/Flint/


A lány tehetetlenül tárja szét a karját. Láthatóan fogalma sincs a válaszokról.
-Talán keressük föl a boszorkányokat, akiket neked is ajánlottam. Gyere velem, tudom hol vannak!
* Amint megmozdul a keze, hogy eltegye a gömböt, a kék háttérszín is azonnal kikapcsol és egy közönséges tárgyhoz hasonlít immáron. És a harcos nő elvezet téged a város peremére, ahol az egyik kaputól alig csak száz méterre egy fogadó próbálja leszűrni az ide érkező idegenek tömegét.
Az emeleten belépve a szobába -kis kérdezősködés után a kocsmárosnál- három nő fogad titeket. Társnőd oda pillant, hogy akarsz-e beszélni esetleg te velük?

Na, nem sokra megyek a válaszaival, mivel egy sincs neki, de a javaslata legalább kimozdíthat minket a holtpontról.
- Azt hiszem ez az egyetlen kiindulópontunk most és reméljük, hogy tudnak valamit mondani és nem csak maguknak akarják, akármi is az, amit meg kell szereznünk.
Úgy néz ki, hogy a gömbnek sincs egyelőre több mondani valója, mert ahogy a nő el akarja rejteni, máris színtelen, opálüveg lesz az egész felszíne, így senki nem láthat benne semmi különöset.
- És, hogy hívhatlak? Az én nevem Flint. – mutatkozom be, mert nem akarok magamtól beceneveket aggatni rá, meg. ha együtt fogunk dolgozni, nem árt, ha tudok valami nevet.
Hamar megtaláljuk a fogadót és benne a három boszit, már ha igaziak, bár a fogadós szerint azok.
- Ismeritek-e a város volt boszorkánykörét és, hogy mi volt a fókusztárgyuk, amit az inkvizítor elvett tőlük? – térek e tárgyra rögtön, hiszen nincs ötletem miként közelíthetnénk meg a témát szőrmentén.

/Flint/


A nő előhúzta a kardját a hátáról és sokat mondóan megcsodálta az acél pengét.
-Ha maguknak akarják, majd levágom őket. Nem miattuk fogom elbukni a küldetést. Ők csak megtűrt személyek ebben a városban.
* Elég határozottnak tűnik, hogy ezeknek a nőknek Nini-Wellben nem osztottak lapot. Ha kavarnak, akkor ők a rend és főleg a katonák félrenézése védelmében akár az életüket is vehetik. Úgy tűnik, egy új Észak-Bivaly van kiépülőben a régen különböző vallásokra és kultuszokra egyenlő mértékben nyitott városban.
-Az én nevem Ördög.
* A tavernában a három hölgy hazai terepnek érezvén, hogy ti járultatok eléjük magabiztosan mosolyognak.
-És ugyan vajon mi a mi hasznunk, hogy eláruljunk bármit is. Valószínűleg azért jöttetek hozzánk kérdéseitekkel, mert hallottatok rólunk. És akkor azt is tudjátok, hogy ellenszolgáltatás nélkül nem dolgozunk.
Talán tudunk valamit...

- Nagyon vagány!- húzom el a szám, amikor hidegvérűen kardot húz, bár a látszat ellenére igen csak ideges leszek, mert azért vannak itt mások is, példának okáért városőrség……. – Nem kéne felhívni magunkra azért minden figyelmet, lehet más is keresi azt a nyomorult tárgyat. – vetem oda neki.
A nevére kap egy érdeklődő pillantást, mert elég furát választott, bár az is lehet, hogy csak nekem szánta.
A boszik, ahogy számítottam rá, nagyon azt hiszik, hogy ők diktálják a feltételeket és ha jól sejtem ezt Ördög nehezen fogja viselni.
- Mert, ha rossz kezekbe kerül, akkor ellenetek fogják felhasználni, na meg a társnőm sokkal kevésbé szeret beszélgetni, mint én. – intek a lány felé. – Én a helyetekben sokkal segítőkészebb lennék.

