És nem úgy, mint egy céltudatos és jól tervező kereskedő.
-Amíg te kirakodtál én már gondoskodtam az árú eladásáról. Azért indigót hoztam, mert itt nagy a kereslet rá. És egy helyi kereskedő rögtön le is csapott rá.
*Mondja mosolyogva annak ellenére, hogy a haszon, ami a szállításon volt valószínűleg épp elúszott a kirablásukkal. Ám a férfinek most máson jár az esze, nem az anyagiakon.
-De ami azt illeti, igazad van. Észre sem vettem, hogy elmúlt az idő. Már nem jutunk messzire. De ha engem kérdezel, nem szívesen maradnék ebben a városban. A falakon túl a karavánút mellett van pár szeráj. Ott megpihenhetnénk estére.
*Nem szeretne felszerelést vagy árut venni ettől a várostól. Még van annyi pénze, hogy amikor elmegy a kontinensről, vásároljon. A hajó, amin érkeztek, az a kapitány tulajdona volt. A zsákok tovább adva. És idejét látja költeni is kicsit azt a pénzt, amiért megdolgozott. És ami arcát szemlélve még mindig nem olyan túl kevés...

/Amon/


A Kegyelmes Isten egyházának igen rangos vezetője nem egy könnyű feladatot kapott ezúttal.
Bár jelentéktelen, apró részletnek tűnik, mégis sokkal gyakorlottabb kézzel járhat el talán olyan nagy feladatokban, mint valakit eltenni láb alól vagy meggyőzni egy nemest az ügyük mögé állásról. Ám ezúttal a szokott feladatokkal ellentétben a nehézség pont abban lesz, hogy ritkán foglalkozik a fáma a logisztika megszervezésével.
Nem tudni mennyi bosszúságot vagy esetleg inkább ellazulással teli időt hoz hősünk számára. Azonban mit is keres Amon ennyire messze a sikeres térítései színhelyétől? Nos a válasz egyszerű. Egy idegen földről érkezett nemes beszélt Észak-Bivalyban arról, hogy lelkes a geológia tudományában és egy nagyon ritka anyag előfordulását keresi még fel nem tárt helyeken. Amit nem talált meg városotokban és környékén...
Amit viszont közben mesélt, az a jövőben még hasznos lehet. Egy speciális homok fajtát keresett, mely más összetevőkkel keverve gyakorlatilag törhetetlen keménységet hoz létre. Azt állította, hogy Neminrától délre van egy kontinens, ahol a sivatag végtelen homoktengere ilyen kuriózumnak számító kvarc típusból áll és hajó számra viszik a gazdagabb királyok, hogy áthatolhatatlan erődöket építsenek belőle.
Most, hogy egyre nyilvánvalóbban szövetségeteket az éjtündék arra akarják felhasználni, hogy meghiúsítsák a békét emberek és orkok között, talán nem jönne rosszul számotokra sem, ha meg tudnátok erősíteni egy-két helyen védelmeteket.
Persze az még mindig más kérdés, hogy nektek célszerű-e engedni a sötét terveknek. Az is egy másik lehetőség, hogy Oughwar hegyei felől nem várható támadás egy ideig és ezt kihasználva fordultok Királyöböl felé és hódítotok el tőle rengeteg területet. Vagy akár a lassú, de biztos megtérítés útját is járhatjátok.
Minden esetre visszakanyarodva a férfi feladataihoz, egyelőre Tangeros kontinensére kell jutnia. És Délos a legforgalmasabb kereskedelmi csomópontként a tengerparton bizony a legesélyesebb, hogy talál a térítő egy oda indulni készülő hajót.
De jól gondolja meg a lépéseit! Egy vár építése mellett még a felújítása is igen költséges vállalkozás. És minden arany, amit erre fordítanak, az a hadsereg zsoldjából lesz elvonva vagy más fontos helyekről. Jó tárgyaló készséggel és persze nem kevés szerencsével Harena-sivatagából viszonylag olcsón hozza haza a nem kis méretű rakományt.
Ám ha úgy látja majd, hogy nem tud előnyös áron beszerezni a különleges homokból, akkor jobban jár azzal, ha inkább lemond majd róla és inkább élő húst toboroz, hogy megvédjék (és kiterjesszék) növekvő királyságuk határát Valorával.

