*Eljött a beavatás ceremóniájának éve.Az Iskola minden"tanulója"nagyon nagy reményekkel vág bele az eseménybe,mert most kezdődik el nekik az igazi megmérettetés,hogy ki méltó az Iskola falai közt tanulni tovább.
Hatalmas Ünneppséggel záródik,majd az év..de addig még nagyon sok "próbán"kell helytállniuk a növendékeknek..és van,hogy nemcsak a bentlakókat "érinti"a Beavatás..De ezt még titok övezi..ahogy azt is,hogy kit választanak majd ki Áldozatnak ...

*Kora reggel van,és a Kastély már rég nem csendes...

Morgana ,a folyosón lépked a hálókörletek felé,hogy "kiválassza"az útra kelőket..s mindenkinek ,akik kiválasztottak,egy tekercset ad,és abban olvashatják el az utasításokat..ahogy egymás "küldetését"nem ismerhetik..és ez,szigorú szabály!..ahogy biztos abban is a Vezető,hogy nem mindenki tér majd vissza..csak a legjobbak..akikre szüksége lesz majd a Birodalomnak..
..és azoknak akiket Kiválasztottaknak "jelöltek"..nekik a tekercsüket,a szobájukra függesztik fel..a névsorral együtt..
..ahogy az egyik "kiválasztott"..Zach..
Akinek a neve szerepel az egyik listán..és az "elsők"között,akik megkapták a tekercset..

Zach a szobájában éppen készül a reggelhez,és magára ölti a ruháját,ahogy minden reggel..és indulna is az udvarra,hogy gyakoroljon kicsit,ahogy minden hajnalban ezt teszi.
De mikor kilép az ajtón,egy tőrrel egy tekercs van felfüggesztve a fa ajtójára..és a neve a listán szerepel..
Bár sejtette valamikor,hogy eljön ez a nap..de most még jobban örült,hogy vége lett a várakozásnak,és bizonyíthat végre..amire már nagyon várt..
Magához vette a felszerelését,és a fegyvereit,és indult a Lovardába..ahol a lova várta..Akit nemrég zsákmányolt a szomszédos faluból..bár inkább úgy nevezte,hogy "gazdátlan pára"..és meggyőződéssel állította,hogy a ló arra várt,hogy elkösse...és ez nem is volt lopás...inkább csak mentésnek mondható...mert "megmentette"saját magának...
Ahogy felszerszámozta a lovat,a többi"társakkal"együtt kiléptek a kapun..és ahogy a fiú visszanézett a toronyra...látta Morgánát ,amint nézi a távozókat..és figyelme egy percig sem lankad..ahogy az Iskola kapui becsukódtak,úgy maradtak magukra a" beavatott-jelöltek "..és köztük Zach is.
...de talán ha jól végzi a rá kirótt feladatot..akkor bizonyíthat..amire már régen várt..
..és talán hasznát is veszi az eddigi küldetéseinek tapasztalatait..de koránt sem tudta mi fog rá várni..ahogy arra sem számított.hogy a pusztaságon átkelve,nincs ott egyedül..

Már megint végéhez közeledik egy nap. És ismét egyedül vagyok. Nagyon hiányzik a nővérem, de még jó, hogy bármikor kapcsolatba tudok lépni vele, persze csak gondolati síkon. De ez is megnyugtat. Nem nagyon tetszett neki, hogy egyedül indulok erre a vidékre, de hát tudja, hogy ha a fejembe veszek valamit, akkor elég nehéz lebeszélni róla.

Elég zord ez a vidék. Tristán az oldalamhoz dörgölődzik, ez nála azt jelenti, hogy mára elege van a vándorlásból, szeretne megállni.

- Jól van kincsem, keresünk valami éjszakai szállást.

Ahogy körülnézek megfelelő helyet keresve, érzem, hogy Tris teste megfeszül, fejét felkapja és szimatolni kezd. Ez nála idegen érkezését jelenti.

Jelzem neki, hogy keressünk gyorsan valami búvóhelyet, hiszen itt nem mindenki barát. Már éppen indulnék az általam kiszemelt bokor felé, amikor annak ágai szétnyílnak és egy self férfi lép ki mögüle. Egymásra meredünk, és a döbbenet kölcsönös, ahogy látom. Ritkán fordul elő velem, hogy elakad a szavam, de most ez történt.

Ilyen jóképű self férfit még nem láttam. Még a szívem is felgyorsul. Elég bután nézhetek rá, mert egy gúnyos mosolyt küld felém.

Zavaromban Tris sörényét babrálom. Most mit mondjak? Végül csak kinyögöm:

- Üdvözöllek, Nava vagyok.

Ennél több most nem telik tőlem. Szedd már össze magad kislány, ez is csak egy férfi, olyan mint a többi. Jó,jó, de akkor miért akadt el a szavam?

Ahogy Zach a pusztaságot átszelte,és igencsak leszállt az est..és esze ágában sem volt,hogy ezen a vidéken/ami eléggé elhagyatott is volt!bárkivel találkozzon..és most,mikor a "feladatát"még el sem tudta rendesen olvasni..még valaki meg is zavarná gondolatait..
De az elötte álló hölgy eléggé furcsa volt ,és még ráadásul egy hatalmas állat van vele,amit még nem is látott sohasem..
-Üdvözöllek-hajolt meg kurtán,de a szemét nem vette le az oroszlánról..a lányt csak futólag nézte meg,de mivel a ragadozó látványa kissé "lefoglalta"az érzékeit..így zavarba jött a látványától,de aztán hűvösen felelt vissza neki..
-Jó utat neked!..és a ...-mutat a sörényes állatra...az állatodnak!..szép példány!
aztán hátat fordít,hogy a lovát kivezesse a tisztásról..mer a szabad ég alatt nem igazán érzi jól magát..inkább a fa tetején készíti el a pihenőhelyét..és egy pillanatig sem vesz tudomást a lányról..de a fehér állata,igazán figyelemreméltó.
...de ha már így alakult..inkább jobb távolabb nyugovóra térni,mint egy locsogó nőszeméllyel megosztani az éji szállást..és arról nem is beszélve,hogy nem kívántam ide senkit..és még a tekercset is el kell olvasnom a legnagyobb titokban..és az is lehet,hogy Ő is az Iskolából jöhetett..de akkor honnan van neki ez a szép állata?..én nem láttam sohasem..bár ki tudja!...hatalmas az iskola..és én csak pár éve vagyok ott..de azért jó szemmel tartani a selfet!..nem akarok meglepetést!..és jobb ha távolabb vagyok..az biztos!..abból nem lehet baj...neki!..
-Ne keresztezd az utamat!..inkább távolabb!-mutat a másik irányba-bár fáradt is volt..de erre most nem ért rá...
De akkor miért is nem megy el csak úgy mellette?!..valami nem stimmel!...

