The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

#1 'Tízes' : 8

--------------------------------

#2 'Hatos' : 4

//Az ostromlott város//

/Edgár és Szende/


Edgárt nem hagyta nyugodni ezen az estén, hogy viszontlátásuk első napján kétszer is visszautasította az esküvőt szerelme. Így ismét az Álmodó Hölgy lépcsőjét koptatja egy bizonyos ajtó felé menve az emeleten. Több csinos nő is merengve néz utána, sajnálattal az arcukon. Ám nem a férfit sajnálják, csupán kedvükre való kuncsaft lenne.



Az ismerős alak kissé rendezetlen hajjal jelenik meg az ajtó túloldalán. Bosszús arcot vág és az ajtófélfának támaszkodik.
-Szia Edgár! Te hogy kerülsz ide ilyen későn? Bocsi, csak aludtam. Kissé álmos vagyok. De gyere be!
*Fejével is int, hogy kerülj beljebb. A nyitott ablakon át hideg levegő érkezik be és a távolból nagy kavarodás hangja. Lentről zongora szól.


/Lisbeth és Aligátor/


Amióta nem hallottunk a friss házasokról, már megérkeztek Nini-Well boszorkányüldözőit kicselezve Braslovba. A katona tiszt egyre inkább nyeregben érzi magát családfőként és gyerekeket tervez. Ám természetesen az egykori álboszorka csak akkor áldott állapotú, ha ennek idő közben engedett. Egy hónapnál semmikép sem több a várandósága ideje.
A Telihas tavernába szállásolták el őket és ma nagyon későn jön haza. Kigombolt gallérral köszönés nélkül menetel végig -szó szerint menetel, még a karjait is katonásan lóbálja a lépéseivel egyszerre- az ágyig és ott csizmástól ruhástól beleveti magát. És a plafont nézi két pillanatig, majd Lis felé fordul.
-Azt hiszem, felöntöttem a garatra. Nem is tudod mi történt. Ma behivatott a kapitány és közölte, hogy az általam hozott milicistákkal együtt fel vagyok véve az új végvár vitézei közé... SZÁZADOSI rangban.
Ezt vártam már mióta! A fiúk ezután lovaglást is kell tanuljanak és teljes felszerelést kapnak. Amíg nem harcképesek, addig legfeljebb csak kisebb őrjáratra küldik őket. Én meg estére mindig hazaérek hozzád.
El tudod hinni? Századosi fizetés.
*Már régóta ezen spekulált és csak a tizedesként megkapott tiszti lova és a lovasokhoz való visszakerülés reménye hajtotta, hogy egyben tartsa az önkéntes szabadcsapatot, melyet Össznépi eleste után hiánypótlásra kellett összeszednie. A végvárakban pedig mindig az elit van. Kiválóan értenek többségük a bástyák megvédéséhez, úgysmint a gyalogos és lovas harcokhoz.
Ám azok a legények, akik falusi emberekként egy éve még csak kézbe kapták a lándzsát, mára már kemény gyakorlásokon vannak túl és a gyalogos harc alakzatai egész jól megy nekik. A szálfegyvereket még mindig jobban tartják, de már egy kevés kardozást is tanultak.
Odalentről hangos nevetés és olykor kiabálás hallatszik. A zárt ablakokon keresztül pedig kintről távoli mozgolódás hangjai szűrődnek be.

Az esti barangolásom a városban már kezdett megszokottá válni..ahogy a hajnalig tarto kártyázásunk is a katona barátaimmal.

Napok teltek el igy..mig a sors megintcsak Szende közelébe sodort.
Valószinüleg nem tudatosan sétáltam..csak mentem elore..de amikor az a bizonyos kapu elött álltam,mint jo pár nappal ezelött..megint rámtörtek az emlékek..ahogy az is eszembe jutott,hogy vajon mit szolna hozzám ,ha meglátogatom..?

A merengésem végül döntést hozott..és benyitottam a kapun.
Szép számmal sorakoztak"pillangók"a folyosokon is..de egyenesen a Kedves ajtajához léptem.
Szememmel végigkisértem a "fogadobizottságot"..de a szívem teljesen mást diktált..

Halkan bekopogtam az ajtaján..és vártam..
Későre jár..azt tudom..de talán még fent van..vagy nem is tudom..