Amon

A közelmúlt eseményei aggasztóak számomra. Valora terveit is keresztbe húzta az éjtündék számító magatartása. Én magam nem helyeseltem a velük való szövetséget, nem lehet bennük megbízni.
A diplomáciai kalandom sem sikerült túl fényesen, az egyik legjobb harcosom veszett oda. A Vörös Térítő haláláért még bosszút állunk.
A hír, hogy valahol erős homokot találtak elsőre csupán egy bolond észjárásának tűnik. De egy megbízható nemesünk is említést tett ilyesmikről.A királynővel való tanácskozás után úgy döntöttünk, megpróbáljuk, s veszteni valónk végülis nincs.
Sok pénzünket fogja felemészteni, de Nini-Well is jó támogatást ad most nekünk. Bízunk Ahmest kegyelmességében.
Mit gondoltunk ki? A királynő régóta szeretne magáról egy több méteres szobrot, s akkor a felújítással ezt is tervbe vesszük, ám ezt az egyik legolcsóbb alapanyagból fogjuk megcsináltatni, hiszen esztétikai szerepet tölt be csupán.
Amit szeretnénk a belső vár teljes körbevétele valamint egy új torony építése. Még kiderül, hogy mire fogja futni, de remélem könnyen meggyőzöm őket, csak rajtam áll a dolog.
A szállítását már kigondoltam előre, hajókkal lenne a legcélszerűbb, s ha hajókról van szó akkor a kék elfek ebben a legjobbak. Mert persze, elhozni bárki el tudja őket, de megvédeni, csak ők. Így felveszem velük a kapcsolatot, s tőlük kérek segítséget.

/Amon/


Észak Bivalya már alaposan eltervezte, hogyan fognak válaszolni a kicsiny királyság környékén megsokasodó túlméretezett hadakra. Hiszen a vár az emberek védelmének régi talpköve. Ám az orkok nagy hordája, mely nem régen elvonult, a törpék királyának ígérete, hogy aki a bánya fel szabadítása közben támad először, azt saját seregével is móresre tanítja, a zevadari tündék fokozott érdeklődése és persze a fő rivális: az emberek királyának hadai mind olyanok, amik meghaladják az eddigi kisebb portyázó csapatok méreteit. Ám ha az utolsó védvonal áttörhetetlen, akkor joggal reménykedhet Valora is abban, hogy a támadók kifáradnak az ostrom idején és kívánatos prédák lesznek egy másik hatalom számára, hogy megroppantsa az elsőként támadó birodalmat a falak alatt.
Maga a szobor pedig szintén érdekes ötlet, hiszen impozáns szimbóluma lehet a királynő emberek feletti hatalmának és elért sikereinek. Így Délosból az útja tovább folytatódik. Egyfajta kárpótlás a selfekkel szemben bizalmatlan férfinak valószínűleg, hogy szövetségük tengeri lehetőségeit vette igénybe a szállítás lebonyolítására.


/Folyt. köv.:
https://neminra.hungarianforum.com/t443-eros-var-az-en-eszak-bivalyom#11661
/

/Asta Gren/


Valószínűleg emlékezetes nap lesz ez a mai egy ma még javarészt ismeretlen testőr számára. Délosba nem régen érkezett. Ám a tengerre szálló megbízó tovább nem tartott igényt a védelmére. Laza megbízása volt, ami ráadásul jól is keresett egy külfölditől, aki aggódott az ismeretlen kontinens belsejében.
Ám már szinte el is felejtheti, csupán az erszénye emlékezteti ma még az előző munkára, máris valaki egy újabb ajánlattal vacsorára hívta. Miközben készülődik a megbeszélésre, kopogtatnak az ajtaján. És ha kinyitja, egy apród küllemű alak egy borítékot tart a jobb kezében és feléd nyújtja. És ezt át kell adnia számodra.
A Katyina család címerét nyomta valaki a pecsét viaszába. Ha kibontod a munkavacsora előtt, ahol a következő lehetséges megbízó már vár téged, akkor a következő mesélőiben megtudjuk, hogy miről szól az üzenet. Ám dönthetsz úgy is, hogy lerakod az asztalodra és inkább lemész megbeszélni a kínált feladat részleteit.

