Helyszínleírás:

A tengertől mintegy fél napi járóföldre áll a vár, mely része az emberek királyságának hivatalos határát védő hivatalos határnak, melyet több helyőrséggel is jó erősen megvédtek.
Ám ez a hely nem pont a legnagyobb erősségük! A helyi legenda szerint amikor megépült, az építés vezetésével megbízott mérnök elkezdett ordítozni a munkásokkal, hogy nem bántotta a szemüket, hogy ferdén építik a falat!? Pont a legfontosabb oldalt, a sötét elfeknek és az orkoknak kitett északi az, ahol valóban jól láthatóan kifelé dől az erőd. Ekkor állítólag a hátsó sorokból valaki bekiabálta, hogy „Ezt úgy tűnik, Össznépileg szúrtuk el!” Ez rá is ragadt a frissen megépült várkastélyra, melyet leggyakrabban azóta is így hívnak.
A helyszínt nem tartották az udvarban elég fontosnak ahhoz, hogy további súlyos pénzeket áldozzanak a probléma kijavítására. És ezt pont a fekvése magyarázta. Ha valaki itt akarna áttörni a védelmen, akkor egyik oldalról a tenger szorítaná, másik irányból pedig a szomszéd várakból jövő felmentő sereg, akik hamar megszervezhetnek egy ütőképes csapatot. Nem figyelmen kívül hagyva, hogy az idáig eljutó ellenség már A Nysiy félelmetes szörnyeivel is meg kellett küzdenie, hosszú kerülő utat téve nyugatra. És ugyan ez veszélyeztetné a visszavonulásukat is.
Talán ez magyarázza, hogy meghagyták a vár hírességét, hírhedt csúfságát. Az omlásveszély miatt pedig várárkot sem ástak.


És hogy mi van napjainkban?
Hatalmas, vasba bújtatott sereg masírozik az úton és a mezőn. A király összehívta kardjait, hogy a tenger felől érkezett hódítókat megverje. A látóhatáron már feltűntek az ég felé emelkedő tornyok. Az idegen vándor nem is venné észre, hogy baj van, de a katonák azonnal látták, hogy már nem az uralkodó zászlója lobog a falakon, hanem piros-fehér sávos valami.
És közelebb érve láthatóvá válnak a mellvérten a nagy darab fickók. Több száz, akár ezren is lehetnek bent. Míg a védmű mögött újabb négyezer. Ezer hajóval érkeztek és húszezer katonával. Ám a határvédelem katonáival való összecsapás, az ostrom és a portyázók veszteségei alaposan megtépázták a létszámukat. A legmagasabb bástyán egy náluk is hatalmasabb termetű, alak áll. Fején szarvakkal díszített sisak. Talán csak azért tűnik ilyen nagy darabak, mert felfelé néznek a közeledők. Bár még a körülötte állók is vagy 220-nak kinéznek!
Astelath is eljött testőreivel. Mellette pedig kedvelt ük-unokahúga. A grófnő nem visel most sem fegyvert, habár szolgái (lovagok és talpasok egyaránt) tőle nem túl távol menetelnek. És leánya is mellette lépked, bár papnőnek tanul, még nem tartják elég érettnek, hogy fontos küldetést kapjon. Ennek ellenére vérét nem akarja meghazudtolni, ezért a család fegyvereseit igyekszik majd segíteni.
Maga a főpapot nem tudták időben értesíteni, ezért legfőbb helyettesei osztogatják a feladatokat és a küldetéseket a mester papoknak, kik az elemi mágiát használva igen komoly segítség a koronának. Ám amikor megállnak, akkor sokak kapnak meghívást a haditanácsba. Az erdei elfek közül akik ide tudtak érni, azok csatlakoznak. Köztük van Viridiel is, aki leghangosabb szószólója volt eddig, hogy ez az ellenség legyengítheti egy fontos szövetségest, ha nem fognak össze ellenük közösen. A királyuk hallgatott rá és Alia, az idomár is megérkezett. Nava Jade is részt vehet a többiekkel, ha gondolja, de dönthet úgy is, hogy inkább távol marad a megbeszéléstől és inkább a táborban néz szét.
A tömegben a gyógyítók közelében egy nemes kisasszony zsoldos csapatának egyik tagja nézelődik és feltűnik neki Angel, akinél láthatóan fegyver is van. Tünde szemeit nem kerülte el ez a tény, bár ki tudja, hord-e kívülről is?



-Szia!
*Nagyon bővére eresztette a beszélgetést az ezúttal elegáns ruháját nélkülöző, talpig páncélban és karddal az oldalán, íjjal a hátán megjelenő lány. Eközben a főtanácsos a megbeszélés sátrában magához ragadta az első szót urát is megelőzve.
-Nos, nagyon köszönöm, hogy eljöttek! Nagyon sok nemes nagyúr van jelen, had köszöntsem őket, nagy számukra tekintettel nem emelnék ki egyetlen nagy múltú családot sem.
És had köszöntsem azokat a barátainkat is, akik velünk vannak a bajban. Sajnos a főpap úgy tudom, hogy egy fontos nyomozáson van és így elszólította a kötelessége. Ám tanítványai helyét a haditerv egésze megbeszélésén találjuk meg.

Egy dombon állva figyelem az Erődöt, azt, amelyet a múltkor elkerültem és emiatt a két lovaggal majdnem összekülönböztem. De hát akkor másfelé vezetett az utam, mely úgy látszik mégis szorosan összefonódik az emberekkel, hiszen most itt vagyok.
Az álláspontom azóta sem változott és ez az oka mostani jelenlétemnek is. Ezek a messzi, jeges vidékről érkezett, nagydarab harcosok komoly veszélyt jelentenek az emberekre, főleg azon a vidéken, ahol amúgy is feszült a helyzet és mikor, folyamatosak a sötét elf támadásokról, betörésekről érkező hírek. Nem kockáztathatjuk meg, hogy az idegen hódítók miatt két tűz közé szoruljunk, hiszen a selfek, még egymagukban is nagy veszélyt jelentenek. Eddig mindig sikerrel jártak, ha megindították csapataikat, hogy újra és újra végig pusztítsák, rabolják a birodalmakat.
Kutatóan nézem a falakon álló, marcona harcosokat, az idegen vonásokat, az idegen zászlót az ormon és azokra gondolok, akik e falakat nemrég még védhették és most minden valószínűség szerint halottak, ahogy a két királyi lovag is. Ez még személyessé is teszi a küldetésemet.
A király hívásának tettem eleget népünk nevében is, hogy támogassuk az irányú erőfeszítését, hogy kiűzze a behatolókat földjéről. Több társam is velem tartott, köztük Alia is, aki kedves volt szívemnek, hiszen többször kalandoztunk már együtt.
Sok katona, lovag, páncélos gyülekezett fel az erős előtt, az emberek még papjaikat is elküldték, hogy támogassák a sereget.
Közben összeül a haditanács, melybe meghívást kaptam én is és ahol a király egyik Főtanácsosa emelkedik szólásra miután mindenki megjelent, akit vártak.
- Az elfek királya és népe is köszönt benneteket urak és hölgyek! Harcosaink és íjászaink – eleget téve a szövetségben kötött megállapodásnak – segítenek kiűzni földjeitekről a betolakodókat. –hajolok meg az üdvözlő szavakra.

