Morgana nagyon szótlanul lépkedett a folyosón,és egyenesen az ispotály felé vezette a kis csapatot..miután az erdei lányt a gyógyítók gondjaira bízta a Vezető,a fiú felé fordult..bár nem szavakkal beszélt hozzá,hanem a gondolataival..
-Zach...hogy gondoltad,hogy idehozol egy erdeit???!!Tudod,hogy ha kiderül,hogy itt van,akkor megölik...
..de legyen..-nézett kissé enyhébben a sápadt fiúra-Amint felépül ,azonnal el kell hagynia a házat!..De a másik lány kicsoda??..őt sem láttam még..
De ne is szaporodjon a szó!..vidd a körletedbe és adj neki egy üres szobát..de amig nem engedem,addig nem hagyhatjátok el a helyiséget!!..de ezt majd megbeszéljük!!
Intett a kezével,hogy elmehetnek,és azzal sarkon fordult,és a gyógyítók felé lépkedett,ahol az erdei lány feküdt..

Zach sápadtan,de állta az Únője gondolatait,s annak súlyát,amiért majd felelnie kell..de tudta azt is,hogy így cselekedett a legjobban..bármi is lesz ezért a büntetése...

Miután a szép hölgy ott hagyott minket, Zach intett, hogy kövessem. Nem volt ellenemre a dolog, de azért, mint mindig egy kicsit bizalmatlan voltam.

- A Nővérem jó kezekben van? - kérdeztem tőle.

Ahogy lépkedett előttem, jobban szemügyre tudtam venni a fiút. Még a belsőm is elpirult azokra a gondolatokra, amik a fejemben kavarogtak. Nava, te megbolondultál!!

Felfelé mentünk egy lépcsőn, és egy hosszú folyosó végén, benyitott egy szobába. Intett, hogy kövessem. Beléptem az ajtón és körbe néztem. Pazarul berendezett szobában találtam magam, bár nem volt olyan fényűző, mint amilyenben a szép hölggyel beszéltünk.

- Ki az a hölgy, aki fogadott minket? Rokonod talán?

Zavartan hallgattam el, mivel láttam, hogy Zach eléggé feszült. Talán valami rosszat mondtam? Zavaromban odaléptem az ablakhoz, és fohászkodtam magamban, hogy Aliával minden rendben legyen. Nem bírom túl jól a várakozást. Ideges mozdulattal kezdtem el babrálni a nyakamban lévő medálomat. Oda sem figyelve matattam a medált és közben fel-alá sétáltam a szobában.

Azt vettem észre, hogy Zach zavartan figyel. Mit nézhet így. És akkor lenéztem a kezemben tartott medálra és egy pillanatra nekem is elakadt a lélegzetem. A medál tompán elkezdett pulzálni, gyönyörű volt. Felkaptam a tekintetem és rámeredtem a fiúra. Ekkor nyílt az ajtó, és belépett az a hölgy aki fogadott minket. Csak egy pillantást vetett rám és a medálra, de nem szólt egy szót sem. Azért láttam, hogy felvonja a szemöldökét, és erősen gondolkodik valamin...........

Zach nagyon idegesen sétált ,de aztán kezdett lenyugodni.A lány kérdései alig jutottak el a füleihez,mert a gondolatai teljesen elfoglalták,de amint a medált meglátta Nava nyakában,egy pillanatra megállt,s meredten nézte a villogó fényét.
Ilyet még nem látott,és ez meglepte.Aztán mikor összeszedte magát ,végre megszólalt..

-Az micsoda a nyakadban??..ilyet még nem láttam sohasem!..Te lány!..egyre több meglepetést okozol!-nevetett a selfre,és kedvesen nézett a lányra.

Aztán nyílt az ajtó..és Morgana lépett be rajta..

-Gyere velem!-intett a lánynak.-Kövess!-azzal kiment a szobából,és elindult a folyosón a húgival .Otthagyva Zach-et a szobában.

Még ha akartam volna, sem tudtam volna válaszolni Zach kérdésére, mivel a medálom még ilyet nem csinált. Fogalmam nem volt arról, hogy most mi történik.

De már nem is tudtam foglalkozni a dologgal, mivel a hölgy határozottan felszólított, hogy kövessem. Csak annyi időm maradt, hogy egy kérdő tekintetet vessek Zach-re, és már indulnom is kellett. Egyáltalán nem voltam nyugodt, hogy a fiút ott kellett hagynom. De éreztem, hogy itt nincs helye ellenkezésnek, nem használnék vele Aliának.

Ahogy ment előttem a hosszú folyosón, tisztelettel megszólítottam:

- Hölgyem, a Nővéremről tud valamit? Jobban van?