Vége az előző munkámnak, aminek természetesen örülök. Számomra az a fontos, hogy sikeresen záruljon a megbízás, s a védendő személy sérülés nélkül megússza az utazást. Legtöbb esetben nem kell sokat utazni, legfeljebb városon belül. Legrosszabb ennek ellenkezője, mikor egy hetet kell töltenem az őrizendő személlyel, s java részt az ismeretlen vadonban. Ezernyi baj előfordulhat, s egyes esetekben nem olyan formában érkezik a veszedelem, amire én számítanék. Mindegy, most újra teltebb a pénzes szütyőm. De nincs időm napokat lógatni a lábam, mert van már egy újabb személy, akivel egyeztetnem kell. A szobámban vagyok, Délos egyik fogadójában. Hallom a kinti zsivajt, amit az épület előtti tömegtől érkezik hozzám, de csak tompán a zárt ablak miatt. Magamban tűnődök, hogy csupán azon emberek keresnek meg, akik összegyűjtögetett pénzüket feláldozzák arra, hogy életben maradjanak? Sehol egy komolyabb megbízás, ahol bizony tovább fejlődhetnék, vagy csiszolhatnám a tudásom. Merengésemből az ajtó kopogása szakít ki. Elsőre az jut eszembe, hogy a lenti alak türelmetlen, s felküldött egy személyt, hogy emlékeztessen a vacsoráról. Az ajtóhoz sétálok, miközben megigazítom magamon a testőri ruhámat. Elfordítom a kulcsot a zárban, majd szélesre tárom az ajtót. Egy futár félét látok, ami elsőre meglep, ráadásul egy borítékot tart a jobb kezében, amit egyenesen felém nyújt. Kell egy pár pillanat, hogy kinyissam a szám.
- Ezt biztosan nekem szánja? – kérdezek rá, mert nem lehetek benne biztos, hogy jó helyre hozta az előttem álló. Egy bólintás kíséretében adja tudtomra, hogy igen, így átveszem tőle a küldeményt. Azon mód becsukom előtte az ajtót, sőt újra bezárkózok, hogy senki se tudjon megzavarni. Kíváncsi vagyok, s nem csak azért, mert nőből vagyok. Már a levélen található címer arról árulkodik, hogy nevesebb embertől érkezett. Az övemhez nyúlok, s a tőröm segítségével óvatosan bontom ki a levelet. A művelet végeztével az eszköz visszakerül a helyére, s én benyúlok a levélbe, hogy onnan előszedjem az írást.

/Asta/





Tisztelt Testőr!

Ritkán szoktam saját embereimen kívül mást felfogadni védelmül, ám ezúttal szükségem lenne egy talpra esett és megbízható személyre az egyik szolgám védelmében.
A munka nem veszélyes és nagyon jól fizet. A pontos összeget személyesen is megbeszélhetjük a birtokomon. Térképet mellékeltem a másik oldalon, hogy odataláljon. Innen kell majd ügyelnie az inasom biztonságban megérkezzen Lukoil városkába.
Három személynek küldtem ezt a levelet, így mielőtt megkapná a munkát,meg kell győződnöm róla, hogy alkalmasabb-e, mint a másik kettő. Remélem nem veszi kedvét mindannyiuknak ez a feltétel, mert akkor egyedül kell útnak engednem a védendő személyt.
Remélhetőleg két napon belül találkozunk.


Homs, özv. Jelena bárónő titkára

____________________________

A levél igen szép kézírással született. És kérdés, hogy érdekel-e egyáltalán a lenti fickó ajánlata. Vagy száz kilós, jól megtermett, kopasz férfi várakozik rád egy vacsoránál, hogy az ő ajánlatát megbeszéljétek. És miközben rád várt, már el is kezdett csipegetni a kirakott finomságokból.
Az üzenetet hozó apród eltűnt és a te döntésed az, hogy mihamarabb a gondozott park közepén álló kastélyba igyekszel, hogy mihamarabb beszélj Jelena Szergejevné Katyina személyi titkárával, egy vékony arcú, magas, idős emberrel vagy a termetes lent várakozó alakhoz előbb még leülsz az igért megbeszélésre.