Amilyen szép ez a fiú, olyan arrogáns is. Na, majd meglátod, hogy és milyen pökhendi tudok lenni, ha a helyzet megkívánja! Fejemet lehajtva, titokban azért elvigyorodom. Észreveszem, hogy Tris nagyon felkeltette a figyelmét és a kíváncsiságát. Tetszik, mi? Te még nem tudod, hogy tőlem függ kedvelni fog, vagy sem az oroszlánom.

- Miből gondolod, hogy keresztezni akarom az utadat? Van nekem saját dolgom, mint, hogy másokat pesztráljak.

Fejemet felvetve és jól kihúzva magamat elindulok az ellenkező irányba. Nehogy már azt higgye, hogy utána akarok somfordálni. De azért titokban lassan visszafordulok, hogy hátulról is megnézzem. Így sem rossz a látvány. Izmos lábak, széles váll, és nagyon formás fenék. Kár, hogy nem egyfelé vezet az utunk. De, ha úgy van megírva, hogy ismét találkozzunk, akkor úgy is összefutunk még valahol, valamikor.

Intek Trisnek, hogy jöjjön. Mosolyogva nézem a drágát, és látom, hogy Ő is teljes pompájában lépeget engem utánozva. Büszkeség önti el a szívem, nem hiába, az én "kölyköm".

Félrehajtom a bokrot és látom, hogy mögötte egy pici tisztás terül el, ami fölé behajolnak a fák koronái. Ez pont tökéletes éjszakai pihenőhely lesz. Szedek össze gallyakat és tüzet rakok. Előveszem zsákomból a délutáni vadászatból maradt őzet. Trisnek természetesen már folyik a nyála, ezért levágok magamnak egy kis darabot, amit majd megsütök a többit pedig oda adom neki.

- Egyél életem, megérdemled. Egyébként nagyon büszke voltam rád, amiért megmutattad te is ennek az öntelt fickónak, hogy milyen egy igazi hím.

Vacsora után szokás szerint összebújunk és lehunyom a szemem. El is alhattam, mert amikor felriadok, még sötét van. Ez ugyan nekem nem akadály, hiszen jól látok sötétben is, de nem tudom, hogy mire riadhattam fel. Ránézek Trisre és látom, hogy borzolja a sörényét. Valaki ólálkodik körülöttünk...........

Zach-et nem nagyon érdekelte,mit mond a nő..de az oroszlánja nagyon megtetszett neki,bár csodálatát nem mutatta ki,de azért visszanézett az állatra,hogy még egyszer megnézze jó alaposan..
-Nem is ajánlom,hogy velem tarts!..nincs szükségem senkire!-villant meg a szeme,de aztán indult is tovább.
éjjelre keresett egy nyugodtabb helyet,és leheveredett egy fa tövébe,hogy tüzet gyújtson,és megsüsse az út közbe elejtett nyulat...és csak puffogott magában..-Még csak az kéne,hogy egy asszony itt szóval tartson!..még aludni sem tudnék tőle!..aztán lassan elcsendesedett a tűz,és felmászott egy fa tetejére,hogy még véletlenül se legyen a self nő közelében..de sanda pillantással azért utána nézett,hogy mit csinálnak a tisztás szélén..mert az állata nagyon gyönyörű!..és kíváncsisága hajtotta,hogy még láthassa a ragadozót..csak sajnálatára,egy nőé volt,akiről azt se tudta,hogy kiféle!
..és ha Ő is a Beavatottak egyike??..akkor nagy gondba lesz..mert nem fogja kímélni,ha arra kerülne sor..bár még a tekercset el kell olvasnom..de akkor tiszta fejjel majd reggel....most viszont kell egy kis pihenés..
De ahogy lecsukta a szemét..a füle "riasztást"jelzett..és ahogy szétnézett az ágak között..egy csapat sötét bőrű félmeztelen férfi nagy botokkal ront rá a nőre és a fehér nagymacskára..és valamiféle érthetetlen nyelven karattyolnak!..de a túlerő nyilvánvaló!..és ha már így alakult...legalább egy kis gyakorlás nem árt..
Leugrott a fáról,közben elővette kardját,és rohant,hogy belevesse magát a harcba..de nem tudta,hogy akiket látott azok csak "felderítők"..és utánuk jönnek a többiek..
... ahogy közeledett feléjük,az arcán nem mosolyt láttak a fekete harcosok...hanem elszántságot..
és hatalmas lendülettel kezdett bele a harcba..és még élvezte is,hogy meglepte Őket..
mert nem számítottak selfre,abban biztos volt..de,hát..ez egy ilyen nap!..és még csak most kezdődött az éj..

Ahogy megláttam Trisen a feszültséget, rögtön talapra ugrottam és elővontam kardomat. Tudtam, hogy ez most komoly veszély és nem csak valami idétlen tréfa. Intettem Tristannak, hogy induljon azonnal a mögöttünk lévő bokrok irányába. Én pedig a tisztás közepére álltam, hogy mindent belássak.

Olyan hirtelen toppantak elő, hogy gondolkodni sem volt időm. Rögtön láttam, hogy nem békés szándékkal érkeztek. Egészen barna bőrű emberek voltak. Valamiféle fa henger volt mindegyiknek a kezében. Lassan körbekerítettek. Nem szoktam könnyen megadni magam, ahogy most sem teszem. Szabadon hagyott kezemen kipattintottam a karmokat, így már két fegyverem volt.

