Megfogom baltámat s egy erősebb suhintással szabadítom meg az embert minden fájdalmától, egyenes a fejére célozva, majd társam felé fordulok.
-Halottad, menny vissza és jelents Knuutnak amit meg tudtunk, én addig előremegyek s megpróbálok valami békés megoldást találni. Közöltem miután megnyugodtam picit hogy ennek az egésznek ha az ork csapatok meg érkeznek egy óra alatt vége szakad. Ahogy elindul társam én is elindulok a városba, viszont kerülő úton megyek hogy elkerüljem a feltűnést, s a lehetséges őrjáratokat.

/Rexxan/


Az ork óvatosan jár és kikerült minden útba eső embert és ember csoportot. Így érkezett el a város határáig, ahol rájött miért vágta az a fickó a fát. Az egyik darabon -bár meglepő módon nem a hegyekhez közelebb eső, hanem a kereskedőút irányába, nyugatra- a fal nagy darabja leomlott és szorgosan építik vissza. Ehhez használják az erdőből kitermelt nyersanyagot. Első pillantásra nézve nem is egyedül dolgozhatott rajta, más ligetekből, kisebb facsoportokból termelik ki valószínűleg a többit.
Ám sokkal lényegesebb történetünk szempontjából a kapuban álló két lándzsás őr, akik a mellkasodnak szegezik fegyverüket, mikor már nagyon közel értél hozzájuk.
-Állj! Nem szeretik itt a fajtádat. Térdelj le Ahmest dicsőítve, vagy fordulj vissza!




Eközben a másik ork megérkezett a knuuthoz, ki nem nagyon készülődik a csapataival most még.
-Nagy Vezér! Rexxan törzsfőnök elfogott egy embert és kikérdeztük. A városban egy bizonyos Ahmest-től várják a védelmet és fanatikusan hisznek a legyőzhetetlenségükben.
* Egy szivart idegesen a szája egyik sarkából a másikba ügyeskedett át, és villámokat lőtt a szeme, mielőtt kezébe vette az égő csikket és mérgesen megszólalt.
-Nem érdekel az őrült képzelgéseik. Mit láttatok? Hányan vannak a védők? Hol lehet könnyen bejutni?
* Földid tanácstalanul rázta meg a fejét, majd széttárta a karjait.

A mellkasomnak szegezett fogpiszkálóktól inkább nevethetnékem támad mint sem meg ijedek tőlük. Kezembe össze fogom a két dárdát s szinte már kiveszem az emberek kezéből.
-Nos, két választásotok van, elvezettek ehhez a Ahmesthez mielőtt elkezdek fejeket csapkodni, vagy meg próbáltok segítségért kiáltani, ezen esetben meghaltok, s egy teljes hordával térek vissza hogy földig romboljam ezt a szarhalmazt amit építettetek itt. Nem igazán áll szándékomban megölni őket de ha nem hagynak más választást baltám egyetlen csapásával intézem el őket, majd vissza indulok a fővárosba.

/Rexxan/


Aki oly nagy hanggal kezdte a beszélgetéseteket, hirtelen nem is tudott neked mit szólalni. Ám társának nem volt szüksége szavakra. Csak fejével biccentett a másiknak, hogy engedjenek be a városba és világosítsanak föl a bent zajló eseményekről.
A fa templomba vezettek, ahol kőoltár mögött egy csuhás imádkozott. Nem törődött veletek meditációja közben még akkor sem, amikor a katona elmondta neki, hogy a vallás iránt érdeklődsz. Majd halk, érthetetlen szavakat motyogott és kinyitotta tenyerét, melyben egy tűzgömb jelent meg. Azt hirtelen mozdulattal az oltáron lévő késsel átdöfött szívű galambhoz vágta, melyből sok füst, pár csont és egy vörösen izzó kés maradt.
-Bárki képes erre, akit Ahmest megáldott és méltónak talál. Persze nem könnyű kiérdemelni a végtelen hatalom birtokosának, az egyetlen istennek a figyelmét és ezt a jutalmat.
Ha elkezded őt imádni, te is részesülhetsz belőle. Készen állsz?

Egy elégedett mosoly jelenik meg arcomon ahogy tanúbizonyságot tesznek az emberek arról hogy nem egy evolúciós mutáció szerzeményei aminek semmi lét jogosultsága van Neminrán. Majd mikor belépünk a fa templomba s a látványos előadás befejeződött egyetlen gondolat futott végig az agyamon.
~Mágus, csak ez hiányzott... Légy okos Rex. Majd pár perc néma csönd után válaszolok.
-Inkább térjünk ráarra miért is kellene békésen meg oldani a problémáinkat, már ha hajlandó vagy tárgyalni, más esetben. Állok meg egy pillanatra
-Nos tudjuk jól hogy azon esetben az ork csapatok meg érkezésekor melyikünk fogja jobban bánni azt hogy nem tárgyaltunk amikor volt rá lehetőség. Igyekeztem udvariasan, kedvesen fogalmazni, pont annyira amennyire egy harcos orkhoz illik.

