- 50 réz és áll az alku. – bólintok a fogadósnak, mert sosem szabad elsőre elfogadni az ajánlatot.
Biztos vagyok benne, hogy jóval többet nyer azon, ha robotolok neki és rohangálok az emelet és az ivó között. Több alkalmazottat kéne felvennie, hogy mindkét feladatot ellássa valaki, de ha megteszem egyedül, akkor legalább fizessen.
Aztán fogom a tálcát és felszaladok az emeletre, örülve neki, hogy a szállásom és az ételem már biztosított, így elkezdhetek utána járni, miként tudok majd visszatérni a lányomhoz és levágni a nemesebb részét annak a két fattyúnak akik a máglyára segítettek.
Azok a „boszorkák”, akik a kocsmáros szerint annyira lusták, hogy nem fűlik a foguk ahhoz, hogy lejöjjenek enni, tényleg az ágyon heverésznek. Ha tippelnem kéne talán rokonok, mert hasonlítanak.
Sok holmijuk van, így lehet, hogy utazgató gazdagabb hölgyek, de nem látszanak vasorrú, szemölcsös banyáknak. Az, hogy kártya is van náluk nem jelent semmit, nálam is volt régebben.
Mondjuk a férfi ruhák meglepőek, ám semmi közöm hozzá, mivel „szórakoztatják” magukat.
- Az ételüket hoztam, de ha sok lesz a dolgom, akkor nem mindig tudok felszaladni. Talán a vacsorát lent tölthetnék. – jegyzetem meg, de nem bántóan, csak javaslatként.
Ha nem tartóztatnak tovább sietek is le, hogy befejezzem a reggelit, de az előbb még valamiben ármánykodó két szektás, hirtelen türelmetlenkedni kezdenek.
- Nem kell kiabálni, uram. – álltam fel és az asztalukhoz siettem. – Mit kívánnak, mit csomagoljak be az útra?
Nem nagyon hezitálhattam, hiszen épp csak elkezdtem a munkát, nem az első nap fogom elszúrni.
De jöhet még kutyára dér.

/Lis/

-Ám legyen!
* Az új főnököd igen gyorsan belement az üzletbe. Talán meglátta benned a különlegest. (Vagy csak ennyire lusta volt megint felmászni az emeletre.) Az állás a tiéd és a vele járó gondok is.
Elsőként a nőket kell kiszolgálnod és kényeskedő hangon válaszol a legidősebb.
-Nem, talán nincs kedvünk lent vacsorázni.
* Most már talán érted, miért nem volt kedve foglalkozni velük a kocsmárosnak személyesen. Ezzel a nyávogó és sértő hangszínnel nem sokáig maradnának meg a gazdag körökben. De még a kurtizánok is csak egymás kigúnyolására használták ezt... a hátuk mögött. Nem, valami azt mondatja veled, hogy megjátsszák magukat, de észre sem veszik, hogy tökéletes valójukat alakítják.
A téged ide küldő szavaira emlékezve lépsz ki a szobából és egy teljesen másfajta társaság az, aki következik a sorban.
-Elnézést, csak nem tudtuk, hogy itt dolgozik. Azt hittük, maga is vendég. De hát... Zsíros kenyér foghagymával is jó lesz, csak tudjunk valamit harapni az úton.
* Úgy tűnik ezek a rejtélyes cselszövők jobban megbecsülik az embert. Ám nem sok időd van már erre. Az Észak-Bivalyból ismert papi misére hívás hangjait hallod és jól tudod, a vallás fővárosában elvárták, hogy mindenki vegyen részt minden istentiszteleten.

Mivel már az állás teljes jogú gazdája vagyok, a szobában lévő nők nyivákolása cseppet sem hat meg.
- Nagyon sajnálom hölgyeim, de akkor lehet, hogy az a vacsora kicsit késni fog, nagy a zsúfoltság odalenn. – vonom meg a vállam.
Egyelőre nem tudom hová tenni ezeket, de azért majd rajtuk tartom a szemem, mert nem szeretnék még egy ostoba boszorkánykörbe botlani, akik ide vonzzák a nem kívánatos figyelmet. És ezek a nők, elég ostobák ahhoz, hogy ez bekövetkezzen, ha van a kocsmáros szavában bármilyen igazság.
Megbocsátóan biccentek a két kopasz felé.
- Pár perccel ezelőttig vendég is voltam, de előléptem alkalmazottá, így nyugodtan mondják el amit szeretnének nekem.
Miután ezt tisztáztuk és ők elmondták óhajukat, ami igazán nem volt nagy dolog, sejtésem szerint nem vetette fel őket sem a pénz. És nem azért kértek ilyen egyszerű ételt, mert nem szerettek volna kacsamájat enni.
Önkéntelenül összerezzentem, ahogy meghallottam a misére hívást. Ezek szerint az az istentelen szekta már ide is betette a lábát.
Csak reménykedhettem benne, hogy nem vált az egész város a rabjukká, így csak gyorsan a konyha felé indultam, hogy összecsomagoljam a kért ennivalót. Persze, ha a fogadós azt mondja, hogy menjek, akkor nem habozok, nem ezen fog múlni, hogy életben maradjak. Színlelni fogok, ha ez kell.