Támadó állásba álltam és lassan elkezdtem körbe forogni, úgy hogy kartávolságon belül ne tudjanak megközelíteni. Trisnek jeleztem, hogy még várjon. Ahogy lassan forogva figyeltem őket, egyszer csak az egyik hirtelen kiugrott és a botot lengetve felém támadott. Elhajoltam az ütés elől, és felállás közben a karomat úgy fordítottam, hogy visszakézből levágtam a fejét a karmokkal. Ezt látva a többiek teljesen megőrültek és egyszerre támadtak nekem. Keményen küzdöttem, és szemem sarkából láttam, hogy Tris is teszi a dolgát, de ezek csak nem akartak elfogyni.

Ahogy a nagy zűrzavarban oldalra néztem, csak úgy a szemem sarkából megpillantottam egy nagyon ronda sötét embert, aki a bokor mellett állt, szájában ezzel a cső szerű bottal és engem vesz célba. Éreztem, hogy valami beleáll a nyakamba. Ösztönösen odakaptam, és kirántottam egy vékony hegyes tüske szerű valamit. De már éreztem, hogy késő. Valamilyen méreggel volt átitatva a tüske. Szemem előtt karikák kezdtek táncolni, és rohamosan fogyott az erőm. Erős köd kezdett szállni az agyamra. Még láttam, hogy a fiú akivel találkoztunk hirtelen a fekete emberek között terem és kaszabolja őket. Én már a földön feküdtem, tudtam, hogy hamarosan rám borul a teljes sötétség. Utolsó erőmmel, Nővéremnek próbáltam üzenni:

Alia, siess, most tényleg nagy a baj. Gyere várlak nagyon..................

Nem igazán ilyennek képzeltem az alvást..de ezt aztán biztosan megemlegetik ezek a fekete emberek..megmutatom nekik,hogy milyen az igazi harc!..de előbb kis erőt kell "merítenem"...és az életszívás átkát bocsátotta a támadóira,akik ezáltal a lendületüket veszve,csak egy suhintásra maradt erejük..és nemcsak az életerejüket "csapolta"meg a self férfi,hanem a gyógyíthatatlan varázslatot is,ahogy a pengéje sebeket ejtet a testükön,így majd a gyógyulásuk sem lesz egyszerű..aligha lesz sikeres a felépülésük..és ezt csak akkor tudják csak ,mikor a gyógyítójukhoz fordulnának segítségért..
Ezzel a mágiával elég nagy "előnnyel"rendelkezett már Zach,hogy könnyedén és erőfeszítés nélkül vagdosta le az ellenfeleket..
De aztán egy pillanatra oldalra nézve látta,hogy a nő a földön fekszik..és nem mozdul..és hol van az állata?..de ezen ráér majd később gondolkodni..mert a bokorból újabb fekete férfiak bukkannak elő,és már nem bot van a kezükben,hanem valamiféle hosszú cső,amivel apró nyilakat "fújnak"az áldozatukra..és egy pár "tű" Zach felé is repül,de az életszívás varázsa miatt célt is tévesztenek..
Ahogy a közeledő embereket látta,már biztos volt abban,hogy egyre fogyatkozik az ellenfelek ereje,úgy nő a sajátja..és ezzel a mágiával előnye is lett,nem is kevés...
Mikor az utolsó vágást ejtette a támadóin,már érezhető volt számára,hogy jobb lesz innen távozni,mert most sikerült visszaverni a csapatot,de ki tudja,hogy még hányan rejtőznek a bokrok és fák között..és itt van most ez a lány..aki itt fekszik előtte..és most mit csináljon?!..szépen küzdött!el kell ismerni..de ..nem hagyhatom itt..-gondolta.
Füttyentett lovának,és ráemelte a self lányt...még nem tudta mit tegyen..de ha itt hagyja ilyen állapotban,akkor biztosan nem éli túl.. senki sem érdemel" ilyen"halált..
Merre lehet az a szép állata?..csak nem veszett oda?-nézett körbe..de nem látta sehol..
De most már kell találnom egy biztos helyet..és lépteit,egy kiálló szikla felé vette,és ahogy közeledett...látott egy nagyobb sziklabemélyedést..és mögötte egy Barlang bejáratát..
-Talán ez megteszi..és bevezette a lovát a bejáratán..és remélte,hogy most tényleg egyedül ők vannak azon a helyen..

