/Elarion/


A király menete megáll és letáborozott. A felderítők idegesítő dologra hívták fel a figyelmét. Az egy -jó nagy- városnyi új vallás nem csak a környékén lévő falvakra terjesztette ki a befolyását, de már Nini-Wellben is felütötte a fejét. Az elemek isteneit dicsőítő ősi vallás hagyta lepusztulni a templomát, melybe nem sok hívő járt a szekta idejötte előtt. Ám a kegyelmes isten igéje több fülben is meghallgatásra talált.
A város kapui nyitva vannak, csupán az erdei elf hadsereg érkezési iránya felől csukta be a városőrség. Ám a falakról folyamatosan kémleli az őrség a vidéket, hogy sehol ne tudjanak meglepetésszerűen támadni még a szövetséges katonák sem.
Két küldönc érkezik hamarosan Elarionhoz. Az egyik a városi tanács egyik tagja, ki rangjának jelképeivel és legdrágább ruhájával felcicomázva két baka kíséretében érkezik. És tündék uralkodója elé akar járulni. Ha meghallgatja, akkor mély meghajlással kezd és nyájas mosollyal a száján.
-Üdvözlet felség! Ahmest áldása legyen az utadon! A város atyák jó kívánságait hoztam és reményünket, hogy békével jöttél csendes városunkba. Ha nincs ellenedre, fejedelmi lakomát hozatok ide, melyet papunk megáld előtted a tiszteletedre és a Könyörületes egy Isten örömére.
*Egy másik irányból az emberek vezetője indít útnak egy lovas futárt, mely levelet ad át a lombtünde katonáknak. Ebben Astelath vacsorára invitál téged és jelzi, hogy a táborod mellett ütné fel a saját kísérete sátrait.
Már késő este lesz, amikor egy Braslov felől érkező lovas próbál átügetni az awyrisiak sátrai között. A királyuk sátrát igyekszik megkerülni hátulról, ha addig nem tartóztatják fel. Ha a testőrök vagy közkatonák megállítják, kijelenti, hogy a királya táborának -és sátrának- hitte, de tovább akar haladni egy levelet átadni az emberek vezetőjének Braslovból. Ruháján Astelath címere van, bal arcára pedig a Nap van pirossal tetoválva, benne feketével egyetlen egy szem.

/Hirion/


Hirion gyilkos küldetéssel közeledik a tévelygők és megtérők városa felé menő országúton. Két fontos személyt kapott parancsba, hogy megöljön Zevadar assassinjaitól.
Magányosan sétál az úton, amikor a dombra felérve egy elakadt szekérkaravánt pillant meg. Többet közülük egzotikus állatok húznak, csíkos lovak meg elefántok. És bolondnak tűnő férfiak mellett igen csak mutatós ruhába öltözött, ledér nők utaznak a bakon.
Kétségtelen, ez egy cirkusz, ami nem tud tovább haladni, mert egyik kocsijuk jobb hátsó kereke az árokba szaladt és két kő közzé beszorult. Az erőemberek már rajta vannak az ügyön, de csak nem sikerül megemelniük annyira, hogy a fejdísszel ékesített lovak ki tudnák húzni a kátyúból.


/Rád bízom, ha kontaktolni akarsz bármely tipikusan cirkuszos fellépővel, hogy akár a párbeszédet is megírhatod. Vagy kedvedre bármit cselekedhetsz./

A gyűrű beváltja a hozzá fűzött reményeimet és bár megszakad a szívem, hogy ennyi pénz kell áldoznom rá, mégis tudom, hogy talán az életem múlhat rajta, így már nem is annyira nehéz.

Nini-Well felé menet nem botlok semmilyen kellemetlen meglepetésbe, bár azért igyekszem nem mutogatni a képemet feleslegesen. Szerencsém van, hogy errefelé a népek nem nagyon tudnak különbséget tenni erdei és sötét tünde között, de akkor sem akarok felesleges kockázatot.
Az, hogy a köpenyembe burkolózok és a csuklyát a fejemen tartom nem tűnik fel, hiszen legtöbb vándor így közlekedik.
Már a város közelében járok, amikor hangokat, kiabálást és nyögéseket hallok magam előtt és mikor felérek a dombon átvezető út tetejére már látom is az okát. Egy csepűrágó csapatba botlottam, akik szerencsétlenségükre balesetet szenvedtek és elakadtak.
Annak ellenére nem boldogultak a szekér kirángatásával az árokból, hogy jó néhány izmos fickó rángatta kifelé belőle.
Érdekes állatok voltak velük, ráadásul színes forgatagként rohangáltak, némelyek elmaszkírozva, nagy piros orral, fehér ábrázattal, vagy erősen kihúzott, fekete szemekkel.
Hirtelen ötlettől vezérelve lesétáltam közéjük.
Egy magas kalapos, pocakos, pirosra festett orcájú és nagyon kétségbeesetten kiabáló férfi, majdnem nekem rohant.
- Emeljétek! Ti meg noszogassátok azokat a lovakat! Jobban! Nem fog menni! – fogta a fejét a lovak eredménytelen erőlködése láttán.
- Mi történt? miért nem tudják kiemelni?
- Abban van az állatok minden élelme és nehéz, de ha kirakodjuk, azzal sok időt vesztegetnénk és lekésnénk az ünnepségről.
- Milyen ünnepségről?
- Hát a városi tanács hirdette meg, mert híres vendégek vannak ott.
Sejtettem, hogy merről fúj a szél és ötletem is támadt, hogy miként lovagolhatnám meg.
- Ha segítek, akkor veletek tarthatok?
- Ha segít, akkor még testvéremül is fogadom. – nézett rám bizakodva a fickó.
- - Akkor az emberei veselkedjenek neki az emelésnek minden erejükkel, ha szólok. Na meg fogjátok meg a lovakat utána.
Azzal a lovakhoz mentem és nagyot kiáltva az erőembereknek, azzal a lendülettel a fájdalom átkát küldtem a lovakra egy pillanatra, hogy erőn felül rántsák ki félelmükben a kocsit. Remélem képesek lesznek meg is fékezni őket.

