/Lis/


Kicsit később a város egy másik pontján ismét felbukkan a hittérítő.
Hősnőnk legalább egy hónapja be van zárva a cellába. Még a falhoz láncolásból sem engedték el. Szükségleteit is ott kell elvégeznie. Az egyetlen, akivel tartja a kapcsolatot az őr. Első héten még néha simogatta a combját, mikor ennivalót vitt neki, de talán az elviselhetetlen szag és ápolatlansága az, ami még ezt a kis férfiasságát is lelombozta. Talán tényleg igaz, hogy ide meghalni hozzák az embereket...
Kint az őrök egy idiótát állítanak meg. Hallod a vészjósló próféciáját te is. És megannyi emlékhez kötheted. Észak-Bivaly és a sárkány legendája. Maruk fogsága. Braslov két pusztulása, ahol lányok tömegei hevertek holtan az úton.
-Térjetek meg bolondok! Áldozzatok minden holdtöltére egy szüzet az orkoknak, hogy megkíméljétek a várost a pusztulástól! Az istenem küldött engem, hogy prófétája legyek. Térjetek meg bolondok!

/Robert érkezése/


Az ürességből kemény az érkezés a kőig. Egy mocskos sikátorba érkezel. Még mindig a lopott ruhádban vagy. A tetőről pedig régi gönceidet egy fekete madár ejti a fejedre. Idegesítő a dumája, de volt időd megszokni.
Rád bízom milyen szavakkal közli, hogy melyik városban vagy.

Sokat gondolkozom azon, hogy feladom, hogy csak lefekszem a földre és hagyom, hogy a természet tegye a dolgát és rám boruljon a megváltó sötétség.
Aztán feldühödök, hogy én nem vagyok ilyen, hogy nekem van miért küzdenem, hogy ott van Izulda, aki most a démonok tudja, hogy hol lehet! És ilyenkor visszatér belém az élet és ismét nekiállok róni a köreimet azon a szűk helyen, amit a láncok engedélyeznek, hogy izmaim ne satnyuljanak el.
Nem foglalkozom vele, hogy a lánc már véres sebbé tette a bokám és a csuklóm, ez is segít magamnál maradni. A szükségemet a lehető legmesszebb végzem el, de már így is kibírhatatlan lehet a szag, ami a cellában és körülöttem van, de ez is jó valamire, a perverz őr távol tartására, akit már nem is kérdezgetek, mert semmire nem felel.
Épp a napi köreimet rovom, amikor beszéd hangjai keltik fel a figyelmem, hiszen most minden kis ostoba dolog kizökkenthet a fásultságból. Egy bolondot faggatnak, de nekem mégis baljóslatúnak hangzanak a szavai.
Az orkokat és feláldozandó szűzeket egy mondatban említeni már magában is figyelemfelkeltő és komor előjelzést jelent.
- Hé te őr! Nem ártana utána nézni, hogy nem járnak-e orkok a környéken, hátha nem is olyan őrült ez a fickó. Higyjétek el, nem jártok jól, ha igazat szól…….- kiáltom ki az ajtón, de lehet, hogy ez nem hangosabb egy suttogásnál, amennyi erőm mostanában van.

Robert

Mielött bármit mondhatnék, vízszintesen kezdek zuhanni. A zuhanás végtelennek tűnik de gyanítom csak egy pillanat telt el a halálom óta és azóta hogy egy agresszív szövegű nő már megint terrorizál. Az érkezésem kicsit fájdalmas, de a gyógyulásom viszonylag megnyugtatóan bizsereg noha csak a földhöz vágtak. Aztán ruhák esnek az arcomba és egy másik agresszív dögvész szövegel nekem.
-Merre jártál te botcsinálta fércműves? Hetek óta nem éreztelek és még csak nem is láttalak. -Csipeget a csőrével a fejem a botom, igaz most madár alakban van de ettől még befoghatná de fojtatja a mesét és elkomorulok tőle. Majd elkapom a torkát.
-Dugulj el levesbe való, dolgom volt. És szereztem magamnak új rabszolga hajcsárt.
-Már megint nőztél és megint dirigál te beteg vagy!
-Tudod ezen nem fogunk össze veszni, tényleg minden nő dirigál nekem akinek valamilyen formában a karmai közt voltam. Szóval lehet hogy a drága nejem mazochistává tett de csak erős nőknél. Ez van- vonok vállat, és öltözök fel végre normális ruhába. Megrázom magam hogy az eddigi ezüst kék színeket át vegye a sötétzöld barna színkombináció. Majd a köpenyem is felveszem.
-Na gyere nézzük meg mi van kedvenceimmel, gyanítom nagy szarban vannak, csak úgy mint ez a város.- Nevetek fel hangosan amikor megindulok a börtön felé. Ahol Lisbethet és az embereim hagytam. És vidám dallal egybekötött térítésfélébe kezdek.

