Edgár megtudta, hogy melyik házban lakik az őt meggyilkolni akaró, ám ha nem tesz konkrét lépéseket a név kiderítésére, hát akkor nem tesz.
Ő dönt merre tovább, a fogadóba az út Szende lakása előtt vezet el, így vethet egy pillantást a szeretett nő ablakára és ez nem is kerül túl nagy kitérőbe. Talán ráfér az egykori katonára, hogy kipihenje magát végre.
Másnap pedig a fogadós finom reggelivel várja odalent.

Végre kiderült,hogy honnan bízták meg a díszpintyet...ez a ház elég jokörnyéken áll,és biztos,hogy van mit a tejbe apritaniuk..
Már csak az a kérdés,hogy kik lakják?...jo lenne tudni...bár ha belegondolok,akkor a környéken biztos,hogy ismerik őket...


Este van,és sötét is...de aztán mellém szegődik a vakszerencse egy szejeren ülő férfi személyében.aki fahasábokat hoz a házakhoz,hogy aztán a fazékba fövő étel elkészülhessen...és nost ez kapóra jön. 
Megszólítom illedelmesen az öreget.
-Jó estét ,Uraság!Megmondaná nekem,hogy kik lakják ezt a házat?...olyan szép a kéménye!és odahaza az asszony ezért rágja a fülem...-füllentettem a férfinek,és egy bárgyú mosollyal néztem rá,és nagyon reméltem,hogy most megtudom,a nevét a lakoinak...
Türelmesen vártam,míg az öreg elmondja,és aztán megköszönve ,indultam vissza a fogadóba. .de előtte még a Kedves Hölgyemnek az ablaka előtt elmentem,de a csukját nem eresztettem le a fejemről. .csak némán néztem a sötét ablakát,és sóhajtottam egyet...

A fogadóba visszaértem ,ahol nem is vették észre,hogy beléptem a kapun...mert a Kocsmáros a pulton a kezén szundikált. ..s talán nem is baj!legalább észrevétlen vagyok...

Reggel,mikor felkeltem .lementem az asztalokhoz,és nem kis meglepetésemre.máris hozták a reggelit....pedig csak most nyitottam volna szóra a számat,de a kocsmárosné,egy mosollyal elém is rakta..

Edgár szerencsére elég talpraesett, hogy kikérdezze az éjszaka épp szekérrel arra járó öreget, hogy kinek a tulajdonában van ez a szép palota.
-Hát öcsém, akkor mondd meg az asszonynak, hogy egy előkelő nemeshez ment volna hozzá, nem hozzád! -felkacag a viccén a vén szolga, hiszen az egykori katona öltözéke ellenére sem tűnt a felső tízezer tagjának. Ha pedig meg kell kérdeznie egy-egy kúria tulajdonosát, akkor azt sejti, valóban nem lehet járatos a szalonokban.
-Ezt a gyönyörűséget a Banningok kaparintották meg már nagyon régen. És bizony arannyal kikövezett kastélyt kell szerintem oda adni, hogy megváljanak tőle.
*Éles nyelvével újra elindulásra ösztökéli az ökröket és néhány utcával arrébb befordul a saját gazdája udvarára. Ám ezt már nem látja a hős szerelmes, hiszen addigra ő már messze jár. Tudja a nevet, és most már nyugodtan pihenhet, hiszen ők meg azt hiszik, hogy halott.
Reggelinél úgy tűnik belefojtódott a szó a férfiba, a kocsmáros valóban teljes ellátást ad a szoba áráért, ahogy ígérte. De rajta múlik, hogy csendben megeszi-e a reggelit és esetleg felkeresi Szendét vagy mást tervez mára.

-Köszönöm!-emeltem fel a pillantásom elismerően a reggeli láttán és a kedves kiszolgálásra a Kocsmárosnéra.
Beleszagoltam a finom ételbe,és az illata nagyon meggyőző volt,és nem éreztem rajta semmi kivetnivalót..és nekiláttam volna enni ,a szomszédos asztalnál ülő ,látszólag másnapos egyén,annyira bámult,hogy majd kiesett a szeme az étel láttán..és engem kissé zavar,ha ennyire bámulnak..