A három hölgy csak húzta a száját arra, hogy felvágták a nyelvedet. Ám a két másik vendéggel jobban megérted a szót. Ám ők is készülődnek a templomba. Ám avatatlan szemek elől jól leplezett arcukon látható számodra, hogy majd szétrobbannak a dühtől. Nem kevésbé tettetik az ájtatosságot, miközben versenghetnétek a gyűlöletben Valora tanai iránt.
A kocsmáros külön kiemeli, hogy nem tart vissza téged az itteni teendőkkel és maga is oda veszi az irányt. Ám a kijárat felé indulva füled kiabálás zajára lesz figyelmes. A három nővel egy férfi ordibál, hogy miért nem hajlandóak elmenni ugyan erre az eseményre.
Számodra nem hoz újat az ottani tapasztalat. Jól láthatóan itt is a katonák egyenruhában feszítenek a padsorok között és a hívők negyedét ők adják. Ám ahogy a kocsmában is megtapasztalhattad, nem csak ők figyelnek a hitszónokra. Ez minden bizonnyal meghatározza majd az elkövetkezendő napokat.
Ám ennyire ne szaladjunk előre!

Visszatérve még mindig ugyan azzal veszekszenek a 6-os számú szoba lakóival. A két kopasz viszont útközben egész másfelé megy.

Amikor kiderül, hogy az új „vallás” itt is kiterjesztette csápjait, nem repesek a jókedvtől, de úgy sem szándékoztam hosszú időt itt tölteni, addig meg ki fogom bírni és a színészkedés nem fog nehezemre esni. Viszont nem kerülte el a figyelmem, hogy a két kopaszra nyírt fickó arcán milyen érzelmek szaladtak át, bár egy pillanat múlva már legalább annyira jól leplezték, mint én a gyűlöletüket.
~ Szóval ők sem tartoznak a táborukba. ~ vontam le a következtetést és ezt el is raktároztam magamban, hiszen bármikor jól jöhetett ez az információ.
A kocsmáros nem noszogatott, de nem is akadályozott, rám bízta, hogy megyek-e vagy sem és ez legalább adott némi reményt, hogy még nem olyan nagy a baj ebben a városban, mint Bivalyban, ha időben észhez téríti a népet valaki, vagy megszabadítja őket a rájuk települő papoktól és katonáktól.
Mielőtt elindultam volna, még felnéztem a lépcsők felé, ahol egy fickó üvöltözött a három „boszival”, hogy ők is menjenek a templomba. Ezek szerint ők sem hívők bár ez kevéssé lepett meg.
Megállok hátul és szemügyre veszem a résztvevőket. Mondanom sem kell itt is az egyenruháké a főszerep. Miért nem lep meg?
A többieken csak végigszalad a pillantásom, nem árt tudni, hogy kivel legyen óvatos az emberlánya.
Letudva a kötelező részvételt visszatérek a konyhába, de meglepődve látom, hogy a férfi még mindig a nőket inzultálja.
- Miért nem hagyja őket békén? – lépkedek fel, mert le akarom hozni a tálcákat. – Lemaradt egy miséről közben, a végén még elveszíti a lelkét. – mondom neki komoly arcot vágva.

Lelki feltöltődés helyett inkább kibírt percekként élted meg a templomot. Szerencsére itt nem olyan nagy a nyomás, mint a szekta központjában. Ám visszatérve a fogadóba láthatod, hogy ez nem mindenkire vonatkozik. A három nőt egy fanatikus zaklatja é tartja fel még a mise után is. Te pedig rávilágítasz hamar, hogy ezek szerint a pasi sem volt ott az istentiszteleten.
-Maga csak ne az én lelkemmel törődjön! Ezek a boszorkányok megátalkodottan hirdetik a babonát és meg sem hallgatják a Könyörületes Istent.
* Dühösen távozik, ha nem mondasz neki semmi olyat, amiért folytatná -akár veled vagy velük- a vitát.
A kocsmáros fél órával ez után dünnyög az orra alatt. Úgy tűnik, ma sincs jó napja.
-A fenéért kell ide a vita! Bárcsak normális vendégeim lennének, de az a két Yvorl idióta is idő kérdése, hogy valami rosszat hozzon rám. Ha lennének mások, egy pillanat alatt kiadnám a szobájukat nekik.
* Ahmest létezik és meghallgatta a könyörgését. Már kevéssel dél elmúltával egy karaván érkezik és rengeteg orkok elől menekülő család száll meg estére. Te is egy félszobányi használaton kívüli raktárba költözöl át, ahová egy poros heverőt rángattok fel a pincéből neked. Így kis híja, hogy a két csapat valamelyikét ki nem rakja a munkáltatód és ki nem szorítja őket az elpusztult Bivaly felől érkezett rászorulók valamelyike.
Délután pedig visszaérkezik a két kopasz is, akik egyből a szobájukba mennek. A három hölgy pedig vásárolni indul.

