Egyre bonyolultabb lett a tárgyalás és Cipász feje már fájni kezdett. Nem nagyon értette, mi lesz ennek a vége. Mi akarózik lenni?
-Mi az a sárkány? Ha bárki a területemen vadászik vagy bántani meri a páromat, akkor szétmarcangolom ezekkel a mancsokkal!
*Dühösen villantotta ki előhúzható karmait, nyomatékosítva, hogy nem fél ő senkitől és semmitől. Majd dühösen rohant el.

Hát..nem éppen így képzeltem..gondoltam magamban,mikor az elviharzó Tigris után néztem szomorúan..De talán még van kis remény,hogy ha lehiggad,akkor újra tudunk vele szót érteni..
Visszavettem a sapkámat,mert ez a hideg igencsak érzékenyen érintette a füleimet..
és Társaimra néztem,hogy ..lehet,hogy mára ennyi volt a lehetőségünk..de talán holnap sikeresebben tudjuk majd elvégezni a dolgunk..Mellon is picit csalódottnak tűnt..de tudta,hogy Én sem adom fel könnyen azt,amit a fejembe veszek..és talán majd egy másik alkalommal jobban fog alakulni minden...
Odaléptem a Hótigrishez..-Gyere ,Onileos!..szállást kell készítenünk az éjszakára valahol..és nem ártana valamit harapni is..-mondtam vigasztaló mosollyal a kis vezetőnknek..és elindultam lefelé a lejtőn..annak reményében,hogy valamilyen alkalmasabb helyen tüzet tudunk gyújtani és lepihenhetünk egy szélvédettebb helyen..hogy holnap nekiinduljunk a láthatárnak..és remélhetőleg a nőstény tigrissel is találkozhatunk..talán Ővele, jobban és higgadtabban tudunk beszélni..
Lejjebb a sziklák árnyékában..láttam is egy megfelelő helyet az éjszakára..és elég csendesnek is látszik..meg szélvédett is a hideg szél elől..talán az ott megfelelő lesz,hogy pihenjünk kicsit,mert elég kimerítő napon vagyunk túl..és ha a Társaim is beleegyeznek..akkor tüzet gyújtok a pihenőhelyen..és majd holnap nyugodtabban és higgadtabban gondoljuk át mi is legyen a következő "lépés"
..mert hát..egy pillanatra sem fordul meg a fejemben,hogy feladjuk!..mert biztosan lesz majd más lehetőség..és alkalom..de most ,hogy elsőre nem sikerült valami..a következőnek sikerülnie kell!

Hát, ha azt akartam volna elérni, hogy mihamarabb megszabaduljunk a tigristől, akkor tagadhatatlanul kiválóan elvégeztem a feladatomat, azonban sajnos nem ez lett volna a cél.
Azonban, ahogy megemlítettem a sárkányt, vagyis inkább a párjára leselkedő veszélyt, hát meg sem várt semmilyen más magyarázatot, úgy rohant el, mintha meggyújtotta volna valaki a farkát.
- Hát ezt jól elszúrtam! – bámultam az elporzó nagymacska után leesett állal.
- Gondolod, hogy visszajön? – kérdeztem az elf lányt elkeseredve, mikor szóvá tette, hogy kereshetnénk valami táborhelyet éjszakára.
Persze javasolhattam volna, hogy térjünk vissza az erődbe, de valahogy egy csepp kedvem sem volt nevelő apám elé keveredni egy csúfos kudarccal és egy fél megállapodással. Ezt nem engedhettem meg magamnak, különben még egy jó ideig porosodhatok a várban, míg a többiek kalandoznak.
- Jó, keressünk egy táborhelyet. – egyeztem bele keserűséggel a hangomban, mert inkább vállaltam, hogy idefenn fagyok jéggé, mint, hogy elmenjek. – Remélem igazad lesz és holnap tudunk beszélni velük újból, mert én ugyan el nem megyek innen, míg el nem végzem, amit Zendral rám bízott. – közöltem határozottan.
A hely, amit a lány kinézett nem volt rossz, én még egy jó széles hófalat is húztam félkörbe, ami benn tartotta kis zugunkban a meleget, aztán a tarisznyámból szárított húst, sajtot és cipót vettem elő, amit megosztottam társaimmal.
Nem voltam túl beszédes kedvemben, egyre azon rágódtam mit rontottam el.

Az este még hidegebb volt, mint arra egy síkvölgyi számítana. Szerencse, hogy Alia nem télen jött, amikor ez komoly veszélyforrás is lenne számára.
Ám reggel két választásuk van. Vagy megvárják ott ülve, míg a tigris rájuk bukkan, vagy ők keresik meg. Ha az előbbit választják, akkor erre három nap múlva kerül sor, mikor a nagymacska oda sétál hozzájuk egyszerűen.
-Épp erre jártam. A megállapodásunknak megfelelően adhatnátok enni.
*Ha a második lehetőséget választják, akkor pár órán belül nyomra akadnak és Ciprász dühösen mordul rájuk.
-Úgy látom, mégsem akartatok beszélni a párommal. Tegnap jól eltűntetek és nem is jöttetek utánam.
*Ha azzal szembesítik, hogy szembeötlően gyorsan távozott, akkor csak oda nyávog egyet, hogy ő bizony dühös volt. De aki a nőstényét fenyegeti, azzal egymaga végez bármikor.

Nem is oly sokára,készen is állt a kis menedék zugunk..és Onileos még egy nagyon szép kis hófalat is ügyeskedett a táborunk köré..így most már védve is vagyunk a hideg szél ellen..és a tűzünk is jó meleget adott,és a vacsinkat is elfogyasztottuk.
Egész este alig szólalt meg a kis tigris..és látszódott rajta a csalódottság is,ahogy az elmúlt órák eseményeire gondolt.
Mellon lefeküdt a tűz mellé és aludni tért..én meg hozzábújtam,hogy a bundája közt melegen legyek..és apró kis dorombolást is eleresztett ahogy odafeküdtem hozzá..
Onileos még mindig a tűzet bámulta szótlanul..és én csak néztem Őt.Sajnáltam,hogy magát hibáztatja..holott nem tehetett erről...Cipász elég hirtelen haragú és meggondolatlan,és ennek a kistigrisnek még elég sokat kell "tanulnia"a többi állatról.
De tudom,hogy egy napon nagyon jó vezető és vadász lesz belőle,mert a szíve bátor és nemes!..csak most talán először került ilyen helyzetbe,és ez megviselte fiatal lelkét...
-Ne lógasd az orrod!-mondtam kedvesen-Holnap minden rendbe jön..és most pihenünk kicsit,és hajnalba útra kelünk,megkeressük a tigrist..és beszélünk újra vele!Kicsit morcos volt..de inkább éhes..és az éhség sokszor mondat olyat az "emberrel"amit igazából nem is akart..ne légy szomorú!Sikerülni fog!..és most talán neked is jót tenne,ha aludnál valamit,mert holnap hosszú lesz az út.-mondtam lágyan,és kedvesen neki..
Talán a szavaim kicsit megnyugtatták,és pihenni is tér majd nemsokára..
Reggelre viszont tartogatok valami meglepít számára,hogy kis mosolyt csaljak szomorú arcára...
-S ahogy majd felkel a Nap, utána megyünk Cipász-nak..és megkeressük!
..aztán lassan engem is elnyomott az álom..és jó volt hallgatni a természet hangjait..bár nem olyan volt mint a szülőhazám erdeje..de a növények itt is nagyon "élénken"beszélgettek hozzám..ahogy jó volt Mellonhoz bújni..és a szuszogása végül mély álomba ringatott.

