/Harc a multikultiért/


Az orkok jól állnak, ám először menekülő hőseinket tekintjük át gyorsan. Hiszen egy baltás közeledik a messziről érkezett tengerész nő felé és nála sokkal gyorsabban egy nyílvessző. Sok mindenen múlik, hogy el tudja-e kerülni mind a kettőt, de a Mesélő jóindulatán a legkevésbé sem. Ám még nem lélegezhetünk fel az érte való aggódásban.
Flint sokkal több eséllyel rendelkezik a túlélésre, mert meglepő szavai után, amit csak megzavarásnak szánt, egy kard nyúl ki a bokorban fennakadt teste, egészen pontosan a nyaka felé. És az izmos ork megszólal:
-Rendben! Gyere velem!
* Ez után dönthet úgy, hogy rabként vele tart és nem kísérli meg a dobást. Ám ha mégis úgy döntene, akkor 3-6-ig az esélye a másik sikeres megölése. Csupán az 1-es és a 2-es eredmény jelentené, hogy a vas penge előre lendül és átdöfi a mellkasát. (Ha igy döntesz, neked kell dobnod.)
Eközben a lovag igen jól áll a saját csatabárdos ellenfelével.

Eközben a templom körül egyre hatalmasabb mészárlássá válik a védők utolsó csoportjának elkeseredett próbálkozása. Yuban és Rex együtt csatlakozik most a csapathoz, akiktől egy pillanatra elszakadtak, de átverték magukat a tömegen. És jelenleg Rex első emberei már a bejáratnál állnak és befelé néznek.
Ha valaki odaér hozzájuk, akkor egy fiatal, tizennyolc év körüli, fekete hajú nőt látnak az oltáron, szívében egy késsel. Az áldozati eszköz markolata végén egy szemet formáló gömb van. Ám néhányan már tovább indultak a két törzs harcosai közül a város kapuja felé. Egy törzsfőnök is velük tart, méghozzá az élen.

Eközben Grómra két ember ugrik ki, egyik jobbról, a másik balról indít meg a bordái felé egy-egy vágást. És ezt megelőzi három másodperccel korábban egy feje felé száguldó üveg. Két közelharci támadója a barikád tetejére felpattanva teszik a mozdulatukat, ám a többiek szemén is az látszik, hogy egykönnyen nem fogják adni védelmüket.



/Kockadobás: Hatos
1 és 2 -Sylla közepes súlyosságú sebet kap.
3-6-ig -A kalóznő sértetlen marad, akár végezni is tud ellenfelével.

Tízes
1 és 2 -Syllát próbálja lelőni az íjász.
3-5-ig -Flint felé repül egy nyílvessző.
6 és 7 -A lovag páncélján próbál az orvlövész rést találni.
8-10-ig -Máriát találja el és földre esik sebesülten, az oldalát fogva./

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

#1 'Hatos' : 5

--------------------------------

#2 'Tízes' : 6

A bokor miatt nem látom jól, hogy a többiekkel mi van, ám mivel heves mozgást hallok, úgy vélem még állják a sarat, de vajon meddig?
Mindent egybe véve: Ott állok vagyis fekszem egy egészséges, dagadó izmú, nálam legalább kétszer nagyobb és kardot a torkomnak szegező ork előtt, a három segítőm közül ki tudja, lehet már mindjárt mindegyik halott, de ha nem, akkor is hamarosan a nyakunkon lesznek további agyarasok, hisz tele van velük a környék.
és akkor ott van a markomban szorongatott vékonyka kis tőr, amit ezzel szembe állíthatok.
Tényleg 2/3-ad lenne az esély? Valahogy nem érzem túl rózsásnak a helyzetem.
- Ez nehezen fog menni, mert mint látod, a lábam nem az igazi.
Minden esetre úgy teszek, mint aki tényleg feladta és igazán próbálkozik.