/Flint/


Úgy tűnik, a szekta üldözését átvészelt nő nem igazán tart attól, hogy az események újból megismétlődnek. Pedig Észak-Bivalyban elképzelhetetlen volt, hogy egy pap az orkoknak ajánlott szüzekről prédikálva mászkáljon szabadon az utcán. És magukat boszorkánynak hirdető nők sem éltek volna sokáig.
Ám a fogadóban célt értek és figyelmeztetésedre Ördög előhúzta a fegyverét, noha most még csak kényelmesen tartja maga előtt. És ez a társalkodónőidet nem rettenti meg kellően.
-Ostobák lennénk mindent kikotyogni, ha nem származik belőle hasznunk. A városőrök is fizetnek, ha varázsszert kell keverni nekik vagy csak a tudásunkra van szükségük.
Fizess vagy szolgálatot kell teljesítened, hogy megtudd, amit akarsz!
* Viszont a negyedik nő az oldaladon sokat mondóan rád néz, hogy kezdjen-e durvulni. Úgy tűnik ismeri a jó rendőr-rossz rendőr játékot. Csak az nem sejthető még, hogy meddig fog elmenni...

Legalább úgy tűnik tudunk együtt dolgozni Ördöggel, mivel miközben én a boszikkal beszélek, előhúzza az utcán már megvillogtatott kardját.
Azonban, ha azt gondoltam ez majd beléjük fagyassza a szuszt, hát tévedtem, mivel nagyon magabiztosak lettek most ezek a némberek, hogy már nem üldözték őket. Óóó, azok a szép idők!
- A városőröket köti a törvény, minket nem. – sóhajtok, majd fiatal képemen a lehető legkomorabb arcot varázsolva Ördög felé fordulok egy kacsintással, hogy értse, nem gondolom komolyan a dolgot, majd a nőre mutatok. – Öld meg! A többieknek ez jó példa lesz.
Hát, ha ettől sem tojják össze magukat, akkor kénytelen leszek beadni a derekam.

/Flint/


A boszorkányok arcán döbbenet ül ki szavaid következtében, ám Ördög megindul az általad mutatott beszélgetőtársad felé és határozott léptekkel közeledett a legidősebbhez. Ám még így is mindenki megdöbbent, mikor ellenkezése ellenére fél kézzel megragadva balját lelökte az ágyra és egy gyors mozdulattal levágta karját könyökből.
Jajveszékelés és sírás hallatszott a szobából mindenhonnan és a legkisebb kétségbe esett hangon hadarta.
-Állítólag egy démont idéztek meg és egy ékszert használtak ehhez.
* Egyre jobban beterített az ágyon mindent a vér.

Ördögi mosollyal nézem, ahogy Ördög eljátszva az engedelmes bérgyilkos szerepét – meg kell vallanom nagyon is élethűen – a boszik szószóljához lépked és arcán hideg érzelemmentességgel lelöki a szoba egyik ágyára, majd meglendíti a kardját.
Látom, hogy sikeres volt az ijesztgetés, hiszen a másik kettő képén rémület lesz úrra, aztán…….
Aztán az én arcomra is kiül a döbbenet, mikor a társnőm habozás nélkül, egyszerűen levágja a karját a boszinak.
Se köpni, se nyelni nm tudok, úgy bámulom a csonka karból spriccelő vért és az ágy mellé eső végtagot.
Alig hallom meg, hogy mit mond a még gyermekkorban lévő lányka.
- Mi……mi a fenét csináltál? – nyögöm ki és próbálom odaugorva visszaragasztani valahogy a kart. – Csináljatok már valamit! – kiáltok a nőkre. – Nem kellett volna bántanod, hallod, te ostoba némber! – nézek dühösen Ördögre.
Megtudtuk ugyan, hogy egy ékszert kell keresni, d emilyen áron? És ékszer is lehet ezer féle.

/Flint/


A szobán úrrá lesz a döbbenet és rajtad múlik, hogy az eddig megszerzett tudás alapján mennyire gondolod ezt a dolgot megúszhatónak. Hiszen nem öltétek meg a nőt és így nem kell elrejteni a hullát.
A jajveszékelésre egy épp szolgálaton kívüli városőr toppan be a helyiségbe és a középső leány kétségbeesetten fordul hozzá.
-Segítség! Megakartak minket ölni.
* Nehéz lett volna nem észrevenni a temérdek vért és a frissen csonkolt kezét fogdosó harmincas évei elején járó legidősebb boszorkát.
-Fegyvereket eldobni! Le vannak tartóztatva.
* Döntened kell, hogy ellenállsz vagy engedelmeskedsz. Esetleg megpróbálod kidumálni magad.