Kis hezitálás után,odaadtam neki a tányért,hogy egye meg,mert igazából nagyobb "szüksége"volt a józanodásához ,mint nekem.-nevettem magamban..

megköszöntem az ételt,és egy kedves mosollyal néztem az asszonyra,aki elkészítette az étket,és ahogy a fejemre húztam a csukjam,és a köppenyem is magam köré tekertem,hogy minnél kevesebbet lássanak rajtam,hogy kicsoda vagyok...és a Piactér melletti utcába mentem,ahol finom illatokkal "csalogatták"a járókelőket a Pékek..és ahogy a cipók sültek a kemencében,mennyei illatok szálltak...

Vettem egy kisebb cipót,és a sétálásom közben megeszegettem...közben néztem az emberek arcát..és újra csak a Kedvesre gondoltam...-Vajon mi lehet vele?.-tűnődtem..
..meg kéne látogatni...

És ahogy felrémlett bennem a kíváncsiság a háza felé vettem az irányt...és újból az ablakának kocogtattam a feldobott kis kavicsokat,hogy nézzen ki az ablakon...és vártam..

...most majd kiderül ,hogy örül-e a látványomnak...

Edgár igen udvariatlanul passzolta le a gondosan készített reggelit, melyet bár a gazdasszony hozott ki, ám a férje készített el, hiszen „a nők nem tudnak olyan jól főzni, mint a pasik”, ez tudva levő.
Mivel nem akarta eltolni magától az ételt és -ennél is- látványosabban kifejezni, hogy nem ízlik, ezért az esti mulatságból itt maradt részegnek passzolta le. Inkább ma a pékek és utcai árusok finomságaihoz fűlött a foga. És miután a bendőjét megrakta friss étellel, a szerelme házához igyekezett.



A nő ahogy kinézett az ablakon, elmosolyodott és így szólt:
-Gyere fel! Nyitva a lépcsőház.
*Odafent az ajtó már nyitva fogadja és Szende kabátban, a táskáját épp a vállára akasztotta. És a tőle vett kopogó csizmában lépett elé.
-Épp vásárolni indultam. Olyan csodás lenne, ha elkísérnél. Együtt tölthetnénk a délelőttöt. Csak ebédre jön a másik férjem.

Az ablakon kinézett a Kedves,és felhívott a lakására..
..Egy picit gondolkodtam,mielőtt felmegyek,de aztán úgy döntöttem,hogy látni szeretném..

-...rendben...megyek..-felmentem a lépcsőn és az ajtóban már felöltözve,útra kész volt,vásárolni..

-Menjünk..-bólintottam...s nyújtottam a karom felé..

..Kíváncsi vagyok ma mit szeretne....-mosolyogtam el magamban..

A nő bizony menet kész volt, mire felért hozzá Edgár és hamarosan elindultak a piac felé, ahol a férfi nem olyan régen reggelizett. Habár egy cipó elég sovány egy éhes férfinak, ám most még Szendének úgy tűnik, hogy udvarlója ez ügyben különleges.
Két nagy kosarat nyom a kezébe és megindulnak a piac felé. A zöldségek-gyümölcsök között haladnak és Szende szinte mindegyik asztal előtt megáll, hogy alaposabban megvizsgálhassa az árú minőségét. És ha kedve támad hozzá, akkor a kísérőjére és az eladóra bízza, hogy hogyan töltik meg a rá bízott hordozóedény.
Amikor már roskadásig van benne a legfinomabb falat, a virágosok között elhaladva a halászok felé megáll kicsit.
-Nézd! De gyönyörűek! Válassz magadnak, ha gondolod!

A Piacon sétálva a két nagy kosárral,már azt hiszem ,hogy egy öszvér vagyok,ahogy gyűlik bele a sok finom érett gyümölcs,és zöldségek...és még nem is értünk a végére...

..most már tudom ,miért tudnak a nők ennyi időt eltölteni az árusok közt..itt egy pici-ott egy kicsi nézelődés-nevettem magamban,és csak néztem bájos arcát,ahogy szagolgatja ,tapintja a gyümölcsöket...és aztán csak azon vettem észre magam,hogy a halárusok felé haladtunk..eddig azt sem tudtam,hogy ennyi féle hal él a Tengerben...

-...öööö..igen..nagyon szépek!..válasz ,Te!Rád bízom!-mosolyogtam a kedvesre,bár fogalmam se volt,hogy mi lehet olyan "gyönyörü"egy vizi állatban..ami ide van terítve a pultra...nade,ez is egy talány a nőknél!..
-..Én inkább egy szép virágra mondanám,hogy gyönyörű!...vagy inkább az én Virágszálamra!..-néztem a Kedves arcára,és vettem neki egy szál illatos rózsát,ami szépsége okán,méltón a virágok királynője...