/Hirion/


Hirionnak igen jó ötlete támadt, de veszélyes is. Hiszen a lovak túl gyorsan húzzák ezúttal a szekeret és bár a balesetet elkerülték az emberek, a gond inkább az, hogy pont ilyen gyorsan kell újabb álcát találnia.
Hiszen nem véletlenül siettek az előadásra, a várost megkerülve két sereg közötti kereskedő táborba tartanak, hogy felállítva a cirkuszt szórakoztathassák este a tárgyaláson lévő két uralkodót és igen népes kíséretüket.
Épp nem rég vesztette el minden pénzét, ezért jól fog jönni a munka. De persze csak akkor kap sokat, ha érdekes produkciót talál ki az elkövetkezendő percekben, amikor is visszaugorva a pillanatra a nagy pocakú ember megkérdezi tőle, hogy mégis miféle bűbájhoz ért?
Rajta hát! Ne titkolózzunk a cirkuszosnak felcsapó Hirionnal kapcsolatban! Főleg azért is ne, mert így nem kell beosonni az erdei elfek táborába, hanem a célpontok jönnek el újdonsült barátaihoz.

Szerencsére csak egy kicsit vadítottam meg a lovakat, csak annyira, hogy erőn felül kirántsák a szekeret a beakadt kerékkel, így nem vadulnak meg, hamar megnyugszanak.
Nagy az öröm és nem soká azt is megtudom, hogy pontosan oda tartanak, ahová én is, ahogy sejtettem és ezzel talán megkönnyíthetik a dolgomat az észrevétlen bejutást illetően.
Ennél jobb álcát kívánni sem kívánhatok magamnak, hiszen a gyűrűt csak a legeslegutolsó pillanatban használhatom majd az idő rövidsége miatt, vagy csak a legvégső esetben, menekülésre.
Természetesen érdeklődve néznek rám a lovakkal való kis bűbájom után, legalábbis ők azt feltételezik, így a kalapos meg is kérdezi nyíltan, miután kifejeztem szándékomat, hogy szívesen velük tartanék.
- Hát, mint láttátok hatni tudok az állatokra…. – vágom rá gyorsan, hisz így legalább magyarázatra talál előbbi tettem. – Meg…….értek a ….tőrökhöz is, láttam már olyan késdobálókat, szerintem azt én is megtudom csinálni. – jelentettem ki.
A katonai és az assassins kiképzésem része volt a késsel bánás és nem hiszem, hogy gondot okozna eltalálnom vele akár kisebb tárgyat is.

/Hirion/


Hirion meggyőzően első szavából árad a lombtündék büszkesége sajátos életmódjukra. Ha ezer évig gyakorolta volna sem tudta volna jobban visszaadni salátarágcsáló testvérei finom arroganciáját, ahogy az emberek orra alá dörgölik, mikor azok csodálkoznak, hogy egy egész élet van náluk amögött és hosszú generációk egymás utáni tanítása, hogy ilyen könnyen tudnak bánni az állatokkal.
Ám óriási szerencséjére nem száz tépőfogas ragadozó porondon való szerepeltetését ajánlja fel a porondmesternek, hanem késdobáló tudományát. Hiszen az igazi awyrisiakat nehezebb lenne átokkal való trükközéssel meggyőzni. Sőt! Az állatok könnyen elárulhatták volna akár akaratlan panaszkodásukkal is, hogy nem természet mágia hat rájuk, hanem kényszerítés.
-Van késdobálónk. De kettő talán jobb, mint egy. Ha nagyon penge vagy, akkor beraklak mellé. Egy nő lesz a célpontotok.
* Elsőre viszont nem, csak egy vékony fadarabot kell százötven méterről tízszer eltalálnod. Lehetetlennek tűnhetne sok olvasó számára, ha nem látták volna, ahogy Délos főterének széléről közel ilyen távolságból pont szeme közé találsz az inkvizítornak. Hasonlóan szép dobásokkal kell elkápráztatnod a cirkuszosokat is most, hogy megbízzanak benned és elő célpontot adjanak este, kinek hajszál híján kell mellé találnod.
-Mond csak, nem tartanád sértőnek, ha kicsit a külsődet is feldobnánk? Igen könnyen sötét elfet varázsolhatnánk belőle és még ha tudják is fajtársaid, hogy csak színészkedés, de mégis jobban oda figyelnek, ha ember és drow párharcaként adjuk elő a műsort.
* Rád bízom, hogy valódi énedet hozod elő átöltözésnél, mondván értesz az álcázáshoz... vagy a mostani álcádra rápakolsz még egy harmat gyenge szürkítő pakolást, hogy megtéveszd a szakértőket, mintha próbálkoztál volna tényleg zevadarinak kinézni.


