A selfférfi nem is tudta hirtelen,hogy mit tegyen...eddig sohasem volt ilyen helyzretben,és most ez a két nő teljesen elbizonytalanítja..pedig erős akaratú volt mindig4..és most egy pár nap alatt szészortnak érzi magát,ha Nava közelébe van..de minden érzékével próbál ellenállni neki..de lassan rá kell jönnie,hogy feleslegesen tartja magát távol ...
-Köszönöm a reggelit!-és leül Nava mellé,hogy falatozzon a finom sültből..és ahogy hugit "meglöki" Tris,akkor egy pilanatra a térdéhez ér a lány..és aztán azonnal elkapja onnan..
Úgy tesz,mint ha semmi sem történt volna..
-jó ötlet!.gyakoroljunk!!!...legalább bemelegednek az izmok!!-és felpattan a helyéről,hogy kicsit távolabb menjen a lánytól is.mert ez legalább jó ürügy...és most kicsit elterelődnek végre a gondolatairól..mi eddig igencsak kuszák voltak...
Előveszi kardját,és félmosollyal a lány felé bólint..
-Van kedved kicsit megmozgatni a tagjaid??..mert úgy látom,hogy eléggé merevek!-nevetett rá a lányra és kicsit felemeli kardját..hogy jelezze szándékait..

Befejezem a reggelit, de azért nem eszek túl sokat,mert teli gyomorral nem jó ugrálni. Megsimogatom az állatok fejét és felállok Zach kedves invitálására. Próbálom teljesen kiüríteni a fejemet és csak az előttem álló harca koncentrálni. Tényleg ellustultam egy kicsit. Pedig szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy a gyorsaságom legendás. Mivel nem vagyok egy izompacsirta, ezzel kompenzálom sokszor a harc közben az ellenfél erőfölényét. Sokaknak okoztam már ezzel meglepetést. Már előre mosolygok Zach arcán is.

De nem szabad elbizakodottnak lenni, hiszen nem ismerem a fiú képességeit.

Megmozgatom kicsit a tagjaimat, lejtek egy-két cigánykereket, szaltót, természetesen úgy, hogy kezemben van minkét kardom. Majd miután úgy gondolom, hogy már eléggé bemelegítettem az izmaimat, mosolyogva támadó állásba állok vele szemben.

Ki nézek Tristánra - még a fejét sem fordítja felém, tudja, hogy nem vagyok veszélyben - és hirtelen támadok. Zach meglepődik, de nem éri váratlanul a támadásom. Abban a pillanatban hárít. Egymásnak feszül a négy penge, hiszen neki ikerkardja van. Már most érzem, hogy nagyon erős. Hirtelen kifordulok és megpróbálok a háta mögé kerülni, de oda sem nézve átcsúsztatja vállán a kard egyik felét és hárítja a támadásomat. Most ő támad, de számítok rá. Keresztbe rakom magam előtt a kardokat és megakasztom az övét. Ahogy egymásnak feszülünk, úgy kerül egyre közelebb egymáshoz az arcunk. Érzem a leheletét az arcomon, a szemebe lógó vékony hajtincsem a lélegzetére libben félre a szemem elől. Szerintem a talpamig elpirulok. De ahogy látom Ő sincs jobb állapotban.

Ne hagyd hogy ez elvonja a figyelmedet!

Hirtelen ellököm magamtól, és egy hátra szaltóval távolabb kerülök tőle. Már-már azt hiszem hogy vége a megpróbáltatásaimnak, de hirtelen utánam nyúl, és legáncsolja a lábamat. A hátamra esek és rögtön rajtam terem. Próbálom lelökni magamról, de túlságosan erősen szorít a földhöz. Utolsó esélyként a lábamat a derekára kulcsolom, és közben - úgy, hogy ne vegye észre, a bal kezemből ki ejtem a kardot és kipattintom a karmokat, amit az oldalának nyomok, de azért úgy, hogy meg ne sérüljön.

Meglepődve néz rám és elenged. Hirtelen felpattanok és - még mindig zavarban - elvigyorgom magam. Ő is rám mosolyog és elteszi a kardját.

Nem tudok most megszólalni, és nem azért mert elfáradtam. Sőt, teljesen fel vagyok dobva. Alia egyikünkről a másikunkra néz, de nem szól semmit. Leülök Tris mellé és mintha a fellegekben járnék, oda sem figyelve elkezdem simogatni a sörényét. Nem tudom mi van velem, de olyan mintha pillangók lennének a gyomromban..........

