Ahogy közeledünk a csapathoz .már hallatszik a dúlás fájdalommal teli hangjai..és eléggé belemerültek.
Jól gondolta a Nagy Vezér!Most nem a fosztogatás és a gyilkolás az,ami öregbíti a hírnevünk..de meg kell állítanunk őket!A Nőket és gyerekeket ölni nem Harcoshoz méltó!

Felemeltem a kezem a csapatunknak,hogy megálltsam öket,és egysorba állítottam magam mellé.
Nem volna szerencsés,ha most bemasíroznánk a dúlás helyszínére,inkább a mágiához folyamodom..
Egy nagy levegőt vettem és éles sikolyt hallattam,ahogy a többi társam is "csatlakozott"hozzám..

Hamarosan az éles sikolyunk és a hanghullámok elérték a fosztogató bandát,és amint megcsapta a fülüket a magas és éles hang,a fülükre tapasztották a kezüket.
Talán nem olyan harcias varázslat,de hatásos!Mert a fosztogató banda és az őket üldözőbe vett parasztok is megálltak!

Abban biztos vagyok,hogy kevesen vagyunk,mi akik utánuk jöttünk,de amint közelebb érek hozzájuk,akkor felismernek,és jobban is teszik,hogy félreállnak!!

-Mi történik itt?Ki adott erre parancsot?Lépjen elő!-emeltem fel a hangom és a sámánbotom feléjük,és szúrós szemmel néztem végig rajtuk.
Akárki is az értelmi szerző,abban biztos lehet,hogy a szavam olyan súllyal van,mintha a Nagy Vezér szava lenne.

Aztán lassan a tömegből előlépett egy vértől csatakos harcos..

/Lassú víz partot mos/


Manuk magabiztosan szakítja meg a harcot és akciójával megakadályozza a további öldöklést. A két ellenséges csapat szétválik és ő hamar bevonul szintén a faluba.
-Watrak vagyok, a főnök jobb keze. -úgy tűnik ott is kinevezett a törzs vezetője egy első számú segítőt, mint Maruk G-t- Nem lett volna szükség a segítségetekre. Elbántunk volna velük egyedül is.
*Nem örül a legyilkolt emberek vérétől ázott harcos, hogy egy másik csapatukkal találkoznak. Minden bizonnyal a zsákmányt féltik tőlük leginkább. Ám ekkor olyan dolog történik, amire nem lehetett számítani.
A falusi védők még mindig a fejüket fogják és a baráti erő is kótyagos még egy kicsit a sikolytól, de a lovagok, akiknek a hátasai nem rég megbokrosodtak a varázslattól és maguk is érezték a sikoly erejét, hirtelen előtűnnek. A település közepén még nem látni őket tisztán, de kutyaugatást hallatva cikáznak a szélső házak között és tíz pirézt le is ölnek hamar.
Manuknak jobb nem ellenérzéseivel foglalkozni, mert ezek a harcosok úgy tűnik ellenállóbbak a mágiával szemben és nem kerülik az összecsapást. Ahogy a pirézek embert- úgy ők orkot ölni jöttek.
Vajon meg kellene próbálni csapatokban támadni és levadászni őket vagy inkább körkörösen állva védő alakzatot felvenni? És mi lenne a legjobb taktika ellenük?

Wartrak szavait hallva,kissé meglepett az arroganciája,de a fosztogatásból eredt zsákmányt szerintem jobban féltette,mint az emberei életét..

De mielőtt válaszoltam volna a megjegyzésére,a háttérben előbukkanó lovagok sorra kaszabolták le a törzs tagjait,nem törődve a nagyobb létszámfölénnyel sem..

-Watrak!Védelmi vonalakat rendezzétek!Intézzük elezeket a lovasokat!Mészárlásnak itt nincs helye!-villantottam rá a szemem,és bíztam abban,hogy megérti,hogy most együtt kell működnünk!
Aztán majd ,hogy ki-kicsoda,arra ráérünk később vitát nyitni!Most az Harcosainkat kell megvédenünk az aljasoktól!