Hirtelen hátrafordult és ismételten felvonta a szemöldökét, de nem szólt egy szót sem. Ha nem hallottam volna beszélni, még azt hihetném, hogy néma. Csak remélni tudtam, hogy Aliához visz.

Azt hittem, hogy soha nem ér véget a folyosó, de végre megálltunk egy hatalmas ajtó előtt. A hölgy valamit mormolt, és benyitott. Intett, hogy kövessem. Ahogy beléptem a terembe, először azt hittem, hogy üres. Hatalmas volt, és gyönyörűen berendezett. Ahogy elfordítottam a fejem, észrevettem, hogy van még valaki a szobában. De az a valaki, nem a Nővérem volt........

Belépve a szobába ,Morgana odafordult Navához..

-Mond meg nekem,hogy honnan van az a medál a nyakadban?-mutatott rá,és lépett közelebb a lányhoz,és a szemébe nézett.

Nem volt fenyegetés a szemében,de nagyon nem ajánlatos, nem igazat mondani neki..mert ugyis tudni fogja,ha nem igazat beszélnek neki..
De inkább csak kíváncsian méregette a selfet,bár érezte,hogy van benne valami furcsa..valami megmagyarázhatatlanul érdekes..és ez a medál csak erősítette benne az érzést..
..mert lehet,hogy ez a lány nem is tudja mit is hord a nyakában...

Meglepett a hölgy reakciója. Sokkal jobban érdekelt volna a Nővérem hogyléte. De tudtam, hogy válaszolnom kell neki. Ezért határozottan megvetettem a lábam, és a szemébe néztem.

- Engedd meg, hogy bemutatkozzam. A nevem Nava-Jade Aiglieri. Az, hogy honnan van a medálom, nem tudom. Mint ahogy azt sem, hogyan került hozzám. Annyit tudok csak, hogy a szüleimnek nem kellettem, és a folyóra raktak egy kosárban. Így kerültem egy erdei elf asszonyhoz, aki megmentett és felnevelt. Az Ő elmondása szerint semmi más nem volt rajtam, csak ez a lánc a medállal, és némi takaró, amin a nevem volt. Hogy egészen őszinte legyek, feltett szándékom, hogy kiderítem ki is vagyok valójában.

Miután elmondtam neki, amire kíváncsi volt, vártam, hogy mit reagál. Nem szólt egy szót sem, csak a szoba sarka felé nézett, ahol a másik személy volt. Mintha gondolatban tanácskoztak volna. Láttam, hogy nagyon elgondolkodik azon amit mondtam. Úgy gondoltam, megkockáztatok én is egy kérdést.

- Hölgyem, nem akarok tiszteletlen lenni, de szeretném tudni, hogy mi van a Nővéremmel. Megtisztelnél, ha esetleg mondanál valamit róla.

Várakozva néztem rá.......

Végighallgatta a lányt,és kis mosoly kíséretében biccentett felé.
-Üdvözöllek,Nava-Jade!Az én nevem ,Morgana..és aki veletek jött a nővéred??-nézett rá kíváncsian-Azt hittem,hogy...-mosolyodott el,most már szélesebben,és a szeme is kacagott,ahogy meghallotta ,hogy az a másik lányt a testvérének nevezi..de most nem is ez miatt vannak itt..
-Az erdei még nincs magánál,egy erős méreg van a szervezetében,és most pihen,de ha szeretnéd,odamehetsz hozzá..-mondta kedvesen.
-Zelda!-hívta a szomszéd szobából a segédjét-Vezesd el ezt a lányt az ispotályba...-mutatott Navára,
azzal a szoba másik felé vezette a self lányt ,és megvárta,míg becsukódik mögöttük az ajtó...

Mikor elment a lány,előlépett a homályból az a személy aki eddig a háttérben várakozott,és morgana felé fordult.
-Vidd a hírt a Nagyasszonynak...megkerült az "elveszett gyermek".

Örültem, hogy Morgana úrnő engedélyt adott, hogy meglátogassam Aliát. Már alig vártam, hogy láthassam. Ahogy a segéd elindult előttem, hirtelen eszembe jutott Zach. Mi lehet vele? Látom-e még valaha? Fájdalmasan hasított belém az érzés, hogy esetleg soha többé nem találkozom vele.

De most nem én vagyok fontos, hanem a Nővérem. Erről jutott eszembe Morgana furcsa arckifejezése, amikor érdeklődtem felőle. Olyan furcsán kérdezte, hogy a Nővérem-e Alia. Sok mindenen el kell gondolkodnom. Majd, ha lesz erre egy kis idő.