Hirtelen elfogynak mellőlünk az ellenfelek és ott állt előttünk a templom bejárata, ahol bajtársaim már akadálytalanul jutnak be. Most, hogy már a mágus halott volt, az ellenállás is összeroppant, a legtöbb katona halott volt, mások meg elmenekültek.
A velem harcoló orknak biccentve gyorsan beléptem az épületbe, hogy megnézzem mit védtek olyan nagyon, de csak egy halott embernőt találok ott egy nagy kövön kiterítve, láthatóan feláldozták.
- Ocsmány egy szokásaik vannak. – köpök a földre. – És még minket tartanak barbárnak.
Azonban a tőr tetszik, így igyekszem kihúzni és magamévá tenni.
A legtöbb társam már amúgy is megy, hogy bőségesebb zsákmány után nézzen.

Sylla Durkins

Hamar tudnak az orkok az embereken felül kerekedni és éreztem nem állunk jól, de viszont tudtam azt is, hogy mi a kicsi termetünket tudjuk kihasználni a nagy otromba bűzlő dögök ellen, és nem is haboztam ezt kihasználni.

Amikor a hatalmas baltás gyilkos felém jött először megijedtem, de rájöttem nem vagyok én ilyedős nő és gyorsan reagáltam rá, amikor ő rohant felém, én egyszerűen előre bukfenceztem és hím ork létén "sajnos a pengém" az érzékeny részét kettéshasítva érkeztem a lábai után, majd kezeimmel fellökve magamat a háta mögül az egyetlen gyenge pontot vágtam el amit tudtam.... a torkát, és ő hörgés közepette dőlt el, majd amikor ő előre felé dőlt el, én gyorsan a következő célpontomat szemeltem ki, így gyorsan az íjász távolsági lövéseinek elhárítására törekedtem, nagy lendülettel rohamoztam meg a tagot, persze kiszámíthatatlan oldalra cikázás közepette, és igyekeztem saját magát felhasználni a többiek és maga ellen. Ezt úgy terveztem, hogy a gyors ide oda mozgásom a társaival egy vonalba essen, és ráadásnak, még arra is igyekeztem figyelni, hogy én se sérüljek meg és amikor odaértem egy gyors mozgással próbáltam hirtelen megfordítani, így Mária hátulról tud majd lesújtani rá.

Apró emberkék.... szánalmas kis próbálkozásuk nem ér semmit, és én ezt tudtam...
Amikor a két tag és az üveg felém indul én hátralépek, nehogy elkapjanak és akét féleszűt egy egyszerű csapással nyomorítom a padlóhoz a túlvilágra küldve őket, ezután a vér látványától felnevettem, mély gonosz nevetésem, nem csak engem, de társaimat is feltüzelte, így megújult erővel folytattuk rohamot.

Végre valahára beléphetünk a templomban s amit ott találtunk undorítóvolt.
-Nem, ezek szörnyetegek alig lehetett a lány tizennyolc éves.
Közöltem félhangosan gondolataimat miközben már azon járt az agyam milyen vallás is lehet ez ha egy gyermeket képesek feláldozni.
-Keresetek nekem egy túlélőt aki tud is valamit erről a kibaszott vallásról, valami itt kurvára bűzlik és tudni akarom hogy mégis mi a fasz.
Közöltem a törzsem tagjaival elvárásomat, a fosztogatást másokra hagyjuk, én magam miután az ismeretlen ork magáévá tette a tőrt meg fogom a leány maradványait majd a templomból kilépve keresek neki egy békés nyughelyet ahol végső nyugalomra helyezhetem. Ha bárki meg állítana út közben.
-Ennyi jár neki, kétlem hogy önszántából hagyta volna hogy ezt tegyék.
Majd miután ezzel végeztem indulok meg törzsem tagjaiért, lassan ideje lesz elhagyni ezt a szarfészket.

/Harc a multikultiért/


Sylla a támadója megölése után a lövésszel kezd el foglalkozni. Véres karddal közeledik, ám mivel annak fegyvere igen veszélyes, oldalazva lépked, nem rohan fejjel előre a falnak.
Eközben Flint jobbnak látja megadni magát. A zsoldos páncélján ezzel egy időben nagy csattanással keres a nyílvessző új irányt, amint eléri azt. Fél másodperccel előtte végzett a saját csatabárdos támadójával és a medvecsapdában megsérült fiatal kölyöknek akar segíteni.
-Ne közelítsetek! Egy rossz mozdulat és megölöm.
* Az acél penge Bivaly küldöttének torkához simult, miközben hátra csavarta a kezeit. Mária is őket nézte, hogy alkalmat találjon, amikor valami váratlannal megmentheti. Majd hirtelen teljesen más felé terelődött a gondolata.
-Gyere! Menjünk, mielőtt ide érnek a többiek!
* Ő hátra fordulva a válla felett még látta, ahogy az íjász fut frissen felvett szolgálója elől, de közben csak azt várta, hogy felhagyjon az üldözéssel és lövést ereszthessen a hátába. Régebbi testőrével együtt remélték, hogy megfogyatkozva, de ők ketten talán kijutnak innen.
Flintet lenyomják a földre durván és kezét hátrakötözte a kardos agyaras, majd a lábait felhúzva hozzá a bőrszíjjal.