Körbenéztem,és a csapatainkat védelmi állásba intettem,és bízva a mágia erejében,és abban,hogy a létszámfölényünk elegendő,így a dobogást "hívtam"életre.
Egy ritmusban tapostuk a földet,ami által a talaj megremegett,és hullámokban földmozgást eredményezett,ahogy a védelmi sorainkat rendeztük,és amint a patások közeledtek,a harc megkezdődött..
A létszámfölényünk és a dobogás ereje meg kell,hogy állítsa a lovakat...aztán jöhetnek a lovasaik.

Manuk szerencsére kellően óvatos a létszámfölényük ellenére is. Ez nem mondható el a gyilkolni vágyó lovagokról. A település főutcáján bekanyarodva vakmerően szembelovagoltak az egymást védő agyarasokkal. Az egyszerű emberek is felbátorodtak, hogy segítsék harcosaikat és kiegyenesített kaszáikkal, favágó fejszéikkel vagy ki mivel vette épp fel a portyázók ellen a harcot, mikor a sámán ideért, lassan megindultak az oldalsó utcákban bekeríteni az egymáshoz összetömörödött ellenséget.
Ám kísérletük balul sült el. A yrchi szellemi vezető nagyot dobbantott a földön és ezt követte még egy. És ahogy fajtájabeliek átvették az ütemet már az egyszerű vályogházak is megremegtek, kisebb darabok potyogtak le róluk. A nehéz vasba bújtatottak lovai pedig ijedtükben felágaskodtak. A békés földművesekből lett rögtönzött milicistákat pedig ledöntötte a lábukról. Kezdetleges fegyvereiket eldobálva vonultak vissza, csatlakozva a falut elhagyó nőkhöz és gyermekekhez.
Ám a különös katonák kimutatták a foguk fehérjét. Többen kiestek a nyeregből, de mint vadállatok vicsorogtak az oughwariakra. A közös varázslat megakadályozta őket abban, hogy közel menjenek hozzájuk, így végül az elöl lovagló farkasvonyítást hallatott. Hamarosan a többi lovag is csatlakozott hozzájuk.
Végül elmentek ők is, de Manuk érezhette, hogy idegen szellemek segítik ezeket a titokzatos emberi harcosokat. Nem olyanok, mint amik az ő faluját védik. Vérszomjas és az orkokkal szemben rossz akaratúak. Mégis ott lengi körül valami különös érzés őket. Érezhető volt ez különösen az ugatásukból és a vonyításból kiváltképpen.
Övék a falu és rendezhetik a belső vitájukat. Ám nem kellett megtalálniuk az eltűnt csapat maradványait, hogy rájöjjenek, mi is történhetett velük. A sámánnak döntenie kell, hogy értesíti a veszélyről Tech-et, a knuut vagy előbb inkább Marukot keresi fel.

Az összetartásunk meghozta avárt eredményt,bár nem éppenúgy ahogy gondoltam,de hamarosan elkotródtak a vicsorgó és érdekes viselkedésű lovasok.
Biztos vagyok benne,hogy valamiféle szellemek segítit azokat a páncélosokat..mert a viselkedésük sem hasonlított az eddig találkozott ellenfelekkel..
Értesíteni kell Knuutot,hogy valami másfajta erők is jelen vannak.
Aztán a NAgy Vezért is,mert tudniuk kell róla,hogy ezen a vidéken jelentős ellenállásba ütközhetünk,főleg ha ilyen ártó szellemek is "beleavatkoznak"az itteniek falvaikba,és városaikba.

-Watrak!Vezess kérlek a Vezetőhöz!-néztem a Harcosra,és vártam,hogy elvigyen elé.