/Következő reagodban kockadobást kérnék és a lehetséges kimeneteleket is belefogalmazva
Tízes
1-7-ig -Minden rendben, már Délos óta is sokat gyakoroltál és rutinból megy. A célzás és a kés használata nem okoz gondot. Annyira meggyőzted őket, hogy a segéd nőt egy küllőhöz kötözik majd és az ember késdobálóval egymással szemben jöttök be a fényre. És mintha csak egymásra dobálnátok a nő megszerzéséért/megmentéséért, a küllőkbe kell dobálnotok nem messze a lány húsától.
8 és 9 -Idegen dobótőrök, melyekhez ragaszkodtak, inkább csak hátráltatnak téged. Szép teljesítmény, de azért nem annyira meggyőző, hogy kockáztassanak. Inkább csak labdákat dobál a feje fölé jó magasra a segítő és azokat kell eltalálnotok a levegőben. A tárcsás forgató számban az ember egyedül fog fellépni.
10 -Csapni való formában vagy, tízből ötöt eltévesztesz. Ez pár éve még szép teljesítmény lett volna tőled, ám inkább elhajtanak téged és nem léphetsz fel./

Tisztában vagyok vele, hogy ha állatidomárként ajánlkoznék, akkor a valószínűleg erdei elfektől nyüzsgő városban kb. fél perc alatt lebuknék, így ezen csak igyekszem átsiklani és valami látványosabb képességgel lenyűgözni a cirkuszosokat, amivel eltüntetem magam felől még a kétely árnyékát is, mi az igazi célom.
Azonban úgy néz ki, hogy a magas kalapos, akit, mint kiderül porondmesternek hívnak, nem adja csak olyan könnyen a munkát, hiszen a hírneve, ami miatt meg is hívták az ünnepségre, nem engedheti meg.
Én meg csak reménykedhetek benne, hogy nem kopott meg a tudásom és meg tudok birkózni a feladattal, amit próbaként elém állítanak.
- Én készen állok, hogy megmutassam, nem vallotok velem kudarcot és vagyok olyan jó, mint az emberetek.
Mikor felajánlja, hogy még a külsőmön is igazítanak, alig bírom visszafogni elégedett vigyorom, mert jobban már nem is alakulhatna, még kérnem sem kell és az álcám egyre tökéletesebb lesz.
- Ezt rátok bízom, jobban tudjátok, mivel lehet még jobban feldobni egy előadást. – egyeztem bele, úgy téve, mintha kissé eltöprengtem volna a dolgon.
Sok múlott azon, hogy mennyire vagyok formában, így erős összpontosítással álltam neki a próbának.

https://neminra.hungarianforum.com/t293-kocka-arena#12593
egyébként 8-as lett

/Hirion/


Nem a leglenyűgözőbb tudással, de Hirion mégis átkúszott a küszöbön. És a késdobálók egy felhozó számot adnak majd elő. Ám egy ravasz ember közülük túl egyszerűnek érzi elfünk életét ezzel, hamarosan odalép hozzá a készülődés közepette.
-Neked nincs olyan sok teendőd a felkészülésnél. Begyakorolhatnánk kicsit, mert kell nekem is egy segítő. Kicsit pörgősebbre vehetjük, ha nem csak Illina lesz velem. Vékony vagy, pont jó a testalkatod.
A műsorszám lényege, hogy bebújtok megkötözve egy-egy hordóba és én keresztbe és hosszába felszeletellek titeket. Mindenki szereti, amikor félhomályban van a nagy sátor és halálsikolyokat hallatnátok a döfés pillanatában.
* Illúzió csak, itt semmi sem valós. A régi jó öreg trükk, amivel a ládában fészkelődtök meg kibújtok alatta és a pengék mellettetek, majd felettetek fogják a levegőt reszelni.
Viszont kell néhány perc, amikor a közönség azt hiszi, hogy tényleg a hordóban vagytok kényszerzubbonyban. Ám ti titkon kijöttetek belőle. Természetesen csak ha vállalod.
Rajtad áll, mennyi bolondságba rángathatnak bele ezért a kevés kis pénzért.