Tényleg nem vagyok valami jó házigazda és bűnbánóan pislogok Alia-ra, bár látom, hogy jól feltalálja magát és a tigrishez bújik melegedni. Hideg van itt egy elfnek még nappali is, nem, hogy éjszaka, de én már szinte észre sem veszem.
Bátorító szavaira azért oldódik egy kicsit komorságom és rámosolygok, hiszen miért vezetném le rajta a kudarcomat.
- Persze, igazad van Alia! Csak szerettem volna, ha meggyőzőbb vagyok, apám biztos tudta volna, hogyan beszélje rá Ciprasz-t a megállapodásra, de én nem találtam a megfelelő szavakat és most ki tudja szóba áll-e még velünk. De természetesen reggel ismét megpróbálom megkeresni a nyomait és jobb lenni, mint ma.
Azonban az tényleg nem segít, ha nem pihenem ki magam, íg hamarosan követem a lány példáját és álomra hajtom a fejem, hogy reggel, mikor a nap még csak épp felkel a látóhatár peremén, már türelmetlenül várjam az indulást, ahogy a lombtünde lány is mondta.
Hamar megtaláljuk a tigrist, gondolom ő is ezt akarta, különben nem sikerült volna.
- Már hogyne akartunk volna……mi tűntünk el? – rökönyödök meg, de gyorsan összeszedem magam és jó mélyre elásom a bosszúságomat a viselkedése miatt, különben soha nem fogok sikerrel járni. – Bocsáss meg Ciprász, nem teszünk még egyszer ilyet. – biccentek felé. – Akkor beszélhetünk a pároddal esetleg? Nem vonjuk kétségbe, hogy megfelelő védelmezője vagy, de ez most olyan veszély, amivel még egy falka fajtádbeli sem boldogulna hidd el. Csak segíteni szeretnénk.
Aztán Alia-ra nézek, hogy van-e valami, amivel még meggyőzhetné a morcos barátunkat.

A tigris összébb húzta a szemöldökét és vicsorgó pofával morgott a fiatal hótigris szavaira.
-Ha megint ott kezdjük, mint tegnap, akkor ideje lesz megmutatnom, hogy mennyit érsz te ellenem. Nagyon is meg tudom védeni őt mindentől. Ez az én területem és itt nem győz le senki!
*Még továbbra sem tudta elképzelni, miféle lény érdekli a szomszédait ennyire. És semmi kedve nem volt függetlenségét feladni egy távoli, ködös ellenség kedvéért.
-Ostoba vagy, Cipras! Ha láttad volna azoknak a mancsoknak a nyomait, akkor nem így beszélnél. -nyávogott egyet Mellon.
*A két hím haragja egymás ellen fordult és kinyújtott karmokkal oda kaptak a mancsukkal egymáshoz. Ám nem történt sérülés és veszélyes távolságból egymás felé mutatva szemfogaikat hergelték egymást.
Ha Alia és Onileos képes lenyugtatni őket, akkor végül a házigazda elvezeti őket a párjához. Akivel beszélhetnek.

Kora reggel,már Onileos fel-alá járkált,hogy induljunk..és miután összeszedtük magunkat el is indultunk megkeresni a Werit tigrist.
..Mellom szaglásának is köszönhetően,hamarosan meg is találtuk a kissé morcos és forrófejü tigrist,aki tegnap oly hamar és váratlanul elviharzott...
Ahogy közelebb értünk hozzá,a kis vezetőnk,megörült,hogy újra szót válthatunk a Hímmel,és bele is kezdett az egyfajta bocsánatkérésébe..ami látszólag nem igazán tetszett a tigrisnek,és újra harcias jelleme került előtérbe..és ahogy Mellon is "közbeszólt" a szavunk hitelességét igazolva..a hímet nem igazán tudta ez sem jobb belátásra hozni..és ugyanúgy egymásnak feszültek mint előző nap...
megértettem a kis tigriskének a gondolatait és a szavaiban ott volt a "megbánás",hogy a nőstényét talán nem kellett volna említenie..de még fiatal..és még nem tudta tegnep,hogy ez a "kifejezés"..megbánthat másokat,főleg,hogy a kedveséről volt szó...
De látszott is rajta,hogy bánta,hogy kicsit meggondolatlanul és hirtelen kiejtő szavai nem úgy "értek célt",ahogy Ő szerette volna..és ezért most mindent el akart követni,hogy jóvá tegye a tegnapi "bakiját"..
Bár kicsit nyersen adta elő mai megszólalását..de érezhető volt,a szavaiból,hogy pusztán jószándék és ártatlanság csengett ki a mondandójából,és nem támadólag akart újra szemben állni a hatalmas tigrissel..csak Cipras, nem éppen a szavak "embere"..vagyis hogy tigrise...
Látva,hogy a két hím újból az erejüket méregették..megint olyan de ja vue érzésem volt..és most már szerintem is elég a kakaskodásból..
-Elég legyen!-mondtam erélyesen-és a tasakomból elővettem a Macskamentát..és tudtam,hogy ez "újra"hatásos lesz..ahogy már Mellonnál is "bevált"..mert ahogy megérzik az illatát..akkor majd rám figyelnek végre!..-Nem kezdenénk újra a tegnapot!bocsásd meg nekünk,hogy így késve értünk utol..de nekem nagyon nehéz itt az ismeretlenben járnom..és éjjel a havas hegyekben nagyon sok "veszély"is leselkedhet rám,így ez a  "lassúságom"oka..de ez a csodás vidék,ami a Ti gyönyörű szép Birodalmatok!Lenyűgözött engem és társaimat is!-mondtam kedvesen..-és a Megállapodásunk is érvényes,ahogy a Párodra is vonatkozó minden egyes szavunk s igéretünk!..és nagyon szeretnénk találkozni a Kedveseddel!Megtisztelnél evvel,hogy találkoznánk vele,mert minden vágyam,hogy láthassam Őt!És tiszteletem mutassam ki felé is!-mondtam illemtudóan,és kedvesen..és nagyon bíztam,hogy Onileos,most csak nagyon óvatosan fogalmaz.... és míg bele nem egyezik Cipras,hogy elvigyen minket a párjához..kis időt kell adnunk,hogy mérlegelje,és látja majd a jó szándékunkat..
..és ha sikerül a nősténnyel beszélnünk,akkor többet is megtudhatunk róluk..és még élelmet is "hozhatunk" nekik..mert nem messze láttam is valamit,aminek szerintem nagyon örülnének...

