/Hirion/


Menekülésed közben egy kis falun vezet át az utad. Épp valami kisebb vásárt tartanak ott is, bár nehéz egyértelműen megmondani, hiszen csak tíz árus asztala van kitéve a szekerük mellett. Egy szotyiárusnak a hétvégi meccsen is már sok lenne. De zsibvásárnak viszont erős túlzásnak éreznénk mondani. Rajtad áll hát, hogy minek nevezed.
Egy tini leány lép oda hozzád és egy egész nagy öl virágcsokor van a karjaiban.
-Egy szálat a király fogadására?
*Mások mást árulnak. Ételt, forralt bort, és fafaragványokat (köztük isteneket ábrázoló képeket is) meg amit még szeretnél. De olyanok is akadnak persze, akik nem ezt csinálják. Például sétálnak, nézelődnek vagy épp vásárolnak. Vagy lovagolnak, mint az a két páncélba bújt alak, aki Nini-Well felől vágtatva érkezik széthajtva maga előtt a tömeget.

Nem lóhalálában menekülök, hiszen igazából semmi okuk rá, hogy bárki is üldözzön, a király halála a mérgezés miatt eléggé nem egyértelmű lesz, ahhoz, hogy rájöjjenek, nem természetes halált halt, el kell telnie némi időnek, ha csak nincs valami szakértő mágus a közelében.
Éppen azért, amikor az egyik falun áthaladva kisebb piaci kavalkádba botlok és főleg mikor egy csinos leányzó közelít meg, hogy vásároljak tőle virágot, nem nagyon hajt a tatár, hogy tovább rohanjak.
Egy kis nézelődésre, évődésre igazán megállhatok.
- Persze, egy szálat, de csak, ha aztán a hajadba tűzhetem. – mosolyodom el és nézek a leányzóra, mit mond erre.
Van nálam némi pénz, hiszen a cirkuszos naponta fizetett, így egy szál virág nem fog a földhöz vágni.
Kissé elmerülök a fehérnép szemében, így csak akkor veszem észre a lovasokat, amikor a lány félrehúz az útból előlük.
Fürkészve veszem őket szemügyre és igyekszem megbújni a vásárlók között.

/Hirion/


A lovasok jól felszereltek, amiből viszont azért láthattál Észak-Bivalyban is nem is egyet és nem is kettőt. Nem tudni mi járatban van, de nagyon sietősen a faluházára mennek.
-Ha nagyon ragaszkodik hozzá. -a lány kicsit meghajlítja a térded pukedlizés-félét csinálva. Az arca már akkor vörös volt, mikor felfogta szavaid jelentőségét. És kedvesen megkérdezi.
-Mi járatban van, ha érdeklődhetek?
*Beszélgethettek, mert csak percek múlva fog kijönni a falu vezetője a két lovaggal és három jól megtermett legénnyel.

Természetesen egy pillanatra sem veszem le a szemem a lovagokról, akik úgy nézem a főpapnő városából érkezhettek, legalábbis az öltözékük szerint.
Míg úgy teszek, mint akit teljesen leköt a virágárus lány, addig azt sem veszítem szem elől, hogy mindig takarva legyek a vásárlók által.
- Ragaszkodom, úgy gondolom nagyon csinos leszel vele, bár anélkül is szép vagy. – tűztem bele a hajába a rózsát és aztán a kezébe nyomtam az árát. – Csak nézelődni jöttem és sajnos mennem is kell. – villant meg a szemem, ahogy előkerültek a lovasok és velük három férfi, akik közül egy valószínűleg valami vezető lehetett, a másik kettő meg fogdmeg, a termetükből ítélve. – Majd egyszer még biztos találkozunk. – intettem neki és igyekeztem eltűnni és kioldalogni a faluból a másik irányba.

