The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 2

Egyszerűen nem bírom levenni a szemem a bájos arcocskáról, amin azonban ott virít a katona vére és a hegyes fogakon még pár kitart húscafat és ismét megemelkedik a gyomrom, azonban már nincs bennem semmi. Na meg aztán, ahogy hirtelen ott terem előttem, úgy hökölök vissza, mintha tüzes vasat tartottak volna az orrom elé. Meg mernék esküdni, hogy olyan fehér lehetek, mint a fal, de nem visszakozhatok. Ha most elrohanok a főpapnő nem lesz kegyes hozzám, de ha maradok félek talán én is hasonló sorsra jutok, mint a városi őr.
Dermedten várom a „kislány” válaszát és mikor megkapom nem leszek boldogabb tőle.
Teljesen őrült és ahogy beszél. Hideg veríték kezd folyni a homlokomon és a hátamon.
~ Ne féljek? Hát ez biztos nagyon vicces csak valahogy nem tudok nevetni rajta! ~
- De ugye nem akarsz tényleg megenni majd? Hiszen ….társak vagyunk. – próbálkoztam meg egy halovány vigyorral. – Én mindent igyekszem elkövetni, hogy rendben menjenek a dolgok, de óvatosnak kell lennünk azért. Nem ….öldökölhetsz csak úgy. -
Kétféle érzés vívódik bennem a rettegés és a pánik. Ha nem tudnám, hogy megtalálhatna, már rég a városon kívül lennék és vissza sem néznék.
A kezem jéggé dermedve fogja a belém kapaszkodó kis mancsot.
- Nincs olyan messze, de maradjunk a lehetőség szerint árnyékokban. Nem lenne jó ha felismernének. – húzom a fejemre a kapucnit, hogy legalább ennyivel is rejtsem magam.
- Az ott a nemes háza és ott lakik a nő. Azt hiszem az emeleten a saroktól a második ablak az ő szobája, de azért inkább próbáljunk meggyőződni róla, vagy megvárjuk inkább, míg kijön és ott próbálsz lecsapni rá? – puhatolózom, leküzdve a hideglelésemet.

Herta

Flint, mintha félne tőlünk. Ugyan, vajon miért? Bár a külleme igencsak vonzó számunkra, s örülnénk, ha meglovagolna a nagy kidülledő ffff....elég.....hihihi
Majd miközben haladtunk a férfira mosolyogtam.
Próbáltam felmérni, vajon tetszek-e neki? S hajamat is tetszetősen megigazítottam. Ez a Flint, micsoda egy legény...
Majd mikor hallok valamit, belső énem igencsak dühös lesz. A kísérőm érezheti, hogy a kezeimen a karmok is megnőnek egy picit.

- AKKOR ÉS AZT ÖLÖK, AMIHEZ CSAK KEDVEM SZOTTYAN, HALANDÓ!

Majd mély hangom és szemeim újra tündéri kislánnyá varázsolódtak.

- Hihi, mármint, én mindig körültekintő vagyok.

Majd a kezünket lóbálva, dalolászva folytattuk utunkat. Egy idő után érzem, nem szerencsés tovább álruha nélkül kóricálnunk, valamint a házba is csak úgy juthatunk be, ha beöltözzünk.

- Te is jössz , szexi.

Majd a kezeim hirtelen a fiú kezétől egy irányba, annak férfiasságára vándorolt át. A szemeim és hangom újra démoni lett.

- NAGYON TETSZESSZSZSZS, FÉRFIJÚ. AJÁNLOM, HOGY DÖNGESS MEG JÓL.

Majd újra visszaváltoztam. Túl sokat csapongok ki, vajon miért? A belső démonomnak, nagyon tetszhet ez a fiú.

- Beosonunk a házba, méghozzá álruhában. Kellene néhány őr.

/Herta és Flint/


Hőseink nem sokra haladtak, de nem is kellett nekik. Hiszen ahogy Flint is mondta, a nemes háza csak pár utcányira van a kaszárnyától. Egy forgalmas úton. Ebből persze az is következik, hogy katonák is elég gyakran megfordulnak erre, de a ház előtt a nemes két fegyverese is őrködik. Ahogy ezúttal is egy harmadik körbe-körbe járőrözik. Nem nehéz kitalálni, hogy odabent is van belőlük.
És Valora királynő két megbízottja egyre barátibb hangon folytatja a küldetést. Vagy hát ez már túl a barátságon... És mivel egy fogadó is van a közelben, minden lehetőségük megvan, amit csak szeretnének.
Hertának úgy tűnik már terve is vannak arra, hogyan hajtja majd végre az akciót. A Mesélő is izgatottan várja, ahogy Flint reakcióját is a kislány szexuális felhívására.