Ahogy beléptünk az ispotályban, rögtön megláttam Aliát. A szokásosnál is fehérebb volt a bőre, és mozdulatlanul feküdt az ágyon. Azonnal odasiettem hozzá és megfogtam a kezét, homlokára pedig egy testvéri csókot nyomtam.

Olyan furcsán, mereven feküdt, hogy egy pillanatra megijedtem. De aztán láttam, hogy lezárt szemhéja alatt meg-meg rezzen a szeme, mintha valamit álmodna.

Tudom,hogy nem hallasz, de azért elmondom, hogy nagyon szeretlek és most már jó lenne, ha magadhoz térnél. Nagyon hiányzik még az is, hogy leszidj, ha valami butaságot csinálok, vagy rendetlenkedünk a fiúkkal. Bárcsak tudnék segíteni valamiben, de látod, hogy milyen tehetetlen vagyok. Mardos a lelkiismeret, hogy ha jobban figyeltem volna Rád és Madlenere, amikor próbáltátok tanítani a gyógyfüvek hatását, akkor nem lennél ilyen kiszolgáltatott ezeknek a selfeknek. Egyébként nyugodj meg, egyáltalán nem ellenségesek, legalábbis egyenlőre. Remélem ez így is marad. De Te ne aggódj semmiért, csak gyógyulj meg.

Nem vettem észre, hogy kinyílik az ajtó és belép valaki. Csak már akkor tudatosult bennem, hogy valaki van a szobában, amikor közvetlenül mellém lépett. Morgána Úrnő volt, és igen furcsán, de nem ellenségesen nézett rám......

Ahogy útjára küldte a futárt Morgana,az ispotályba indult Nava után.

A korterembe lépve meglátta a lányt,amint ott volt az ágy mellett és beszélt az erdeihez..bár fülei élesen hallottak mindent,nem mondott semmit a hallott szavakra..inkább egy rezzenéstelen arckifejezéssel lépett közelebb a self lányhoz,de a szeme mosolyra húzódott.

-Ne aggódj!Rendbe fog jönni!Erős és fiatal a szervezete,és a gyógyítóink segítenek neki.-közölte egy kissé oldalra lépve az ágy felé..
-Gyere velem!..mesélj kérlek,hogy kerültetek ide?..bár Zach "elmondott"mindent..de szeretném hallani tőled is..-mosolyodott Navára,és invitálta a kertbe,ahol nyugodtan tudnak beszélgetni..
-Biztosan van neked is kérdésed..beszélgessünk!-nézett a lányra,és indult a kert felé..

Nem szívesen válok meg Aliától, de Morgána invitálására nem mondhatok nemet.

Barátságosan bólintok és elindulok utána. Kiérve az épületből egy csodálatos kertbe érünk. Egy gyönyörű lugasban látok egy asztalt két csodásan faragott székkel. Még éppen csak rágondolok, hogy ide is leülhetnénk, amikor Morgana már meg is indul oda. Ahogy elhelyezkedünk, megjelenik egy lány és lerak két poharat elénk. Morgana egy kézmozdulattal elküldi és még hozzáteszi, hogy senki nem zavarjon minket.

Először csak nézzük egymást. Egyikünk sem szólal meg. De látom, hogy mosolyog a szeme. Én is barátságosan nézek rá. Aztán hirtelen megszólalok, annyi kérdésem van, hogy egész délután tudnánk beszélgetni.

- Először is köszönöm Neked, hogy befogadtál ide, és gyógyíttatod a Nővéremet. Ha bármiben a szolgálatodra lehetek, kérlek mondd meg. Semmi ár nem drága, ha Aliáról van szó. Egyébként, hol vagyunk? Mi ez a hely?

Ittam egy kortyot, és belekezdtem idekerülésünk történetébe. Amikor ahhoz a részhez értem, hogy Zach-el találkoztunk, éreztem, hogy elönti a pír az arcomat. Morgána erre nem szólt, csak felvonta a szemöldökét. Amikor a történet végére értem láttam rajta, hogy kérdéseket fog feltenni, mert még sok minden érdekli.

Gondoltam magamban, hogy teszek egy kísérletet, hátha nem érti félre, és megkérdezem tőle mi van Zach-el.

- Bocsásd meg kérdésemet, de megmondanád mi van azzal a fiúval, aki idehozott? Remélem nem esett baja, mert idegeneket hozott a házadba.

Vártam, hogy mit fog mondani és kérdezni.......

Morgana a lány szavait hallgatta,bár nagyon sok mindent tudott,de kíváncsi volt,hogy Nava igazából mennyit tud,vagyis mennyire emlékszik a gyerekkoráról..de ahogy tudta is,a lány semmire sem emlékszik...de ez nem meglepő..

