Robert

Ma nem csak Természet Anya de úgy néz ki a szerencse istene is velem van és ez jó. A csuhás tűz helyett széllel jött volna de én igen gyorsabb voltam. De most jön a dolog zűrös része. Bent Lisht találom, már megint alul öltözve és büdösen. Oké egy hónapja fogoly de akkor se illik így hölggyel így bánni. Kitolatok picit kicsit megtaposom hátsó lábbal a pap fejét majd Lishre figyelek. Aki először retteg majd felkészült a halálra, de az nem ma jön el. Beslattyogok morogva pontosabban korholva de ő ebből úgyse ért semmit és gyanítom le fogja üvölteni a fejem de nagyon. A láncától megszabadítom óvatosan. Majd ki megyek az eszméletlen papért, és a fejénél fogva behúzom a cellába.. Nem egy zseniális ötlet de kell egy túsz. Míg pihenek. És vissza alakulok ez kicsit kikészít de Lisbeth arca kárpótol a fájdalom miatt.
-Hiányoztam?

Mivel lehunytam a szemem, egy darabig vártam, hogy a torkomnak ugrik a warg, de mivel nem történet semmi és a mocorgást is az ajtó felől hallom jobban, végül nem bírom tovább és kinyitom.
Meredten nézem a hátramenetbe kapcsolt dögöt, mely – csak most veszem észre a földön lévő alakot – átgázol a papon, mintha csak jelezni akarna ezzel valamit, aztán ugyan elindul visszafelé, de semmi támadó morgás vagy acsarkodás………Mi ez az egész?
Vagyis igazából morog, de furcsán, mintha mondani akarna valamit és úgy is bámul a szemembe.
Van benne valami …….ismerős……
Közeledésére azért amennyire tudok távolra húzódom, de mikor megszabadít a láncaimtól, gyanakodva bámulom.
Határozottan nem stimmel valami, mert egy warg már belőlem vacsorázna.
A szemem végig követi minden mozdulatát és nem nagyon érte, amikor a szájába veszi a pap fejét és behúzza és elém teszi, mint a macska a gazdája elé az egeret.
- Fújj, köpd ki, még valami bajod lesz tőle. – szólalok meg önkéntelenül a barátságos megmozdulására, aztán már csak felnyögni tudok, amikor hullámozni kezd a teste, megy mindenfelé kidudorodni és határozottan emberi körvonalai kezdenek lenni.
- Te …..te…..te utolsó disznó! –léptem felé paprikavörösen a méregtől, amikor megismerem, bár nem tudom mi az erősebb érzelmem most ez, vagy a megkönnyebbülés, hogy ő az és él és itt van….. – Mi ez az egész? Hol a bánatos fenébe voltál? Minden rosszra fordult és nem tudom mi van a többiekkel és elvették a lányomat is. – hadarom és végül zokogva térde esem.
Nem is tudom mikor ejtettem könnyeket utoljára, de ez már túl sok nekem.

/a cella/


A Mesélő nem tud semmit arról, hogy Lis miért lenne alul öltözve. Vagy miért látja így Robertünk. Ám egymásra találtatok és van időtök átbeszélni a történteket. Akár több hsz-t is áldozhattok erre körön belül.
Legközelebb úgy is csak akkor fog történni valami szerintem, ha már kifelé tartotok és egyik cellából egy női hang utánatok kiált.
-Hé, démonvadászok gyöngye! Ha már ennyit tudsz rólam és arról a vámposz fajról, szabadíts ki! Nem vagyok vámposz, akár mit is hazudgáltál rólam.

Robert

Lisbeth a drága a pofont kivéve az elvárt cselekményt hozza, bár a helyében én bemostam volna magamnak. Viszont inkább válaszolok a kérdésére.
-Mint tudod épp Szakrálissal készültem harcolni, ne számíts valami eposzi isteneket gyalázó harcra. Az egész kb fél percig tartott valaki kiütött mind a kettőnket jó alaposan. Szóval Urbban ébredtem utálatos egy hely.-azt már nem teszem hozzá hogy csak illúzió volt vagy valami olyasmi.-Szóval ott is tököltem pár napot vagy órát nem igazán tudom. De egy másik négyhatalmú személy alaposan megbüntetett. Azután Észak Bivalyból egy elfel az orkokhoz mentem mivel segíteni szerettem volna. A végeredmény az lett hogy a pók leharapta a fejem. És kedvenc istennőm Természet Anya üzletet ajánlott, amit elfogadtam. És most itt vagyok érted meg a lányodért. A többiek sajnos halottak.
Egy apró illetve nem annyira apró növényi magot veszek elő. Ezt a pap nyakához érintem mivel nem tervezem levetkőztetni. A mag belecsúszik a bőre alá és onnan le mászik a szívéhez. Ronda virág de odahaza pár egyén vallatásra használja az ostobák bele halnak akik igazat beszélnek nos túl élik. Élő példának itt vagyok én.
-Amint magához tér megkérdezzük merre van Izulda. És segítek nektek egy békésebb területre jutni. Majd vissza térek befejezni a munkám amit el vállaltam.
A papot a vállamra dobom, és megindulok kifele. A folyosón egy rég nem hallott éneklésképtelen nőszemély hangja csapja meg a fülem.
-Te még élsz? Azt hittem már rég kivégeztek, bárdok szégyene. De örömmel látom hogy itt vagy hisz elmúlt rólad eszerint a vámpír befolyása, és kiürült a szervezetedből a vére. Fel nyúlok a pap derekához és a cella kulcsait levéve kieresztem. Vámpírnak túl élő vagy és hisztis, ha vámpír lennél rég kint lennél. Gyere mert az épület hamarosan elpusztul. Mondanám hogy hölgyek előre de durva lenne és sértő plusz harcra számítok.
Aktiválom a tűzgolyó varázst ismét, és tisztíthatom az utat előttünk újra.

