/Robert és Lis/


Robert jó szokásához híven egyszerre mond rengeteg mindent rengeteg helyről. És ember legyen a talpán, aki követni tudja Délostól Nini-Wellig vagy a Pokolig.
-Nem igazán értem. Most elvesztette a mérgeket tartalmazó könyvet vagy sem? Két lehetőség van. Vagy megkapom a mérget és egyedül elhozom a gyereket. Vagy valamelyikőtökkel megyek, közben a másik elkészíti.
A többit sem igazán értem, mivel és hogyan akarsz fenyegetni.
* Ez utóbbi szava lehet nem volt teljesen őszinte, csupán nem hitte komolyan, hogy árthattok neki. Inkább csak úgy sejtette, blöfföltök. Feje egy mozdulatával jelt adott a két kidobónak a kardok előrántására. És elégedetten mosolygott, mint aki kártyázás alatt nyerő lapokat tesz épp az asztalra.
-Szóval? Nem ti fogjátok a szabályokat diktálni. főleg nem úgy, hogy abból könnyen ki tudjatok bújni, ha akartok. Jobb lesz nem hazudnotok.

Robert kifakadására kissé hátrébb lépek, mert egyáltalán nem bízom a striciben, így nem tudom mire számíthassunk tőle.
Abban azonban biztos vagyok, hogy a saját fészkében nem fog meghátrálni és valamiért nagyon kell neki, hogy egyikünk vele menjen.
Mikor a mágus megemlíti, hogy Delos-ban a férfi valamiért már szemmel tartott és nem azért, hogy segítsen rajtam, akkor csak fokozza vele a veszélyérzetemet, de hiszek Robert tudásában.
Nem kérdés, hogy ezek után mit választok, főleg, hogy elég ideges leszek, hogy vajon Izulda-t tényleg vissza tudja-e hozni vagy csak blöfföl.
A futtató azonban megelőz és azonnal támadásba lendül, először csak verbálisan, aztán már fizikálisan is, amikor az embereit is beveti.
- Megkapod a mérget seggfej és mint mondtam nem fenyeget senki, ezt pont te teszed, mi csak ígéretet teszünk. És ha megkapom a lányom, te megkapod a mérget és elválnak az útjaink. Viszont ha át akarsz verni, akkor hidd el, ez a mágus itt minden ígéretét komolyan beváltja, csak kérdez valakit a laktanyáról és tudni fogod, hogy igazat beszélek.
Aztán Robert-re nézek:
- Maradok és megcsinálom amit akar, te meg elhozod nekem a lányom és tudod, hogy bízom benned.
Nekem nincs fegyverem és most bombáim sincsenek, de remélhetőleg tudok azt is készíteni, mag a mérget előállítom, így ez is jól fog jönni, ám nem gondolom, hogy a két kardos fazon sok gondot jelent a mágusnak.
- Az első hiba……- húzódok félre kicsit.

Robert

Kicsit gyerekesen kuncogok a madam kifakadásán, a jelzése se ér meglepetésként. Lis is óvatosabbra vált de én csak mosolygok.
-Két dolgot kérdezek srácok. Mennyit kerestek egy héten ennél a szimpatikus üzletkötőnél?-kétszer koppantok mint egy idegesen noha kicsit se streszelek. Két gömbvillámot idézek a két észlény fölé. Nos természet anya az én hatalmam ugyan blokkolja de van játékom dögivel, és amúgy is az istennőmnek szava se lehet a villám is a természet része.
-Szóval két opció van fiúkák, az egyik hogy ezt a 20 aranyat elteszitek és amíg ide nem érek vigyáztok Lisre. A második verziót- ujjammal bökök a plafonra miközben továbbra is az ürgét nézem mosolyogva.- ugye nem kell megmagyaráznom a dolgot? Ha csak egy haja szála is meggörbül az a két huncut golyó lyukat üt a mellkasotokba.
Valójában nem történik átütés csak hosszú időre nullázza a tudatukat. Szóval belekarolok a férfiba és jelzem hogy mozogjon.
-Ami azt a könyvet illeti abban nincs benne Lis mérge csak pár játék amit Lis eltudott volna készíteni. Az én méreg könyvem itt van- bököm meg a homlokom-szóval ha megkapom Izuldát leírom a receptjét és pár adag mérget és ellenmérget is adok na haladjunk mert még van pár épület amit földel kell egyenlővé tennem az éjszaka folyamán. Lis ha gond lenne csak sikíts és ez a két gömb elintéz mindenkit a szobában rajtad kívül. Csá srácok -dobom az asztalra a pénzes zacskót.

/Robert és Lis/


A fickó bólint. És amíg nem csináltok nagy hülyeséget, addig az emberei sem támadnak. Csupán figyelmeztettek téged. És végül kibogoztátok, hogy az csinálja meg a mérget, aki ismeri a módját.
Roberttel elindultok a lány felvételére és közben Lisbethet lekísérik a laborba. Van ideje és felszerelése még egy dolgot megcsinálni, amíg zavartalanul dolgozhat.