Bár heves és sokszor meggondolatlan vagyok, de most erőszakkal nyelem vissza a szívem szerinti válaszom, mert kezdek rájönni, hogy mennyire fontos lehet egy ekkora állatnak, aki mindig úgy tudta, hogy ő a legerősebb a hegyek ezen részén, mikor hirtelen beállítanak hozzá valami idegenek, akik eddig talán csak vacsorául szolgáltak neki és most azt mondják, hogy védelemre szorul.
Ezért hát visszaveszek és tényleg őszintén gondolom a bocsánat kérésemet, még akkor is, ha továbbra is mogorva maradt Ciprasz.
Viszont volt velünk egy másik önérzetes tigris, aki ráadásul úgy érezte meg kell védenie a társát, még ha egyelőre nem is mertem arra gondolni, hogy magam is közéjük tartozom és ismét egymásnak ugrottak, még ha csak csínján is és egyelőre csak olyan erőfitogtatásnak tűnik.
Hallom a morgásból, hogy Mellon igyekszik meggyőzni a másik társát, hogy higyjen nekünk, de nem túl nagy sikerrel. Szerintem csak a saját szemének hinne, vagy, ha a párja tudná meggyőzni és ehhez beszélnünk kéne vele.
Mivel Alia láthatóan sokkal jobban ért az állatok lehiggasztásához, ezt készségesen ráhagyom most is. Ne szeretnék még pár mancscsapást elszenvedni.
- Így igaz Ciprasz! Mindent megadunk, amit kérsz, de hagyd, hogy a párod maga döntse el, mit szeretne…..kérlek. – erősítettem meg az elf lány szavait és várakozóan néztem a tigrisre.
Jó lett volna, ha sikerül meggyőznünk őket és sikeres próbával térhetnék vissza nevelő apámhoz mielőbb, aztán mehetnénk sárkányra vadászni!

A tigris lassan újra lenyugodott és elértek ahhoz a ponthoz, amikor egy szó nélkül hátat fordított és elsétált. Ha követik, akkor egyenesen a párjához vezeti, aki nem lepődik meg az érkezőkön.
-Üdv, idegenek! Tegnap már mondta a szerelmem, hogy kerestek engem. És már mondott is pár dolgot az ajánlatotokról, de gondolom ezt ti jobban el tudjátok majd mondani.
*A fütyülő, hideg szél ellenére a hangja nem volt kevésbé hallható, mint Cipraszé, talán csak egy fél hangjeggyel fentebb zengett. Úgy tűnik, a békülés ez úttal sikerült.

nagyon örültem,hogy végül a Tigrisek is jobb belátásra tértek,és végre abbahagyták az erőfitogtatást..
Mellon is hátrébb húzódott,evvel jelezve,hogy nincs támadó szándéka..és a fajtársa is lassan,de megnyugodott,hogy nincs igazából tölünk tartania..és kis idő múlva el is indult a nyugati irányba,hogy elvezessen a Párjához..
Mikor odaértünk hozzá..nem volt rajta meglepettség..inkább kíváncsisága volt "látható"...bár a tigriseknél nehezebb megállapítani,hogy mi is az arcuk "jelentése"..de bíztam az ösztöneimben és abban,hogy Mellonnal eltöltött hosszú idő alatt valamicskét megismertem ennek a fajnak a gondolkodását és érzelmi világát..de azért most is bebizonyosodott,hogy van mit "tanulnom"a Werit tigrisek temperamentumának megértéséhez..
-Üdvüzlünk!...hajoltam meg felé tisztelettudóan..-...és ahogy már hallottad a párodtól..egy ajánlattal érkeztünk..és még valami hírrel,ami elég hihetetlennek és különlegesnek hangzik..de a szavaink hitelesek és egyenesek!..ahogy tisztelettel és csodálattal hajtjuk meg fejünk előttetek..és az igéretünk betartjuk felétek!..s ahogy a függetlenségeteket vagy a területeteket sem fenyegetjük semmiképp!!!..csak egy ajánlatot szeretnénk felajánlani újfent..és megtoldani avval,hogy ha esetleg úgy alakulna helyzetet..akkor a hegycsúcsnál élő Tigrisekkel egy szövetséget ajánlunk,hogy ha a birodalmat veszély vagy támadás érné,az itt lakók összefognának..és evvel az utódokat és a saját élőhelyüket is megvédenétek közös erővel..ahogy szükség van élelemre vagy gyógyító eszközökre..a Kastély népe mindenben segítene Nektek,ahogy Ti is békességben és biztonságban élhettek szabadon a területeteken..ahogy Ők is békés szándékkal vannak felétek!..és eddig sem volt kérdés,hogy ez a Ti élőhelyetek!..ahogy a hegyek magasán a hótigriseknek a Birodalma is..
..miután elmondtam jövetelünk célját..nagyon bíztam benne,hogy a nőstény tigris átgondolja és bölcsen mérlegli a hallottakat..ahogy az utódaira is gondolván../ha majd lesz/....hogy ez az ajánlat elég méltányos..és a szabadságukon sem esik "csorba"..ahogy a büszkeségüket sem sérti Zendrál Nagyúr ajánlata..
..és nagyon boldog voltam,hogy láthatom Őket,az igazi életterükben..és ahogy ott álltak velünk..a csodálatos megjelenésükkel,és büszkeségükkel..,ahogy eddig is mindig tudtam..hogy mennyire is csodálatra méltók a Természet teremtményei..