Mikor Nava "bejelentette",hogy egyedül megy neki ennek az útnak,nagyon örültem,de azért egy kicsit aggódtam is.
Sokat beszélt már erről,és neki is kell tapasztalatokat és élményeket szereznie a Világról..és nem mindig tudom majd fogni a kezét...de azért teljesen nem hagyom magára..
Kora reggel indult el ,és Tris vele tartott,ahogy elválaszthatatlanok mindig..és ez egy kicsit megnyugtatott..bár ahogy húgit ismerem,biztos,hogy jó pár kalandba bele fog "tenyerelni"..és nem mindig veszélytelenekbe..De az is annak a része,hogy megismerje az eddig számára ismeretlen és furcsa teremtményeket...azért kicsit aggódom is,mert nem mindenki tudja elfogadni,hogy külsőre self,de mivel "keverék"az erdei tündék tulajdonságai és szíve is ott van benne!..csak sajnos nem sokan látnak az orruknál tovább..és ítélkeznek,pedig nem is ismerik..de én tudom,hogy nem minden fekete-vagy fehér..vannak olyan dolgok,amik meghaladhatják az elme határait..de a megismeréshez,csak nyitottnak kellene lenni,és akkor meglátnának olyan dolgokat,amik elsőre nem is látható..
Az erdőt jártam,hogy ritka gyógynövényeket keressek,és némelyik csak "vadon"nő..amiket nem egyszerű megtalálni,de Mama nagyon sokat segített ,hogy merre keresgéljek..
Egész nap Mellonnal bóklásztuk az erdőt,és nagyokat nyújtóztunk,miután megtöltöttük a zsákocskámat,és megsütöttük a vaddisznót,amit ejtett az én tigrisem,és aztán jóllakottan hevertünk el a délutáni napsütésben..még talán szundikáltunk is..mert mikor kinyitottam a szemem,akkor már lassan a Nap is lebukott a horizonton,és lassacskán a Hold selymes fénye világította be a szeretett erdőmet...és ahogy csodálattal néztem körbe Mellonnal együtt..egyszer csak a fák suttogni kezdtek ..és elég vészjóslóan kerített valami rossz érzés hatalmába...és akkor mikor megláttam megjelenni a pusztaság felől,ahová reggel indultak el húgiék...és most Trist csapzottan és vértől piszkosan megláttam,akkor nagyon összeszorult a gyomrom..és egy percig sem haboztam..
-Vigyél hozzá Tris,kérlek!..nagyon gyorsan!!..tudom,hogy baj van..érzem!!!...felültem Mellon hátára és a szelet hívtam segítségül,hogy mindannyian a leggyorsabban tudjunk odaérni..bár nem tudom mi történt..de abban biztos vagyok,hogy soha nem hagyja el Tris Navát!..és ez nem jelent jót!-szomorodtam el..de siettünk ahogy csak tudtunk..és jó pár órányi utat kell megtennünk..bár Tris fáradt is...de tudom,és érzem,hogy erején felül visz oda a társához..a "testvéréhez"!
..mert mindenben egyek voltak,ahogy a szívük is..és most a szélnél is sebesebben kell megtalálnunk!..nagyon aggódom érte..de tudom,hogy meg fogjuk találni!..mert Mellon is mint a szélvész..úgy száguldott velem..és ő is nagyon aggódik a húgiért..mert a családunk tagja..és Barátja...

Álmodom, vagy ez a valóság? Teljes sötétségben vagyok és mégis minden teljesen tisztán érzékelek. Azt tudom ,hogy az utolsó kép, amire emlékszem a self, amit felveszi a harcot a fekete emberekkel. A többi elmosódott.

Úgy érzem, mintha valaki ringatna, mint kiskoromban Madlene. Fel-fel villannak képek, de nem tudom, hogy valóságosak vagy csak az agyam szüleményei. Látom Aliát, amit növényeket gyűjt, és mosolyog valakire, akit nem látok. A következő kép, amint Tristánnal birkózunk és nagyokat nevetek. Aztán néma csend. Még mindig érzem a ringatást. Mi lehet ez? És mintha ez a ringató valami haladna is velem. Aztán érzek egy jó meleg testet. Jó lenne hozzábújni, de nem tudok moccanni. Kinek a teste lehet? Hallom a fák susogását is, de most nem értek semmit, csak zajokat hallok. Mi történt velem?

Nem tudom mennyi idő telhetett el (ha egyáltalán van még idő, és nem odaát vagyok már az őseimnél). Egyszer csak, mintha nagyon messziről a Nővérem hangját hallanám, amint engem szólít. Kiáltanék neki, hogy itt vagyok, de nem tudok megszólalni. Most belém hasít valami, lehet, hogy ez már a túlvilág? Valami nagyon forró a mellkasomon (lehet, hogy a medálom?), nem tudom. Semmit sem tudok biztosan. Olyan, mintha egy mély kút mélyén lennék. Segítsetek!! kiáltanék, de nem tudok.
Hirtelen valami kattan, aztán már minden sötét.........

A Barlang száraz és elhagyatott volt.Itt-ott csak egy régi csontváz "emlékeztetett"régi lakójára..de már jó ideje nem "lakott"itt senki...
-Ez megteszi!-levette a lányt a lóról és egy sziklatövébe fektette..nem tudta,hogy mi történt valójában,de élt még!és ez a fontos!
-Hol lehet az a fehér nagymacska?....már nem láttam jó ideje..és ahogy eddig észrevettem..nagyon jó barátok lehetnek..és most meg sehol sincs..kár érte...-rakodott le közbe a lóról,és egy takarót terített rá Navára,aztán a kulacsából megitatta  a self lányt..aztán elindult a patak felé,hogy újra megtöltse azt...

