Nem gondoltam, hogy szavakkal meg tudom győzni ezeket a kőagyuakat, akiknek csak bűnbak kellett, és a legkönnyebb módját választották ennek, bekasztlizták az elsőket akik az útjukba kerültek. Hogy ez mennyire mindenhol így működik! Csak egyszer futnék bele valami normális, éles eszű papba, vagy katonába…….
Természetesen semmit nem tudtam meg a lányomról és a társaimról, de talán pont ez jelenti azt, hogy megmenekültek, különben már a fejemhez vágták volna, hogy ezzel is kínozzanak.
A város azonban éli szokásos éjszakai életét, de a környék csendes és a járőr hangja így simán behallatszik hozzám.
- Honnan veszik, hogy az volt a vámpír? – sóhajtottam a szemem forgatva. – Akit lefejezett Robert az az életre kelt áldozat volt, a vámpír vagy egy mellettem lévő cellában van, vagy már szabad. – mondom halkan, csak magamnak és végül nem bírva tovább, az egyik sarokban, undorral ugyan, de megkönnyítem hólyagom feszülését.

/De'Flint lovag/


A rabló lovag mostanában szakmai válságban van. Észak-Bivaly, ahol Öszvér néven is ismerik, és a helyi árnyék hadsereg jó kiképzést adtak neki a lovagi kard forgatásából, bizony mára már elpusztult. És csak a város alatti csatornarendszer ismerete mentette meg talán Flint életét.
Ahogy az orkok fosztogató hordái elől bujkált, eszébe jutott, hogy hű hátasa utolsó küldetésükről visszatérőben megint megmakacsolta magát és kénytelen volt egy farmon otthagyni.
De miért mondom én ezt el? Mert a farm elpusztult és az állatok sem voltak ott. Egyedül egy távoli dombtetőn hallatszott magányos iázás. Az istenek csapása, az az állat még a teljes északi országrész elpusztítását végző agyarasokat is valami megmagyarázhatatlan oknál fogva túlélte.
Hátassal vagy anélkül vette az egykori tolvaj az irányt Nini-Well városa felé, ahol a hírek hallatán talán utolsó mentsvárukban gyülekeznek a szekta tagjai. És most itt bukkan rá megbízói egyikére, ahogy belép a templommal egybeépített kocsmába.
A fickó mindig fekete, galléros ruhákban járkált, egyszálbélű alakját csontsovány arca teszi teljessé. Szemei pedig mindig gondterheltek voltak.

Azt hiszem lovag létemre jobban elboldogultam a város szennyvízalagútjaiban, mint a nemesi körökben, amivel lovagként jóakaróim megajándékoztak.
Nem vagyok ostoba, hogy ne legyek tisztában azzal, hogy úgy vagyok én lovag, ahogy a valószínűleg jobb sorsra érdemesebb öszvérem, táltos paripa, de jól esett kicsit sütkérezni a dicsfényben.
Most azonban koszosan és fáradtan próbálok egy kis élelemhez és valami pénzhez jutni. Először azon a farmon teszek próbát, ahol az öszvéremet hagytam, mert eléggé távol esett a várostól, de a kiégett falak láttán már tudom, hogy itt nem lelhetek a kívánt dolgokra.
A fülembe ekkor érkezik a jellegzetes hang és egyszerűen nem hiszem el. Az nem lehet, hogy ez az isten átka az agyarasokat is túlélte és nem végezte a kondérjukban.
És tényleg ott van! Ott legel a dombtetőn, bár kicsit soványabb, mint legutóbb láttam.
És még mindig makacs, de azért biztos vagyok benne, hogy ő is örül a viszontlátásnak, mert csak egy fertályórámba kerül, hogy mozgásra bírjam.
Egyenest Nini-Wellbe megyek, ahol még nem pusztított egy sereg sem, ha hinni lehet a mendemondáknak.
És tényleg a város ép és virul, én meg korgó gyomorral esem be az első kocsmába, hogy ha mást nem csórjak magamnak valamit, de mit ad az ég, az első akit megpillantok az egyik megbízóm, a mindig karót nyelt, égimeszelő, akit csak fekete ruhában látható.
- Hééé, pajtás! Jó, hogy látlak! Ki kéne segítened kicsit, le vagyok égve. – állok elé nagy lendülettel.