Nem lett volna a kislánnyal semmi gond, ha nem láttam volna nem sokkal régebben, hogy mi lakozik benne. Így azonban inkább próbáltam nem rá nézni és arra sem gondolni, hogy az előbb a fogai…….és a véres hús….Ááááááá!
Legszívesebben elrántanám a kezem, ahogy érzem erősödni a szorítását és a tenyerembe vájnak a karmai, ami igaz csak pár minutáig tart, de nekem az is sok.
És, ha ez nem lenne elég ott van mellé az a hátborzongató hang, ami egyáltalán nem …..kislányos….
- Aha….az jó! – nyögöm ki, de kimondhatatlanul örülök, amikor elereszti a kezem.
Ám örömöm csak addig tart, amíg le nem támad….szinte szó szerint! Önkéntelenül csapok a kezére, döbbenten ellökve magamtól, aztán tántorodok hátra egészen a falig izzó, nem emberi tekintetétől és hangjától.
A pánik majdnem teljesen eluralkodik rajtam és csak azért nem rohanok el ordítva, mert földbe gyökerezik a lábam.
~ Most meg fog enni! ~
- Ne….haragudj……de …ez …nem….lenne…helyes. – nyögtem ki nagy levegőt véve. – Biztos tudod, hogy hogy nézel ki,…mármint, hogy ….kislány….tudod….- dadogtam össze-vissza, nem is emlékeztetve a vagány kölyökre, akinek tartottam magam.
Ha még életben voltam pár perc múlva is, akkor a ház körüli őrökre mutatok.
- Ott látsz belőlük párat, de nem hiszem, hogy téged valaki is össze tudna keverni velük. Talán jobb lenne besurranni éjjel.

Herta

A fiatal fiú ellöki kezemet , mikor olyan részére érek...vajon miért? Hiszen csak jót akartam neki. Szaftos kis fiú...hihihi
A fiúra pillantok és neki mondom:

]- Jaj te mafla nekem egyáltalán nem tetszel..hihi. Viszont Tah’Mar-nak nagyon. Tudod ő férfidémon, és az ilyen fiúk, mint te nagyon a kedvére vannak,....nagyon szégyenlős és falánk természet, mindenhogyan...

Majd nyál csorgott ki a számon, amit a kezeimmel próbáltam felfogni. De nem sikerült rendesen. Vajon mit gondol most rólunk Flint? PRÓBÁLJ MEG RÁMOSOLYOGNI! Így idétlenül nevetve felelek az ötletére:

- Igazad van, tényleg feltűnő lennék. Nincs valami ötleted Flint?

Majd durcásan karba tettem a kezem. Vajon hogy legyen? Várjuk inkább meg azt a lufnyát? Nem jut semmi az eszünkbe. RÁGD LE A FEJÉT, RÁGD LE MINDNEK....nem az nem jó megoldás. DE RÁGD LE, RÁGD LE.

- Neeeeemmm. Elég már na!

Kezdek el magamban nevetni, majd vitatkozni magammal.

- Miért enném meg őket, az logikátlan. Lebuktatnál minket és Flint.
Buta vagy...

Majd elhalkulok és Flintre nézek.

- Van valami terved? Mi nem jutunk előre...

Be kell valljam nagyon szimpatikus ez a fiú, NEKEM IS! Hallgass. Ki tudja lehet a végén még mindketten megkedveljük..

/Herta és Flint/


Na jó! Be kell vallanunk, hogy elakadtunk. Hertára ha ráaggatnánk is néhány nemes csatlósa göncöt, aligha lehetne összetéveszteni őt egy többnyire felnőtt, férfi katonával. Persze Öszvér lovag még kísérletezhetne ezzel, de... valószínűleg még hamarabb felismernék, hogy őt keresik a ház hölgy vendége ellen megkísérelt nemi erőszak vádjával.
Összegezve még mindig nem tudjuk, hogy a róka fogta-e meg a csukát vagy a csuka csalta csapdába a rókát. De a Mesélő Herta nagy ötletére várt, hogyan lehet fegyverhordozók lemészárolásával bejutni. Herta meg leginkább Flinttől várja a megoldást. Flint pedig... leginkább Halálra vár ettől a démoni hangtól, de hogy nem fog ilyen zavarában semmi eszébe jutni, az már bizonyosság.