-Ügyes!-bólint elismerően ,és ahogy ellőki magától a lány,egy pillanatra nem figyel..csak a hajára,ami libben ,ahogy fordul..és az arcát keretbe fogja..
-Nagyon ügyes!-és pirulva néz a földön fekvő Navára,de aztán mint egy másodperc múlva felpattan,és reméli,hogy nem vette észre rajta az arca színe változását..és talán nem is volt oly feltünő..de ahogy rámosolyog a lány..mintha ..
-Jó kis gyakorlás volt!!-mosolyog rá.és ahogy elteszi a kardjait..a self lányra néz,de aztán hirtelen elveszi róla a szemeit,mert rájön,hogy bámulja ..és még nem is tudja megmagyarázni..de valahogy olyan fura..és egyszerre csodás..
Aliára néz,és amint meglátja a kérdő pillantását..akkor veszi csak észre,hogy hosszabb ideig nézett rá az oroszlánnal incselkedő lányra,mint gondolta..
De valahogy jó érzés is volt egyszerre...
...csak most mi legyen?!..mert nem nagyon merem megszólítani..és ha ...
és kicsit zavarba jött..mert ahogy a kardját tette vissza a hátára a hüvelyébe..mintha megremegett volna a keze..vagy talán a gyomra??..és érdekes érzés volt..
de hirtelen azt sem tudta,hogy mit tegyen..és inkább a holmiját rendezgette az indulásra várva..de azért lopva a lány felé nézett..és csodálta minden mozdulatát..
..csak észre ne vegye senki..
[/i[i]]..de ahogy elnézem,már erről ennyit..és meglátja Alia rájuk néző, huncut mosolyát..

Ahogy néztem őket,miközben gyakoroltak a kardjaikkal..kicsit mosolyra görbült a szám.jó volt nézni a kicsit esetlen,de határozott mozdulataik..és ahogy a pír felszökött az arcukra,mikor közelbe értek..hát..egy cuki mozdulatok voltak köztük,és talán több is lehet ,talán..
Mikor rájuk néztem ,és mindketten zavarban lettek..nagy és széles mosollyal fordultam Mellonék felé..és ahogy simogattam a tigriském buksiját..nagyon tetszett,hogy egymásra találtak..csak ők még nem tudják..vagy mégis??..mosolyodtam el..és vigyáztam,hogy ne lássák meg felismerő arcom,és komolyságot erőltettem magamra,hogy szoljak..
-Most már indulni kéne!!..felkelt már a Nap!--és összeszedtem a holmim,és elindultam előre..és nem néztem hátra rájuk..mert a mosolyom elárulta volna a gondolatom..

Eloltom a tüzet és összeszedem a holmimat. Jobb is, ha minél hamarabb indulunk. Az út talán eltereli a figyelmemet. Amúgy is nagyon ébernek kell lennünk, mivel idegen területen járunk. Nem szeretnék még egyszer olyan helyzetbe kerülni, ami veszélyezteti a testi épségünket. Nem ismerem az itteni lényeket. Alia talán többet tud róluk, majd alkalomadtán megkérdezem.

Tris és Mellon előre indulnak, de csak annyira távolodnak el tőlünk, hogy ha bármi veszély fenyegetne minket, azonnal mellettünk legyenek.

Zach nagyon hallgatag lett. Azt látom rajta, hogy örül a tekercsének, de még sem nézi meg. Vajon mi állhat benne? Lehet, hogy valamilyen levél? Vagy egy térkép? Mindegy is, majd ha úgy gondolja, hogy ránk is tartozik, biztosan elmondja nekünk is. Most amúgy sem szeretnék a közelébe lenni. Minden idegszálammal az útra kell figyelnem.

Csak tudnám, hogy Nővérem mi a nyavalyát somolyog?

Végre elindulunk..már azt hittem,hogy soha nem jön el ez a pillanat..de most már a tekercsemet el kell olvasnom!..de hogyan??..

Elindulva a többiek után ,éreztem,hogy jól érzem magam köztük,és a nagymacskák sem feszélyeznek már..és az a lány..hát..még mindig nem tudom,hogy miért érzem,hogy ha a közelébe vagyok ..kissé eltereli a gondolatom..és még ..nem is teszek "ellene"semmit...csak jól esik sodródni..és ahogy rám pillant..kicsit zavarba is hoz..
De most már koncentrálnom kell a küldetésemre!és már elég sok idő telt el..