/Flint/


A mindig feladattal bővelkedő alak azonnal int a kocsmárosnak és hangosan leadja a rendelést, középső- és mutatóujja feltartásával.
-Egy libacombot az úrnak valami körettel és egy kis bort, legyen szíves!
* Azonnal feléd fordul és végig mér. Biztosan érzi a szagodat, de volt már dolga rosszabbal is. És szemén látod, hogy nem csalódtál megérzéseidben.
-Szükségünk van valamire. Tudod jól, hogy növekednek ellenségeink. És most még fontosabb az emberek hite. Az egykor ezt a várost uraló boszorkányoktól a király emberei valamit elvettek. Meg kell találnod azt a tárgyat náluk, ami a Szűz Nővéreknek akkora hatalmat adott. Csak Ahmest teremthette, amit valamikor régen ellophattak ismeretlen kézműves mesterünktől.

Már előre összefutott a nyál a számban, amikor megrendelte az ételt és alig vártam, hogy megérkezzen, de ezzel már elérte, hogy figyeljek rá, hiszen láthatóan eléggé szüksége volt rám ahhoz, hogy minden győzködés nélkül fejedelmi ellátásban részesítsen. Az itteni árakat elnézve, a munka már látatlanba sem lehetett egyszerű.
Nem igazán zaklatott fel, hogy ki, hogyan viszonyul az illatomhoz, mert ezek után remélhettem, hogy hamarosan puha fekhely, normális öltözék és fürdő is akad a tarsolyban, ahonnan az étel jön.
Először nem is fogom fel, hogy mit kér, de aztán kissé lehervad a széles vigyor a képemről, ahogy óvatosabbá válok.
Egy boszorkányok által birtokolt tárgy, amit Ahmest-nek tulajdonítanak és most a király embereinél van……………..hát az nem semmi lehet és nem kevéssé veszélyes munka.
- És lehet tudni, hogy hol lehet és mit kapok érte, ha megszerzem? – teszem fel a kérdést.

/Flint/


Hamar megkapod az innivalódat, ám az evésre még várnod kell. És a főnököd is belekóstol a sajátjába, mielőtt válaszolna.
-Sok minden változott az utóbbi időben. Nem sok mindent tudtunk meg azon kívül, hogy álladóan maguknál hordták a Nővérek. Ám a hálózat alaposan megkopott a főváros elvesztésével. Azért, hogy ne kerülje el figyelmünket semmi, a papok megengedték, hogy mi, titkos paplovagjaik is olvasgathassunk könyvtáruk egy részében. Csupán egy kobra fejjel díszített gyűrűt kell felmutatnod. -húz elő egyet és nyújtja neked, az ő ujján is van egy hasonló- De talán többet tudsz meg róluk a rég óta itt élőkkel való beszélgetéssel.
* Hamarosan meghozták neked a harapnivalót.
-Ha visszaszerzed számunkra, akkor jó sok pénz üti a markod.

Nem akarok feltűnést kelteni, de egyrészt a szag, ami áradt belőlem, már engem is kezdett zavarni, a másik, hogy hangosan korgott a gyomrom, ahogy nézem, amint a férfi enni kezd.
Nagyot nyelek és nehezemre esik a szavaira koncentrálni, de azért megpróbálom, de ahogy meghozzák az ételt, szinte rávetem magam és teli szájjal kezdek a mondanivalómba, mert egy pillanatig sem akarom megszakítani az evést. Már rég nem éheztem és nehéz visszarázódni.
- Nyem vahok egy könvtárba járó alkat. – nyamnyogok. – Tunnyi valamit a tárgyró……- rágcsálok tovább, aztán a falat lecsúszik és meg gyorsan kortyolok egy kis bort. – Szép gyűrű! – kapom ki a kezéből zsíros ujjakkal és alaposan megnézem. – Nem tudom mennyire veszélytelen a boszikról kérdezősködni. Az inkvizítorok elég érzékenyek a témára. – tépelődök, de persze a szemem azonnal felcsillan, ahogy pénzt kezd emlegetni. – Megnézem mit tehetek az ügyben, de kell némi előleg, hogy tisztességesen felöltözzek és megtudjak szállni, meg ilyenek. Kezd elegem lenni a bolhákból, meg a tetvekből…..- vakarózom önkéntelenül is.