Nem voltam elragadtatva magamtól a késes produkcióm után, hiszen ennél jóval többre vagyok képes. De azt hiszem talán még sem olyan nagy baj, hogy nem voltam olyan jó, mert így átlagosnak néznek és nem leszek a középpontban, ami nekem teljesen megfelel.
Igyekszem beolvadni a cirkuszosok életébe, hogy mire a városba érünk, addigra senki ne lássa a különbözőségemet, azt higgye, egy vagyok közülük.
Mikor felkeres a fickó és egy másik fellépésre kínál lehetőséget egy pillanatra elgondolkozom, mert idő kell majd a fellépések között, hogy kellően körbe tudjak nézni, de ha a produkció közben el tudok tűnni mindenki szeme elől, kell e jobb lehetőség.
Persze ez nem lesz hosszú idő, de majd meglátom mire lesz elég, hiszen ha a két uralkodó is megszemléli az előadást, akár az alkalom is adott lesz.
- Elég izgalmasan hangzik. Azt hiszem nincs okom nemet mondani neked. – egyeztem bele a dologba, mert bár pontosan nem tudtam a trükk lényegét, de abban biztos voltam, hogy látványos és teljesen veszélytelen feladatot vállalta.

/Hirion/


A hősünk megneszeli az első elmondás alapján is, hogy páratlan lehetőség kínálkozik számára terve megvalósítására. És az ismeretlen bűvész hamar beavatja a részletekbe. Egy emelvényen fog elhelyezkedni a hordó, melyre előzőleg alig észrevehető réseket vágnak. Ám ez nem az ő védelmükben. Pusztán annyi a feladatuk, hogy műsor előtt vízzel megdagasztva kicsit megduzzad a fa és szorul benne az ott behatoló fűrész lapja. Kalapáccsal kell beverni és a visító fém és a fa pont olyan hatást fog elérni, mintha egy hagyományos hordóba ékelték volna bele az acél lemezt és erőlködve lehet majd vágni is.
Ám ők már ekkor nem lesznek benne. Alul ki tudja majd nyitni a hordót, ahogy a női segéd is a sajátját. És a pódium belsejébe leereszkednek. És fejük felett majd nyikorog a fa a vassal találkozva.

Ám, hogy ne legyen annyira boldog, a két király az első sorban fog ülni és díszhelyükön kedélyesen beszélgetnek. Bort iszogatnak... ám nem egyfolytában. Miközben egyikük beszél és maga mellett le van rakva az arany kupája, addig a másikuk nagy mohón kortyolgatja és nem fog hozzáférni. Mögöttük pedig egy szolga a tömlőből állandóan újra tölti.

A 2 perc, ami alatt ki kell a fa emelvény alól hátul bújnia és láthatatlanságot kihasználva a kupába csempészni a méreg első összetevőjét csak az egyik királyt tudja megmérgezni. A tömlős fickóhoz pedig át kéne másznia a porondot a nézőtértől elválasztó palánkon, ami a lebukás kockázatát hordozza magában.
El kell döntenie, hogy használja-e a gyűrűt eme első alkalom alatt, hogy legalább az egyik uralkodó poharába bejuttassa a mérget? Adódhat a késdobálás alatt is lehetőség vagy más alkalommal. Nem láthatja előre a Jövőt. Ám a munka negyede ezzel el is lenne végezve. Igaz egy órát várnia kell, ha újból használni akarja varázsékszerét. Amiről a kovács nem mondott el mindent.

Nem sűrűn fordultam meg mutatványosoknál, vagy láttam volna sok előadásukat, ezért most, hogy a csapatuk részévé válok, ráadásul még egy látványos műsorszámban is segítkezem, természetes, hogy feszült figyelemmel hallgatom a bűvész magyarázatát, ami majd ahhoz kell, hogy sikerre vigye a számot.
Már csak azért is, mert ez a saját feladatomban is nagy segítség lehet, talán soha vissza nem térő alkalom.
Párszor elgyakorlom, hogyan csúszom ki a hordó alján, hogy aztán minden néző borzongva hallgassa a hátborzongató hangokkal a hordóba vágó fűrész hangját és a mesterkélt sikolyokat, amikor azt hiszik a pengék húsba hatolnak.
Ez arra is jó, hogy megtudjam nem egész 2 percem van, hogy elvégezzem a mérgezés első fázisát.

