Miután nyugovóra tértünk, nem jön álom a szememre. Egyfolytában azon gondolkodom, hogy kerülhettünk ilyen helyzetbe. Ráadásul miattam. Ha nem vagyok olyan nagyravágyó és nem akarom lenyűgözni az ajándékommal a Nővéremet, akkor most nyugiban lennénk valahol. De ezen már kár rágódni. Most azon kell lennünk minden erőnkkel, hogy letegyük a vizsgát. Bár fogalmam sincs, hogy mi vár ránk, abban biztos vagyok, hogy nagyon nehéz lesz. Lehet, hogy Alia már alszik, de azért belesuttogom a sötétbe:

- Ne haragudj rám. Sajnálom.

Lassan, nagyon lassan lep meg az álom. Nem tudom, mennyi lehet az idő, de amikor felébredek még sötét van. Alia már ébren álldogál az asztalnál. Látom rajta, hogy már az előtte álló feladatokra készül mentálisan. Példáját követve én is magamba szállok és kitisztítom a fejemből az összes oda nem való gondolatot. Csak és kizárólag a feladatok megoldása lehet most az elsődleges. Más gondolatnak most, nincs helye. Amint végeztünk, már nyílik is az ajtó.......

Nagyon nehezen jön álom a szememre,de tudom,hogy pihennem kell..ahogy azt is,hogy pár óra múlva kiderül végre mi fog ránk várni..
Mellon is érzi az izgatottságommal keveredett nyugtalanságomat,de odabújok hozzá és kicsit megnyugtat a közelsége.
Hatalmas bundája közé fúrom magam,és így hamar elnyom az álom végül a lélegzetének dallamára..nagyon szeretem Őt!Igazi barát!..oly sok mindenen mentünk keresztül már,és minden rezdülésünket ismerjük egymásnak..és ez egy kicsit megnyugtatott,pedig úgy zakatolt a szívem,hogy majd kiugrott a helyéről.
Húgi is sokat fészkelődött az ágyában..de tudtam,hogy Ő is ugyanúgy van mint én..valahol szavak nélkül is tudjuk néha ha valami bánt vagy éppen örömünk van..de ez az "elmeblokkoló" varázslat,hogy ne tudjunk fejben kommunikálni,kicsit zavart..de ahogy sok mindent megértünk,akkor most is át kell vészelnünk az elkövetkezendő napokat,vagy ki tudja,mennyi időt..
De bíztam benne is,és tudtam,hogy nem adjuk fel a küzdelmet,és kitartunk végig egymás mellett!
..lassan pirkad,és még át kell néznem a felszerelést és a tarsolyomat,hogy kicsit eltereljem a gondolataimat a megmérettetés előtt..bár nem tudom,mi fog történni..és ez kicsit nyugtalanná tett,de itt vagyunk együtt..és így biztos nem lesz semmi baj...csak azt kell tennünk amit mondanak..
Aztán Nava kezdett ébredezni,és egy mosollyal köszöntöttem..de a mosoly hamar lefagyott arcomról,mert abban a pillanatban nyílt az ajtó,és az a nő lépett be rajta akit már láttam többször..Morgana...

Beléptem a lányok szobájába és láttam,hogy ébren vannak már.
-Jó reggelt!-néztem rájuk,és végigfutottam a szememmel a szobát-Itt az idő!Jöjjetek velem!Az állatok itt maradnak..csak Ti gyertek!-és kivezettem a két lányt a keleti -kert hátsó részéhez,,ahol már a verem készen állt a megmérettetésre..és ahogy odaálltak a széléhez,én otthagyva őket,visszamentem a szobámba,hogy folytassam a dolgomat.
...mert innentől a mágus dolga ,hogy mit tesz velük..
De azért kíváncsi leszek,hogy hogy fog "Szerepelni" a self és az erdei....de ez most nem az én dolgom..-nevettem el magam,és nekiláttam a papirmunkámnak...