Miközben a Mesélő ilyen ostobaságokat ír, elkerülte a figyelmét, hogy pár perccel a fenti beszélgetés után nyílt a főbejárat és hat fős kísérettel a nemes lépkedett ki rajta, és most elfelejt erről szólni a játékosoknak.
Emiatt csak tippre vagy karaktereikkel kommunikálva tudnak dönteni, hogy vajon kövessék-e őket vagy megpróbáljanak bejutni a házba most, hogy kevesebben vannak odabent? Nagy kár, hiszen mind a két megoldás izgalmas folytatás lenne, teljes mértékben az én hibám, hogy erről lemaradtok.

A kettő+egy őr még ettől ott lesz a ház körül és hamarosan sötétedik. És miközben feleslegesen beszéltem másról, a menet egy másik nemesi házhoz közeledik.

Akkora szemekkel meredek rá, hogy a szomszédos kifőzde tea alátétje biztos nem takarná el, mert nem elég, hogy görcsösen teggeke tőle, még össze is zavar.  Csak kapkodom a fejem, hogy most akkor ki akarja, hogy megdu……szóval lefektessem és ki nem, ki akar megenni és ki nem.
~ Istenek, miért sújtotok ilyen teherrel engem! Én csak egy ambiciózus tolva vagyok, nem érdemlek ekkora büntetést! ~ nézek az égre a szememet forgatva, de azonnal visszakapom rá a szavaira..
- MIIIIII! – sikoltom szinte. – Férfi……..Tah’Mar…..NEEM….én …..szigorúan csak a lányokhoz……lányokkal....
Hátrálok, azaz hátrálnék, mert már rég elértem a falat.
A szégyenlősségről meg tudnék neki felvilágosítást tartani, még, hogy szégyenlős, pfahhh!
Igyekszem nem undorral nézni, ahogy ez a rémlány csorgatja a nyálát,  majd rám vicsorít, de erősnek kell lennem, ha túl akarom élni ezt a küldetést, így inkább elhatározom, hogy a homlokánál nem nézek lejjebb, így talán menni fog.
Fogalmam sincs mi jár a fejében, csak összefüggéstelen mondatok és arcrángás, mormogás, szemszínének változásai, amik jelzik, hogy valószínűleg saját démonával vívódik.
~ Anyám! Mibe keveredtem! Esküszöm, ha visszatérhetek élve, akkor az összes templomban gyertyát gyújtok és sosem fogok kislányos anyákat meglopni! ~
Feszülten várom, mire jut magával, még véletlenül sem akarom megzavarni.
- Nézd hamarosan sötétedik…..
Ekkor nyílik a szemmel tartott kúria kapuja és a nemes lépked ki rajta, méghozzá egy fél tucat katonájával, majd elindulnak a téren át valahová.
- Ez remek! – lestem utánuk, majd Hertához fordultam. – Ezek szerint bent ennyivel is kevesebben lesznek. Nem hiszem, hogy egy hadsereg táborozik ott, így azt mondom, várjuk meg míg teljesen sötét lesz és akkor kicselezve az őröket bemászhatunk. Szép csendben megkeressük a csajt, te…..meg……végzel vele, halkan, csendben, aztán ugyanígy kisurranunk innen és a városból is. – mondom el egy szusszanásra. – Nekem ez a tervem.

// ezt a kalandot bekeretezem a szobám falára //


Herta

Jaj szegény Flint, mennyire megzavartuk, nem tudja mit akar....

- De hát én lány vagyok te butus...hihih

HMM MOND EZT NEKI, KELTS FEL BENNE VÁGYAT. De mi tényleg lányok vagyunk nem? TE AZ VAGY, ÉN NEM....Elég már na, nem hagysz koncentrálni.

- Kedvelem a sötétet, akkor minden csudiszép. TE IS KEDVELED A SÖTÉTET, FLINT?

Szólal meg démoni énem, s próbál tetszetősen újra vigyorogni kedvesen.

- Ezzel csak megijeszted. Hagyjuk ezt a mosolygás dolgot.

Valóban jobban kedvelem a sötétet, akkor sokkal jobbak az ösztöneim és a kedvem is.
Szedd össze magad Herta, mondj neki valami emberit és kedveset. Odasúgom neki:

- Remélem az akció után lesz kedved bedobni velem egy embert....ööö..khmm...illetve, amit te eszel..hihihi

SZÉP VOLT! Hagyjál már, kérdezett tőlünk.