/Robert/


Újra itt vannak a cuccaid, ám visszaemlékezve a fallal való találkozásra hirtelen rájöhetsz, hogy csak egy kő van ebbe a testedbe varrva és még az is alaposan lekorlátozva. Az átváltozás köve, mely egzotikus hátasokká tud alakítani, ám igen fájdalmas még mindig a kivitelezésük. De a kék láng már nem a tiéd. Jó, ha a másolatodban ébredtél volna, akkor ennyi se a tiéd.
Zavartalanul jutsz el a kihallgatásotok épületéig és csak ott tartóztat fel egy dühös katona.
-Elég volt az idétlen hittérítésből! Az emberek már aludnának. És panaszkodnak, hogy érdektelen hitszónokok zavarják meg a mindennapjaikat. Menj a templomba és beszélj az egy isten papjaival, hogy tarthatsz-e ott te is szentbeszédet!
De az utca nem erre való.

Robert

Utam ugyan vidáman telik, de még először nem hozom rájuk a frászt. Csak énekelgetek. Menet közben pár fura dolgot veszek észre, többeközt aszt hogy az alakváltásomnak lőttek, és eltűnt a rémálom a kristályból. A helyén valami mágia van ami alakváltásra utal de az érzékeim szerint természet anya szívat ezerrel. CSAK HÁTASOK... A kék lángnak nevezett időláng a kutyának se hiányzik hisz végre van bal kezem és arcom ami a sajátom szóval fátylat rá.
-Ez a nő se jobb, na mindegy ajándék hatalomnak ne nézd a fogát, mert megharap.
Elérek a börtönig, ahol az egyik őr belém kötne de ma jó hangulatom van.
-Tévedésben élsz emberke, nem érdekel a lelki életetek. Természet Anya haragját tolmácsolom felétek mivel ti nyamvadt halandók letértetek a helyes útról. Szóval adok egy hetet a városnak és a földel teszem egyenlővé az istennőm parancsára. De ma mázlid van vagy peched, tök mindegy. Nézőpont kérdése. Felteszek pár kérdést, és te vagy a társaid válaszolni fogtok nekem. Hogy miért tennétek ilyet? Még hogy egy ember a Természet Anya papja illetve küldötte legyen? Ó szerintem ti ezt viccnek neveznétek, én viszont munkaköri kötelességnek mert az úrnőm felkért rá.- de most demonstráljunk, jobb híján földrengéssel nyitnék de Lish és a többiek oda bent lehetnek, így a növényeket pontosabban azokat az öreg és erős gyökereket szólítom amik a város alatt élnek az örökre és az épületre kérem őket hogy a falak repedésein keresztül tovább gyengítsék az épületet. Egyenlőre csak gyengítik viszont térjünk vissza az őrökhöz- Szóval az a problémám hogy pár hete megöltem itt egy vámpírt, majd távoznom kellett. Egy jó barátom és a csapatom egy kislánnyal itt maradt. Megtennétek nekem azt a szívességet hogy elmondjátok merre találom őket? Ugye lesztek olyan rendesek, és miközben beszélgetek nem ahoz a nem létező kamu Asmethez imádkoztok hanem az ősi istenekhez és most Természet Anyát venném első helyre. Hogy könyörüljön a hülye fejeteken. Hangosan és tisztán ha kérhetem a szavakkal. Szóval merre van Lisbeth, Jania, Izulda és a két orkom?