Már a lányok előtt kimentem a veremhez, hogy ellenőrizzem, hogy minden a parancsaim szerint történt-e? Bár nem jellemző, hogy valami fennakadás legyen, de azért nem árt az óvatosság. Nem hibázhatok, hiszen a Nagyasszonynak felelek mindenért. A fejemben már összeállt a terv a próbákról. Két részből fog állni. Az első része a lidércekkel való harc lesz úgy, hogy semmilyen mágiát nem használhatnak, hiszen blokkoltam a mágia használatot. Na, lányok, majd meglátjuk mire juttok a kardokkal és más varázstalan fegyverekkel. Csúnya mosoly suhant át az arcomon
Bár ez a próba igazán az összefogásról szól. Arról, hogy védik-e egymást, akár a saját testi épségük veszélyeztetésével is, vagy sem.

A második próba lesz a döntő, hiszen ott egymással kell harcolniuk. Csak az egyikük kerülhet ki élve a veremből - bár erre csak akkor kerülhet sor, ha az első próbán jól teljesítenek. Csak akkor sikeres a próba, ha de ezt majd később. Ne szaladjunk ennyire előre.

Már jönnek is. Látom rajtuk a feszültséget, de meglepően fegyelmezettek. Ez nemsokára elmúlik. Majd meglátjuk mit tudtok együtt, és külön-külön is.

- Lépjetek elém mindketten. Ez a verem lesz a próbátok helyszíne. Innen nem jöhettek ki addig, amíg nem teljesítitek a feladatot, vagy meg nem haltok. Látom, hogy egymásra villan a szemük, de nem szólnak egy szót sem. Készítsétek elő a fegyvereiteket.

Még mielőtt egyet pisloghattak volna, felemeltem a kezem és egy intéssel berepítettem őket a verembe. Megálltam a szélén és láttam, hogy már támadják is őket a törpelidércek.

Kezdetét vette a megmérettetés......

Végre eljött a pillanat,hogy kiderüljön mi fog ránk várni...
Sok gondolat kavargott bennem,és egyik sem volt nyugtató,pedig ugyekeztem lecsendesítenem az elmém,mert nyugodt fejjel sokkal jobb lenne a próbára koncentrálni..és ne az idegesség vezérelje kezem..
De ahogy a verem széléhez értünk,akkor már a szívem olyannyira hevesen vert,hogy úgy éreztem,nyoman kiugrik a helyéről.Húgira néztem,és láttam,hogy ugyanígy érez,mint én..és a hallgatásunk is feszültségről árulkodott,ahogy az izmaink is készenálltak a harcra..amit már nem tudtunk kikerülni..
Amint leérkeztünk a verem aljára,egymás hátának döltünk és az íjammal kezdtem lőni a lidérceket,ahogy csak bírtam..de azt is éreztem,hogy ha egy pillanatra megállnék,akkor belémmarnának és éles karmaikkal sebeket vájnak a bőrömbe..de az sem érdekel!...nem adom fel!!
..Aztán ahogy telik az idő..azt sem tudom mennyi telhetett el..de mintha egyáltalán nem akarna elfogyni a támadó sereg...már számtalan sebből vérzek,és minden erőmmel a húgi hátának támaszkodom,hogy fedezni tudjuk legalább egymást..és nincs megállás!
..csak az lebeg a szemem előtt,hogy Navának ne legyen baja..és túléljük ezt az egészet!..mert ketten "csöppentünk"ebbe a bajba..és ketten is fogunk innen elmenni!!..nem adom fel!!...akkor is megmutatjuk,hogy nem ilyedünk meg senkitől..ahogy ezek a kis bestiák is marnak,és tépnek..de akkor sem hagyom magunk..lesz ami lesz..

Egyik pillanatban még a verem szélén álltunk, a másikban már az alján voltunk és már támadtak is a lidércek.

Mivel mágiát nem használhattunk, csak a fegyvereinkre és egymásra számíthattunk. Egyébként ebben nincs semmi újdonság, hiszen eddig is csak egymást támogattuk és senki nem segített nekünk.

Iszonyatos tömegben jöttek a lidércek, ahogy lekaszaboltunk egyet-egyet, jött helyettük tíz. Kipattintottam a karmomat, a másik kezemben a kardom és hátamat Aliának vetve küzdöttem. Olyan volt, mintha szélmalomharcot vívnánk. Hirtelen támadt egy ötletem. Odakiáltottam a Nővéremnek, hogy "forgás", és ő értette mit akarok. Hirtelen mint egy gyűrű, elkezdtünk forogni, és közben mindent kaszaboltunk ami mozgott. Lassan a verem egyik fala felé araszoltunk, és amikor oda értünk, hirtelen szétváltunk, és a hátunkat védte a fal. Most már egymás mellett küzdhettünk. Nem tudom, mennyi idő telt el így, de csak nem fogytak a lidércek. Tudtam, hogy Alia az utolsó erejéig fog küzdeni, és Ő is tudja, hogy én is így vagyok ezzel.