Végre kinyilik az ajtó és meglátom őt..
Kócos hajjal..álmos szemekkel..de még mindig megdobban a szívem amikor látom őt..pedig..azt hittem elfelejhetem..
De a szívnek nem lehet parancsolni..sem tiltani semmit sem.

-jo estét!...bocsáss meg a késői óráért..de ...bemehetek?
Vártam válaszát..és egy gesztussal beljebb hivott a szobába.

-..látni akartalak..hogy hogy vagy..-kezdtem csak magamnak mondani valami bátorságféleképp hogy meg tudjak szólalni..de aztán közelebb léptem és átkaroltam a derekát. ..majd magamhoz húztam .
Hirtelen mozdulat volt..de egyben gyengéd is..
És ahogy a karomba zártam..a jo illata megcsapott..és egyszerre minden emlék..érintés felelevenedett bennem..
Ha engedi megcsókolom..mert vágyom rá...

Majd kiderül...mi is lesz.

//Az ostromlott város//

/Edgár és Szende/





A nő enged a húzásnak és rögtön átkarolja maga is a férfit. És hamar egy könnyű, lágy csókot ad udvarlójának. Nem siet, hogy vége legyen, elhúzza amíg lehet. Ám eljön a pillanat, amikor mindennek vége kell legyen.
-Ez jobb belépő, mint a múltkori. De ne is beszéljünk róla! Inkább gyere, mesélj magadról!
*Ezzel kezét megfogva húzza az ágyhoz és ha engedi, akkor leülnek egymás mellé. Kíváncsi csillogó szemekkel néz rá és igyekszik ujjaival fésülni haját, hogy jobban fessen előtte. Újra az a Szende, mint első találkozásuk alkalmával a fővárosban.

Sosem gondoltam volna, hogy valaha ilyen boldog lehetek! Egyáltalán arra sem gondoltam, hogy valaha elfogadok egy férfit magam mellett, de, hogy még egy porontyot is hordozzak tőle a szívem alatt…..! És most mégis! Azt hiszem Aligátor változtatott meg. Az a férfi, akit először svindli szájhősként ismertem meg és aki végül elrabolta a szívemet.
Végig kitartott mellettem és védelmezett, pedig tudta, hogy ki vagyok és a múltam egy részével is tisztában volt…….és elfogadott olyannak, aki vagyok.
Ő még nem tudta, hogy várandós vagyok, hiszen még magam is nem olyan rég gyanítom csak. Végeredményben azt sem tudom, hogy örülne-e neki.
Nem akartam halogatni a hír elmondását, ezért ma készütem rá, azonban rögtön észrevettem, hogy italos és nem is kicsit, amit persze nem vettem jó néven.
Mikor a tiszta ágyra vetette magát ruhástól, koszosan dühösen villantak meg a szemeim és épp készültem leparancsolni onnan, mikor megszólalt.
- Hogy mi? Ez most komoly Ali? – meredtem rá, feledve előbbi mondanivalómat.
- Mindenkit felvettek?
Ez hihetetlennek hangzott, de a fogadó ivójából felhallatszódó nevetés és kiabálás meggyőzött.
- Ez igazán remek hír és nekem is van még egy…….tudod…. – a szlárd elhatározás tova lett és életemben bár nem sokszor fordult elő, de elbizonytalanodtam – legalábbis azt gondolom örülni fogsz neki…..
Aztán egyszuszra kimondtam.
- Úgygondolomgyerekünklesz!

//Az ostromlott város//

/Lisbeth/


Aligátor úgy gondolta, hogy nem lehet szebb már ez a napja, amikor felesége nem csak örült vele, de egy új családtagot is bejelent. Hirtelen felpattant és kezét felesége hasára tette, hogy kitapintsa, érezze, hogy igazat mond. És nem érzett semmit.
-Tényleg kisfiúnk lesz? -kérdezte meglepetten és sugárzott a boldogságtól.
*Átölelte és megcsókolta, ha hagyja a nő. És fülében is zúgó vér elnyomta a kinti zajokat.

Feszülten figyeltem, hogy miként fog reagálni a bejelentésemre, hiszen sok múlott azon, de legnagyobb örömömre a lehető legjobbat tette és látszólag még a részeg mámora is elmúlt egy pillantás alatt.
Nevetve fogtam meg a kezét és fogta m le izgatott tapogatózását, majd csókot leheltem borillatú szájára.
- Te bolond! Még nem érezhetsz semmit, hiszen még épp csak viselős vagyok! És honnan veszed, hogy fiad lesz? És ha én lányt akarok? Vagy azt már nem is szeretnéd? – teszek úgy, mintha megsértődtem volna, de szívem repes a boldogságtól.
Természetesen semmi nem jut el most a fülemig saját zakatoló érverésemtől.