A varázsló megy így most az általa jól ismert másik bordélyba. És ott azonnal a főnök irodájába vezetik.
-Helló Kováts! De régen nem láttalak! Vannak híreim. A papok, akik után a múltkor kutattál valamire készülnek. -a veled jött fickó érdeklődve hallgatta csendben- Szokatlanul érzékenyek a városőrök a vallási kérdésekre. Azt suttogják, hogy valakit várnak. Szinte rettegnek, hogy merénylet készül ellene. A katonáknak vannak informátoraik minden hiedelem képviselőinél. Persze kivéve Yvorl egyházát, ha még van valaki a városban...
De mi járatban erre?


* Ha elmondod miért jöttetek, Jania sétál be hozzátok hamarosan.
-Helló Glant! -hangja hűvös, mint aki megveti a fickót, feléd már lágyabb hangszínt üt meg- Helló Robert!
* A karján ott van a gyermek, ahová a gyógyító annak idején adta. És hamar elmeséli, hogy a szökés után az alvilágban könnyen elrejtőzött. Ám az agyarasoknak nem sok esélyük volt elfedni kilétüket. Nem csak külsejük miatt, de a két faj évszázadokon átívelő ellenségeskedése miatt. Itt ha valaki idegen fajtól erőszakos halált halt, az többször volt Oughwar egyik portyája miatt, mint éjtündék kegyetlen serege által. Még a bűnözők sem tartották az ő esetükben a szájukat.
-Vigyázzatok magatokra! Jó páran idemenekültek Észak-Bivaly pusztulása után. Mind Valora Moor követői és hamar befolyásos pozícióba kerültek. A városi tanács egyik tagjától tudom, hogy sok panasz érkezik, amiért ők egész más habitust képviselnek.
A város őrei pártolják, hogy befogadjuk ezeket a szerencsétleneket, ám mind az alvilág mind az úriemberek között megoszlik a vélemény róluk.
* Ellenségesen néz ekkor a Délosból érkezettre. Mintha nem igazán lennének ínyére a bevándorlók. Noha a bivalyi bérgyilkosnővel sosem viselkedett így és láthatóan jól megvannak.

Robert

Az élet egyre viccesebb és vidám dalocskát dúdolok valami lángoló bordélyról. Egész addig amíg egy ismerős helyre nem érkezünk. A tolvajok főnöke fogad, Grantre nézek.
- Miért is nem említetted hogy neki dolgozol? Amhest hívei? Kutasson utánuk a halál, én őket ki fogom irtani. De már elkezdtem a dolgot, Valora papját elvitte a szíve, darabokra hasadt a nagy felismeréstől hogy rossz istenben hitt.- mosolygok.-De minden információ érdekel. Ó és még érzékenyebbek lesznek egy druida miatt aki elf mágiát használ ember létére. Szörnyen bosszantó egy fickó. Az én csoportomban nincs mondjuk elég kicsi össze vissza egy fő már ha az istent nem vesszük. Meg azt a cirka Neminrai elfek közösségét. Yvorl hívei könnyen beépülnek máshova, rendi követelmény náluk a hazudozás. Ismerek yvorlitát aki 3 istent is szolgál névleg. De a bolond kaszásokat hagyjuk most. Az társnőm gyermekéért vagyok itt, üzletet kötöttem vele.- bökök Grantre- Szóval merre van mert még némi vallási rombolni valóm van a városban.
A főnök int, mire ismerős ritmusú lépéseket hallok, fülig vigyorodom amikor meglátom Janiát.
-Örömmel látom hogy élsz Jania, a derék amhest pap mielőtt meghasadt a szíve elköpte hogy te túlélted. Bölcs döntés az óvatosság, pláne hogy a város lakkosságának hamarosan ultimátumot adnak amelyben erősen javasolt visszatérni az ősi hitekre vagy Természet anya át megy agresszívba. Na de a gyermek meg van mi négyen távoznánk is. Mert mint mondtam némi ultimátumot kell átadnom a lakóknak. Menjünk.

/Flint/


A tiszt meglepett arcán felszökkennek a szemöldökei.
-Felakasztották? Én itt voltam már akkor is katona. A Szűz Nővéreket, ha róluk beszélsz, nem akasztották fel. Vízbe fojtották. És rothadó hullák csüngtek csak ketrecben.
* A lényegen nem sokat változtat. Bár ezek szerint találhattál volna hasznosabb információforrást is, mielőtt lesitteled magad. Később visszatér hozzátok a férfi. Ördög eközben kényelembe helyzete magát a cellátokban és láthatóan nem zavarja a helyzet.
-A boszorkányok nem tudnak semmit a Nővérekről. Jóval később érkeztek ide. De szerintük a gyűrű vagy egy amulett lesz. Vagy esetleg egy bot.
* Éjszaka állati üvöltést és halálsikolyokat hallotok a folyosók felől.