Mikor hírül kaptam,hogy az Emberek Királya meghívást küldött ,hogy vegyek részt a Haditanácsban,nagyon megtisztelőnek tartottam...Nem is késlekedtem,hogy indúljak,és Mellon hátán hamarosan elértem az erődöt..
De a közelben álló donbon ismerős alakot pillantottam meg..és közelebb érve nagyon megörültem,hogy a rég látott kedves Társamat láthatom újra,Viridielt!..és ahogy közelébe értem még nagyobb boldogság ért,mert Ő is oda tartott ahová én is igyekeztem..
Most már Virivel együtt mentünk a Várba..és ott a Tanácsba.Bár Mellon elég nagy feltűnést kelltett,de mellettem haladva békésen lépkedett,nem is figyelt fel semmilyen halk suttogásra,mi utunkat szegélyezte..És mivel a Király hívására jöttünk hívatalosan,így "feltartás "nélkül léphettünk a fogadóterem felé,ahol már sokan tartózkodtak,és köszöntötték a megjelenteket.
Felszólalt Viri is,és szavai kellemesen csengettek a szépen díszített teremben.
S mikor befejezte mondandóját illedelmesen hajoltam meg én is,így jelezve Tiszteletem az összegyültek felé..

A sátorban nem kis megdöbbenést vált ki, hogy a főtanácsos felállt, hiszen mindenki a király hívására érkeztek, akár hogyan is vesszük, mind a nemesség mind a szerződéses katonák képviselői is az ő köszöntőjét várták. Nem is került sokba, míg egy határszélről elhíresül nemes felállt és magához ragadta a szót.
-Már megbocsáss Ethugan! Nem vonom kétségbe, hogy jót akarsz és sietteted a tanácskozást, hogy mielőbb megállapodásra jussunk, de mégis csak a királyunkat akarja most ezen a napon mindenki hallani elsőként. Szerintem mondja el a nyitó beszédet és annyira nem ég a háztető, hogy a kötelező formákat felrúgjuk.
És mivel nem illik egymás után kétszer felszólalni, ezért én itt mondanám el a javaslatomat, hogy szerintem a papságot ne mi irányítsuk! Bár nincs közöttünk a főpap, de úgy tudom elég tehetséges Jelena Szergejevné Katyina grófnő leánya és épp itt az ideje nagyobb feladatokat adni számára. Vezethetné ő a varázslókat.




Egy karcsú nő egyenesedett fel nem messze az uralkodótól.
-Nos, vitatkoznék veled, drága barátom. Örülök, hogy újra látlak, rég találkoztunk. De most csak jelezném, hogy mint tudjátok a családfőnk meghalt és így a lányomnak a saját csapatom irányítása lesz a feladata.
De most át is adnám a szót drága Astelathomnak, hisz úgy is mindenki őrá kíváncsi.
*Nagy megkönnyebbülést váltott ki érezhetően, miután a nemes hölgy szavai után leült és közben egy megtermett férfi teljes harci páncélzatban emelkedett fel.
-Köszöntelek bennetek mindelőször! Nagy megtiszteltetés az számomra, hogy csatlakoztatok zászlómhoz. És a magam részéről azt, hogy ennyire sietünk a megbeszéléssel biztosíthatlak titeket, hogy csak annak tudom be, hogy más alig várjátok a csatát és bizonyíthassátok harci virtust, mely az eretekben csörgedezik.



A testőrök, kik az elején kialakuló káoszban igen feszültek voltak, megnyugodtak. És ekkor lép be a sátorba Diramel két képviselője.
-Nagyra becsült elf szövetségeseink, Awyris büszke népét külön szeretném köszönteni, hiszen a népek szövetségeiből egyedül ők siettek a megsegítésünkre a betörő ellen. Véleményem szerint mind mágia használók bölcs meglátással lesznek afelől, hogyan vennénk a mágusainknak nagy hasznát. Így feltétlenül számítok az ő tanácsaikra.
Másfelől köszöntöm a végvárak kapitányait vagy azok helyetteseik, akik csapatokat tudtak küldeni zászlóm alá. És végezetül, de nem utolsó sorban a nemesség színe javát, akikben most sem csalódtam.
Azt hiszem, nem kell senkit bemutatnom. Kipróbált katonák vannak sorainkban. Hiszem, hogy az ellen nem fog megállni előttünk.
Hogy gyorsan összefoglaljam az eddig történteket, nyár elején vettem hírül, hogy ismeretlen óriás emberek szálltak partra Neminrán és az érintetlen vadon felől nyomulnak délre, a mi területeink felé. Néhány kisebb csapatunk megpróbálta megállítani őket, de elestek és hamarosan Össznépi Erődje is a kezükre került. Azóta gyakran fosztogatják a környékbeli falvakat a vár belsejéből indított rabló támadásaikkal.
Mostanra sorakozott fel vitézeink színe java, nagyon kevesen vannak olyanok, kik jelezték érkezésüket, de még nem értek ide. Én magam is nem rég érkeztem és úgy gondolom a hadi tanács is időszerű lett összehívva, hogy megbeszéljük, hogyan szerezzük vissza jogos tulajdonunkat.
*Ezzel elhallgatott a király és leült. Átadva a vitának a helyet.



-Igenis, úrnőm! -vágta magát vigyázzba és tisztelget a vörös hajú elf- Jelentem, egy ellenséges csapat befészkelte magát a közeli várba. Az emberiség hadserege felsorakozott ellenük. A nem rég toborzott milíciák felszereltsége szerény és vívtak néhány csatát a közelmúltban kitörő alakulatokkal. A moráljuk úgy tűnik, megtört. A végvári katonák mozgósítva, ám a beszélgetéseiket kihallgatva borúlátóak. Szintén voltak harci érintkezéseik a jövevényekkel. A nemesi csapatok általában jól felszereltek és nagy harci kedv jellemző rájuk. A városi őrség felszereltsége tőlük elmarad és általános a derűlátás.
Az ellenség bizakodónak tűnik az eddigi veszteségeik ellenére is. A falvakban, amiket megtámadnak, általános a nők elleni durváskodás és a férfi lakosság válogatás nélküli öldöklése. Valamiért a húszas szám misztikusnak tűnik számukra, leggyakrabban küldött fosztogató egységeik leggyakrabban húszas csoportokban törnek rá a községekre, ritkábban negyvenes vagy hatvanas csapatokban.
Felszerelésük ritkán változik. Nagy, kerek fapajzs. Balták és kardok. Ritkán lándzsák vagy dárdák. Vas mellvértet sehol nem láttak, túlnyomó részt kemény bőrvért. De előfordul nagyon ritkán láncing is a felszerelésükben.
Harcmodorukban jellemző, hogy szervezetten harcolnak. Nem szokásos tőlük az egyéni akció.
*Az eddig tapasztaltakról megpróbált kimerítően beszámolni. Nem is vette észre, hogy nem csak a nemes kisasszony szokásos kérdéseire válaszolt, de szinte teljesen megismételte az egyik levelét. Még nem tűnik számára olyan réginek, mikor ugyan ezeket a sorokat küldte valaki másnak is el.
Eközben a felderítő csoport elkezdte körbe járni a furcsa idegenek állásait.