Robert

-Nem az érdekel, hol vagyok, de épp befektetési lehetőségeket keresek. Bár úgy hallottam pár vallási szekta tombol a városban. De ilyen helyre a város tényleges vezetői jönnek. A vezető hátul van? Nem lep meg.
Lisbeth nyomul előre csendesen vigyorogva követem, közben kiszúrom hogy Lisbethet figyeli az egyik férfi. Nem tetszik a mosoly az arcán gyanusan ismerős. Már nem a férfi hanem az arca és a mosolya is. Eleget láttam Shuluri estélyeken. Lis egyenesen a pillangókhoz sétál. És utasítja őket. Rég láttam ilyennek, de mai nap ilyen.
-De ha kérhetem teljesítse a hölgy kérését.

Még mindig le vagyok döbbenve Ördög tettén, de azon is, hogy a társai, akik állítólag boszorkányok, nem azzal foglalkoznak, hogy megmentség vagy segítsenek rajta, pedig biztos van pár trükk a tarsolyukban, hanem inkább sipákolnak és ennek következményeként ránk is hozzák a bajt.
Nem tudom ez miért segít rajtuk.
- Nem, eszünk ágában sem volt megölni, mert akkor halott lenne. – térek magamhoz gyorsan, mert kezdenek elfajulni a dolgok és már látom szemem előtt megvalósulni a gömbben látott szomorú valóságot. – Ezek boszorkányok, valószínűleg te is tudod. – beszélek az őrhöz. – El akartak minket varázsolni, a társam csak védekezett, azért vágta le a nő kezét. – találom ki az első dolgot, ami a nőkkel kapcsolatban elég hihető. – De nem akarunk bajt, inkább szaladjon valaki gyógyítóért, mielőtt elvérzik a szerencsétlen. – próbálok hatni az őrre.

/Flint/


Elég nagy bajba kerültök, de szerencsére már elég sokszor hazudtál pici gyerekkorod óta. Így hát most sem kell felkészülési idő, hogy hamarabb mondd el, mint hogy átgondolnád.
-Mindannyian velünk jönnek a kaszárnyába, miután valahogy kezelésre kerül a keze.
* A középső nő azonnal ugrik is és előszedi a kötszereket, gyógyfüveket és egyéb boszorkánykellékeket. És közben nem röstellenek érdemi információt adni a katona úrnak.
-Ők betörtek ide és erőszakkal fenyegettek. Ugyan mit keresnek itt, ha mi akartunk ártani nekik?
* A seb hamar szakszerű ellátásra kerül. És több egyenruhást is idevonz, ahogy terjed a híre a szörnyűségnek. A folyosón elhaladó elsápadt vendégek gyorsabban viszik a hírt, mint a fény.

/Robert és Lis/


A folyosó hölgyei egy ajtóra mutatnak. Ahogy beléptek egy férfi épp öltözködni segít egy nőnek az öltözőjében. Ahogy meglát titeket felegyenesedik.
-Kérlek hagyj magunkra! Új üzletfelek, ha jól sejtem.
* A pillangó gyorsan kisétál és hatszemközt maradtok. És a főnök nem is várat sokat, hogy tippeljen.
-A gyerek miatt vagytok itt. Igaz?
Tudom hol van, de szükségem van valamire. Klera körmére. Ha elkészíted a laboromban, akkor oda vezetlek benneteket.
* Lisbeth nagyon jól tudja, melyik méregről van szó. Köröm alá ültetve vagy épp fegyverről egyenesen a véráramba jutva nagyon erős görcsöket és gyors halált okoz általában akár kis mennyiségben is.
Nem egy elterjedt és az összetevők kezelését és pontos adagolását nem szokták útfélen osztogatni. Ha valaki kellő alvilági kapcsolattal megszerez egy adagot egy titkokat tudó boszorkánytól, az igen gazdag lesz, mikor tovább adja.
Az egykori álboszorkány is csak egykori kitartója halálával szerezte meg a receptet az egyik feljegyzésből. És azóta is az emlékezetébe van vésve.