Minden orkok nagy vezetője szerencsére értesült a dolgokról.
Ott volt a megbeszélésen épp Maruk is, amikor Yrch fősámánja beszámolt arról, milyen különös dolgot érezett a furcsa lovagok felől. Georgia és egész Oughwar ura azonnal felismerte a veszélyt. Ahogy az ork birodalom fősámánja, Erodush is a jobbján.
-Talán nem kéne erről másnak beszélni. -mondta Maruk- Az egyszerű harcosok túlságosan babonásak. Még megrémítené őket. A sámánom sikeresen visszaverte őket és elüldözte. A mi szellemeink erősebbek.
*Ám nagy levegőt vett Tech és csendre intette Yrch urát.
-Nem hiszem, hogy ilyen könnyen túlléphetünk ezen, barátom. Talán csak figyelmeztetést küldtek a bansheek nekünk, hogy megmutassák, mivel kell számolnunk. Azért küldtem ki a kisebb csapatokat a főseregtől, hogy eltereljék a figyelmet az érkezésükről és szétforgácsoljuk a védelmi erőiket.
Számoltam veszteséggel, de több előőrsünk is eltűnt. Egyre súlyosabbak nálunk is az áldozatok. Kevesebb felderítő küldetést kell indítanunk ezentúl. És mindegyikhez egy sámánt rendelünk. Rengeteg falu hozott és nekik kell segíteniük megvédeni a harcosokat az emberek szellemeitől.
*Manukhoz fordult.
-Nagyon hálás vagyok azért, hogy figyelmeztettél és életeteket kockáztattátok testvéreitek kimentéséért az elátkozott lovagok karmai közül. Gondoskodni fogok róla, hogy minden törzs értesüljön és felkészülten fogadjuk majd az újabb próbálkozásukat.
*Úgy tűnik nagyon jól döntött, hogy nem törzsfőnökével beszélt először. Maruk kevésbé fél a természetfelettitől, mint népe legtöbb tagja. Hajlamos babonának tulajdonítani és a kard erejében bízni. Ám Haradúr vérfarkasai nagyon is valóságosak, ahogyan azt hamarosan az egyre komolyabb csaták alkalmával az ork sereg meg is fogja tapasztalni.


/Köszönöm a játékot egyelőre! Hamarosan következik a folytatás./

A Tőrzsfők Tanácsán már ezek szeerint felmerült a lehetséges veszély a különös szellemekkel megszált lovasokkal,és azért örültem,hogy sikeres volt ez a próbálkozás,hogy megfutamítsuk és egy időre elűzzűk a lovasokat.

A további szavaikon viszont elgondolkodtam,és csendben figyeltem.
~Lehet,hogy tényleg csak egy előseregük volt?..és hamarosan nagyobb erőkkel fognak támadni??..
Abban viszont biztos vagyok,hogy a Szellemeink és az Isteneink támogatják a csatáinkat...és remélhetőleg a háborút is,ami a népünk Dicsőségét fogja hozni,ennyi hosszú év után.~

A megbeszélés végeztével tiszteletteljesen meghajoltam a Vezérek felé,és indultam is a mostanra felállított kis sátramba,ahol nekikezdhettem a meditálásnak,és a Szellemek jóindulatának újboli elnyerésének.
Hamarosan elkezdődik a Harc..és én is felkészülten akarok a törzsek mellett állni.

/Köszönöm a játékot!/

/Keresd a nőt!/


Egykori katona, ki sok mindent megjárt, végre rátalált szerelme nyomaira. Véletlenül hallotta meg Nini-Wellben, hogy látta az egyik fazon, hogy Szendéhez kísértetiesen hasonló nő szállt meg egy éjszakára és ment tovább Braslovba. Talán most újra találkozik? Vagy csak egy gyenge hasonmás nyomait követi?
A határon felépült, nem rég elpusztított, de most újra felépített város, mely kapujában áll. Néhány ezer telepes kezdett itt új életet. Cölöpökből erős kerítést vontak köré és őrtornyok emelkednek mögötte. Nem mérhető egy kőfal erejéhez, de a lezüllött nemes talán ismeri a régi mondást. „Nem a kövek védik meg a várost, hanem a férfiak.”
Ez a kis város bizony ha nem is a legszilárdabb védelemmel rendelkezik, ha lakosai bátran harcolnak, akkor még mindig meg tudnak fékezni akár több törzs összefogásával szervezett portyát is. És újonnan helyőrség is van hivatásos katonákból.
Ám ugyan ez a tömeg elrejti Edgár elől szerelmét. Hol keresse? A városháza nehéz terep, hiszen sok a hivatalnok és az őr. Múltbéli fekete foltjai hamar felbukkannak, de a legtöbb információ általában ott van. Benézhet a helyi kovácshoz is, kérdezősködik és ha akar, még vásárolhat is. Egyelőre három kocsma nyílt, bár talán még sok is. Arra számítottak, hogy a tervezett kereskedelmi útvonal fellendíti a forgalmat, ám az erdei elfek közül még nem sokan érkeztek. Az ember kereskedők pedig inkább nagyobbat kerülnek, még túl nagy a hatása az előző mészárlásnak. Ám a Jókedvű vándor Szamár, a Telihas és az Álmodó Hölgy kevés vendéggel és rengeteg üres szobával várja az érkezőket. A város korai fellendülését a prémkereskedők adták, akik most visszatérni látszanak. A főutcán több üzlet is nyílt, amik nyitva vannak, akár ott is az imádott nőt keresheti a férfi.