Eközben a Nini-Well felé vezető kapu újra kinyílt. Ezúttal az egyre fogyatkozó védők kedvéért, akik a biztos vereség elkerülését megelőzendő megpróbáltak kitörni. Ám igen jól szervezett csapatokkal találták magukat szembe. A menekülő nőkben véghezvitt mészárlásuk és gazdag zsákmányuk nem csillapította vérszomjukat. Persze ez azt is jelenti, hogy hőseink sejtése ellenére csak elszórtan vannak már menekülőket üldöző kisebb csapataik az erdőben. Senki sem tudhatta, de ha most indulnának tovább a bokrok rejtekhelyeiből, akár az is előfordulhatna, hogy nem is találkoznak ellenséggel, miközben a sérült társukat kiszabadítják és elkísérik.

De vannak, akik még kitartanak.
A hotelben a pillanatnyi megállásával elkerülte Gróm a felé dobott üveget és a barikád tetejére felpattantak is az egyensúlyukat keresték, mikor egyetlen ütéssel kisöpörte a talajt a lábuk alól. Eddigre már megérkeztek a bárpulthoz társai és nem volt kedvük az ottaniaknak továbbra is a lépcsőt támadókat dobálni, inkább foglalkoztak a saját bajukkal.
Új lendületet véve az emelet ostroma hamar felülkerekedtek rajtuk és az utolsó három védő beszalad a legközelebbi ajtón, hogy elkerüljék a teljes megsemmisülést. Ketten a jobboldali szobába, egy pedig a baloldaliba. De sorakoznak ezeken túl a folyosón sorban a bejáratok. Választhatsz mind a húsz közül. A végén pedig a létra, mely a tetőre vezet.
Eddigre a pultnál lévőket is lecsapdosták és az ottaniak épp az italkészletet zsákmányolják.

Yuban eltette az áldozó tőrt és törzse után eredt. Miközben Rex a fiatal leány testét temette el. A környék a fosztogató hordától visszhangos, övéinek nem került sokba keríteni egy pucér, helybéli nőt, aki elmeséli a történetet.
-Amikor hallottuk, hogy közeledik a csapatuk, a pap egyre inkább a személyes áldozatvállalásról kezdett el prédikálni a napi istentiszteleteken. Először csak arról, hogy milyen fontos mindig részt vennünk rajta, mert a távol maradók meg nem bocsátott bűnei miatt az egész közösséget sújtja egy vereség. Majd pár nappal később arra is kitért, hogy milyen fontos nem csak a bűnünk áldozattal való jóvátétele, de hogy az milyen. Hogy mely bűnökért elég csak pár gabonaszemet az oltáron elégetni és melyekért kell már érző állatokat feláldozni. Pár napja arról is beszélt, hogy a kéjnők mennyire ellenszenvesek Ahmest szemében, akikkel teli van a város. És az ő bűneiért valakinek magára kell vállalnia az áldozatot. Emília épp nem volt beszélő viszonyban az apjával -folytatta könnyes szemmel-, mert egy latabár fickó vele hált. A térítő meggyőzte őt arról, hogy ajánlja rossz leányát élő áldozatként az istenünknek.
Én próbáltam meggyőzni a férjemet, de kiabált velem és megütött. Szegény kicsikém egész végig kiabált, amíg felrakták az oltárra.
* Záporoztak a könnyei, miközben melleit igyekezett eltakarni kezeivel.