A madam egy férfi – mily meglepő - ám az arcomról ez nem olvasható le, maradok komor, hiszen nagyon is fontos és számomra életbevágó ügyben járunk és még nem tudtam meg semmi közelebbit a lányomról. Talán most! Tudom, hogy Robert segítségére biztosan számíthatok, mert már megerősítette, amikor kiállt mellettem.
Mikor a lány kimegy, addig a férfi sem szólal meg, aztán viszont mégis csak sikerül meglepnie.
A szavai második fele szinte el is szalad a fülem mellett, mert az első a lényeg.
- Te tudod, hol a lányom? – lépek közelebb hozzá és remélem, hogy látott már állatot, aki a kölykét védi, mert ha nem, akkor hamarosan lát egyet.
Kis fázis késéssel a második részére is válaszolok a mondandójának.
- Ha a lányom a kezemben van, akkor beszélhetünk a kérésedről, de jobb, ha nagyon gyorsan beszélsz róla, hol van, mert a társam nem a türelméről híres és én sem fogom vissza magam, azt sejtheted. – hangom hideg, mint a fagyos jégcsap.
Izuldáért persze mindent odaadnék, még az életemet is, nem hogy egy ostoba mérget, de nem egyezkedni akarok most, hanem a lányom.

Hiába minden hazugság és rábeszélő képesség az őr nem enged el minket, hanem továbbra is elállja a kivezető utat, így csak harc árán tudnánk kiverekedni magunkat, de félek, akkor az egész város helyőrségét a nyakunkba kapnánk.
Így sem telik sok időbe, hogy míg a másik két boszi a társukat látja el, megjelenjenek az őr barátai is és egyre több egyenruhás tátsa itt a száját.
- Nem törtünk be, ezt a kocsmáros is tanúsíthatja, csak érdeklődni jöttünk, hogy miként kell megtörni egy szemmel verést, de valamiért érzékeny témát érinthettünk, talán őket bízta meg az ellenségünk, így két legyet üthettek volna egy csapásra. – mondom tovább a hazugságot, mert akkor már legyen kövér.
Nem akartam még vért ontani, ha a megbízónk igazat mondott, akkor úgy is van olyan kapcsolatuk, hogy hamar kikerüljünk a fogságból, ha nem tudunk meglépni az úton.

/Flint/


Az őr csak megcsóválja a fejét. Ám egyenesen a szemedbe néz és mintha mondani akarna valamit. De nem szavakkal.
Ha nem kezdesz harcolni, akkor bekísérnek a központjukba és ott szinte azonnal szétválasztanak titeket kettőtöket a három boszorkánytól. És nem sokkal ez után előkerül egy nagyon magas rangú fickó. Vagy legalább is a rátok vigyázó feszes vigyázzállásba vágta magát, amikor megjelent.
-Sajnálom a kellemetlenségeket, de egy ilyen látványos balesetet nem lehet egykönnyen eltusolni. Holnap reggel kiengedem magukat, egy éjszakára bent tartom és gondoskodom, hogy híre menjen Nini-Wellben, hogy a tettükért lecsukták magukat.
Reggel kiengedem a gyilkossági kísérlettel vádolt három banyát és délután magukat.
* Ördög fesztelen arccal hallgatta.

Robert


Lisbeth és a főnök gyorsan felmérik egymást gyanítom ismerik egymás közegét. De Lis életéből perfect vagyok, noha alig hiszem hogy ő elmondott volna jó pár kínos részletet. De ki vagyok én hogy elítéljem, egy gyilkos vagyok. Csendesen hallgatom amint az üzletre térnek. Nem kis meglepetésemre méregről beszélnek ami ha jól értem ritka és drága dolog. Viszont csak egy komponensű szóval elég erős méreg lehet. Majd megtanulom a receptjét, és fejlesztem. Bár lehet hogy más néven ugyan de ismerem már.
-Hmm végre főzünk valami izgalmasat? Bene vagyok. De ha átversz én is mutatok egy mérget ami nem fog tetszeni. A méregért a lányát kérjük. Az hogy mire használod a kutyát se érdekli. Mi elkészítjük, te a lányhoz vezetsz minket.
Ha nincs mondandója félre állok hisz ez Lisbeth üzlete, és inkább védem a hátunk minthogy okvetetlenkedjek.