Követi a két lányt,és halad utánuk..de a gondolataiba mélyedve alig szólal meg...már-már kínos a csend közöttük..de lassan beéri Navát,és néha rápillant,mintha mondana valamit,de aztán mégsem..
de az érzékei riasztják a fák közül leselkedő veszélyre....és lassan a kardjait kiemeli a helyükről..aztán hirtelen mozdulattal iramodik meg oldalra egy fa felé..és minden idegszála arra van most kiélezve,hogy utolérje a hang forrását..
... a lombok között van is ott valaki...

Mellonék előre mennek,és mi meg utánuk..és ahogy lépkedek ..a tigrisem megtorpan..és aztán látom visszafordulva,hogy Zach megiramodik a fák felé..és kardjai a kezébe vannak..és abban a pillanatban az íjamat helyezem készenlétbe,hogy fedezzem,ha valami mozogna ott..és ahogy a közelébe ér..abban a pillanatban egy dárda süvít el mellettem,és ellőttem a nyilamat abba az irányba..és hallom,hogy valamibe beleáll...és aztán már érkezik is egy ujjabb dárda ami a földbe csapódik mellettem...
Mellonra néztem,és intettem,hogy kerüljön a másik oldalról..hogy bekerítve meglepjük azokat akik ránk támadtak..és most már biztos,hogy többen vannak...csak épp lesben..de a fák segítenek..ahogy a gyorsaságunk is..
és látom mellont és triszt is,hogy hallkan kezdik körbevenni a rejteken azokat a dárdásokat..

Ahogy lépkedtünk mindenki a saját gondolataiba mélyedt. Egyszer csak, olyan hirtelen, hogy még a szemnek szinte felfoghatatlan volt, Zach megiramodott kezében a két kardjával a bozótos felé. Láttam, hogy Alia kezében már ott az íj, és kiröpíti a nyílvesszőt. Valamit, vagy valakit el is talál, de a következő pillanatban egy dárda hasít a levegőben és Nővérem előtt fúródik a földbe.

Intek Trisnek és Zach után küldöm. Én az ellenkező irányból próbálok a támadók hátába kerülni. Közben kérem a növényeket, hogy ha módjuk van rá fonódjanak a támadók köré, bárhol legyenek is. Így segítsék a vállalkozásunkat. Villám gyorsan mozgok, és próbálok nem célpontot nyújtani a támadóknak. Azt sem tudom hányan lehetnek. Hirtelen átvillan az agyamon, hogy jó volt az a kis gyakorlás Zach-el, így már bemelegedtek az izmaim. Ahogy haladok, egyszer csak a növények figyelmeztetéséből hallom, hogy álljak meg. Megtanultam már a saját bőrömön, hogy érdemes rájuk hallgatni, így megtorpanok. A következő másodpercben egy dárda fúródik oda, ahova léptem volna. Kifordulok, és a bokor tövéből felnézve, megpillantok két lábat. Halkan előre kúszok és amennyire csak fekvő helyzetem engedi, a legnagyobb erővel elkaszálom azt a két lábat. Hatalmas döndülést hallok, ahogy a nagy test eldől. Már ugranék is, hogy kardomat a szívébe vájjam, de a mozdulatom félbe szakad, mivel Zach - ki tudja honnan került elő - már a "gondjaiba vette".
Oda biccentek felé - és kissé hevesebben kezd dobogni a szívem örömömben, hogy nincs baja - és már megyek is tovább. Hallom, hogy Tris morog nem messze tőlem, így arra veszem az irányt. ........

*Zach villámgyorsan iramodott meg a fán lévő ember után..és egy hatalmas ugrással a dárdát hajító mögé kerülve egy keresztvágással hasította át a hátát,aki élettelenűl zuhant le a fa lombja közül a földre.
De ahogy leurrott utána ,máris a következő felé vágott a kardjaival..és úgy mozgott a fák között,mint egy villám..ahogy eddig gyakorolta egész életében..és a dárdások kezdtek fogyatkozni..és ahogy a kardjai táncoltak a kezében..egyre jobban élvezte a gyilkolást..mert érezte,hogy a lányokat meg kell védenie..és köztük van az a lány..akit különösen meg akar védeni..de nem pillantott oldalra,hogy Navára nézzen..de hallotta,hogy a nagymacskák széttépik az egyik támadót..és még van ellenfél..addig nem nyughatott..ahogy ez is egy jó alkalom a gyakorlásra.