Aztán egyszer csak sötét lett, és emelkedni kezdtünk.....

Hideg fejjel álltam a verem szélén és nem éreztem szánalmat. Meg kell lennie - gondoltam. Még ha akarnék akkor sem tehetnék kivételt senkivel. De nem is akarok. Aki mágikus tárgyat akar birtokolni, az küzdjön meg érte.

Néztem a lányokat és magamban elismeréssel adóztam nekik, hogy ennyire összetartanak. Egyikük sem akarta lepipálni a másikat, tudták, hogy az életük a tét. Itt nincs helye hősködésnek. Ahogy figyeltem őket, láttam, hogy az erdei nem annyira jártas a harcászatban, de a self nagyon védi őt. Az erdei ezt nem hagyja és Ő meg a selfet védi. Egy pillanatra elragad az irigység. Ilyen lehet, amikor a testvérek egymást védik, akár a saját életük árán. Én ezt már sajnos soha nem fogom megtudni, hogy milyen érzés.

Sok idő után elkezdtem leállítani a lidérceket, és hirtelen éjszakát bocsátottam rájuk. Láttam, hogy nem tudják mi történik, de még így is bátran tartották magukat. A selfnek vérzett mindkét lába, az erdeinek a karja és a combja. De nem törődtek a sebekkel, feszülten figyeltek tovább. Egy pillanat alatt emeltem ki őket a veremből és állítottam mindkettőt a szélére.

Még most is szorongatták a fegyvereiket. Nem mondtam semmit arról, hogy az első próba véget ért. Szótlanul néztem rájuk, és intettem Vernonnak, hogy hozhatja a frissítőket.

A szolgálók egy-egy kupa bort adtak nekik, amit először bizalmatlanul nézegettek. Jól van, okosak vagytok, hiszen nem tudhatjátok, hogy mit tettem a borba. Leereszkedően rájuk mosolyogtam, és közöltem velük:

- Nyugodtam megihatjátok, ezekbe a serlegekbe csak bor van. Persze nem kötelező meginni, csak egy kis figyelmesség. Ti döntitek el mit tesztek.

Vártam egy kicsit, hogy vajon mit döntenek. Láttam, hogy a self a szájához emeli a serleget és az erdei rögtön követi őt. Mindketten beleisznak, várnak egy kicsit, de mivel nem történik semmi, kiürítik a serlegeket.

Amint a bor leér a torkukon, újra a verem alján találják magukat. Először nem értik, hiszen semmi és senki nem támad rájuk.

Lenézek és szememet a self szemébe fúrom. Nézem a vonásait és tudom, hogy már tudja mit kellene tennie. Ezután az erdeivel is megismétlem ezt. Látom az elképedést az arcán.

- Innen csak egyikőtök kerülhet ki élve. Napnyugtakor visszajövök.........

Már mindenem fáj..de urrá kell lennem,mert ha egy pillanatra is figyelembe veszem a vérző sebeim,az nagyon nagy bajba sodorna minket...
Egy másodpercre sem engedem le az íjam,és minden erőmet összeszedem,hogy védjem a húgomat és magamat ezek a bestiák ellen..
A karomon a seb nagyon vérzik,de nem figyelek rá...majd ha vége lesz ennek,akkor majd rendbehozom...de most a végsőkig harcolok!A sebek csak sebek..de a húgomért mindent megteszek,é védem,amíg csak élek!..