Az előadás elkezdődik és szerencsémre a két király is jelen van, méghozzá az első sorban, ami azt jelenti, hogy elég közel, viszont mielőtt még dörzsölhetném a markom, hogy milyen könnyű dolgom van. rájövök, hogy nem fogom tudni egyszerre megmérgezni őket, arra nem lesz időm, mert valamelyik kupa mindig kézben van, ráadásul mindig újra is töltik őket.
De nem akarom elszalasztani az alkalmat, mert nem tudom lesz-e másik és egy is több annál, mintha egyet sem nyírok ki.
Természetesen nem akarok kockáztatni, így használom a gyűrűt és remélhetőleg minden probléma nélkül elérem az emberek királyának ivóeszközét és beleszórom a mérget, majd visszarohanok a helyemre és várom, hogy visszamászhassak a hordóba.
Ez még az első nap és még az én számom le sem ment, így bízhatok benne, hogy a tünde királyt is hamarosan sorra keríthetem, hiszen a gyűrű 1 óra múlva újra használható.

/Hirion/


Már rég óta tudod, hogy alkalom szüli a tolvajt. Ám úgy tűnik gyilkossá is így válik az éjtünde. A mellébeszélés helyett térjünk a lényegre!
Miközben a közönség soraiban mindenki lélegzetvisszafojtva várja a produkció végét, még a két uralkodó is állandóan oda sandít a beszélgetésük közben. Amikor közel érkezel épp Astelath beszél vendégéhez és tisztán hallod a szavait. Ám úgy ténykedhetsz, hogy senki nem adja jelét, hogy látna.
-Kellő tapintatot kérek. Nagyon kényes ügy. Üres vádaskodással nem ostromolhatunk meg egy egész várat. Ha odaértünk Észak-Bivaly közelébe én magamhoz hívom Valora Moor főpapnőt, hogy számon kérjem az elhangzottak miatt.
Hidd el, ismerem a népemet! Ha térdet hajt előttem és nem áll ki az emberei mellett -ha valóban ő áll a támadások mögött és nem csak valamelyik renitens embere-, akkor is elveszti a tiszteletet és megbecsülést a hívek előtt. És senki nem fogja megakadályozni, hogy komoly vizsgálat után ítélkezzem felette.
Már ha hajlandó elém, a királya elé járulni. Ha ezt megtagadja, az is felségárulás. És magam adok parancsot az ostromra. És ez esetben számítani is fogok a segítségedre és a népem nemeseire.
Valora Moor és a szektája csupán csak egy helyi probléma, ami legalább annyi haragost szült már neki idáig is az állandó konfliktusaival, mint ahány hűséges katonát az oldalára állított. Sokan nem nézik jó szemmel, hogy a nemeseket is zaklatják az egy istenben hívő társaik és egyre szemtelenebbek.
* Igyekezned kell visszafelé, hogy időben a helyedre búj. Az első mérgezés fele megtörtént. De nem lesz nagy megkönnyebbülés, ha a hordót kibontáskor üresen találják és keresni kezdenének téged...

Soha nem éreztem magam gyilkosnak, most mégis gondolkodás nélkül indulok, hogy mérget öntsek egy ember italába és egy tündéjébe is, ha alkalom adódik rá.
Valami megváltozott bennem mióta jártam abban a templomban és a mágia magasabb szintje is átjárta a testem. Na meg az a kő a gyomrom helyén……..talán az az oka, hogy a szívem is kezd megdermedni és ilyen könnyen elvenni mások életét.
Megborzongtam ezekre a gondolatokra, ahogy a két uralkodó mellé értem, de nem állhattam meg, hogy újra gondoljam.
Akármennyire is szorongat az idő, azért érdekes a beszélgetés és én végighallgatom. Érdekes dolgok derülnek ki a főpapnőről, bár ezt eddig is sejtettem, csak épp nem foglalkoztam vele.
Na meg mit is érdekel engem, hogy az emberek hogy torzsalkodnak egymással, az nekünk éjtündéknek csak jó. Bár egyáltalán nem drukkolok Uráldurnak, nem érzem magam a fennhatósága alattinak, én az assassinoknak dolgozom, assassins vagyok.
Az azonban biztos, hogy a két uralkodó megölése valahogy nem azt a célt szolgálja, mint amiért eredetileg ide küldtek.
Sőt ha nagyon belegondolok az egész ennek a Valora Moor-nak a malmára hajtja a vizet.
Vajon miért változott meg a parancs?
Na de nem állhatok ott, míg kigyúl a fejemben a fény, vissza kell érnem a hordóba, mielőtt valakinek feltűnik a hiányom, vagy elmúlik a gyűrű hatása.
Aztán lehúzni a gyűrűt és úgy tenni, mintha mi sem történt volna.

