Edgar alaposan meglepődött azon, hogy tudta és kérése nélkül a ház igyekszik kitalálni a kívánságait, ám a személyzethez tartozó nőből a szavai mégis felháborodást váltottak ki.
-Mit képzel maga rólam? Tán valami kurvának néz? Ha fizetne se tudna annyit, hogy én magát szórakoztassam! Nem vagyok a társalkodónője és jegyezze meg, hogy amíg én itt dolgozom és maga csak egy vendég, addig én ott takarítok, ahol nekem tetszik!
*Igen feldúltan vonult ki a szobából, de ez meg sem látszott a fogadós arcán, mikor két arannyal biztosította a tovább maradását a kedves vendég ebben az igen drága és jó hírnek örvendő szállóban.

/Mivel nem tudom, hogy mit szeretne, így nagyon nem vinném előre kivételesen az eseményeket, ha csak nem ugrunk előre az este nyolcas időpontra./

A reggeli incidenset hamar elfelejtettem a szobalánnyal,aki ébreszteni próbált,bár lehet kissé arrogánsan léptem fel vele,de ha hirtelen és váratlanul ébreszt egy idegen a szobámban,ahová senkit sem hívtam,kicsit mérgesen kelek..

Egész nap arra gondoltam,hogy mikor jön el az idő,hogy láthassam a Kedvest..és mikor már fél óra múlva eljött a 8 óra,akkor indultam ki a megbeszélt helyre..és reménykedtem,hogy eljön a szépség..

Kilépve a Fogadóból el is indultam a Kapu felé,ahová hívtam a lányt, igyekeztem is,hogy hamarább érjek oda.
Út közben egy Anyóka árult virágot a várfal mellett,és vettem tőle egy szálat..mert mégse állíthatok be egy találkára "üres"kézzel..és a Nők szeretik a virágot,legalábbis úgy tudom..

Meg is érkeztem a találka helyre,és kicsit izgulok is,hogy mikor érkezik..de türelmesen várok..biztosan eljön...nagyon szeretném..

Az egykori katona jól felfegyverkezik a randevúra és időben is ott van. Ám a nő persze nem. És fél óra múlva a környéken ácsorgó férfit megszólítja az egyik strázsa.
-Kit keres? Talán tudok segíteni.
*A társa ott marad vigyázni a kapuban, de a jó ötvenes, lassan őszülő városőr inkább rákérdez a nyilvánvalóra, noha ilyen nagy városban valószínűtlen, hogy ismerne minden fruskát. De még az is, hogy a felét. De szerencsét próbál, hisz nem bírja látni Edgár szenvedését.

jó ideje várok már..de csak nem érkezik meg a lány..

Szomorúan járkálok fel s alá míg nem egy őr szólít meg..
-Sajnos nem hiszem,hogy tud ebben segíteni...a várt Kedves nem jött el..-forgatom a kezemben a szál virágot,és csak nézek az őrre..-..Inkább hazatérek..nincs remény már,hogy lássam a hölgyet,kire várok..
Azzal a kezébe adom a virágot az idős őrnek és a Fogadóba visszatérek...
...van min gondolkoznom...

Újabb fél órával az után, hogy a férfi elmegy egy nő érkezik hosszú kabátban a tavaszi estében a találkahelyre. Szomorúan tudja meg Szende, hogy udvarlója nem volt elég kitartó. Keserűen veszi át a -valószínűleg- neki hagyott itt virágot és gyors léptekkel hazamegy.
Otthon levelet fogalmazna, ám mivel nem tud írni, ezért csak fejében szedi össze, hogy mit diktálna le holnap egy írnoknak.

„Drága Edgar!


Sajnálattal hallottam az őrtől tegnap, hogy még az előtt elmentél a kaputól, hogy én odaértem volna. Nagyon szégyellem magam, de meg kell értened, hogy kötelezettségeim vannak. Nem tudok mindig biztosra ígérni, de siettem, ahogy tudtam.
Remélem nem haragszol és még találkozhatunk ez után.

Forró öleléssel:

Szende”


Ám mire átgondolta, hogy semmit nem tud igazából az udvarlójáról, ő hívta az Aranyhalba ebédelni és így nem tudhatja biztosra, hogy ott szállt-e meg. Majd az ő lakásán bújtak egymás ölébe...
~Valószínűleg sosem találnám meg ebben a nagy városban.
*Így abban az elhatározásban, hogy elfelejti a levelet és az egész szerelmi esetet hajtja álomra a fejét.