- Én azt mondom, EGYÜ...azt mondom, lopózzunk be, ne kövessük a kíséretet és várjuk meg bent a nőt, márha ő jött ki ezzel a nemesi perpatvarral. Várjunk egy kicsit, hogy sötétebb legyen és MEGDÚ....málhassuk a dolgot. hihi

Mosolygok Flintre, remélem nem hallotta ki. Tamy, fékezd magad! Tudom, hogy tetszik, de most muszáj jónak lenni.
UTÁLOM, HA ÍGY HÍVSZ! HA TE IS LÁTNÁD MEKKORA AZ "ÖNBIZALMA", MÁSHOGY VÉLEKEDNÉL....ANAKONDA! Ejnye

Majd hangosan felnevetek.

/Herta és Flint/


Nem esik nehezetekre bemászni a nagy ház egyik hátsó ablakán. Flint nem csak zsebtolvajláshoz ért, így hamar kinyitja az egyik ablakot. Teljesen sötét a ház, látszólag nincs itthon senki, csak a kinti három őrszem. És óvatosan mentek a szoba ajtajáig, amelynek ablakából Valora egyre híresebb lovagja nem olyan rég meglátta először azt a lányt.
Ahogy benyittok a szoba elhagyatott. A könyvespolc üres az ágyon csak három díszpárna díszeleg. A ruhás szekrényben nincs semmi. Sem pedig cipőt nem láttok sehol. Pedig nem úgy tűnt, mintha a célpontotok csak annyi ruhával rendelkezne, mint amennyit magán viselt...
A szomszéd szobában egy fiatal nő sóhajt fel.
-Jaj anyám, miért nincs már reggel!?
* A kérdés megválaszolatlan maradt, hiszen valaki csak épp magában panaszkodik. Flint pedig nem biztos benne, hogy ezzel a nővel beszélgetett-e azon a sötét és igen szerencsétlen estén a hang alapján. Bár tűzbe nem merné tenni a kezét azért sem, hogy nem ő volt.

Még mindig össze-összerezzentem, amikor különböző hangokon szólt hozzám, egyszerűen képtelen voltam megszokni, de ha nem veszek erőt magamon, akkor ez a legváratlanabb pillanatban fog gondot okozni. Nagy levegőt vettem és befejeztem a remegést, legalábbis testileg.
- Hagyjuk! – legyeztem el a kezemmel a kislány kontra démon képet lelki szemeim elől.
Meg mertem esküdni rá, hogy imádja a sötétséget és azzal is teljesen egyet tudtam érteni, hogy jobb lesz, ha hanyagolja a mosolygást, ami inkább rémítő volt, mint megnyugtató vagy bájos…
Mivel az előbb fogadtam meg, hogy nem fogok ugrándozni, akárhányszor közeledik hozzám, így inkább megkövülten hallgattam végig a munka utáni szórakozásra vonatkozó ötletét.
Visszanyeltem a torkomra toluló epét, mert már más nem igen volt bennem, aztán megráztam a fejem.
- Az akció után nagyon gyorsan el kell innen tűnnünk. Engem itt valószínűleg köröznek és ha valaki felismer…….De valamikor ……persze……lehet…..majd……egyszer…..
Úgy tettem, mint aki nem hallja a kétértelmű szavakat, nem fogok reagálni rá…..egyszerűen nem fogok és kész! Ha végeztünk nagyon gyorsan el akarok menekülni a nyomuló és hallhatóan felajzott férfi démon elől.
Mivel nem láttam csak férfiakat távozni, így biztos voltam benne, hogy a nő még benn van valahol, már ha egyáltalán még itt lakott.
Bár aggódtam Herta miatt, mennyire tud lépést tartani velem, nem volt gond a bejutással, az őrök semmit nem vettek észre és mi már abban a szobában is voltunk, ahol legutoljára a csajt láttam.
Azonban az nyilvánvaló volt, hogy rég nem járt itt senki.
~ Hát ez nagy baj! ~ keseredtem el magamban.
Aztán felhangzik a szomszédban egy női hang és azonnal óvatosan arra indulok, bár szinte biztos vagyok benne, hogy az nem a keresett személyé.
- Ne kapd fel a vizet Herta, de itt nincs és a hang sem az övé, ha jól emlékszem. Legyünk türelmesek és akkor nem lesz baj. – suttogtam a démonkának, nehogy elkezdjen nekem itt őrjöngeni, mert akkor itt végezzük az tuti.

Herta

A fiú nagyon jól elkezdett alkalmazkodni hozzánk. Kissé bánt, hogy nem akar velem beülni egy kiadós ebédre...mindegy, majd nagyot nevetünk ezen az egészen ha végeztünk.
Flint tervet agyal ki és sikerül is általa bejutnunk a házba.
Majd mint aki ajándékot kap, tapsoltam össze a kezeimet.