Nagyvonalúan megrántottam a vállam a kiigazításra, mert a végeredmény szempontjából, olyan mindegy volt.
- Lógtak és hullák, nem? A lényegen nem változtat a Nővérek vagy kik meghaltak és a varázstárgyuk az inkvizítorhoz került. Nekünk meg meg kell tudnunk, mi volt az.
Persze felmerült bennem, hogy ha a megbízóknak van ilyen embere, aki itt volt abban az időben, miért nem őt kérdezték meg, valószínűleg sokkal többet tud, mint én, de hát most már mindegy.
Ördögöt láthatóan nem érdekelte, hogy mi lesz, pedig az ő pénze is múlt rajta, ám eddig csak én agyaltam a dolgokon, ő meg csak sodródott az árral.
A tiszt elment, de nem sokára visszajött és a hírei nem nagyon segítettek a dolgon.
- Hát jah, ezzel nem sokra megyünk, semmi biztosat nem tudtunk meg, ennyi erővel, akár egy üvegszem is lehet. – rogyok le Ördög mellé a pricsre, de azzal a lendülettel ugrom is fel, ahogy a cellához eljutnak a kísérteties hangok.
- Mi volt ez? Maga is hallotta? Mi a fene volt ez? – kérdezem elsápadva és meresztem a szemem, bár nem látok semmit.

/Flint/


A boszorkányok halottak. És remélhetőleg nincs több. Ők voltak az utolsó. Bár ha a még mindig a cellájában raboskodó Lisbethre és nem rég megcsonkított nőre gondolok, akkor vajmi kevés esély van, hogy ez az üzletág az égetéssel és vízbefojtással egyszerűen csak ki fog halni.
Nem juttok közelebb a tárgyhoz, amit kerestek. Talán azért nem a tisztet bízták meg a felkutatással, mert van jobb és hasznosabb dolga is. Például gyilkossági kísérletek eltusolása. A titeket megbízó paplovagrend szándékai épp úgy rejtőzködnek, mint Jania a kisbabával.
-Maradjanak itt! Mindjárt kiderítem.
* A tiszt elrohan és a folyosó üressé válik.

A zajok tényleg borzongatóak, és biztos vagyok benne, hogy a tömlöcben zajlik valami, ami még az eddig elég jól informált tisztet is meglepi, mert ő is csak fülel a hangok irányába.
Mikor kijelenti, hogy maradjunk és majd ő megnézi, egy horkantással fejezem ki a véleményemet.
- Jó kis tréfa, nem gondolja? Egyrészt hová is mehetnénk innen, - intek a rácsokra, - másrészt, betartjuk a szavunkat, hogy nem távozunk a maga által kiszabott idő előtt, de legalább hagyja itt a cella kulcsát. Ha nincs semmi baj és csak valamelyik rab adja ki azokat a hangokat, akkor visszajön és visszaadom a kulcsot, de ha nem jön, akkor legalább ne ragadjunk itt. – hadarom el gyorsan, mielőtt eltűnne.
Mindig jók voltak a megérzéseim és most még az a hülye gömb is rátett egy lapáttal azokkal a képekkel. Szóval nem szívesen maradnék itt bezárva………a menekülés esélye nélkül.

/Flint/


Esély sincs a kulcs átadására. Ez már lejöhetett volna a lovagnak. Itt a látszatra azért adnak. És kínos egy vezetőnek, ha épp szüksége lenne egy zárka kinyitására és egy "vendéghez" kellene szalasztani valakit ehhez.
Ördög felkelt a helyéről, ahogy ketten maradtatok.
-Mi lehet ez?
* Úgy tűnik, ő is ki akar jutni.

A tiszt szóra sem méltat, bár sejtem, hogy ennek nem csak a sietős távozása az oka, hanem az is, hogy nem akar az emberei, vagy az őrök előtt lebukni, hogy a rabokkal koketál. De hát mindenképpen meg kellett próbálnom, nem nagyon tetszik nekem ez a hangzavar. Egy börtönben előfordulnak ordítások, meg sikolyok, de ezek valahogy úgy hangzottak, mintha valami vadállat szabadult volna be.
Eddig semmi nem keltette fel Ördög érdeklődését, nyugodtan pihent az ágyon, de most már úgy látszik őt is érdekli a dolog.
- Fogalmam sincs, de félek, nem jelent jót, a tiszt is ideges lett tőle. Hogy őszinte legyek, jobb lenne kint lenni. Próbáljuk meg az ajtót, hátha sikerül kinyitni.
Ha szerencsém volt, nem volt alapos a motozás és csak a fegyvereinket vették el, akkor akadhat egy tolvajkulcs a tarsolyban.
Közben a fülem arra hegyezem, amerre a tiszt eltűnt.