Az elfek legtöbbször pont azért nem avatkoznak bele az emberek dolgába, mert sosem tudnak békében élni még egymással sem, ami egészen jól példáz a mostani kis perpatvar is, ami azon tör ki, hogy ki és miért szólalt fel a király helyett, ahelyett, hogy azzal foglalkoznának, amiért jöttek és haditanácsban beszélnék meg miként űzzék ki abból a várból az ellenséges harcosokat.
Csendben hátrább húzódok, hogy ott várjam ki a heves szóváltások végét, majd csak akkor figyelek ismét jobban, mikor az emberek királya Astelath veszi magához a szót és ezzel lecsillapítja a kedélyeket.
Amikor népem említésre kerül fejet hajtva visszonzom a köszöntést, miközben megtudom, hogy még kik azok, akik csapatokat és embereket küldtek ide, hogy kisegítsék az embereket egy új, a tenger felől érkező ellenséggel szemben.
Úgy látszik csak a lombtündék ismerték fel a másfajúak közül, hogy miféle fenyegetéssel nézhetünk szembe, ha az emberek nem lesznek képesek az útjukat állni és, ha szövetséget kötnének a sötét elfekkel………ebbe jobb bele sem gondolni. Azonban nem látok itt sem törpöket, sem oawakat, sem nimfákat, bár az ő véleményüket már ismerem, így tudom, hogy nem is fognak beleavatkozni, míg komor erdejüket el nem kezdik irtani vagy felgyújtogatni.
Mikor a király elhallgatott, kissé előrébb léptem, mert volt pár fontos mondanivalóm.
- Örömmel hallom, hogy mily sokan álltak egy zászló alá, hogy kiűzzük innen a betolakodókat, de sajnos vannak, akik nem érzik még a fenyegetés súlyát. A nimfák sajnos nem állnak ügyünk mellé, nem kötelezik el magukat, amíg veszélyben nem érzik otthonukat, de hát ez mindig is így volt. – kezdek bele egyből a rossz hírrel. – A mágusok vezetése a másik dolog, amiben szólani kívánok. Úgy vélem biztos van a soraikban olyan, akit maguk közül vezetőnek elfogadnak, még ha ideiglenesen is és varázslataikat jobb lenne, ha a király maga irányítani. A mi mágiánk egészen más alapokon alapszik és abban a kővárban valószínűleg nem sok hasznát vesszük, ott inkább íjászaink tudására számítanék. Persze, ha sikerül kicsalni őket onnan, az már más kérdés lesz. – fejezem be, elmondva ezzel azt is, hogy ránk, erdei elfekre milyen stratégiáknál, hogyan lehet számítani.

Csendben hallgattam a háttérben a szavakat,bár sok mindent nem értettem ,mert szerintem az emberek belügyeik megvitatásában igencsak hevesek.
Egy pillanatra Virire néztem,és láttam rajta,hogy Ő is hátrébb húzodotta a szóáradat alatt és mikor a Király szívélyes üdvözlete hangzott el Népünk felé,én is tisztelettudóan hajoltam meg felé,ahogy Mellon is meghajtotta fejét ,üdvözlete jeléül.
Körbenézve elég sokan jelentünk meg a Tanácskozáson,és nagyon kíváncsian hallgattam a további fejleményeket.
Hamarosan felszólalt Elf Társam,és szavai szépen csengtek a teremben.Csendesen hallgattam tovább,mert amit mondott az igaz volt,ahogy az is,hogy az emberek és rajtunk Elfeken kívül, nagyon kevés nép képviselői jelent meg.
De nagyon remélem,hogy ezzel a Szövetséggel,meg tudjuk menteni szeretett Világunkat..
...és minden erőmmel segíteni fogok,ahogy íjjam is mindig készenlétben van,ahogy a tigrisbarátom is ,Mellon!..

-Igenis! Nem szóltam senkinek, az Ön parancsait vártam és füleltem. -vágta rá a parancsra és már rohant is a hegyesfülű zsoldos-tanonc.
*Ám rájött, hogy valamit elfelejtett. Igen jelentéktelennek és ma már hasznavehetetlennek tűnik. De lelkébe hirtelen bele mart, hogy abban a bizonyos levélben sem tett róla említést, ezért úgy érezte, most mégis el kell mondania valakinek. Így visszafordult nagy igyekezettel, mialatt majdnem megcsúszott a csizmája sarka egy sárfolton és karjával egyensúlyozva maradt csak talpon.
-Még valami. Majdnem kiment a fejemből. -ekkor lassan oda lépkedett az úrnője elé és bizalmasan a fülébe súgta- Azt mondják egyesek, hogy a jövevényekről először egy áruló után nyomozó csapat vett tudomást. Állítólag Roner Solini meg akarta gyilkolni a királyt, de nem járt sikerrel. Erre felé menekült és amikor elkapták, az életét váltotta meg az információval, hogy jönnek. De senki nem tudja, hogy most hol van.
*Ezzel elrohant, hogy beszámoljon a tanácsnak is. Ahol szintén zajlik az élet.

Teressa felszólalása után egy vastag páncélba bújt, őszes ember emelkedett fel. Szemei határozottak és karja erőtől duzzadt, meghazudtolva korát is.
-Én amondó volnék, hogy ne késlekedjünk soká, rohanjuk meg a várat holnap reggel. Mindenki ismer, Orviani Rikot vagyok. És már megéltem néhány csatát. Szemmel láthatóan túlerőben vagyunk. És a túlerő nagyon fontos tény.
*Közben sokaknak volt ideje megfigyelni, hogy Jelena arca cseppet sem derűs Diramel nevének említésétől. Csak néz maga elé, semmi meleg fogadtatás a küldötteinek. És az imént elmondott beszéd után egy várkapitány emelkedik szólásra.
-Uraim, csak kicsit higgadtabban! Még meg sem jött az összes egységünk. Talán várjuk meg, míg mindenki itt lesz. Vélhetőleg nem szalad el az ellen. Itt lesz akkor is, ha pár nappal később kezdjük meg a támadást.
*A várkapitány szavai a legtöbb szívben nem talált üdvözlésre. Amikor megjelenik Aná és elmondja amit megtudott, pont az ő szavaira hivatkoznak, kiemelve a nők meggyalázását. És a szebbik nemet sokan akarják pártfogásukba venni.
Ám főként a hivatásos katonák és végvári vitézek részéről komoly ellenállás van, hogy halasszák a tanácskozást holnapra, ahogy a nemes kisasszony kérte követei útján. Viridiel és az erdei elfek javaslatát, mely szerint főként íjászokkal támogatják majd az előre nyomulókat nem sokan vetik fel. Úgy tűnik tudomásul veszik, ahogy azt is, hogy nem szeretnék ők vezetni a papokat.




Astelath végül újra feláll és kezével csendet int nyugodtan. Megvárja míg mindenki elhallgat és lassan, méltóságteljesen kezd bele.
-Nos, én úgy vélem, hogy nem tudunk olyan okról, ami miatt kapkodnunk kellene. Most már itt vagyunk és szemmel tartjuk a kijövő portyázókat. És ha megpróbálnak a falvak vagy az asszonyok közelébe férkőzni, lecsapunk rájuk.
Amondó vagyok, éhes gyomorral ne tanácskozzunk. Az őseink is azt mondták, az éhség rossz tanácsadó. Holnap újra összeülünk és megbeszélhetjük azt, amit ma még nem tettünk meg. És a csapatok is pihennek addig.
*Szavai ellentmondást nem tűrőek voltak és bár kevesebben voltak azok, akik ezt pártfogolták, be kellett látniuk, hogy egy királlyal nem vitatkozhatnak.