/Rexxan/


A pap arca gúnyossá vált a szavaid hallatán. És cseppet sem látszott rajta, hogy az érkező horda képzeletbeli képe megijesztené.
-Mi azt a küldetést kaptuk, hogy terjesszük az egy igaz isten igéjét minden faj között. A város elpusztítása az ő terve része volt, hogy lássák az emberek, hogy mennyire hiábavalóság a régi, hamis istenekhez fohászkodni. A túlélők hathatós pártfogó iránt rebegtek könyörgéseket és kérésük meghallgatásra talált. Elküldte nekik a főpapnőnket, aki egy tucatnyi hű követőjével érkezett és megtisztította Braslovot.
Ahmest hatalmát látva megértették az itteniek, hogy se földi hatalom-se ősi istenek nem tudnak rajtuk segíteni akár hogyan is okoskodnak. A Múlt megpróbáltatásai csak arra kellettek, hogy világosabban lássák az egyetlen utat.
Néhány ork is megtért. Vidd meg a hírét vezetőtöknek, hogy ha felveszi az igaz vallást, gazdagság és béke kíséri életét. Mindent megkap istenétől, amire szüksége van. Ha pogány marad, csak békétlenség emészti szenvedéssel teli életét, míg mindig mohó lelke végül elhagyja porhüvelyét és örök kárhozat szenvedésére ítéltetik.
* Szavai rendíthetetlenek voltak, mint egy zsoltár. Idejövet láttad, hogy igen sok férfi visel fegyvert, de nem tűnt túl sok hivatásos katonának a védelem. Ám ennek ellenére sem tűntek úgy, mintha megrettennének tőled és népedtől.

Csak fogaim között alig halhatóan morogtam el a következő mondatott.
-Rohadt fanatikusok. Majd meg ráztam a fejem, s a papszerűségre néztem
-Ezek szerint nem igazán akarsz tárgyalni így hát az itt létemnek nincs további értelme. Közöltem finoman, majd lassan elindulok a kijárat felé bár igen gyakran vissza tekintek a mágusra biztos ami biztos alapon. Ahogy elhagyom a várost körbe nézek támadható gyenge pontok után, bár az egész szarfészket ép csak össze tartotta valami. Ha ki értem a városból vissza indulok a legrövidebb ám legkönnyebben járható útvonalon hátha menetközben össze futok a Knuut erre tartó csapataival, ha még sem akkor egyenes a fővárosig gyalogolok, többször is ellenőrizve hogy nem-e követnek-e véletlen.

/Rexxan/


Az orknak nincs kedve kísérletezni, hogy vajon ő is megkapná-e a papok erejét ettől az új istentől. Talán igaza is van, hiszen olyat hallott már elég sok intelligens fajhoz tartozó, hogy egy agyarasról kiderül, hogy sámán képességei vannak, de hogy az emberek papjainak elemi mágiáját elsajátítsa...
Nem zavarnak meg abban, hogy elmenjél. És Tech város felé vonuló csapataival sem találkozol. Türelmesen vár a fővárosban a hírekkel. És megelégedésére szolgálnak.
-Ezek szerint főként a papokra kell figyelnünk. De falak ledönthetőek és a védők sem a legjobban képzettek.
Ha tippelnem kéne, visszavontak minden katonájukat szinte a fővárosuk védelmébe. És a határmenti telepet hátra hagyták szerény védelemmel. Pont ahogy számoltam. Már elég sokat vártunk, hogy az emberek betartsák a szerződést az öt nép között. És ebben úgy is elismerték jogos követelésünket a területre.
Összeszedjük mihamarabb a harcosokat és hódítani indulunk, mielőtt Észak-Bivalynál eldől a csata. Elarion erőfeszítéseinek mi aratjuk le a gyümölcsét. Remélem számíthatok rá és fegyverforgatóidra a küzdelemben.
* Tech a kezét dörzsölte. Jól tudta, hogy népe nem bírja, ha sokáig megtiltják nekik a portyázást. És bőven lesz aki önként csatlakozik egy ilyen vállalkozáshoz. Már csak a szellemeknek kell egy kicsit segíteniük...

/Harc a multikulturális nagyvárosért... bármit is jelentsen/


Tech elégedetten szemlélte az újra összegyűlt hordát. Reményeit bár alaposan alul múlta, úgy emlékezett tavaly többen voltak. De így is sok ezer harcos kígyózott Oughwar utolsó hágóján át a háta mögött.
-Ha bajt érzel, állj csak nyugodtan majd a társaid mögé! -szólt oda Yubannak új törzsfőnöke, Hawrok- A kezed a bőrkikészítésben fontosabb, mint a harcban. De nagyra értékelem, hogy velünk jöttél.
* A sereg közepén meneteltek és a Kőzabálók kitűntek a tömegből azzal, hogy a legtöbb fajtársuktól eltérően szinte mindenki vas vértet viselt. Méghozzá törpe kezek gondos remekműveit, melyek felbecsülhetetlenek. Hasukat némelyiknek az alája húzott bőrpáncél védte, mely kényelmesebbé tette a mellkasukat takaró lemezt is. És fegyvereikben is a legtöbben lecserélték a falu kovácsának termékeit az aranybányába betelepülő törpék gyártmányaira.
Ám nem csak ők menetelnek a hadban. Ott van Pokoljáró Rexxan is a csapatával. Remek munkát végzett a gyors felderítéssel és tőle származnak az információk, hogy az egykori kereskedőtelepen nem hagytak elég katonát az egy isten követői. Az ostrom alatt más képességeit is bizonyíthatja majd. Már csak pár nap, mire meglátja ismét a palánkvár körvonalait és tudja jól, nem sok van hátra az emberekkel való újabb találkozásig.
Rengeteg törzsből érkeztek fegyveresek. Így a síkvidéki orkok is, aki között ott találjuk Grómot, ha nem ölette meg magát SzentKő várában. (Ez még kiderül menet közben.)