/Flint/


Az őrök a legkevésbé sem akartak alaposan átkutatni titeket. Olyannyira, hogy mint Lisbezhéknél is ott hagyták elsőre minden fontosat, úgy nálatok is ott maradtak még a fegyverek is. Így a tolvajkulcs sem került el tőled.
Ketten haladtok a folyosókon, több összeégett vagy szétszakított őr hullája mellett, mikor egy egyenruhással futtok össze, aki rátok ordít.
-Menjetek vissza a cellába! Egy fenevad elszabadult. Itt nem biztonságos.

//Flint//

Az övem egyik rejtett zsebéből kihalászom a tolvajkulcsot és mivel nem zavar meg minket egy őr sem, sőt a tiszt sem látszik visszatérni, így elég zavartalanul nyitom ki a cellánk ajtaját.
Intek Ördögnek és hangtalanul megindulunk a kijárat felé, de amit út közben a folyosókon látunk, igazolja a rossz előérzetemet.
Az őrök széttépett, vagy épp megégett maradványai mellől biztosan tudunk egy-egy kardot szerezni, hogy megvédhessük magunkat attól a valamitől, ami az ámokfutást rendezte, így aztán éppen csak, hogy nem döföm le a hirtelen felbukkanó egyenruhást ijedtemben.
- Na ja! Mert a cellába bezárva, annyira biztonságos, ahonnan nem menekülhetünk sehová. Ők is jól biztonságban voltak. – intek a hullák felé. – Inkább a kinti szabadságot választanánk, ezt javasolnám neked is.
Remélhetőleg nem áll az utunkba, de ha igen, akkor magára vessen. Én nem akarom megölni, csak hatástalanítani, ám Ördögért nem vállalok garanciát.

/Flint/


Nem tudni, miért nem elég számotokra a nálatok hagyott felszerelés, de több fegyver közül is választhattok utatok során. Bár Ördögnek a saját kardja idáig mindig megtette, amit a hátán hordott.
-Nem engedhetjük ki magukat. Önök előzetes letartóztatásban vannak. Menjenek vissza a zárkájukba vagy lázadásnak tekintem, amit csinálnak.
* Lándzsáját előre szegezte és bűntársnőd is lekapta a helyéről a pengéjét. Úgy tűnik, ha nem engedelmeskedtek a háziaknak, akkor itt valamelyik félnek a vére fog folyni. A csaj taktikusan a hátad mögött marad.

Elég az, csak fel kell még fognom, hogy ezek az őrök még a saját fegyvereinket sem vették el, annyira nem érdekelte őket, hogy miként zárnak be minket. Szóval mikor erre rájövök, akkor már nem veszem a fáradtságot, hogy más fegyver után nézzek, inkább a sajátomat veszem a kézbe.
Az őr meggyőzése hiábavalónak tűnik, ragaszkodik a szabályokhoz és ez nem jó, mert én ilyen körülmények között nem fogok itt maradni.
- Az élet van, hogy felülírja a dolgokat, mint ahogy látod, ember. Különben is, senki nem tudja meg, hogy összefutottunk, te meg nyugodtan mondhatod, hogy elvitt minket az a vadállat, aki ezt a rumlit csinálta. – próbálkozom még utoljára az eszére hatni, hiszen nyilvánvaló, hogy túlerőben vagyunk és mivel akármi is rendezte a vérfürdőt, az a háta mögött lehet, így én a helyébe elhúznám a csíkot.
Persze, ha nem megy, akkor oldalra lépek és úgy teszek, mint aki szaladni akar, remélve, hogy Ördög kihasználja a helyzetet, míg a fickó rám figyel és lecsapja.