//Az ostromlott város//

/Lisbeth/


Kezei rátekerednek a nő derekára és az ágy felé tipegnek, ha Lisbeth is benne van.
-Hát én is benne voltam. Csak megérzem, hogy mit csináltam. Bízhatsz bennem, mindig jó munkát végzek.
*Vágyai egyértelműek, felidézni azt az estét, hogy hogyan is csinálták pontosan. Nehogy hiba merüljön fel benne... vagy valamelyikőjük rosszul emlékezzen. Vágyott az imádott nőre és boldog volt a babától. Kimerítő emlékezetfrissítésben lesz része mindkettejüknek terve szerint.
A férfi teljesen belefeledkezik, ha más nem jön közbe. De Lis userére bízom, hogy ő mikor kezd el a külső zajokra újra figyelni. Az utca elmosódó kavalkádjából néha az ork szó száll be a nyitott ablakon.

Bár nem terveztem, hogy ágyban töltjük az este további részét, ez az elhatározás máris tovaszáll, ahogy kedvesem erős karjai rám fonódik és vágytól fűtött tekintetébe nézek.
- Kivéve mikor nem és nekem kell helyrehozni. – ütök játékosan a vállára a hős lovagnak. – De ebben kivételesen nem volt hiba és remélem nem is lesz.
Ajkait csókolva engedek szerelmének, de bár nem szeretném, hogy bármi megzavarjon, valami mégis arra késztet, hogy egy pillanatra elszakítsam magam Aligátor vágyaitól és …….
- Drágám, vannak a városban orkok? – kérdezem kissé elfúló hangon, mivel nehezemre esik koncentrálni. – Megesküdnék, hogy az ő hablatyolásukat hallom odakintről.

//Az ostromlott város//

/Lisbeth/


Aligátor kimerülten liheg és kell egy kis idő, míg értetlen arca lassan felfogja, amit a gyógyító kérdezett. Megrázza a fejét konokul.
-Még csak az kéne! Állandó őrjárat van ellenük. Ha bejönnének, csak felforgatnák a várost.
*Meztelenül száll ki az ágyból és az ablakhoz sétál. Odalent egyre jobban kivehető a kiabálás.
-Orkok! Támadnak az orkok! Mindenki fegyverbe! Védekezzetek, ne aludjatok!
*Gyorsan neki lát magára kapni néhány ruhát és a fegyvereit felcsatolni. És mihamarabb ugrana az ajtóhoz Aligátor.
-Az istenekre! Megtámadták a várost. A fiúkat össze kell szednem és védeni kell a falakat. Ki kell tartanunk!
*Az egykori jósnő éveid alatt jó hasznát vetted a képességednek, amit most is használsz. Bár nem gyanús jelekből mondod meg a biztosat, de érzed valami megfoghatatlan módon, hogy a dolog most sem kerek. Nem tudod mi a baj, de baljós sejtelmed van elengedni  férjedet. Vagy csak a várandóság és a házasság tett túl aggodalmassá?

Egy csapásra elszáll minden vágyam, amikor meghallom a most már érthető kiáltásokat és bár máskor elgyönyörködnék kedvesem pucér hátsójában, most inkább a rémület markolja össze a szívemet.
Egyrészt érthető, hiszen támadnak az agyarasok, de már máskor is néztünk szembe ellenséggel és a harcra készülődő Aligátor látványa megszokott képet jelenthet, de…….
De most mégis balsejtelem száll meg és nem akarom őt elengedni.
Mi van velem? Sosem voltam az az aggódós fajta, hiszen az egész életem a veszélyről szólt.
- Ne……maradj velem…..kérlek, vagy vigyél magaddal…..igen IGEN, megyek veled!
Határozottan kapom magamra a ruháimat, mert sejtem, hogy nem tarthatom vissza, viszont meg kell őt óvnom…….akármitől.
Gyorsan a zsebembe tuszkolok jó pár általam készített szert is.