/Flint/


A megbízó megvonja a vállát.
-Rajtad áll, mennyire fogod igénybe venni a lehetőségeidet. Ám ebben a városban a kutakodástól nem kell tartanod. Valora Moon nagy népszerűségre tett szert, mikor megölte az elnyomó inkvizítor nőt és újra szabaddá tette a vallásgyakorlatot Nini-Wellben. Más városokban csak óvatosan feszegesd a kérdést, de itt a hatóságok nem fognak bántani, amíg a mi feladatunkban jársz el. Maximális lesz a bizalmuk benned és a lovagrend iránt.
* Tíz ezüstöt nyomott a markodba, ám biztosított róla, hogy ennek többszöröse lesz a jutalmad, ha sikerrel zárod a feladatodat.

Kezdtem a hirtelen evéstől eltelni, így már lassabban tömtem magam, eléggé tudva így figyelni a másik tanácsaira, ami egészen felvidítottak, hiszen ha nincsenek a zord inkvizítorok, akkor jóval szabadabban ténykedhetek. Valora Moon pedig, ha jól hallottam el van foglalva mostanában, így főleg szabad a pálya.
A bor is kezdte megtenni jótékony hatását és most már egyfolytában mosoly honolt az arcomon, ezt csak fokozta, amikor megláttam az ezüstöket. A mosoly vigyorrá szélesült és a kezem fejével megtörölve a képem, az övembe rejtettem gyorsan, mert nem bíztam a …..magamfajtában.
- Hol volt a boszik főhadiszállása? Úgy gondolom talán ott kezdenék, azon a környéken. – bólintottam, hogy megértettem a szavait. – De most foglalok egy szobát és kérek egy fürdőt, aztán jöhet a nyomozás. – álltam fel. – Ha megtaláltam azt a valamit, ami mi is? – nézetem rá kérdőn, de folytattam, - akkor itt keresselek?

/Flint/


Továbbra is a megbízódtól várnál további konkrétumokat, de az egyre idegesítőbbnek talál. Nem igazán mélyedt bele ebbe a feladatba és régi összeszedett összefoglalók lehet csak a központi vezetés meglétének és a rendszer teljességének volt köszönhető. Ám most egész más időkre kell átszoknod.
-Annyit tudok, hogy a piacon sátorban jósoltak. Egészen addig, amíg egy inkvizítornő be nem költözött az elhagyatott templomba és hamarosan a főtéren díszelgett a hullájuk. De én sem vagyok idevalósi. Ahogy neked és sokaknak kellett menekülnie Bivalyból.
De most ha megbocsátol, el kell igazítanom egy másik ügynökünket.
* Egy kemény kinézetű, hátán kétkezes kardot viselő nő asztalához ült át, aki utánad jött be a kocsmába.

Természetesen tudom, hogy ha mindent tudna az asztaltársam, akkor nem kéne megbíznia a kiderítésével mindannak, amit elmondott, de hát minél többet kicsikarok belőle, annál kevesebb a dolgom, nem igaz?
Azonnal látom az arcán végigfutó grimaszból, hogy elértem azt a határt, ami még a türelmét jelentette és ezt hamarosan meg is hallom tőle, így nem erőltetem tovább.
Megjegyzem még az utolsó információ morzsákat, hogy a piacteret is vegyem bele a kutatásaim körébe, na meg azt a templomot, ahová az inkvizítor bevackolta magát, hiszen valószínűleg ott vettek el tőlük mindent és ha utána a hóhérukat is elüldözték, talán ott maradt valami utánuk, vagy valaki hallott valamit.
Még megnézem azt a nőt, akinek asztalához odaült, mert ezek szerint egy csapatban evezünk, de aztán biccentve feléjük kislisszolok az ajtón, a fizetést a megbízómra hagyva.
Akkor irány a piactér és a templom, ami talán megint üres.

/Flint/


Beszélgetéseteknek vége. És igen hangsúlyozottan. De még megfigyeled, hogy kire... kikre számíthatsz esetleg a bajban. Ez a földalatti lét, melyet nem üldöz a hatóság egészen neked való. És úgy tűnik, hogy mások számára is vonzó a királynő bukása ellenére is.
A templom a kocsma háta mögött van és a padsorok közt ülő pap megszakítja imáját, mikor meglátja ujjadon a gyűrűt. És odasiet hozzád.
-Miben segíthetek, gyermekem?
* Nincs más senki rajtatok kívül ott.