/Robert/


Miközben Lisbeth készítette a főzetet, addig egy másik hasonló helyen érdekesnek mondható beszélgetés bontakozott volna ki.
De Robert bordélytulajdonos ismerőse nem igazán harapott a témára a ködös vallási nézeteid közlésénél és a szekta kiirtása sem talált válaszra. Glant arcáról még le is olvashattad, hogy nem szimpatizál nézeteiddel, de régebbi ismerősöd csak egy hasznos eszköz lesz a kezedben, úgy tűnik.
-Yvorl híveivel jobb még csak nem is megismerkedned. Sokan gyanakodással fogadják pusztán azt, hogy te a belső életük és szokásaikról mesélsz. Nem egy rangos katona van, aki szerint csak kitaláltad az elrablásaidat és inkább valószínűbb, hogy te magad is közéjük tartozol.
Persze nyíltan nem fognak vádolni, hiszen nincs bizonyítékuk. De az ilyen kijelentések hozzájárulhattak ahhoz, hogy a gyermek anyját ott akarták tartani, amikor te eltűntél. A városban sosem volt sikeres az, aki be akart tiltani egy nézetet az istenekről, csak azért, mert nem tetszett neki. Sem pedig az, aki rájuk akarta kényszeríteni, hogy valamely más istenben higgyenek.
Az emberek sosem hittek Természet Anyába, ám elfogadják tőled azt, hogy te ezt teszed. És ha eredményt akarsz elérni ebben, akkor inkább híveket kellene toboroznod, nem halállal fenyegetni másokat.
Ez csak egy jó tanács. Mint említettem, az alvilág is megosztottá vált. Egyesek az általad gyűlölt szektában látják a reményt. Mások, mint én, csupán az elme görcsös kapaszkodását látják az ilyesmiben. Régen a Szűz Nővérek, akik jelentős befolyásra tettek szert, majd hataloméhségük leleplezésével szörnyű halált haltak. Az inkvizítor nő, aki vissza akarta állítani a régi világot, még a boszorkányok előtt, de csak összeégett hulláját találták meg. És a Kegyelmes Isten Egyháza ebből táplálja sikereit mind a mai nap.
Az, hogy megszabadították Nini-Wellt attól a nőszemélytől sokak számára szimpatikussá tette őket. Nem egy város atya szívét is megszerezve. Ám az érdekek és bigott hitek hálóját neked kell kibogoznod... vagy átvágnod a Gordiuszi-csomót.
* Visszaindultok a másik bordélyhoz és szavait van időd megfontolnod, miközben azon is elmélkedhetsz, hogy Jania miért köszöntötte olyan hűvösen a veled érkezettet. És melyik mondatával mire is célzott a barátod?
Az árvaház melletti épületbe visszatérve lassan minden rendeződik.
-Beviszem a gyereket Lisnek és megnézem, hogy áll a méreggel.

Robert

Csendesen mosolyogva hallgatom a bandavezért, A yvorlita résznél hangosan felnevetek.
-Az egyszemű híve nem csak itt de más síkon is agyamentek, az itteniek még csak a rituálékat se ismerik helyesen de bőszen gyilkolgatnak. Még ha ismernék a szokásokat akkor talán vetne rájuk pillantást az az egyszemű küklopszgyík, de így a semmiért csak úgy ad hoc gyilkolgatnak fanatikusan. Szóval bolond bagázs. Semmi közöm hozzájuk, normál esetben az időt szolgálom pontosabban időtörőkre vadászom noha hébe-hóba én is csinálok hülyeségeket. Ami Amhest papjait illeti itt Ninivében eggyel kevesebb szolgája van immár annak a nem létező istennek. Ami meg Természet Anyát illeti, az a nő kegyetlenül tud zsarolni. Igaz egész khm közvetlen is de az a rész nem tartozik rátok. Viszont Természet Anyában én nem hiszek mert tudom hogy létezik és alkut kötöttünk. Az alku része volt ezen város visszatérítése avagy nullázása az eredmény tök lényegtelen vagy hisztek újra a régiekben vagy Természet Anya megvonja tőletek a támogatását. Ha itt esetleg nem jutnék komoly előre lépésre akkor sajna a várost ellátó farmok fognak tönkre menni, ez van nincs kecmec és az elfeknek se fog működni a mágiája amivel segíteni szoktak. És ha már hatalom és Természet Anya, az a nő akit ugyan kedvelek, de néha a frász kiver tőle. Nekem adta az elfek mágiáját plusz néhányat a sajátomból bár próbált megkötni annál én sunyibb vagyok. Szóval nem alakíthatok csoportot vagy szektát mivel nem taníthatom meg az elfek mágiájára őket mivel én is csak megkaptam-az hogy azért mert ne az enyémmel játsszak nem tartozik rájuk.-Szóval Ahmest ideje ezen a földön lejárt. És mint már említettem a várost egy vicces virággal már megfertőztem gyanítom az ostobák tűzzel fognak neki esni. De csak én semlegesíthetem szóval ha esetleg meghalok az én úrnőm vissza hoz mint a pókos eseménynél ugyanis pár hete vagy napja az orkok földjén durván leharapta a fejem egy pók. Ha nem döglött meg akkor vissza megyek és végigrugdosom a kontinensen. Várom szeretettel Ahmest inkvizítorait. Jut eszembe ha az Amhestiták még nem kapták volna el az orkos bolondot inkább nyírják ki mert amiről nem tud az a bolond hogy amire buzdít mindenkit az orkokat erősíti. Minél több szüzet nyírtok ki annál erősebbek lesznek az orkok mágia terén. - Nézek mosolyogva Grantre, egyenesen rá és senki másra.-Na de dolgom van Ninivében még Ahmest templomát földel kell egyenlővé tennem és némi virágot elültetni ott is.
Amint kilépünk csendesen dudolgatok, majd Grantre nézek.
-Nem tudtam nem észrevenni hogy Jania kedves szeretne téged kinyírni kém uraság. Mesélj nekem mi hozott ide Délosból vagy meséljem el én? Tudod amikor kifosztottam Valora titkos könyvtárát, igen képzeld el kifosztottam. Mert az orkok azt felégették volna de én lenyúltam előlük a könyveket. Kezembe jutott egy érdekes könyvecske ezen kontinens élővilágáról és némi mítoszáról. Hogy miért is beszélek erről? A válasz egyszerű. Van a könyvben egy csodás élőlény, na jó több is van de ez ugyan arra képes a szemeivel amire én. Holott alig hiszem hogy fürdött volna az időben mint én. Szóval ez az állat látja mások múltját jövőjét és képes eldönteni érdemes e vele bármilyen kapcsolatba kerülni. Szóval halljuk a mesét vagy hagyom Janiának hogy megöljön téged. Szeretne téged kinyírni de valamiért óvatos, de lássuk be kettőnk ellen kevés vagy mint viharban a szúnyogok.
Dúdolászom tovább és féloldalasan mosolyogva nézek Grantre, és ha butaságot csinálna megállítom.