Kissé csalódottan lépkedek az utcán..és nem is figyelem,hogy merre tartok..
De amikor felkapom a fejem,nem a Fogadó van előttem,hanem a cipészek utcája..
Bár fogalmam sincs,hogy hogyan tévedhettem idáig,és mi "vonzott"erre a helyre,de amint megláttam a boltot,ahol megvettük közösen azt a cipőt..egyszerre felcsillant a remény...

...megkeresem azt a házat,ahol lakik...biztosan oka volt,hogy nem tudott eljönni a Kedves..megtalálom,addig élek is!

Sietősebbre vettem a lépteim,és bár sötétek  voltak az utcák,és csak néhol pislákolt egy-egy lámpás..de az akaratom hajtott előre...nem adom fel!

Nagy nehezen meg is találom azt a házat,ahol karjaimban tarthattam a lányt..és valahogy tudatnom kell ,hogy itt vagyok érte...

Körbenézve az utcán ,kis kavicsokat kerestem,hogy az ablakát dobálva felébresszem,ha már alszik..és ahogy megdobtam párszor az ablakát...végre megláttam a gyönyörü arcát,ahogy rám nézett..

A lány álmosan ébredt az emeleti szobája ablakának kopogására, majd amikor kinyitotta azt, az ismerős férfit pillantotta meg odalent.
-Hát te? Nem voltál ott, ahol megbeszéltük. -mosolygott, majd gyorsan hozzá tette- Vár meg! Gyorsan leszaladok kinyitni a lépcsőházi ajtót. Ilyenkor már zárva van.
*Az ablak becsukódott és pillanatokon belül mozgást lehetett érzékelni az árnyak között. A nő még átöltözött ekkor, amikor két borostás képű alak lépett ki a fényre, kardjuk markolatán pihentetve jobb kezüket.
-Hé, haver! Szánj meg minket egy kis apróval. Az ilyen jól öltözött pasiknál úgy is van mindig pénz.

Várom a Kedvest...és végre kinyílik az ablak,és megpillantom a szépségemet..
De ahogy várakozom,míg leérkezik hozzám a lány,addig két ,életét megunt rohadék köt belém..
Eddig sem indult jól a napom,és most meg rám próbálkozik két csöves...
-Valami gond van?-kérdeztem halk szavakkal,és a kezüket néztem,amint a fegyverükre teszik a kezüket...
-Most nem érek rátok...húzzatok el,míg szépen mondom!-néztem szúrós szemmel rájuk..
*Ha nem tágítanak,akkor hirtelen elkapom az egyik balfék torkát,és magam előtt tartva ,fordulásból a dobótörömet a nyakába dobom,úgy,hogy egy hang se tudjon kijönni a mocskos száján...akit meg a torkánál szorítom,annak meg egy tekeréssel kitöröm a nyakát...csak úgy "elegánsan"...és mire leérkezik a szívem hölgye,addigra behúzom ezt a kettő hullát a ház oldalához...
Visszatérve a kapuhoz,meg várom,hogy karomba tarthassam a Hölgyemet,akire mindig is vágytam..
És hamarosan a karomban is tarthatom,mert nyitja is a kaput egy tüneményes mosolyával...

A lány miközben átveszi a hálóruháját egy olyanra, amivel fogadni is lehet a vendégeket, odalent egy kisebb vérfürdő bontakozik ki. Az utcán két rablóban csillan fel a remény, hogy sovány bandájuk egy egyedül kóborló szerencsétlenre akadt, akit meg tudnak fenyegetni pénzért az életéért cserébe.
Ám Edgár hamar elintézi mind a kettőt és elrejti a hullákat a kedves elől, aki hamarosan már az alsó ajtó zárjába tett kulccsal csörömpöl.
-Jaj, kis buta! Nem vártál meg. -mondja még mosolyát leplezni próbálva, mielőtt megcsókolva a férfit nyakát újra karjaiba venné.
-Gyere fel! Meg ne lásson senki! A férjemmel voltam, nem mehettem hamarabb.
*Ezzel megindulnak felfelé. Odafent vázában van a nem rég említett virág.

Ahogy meglátom a Kedvest,máris jobb kedvre derülök..bár talán abban igaza lehet,hogy várhattam volna még pár percet rá..de akkor,abban a pillanatban nem az idő volt az,mi "elindított"visszafelé a Fogadóba,hanem inkább a rossz passz,ami reggeltől kisért valamiért..de most már semmi sem tántoríthat el Tőle..