Sylla sem töltötte el gondtalan pihenéssel az időt, amióta nem láttuk. Az utolsó kép róla, hogy járni sem tudott és egy erdei elf a kezében vitte ki Észak-Bivalyból, ahol fel akarták élve áldozni az új szekta hívei. És nagy szerencséjére a várat ostromló lombtündék között tapasztalt gyógyítók is voltak, így hamar járóképes lett. Ám tudománya, mely a tengerhez köti nem nyűgözte le megmentőit. Sokkal inkább bezárkóznak szeretett erdejükbe, mint sem hajózással foglalkozzanak.
Útban egy kikötő felé menet összeesett két település között és lázálmából egy szép, tiszta szobában ébredt. Fehér lepedő van alatta, kézzel hímzett takaró felette és egy ugyan ilyen párnán a feje. Jobb oldalt egy komót, melyen egy vázában néhány szál virág.

Flint lovag is nem régen érkezett a városba. Őt egy másik feladata közben értesítették galambpostával, hogy kutassa fel a szökevény áldozatok nyomait és kerítse kézre őket élve vagy holtan! Hallott az úton elájult leányról és külseje alapján nem lehetett kétsége róla, hogy őt keresik. Ám nem tudja pontosan hol van. Ha a város szállodáit akarja átkutatni, akkor választhat a három közül. Egykori őket elkeresztelő tulajdonosaik már meghaltak közel egy évvel ezelőtt, ám ettől függetlenül átvették az irányításukat és ugyan az a tábla lóg kint.
De lehet másként kellene elindulnia?


/Sikeres csatát és jó túlélést kívánok mindenkinek!/

Sylla Durkins

Észak-Bivaly a rettenet városa marad számomra, ki nem állhatom ha ok nélkül olyanba csöppenek ami életem fenyegeti. Ahogy elhagytuk a várost Viridiellel a tündékhez mentünk akiket félreismertem... ahelyett hogy goromba maguknak valók lettek volna Viridielben egy olyan férfire találtam akit bármelyik nő magáénak akarna, én sem voltam másképp... ha talán több idő lett volna, de sajnos munkája elhívta őt és én egyedül maradtam. Bár a többiek sem voltak rosszak és hamar otthoniasnak éreztem a helyet, mégis valami nem stimmelt. Sokat beszélgettem velük, de nem érezték a tenger hívását, hiába is láttam a fákban azt a lelket ami a hajókéban is benne van. Hamar lábra álltam náluk, és bár próbáltam őket egy messzi út kezdeményezésére rábeszélni nem akarták, így hamar elhagytam őket, hatalmas köszönő szavaimmal.
Így elindultam a legközelebbi kikötő városhoz amit ajánlottak nekem, de rosszul lettem és sajnos másra nem emlékszem.

Egy gyönyörű szép helyen ébredtem, mintha valamiféle hercegnő lennék. Nem tudtam hol vagyok és miért, de legalább azt igen, hogy ki vagyok-igen ilyen is előfordult már, de az egy teljesen más sztori- körbenéztem és felültem hátha van ott valaki, de a szoba üres volt... Felvettem a ruháimat és azokat kerestem akiknek valószínüleg az életem köszönhetem.

Egy magasabb sziklára másztam fel, kitért a horda útjából. Végignéztem a teljes hordán, sajátjaimból kevesen voltak velem, túl sok veszteségünk volt ahhoz hogy jelentősebb számban meneteljünk de a legfontosabbak itt voltak. Majd ahogy elhaladt a sziklám alatt a teljes hadtest kiáltom el magam.
-Dicsőség vagy Halál!
Remélem a buzdító csatakiáltás sokakat inspirál majd, majd lassan csatlakoztam a sajátjaimhoz a sorok legelején, mint mindig mi leszünk az elsők a csatában, mi ontjuk az első vért, és mi fogjuk utolsónak elhagyni azt, még hozzá vérben áztatott büszkeséggel.
-Legyetek résen, a mágusaik veszélyesek lehetnek,
ha szükséges inkább várjátok be a többi harcost s csak utánuk támadjatok, nem engedhetünk meg hogy még több embert veszítsünk. Közöltem velük éppen halhatóan úgy hogy illetéktelen fülek ne halhassák, a törzsünk biztonsága az első bármit is csinálunk. Majd tovább török a maradék három talán négy soron egyenesen a Knuutunk mellé hogy majd onnét indíthassak mint az első harcosunk a csatában. Braslovban fejek fognak hullani, csak győzzem számolni ebből mennyi az én baltám műve.