/Hirion/


Kevesebb ideig tudsz rejtve maradni, mint szeretnéd. A lovagok gyorsan tovább állnak és csak most veszed észre, hogy nem Bivaly jelképei vannak rajtuk, hanem Astelath címere. Ezek szerint még a szekta várában sem cserélték le az egyenruhákat, csak átalakították őket. (Néhány tízezer megrendelését megspórolva.)
Ám mint említettük, pár perccel az ő elvágtatásuk után az egyik verőlegény hozzád szól.
-Hét, te! Félszerzet! Cirkusos félelf! Gyere ide, beszélnünk kell!
*Úgy száz-százötven méterről kiabál és elkezd szaladni feléd. Rajtad áll, hogy megpróbálod-e kidumálni magad vagy inkább nyúlcipőt veszel. És ha futás dicsőségében fogod megoldani a helyzetet, akkor a falu házai között kacskaringózva próbálod lerázni őket vagy a szántóföldeken át valami erdős, elhagyatottabb helyen veszítsék el a nyomaidat?

Még egy futó pillantást vetek a lóra pattanó vitézekre és ekkor látom, hogy bizony ezek nem Bivaly város címerét viselik tabardjukon, hanem az emberkirályét, Astelat-ét, akivel minden valószínűség szerint már végzett a mérgem. Ez a felismerés még nagyobb sietségre ösztönzött, mert valószínűleg futárok voltak és nem biztos, hogy ez jó hír nekem.
Így aztán, amikor már nem takart a tömeg és az egyik nagydarab a kettő közül utánam kiáltott, hogy álljak meg, természetesen eszem ágában sem volt ezt megtenni.
Persze egyelőre csak úgy tettem, mintha nem hallottam volna, vagy nem tudtam volna, hogy nekem szól, továbbra is egyenletes, de erős tempóval távolodtam azonban.
Mikor azonban láttam, hogy szaladni kezd felém, már sejtettem, hogy valami baj van, ezért én is a nyakamba szedtem a lábam és megcéloztam az erdőt, a szántókon keresztül. A faluban nem lett volna értelme bujkálnom, hamar felismertek volna, így inkább mielőbb elszelelni kívántam.

/Hirion/


Futhatsz, de el nem bújhatsz! Tartja az emberek mondása. Vagy talán mégis?
Ahogy az életedért futsz, a jól megtermett ember fut utánad, de egyre nehezebben szedi a levegőt. És a szántóföld felénél már mindenki számára jól látható, hogy le fog maradni.
Egyedül éred el a ligetet és a fák között hamar elvesztenek szem elől. És távolból kutyák türelmetlen ugatása hallatszik. Ennek az átkozottnak volt esze, hogy miért nem strapálta magát a loholással. A társa gondoskodott az üldözés következő fázisáról.

Úgy gondolom jól döntöttem, amikor az erdő felé vettem az irányt, mert a szántóföld nyílt terepén sokkal előnyösebb helyzetben vagyok, mint a pofonosztáshoz szokott izompacsirta, aki valószínűleg sokkal előnyösebb helyzetben lett volna, ha a házak között igyekszem elillanni, ahol talán több társa is akad.
Most azonban vigyorogva tekingetve hátra, látom, hogy egyre lassabban szalad, majd meg is áll a térdére támaszkodva, nagyon fújtatva. ami még hozzám is elhallatszik.
Még utoljára hátranézek és felemelem felé jobb kezem öklét, kinyújtva belőle felfelé középső ujjamat, ami eléggé nemzetközi jelzés ahhoz, hogy még ez a fafejű is megérthesse.
Aztán már bent is vagyok a fák között, amik ugyan eléggé ritkásan nőnek, de arra jó, hogy nagyjából eltakarjon az üldözőm elől.
Lelassítok és normál tempóra váltok, amikor hirtelen megüti a fülem az ugatás. Nem szimpla csaholás…….hanem ……….nem először hallok ilyet, ezek falkakutyák és ……szagot fogtak, akkor ugatnak így!
- Hogy az anyátok fojtott volna meg benneteket! - szisszentem fel.
Ha gyalogosan vesznek űzőbe, még akkor is van esélyem, csak a kutyákat kell lerázni, de ha vannak lovasaik……….
Nem akarok erre most gondolni. Inkább ismét rohanni kezdek, remélve, hogy hamarosan találok valami patakot vagy hasonlót, ahol a kutyák a nyomomat vesztik.