Nagyon örültem, hogy az elf lány és a tigrise velem tartott, mert egyrészt sokkal jobban szót értett ezekkel a veszélyes, de egyben gyönyörű állatokkal, mint én, másrészt engem is visszafogottabb viselkedésre késztetett. Lehet, hogy az egészet már az elején elszúrtam volna, mert nekem eszembe sem jutott volna, hogy a nőstény állattal talán jobban boldogulhatnánk és nem biztos, hogy nélküle élve hagytam volna el a vidéket.
Most is elérte, hogy Ciprasz – bár ne, engedett látszólag mogorvaságából, - de elvigyen minket végül a párjához, ahol az már láthatóan várta jöttünket és sokkal, de sokkal barátságosabbnak tűnt, mint a hím.
A történtek után szívesen engedtem át a magyarázatot Alia-nak, főleg mert miért is venném el tőle a siker lehetőségét. Ő találta ki és ráadásul neki kell ezt a feladatot végrehajtani, és be kell vallanom, ahogy hallhatom, hogy sokkal jobban csinálja, mint én, hiszen egy nőstényt mivel lehetne jobban motiválni, mint a kölykei biztonságával, így csak bólogatok a szavaira.
- Igen! Zendral mindig állja a szavát és mindent megtart, amit ígértünk nektek. És, ha belegondoltok, ez az ajánlat, mindkét fél számára csak előnyökkel járna.

A nőstény végig hallgatta a lányt és a tigris kölyköt, majd újra hallgatott. Gondolkodott vagy várta a folytatást? Sosem tudjuk már meg, de végül megszólalt.
-Kicsit meglep beszéded. Nem egészen erről az ajánlatról tudtam. Azt hittem, hogy egyszerűen csak át akartok menni néha a területünkön és cserébe a nehéz napokon élelmet és gyógyítást hoztok.
Beszélhetnénk magával Zendrallal? Hiszen végül is ez az ő ajánlata. És nem kell félnetek, nem fogjuk bántani.

-Természetesen,beszélhettek ,Zendral-al..mondtam egy kis gondolatnyi idő után..mert valóban a nagyúr mégis csak jobban tudná"szentesíteni"szövetségüket,s ahogy a két "oldal"álláspontja is mindenben egyezik..akkor valósulhat meg az,miért mi idejöttünk..és elnézve ezt a gyönyörűséges állatokat..nagyon boldog voltam,hogy megismerhettem Őket..és valahogyan azért sikerült is segítségükre is lenni,mikor a vidéken nincs sok élelem,akkor is lesz mit enniük..s majdan az utódaiknak,leszármazóiknak is ugyanúgy..
-Szerintem ,Zendral nagyúr is,nagyon szívesen látna benneteket Kastélyában!-bólintottam kedvesen.
Aztán Onileosra néztem,és láthatta rajtam a megnyugvás boldog sóhaját...

Ha tudta is a nőstény miért jöttünk, úgy látszik Ciprasz csak annyit mondott el neki, amiben ő bele szeretett volna menni és nem a teljes verziót.
Ez látszott is a másik tigris reakcióján, aki kicsit elgondolkozott, de azért szerencsére nem vetette el azonnal az ajánlatot, ahogy azt a párja tette, hanem inkább beszélni szerette volna nevelő apámmal.
Ez ellen nekem sem volt kifogásom – ez nem is tüntetett volna fel jó színben előttük, - de azért az felmerült bennem, hogy a megegyezés nemes feladatát az elf lány kapta meg Zendral-tól, fizetségképpen és bár értünk el némi előrehaladást a békés egymás mellett élés tekintetében, a kölcsönös segítség nyújtást nem sikerült tető alá hozni és így akár kudarcként is értékelhetném az utunkat.
Jó lett volna, ha nem félmegoldással kell nevelő apám elé állnom, de hát a tigriseknek is igazuk van, a megállapodást a terület urainak kell megkötniük egymással, mi végül is az előkészítést megtettük.
- Apám állja a szavát és tudom, hogy a ti szavatokban is meg lehet bízni, így természetesen, mint Zendral nevelt fia felelősséggel mondhatom, hogy szívesen látunk benneteket az erődben, ahová azonnal indulhatunk. – hajtottam meg a fejem a két nagymacska felé.

Két nap sem telt el mióta megbíztam nevelt fiamat azzal, hogy kísérje el vendégeinket a werith tigrisekhez, és segítsen nekik rávenni őket az együttműködésre. Tudtam, hogy egy ilyen tárgyalás akár egy hétig is elhúzódhat, elvégre eléggé nehéz feladatot bíztam rájuk, de mégis aggodalommal töltött el, hogy még nem értek vissza. Féltettem Onileost, hiszen tudtam, milyen vakmerő tud lenni, főleg mikor bizonyítani akar, és féltem, hogy elköveti a legnagyobb hibát; túlbecsüli önmagát, és azt hiszi ez az egész csak gyerekjáték lesz. Ugyanakkor bíztam abban, hogy talán már elég felnőtt ehhez. Nem óvhatom meg őt örökké a veszélytől, és nem tarthatom őt ebben a kastélyban az idők végezetéig, csak hogy ne sérüljön meg. Hagynom kell, hogy megismerje végre a világot, így is talán túl sokáig tartottam őt védelmező mancsaim alatt...
Reménykedtem benne, hogy most bebizonyítja majd rátermettségét, megmutatva nekem, hogy nincs már miért kihagynom őt a megbízatásokból, és igenis el tud már látni komolyabb feladatokat is. Egy valamit azonban elhatároztam, és abból nem fogok engedni. Még nem. Ez a kaland kezdésnek túl veszélyes lenne neki... Jégsárkányokkal még nekem se akadt dolgom, nem fogom őt ismeretlen veszedelembe engedni. Nem tudnám elviselni, ha valami baj érné... Biztonságosabb lesz itt neki a kastély falain belül, főleg mivel erre az útra kivételesen az egész csapatot vinni akartam, mivel nem tudhattuk pontosan, mekkora is ez a dög, és egyáltalán hogyan lehet legyőzni. Ide mindannyian kellünk, de a kastélyt sem hagyhatom őrizetlenül. Elég nagy falat lesz neki az egész birodalmat szemmel tartani. És itt legalább nincsenek Jégsárkányok... Habár ez a hely sem veszélytelen egyedül, de tudtam, hogy ezzel azért meg fog tudni birkózni. Nagy fiú ő már ehhez.