//Az ostromlott város//

/Lisbeth/


A férfi aggódó szemmel nézett vissza rád, és először a fejét ingatta, de nem jött ki hang a torkán. Látszott az arcán, hogy aggódik érted és nem akarja, hogy bajod essék. De utána végül összeszedi magát.
-Akkor gyere! Hisz végül mégis csak a gyógyítónk vagy. De maradj hátul!
*Hamarosan összeordítja a fegyverforgatóit és közel százan indultok el a legnagyobb hangzavar felé. Ám félig sem juttok utatokon, mikor a házak között vagdalkozó és oda betörő oughwariak rohangálnak a szemetek előtt a sötét éjszakába.
Aligátor mögött ülsz a lován, ahonnan most megpróbál lesegíteni. És oda súgja.
-Maradj fedezékbe! Az ördögbe is, ezek már betörtek! Ki kell őket szorítanunk.
*Egyre több ellenség bukkan fel és titeket is észre vesznek. Nyilaik záporában a katonák pajzsukat felemelve indulnak előre, hogy megállítsák őket. Ám félelmetes az egyre érkező túlerő látványa.

Nagyon határozottan nézek Aligátorra és felkészülök a kemény csatározásre, mert lesz, ami lesz én biztos, hogy menni fogok.
A szám összeszorul és felfújom magam, aztán mosolyogva elengedem magam, ahogy látom rajta végigszaladni az érzelmeket: a féltést, aggódást, elgondolkodást és végül a döntést.
- Így igaz! Szükségetek van rám! – bólintottam, de azért ha nem vette észre, nem adtam a szavam a hátul maradásra.
Egyébként sem vagyok az a hősködős fajta, de ha úgy hozza a szükség, nem fogok meghátrálni, nem, ha szerelmemről lesz szó!
Hamar vége szakad a lenti vigadozásnak, ahogy a katonák rájönnek mi zajlik odakinn és mindenki komoran fegyvert ragad.
Én Aligátor mögé ülök a lovára, de nem sokáig kell mennünk, hogy máris orkokba botoljunk.
Nem lehet, hogy ilyen gyorsan betörtek! Ez borzasztó!
- Nem hagylak magadra Aligátor! – állok ellen annak, hogy letegyen. – Rossz érzésem van és bár tudod, hogy nem vagyok boszorkány, azért ez valahogy mindig bejön. Maradjunk együtt. – kérem páromat.
Aztán máris a harcok sűrűjébe kerülünk, hiszen egy csapat agyaras felfedezi csapatunkat és nyílzápor zúdúl ránk.
- Gyere! – rántom le magam után egy ház oszlopa mögé Aligátort. – Hagyd most a lovat, nyilak ellen nem veszed hasznát. És nagyon sokan vannak? Hogy kerültek ezek ilyen gyorsan ide?

//Az ostromlott város//

/Lisbeth/


Aligátor megfogadja a tanácsot és inkább gyalogosan követi századát. Ám nem bújik el házak mögött, miközben a fiai küzdenek és véreznek. Ott akar lenni, hogy irányítsa őket. És kell is, mert mire elérik az első agyarasokat, addigra egy tenger látszik az utcán, ahogy hömpölyög a kapu felől és az üres falakon át. Rengetegen jutottak be, nem egy-kettő.
-Teringettét! Hogy nem vettük észre őket? A napokban történt rajtaütések. Az ezres portyázó seregek csak az előőrs volt. És valahogy keríthettek egy árulót. Kizárt, hogy az őrök nem vették volna észre és nem tudták volna védeni legalább pár óráig a falakat, amíg felébred a város!
*A vádaskodása még ha minden bizonyítékot nélkülöz, mégis eltalálja a történteket. Az őröket elkábították mérgezett borral a hideg éjszakába és senki nem volt az első órákban, aki riadóztatta volna Braslovot.
Aligátornak szerencsét hoz ez az isten háta mögötti település. Itt csábította el kedvesét és itt kapta most az újabb előléptetést. De Lisbethet mintha csak átok sújtaná itt, megint alig van csak a falakon belül, pár napra rá ismét nagy erejű támadás éri. Lelki szemei előtt az előző pusztulás képei jelenhetnek meg.
És az is, hogy ha nem vet be valami csodaszert, akkor száz katona itt csak ideig-óráig tartja fent őket. Bár nincsenek egyedül és rengeteg más katona is tartózkodik itt, de közel egy kilométert kell visszaszorítaniuk a támadókat, hogy a kaput újra becsukhassák.