Az íjam a kezembe emelem,és útjára indítom a nyílvesszőm,,és ahogy becsapódik az egyik ellenfélbe..lazuhan a magasból..és egyenesen Mellon mellé esik,aki egy hatalmas harapással végez vele..és csak a fröccsenő vér jelzi,hogy egykoron a nyakán fej volt..de most már nincs ott semmi..
Egy pillanatra felnézek a fa tetejére,és egy megcsillanó tárgyat veszek észre..de ahogy a nyílamat küldtem abba az irányba,már késő volt..a dárda útjára lett bocsátva..és a combomba furódott,s egy nagy kiáltással a földre rogytam,az éles fájdalomtól..
Eltörtem a dárda kiálló részét..mert ha kihúznám teljesen..nem biztos,hogy meg tudnám állítani most a vérzést..most nem..mert ahhoz idő kell,és itt most egy pillanatnyi nincs..
Mellont éreztem,ahogy közeledik ,hogy testével védjen,mert érzi ,hogy megsérültem,és mellettem van,hogy védelmezzen ..kivigyen a tűzvonalból..
Tigrisem nyakába kapaszkodtam,hogy távolabb kerüljek a támadóinktól,mert sérülten nem akarom,hogy hátráltassam hugiékat..
..a harcban ne velem törödjenek...hanem a támadókkal..
és a háttérből tudok segíteni a nyílammal nekik...ahogy az íjam sem téveszt soha célt..

Ahogy széthajtom a lombokat, látom, hogy Trisnek nincs szüksége segítségre, de Mellon Alia felé lohol és a testével védi, mivel ahogy látom Nővérem combjából egy dárda áll ki. Már viszi is Mellon a biztonságos távolságban lévő lombok alá. Fedezéket keresek és körülnézek. A fák szórják felém az információkat és megtudom, hogy az egyik tetején ül az aki megsebesítette Aliát. Nincs más választásom, mágiát kell használnom. Megkérem a fát, hogy rázza le ágai közül a támadót, hagy végezzek vele. Ebben a pillanatban nagy döndüléssel földet ér egy jól megtermett szakállas, torzonborz férfi. Tris annyi időt sem hagy neki, hogy felfogja mi történt vele, már marcangolja is. Oda lépek a férfi elé és egy nyisszantással levágom a fejét. Senki nem bánthatja a Nővéremet büntetlenül. Újra a fákat szólítom, és elmondják nekem, hogy már csak egy támadó van, de azt Zach veszi kezelésbe. Hirtelen nagyot dobban a szívem, mert hallom, hogy nem messze tőlem a bokor alatt Alia egyre szaporábban lélegzik. Intek Trisnek, hogy nézzen azért körül és megindulok Nővérem felé.
Mellon egy centit sem mozdul mellőle, éberen őrködik. Oda lépek hozzá és megnyugtatom, hogy már nincs mitől tartani, Zach elintézi az utolsót is ezek közül.

Letérdelek Alia mellé, és úgy, hogy még véletlenül se okozzak neki fájdalmat megérintem. Gondolatban kérdezem tőle: Nem akarom, hogy fáraszd magad a beszéddel. Mondd el nekem így, hogy mit csináljak, milyen füveket készítsek elő a tarisznyádból. Ha kihúzom a dárdát, biztosan el kezd ömleni a vér. Lehet, hogy el ájulsz, és nem akarok csak toporogni fölötted.
Alia összeszedi a gondolatait, és utasításokat ad nekem, hogy milyen füvet vegyek ki és mit csináljak vele, miután kihúztam a dárdát a sebből.

Ránézek és biztos kézzel fogom meg a dárda eltört nyelét. Ugye tudod, hogy nagyon szeretlek? Próbálok egy suta mosolyt is küldeni Nővérem felé, de szerintem látja, hogy félek attól ami következik. Nagy levegőt veszek és hirtelen rántással kihúzom a dárdát a lábából.
Ahogy gondoltuk a vér egyből elkezd lüktetően folyni a sebből. Gyorsan, abban a sorrendben, ahogy Alia mondta, elkezdem a sebbe tunkolni a füveket. Másodpercek alatt, csillapodik a vérzés. Mi is következik, most? Észnél légy Nava!!!! Hirtelen eszembe jut, hogy magasra kell emelnem a lábát. Oda hívom a fiúkat és ahogy lefekszenek óvatosan Alia elé, a hátukra rakom a lábait.