Figyelmesen olvasom végig a levelet, a megszólítástól kezdve az utolsó szóig. Feltűnik nekem a megszólítás, hogy azért nem nevemre szól. Pedig, ha már az író hallott valamit rólam, meg a többiekről, akkor nem az lenne a jobb, ha azt írná. Mindenesetre szemet hunyok e tény felett, s rátérek a lényegesebb részére. Már az első sor az, ami igazán érdekesen hangzik. Szóval a bárónő titkárának egyik szolgálójáról van szó. Tovább haladva, kissé hitetlenkedek, hogy a munkát nem állítja be veszélyesnek, s ennek ellenére sokat fogok kapni. A következő különleges érdekessége az egésznek, hogy külön térképet készített a lap túlsó oldalára, hogy megtaláljam azt a bizonyos helyet. Ekkor merül fel bennem, hogy ez egy nagy óvatlanság a részéről, mert mi van, ha illetéktelen kezekbe jut? Továbbá közli a levélben magát a küldetést. Ekkor érik meg bennem a gondolat, hogy jobb ha elmegyek ide, s elmondom a titkárnak, hogy mennyire óvatlan volt. A levél olvasását mikor befejezem, akkor utána megnézem a térképet a hátoldalán. Próbálok elsőre annyit megjegyezni, hogy elindulhassak az inasért. Ekkor jut eszembe a másik ajánlat, amit én mindenképpen visszamondok. Nincs kedvemre  a vacsorázás ötlete? Melyik testőr nőnek lenne mersze vacsorázni azzal, akitől a megbízást is kapja? Számomra ez járhatatlan útnak tűnik. Mikor kievickélek a gondolataim világából, akkor gyorsan átnézem a felszereléseim, s  átgondolom, hogy mire lehet majd szükségem, ha ott fogok tartani. Mikor minden megvan, akkor a zsebembe csúsztatom a levelet és elhagyom a szobám. A fogadóból kifelé menet odaszólok a volt másik lehetséges munkaadónak.  
- Fontos dolgom akadt! További kellemes estét! – szólok oda, miközben iparkodok távozni az épületből. Ha sikerül, akkor pár pillanat erejére megállok, s megnézem a térképet. Belövöm gyorsan a megfelelő útirányt, s már haladok is. Az utcák rengetegén keresztül érkezek meg végül egy gondozott parkhoz, aminek közepén egy kastély áll.

/Asta/


Nem ritkán kap az ember egy nap két munkaajánlatot. Mivel a lenti pacák inkább valami helyi alvilági figurának nézett ki, aki nem tiszta pénzből fizette volna ki -noha a pénznek nincs szaga- és az egész attitűdje nem keltett bizalmat hősnőnkben, ezért inkább úgy dönt, hogy a nemesi család kúriájánál néz körül.
Jóval a városon kívül kellett menni és hamar megértheti, miért rajzoltak neki térképet. A mellék utakon, melyet csak a szántó-vető emberek használnak, hamar eltévedt volna. Bár közeledve a kastélyhoz egyre gyakrabban láthat más fajta embereket is. A mellükön a viaszról is jól ismert címer látható és talpig vaspáncélban, jól felfegyverezve védték a nemes kisasszony házát a fegyveresei.
Még el sem értél a főkapuig, már érzed a feszült figyelmet, ami rád irányul. Páran meg is állítottak, ám tovább engednek, ahogy elmondod miért jöttél.

-Üdvözlöm! A nevem Homs. A báróné jobb keze vagyok. Az egyik szolgáját kellene elkísérni egy vidéki, csendes kisvárosba.
* Miközben beszéltek a fogadó szobában, két alabárdos őr áll csendben vigyázzban az ajtóban és minden mozdulatodat lesik. Úgy tűnik az idegeneket itt nagyon bizalmatlanul kezelik. Ám a kényelmedről a ház pompája és a legjobb minőségű anyagok gondoskodnak, a székek is a legpuhább anyaggal vannak bélelve.
-Még megvárjuk a másik két testőrt. Nem kell nagy próbára számítani, csak az erőnlétet mérjük fel. Néhány kilométert kell lefutni, igaz nehéz terepen. A gyorsabb győz és övé a feladat.
* Az egyik jelölt nem érkezett meg, ám egy nagy darab, erős férfi személyében kihívóra találsz. Ha szkanderozni kellene, akkor kétségesebb lehet, hogy le tudod-e győzni. Viszont izomzata inkább a problémák gyors elintézésére fejlődtek és a futáshoz szükséges tartós, egyenletes munkavégzésre nem túl szerencsés.
Különböző melléképületek és egyéb, jól felismerhető terep tárgyak azok, amik mellett el kell szaladnotok. Az első egy istálló, amit megkerülve egy vasvillával szénát rakó ember pillant fel rátok a munkájában.
-A testőrök?
* a hátad mögött loholó versenytársad bólint és a földműves csak int a kezével, hogy haladjatok tovább. Úgy tűnik minden megadott ponton valaki ellenőrizni fog titeket, hogy nem csaltok-e.
A második ponthoz közeledve nem látszik senki, egy madárijesztőt kell megkerülnötök. A föld a tél utóhatásaként még nincs bevetve, fel sem szántották. Ám ahogy már majdnem eléritek, egy copfos tini lány ül fel a térdig érő gazból.
-Menjetek tovább, csak eltörtem a lábamat! -mondja fájdalomtól eltorzult arccal
* A következő pont a tehenek karámjának megkerülése. Jól látszik, hogy ha nem talál ki valamit a másik jelentkező, akkor esélye nincs legyőznie téged, még ezen a gazos dzsumbujon is könnyebben áttörsz, mint ő. Az állatoknál pedig már földúton kell futnotok.