/Lis/


A patkányokon, tetveken és pár állatfajon kívül egyetlen társasághoz tudsz szólni. És most is ezt teszed. Odakintről a férfi felröhög.
-Tán te szeretnél az első áldozat lenni? Mit tudhatsz te az ork fogságról? Ha csak nem igaz az, hogy a fogságukból kerültél ahhoz a... hogy is hívják?
* Nem tudni, folytatódik-e a beszélgetésetek, ám két óra múlva nyílik az ajtó. És a pap lép be rajta. És mosolyogva köszönt.
-Üdv drágaságom! Remélem jól érzi magát. Fel kell tennem magának néhány kérdést. Remélem nem zavarok.
Mit tud az egy isten vallásáról? És mit tud Valora királynőről és az ő miserorjairól? Illetve arról, hogy mi történt az egyházzal Észak-Bivalya eleste után?

/játékon kívül/


Az őrség meredten néz maga elé. Igyekeznek méltón megmutatni az idegen ország nagykövetének, hogy az új királynő még mindig hűséges és fegyelmezett hadsereggel rendelkezik. Oké, a fene se tudja, hogy az új király és közte mi a kapcsolat... Katonás vigyázzállásuk épp úgy emelte Királyöböl fényét, mint a vallás hírnevét.
-Őrség, vigyázz! Drow nagykövet érkezik. -mint említettük volt, ki sem kellett volna adni a parancsot, az egyenruhások eddig is egyenesen álltak, mintha karót nyeltek volna.
Atlantia volt az egyetlen személy, aki halálos nyugalommal várta az eseményeket. Ahogy nyílt az ajtó, az ő arcvonásaira is aggódás jelei kúsztak, felállt a trónusáról és letérdepelve fejet hajtott az érkező férfi előtt.
Ha a diplomata nem lett volna olyan balek az emberi reakciók olvasásában, akkor felfigyelt volna a katonák szemére, akik maguk elé meredésből mind a jól elrejtett trónus felé fordultak. Azon kevesek egyikei voltak, akik tudták, hogy milyen drasztikus változások mentek végbe az elmúlt hónapban a város vallási életében.
Már eddig is sokat hallottak a folyosói beszédekből arról, hogy Ahmest visszaadta az egyik magas rangú papnő életét, hogy a megrendült egyház élére álljon. És arról is, hogy mennyi -talán jó akaratú- eretnek vallást követőt börtönöztek be, akikre csak halvány árnyék vetült, hogy esetleg Zevadar ügynökei, valamely nemes bérgyilkosa vagy bárki, aki pénzért vagy meggyőződésből az új vezető életére törhet.
Ha össze akarnánk foglalni, hogy mit vártak ettől a mai naptól, akkor arról tudtak, hogy a követ ide fog jönni, az eldugott trónterembe. Nyilván nem szorul belé valami udvariasság. És a főpapnő pedig világosan elmondja a város érdekeit, meglátásait. Szemtől szembe fogja megfogalmazni a lehetőségeket.
Mire ezt végigmondtam, már véget is ért a beszélgetésük. Az idegen minden féle tárgyalás nélkül kijelentette, hogy négyszemközt akar a lánnyal lenni és dereka alsó részén tartva a kezét hamar megindultak az úrnő hálószobája felé.


/Robert/


A katona csodálkozó arccal nézett, majd hirtelen észbe kapott.
-Á, vagy úgy! Szóval te vagy az, akit keresnek, mert kérdéseket akarnak a tisztek feltenni a történtekkel kapcsolatban? Jöjjön velem! Mindjárt bekísérem. De ezt a Természet Anya dolgot ne emlegesse, mert néhányan haklisok a törvények és a vallás összekeverésére.
Ez mindenkinek a magán ügye.
* Amikor a lábára tekerednek a gyökerek, akkor hirtelen felkiált.
-Riadó! Mi a fene ez, ember? Valahol bujkál egy erdei elf társad?