A szél segítségével nagyon jól haladtunk..és a sötétség sem akadályozott semmiben,mert jól látok a sötétben én is..de Mellonra bízva magam,tudom,hogy a szaglása sokkal megbízhatóbb ,mint bármelyikünk szeme..
Az égen már a csillagok ragyogtak,és a Hold fénye világította meg az utunk..de siettünk,ahogy csak tudtunk..pár percekre álltunk csak meg,hogy kifújjuk magunk..és aztán a széllel tovább száguldottunk Nava felé...
Aztán egy tisztásra értünk,ahol a szagok elég frissek lettek,és így jobban is tudtuk követni ,hogy mi történhetett..vagyis,hogy mi lehetett..mert elszórva halott tetemek..és ahogy látszott..elég nagy túlerő volt akkor..és körbenézve nem láttam sehol húgit..a legrosszabbra gondoltam...mert ahogy megnéztem a fekete emberek testét...egy rossz emlék villant be...mert ezek az emberek,megfőznek mindenkit.. és erre nagyon elkeseredetten kezdtem el keresni a tesó nyomait..és csak valami apró nyilacskákat találtam ..amiket méregbe mártottak...és ezt nagyon nagy szomorúsággal nyugtáztam..mert ki tudja mi lett most vele..remélem,hogy még él...
Ahogy ránéztem Trisre..valami nyomot talált..és kezdte el követni..nem is kellett kérdeznem...mert azonnal utána iramodtunk..és elvezetett egy Barlanghoz..ahol egy ló volt kikötve a bejárathoz..és belépve ...végre megláttam Navát..nagyon sápadt volt..de még él!..és ennek nagyon megörültem!..odatérdeltem mellé..és néztem,hogy hol sérülhetett meg..és mindenhol átnézve..a nyakán láttam egy apró sebet,ami körül már kezdett terjedni egy folt..és ez nem jelent túl jót!..de minden erőmet összeszedve és a mágiámat használva..szavaimat elsuttogtam,és a könnyek tisztítását "hívtam segítségül"..és a könnyeimnek hatására a folt kezdett halványodni,és lassan teljesen eltűnni..és ami a legnagyobb szerencse,hogy nem halálos és gyorsan ható méreggel volt bemártva azaz apró nyíl..hanem egy lassan ható, kábító hallucinogén gomba nedvével..ami ritka..de nem halálos...és ez a szerencse..mert ha más lett volna...akkor nagy baj lenne...
De ahogy ezen gondolkoztam,arra emlékszem,hogy nem megölni akarják az áldozataikat..csak "hatástalanítani"..hogy ne ellenkezzenek,mikor az Üstbe dobják...még rá gondolni is borzasztó...
...de legalább most már itt vagyok vele..nem lesz semmi baj...
Bekötöztem a sebeit..és most már pihennie kell...mert a méreg nem terjed tovább...de nem tudhatom,hogy mennyit"kapott"a szervezete...de erős,és túléli!..ebben biztos is vagyok!...csak aludnia kell..de itt leszek,mikor felébred...és nagyon örülök,hogy megtaláltuk...
Kimentem Trishez,és átöleltem a nyakánál,hogy megköszönjem ,hogy értem jött.
..pedig nem volt kis táv,amit megtett még ilyen fáradtan is..késői vacsinak "hívtam"egy szarvast,hogy azt lelőve..étellel "kínáljam"..mert biztosan éhes...de sok ereje nincs,hogy vadásszon...de ezt a "kis" segítséget megadtam nekik,hogy falatozzanak a zsákmányból..és így kis erőre kapjanak a Nagymacsekjaink..mert nélkülük,nem biztos,hogy időben érkeztem volna..
És most nézek végig magamon..csupa por és piszkos a ruhám és a hajam is...de most van idő...jól esne egy fürdő...és a sziklabarlang mögötti Vízeséshez megyek,hogy lemossam magamról az út porát..és kis frissülést kapjak..mert elég izgalmas út volt idáig..
...és a Vízesés gyönyörű!..levettem ruháimat,és aláálltam a magasból hulló vízfüggöny alá...és csak élveztem a cseppeket,mik a testemen hullámoztak végig..és lehunyt szemmel élveztem minden egyes érintést...és a természet hangjait...

Iszonyú fájdalom hasít belém. Mi ez? Bár a fájdalom azt jelenti, hogy élek. Próbálok megmozdulni, de nagyon erőtlen vagyok még. A tudatom mélyéből emlékek tódulnak elő. Mintha Alia hangját hallottam volna. De az szinte lehetetlen. Hogy kerülne ide? Lehet, hogy az is csak az elmém játéka volt. Lassan, nagyon lassan kinyitom a szemem. Valami barlangba lehetek. Hogy kerültem ide? Lehet, hogy azok hoztak ide, aki megtámadtak? Próbálom elfordítani lassan a fejem, de abban a pillanatban iszonyú nyilallás hasít belém. Mivel az időérzékem teljesen megszűnt, azt sem tudom mióta fekszem itt.

Valaki lélegzik mellettem, és már azt is tudom ki az. Próbálom megszólítani, de nem jön ki hang a torkomon. Tristán, te Drága, hogy kerülsz ide? Megtaláltad Aliát? Hol van?- de ezeket a kérdéseket, csak gondolatban tudom feltenni neki. Még szerencse, hogy így is megérti. Egyszer csak érzem, hogy az arcomhoz hajol, és nyugtatólag szuszog rám. Lehelet finoman megnyal, és hátrafelé tekinget. Itt van a Nővérem?

Tristán hirtelen megfordul és kifut a barlangból. Csak remélni merem, hogy Aliáért megy.

Miután Ő kiment, valaki befelé jön, de biztos, hogy nem a Nővérem. Sokkal erőteljesebb lépéseket hallok, biztos, hogy férfi közeleg felém.

Meg áll mellettem, és akkor pillantom meg azt a szép self fiút, aki az utolsó emlékképemben él. Őt láttam harcolni a fekete emberekkel, mielőtt elvesztettem az eszméletem.

Ki vagy te? És egyáltalán hol vagyunk? - kérdezem, de persze ő nem tud olvasni a gondolataimban. Vagy mégis?

Ahogy kicsit szétnyílt a ruhám, láthatóvá vált a medálom. Ahogy rátéved a tekintete, valahogy nagyon furcsán kezd rám nézni, de nem szól semmit.

Nézzük egymást.

Most viszont ismerős lépteket hallok. Tristán vágtat előre és szorosan lefekszik mellém. Már hallom Alia lépteit is. Most már minden rendben lesz

Mikor visszaér Zach a pataktól,és belép a barlangba,meglátja az Oroszlánt,akit eddig keresett...és valahogy mintha nem így "hagyta"volna a lányt..de aztán a nyakában függő medálra téved a szeme..és kissé meglepődve pillant rá...de igyekszik nem hosszan bámulni...mert ki tudja,hogy ki ez a self..és az már biztos,hogy nem az iskolából való...vagy mégis???
De aztán lépteket hall..és ösztönösen a kardja után nyúl..és mikor odalép a bejárathoz..még jobban elakad a szava...és még tátva is marad a szája..
..Egy Werit tigris áll a szikla perem előtt,és egyenesen a barlang bejárata felé lépked..és felé jön...de ilyet még álmában sem látott..és azt sem tudta,hogy most mit tegyen...
-Még egy ragadozó??..ezt nem hiszem el!..hogy került ide??..-nem tudja mit tegyen..de lassan hátrál visszafelé..mert a hatalmas állat tekintélyesen jön felé..
..mit tegyen??!..most először, fogalma sincs....