Épp ezen gondolkodtam épp, mikor aztán a második nap estéjén hallottam, amint kitárul a kétszárnyú kapu, majd puha mancsok lágyan érintik a csarnok köveit. Halk neszezés volt csak, de éles füleim meghallották a zajt a tűz ropogása mellett is, így gyorsan az érkezők elé siettem a fogadócsarnokba. Úgyis épp oda tartottam, hogy ott is meggyújtsam az ottani kandallót, mert különösen hideg volt a mai éjjel. Kint csak úgy süvített a szél.
Nemsokára meg is pillantottam az érkezőket; Onileos volt az az elflánnyal, akinek az oldalán immáron nem egy, hanem három werith tigris lépkedett.

- Üdvözöllek titeket, kastélyomban - fordultam a két új jövevény felé, és alig láthatóan meghajtottam a fejemet előttük tiszteletem jeleként, hogy lássák, elismerem az ő erejüket is. Majd fiamhoz fordultam:

- Nos fiam - szólítottam meg őt, alaposan végignézve rajta; szemeimet nem kerülte el a vállán lévő hosszú karcolásnyomok -, kérlek számolj be küldetésetek eredményéről - kértem őt, majd begyújtottam a kandallót, hogy mihamarabb átmelegedjen ez a helyiség, hiszen a hegyesfülű meglehetősen vacogott ebben a hidegben.

Miután a tigrisek beleegyeztek, hogy eljönnek velünk az erődbe, hogy személyesen a nevelő apámmal beszéljék meg megegyezés részleteit, nagyon izgatott lettem s erős tempót diktálva indultam meg a visszaúton. Nem akartam még egy éjszakát a fagyos földön tölteni, mert nem voltam benne biztos, hogy Alia-nak nem esik semmi baja, hiszen igen csak lehűlt a levegő, még én is kezdtem fázni.
Ráadásul tele voltam lelkesedéssel, mert a feladatot bár nem volt teljes a siker, azért majdnem mindenben végrehajtottam és akkor Zendral, ahogy megígérte elvisz a kalandra és az első ezek között a sárkány legyőzése, ami igazán izgalmasnak hangzott és hány ember vagy bármilyen más lény mondhatja el magáról, hogy látott egy sárkányt, nem hogy még meg is küzdött vele. Még ezek a hatalmas tigrisek sem akarják elhinni, hogy mindez igaz.
Így aztán majdnem fele annyi idő alatt tettük meg a visszautat, mint odafelé és mivel ismertem nevelő apám napi ritmusát, na meg érzékeny hallását, így azonnal a fogadó terem irányába igyekeztem, nyomomban az elf lánnyal és a háromra szaporodott termetes tigrisekkel.
Jól esett a tűz által adott meleg, még ha a hatalmas csarnokot csak enyhén melegítette is fel.
Apám márt, ahogy sejtettem várt minket és bár lehet, hogy meglepődött a két váratlan vendég láttán, de volt olyan rutinos, hogy ez még csak nem is látszott rajta, hanem azonnal alkalmazkodott a helyzethez és tisztelettel köszöntötte őket, majd felém fordult a figyelme és érthetően magyarázatot várt tőlem.
- Ő itt Ciprasz apám és a párja. Miután elindultunk nem volt semmilyen akadály és hamarosan összetalálkoztunk Ciprasz-szal, aki nem tudta, hogy nem rossz szándékkal érkeztünk és természetesen védte a területét, én meg figyelmetlen és óvatlan voltam. – utaltam a karomnyomokra kissé elpirulva, mert erre nem voltam büszke. – Miután meghallgatott minket az segítő szándékot elfogadta, de úgy vélte a területét és párját maga is meg tudja védeni, ezért kértük, hogy találkozhassunk a párjával is, hagy mondja el ő is az álláspontját. Alia jól érvelt és Mellon pedig a védelmemre is kelt nem is egyszer, így az általad szabott feltételt véleményem szerint teljesítették. A felső hegyek területének urai, a tigrisek pedig veled szerettek volna beszélni. – foglaltam össze igyekezve rövidre fogni a dolgokat.
Aztán oldalra léptem, hogy ott várjam a tárgyalás eredményét és, hogy nevelő apám elégedett lesz-e velem.

Türelmesen, rezzenéstelen arccal hallgattam végig fiam beszámolóját. Miután a végére ért, így szóltam:

- Látom szerencséd volt, és nem esett nagyobb bajod - mutattam a vállán éktelenkedő sebekre emlékeztető karcolásaira -, de máskor legyél óvatosabb. Látom még mindig sokat kell tanulnod, fiam - ingattam meg a fejemet.
- A küldetést azonban úgy vélem sikeresen teljesítettétek, s mindent megtettetek, ami tőletek telt. Alia, Mellon, a fiam szavaiból az derült ki, hogy a nagy részét nektek köszönhetjük. Remélem Onileos figyelmetlensége nem okozott nagy problémát, és hamar úrrá lettetek ezen a botláson - mondtam ismét inkább nevelt fiamnak intézve szavaim.
- Esetleg van még más, amiről nem szóltatok, és tudnom kéne? - tettem fel a kérdést. Nem akartam úgy tárgyalni a tigrisekkel, hogy nem tudok mindenről.

Ha Aliának volt még valami mondandója felém, akkor meghallgatom őt is, és csak utána fordulok a tigrisek felé.

- Tehát, Ciprasz, ha jól értem úgy véled nincs szükségetek a segítségünkre, s magatok is boldogultok az egyre nagyobb veszélyt jelentő Jégsárkányok ellen. Talán egyelőre valóban így áll a helyzet, hiszen a sárkány jelenleg még csak a szomszédos hegyet uralja tudomásom szerint. Ám úgy vélem jobb nem félvárról venni egy efféle fenyegetést. Az ígéretemet betartom, és segítek nektek legyőzni a fenevadat teljes csapatommal együtt. Cserébe pusztán annyit kérek, hogy mi is számíthassunk a ti segítségetekre, ha valamiért úgy adódna. Nem fogunk zargatni benneteket saját területeteken, és vadászni sem fogunk a birodalom északi részén, de az a hely ettől függetlenül ugyan úgy a mi földünk, akárcsak a tiétek, így azt nem ígérhetem, hogy sosem láttok ott egyikőnket sem. A határt ellenőriznünk és védenünk kell. Ám gondolom nem csak azért jöttetek, hogy ezt tőlem megtudjátok. Így hát halljam, mi mást szeretnétek még ennek fejében?