Robert


A rémület ami kiül az arcára érthető, de engem hol érdekeljen?
-Még hogy egy elf lenne a környéken, nincs szükségem segítségre. Ugyanis Természet Anya támasztott fel hogy titeket rendbe tegyelek és visszatérjetek az ősi vallásokhoz. Ugyanis be telt nála a pohár Amshet hamis vallása miatt. Többek közt mert vámpírokat rejtegettek. Játszunk tisztán, te válaszolsz és a várost hellyel közel érinthetetlen hagyom. Persze Amsi templomát a földel teszem egyelővé ugyanis hamis vallásnak nincs szüksége templomra. Na de vissza az eredeti kérdésemhez hol vannak a társaim akikkel ide jöttem. És tisztán és érthetően jeleztem ha bajuk esik végzek ezzel a putri várossal. És még csodálkozol hogy Természet Anya kérését ilyen könnyen teljesítem? Ostoba halandó- teszem a kardom a torkára- válaszolj hol van Lisbeth és a többiek. Most még túlélheted, de a termőföldetek hamarosan terméketlenné válik. És ti elhúztok vissza a saját helyetekre itt a TERMÉSZET lesz az úr.

/Robert/


Az őr igyekszik kiszakítani a lábát a gyökerek fogságából. Elég sok tartalékot emészt fel a kevés fától az, amit csinálsz. És lándzsájával megpróbálja a kardod elütni, még akkor, amikor a nyakához közelítsz vele. Dühösen ordítja.
-Nincs jogod más templomát lerombolni és vandálkodni. Megrögzött fanatikus! Pusztulj innen, mielőtt a többi őr ide ér! Az ilyeneknek nincs helyük a városban.
* Ez a fakabát nem azok közül való, akikről nem rég már írtam. Csupán azt látja, hogy a béke vallását követőkkel ellentétben több eretnek hit fanatikusát letartóztatták és leginkább ilyen őrültségek miatt. Emberáldozó káosz hívők, vérimádó dalnokok és strázsákra támadó természet buzik.
Jól tudod, hogy hamarosan többen is érkeznek. A természet segítségével a hátad mögött ővele még eljátszadozhatsz könnyedén, ám az egész város helyőrségével szemben már gondjaid lehetnek.
-A társaid mind meghaltak vagy fogságba estek.

Robert

A katona fenyegetése ma valahogy hidegen hagy, hisz megölték a társaim. Tűzgolyót idézek.
-Fuss kis ember, menekülj, most ért véget a türelmem. Bántottátok és megöltétek a társaim. Időszerű hogy elmagyarázzam menyire semmit ér az istenetek és az életetek. Nincs jogom? Azt mondod nincs? Nem is kell jog egy hamis vallás elpusztításához ami mögött egy darab isten se áll. Ezennel ezen város földjeit vissza veszem a természetnek. Nincs többé jogotok itt élni.Takarodjatok vissza az országotok biztonságosabb területeire. Ez mostantól az ÉN TERÜLETEM EGY OCSMÁNY AMSHET hívőt se tűrök meg itt a továbbiakban. Nem fogok nyamvadt vámpír imádóknak kedvezni.
-Válaszolj ki maradt életben? Ki úszta meg a gyilkosságaitokat. Ha jól felelsz engedem hogy elhagyd ezt a várost. Ha nem akkor itt veszel mindegyik ostobával aki amu hamis hitére tért. Válaszolj vagy elevenen fallak fel emberke.- A tűzgolyót a kapuba eresztem És szép ütemesen alakulok át igen baszottul fog fájni, és igen eszméletlenül fogom élvezni. Szóval első lépésben fogakat és karmokat növesztek (mielőtt a mesélő kötekedni kezdene hogy csak hátas játszik tudom és van pár szép darab amit itt is használnak szóval nyugi nem teszek olyat ami nincs )- Komolyan azt hitted Természet Anya egy elfet kérne fel arra hogy embereket támadjon? Túl együtt érzőek ahoz. Így a drága hölgy engem talált meg, és én szeretek utasításokat követni. Pláne ha közben hülye alsóbbrendű létformákkal szórakozhatom. Merre van a túlélő. -Engedem végig futni az alakváltást és a katona pechjére egy túlméretezett Warg áll. Utolsó emberi hang amit kiadok -MERRE!