/Robert és Lisbeth/


A fickó hátra lépett egyet, ahogy a nő ingerültté válik. Úgy tűnik nem ezt az offenzív lányt ismerte meg anno. És Robert szavaira élénken oda kapja a fejét.
-Legyen a kettő együtt! Nem én raboltam el, de ki tudom szabadítani. Viszont ahhoz kell a méreg. Én megbízok valakit, hogy mutassa meg neked, -néz még mindig a mágusra- hogy hol van.
Lebeszélitek az hol és mikort. És addig Lisbeth megcsinálja nekem azt, aminek nem fog tudni ellenállni. És ne fenyegessetek!
Itt én osztom a lapot. Ha mindez megvan, egy kérésem teljesítitek.
* Élesen füttyentett egyet és két embere lépett hamarosan a szobába. De addig bármit tehettek.

Robert

-Részemről nincs akadálya a dolognak, a legtöbb méreg számomra érdekesség nem a halál. Amúgy is szívesen tanulok új receptet. De az enyémet én készítem el nem Lish ugyanis a képességei nincsenek ott hogy megtanítsam rá. De kifejezetten tanuló képes a hölgy. Jut eszembe Lisbeth te elhagytad a receptes könyvemet? Mindegy lassan elég úgy is, kapsz másikat. Szóval hol az a labor remélem valami szélvédett helyen. Nem díjaznám ha felrobbanna valamiért.
Aztán türelmesen várok míg egyeztetnek semmi agresszió, csak támaszkodom a botomra és izzó zöld szemekkel nézek egyenesen az új alkalmi munkaadónkra. Csak hogy cukkoljam pislogás nélkül bámulom kérdés mikor kezd el izzadni és beszólni hogy hagyjam abba. Addig viszont enyém a világ összes ideje.

//Lisbeth//

A düh szinte láthatóan csap ki a szememből és csak azért nem ugrom neki a fickónak, mert akkor nem fogom megkapni a lányom. Próbálok Robert higgadt viselkedéséhez idomulni és bár a körmeim majdnem önálló életre kelve meredeznek a futtató felé, erőt veszek magamon.
- Ez nem fenyegetés, hanem ígéret. Ha nem lesz meg a lányom, itt biztonságban a kezemben, akkor azt a mérget te is megkóstolod. – mondom hidegen. – És a méreg volt a lányom ára, most meg még egy kívánságod van. Kezdek kételkedni benne, hogy komolyan beszélsz.
A mágus kérdésére egy pillanatra zavartan ránézek, hiszen a könyv volt az utolsó, ami most eszembe jutott, de igaza van a könyvet elvették tőlem, bár látom azt is, hogy nem izgatja azért túlságosan a veszteség.
- Ki az és hol van, akivel egyeztetnem kell? – kérdezem ismét a férfi felé fordulva. – És gondolom Robert sem fogja átadni neked a mérget, amíg nem állunk ott mellette Izuldával.
Biztos vagyok benne, hogy ez így lesz, ezért e miatt nem aggódom. Ám úgy néz ki a lányomnak még várnia kell rám egy kicsit.

Vagy az őr néma kommunikációjával van baj, vagy az enyémmel, de gőzöm sincs mit akar a sokatmondó tekintetével elérni, ha csak azt nem, ami amúgy is szándékomban áll, hogy ne essünk nekik.
Már csak azért sem tenném, mert akkor tuti, hogy véget érne a megbízás, hiszen a városban nehéz lenne ténykedni, ha közben körözést adnak ki ránk.
Az is lehet, hogy az őr is a mi bandáknak dolgozik, de a többiek előtt nem akarja leleplezni magát. És ez is tűnik valószínűnek, hiszen alig kis idővel a mi bekasztlizásunk után, máris megjelenik valami főgóré és majd nem, hogy elnézést kérve tőlünk közli velünk, hogy reggel már szabadok is vagyunk, mint a madár.
Elégedetten szusszanok fel, hiszen nem érzem kimondottan jól magam a rácsok mögött, Ördög viszont olyan közömbös, mint egy jégcsap.
- Esetleg nem tehetnék egy látogatást addig a cellájukban? Aztán visszajövök ide és  megvárom, hogy kiengedjen, de mindenképp meg kell tudnom tőlük valamit. De ő most marad. – intek a túl hirtelen Ördög felé.