/Flint/


A fura alak felszívódik.
-A legtöbbet a boszorkány tárgyakról maguk a boszorkányok tudnak. A Bivaly felé menő kereskedelmi út mellett van egy fogadó nem sokkal a kaputól a városban. Egy efféle kör szállt meg ott. Ha keresel valamit, akkor őket kérdezd meg!
Ám én többet nem mondhatok. Az én utamat ne keresztezd és ne kutakodj a küldetésem után! Ha te itt mész tovább egyenesen, én lekanyarodok jobbra. De ha jobbra vezet az utad, akkor nekem balra.
* Szigorú szemekkel néz rád és igen csak össze kell szedned magad, ha meg akarod győzni.

Ha máskor néha idegesítően sokat is beszélt Robert, most mégis jogosnak vélt dühöm mellett, majdnem elmosolyodtam a megkönnyebbüléstől, hogy a férfi semmit nem változott, bőbeszédű maradt, aki egy szuszra minden vele történt dolgot egyszerre akar elmondani.
Mindenesetre, ahogy hallgatom le sem tagadhatnám a lassan növekvő megrökönyödésemet a története előrehaladtával.
- Le…..leharapta a……fejedet? – kérdezem hitetlenkedve. – Akkor, hogy….hogyan vagy életben?
Az, hogy a többiek halottak, nagy szomorúsággal tölt el, mert az utunk során megkedveltem őket, még a hallgatag orkokat is megszoktam, bár sejtettem, hogy valami hasonló lett a végzetük.
Még mindig alig magamhoz térve nézem végig, hogy valamit beleolvaszt a papa bőrébe.
- Öreg és fanatikus, mint a legtöbb ilyen. Nem hiszem, hogy segíteni fog nekünk. – rázom meg a fejem, de abban is biztos vagyok, hogy semmitől nem riadok vissza, hogy ha egy mód van rá, választ csikarjunk ki belőle.
Vissza akarom kapni a lányom!
- Izuldának egy szerető, békés életet élő családra van szüksége ebben egyetértünk, de ezt mellettem nem kapja meg, túl sok az ellenségem. Ha visszakapom ki fogok találni valamit.
Egyáltalán nem bánom, hogy végre kifelé indulunk ebből a büdös és nyomorult cellából, még szerencse, hogy nem hagytam ellustulni az izmaimat, így most minden további nélkül követni tudtam a mágust.
Engem is meglepetésként ér a boszinak öltözött bárd nő hangja, bár én kevésbé hittem neki, mint Robert, de hát úgy véltem, elég könnyen végezne a nővel, ha bármivel próbálkozna.
- Ne csinálj semmi ostobaságot, mert rajtad tartom a szemem és nem vagyok jó kedvemben, amíg nem tartom a kezemben a gyermekem. – figyelmeztetem azért.
Aztán sietve Robert után indulok, a nőt magam elé engedve. Eszemben sincs hátat fordítani neki.