-Nem kell aggódnod a nővéred miatt..nem lesz semmi baj.De látom,hogy nagyon sokat jelent neked az erdei,és biztosíthatlak,hogy a gyógyítóink segítenek rajta...-nézett a kapu felé,ahonnan érezte,hogy valaki közeledik..és hamarosan nyílt is az ajtó a kert felé.
Egy talpig palástba öltözött alak közeledett feléjük.
-Úrnőm!Bocsásd meg,hogy megzavarlak,de híreket hoztam!-nyújtotta Morgana felé a tekercset.

Az Úrnő átvette a papirost,és intett,hogy távozhat.Kinyitotta a levelet,és olvasni kezdte.

Morgana!
Vedd a szárnyaid alá ezt a lányt,és tanítsd!
Sok mindenre nem emlékszik,ahogy anno így rendeltetett,és ne hidd,hogy nagyon gyenge!
..vannak képességei,amit nem is tud,de ezt egyenlőre ne fedd fel neki!
Add mellé Zach-et!Ő tanítja majd meg a kardforgatásra.
..és nem fogja a fiú sem bánni!ahogy értesültem,nem lesz ellenére..
Fawen

Amint elolvasta a Nagyasszony levelét,felnézett és hívatta segédjét.
-Zelda!Hívd ide Zachet!Azonnal!!!-lerakta az asztalra az írást összehajtva,és Navára nézett,de nem árult el semmit az arca..de belül mosolygott...

Zach idegesen fel -alá járkált.Még maga sem tudta,hogy miért ilyen ideges,de azt érezte,hogy most nagyon nagy büntetés vár reá,mert idehozta a két lányt az Iskolába,és még ráadásul, engedély nélkül is.
Most még a saját szobája sem nyugtatta meg,pedig örült,hogy itthon lehet,de az örömét valahogy elvette az a fura érzés,hogy most mi lehet a lányokkal??!
..mert ebben hibás,hogy most lehet nagyobb veszélybe sodorta őket,mint eddig valaha voltak..
Az aggodalmát nem tudta lecsillapítani,de az sem lökött a megnyugvására ,amikor kopogtak az ajtaján..
Eddig csak arra gondolt,hogy mi lehet a lányokkal..de most ő következik..és ahogy kinyitotta az ajtót ,a torkában dobogott a szíve,mert bekövetkezett amitől nagyon félt,de büszkén lépett Zelda elé..
-Mehetünk..készen állok...-és kihúzott derékkal követte a Vigyázót...holott a szíve majd ki nem ugrott a helyéről,ahogy ment utána...
De felkészült mindenre..legalábbis azt hitte...

Morgana, valahogy megnyugtatóan hatott rám. Neki szívesen kitártam a lelkem legféltettebb titkait, miként eddig csak Aliának. Miután elmeséltem történetemet, kissé magamba mélyedtem. Arra lettem figyelmes, hogy egy futár érkezett hozzá. Tapintatosan félrefordítottam a fejem, amíg az üzenetet olvasta. Viszont ami utána következett, igencsak megdobogtatta a szívem. Zeldát azonnal Zach-ért küldte. Mégpedig azzal az utasítással hogy hozza ide. Most mit csináljak?

- Asszonyom, ha zavarok, kívánságod szerint távozom.

Egy kézmozdulattal intett, hogy maradjak. Így kíváncsian várakoztam, hogy mi lesz most.

Nem kellett sok idő, hogy feltűnjön Zelda, a nyomában Zach-el. Láttam a fiún, hogy nagyon feszült. De azért fejét felvetve közeledett Morgána felé. Ahogy megpillantott Morgána társaságában, felvonta kérdőn a szemöldökét, de azonnal fejet hajtott Úrnője előtt.

Kíváncsi voltam mi következik most, mivel egyre jobban féltettem ezt a fiút, hiszem miattunk került bajba. Már éppen nyitottam volna a számat, hogy a védelmére keljek, amikor Morgána megszólalt............

Ahogy közeledett Zach az asztaluk felé,Morgana intett Zeldának,hogy távozhat!