Hosszú idő telt el mióta a ficsúrt kiiktattam,és a Kedvesemet kerestem,aki egy szó nélkül tünt el..

Mindent felkutattam utána,de valahogy mindig elvesztettem a nyomait,de nem adom fel!Megkeresem Őt!

Aztán egy hírt hallottam,hogy látni vélték egy városkában,és most oda tartok.Lovamat hajtva igyekszem elérni azt a települést,ahol reménykedem a megtalálásában.
Talán már nem is emlékszik rám a lány,de mindent megteszek,hogy megtaláljam és védelmezzem,ahogy annó igéretet is tettem neki..és a szavamat adtam!Ahogy mindig be is tartom azt!

Hamarosan felbukkan a hely ahová tartok, a facölöpökből épített kis település,és a kapun belépve egy kis közösség tárul elém.
Egyik Fogadó felé tartok,és az istállóba kötöm a lovacskámat.
Remélem rátalálok a Szerelmemre,akit már nagyon rég keresek..
Felnézek,és egy vicces nevű Fogadót találok.."Jókedvű vándor Szamár"..na ez jó lesz!
A Pulthoz lépek,és a Csapostól egy szobát kérek.Lehet,hogy több napig itt leszek.

-Jó napot!Egy szobát szeretnék!-léptem a pultoshoz,és a legmegnyerőbb képet vágtam hozzá.

/Keresd a nőt!/

A férfi belép a tavernába és nem csak egy jó névvel, de olcsó árakkal is találkozik. Az ételek közül a húsok vannak többségben. És az asztaloknál számos vadász eszik. De vannak köztük Edgárhoz is hasonlóak, többen borostásak és vagy erre tévedt kószák vagy nem rég érkezettek, akik épp most keresik a helyüket.
A hotel falai égetett téglából készültek és tulaj gazdagságának hangsúlyozására nem is fedték el vakolással. Jól mutat a sok frissen épült fa bódéból kinövő több emeletes építmény. A földszinten asztalok és a bejárati ajtóval szemben a pult van. Az utóbbi mellett indul el felfelé a lépcső, mely fa korlátja szorosan egymás mellé helyezett, faragott fa deszkából igen kellemes látványt nyújt. Fent két emeleten szobák sorjáznak.
Ám a gazdag díszítés és igényes külső ellenére úgy tűnik pangó időszakban annyira le kellett menni az árakkal, hogy többnyire a kevéspénzűeket vonzotta ide. Akik járatlanok a településen, azok hamar kiszúrják és nem is találnak kedvezőbb fizetési feltételeket biztosító helyet.
Ám Szendét ismerve egészen biztosan nem az ő stílusa.
-Jó napot! Örömmel. Esetleg megkínálhatom egy kis harapnivalóval? A legtöbb prémvadász hozzám hozza először az elejtett vadat, így a legkiválóbb alapanyagokból készíti a séfünk. De háziállatok húsából is kiváló fogásokat szolgálunk fel.
*Úgy tűnik, hogy ellátásra egyelőre nem lesz gondja.

A Pultos elég megnyerően adta elő a napi menüre a lehetőségeket,és mi tagadás jól is hangzott a vad sült gondolata.