Robert

A nő kicsit se izgat ha vámpír lenne és töketlen, már rég összeaszalódott volna.
-Lisbeth hagyd őt, ő is csak áldozat és még csak nem is emlékszik rá. Na de kezdjünk valami hasznosat ezzel a kamu ájulttal. Ugyan is lassan kicsírázik benne a virág, ideje hogy válaszoljon pár kérdésre először is a lányod hollétére. Majd rá térünk az én dolgaimra ha esetleg nem robban szét a mellkasa a hazudozástól.
Derék papot le ejtem, kezdem unni hogy trógerolom holott nem eszméletlen de minden módszert kihasznál hogy infót szerezzen. De rá baszott most ő fog válaszolni. Aztán ha kedvem támad én. Ha esetleg még komázóst játszana, pár taslival felébresztem és a tűzgolyót tartom az orra elé.
-Jó reggelt inkvizítor uram bár gyanítom csak egy hamis ashi pap vagy. Elmesélek neked egy mesét kezdetnek. A sztori velem esett meg kicsit régen. Menekültem pár rossz életű ember áldozós pap elől, pechemre egy olyan erdőbe vágtattam be amit az istenek jó alaposan elátkoztak. A lényeg hogy én is és az üldözőim is prímán besétáltunk egy gyönyörű virágos rétre. Ezen a réten két virág nőt, legalább is akkor még kettőnek hittem. Nos naiv voltam. A harcunk során jó pár virág felrobbant holott csak épp hogy hozzájuk értünk. A pollenjük sajna beszívtuk és kicsírázott a szervezetünkben. A lényeg hogy én és az üldözőim egy halálos kertbe tévedtünk. A virágok rajtunk hajtottak ki még a holtakon is. Aztán elkezdtünk hazudozni, ki miket az lényegtelen a story szempontjából viszont csak a piros hajtások engedték le a szirmaikat. Ezt időben észre vettem és kipróbáltam mi történik ha igazat mondok akkor a sárgák nyíltak le és a pirosak vagy bezáródtak vagy lehullottak a szirmok. Az ostoba üldözőim még egymást is át verték és gyakorlatilag előttem robbantak fel. Én gyorsan és bölcsen igazságokat kezdtem mondani és megszabadultam a virágoktól. Mágiát nem tudtam használni ugyan is azt felzabálják. így nem gyógyíthattam meg magamat. Csak az menthet meg téged ha igazat szólsz minden egyes kérdésünkre. De ha hazudozol sajna felrobbansz és lesz itt egy fasza kis virágoskert a város helyén ugyanis minden hazugságot kiírt ez a drágaság.
Megpaskolom az arcát, majd neki kezdek.
-Első és szerintem Lisbeth számára a legfontosabb kérdés merre van a lánya? Hányan őrzik és mik a tervetek vele. A továbbiak a vallási irányultságodat, firtatja. Azaz menyire hiszel az istenedben Amshetben. És mit tudsz a vámpírokról. Hogy kerültek ide honnan származnak ki hozta létre őket. A következő pedig, vajon mit ér meg a papságnak az hogy természet anya ne akarjon kertet csinálni a városból. Előre szólok pénz és rang kicsit se érdekel. Nem velem alkuztok hanem egy istennel.
A szemem smaragdzöldre, váltom és nézem mi is történt vele gyerek kora óta, cselekedetei és titkai érdekelnek főképp.
-Amit most a szememben látsz az a múltadat idézi szóval meg fogom tudni minden kicsinyes és féltett titkodat. És előre nevetek majd ha a kérdésekre amiket még felteszek meg próbálsz hazudni. Tiéd a döntés élsz e vagy halsz. Az istennőm meghallgat téged és ő vigyázza éltedet ha igazat szólsz. Ellenben ha hazudsz akkor a lelkedet nekem adja, jutalom kép. És lássuk be egy hozzám méltó főpapnak szüksége van őrszellemekre.
Közben figyelek na folyosókról szűrődő léptekre is. És hébe-hóba tűzgolyót dobok ki.

Az őrült prédikátor eltűnik a piac másik felén és végre kis nyugalmunk akad.
Azt hittem az „őszinteségem” meghozza a lány kedvét, hogy elmondja, őt milyen feladattal bízták meg, de végül is nem lehettem túl elégedetlen a végeredménnyel, hiszen olyan információt osztott meg velem, amely talán sokkal közelebb visz a célhoz, mint ez a hiábavaló tapogatózás a városban, hiszen azt sem tudom mit keresek.
- Igen, talán hasonló népség tudja, hogy mi az, amit a társaiktól elvehettek.
Azt nem teszem hozzá, hogy talán még rá is ígérnek a megbízómra, mert valószínűleg elég értékes lehet ez a dolog.
- Jól van na, nem kutakodok, csak gondoltam egy cipőben járunk, segíthetnénk akár egymásnak. – vontam meg a vállam. – Miért vagy ilyen ellenséges? Jól jöhet még két ügyes kéz, ha segítség kell. Megcsinálhatjuk együtt is a küldetéseket és osztozhatunk a zsákmányon. – tettem még hozzá, de ha nem tudtam meggyőzni, akkor hagytam elmenni, nem követtem.
Adott egy jó tippet, inkább annak néztem utána.

/Robert és Lis/


Főhősnőnk nem repdes az örömtől, hogy viszont látja a bárdot, akit ő juttatott börtönbe. És vele együtt végső soron magát. Bár ez jóval hosszabb történet és még odébb is van.
Az inkvizítor nagy nehezen felébred, ám nem nagyon lepődik meg az első kérdésen és azon, hogy hol találja magát. És készségesen válaszol.
-A kislány a fogságunkban van és parancsot kaptak az őr....ööhhhgggrrr... *fájdalmasan kap a mellkasához, ahol valami baj van, de folytatja* Ahmest befolyásos papja vagyok. Ha megöltök, azzal csak ártotok a helyzeteteken. És nem rémítesz meg, a szívem és a lelkem az egy igaz istené, nem a ti hamis kultuszotoké. *megnyugodni látszik, de a következő mondatokra újra belé nyilallik a fájdalom* Minden társatokat megöltük.
* Amikor nagy nehezen elmúlik a szorító érzés folytatja. És ezúttal nem jön újabb hullám.
-Az egyik szobában megtaláljátok a két agyaras kipreparált fejét. Hármótoknak vége a dalnak, már csak a Halállal kell szembenéznetek.