-Gyere közelebb ,Zach!-nézett a fiúra és intett a kezével,hogy lépjen közelebb.
-Ugye tudod,hogy mi fog következni???-pillantott rá egy másodpercre,aztán a levélre nézett.
De mikor újra rá nézett,a sápadt fiúra,akkor látta,hogy csak a büszke tartása az,ami ellensúlyozza a remegését..és a fiú pillantása a lányra, kicsit színt hozott az arcára,de szemmel látható volt,hogy nem tudja,hogy mi fog következni!..és ez kicsit mosolyt csalt Morgana gondolataira..mert tudta,hogy csak ő láthat bele a "fejekbe"..és rajta kívül senki itt az iskolába...dehát ez a Vezetők kíváltsága...
-Hogy halad a küldetésed??-terelte el a figyelmet a fiú tekercsére..és pici mosolyt csalt az arcára ez a kérdése..de akkor ,amint a self szóra nyitotta az ajkát leintette.
-Más feladatot kapsz!Ezt a lányt kell tanítanod a kardforgatás művészetére!De vigyázz!!!Figyelemmel kísérem minden nap a tanításodat!..nem okozhatsz csalódást!-azzal felált és egy kézmozdulattal magához hívatta Zeldát,aki az ajtó mögött várakozott..
De mielőtt távozott volna  a kertből,Navára nézett és az asztalra tett egy apró szelencét ami a levél mellett volt,és egy halvány mosollyal köszönt el a lánytól,de aztán sietősen távozott.

Magukra hagyva őket,hogy "megismerjék"az új helyzetet..ami mostantól egész nap egymás közelében kell tölteniük tanulással...
...de ahogy távozott,széles mosoly jelent meg Morgana arcán,és tudta,hogy ezt a mosolyt ők nem láthatják..

Ahogy Morgana elment, zavarom csak nőtt. Nem tudtam hirtelen mit mondjak Zachnek. Ezért felálltam és átmentem az asztal túloldalára, ahova Morgana a szelencét rakta. Először csak néztem, nem mertem megérinteni. A pergamen, ami kilátszott alóla, teljesen üres volt. Valószínűleg csak a címzett számára látható rajta az írás.

Bátorságot vettem magamon, és felemeltem a szelencét. Amint a tenyerembe fogtam, hirtelen mintha ezer apró tű fúródott volna bőrömbe. Nem fájt, csak bizsergett az egész karom. Amikor lenéztem a kezemre, meglepetésemben felkiáltottam. Egy tetoválás kezdett kirajzolódni a bőrömön. Értetlenül néztem Zach-re, de láttam, hogy Ő sem tudja mi történik. Aztán amilyen hirtelen jött ez az érzés, olyan hirtelen vége is szakadt. És egy gyönyörű sárkány került az alkaromra.

Magamhoz vettem a szelencét és kérdőn néztem Zach-re.........

Zacs mintha kővé dermedt volna,úgy nézett az Úrnőre,mikor mondta neki,hogy a következő napok,hetekben a lányt kell tanítania..
Mindenre felkészült ,még arra is,hogy kicsapják az iuskolából,amiéert idehozta a két lányt..de erre nem számított.
megszólalni is csak arra futotta neki,hogy tátogjon ,de egy hang alig hagyta el ajkát.
Mire végre tudtára ébredt,hogy most tanító lett,hirtelen azt sem tudta,hogy mihez kezdjen..
És ráadásul,ahogy a self nő a szelencét felvette az asztalról,és kezébe vette,még különösebb dolog jelent meg a karján..egy tetoválás rajzolódott ki rajta,amit eddig nem lehetett látni..

Gondolatai villámként cikáztak..ez meg hogyan???...lehet,hogy valami rejtett dolog van ebben a lányban??..vagy lehet,hogy ez valami trükk???...nagyon gyorsan jártak a gondolatai..de ami még érdekesebb.. valahol nagyon örült annak,hogy most több időt kell egymással tölteniük..vagyis...csak tanulás erejéig...de nagyon örült ennek is,mert szíve mélyén szeretett Nava közelébe lenni,bár a magyarázatát maga sem tudta..csak érezte...
-Gyere,Nava!Megmutatom hol lesz a szobád!-nézett a lányra.Azzal elindult,s mutatta neki a folyosón a hálókörleteket,majd megmutatta ,hol fog "lakni",és ott tud pihenni a holnap hajnali ébredésig.....

..mert mindkettőjükre ráfért a pihenés,ahogy holnaptól nagyon kemény edzés fog rájuk várni..főleg Zacre...mert eddig nem kapott ikyen fontos feladatot.
De most itt van a lehetőség,hogy bizonyítson Úrnőjének!..persze ez a "feladat"még ráadásul kellemes is..de nem fog az érzelmekre hagyatkozni!mert most ez nem ide tartozik..csak mélyen a szívében lakozik...

Morgana,ahogy otthagyta a kertet,és benne a fiatalokat,széles mosollyal lépett be a lakosztályába.
Zelda hozott neki ételt,és italt,s aztán távozott ,magára hagyva Úrnőjét ,hogy pihenjen.
Mert holnap sok minden fog történni..ahogy most itt van a pihenés ideje..hamarosan nyugovóra is tért.
Egy futár érkezett,mikor virradt a reggel, üzenetet hozott...