- Bagoly mondja verébnek….. – rántom meg a vállam a fickó szavaira. – Maga most mivel törődik, ha nem más lelkével? – nézek rá felhúzva a szemöldököm, mintha érdekelne a válasza, de igazából csak meg akartam szabadulni az üvöltöző fanatikustól, nem érdekelt a három nő, akik olyan fennhordták az orrukat, bár a legkisebbet sajnáltam, hogy ezt kell végignéznie.
Továbbra sem hittem azonban, hogy ezek boszorkányok lennének, egyáltalán nem úgy néztek ki, pedig találkoztam már párral. Azok biztos nem hívták volna fel magukra a figyelmet, egy olyan városban, ahol egy erőszakos vallás hódít.
- Csak ki kellett volna hajítania már az elején azt az idiótát, aki itt vircsaftolt. – mondtam halkan a kocsmárosnak, ahogy elmentem mellette a konyha felé. – Elsők a fizető vendégek, nem?
Azt is megtudtam így, hogy a két kopasz egy másik ostoba vallás követője, érthető volt, hogy nem voltak oda az itteni hitért. Most már más színben tűnt fel az amit kihallgattam tőlük.
-Ha elkapjuk a kígyó fejét, a teste is csak tekeregni tud. Lépnünk kell, mielőtt mi kerülünk sorra.
Ezek szerint terveznek valamit és nem voltam benne biztos, hogy a kocsmáros most nem talált telibe.
Azonban kis idő múlva már annyi dolgom volt, hogy minden kiröppent a fejemből, a két más hitű pap ugyan visszajött, láttam őket, de eltűntek a szobájukban és színüket sem láttam.
A menekülők azonban sok munkámba kerültek és hasznát vettem ismét a gyógyító tudományomnak, mert voltak köztük kisebb sebesültek is. Persze teljesen csak a „normális” gyógyításra tettem a hangsúlyt. Nem akartam úgy járni, mint az ifjú nemessel.

Sürögsz, forogsz a fogadóban és mindenki meg van elégedve veled. Ám hamarosan kiderül, hogy olyanok is, akikre nem is gondolsz még ebben a pillanatban. A főnököd szintén keményen dolgozik a megugrott vendégszám miatt, beküld egy sütőben lévő ételért, melyet egy három fős asztalhoz kell kivinned. Ám mikor kiveszed a kacsasültet és megfordulsz, hirtelen a két kopasz fogad a hátad mögött úgy, hogy elállják a kikerülésük útját.
-Maga nagyon talpraesett és jóra való, Kedveske. Szükségünk van az ügyünkhöz egy kis segítségre és jóval többet fizetünk ma este egyetlen pici szívességért, mint amit itt egész nap megkeres. Tíz arannyal jutalmazzuk és nem lesz valószínűleg több, mint egy óra.
A helyi főpappal akarunk beszélni, de nem akar minket fogadni. Valakinek el kellene terelnie a figyelmét, amíg mi besurranunk hátul és elintézzük. Itt a pénz, de csak a végén kapja meg.
* Felmutat egy pénzes zsákot és gyorsan belenézhetsz. Arany pénzérméket látsz a szájánál csillogni, mely nem csak egy napi fizetséged, de kétszáznak a bére egyetlen érme. A szegények nem is álmodhatnak ennyiről, a gazdagok meg szórni szokták utazásaik során, mintha lisztes zsák lenne.

Úgy gondolom jó helyem van itt a fogadóban, addig, amíg nem kelek útra, hogy visszaszerezzem a lányomat, ezért nem sajnálom az energiámat arra, hogy kivegyem a részem a vendégek adta munkából.
A kocsmáros sem lustálkodik és kiveszi a részt a munkából, így egy szavam sem lehet, mikor beküld egy újabb adag húsért a konyhába.
Már fordulok is vissza a sültes tállal, mikor hirtelen elállja a kijáratot a két kopasz pap.
Az ajánlatukra és a megszólításra is meglepődve húzom magasra a szemöldököm, majd a pénzes szütyő látványára még sikerül magasabbra húzni, miközben egy halkat füttyentettem.
- Ejha! Egy „pici” szívességért igazán nagylelkű a fizetség. – bólintottam. – Ez egy egész vagyon. És ez itt a bökkenő. – biggyesztettem le az ajkam. – Lehet, hogy nem látszik, de nem vagyok ostoba vidéki liba. Nem tudom, hogy mit akarnak a főpappal, amiért még egy kis elterelésért, ennyit fizetnek. Bár sejtem, hogy ez nekem talán a fejembe kerülne………Egyáltalán honnan veszik, hogy én vagyok a maguk embere és segítenék, hogy egyáltalán tudnék segíteni?
Rájuk szegezett tekintettel várom a válaszukat és az ujjaim között megszorul a sültes tál fogója, mert ha kell a nyakukba borítom a forró zsírban lévő ételt.