Hirtelen zajt hallok mögöttem és már fordulok is meg menet közben kipattintva a karmokat a kezemen. De megnyugodva látom, hogy Zach áll mögöttem, kardjából csöpög a vér. Nem tudom mi üt belém, de egy hirtelen mozdulattal odalépek hozzá és megölelem. Hatalmas sóhaj szakad ki belőlem a megkönnyebbüléstől, hogy épségben látom.
De ahogy ránézek az arcára, csak döbbenetet látok rajta. Lehet, hogy nem volt jó ötlet az ölelés?

Zavartan odébb lépek, és Alia felé intek a kezemmel:

- Nekem itt megáll a tudományom. Ezt is Ő mondta, hogy mit csináljak, milyen füveket rakjak a sebre. Ahogy látom, össze kell varrni a sebet. Mellon bárhová elviszi a hátán, mégpedig nagyon gyorsan, csakhogy én nem vagyok itt ismerős. Tudnál segíteni?

Amint biztonságosabb helyre megyünk Mellonnal ,tudom,hogy hugiék el tudnak bánni velük,és én sebesülten csak hátráltatnám őket,és azt nem szeretném..
Mellon odafekszik mellém és nem mozdul el..csak hangos morgással jelzi,hogy senki se közelítsen felénk..
A dárda bennem maradó része egyre jobban égeti a testem,és ahogy kihúznám,tudom,hogy ha eret talált el,akkor nagyon fog vérezni..és akkor nem biztos,hogy el tudom állítani a testem éltető vörös foéyamát.
Nemsokára hugi lép közelebb,és próbáltam gondolataimat közvetíteni,hogy mit csináljon,mert ha a fájdalom hatalmába kerít,nem biztos,hogy magamnál tudok maradni..de ahogy hadartam el gyorsan gondolataimat,csak reméltem,hogy nem hagytam ki gyorsaságomban valamilyen növényt,mit rakjon rá a sebre..és próbáltam minden erőmet összeszedni,hogy felkészüljek,hogy kihúzza belőlem a dárdahegyet..és ahogy kirántotta a megsebesítő fegyvert,egy haralmas kiáltás hagyta el ajkam..és ahogy ránéztem a véres dárdahegyre..tudtam,hogy valami baj van..mert a színe nemcsak piros volt a vértől..hanem zöld is..egy méregtől..
..de ezen nem nagyon tudtam most gondolkozni,mert a fájdalom belémhasított és egyszerre nagyon gyengének éreztem magam,és ahogy homályosodott el a hugom arca,hirtelen elragadott a sötétség..és már nem éreztem semmit..csak a távolodó hangját,és Mellon fájdalmas üvöltését..

*Zach játszi könnyedséggel hasította ketté a lesbe megbúvó dárdás embereket,már mikor belejött volna elfogytak..és ez kissé letörte a kedvét,de aztán nagyot fujtatott és sietett a lányokhoz vissza,mert bár a harc hevében nem figyelt Aliára..de hallotta ,és látta ahogy a dárda a lányba csapódik..és most sietett oda hozzájuk,bár fogalma sincs hogyan segíthetne,mert nincs gyógyító képessége,és mondjuk tapasztalata sem..de ha tud segíteni,akkor mindenképp megteszi..
És mikor odaért hozzájuk ,azért örömmel látta,hogy Navának nem esett baja,de igyekezte eltitkolni örömét,hogy nehogy meglássa rajta..ami most véletlenül sikerült is neki..

-Vigyük innen el..valahova,ahol biztonságosabb!A barlang..ott jo lesz..vagy van valami más ötleted Nava??-nézett a lányra kérdőn,és várta,hogy van-e jobb ötlete..-..de sietnünk kéne!-
nézett a lányra,és ráemelte Aliát a tigris hátára,hogy így sietősebben tudjanak elmenni a csata helyszínéről..mert azt ki tudja,hogy hányan lehetnek még itt..és most nem igazán hiányzik,hogy rajtunk üssenek..

Tudtam, hogy valami baj van, mivel a gyógyfüveknek már hatniuk kellett volna. Nem mertem belegondolni, hogy mi van, ha valami méregbe volt mártva a dárda. Megosztottam kételyemet Zach-el.

- Sajnos én sem vagyok gyógyító, csak nagyon alap dolgokat tudok, de ez itt nem annak látszik. Attól félek, hogy mérgezéssel állunk szemben. A barlangban nem tudunk rajta segíteni. Gyógyítóra van szükségünk. Nem tudsz valakit a közelben?