/Hirion/


A hangok összetéveszthetetlenül olyanok, mint mikor az emberek nyomon vannak és te vagy a célpont. De kicsit lessünk vissza, mi történt ez előtt nem sokkal!
Hirion meg volt róla győződve, hogy a nagyon drága méreg nem hagy annyi feltűnő nyomot, hogy egyből kikövetkeztesse a király testőrsége. És ha erre rájönnek, majd egy jó ideig elhúzódik a vizsgálat. Kivéve ha egy pap kellően jártas ilyesmiben és segít a nyomozóknak. Sosem tévedhetett volna nagyobbat.
Az udvartartás teljesen tanácstalan volt. A ritka méreg bár ugyan úgy hagy árulkodó nyomokat, ezeket szinte senki nem tudja, hol keresse. És sima szökése lehetett volna... Ám az awyrisiak bele kontárkodtak. Ők még meg is tudták volna gyógyítani mágiájukkal az uralkodót, ha elég hamar észreveszik. Szerencsére tökéletesen választottad meg az időt, amikor Astelath mozgásán észre lehetett volna venni, hogy baj van. Ám a természetes anyagok és így a mérgekhez is kiválóan értő nép hamar felismerte a halál okát és keresni kezdték az elkövetőt a táborban. Te pedig hamar hiányoztál, egy cirkuszos félelf, aki csak fél napja a műsor előtt esett be és már túl sok is volt neki a munkából. Mire gondolhattak? És kire gondolhatott a porondmester, amikor ezek után faggatni kezdték, hogy mit látott-hallott?
Nem lett volna bizonyítékuk, ha szóba állsz velük. De ha visszavisznek a táborban, hamar elolvad az álcád. Hiszen egy lombtündének sem kellett soha sok, hogy észrevegye a különbséget a félszerzetek és közted. Egészen pontosan az emberi jellemzők hiányát, amit az előadáson ügyes kozmetikázásnak is hittek, hogy eltűnt.
Így sajnos bármennyire is jónak tűnik a választásod elsőre, igazából megágyazott a halálodnak. Patakot nem találsz és fáradhatatlanul jönnek a hátad mögött. És még egy véletlenül odakeveredett róka is próbál eloldalogni előled, nehogy a te balsorsod átragadjon őrá.

Bizony, ha tudtam volna olvasni a gondolatokban és sejtettem volna, hogy hamarabb felfedezik a méreg jelenlétét, mint ha csak az ostoba emberek vették volna körül, akkor biztosan kerülöm a lakott helyeket, vagy jóval gyorsabban haladok, hogy mielőbb beolvadjak a nagyobb város tömegébe, ahol már bottal üthették volna a nyomom.
Viszont most nem bottal, hanem kutyákkal követték a nyomom és tisztában voltam vele, hogy azokat jóval nehezebb lesz leráznom, mint a kétlábú vadászokat.
Kerülni nem akarok a víz miatt és magamban káromkodva fogadom, hogy persze most közel és távol nem találok vizet. Mivel az állatok is láthatóan menekülnek, már nem kétséges, hogy kezdek kutyaszorítóba kerülni.
Most már nem törődve azzal, hogy hangos vagyok, minden erőmet beleadva rohanok, nagyon nem ereszthetik az emberek előre az ebeket, különben meg ők veszítik szem elől a zsákmányt.