A két pasi sokat mondóan egymásra néz. Majd kiolvasva egymás szeméből gondolataikat fordulnak feléd.
-Rendben! Igazad van, de mi sem vagyunk vakok. Ugyan úgy színleled a templomba járást, mint mi. És felismerjük a gyűlöletet, ahogy valószínűleg te is. Játsszunk nyílt lapokkal! Megöljük a papot ma este veled vagy nélküled. És a döntésedtől függ, hogy az új világban te a kevesek vagy a többség pártján leszel. A nyertesek közé tartozol, ahol céljaidat nem akadályozzák már az egyistent követők, olyan várost vezetünk közösen, ahol mindenki abban hisz, amiben akar. Vagy a köznépbe olvadva fogod tudni, hogy volt egy nap, amikor feltörhettél volna és részese lehettél volna egy jó változásnak.
Van némi emberismeretünk. A három boszorkát kihagyjuk, mert túl ostobák ahhoz, hogy ne rontsanak mindent el. Ám alig ismerve téged látjuk, hogy keményen dolgozol. De biztos vannak titkaid. Nem rabolnak ki senkit, aki pucéran érkezik és ilyen keményen dolgozik már az első napon.
De nem kérdezzük, mi hozott az egykor sokszínű városba. A mi istenünk diszkréciót kér.
* Látod a szemükben, hogy nem hezitálnak. Láttál már határozott embereket, akik élére állnak dolgoknak. Akik képesek irányítani másokat. És ha valaki meg tudja szabadítani a várost a kegyelmes isten súlyától, akkor ők képesek rá.
Ám ki tudja? Eddig is úgy gondoltad, úgy látom, hogy nem kéne beleártanod magad a helyi ügyekben. Megoldódnak maguktól és neked a gyermeked a legfontosabb.

//Lisbeth//

Tudom, hogy komoly választás elé állítottam őket, mert vagy elmondják, hogy valójában mit akarnak, vagy itt hagyom őket, ahogy illik. Azért ne nézzenek madárnak, akinek tollas a háta. Még ha feszültebb is vagyok a kelleténél, azért azt nem hiszem, hogy valamiféle erőszakra vetemednének, mégis csak egy népes fogadóban vagyunk és elég lenne csak kiáltanom, a kocsmáros úgy sem nagyon szívlelte őket. A szándékaikat illetően pedig az őrségnek is biztos lett volna pár kérdése.
Úgy látom ők is mérlegeltek és inkább úgy döntöttek beavatnak a részletekbe, némi burkolt dicsérettel is megspékelve győzködésüket, hogy nekem ez miért is érné meg.
Nem mondom, hogy nem szimpatikus gondolat, hogy egy ilyen kegyetlen szekta főkolomposát kiiktassák egyszer és mindenkorra, ám kétségeim vannak, hogy ettől összeomlana az itteni egyház, bár a hírek amit a menekülők hoztak, talán adnak némi reményre okot, hogy a királynö/főpapnő már nem áll a helyzet magaslatán.
Végül, miután meghánytam-vetettem magamban, megrázom a fejem.
- Az, hogy mi történt velem, igazán nem tartozik rátok és ez jó is így. Azt sem kétlem, hogy eléggé elszántak vagytok tervetek véghezvitelében, de engem most más, sokkal önösebb érdekek vezérelnek, így az ajánlatotokat vissza kell, hogy utasítsam, de sok sikert kívánok nektek, a céljaitok méltányolandók.
Azzal kérdőn nézek rá, hogy álljanak el az útból.
Nem hiányzik, hogy most belekeveredjek valamibe, mert akkor sosem látom viszont a lányomat.

Elég rizikós vállalkozásra adták a fejüket. És könnyen eshetsz olyan hibába, amiért újból kivégeznek vagy évekre bebörtönöznek. És mire újra a nemes várához keveredsz, már felnőtt nő a karon ülő gyermeked.
Megfontolt és jó döntés volt, amit meghoztál. És mintha egy hideg szellő suhanna a ruhád alá, úgy borzolódnak fel a szőrszálak a hátadon, amikor megérzed egy pillanatra, hogy ennek itt most még nincs vége. Nem tud abba maradni. Ám ha agyalsz rajta, akkor tényszerűen megtörténnek a következő dolgok. Ha ösztönöse cselekszel, akkor van egy pillanatod, amikor megakaszthatod a gépezetet. Nem minden megoldás szolgálja végleg, de lehet egy porszem is elég, hogy később más felé terelődjenek az események.
Az idősebb férfi egy zsebkendőt húz elő nadrágzsebéből, mintha csak orrot akarna fújni. Ám ehelyett nem noziához emeli, hanem egy villám gyors mozdulattal a szádhoz tapasztja. Még nem bontotta ki, kétszer meg van hajtva.
A fiatal egy borotvát próbált meg észrevétlenül az ujjai közé csempészni, melyet nyaki ütőeredhez próbál jobb kézzel tartani, bal kézzel pedig megragadni téged, hogy ne ficánkolhass.
Ha ez kis módosulással akár, de bekövetkezik, akkor az öreg fog furcsa hangon halkan suttogni.
-Egy szót se! Nem akarunk megölni, csak nem kockáztathatjuk, hogy figyelmeztetsz valakit a tervünkre. Légy jó kislány és akkor élve megúszod!