Ciprasz és párja is meghajtotta a fejét a tisztelet jeléül, mikor Zendral ezt tette velük szemben és türelmesen végig hallgatták a felvezetést. Bár soha nem vettek részt ilyesmin, valahogy érezték az erdei elf kisugárzásán, hogy mi mit jelent és milyen fontossága van neki. Vagyis végül a tünde ösztönös szimbiózisa miatt a természettel maguk a természeti lények is képessé váltak az „illedelmes” viselkedésre.
-Üdvözöllek, nagyúr! -szólalt meg végül a hím- A fiad jól mondta el neked, hogy a kedvesemmel közös véleményünk, hogy együtt is erősebbek vagyunk, mint bármely lény. Bár nem találkoztunk még sárkánnyal, de annál több egyéb teremtménnyel. És hiába magasabbak nálunk a trollok, ha ketten körbe vesszük, ők is elmennek vagy meghalnak.
Nem fogunk háborgatni titeket, ha át akartok menni a mi vidékünkön. És szívesen vesszük, ha a nehéz időkben néha egy kis húst hoztok nekünk. Szerintem sikerült jó viszonyt kialakítani közöttünk, hála Onielosnak.
Ám itt megállnánk és nem szeretnénk közös vadászatba fogni, amíg van külön-külön is elég hús.

A visszautunk a Kastélyba sokkal gyorsabb volt ,mint oda felé..és ennek olyannyira örültem,hogy Mellon hátán kapaszkodva már alig éreztem a jéghideg szelet..és csak a bundája tartott melegen...nem is figyeltem a havat,ami a mancsa nyomán verödött fel.
Onileos elég nagy tempót diktált otthona felé..és én is alig vártam a tűz melletti melegedést...mert idekint igencsak zimankó van.
Ahogy megérkeztünk Zendral Nagyúr elé..illendően meghajoltunk,és bár fáradság volt rajtam úrrá..de boldogan hallgattam végig a tárgyalás minden szavát..mert oly jó volt látni,hogy e Nagymacskák milyen fejedelmien beszélik meg jövőjüket..ahogy Onileos is a legnagyobb Vezérek közé "érett",mert sikeresen és kitartóan tárgyalt mindkét oldallal,és gyümölcsöző Szövetség lett a "koronája"a küldetésének!..és én ,Mellonnal együtt büszkén álltunk a kistigris mellett,és fejet hajtottunk előtte, evvel is jelezzük tiszteletünket felé..ahogy a Nagyúr,s a két Werit tigris is minden tiszteletet kiérdemelt,hogy ez a Szövetség létrejöjjön..és én nagyon boldog voltam,társammal együtt!...Ahogy jó volt, ott állni eme Nagyságok oldalán...

- Megértem álláspontotokat, elvégre ti, akárcsak mi, oawák kimondottan büszke teremtések vagytok, és fontos számotokra a szabadság, és nem is akarom ezt elvenni tőletek. Ahogyan azt is megértem, miért nem akartok az oldalunkon harcolni a sárkányok ellen. Ellenük viszont ketten nem fogtok sokra menni. Egy hegyi troll nem valami okos, így termete nem jelent túl nagy előnyt veletek szemben. Egy sárkány ámbár nem csak jóval nagyobb egy hegyi trollnál, de annál jóval leleményesebb is, legalábbis véleményem szerint, bár tény, hogy szemtől-szemben én sem találkoztam még sárkánnyal soha. Mindeddig csak mendemondának tartottam a létezésüket, ám fajtársatok, Mellon meggyőzött engem arról, hogy igenis valós ez a veszély - mutattam Alia werith tigrisére.

- Ha húsra vagy gyógyfűre lesz szükségetek, akkor pedig természetesen megadjuk nektek, amit kértek, feltéve persze, ha felkerestek minket.

Ciprász párja meghajtotta elköszönésként a fejét és e szavakkal búcsúzott.
-Azt hiszem, egyetértünk Zendral. A szövetség megköttetett és ha találkozunk egy olyan lénnyel a környéken, akit ketten sem tudunk legyőzni, akkor szólni fogunk neked.
Nem fogunk soha titeket háborgatni a birtokunkon, a Birodalmaink egyesültek. Ám a közös vadászatot most kihagyjuk. Ideje utódokra gondolnunk és ez sok időbe és még több energiánkba fog kerülni.
*Ezzel mind a ketten megfordultak és méltóságteljesen távoztak. Végül is egy lépéssel megint közelebb került a Nagyúr terveihez, mert immáron utolsó szavaikban nem zárták ki kategorikusan, hogy később majd pont ők lesznek azok, akik kérik a segítséget.
És ideje lesz felkészülniük a háziaknak, hogy beváltsák Aliának tett ígéretüket is...

- Örömmel hallom, hogy hajlandóak vagytok szövetségre lépni velünk - válaszoltam szavaikra tiszteletteljesen.
- Remélem a jövőben mindkettő fél számára gyümölcsöző lesz eme szövetség, mely a mai nappal megköttetett közöttünk, és utódaitok is csak előnyt kovácsolhatnak majd belőle - feleltem reményteljesen, majd még egyszer fejet hajtottam előttük, és néztem, miként távoznak kastélyomból ezek a büszke teremtmények.
Igencsak elégedett voltam az eredménnyel, ugyanis jóval közelebb kerültem a werith tigrisekhez, mint azt remélni mertem. Ugyan a Jégsárkányok ellen nem indultak csatába az oldalunkon, de minden másban sikerült megegyeznem velük, és biztosra vettem, hogy ez csak a kezdet, és hamarosan további lépésekkel is közelebb jutok a végső, nagy szövetség felé. Persze ez a folyamat lassan fog bekövetkezni de a mai egy hatalmas lépés volt e felé. S talán egy napon egy nagy egységet fog majd alkotni e két nép együttesen. A Jégsárkányok legyőzése pedig a második nagy lépés lehet e felé.

Miután Ciprász és társa távozott, ismételten fiam és a vendégeink felé fordultam:

- Köszönöm mindannyitoknak, hogy leleményességgel és jó diplomáciai lépésekkel hozzájárultatok a szövetség megszületéséhez. A segítségetek nélkül ez alighanem nem valósulhatott volna meg. A küldetéseteket kimondottan siker koronázta, és majdnem mindent meg tudtam velük valósítani, amit elterveztem. Ez egy hatalmas lépés, mellyel mind mi, mind ők jól jártak, és ami a közeljövőben nagy előnyt jelenthet Birodalmainknak. Nagyon fontos volt, hogy a werith tigrisekkel békét kössünk és szövetségre lépjünk velük. Ezzel talán egy kisebb belviszályt is megakadályoztatok, és ezért hálás vagyok közreműködésetekért - mondtam köszönetet nekik, és tártam fel előttük, miért is volt annyira lényeges ez az egész akció.