/Hirion/


Gond nélkül megmérgezted Astelathot és ő még csak észre sem vette.
Nem szabad elfelejtened, hogy nem lesz halálos, amíg meg nem kapja a levelet. Ám addigra ünnepelt sztár leszel.
Jó, erős túlzás. Zevadarban csak néhányan hallották a neved, akik a régi korok és elf történelem iránt érdeklődnek. (Ugyan közöttük nincs senki, aki a két templomban tett látogatásodról és az új ismeretek morzsáiról ne hallott volna. És irigykedve rád szívesen belelesnének a megszerzett két könyvedbe.)
Ám ne szakadjunk el ennyire a jelentől! Hiszen az emberek és erdei elf katonák alkotta nézőközönség ünnepel, mit sem sejtve róla, hogy legnagyobb ellenségük settenkedik közöttük. És fél óra szüneted van a következő fellépésig.
Sajnos túl olajozottan működnek itt a dolgok. Nagyon úgy tűnik, hogy a porondmester csak vérprofikkal dolgozik és előre láthatóan nem lesz fennakadás a következő számban sem. Zebrák hátán állva köröznek idomárjaik és vannak olyan eszementek, hogy még összekapaszkodnak vágta közben, hogy egy harmadik társuk ugorjon a trambulinról a nyakukba. Mintha nem lenne elég ügyességet igénylő, hogy két vadnak született jószág hátán van egy-egy lábuk, még kezükkel a rajta csimpaszkodót is egyensúlyozni (és persze megtartani) kelljen.
Addig nyugodtan pihenhetsz és felkészülhetsz. Előre láthatóan ez után következel a késdobálóval és mint már kiderült, csak levegőben kell a dobókésekkel eltalálnod a eldobott tárgyakat.
Ha felkészültél, kezdődhet a show fél óra múlva. Teszel addig valamit?

A siker kissé megnyugtatott, bár ahogy csökkent az adrenalin szintem, úgy kezdett nőni a lelkiismeret furdalásom és kezdett egyre több kéretlen gondolat és kétely szöget ütni a fejemben.
Mióta lettem én feltétlen híve az assassinoknak? Persze örültem, hogy legalább egy éjelf társaság megbízik bennem és elismeri a képességeimet, de ez akarok én lenni, egy besurranó bérgyilkos?
Én csak elismerést, elfogadást akartam, hogy Uráldur ne a halálomat, hanem az értékes és magamtól nyújtott tudásomat akarja, hogy a népünk üdvére fordíthassuk őseink tapasztalásait.
A bűvész műsora közben véget ért és senki nem vette észre kis távozásomat és ténykedésemet.
Most majd van fél óra szünetem, amíg a késdobálós fellépésem el nem jön.
Igazából még az is felmerült bennem, hogy mennyivel egyszerűbb lenne a műsorszám alatt, ha „megbotlana” a kezem és „véletlenül” a késem a tünde királyba állna a labdák helyett.
Talán a kavarodásban még el is tudnék tünni a gyűrű segítségéve, de akkor még mindig ott maradna a csak félig megmérgezett Astelath. Utána már őt biztos meg sem lehetne közelíteni.
Most arra is lenne lehetőség, hogy az egyik mindenesfiúval küldjek egy semmitmondó levelet a királynak, aminek lapja a másik komponenssel van átitatva, de valahogy még nem állok készen.
Végül csak beülök egy csendes sarokba, mint aki a számára készül fel és próbáltam rendet tenni zaklatott gondolataimban.

/Hirion/


Hirionnak eszébe jutott, hogy a fő műsorszáma közben is meg lehetne Eliariont késsel megölni. És természetesen ott van Astelath király, aki csak félig van megmérgezve. Viszont ha a gyűrű segítségével eltűnik, akkor lehetne mind a kettővel egyszerre...
Mivel a pihenő időt nem használta ki arra, hogy szabotálja a dolgokat, nem csúszott az előadás. A gyűrű pedig csak később fog feltöltődni. Anélkül kell megoldania az első méreg erdei elf király szervezetébe juttatását.
Pár perc van hátra és késdobáló segítőnője elkezdi a különböző tárgyakat a feje felett dobálni. És ketten felváltva el kell találnotok. A lendülettől hátra csapódnak és a lány mögött érnek földet. Ám igen látványos így is.
Csak néhány perc van a kezdésig, és egy emberke egy üres kupát visz valahová melletted. Rajtad áll, hogy a produkció alatt... mit akarsz produkálni. Dupla gyilkosságot vagy csak egy jó fellépést és későbbre halasztod elintézetlen ügyeidet.
A cirkuszos lány bájos szemei egyenest a te tekintetedbe fúródnak, amikor dobni kell a tőrrel és a partnerébe, ha épp ő következik.