- Jaj de ügyi vagy Flint! HALGASS! MEGHALLANAK!

Persze, persze csöndben kell maradnunk. Követem a fiút és bemegyünk a házba, végre. Egy szobában vagyunk ahol nincs senki. Megpillantok egy könyvet és odaszaladok a könyvhöz.

- Hihihi

Nevetek halkan, miközben Flintnek mutatom a könyv borítóját. Egy szerelmespár van a gerincén ráfestve. A férfi érzékien csókolja meg az aráját, akiről látszólag kezd lejönni a ruha.
Nagyon viccesnek tartom, milyen bugyuta kép. Hirtelen azonban újra démoni énem jön elő és Flintnre mutat, majd a könyvre és kezeivel rácsap a fenekemre. Ej már! Mi a csudát művelsz?.....
Újra emberi külsőm lesz, és egy hirtelen mozdulattal beleharapok a könyvbe.
Erről ennyit Tamy!
Majd meghalljuk a szomszéd szobát.
Halkan Flinthez osonok és mellette várom meg mit lépünk?
Odasúgom neki.

- Ő az?

/Herta és Flint/


A nő ismét kereket oldott, úgy látszik. Talán csak nagyon kedvelik őt odafent. De az is lehet, hogy a múltkor fenyegetőző és homályosan kínvallatásra utaló lovag hősünktől tartva úgy állt tovább, ahogy Bivalyban megismert szeretőit hagyta hátra egyik pillanatról a másikra.
A szobalány hangja tényleg nem a keresett személyé, akit az imént hallottuk és ebben egyre biztosabb Flint. Ám miközben Moor királynő emberei is azért keresik, mert titkos könyvekbe akart betekinteni, ebben a szobában csak egy hátra hagyott -valószínűleg kiolvasott- szerelmes történet van, melyet egy írónő kitalált.
Ám hogyan kéne a nyomára akadni? A jelek szerint a partnerei mellett a tartózkodási helyét is gyakran változgatja. És a jelek szerint a démonunk egyre kevésbé tudja türtőztetni magát Flint csáberejének köszönhetően. Bár ez csak kettőtökön múlik, hogy meddig húzható el.

Az éjszakai őrségváltással viszont felgyorsultak az események. Felfedezték a kapuból hiányzó őrt és a keresésére indultak katona társai. A ház és a környék egyelőre viszont csendes, de roham tempóban közeledik mégis a veszélyes minősítéshez.
Merre tovább?

Mikor látom, hogy egyszerűen nem figyel rám , miután végre bejutottunk a szobába, legszívesebben megráznám, de nem vagyok hülye.
Viszont mikor meglátom mit csinál, először nagy sóhajtással megforgatom a szemem, aztán elfeledkezve vagyis inkább mérgemben leküzdve a félelmemet ettől a kis….kis….kis szörnytől (erősen visszafogom magam a jellemzésében ) macskaléptekkel, hogy a szomszéd szobában ne hallják, mert nem felejtem el hol vagyunk, nem úgy mint Herta, elé lépkedek és közel hajolva szinte a fölébe lehelem.
- Ebből elég! Nem akarok lefeküdni veled! Nem leszek démonszerető, főleg nem egy férfié. Szóval jobb, ha egyszer és mindenkorra belenyugszol és befogod, vagy akkor inkább most egyél meg és essünk túl ezen. Azt hittem egy profit küldenek ide, de ha így viselkedsz, akkor borzasztóan hamar le fogunk bukni és még annyira sem jutottál, mint én.
A nagymonológom után, visszafojtott lélegzettel léptem hátra és egy pillanatra behunytam a szemem, elképzelve, hogy én is azok között a hegyes fogak között végzem.
Ha túléltem, akkor megráztam a fejem.
- Nem, nem ő az. Nincs itt. – intettem körbe.
Valószínűleg itt hagyott csapot-papot, miután jártam nála, már ha volt egy csöpp esze és úgy gondoltam igen csak van sütnivalója. Mindenkit csak kihasznál, aztán tovább áll, de vajon ki áll a háta mögött?
Körbe nézve a szobában semmit nem láttam, ami nyomra vezethetett volna a könyvön kívül, amit Herta csócsált.
- Elkapom a lányt és kikérdezem. Te maradj itt, nem hiányzik, hogy sikítófrászt kapjon, vagy elájuljon. Csendesen dolgozom, mindjárt visszajövök. – kértem a lányt, vagy inkább a démont, mert az volt a kezelhetetlenebb.
Próbáltam észrevétlen megközelíteni a sóhajtozó nőt, aztán befogva a száját a kérdéseimet belesuttogni a fülébe.
- Nem bántalak ha válaszolsz. Hol a nő a szobából? Ha elmondod, akkor már itt sem vagyok, te meg megéred a hajnalt.