Ez alatt a fattyú hercegnő körbe jár a táborban. Körülbelül százezer kard gyűlt össze, csak néhány ezren lehetnek azok, akik nincsenek itt. A milícia parasztokból frissen toborzott férfiakból állt. Szinte kizárólag mindegyiknél csak egy lándzsa van. Vezetőik a katonaságból átcsoportosított alacsony rangú tisztek. Akinél más felszerelés is van, az vagy hozta magával otthonról, például favágó fejszék, tőrök esetleg rozsdás fegyverek vagy a harcokban zsákmányolta az ellenségtől. Ez utóbbiakat szemügyre veheti a Wymor. Valóban olyanok, amilyennek Aná elmondta.
A legendás ütőerőt nem ezek, hanem a nehéz lovasság biztosítja. Ötezren lehetnek a lovagok, melyek egy része a végvárak gyorsan mozgatható keretéből lett ide küldve, más részük a nemesek által felszerelt csapatok. Kétszer ennyien, tízezren vannak a könnyű lovasok. Ötezren belőlük a királyi hadsereg jól képzett állománya, akik komoly íjász tudománnyal rendelkeznek, de megállják a helyüket a közelharcban is, ha arról van szó. Ám testük teljesen védtelen. Másik felük az apródok és egyéb nemesi udvarban előforduló szolgák. Ők inkább most is a lovagi életre próbálnak felkészülni, többnyire a közelharcban jártasak, a legtöbbeknek nincs is mivel lőni távolra. Ám testüket komolyabb bőrpáncél vagy láncing védi.
A sereg döntő részét a gyalogság adja. Ám a szabad csapatokkal szemben inkább a nehéz páncélzat dominál közöttük. Alig van olyan, akinél ne lenne lándzsa, ám más fegyverekben nem egységesek. A királyi seregben rövidebb lándzsa pajzzsal és oldalukon lógó karddal egészül ki. Komoly méretű számszeríjász csapatokkal kiegészülve. A városok által küldött katonák soraiban sokan vannak a fegyvert ragadt polgárság, akiknek felszerelése a legkülönbözőbb. A jó módúak pénzzel váltják meg ezt a kötelességüket és ő helyettük az adott településre jellemző egyenruhájú zsoldos sereg lett kiállítva. A végvárak nagyon kevés gyalogost küldtek. Ők viszont mintha csak ezek előbbiek vegyítése lenne. Számos tagjuk zsákmányolt vagy egyéni fegyverekkel is büszkélkedhet, majdnem mind harcedzett csataveterán. Ám a királyi nehéz gyalogságra jellemző rövid lándzsa, pajzs és kard mindegyiknél ott van.

A felderítők akkor térnek vissza, mikor már nem sokkal később lement a Nap. Izgatottan számoltak be a tapasztaltakról, melyek némelyikét a tanácskozás feloszlása után az ott jelen lévő embereinek is elmondták a várkapitányok.
-Diramel! Nem fogod elhinni, amit láttunk. A parton úgy ezer csónak van, az orruk nagy sárkány szoborrá faragva. Úgy számoltam, hogy mindegyik oldalán tíz pár evező. Csak pár ezeren vannak a várban, azt könnyű lenne elfoglalni. Nem túl jó építésű, nincs várárok, mert az építésnél a fal bedőlt és nem mertek a közelébe ásni. Egy dombtetőn van déli oldalon a fő torony és elkerítve egy nagyon pici belső varfallal.
Ám északi mezőn még rengeteg ember van. Úgy tűnik, nem fértek be mind Össznépibe és sátrat verve ott táboroznak sáncokkal megerősítve.
*A lombtünde barátnője már sejti, hogy még itt sem lesz a mágiájuk túl sikeres. Egy rét mágikus ereje nem vethető össze az erdőjével. Ám kis mértékben segíthetnek nekik. Ám ez nem válaszol meg minden problémát. Talán erre ki kell majd térni a holnapi megbeszélésen.

Elég gyorsan pörögnek az események..és egymás után szólalnak fel az Emberek tisztjei és képviselői.
Maradok csendesen a háttérben,ahogy eddig is,és türelmesen várom mi következik..
De ahogy hallom a várakozásra és a holnap reggeli elhalasztást a Tanácskozásra,amit én is talán jobbnak tartanék,mert minden információ értékes lenne a nagy csata előtt..és ahogy végignézek az egybegyülteken,elég vegyes érzelmek látszanak az arcokon.
..De ha elhalasztódik a megbeszélés,akkor talán tisztább és nyugodtabb fejjel folytatódna az eddigi vita..bár én nem sokat tudok az Emberek dolgairól,de talán senkinek sem árt egy kis haladék.
Ahogy az sem,hogy az összes informátor megérkezik,és elmondják az új híreket.
De amint lehetőség lesz rá,akkor Mellonnal pihenni térünk.
Mert lehet,hogy az éj legalább lecsillapítja a hirtelen gondolatokat..ami most a tanácskozáson eléggé előtérbe került az Emberek között...és harapnivaló is jólesne..mert igencsak későre jár az idő.

Nem akarok semmiféleképpen beleavatkozni az emberek vitájába, még akkor sem, ha ez kicsit fura számomra, hogy így egymásnak esnek, mikor az ellenség egy nyíllövésnyire birtokolja a területüket és egyik várukat. De, hát mi csak segíteni jöttünk, a felajánlásunkat és népünk üdvözlését már előadtuk, így csendben óhajtom kivárni, míg lecsillapodnak a király szavai után ismét magasra csapó kedélyek.
Úgy látszott két pártra szakadt a haditanács álláspontja, voltak annak hívei, hogy azonnal csapjunk le a betolakodókra, hiszen sokszoros túlerőben vagyunk és voltak annak is, hogy várjunk a támadással, mag minden csapat megérkezik és a felderítők is visszérnek. Ezek voltak a bölcsebbek meglátásom szerint.
Ezek ott a falak mögött nem mennek már sehová, viszont nem árt megismerni, hogy milyen erővel és lehetőségekkel rendelkeznek.
A király azonban bölcs és végül a megfelelő döntést hozza, amibe kénytelen belenyugodni mindenki.
És a felderítők visszaérkezése meg is mutatta, hogy milyen jó döntés is volt, hiszen, ha ostoba módon nekirohanunk a várnak, alapos meglepetésben lett volna részünk.
- A sík mező nem a legjobb pozíció ezekkel a nagydarab vademberekkel szemben. Sem a mágiánkat, sem az íjász tudományunkat nem tudjuk hatékonyan használni ellenük. - jegyzem meg elgondolkozva Alia-nak. - Kell keresnünk magaslati pontokat. Jobb lenne a saját szemünkkel körül nézni talán.