/Robert/


/Ennek a videónak semmi köze a történethez, csak úgy beraktam./


A katona az első kérdésre hamar felel. Talán nem is a félelem miatt, csupán ilyen szószátyár.
-Egy nő maradt egyedül életben a börtönben. De felejtsd el, mert ő is fogoly!
* Ám a gyökerek egyre makacsabbul szövődnek a lábára és már nem tudja mozgatni, kiszakítani belőlük. Az átváltozásod pedig legalább annyira rémisztő számára, mint amilyen fájdalmas neked.
-Segítség, egy vérfarkas!
*Két másik őr is felbukkan az épület sarka mögött. Ám a lánggolyó eddigre már elemésztette a bejárati ajtót.

Robert

Az őr bölcsen válaszol, majd a megjelenő öröknek eget verő butaságot kiált. Még hogy vérfarkas, csak Warg mondanám de beszélni aaaazt nem tudok. Az ajtó felé fordulok és meg is lódulnék, de egy gonosz dolog ötlött fel bennem. Visszatolatok a lekötözött katonához, elvigyorodom. Igen tudom ez ijesztő. Felemelem a bal kezem kieresztek egyetlen karmot, nos ugye mindenki tudja hogy terjednek a vérfarkasok? Na kiből lesz hulla hamarosan? Egy apró karmolást ejtek az arcán, semmi durvát vagy véreset pontosabban egy borotválkozós vérzésnyit. Kuncogok majd komolyra fordítva berongyolok a túlélőért, az utat ismerem hisz már jártam itt. Nem tervezek bunyózni a város őrökkel és időm úgy is van míg lerombolom a várost. Irány a fogoly, mindenen át és gyanítom őrökön is át. Amint a cellákhoz érek Lisbethet keresem és ki is bököm társaságban és már megint szinte pucéran ez tényleg szokása vagy valami helyi átok? Mindegy benyitok ala fejjel előre módon.

/Robert/


Ördögi kuncogás hagyja el a szád. Semmi kép nem nevezhető emberinek. Inkább a képregények kutya alakjainak röhögésére hasonlít. Igazán félelmetes, ahogy ott hagyod a -kicsit- vérző őrt.
Két katonával találkozol elsőként, akiken ha túljutsz, akkor eljutsz a celláig... Amiben van pár rab, ám nem az, akit keresel. Úgy tűnik hűtlenné vált a régi, jó öreg előzetes cellához. Ám lássuk először, hogy a kardot rántó két férfin túljutsz-e először?


/Kockadobás: Tízes
1 és 2 -Az egyikük mély sebet szúr a húsodba, mely később valószínűleg több kellemetlenséget is okoz majd. Például fájdalmas lesz a levegővétel is, ha az átváltozás nem adna eleget belőle.
3-10-ig -Sérülés nélkül túljutsz, hála a nem várt lerohanásnak./

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Tízes' : 4

Robert

Az a kínos helyzet állt elő hogy itt nincs senki aki érdekelne, így felmerül bennem az az apró kétség hogy jó helyen járok e. Na mindegy nincs időm tötyörészni, így végig tolom az épületet mielőtt a gyökerek az összes nedvességet kiszívják a falak réseiből. És az ebből nyert erővel a pokolra küldik ezt az épületet, ha van bent rab azt kiengedem aztán rongyolok tovább le fel amerre lehet haladni. De remélem mihamarabb meglelem. Az utam több cella, szoba és gyanítom őr között elhalad, néha ha sikerül tűzgolyót köpök hisz gyakorlatilag csak gondolni kell a varira bár nem akarom ideje korán leégetni csak utat nyitok vagy elkergetek. Bár lehet hogy tűz helyett szelet használok kevésbé láng veszélyes.