- Onileos, fiam, ezzel te is sikeresen kiálltad a próbát - néztem rá büszkén.
- Azonban e küldetés túl nagy falat lenne neked. Nem vagy még elég tapasztalt hozzá. Még jómagam sem vagyok teljesen tisztában azzal, hogy mivel is állunk szemben. Nem tudok ezekről a lényekről szinte semmit sem, hiszen nemhogy nem harcoltam még Jégsárkányok ellen, de egy-két mendemondán kívül, hogy valami lakozik a szomszédos hegyen, nem hallottam egyebet - indokoltam meg döntésemet.
- Így hát arra kérnélek meg, fiam, hogy ezúttal még maradj ki ebből a kalandból. Nem akarom, hogy még miattad is aggódnom kelljen - szóltam fiamhoz kedvesen, és szeretetteljesen, gyengéden a sebesült vállára helyeztem puha mancsomat, mintegy emlékeztetve a werith tigrissel vívott harcára.
- S mivel ilyen veszélyes helyre visz majd utunk, s majdhogynem ismeretlen ellenséggel kell majd szembenéznünk, ezért úgy határoztam, hogy teljes csapatommal vágok neki ennek a küldetésnek. Minden emberemre szükségem lesz - jelentettem ki.
- Éppen ezért a kastélyt és az egész Birodalom felügyeletét rád bízom, fiam! Távollétemben a te felelősséged lesz a terület védelme, a kastély tisztán és melegen tartása, s az esetleges vendégek fogadása és elszállásolása. Így hát neked kell döntened majd a felől is, hogy kit engedsz átlépni határainkon. Úgy gondolom, hogy ez is elég nagy és fontos feladat, Onileos, és biztos vagyok abban, hogy rád bízhatom a Birodalom felügyeletét és irányítását. Megértél már ehhez a feladathoz - osztottam meg vele, hogy mit várok majd el tőle.

Miután fiammal mindent megbeszéltem, végül a lombtündéhez fordultam:

- Ígéretemhez híven megszabadítom hát a werith tigriseket a fenyegető veszélytől. Csapatom már neki is látott a felkészülésnek. Holnap hajnalban indulunk neki az útnak. Viszont szeretném tudni, hogy számíthatok-e arra, hogy Mellonnal együtt elkísértek minket e veszedelembe, vagy inkább itt maradnátok fiam oldalán a biztonságos kastély falai között? - tettem fel a kérdést. Fontos volt tudnom, hogy ők is velünk tartanak-e, és segítenek minket utunk során, vagy egyedül kell megtalálnunk ezeket a rettenetes teremtményeket.

Majd ismét Onileoshoz fordultam:

- Kérlek, fiam, hívd ide Dezidert és Andrét, hogy megtudjam, készen áll-e már a csapat a holnap hajnali indulásra. Ők ketten a kijelölt felelősök az oawák felkészítésért és felszereléséért is. Valamint menj fel a gyengélkedőhöz és tudd meg, hogy Sterabian állapota javult-e, és képes-e harcba indulni sebesülése ellenére is - adtam ki az utasításaimat.

Egy valami biztos volt; fiam ugyan nem vehetett még részt ezen a küldetésen, de mióta Alia és Mellon betette ide a lábát sokkal több feladattal bíztam meg, mint valaha, így ha másért nem, de amiatt semmiképpen sem panaszkodhatott, hogy halálra unja magát, mert szinte egy perc pihenője sem volt azóta.

A háttérbe húzódva, de egyetlen szót sem elmulasztva figyeltem nevelő apám és a gyönyörű, fenséges tigrisek párbeszédét, mellyel végül megköttetett a szövetség Zendral népe és a fagyos csúcsok királyai között, ami nagyszerű hír volt és nagyon sokat jelenthetett ez mindenkinek.
Sosem gondoltam volna, hogy részese lehetek ennek az eseménynek és bár nem éreztem, hogy nagy szerepem lett volna benne, mégis dagadozott a mellem, ahogy a megállapodás megszületett és a két nagymacska büszke léptekkel és felemelt fejjel távozott.
Persze sajnáltam, hogy nem ismerték fel, hogy együttesen többre mennénk egy sárkány ellen, de már ez is nagy siker volt, hogy szabadon közlekedhetünk a tigrisek területén, attól való félelem nélkül, hogy vacsora lesz belőlünk. Most már talán nekem is megengedi Zendral, hogy arrafelé is bóklásszak, hiszen ez eddig tiltott terület volt.
Reméltem, hogy még találkozhatom Ciprasszal és párjával és ehhez nem kell, hogy bajba kerüljenek.
Miután a két nagymacska távozott ismét éreztem, hogy apám tekintete megállapodik rajtam, majd szavaira elvörösödve húztam ki magam és mosoly jelent meg az arcomon.
~ Ezek szerint elégedett! ~ örültem vele én is, de aztán ráncba szaladt a homlokom, ahogy a belviszályt említette, hiszen erről nem tudtam semmit. ~ Valaki talán apám helyére tör, vagy más baj van? ~
De ez azonnal kiment a fejemből, ahogy meghallottam, hogy teljesítettem a próbát és alig bírtam visszatartani, hogy a levegőbe nem ugorjak örömömben, de hát egy „férfihez” nem illene ilyesmi, így hát inkább komoly képet erőltetve magamra, meghajtottam a fejem.
- Köszönöm, apám, bár a siker főleg Alia és Mellon érdeme. – mondtam zavartan, de aztán felkaptam a fejem a folytatásra és egyre hitetlenebb képpel meredtem Zendral-ra, ahogy ecsetelni kezdte, hogy nem vagyok elég tapasztal a sárkányokkal való kalandhoz.
Hiszen ez tartotta bennem a lelket! Mindent el tudtam volna viselni, csak, hogy végre egy igazi kalandba mehessek nevelő apámmal és a csapattal! Erre nem akar elvinni? Jóformán meg sem hallottam, hogy közben mivel folytatja, hogy milyen más feladatot, fontos feladatot szán nekem, mert annyira ledöbbentem. Ez biztos a képemre volt írva.
- De…….de hát…….megígérted……. – nyögtem ki végül nagy nehezen. - Hiszen …most álltam ki a próbát….vagy nem? Férfi vagyok……….kérlek….. –néztem rá lélekben összeroskadva, de szemem közben az elf lányra és a tigrisre vándorolt.
Nem akartam, hogy vitázni lássanak, ezért elrejtettem bánatomat és elkeseredésemet, legalábbis megpróbáltam és közönyös arcot vettem fel.
- Igen Zendral, megteszek mindent, hogy az „üres” erődöt megőrizzem és melegen tartsam, míg visszatértek. Biztos tökéletesen megfelel majd nekem a feladat.
~ Hiszen szökőévben egyszer, ha erre téved valaki! Biztos izgalmas lesz várni a vendégeket. ~
Szememet lesütve hallgattam, ahogy a lombtünde és a tigris viszont mehet, ha akar és biztos voltam benne, hogy mennek, hiszen miért hagynának ki egy ilyen lehetőséget.
Még mindig a történteken keseregve riadtam fel, ahogy nevelő apám megint „fontos” feladattal látott el.
- Persze, megyek már. – vontam meg a vállam és fordultam sarkon, hogy legalább magamra maradva és a két helyettes szobája felé tartva utat engedjek feszültségemnek és nagyot csapjak a falra, nem törődve, hogy felsebzem vele a mancsom.
~ Menj Onileos ide, menj oda, büszke vagyok rád, de nem vagy elég jó még! Óóóó, miért sújtanak engem a szellemek! ~
Dezider és Andre szobája egymás mellett volt és először ott próbálkoztam, bár nem biztos, hogy ha a csapatot készítik fel, akkor ott is vannak. Bekopogtam még mindig dühösen Dezider-hez, aztán már nyomultam is befelé, hogy mielőbb letudjam a „feladatomat”.
- Zendral kérdezi, hogy felkészült-e már a csapat. – morogtam elég udvariatlanul, de most nem volt kedvem előadni a mindig vidám kölyök tigrist.