-Igen?..akkor kérek a ház specialításából!-villantottam rá vigyoromat,és egy aranyat raktam le az asztalra,ezzel a szobát is kibérelve.

Körbenéztem a helyen,és elég megnyerően nézett ki,bár az asztaloknál vegyes volt a "felhozatal"..
Egy üres asztalt kerestem a sarokban,és letelepedtem.
Amíg várakoztam az ételemre,a vendégeket néztem,de inkább feltünés nélkül..csak úgy futólag.

/Keresd a nőt!/


A tulaj hamar beseperte a fizetséget és elkezdett intézkedni új vendége kényelméről.
-Ez két hétre is elég lesz, és gondoskodom róla, hogy a legjobb szobát kaphassa meg. A legfelső emeleten a kétszáztizenkettes ajtó. Kétszemélyes ágy, akár vendégeket is fogadhat. Persze ha ők is itt vacsoráznak, azt a számlájához írjuk.
*Valóban olcsó az itteni árak, máshol ennyi pénzért ennyi időre csak kását és kenyeret kap a megfáradt utazó és legjobb esetben is tetves, kemény fekhelyet. Ám erre felé több réz csilingelő van a forgalomban, mint ezüst. És bár több olyan idegen is felbukkan, aki arannyal fizet, de ők már tényleg nagyon megbecsült kliensek.
-Érezze jól magát nálunk!
*Ha a holmijait lepakolja, akkor ideje neki látni azért, amiért jött, mielőtt még kihűlne a nyom.

-Köszönöm!-néztem a Csaposra elégedetten,és amint az ételem elfogyasztottam ,fel is mentem lepakolni a holmimat.
Gyors fürdőt vettem,és a váltás ruhámat magamra kapva indultam is ki a Térre,hogy utána járjak a fülesnek,miszerint itt lehet a Kedves,akit keresek már rég óta..

Nem tudtam pontosan hol is kezdhetném a kutatást utána,így a Piacteret és a közelbe lévő boltokat nézem át..remélem rábukkanok,és újra láthatom a lányt..

Hamar ki is érek a zsufolt árudák közé..és figyelek,hátha láthatom Őt..

/Keresd a nőt!/

Edgár hamarosan a város forgatagában találta magát, ám Szende nyomait nem. A piacon a környékbeli parasztok feljöttek gyümölcsöt és legkülönbözőbb termékeiket eladni, bár a támadások ritkították a soraikat, ám még nem látszik ez a bódék között. Nagyon sokan remélnek fölös termékeikért pénzt, hogy aztán a kovácsnál vagy más boltokban elvásárolják.
Ám szembe akad egy másik nyommal. Városőröket keresnek egyik plakáton jó fizetést és megbecsült állást ígérve. Úgy tűnik, hogy az újjá éledő város egyre jobban hasonlít a belső, biztonságos területeken található nagyobb testvéreire.
Jelentkezni a városházán lehet.

A piaci forgatagba járva,inkább csak nézelődtem,és némelyik árúsnál megálltam egy pillanatra,de aztán indultam is tovább.
Kicsit távolabb kerülve a standoktól,egy plakátot rakatak éppen ki a hirdetőfalra,és az írás alapján városőröket keresnek..

Elgondolkodtatott,de nem igazán akartam újra a kötelékbe tartozni,bár az érdeklődést nem követi kötelezettség,így a Városháza felé vettem az irányt,és abban a reményben,hogy talán felbukkan a Kedves,és láthatom őt..