Az egész megjelenésükben és a helyzetben végig volt egy rossz érzésem, mondhatni a régi hetedik érzékem működésbe lépett, amely már jó ideje végig kíséri az életemet és sokszor kihúzott a bajból, csak akkor nem, ha akarattal nem hallgattam rá.
Ám most nem hiába kapaszkodtam a kacsasültes tálba, főleg azok után, hogy a tudomásukra hoztam, hogy nem fogok nekik segíteni megölni a főpapot.
Nem vagyok ostoba bolond, hogy ne gondoljak egyúttal arra is, hogy, ha így kiadták magukat, akkor van a tarsolyukban valami, amivel be akarják majd biztosítani, hogy ne lehessek az árulójuk, még ha ez eszemben sem volt. De nem ismertek, ahogy én sem őket, így nem is bíztam bennük egy hangyányit sem.
Ahogy az idősebb fickó előhúzz a zsebkendőt, már megfeszültem és, ahogy lendült felém a keze – nem nézve azt sem, hogy közben a fiatal mit tesz, - már öntöttem rá a sütős szaftot, majd magát a tálat is feléjük dobtam.
- Segítség fogadós uraaam!!!!! – kiáltottam hangosan, miközben a konyha másik felébe futottam, már ha nem kerülték el az ellentámadásomat és nem sikerült a tervük.
Ha igen, akkor csak moccanatlanul megmerevedtem, eszembe sem volt elvágatni a nyakam.

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 1

Nagy szerencséd van, hogy látatlanul is kikerülöd a fiatal kezét és benne a borotvát. Miközben az idős felüvölt egy pillanatra, kígyóként csúszol ki az utánad kapó fia korabeli pap kezei közül.
-Yvorl redves farkára!
* Utánad szaladnak, de mire az ajtóhoz érnél a kocsmáros két másik férfival állja el az utadat. Megtorpannak üldözőid is. És téged von kérdőre a tulaj, hogy miért sikítottál? Kezében egy kinyitott whiskys üveg van.

Eléggé megedződtem már a csatatereken ahhoz, hogy ne essek pánikba a támadástól, na meg ők nem tudják kivel van dolguk, hogy nem egy nyápic fehércseléd vagyok. Ám nem akarok bajt, ezért kiáltok inkább a fogadós után segítségért. Nem hiszem, hogy a két kopasz szektás mellé állna, mikor az egyetlen segítségét fenyegetik a saját konyhájában.
Még mielőtt kiérnék az utánam kapó kezek és a benne megcsillanó vágószerszám előtt, megjelenik a kocsmáros két barátjával.
- Megtámadtak! Ott szorongatja a kést nem látja! – perdültem mellé és mutattam vádlón a fiatal fickóra. – Még a sültes tálat is kiverték a kezemből. – utaltam a földön heverő ételre, szemrebbenés nélkül rájuk kenve a dolgot, de hát végül is igaz volt valamilyen formában.

Nem kell több a hely tulajának sem. Ahogy rámutatsz a pengére, máris megfordítja a kezében az üveget. Értékes tartalmának egy része ömlik a nyakán keresztül a padlóra mindaddig, amíg egy suhintással el nem törik a fiatalabb Yvorl pap fején és ezernyi üvegszilánk szétrepülése közben ömlik szét a maradék rajta.
Már a két csirkefogó iménti megtorpanásán is lehetett látni, hogy az ő kalandjuknak itt a vége. És ezzel tisztában vannak. Lefagyva bámulja az öreg a tanítványa szédelgését és néhány vendég kíséretében hamarosan átadjátok őket a katonaságnak. Utolsó reményük, hogy nem derül ki az ügyükben a cselszövésük és talán nem akasztják fel őket.
-Menj nyugodtan aludni! Majd én itt tartom a frontot. Meg kell egy kicsit nyugodnod a támadásuk után.
* A főnököd pihenni küld. Ám hiába zavartalan az éjszakád kívülről, harcedzett lelked mégis viharos. Az este folyamán lázálmod jön elő. Egy templom belsejében vagy. Az oltáron három-négy méteres tűz. A hívek valami érthetetlen nyelven kántálnak. A celebráló pap egyre közelebb lép lassan a lángokhoz, majd előtte megállva magasba tart egy csecsemőt és mielőtt beledobná, az egyik padsor szélén ülő csuhás hátra fordul pont rád tekintve és az öregebb merénylő az, rád kacsintva.
Másnap reggel a taverna népe izgatott, ahogy felszolgálod a reggeliket, hallod a suttogásokat, hogy egy kisebb csoport Braslovba készül elmenni, mert Valora követői miatt a király támadásától félnek városukra. Ott állítólag már biztonságos a helyzet.