A tanácsból a király távozása után elég gyorsan távoztak és mindenki próbált kinyomulni a sátor bejáratán. Bár elég tágas volt, még így sem fért ki rajta mindenki, ám nem voltak türelmetlen hangok. Sokkal inkább minden felé beszélgetett a mellette haladóval. Alia aludni térne és Viridiel sem akar bele szólni az emberek belpolitikájába, de azért fajtársnőjének kifejti a véleményét szűkszavúan.
A zsoldosok vezetőjének figyelmesen nézi, ahogy az erőd mögötti tengerpartra berajzol a felderítő félkör alakban kis alakokat. Ezek jelezték nagyjából a határt. Még a korban nem terjedt el az egyenes vonal, a világuk térképein is inkább csak nomád lovasok ábrájával jelölik a Nagy Füves Pusztát és a városok, várak helyére miniatűr kontúrjukat rajzolják szintén. Így a kis fura emberkék sokaságával azért jól látszik, hogy körülbelül hol húzódtak ők meg.
-A tengerparton van egy nagy gát szerű hirtelen emelkedés, mely felfogja a vizet. A másik oldalán pedig lassan süllyed vissza. Ott vertek tanyát a magasabb ponton. A gát mögötti területen több kicsi patak is kacskaringózik, amin könnyű átgázolni. Ettől nagyon messze van az első erdő. A legtöbb hajójuk a parton állt meg, de néhány beevezett a csatornákba és ott megfeneklett.
*Az erdőket is bejelölte, de azok jóval az erődön is túl keletre voltak a kontinens belseje felé. A csatatérnek gyakorlatilag az egésze sík vidék lesz egy tengerparton álló várral. Ám miközben Alia és Viridiel ki akar menni a sátorból, Jelena és az előtte felszólaló nemes halad és beszélgetnek.
-Bocsáss meg grófnő, hogy megkérdezésed nélkül felvetettem! Nem akartam ellened lenni egy percig sem a tanácskozáson.
-Nem történt semmi baj, csak fontosnak tartottam jelezni, hogy a lányom fogja vezetni a családom csapatait. Megtisztelsz azzal, hogy őrá gondoltál. Ma este többekkel együtt vacsorázunk. Számítok a te megjelenésedre is feltétlen.
-Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy ott legyek. De előtte el kell intéznem valamit, amiről az embereim szóltak.
-Természetesen! Várni fogunk! Gondolom felkészülsz, hogy holnap az első sorban harcolhass a végvári hősök között. -mondta szinte kacagva a nemes hölgy.
-Nem. Szerintem őket is az oldalszárnyra fogják vezényelni, ahol mi is állunk majd.
-Nem a derékhadban fognak küzdeni? Hiszen ők a legképzettebbek és tökéletesen ismerik a határvidéket. Botorság lenne kihasználatlanul hagyni a tapasztalataikat!
-Nem tudom. Majd meglátjuk.
*Lassan nyugalmassá válik az éjszaka. Dir átnéz titkolt őséhez, a királyhoz.



-Üdvözöllek Diramel! Örülök, hogy a Wymorok is csatlakoztak a seregünkhöz. Páran nem fognak örülni ennek, de ne is törődj velük! Csatlakozz nyugodtan holnap a tanácshoz!
Remélem gyors lesz és minél inkább vitáktól mentes. Jóval nagyobb fölényben vagyunk, mint ami akár csak egy ilyen létszámú sötét elf haderő ellen kell. Még az általad felfedezett erősítéssel együtt is. Botorság volt nekik nyílt terepre kimenniük.
Az én tervem az, hogy a sereg egyik fele körbe keríti Össznépi erődjét és megkezdik az ostromot. Míg a másik a lovasság vezetésével lesöpri a terepről a hátra hagyott főseregüket.
Remélem, számíthatok a támogatásodra.

Kifelé mentem Viridiellel a sátorból,miútán elhalasztották másnapig a tanácskozást.Mellon nyugodtan lépkedett mellettünk.
Bár estébe hajlott az idő,és nagyot kordult a tigriském pocakja,így vadászni kellene mennünk,valami vacsi után nézni.
A Társamra néztem,és most tudtam vele beszélni,mert bent a sátorba,a nagy hangzavar elég zavaró volt érzékeny fülemnek.
-Szerintem is jó ötlet körbenézni kicsit!..de inkább szeretnék valakivel beszélni előtte...és van egy ötletem!-néztem mosolyogva Virire.-Beszélnék a Térképésszel..biztos van a Királynak!Tőle talán megtudhatok többet a gondolatom kivitelezésére!-azzal a Király sátra felé indultam,remélve,hogy Viri is velem tart.
Mellon addig elment éhségét csillapítani kicsit távol,hogy nehogy az emberek háziállatát vadássza le..bár a múltkori eset is véletlen volt,de tanultunk belőle,így már ez a veszély nem fenyegeti az emberek portáját sem...
Közel értünk a Fenség sátrához,és reménykedtem,hogy fogad majd minket,és segít a Térképész ügyében is!
A sátor előtt álló testőrökhöz léptem,és illendően meghajoltam.
-Szép estét ,Urak!A nevem Alia,Awyris erdejéből.A Tanács tagja vagyok.A királlyal szeretnék beszélni fontos ügyben,jelents be kérlek!-mosolyogtam rá és vártam a választ.

Végül, mikor elfogadták a király javaslatát, hogy ne kapkodják el a harc megindítását, hanem várjanak a felderítőkre és a további, még érkező csapatokra, mindenki kifelé indult, ahogy mi is.
Mivel elég nagy volt a tülekedés a sátor kijáratánál kissé visszamaradtam és aztán a fekete hajú nemes hölgy és az egyik felszólaló uraság mögött lépkedtem kifelé Alia-val az oldalamon.
Óhatatlanul is tanúja voltam beszélgetésüknek és szöget is ütött a fejemben, hogy vajon a legképzettebb harcosok, miért is az oldalszárnyat erősítik, mikor ott már vannak elegen, ha a szavaknak hinni lehet.
Aztán Alia beszéde ránt ki a gondolataim közül, aki máris a tettek mezejére kíván lépni és én nem fogom visszafogni lelkesedését.
- Ha van ötleted, miként használhatjuk ki képességeinket, akkor mindenben támogatlak. Mindenféle képen magunknak kell szemügyre venni a környező terepet, hogy a legjobbat tudjuk kihozni a helyzetből.
Hogy mire kell társnőmnek a Térképész nem firtattam, hiszen úgy is nyilvánvalóan, rögtön megtudom, ha fogad minket a király, akinek biztos van most elég dolga, de talán emberét a rendelkezésünkre tudja bocsátani.
-

Alia és Viridiel beszélgetése közben nem jut tovább a király testőrségén. Most épp vendégek vannak, de a kint őrködők megkérdezik, hogy pontosan mi lenne az az ügy. Mert ha meghallgatásra jöttek, talán megbeszélhetnek egy időpontot, amit igyekezni fog az uralkodó fenntartani számukra.
Eközben a zsoldosok egyike érkezik vissza az őrhelyéről és a fattyú hercegnő sátránál fog várakozni, hogy jelentést tegyen észrevételéről. Mivel az emberek párosával állnak, így az ő őrhelyén már csak egy valaki maradt. Ám mondandója csak akkor derül ki a mesélő számára, ha a királynál tett látogatás véget ér.
Ha a két erdei tünde elmondja, hogy miért keresték fel Astelath-ot, akkor egyből összehozzák a találkozót a térképésszel.




-Jó estét! A nevem Werlon Mersal és az udvar térképésze vagyok. Miben segíthetek? Ha egy saját példány kell az erődről rendelkezésünkre álló áttekintő rajzból, akkor itt van egy. -nyomja Alia kezébe az asztalon heverő egyik példányt- De nem tudok mindenkinek osztogatni. Többet nem kapnak, kérem osszák be ezt a többi elffel! Képtelenség lemásolni minden című-rangú embernek egy éjszaka alatt, ahogy azt ők elgondolják! Nekem is csak két kezem van.
*Úgy tűnik nagy nyomás alatt van, hiszen nem véletlenül nem gyártottak hatalmas mennyiséget a fővárosban már jó korán, a baj bekövetkezte előtt. Ezek titkos iratok -voltak- és több száz papírt képtelenség lett volna ellenőrizni minden erődítményről, minden lehetséges egyszer fontos helyről. A nagy számuk csak csábította volna az igénylőket, hogy folyton kivigyenek egy-egy darabot és a kémek szinte játszva hozzá juthattak volna.
Ám most visszaüt, hogy a kincstár inkább katonákat fizet az ország védelmére, nem pedig papírgyárosokat, hogy extrém térkép igényeket kielégítsenek. Holnap reggelre jó, ha minden főnemes és fontosabb hadsereg csoport rendelkezni fog egy darabbal, ha többet szeretnének, akkor másolják azt!