-Rendben..megyek...-és ahogy kimondtam,máris egy csókot nyom a nyakamra...

Felérve a lakásába,meglátom a virágot,mivel a kapunál várakoztam..ezek szerint eljött mégis..csak valami oknál fogva,pont elkerültük egymást...ohh,micsoda balszerencse..de most már kár gondolkozni ezen...mert végre itt van velem,és átölelhetem...ha még "akar"engem...

-Látom a virágom,megkaptad végül..-és közelebb lépek hozzá,hogy csak egy fél lépés legyen köztünk,és ha engedi ,akkor átölelem,hogy érezzem,ez a valóság...

-Tudom,hogy késői ez az óra,de éreztem,hogy valamiért nem tudtál eljönni..és látni akartalak...-néztem a szemébe,és kíváncsian figyeltem minden mozdulatát..

..és még a meglepetésemet sem tudtam átadni neki,pedig nagyon készültem rá..de lehet,hogy hamarosan negmutatom neki...

Hamarosan már ismét Szende lakásán voltak, ahol udvarlója nagy reményeket táplált az éjszaka iránt. Ám még várat magára, hogy kiderüljön, hogy szerelme vajon milyen reményeket táplál őfelé. A virágra terelődik a szó és elpirul.
-Igen, mondták, hogy valószínűleg nekem hagytad itt.
*Lassan kibontakozik az ölelésből és a férfi kezét fogva vezeti az ágyhoz, ahol leül.
-És hogy keveredtél végül ide? Tán nem leselkedtél utánam, hogy nincs-e itthon valaki más?

Megfogja a kezem a Kedves..és elvisz a háló felé..
A szívem majd kiugrik a helyéről,mikor érzem közelségét..és a vágyat,mi egyre jobban hatalmába kerít engem..és szerintem ő is így érez..


-Nem leselkedtem.Nem tudom hogyan tudtalak megtalálni,mert még ismeretlen is nekem a Város..de amikor arra az utcára kerültem,ahol vásároltuk a cipellödet..akkor éreztem a késztetést,hogy megtaláljalak bárhol is vagy..és csak a szívemre hallgattam..és itt vagyok..-mosolyogtam rá,és mellé ültem az ágyra.
Ha engedi,akkor átkarolom,és közel hajolok hozzá..és ajkát érintem az enyémmel..


-..úgy kérdeznék valamit,Kedves..-de nem merem megkérdezni a férje felől...mert érzem,hogy titkol valamit..de ha elmondaná ami nyomja a lelkét,akkor segítenék...megteszek mindent,hogy Boldog legyen...velem.

A nő elmosolyodott, szinte már elfojtotta a nevetését, majd végre így fordult Edgárhoz.
-Milyen aranyos. A cipővásárlás vezetett el hozzám. Pedig a pasik általában nem is mennek az asszonyukkal cipőt vásárolni.
*Ám az újabb csók sem tudta feledtetni a férfival azt, ami a szívét nyomja. Így hamarosan újra csak a beszédé lett a szerep és Szende ezúttal vágytól izzva válaszolt.
-Kérdezz csak, Kedves! A tiéd vagyok.

A karomban tartom az imádott Nőt,és a csókja is édes..nemcsak az ölelése..
De minduntalan motoszkál a fejemben egy érzés,miszerint ki lehet a férje,hogy ily késői éjen magára hagyja ezt a tüneményt,és van mikor el sem engedi maga mellöl...
De nem merem még megkérdezni...mert lehet nem értené a szándékaim...pedig csak ő neki szeretnék Boldogságot nyújtani..
-látom a szemedben a bánatot,holott az ajkad mosolyra görbül...szomorú vagy mikor a férjedről van szó..és mikor itt vagyok veled,boldognak látszol...nem vájkálni akarok..csak segíteni,ha persze őszintén elmondod,mi is bánt..mert látom,hogy van valami...ami...amiben talán tudok segíteni...bátran elmondhatod...-simítottam meg édes arcát és szemébe néztem,majd átöleltem szorosan,hogy érezze velem biztonságban van.
-Kérlek,Kedves!Mondd el...itt vagyok veled...vigyázok rád..mert..-haraptam el az utolsó szót...arra várva,hogy őszintén mondja el mi bántja...tőlem nem kell tartania!...csak egyszerűen..Fontos nekem ...s megtennék érte még valamit...