Közben Tris és Mellon is Alia mellett őrködik. Odalépek hozzájuk és elmondom nekik, hogy szét kell válniuk és amilyen gyorsan csak tudnak, próbáljanak keresni egy erdei gyógyítót, különben bele sem merek gondolni mi fog történni.

Hirtelen eszembe jut valami:

- Zach, ahonnan te jössz nincsenek gyógyítók? Nem lehetne oda vinni Aliát? Soha senkitől nem kértem még semmit, de téged nagyon kérlek, ha egy kis esély is van rá, segíts a Nővéremnek.

Esdeklően nézek Zach-re, és várom a válaszát.

- Bármit kérhetsz cserébe, mindent megteszek, akár az életemet is feláldozom, ha kell.

*Zach megrökönyödve állt a lány előtt,mert erre a "lépésre"nem gondolt..de hát valahol igaza van..mert ha nem kap orvosi segítséget hamarosan Alia..nem biztos,hogy késöbb tudak-e rajta segíteni..bár ahogy így elnézi a dolgot,Ő biztosan nem tud tenni most sem semmit..de lehet,hogy az Iskolában van olyan,aki valamicskét ért a mérgekhez is..és talán ott lehet esélye a tündelánynak..

-Ö Ö Ö..nem is tudom-nézett szét zavartan a fiú-Lehet ,hogy ott tényleg tudnak segíteni..de igazából nem is tudom,hogy hogyan mondjam..de ott nincsenek erdeiek..és nem tudom hogyan fogadnák őt..de talán..mert nem fest túl jól..segítség kell neki..majd később ráérünk a többi dolgon töprengeni..induljunk..-nézett Navára..
de a gondolatai eléggé cikáztak..mert hogy is mondja meg a lánynak ,hogy ahová Ő tartozik egy szigorúan őrzött és titkos Iskola..és csak selfeknek..
De most baj van ezzel a lánnyal..és ha nem kap segítséget,akkor nem éri meg a hajnalt sem..
Ahogy csak lehetett sietni,úgy szaporázták lépteiket..és elindultak az Iskola felé..
bár több órás az út..de meg kell próbálnunk....

Ahogy fogytak a mérföldek..egyre közelebb kerültek a Kastélyiskolához..és a tornyai már a messzeségből látszódtak..ahogy az aggodalmuk egyre jobban nőtt..
..mert nemsokára kiderül,hogy jó ötlet volt-e idehozni a sebesült lányt..de nagyon remélem,hogy megmenekül végül,és nem lesz semmi baja...

Valamiért úgy érzem, hogy Zach, húzódozik az ötletem miatt. Hát nem érti, hogy nincs más lehetőségünk arra, hogy megmentsük a testvéremet. Igazán nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni a self fiút, de most engem semmi más nem érdekel, csak Alia.

- Vezess kérlek. Siessünk! Ráérünk utána is magyarázkodni a tieidnek.

Elindulunk, olyan gyorsan, ahogy az erőnkből telik, de ez még mindig lassú számomra.

- Tris, Mellon!! Gyertek ide. Alia és én Mellon hátára ülünk - így legalább tudom tartani a fejét -, Zach te ülj Tris hátára.

Szeretettel nézek a két nagymacskára és megsimogatom a fejüket. Tudjátok, ez egy rendkívüli helyzet, ne haragudjatok érte, de muszáj gyorsnak lennünk. Veletek hamarabb odaérünk, bár még én sem tudom hogy hol van az "oda".

Látom, hogy Zach meghökken az ötletemen, ezért oda lépek hozzá:

- Ne aggódj, Tris a barátom, a testvérem. Nem fog bántani. Egyébként meglátod majd, milyen fantasztikus élmény a hátán lovagolni.

Felrakjuk Aliát Mellon hátára és mögé ülők, úgy, hogy a feje a vállamon, a háta a mellkasomon pihen. Tarts ki Tesó, nem hagyom, hogy bármi bajod legyen, ha kell elmegyünk a pokol legmélyebb bugyrába is, ha ott tudnak segíteni rajtad.

Intek Zach-nek, hogy üljön Tris hátára, és végre induljunk.

- Nektek kell előre menni, mert én nem tudom a járást.

