A harc egyre kilátástalanabbnak tűnik, mégis valami vitt előre. Nem tudom megfogalmazni mi volt az. Egy érzés? Ösztön? Ki tudja? A lényeg az, hogy nem a menekülésen, hanem a támadáson járt az eszem. Pedig Haradúr mellett csak kiscserkész lehetek, hiszen az ő tapasztalata nálam nincs meg. Úgy látom Ő is a visszavonulás útját keresi.

Hirtelen ötlettől vezérelve, odarohanok hozzá:

- Nagyuram, mi volna, ha megpróbálnék egy kisebb szakadékot omlasztani a vikingek és közénk? Akkor talán lenne annyi előnyünk, hogy visszavonulhatunk, vagy az íjászok leszedhetik őket anélkül, hogy közeli támadástól kellene tartanunk.

Közben észrevettem, hogy Hector elindult Aliához, aki Mellon hátán közeledik felénk. Legalább erősíti a sorainkat. Így már talán nagyobb esélyünk lenne, hogy végleg elintézzük ezt a társaságot, akik ráadásul kettéváltak. Lehet, hogy nekünk is ezt kellene tenni? Vagy nem? De hát a stratégiai lépéseket rábízom Haradurra.

Kíváncsian várom mit szól az ötletemhez.

Mindenki elszántan küzd, de az idő most nem kedvez nekünk és nem lenne jó, hogy elveszítsük a legjobban küzdő harcosokat, mert mindenki szanaszét csámborog, nincs egy erős parancs, amit mindenki követ.
A nemrég visszatért nemes, Nava-val az oldalán vívja tovább a harcát, pedig onnan már vissza kellett volna vonulniuk, ha nem akarják, hogy bedarálják őket lassan, de biztosan, a grófnő lánya a harcosaival a vízben verekszik és bár sikerült meglepniük a vikingeket, de ott sem haladunk jól.
Alia meg láthatóan minden bevet, hogy húga és a szigeten rekedtek segítségére siessen, de egymaga nem győzhet egy sereg ellen, még ha bevet mindent, akkor sem, csak bajba sodorja magát.
Itt a király parancsa kellene! Hogy elrendeljen egy elsöprő támadást, összeszedve a leszakadókat és aztán visszavonulni, rendezni a sorokat.
Aztán feltűnik a szörny a vízben és vadászni kezd minden élőre, idegenre, hazaira egyaránt.
Próbálok az elméjébe hatolni, de túl messze van, meg amúgy sem vagyok ebben erős, ehhez talán Alia kéne, akkor talán a vikingek ellen fordíthatnánk.
- Nem tanácskozni kéne, hanem támadni…..mindenkinek, kivéve a nehézlovasságot, hogy aztán rendezetten vonulhassunk vissza. – érek a király közelébe meghallva a szavait. – Utána meg talán az éjszaka fedezékében, valaki megpróbálhatna bejutni a várba és kinyitni a kaput. Ha a vár elesik, akkor már ezekkel is könnyebb dolgunk lesz. – teszem még hozzá, mert ha itt elpazaroljuk az erőket, az erőd bevételére már nem lesz elég.