/Yubannak ebbe a körbe nem írok különösebbet, mert Viri nem fog tudni ma írni./

Mély levegőt veszek ahogy a nőre nézek mondandója után.
-Agyatok neki valami rongyot amibe bele burkolózhat, s addig is merre találnám a férjedet, elbeszélnék vele.
Néztem az asszonyra olyan szemekkel amiből egyértelmű lehetett hogy a beszélgetés öklökkel történik majd, s hogy a férje talán és csak is nyomorékon élné túl a dolgot. Majd amikor egyik harcos meg hozza a kért rongyot.
-Te pedig velünk jössz, jobb lesz így hidd el. Néztem újra a már rongyokba burkolt asszonyra, majd Tech-et kezdtem el keresni szemmel, talán csak a saját aggodalmam de ezt a vallást gyökerestül ki kell irtanunk amilyen gyorsan csak lehet.

Az ostoba emberek megint megpróbáltak ellenállni, de természetesen nem sikerült nekik, gyors és erős harcosainkkal hamar legyűrtük a bárpultot majd a szemtelen feljárót védők jöttek...

Mintha harckocsik dübörögtek volna felfelé, úgy söpörtük el a pondrókat, majd a pár menekülő két felé indult, én azok után mentem akik ketten voltak és őket próbáltam széttépni, vagy inkább préselni az egyetlen használható kezemmel.....

/Harc a multikultiért/


Rex odakísérte a nőt egy három darabba vágott férfi holttestéhez.
-Engem próbált védeni, mikor...
* Hirtelen foglya elhallgatott, hiszen nehéz lett volna elmondani egy ork törzsfőnöknek, hogy saját fajtársai ellen védekezett a férje, aki a lányukat feláldozta a templomban csata előtt. Talán többet nem is kell beszélniük. Az asszony nem ellenkezik új sorsa ellen. Hősünk pedig megindult a knuutot megkeresni.

Aközben Gróm még mindig tettre kész és pörölyével pozdorjává töri még fél kézzel is az ajtót. Nem kemény fából készült és nem is volt olyan vastag, mint egy bejárati, aminek rablók ellen kell védenie. Inkább csak besurranó tolvajok ellen tervezték.
Odabent hamar végez a két emberrel, noha a épp keze csuklóján az egyik megsebzi őt. Ám ekkor valamiért azt hallucinálja, hogy hallja egy ott nem lévő légzését, ahogy nehezen kapja a levegőt. Ahogy elkezd figyelni jobban, az ágy alól jön a tévelygése, ahová ha benézne, akkor még látomása is lenne egy barna, göndör, hátközepéig érő hajú lányról. De mivel az előbb megölt a szobában mindenkit, ezt csak sebtől fáradt agya játssza szemei előtt. Vagyis játszaná, ha nem kapna időben eszéhez...




-Nem mehetünk mind haza. A múltkor is kézműveseket öldöstek az emberek, mert hátrahagytuk őket. Legalább...
* Ekkor veszi észre Tech a felé közeledő másik törzsfőnököt. És ha elmondja neki, amit tervezet, miközben az előző törzsfőnök, akivel beszélt, végighallgatja, gondterhelt ráncok gyülekeznek a homlokán.
-Legfeljebb húszezer harcos mehet Észak-Bivalyhoz, hogy rendet tegyen. Ez még így is rengeteg fegyver, de sokan haza akarnak indulni a győzelem után. És hagynom kell itt is elég védelmet.
Nem akarok a múltkori hibába esni.

Sylla Durkins

Hamar az íjász mellé értem és a támogató tüzre is várva támadtam meg, a jobb karja felé rohanva azt megvágom, így nem tud majd lövöldözni ész nélkül.....
Amikor a vágásom beütött és elvágtam a kezét a háta mögé bukfenceztem és Máriát kerestem aki lövésével simán leterítette volna most az orkot. A másik ordítása nem érdekelt nagyon, és az előttem álló íjászra kezdtem koncentrálni, nem tudva hogy a "főnököm" lőni foge a kiváló alkalmat kihasználva....

~Ha van Isten, segíts ezt túlélni, bármi és bárki is legyél, esküszöm meghálálom!~mondtam halkan magam elé, amíg a hatalmas ork csípőcsontja felé szúrtam egyik míg a másik pengémmel a  térde hajlatát támadtam.

Szóval itt hagytak... remek...... tényleg egy csoda kell nekem.....