Ott álltunk Mellon-nal a tárgyaló felek közt,és hallgattuk ,hogy a Szövetség létrejött.
Boldog voltam,hogy a két Werit tigris is elégedetten és boldogan távozott a Kastélyból,és ahogy utódaikra gondolva,nagyon biztonságos jövőt sikerült megteremteniük,amit már szerintem nagyon régen vágytak is,és most már a családalapításra koncentrálva élhetik békés életük a birodalmukban.
Nem kell aggódniuk az élelemhiány miatt sem,és arról,hogy bármikor segíthetnek egymásnak eme Nemes Nagymacskák,hogy tiszteletben és egymást elismerve, boldogan élhetnek egymás mellett,gyönyörű Hazájukban.
Csendben és figyelve hallgattuk végig a Nagyúr szavait,mit a Tigrisek távozása után intézett Fiához,és mifelénk is.
Bár eleinte elismerő és dicsérő szavai Onileoshoz,nagyon helyén valók voltak,mert igencsak nélküle nem jött volna létre ez a Szövetség...ahogy nem találtunk volna rá a tigrisekre,mert a "kis"vezetőnk helyismerete nélkül még talán most is ott keresgélnénk a nyomaikat...
..De amikor elhangzott a "Kastély Őrzője"feladat,hogy a fiú nem jön velünk a Sárkány ellen induló csapattal..nagyon elkomorodott a szívem,ahogy meghallottam ezeket a szavakat..és Mellon is halk mordulást hallatott,hogy csak én halljam,mert ahogy eddig is mindent megtett a hótigris,amit kért tőle Apja..és hangsúlyozva is volt ,hogy ez a feladata lesz férfivá válásának próbája..úgy mindent beleadott és méltón képviselte Apját,hogy sikeres és gyümölcsöző Szövetség jöhessen létre,amiben jócskán a mancsa benne volt!..és Nélküle nem jöhetett volna létre.
Szomorúan néztem Társamra,ahogy Ő is érezte és értette minden gondolatom..és ahogy ott álltunk Zendral előtt,kicsit csalódottak voltunk,már azért is,mert egy Nagy Vezérhez nem nagyon méltó,hogy szavát megmásítsa..bár értem,hogy a féltés és aggódás vezérelte szavait,de valahogy ennek súlya sokkal nagyobb volt ,mint egy fiatal tigris még értené..és mi ott voltunk végig vele a "küldetés"alatt ,és mindent láttunk,hallottunk..és tudom,hogy Onileos igenis megérett a küldetésre,ahogy a tettei és a kitartása is bizonyítja elszántságát,és nemes szívét!..Ahogy egy nagy, és hatalmas klán örököse,és Apja büszke lehet rá!
És most jött el a pillanat,hogy felszólaljak,mikor a fiú elment a teremből,hogy értesítse a helyetteseit,felkészülve a hamaros indulásra..
-Zendral Nagyúr!-meghajoltam felé,s kezdtem a mondandómat-Nagyon köszönjük elismerő és dicsérő szavaid!Boldogsággal tölt el,hogy a Tigrisek is békében és biztonságban élhetnek együtt Veletek.Ahogy ez a szépséges Birodalmad is nagy és hatalmas,ugyanúgy mint Te magad!-biccentettem felé elismerésem jeléül-Talán kicsit kiegészítenénk egy aprósággal,hogy Fiad nélkül nem indulunk eme küldetésre!
S tisztelettel kérlek,ahogy Mellon is úgy kívánja,hogy velünk tartson,mert az elkezdett tanítását befejezné Onileos-sal,amit az elmúlt napokban előkészített.Mert a hely,ahová tartunk,ott igencsak segítségünkre lehet kitartása és kisebb termete,mert a sziklás és szűk helyeken csak oly fiatal és erőtől duzzadó szervezet tud csak sikerrel járni...
De még annyit hozzátennék..-fogtam halkabbra hangom-.. ahogyan minden kívánságod teljesítette fiad,úgy egy nagy Vezérnek is állnia kell minden ígéretét..ahogy Mi is álljuk minden kimondott szavunk..és néha talán nehéz ezt betartani,mert az aggódásunk és féltésünk gyermekeink iránt eléggé megnehezíti adott szavunk betartását,és néha "vállalnunk"kell,hogy a saját tapasztalataik révén érjenek meg a felnőtté válásra szeretett utódaink..
És kérlek,fontold meg újra döntésedet,és adj lehetőséget arra,hogy bátor és nemes szívű fiad bizonyítsa ,hogy Férfivé vált!..és ne törd össze álmait,ami a lelkében "lángol"!
..és ahogy mi is tapasztaltuk e napokban,hogy készen áll arra,hogy Velünk jöhessen...s ahogy Mellon is és én is .vigyázunk ezután is rá.-mély meghajlással zártam szavaimat-És ,ha most nem bánod Nagyúr!..a szállásunkra mennénk,hogy Mi is felkészüljünk a holnapi indulásra!-mosolyodtam rá kedvesen,és ha jóváhagyja távozásunk szobánk felé,akkor indulunk is tigrisemmel a hálókörletbe.