Robert zöld szemein keresztül minden megelevenedik. Észak-Bivaly utcái, a jó módú kereskedő család, ahogy Valora ideküldte feltétlen hű hittérítőjét és ahogy megkapja kézbe a két trófeát.

Robert

-Ne zsibbassz hülyeségekkel, merre van a lány? És merre Jania te kis huncut féreg. Az hogy egy bunkó kereskedőből Valora buzgómócsing papot csinált, meg egy isten semleges mágiákra tanított nem tesz bunkó főpappá. Jut eszembe azért néha a szemébe is nézhettél volna. És nekem nincs kultuszom, utálom ha nyüzsögnek és hajbókolnak körülöttem.Plusz Természet Anya nem szektázni bérelt fel hanem arra hogy elpusztítsam ezt a várost ha nem tértek vissza az ősi hitekre. Hamis vallásokkal nem érek rá foglalkozni. Jut eszembe az a két ork majd fel lesz támasztva úgy sincs jobb dolgom. Megnézzük, vajon a te vámpírod az ügyesebb feltámasztás terén vagy én. Az hogy halállal fenyegetsz, te is mint az a nagyra nőt arachnid fajzat ugyan azt a hatást éri el. A halállal van egy stabil szerződésem, akkor halok meg ha én akarok. Még ha hébe-hóba ki is nyírnak Szóval a két lány érdekel, aztán a te lelkedet megeszem meguntam a finom dolgokat.
A szívére teszem a kezem, és ha már itt tartunk a testében lévő gyökerekkel a falhoz rögzítem ennyiben is segít nekem a helyi mágia. Amint végzett az esetleges irány mutatással mert addig nem hagyom békén, a triónk megindul kifele. Majd a papot biztonságos távolságból felrobbantom.
-Megmondtam csak akkor éled túl ha Természet Anya szeret. Hát rá basztál.

És immár teljes tempóval tartok kifele lerombolva minden véd művet. Amint ha kiérünk a falat emésztő gyökereket megkérem kezdjék el az épület alapjának meggyengítését. Majd egy földrengéssel befejezem a dolgot. Ha Jania ne adj isten bent van őt még kimentem, aztán irány a lány.

Nagyon remélem, hogy Robert-nek igaza van és a nő, mármint a bárd, már nem jelent veszélyt, de egyelőre nem is érdekel, mert sokkal jobban leköt, hogy a mágus mit szed ki a papból, hol van a lányom és mi lett a többiekkel. Közben persze megüti a fülem az, amit Robert el-elejt, hogy valamiféle szerződést kötött Természet Anyával az elfek istenével, vagy milyével, de ezt majd ráérünk tisztázni akkor, amikor már a kezemben tarthatom gyermekemet és jó távol leszünk ettől a helytől, biztonságban.
Ha Robert igazat mondott és az a kis mag igazmondásra készteti a papot, akkor nem nehéz nyomon követni mikor hazudik, hiszen csak rá kell nézni az eltorzul vonásaira, az elakadó hangjára.
Robert is erre a következtetésre jut és bár az orkok ügyében nem tudom, hogy tényleg meg tudja-e csinálni vagy csak a papot hülyíti.
Közömbösen nézem az öregember kínlódását, ha ezzel kiderítjük, hol van Izulda és a bérgyilkos nő és az sem izgat fel különösen, ahogy a mágus végez vele. Megérdemelte a mocsok!
- Keressük meg a lányomat Robert és menjünk innen, ez a város a velejéig romlott.

/Robert és Lis/


-A lányok, csak én tudha... -újabb fájdalom hullámzik át a testén, melyből egyértelmű hőseinknek, hogy nem tudja hol van- Nem tudom, ki vagy. De ha megmentesz, jó pénzt fizetek érte.
* A pap végzete elkerülhetetlen. Ahogy az épület pusztulása is annak látszik. Ám kifelé menet nem találkoztok Janiával, noha sietnetek kell. Egyre nagyobb a felfordulás, ahogy a warg támadás óta összeszedték már magukat. És nagy szégyen lenne, ha egy bestiával nem tudna elbánni a város védelme. Ahogy egy mágus egy álboszorkánnyal is kevésnek tűnik, hogy dacoljon a végtelenségig velük.
Sok katonát temetett maga alá az összeomló kőrengeteg. És a nyári éjszakában talán ideje lesz szétnézni a városban. Vagy kimenteni a nőt és a varázslónak egyedül térni vissza. Bárhogy dönt, nem lesz mindig könnyű dolga.