Nagyon úgy tűnik nekem, hogy kész útvesztőn vezet át az embernő útja a munkához. Így utólag őrülök annak, hogy végül kaptam egy térképet, hogy el ne vesszek. Idő közben az szintén eszembe ötlik, hogy a futár nem jött egyedül, hanem lehet társaságban egy jól képzett személy kíséretében. Hamar olyan helyek járok, ahol őrök vannak, ráadásul talpig páncélban. Nincs kétségem a felől, hogy jól képzettek. Látom, s egyben érzem azon tekinteteket, amik rám néznek. Egy szúrósabb, mint a másik, s csupán egy félreismerhető mozdulatot tennék, akkor szerintem az összes őr nekem ugrana, hogy kiontsa a vérem.
- Maga mit keres itt? – szólít meg hirtelen az egyik, cseppet sem kedvesen, inkább számonkérő hangnemben.
- Testőr vagyok, aki munkát kapott. A bárónő titkárához jönnék megbeszélésre – szólok vissza, egyben átnyújtom neki a hivatalos levelem. Alaposan megvizsgálja azt, aztán morogva szól hozzám.
- Menjen tovább! – hallatja hangját, amiben úgy érzem, mint ha a csalódottság csendülne. Tán lehet úgy vélte, hogy végre elkap egy settenkedőt. Tovább haladok, de még jó párszor hasonló jelentben lesz részem. Egyik őr sem kedvességből teszi a munkáját. Tán rájuk ragadt úrnőjük pocsék hangulata. Végül megérkezek a fogadó szobába, ahol reménykedek abban, hogy egyedül lehetek bizalmasan ezzel a Homs-al, de a két strázsáló alabárdos elrontja ezen reményem. Sas szemeikkel nézik minden mozdulatom, így tehát megállok egy helyen és várakozok. Megérkezik a báróné jobb keze, így illemnek megfelelően üdvözlöm.
- Üdvözlöm! A nevem Asta Gren – mutatkozom be, s ha nincs ellenére, akkor egy kézfogást megejtünk. Elmondja, hogy megvárjuk a másik két testőrt, emellett egy erőnléti próbán kell részt vennem. Szóval meg kell mutatni, hogy alkalmas vagyok-e a feladat elvégzésére. Nemsokára megérkezik egy nagydarab ember, aki elég erősnek látszik, de én kétségesnek vélem, hogy bizonyos helyzetekben van annyi esze, hogy jól döntsön. A harmadik még nem jelent meg, de aki ennyit késik, az nálam alapból hátrányból indul. Végül Homs kivisz minket a kezdőponthoz, s elmagyarázza mi a feladatunk. Megadja végül a jelzést, hogy futhatunk. Megindulok előre, cseppet sem nagy iramot diktálva. Az első pont az istálló, ahol a földműves ellenőrzi, hogy megvagyunk e. Egyik meglepetés, hogy a vetélytárs mögöttem lohol, mint egy csahos kutya. Bevallom, hogy nekem sincs könnyű dolgom. Nő vagyok, s nem rendelkezem annyi izommal, mint egy férfi. Emellett van némi plusz felesleg rajtam, amit cipelnem kell. Mivel elkezd szúrni picit az oldalam, így lassabb tempóra váltok, mit sem törődve, hogy a férfi leelőz engem. A következő pontnál egy kislány mellett haladunk el, aki azt mondja, hogy eltörte a lábát. A legfurább az egészben, hogy nyugodtan mondja, hogy menjünk tovább. Sajnos én nem tehetem! Odamegyek a kislányhoz, s rákérdezek nála.
- Hol törted el?   – teszem fel a kérdést, de ő próbál meggyőzni arról, hogy nyugodtan menjek tovább.
- Akkor majd küldök valakit ki hozzád! – szólok, s újra futni kezdek. Le vagyok maradva a férfihoz képest, de cseppet sem érdekel. Miféle erőnléti próba ez? Érzem, hogy folyik rólam le az izzadság, s vetélytársamnak egyelőre előnye van.