Edgár úgy gondolja, hogy Szende a vízből kifogott teremtményekről beszél, de szerencsére időben észreveszi, hogy a nő még mindig a virágok felé kacsingat és a szívének kedves is, hogy a megrakott kosarakkal manőverező kísérője vesz is neki egyet. Bár nagyobb csokorra számított.
-Nagyon gyönyörű! Köszönöm szépen. -majd a termetes halra néz a pulton- Ezt kivételesen most én fizettem. Neked úgy is foglaltak már a kezeid. Hozd a szatyorban és mehetünk is haza!
*A jó négy kilós kiszemelt egy fűzfakéregből szőtt szatyorban pihent mozdulatlanul. És ha az egykori katona felkapja, akkor meg is indulnak a lány lakása felé. Újra elhaladnak az árusok mellett, ahol nem régen egy cipót vett reggelire. És a tonhal hirtelen ficánkolni kezd.

A megrakott kosarakkal nem is olyan könnyű manőverezni a vásárló nép között,és miután a virágot is megvettem szívem Kedvesének,már csak a nagyméretű hal volt hátra,hogy megvegyük,és indulhatunk végre..

Felveszem az utolsó vásároltat a listáról,és örülök is,hogy ennyi volt a bevásárlás..de ahogy a pékek standja felé érünk,akkor kezd el mozogni az a szatyor...és majdnem kiverte a kezemből a teli kosarat..

...a jó fr....a!-gondoltam,és egy félmosollyal néztem a Kedvesre ,úgy téve,mint aki teljesen ura a helyzetnek..
Bár más körülmények között,földhöz vágtam volna a szatyrot,dehát nem a hal tehet róla,hogy ficánkol...hanem az a pancser kofa,aki igy adta el nekünk az állatot..

Még szerencse,hogy elég közel vagyunk Szende lakásához,így addig kell "nyugton"tartani a ficánkás halacskát..


Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve a "picurka"halacskát a fejénél fogva "véletlenül "a ház falának ütöttem,és csak annyi erővel,hogy újra elkábuljon,de sérülése ne legyen...

Aztán csak széles mosollyal néztem a Kedvesre,mint akivel,semmi sem történt,és igyekezve vele lépést tartani,mentem utána a lépcsőn,egészen a lakásáig...
Ahol letettem a csomagokat a konyhába..

..most már legalább nem ficánkol a tonhal...néztem elismerőn a gyékényes csomagra...az igaz,hogy tényleg méretes példány..biztosan izletes is......

Valóban elfelejtették a férfival közölni, hogy azon a piacon gyakran vizes hordóban hozzák az élő halat, hogy azt a vásárló a legfrissebben vehesse meg. Néhány halfajta szeme halála után nagyon gyorsan befehéredik, ami az oszlás előrehaladott jele. Míg ha kiveszik a vízből, egy ideig idegesen ugrálnak, de oxigénjük fogytával egyszerűen jobbnak látják nem túl sokat mozogni. És csak néha tesznek próbát újra visszaevickélni valamilyen vízbe.
Edgár csak elkábítja a mai húsnak valót és így meghosszabbítja az állat szenvedését, de finomabbá teszi Szőke Herceg és Szende mai ebédjét. Ahogy felérnek a nő kipakolja a zöldséget-gyümölcsöt, a párolni valót odateszi és utána oda szól segítőjének.
-Próbáljuk felemelni ketten az asztalra!
*Ezzel a jókora előkészített fadeszkán elkezdi a tonhalat késsel pucolni, hogy megszabadítsa a pikkelyektől első lépésként és néhány késhúzásig viszonylag jól megy, de utána hirtelen úgy felugrál, hogy Szende meglepetésében felvisít, kiesik a kés a kezéből és a szerencsétlen pára leugrik az asztalról.
Úgy tűnik, nem kíván megválni a bőrét fedő rétegtől.

-Segítek,persze!..add csak ide!Majd én rakom!-néztem kedvesen a lányra,és figyeltem milyen ügyesen kezdi el pucolni a halat.

...bár én nem vagyok valami jó szakács,sőt!Egyáltalán nem tudok nagy dolgokat főzni...inkább úgy mondanám,hogy enni szeretek-nevettem magamban,és a kedves mögé álltam,hogy átkaroljam a derekát,így egy apró puszival kényeztessem finom illatú bőrét..

..de aztán ,mintha újra életre kellne,és ficánkolni kezdett megint..