Óvatlan vagyok néha amikor a belső szenvedélyemnek adok utat és majdhogynem ész nélkül támadom a kiszemelt célpontot. Ennek az oka lehet, hogy egy tőr került a még jó kezembe, ami ezután elég csúnyán vérzett. Vagy nem is csak azthiszem a válltörésem... Vagy talán valami felsőbbrendű szellem volt az... Nem tudom a lényeg, hogy amikor a társaim kimentek én egy pillanatra bent maradtam és egy hangot kezdtem hallani az ágy felől. Hívott magához... Mint molylepke a fényre úgy indultam meg felé, és éreztem van valami az ágy alatt, így mellé álltam és benéztem alá, nem tudva mi is az vagy mit akar tőlem....
Benézve az ágy alá egy lány volt ott, de nem tudtam mit kell vele tennem, így csak bámultam rá mosolyogva... már amennyire ez egy magamfajta jóképű orktól kitelik

Az ork nem sokat cicózott, úgy rántott fel a földről, mint egy darab rongyot és fájdalmasan hátracsavarva a kezem tolt maga előtt. Csak egy lábon ugrálni voltam képes, mert a csapdába esett lábamra nem tudtam ránehezedni, így is levert a víz mire megtettünk pár métert.
Láttam hogy Sylla beljebb a fák között még küzd, aztán a páncélos lovag fordult felém véres karddal, akiről ebben a pillanatban pattant le egy nyíl.
Még igazán felfogni sem sikerült a szemem előtt zajló eseményeket, mikor a mögöttem lépkedő agyaras kardjának éle a torkomhoz lendült és igen csak pipiskednem kellett, hogy ne vegye a véremet.
Nem gondoltam volna, hogy a nőt védelmező lovagot nagyon érdekelné egy magam fajta idegen, akit talán tíz perce ha ismert, így nem tudhattam a következő percben nem leszek halott-e.
Azonban a páncélos nem ellenkezik, amikor a nő azt javasolja tűnjenek el és engem, na meg a segítőkész lányt, akit nekem kellett volna elkapni, simán ork kézen hagyva.
Az engem foglyul ejtő orkot ez már nem érdekli láthatóan, nagyot lök rajtam és mivel alig állok a lábamon azonnal hasra esem. Durva kezek rántják hátra a kezem, amire béklyó kerül aztán ehhez húzzák a lábam, hogy gúzsba kössenek. Hangosan felordítok a lábamba hatoló kínra.
- A jó anyádat, te rohadt, érzéketlen dög!

/Harc a multikultiért/


Grómmal ezúttal nem sok minden történt. Két véres holttesttel a háta mögött és két sebbel a két karján -egyiket bajtársától kapta, másikat itt a szobában- vicsorog egy képzeletbeli leányra az ágy alatt. Az pedig csak idegesen nyöszörög. Fekete ruha van rajta, szoknyája vége nem látszik mögötte ebből a szögből, csak annyi, hogy a felhúzott bal térdét még biztosan takarja. Szintén ugyan olyan színű felsője a vállait szabadon hagyja. Az eredetileg szép ívű arca eltorzult a félelemtől.

Eközben a kereskedőasszony talán megmentette Flint életét, mikor elsietett a lovaggal a helyszínről. De lehet a Halál karmaiban hagyta két hősünket a megmaradt agyarasokkal. Sylla pedig eközben ártalmatlanította az íjászt, aki először a kezén szerzett súlyos sebet, mire övéből egy tőrt rántott elő bal kézzel. Ám a földre rogyott hirtelen a két lábát ért vágástól.
A bokrok már eltakarták a menekülő lövész és az ő harcát, választhat mitévő lesz ezek után. Egyelőre az északi titkos társaság lovagja lekötelezett lett. Az agyaras fölötte pedig körbenéz az elhagyott csatateren, ahol már csak két halott társa van és Máriáék elvezető nyomai. No meg persze a kalóznőé, de azzal egyelőre nem nagyon foglalkozik. Igaz nem nagyon akar a kalmárasszony után se menni egyelőre.

Nem tudtam mire vélni ezt az egészet ezért kihúztam a fekete ruhás lányt az ágy alól... vagyis próbáltam, mert nem tudom mi is lehet az.....