A király pedig épp nem tudja, hogy vérével beszél. Ám a Wymor család továbbra is nagy becsben van a szívében, ezt talán eddig is érzékeltette.
-Hidd el, senki nem fogja kétségbe vonni a katonáig értékét! Emiatt ne aggódj!
De a támadás halasztását meglátjuk a holnapi megbeszélésen. Ha mellette lesznek a rendek és nagyurak, én nem gördítek akadályt. De félek, rossz lenne a harci morálra, ha a harcolni vágyó nemeseket várakozásra kárhoztatnánk. Nem ígérek semmit, de meglátjuk, milyen lesz a hangulat holnap.
Hidd el, érzem azt, hogy nem jótét rolfok azok, akikre bíztuk az ország sorsát. De nagyon bízom benne, hogy a te észrevételed nem volt hibás és valóban alig várják, hogy csatában emeljék családjaik fényét és hírnevét. Ideje lesz bizonyítaniuk, hogy mire kaptak hatalmas vagyont és kiváltságokat, nem a bálokon való megjelenésre.
*Nem sietteti, úgy tűnik szívesen beszélgetne még Dirrel és ismerné meg a véleményét. Rajta áll, hogy folytatja-e a párbeszédet.

A válaszra várakozva végül elmondom az őröknek,hogy a királyi térképésszel szeretnék beszélni és hamarosan találkozhatnk is vele.
Belépve a sátrába ,köszöntöm én is az uraságot.
-Jó estét önnek is Werlon Mersal!-hajoltam meg felé-Ő itt a társam Viridiel!-mutattam be Virit az úrnak.
-Köszönöm,hogy fogadott minket!..igaz késői az óra,de nagy szükségünk lenne a térképei információjára,és egy különleges kérdésem is lenne,bár lehet,hogy furcsának tartja,de sokat segítene vele..-kezdtem bevezetőmet-..de talán ha kaphatnánk egy példányt belőle,akkor nagyon örülnénk neki!-és mikor kezembe adja a papírost,nagyon megörültem.
-Természetesen megosszuk mindenkivel,akinek szüksége van rá..és nagyon köszönjük a segítségét!!További jó éjszakát kívánok Önnek!-hajoltam meg tiszteletem jeléül,és indultam kifelé a sátorból,mert látszott,hogy nagyon fáradt mr.Mersal,és talán jobb is,hogy kaptunk egy térképet..
..és mosollyal Virire néztem és a térképpel a kezembe súgtam neki-Keressünk valami nyugodt helyet,hogy elmondjam,mire gondoltam..és itt a térkép ami segít megvalósítani e kitalált tervemet!mert szerintem ha meghallod,és neked is tetszik az ötletem,akkor a holnapi gyülésen tudunk felvetni valami ötletet..csak most az éjjel át tudjuk tanulmányozni a papírost..és ahogy látom rajta van az is amire kíváncsi vagyok..-néztem a társamra és a sátrunk felé indultam.
...közbe Mellon is visszatért a vacsizásból..és a hírekkel amiket kértem tőle..és előttünk az éj,hogy kifundáljunk egy merőben más taktikát..és csak remélni tudom,hogy a társam is velem tart a megvalósításban..

Elmondtam Alia-nak, hogy én is szeretnék saját felderítést végezni, mert abban jobban bízom, amit a saját szememmel látok, de még előttünk az éjszaka és a hajnal, ehhez, így a lánnyal tartok a királyhoz, majd mikor kiderül, hogy tudunk beszélni az engedélye nélkül is az emberével, a térképészhez.
Mikor Alia bemutatott, meghajtottam a fejem a nagy tudású Térképész előtt, aki láthatóan agyonhajszolt volt, amit nem csodáltam.
Nem volt rossz ötlet a társamtól, hogy be akart szerezni egy térképet, mint a várról, mind a körülötte lévő terepviszonyokról, mert így majd összevethetjük azzal, amit mi fogunk látni és akkor lehet, majd tervezni.
A férfi nem sokat hagyta kéretni magát, szinte sejtette, hogy miért kerestük, így az első szóra Alia kezébe nyomta a kért dokumentumot.
- Köszönjük! – ismételtem meg én is Alia szavait, majd kisétáltunk a tudós sátrából.
Társnőm nagyon izgatottnak tűnt, így már igazán kíváncsi voltam, hogy vajon mit eszelhetett ki, de gy látszik ki akarta élvezni az izgatottságom, minden percét, mert csak húzta az időt, de egyelőre nem árult el semmit.
- Ne csigázz már Alia! Mond mit eszeltél ki! Én még éjjel szeretnék egy felderítést megejteni, hogy el tudjam dönteni, mi lenne a legcélravezetőbb elhelyezkedése csapatunknak. Nem szeretném ha ezek a hegyomlásnyi barbárok legázolnának minket. – mondom el én, hogy mit tervezek, aztán kérdőn nézek rá.
Akármit is eszelt ki, biztosan van benne ráció, nem úgy ismertem meg, mint aki fejjel megy a falnak, így mindenképp megfontolandó és talán támogatandó lesz, ettől függetlenül a felderítést ahogy lehet megkezdem.
- Velem tartasz, vagy ketté válunk és te az erőd másik oldalát nézed át? – kérdeztem tőle, ha befejezte.

Aznap este az elfek igen gyorsan jutottak hozzá a holnapi megbeszélésen fontossá válható térképhez. A legtöbb nemes csupán alap információként tekint rá, ha meg is szerzi. A kisnemesség nagy része nem is gondol erre, sokkal fontosabbnak érzik, hogy a nagyobb seregekkel érkező előkelő családok valamelyikének vacsorájára bejussanak. Magát Jelenát is meglepi, mikor ritkán látott lánya hóna alatt hozott papírról kiderül, hogy nem a tanulmányaihoz fontos varázslatokról szól, hanem a király által birtokolt információkról. Nagy érdeklődést vált ki hirtelen, mikor szétteríti anyja mellett az asztalon.



-Van elég hely, hogy felsorakozzon mindenki az ellenséggel szemben?
-Egy széles tengerparti fövenyt mutat, ami szinte teljesen egyenes.
-Helyes! Akkor teljes erővel lesújthatunk a gyütmentekre!
-Én tudok egy varázslatot, amivel az emberek korlátlan ideig a víz alatt maradhatnak és akár sétálhatnak is a folyók vagy tavak alján. Arra gondoltam, hogy körbe keríthetnénk őket. De előre közölnöm kell, hogy a hatás fájdalommal jár, de teljesen veszélytelen.
*Bár idegenkedő hangok jöttek artikulálatlanul ki az asztal körül lakmározók száján, de az özvegy fontosnak érezte, hogy mellé álljon gyermekének.
-Remek ötlet! Majd száz katonánkat megbűvölsz és őket amolyan meglepetés csapatnak a tenger felől küldjük.
-Édesanyám, szeretnék velük menni.
*Jelena arca teljesen elfehéredett.
-Szó sem lehet róla! Neked a család seregének derékhadával kell menned, hogy családunk is képviselje magát. A mágusok tűzlabdákkal fogják segíteni a támadást, ha addig élek is, nem pedig karddal, a tengerből kiúszva, ha addig élek is.
*Ezúttal a vendég urak már jóval inkább megenyhültek és a tervet gyorsan elfogadták.