Nagyon halványan emlékszem mi történt velem..de néha egy pillanatra mintha éreznék valamit,de aztán mégse...
olyan érzés most,mintha egy kivülálló lennék a saját testemben,és egyre fogy az erőm..és csak a homály és a sötétség ami körülvesz..és mintha mellont érezném..távol,olyan messze,mintha egy hegy mögött lennék,vagy egy mély gödörbe..
..Itt vagyok Barátom..suttognám a fülébe..és csak remélni tudom,hogy hall engem..mert nagyon szeretem ..és a húgomat is..csak ne essen semmi bajuk a harcba..és zach..Ő is rendes fiú..bár nagyon nem ismerem..de húginak is tetszik..talán ..egy nap még összefonodik az útjuk...remélem nincs semmi bajuk...nagyon féltem őket...

-Hát..nem is tudom..biztos nem fog bántani..-nézett Triszre,és félve lépett közelebb hozzá,de aztán erőt vett a félelmén és felült a hátára.
-Minden perc számít,tudom..és vezetlek benneteket..és..igazad van..ráérünk később magyarázkodni..

*mutatta az utat az Iskola felé..és gondolataiban eléggé aggódott..mert nem tudhatja,hogy mit fog szólni a vezető.

..mert eddig senki kívülálló nem lépte át a kapuját az Iskolának..de úgy érezte,hogy nincs más segítség Aliának,mert ők nem tudnak segíteni rajta..de talán Morgana ..ő tud valamit tenni..
..és látja is a kastélyt..már közel van..

Nézem magam előtt a Tris hátán lovagló fiút. Teljesen ide nem illő gondolatok cikáznak át rajtam. Bolond vagy Nava? Hol jár az eszed? Ahogy tartom Nővéremet a karomban érzem gyenge légvételeit. Tarts ki, biztosan találunk valakit, aki ért a mérgek hatástalanításához. Még jó, hogy volt annyi eszem, hogy elraktam a zsákomba a törött dárdát, ami átfúrta Alia combját. Talán erről könnyebb azonosítani, hogy milyen méregbe mártották. Bár én nem értek az ilyen dolgokhoz. Kicsit marcangol az önvád, mert ha jobban figyeltem volna Madlene és Alia tanításaira, amikor a gyógyfüvek titkaiba próbáltak bevezetni, akkor talán segíthetnék. De sajnos én inkább a harcot választottam és csak nagyon alap gyógyításokat tanultam meg. Ehhez pedig biztosan egy mester kell.

Kíváncsi vagyok, hová visz minket Zach. Legalább most meglátom hol él. Remélem a családja - vagy bárki más, akihez visz minket - nincs tele előítéletekkel. Most fogom csak fel mit mondott Zach azzal kapcsolatban, hogy ott ahol Ő él, nincsenek erdei elfek. Na ez egyre érdekesebb kezd lenni. Hirtelen Alia mocorogni kezd a karomban, és ezzel visszaránt a valóság talajára. Végig simítok Mellon nyakán és gondolatban kérem Őt is és Trist is, hogy nagyon siessünk.

Egy kis idő múlva, feltűnik egy csodaszép kastély pár tornya.........

Egy pillanatra,mintha érezném,hogy Mellon hátán ülök,és hangokat is hallok..de kinyitni a szemem nem tudom..mert olyan érzés,mintha egy ólomsúly nehezedne minden végtagomra és a levegővétel is nagy fájdalommal jár..de ki kell tartanom..mert a testvéremnek és Mellonnak is szüksége van rám..és Hector!..az én drága nyolclábú barátom!...nagyon hiányoznak..mindannyian...

Zach nagyon furcsán érezte magát Tris hátán,de ahoogy szelték a távolságot,egyre jobban kezdte élvezni a "lovaglást"..bár eddig sohasem látott Oroszlánt,vagy más vadállatot,de most egyszerre kettőt is megismert,de azért még mindig tartott az állatoktól.
De azt is be kellett látnia,hogy így tényleg gyorsabban tudnak odaérni,ahol kaphatnak segítséget..
Ahogy feltünt az Iskola falai,egyre jobban kezdett zavarban lenni,mert még mindig nagyon tartott a fogadtatástól..

..nem Nava miattkell aggodnom,mert Ő self..de Alia nem az!..remélhetőleg nem lesz baj..még nagyobb..
-Hamarosan odaérünk!..és ahogy így nézem,már tudják is,hogy jövünk...