Magam mögött hagytam az egész életemet, mikor befogadást kértem Hawrok törzsfőnöktől. Azonban véremmel esküdtem, hogy a fiam még vissza fogom szerezni a szajhától, aki képes volt ellenem fordulni. De ennek nem most volt itt az ideje!
Most bizonyítani és felejteni akartam, így a törzsfőnök első hívó szavára fejszét ragadtam és elindultam a csapattal, hogy csatlakozva Tech knuut seregéhez, vissza foglaljuk jogos jussunkat, Braslov-ot, amit valami papok uralnak most.
- Ne sérts meg Hawrok! – hördültem fel, amikor meghallottam mit mondott. – Szívemben buzog a harci kedv és muszáj szétvernem pár koponyát, hogy ismét a munkámra tudjak koncentrálni. De….. – biccentettem felé. – tudom, hogy miként gondoltad és köszönöm.
Ezért aztán tovább menetelek a Kőzabálók soraiban, akik messze kitűnnek mind páncélzatban, mind fegyverzetben. Büszke vagyok, hogy velük tarthatok.
Hamarosan már a város falai alatt állok és türelmetlenül várom, hogy mikor márthatom vérbe pörölyömet.

Kezd az a gyanakvó ötletem lenni, hogy valami rosszakaróm suttogja a nevemet állandóan a főpapnő vagy valamelyik fontos tanácsadójának fülébe, hiszen alig tértem vissza, máris új feladatot kaptam és természetesen, megint valami lehetetlennek látszó ügyben.
Talán arra játszik valaki, hogy addig csinálja ezt, amíg bele nem bukom és akkor nyugodt lélekkel áldoznak fel Ahmet oltárán. Nem vagyok vak, látom mi folyik a városban, de ha itt hagynék csapot-papot, akkor én is azt venném észre, hogy holnap már Herta jár a nyomomban.
Így aztán nem sok választásom van, nem igaz?
Az egyik szökevénynek aránylag könnyen a nyomára lelek, legalábbis addig, míg el nem jutok Braslov-ig, mert itt, a közelben lett rosszul és látták utoljára.
Már csak ezt a szép nagy várost kell átkutatnom, amihez ráadásul valami seregek közelednek, ezért nem ártana még előtte ki is jutni épségben.
Először a fogadókat veszem a nyakamba. Talán az Álmodó Hölgyben, pont jó lesz.

/Harc a multikultiért/


Miközben a vérre éhes horda közeledett a városhoz, addig ott egy ifjú kereste a nőt, aggódva azért, hogy vajon időben kijutnak-e. Rexxan és a pap beszélgetése ezek szerint igen gyorsan elterjedt, ez nem is csoda a két fegyveres őr jelenléte miatt.



A kapitányasszonyt egy kedves háziasszony fogadta a másik szobába és miután kikérdezte, hogy vajon tényleg jobban van-e már, egy másik hálóba nyitott be.
-Ő Mária, a kereskedő, aki ide hozott téged. Az elmúlt napokban sokat aggódtunk érted.
* A kalmár nő épp teázott az asztalnál és csak bólintott. Letette az ezüst étkészletet és felállt, hogy közelebb jöjjön hozzád. A gazdasszony is hagy időt lereagálnod a történteket és ha kérdésed van, válaszol. Csak ez után folytatja.
-Bíztunk Ahmestben, ezért már előre megvettem neked a galambot. -mondja és egy utazó ketrecben lévő madarat nyom a kezedbe- Menj a templomba és mutass be köszönet képen neki áldozatot! Ő látja a te szívedet és melletted lesz, ha nem lépsz le mostantól az útjáról. Minden gondot, bajt száműz a fejed felől.
* Egy talpig páncélban lévő zsoldos lép be a bejáraton kardjára támaszkodva és szavaira végül válaszol a megmentőd is.
-Indulhatunk, Milady?
-Azonnal, csak elköszönök. Örültem, hogy találkoztunk... -megvárja, míg elmondod a nevedet a félbehagyott mondat közben- Mária vagyok, a teafű árus. Ő Márk a testőröm, vele indulunk tovább Nini-Wellbe, mert fel kell töltenem a készleteimet.



-Nem láttam még hasonlót sem mostanság. Megfordult itt elég fura szerzett, de amióta az egyik törzs nagyképű vezére megfenyegette a várost, félnek az utazók az ork fosztogatóktól. A falak bizonnyal állnák a rohamot, egy falu nem csinál nyarat, bármilyen meleg napunk is van. Ám a környéket még feldúlhatják.
Volt elég veszteségünk a közelmúltban. Inkább mindenki meghúzódik a biztosban.
* A kocsmáros szavai Flintnek arról árulkodik, hogy inkább retteg attól, hogy eddig jól menő üzletét be kell majd zárnia, mint hogy élete a város közepén álló nagy házban veszélyben lenne. Ám épp csak elkezdődő beszélgetéseteket Öszvér lovag számára is ismerős hangok zavarják meg messziről. A nap kihagyhatatlan imádkozására hiv a pap a templomban és érces éneke messzire száll.


Az ork oromról elmondott buzdító szavai most is lelkesíti az egyszerű fegyvereseket, ám Minden Orkok Ura haditanácsra hívja a törzsfőnököket nem sokkal Braslov előtt. Ideje átbeszélniük a taktikát.