Én,hirtelen ráléptem,hogy meg ne csapja a lányt,és lefogtam a földön..

-Van egy bárdod itthon?...talán ,ha lecsapnánk a fejét...akkor nem ugrálna a sorsa ellen-nevettem a Kedvesre,és reméltem,hogy hamar túl leszünk az ártalmatlanításával..

Szende nagyon hálás a szeretet és a vonzódás kinyilvánításáért és boldogan les hátra ám örömük nem sokáig tart. A földön is vergődő tonhal végül drasztikus kérdésre vezeti Edgárt.
-Bárdom? Nem, bár húshoz néha jól jönne. De nem olyan rég költöztem még nem sikerült mindent vennem. Legfeljebb késsel tudjuk levágni.
De ha le akarod fejezni, akkor miért nem használod a kardodat?
*Zavartan nézett a férfi szemébe és tőle várta el, hogy megmondja, ilyenkor mi a teendő. A lány nem tudott mást csinálni, mint minél jobban elhátrálni az ebéd környékéről, hogy nehogy véletlenül megcsapja a farkával.
Bár így is néhány pikkely a szélrózsa minden irányába repült, szerencsére azért nem sok.

Csak ficánkolt az ebédnekvaló...és egyre csak érdekesebben csapkodott..

-Ahh...nincs bárdod...akkor más a helyzet..

Egy nagy és jólirányzott ütéssel az alkarvédömmel csaptam oda a halnak,és aztán feltettem a deszkára,és a késsel egy pár gyors mozdulattal levágtam a fejét..

-Na most már nem ficánkol!-nevettem egy nagyot a Kedvesre...és most már készülhet a finom étek..

..de ha még mozogna,akkor odaszögezem a deszkához-húztam a számat egy fél mosolyra..

/A hozzászólás 16+ elemet tartalmaz./


Nos, mielőtt az ebédből Vacsoracsata lenne, a mesélő elárulja, hogy a fej nélküli tonhal már nem életképes. A bél hamar kifolyt belőle és ezért Szende jobbnak látta, ha felvágja a hasát és kihúzza onnan, mielőtt a bélsár íze belekeveredik a csurgó véren keresztül az ételbe.
Utána folytatja a pikkelyek lehámozását és kedvesen oda szól Edgárnak.
-Örültem, hogy láttalak ma is. Most el kell menned, mert hamarosan itt lesz.
Holnap találkozunk?

Mikor már nem okozott meglepetést a hal..akkor a Kedves állt elő ,hogy menjek el...

-Ha így akarod...-mondtam szárazon-Elmegyek...-néztem mélyen a szemébe..
-De mielőtt elmennék,lenne egy kérdésem!....Miérrt félsz igazán Élni?..mellettem nem kellene így" rettegned",...és ha egy kicsit jelentek neked valamit,akkor adnál egy esélyt a Boldogságodnak...mert én nem kiszakítani akarlak innen...de tudok biztosítani neked Oltalmat,Házat,és vagyont...ha erre vágysz...de...ha Te is akarod!...én nem kényszerítelek semmire...döntsd el,hogy "így"akarsz-e élni továbbra is?!...vagy inkább Otthon és Család,amit szeretnél!...Szeretetben..és nem kényszerítve,s kiszolgáltatva...-kicsit szomorú voltam.

..de ennyiszer felajánlott esély-re sem választ .akkor talán nem is kedvel engem...csak játszik velem...pedig én komolyan gondolom minden szavam..de rajta áll,hogy döntsön......

A holmimat összeszedve,még visszafordultam,felé egy kedves mosollyal,mert minden pillanat jó vele..de aztán azt még hozzá tettem..
-Találkozhatunk..ha szeretnél látni...-mosolyogtam rá...

-De,tegnap a Herceged az életemre tört...egy bérgyilkos személyében...talán csak azért,mert aki neki nem szimpatikus,azt félreállitja...-hallgattam el egy pillanatra,s néztem rá még egyszer...

Majd meghajoltam előtte és kifelé mentem az ajtó felé...de még vártam egy kicsit..hogy utánam jön-e?!...mert ha igen akkor van remény...de ha nem,akkor már minden hiába...