Még mindig az előbb történtek hatása alatt álltam. Nem értettem mi történik velem. Mi ez a tetoválás, és miért került rám? Ez most jó, vagy rossz? Nem tudtam, hogy mi következik ezután.

Zach megmutatta a szobámat, majd magamra hagyott. Nem biztos, hogy most én vagyok magamnak a legjobb társaság. Túl sok minden kavarog az agyamban.

Körbe néztem a szobában, és megállapítottam, hogy ilyen gyönyörű helyen még nem voltam. Csodálatos bútorok és egy hatalmas ágy. Nem törődve semmivel, rávetettem magam és karjaimat szétvetve bámultam a plafont. Mi lehet Aliával?- hasított belém a féltés. Ha magához tér, azt sem tudja, hogy hol keressen. Ezt holnap felvetem Morgánának. Nagyon várom a tanulást is, és persze azt is, hogy minden nap, minél többet legyek Zach-el.

Nézegetem a karomon lévő sárkányt, de sajnos semmi nem jut róla eszembe. Pedig biztos, hogy valamit jelentenie kell. Ezt is meg kell kérdeznem Morgánától. Ahogy így morfondíroztam, hirtelen elnyomott az álom.........

Ahogy felébredtem, éreztem, hogy Aliának szüksége van rám. Megkértem Zach-et, hogy engedélyezze, hogy meglátogassam a Nővéremet. Szerencsémre igent mondott. Ahogy odaértünk az ispotályba, láttam, hogy Morgana is ott van.

Tudtam, hogy valami történt. Köszöntöttem Morganat, és odaléptem Aliához.
Ahogy láttam, éppen csomagolt. Rögtön megértettem, hogy elérkezett a pillanat, hogy el kell hagynia a kastélyt. Gondoltam, egy merészet, és megkértem Morganat, hogy engedje meg nekem, hogy elkísérjem egy biztonságos helyre a Nővéremet, és után önként visszatérek tanulni.

Esdeklően néztem rá, és vártam a válaszát.........

Kora reggel Zelda hírrel várt,és az erdei javulásáról szólt.

Ahogy felöltöztem,és átnéztem az iskola dolgait,az ispotályba indultam.
Amint beléptem az erdei már az ágyon ült,és amikor ránéztem,egy meglepett arcot vágó lányt láttam magam előtt.
-Üdvözöllek!örömmel látom,hogy jobban vagy..az én nevem,Morgana.-nézett Aliára-amint tudsz járni,el kell hagynod az épületet..és az állatod odakint vár..-jó nagymacska..-mosolyom el egy pillanatra,de aztán hamar komolyra fordultak vonásaim-Sok kérdésed van bizonyára..a másik lány jól van..és..-amikor említettem Navát,éppen akkor lépett be a szobába,és odasietett az ágyon ülőhöz..
De aztán a szavai végül "megoldást"is adtak a hamaros távozásukra.....
Ránéztem a selfre,és láttam az elszánt tekintetét..és ez így még jobb is..-gondoltam magamban..
-Elkísérheted!De mivel vannak szabályaink,így csak úgy hagyhatjáok el az épületet,ha bekötjük szemeiteket..és majd akkor vesszük le rólatok a kötést,ha eltávolodtatok a területről!!-néztem rájuk..-Mehettek!
Aztán Zeldának kiadtam az utasításokat,és ahogy összepakoltak mindketten,azonnal kísérjék el a lányokat a terület szélére..és onnan mehetnek!

Miután elindultak az iskolából Naváék..visszamentem a dolgozószobámba és amikor odaértem az asztalomhoz..egy levél várt reám...

/Köszönöm a játékot!/

/Hamarosan folytatódik/

/Beavatás / A Kiképzés/

Hamarosan visszatér Morgana a dolgozószobájába..és az asztalán egy levél várja a Nagyasszonytól.


Morgana!

Hamarosan megérkeznek a küldötteim,akik egy ideig a felügyeletedre vannak bízva.
Egy self lány és egy Erdei elf.
Segítséget is küldök a kiképzésükre,és a legnagyobb szigorral és elszigeteltséggel kell kezelned ezt a megbízást!
Az egyik Mágusom felügyeli majd a menetét a feladatnak..de teljesen különálló részlegben kell lenniük..az iskola tanulóival sem érinkezhetnek,és nem is beszélhetnek velük!
A Tűzmágusom neve Ivory...Ő kicsit nehézkes modorú..de tudom,hogy mindenben a segítségére leszel..és hamarosan további utasításokat küldök.
Amint megérkeznek,szállásold el mindannyiukat...
...és még velük tart két nagymacska is..