A hosszas ölelés és csók után nehezen eresztettem el a Kedvest..

-meséljek magamról?-néztem rá kedvesen..
-inkább te mesélj!-csókoltam meg újra .
-rég találkoztunk...és kíváncsi vagyok mi minden történt veled?-nézek rá mosollyal,és magamhoz húzom..

Minden pillanatot élvezem vele...mint akkor rég...

//Az ostromlott város//

/Edgár/





A szépséges nő nagy levegőt vesz, majd lassan kiereszti. Egy kicsit még nézi Edgárt, majd bele kezd rövid történetébe.
-Amikor megölted a herceget, akkor megijedtem nagyon, hogy engem is elővesznek. Még ha nem is tettem semmit, egy nemes meggyilkolásánál nem ez lenne az első, hogy válogatás nélkül mindenkit megvádolnak, aki épp arra járt.
Így hát rohantam, ahogy csak bírtam. Hamarosan megtudtam egy jogtudótól, hogy ez a terület nem tartozik a királysághoz. Pusztán csak egy önkéntesen belakott terület. Így itt nem is vonhatnak felelősségre. Szerencsére volt nálam elég pénz és nem kényszerülök most már mások segítségére. A magam ura vagyok.
*Határozottan néz a szemedbe és arca megfeszül az utolsó mondatoknál. És kezével gyengéden megérinti arcodat. Odakintről valaki az orkokról kiabál. Ám Szendét nem zavarja.

Hallgatom szavait és csak gyönyörködöm benne..a csodás szeme..orcája..ajka..
csak a pillanatnak élek...és annak,hogy boldoggá tegyem a Kedvest..

átkarolom gyengéden és hosszan megcsókolom...és talán nincs ellenére...
messze még a hajnal...

//Az ostromlott város//

/Edgár/





Szende átadja magát az élvezetnek és hamarosan ruha nélkül bújócskáztok az ágynemű között. Hagyja a szerelmét úgy boldoggá tegye, ahogy ő szeretné. És kéjes hangok nyomják el kintről beszűrődőket.
-Jaj, ez jól esett. Imádlak.
*Elnyúl fáradtan az ágyon és boldogan simogatja az arcodat és a hátadat finom ujjaival. Szemei pedig téged néznek. Odakintről valami nagy kavarodás hangjai hallhatóak, de most nem tud törődni ezzel, csak ti léteztek számára.

A forró ölelés és a vágy egyre hevesebben dobbantotta meg a szívem..és ahogy Szendére néztem...ő is boldognak látszott..

Aztán ahogy hozzámbújva ölelkeztünk,és simitja arcom...egyszerre vagyok boldog és boldoggá akarom tenni a Kedvest..

De aztán gyanusan hangzó kiabálások zavarják meg az együttlétünket..és figyelni kezdek..

//Az ostromlott város//

/Edgár/





-Hé, te! Mi jár a fejedben? Gyere vissza!
*Súgja a lány és Edgár hajába markolva visszahúzza őt egy újabb csókcsatára. Csak vele akar foglalkozni és nem érdekli a részegek perpatvara. Újabb erőt érez magában, hogy bizonyítson csak azért is, hogy egy férfi az ágyában nem gondolhat másra. Főleg nem elfelé vágyódva az utcára.
Kardok csattannak egymáshoz és távoli halálsikolyok néhány elmosódó segélykiáltás.

Az édes csókja szinte ringatna..de ahogy a csata zajai megütik a harcedzett fülemet..egyre jobban árad bennem szét az adrenalin..
Legszívesebben az egész életemet a karjaiban tölteném..de most igencsak vészjósló hangok jönnek az utca felől..

Gyengéden lefejtem magamról Szendét és a szemébe nézve mondom neki.
-Kedves!....kint valami baj van...nem részeg matrózok vagy suhancok tivornyáznak....nagy baj van..

Odalépek az ablakhoz óvatosan kikémlelek..és sajnos beigazolódott a sejtelmem...

-orkok.....a rohadékok!....
-szedj össze pár holmid gyorsan,Kedves!..-csókoltam meg vágytól hevült ajkát..
-ki kell jutnunk a városból!...a csürhe banda nem kímél senkit..se gyereket..se nőt...mennünk kell..!!!!kérlek!!!..ez most nem vicc!!...maradj mellettem!!kiviszlek téged!!!