Nem tudom mennyi ideje harcoltunk már a lidércek ellen..de oyan érzésem van,hogy soha nem fognak elfogyni..
De aztán mintha elvágták volna..sötétség borult ránk és a másik pillanatban a verem szélén álltunk újra...
Navára néztem,de a fegyverem nem engedtem le..és mikor körbenéztem,akkor láttam,hogy kint vagyunk a veremből..
Aztán egy kupát hoztak nekünk,és kissé furának tünt..de amikor a hugi ivott belőle..akkor én is kortyoltam,és édes bor volt benne,ami frissitőként hatott rám..
De a frrisítő nem tartott sokáig..mert amikor megint a verem alján találtuk magunk,s meghallottam a következő próbát..akkor kikerekedett szemmel néztem a férfire..és csak szótlanul álltam s azt hittem,hogy roszul hallottam szavait..
-Na ezt már NEEEMMMM!!!..már nem érdekel ez a próba!a testvérem ellen nem harcolok!!!..-és ahogy húgira néztem,az íjamat leeresztettem,és a földre hullott lágyan..mert nem fogok harcolni a húgommal...inkább meghalok!!..de nem fordulok ellene..bármi lesz..nem bántom a húgom!!-és egy könnycsepp csordult ki a szememből,ahogy rá néztem..de az biztos,hogy nem érdekel,mi lesz velem..Neki élni kell!..
Tegyen velem a Mágus bármit!!..De én nem bántom a húgomat!!..

Ahogy hirtelen véget ér a lidércekkel való küzdelem, megint a sötétség jön, és utána a verem szélén találjuk magunkat. Gondolataim csaponganak, nem tudom, mi következik most. Arra végképp nem számítottam, hogy bort kapunk frissítőnek. Még a torkunkon sem folyt végig a bor, amikor ismét a verem alján találtuk magunkat. A férfi a szemembe fúrta a tekintetét, és akkor én ledöbbentem. Nem hiszek az érzékeimnek. Az nem lehet, hogy egymás ellen küldjön minket a self férfi. Lehetetlent kér. Dacosan a szemébe nézek és földhöz vágva kardjaimat, így szólók hozzá:

- Nem tudom, hogy ki vagy te, de nem is érdekel. Ölj meg és legyünk túl rajta. De azt felejtsd el egy életre, hogy én bármikor, akár csak a legkisebb mértékben is ártsak a Nővéremnek.

Ezzel óvón Alia elé lépek, hogy ha bármivel is bántani akarna minket, én kapjam az elsőt.

A férfi egy darabig néz minket, de nem szól egy szót sem. Aztán ismét a sötétség......

Nem mutattam, de meglepett az a gyors reakció, amit kiváltott belőlük a ki nem mondott parancs. Láttam, hogy semmiképpen nem fordulnak egymás ellen. És ez így van jól. Az volt a próba lényege, hogy ellentudjanak állni a kísértésnek. Ez sikerült mindkettőjüknek. Bár a selfen egy kicsit jobban meglepődtem, hiszen fajtánkra ez nem jellemző annyira, mint az erdeire.

Nincs más dolgom, mint a lányokat visszajuttatni a hálóhelyükre, és jelentést küldeni Fawennek a próbán történtekről.

Visszamegyek a szobámba, és hívatom a futáromat. Megírom az üzenetet és azonnal útjára bocsátom a küldöncöt.

- Csak és kizárólag a Nagyasszony saját kezébe adhatod az írást.
Megértetted?

Miután elindult az emberem, fáradtan dőltem le az ágyamra.

Mostanában sok teendő akadt a felbukkanó varázstárgyak ügyében,és most legalább kezd úgy alakulni a dolog ,ahogy kell lennie..
Az Iskolában jó helyen vannak a lányok..felügyelet és figyelem alatt..de hamarosan ugyis kiderül,hogy hogyan teljesítettek..de ha elbuknak,akkor már meg is van az új áldozataink..-mosolyogtam magamban.
hamarosan meg is érkezett a Futár,amit vártam..Ivory jól képzett..és biztosan jól megszorongatta őket..
Ahogy belépett a hírhozó,s letette az asztalomra a levelet,gúnyos mosollyal nyitottam ki,miután távozott a futár..
-Na ennek is vége!-csuktam be a papirost,és hívattam az Írnokot.
-Dirjahk!Hozz Papirost és tintát!-hívattam a segédet,és nekiláttam üzenetemhez...

"Ivory!

Megkaptam a jelentésedet.
Kerítsd elő a kardok megalkotóit!Azonnal!
Két testőrömet elküldöm hozzád,hogy segítsék a "munkád",
s kíséretnek az embereid mellé!
Hamarosan érkezem.."

A levél végét a Fekete pecsétemmel zártam le..és ezzel nemcsak hitelesítettem,hanem le is zártam,hogy csak Ivory tudja majd elolvasni,saját kezében.senki más!