Herta


A férfi szavai meglepően hatottak ránk. Légy üdvözölve óh Tah’Mar!

EZ A FIÚCSKA! MICSODA NAGY TUDATTAL VAN MEGÁLDVA, HOGY AZT HISZI ÍGY BESZÉLHET VELEM! ÚGYIS A SZERETŐM LESZ, IGY VAGY ÚGY...HIHIHI.
A szemeim feketék lettek és a szám éles, a körmeim megnőttek. A különbség annyi, hogy most így is maradtak. A hangom pedig démoni erővel sugárzott:

- MEGBÁNTOTTAD HERTÁT, ÍGY MOST ÉN URALKODOM FELETTE, MERT NINCS EREJE ÖNMAGÁHOZ. KÖSZ, FILINT!

Majd kezemmel végigsimítottam az arcát.

- RENDBEN VAN, TÉGY AMIT AKARSZ, DE HA NEM SIETSZ MEGÖLÖM A NŐT!

Szólok a fiúhoz, s némán várok a szoba közepén.

/Herta és Flint/


Úgy tűnik, nem lesz pornófilm rövidke történetünkből, ami sok olvasóban csalódást... másokban pedig nevetést válthatott ki. Megint csak a többiek pedig türelmetlenül csattannak fel számítógépük monitorja mögött: "Mi lesz már? Akkor hol van végülis az a lány?"
Ám nem lennénk következetesek, ha engednénk bármelyikük nyomásának és nem ott folytatnánk, hogy lábujjhegyen lopakodva oson az egykori tolvaj a szomszéd szobában, ahol kézbe veszi az ismeretlen nőt, egy szobacselédet, aki rémülettől megdermedt.
-Már több napja elment, ha arra a szajhára gondol. Egyik reggel egyszerűen csak nem találta senki. Imámanak korábban azt mondta, hogy egyszer majd délre akar menni, ahol melegebb van. De hogy mégis mi lelte őt, ki tudja? Elmehettek volna az urunkkal is kettesben, amilyen kitartott kis szuka!
* És azt hiszem, most jött el a pillanat, hogy az eddigieknél sokkal óvatosabbak legyenek hőseink. Hiszen épp úgy veszthetik el az újra megtalált nyomot, ahol megtalálhatják a nőt, minden a döntéseiktől függ és sikerül-e módszert találniuk, amivel dél felé követik.

Azt hiszem csak azért nem tojom össze a nadrágom, amikor a démon átveszi a lány felett az uralmat, mert egy zabszem sem férne a fenekembe. Egy darabig csak lélegzetvisszafojtva meredek a démonian villogó szemekbe és lesem azokat a méretes karmokat, hogy mikor indulnak meg felém, de aztán a következő percben is még életben vagyok, így egy mély sóhaj szakad ki belőlem.
Pár pillanat múlva már ott sem vagyok, olyan gyorsan tűntem el onnan, hogy talán még füstölt is.
(Nem ám rosszra gondolni! )
Igazából inkább a saját életemet féltettem, mint a szobalányét és nagyon reméltem, hogy tud segíteni, mert ezzel talán elterelhetném a démon figyelmét és talán le is csillapodna kicsit.
- És az urad nem nyomoztatta ki, hogy hová mehetett? Láttam elmenni egy csomó katonával, ehet, hogy utána ment? – faggattam tovább, mert meg kellett találnom a nő, különben nem csak Herta-val kell szembenéznem, hanem a Főpapnő haragjával is és őszintén szólva nem tudom melyik a rosszabb.
Na jó, Herta itt van a mellettem lévő szobában!

Herta

A szoba közepén állok, s türelmetlenül várok, hogy a fiú elérjen valami változást. Egész jó katonának tűnik, csak képes kiszedni valamit a nőből, egyébként kénytelen leszek megenni azt a nőt.
Lassan lejár az ideje...
A másik szobából neszt hallok, beszélgetnek, hallom mit mondanak.
Dél felé ment...
Belépek a szobába ahol a nő és Flint van.

-KÖSZÖNJÜK!