A lány láthatóan boldog volt a férfi ölelésében és amikor az a férjét hozta szóba, zavarba jött.
-Azt hiszem, túl sokat gondolkodol. Annyit elárulhatok, hogy egy nagyon gazdag nemes, aki nagyon elfoglalt. Ám nem kell róla többet tudnod, azt akarom, hogy felejtsd el őt, ha velem vagy!
*Ezzel próbált még közelebb bújni Edgárhoz, és csók helyett apró puszikat hinteni el a feje, nyaka és a válla különböző pontjain.

Amint szóba jött a Férj,kissé zavarban lett a Kedves..bár igyekezett elhessegetni a gondolataimat erről a témáról,és hozzám bújt ,csókolt s éreztette,hogy kíván..ahogy én is Őt..

Érzem,hogy bántja valami..és ahogy hozzámér,minden porcikája vágytól remeg,akar engem....
..de mintha.."menekülne"valamitől..vagy inkább valakitől...nem tudom..

..lehet,hogy gazdag az a férfi...de valójában rólam sem tud sokat..és ki tudja?...lehet,hogy meglepetéssel szolgálnék neki?..-jártak a gondolataim...és csak néztem abba a csodálatos szép szemekbe,amik úgy csillogtak,mint fent a ragyogó égen lennének a többi fényes csillaggal..

..Érzem a vágyat,érzem az akaratot,és érzem,hogy a teste megremeg ahogy hozzáérek..és olyan jóleső sóhaj hagyja el ajkát,mit eddig nem éreztem tőle..nagyon kíván...és talán még többet is érez irántam..

-Mondd el mi a szíved vágya?..mit szeretnél a Világon a legjobban?-fordultam felé.és egy csókkal érintettem az édes ajkait..s vártam mit válaszol...

..mert talán tudok "adni"neki valamit..amire igenis vágyik a szíve mélyén...

A férfi ott ül az ágyon az imádott nő mellett és miközben édes csókot váltanak néha egymással, ő minduntalan azt kérdezi tőle, hogy mi van a férjével. Az asszony egyre jobban zavarba jön és már ráförmedne Edgarra, de hirtelen nagy zaj támad a lépcsőház felől. Nem is kell sok, dörömbölnek az ajtón.
-Nyissák ki! A király nevében engedjenek be!
*A katona nem türelmes és ez a hangjából is jól halható. És többen vannak az emeleteken is, majdnem minden lakásba bekopognak. Szende értetlenül hallgatja a lármát, majd ha meg nem akadályozzák benne, akkor a bejárathoz meg és kinéz.
-Elnézés hölgyem, de az utcán vérnyomokat és holttestet találtunk. Kikérdezünk mindenkit a környéken, hogy merre jártak ma és mit csináltak?
*Odalent kicsit korábban egy őrjárat észrevette az árnyékba húzott hulla után visszamaradt vércsíkot. Azt, amelyiknek a nyakába szegeződött a dobótőr.

Édes ölelésben forrunk össze,mikor nagy zaj támad kintről..

Valamiféle Katonák?..mit keresnek?.néztem Szendére,és a vállamat meghúzva néztem értetlenül..

Aztán a lány beszélt velük,és a" dörömbölők" elmentek a házból,hogy máshol keressék tettest..vagy tetteseket..

Aztán visszatért a hálóba,magamhoz húztam a lányt..és egy szenvedélyes csókkal érintettem ajkát,és halkan suttogtam a fülébe..
-Csak Veled akarok lenni!..és mindenki mást elfelejteni..csak Te létezel most,Kedvesem!-zártam a karomba az ágy meghitt melegén.

....hamarosan már csak a takaró fedte testét..és az az apró csecsebecse,mi a karján lógott ,csodásan csillogott a szépségét kiemelve..

Szende igyekszik gyorsan válaszolni a kérdésekre, ám a katonák nem csak udvariaskodni jöttek. Sőt! A legkevésbé sem gátlásosak a felébresztett lakók nyugalma és magánélete tekintetében, ahogy ez a strázsa sem az.
-Van még itthon valaki?
-Igen, a férjem.
*Edgár már az elmúlt fél percben is hallhatta az ajtóban történt beszélgetést, ahol a két hsz közötti időben a ház asszonya gyorsan elsorolta a nap eseményeit. És ugyan úgy a férjével való találkozásnak tulajdonította az északi kapuhoz való kimenését, mint előtte több dolgot.
Mikor ráterelődött a szó, hogy itthon van a férje, a kérdező katona hangja újra hallatszott.
-Bemehetnék egy kicsit körülnézni? Nem tart sokáig csak pár percig.
*Ha az egykori katonát látja valahonnan a vendég, akkor papírossal és galambtollal a kezében lép beljebb.