/Flint/


-Nem mehe...
* Ekkor a rablólovagunk nekiiramodott és további beszéd helyett a strázsa csak arra összpontosított, hogy minél hamarabb leszúrja. Ám jól tippeltél Ördög számításait illetően. Magadra véve a csali szerepét ő azonnal támadott és hamar végeztetek a fakabáttal.
A kijáraton kiérve alig tüntetek el a sikátorok között, hatalmas robajjal leomlott az épület és ezzel felkeltette az egész várost. Ahogy Lisbethékkel sem sokat törődtek, immáron veletek sem.
-Szóval? -kérdezi a véres kardját törölgető társnőd- Vissza a megbízóhoz azzal, amit a gömbről megtudtunk vagy nyomozzuk ki miért mutatott nekünk képeket?

A terv bevált, bár számítottam rá, hogy a boszorkányoknál mutatott agresszivitás most sem fogja majd vissza Ördög kardját és sajnos igazam volt. De a katona magának kereste a bajt, én igazán mindent elkövettem, hogy békében váljunk el és ő is és mi is menjünk a magunk útján.
Kikerültem hát a véres hulláját és megiramodtam a nővel a nyomomban, hogy mielőbb kijussunk az épületből. Szerencsére már nem akard az utunkba senki más és hamarosan már a város sikátoraiban igyekeztünk eltűnni.
Ekkor ért el a hatalmas robaj és a porfelhőt látva csak hálát adhattam az engem pártfogoló isteneknek, hogy az utolsó pillanatban kijutottunk.
- Tovább nyomozunk, mert nem hiszem, hogy elégedettek lennének csak a gömbbel, arról már nem is beszélve, hogy szerintem annak sem örülnek, hogy ebbe belekeveredtünk és jó lenne ezt kompenzálni. Viszont szeretném, ha kicsit megpróbálnál a vérszomjadból visszavenni, inkább, ha lehet válasszuk a meggyőzést és ha nem megy, inkább üsd le az illetőt, de nem öldökölj és nyomoríts, ha kérhetlek.

/Robert/


Glant csak megrántja a vállát hosszú duma közben feltett kérdésedre.
-Délosban a dolgok kezdtek rosszul menni. A Sötét Testvériség egyre nagyobb teret hódított. Csak utólag tudtam meg, hogy Zevadar sötét elfjei álltak mögöttük. Egyre nagyobb nyomás alá helyezték a tolvajokat, szélhámosokat, bordélytulajdonosokat, hogy dolgozzanak nekik.
* Ha tovább feszegeted, hogy miért van ellenérzése Janiának vele kapcsolatban, akkor a bérgyilkosnő nem mondja vagy nem tudja megmondani. És a férfinak még kevesebb kommentje van ehhez a témához. Átnézve esetleg a közös múltjukat és Délos-szal való találkozásukat üres halmazt fogsz kapni. Vagyis a nagy semmit. Úgy tűnik, csak Nini-Wellben találkoztak. De azon kívül, hogy Glant bordélytulajdonos, nem tudsz meg még a képességed kapcsán sem róluk többet.

Lisbeth meglepően közönyösen reagált addig arra, hogy Glant elkérte a kisleányt és elvileg bevitte hozzá, miközben a laborban már lekészítette a mérget és valószínűleg sikerült választania, melyik bombafajtából csinál magának.