/Keresd a nőt!/

Ahogy a szerelmes férfi ott nézelődött a város középpontjában, többek figyelmét magára vonta már önmagában. Nem mintha túlságosan kirívott volna a tömegből, de erre felé szinte mindenki megbámulja mások fegyvereit. Akinek meg az a dolga egész nap, az meg pláne.
Az egyik ott szobrozó őr elindul felé és hamar meg is szólítja Edgárt.
-Hé, téged ismerlek valahonnan! Gyanús vagy te nekem...
*Gondolkodik erősen és végül beugrik.
-Jó pár hónapja, de nem felejtem el az arcod. Egy gyilkosság helyszíne közelében akartunk megállítani, de te elszaladtál. Sokáig kerestünk téged, hogy pár kérdést tegyünk fel, de teljesen felszívódtál. Talán most újra sort keríthetnénk rá...
*Úgy tűnik rossz múltja azzal fenyeget, hogy utoléri. Bár a Szőke Herceg esetében nem maradt élő férfi tanú, de egy korábbi eset, közel fél éve épp az elmondottakra illet. Egy nagyobb járőrcsapat tűnt fel és nehéz volt leráznia az egykori katonának, de a munkája felől jobb volt, ha nem kérdezgetik.
Választhat, hogy megpróbál ismét felszívódni nyomtalanul vagy a katonával megy. Esetleg elkezd egy másik nyomozást egykori bajtársait keresve, hátha nem csak ellenlábasait vezényelték ide és némi garanciát tud összekaparni hírnevének.
A döntés a kezében van.

A Városháza felé vezető úton néztem én,hogy miért bámulnak meg,de igazából egy vállrándítással nyugtáztam.
De aztán az egyik őr éppen felém tartott és méregetőn nézett rám.

-Nem hinném,hogy találkoztunk volna!Már csak azért is,mert még a környéken sem jártam.Arról nem is beszélve, én biztosan emlékeznék,ha történt volna ilyesmi velem.
Bár nem tudom miért,de mostanában nagyon sokan tévesztenek össze valakivel,aki állítólag hasonlít rám,és Isten az atyám,jó lenne megtudnom,hogy ki is az!-nézten az őrre,és álltam a pillantását.

Igazából nem akartam semmiféle zördülést,de már kezd nagyon untatni,hogy amerre járok,mindig van valaki aki gyanúsítgat...én meg csak békésen sétálok...

-De inkább segíthetne,hogy megtaláljam azt,akit keresek.
...egy hadnagy,aki régen a Királyi Ezred katonája volt..a neve..Kevin Partrick...őt keresem,és a társait..akikkel együtt szolgáltam..még jó pár évvel ezelőtt...-néztem a férfire,és a legjobb modorommal figyeltem a válaszát.

/Keresd a nőt!/


A városőr nem szívesen veszi, ha hülyének nézik, de habozik, mert nincs a kezében semmi bizonyíték. Azt remélte, hogy a gyanúsítottja nyúlcipőt húz és már nem is lesz rá szükség. De az utolsó mondatok teljesen meglepik.
-Patricot nem ismerem, de a parancsnok alatta szolgált. Sokat mesélt róla, talán jó néven venné, ha bemennél hozzá. Bent bárki meg tudja mutatni az irodáját és hogy bent van-e.
*Érezhetően még mindig nem múlt el a gyanakvása, nagy kéjjel venné, ha végül Edgár váratlanul kihátrálna a lehetőségből és leleplezné magát azzal, hogy mégsem ismeri a felettest.
Ám ha bemegy, hamar megtalálja és hallhatja, hogy alig páran vannak itt a régi csapatból. Esténként össze szoktak ülni a Telihasban, ha nem ápolt véletlenül rossz viszonyt a felbukkanó ismerősével, akkor őt is meghívja, hogy csatlakozzon hozzájuk és szabadidőben idézzék fel a régi szép emlékeket.
Jelenleg ők képviselik a katonai vezetés egyik hangsúlyos csoportját helyben.

/Edgár hasznos kapcsolatra tett szert Braslov városában, egykori bajtársa személyében../

Az őr még mindig méregetően néz rám,de ahhoz dörzsöltebb vagyok,minthogy elfussak és beteljesítsem a vágyát,hogy igaza lett volna..amit persze kétlek,de akkor sem futamodok meg.
Ha tényleg a bajtársam aki most itt van,akkor azt is tudja,hogy igazat beszélek..és Patrik jóbarátom,ahogy nem egyszer megmentettem már az életét..

Belépve a helyőrségbe,meg is pillantom a katonákat az asztalnál,ahol éppen vitatkoznak valami miatt.