Egyedül maradtam a szobában, vagyis nem tudom, ami az ágy alatt van az lehet, hogy tényleg egy emberke lenne, ezért is nyúlok be érte, hogy megtudome fogni vagy csak képzelődöm a sok fájdalomtól.....

Sylla Durkins

Hamar leterítem a nálamnál nagyobb orkot szerencsére, kihasználva fizikai és testi adottságaim, és ahogy a hatalmas mamlasz letérdel a vágástól, én nem habozok a pengémmel kivégezni őt.
A hatalmas és félelmetes ork, aki meg akart ölni most nem több egy nagy véres hullánál....

Igazán kiábrándító érzés, hogy újdonsült társaim elárultak és itt hagytak meghalni, de egyben tudtam, hogy nem ússzák meg ilyen könnyen.....

Hamar arrébb mentem és amennyire lehetett elkerültem mindenkit, vagy épp egy bokor tövébe kuporodva vártam ki a szabad utat, el kell tűnnöm ebből a városból is.....

Amikor egy szabad órám lett és úgy éreztem, hogy már biztonságos, szemeimmel a kék égre néztem, ami a tengerre emlékeztetett....
~Köszönöm, bárki is segített nekem, csak mond el mit szánsz nekem feladatul~
Nem voltam hívő ember ezelőtt. De tudtam, hogy innen és Észak-Bivalyból sem juthattam volna ki, ha nincsen valamilyen felsőbb erő.... És nem tudom mit vártam tőle hogyan mondja el a dolgomat, de amíg nem hagytam el Braslovot és az orkok hordáit addig nem nyugodhattam le, ez biztos.

/Harc a multikultiért/


Gróm azt is igen valóságosnak képzeli el, hogy a lányt megfogja. Ám minden várakozása ellenére nem jön ki az ágy alól. Hangos sikítás, majd egy társa hangos felrötyenését képzeli mintegy válaszul e hangra. Amik valószínűleg teljesen beleillenek a világról kialakított képébe. Ám az egyáltalán nem, hogy a keze megakadjon és a zsákmánya gyors kihúzása helyett az egész ágy mozduljon meg.
Vagyis egy pszichiáter -amihez hasonló agykurkásszal sem találkozott életében- valószínűleg azt mondaná inkább, hogy tökéletesen épelméjű. Csak a csaj olyan erővel kapaszkodott lábát is beleakasztva a bútorba, hogy az vele együtt mozdult.
Némi erőlködés még szükséges, ha ki akarja halászni őt onnan, de az erejét ismerve ez perceken belül sikerülni fog, ha kitart.

Sylla pedig ijedten hallja meg az újabb méretes lépteket. Könnyedén ki tudta kerülni, ám ezzel a földön megkötözött Flintet is. És hamarosan pénz nélkül, de élve jutott el egy emberi településig. De ez még több napi bolyongás után van...
És az már egy másik mese.

Techre nézek komoly fejjel ahogy meg hallom terveit.
-Szóval gyökerestül ki írtjuk ezt a rohadt vallást? Tettem fel a nyílt kérdés Tech számára. A csata előtt már egymásnak estünk, akkor népünk szükséglete miatt felhagytam a küzdelemmel de ha most is erre kerül sor akkor már nehezebb dolga lesz. Eközben félig egyik törzstagomhoz fordulok.
-Szedjétek össze ami minket illet, a kibaszott templomot pedig égessétek porig, minden általunk elfogott rohadt hívővel együtt aki nem tagadja meg ezt a "Ahmest"...
Adtam ki a parancsot, s ha végeztem Techel magam rugdalok be néhány rohadt hívőt. Népirtás ork módra.

A fenébe is már! Gyere ki onnan te kis!-gondolom és erősen ráncigálni kezdem.... egy idő után elgurul a gyógyszerem és az ágyat borítom fel, akár ki is van alatta így már kiszedhetem...

Ragadom meg óvatosan és felemelem leporolom //feltéve hogy valódi xD //
-Mi a neved? Ki vagy te? -szegeztem neki a kérdést, próbáltam nem ráijeszteni úgy általában készségesebbek az emberek... így az ágyat visszatettem az oldalára ültettem. Jómagam pedig egy apró székre ültem.... nevetségesen festhettem, mert a szék fele akkora volt mint ami nekem kellett volna...
-Az én nevem Grom...-mondtam neki, kicsit hátha bízik bennem...