..és ahogy a kapuhoz értek,eléggé remegő lábakkal szállt le a nagymacska hátáról...
S ahogy odalépett az oldalkapú elé,már a víz is kiverte a halántékát,mert nagyon izgult,hogy most mi fog történni..
De ahogy a lányokra nézett..csak emélte,hogy nem hozott rossz döntést..és mégis tudnak majd segíteni..és nem az életükkel fizetnek majd érte...

Végre megérkeztünk egy csodálatos kastélyszerű épülethez. Ahogy leszálltunk az állatok hátáról, feltűnt, hogy Zach, nagyon zavarban van, szinte ideges. Nem értettem ennek okát, de most nem tudtam ezzel foglalkozni. Ahogy látom, már vártak minket, mert szinte azonnal megnyílt egy oldalajtó. Kérdőn néztem a fiúra:

- Ide jöttünk? Akkor minél előbb induljunk be. Aliának minden másodperc számít.

Karomba vettem a Nővéremet és vártam, hogy Zach induljon előttünk, hiszen én nem ismerem a járást. Ahogy beléptünk, a kapu nagy döndüléssel csapódott be mögöttünk. Még mindig nem láttam senkit. Kezdett eléggé furcsa lenni a helyzet.

- Mutasd az utat, de ha lehet igyekezzünk, kezdek nagyon aggódni.

Amikor már azt hiszem,hogy vége mindennek,akkor egy olyan érzés lesz úrrá rajtam,mint aki egy álomvilágba lenne,és csak a gondolatai élnek,a teste nem..
De aztán olyan volt,mintha haladnék valahová..és a lábaim mintha nem is léteznének,de akkor is mennék valahová..
Homályosnak és távolinak érzek mindent,pedig tudom,hogy itt vagyok,vagyis talán itt vagyok..de abban sem vagyok biztos,hogy érzek valamit..
De Mellon közelségét nagyon érzem,és ez nagyon jó érzésseltöltött el..mert akkor jól van,és nincs semmi baj..
...Csak tudnám,hogy mi történik velem..

Zach,mikor a kapuhoz ért,már érezte,hogy várják..és az egyik kapuőr nyitott ajtót,de aztán nagy dörrenéssel be is csukódott mögöttük.A nagymacskákat kint kellett hagyniuk,mert a vezető nem nagyon szívleli az idegeneket..és legfőképpen a váratlanokat...
-Kint kell maradni Triszéknek..de aztán majd ..na de erre ráérünk még.......-súgta oda Navának,és Aliát átvette a lánytól és a karjába vitte a folyosón át..
A folyosó végén a kiséretével Morgana várta őket..és kérdő pillantása nem volt valami biztató a fiú számára ,de a lányokéra sem volt az..

Zach meghajolt és üdvözölte a vezetőjét,de a pillantásából látta,hogy morgana úrnő nem örül a "viszontlátásnak"..vagyis ,hogy annak a lánynak,akit a karjába tartott,de még a háta mögött igyekvő idegen self lánynak sem..
De ahogy biccentett a fejével,hogy kövessék őt,kissé megfagyott benne az a maradék határozottság is.. aztán a gyenge lélegzetü lányra nézett,akiben alig volt élet,és összeszedte magát és lépkedett az Úrnő után,és tudta,hogy vállalnia kell majd a következményeit a tettének..de már nem érdekelte..csak segítsen ennek a lánynak..na és a másiknak..aki nem volt teljesen közömbös számára.. ..de majd kiderül mi lesz velük..

Ahogy a folyosó vége felé közeledtünk megláttam, hogy várnak minket. Egy gyönyörű self asszony figyelte érkezésünket, de nem tűnt túl boldognak. Láttam Zach-en, hogy tart ettől az asszonytól. Valószínűleg fontos pozíciót tölt be itt. Egyébként azt sem tudom még pontosan, hogy hol vagyunk.

Miután Zach átvette tőlem Aliát, köszöntésképpen meghajtom magam a self nő felé. Nem viszonozza ezt a gesztust, csak enyhén felvonja a szemöldökét. Már fordul is és megindul előttünk a folyosón. Remélem valaki tud segíteni a Nővéremen. Engem egyenlőre semmi más nem érdekel.

Annyi időm azért van, hogy amíg haladunk egy kicsit körbe nézzek. Hatalmas termeken megyünk keresztül. Csodálatos az egész, minden terem más, ezer színben pompáznak a falak és a berendezés.

Elég furcsa, hogy senki nem szól hozzánk egy szót sem. Kihúzom magam, és eltökélt, szigorú képet vágok - csak remélem, hogy kívülről nem látszik rajtam a bizonytalanság....