Magamban elégedetten mosolygok, amikor jóformán a kisujjamat sem kell mozdítani ahhoz, hogy a két eltévelyedett pap lemondjon a tervéről és ne akarjanak el tenni láb alól, amiért nem veszek részt a kis hatalmi játszmájukban. És még egy kis bombámat sem kellett bevetni, így nem kevertem bajba magam. Úgy csináltam, mint ahogy egy rendes asszony tett volna.
A papok hamarosan már a katonák kezében voltak és nem hittem, hogy valaha ismét az utamba akadnak. Hogy sajnáltam-e őket? Nem. Hiszen valószínűleg ők sem kímélték volna az én életemet. Persze jobb lett volna, ha egy normális városi bíróság előtt felelnek tettükért és nem ennek a nyomorult szektának a kezében, de hát nem válogathattam. Nekem a saját érdekeimet kell szem előtt tartanom.
- Köszönöm fogadós uram! – mondtam a tulajnak és éltem is a lehetőséggel, hogy pihenjek egyet.
Csak épp nem úgy sikerül, ahogy gondoltam. Rémálom telepszik rám és valami démoni szertartás elevenedik meg előttem, ahogy egy gyermek az áldozat, egy akkora gyermek, amekkora az én…….Izulda? IZULDA!
A szívem majd kiugrik a helyéből, ahogy az este letartóztatott idősebb pap tekintete az enyémbe mélyed és szinte átdöf.
Csurom vizesen, zihálva riadtam fel és …….és tudtam, hogy nincs maradásom. A lányom veszélyben van. Már megtanultam, hogy bízzak a megérzéseimbe és most minden idegszálam azt mondta, hogy mennem kell. Legalább is innen el.
Másnap felszolgálás közben pletykákat és suttogásokat hallottam. Észak Bivaly felé nem mehettem és valami azt súgta, hogy talán Braslov-ban várhat valami.
Ha meg tudok egyezni a csoporttal velük tartok és könnyes búcsút veszek a fogadóstól.

Bár ez csak egy rossz álom volt, melyet a hirtelen jött támadás hozott ki belőled, de te túlzottan radikális megoldást választottál. Itt hagyod hátra az új állásodat és a főnöködet, aki kiállt melletted. És csatlakozol a Braslovba induló telepesek csoportjához.
Annyiban igazad van, hogy minden városban valószínűleg csak egy lehetőséget kap az ember, hogy kitörjön egyszer. És ez itt elmúlt. Ha valami csoda folytán a két pap terve valóra válik és elüldözik a véres kezű szektát, akkor te segítőtársként elég befolyásra tehettél volna szert, hogy akár a nemessel dacolva is visszatérhess a gyermekedért.
Ám az események nem ebbe az irányba haladtak és Valora immáron üldözött egyháza valószínűleg minden lehetőséget kihasznál majd, hogy megszilárdítsa hatalmát és hívei elszántságát.
Nem. Igazából ez nem lehetőség, hanem biztos. A délelőtt folyamán még nem tudtatok elindulni, mikor megszólal a hang a templom felől. Nem a szokásos istentiszteletre szólító kántálás. A városon izgatottság söpör végig és a kocsmáros is ideges lesz a végén, hogy nem tudja mit jelent ez. Egy Észak-Bivalyból tegnap érkezett mondja el.
-Ez a nagy ünnepek hangja... Elvileg kötelező mindenkinek ezeken részt vennie. -tanácstalanul teszi hozzá- Nem tudom, milyen ünnepnap van, én...
-Ha kötelező, hát akkor menjünk! -rád néz, de nem szól semmit. Majd az emeletre, de végül úgy dönt, egy szó nélkül indul el azonnal, arcán látszik a zavarodottság és a visszafojtott düh. Ez már nem az ő vallása, de sodródik az árral.
A szertartáson a pap világosan beszél a fontosságról. Nem véletlen hívták a híveket egy jól láthatóan itt még soha nem használt mélységére a vallásnak. Rólad, igen Lis, RÓLAD beszél. A téged ért támadás egy védtelen nő ellen, mely oly megbocsáthatatlan és idegen a hitetektől, hogy halált érdemel. Egyetlen remény maradt a két lélek megmentésére, őket a beszéd után élve áldozták fel Ahmest számára. A gúzsba kötött két Yvorl pap szívébe egy késsel vitték ki, miközben élve hozták őket be.

Pár órával az események után már készen is álltak a várostól búcsúzók. És te a jelek szerint velük tartasz. Szekerekre felpakolt ládákkal és minden vagyonukkal indulnak egy új élet reményében.

A Nap már vörösbe hajlik a horizonton, mikor meglátjátok Braslov városát a távolból. A karaván pihenőt tart estére, megerőltető út áll a hátuk mögött, siettek minél előbb itt legyenek. És úgy tűnik, azzal a biztos tudattal pihenhetnek majd le ma este, hogy holnap délelőtt elérik úticélotokat.

/A történet folytatása itt:
https://neminra.hungarianforum.com/t177p775-braslov-udvozoljuk-varosunkban#16486
/

/Lisbeth és Lobelt/

//folytatás innen:
https://neminra.hungarianforum.com/t177p800-braslov-udvozoljuk-varosunkban#16576
//

Hőseink lassan megérkeznek a tévelygők és megtérők híres városába. A kapu előtt díszsor fogadja őket. Néhány közember ruhájába öltözött akasztott szerencsétlen. A szőke bőrruhás pedig megszólal.
-Jobb, ha óvatosak leszünk. Ezek nem tűnnek tolvajoknak. Sehol egy rejtett zseb, többnek a keze kérges a munkától. Nem tudom itt mi történt, de nagyon úgy tűnik nekem, hogy valakik tisztogatnak. És nem az alvilágnak állítanak figyelmeztetést.