Nagyon jól esett a fürdés a vízesés alatt,és a tiszta váltás ruhámat magamra vettem,és igyekeztem vissza a húgihoz..de amikor közelebb értem,a fák "meséltek"nekem..így megtudtam,hogy nem vagyunk egyedül..és egy férfi is itt van...
De amikor a bejárathoz értem..láttam,hogy Mellon egy selfet "követve"megy a barlangba..és az is nyilvánvaló volt,hogy a srác nagyon zavarban van..mert biztos,hogy nem látott még Werit tigrist..ezen a környéken..vagy talán még sohasem...
De ahogy közelebb értem..és megláttam..tudtam,hogy nem lesz egyszerű az "ismerkedés"..mert nem tudtam,hogy mire is számítsak..a férfi részéről...mert a barátomban bízok..és tudom,hogy nem bántja..csak védi a húgit..de ezt nem tudja rajtunk kívül senki..és igyekeztem,hogy elé álljak a férfinek..és Mellon közé..
-Üdvözöllek Uram!-hajoltam meg előtte,és mosollyal jeleztem kedves szándékomat..-A Tigrisem nem bánt..nem támad..csak védi a húgom!..aki ott bent fekszik-mutattam a bejárat felé..
-Bocsás meg,ha "megijesztett"a barátom-néztem Mellonra-De nem volt szándékos!..-néztem a selfre kedvesen.
-A húgomhoz mennék,ha lehet..és kérlek engedj be hozzá..és biztosan van kérdésed..de ha bemehetek,akkor válaszolok mindenre,amire kíváncsi vagy!-néztem rá kérdőn..és reméltem,hogy odaenged a húgihoz..

Érzem, hogy Alia közeledik. Tristán barátságos morgást hallat. Mellon is itt van akkor, mert őt szokta így üdvözölni Tris. Intek neki a szememmel, hogy nyugodtan elé mehet. Látom, hogy a self fiú egyik ámulatból a másikban esik, de nem szól egy szót sem. Ő is megindul a bejárat felé.

Érzem, hogy kiszáradt a szám. Próbálok megszólalni, hogy valaki adjon vizet, és bár nagyon halkan, de már valami susogás szerű hang jön ki a torkomon.

Mellon is megérkezik Tristánnal és Ő is kedvesen rászuszog az arcomra. Olyan szívesen megsimogatnám Őket, de a karom még nem mozdul. Hirtelen árnyék vetődik rám, és végre megpillantom Nővéremet. Tudtam, hogy eljössz. Mióta lehetek itt? Csináltál már velem valamit, mert mintha egy kicsit jobban lennék, csak még nem tudok mozogni.

Alia kedvesen rám néz. De aztán, hirtelen a self felé fordul - és nem is éppen kedvesen - valamit kérdez tőle, de azt már nem hallom, mert ismét mély álomba merülök.

Az első ámulaton túl esett a férfi..de aztán beengedett Navához..és Mellon is odabújt a földön fekvő tesóm mellé..
Odalépek én is mellé,és megnézem,hogy a sebei hogyan gyógyulnak..de nagyon örülök,hogy most már elmúlt a veszély..és csak aludnia kell..
-Hoznál kis vizet,ha megkérhetlek??!-néztem az éjtündére..de valahogy nem mozdult.-Mennél,kérlek!víz kell neki!-és néztem újra húgira..
De a szemem sarkából láttam,hogy döbbent arcot vág a férfi,és nem tudja szerintem,hogy mit tegyen..

Hát ezt nem hiszem el!..még egy nő!..mintha ez nem lenne elég..még egy újabb Tigris is itt termett!..alig hiszek a szememnek..és még azt is mondja,hogy a Nővére!...biztos,hogy csak álmodom az egészet!..
-Ö..Ö...hogyne!..a kulacsom..-és nyújtotta felé..de az arcán döbbenet látszódott..és valahogy nem értette mi is folyik körülötte..mert kissé összezavarodott ..és most nem tudta,hogy a nőkkel hogyan beszélgessen..mert igazából nem volt sok hölgy ismerőse eddig..csak harcosokat ismer..de ez a lány...legalább megmenekült!..bárki is az erdei aki most itt ül mellette..
..Nem mutatta ki,hogy örül,hogy jobban volt már a self lány..mert ..valahogy megkedvelte..de nem akarta ,hogy látszódjon ez rajta..de aztán valahogy jobbnak látta,hogy kimenjen a levegőre..
..mert valahogy kissé forgott vele a világ..

Halk neszekre ébredek. Határozottan jobban érzem magam. Lassan kinyitom a szemem, és egy szeretett arc néz rám mosolyogva.

- Alia - mondom csendesen, de még nehezemre esik a beszéd.

Szeretettel nézek rá. Tudtam,  hogy eljössz. Mi történt velem? Tudsz már valamit? Ez a self fiú segített nekem, erre még emlékeztem, de aztán csak a sötétség vett körül. Ő hozott ide? Kik voltak a támadóim? - zúdítom gondolatban kérdéseimet a Nővéremre.

Alia közben a nyakam körül matat és valamiféle növényi trutymót rak rá. Pillanatokon belül érzem jótékony hatását. Először csak az ujjaim mozdulnak meg azután a karom is. Fel kellene ülnöm - de még végig sem gondolom, Nővérem nemlegesen ingatja a fejét. Tehát még várnom kell. Int, hogy mindjárt jön.
Hallom, hogy valamit beszél a self-el, és már jön is vissza. A fiú kimegy a barlangból. Vajon hová küldte őt Alia?

Egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy kezdi levenni rólam a ruhát. Értetlenül bámulok rá, de ő megnyugtatóan mosolyog. Ahogy lekerül rólam minden, centiről-centire átnézi a testemet. Hamar rájövök, hogy egyéb sérüléseket keres rajtam. A kisebb karcolásokon kívül mást nem talált ezért látom rajta, hogy nagy kő esett le a szívéről. Gyorsan felöltöztet, de még nem enged felülni. Elővesz a tarsolyából valami bogyó félét és a számba rakja. Iszonyú az íze. Számított rá, hogy esetleg ki akarom köpni, mert szigorúan rám szól. Tudom, hogy mindent meg tesz értem, és ha ez a borzalmas bogyó az ára, hogy jól legyek, akkor megeszem.
Miután lenyelem, kapok egy kis vizet. Ez valamennyire csökkenti ezt az iszonyatos ízt a számban. Miért nem jó ízűek azok a szerek, amik gyógyítanak?