-Tudjátok jól, hogy miért vagyunk itt. Akit pengéitek ölnek meg, azoknak a vére a ti dicsőségetek lesz. Amit ti fogtok meg elsőként, az a ti zsákmányotok. Aki rabszolgákat akar, annak bőven lesz alkalma.
Vitát ilyenekből nem akarok.
Ám múltkor jó volt a csel. Ám biztosan számítanak arra, hogy ugyan azt fogjuk megismételni. Ezért mást kell kieszelnünk. Néhány helyen frissen van megerősítve a palánk fal. Ha a sámánok vezetésével Dübörgéssel közeledünk, akkor könnyen leomolhat. Mi pedig beözönölhetünk utána a résen.
* Egy törzsfőnök mindenki más előtt feláll.
-A enyémeknek már két alkalommal nagy jutalmat jelentett, hogy a déli kapuhoz mentünk és a megrémült emberek kifutottak a karjainkba. Mi arról fogunk próbálkozni megint.
* A knuut bólintott és később Maruk is elmondta a magáét.
-Én nem taktikázok, egyszerűen csak lekaszabolom az ellenállókat, mint mindig. Egyedül ahhoz ragaszkodom, hogy a piactéren mi elkülönítsünk majd egy területet, ahol egyedül mi árulhatunk rabszolgákat. Nincs kedvem ahhoz, hogy megint váratlan időpontokban zaklassanak engem, hogy adjam el nekik a nőimet.
* Tech ebben sem látott kivetnivalót, még ha nem is sejtette, ki súgta a nagy darab orknak a fülébe ezt az ötletet. Pedig olyan valaki volt, akinek egy másik város képe lebegett a szemei előtt.


/Yubannak ebben a körbe nem adok feladatot, de akár ő is tevékenykedhet./

Amikor a knuut össze hívta a tanácsot a tervel kapcsolatban senkinek nem népe biztonsága, védelme, vagy becsülete számított hanem a féktelen kapzsiság. Ez az amikor baltám markolatán még jobban szorítok, s a vas érdes hangot hallat ahogy még jobban össze dörzsölődik a fémlapokkal megerősített bőrkesztyűmmel.
-Inkább arról osztanátok meg terveket még is hogy a kurva életbe akartok bejutni mint sem már egy győztes csata utáni osztozkodásról beszélgettek, ezzel a hozzá állással már most meg fordulhatunk vereségünket elismerve. Egyszerre mutattam rá a valóságra, s sértettem végig minden jelenlévőt a Knuutal együtt.-A dübörgés jó ötletnek hangzik, viszont több nagy darab szikla mellet elhaladtunk ide jövet s nincsenek is túl messze, tökéletes faltörő eszközök lennének belőlük, utána szabad utunk lenne a városba s az ellenállok száma is csökkenne így kevesebb lenne így könnyedén eljuthatunk a templomba hogy a vezetőiket elkapva kényszerítsük őket meg adásra. Vázoltam fel azt hogy miként is látom, lenne a leggyorsabb le tudni ezt az istenverte ügyet.
-Ezen terv alapján többet nyernénk ezen az egy csatán mint az előző kettőn együtt, bár ha földig akarjátok rombolni a porfészket legyen, nem nekem van itt szükségem a rabszolgákra. Majd végig néztem a törzsfőkön kik eddigre talán már a fejemet akarták ezüst tálcán, legyen próbálkozzanak csak, de ne várjanak túlzott sikert a borsónyi agyukkal.-Szóval akinek most van valami problémája jó tanácsomat fogadja meg és takarodjon vissza a törzse földjére addig amíg ezt saját lábán teszi meg. Bár indulataim elragadtak, s túl is léptem már rég törzsfőnöki posztom minden előjogát, tudtam jól hogy a jelen lévőknek ezt hallani kell más esetben a harmadik csata Braslovért csúfos vereségként is végződhetett volna, de meg látjuk mit is fog szülni a holnap, egy biztos harc nélkül nem adom fel.

Az előző ostrom nem történt meg Maruk hála a szellemeknek visszavonult és minket az emberek elengedtek, így hamar indulhattam tovább a seregekkel a következő célponthoz: Braslow
Bár nekem egy fikarcnyi érdekem nem volt a városban, mégis nem tudtam ellenállni a hívásnak és végre egy jó csatában vehetek részt.

A horda közepén haladtam a Vérpöröllyel a vállamon pár törzsömbéli társaságában és velük beszélgetve haladtunk előre. A horda hatalmas volt és nem láttam ekkora sereget régóta, ez azt jelentette, hogy a nevünk a történelembe lesz vésve.
Fellelkesülve hát társaimmal haladtunk és amikor kicsit nézelődtem pár alakot vettem észre a dombtetőn, nem tudtam kik azok és miért vannak ott, de akkor nem érdekelt.
Hamar elértük célunkat és vártunk, úgy hallottam a törzsfőnökök összegyűltek, izgatottam vártam, mikor indulhatunk végre a koponya zúzásra és gyilkolásra, úgy éreztem, most megnyugvást okozna a dolog....