Hamar eltűnik és hamarosan jó hírekkel kerül elő. Úgy tűnik, egyelőre jól megfér a két orkod társaságában is, ahogy a te vezetésed ellen sincs kifogása.
-Véletlenül ismerem a helyi főnököt. Felelevenítettem azt a pár találkozót és úgy tűnik, hogy nyitott az új lehetőségekre. Bármire, amiből haszna és jobb pozíciója van.
Ám vigyáznunk kell, azt mondja, mert a városban a vallás hirtelen nagyon érzékeny téma lett. Még ő sem tudja -szerintem-, hányadán is áll.

Robert


Az út könnyen indult és folytattuk a csevegést.
-Emiatt ne aggódj ha van is valami majd kiderül, mindenesetre ez az apróság rád reagált csak. Szóval gyanítom neked készült. Vagy nem. Ohh felébredt a tudás szomj ez jó, csak kérdez és válaszolok bármelyik kérdésedre. A tudás nem egy emberé hanem mindenkié. És már rég hasznos vagy de ne másokhoz igazodj légy önmagad, elhiheted mindenki kevés gyakorlattal és tudással kezdi. Engem végig vert a mesterem az udvaron gyerekként mert felrobbantottam a műhelyét.- nevetek fel.- A gyaloglás jó és hasznos, segít a megfigyelésekben.
A farkasoknál kicsit idegenkedik és tévesen ítél.
-Nem állítanám meg őket, talán csak akkor ha rám támadnak. Bár akkor se ölném meg őket azt hiszem. De ez olyan téma ami majd akkor kiderül. Tudod ami a sárkányokat illeti, ha mese van róla akkor sárkány is akad a környéken. No nem olyan nagy számban de tuti akadnak. Más világokon elég sok egyeseken meg egy darab se de ott nem is ismerik őket. Így mesék sincsenek. Szóval ha most már nincsenek is talán, de régen biztos voltak és ha voltak én megtalálom őket. Lehet hogy nem a legzseniálisabb ötlet de elég jó beszélgető partnerek bizonyos idők után. Tudod azért keresem Szakralist ezen világ mágia istenét, mert meg akarom tanulni és ismerni ezen világ mágiáit és titkait. És mert szükségem van a támogatására. Amit Észak Bivaly romjai közt olvastam eléggé nyilvánvalóvá tett pár dolgot ami nem stimmel. No mindegy neked is van mit tanulni meg nekem is. Mesélj Nini-Wellről míg oda érünk.
Utazásunk elméleti csevegéssel és oktatással járt néha vadászni mentem a kisérőnkel csak hogy ne rozsdásodjak be. Bár egy rakás szerencsétlenség voltam vagyok és leszek hozzá képest azért megfigyeltem hogy dolgozik egy ork vadász. Az út alatt ifjú sámánunk is célkeresztbe került meg a könyvem is ami a varázslatokat tartalmazta. A vallási részt szanáltam mint érdektelen téma, és csak a varázslatok végrehajtására kivitelezésére koncentráltam. ( mert ha jól emlékszem ez a kegyelmesek varázslatai.) Próbáltam rájönni honnan szerzik hozzá az energiát, és mi hozza létre. Majd minden egyes sikernél a sajátjaim próbáltam hasonló módon létrehozni gyanítom nulla sikerrel.
Ninivénél a bérgyilkosom előre ment információt szerezni. És jó pár érdekes hírrel tért vissza ebből jó dolog nem lesz de lássuk vajon a hullák milyen vallást követtek.
-Rendben figyelünk a témára bár épp emiatt vagyunk itt szóval vicces lesz a dolog.