Tudom, hogy várni kell, míg a gyűrűt újra használhatom, éppen ezért nem is erőltetem most ezt a vonalat és ezért jut eszembe, hogy akár más úton is eljuthatok a végeredményhez.
Astelath-nak küldhetek akárkivel egy levelet, ami már preparálva van a másik méreggel, ez már csak részletkérdés, őt akár halottnak is lehet tekinteni.
A nagyobb és nehezebb falat a tünde király, hiszen az ő érzékei valószínűleg sokkal jobbak az embereknél, ráadásul hasonló vagy még jobb adottságú testőrökkel van körülvéve.
Talán sikerülne eltalálnom a tőrrel, de legalább annyi az esélye, hogy valaki jó reflexel kivédi, vagy eltéríti és akkor már nem lehet újra próbálkozni vagy csak nagyon körülményesen.
Minden esetre nem kell elkapkodnom semmit. Azt tartja egy emberi mondás, hogy türelem rózsát terem, bármit jelentsen is.
Azonban azt tesztelhetem, hogy milyen gyorsak az elf uralkodó vagy a testőrei reakció ideje.
Az egyik dobásnál a tárgyat úgy igyekszem eltalálni, hogy az ne a lány mögött, hanem a király felé zuhanjon, mintegy „véletlenül”.

/Hirion/


Úgy tűnik kezded megszokni a késeket és már igen jól tudsz velük célozni. Vagy... csak túl nagy szerencséd van. Az egyik pont Awyris uralkodójának feje felé esett volna, ám egyik testőre azonnal ugrik és még levegőben elkapja. Ha ez csak egy felé dobott tőr lett volna, talán azt is sikerült volna. A sok ember és az idegen terep -no meg uralkodójuk vágya Bivaly megostromlására- igen csak figyelmessé tették az élete védelmezőit. Úgy kell intézned a dolgokat, hogy véletlenül se keltsen gyanút.
Ám eme "baleseten" kívül semmi más nem árnyékolja be az előadásodat és segíthetsz egy gyönyörű nőt -kinek feje fölé céloztál eddig- szíjakkal oda kötözni egy kör alakú tárcsához és megforgatva hagyhatod, hogy társa teljes erővel dobófegyvert hajigáljon felé.
A késeket később, a tapsvihar közepette ki kell húznod, mielőtt a lányt elengedve lesegíted és körbe kíséred a kezét magasba emelve, hogy mindenki lássa, hogy sértetlen. Mindenki meg lehet ma este elégedve veled.
Csak Capital nem. Ki sokkal többre vágyik. Ideje lefeküdnöd. Vagy nem? Az uralkodók még néhány számot megnéznek, ám a finálé előtt testőreik jobbnak látják, ha a tömeget jócskán megelőzve elindulnak vissza.

Igyekszem eltitkolni, hogy megvillan a szemem, amikor a testőr sikeresen elkapja a szétesett cserépedény egyik darabját és inkább kissé meghajolok az uralkodó felé, hogy látszólag bocsánatot kérjek a hibámért.
Az előadás azonban megy tovább, mert ilyen dolgok bármikor előfordulnak és senkinek nem tűnt fel semmi, sőt igen csak nagy sikerünk van, főleg a lány körüldobálása hozza tűzbe a közönséget.
A lány egész idő alatt le sem veszi rólam a szemét, ami egy idő után zavarni kezd, mert nem akarok ujjat húzni a késdobálóval, az nem tenne jót sem az álcámnak, sem a feladatom végrehajtásának.
Megvárom, amíg elcsendesül minden és a cirkuszosok is aludni térnek, aztán megpróbálok minél közelebb lopakodni a tünde király szállásához. Ha már úgy ítélem meg, hogy belefér a gyűrű hatókörébe, akkor használom és késsel igyekszem megközelíteni.
Azonban, ha sikerül is, végül vértelen pengével távozom és csak egy üzenet hever a tünde mellkasán.
- Meghaltál!

/Hirion/


Hirionnak nem olyan könnyű az élete, mint amilyen könnyen megtervezte. Hiszen a lombtündék táborában már az álcája igen csak vékony. És szinte még csak pár lépést tett a sátrak között, amikor egyik katona oda lép elé és ráköszön.
-Estét! Miféle szerzet vagy te, nem közünk tartozol. -lándzsáját rád szegezi, kard lóg az oldalán- Gyere az őrség vezetőjéhez és azonnal tisztázzuk, félvér!

Nem szándékoztam összefutni egy tündével sem, azt hittem vagyok annyira halk, hogy elég közel tudok lopakodni a király szállásához, hogy már használhassam a gyűrűmet, anélkül, hogy észrevennének.
Azonban ezeknek élesebb a fülük, mint szerettem volna és hamarosan már egy őr előtt toporgok.
Sikerül elfojtanom egy káromkodást és megjátszani a zavarban lévőt.
Erősen ki voltam festve, így nem jöhetett rá a sötétben, hogy ki vagyok vagyis mi vagyok. És úgy látszott, ha gyanakodott is, csak félvérnek nézett.
- Bocsánat, csak egy lánnyal lett volna randevúm, azt hittem erre levághatom az utat. Én a csepűrágókhoz tartozom, én voltam az egyik késdobáló. – mentegetőztem. – Nem akarok bajt, már megyek is, ne keverjen bajba kérem.