/Hirion/


Úgy tűnik a fattyú legalább akkora körben kikerüli a ragadozót, mint ahogy az tart babonásan a balszerencse sújtotta hősünktől. Ám minden hiába, futhat, de el nem bújhat.
A hangok lehet csak a fejében vannak, de nem akarnak szűnni mögötte. Most jól jön, ha visszaemlékszik a katonai kiképzés elejére, ahonnét kibukott. Mert nem rövidtáv futásra rendezkedik be, ha meg akarja nehezíteni az üldözők dolgát. Ám ha olyan ímmel-ámmal adja bele az energiáit, mint ahogyan ott, lehet hamar elkapják.
Ám nem csak ez az egyetlen problémája. Hamarosan egy rétre ér ki, egy nagyon pici tisztásra. És most már maga előtt is kutyaugatást képzelődik. És egy gyerek hangját.
-Nyughass! Ül!
Elnézést, csak öööö... tüzel a kutyám és ezért agresszív. Fogom a pórázát.
*Szemeid pedig azt hazudják, hogy egy 14 év körüli kisfiú a vadászkutyáját igyekszik minél jobban magához ölelni és a pórázt is görcsösen markolja. Ám az már biztosan nem káprázat, hogy mögötte is van egy erdei csapás és egy másik ösvény tőled balra, ahol nagy ívben ki tudod kerülni őket az előzővel ellenkezőleg.

Azt hiszem inkább kerül engem a kis ragadozó, mint én őt, bár futás közben ez fel sem merül bennem. Inkább a fülem hegyezem és arra koncentrálok, hogy időben tudjak reagálni, ha a kutyák hangját esetleg már nem a hátam mögül hallanám.
Valószínűleg csak akkor van esélyem, ha nagyon ügyesen osztom be az energiáimat. Persze a kutyák ellen fel tudnék mászni egy fára, de akkor előbb-utóbb beérnének az emberek, így ez az opció fel sem merül bennem.
Két esélyem van, vagy valami víz, ami nincs, vagy a kitartó futás, amit igyekszem tartani is, bár a homlokomon már bőven gyöngyözik a veríték és a tüdőm is túl szaporán kapkodja a levegőt.
Aztán egy tisztás tűnik fel előttem, ami most nem hiányzik, ám még ennél is rosszabb a helyzet.
Egy kölyök van ott és még egy kutya! Úgy látszik nem tudok megszabadulni tőlük, még ha ez pórázon is van jelenleg.
Szemem a kiutat keresi, míg végül csak felfogom miről beszél és ekkor vigyor terül szét az arcomon.
- Azt hiszem jobb lenne neki egy kicsit futkározni, még adok is neked két rezet, ha elengeded. Bírom a kutyákat. –
Minden esetre én maradok egy fa közelében, de ha bejön a számításom, akkor a kutyáktól egyszer és mindenkorra megszabadulok.

/Hirion/


Hirion felismeri a lehetőséget. Bár a róka nyomát követve kihagyta, hogy a szagát összekeverje egy kutyák által szívesebben követettével, de a fiú mit sem sejtve az üldözésről a saját ebének tulajdonítja a közeledő ugatást.
És milyen jól teszi! Amint lekerül róla a póráz, azonnal megindul a házőrző a vérebek felé és csak találgatni lehet, mi fog történni. Bár a legnagyobb valószínűsége annak van, hogy hosszas kergetőzés veszi kezdetét. Hiszen milyen hölgy lenne ha egyből megadná magát a most még csak selfvadászaton lévő udvarlóinak?
Bizony a felismerés, hogy komolyan üldözik az assassint majdnem halálos volt. De nagy szerencséjére megúszta. És ideje lesz kicsit jobban ügyelnie az út további szakaszán! Hiszen a királyi lovagok még mindig kutatják őt, akiket a faluban látott.

Mikor a kutya nagy csaholással elrohan az erdőbe a fák közé, már tudtam, hogy jól döntöttem és hogy valószínűleg megszabadultam véglegesen a mögöttem loholó üldözőktől, akik most jól pofára estek, hiszen azt hitték sarokba szorítottak.
A gyereknek odapöcköltem a beígért pénzt én meg gyors kocogással eltűntem a mögötte futó újabb ösvényen, hogy közelebb kerüljek a városhoz, ahol végre megpihenhetek.
Persze azt is tudom, hogy jóval óvatosabbnak kell lennem, mert azok a lovasok minden bizonnyal előttem járnak és bár nem lehetek biztos benne, de talán egy szökevény merénylőt keresnek, akinek fizimiskáját a cirkuszosok biztos megadták nekik.
Erősen megszorítottam a nyakamba akasztott láncon lógó gyűrűt. még mindig ez volt a végső kiutam, ha bezárul körülöttem a hurok.