/Robert/


Ahogy száguldasz a folyosókon, egy női hang üti meg a füledet. Valamilyen rejtélyes okból eszedbe jut a gazdája. Azon a délelőttön vittek be vele együtt téged is és a csapatodat vámpír ügyben. A fogadóban megszállt három boszorka legidősebbike.
-Elkészült a főzet. De nem mondom meg hol van, amíg meg nem kapom a pénzem. Egy kis elővigyázatosság.
-Nem feltéte... Mi ez a hang? Bocsánat... csak megnézem.
* Egy tiszti kardot maga előtt tartó férfi lép ki a nyitott ajtó mögül, ahonnét a beszélgetés hangjai hallatszódtak.

~ Maruk! Maruk, aki remélem azóta már a férgek vacsorája! ~ vicsorogtam a falnak, hiszen az őr nem mutatkozott, csak a hangját hallatta, de azt is minek. Nem méltattam válaszra, hiszen úgy sem ért semmit, ezek is csak a halálukba mennek, ha az orkok tényleg eljönnek.
Nekem már meg úgy is mindegy, ám ha kell a fogaimmal harapom el az ereimet, de nem fogok újból agyarasok fogságába esni. Most is csak azért pislákol még benne az élet, mert a lányom sorsa aggaszt.
Újból magamba mélyedek és csak akkor nézek fel, piszoktól kérges vonásokkal, amikor az ismerős pap hangja már közelről szól.
Közömbösen, lélek nélkül nézek rá.
- Hogy mit? Azt, hogy remélem jó nagy himbilimbije van és arra fogja magát felhúzni, ájtatos féreg. – köptem a csizmájára, aztán elfordultam tőle és a pillantásom kiüresedett.
Kint nagy zaj hallatszódott, de már az sem érdekelt.
- Tűnjön el! Nem mondok magának semmit, amíg nem látom a lányom. – vetem végül még oda, bár nem számítok arra, hogy ezt teljesíti.

Robert


A keresésem egyenlőre eredménytelen, de ismerős hangok ütik meg a fülem. Kicsit kezelhetőbb formára és csevegősebbre veszem vissza bár csak rövid ideig mert fáj. A banyatrió vénebb tagja cseveg egy katonával, nekem meg épp infó kellene. Mondhatni tapéta leszek a falon, már amennyire egy wargtól kitelik. A kardja lép ki először, majd a többi és hogy ne szúrhasson pofán nyalom (igen tudom undorító de nyálasan nem a harc ami először az eszébe jut), majd ha megleptem illetve ha nem is sikerült meglepnem vissza pofozom a szobába. Utána megyek és rálépek a fegyvert tartó kezére. A banyára vicsorgok és morogva jelzem hogy takarodjon. Majd a tisztre vicsorgok és némi karmolással a padlóba vésem kérdéseim a fogolyról. Ahhoz hogy elolvassa mit írtam a fejét óvatosabban arra fordítom.

/Robert és Lisbeth/


Az egykori álboszorkány szilárdan elhatározta, hogy soha többé nem esik ork fogságba. És félelemmel gondol valószínűleg arra, hogy a jóslat esetleg valóra válhat. Ám nem kevés káröröm is vegyül ebbe az elképzelésbe. Viszont sokkal fontosabb, hogy mi történik majd, amikor a pap belép.
A sarlatán átkozódik és ez előre vetítené szörnyű megkínzását vagy pusztán a további itt tartását a legalapvetőbb emberi igények nélkül. Ám kívülről az őr megszólal.
-Ez meg mi? Dögölj meg te vad!
* Kardot rántva lép elő és tűnik el ismét a másik ajtófélfa mögött. Ám a pap is észreveszi, hogy valami nincs rendben és kilép a folyosóra.


A kihallgató tiszt ijedten néz rád, miközben a javasasszony sikoltva elmenekül.
-Két kereszteződéssel arra és utána jobbra. Az egyik ajtó mögött egy csigalépcső visz lefelé. Ott majd megtalálod.
* Már messziről érzed a fekália szagát, ám a cellában nincs senki. Vagyis nem valószínű, hiszen az ajtó nyitva van és egy őrt találsz csak előtte. Igaz hamarosan kilép egy lángoló kezű pasi is. És azt a tűzgolyót neked szánja...