Hamar kapkodtam magamra a holmim..és igyekeztem minden érzékszervemmel felkészülni az esetleges harcra.
De legfőképp kivinni innen Szendét!!!

Gyorsan leemeltem a tokjából a kardom...és ha indulásra kész vagyunk..akkor kikémlelek a folyosóra..

//Az ostromlott város//

/Edgár/





Szende kétségbe esve néz a szemedbe. És felfogni próbálja a mondandód súlyát.
-A lányok! Ki kell mentenünk innen a többi nőt. Tudom, mit gondolnak az emberek róluk, de régen nekem sem volt makulátlan a múltam. Ha mi nem törődünk a sorsukkal, akkor mindenki magára hagyja őket.
*Egy vastag aranyzacskót vesz magához és egy kabátot az esti hideg ellen. Egy kefével még gyorsan rendbe szedi a haját és egy perc múlva már rohan melletted. A folyosón csak néhány kurtizán van, odalent vendégekkel múlatják a lányok az időt, igyekezve összeszedni még egy menetet. Körülbelül egy tucat férfi és három futtató, aki a rendre vigyázik. A kliensek között néhányan vadásznak, mások kézművesnek, kereskedőnek vagy négyen inkább földtúrónak néznek ki. És három katona is múlatja az időt.
Odakint egyre közelebb hallatszik a csatazaj. Egy csapat katona épp elrohan az ablakok alatt, hogy testével tömje be a rést, amit Manuk által kitervelt ármány ütött a falak védelmén. Ám azok a falak legalább egy kilométerre vannak, az ellenség hordái pedig már nagyon közel.
A főbejárattól balra küzd egy nagyobb csapat fegyveres a hódítókkal, jobbra minden csendesnek látszik. A hotel mögött az istálló, de arra nincs rálátásotok.

Igyekeztem minél jobban védeni a Kedvesem ahogy kimentünk a folyosóra.
Miután magához vette holmiját ő is..elindultunk kifelé .
-Persze hogy segítünk a lányoknak!..megteszem amit csak tudok,Kedves!-adtam egy röpke csókot ajkára és óvatosan elindultam előre a kardommal a kezemben..és Szende mögöttem szorosan..

A folyóson elég vegyes társaság lézengett..de mivel sok időnk nincs minden ajtón kopogni..így hangosan kiáltottam..

-Emberek!Megtámadták a várost az ork hordák!..kifelé azonnal az épületből..a tetőre!!!ez nem tréfa!a férfiak segítsék a nőket és gyerekeket!!..nyomás emberek!!..nincs idő a késlekedésre!..aki tud fegyvert forgatni az fedezze a kijutókat!!...GYERÜNK!!!...AZONNAL KIFELÉ!!!!

Aztán Szendéhez fordulok..
-Szóljunk a barátnőidnek..ha tudod hol laknak!!sok időnk nincs!sisetnünk kell !!!...vigyázok rátok ne félj!-öleltem meg őt ,és csókkal édesítettem meg ajkát.
-mutatsd merre laknak...nem hagylak magadra !vigyük ki őket is!

//Az ostromlott város//

/Edgár/





-Nincs kimondott barátnőm, csak ezekért a lányokért aggódtam, akik itt megszálltak.
*Körbe mutat körbe a fogadó közönségén. Sokan eszmélnek az ordibálásra és már a lépcsőn lefelé is egy kisebb hölgy had futott velük együtt. Az odalentieket sem kell sokáig győzködni. Azonnal kifutottak az utcára.
Balról egy csapat katona viaskodik az ostromlókkal. Köztük egy fiatal nő is a hátsó sorban meghúzódva, de figyeli a történéseket. Derekát egy katona tiszt fogja, akinek a kezében egy lovassági kard van, nem sokkal tőlük egy ló gazda nélkül felnyergelve.
Edgár feltereli akit tud a tetőre. Néhányan inkább kirohannak az épületből és az utcán szaladnak el, de sokan hallgatnak a szavára. Odafent igyekeznek védeni minden feljárót a harcképesekkel, míg a nők fedezékbe húzódnak.
Ha lenéz, láthatja az utcán, ahogy a katonák küzdenek a támadókkal.

(Félre néztem az írást és ezért módosítanom kellett picit.
wrote by Uráldur)