Na ez meg mi?-néztem értetlenül a belépő katonára,és a kezében a papiros..valami készül?-gondoltam..

-Valami gond van,Drágám?Ki az?-Kiáltottam ki az ajtóhoz..várva,hogy hamarosan megtudjuk miért is jön be a férfi..

..Bár elég hiányos öltözékben vagyok...

A városőr oly egyenes derékkal ment be, mint aki karót nyelt és bár csak a fejét forgatta meg a szemei jártak körbe, de azok dolgoztak szaporán. Végig nézett a bútorok tetején, így a nem rég az ajtóban említett virágra is pillantott és tovább a földön heverő ruhák közül kilátszó dobótőrre.
Néhány dolgot feljegyzett és oda fordult a férfihoz.
-Csak pár gyors kérdés és már nem is zavarjuk önöket. Mondja el, mit csinált a mai napon?
*Arcán és hangjában nem volt semmi különösebb érzelem, életében már lehet ezredjére teszi fel a kérdést és a rá kapott válaszok csak kis töredéke szokott fontosnak bizonyulni. Eközben Szende is az ágyból kiszállás közben magára csavart lepedőbe burkolózik, így a kezeit főként az foglalja le.

A katona körbenézett a lakásban,és valamit feljegyzett,de különösebb érzelmi reakcio nélkül..bár ez nem lepett meg...valamiért a régi Seregbeni éveimre emlékeztetett..
-Ma vásárolni voltunk a Kedvesemmel,aztán vettem virágot egy idős hölgynél..a kapunál jártam, és aztán itthon voltunk együtt,ahogy most láthat minket...s most a meghitt pillanataink közbe zavartak meg,Uram ..de megmondaná,hogy mi is történt?-kérdeztem normál hangon.
És érdeklödön nézek felé..

A katona nem kérdezősködött tovább, úgy tűnik, csak feljegyzett pár dolgot. És nem kívánja túl sokáig zaklatni a szerelmes párt.
-Nem rég megöltek valakit a kapujuk alatt. Csak összeírjuk, hogy ki mit látott.
*Szende kicsit meghökken, bár sejtette, hogy nem véletlen a nagy felhajtás. Ám ha Edgar sem mond semmi új információt, akkor a városőr a maga részéről további szép estét kíván nekik és távozik.
A lány pedig továbbra is lepedőbe csavart testtel az egykori katona szemébe néz várakozóan az ajtónak döntve a hátát.

Ahogy kiment a katona..a Kedvesre néztem,és egy mosollyal hívtam közelebb hozzám..

-Nem jössz közelebb,Kedves?..hol is hagytuk abba?-néztem rá az ágyról.

..és ha nem jön közelebb,akkor én lépek oda hozzá ,hogy átkaroljam törékeny testét,hogy az ajkunk éppen hogy csak pár centire legyen egymástól..és várom,hogy mit tesz..

...úgy látszik,hogy nem csak neki vannak "titkai"...de ez csak még kívánatosabbá teszi Őt a számomra...mert nagyon is kívánom a közelségét..

Szende elgondolkodott a történteken. Mellkasa lassan emelkedett és süllyedt a lepedő alatt.
~Hmmm... Milyen érdekes. Egy ember meghalt az ablakom alatt. Vajon kirabolták vagy ellenségei küldtek rá bérgyilkosokat?
*Nem zaklatta fel túlságosan a hír, hiszen sem a holttesteket nem látta, sem azt nem tudta, hogy kiről van szó. Délosban, ahol előzően lakott, a nem túl jó igen hízelgő leírás lenne a közbiztonságra. A kikötői kocsmákban és a szűk utcákban mindennaposak voltak a késelések és így volt elég tapasztalata ezen a téren. Jól tudta, hogy ha valaki meghal, az csak isteni csoda folytán esik össze és hal meg természetes módon. Mindig előkerülnek a hírek, hogy ki volt a haragosa vagy melyik utcai banda fosztotta ki valószínűleg. A legnagyobb csoportok még néha kérkedtek is egy-egy gazdag és befolyásos ember félreállításával vagy rivális csoportok közötti leszámolással.
-Mindjárt! Várj egy kicsit!
*Ezzel elindult és első lépései után ledobta magáról a földre a textilt. Kiment a konyhába pohár vizet inni, hogy utána vissza bújjon az ágyba kedvese mellé. Forrón ölelte, hogy érezze, az ő karjaiban semmi rossz nem történhet vele.