/Flint/


Flint úgy tűnik, hogy örül a tippnek. Ám most még nem engedi a bizalmába titokzatos társnője. És kisebb vita alakul ki a feladatok és azok hozománya kapcsán. Mely végül abba torkollik, hogy mérgesen vágja a kalandor csaj a fiú szemébe.
-Tudd meg, hogy én sosem osztozkodom!
* Láthatóan elgondolkodik és homlokáról a ráncok kezdenek kisimulni, ahogy haragos arca is.
-Nem vagyok ellenséges, de ha feltétlenül segíteni akarsz, akkor előbb az én feladatomat tudjuk le és veszem fel érte A SAJÁT pénzemet. Utána közös erővel nekilátunk a tiédnek. Azt hiszem, boszorkány tárgyak terén egyikünk sem túl nagy szakértő.
Talán ha összetennénk ki mit tud...
* Ha rááll a délosi az új feltételekre, akkor keres a másik egy félre eső kapualjt és előhúz egy üveggömböt. Ám mielőtt belefoghatna a magyarázatba, azt láthatjátok, hogy már az előkerülésekor is világoskék színnel ragyog. Jól láthatóan ő sem számított erre. És hamarosan egy kép jelenik meg benne.
Először fegyveres alakok kísérnek egy nőt, egy fegyvertelen katonát és egy csecsemőt valamelyik ork faluba. Valora Moor várja őket és láthatóan megkönnyebbült az érkezésükre. A foglyokat hátra hagyva még búcsút is int a rabszolganőnek és úgy sétál el a többiektől. Ahogy figyelitek őket, a háttérben az addig a főpapnővel volt agyaras lekever a kis kedvencének egy akkora pofont, hogy három métert repül a levegőben.
Második jelenetben Flint is szerepel. Délos egy híres fogadójában a lépcső alatt gubbaszt még évekkel ezelőtt. Odabent a szobában égő gyertyák, fura és baljóslatú ábrák és megannyi dolog egészen egy hétköznapi, díszes, kis szekrényig is. De ami fontosabb, a boszorkány az előző képsorokból, akit jól ismert. Az egyik maffiavezér szeretője, akit Al-Sziszi kapitány most két kézzel lökdös egy démon felé. A nő meg van kötözve.
A harmadik jelenet ahogy egy cellában ücsörög. Ahogy a kép az ablakra suhan át és kitekint, Nini-Well városának látképe tárul a két néző szeme elé.
-Hát ez? -kérdezi a kemény kötésű lány.

A viselkedése alapján egyáltalán nem számítottam arra, hogy fontolóra veszi, társulhatnánk, pedig én is arra a következtetésre jutottam, hogy ketten többre mennénk, ha össze dugjuk a fejünket, mint egyedül és védhetnénk egymás hátát is, ha úgy adódik.
Ahogy az utolsó szavak is elhagyják az ajkát, széles vigyorral kezdek bólogatni, hogy teljesen egyetértek vele.
- Persze, persze! Csináljuk meg a tiédet, nekem elég a saját jutalmam, aztán majd megcsináljuk az enyémet.
Most már egészen feldobottan követem és kíváncsian lesem azt a homályos gömböt, amit elővesz és a kezébe fog.
Aztán viszont elbámulva nézem, ahogy a képek peregni kezdenek benne, mintha valamiféle távoli helyre láthatnék bele, de mikor a második és harmadik jelenetet is végig nézem, már nem tudom, hogy mit is láttam: a jelent, a múltat, vagy a jövőt, vagy csak valamiféle figyelmeztetéseket?
Az biztos, hogy azt a nőt az első jelenetből ismerem, mert láttam egyszer prédikálni, az Valora Moor volt és a második jelentben lévőt is, hiszen az jósnő volt, Délos bandája vezérének szeretője, aki előszeretettel hagyta, hogy boszinak nézzék. De őket már nagyon rég nem láttam, sőt azt hallottam Valora halott, vagy eltűnt. Bár arról a nőről mindent el tudok képzelni, még azt is, hogy az egészet elterveztet.
A harmadik jelenet az, ami hideg verejtékkel öntött el, hiszen ilyenre nem emlékszem és ha ez valamit előre vetít, akkor nagy bajban leszek, de mikor, talán most?
- Te kérdezed? A te gömböd, mit szokott mutatni, a jövőt talán?