/Hirion/


Az őrt megnyugtatja váratlanul a cirkuszos múltadra való hivatkozás.
-Itt akkor sem sertepertélhetsz. Nem átjáró ház egyik katonai táborunk sem. Ha valamelyik őr még egyszer meglát, magam intézkedem, ha személyesen a király elé vigyenek, hogy kihallgasson téged kémkedés vádjával!
*Megúszod, ám nem jutsz újabb lehetőséghez az este és meg kell várnod, amíg reggel elindulnak a lombtündék menete. Vagy nem... Ezt csak a királyuk dönti el.
Ám már a műsorok alatt is elmélkedtél, hogy milyen könnyű lenne megmérgezni Astelathot a második komponenssel. Erre még van esélyed. Ám jól meg kell fogalmaznod még azt a semmit mondó levelet is, ha olyat szeretnél írni neki.
Ez a másik dolgot még az éjszaka alatt is megteheted.

Egy mázsás szikla gördül le a szívemről, amikor sikerül megtévesztésem és az őr már nem akar magával cipelni a parancsnokához. Igaz talán akkor is megúsznám, de ha alaposabban szemügyre vesznek…….
- Nem, nem! Most már tudom, hogy kerülnöm kell ezt a helyt, nem lesz szükség a fenyegetésre. – rázom meg a fejem, hálás mosolyt varázsolva a képemre, hogy lássa igyekezetemet.
Gyorsan szedem a sátorfámat, mielőtt még alaposabban szemügyre vesz, bár halkan átkozom balsorsomat, amiért nem tudtam véghez vinni a tervemet. Akkor már másnap reggel csak hűlt helyemet találhatták.
Nem tudhatom, hogy meddig fognak itt maradni, ezért minél gyorsabban végzek, annál jobb.
Ha azonban baja esik az emberek királyának, akkor valószínűleg senki nem megy sehová, csak feltétlenül teljesen ártatlannak és gyanún felül kell állnom.
Megírom a levelet Asteloth-nak:
„ Felség! Alázatos szolgája egy fontos dologra hívja fel a figyelmét. Valeria Moor főpapnőt egyre többen tartják királynőnek és ő nem cáfolja ezeket. Talán még egy merénylettől sem riadna vissza. Jobban tenné, ha vigyázna magára.
Alázatos híve: Herakles”
Persze a nevet csak kitaláltam, de csalinak megteszi.
Aztán a levelet lepecsételtem és egy vastag köpenybe burkolózva, arcomat álarc alá rejtve, bíztam egy kölyökre, némi apróért, hogy célba juttassa.
Már csak várnom kellett.

/Hirion/


Az assasinok rejtélyes terve, mely miatt Valora Moor megölésére küldték egyik jó reménységű tagjukat és végül mégis két király megölését kérték tőle nem tudni, hogy jó úton halad-e... De még a mostani sikerek is a legszebb álmaiban szerepeltek a legtöbb zevadari vezetőnek.

/Privátban egyeztetve Virivel és bár nem írta, de a levelet bekente a méreggel./


Még több óra van hátra, amíg az emberek tábora méhkasként felbolydul a Nap első sugaraira. Hősünk már messze jár, mikor egy figyelmes őr észreveszi, hogy uralkodója nem lélegzik. Bár emberi számítás szerint csak jócskán belemenve a délelőttbe kellett volna gyanakodni, hogy nem ébred fel a mindig egészséges és tettre kész Astelath, ki maga vezette a lovagok lovas rohamát, amikor csak tehette.
Hirion életben hagyta a másik célpontot és így pecsétet nyomott az égben Valora Moor halálos ítéletére. A Sors fintora, hogy ellene való merényletért küldték ide és a félbe hagyott munkával egyelőre úgy tűnik, még el is hárította egy dühös lombtünde elől az ember király jelentette akadályt, hogy saját kezébe vegye egy gonosz szekta elfojtását eme határmenti térségben.
Ki tudja, hogy mi volt a céljuk megbízóinak, ám annyi egészen bizonyos, hogy a fattyú az események igen fontos kerekeit fordította meg.

Miután elküldtem a preparált levelet, már nem volt visszaút. Nem voltam boldog tőle, de inkább ő, mint én, még akkor is, ha ezzel esetleg Uráldur malmára hajtottam a vizet.
A tünde király viszont nem fért bele a merényletbe, legalábbis most nem.
Nem kockáztattam, hogy megvárjam a kísérlet eredményét, hiszen biztos voltam benne, hogy Astelath papjai hamar megállapítják a mérgezést és akkor mindent és mindenkit átkutatnak.
Akkor már nem állná meg a helyét az álcám.
Még az éjszaka leple alatt összeszedtem a cuccaimat és kisurrantam a sátramból és nekivágtam az Észak Bivalyba vezető útnak. Valószínűleg a tünde sereg is arra veszi az irányt, lehet még alkalmam lesz befejezni a megbízásomat, ha nem, akkor meg még a várható ostrom előtt eltűnök onnan.