-Jó napot.Urak!"Ez egy szép nap a Védelmezésre!"-köszöntöttem a régi jelmondatunkkal őket,és ha elékeznek rá,akkor biztosan ők azok..

/Keresd a nőt!/


Edgár ráismer néhány régi bajtársára, akiken most már magasabb rangban ülnek az esti italozás alkamával. És széles vigyor kerekedik a szájukon, mikor az ismerős ismerős köszöntését elmondja. Hamar felevenednek a régi emlékek és miközben meghívják maguk közzé inni a lecsúszott nemest, óhatatlanul szóba kerül a mostani helyzet is.
-Szükség lenne ilyen fickókra, mint te idekint. Egy ideig úgy tűnt, hogy kézben tartjuk a helyzetet, de az awyrisiek amióta elmentek, szinte elszabadult a végítélet. Az orkok többen tértek vissza, mint valaha. Ez idővel le fog csitulni, amint kidühöngik magukat, de regeteg az összecsapás és a halottunk. Össznépinél pedig túl sok végvári esett el. Mostanában gyorsan léphet előre a seregben az, akinek harci tapasztalata van, mint neked.
De ha akarod, más munkát is szerezni tudok neked. Egyre több karaván őröket fogad fel az útra Nini-Well felé. Biztonságos és jó pénzt ígér. Arra felé még csak egy-ként ork betörés ért el, de többnyire nem hatolnak be ennyire a területünkre. Viszont sok erőnket kivesz, ha minket, katonákat kérnek meg. Azzal is könnyítesz kicsit a helyzetünkön, ha szervezel magad mellé egy ütőképes őrző-védő brigádot.
*Fiatal katonaként ismerkedett meg a jótanácsok adójával, de mára már ő is veteránnak számít. Egykori felettesük már meghalt és az egység nem minden tagja kerül ugyan oda. De akik tudnak egymásról, azok próbálnak összetartani és egymást segíteni.
Ám egyelőre hölgyekről nem esik szó és Szende sem bukkan fel itt.

Jó volt újra látni a régi Bajtársak közül néhányat,és ahogy hallgattam szavaikat,eléggé elmerengtem a múltbéli szörnyűségeken és a temérdek áldozaton,ami mindegyik félnél elég tetemes volt.

-Hmm...hallottam az Össznépinél történtekről..nagyon sok áldozatot követelt-mondtam szomorúan,és ittam a kupámból a holtak tiszteletére.

-Még nem gondolkoztam a visszatérésen a seregbe,de megfontolom majd..-mondtam kedvesen a társaknak..
-Most azért vagyok itt,mert keresek valakit...egy nőt..és ha tudnátok segíteni,akkor megköszönném..-szóltam a tiszthez,aki igencsak készséges volt eddig is,és tényleg igaz,hogy legalább mi tartsunk össze,amilyen kevesen is maradtunk..ahogy a múltunk is összeköt bennünket..

-De ha nem találom meg itt a Hölgyet,akkor kutatom tovább..de aztán lehetséges,hogy a Karavánok egyikével ment el a Városból...-gondolkoztam hangosan,és kissé szomorúan,de be kell látnom,hogy a szeretett Hölgyet nem lesz könnyű megtalálnom..

-A Jókedvű Vándor Szamár Fogadóban szálltam meg...úgy néz ki több napig maradok,de majd gondolkozom az ajánlatodon..ami nem is hangzik rosszul...de előbb meg kell találnom,Hölgyemet,akit keresek már hosszú ideje..-emeltem poharam a katonatársakra és egyben a Férfitársaimra is,mert valószínű,hogy meg tudják érteni azt,hogy egy Kedves Hölgyért felkutatni egy Várost sem nagy áldozat...csak találjam meg szívem Hercegnőjét...