Robert

Nem vagyok nyugodt, emberek haltak meg kik azt se tudták mi történik. A város őrök lassan ide érnek.
-Hölgyeim húzzunk innen, aligha hiszem hogy keresni fognak minket. Egyelőre biztonságban vagyunk. Bárd kisasszony önnek azt javaslom húzzon innét, vámpírok befolyásolták le is csukták emiatt. Maga csak egy eszköz volt. Adok pár aranyat lóra élelemre és amire kell. De tűnjön el mert ez a város az enyészeté és a természeté lesz újra. Ennyi. Lisbeth mi át öltözünk, téged úgyse keresnek hisz halottnak hisznek engem dettó nem mert csak az itteniek láttak. Menjünk.
A nőnek adok pár aranyat azt agyő, Lisel meg egyenesen a lányához megyünk. Hogy honnan tudom merre van? Anno az erődben jó pár varázst tettem rá amik nem szűntek meg így irányba állok és egy sikátorban át öltözünk. Az őröket kikerüljük úgy is el vannak foglalva a romokkal és a földrengéssel.
-Tudod merre van az árvaházuk? Remélhetőleg oda vitték és gyorsan megtaláljuk. Azután lelépünk nem hagyom hogy bajotok essen.

/Flint/


Hamar megállapodtok az együtt dolgozásról és ahogy megmutatja a feladatát, már rá is jöhetsz, hogy miért nem akart osztozni. Ez a küldetés jóval fajsúlyosabb és gyaníthatóan több pénzzel kecsegtet, mint egy átlag meló. Bár te sem panaszkodhatsz. Vagyis ezek szerint a régi gárda átmentett tagjainak igen hűséges és megbízható kategóriájába kerültetek. Vagy csak Valora bukása után olyanok kerültek/maradtak a csúcson, akiknek elmentek otthonról és mindenkit ilyen nagyra törő tervekkel bíztak meg egyenként.
Ám nem is ez a legfontosabb. Hanem hogy miért mutatja neked ezt, amit láttok. Ha már segítesz a lánynak, érdemes hamar összerakni a képet, hiszen siker esetén letudjátok az egészet és kezdhettek a tiédnek.
-Nem tudom. Még sosem csinálta ezt a kezemben. És amikor átadták nekem sem említették, hogy valaha is mutatott volna valamit. Ez... teljesen új számomra.
* Úgy tűnik, abban sem lehettek biztosak, hogy a nő nyomozása valóban egy varázstárgyhoz kapcsolódik és nem egy zsibvásári kellék a hiszékenyek megtévesztésére. Vagy csak tényleg az, és titeket sikerült becsapnia a készítőnek.

Az, hogy milyen nagy hatalmat mozgat meg Robert nem lep meg, hiszen eddig sem volt gyenge mágus és ahogy elmondta, most még Természet Anyával is megegyezett, hogy a követe lesz vagy mi.
Nagyon remélem, hogy az épület rengése elég figyelmeztetés volt ahhoz, hogy aki tudott kimeneküljön, hiszen mi is kijutunk, ha minden igaz.
Azt mindenképpen díjazom, hogy nem azt akarja, hogy a dalnok csaj velünk tartson és inkább ad neki pénzt, hogy el tudjon tűnni, mert akármit is mond Robert én nem bízom a nőben. A gyerekem közelébe meg főleg nem szeretném látni.
Beleborzongok abba, hogy egy egész várost akar elpusztítani a mágus, mert akármilyen rossz dolgok is történtek itt, sokan vannak az ártatlanok, köztük nők, gyerekek.
- Hol van……hol van Izulda? – tartok a mágussal, de megragadom a karját, ha úgy megyünk ki, hogy nem mond közelebbit, hiszen azt nem hiszem, hogy magára hagyná és az épületet sem döntené rá, ha itt lenne, de megöl a bizonytalanság.
Ha találunk másik ruhát szívesen átveszem, ha mód van rá, aztán csak megrázom a fejem a kérdésére.
- Fogalmam sincs merre lehet, sosem jártam ilyen helyen, de adják az istenek, hogy ott legyen, mert akkor nem kell tovább keresgélnünk. De honnan tudod, hogy ott kéne keresni? – teszem fel a kérdést. – Kapjunk el egy lakost és ő biztos megmondja, hol van. – ajánlom a lehető legegyszerűbb lépést és ha kell magam faggatom ki az első szembejövőt. – És köszönöm! – nézek a mágus szemébe hálásan.

/Robert és Lis/


Hőseink hátra hagyják a romokba dőlt épületet és a nagy felfordulásban valóban nem keresik őket, mint lehetséges elkövetőt. Ha óriások lennének, talán megfordulna valaki fejében, hogy esetleg ők omlasztották össze a régi, masszív falakat.
Azért nem árt az óvatosság. És elsőként a ruha átvétele. Makacs dolog a Sors és bár kérdezősködés után megtalálják az árvaházat, láthatják, hogy egy tizenéves kisleány szökik épp ki a fakerítés korhadt lécei között és a sikátoron át gyorsan beszalad a szomszédos, több emeletes épületben. Odabent nagy mulatozás zajlik és az ablakok vörös függönnyel vannak eltakarva.
Ellenben a gyerekek állami otthona kongó némasággal néz rátok. Főbejárata nyitva, ablakain besüt a Hold és a viaszpapír tompa fénye verődik vissza.
Ha a tini után mentek, akkor egy nyüzsgő partyba csöppentek. Meglepődve mérnek végig titeket tetőtől talpig. Úri emberek többsége már a fotelben ül kipirosodott arccal, a legtöbbjüknek hölgy társaság az ölében, akik bőszen itatják őket. Egy frakkos férfi lép oda hozzátok körszakállal.
-Jó estét! Szabad a kabátjukat, sétabotjukat... bármi emberölésre alkalmas eszközüket?
* Hátulról igen pörgős zene hallatszik egy másik szobából.