A feladat veszélyes, de mégis kellemes izgatottság fog el a gondolatra, hogy ismét a magam ura lehetek és szabadon mászkálhatok az utcákon, nem kell ronda agyarasok vagy épp a rend éber őrei elől menekülnöm.
Mielőtt elmegyek egy fürdőbe és veszek pár ruhát, ellátogatok a mondott helyre, a templomba, mert itt van egy köpésre a kocsma mellett.
A várt ellenére az isten földi helytartóinak helye nem üres és elhagyatott, hanem úgy látszik ismét belakta a papság, mert egy atya emelkedik fel az oltár előtti térdepléséből és mielőtt még megszólalna, látom, ahogy végig szalad tekintete az elég feltűnő gyűrűn, amit a kocsmában az ujjamra húztam. És tényleg működött, láttam a szemén a felismerést.
- Lenne pár kérdésem atyám. – húzódott mosolyra a szám, mert felemelő volt a hatalom érzése. – Úgy hallottam itt lakott az inkvizítor, aki kivégeztette a boszorkánysággal vádolt Nővéreket. Megtudná mutatni hol húzta meg magát? És vajon a holmijával mi lett?

/Flint/


A Mesélőt boldoggá teszi, hogy elégedett vagy a helyzeteddel, de "akinek sokat adtak, attól sokat követelnek". Szerencsére nem az a fickó vagy, aki megfeledkezik a kötelezettségeiről. Egyből a templomban kutatsz az elveszett relikvia nyomai után.
-Hatija holmijaiból csak néhány ékszer és pár ruha maradt meg. Gyere velem, az egyik raktárban őriztük eddig, amit a szobája volt egykor. Kegyetlen, gonosz nőszemélynek írták le, akitől rettegett az egész város.
* Az emeleti, pici helyiségben egy ruhákra ledobott egyszerű fa dobozkát vesz fel. Ebben kinyitva értékes gyűrűket, karkötőket és fülbevalókat találsz. Mint a pap elmondja, a doboz alatt összehajtott ruhák is az övék voltak, melyben nem egy ruha gazdag kereskedőkre utaló, mások pedig több nemesi családból származást jelentő öltözetet találsz.

Úgy néz ki, hogy a gyűrű még itt is megnyitja a nyelveket és nem nézik, hogy milyen szakadt és fiatal az aki a kérdést felteszi, minden gond nélkül megválaszolja a pap a kérdésemet, egy perc habozás nélkül. Most már azt is megtudom, hogy Hatija-nak hívták az inkvizítort és, hogy tényleg maradt utána pár holmi és még azt sem tagadja le a készséges atya, hogy ezek között ékszerek is vannak.
Nagyszerű! Már megérte idejönni!
- Igen, én is ezt hallottam! Még jó, hogy már a múlté.
Mikor a szobában meglátom a dobozkát és benne az ékszereket, felcsillan a szemem és magamhoz is veszem, de persze előbb a ruhákat is átkutatom.
- Mi ez a sokféle holmi? Talán álruháknak használta őket, mert ezek nem az inkvizítorok megszokott öltözékei? – kérdezem. – És nem maradt senki, aki közelebbről ismerhette? Nem mesélt a boszorkányok ereklyéiről valakinek?
Bár elképzelhetőnek tartottam, hogy az ékszerek között is lehet az a tárgy, elvégre egy boszorkánytól semmi sem lehet furcsa, de valahogy még sem tartottam ezt valószínűnek.

/Flint/


Nagyon egymásra hangolódtatok a pappal, de nem is baj, hiszen hasznos tudás birtokosai ők. Például az inkvizítorról is.
-Volt egy másik is. Valami férfi. Ő még életben lehet, mert azt mondják, hogy elmenekült. Az egyház nem nagyon foglalkozott az eretnek múltjával. Megtért bűnös lelke Ahmeshez és számunkra csak ez volt, ami fontos.
Az ékszereket természetesen kérem vissza, mielőtt félre értés esne. Azt nem viheted el.
* Ha nincs több kérdésed -noha ebben a küldetésben neked mindig van-, akkor innen akár tovább is mehetsz. De ha van, akkor válaszolni fog legjobb tudása alapján.