-Dir! Biztosíthatlak, hogy ha a közkatonák között, akikkel találkozták érkezésedkor, találkoztál is ilyen hangokkal, a holnapi nap során nem fogsz. -tette a nő vállára a kezét, biztosítva ezzel, hogy királyi szavát adja erre- És remélem, hogy a te élre állásoddal meggyőzöd a többi nemest is, hogy szintúgy tűnjön ki a csatából. A milíciák kishitűsége a legkevésbé sem jelent gondot. Ők csak arra kellettek, hogy valaki feltartóztassa ezeket a fosztogató barbárokat, amíg meg nem érkezem a fősereggel. A lovagokra és a nemesek többi emberére számítok a leginkább. Mögöttük haladnak majd az én embereim, az íjászokat ahogy kérted elvegyítve a nemesi seregek között. Én magam állok a korona csapatai élére. A várak határőr csapatai pedig szélen szeretnének állni, így ők használhatnák onnan az íjaikat.
A milíciát és a városőrséget pedig az erőd körbevételére hátra hagyjuk. Bízom benned, hogy mellettem fogsz állni és nem kell majd elhúzódó ostromra számítani. Nem szabad elfelejtenünk, hogy nem ők a főellenség! Igen, a sötét elfek egy áruló szolgát biztattak fel ellenem, ám hűséges embereim hamar lebuktatták és két testőröm intézkedik róla, hogy megkapja méltó büntetését.
*Úgy tűnik az uralkodó maga is rendelkezik elképzelésekkel. És az még a holnapi nap titka, hogy ez mennyire vág egybe a többiek elképzelésével. Ekkor érkezett meg az őr, aki ijedt arccal jelentett.
-Úrnő! Haradur nemes elment a táborból az embereivel. Valószínűleg nem akar harcolni, mert nem volt náluk szinte semmi.
-Ez képtelenség! -csattant fel Astelath- Haradur a legismertebb nemes a végvidéken. Mindenki hallott már az orkokkal való összecsapásairól és számos falu megmentője. Képtelenség, hogy itt hagyna minket egy ilyen fontos csata előtt! Biztos vagyok benne, hogy most is az első sorokban akar majd harcolni.

*Ahogy Melon visszatért, nem túl sokat láthatott az ellenségből, amit Diramel emberei ne vettek volna észre már korábban. Csak megerősíteni tudja, hogy egy furcsa szagú csapaton kívül az ellenség csak két helyen táborozik. Ám ha közelebb ment volna a tengerpartiak táborához, bizony nem úszta volna meg sérülés nélkül!
Viridiel saját szemével akarja látni a környéket és ezért körbe néz. És láthatja nem csak Össznépi falain körbesétáló őröket, kik fáklyával világítanak -bár van pár sötét zug így is a bástyáknál-, hanem a parton ringó hajók sokaságát, amiket már ő látott korábban az árulóval való találkozáskor. A tőle elvett ékszer még most is a zsebében van.

Belépve a sátrunkba,elég izgatott lettem,mert a fejemben körvonalazódott egy "terv"és amint a térképen is láthatom majd,amit kigondoltam,akkor még jobban fogok örülni..és a lelkesedésem láthatta a társam,mert Ő is kíváncsian nézett rám..
-Arra gondoltam,hogy ez az Erőd magasra lett építve egy dombra,vagy sziklára..és viszont,mivel zárt falak veszik körül..biztosan van ivóvizük is,ahogy ellássák az ott állomásozó embereket és állatokat,így van fúrt kútjuk...de arra gondoltam,hogy ha van mesterséges "földi járat"..akkor biztos van természetes is..és ahogy így elnézem az időjárást,és a tenger közelségét..itt mindig esik az eső!..de ha esik az eső,akkor valahová el kell "folynia " a víznek..és a kövek köztudottan egy idő után kimosódnak a földből és a kövekből..barlangokat,vagy szűk járatokat hozva létre..
..bár elég  furcsán hangozhat most ez,de szerintem a nyílt terep helyett egy olyan megoldást kellene találni,beleértve a többi mágiahasználót is belevonva,hogy közösen kidolgozni egy "meglepetés"tervet,hogy a felszín alatt is tudjunk csapást mérni a betolakodókra,és ezzel segíthetjük a felszínen lévő haderő hatékonyságát.-néztem mosollyal Virire,és reméltem,hogy érti mit akarok kihozni ebből a gondolatmenetből.
-Ahogy így nézem ezen a térképen,van is nem egy járat az Erőd alatt..ahogy minden fallal körülvett város is rendelkezik "menekülési útvonallal"kimenekülést segítve,és titkos átjárók is..Még az a szerense,hogy a Királyi Térképész adta a papírost..és ezen rajta van minden ismert és kevésbé ismert zeg-zug is..ahogy a titkos járatok,nézd!-mutattam neki a tenger felé is vezető jól járható barlangjáratot-és itt is van elég sok szerteágezó út,a várfal alatt is..ahogy igazad van,hogy a saját szemünkel kell látni is..de most éjszaka van..lehet madártávlatból is meglesni az alvó táborukat,amit a földről nem tudsz megközelíteni..de én igen!!-mosolyogtam széles vigyorral Virire-többet láthatok felűlről,ha átváltozom,és Te a másik oldalt tudod megközelíteni..ha így tetszik a terv????!!-kérdőn néztem rá,és vártam a válaszát,és közben ki is néztem az égre,hogy láthassam a néhol felhős-ködös foltokat a magas égen,de csak pár Sirály repkedett az égen..és tisztán be lehetett látni az egész eget.
Szép éj a felfedező repülésre..és ha visszatérünk ide a táborba,fel kellene keresnünk a többi mágiahasználót,és összedugni a fejünket egy támogató és védő "lépésekre",hogy mindenre fel tudjunk készülni,ha eljön a harc ideje,egy olyan ellenféllel szemben,akikkel a nyílt terepen nem sok esélyünk lenne..de ha belemennek a többi varázshasználó,hogy összehangoljuk a gondolatokat,akkor talán több lehetőség is adódna,mint ami eddig a nyílt puszta harc adna...ami elég halvány esélyt kecsegtet a győzelmünkhöz,ezek a hatalmas és erős emberek ellen,akik a csatákban edződtek,kiskoruk óta..de talán ha a mágia segít nekünk,akkor talán kevesebb veszteség is lehet..mert minden élet értékes...és a Természet is segít nekünk,hogy megvédjük magunkat...de most elég gyér a környezetben lévő növények száma..és most másként kell megoldást találnunk..
..és remélem,hogy Viri érti amit most hirtelen felvázoltam neki..mert számítok rá,hogy segít kidolgoznia részleteket..ahogy a többi mágiahasználó is...