Nem igazán agyalok azon, hogy ő milyen vagy mennyire jobban fizetett megbízást kapott, hiszen teljesen megdöbbent az, amit a kezében tartott gömb mutat nekünk. Ilyesmi tárgyat pl. pont a jelenetben látott egyik jósnőnél láttam, bár igaz, ami igaz, abban csak füstöt, képeket soha.
Persze ennek is meg van az oka, hiszen magától Lisbeth-től tudom, hogy ez csak az emberek átverésére szolgált, ezzel kereste a kenyerét, így az, hogy most egy hasonló gömböt „működés” közben is látok, alaposan meglep.
Azt hihetném, hogy a lány valamiféle varázsló vagy maga is boszorkány, ha nem lenne épp olyan döbbent, mint én.
- Ezt nem értem……..akkor minek adták neked? Dísznek? Vagy ajándéknak? – értetlenkedek, de azért némi távolságból szemlélem a tárgyat, mintha magába szippanthatna egy varázsütésre. – Olyan, mintha a múltból és a jövőből mutatna jeleneteket, viszont akkor az utóbbi, nem a legjobb hír számomra. – utalok a tömlőcös jelenetre. – Mit kellett volna tenned ezzel a gömbbel? Mi a feladatot pontosan? – faggatózom, hiszen elég fontos, hogy elkerüljem ezt a végzetet. – Azt sem tudom, hogy ez csak akkor következne be, ha veled tartok, vagy akkor is, ha nem. – mondom kissé kétségbeesetten.

Robert

Valami nem stimmel, ott ahol Izuldát kéne éreznem a nagy semmi van. De erről nem szólok Lisnek bár van még opció amit használhatok, maradjunk a mezítlábas nézzünk körül mindenhol-nál. De még így is van opció hogy megtaláljam, de amint végzek ezzel a nyamvadt várossal elbeszélgetek Természet Anyával a hatalmam hiányosságairól. Pontosabban az ebből fakadó zűrjeimről. Nem mintha hálátlan lennék vagy mi, csak egyszerűen gyengének érzem magam. No mindegy, nézzük ezt a helyet. Egyszerű csendes hely, túl csendes. Nem úgy mint az amibe épp egy fiatal lány lép be. Így követem bár nem számítok meglepetésre, és nem is ér meglepetés.
-Nos fegyverem az nincs-támaszkodom a botomra- és neki sincs. De ha már itt tartunk mesélj nekem erről a helyről és kik vannak itt? Ha kedvező választ adsz némi arany üti a markod, ha rossz választ kapok úgy jársz mint Amhest helyi főpapja. Szóval kik az urak, és van e köztük olyan aki a túl fiatal gyerekekért rajong.
Nézek rá smaragd zöld szemekkel, és némi látványosság keretében az ajtót, spalettákat széllel csukom be.
-Isszuk szavaid, kérlek ne hazudj.

Az árvaház olyan csendes, hogy kétkedek benne, hogy egyáltalán van ott valaki, bár a következő pillanatban épp egy kis alak, egy vékony kislány cáfol rám, aki láthatóan nem engedéllyel hagyja el a helyet. Nem megy messzire, nem vett észre minket, így minden további nélkül benyit egy hangoskodástól, zenéléstől zsibongó épületbe.
Azért halkan az árvaházhoz lopózom, de a hold hideg sugarain kívül,nem látni mást, sőt még az ajtajai is nyitva, ami mégis csak azt a teóriámat erősíti, hogy a helyet elhagyták.
Mivel ezek szerint talán csak a kislánytól remélhetünk válaszokat, szó nélkül követem Robertet, aki minden hezitálás nélkül belép a mulatságtól hangos épületbe.
Egy pillanatra mindenki minket bámul, mert eléggé kirívunk közülük és azt hiszem nem tévedek sokat, ha azt mondom, hogy nem nehéz felismerni a hely működésének célját.
Sok mindent megéltem már, de most hányinger környékez, ha az idejövő kislányra gondolok.
A frakkos férfi megszólítására, hideg ridegséggel bámulok rá, arrébb mozdulva, hogy nehogy hozzámérjen.
Nem tudom mit mondanék vagy hogyan, de szerencsére a mágus átveszi tőlem a szót.
Hallhatóan őt sem nyűgözte le a hely és látott már hasonlót, így eléggé célirányos a kérdése.
Egyelőre ugyan nem látok feltűnően fiatal serdülőt vagy gyereket, de azt biztos, hogy nem a nyílt színen mutogatják, így feszülten várom a választ, igaz kétlem, hogy ennyivel meg lehetne egy kupleráj vezetőit riasztani.
És akkor Robert biztos akcióba lendül. Nálam most semmi nincs, így max a körmeimet használhatom.