A ládikát teljesen magától értetődően tüntetem el az egyik zsebemben, aztán izgatottan hallgatom a papot, aki az információk kifogyhatatlan tárházának tűnik, hiszen még tud olyan fickóról, aki túlélhette ezt az egészet és további dolgokat tudhat az inkvizítorról.
Természetese megsértődöm, amikor visszakéri az ékszereket és nem szívesen válok meg tőlük.
- A Lovagrend megbízásából nyomozok egy tárgy után és egyáltalán nincs kizárva, hogy közöttük van. Ezért meg kell mutatnom ezeket egy mágia tudónak. Ha végeztem visszahozom, lovagi becsület szavamra ígérem. – rázom meg a kinyújtott kezét. – De nem válaszolt a kérdésemre, hogy miért vannak itt ezek a ruhák, ja meg megmondhatná, hogy néz ki a férfi, aki elmenekült, valami ismertetőjele van esetleg?
Ha megkapom a válaszokat, azonnal el is hagyom a helyet és most már a további kutatásom előtt tényleg keresek egy fürdőt és veszek pár ruhát, amiben már embernek érzem magam és az őröknek sem szúrok szemet lépten-nyomon, még ha a gyűrűm ki is húz a bajból. Egy szakadt és büdös kölyköt kevésbé becsülnek. Na meg szállást is bérlek, ahol alaposan elrejtem az ékszereket (már ha megtarthatom és mondanom sem kell, hogy eszem ágában sincs megválni majd tőlük.)

/Flint/


A pap tesz a lovagrendedre és a terveidre. Azok az ékszerek nem mennek ki a raktárszobából és ennek nyomatékosan hangot is ad, ha kell. Figyelmeztet, hogy minden igaz mágia tudói ők maguk és más sarlatánokba ne bízz akkor se, ha meggyőző dolgokat mutatnak, hiszen csak az egy isten képes valakit mágiahasználattal felruházni. És ezek a szedett-vetett alakok csupán sarlatánok. Tanításának hangsúlyt adva a kézfeje lángba borul és fölötte lebegve megjelenik egy tűzgömb.
-Mint mondtam, nem vagyok minden titkok tudója, de az ékszereket kérem vissza. Ha többet akarsz megtudni, kérdezősködj!
* Hamar bérelsz egy szobát és megtisztálkodol. Itt az ideje átgondolni, hogy ezek után hol folytatod a nyomozást!

Hát ezért tud ennyit a dolgokról! Mert maga is rendelkezik és nem is kevés mágiával.
Ijedten nézek a keze felett megjelenő tűzgömbre és azonnal előszedem a dobozkát és bár nehéz szívvel, de ellenkezés nélkül megválok tőle. Majd máskor lopom el, mivel már tudom hol keressem.
Felesleges lenne kockáztatnom, hogy megpörkölje a hátsóm, főleg, hogy elég szép summa üti a markomat, ha nyomára akadok a boszik varázstárgyának vagy akármilyének, amiről azt sem tudom, hogy néz k.
Hát ez azért nagyban nehezíti a dolgokat……..
- Jól van, jól van! – lépek az ajtó felé. – Nem kell felkapni a vizet, már itt sem vagyok. Azért még válaszolsz a kérdéseimre?
Ha válaszol akkor az után, ha nem akkor azonnal kisietek a templomból és új emberré válok egy fürdővel és egy új ruhával.
Aztán a piactéren kezdek kérdezősködni, ha az eltűnt férfiról nem tudtam meg többet.

/Flint/


A pappal végül egyetértesz, meggyőző érvei vannak. Felüdülve és szinte új emberré válva indulsz a piaci forgatagba, hogy újabb információkat gyűjts.
A városőrság parancsnokát is látod a sorok között elballagni, figyelmét láthatóan erősen lekötik a kirakott áruk. Egész másfelé egy gyönyörű ruhákat kínáló kalmárra leszel figyelmes. Bár talán csak a pénzzel teli erszénye keltette fel a figyelmedet. A harmadik pedig a nő, akihez a megbízód odaült.

Egy mágussal, aki simán felgyújt vagy még ha csak meg is pörköl, jobb nem vitatkozni, szóval igen, elhúzom a belem a békesség kedvéért. Különben is húzza a zsebem a megbízótól kapott pénz, amiből kapok egy kényelmes szobát és forró fürdőt, na meg új göncöt, amiben peckesen feszítek a piacon, megnyerő mosolyt vetve a fehérnépekre, akik mellett elmegyek.
Megszokásból eltűnök egy pult mögött, amikor meglátom az őrparancsnokot és eltelik kis idő mikorra leesik, hogy nekem most nem kell bujkálnom.
Azonban a következő percben fülemet arany csilingelése üti meg és szemem az árusra csúszik,a ki láthatóan drága szöveteket próbál rásózni a gazdagabb vevőkre. Méretesre duzzadt erszénye szinte kínálja magát, látszik, hogy errefelé nem sűrűn fordulnak meg olyan jó tolvajok, mint én.
Delejezetten indulok felé, amikor meglátom azt a szép nőt, akivel a megbízóm utánam ült le beszélgetni. Ide-oda rebben a szemem, hogy melyikkel foglalkozzam, végül az dönt, hogy a nő még marad-e vagy sem. Ha marad, akkor először az erszényre kerítek sort, pénzből sosem elég, ha megy, akkor sompolygok utána és a szívem szakad meg, de sorsára hagyom az erszényt……..egyelőre.