A méreg elkészítéséhez meg volt minden alapanyag, több i a kelleténél, de hát ez csak jó volt, hiszen Grant így nem tudhatta meg, hogy mi kell hozzá igazából, na meg a plusz készítményekre is telt így belőle.
Mire a férfi megjelent a kislányommal, már épp kis fiolába töltöttem a végeredményt, a kábulatot okozó kis golyóbisok pedig már a zsebemben lapultak.
- Ó, hála az isteneknek! - kiáltottam fel és a fiolát az asztalra téve, azonnal kikaptam a kezéből a lányomat. - Végre boldogságom! Nincs semmi bajod? - forgattam meg össze vissza, hogy lássam, majd cuppanós puszit adtam neki. - Robert? Minden rendben?
És ha Jania is feltűnt, barátságosan biccentettem neki, mert igazán örültem neki, hogy életben volt. Ha megtudtam, hogy ő vigyázott rá, akkor megöleltem és biztosítottam róla, hogy jövök neki eggyel.

Robert

-Nem hiszem hogy a sötételfek akkora zűrt lettek volna képesek kavarni. Bár nem tartozik rám.
Az út alatt a válaszai kicsit se lepnek meg és gyakorlatilag csak élni akar. Az hogy szerintem kémkedik, és ezt a vádat kicsit se próbálta tagadni elég beszédes. De ez legyen az ő lelkiismeretének a gondja én nem vagyok a bírája. Van más akit meg kell ítélnem. Amikor Izuldáért nyúl ráfogok a csuklójára.
-Addig éltél amíg hozzá érsz. Nem bízom benned egy kicsit sem. Bocs de ez van bizalmatlan természet vagyok.- Janiára nézek aki tuti elmosolyodik ezen beszóláson hisz úton útfélen mindenkivel vidám vagyok.-Majd ő viszi vagy én ha esetleg szeretné, te semmiképp nem érsz hozzá. És ezt veheted fenyegetésnek. Csak mi érhetünk hozzá te nem. De már ezt is túlragoztam. Lássuk a medvét.
Lisbethez követjük Glantet. Ott Lisbeth repülő starttal veti magát Izuldára majd kiböki Janiát is.
-Egy picike gond sincs nagyon is betartotta az ígéretét így én is betartom a dolgot. Hisz az üzlet lényege a bizalom. Ha végeztél add neki és én is adom aztán menjünk jó lesz ezt a várost itt hagyni hamarosan fura virágoskerté fog változni és felégeti Ninivét-Mosolygok- A növényről nem hazudtam minél többet baszogatják annál nagyobb területet hódít meg. Menjünk lányok semmi keresnivalónk itt többé.
Át adom a mérget a leírással aztán távozunk remélhetőleg. Bár amilyen a szerencsém valami úgy is történik.

/Lisbeth és Robert/

/A hozzászólás 16+ elemet is tartalmaz./


Glant nem csinál nagy ügyet a varázsló kifakadásából.
-Mi ketten megyünk be. Jania itt marad.
* Az egykori álboszorkány örömmel kapja kezei közé újra gyermekét és az elkészült mérget egy tőr markolatába tölti, melyben csatornák továbbítják az anyagot a pengére. Igazi orvgyilkos felszerelés. Ha nem hagyták volna kint, akkor a bérgyilkosnő is biztosan értékelné.

Ki tudja, hogy a bordély tulajdonosa számított-e erre vagy csak lenézte az időmágus képességeit, de Robertünket több órára kivonja a forgalomból zöldre váltó szeme és a kéretlenül is elé tolakodó képsorok.
Ugyan ott vagyunk, ahol nem rég. Délos kikötőjében, ahol a piactéren jósolgató Lisbethet egy alak nézi a kapualjból, mint vadászkutya a vadat. Hamarosan megérkeznek a cimborái és nemes egyszerűséggel oda mennek hozzá. A nő enged a ráhatásra, látszik rajta, hogy tisztában van a helyzettel, de játszik a bandavezérrel és flörtöl vele. Hamarosan egy csók csattan el közöttük, melyet a lány viszonoz.
Következő jelenetben már hevesen ölelkeznek egy ágyban a takaró alatt és Lisbeth kéjjel adja át magát a férfi vágyainak. Több ilyet is bevág a titokzatos rendező, mely lehet nem csak az idejét rabolja a kovácsnak, de jól eső érzésekkel is eltölti.
Egy váratlan képkocka. Egy sötét elf mellett ébred az ágyban és tápászkodik lassan fel főhősnőnk.
Hirtelen sötét lett a reggelből és egy esti sikátorban találjuk magunkat a következő jelenetben. Az imént látott éjtünde már teljes fegyverzetben figyeli egy kapualjból szemléli, ahogy Lisbeth áll. Mivel sok háttér információ is a yneveti számára elérhetővé vált, jól tudhatja, hogy egy Flint nevű tolvajjal hívta találkozóra. Glant megjelenik néhány cimborájával és közeli képen szemlélheted, ahogy a mostani védenced belevágta a körmét a Lidércek vezetőjének karjába és a most elkészített méreggel megegyező anyag kerül a szervezetébe. Csak óriási szerencséje a fickónak, hogy a mozdulat közben kirántani igyekszik a kezét és a fele ott marad a körömtüske alatt.
Így is azonnal összeesik és rángatózva végül mozdulatlan lesz. A testőreit eközben a tetőkről és a rejtekhelyekről előugró drowok, kik erdei elfnek álcáztak magukat átkokkal, fegyverekkel és nyilakkal pusztítják. Már erősen vesztésre állnak, amikor az exszerető felkel és iszonyú kínoktól gyötörve elszalad.
Lisbeth oda siet Al-Sziszi kapitányhoz és könyörög neki, hogy védje meg attól, akit elárult. Az új kedvese segítséget kér tőle... És az álboszorka elvezeti őket a titkos bázisukhoz.
A megmérgezett férfi még hónapok múlva is fájdalomhullámra ébredt éjszakánként, ám lassan immunis lett a szerre.