/Robert és Lis/


Lisbeth békés csendet tapasztal, ahogy belesett az árvaházba. És inkább Robertünkkel tart a másik épületben. Nem könnyű kiszúrni, mi célból is áll itt. Ám a varázsló mégis rákérdez.
-Ha nem tudja, hogy kiket talál itt, akkor talán nem is jó helyen jár. -egyazon hangszínen mondta el a született lakáj, enyhe iróniával- Intézményünk vezetője hátul található az öltözőknél.
* Alaposan végig méri a főhősnőnket és int a karjával, hogy merre induljatok el. És az lehet az érzésetek, hogy vagy felvállaljátok a szerepet vagy a másik iránymutatás a kijárat felé lesz. A másik lehetőség, hogy a tájékoztatás után prostinak és futtatójának álcázva befelé mentek és a hátsó folyosók lengén öltözött hölgyeitől további iránymutatást kértek, hogy... pontosan melyikük öltözőjében is van.
És ismerős lesz az, aki épp öltözködni segít egy éjszakai pillangónak. Glant az. Egyikőtök legalább is ismeri...

Hát nekem nem kell bemutatni, hogy milyen helyen járunk és szerintem Robert is kiválóan tisztában van vele, még csak körbe sem kell nézni és éppen ezért tette fel a kérdéseit a fogadóbizottságot játszó „úriembernek”.
Farkasszemet nézek a fickóval egy pillanatra és bár sejtem mi járhat a fejében, még sem utasítom vissza, mivel el tudom képzelni, hogy jó pár kidobó áll készen arra, hogy kipenderítsék a nemkívánatos vendégeket és most addig nem akarok balhét, amíg beljebb nem jutunk és olyan valakit kérhetünk számon, aki esetleg tud is valamit.
Persze nem kétlem, hogy a mágus be válthatná a fenyegetését, de most nem lenne jó, ha földig rombolná a létesítményt, míg nem tudunk meg valamit Izudáról és a főnök jó kiinduló pontnak látszik.
További iránymutatást kapunk beljebb jutva és úgy néz ki, hogy gond nélkül eljutunk a madamhoz.
Mintha egy ismerős arc villanna be, bár hiába töröm a fejem ki lehet, most nem is pazarlok több időt rá.
- A vezetőt keressük. – intézem a kérdést a lányokhoz.

/Flint/


A gömb működésén mind a ketten meglepődtök és a délosit elfogja a kétség, hogy börtönbe kerülhet emiatt. A társnőjétől várja a megoldást, hogy vajon miként kell értelmeznie vagy mi is ez pontosan.
-Én úgy tudom, hogy nem volt vele semmi különleges eddig. Nekem legalább is az mondták, hogy egy boszorkányhoz hasonlító valakitől vették el és csak utána kell járnom, hogy van-e valami hatalom, amit biztosít a tulajdonosának.
Ezek szerint van. És ki kell derítenünk, hogy pontosan mi és hogyan lép működésbe. Nagy jutalomban lesz részünk, ha használható információkkal térünk vissza. És talán a te küldetésedben is segíthet a megoldást megtalálni...
* Mindent bevetett a nő, hogy kellően meggyőzze Flintet, hogy érdemes még erőfeszítéseket tenni, hogy a dolog végére járjanak. Hiszen ha eddig nem aktivizálódott, akkor igen értékes lehetőséget szalasztanának el, ha csak azzal vinnék vissza, hogy látták életre kelni.
A megbízó egész biztosan nem is hagyná annyiban és követelné az alaposabb munkát, amíg ki nem fizeti a nő bérét.

Úgy meredek arra a gömbre, mintha valami mérges vipera lenne és egy cseppet sem tetszik, amiket a lány mond, hogy valami boszorkány félétől vették el.
Azonban az is felmerül bennem, hogy mi van, ha az a boszi Lisbeth, hiszen őt is mutatta a gömb, na meg az is, hogy mi van, ha ez a golyó segíthet abban, hogy elkerüljük a bajt, hiszen figyelmeztethet esetleg és előre vetítheti vagy megjósolhatja a jövőt a cselekedeteink függvényében.
Így aztán, bár továbbra is vannak kétségeim, hogy jól döntök-e, végül rábólintok a dologra, mert végül is egyet kell értsek vele.
- De mitől kelt életre? – bökök a gömbre, óvatosan hozzáérve ujjammal, erőszakot téve ösztöneimen. – És mikor fog megint? Ha nem tudjuk, akkor, hogy vesszük hasznát? Különben meg bár azt mondták nekem, hogy itt biztonságos, azért nem mutogatnám nyíltan. – pislogok körbe.