/Hirion/


Már estére hajlik az idő, a Nap igen alacsonyan van és pont a szemedbe süt, mikor barangolásod végén egy városhoz érkezel. Kőfallal van körbe kerítve és minden kaput három fegyveres őriz. De mit is mondhatnék? Terveid szerint be kell jutnod, hiszen elsőre ide igyekeztél.
A házak cserepei fölé magasodó templomtoronyban az egy isten szektájának papja esti imára szólítja híveit. Ám ez rajtad most nem sokat segít, hiszen abszolút nem embernek és legkevésbé nem Ahmest zarándokának vagy öltözve.
Valahol a településen egy kutya hangosan ugat, ide elhallik.

Tagadhatatlanul nagy kő esik le a szívemről, amikor megpillantom a városfalakat, mert a szabadban azért elég védtelennek éreztem magam.
Azonban jobban belegondolva és szemrevételezve a kapuban álló őröket, mégis úgy éreztem, hogy talán még sem célszerű egyenesen elsétálni közöttük, valami hatodik érzék azt súgta, hogy jobb, ha valahogy a kapukat elkerülve jutok be a falak mögé. Úgy látom, minden kapucnis alaknak mélyen benéznek a kámzsája alá.
Jobb biztosra menni, mint esetleg megtapasztalni ezen város vendégváró tömlöcét belülről.
A nap már amúgy is lemenőben, így talán sikerül valahol becsúsznom. Minden városban vannak rejtette bevezető utak, amit az alvilág használ, csak meg kell találnom.
Megvárom, amíg feljön a hold és a fal mellé surranok, hogy kutakodni kezdjek.

/Hirion/


Ahogy körbe kémleled a védművet hamar rájössz, hogy nincs egy olyan hely, ahol a bűnbandák ki-be járkálnak. Az állapota elhanyagolt és mint egy ementáli számos lehetőséget kínál a bejutásra, valószínűleg nem csak a rosszban sántikálók élnek velük, de lehet már a helyi rendes emberek is levágják az utat ezeken keresztül, mert jól kitaposott a fű kicsit előtte és mögötte. Pedig a gaz alaposan felverte azt a részt, ahol nem fér át rajta egy ember.
Ahogy bemész a falon belül többen hazafelé tartanak a munkából. De úgy a lakosok 70%-a egy irányba tart. Jól ismered a távoli hangokat, kihallod belőle a Bivalyban már megismert szekta szólamait.
Inkább egy éjszakai szállás után nézel vagy a lakosok többségét adó hívek közzé keveredsz?

Nem kell sokat keresgélnem, hiszen ez a városfal olyan, mint egy férgek vájta hely, amit már csak az imádság tart össze, egyáltalán nem okoz gondot bejutni és még csak ügyet sem vet rám senki.
Nem is tudom minek strázsálnak őrök a kapuban, hacsak pont azért nem, hogy elriasszák azokat akik egy kicsit is rosszban sántikálnak. Ez a város a bűnözők mekkája lehet.
Gaz felverte utcákon haladok keresztül és látom, hogy sokan egy irányba haladnak, ahonnan kántálás hangja hallatszik és ilyet már hallottam nem is olyan rég, Bivaly városában.
Ezek szerint elég gyorsan terjed a főpapnő vallása és már nem csodálkozom, hogy királynőként emlegetik egyesek, ha ilyen gyorsan szerez magának újabb és újabb híveket.
Kíváncsiságom erősebb a fáradtságnál, így beleolvadva a sokadalomba, magam is oda tartok, hogy megnézzem, itt mennyire bűvöli el a sok ígéret a népet. Mindig elámulok az emberek hiszékenységén, aki a levegőbe dobált ígéreteknek hisznek és nem a kézzel fogható szellemekben, ahogy mi.