Majd villámgyorsan a nő torkának esek és kiharapom. Majd a kezéből metszek ki néhány húsdarabot magamnak.
Ha végeztem Flintre nézek:

- HOGYAN TOVÁBB? INDULJUNK EL ARRA, AMERRE LÁTTUK A KOCSIT MENNI ÉS KÉRDEZŐSKÖDJÜNK?

A cselédnek nem sok ideje van hátra, bármennyire is rendesen viselkedett.
-Esze ágában sincs nyomozni. Máris másik ribi utá...
* Mondatát nem fejezhette be, hiszen a démon elszorította egy pillanatra a nyakát, majd kitépte a torkát a helyéből. Úgy tűnik tényleg éhes volt...
Egy halálhörgésbe fulladó sikoly viszont még kijött a hangszalagjai közül, amikor meglátta élete utolsó pillanatában Herta kivillanó fogait. És most kintről a két őr berohan kiabálva próbálja megtudni megtudni, hogy ki merre van és főként mi történt. Egyenesen ebbe a szobába tartanak. Alig egy percetek van bármit tenni.
No meg persze azt se felejtsük el, hogy valamerre követni kell majd a csajt!

Egy egész percig sikerült elfelejtenem, hogy a szomszéd szobában egy őrült lényt hagytam, aki fogalmam sincs, hogyan élte eddig túl a dolgokat, mert a türelme ennyi volt, mint egy idegbeteg bolhának.
Mire észbe kaptam, már vértől csöpögve álltam ott, egy kitépett torkú szolgálólány hullájára meredve, aki egy pillanattal előbb, még épp el akarta mondani……..
- TE TISZTÁRA KATTANT VAGY! – üvöltöttem a démonra, mert nem volt értelme már nagyon csendesnek lenni, hiszen nyilvánvalóan azonnal megtalálnak minket az őrök, akiknek lábdobogása már igen csak közelről hallatszódott.
És lehet, hogy végez még egy pár katonával, de sok lúd disznót győz alapon, előbb-utóbb letepernek minket és, ha még életben is maradok, akkor egy démon pártolásával vádolnak és akkor az inkvizíció…………
Nem folytattam tovább a gondolatmenetet, mert sürgős távozhatnékom lett.
- Tűnjünk el innen! – rántottam magma után a nyakamba akasztott démont. – Azt mondta a.....ő.....- intettem a hullára, - hogy melegebb vidékre akart menni a nő, valahová délre. Jobb, ha mi is azt tesszük, szóval irány a déli kapu és Herta…. – álltam meg az ablaknál. – NINCS…..több…..öldöklés! Csak vészhelyzetbe, okés?
Aztán, ha minden a terveim szerint történik, távozunk az ablakon keresztül, de első dolgom lesz valahol lemosni magamról a vért, mert így elég nehezen jutnák át a déli kapun.

Herta

A női nyak oly puha és édes, mint egy finom paradicsom robbant szét, mikor beleharaptam a nyakába. Isteni finom volt a vére és nagyon édes a húsa. Miközben rágcsáltam a kezét, meghallottam az őröket, akik felénk érkeztek.
Flintnek ne tetszett a dolog, de könyörgöm, miért húzzuk az időd, így viccesebb.

- RENDBEN MENJÜNK DÉLRE F! AZT KAPOD AMIT KÉRTÉL...

Jelzek vissza a fiúnak. S az ablak tűnik a legjobb megoldásnak, pont ahonnan jöttünk. Mikor az őrök belépnek majd úgyis riasztják a helyi őrséget, nehéz lesz elhagyni a várost, de annál viccesebb.

- NE FELEDD! ÉN CSAK EGY KISLÁNY VAGYOK. SENKI NEM HIBÁZTAT EGY KISLÁNYT....

Utalok neki, hogy démon létemre miért tartom előnyösnek, hogy ilyen testbe bújtam. Mikor az ablakhoz érünk, hagyom a fiút had menjen előre, mikor elém ér, belemarkolok a fenekébe...
( )

/Herta és Flint/


Valora ügynöke kínos helyzetbe hozhatja valóban Flintet, ha egyszerűen hagyja őt magyarázkodni néhány városőrrel egyedül. Bár koránt sem biztos, hogy kitenné az ablakba Herta segítségét, ha az eddigi temperamentumával igyekezné kimagyarázni a történeteket.
Első utatok -ahogy Öszvér lovag kérte- egy lovak itatójához vezet, hogy lemossa magáról a ráfröccsent vért. Ám halljátok körös körül a városőrök kutakodó hangjait. Egész főváros felbolydult és még tolvajként van tapasztalatod arról, milyen könnyen jutottál el anno a király kincstárától a kastély kapujáig. Gyerek voltál és valóban gyerekjáték is volt.
Egy járőr páros rátok kiállt, ahogy a vízben tisztára akarod mosni nevedet.
-Hé, ti! Mit csináltok ott?
* Gyors léptekkel megindulnak felétek az egyik ház sarkáról. És most jó lesz mindent átgondolni, mert eddigi félelmeitek valóra vált.
Lebuktatok és jobb lesz nem ismét az inkvizíció kezére kerülni!