Sylla Durkins

Egy kedves nőt találtam a szomszéd szobában és érdekelte hogy vagyok:
-Mostmár úgy érzem jól vagyok, bár nem egészen tudom mi történt... A nyugati városokba indultam, mégis most hol vagyok?
Majd amire nem számítottam, najó mélyen belül mégis, átvitt egy másik szobába ahol már vártak engem
-üdvözlöm! Sylla Durkins kapitány szolgálatára asszonyom! Köszönöm szépen a segítséget, lekötelezett vele!-majd egy apró mosolyt engedtem meg magamnak- Megengedne pár kérdést, ő itt mellettem már jópárat megválaszolt és közben eszembe jutott még.... szóval végülis mi volt a bajom? sajnos nem emlékszem sokra mi is történt velem....
Majd szépen meg is válaszolta nekem őket és utána egy galambot nyomott a kezembe és bár próbáltam meglepettségemet leplezni lehet, hogy észre vette rajtam meglepődöttségemet.
-köszönöm szépen! Azonnal a templomba sietek!
Majd egy páncélos jött be, na erre tényleg nem számítottam és ahogy hallottam indulni akartak:
-Nini Welbe? nem bánná ha magával tartanék? A nyugati partokhoz tartok és lehet hasznomat is venné, sőt én a tengeren sok tapasztalatot szereztem már kereskedésből, biztos vagyok benne, hogy jól kijönnénk, és tanácsokat is tudnánk egymásnak adni! Rendkívül megtisztelne vele!
Próbáltam magamat vele elvitetni és remélem rá is tudom beszélni, de zavarodott beszédem lehet nem imponál neki. Ha jobban belefolyna velem a beszélgetésbe érdekes dolgokat tudnék mondani, ami a kereskedő szívét meghatná az biztos. És ilyenkor döbbentem rá, kinek is kellene áldozatot bemutatni...
~Nem baj, nem lesz gond... csendben meghúzom magam és nem lesz gond, csak vigyen magával~gondoltam

Az Álmodó Hölgy csaposa sajnos nem sokat tud segíteni nekem, úgy néz ki, hogy csak arra tud koncentrálni, hogy panaszkodjon, mennyire nem megy az üzlet és, hogy felkopik az álla, ha ez így megy tovább. Mondjuk igaza volt, mert egyetlen vendéget sem láttam, így kevés esélye volt, hogy a lány, akinek a nyomában jártam itt lenne.
Nem lophattam itt a napot, mert a város nem volt biztonságos, így máris indultam volna a másik fogadóhoz, amikor a már ismerős imádság és ének hangjai megütötték a fülem.
Bár kételkedtem benne, hogy az új hit vallásának közepén találom meg a keresett személyt, de minden lehetőséget ki akartam használni, így tettem arra egy kitérőt.
Minden bizonnyal elég embert találok, ha mást nem ott, hogy kérdezősködjem.

/Harc a multikultiért/


Az ork táborban a többség egyre türelmetlenebbül várja a jelet, hogy elinduljanak véres túrájukra az emberek eme utolsó erőssége ellen. Mely erősnek koránt sem tűnt.



Eközben Mária cseppet sem gondolt téged hóbortosnak. Kedvesen mosolyodott el, elrejtve ezzel a szavakat, mellyel érzelmeit és gondolatait kifejezte volna. Testőre pedig átveszi tőled a kalitkát, hogy ti ketten kényelmesen sétálva előtte haladhassatok. Egy idő után rájöhetsz, hogy ezt miért tette. Ugyanis jó néhány borostás arcú férfi lakja a várost, akik hívő izgatottságukban nem egy fiatal, csinos lánynak rávágtak a fenekükre mellettük elhaladva. Ő viszont helyezkedésével védte eme inzultustól a tietekét.
-Semmi gond, természetesen örömmel látunk az úton.
* Többet nem mondott a jövőről, talán azért, mert nem jósnő.


Flint viszont meglepődhet egy pillanatra a templomba menet. Nem azon, hogy a hívők egész természetességgel veszik, hogy a nép segít "a mifajtánknak", hanem egy asszonyon, aki haját és vállát kendő takarta el, épp csak látni vélte az arcát. Egy másik, sokkal díszesebb ruhában, de ugyan úgy öltözködő társnője és egy lovag kinézetű harcos társaságában. Az egyikőjük -valószínűleg a sötétebb bőrű nő- ruhája jól ismerősen véres volt.
-Ezt vedd fel, drágám! -mondta Syllának vagy fél órával ezelőtt megmentője- Tudom, hogy ennél a vallásnál ez nem szokás, de én úgy tartom, egy hölgy nézzen ki hölgynek! A társaságomban kérlek viseld a kendőt, a hosszú köpenyt és a tőlem kapott szoknyát. Alatta hordhatod a mostaniakat, csak kölcsönbe adom.

Rexxan pedig nem aggodalmaskodik szavai következményein. Ám fajára nem is jellemző a nyárpolgári szóhasználat. Noha talán érdemesebb lenne néha nem úgy használnia ezeket, hogy érthető legyen ez párbajra való felszólításnak.


-Ha valakinek nem tetszik a beszélgetés, az elmehet. De elküldeni csak én küldhetek el bárkit. Itt én szarom a Passzát szelet, ha valaki ezt megkérdőjelezi, akkor emelje fel a fegyverét!
* Tech azonnal egyértelműsítette a helyzetet és a többi törzsfőnök még csak nem is látszott, hogy habozott volna, hogy osztozkodás és egy életre-halálra menő küzdelem közül melyiket választja. Nem léptek volna vissza, ha nekik címezte volna valaki eme szavakat, ám a Pokoljárónak kellett csak eldöntenie, hogy népe első számú vezetője akar-e lenni...

Ha erre kerül a sor, akkor Tech felkészül, hogy elugorjon egy támadás elől, ha hirtelen jön is.