/Hirion/


Tanulságos volt a ma esti istentisztelet. A helyben élő embereknek egészen biztos. Évezredekre visszanyúló példabeszédek és égbe kiáltó bűnök helyett azon időzött az új egyház papja, hogy tavaly az erdei elfek kereskedelmi utat terveztek erdejüktől egészen Észal-Bivaly városáig. Nini-Well közelében is elhaladt volna, csak Braslovig kellene elgyalogolni bárkinek ezen a környéken, hogy élvezhesse az újdonság előnyeit.
Ám mi lett ebből? Katonákat küldtek megvédeni és az emberek alkalmazkodtak az új helyzethez. Átpozicionálták a védőiket. Mert máshol is le kellett tudni fogni a betörő orkokat. Ám amikor az orkok megérkeztek, nem volt katona a kereskedővárosban, aki feltartóztathatta volna egyáltalán.
Joggal merült fel a kérdés a papban, amit ki is mondott, hogy akkor Ahmest vajon hogyan gondolkodik a lombtündékről és arról az Astelathról, aki bízott bennük?  Jaj, nagyon bele merültem teológiai kérdésekbe? Nem untatnám kedves olvasóinkat túl elvont hittannal, melyet hősünk az elkövetkező órában túl sokat is kapott.
De nektek sokkal érdekesebb lesz a vége, mikor kifelé mentek és egyik ember megszólít téged.
-Ahmest szeme kísérje utadat, testvér! Van éjszakára szállásod?
* Még nem tudod, de egy fazekas segéd köszönt rád, bár szép ünneplő ruhájából ezt nem nézted volna ki belőle.

Lehet, hogy az embereknek volt értelme, amit ez a pap mondott, de engem egyáltalán nem érdekelt, hogy miként babrálnak ki egymással, mert amíg ezzel vannak elfoglalva, addig sem velünk foglalkoznak. Ha nem is kedveltem az Első Lord világuralomra törő terveit, mégis csak a saját fajtám fia voltam.
Mivel nem akartam felhívni magamra a figyelmet, így kénytelen voltam végigvárni az egész hablatyolást, de aztán fáradtan sóhajtottam és elindultam, hogy keressek magamnak valami szállást, még hozzá lehetőleg olcsón vagy ingyen, mert pénzem az nem nagyon volt.
Kezem önkéntelenül a hátam mögött a derekamnál betűzött tőrömhöz rebben, amikor hirtelen rám kérdezett egy ismeretlen fickó, de aztán elernyesztettem az izmaimat, mert érdekelt a dolog, még ha a vallást ki is hagynám belőle.
- A tiédet is, a tiédet is! Nincs, tudsz valami kedvezményeset cimbora? – néztem rá, mert ruhájából ítélve talán neki volt pénze.

/Hirion/


Az új barátod számítóan elvigyorodik.
-Ha csak egy-két éjszakáról van szó, ellakhatsz velem is. Előre szólok, hogy nincs nagy rend otthon, legény lakás. De ha megfelel, akkor legalább mi -igazhívők- tartsunk össze! Nemde?
*Ha elfogadod a vendégszeretetét, akkor hamarosan egy kisebb csapattal az ő albérlete felé haladtok és hamar kiderül, hogy iszogatás a ma esti programjuk. Nem sokan vádolták meg életében a srácot, hogy túl sokat ad a higiéniára, de persze nézhetsz más éjszakai szállás után is.
Ha még sem válsz el tőlük, akkor odahaza hamar bor kerül a kristálypoharakba, a tiszteletedre még a morzsákat is lesöprik az asztalról egy szépen ívelt mozdulattal és ő maga egy több helyen pecsétfoltos fotelbe huppan le.
-És mi járatban vagy igazhívő? Még a nevedet sem tudjuk. Én Som vagyok.
*Persze a barátai sem fogják titkolni a sajátjukat, de mielőtt megtennék, figyelmesen néznek, hogy mit árulsz el magadról.