Miután a lányok már úton vannak, ideje, hogy én is utánuk induljak. Mivel nekem csak pár pillanatig tart az utazás, nem kell sietnem. Hirtelen a fejemben hallom a Nagyasszony hangját. Már indulok is hozzá, hiszen valószínű, hogy az úttal kapcsolatban akar utasításokat adni.

Ahogy az ajtóhoz érek, még nem is kopogok, de már bentről hallatszik, hogy lépjek be. Egy mosoly fut át az ajkamon. Hiába előtte nincs titok. Amikor belépek a szobájába, már nyújt is felém egy általa írt pergamen. Elmondja, hogy hová kell mennem, és hogy segítséget is kapok. Ezen egy kicsit meglepődök, hiszen nem kell nekem senki segítsége. De természetesen, ezt nem nyilvánítom ki. Egyébként elég csak rá néznem, és tudom, hogy tudja mire gondolok. De nem szól erről semmit, csak egy félmosoly bujkál a szája szegletében. Már ez nagy kegy a részéről. Nem sokan látták Fawent mosolyogni.

Egy titkos helyen lévő iskolába kell mennem, ahol egy Morgana nevű nő a vezető. Az Ő vendégei leszünk a kiképzés alatt. Fawen elmondta, hogy a lányok kiképzésébe rajtam kívül senki nem szólhat bele, de még jól jöhet Morgana segítsége másban. Még nem ismerem ezt a nőt, de valószínűleg nem törekszem majd rá, hogy jobban megismerjem. Amint ez átfut az agyamon, Fawen ismét elmosolyodik. Ezt ma már másodszor teszi. Kezd egyre érdekesebb lenni a dolog.

Ahogy mindent letisztázunk a Nagyasszonnyal, visszatérek a szobámba és előkészülök az utazásra. Nem sok mindenre van szükségem, így hamar elkészülök. Eligazítom a bizalmas embereimet, és meghagyom az utasításaimat, amíg távol leszek. Amikor mindent elintéztem, megnyitok egy térkaput és átlépve rajta, pár pillanattal később már az iskolában vagyok.

Alighogy elolvastam a levelet,Zelda lépett be kopogása után a szobámba,hogy elmondja,vendégek érkeztek.
..Na ez aztán gyors ..-Zelda!Vezesd kérlek az érkezőket a Keleti szárnyba,hamarosan utánatok megyek-küldtem el a segítőmet a lányok elé,ahogy kérte a Nagyasszony.
A teljes "elszigetelés"-nek eleget téve..

Hamarosan indultam én is a Keleti szárnyba..mert igen nagyon kíváncsi voltam a vendégeimre.
De mindent megteszek,hogy megelégedése legyen a Nagyasszonyomnak!-húztam magam ki büszkén ahogy a folyosón lépkedek..egyre közelebb a szigetelt szárny felé..de a szívem hevesen dobogott,annyira izgultam..mert az Iskola falai közt nem előszőr van kiképzés..de olyan mint most..még soha nem volt..
..De biztos vagyok ,hogy minden a megfelelő módon fog zajlani..és Fáwen Mester elégedettségére...
..mert én mindent megteszek ennek érdekében..

..De amikor beléptem a termükbe...kissé meglepett a látvány,de a mosolyomat elrejtve köszöntöttem Őket..mert az a két lány volt megint,akik nem is olyan rég még itt jártak e falak közt..és most megint vendégeink lehetnek..de most már hivatalosan..-játszottam el a gondolataimal,míg végül ismételten köszöntöttem őket,de már más státuszban...

-Üdv néktek!Gondoltam,hogy találkozunk még ..csak azt nem hittem,hogy ennyire hamar eljő ez a pillanat..de örömmel látlak benneteket eme Ősi falak közt!..és ha elfoglaltátok szállásotok,az ételt ide is hozatom nektek!..ha valamire szükségetek van,akkor Liliána rendelkezésetekre áll..és a további teendőiteket,majd hamarosan megkapjátok a Mágustól..de addig rendezkedjetek be a hálókörletetekbe..-nézett a lányokra kedvesen..és aztán biccentett feléjük,hogy Liliána ellátja őket bármivel,amire szükségük lehet..
..és indultam vissza a dolgozószobámba..ahol fogadhatom a MesterMágust illő képp...hogy is hívják-tünődtem magamban..-Ivory..