A lány leteszi a kést a kezéből, hogy odafordulva figyelmesen hallgassa végig az udvarlóját. Majd a közelébe bújva megsimítja az arcát.
-Jaj, te kis csacsi! Senki nem kényszerít erre, hidd el! Bármikor itt hagynék mindent és elmennék, ha nem lenne meg itt mindenem.
*Majd mély levegőt véve megcsókolja az ajkát hosszan, lágyan.
-Igen, szeretnék veled holnap találkozni. -mosolyodik rá- És most menj! Nem akarom, hogy megint veszekedjetek! És ezt a butaságot, hogy az életedre tört felejtsd el! Sose bántana senkit, ő egy jó ember.
*Még a csók után is érinti teste a testét.

/a hozzászólás 18+ elemeket tartalmazhat/

A lány lágyan hozzám simul..és édes ajka csókkal érinti ajkamat...olyan édes...és kívánatos..-Ölelem át szorosan..de aztán hallgatom szavait,és egy mosollyal nézek rá,és a szemébe nézve látom a csillogást,ahogy az enyémben is megláthatja...

-Rendben..elmegyek...-simogattam meg én is kedves arcát...de aztán nem mondtam már semmit a hercegéről...szemmel láthatólag vakon bízik meg benne,és bármit is mondanék,talán nem hinne nekem,ahogy azt sem hitte el,hogy az igazat szóltam azzal,hogy tényleg az életemre tört nem is olyan rég...

De ne rontsam el ezt a pillanatot...inkább egy kedves öleléssel indulok ki a lakásból..várva,hogy mi lesz holnap...talán egy nap igazán velem akar lenni,ahogyan én ,Vele...

Edgár nincs feldobódva, mikor egyértelműen értésére hozza Szende, hogy az általuk készített ebédet a Szőke Herceggel fogja elfogyasztani, ahogy attól még kevésbé, hogy nem tudja elhinni róla a szörnyű, de igaz híreket.
A lépcsőházban leérve kilép az ajtón és el kell döntenie, hogy vajon merre megy tovább. Már nem csak a szerelme meghódításáról van szó, hanem élete megvédéséről is. El kell gondolkodnia azon, nem járna-e jobban, ha egy időre elhagyná a várost és a kedvest. Rajta áll, hogy milyen előkészületeket tesz szerelme újbóli viszontlátása előtt. Ha ugyan viszont akarja még látni...

Ahogy lefelé lépkedek a lépcsőházba,a gondolataimba merülök. 
...csak játszik velem...-szomorodtam el,és kiléptem a kapun...nem is figyelve,hogy egy hintó majdnem elsodor...és ahogy elugrottam a lovak elöl a háznak csapódtam,és elég szerencsétlenül estem,hogy a vállam belesajdult...
Éppen szóra nyitottam volna a szám egy kerek ,cifra káromkodásra,mikor nagy slunggal fékezett is a kocsis...és egy női hang kiáltott rá,hogy azonnal álljon meg!...


Már azt hittem,hogy ez csak vicc,hogy ennyi minden történik velem,pedig csak pár napja vagyok ebben a városban...
De ahogy így puffogok magamban a kocsis leszáll a bakról és betessékelne a hintóba...az Úrnője utasítására...


...ahogy közelebb lépek az ablakához,egy fátyollal eltakart arcú Kisasszony a kezembe nyom egy papirost,és érdeklődik,hogy jól vagyok-e?
Csak egy bólintásra futja tőlem,és elveszem az írást...
-Köszönöm...bár...-de nem is tudom befejezni,mert tovább is hajt..
Ahogy elolvasom a meghívót,elakad a szavam...
Egy báli ünnepségre kaptam meghívót az elit negyedbe...ahol nemrég jártam...

Edgárral elég sok minden történt az utolsó órákban, percekben. Így nem csoda, hogy majdnem balesetet szenved és szerencsére egy falba beütött fejjel megúszta a találkozást majdnem a titokzatos hölggyel és kocsijával, ám az megáll és bekérik oda.
Ahogy behuppan a süppedős bársony ülésre, minden kommentál nélkül adja a kocsiban ülő titokzatos hölgy a meghívót. Kilétét nem fedi fel, ám ma este legalább gyönyörű hölgyek és jó nevű urak társaságában múlathatja az időt.
Ha el akar menni, akkor természetesen a meghívóval bármikor beengedik. Bár a megnyitó utáni órákban még csak lézengenek a vendégek, később egyre többen érkeznek.



A forgatagba tizenegy előtt tíz perccel lép be a Szőke Herceg, bármit is tesz az egykori katona. Oldalán egy halványkék estélyiben öltözött nő, aki összetéveszthetetlenül nem hasonlít Szendére.