Nem tudom mi volt ez, de pár perc elteltével már érzem, hogy lábaimba is kezd visszatérni az erő. Most már megpróbálok felülni. Nehezen megy, de végül sikerül. Tristán rögtön a hátam mögé fekszik, hogy neki tudjak dőlni. Amennyire tőlem telik, megpuszilgatom, ahol érem.

Most már jobban szemügyre tudom venni környezetemet. Ahogy nézelődöm, hirtelen megakad szemem a self fiún, aki néz minket.

- Ő Tristán - simítok végig a drágámon. Tetszik neked? Én pedig Nava vagyok. Köszönöm neked a segítséget, nélküled már nem élnék. Ha bárhogy meghálálhatom - miért jövök zavarba amíg ezt mondom? szólj, állok rendelkezésedre. Bár még nem vagyok teljesen rendbe, de mivel itt  van már szeretett Nővérem, nem kell sok idő, hogy a régi legyek. Nála csak egy jobb gyógyítót ismerek, a nevelőmet, de Ő most sajnos nincs itt.
El is fáradtam ennyi beszédtől. Odabújva Trishez, kedvtelve néztem a fiút. Egyre jobban tetszett. Nyugalom áradt belőle, bár azt sem tudom kicsoda. Jó lenne közelebbről megismerni. De most az a legfontosabb, hogy teljesen rendbe jöjjek.

Kissé zavarban volt,mert hirtelen nem tudta mit is mondjon..de az Oroszlánja nagyon szép és hatalmas állat!..és ezelőtt még nem látott ilyen ragadozót!
-Tetszik...nagyon!..szép állat!..és...nincs mit...nagyon szívesen...ö..öö...-picit elpirúlt az arca,de gyorsan ment is a kijárat felé..-Inkább kint leszek...gyakorlok..-és sietős léptekkel indult a szabad ég alá..hogy a friss levegő kicsit "eltakarja"a pírt az arcán..és nagyon remélte,hogy senki nem vette észre...
kifelé menet Alia pillantását is "kerülte"..mert nem is tudta,hogy mit mondhatna...de aztán visszanézve egy pillanatra mosoly suhant át az ajkán...mert örült,hogy végül megmenekült a lány.
...bár fogalma sincs miért tette meg akkor,hogy megmentse...de érezte,hogy ezt kell tennie...pedig azt sem tudja,hogy kicsoda...
...de most már a saját dolgával is kell törödnie..a tekercs..villant át az agyán...
keresni kell egy helyet,ahol nyugodtan elolvashatja...és most már itt az ideje megtudni mi áll benne..

Egyre jobban vagyok, hála Aliának. De hol van? Lassan Tristánba kapaszkodva megpróbálok felállni. Elsőre nem sikerül, sőt másodszorra sem. De hát konok vagyok, nem szoktam feladni semmit, így hát újra nekiveselkedek. Már állok, bár nem sok köszönet van benne, úgy remegnek a lábaim, mint ha 200 éves aggastyán lennék. Kedvem volna kinevetni magamat. Tris türelmesen várakozik, hogy merre akarok elindulni.

- Megnézném a kijáratot - mondom neki.

Minden egyes lépésnél meg kell támaszkodnom Tris oldalába, de azért haladok, mint a lábatlan gyík. Nem tudom mennyi idő telik el, de végre eljutok a barlang bejáratáig. Teljesen leizzadtam ettől a teljesítménytől. Kicsit öreges vagyok!

Jólesően megcsap a friss levegő és valahonnan a közelből érzem a víz illatát. Rá nézek Trisre és elindulunk arra, amerre a vizet sejtem. Szerintem Alia valami gyógynövényért ment Mellon-nal. Hol lehet Hero és Hector? Szerintem ők később érkeznek. Kíváncsi lennék a self fiú arcára, amikor megpillantja őket. Biztos nagy harcos a fiú, de ez a látvány még a legharcedzettebb katonákat is ki szokta készíteni. Na mindegy, majd meglátjuk.

Végre megpillantom a hegyi tavat a vízeséssel. Jelzem Trisnek, hogy álljon meg a szélén. Lassan, meg-meg kapaszkodva levetkőzők és Trissel a vízbe sétálok. Ráfekszek a hátára és hogy neki se kelljen úsznia, a vizet hívom segítségül, hogy habjain ringasson minket.

Egyszer csak kipillantok a partra és meglátom a self döbbent arcát. Lefordulok Tris hátáról és nyakig a vízbe merülök. Legszívesebben a víz alatt maradnék, olyan nagyon szégyenlem magam. Még nem látott férfi meztelenül.

Lassan kiaraszolunk a tó másik felén a partra, és magamra kapkodom a ruháimat. Mindentől eltekintve nagyon jót tett a víz elkínzott testemnek.

Szépen lassan visszabotorkálok a barlanghoz, és rögtön szembe találom magam Nővérem rosszalló tekintetével.

- Ne szólj semmit - mondom neki, és bemegyek a barlangba. Alia előtt nincs titok, de kicsit nehezményezem, hogy kuncog a "bajsza" alatt.

Kicsit kimentem gyógyfüveket gyűjteni a barlang elé...addig míg húgi pihen..és miután találtam is egy kis gyulladás csökkentő hatású leveleket,igyekeztem is vissza hozzá..
De mikor a vízeséshez értem..akkor láttam,hogy a self fiú a szikla mögött áll,és néz valamit...de inkább valakit...Navát.
-Te meg mit csinálsz itt,húgi???!-mondtam kissé rosszallóan,de aztán futó mosoly suhant át arcomon,mert tudtam,hogy úgysem tud megülni a fenekén,amint egy kis erő is lett benne..és mi tagadás...rá is fért egy kiadós fürdés...mert legalább frissült kicsit..és igencsak jobban is volt,ahogy láttam..és ennek nagyon örültem..
De a fiú kicsit"aggasztott",hogy látta a tesómat..de biztos van valami magyarázata rá..így nem szedtem le e húsz körméről..csak mosolyogtam,mikor Nava visszaindult Trisszel a barlangba..