/Flint/


Nincs könnyű helyzeted. A nő vagy a pénz. Vagyis szeretnéd megszerezni mind a kettőt, amire jó lehetőséget ad, hogy megáll az egyik asztalnál nézelődni. Ahogy félúton tartasz a pasi felé, hamar megunja a bámészkodást és a hölgy tovább megy. És te ezek szerint nem kockáztatsz, hanem követed.
Hamarosan borsózni kezd a háta és hátra fordul, mintha érezné, hogy valaki egyfolytában figyeli. És ki is szúr téged. Bevár és kedvesen mosolyogva szólít meg ő.
-Láttalak a kocsmában. Miért követsz?

//Flint//

Kissé magamra is vonom a figyelmet, amit eddig ügyesen elkerültem, ahogy cifra káromkodásban török ki, mivel a két legyet egy csapásra tervem, azonnal romokba dőlt, ahogy az eddig az áruk között válogató harcosnő, elindul a piacról kifelé.
Már a kezemben éreztem a súlyos erszényt, de nem akartam szem elől veszíteni azt az embert sem, aki talán még több felvilágosítással szolgálhat, mert abban biztos voltam, hogy a Megbízó sem kötött mindent az orromra. És én szeretem tudni, hogy miért viszem vásárra a bőröm, még ha meg is fizetnek érte. Ez néha életmentő tud lenni.
Így aztán próbálva a piac népe között elvegyülni a nő nyomába eredek, de úgy látszik van olyan jó, mint én, ha nem jobb abban, hogy hogyan kell kiszúrni azt, ha követik az embert.
Nem csinál titkot belőle, hogy észrevett, így kis habozás után közelebb lépek, hiszen nem lép fel ellenségesen, sőt….
- Úgy vélem egy….cipőben evezünk. – vontam meg a vállam, - csak jó tudni, hogy miben ne akadályozzuk egymást, ha keresztezzük egymás útját. Neked is itt van dolgod? – puhatolózom. – Ismerős vagy itt?

/Flint/


A vásári forgatagban egymásra találtok, de egy szokatlan alak is a közeletekben halad el egy sorral arrébb. Kezében füstölő, mely tömjén szagát árasztja. És hangosan hirdeti az igét.
-Térjetek meg bolondok! Áldozzatok minden holdtöltére egy szüzet az orkoknak, hogy megkíméljétek a várost a pusztulástól! Az istenem küldött engem, hogy prófétája legyek. Térjetek meg bolondok!
* A nő ügyet sem vett rá egyelőre, ahogy a városiak többsége sem foglalkozik vele. ÉS ehelyett veled beszélget.
-Egy tárgy után kell nyomoznom. De ugyan hogy dolgozhatnánk keresztbe, mikor azt sem tudom, neked mi a feladatod?
*Karba font keze és dacos nézése alapján inkább idegesíted, mint sem barátot látna benned.

Egy látványos grimaszt vetek a mellettünk elhaladó és templomi füstölőt lóbáló őrültre, aki valami emberáldozatról hablatyol és akit biztos vagyok benne, hogy a piac végén már letartóztatnak az őrök az ostoba és teljesen irreális felhívásáért, de most nem ő a fontos, csak egy pillanatra vonta el a figyelmem.
- Remélem az orkok idáig nem jutnak el, elég volt egy életre belőlük. – rázkódom meg azért kicsit, mielőtt visszatér tekintetem a nőre, akit láthatóan nem érdekel a bolond.
Nem hittem, hogy válaszolni fog és nem csak köntörfalazni, bár egy csapatban voltunk, azért mindannyian az alvilág sötét ösvényét jártuk és óvatosak voltunk, de ő aránylag nyíltan fedte fel, hogy egy tárgyat keres.
- Én is egy tárgyat keresek, szóval ez könnyen előfordulhat mégis, csak nekem egy boszitárgy kell és neked? Ismersz itt valakit, aki tudhat róluk valamit? – kérdezem türelmet erőltetve magamra a fürkészése miatt.