/Harc a multikultiért/





Tech fejében már megformálódott a terv a csata sikereit látva a harc hevében. Tudta jól, hogy lesznek olyanok, akik baljós előjelet látnak majd az újabb ostromban. Már ebben a fényes sikerben sem feltétlen reménykedtek. Ám eszükbe fog jutni a tavalyi vállalkozás, amikor ugyan ennek a városnak a kifosztása után jött a balszerencse egy egész sorozata.
És persze valóban megismétlődne a város elvesztése, ha nem tanulna a hibájából. Akkor azt hitte az emberek belátják vereségüket, amikor Astelath vérző vállal nyargalt el lován a csatamezőről. És emberei is hamarosan követték. Természetesen azok, akik késlekedésük okán nem váltak a horda áldozatává.
Még mindig nem világos számára, hogy vajon nem a királya utasította-e a szektát, hogy végvári katonáival foglalják vissza Braslovot, miközben ő nehéz tárgyaláson volt vele. Valahol nem is igazán érdekelte. Az emberek logikus lépése volt kihasználni a harcosok eljövetelét. Még ha a népe szemében alávalóság is volt egy nyílt küzdelem után és diplomáciai tárgyalások közben hátba támadni.
Rexxant nem tekinti újabb kihívásnak, hiszen aligha kockáztatna meg valaki két bukott párbajt ugyan azon a napon. Ma kiderült, hogy ork hősünknek még egy kis felkészülés kell mindenképpen a vezetés átvételéhez. Ám nem hátrálna meg.
Viszont a terv szerint közel húszezer vállalkozó szellemű agyaras biztos jelentkezne, hogy tovább menjenek és együtt harcoljanak az erdei elf királlyal. És őket ismerve nincs annyi gyakorlatuk a fosztogatásban, az oughwariakra egy újabb kifosztható, gazdag város vár siker esetén.
-Bárkit megölhetünk majd Bivalyban, akit csak kedvünk szottyan. -bólintott a knuut- Már tárgyaltam róla az emberekkel és száműzötteknek tekintik őket. Vagyis a mi szemszögünkből szabad prédák.

A győzelem ellenére is vannak elég sokan, akik nem tagadják meg istenüket. Még ha nem is harcoltak utolsó vérükig, a legkevésbé sem akarnak felhagyni Ahmest követésével. Mások viszont megtagadják. Rengeteg a hulla már eddig is, ám Rex elkezdi berugdosni az égő templomuk kapuján a sorba felállított fanatikusokat.

Amikor végre kihúzta a felborított ágy alól a lányt, Gróm az ijedségen kívül mást nem biztos, hogy észrevehetett rajta.
-Ahmestre kérlek, ne bánts! -kiabálta elkeseredetten.
* Leültetek és ő sírni kezdett. És könnyeit törölgetve nézett rád.
-Az én nevem pedig Shina. A taverna felszolgálója vagyok.

Sylla Durkins

Hatalmas ellenfelem legyőzése után igyekeztem eltűnni... lépéseket halottam és egy fa mögé bújtam.... nem mertem megnézni vagy megmozdulni, nehogy észrevegyen...

Utólag megtudtam a fiatal srác... Flint volt vele és nagyon sajnáltam őt hogy nem mentettem meg... vajon mi történt vele, hol lehet most?....

Minden esetre ahogy a hangok elcsendesedtek és én elindultam egy falut találtam, ahol a hírekért és némi segítségért kis útravalót kaptam és jó pár útitársat...
Együtt indultunk el a legközelebbi város felé és ott felkészültünk egy hosszabb útra pár emberrel.

Kedvesek voltam és bevállalósak, így amikor mondtam neki, hogy a fővárosba artok hírül vinni Braslow és Észak-Bivalyban történteket, páran csatlakoztak hozzám. Pár napra rá indultunk el és a hosszú úton vártam a jelre az Istentől vagy felsőbb erőtől aki segített nekem túlélni. mit és hogy kéne tennem?.... Merre menjek?.... merült fel a sok kérdés, de ezidáig nem találtam rá választ, így csak mentünk tovább.....