...már csak egy nyugodt helyet kellene találnom..mert már nagyon érdekel,hogy mit rejt a tekercsem..és elég sok idő telt el már..
Elindult a szikla mögé,hogy keressen egy olyan helyet,ahol nem zavarja senki..még a légy sem..
De mikor a gondolataiba mélyedt,nem vette észre,hogy a vízesésnél van valaki..
..s mikor felnézett a víztükörre..elakadt a szava..és most már nem először..
de aztán meglátta Aliát..és Zach, pirrel az arcán, még meg sem tudott szólalni..és ez kicsit zavarba hozta..pedig eddig nem volt ilyen helyzetben....
Gyors léptekkel fordult a másik irányba,és sietősen lépkedett a magaslatra..hátha ott egyedül lehet a tekerccsel..és a gondolataival..
..és huncut mosollyal szedte a lábát a sziklákon..hogy minél magasabbra kerüljön..távolabb a lánytól...
...egyenlőre...

Éhes vagyok!!!!!!!! Ez aztán a jó jel. Viszont nem tudom, hogy van-e étel itt?

- Tris, Mellon vadásztatok ma?

Még fel sem teszem a kérdést, a self vállán egy szarvassal lép a barlangba. Látom a fiúkon, hogy most nagyon rokonszenves nekik a fiú. Két ilyen haspókot még nem láttam.

- Kivételesen előbb én ennék - nézek Trisékre, ahogy vártam morran egyet és felhúzza az orrát. Ránevetek. Valahogy erre a reakcióra számítottam.

Nővérem előveszi a tűzszerszámot és már lobognak is a lángok.

- Nálunk az a szokás, hogy aki elejtette a vadat, az is ossza el - nézek Zach-re. Tisztára hülye vagyok, miért kell egy egyszerű kijelentés alatt is a talpamig elpirulnom. Ha nem vak, látja, hogy valami nem stimmel velem. Kérdés, hogy reagál-e rá bárhogyan is.

- Szeretném ismét megköszönni neked, hogy megmentetted szerény életemet. De hát kik voltak ezek a fekete emberek? És,ha megkérdezhetem TE ki vagy?

Miután úgy döntött Zach,hogy kicsit sziklát mászik,mintsem a nőkkel egy légtérben legyen..azt hitte,hogy ezzel "megmenekül"a zavarától..és ahogy erre gondolt,kissé bugyutának érezte magát..
De aztán idejét látta a gyakorlásnak,amit eddig egy nap sem hagyott ki..így a kardját elővéve állt neki ,hogy az "elgémberedett"tagjait kicsit átmozgassa..és talán arra is jó.hogy a gondolatait elterelje,..
De miközben gyakorolta az új vágásokat,és riposztokat..egy szarvast látott a közelében..és rá gondolva..hogy milyen Ízletes sült lenne belőle..üldözőbe vette..és nem is kellett sok idő..máris a barlang felé sietett vele..bár fogalma sincs,hogy a lányok mit szólnak majd..de inkább az ügyességét "akarta"fitogtatni..mint a beszélőkéjét..
és hátha..bejön ez annak a self lánynak..
de fogalma sem volt,hogy hogyan szólíthatná meg..de majd talán sikerül beszélgetni vele..és akkor "elmúlna"ez a zavar rajta..legalább is ezt remélte,mikor belépett a bejáraton..
De nem jött be..és ugyanúgy kukán állt,mint eddig is..
Így inkább csak letette a vadat a földre..és félmosollyal nézett rájuk..
Csak tudnám miért vagyok ilyen kuka!..eddig nem történt velem ilyen!..és nagy nehezen megszólalt végre..
-Zach a nevem..Legyen elég ennyi..nem vagyok a szavak embere..és tudom,nem is leszek-nézett a lányra az ajkán mosollyal..és valahol nem értette,mitől lett most egyszeriben ilyen "lágyszívű"..mert eddig azt sem tudta,hogy ennyire zavarba is tudja valaki hozni..mert mostanáig,ez nem fordult elő..
de remélhető,hogy nem is fog sűrűn előfordulni..

Alia egyikünkről a másikunkra nézett, de nem szólt egy szót sem. Viszont hiába próbált félrefordulni láttam, hogy titokban vigyorog. Na, köszönöm, én talpig zavarban vagyok a Nővérem meg mulat rajtam.

Tehát Zach a neve. Szép név. Na jól van Nava, ebből elég. Nem tudsz kinyögni egy értelmes mondatot, holott máskor be sem áll a szád. Erőt vettem magamon és Trissel az oldalamon kényelmesen elhelyezkedve próbáltam társalogni valami semleges témáról.

Láttam, hogy nagyon tetszik az oroszlánom. Valóban nem mindennapi példány. Egészen addig nagyon barátságos, amíg nem érzi, hogy veszélyben vagyok. Viszont a bajban nem kívánhatnék jobb társat. Ha gondolod simogasd meg nyugodtan - mosolygok Zachre.

Végre elkészül a sült, már a szemem kopog az éhségtől. Reméltem, hogy nagyon értelmesen társalogtam, és enyhül ez a zavar kettőnk közt. Nem nagyon értem az egészet. El kell beszélgetnem Aliával, de kizárólag négyszemközt.
Jó étvággyal kezdtünk el enni. Tris és Mellon is csatlakozott hozzánk. Azok az elégedett morranások ami felőlük jött, egyértelművé tették, hogy ízlik nekik is a vacsora.

- Vacsora után beszélnünk kellene arról, hogy hogyan tovább - fordulok Nővérem felé. Sokkal óvatosabbnak kell lennem. Sok itt az ismeretlen lény. Nem szeretnék többet ilyen helyzetbe kerülni. Nem biztos lesz a közelembe egy ilyen lovag - nézek Zachre - aki megment. És nem szeretnélek téged sem állandóan ugrasztani, hogy bajban vagyok.

- Zach, te ismerős vagy a környéken? Számíthatunk még ilyen támadásra?