Ám ha folytatják a tanácskozást az eredeti mederben, akkor egy bosszús törzsfőnök fog felszólalni.
-Azokat a köveket el is kell ide hozni. És megépíteni az ostromgépeket. Igen csak elhúzná az előkészületeket és persze a védőknek is adna időt.
Nem nagy művészet kivágni egy fát és legallyazva faltörőkosként egy tucat harcossal előrevitetni a kapuig. Ám kőhajítókat építeni jóval több fa és jóval több türelem.
* Ám nem csak ő morog az ötleted miatt, de mások pedig megfontolandónak tartják az ötletet.
Persze csak akkor, ha nem ugrottál Tech nyakának, hiszen ebben az esetben erre a részének a diskurzusnak már nem kerül sor.


Eközben Yuban és Gróm véletlenül egymás mellé áll a város vályoggal bevont cölöpfalának szemlélése közben. És valaki a barátjának a közelben a következőket mondja tőlük teljesen függetlenül.
-A nyugati oldalra állj majd, gyere a jobb szárnyra! Onnan könnyebb lesz bejutni, bízz bennem!
* Azok, akik a déli oldalon Nini-Well irányában akarják elvágni a menekülők útját nincsenek itt, miközben törzsfőnöküket épp az imént szólta le valaki a tanácskozáson, ők már javában megindultak jól bevált titkos helyeiket elfoglalni. Észrevétlenül hagyták el a sereget még a megállás előtt.

Sylla Durkins

Örültem neki és legszivesebben tomboltam volna amiatt, hogy vele mehetek. Természetesen nem felejtette el, hogy a templomba menjünk és bár nem voltam jártas ebben a fura vallásban, tanácsit követve megtettem amit kell. A galamb feláldozásának nem sok értelme van ugyanakkor, de nem haboztam a helyi közösség szokásait felölteni, azért, hogy biztonságban lehessek.
A gyönyörű galambot egyszerűen feláldoztam és a két kísérőm mosolyogva nézte a jelenetet, és bár rutinos voltam hasonlóakban aza fránya vér mégis hagyott egy szép átlós csíkot az én jó kis ruhámon.
Mária felé fordultam aki egy új ruhát adott nekem kölcsönbe:
-Köszönöm, szépen és egyet értek veled, bár az én régi köreimben sajnos nem engedhettem meg magamnak. Most hogy itt vagyok és ilyen a ruhám, úgy érzem vennem kéne másikat magamnak, te rutinos vagy tudnál nekem javasolni egyet?
Hamár Mária ilyen ruhába akar öltöztetni, akkor belemegyek a játékba, és úgy gondoltam, jobb ha a vallásnak is utána nézek majd valahogy, útközben erre is rákérdezek, de persze frappánsan teszem mindezt:
-Amikor felkeltem nem láttam az ágyamnál a Szent könyvemet, nem tudod hova lehetett? Elég sok olvasni valóm volt még belőle és nagyon sajnálnám ha végleg elveszett volna....
Bár tény ami tény ez füllentés volt, de komolyan látszott az arcomon, hogy kell nekem aza könyv, végtére is a tudnom kell milyen ez a vallás....

Meg rázom a fejem ahogyan Techre nézek. Nem vagyok olyan ostoba hogy alá becsüljem őt. Kiváló stratéga s ezt bizonyította már többször is, jó harcos s így is járok el ellene. Hagyom hogy elugorjon első csapásnak álcázott kézlendítésem elől, s így kerülve helyzeti főlénybe  lendítem meg baltámat abba az irányba ahova Tech érkezik, remélve hogy annak éle telibe trafálja s a földre is löki őt. Nem habozok továbbra sem, amilyen gyorsan csak tudok a földön fekvő Techre nehezedem hogy karom minden erejével verjek torkára remélve hogy elég erős ütést mérek ahhoz hogy legalább néhány másodpercre elakadjon lélegzete.
Ha viszont meg próbál feltápászkodni egy erősebb rúgással küldöm őt vissza a földre remélhetőleg ezúttal arccal a földnek, ekkor ugyan úgy meg próbálok rá nehezedni s elszorítani torkát mind addig míg biztos nem vagyok abban hogy elég erőt fejtettem ki ahhoz hogy elroppantsam a nyakát.
Viszont ha sikeresen feláll a hatalmas ork akkor sem állok le a rohammal viszont ekkor vállammal neki rontva próbálom őt vissza lökni a földre hogy úgy kerüljek előnybe s ekkor már egyik szemét próbálom célba venni kezemmel hogy meg vakítsam őt.
Nem igazán akarom életét venni de tudom hogy Tech nem fogja feladni avagy belátni hogy ez lenne a legjobb meg oldás mind kettőnk számára így nem is pocsékolok szavakat felé.
Lássuk mi történik, őszintén meg vallva nem akarok több időt tölteni ezzel a felesleges farok méregetéssel, de legyen ahogy Tech kívánja soha nem hátráltam meg s nem is fogok, vagy ellene vagy máskor más ellen, de csatában hullok el.