Nem tudom mit várhatok a célban, mert tudtam, hogy meghallgatni nem biztos, hogy megfognak, de aztán végülis próba szerencse....

//Sylla részéről köszönöm a játékot! //

Brutálisan végeztem a munkám, hóhérnak álltam a város kelős közepén egyesével küldve a fanatikusokat a lángnyelvek kínzó karmai közé. Amelyik meg próbálna kimászni valahol az törzsem tagjai vissza tuszkolják, s a legtöbb kijáratott már rég elbarikádozták hogy ne legyen menekülő út. Majd egyik követő Ahmest nevét kiáltozva került a kezeim közé ahogy szidta népemet s engem is.
-Nos, sosem elég a tűzifa.
Ezzel törtem el lábait majd hajítottam őt is a tűzre, talán már két tucat hívőt küldtem az égő templomba meg rohadni amikor kezdted elfogyni az eleven tűzifa.
-Gyorsan fogy a tűzifa, legalább ebből tanulnak,
a maradványaikat pedig húzzátok saját lándzsáikba a város minden kibaszott utcájában, ha valamelyik még rúgkapálna azt a falún kívülre  helyezzétek hagy lássák mi vár Ahmest követőire.
Adtam ki a parancsot törzsem néhány harcosának majd neki állok össze toborozni azon önkéntesek egyre gyűlő tömegét akik meg állás nélkül haladnának tovább míg ki írtjuk ezt a vallást.

-nem akarlak bántani Shina, mesélj inkább hogy kerültél ide?-eleget tudtam már az emberekről ahhoz, hogy jobb ha a bizalmukba férkőzünk... így gyengéden töröltem meg az arcát a könnyektől és megint mosolyra késztettem magamat..... bár vállam ls kezem is fájt, valahogy csak sikerült magamra erőszakolni....

Tudtam, hogy hívő a lány.... de nem érdekelt sokmindent mesélhet nekem róla, és igyekezni fogok tőle mindent megtudni....

/Harc a multikultiért/


Miközben a kalóznő névtelen istene útját járja, addig a város központjában az égő szentélybe dobálja Rex az istent megtagadni nem kívánókat, akiket törzse tagjai kezük közé kaparintanak. A feldúlt település utcáit járnak és gyakran benéznek olyan házakba is, amit más klán tagjai fosztogatnak éppen.

Eközben Gróm egész barátságosan beszélget az egyre nyugodtabb pincérlánnyal.
-Észak-Bivaly várából költöztem el, mikor harmadunokatestvérem megvette ezt a fogadót és munkát adott nekem. Addig szüleimnél éltem, de már egyre nehezebben győzték pénzzel a nevelésemet. És hozzá akartak adni egy kovácsinashoz.
Azt mondták, majd idővel megszeretem, de ha láttad volna, megértenél engem. Pattanásos, ragyás képű fiú. Egyre gyakrabban mondogatták, hogy táncolnom kéne vele az ünnepségeken vagy hogy miért nem beszélgetünk, de hiába a szüleim, nekem semmi kedvem nem volt még a közelében sem lennem.
Örülök, hogy te találtál rám és nem valaki, aki durváskodna velem. Azt hittem, hogy biztonságban leszünk, mert fal veszi körül és a bent lakók mindegyike mélyen hívő.
* Akkor egy idegen fegyveres lép be.
-Pokoljáró üzeni, hogy mindenkit a központba kell vinni, aki nem tagadja meg a csótányok közül ezt a hogyishívják istent.
* Shina csak dacosan a fejét ingatja jobbra-balra. Száját résnyire összeszorítja, úgy nézi a most belépőt.

-Értettem, ha látok olyat szólok...-horkantam rá a vállam fölött a belépőre....
A lányt ha kell megvédem, végülis a zsákmány mindenkit megillet, és nem érdekel eza Pokoljáró véleménye sem....

Majd amikor elhagyta a szobát megint a lányra figyeltem
-igyekszem majd megvédeni téged, de ígérd meg nekem, hogy csendbe maradsz kivéve ha én is mondom, hogy szólj, rendben?-néztem rá komolyan, és reméltem belemegy
-mi ez az egész vallás amiről mindenki beszél? mesélhetnél nekem róla.....