/Asta/


Ahogy tovább indulsz, újra a lány hangja szólal meg, de már jól hallhatóan magasabbról.
-Gyere, menjünk vissza! A férfi társad nem fogja megkapni a munkát. Engem kértek meg, hogy játsszam el a beteget. Aki tovább szalad egy sebesült úri nő mellett, az nem való testőrnek.
* Ha megfordulsz, akkor látod rajta, hogy komolyan gondolja. Már talpon áll és útra készen. A titkár valóban nem az izmotokra volt kíváncsi, hiszen arra sokkal jobb próbákat is kitalálhattak volna. Ha vele mész, akkor is tiéd a megbízás.
És ez után mutatják be neked azt, akit el kell kísérned. A szolga egyszerű paraszti ruhába volt öltöztetve és egy nagy tarisznya volt a vállán átvetve.
-Nálad van minden? -kérdezi utoljára Jorgosztól a titkár. Ő pedig csak bólint. Indulhattok!
* Erdős, rétes területen kell az első nap haladnotok. És rád van bízva, hogyan készülsz fel a lehetséges meglepetésekre. És egy kérdéssel védenced azt is rád bízza, hogy hol alszotok az nap este.
-Megállunk egy városban pihenni vagy megyünk amilyen gyorsan csak tudunk és megállunk majd sötétedés előtt?
* Persze hosszú még a nap vége, bármi másról is beszélgethettek.

Futnék tovább, de mögöttem megszólal a kislány. Megtorpanok hirtelen, sőt hátrafordulok, hogy szembeálljak vele. Nincs semmi baja, csak színlelte, hogy eltört a lába. Kell egy kicsi idő, hogy kifújjam magam, s nyugodtabbá váljon a szívverésem.
- Rendben, akkor menjünk együtt – közlöm vele, hogy vele tartok. Még a férfi után nézek, aki még mindig a cél felé halad, olykor hátra lesve, hogy merre tartok. Végül megindul a fiatal lányka, én pedig a közelében maradva követem. Ezzel csupán bemutatót tartok, hogy mennyire komolyan gondolom a munkám. Mivel felnőtt vagyok, így könnyebben tudom kislányt követni. Visszaérkezünk Homs-hoz, ahol egy újabb személyt pillantok meg. Alaposan megnézem az öltözetét, aztán a következő ötletem támad.
- Esetleg nincs véletlenül számomra szintén egy paraszti öltözet? – teszem fel a kérdést a titkárnak, s ha meglepődne ezen a tényen, akkor a következő magyarázattal szolgálok.
- Ha a saját öltözetemben mennék, akkor kiszúrnák, hogy testőr vagyok. Ellenben, ha egyforma a ruhánk, akkor még azt hiszik, hogy csak két paraszt halad valamerre. Álcában kevesebb a kockázat, hogy felismernek. – ejtem ki a szavakat. Ha adnak egyet, akkor egy szobába bevonulva átöltözök, de ha nem, akkor sincs gond. Megoldom saját pénzből, ellenben később indulunk el úti célunkhoz. Az első nap, egy erdős, egyben réttel tarkított tájon járunk. Nyugodt tempót diktálok, mikor a védencem megszólal.
- Az utazáshoz mindenünk megvan, így nem látom értelmét a városba menni. Keresünk valami jól védhető helyet estére. – formálom a szavakat ajkaimmal. Ránézek kedvesen, aztán magamra és a paraszti öltözetemre.

/Asta/


Főhősnőnknek remek ötlete támadt és természetesen egy ilyen nagy birtokon még válogathat is a különböző ruhák között. És mire megvan, teljesen úgy néznek ki, mint egy fiatal földműves pár. És fegyvereit elrejtve indulnak el.
Mivel egyébként is szegényeknek öltöztek, így a város tavernáiban szobát kivenni valóban feltűnőbb lenne és kalandor kedvű szereplőink a természet lágy ölén talán még jobban pihenhetnének. Ha éjszaka...
-Neked van férjed? Vagy udvarlód? -kérdezi elpirultan a férfi.
* Ekkor a környező egyik bokorban megmozdult valami és fehéren szemek világítottak az oda forduló két emberre. És egy vérpatkány ugrott ki hirtelen belőle éhesen. Utána szinte azonnal két másik társa.