A meghívás nagyon meglepett,az igaz,hogy már évtizedek óta nem volt részem effajta mulatságban,mert anno a Családom,igaz adott fogadásokat és bálokat rendszeresen a rangjuk miatt...de én nem csíptem sohasem a sok ficsúrt és a kényeskedő úrikisasszonyokat...mindig kibúvót kerestem a tánc alól is...na meg a bájcsevegés sem volt a kedvenceim között,ahogy a képmutatás se..


De most a kíváncsiságom hajt,hogy megnézzem magamnak a "gázolót",aki elsodorva sietett valahova..


A piacon át elmentem a szabók üzletébe,ahol csináltatok akkor magamnak valami gúnyát..mert igy nem illik azért megjelennem...


Estére kész is lett a ruhám,és ahogy megmosakodva,átöltözve alig ismertem mef magam...de a Kocsmárosék sem ismertek fel,ahogy elindultam a bálra...mintha más ember lennék...


Kocsit béreltem a közeli utcából és megérkeztem a fogadásra...jó sokan voltak már...de még csak 10óra múlt pár perccel..


A meghívómat felmutatva be is léptem a házba,és egy pezsgős poharat el is vettem az egyik szolgálótól,aki tálcával járt körbe a vendégek között...
Hamarosan meg is látom a Meghívómat,aki átadta a papirost...és így fátyol nélkül igencsak szépséges volt...


Közelebb léptem,és meghajoltam előtte.
-Szép estét,Kisasszony!Szabad egy táncra?-néztem rá kedves mosollyal,és ha igenlő a válasza,akkor a karomat nyújtom felé,s a terem közepére kísérem, megfogom kezét s derekát,és a zenére táncba viszem...

Aztán nem sokkal később,meg is látom a szőke ficsúrt egy halványkék ruhás hölgy társaságában...
Szerintem nem ismert fel,bár most nem a zsoldos ruhámban vagyok itt,hanem rangomhoz méltón..
Egy halvány vigyor fut végig rajtam,hogy más észre ne vegye...és közben hallgattam a partnerem csacsogását...és amikor negpillantja a ficsúrt,felderül az arca...-Megérkezett végre!ő a bátyám..-mutatja és mosolyog rám..


Közben megtudom,hogy annak az embernek a húga...akire nem is számítottam...
...hogy milyen kicsi a Világ!!...-gondoltam magamban....és széles mosollyal forgatom meg a szép kisasszonyt...tetszik nekem....

Edgár úgy tűnik feladja a konzumlány utáni futást és új szerelem van kigyulladóban. Vagy csak beolvad a háttérben a nővel való tánccal?
Idővel minden kiderül, ám nehéz elfelejteni annak arcát, akire egy bérgyilkost fizettünk, hogy végezzen vele. Dulfiol Banning sem felejtette el, bár tudja moderálni a viselkedését ahhoz, hogy ez most ne látszódjon meg. És rögtön kezet is nyújt testvére új udvarlójának.
-Örvendek, Edgár. Ügye jól jegyeztem meg a nevét?
*Nem leplezi a társaság hölgy tagjai előtt, hogy ismeri a férfit, csupán azt, hogy honnan.

-Örvendek,mr.Banning!..jól emlékszik!-mosolyodtam rá.
A kezét illemből elfogadtam,de határozottan megszorítottam egy pillanatra,hogy érrzze,nem vagyok gyenge jellem..
-Bizonyára meglepődött,hogy újra találkozunk...-néztem rá kedvesen.
-De ha megbocsát..akkor a szép Hölggyel táncolnék tovább...örültem a szerencsének!-hajoltam meg kurtán,és vittem táncba a szép lányt a vendégek közé...


A szőke ficsúrt otthagyva...mielőtt még nála elszakadna a cérna....én meg csak mosolygok..

A Szőke Herceg nem zavartatta továbbiakban magát és hagyta a fiatalokat együtt lenni. És a nő úgy tűnik nagyon is érdeklődik Edgár társasága iránt és kellemes estét töltenek el együtt.
Ám csak a férfin múlik, hogy mennyre komolyak a szándékai. Ha nem csak futó kalandot, de szerelmet keres, akkor nem csak családja, de új kötelességei is lesznek. Első sorban persze a gyerek. De azon kívül a Banning családnak nem kis földje van a végvárak vidékén, így ha nem vigyáz könnyen az orkok elleni küzdelem fővonalában találhatja magát!
Ám ez már egy másik mese!


/Köszönöm a játékot!/