/Keresd a nőt!/

A bajtársak elgondolkodtak és hamarosan egyikük mondta el a véleményét. A többiek nem látták fontosnak, hogy mást hozzá tegyenek.
-Nos, valamelyik háznál is megszállhatott. De ha itt és a Szamárban nincs, akkor nem tudom, hol lehet. Jó nevű nő az Álmodóban nem száll meg.
*Szavai megerősíthették a gyanút, hogy bizony a város harmadik vendéglátója finoman szólva is inkább bordélyt, mint tisztességes fogadót tart fent. Ám mit tehetne? Ha a Telihas tulajával beszél, akkor nem szállt meg a Szende külsejével jellemzett hölgy, ahogy már a saját szállásán is ennek utána kérdezett.
-Azért sok szerencsét, hogy megtaláld!

A Bajtársak igyekeztek segíteni a Kedvesem megtalálására,de annyit megtudtam,hogy egyik Fogadóban sem szállt meg olyan Hölgy,akire ráillett volna a személyleírás..

-Köszönöm,Uraim!-emelkedtem fel az asztal mellől.
-Az italukat én fizetem!-raktam le egy aranyat az Csaposnak.
-Az ajánlatot átgondolom,és köszönöm a segítséget is!-nyújtottam a jobbomat feléjük,és elköszöntem.

Kifelé menet megint csak eszembe jutott,hogy nem lesz könnyű megtalálnom a szívem hölgyét,de tovább kutatok utána,és ha ebben a Városban van,akkor meg fogom találni valahol!...elmegyek utána,bármerre is vitte útja..

Visszaérve a Piactérre,újból néztem a forgatagot,és egy pillanatnyi ötlettől vezérelve,úgy döntöttem,hogy még egyszer felkeresem azt a kétes hírű Fogadót,amiről beszéltek a Társak.
...talán csak nem jól hallották...vagy esetleg mostanra mégis csak ott van a Kedvesem...

/Keresd a nőt!/




Az egykori katona elköszönve egykori társaitól végül mégis megpróbálja az utolsó hotelt. És igazuk is volt a barátainak meg nem is. Belépve az ajtón nem nehéz kiszúrni, hogy az asztalnál falatozgató vendégekkel milyen gyengéden bánnak a felszolgáló hölgyek, kik igen cicomás ruhában tették a dolgukat. Nem nehéz az erotika szagát megérezni a levegőben, ám jó néhány kuplerájtól visszafogottabban művelték.
És a bárpultnál ott ült Szende, aki épp egy férfit hajtott el magától. Szűk ruhájában egy italba temetkezett, ám láthatóan nem vágyott férfi társaságra.

A Kétes Fogadó felé igyekezve,nem sok reményt tápláltam a lány megtalálására,de mintha csak az utolsó mentsvár lenne,beléptem az ajtaján.

Körbenézve,elég zsúfolt és lenge öltözetben lévő,hölgyek és urak múlatták az időt,nem zavartatták magukat nagyon.
De aztán a pultnál egy ismerős hangot hallottam meg,és a szívem egyből hevesen kezdett dobogni,mert megláttam a Kedvest,aki éppen egy felfúvalkodott hólyagot tessékelt el maga mellől..

Rohantam volna oda hozzá,de aztán arra jutottam,hogy ha meglátna,akkor elfutna megint előlem,és akkor biztosan nem látnám soha többé..
Az arcomba húztam a köppenyem kapucniját,és közelebb mentem a pultoshoz,akinek hallkan súgtam a fülébe..

-Ott,annak a Hölgynek küldenék egy italt,amit iszik..-mutattam diszkréten Szende felé..-..De ne mondja meg,hogy kitől kapta-csúsztattam a markába egy ezüstöt..

A lány közelébe igyekszem menni,de nem akarom megijeszteni..inkább csak pici távolságot hagyva mellé ülni.De minden mozdulatát figyelni tudjam,és ha valaki erőszakoskodna vele,akkor az megízlelheti az öklöm,és a kardomat is ha kell..

Várakozok kicsit,de nem tévesztem szem elől..végre rátaláltam...és a szívem majd kiugrott a helyéről a boldogságtól..

...alig várom,hogy alkalom legyen odamannem hozzá...de óvatosan...nem akarom megijeszteni...bigyázni akarok rá!!..és ahogy akkor is megfogadtam,most is itt vagyok mellette..

Ha egy olyan pillanat kínálkozik,akkor megszólítom a Kedvest...remélem nem neheztel rám...