De nem is kellett sokat várakozni az érkezésére..mert hamarosan megnyílt a térkapunk,és belépett a Vörörköppenyes Mágus ..és megállt az asztalom előtt.
-Üdvözöllek Mágus!-hajtottam meg fejemmel tisztelettudóan..és közben észrevétlenül mértem végig alakját..-A nevem Morgana!Ennek az Iskolának a Vezetője..és ha bármiben segítségedre lehetek akkor szólj ,kérlek!..a tanoncok a keleti szárnyban vannak..odavezetlek..ahogy kívánod..ha megnéznéd a szállásotokat,akkor kövess kérlek.

A térkapun át történő utazás után egy meglehetősen nőies szobába érkeztem. Már ott várt az iskola vezetője. Miközben köszöntött, loppal végig néztem rajta. Igencsak tetszett amit láttam. De most nem azért vagyok itt. Teljesen a feladatomra kell koncentrálnom, hiszen Fawennek nem okozhatok csalódást.

- Köszöntelek én is Morgana. Az én nevem Ivory. Annyi a kívánságom, hogy a tanoncokat a nap első sugarai a már kért verem szélén találja. Hoztam magammal két tárgyat, amit a szobámba hagyok egyenlőre. Senki nem érintheti meg őket. Ha bárkit engedetlenségen kapok, azonnal megtorolom. Kérlek gondoskodj róla, hogy a szobám közelébe ne jöjjön senki, ha csak én nem hívom. Mágiával fogom levédeni, tehát senkinek nem tanácsos próbálkoznia. A Nagyasszony gondolom téged is tájékoztatott, hogy a lányokat teljesen el kell zárni a kiképzés ideje alatt mindenki mástól. Csak Te és én érintkezhetünk velük. Az állataik egyenlőre velük maradhatnak, de majd eldöntöm meddig. A kiképzés alatt bármit is hallasz vagy látsz, a teljes titoktartást követel. Köszönöm neked, hogy a rendelkezésemre bocsátottad az iskolád területét. Most pedig megmutatnád kérlek a szobámat?

Ahogy ment előttem a folyosón néztem csípője ringását és egy kicsit elkalandoztak a gondolataim. Hát ezért mosolyogtál Fawen?. Rajtam még mindig a vörös palástom volt, így belőlem egyenlőre Morgána nem láthatott semmit. Ezen egyenlőre nem is akarok változtatni. A hangom az egyetlen amit hallhatott. Fáradt voltam, és izgatott. Vártam már a hajnalt, hogy elkezdjem a lányok kiképzését. És ha kíméletlennek fogják is érezni a viselkedésemet, én tudom, hogy az Ő javukat fogja szolgálni a szigorom.

-Minden a kívánságod szerint alakul a Tanoncokkal kapcsolatban!-néztem Ivoryre-De csak a keleti szárny amit rendelkezésre bocsátok..az Iskola többi része nem zárt terület,így í diákjaim szabadon végezhetik feladatukat,de abba az épületszárnyba nem lépnek be,a szavamat adom.-néztem rá,és fürkésztem a pillantását,de a hideg nézéséből nem olvastam ki semmit..de a hangja elég parancsolgató..
-A vacsorát fél óra múlva hozzák..és a szobádba vitetem,ha megfelel Mester?!-biccentettem felé,és amint belépett a szállására.
Utána visszaindultam a dolgozószobámba,hogy átnézzem az esti jelentéseket.

Úgy érzem nem lesz itt semmi gond. Ez a nő érti a dolgát. Biztosan erősen kézben tartja az iskola vezetését. Lehet, hogy egy kicsit nyers hangot ütöttem meg vele szemben, ezért, hogy enyhítsek a feszültségen így szólok hozzá:

- Morgana! Köszönöm a segítségedet, és az ellátást is. Mindennel meg vagyok elégedve, és ezt a Nagyasszony is tudni fogja.

Miután távozott a szobámból, a közelgő napra koncentráltam. Mindent úgy kell csinálnom, hogy a lányok megtapasztalják a mágikus kardok erejét. Ezek nem játékszerek. Egyébként kíváncsi lennék a készítőjükre. Igencsak jó munkát végzett. De ez ráér később. Még az is lehet, hogy valamikor felkérem egy munkára az illetőt.

Odalépek az asztalhoz, és szemügyre veszem a kardokat. A közelemben vibrálni kezdenek. Érzik a mágiámat, és én is az övékét. Erős fegyverek. És az a jó bennük, hogy habár ikerkardok, mégsem egyformák. Mindkettőnek másféle mágia az ura.

Megérkezik a vacsorám. Miután megettem és kényelembe helyeztem magam, újra átnézem a Fawentől kapott pergament, és feltűnik a levél végén egy jel. Elmosolyodok. A jó öreg Nagyasszony mindenre gondol. Egyenlőre ezzel, most nem érek rá foglalkozni. Majd a vizsga után.....