Bár a város közel sem olyan népes, mint ahonnan érkeztem, sőt, még sok helyen látszanak a harc, a fosztogatás, a gyújtogatás nyomai, meglepő módon sokan tartanak a templom felé és az előtte való téren alkalmam van a kérdezősködésre is.
Amíg úgy teszek, mintha teljesen egyetértenék a hitükkel, addig mindenki nagyon készséges és ezt ki is használom. Hamarosan, nem feltűnően, de egyértelműen elhatárolódik egy kis csapat, akik felkeltik az érdeklődésemet.
Természetesen nem tudhatom, hogy vannak-e a lánynak a városban barátai, segítői, ezért nem zárhatom ki, hogy nem fogom egyedül találni.
A díszes ruhájú nőn és az őt kísérő lovagon csak végigsiklik a tekintetem, de a köpenyes alak……..nem kerüli el a figyelmem az itt-ott kivillanó véres ruha, még ha láthatóan gondot fordítottak a takarására.
~ Vajon ő lenne az? Nagy szerencse lenne, ha ilyen gyorsan megtalálnám. Követem egy darabig őket, aztán meglátjuk. ~ határozom el magam.



A falak előtt állva veszem szemügyre, hogy mivel fogunk megküzdeni. Nem érzem úgy, hogy leküzdhetetlen lenne a fából eszkábált fal, még ha meg is nehezíti a bejutást. De bízom Tech knuutban és félelem nélkül, inkább izgatottan várom a harc kezdetét.
A fülem persze megütik a mellettünk készülődök szavai, de amíg Hawrok nem ad parancsot, hová és merre menjek, addig én nem megyek sehová.
- Mindig az ilyen maguk feje után menő bajkeverőkkel van a baj. – morgom oda a mellettem lévő tekintélyes méretű társamnak.
Ezzel egyrészt utalok a beszélgetőkre, na meg a vezetők felől hallatszódó hangos szóváltásra, ami azt mutatja, hogy nem megy minden nagy egyetértésben.

Észrevettem a mellettem lévő ork társamat aki valamiért elégedetlenkedik....
Belenézek a szemébe és bár az értelem szikrái lesnek vissza, kissé habozok megszólítani:
-Miről beszélsz társam?-állok fel az eddigi helyemről, kezemben a mindig nagy Vérpöröly, törzsbéli társaim is rögtön felfigyelnek az alakra, és azon kezdünk vitázni honnan jöhetett, én zárom le röviden:
-Hova valósi vagy és mi a neved? Én Grom Vérpöröly vagyok a nyugati síkságokról.

Végig mértem az orkon mégegyszer és utaló jeleket kerestem mivoltára, hogy harcos vagy más a foglalkozása.

/Harc a multikultiért/


Sylla az új útitársaival indulás előtt elmennek egy szabó boltjába, ahol a fogasokra a legkülönfélébb ruhák vannak felakasztva. Vannak egyszerű, olcsó darabok is, melyekből sokat értékesít, de akinél több pénz van, azok elegánsabb darabokat is vásárolhatnak.
Ekkor döbben rá, hogy nincs nála semmi pénz. Az elfektől indulva még volt valamennyije, ám az erszénynek hűlt helye. Pedig biztosan lenne olyan öltözék, ami megtetszett neki. Valaki pedig észrevétlenül árnyékként követi. Egyre több alkalma nyílik megnézni a boltban. (Az utcán mögötte ment, így erre nem nyílt mód.)
Gróm és Yuban törzsei egymás mellett állnak az első sorokban. Bár tímárunk alaposan kilóg az övéi közül, hiszen még nem volt elég ideje új, kiváló felszerelést vennie a falu közös jövedelméből. És munkájára sem volt annyi megrendelés. (Noha egy törpe tárgy elkészítése nem is órákban mérendő, ezért utána is türelmesnek kellene lennie. Ám reményeim szerint nem éri meg a csata végét.)
Ám örvendetes módon beszélgetésbe kezdenek és talán kooperálni is tudnak a harcban.

Eközben a törzsfőnökök megbeszélésén nem mennek jól a dolgok. Egyik falu vezetője elégedetlen a tervvel és sajátja érvényesítésére izmos érveket hoz fel az ész helyett. A knuut azonban résen van, jól tudja azt, hogy nem kell küzdőteret kijelölni mindig vagy felkészülni a harcra. Főleg a viták hevében gyakran egyszerűen csak egymásnak ugranak címvédő és kihívó akár a falvakban is. Ezért már kész van, mit fog csinálni.
Rexxan támadása elől hátra ugrik, és közben az Amerithtől kapott három méteres íjat lekapja a hátáról és egy nyílvesszőt ereszt meg ellenfele hasa felé közelről. Ha talál, akkor a nagy erő hatására széttörik a fa, ám a túloldalon az acél fej némi zsiger darabkával átjut és Marukot arcon találja. Idegesen pislant egyet a yrchi, még nem fogta fel egészen, hogy a lendület már elveszett és nem sebezte meg komolyabban.
Közvetlen közelről lőtt Tech, és nem lehetünk biztosak, hogy talált-e, ám most fegyvertelenül kell közelharcba küzdenie. Vagy Rexxan taktikája érvényesül és sikerül földre lökni, ha ez történik, akkor nehezebb helyzetből folytatják a harcot, vagy a húrt elengedő bal kezével sikerül időben orrba vágnia a másikat és hősünk ebben az esetben hátratántorodva pár lépést végül elesik.


/Kockadobás: Tízes
1-6-ig -Tech talál a különleges íjjal.
7-10-ig -Sikertelen.

Hatos
1-3-ig -Tech sikeresen visszaverte a rohamot.
4-6-ig -Nem sikerült.
/

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

#1 'Tízes' : 5

--------------------------------

#2 'Hatos' : 3