Nem tudom örüljek-e neki, hogy az elkészített kristály reagált rám vagy sem, de ezt is csak a jövő mutathatja majd meg. Minden esetre az életem igen csak felbolydult mióta ebbe a városba és ehhez az emberhez kerültem. Azonban úgy néz ki, hogy ő az egyetlen aki megfelelő biztonságot tus nyújtani nekünk és a lányom érdekében még egy démonnal is üzletet kötnék, ha biztonságban tudhatom.
- Én sokáig csak ……megjátszottam, hogy van jövőbe látó képességem, igaz megérzéseim mindig voltak, ezért is voltam jó a blöffölésekben, de aztán egy éjelf úgy gondolta, hogy igazi boszorkányt farag belőlem és neki voltak hasonló elképzelései az ösztönzésre. – húztam el a szám a történetére a saját tanulmányairól.
Jó dolog volt, hogy végre tényleg tanulhatok valakitől, aki egyelőre számomra érthetetlen oknál fogva de tanítani is akar.
Az orkok farkasaira csak megvontam a vállam, nekem ahhoz csoda kéne, hogy megváltozzon róluk a véleményem.
A sárkányokkal kapcsolatos logikájában van valami, de, hogy őszinte legyek, nem biztos, hogy annyira szeretnék a mesék egyik teremtményével összefutni, főleg nem ha olyan morcos lenne, mert lovagok zaklatják.
- Gondolod, hogy nem bukkantak volna már rá, ha létezne? Azért, bár tagadhatatlanul más és különleges tudással rendelkezel, mint akiket én eddig ismertem, de azért vannak nagy hatalmú varázslók elegen. – mondtam ellent, hogy légvárakat kergessen.
Az, hogy egy nagyhatalmú isten segítségét keresi, nem véleményeztem, hiszen mindenki a saját sorsa kovácsa, addig nem zavar, míg nem kever minket is veszélybe vele.
Soha még ilyen nyugodtan nem utaztam, nem kellett aggódnom a biztonságunk miatt és Robert az orkokkal megoldotta az élelmezési problémáinkat is, ezért én bevállaltam, hogy főzök rájuk.
A bérgyilkos nővel nem igyekeztem közelebbi kontaktust felvenni, de tudomásul vettem, hogy a csapat része, ahogy az agyarasok is, de azért tartottam tőlük a három lépés távolságot.
Mikor a nőt előre engedte Robert Nini-Well-be, egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy vissza is jön, így meglepett, az azonban, amit a városról mondott egybe vágott az én ismertetőmmel, amit Robert-nek adtam a városról, hogy ott is megvetette már a lábát az a nyomorult Ahmest vallás és a kegyetlen papjai uralnak jó pár lelket odabenn.
- Az emberáldozat nem vicces, hanem veszélyes. – szorítottam magamhoz Izulda-t, míg a város felé igyekeztünk. – Ne bízz ott senkiben, a katonák legtöbbje a hívőkhöz tartozik, fanatikusok. – figyelmeztettem.

Szerencsére igen jól választott segédeket Robertünk. A harcias nő hamar kideríti, hogy a felszínen hullámzik a víz, ám a mélyben az alvilág zavartalanul éli mindennapjait. Ugyan olyan kapzsik és aljasok, mint bárhol máshol országhatárokon és létsíkokon túl. Másfelől Lisbeth jól elmondja a jelenlegi állást, nem rég pont azért menekült egy új élet reményében Braslovba, hogy elkerülje a véres kezű szektát. Az itteniek még akkor láttak először emberáldozatot, de az ellenséges papokkal való leszámolás a szertartáson és az akasztott emberek jelzik, hogy nem minden ok nélkül próbáltak hősnőnkkel együtt a kisebbségben lévő vallás hívei is odébb költözni.
Ha van a maffia főnök számára ajánlatotok, akkor Jania odavezet és egy játékbarlang mélyén üres és félig üres poharak között egy bárpulthoz sétál. A felszolgálóval csak gyorsan pár szót vált és egy koktélos pohárral a kezében ereszkedik még mélyebbre. Egy kopasz alak vár egy gazdagon berendezett szobában.

Ám ha nem szeretnétek üzletelni vele, akkor a templom, a taverna, ahol nem rég Lis dolgozott, a mesteremberek műhelyboltjai és számos egyéb hely vár titeket a településen.

Robert


Felsóhajtok amikor kikel az ember áldozás ellen, mintha én támogatnám a dolgot. Na nézük már a dolgokat helyesen.
-Lis én se kedvelem az emberáldozatot, de ha jól látom ezek itt eléggé Yvorl hívők akik a másik véglet. Szóval értük nem kár. Ellenben értünk az lenne, ami nem is fog bekövetkezni. Semmiképp, de hol érdemes megszállni hogy ne fussunk dilisekbe? És ne azon keljen agyalnom hogy égetem porig Amreth templomát. Mert elég nagy késztetést érzek rá. Szóval szállás majd némi üzlet aztán biztos ami biztos előkészítek egy lelépési tervet is. Nem bízom a helyi közbiztonságban. Jobban mondva csekély létszámú személyben bízom akik most itt vannak a városban él emberek elfek vagy egyebek.
Lisbeth navigálását követve szállást keresünk, amint elfoglaltuk a szállást mind a 4 személynek adok egy egy csont gyűrűt illetve az idiótát se hagyom ki.
-Ezekkel mindig megtalállak titeket és a kutya se fogja levenni rólatok. Plusz ha bajba kerültök tudok segíteni. Ha én kerülök bajba azzal ne törődjetek. Utazzatok tovább a városba ahol dolgom lesz ott majd találkozunk. Vagy nem.- nevetek fel- A lényeg hogy eszetekbe se jusson értem jönni egyikőtöknek se. Én megtalállak titeket történjen bármi. Na de pót tervet most félre, foglalkozzunk azzal amiért jöttem illetve ez csak egy csomópont csak. Jania te mennyire bízol a helyiekben? Van e értelme őket beszervezni vagy be fognak hódolni a vallásnak? Rajtad áll mi lesz a feladatunk. Mert előtte azért elugrom egy másik templomba némi infót szerezni erről a Szakralisról meg a többi dologról. Aztán lehet hogy futnunk kell.
A csevegés után szavazásra bocsátom mi legyen és a szerint cselekszünk.