~ Hát ha azt kaptam volna, amit kértem, akkor nem lennék itt! ~ sóhajtottam magamban, de most nem akartam leállni vele vitázni, vagy magyarázkodni, örültem, hogy nem akadékoskodott, azonban mégis csak majdnem bevártuk az őröket, egyrészt azért mert el sem akartam hinni, hogy ilyen kulimászba hagyott volna, de persze igaza volt: látszólag ő csak egy kislány volt, másrészt mikor kiléptem a párkányra éreztem, ahogy illetlen helyen tapogat és kis híja volt, hogy nem törtem ki a nyakam, ahogy szinte kiugrottam és keményen értem földet.
Olyan dühös voltam, mint még soha életemben! De nem tudtam mit tenni ellene, ha most faképnél hagyom, akkor a Főpapnő veszi a fejem. Na de hosszú még az út………
- Komolyan mondom Herta, vagyis Tah’Mar, hogy hagyj békén! Így csak megöltesz!
Na nem mintha azt gondoltam volna, hogy érdekli.
Nagy a kockázat, hogy nem egyenest a kapuhoz megyünk, de ha így véresen akarnánk kimenni, akkor biztos, hogy elkapnának, de nincs szerencsénk, ezt ma már sokadszorra kellett megállapítanom.
- Csak megtisztálkodom és a szomjamat oltom tiszt úr! A ….húgommal vagyok és nem gondoltam, hogy ez tilos. – adom az ártatlant és egy figyelmeztető pillantást vetettem Herta-ra, hogy ne kövessen el semmi meggondolatlanságot.

Herta


A kis fiúcska dühösen vallott szerelmet nekem, s szemeiben látom ő is akarja e frigyet kettőnk közt, csak még nem tudja...
Milyen heves természet, vajon másban is ilyen heves..kac kac.
Nos most ki kell jutnunk valahogy innen és ahogyan elnézem nehéz lesz, semmikép sem szeretnénk bajba kerülni...Herta tiéd a terep.
Na végre, hihihi....mi tartott eddig. Jajj ne megint tiszta vér a ruhám, mit csinálsz te folyton Tami. Rossz, rossz démon vagy..
A testem újra emberi mivoltában ragyogott.

- Mosakodjunk meg Flint.

Mondom bájos hangomon, majd indulunk. Mikor már a víz első csepjeit érezhetném magamon, hirtelen két katona szól hozzánk. Szemem újra sötét lesz...
Ne Tami, most ne, maradj...AHOGY KÍVÁNOD.
Kíváncsian társamra nézek, s jómagam is félek attól, mi vár ránk most.

- Csókolom.

Köszönöm aranyosan, s amilyen gyorsan lehet mosakszom, persze nem kapkodva, csak annyira, hogy természetesnek tűnjön.
Ha az őrök lebuktatnak valamiért, elkezdek sírni és ezt mondani:

- Apa megvert minket és az egyik szolgálót is megölte, most minket üldöz, kérem segítsenek. Ott lakunk. Mutatok az egyik legközelebbi házra, amelyben sötét van.

/Herta és Flint/


Szerencsére nem bonyolódik annyira az életetek, mint azt a Mesélő szeretné. Ritka rossz indulatú fráter, de még ő sem tehet azért, hogy meghallják a jóval korábbi mondatát Hertának, ahol Flint néven nevezte és ezzel lebuktathatta volna... ha ezek a katonák épp ott lettek volna.
Ám szerencsére az arcát nem ismerték fel a sötét éjszakában és mindkettőtök gondosan eltakarta a ruhája véres részeit. Így nem szúrták ki a dolgot és elkezdhettek végre ismét a nő után menni. Flintnek még nem történt olyan régen, hogy Bivalyból Királyöbölig követte a nyomait, néha elvesztve majd megtalálva újra. Ezen idő környékére kell elméjébe vissza kutakodnia, hogy kideríthesse a célpont dél felé milyen úton ment.
Ám először a városban járőröző csapatokon és a város falain kell túljutniuk! És ehhez minden leleményességükre szükség lesz.