-Dirjahk!Azonnal küld el az Iskolába Von Draco Úrnak!Saját kezébe!!!Indulj!
..És készítsd elő a Hintóm!A kíséretem egy órán belül indulásra kész legyen!-utasítottam az emberemet..és máris indultam a szobám felé,hogy elkészüljek az indulásra..
..de ahogy a hálóm felé haladtam,az ajkamon egy hatalmas mosoly suhant át..és ahogy az ajtómhoz értem,Reina is elém lépett,aki meg a másik üzenetemet fogja kézbesíteni,amit Morgananak címzek..hogy hamarosan meglátogatom az Iskolát..
..pár pillanat múlva ,Reina már úton is volt az üzenetemmel..
Aztán nekiláttam a készülődéshez..egy óra múlva indulás!

Vernonnak meghagyom, hogy senki nem zavarhat, csak akkor ha a Nagyasszonytól érkezik. Leültem íróasztalomhoz, és az otthonról érkezett jelentéseket néztem át. Ideje, hogy haza térjek. Lesz mit elrendeznem otthon is. A hadaim kapitánya jelezte, hogy már megint betolakodók fenyegetik a területeinket. Tudja a dolgát, de azért nem ártana már haza térnem az enyéimhez.

Már egy ideje dolgozom, amikor kopognak. Egy futár érkezik. Intek neki, hogy tegye le le a tekercset és várakozzon kint.

Rápillantok a pecsétre és már tudom, hogy Fawentől érkezett üzenet. Érdeklődve olvasom, és hatalmas mosoly terül szét az arcomon. Ez megint egy olyan eset, amikor mindketten ugyanarra gondolunk a Nagyasszonnyal. Bár egy kicsit meglepett ez sürgetés, de nincs miért késlekednem. A törpére nekem is szükségem van.

- Vernon, azonnal hívd elém Borgot és Thenket, és te is gyere velük vissza. Feladatom van a számotokra. Igyekezzetek.

Miután embereim megérkeznek, elmondom nekik, hogy meg kell keresniük egy Whupply nevű törpét és azt a mestert, aki a lányok kardját kovácsolta.

- A címeres vörös palástokat vegyétek fel. Ez most hivatalos küldetés, és hogy lássátok mennyire fontos, Fawen zászlaját vigyétek magatokkal. Ha bárki, ismétlem BÁRKI ellenszegülne, közöljétek vele, hogy nem csak nekem mond ellent, hanem a Nagyasszonynak is. Teljesen szabad kezet kaptok. A feladatot mindenképpen végre kell hajtanotok. Amennyiben bármilyen fennakadás lenne, a szokott módon tudtok üzenni nekem. Legyen szerencsés utatok.

Miután útjára indítottam a csapatot, írtam Fawennek, és tájékoztattam a fejleményekről. Lezártam vörös pecsétemmel és rányomtam családunk sárkány címerét.
Behívtam a futárt és a kezébe adtam a pergament.

- Kizárólag a Nagyasszony kezébe adhatod. Most indulj.

Ez egyre érdekesebb lesz......

Hamar el is röppent az egy óra..és ahogy kiléptem a lakosztályomból,akkorra már a Hintóm előállt ,és a Testőrségem is indulásra készen várakoztak katonás rendben..amit nagyon szígorúan is veszek!!..egy elégedetlen pillantást sem tűrök!..és kegyetlenűl megtorlom ha észreveszek egy másodpercnyi lazítást is!!..és ezt mindenki tudja!!..még a Kírály is!..ahogy ebben a Birodalomban nincs helye egyetlen kételkedő és ellenszegülő alattvalónak!!..de ezt mindenki tudja!!
..és ha valaki egy pillanatra elfeledkezik a Törvényről..az az Életével fizet!!!..ahogy a "magánakciók"végrehajtói is...de ezt is tudja mindenki!!!..

-Indulás!-utasítottam a hajtót,aki máris az élőholt lovaim közé csapott,és szélsebesen megiramodtak a célunk felé..

A Testőrségem két tagját meg a zászlóm alatt ,Ivoryhoz küldtem..ahogy az üzenetemben olvasta..
..és nem is tellik el sok idő,míg behajtunk az Iskola udvarára..ahol már egyenesen a Fogadóterembe megyek,meg sem várva a fogadó küldöttséget..
Tudom a járást...ahogy azt is,hogy fontos dolgokat kell helyre raknom...
/folytatás hamarosan/