/Kockadobás: 1. Hatos
1-4-ig -A katona eredménytelenül támad.
5 és 6 -A kardjával az egyik mellső lábadra céloz, nem csak annak karmait használhatatlanná téve, hanem a másik mancsod is ügyetlenné válik, szemfogaid pedig jelentősen veszítenek a sebességükből.

2. Hatos
1-4-ig -A tűzgömb elrepül feletted.
5 és 6 -Lángok csapnak szét a hátadon, kis időre a bundádat is meggyújtva./

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

#1 'Hatos' : 4

--------------------------------

#2 'Hatos' : 6

Robert


Norma kontrollt használok a katonánál, amikor valami égett szagot érzek és egy kisebb fájdalom vonul át rajtam. Kinézek ki volt ez a bátor, és azon vagyok hogy viszonozzam amikor az enyém kialszik. Felsóhajtok és morgok az orrom alatt, de a pap nem kap esélyt még egy támadásra. Rohamozok felé teljes testtel és gyanítom a pofámra fog célozni, de már készülök a cselre amivel elsodrom a francba és talán megúszom kisebb sebekkel. A lényeg hogy amikor dobja gyakorlatilag hasra vetem magam és oldalazva csúszva sodrom el így jó eséllyel kap a saját lángjaiból is. Amint eszméletlen megnézem a cellát ahonnan kijött.

Tudom, hogy a pap az aki el is rendelheti a megkínzatásomat, de ennél az állapotnál már semmi sem lehet rosszabb. A mocsok kéregként vonja be a bőrömet, az állandó magány kezdi kikezdeni az elmémet és mindenféle téveszmék és rémképek kezdenek beszivárogni már nem csak az álmaimba, hanem az ébrenlétem óráiba is. Izulda iránti aggódásom csak még jobban rombolja a lelkemet, így nem sok veszteni valóm van, legfeljebb előbb lesz vége a szenvedéseimnek, ha már kijutni nem tudok.
Így aztán nem nagyon érdekel mit szól az előbbi kis beszédemhez a pap, ám mielőtt még megtudnám a cellák előtt álló őr hangja csattan fel és eléggé megdöbbentnek hangzik és amikor egy pillanatra feltűnik, nyilvánvaló, hogy valaki ellen indul, hiszen kardot rántva acsarkodik és érdekes neszeket vélek felfedezni.
Az öregember is kíváncsi a történtekre és hátat fordítva nekem kimegy a folyosóra, aztán amikor az ajtóban egy hatalmas, füstölgő szőrű, világító szemű warg, az orkok farkasa tűnik fel, még az én közömbösségem is rögtön leolvad és egy hangosat sikítva lapulok a falhoz, hiszen minden rémítő emlékem előjön, ami szinte letaglóz.
Ám aztán rájövök, hogy talán itt a megváltás és – bár fogalmam sincs, hogy kerülhet ide ez a szörnyalak - széttárva a keze, felemelve a fejem, feltárom előtte a torkomat.
- Végezzünk hamar! – suttogom felé rekedten.

/Robert és Lisbeth/


A pap ismét varázsszót mond és ezúttal egy gyors széllökéssel próbál meg támadás helyett hárítani. Sokkal jobban képzett annál, mint sem ugyan azt a taktikát vesse be állandóan, ha akad a tarsolyában több is, amit kipróbálhat ellened.
Ha sikerül, akkor furcsa mód átrepülsz nem csak felette, de előtte még az őr felett is. Ha lassú ehhez, akkor lebukva kigáncsolod és ő eszméletlenül terül el a földön, kobakját beütve a padlóba. Csak hogy mindenképp találkozzatok hősnőnkkel és ne keljen egész reagját átírnia.


/Kockadobás: Hatos
1-4-ig -Sikeresen leszereled a papot is.
5 és 6 -Repülsz, de felfelé./

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 3