Miközben a jelen kiesett a más dimenzióból érkező számára, az elárult férfi megragadja a tettes haját és hátra fektetve egy asztalra rántja. Lombikok, szárított növények és sok egyéb borul a mozdulat hatására és úgy közeledik szája, mintha meg akarná csókolni egy erőszak nyitányaként. Mielőtt megtörténne egy erős szúrást érez odalent a lány. Nem férfiasat. Ha letekint, a combjába markolatig mélyedő kést láthat.
És azonnal elkezdenek a rántások.
-Megbűnhődsz szuka! Csak az alkalomra vártam, hogy ugyan azt adjam vissza neked.

Grant ad egy orgyilkos tőrt, melynek markolatába kell töltenem a mérget, amit elkészítettem és mivel teljesítette a feltételeket és ennek következményeként Izulda már a kezemben pihen, bólintok Robert szavaira és átnyújtom a készítményt, használja amire akarja.
Aztán már indulnék kifelé, mert egyetértek a mágussal, hogy ennyi elég volt és már ideje magunk mögött tudni ezt a várost, mely egyikünkhöz sem volt kegyes, mikor kénytelen vagyok megtorpanni, hiszen Robert szeme színe megváltozik és ledermed, láthatóan valamiféle transzba esve.
Egy pillanatig sem érzem biztonságban magam ennek a gazfickónak a területén, így akár erőszakkal is elcipelném magammal, ha egyáltalán tud járni és ehhez még Jania segítségét is igénybe venném.
Kiáltanék neki, mikor egy kéz szorul a hajamra, erősen hátrarántva testem azon keresztül, hogy elveszítem az egyensúlyom, mivel a másikkal még mindig a lányomat szorítom, így csak egy kézzel tompítva a becsapódást az asztalra, ahol hatalmas csörömpöléssel tör össze minden.
Bal kezem körmei azonnal a szeme felé csapódnak, hogy bele kapva, szabadítsam ki magam a teste súlya alól, mikor megérzem a szúrást és szinte oda sem kell néznem, hogy tudjam, azt a pengét használta, amit az előbb adta a kezébe.
A méreg azonnal hatni kezd és óriási fájdalmaim lesznek és csak az jár az eszembe, hogy mi lesz Izulda-val, ha én meghalok. Persze valamelyest hozzászoktam már a méreg hatásához, de ahhoz ez kevés, hogy ennyit hatástalanítson. Nem tudom mi lesz.

/Lisbeth/


Nem sok, amit hősnőnk az első felocsúdásban saját élete megmentéséért tesz. Ötlettelenül vonaglik, miközben Glant továbbra sem ereszti sem a haját, sem a tőr markolatát. Erővel próbálja bent tartani a húsban az acélt az egyre jobban rángó test ellenére.
A bajba jutott hölgy hirtelen visszaemlékszik arra, hogy mi volt az asztalon, mielőtt minden leesett volna vagy összetört. Mérgek ellenszerei és pár gyenge ellenszer. Nagy hibát véthet, most már állíthatjuk, hogy a kedvelt bombáinak egyikét gyártotta le. Miközben a növények hatásait tanulva első alkalommal figyelmeztették, hogy ne legyen a közelben olyan méreg, melynek nincs meg az ellenszere. Még akkor sem, ha nem kívánja élesíteni, csupán biztonságos fiolában eladni. A vevő bármikor megpróbálhatja ellene fordítani és később azzal védekezni, hogy őt akarták megmérgezni.
Ha más nem jut az eszedbe, akkor beveheted az enyhe mérgeket semlegesítő anyagot, még ha vajmi kevés esélyt is ad a túlélésre. És ha sikerül is, az legalább olyan szörnyű lesz, mint régi áldozatod, a most bosszút álló esetében.


/Tízes kockát kell dobnod és 4 vagy 5 esetén a gyenge ellenanyag is hatásos. Bár görcseid nem múlnak el, lelked nem kerül a Túlvilágra.
Más esetekben a karakter meghal, mielőtt Robert filmje véget érne./