/Flint/


Kezesbárányként sétáltok be a börtönbe és a nőkkel együtt lecsuknak titeket. Ám inkább csak számodra meglepetés, hogy ez nem fog soká tartani. A megbízótok valóban nem viccelt, hogy szabad utat fogtok kapni nagyon sok mindenben az állam képviselőitől.
-Szó sem lehet róla. Már így is épp elég nehéz eltusolni egy gyilkossági kísérletet. Ha meglátnák, hogy szabadon jártok-keltek az épületben és a legkevésbé sem bűnhődtök a bűnötökért, joggal váltaná ki a haragjukat.
És ennek híre menve a városban, nagyon sokak megrendült bizalmát.
A legjobb az lesz, ha én kérdezem meg tőlük. Ki vele, milyen ügyben jártatok náluk!

Azonban a jóindulatnak is vannak úgy látszik határai, mivel a tiszt a kérésemre megrázza a fejét és a válasza is nemleges.
Persze megértem, hogy már így is nagy kockázatot vállalnak a megbízóink és valószínűleg nem így képzelték el a feladat elvégzését, hogy egyből a börtönben kössünk ki, így nem erősködöm, habár ennél jobb alkalom aligha lesz, hogy nyomást gyakorolhassunk a boszikra.
Ördögre nézek, hogy mit szól a katona ajánlatához, de végül is senki nem mondta, hogy nem oszthatjuk meg senkivel a dolgot, különben is, még mindig nem tudjuk miről is van szó, na meg ez a tiszt is benne van a dolgokban, nem lehet baj belőle.
- A boszorkányok egy ékszert használtak a varázslataikhoz állítólag és állítólag az inkvizítor, aki felakasztatta őket, elszedte tőlük. Elég ha megtudja tőlük, hogy mi ez az ékszer, hogy néz ki. – adom meg a kért információt. – Valahogy ki kéne szedni belőlük, mert nem nagyon közlékenyek.

/Lisbeth és Robert/


-Rendben! Lisbeth-fel elmegyünk a gyerekért és mire visszajöttünk, addigra kész lesz a szer.
* Robert sok mindent lát zöld szemén keresztül. Ahogy azt is, amikor a nő Délosban a kikötőben egy pult mellett árulta tudományát. Jósnőként csalt ki másoktól pénzt.
És egy nap egy itt lévő férfi távolról figyelte egy kapualjból lesve. Szeme mint a ragadozóké.

Ha elfogadjátok ezt a javaslatot, akkor az egyik kidobóval lekísérteti az időmágust ahol nyugodtan tud dolgozni. Még ha kérdéses, hogy ismeri-e ezt a szert. Hiszen ahány létsík, annyi nevek. És Neminrán inkább csak hölgyekre jellemző az ismeretük, az a pár szerencsés.
Míg az egykori álboszorkánnyal elindulhatnak a város egy másik bordélyházába. Jól ismeri az anya, hiszen járt már itt a varázslóval nem is olyan régen.
-Várj meg itt! Elintézem a dolgokat.
* Mondja és ha te leülsz az egyik asztalhoz akkor eltűnik hamarosan. Ez az intézmény is most éli az életét. Hamarosan Jaina jön a gyerekeddel. És boldogan adja oda neked.
De ha inkább változtatnátok a felosztáson, akkor mindez nem biztos, hogy megtörténik. Kérdés, belementek-e?

Robert

-Ne néz hülyének, minket. Nem választasz külön. Ha hülyeséggel próbálkozol nem lesz hol üzletelned többet. Van pár túlvilági kliensem aki hazugok lelkéért hatalmat ad nekem. Szóval Lis marad, ti idehozzátok Izuldát és a két mérget elkészítjük. Egyszerre cserélünk te a gyereket hozod mi a mérgeket adjuk. Jut eszembe Lish emlékszel amikor Délosban dolgoztál? Ez a buzgó mócsing már ott kiszúrt téged és nem épp a kedves hozzá állás volt a terve.
Kacsintok a fickóra, tudok ám szemét lenni én is.
-Miket nem tudok én itt meg rólad hirtelen, tök vicces életed volt eddig. De Lisbeth és a lánya a védelmem alatt áll és ha nem szeretnéd hogy a szervezet megtudja a kis titkodat légyszi légy kedves velünk.
Egy kis blöff az igazság mellé lássuk mit reagál az úr.
-Lis most te vagy a főnököm az lesz amit te döntesz de ha bajba kerülsz itt mindenkit megölök méghozzá a legnagyobb lelki nyugalommal. Szóval vele mész és jó eséllyel téged is elrabolnak vagy maradsz és a kinti piperkőc harcolni kényszerül érted?