Igazán kíváncsian vártam, hogy mivel rukkol elő Alia, hiszen máskor is jó meglátásai voltak és most igazán ránk fért, hogy összeállítsunk valami jó tervet, amivel meglephetjük az ellenséget és ezzel csökkenthessük a veszteségeinket.
Miután kiderült, hogy nem csak a várban vannak ezekből a vikingekből, hanem a parton is és ráadásul sokkal nagyobb számban, nyilvánvalóvá vált, hogy a harc nem lenne könnyű sétagalopp. Ezek az emberek nagytermetűek, vadak és jó fegyverforgatók, sok ember válna a halál martalékává, ha nyílt terepen kell megrohamozni ezeket és még a várból is segíthetik őket.
Ezért fontos az, amit Alia mond és amiben teljesen igaza van.
- A vízellátásuk lehet elkülönített, általában egy ilyen erődben erre ügyelnek, hogy ha bekerítik őket, akkor a vizet se megmérgezni, se elzárni ne lehessen, viszont az eső és a szennyvíz kivezetése és elfolyásában van ráció. – nézek elégedetten és elismerően a lányra.
- Ha az erődöt meg tudnánk lepni, míg a többiek a parton lévőket támadják, akkor jócskán össze tudnánk zavarni őket. És ha a bentieket kiiktatjuk, akkor már két tűz közé kerülhetnek. Sőt, ha a víz felől is lehetne támadást indítani, megsemmisítve a hajóikat, akkor lenne igazán hatékony a támadása a királyi erőknek.
Az ötlet jó, ahogy az is, hogy Alia fentről nézzen körül, ez azonban veszélyes is lehet, ha valaki kibökné, mert könnyen lenyilazhatják, nekem erre jobb javaslatom van.
- Te mester szinten űzöd a mágiát és már én is tudom használni azt a képességem, hogy madarak szemén keresztül lássam a vidéket. Azok ott sirályok, használjuk azokat a felderítésre.
Ha egyetért velem, akkor mindketten választhatunk egy-egy madarat, amellyel bejárhatjuk a környéket és felmérhetjük hol, mennyien táboroznak, még az erőd belsejébe is beláttunk, felmérhettük, melyik részér erősítették meg, hol számítanak támadásra.
- Viszont a tervet először a haditanácsban lenne érdemes felvetni és akkor már a mágusok is átgondolhatják ezt. A király jóváhagyása nélkül úgy sem önállósíthatjuk magunkat. – hívom fel erre e figyelmet. – De szeretném, ha a tanácskozáson te vázolnád ezt fel, hiszen te találtad ki. – mosolygok a lányra.

A két elf a térkép birtokában igen gyorsan következtetésekre jutnak. Egy szokványos várból indulnak ki, melyben a térképük jelöli a titkos menekülési útvonalakat és a felszín alatti barlangok rendszerét. Rengeteg katonailag értékes adatot.
Ám Össznépi Erőd egy elhibázott terv alapján készült rossz kivitelezéssel. Az ország határait körülölelő fő védelmi vonal tengerparthoz legközelebbi elemének szánták és jelentős építkezések kezdődtek.
Ám a korai átadáson kiderült, hogy a parti fövenyről érkező laza homokos talaj megsüllyed és bár a kor tudósai nem tudták pontosan meghatározni, de azt látták nagyon is, hogy az északi oldala erősen kifelé dől. Az akkori mérnökök minden további erősítést abba hagytak, részben a köznép számára élre sikerült torzónak beállítva a várat, részben rettegve attól, hogy a talaj megbolygatásával újabb elmozdulás vagy repedés következik be.
A hanyag munka és rossz tervezés most egymás után kétszer az idegen hadak malmára hajtják a vizet. Elfoglalásnál jóval könnyebb dolguk volt, szinte gyalog rohammal bevették. Míg most titkos aduk nélkül maradtak a felmentő seregek.
A sirályok szemei fentről mindent látnak. Az északi főkapu mögött a várudvarban egy nagy darab faltörő kos van, mely jelzi, hogyan sikerült ilyen könnyen bejutniuk. A várudvar szinte teljesen üres, csupán néhány lándzsából felállított rakás és itt-ott tűz lobog. Az őrök szinte mindegyike a falon járkál körbe.
Egy pottyantós wc felett elrepülve a madár leszáll az egyik ablakba. Egy ágyban két férfi alszik, az egyik hátulról átkarolja a másikat. Még eme buta lénynek is érdekes a helyzet és ezt érzik az elfek. Amikor elkezdi csukott szemmel simogatni és puszilgatni, hirtelen felébred a másik és lelöki őt fél kézzel a földre takaróstól. Ruhában alvó már egy éve úton lévő fiatal férfiakból áll az ellenség, kikben az erő is duzzad.
Amit Alia barlangnak vagy csatornának vélt, az innen is jól látható, hogy egy felszíni süllyedés. Egyike a végvár korlátainak okának. A jelölés rendszer idegen az erdeieknek, így téveszthette össze.
A hírszerzésre felbiztatott állat visszamegy a kövek közé és leszáll a falra. Több százan vigyáznak a tövében aludva, hogy az első jelre felözönljenek és védjék addig is, míg az épületekben melegben alvók megérkeznek.
A parti fövenyen várakozók fölé is tesz egy kört. A víz mélységét ennyire magasról nehéz lenne megállapítani, de nem is kell, hiszen a zsoldosok már pontos jelentést adtak róla kora este. Ám valóban igaz, hogy temérdek hajó és még több ember várja itt a további sorsát.
Megéreznek valami különös félelmet a sirályban a távoli állati üvöltéssel kapcsolatban és a varázslatot sem tudják sokáig fenntartani. Ha akarnak még valamit, megnézhetik a szabad szemükkel.




A király arcáról eltűnik a barátságos meleg kifejezés az újbóli engedetlenségre. Nem igazán szokott hozzá, hogy megkérdőjelezze egy zsoldos vezér a szavát. És főleg ahhoz nem, hogy kioktassák mindent jobban tudva nála. Igyekezett jó indulattal fordulni a meghallgatást kérő lányhoz és meggyőzni őt arról, hogy terveik koránt sem ellentétesek egymással. Ám az önfejűség komoly veszélyforrás.
-Számos végvári vitézem beszámolt arról, hogy az ő maroknyi embere kisebb oughwari hordákat tépett szét. A legravaszabb és legjobban képzett egységnek tűnik a hírek alapján. Ne értékeld le a számukat! Csak százan vannak, de lehet, hogy a te ötszázadat is elintéznék, ha egymással szembe kerültök.
Holnap bejelentem, hogy fontos feladatot adtam neki és ezért nem harcolhat velünk. A határ őrei körében nagy lesz az elégedetlenség. De nem hazudom azt, hogy elzavartam Haradurt. Azzal már borítékolnám, hogy a sereg nagy része szintén így tenne.
Wymor kisasszony! Ne értékelje túl a maga szerepét! Számítok Önre, hogy meggyőzi a nemeseket, hogy embereikkel együtt álljanak a támadás élére. Ám a taktika mindenki közös döntése kell, hogy legyen!
Kérem, most távozzon! Egy emberét beosztom a saját testőreim közé, csak hogy lássa, mennyit adok a szavára és aggodalmaira! De most tengernyi teendőm van.
*Nem osztotta meg vendégével a titkot, hogy bizalmas embereket küld szét, akik már elhintik a pletykát. És a határon elszigeteltségben élő nemes távolmaradása nem fogja olyan váratlanul érinteni a legfontosabb egybegyűlteket.
Ám ha a lány visszatér sátrába csak Aná Vót érkezik vissza a hármas csapatból. Ő Haradur címerével díszített egyik pajzsot és több fegyvert is bemutat.



-A száz fős csapat nyomtalanul eltűnt. Egymásra rakva találtuk meg fegyvereiket, pajzsaikat, néhányat elhoztam, hogy lásd a saját szemeiddel! Amit az őrszem náluk látott, mindet megtaláltunk, de még csak nem is folytatódnak a nyomok. Ketten ott maradtak őrizni az elhajított felszerelést és hátha új nyomra bukkannak közben.
*Ha visszamegy bárki vagy bárkik a nő utasítására felváltani és segíteni az ott maradtaknak, akkor az elmesélt felszerelésnek és zsoldosoknak hűlt helyét találják csak. Csupán két nagy vértócsa áztatta foltot az erdő szürke talaján. Mintha egy lény lemészárolta volna az emberek királyságának legjobb hírében álló csapatát és visszatért volna a maradék nyomait eltüntetni. És ekkor ráakadt volna egy másik elismert csapat két tagjára és úgy megette volna őket, hogy még menekülni se tudtak volna a lény elől.