Azt hiszem nem ártana most egy olyan helyet találni magamnak, ahol, ha a város őrei értesülnek is arról, hogy az emberek katonái keresnek valakit, akkor sem gyanakodnának ottlétemre. Na meg az sem ártana, hogy ez ne kerüljön nekem sokba.
És ez a fickó pont ezt ajánlja nekem és ehhez semmi másra nincs szükségem, mint, hogy elviseljem, hogy hívőnek nézzenek.
- Sokat vagyok úton és a csillagos ég takarójánál és a hideg föld matracánál biztos kényelmesebb lesz, nem vagyok finnyás természet. – vontam meg a vállam.
Ami azt illeti, tényleg elég disznóólban él vagy élnek, mert pár haverja is velünk tart, így feltételezem, hogy ők is itt laknak. De nekem csak egy sarok kell, ahol ma éjjel meghúzom magam, aztán másnap már itt sem vagyok.
Bár nem valószínű, hogy hatna ráma bor, a gyomromban lévő kristály miatt, azért csak óvatosan kortyolgatok.
- Bivaly városába tartok, csak átutazóban vagyok. A nevem …Hirion. – habozik egy leheletnyi ideig, de végül nem hiszem, hogy a nevem áruló lenne. – Rég jártam erre, van valami újság?

/Hirion/


A fattyú nem nagyon válogat és nem is nagyon van miből. Olcsó szállásnak a legolcsóbb az ingyen. És egy katona-bérgyilkos küldetésben ne nyafogjon! Nem is teszi.
-Szokatlanul csendes minden. Rég nem hallani már újabb ork portyákról. Talán azért van ez, mert két király is erre felé tart. Valószínűleg barátságot színlelnek az agyarasok is addig, amíg elvonulnak. Mert a mi és az erdeiek királyától ugyan el nem rettennek.
Javaslom, várd meg amíg ide ér a kíséretük vagy ha sietős akkor is beszélj a hívekkel, hogy többen menjetek egyszerre! Ennyire közel a határhoz sosem biztonságos, még ha látszólag béke is honol. Biztos mennek a fővárosba mások is közülünk.
*A többiek szemén csak a beleegyezést látod. Úgy tűnik igen csak gondodat viselik amióta azt hiszik ugyan az a vallásotok.

Mivel eddig sem gyanakodtak, bízom benne, hogy a kérdéseim sem tűnnek nekik kutakodóknak, csak egy olyan emberének, aki kíváncsi az itt történtekre, egy hosszú hazatérés után.
Meglep azonban, amit az orkokkal kapcsolatban hallok, nem gondoltam volna, hogy ilyen közel is vannak belőlük már, igaz az a félvér ott a kedvesem falujában akár figyelmeztetés is lehetett.
Egy könnyed mosollyal biccentettem köszönésképpen Som felé, aki még tanáccsal is ellátott, miként menjek majd tovább.
- Köszönöm, korán reggel majd körbe nézek a piacon, hogy találok e odamenő csapatot, de eddig is tudtam magamra vigyázni, nem hiszem, hogy gond lenne. – vonom meg a vállam, de mielőtt még kíváncsibbak lennének, mire gondolok, vigyorogva hozzátettem - Tudjátok nagyon gyorsan tudok futni.
Nagyot ásítottam aztán.
- Megmutatod, hol heverhetek le?

/Hirion/


A szobád már várható módon annyira volt kitakarítva, mint a ház többi része. Ám álmod nem volt zavartalan, mert az elején még a vendégek tovább maradtak, mint kiderült reggel majd, csak baráti iszogatásra ugrottak be, majd korán reggel ébresztett vendéglátód.
-Kelj fel Hirion! El kell menned gyorsan! Katonák jöttek és egy félelfet keresnek. Egyik ismerősöm elvállalta, hogy elkísér téged Bivalyig.
*Úgy látszik az egyház igen gondoskodó és összetart Astelath fegyveresei ellenében is. Egyedül is útra kelhetsz és más bonyodalmakba keveredsz, ám következő este egy másik városban a beajánlott egy isten hívője mint kiderül, nem is olyan makulátlan. Már persze ha elfogadod a segítségét.
-No, pajtás! Most kicsit halkan kell lépkednünk és csak suttogva beszélhetünk. A következő sarkon van egy kastély, annak kéne az ablakán bemászni.
*Egy drótot húz elő egyik belső zsebéből és úgy tűnik nem a szerelméhez akar belopózni.