A király zavarodottan nézett a hírnökre és értetlenségének hangot is adott.
-Miért gondolod, hogy most kellene újra támadni? Hiszen a víz egyre nagyobb és a gyalogság megfulladna, ha újból beküldenénk. Ha tudsz valamit, mondd el! De nekem most öngyilkosságnak tűnik. -majd az erőd felé nézett, mikor Viridiel arra terelte a szót- Igen, lehet az könnyebb lenne. Kevesebben őrzik, bár aggasztanak az erős falak. De ha egy csellel be tudnánk jutni, bizton hamarabb levágnánk az ottaniakat.
*Alia eközben a tigrise hátán bele vetik magukat a vízbe, hogy mihamarabb elérjék Navát és kimentsék a gyilkos kavalkádból. Eddigre már csurom vér volt a kardja és körülötte rengeteg halott hevert. Mind az ellenség, mind a baráti oldalon. Bár az előbbiből több volt.
A tengeri szörnnyel Alia és Viridiel is fel tudja venni a kapcsolatot. Megelégszik az idegenek pusztításával is. A tengerész nép riadtan néz szembe vele, az első percekben nem találják ellenszerüket. Ám csak egy-egy harcos tud elkapni és utána a légzés miatt vissza kell húzódnia, hogy a mélyebb vizekben oxigénhez jusson.
Ideális a körülmény, hogy néhányan Hektor hátán, mások a vízbe vetve magukat indulnak a partnak. Most az ellenségnek más dolguk is van, mint üldözni őket. Ráadásul a félvér megidézi rájuk a földrengést, amivel inogni kezd a homok a lábuk alatt. Noha a puha kőzet hamar elnyeli a mágikus impulzusokat, de ez is segít jelenleg nekik. Hamarosan épségben partot is érnek.
A gyülekező felé haladva egy könnyű láncinget viselő idősebb katona lép oda hozzájuk, aki kezében egy két méteres pallost pihentet. Nem túl hangosan, csak hogy mind a három tünde jól hallja szólal meg.
-Üdvözlet nektek, erdei népek! Krompull kapitány vagyok. A király kérte, hogy segítsek eligazodni maguknak a mi harcmodorunkba, hogy jobban be tudjanak kapcsolódni a haditanácsba.
Mint tudják, a mi hadseregünkben van a legtöbb fajta egység kiképezve. Ezért gyorsan áttekintjük őket, amíg gyalogolunk. Először is a legfontosabb egységünk a lovasság, mint tudják. A könnyű lovasokat mindennél könnyebb megfutamítani és egyben mindennél nehezebb legyőzni. Akár hátra felé is tudnak lőni az íjaikkal, utolérni őket pedig nem sok mindenki tudná. Mindegyikük a király szolgálatában áll.
A páncélos lovasok a hadseregünk öklei. Mindent elsöpörnek, amíg előre felé tudnak haladni. Ezek egy jelentős részét a nemesség adja, noha az uralkodó is rendelkezik belőlük kellő létszámmal. Főleg nyílt mezőn vívott csatákban kiválóak, de úgy tűnik a mostani ellenségünk elég szervezett ahhoz, hogy meghátrálásra kényszerítse őket. Túl zárt és fegyelmezett a gyalogos harcrendjük, bár talán meg lehetne találni a módját, hogy kicsit megbolygassuk és akkor nagyobb sikert érhetnénk el.
Jól képzett íjászokból szinte csak a koronának van, mert kiképzésük drága és harcokban nem mindig hozzák meg a kívánt eredményt. A nemesek között gyakori a nézett, hogy inkább két jól páncélozott gyalogossal rohanj le két védtelen íjászt. Bár náluk is vannak, akik tudnak bánni a fegyverrel, de képzettség hiányában pontosságuk elmarad a hivatásosokétól.
A nehéz és könnyű gyalogság között igen színes az átmenet. Gyakran nem a védelmük szerint különböztetjük meg őket, hanem a fegyvereik szerint. A lándzsások elterjedtek, mert a belső viszályokban a lovasságot távol tudják tartani, ha megőrzik a hidegvérüket, mint ahogy nem rég láthatta is. Közelharcban viszont egymás ellen jobban tudják használni a kardot vagy csatbárdot, buzogányt, ha épp penge nincs.
A királyom abban bízik, hogy ezt a megbotlást csak az időjárásnak fogják tulajdonítani a megbeszélésen résztvevők. A háborúskodás nem egy-egy nagy rohammal szokott véget érni, gyakran vissza kell vonulnunk, ha nem nekünk kedvez a harci szerencse, majd újra rendezve a sorainkat újra támadásra indulni. Haradur és az önök harcosa most is megmutatta, hogy legyőzhetőek. -közelebb hajolt Alia füléhez- Talán rá kellene venni, hogy most középre álljon. Mi végváriak elegen vagyunk, hogy biztosítsuk a szárnyat.
*Ám a mezőre érve más dolgok is nyilvánvalóvá válhattak az awyrisiek számára. Leginkább az, hogy Haradurtól mindenki óvatos távolságban áll. Úgy tűnik legendás vitézsége mellett eddig nem tudták azt, hogy pontosan miért ilyen eredményes a harcban. És sok arcon az tükröződik vissza, hogy most sem tudják elképzelni. Ő maga Jelena grófnő és barátai közelében állt meg az embereivel, bár nem ment közéjük. Megérezte, hogy most nem fogadnák feltétlen örömmel. Az elmúlt tanácskozásokkal ellentétben itt nem csak a nemesek, de minden kardforgató jelen volt, hogy együtt döntsenek a továbbikról. Először a csuhás szólalt fel, aki társaival együtt becsatlakozott Alia varázslatába.
-Felség! A papok azt tanácsolják ismételten, hogy rendelj minket az erdei elfek mellé, hogy a mágiában jártasok együtt beszélhessék át, mikét tudnák segíteni a harcot. Ők a fegyverek forgatásában is jártasok és talán jártasabbak a kettő kombinálásában is.
*Mindenki feszülten figyelt a válaszotokra, de az uralkodó hamarabb emelkedett fel és szólalt meg.



-Lenne nekem is egy fontos kérdésem. Tudjátok garantálni, hogy egy ostrom során a kaput kinyitjátok és beengeditek a lovasságunkat? A szavaitokon gondolkodtam és ha ezt kivitelezitek, valóban előnyben leszünk a főseregükkel szemben. A hajóik jelentős részét elvesztették és ha a várat is visszaszerezzük, talán nyílt csatára kényszeríthetjük őket.
*Majd a többiekhez fordulva így folytatta.
-Veszteségeink nem jelentősek és nekik is voltak. Ha a várba mégsem tudunk bejutni, a víz elvonultával újra a nagyobb sereg ellen fordulhatunk. A győzelem a kezünkben van!
*Utolsó mondatánál össze szorította jobb öklét és a magasba emelte.

Ahogy a visszavonulást fedezni tudtuk hectorral és Mellonnal egyetemben,kicsit reménykedtem,hogy több áldozat nem lesz talán..
De ahogy végignéztem a cstatéren,csak szomorúság és elkeseredettséget éreztem..látva ezt a sok halottat..és csak arra tudtam gondolni,hogy kijussunk innen..ahogy Hugiék is esélyt kapjanak az egérútra..

Lassan hátrálni kezdtünk..és ahogy a távolság is egyre nőtt,úgy csillant fel a remény,hogy ha rendeződnek a hadtestek sorai,akkor talán még jobban és hatékonyabban tudunk csapást mérni az ellenfélre..
..ahogy a szárazföldön,úgy a vizen is..

Hamarosan viszont újra a Haditanács összejövetelén találtam magam,ahol az úri népek és a vezetők sorra mondták el az ötleteiket és a harcmodoruk stratégiáját..
..és most egy Kapitány is odalépett hozzám,aki kimerítően ecsetelte a harcmodoruk mibenlétét,és még a Királyuk "helyzeti"álláspontját..

Csendesen hallgattam a szavait,mert igazából nem is értettem mit akar tőlem pontosan,addig a pontig,hogy "győzzek"meg valakit,hogy az élre álljon..

..nem igazán akarok az Emberek belviszályába vagy éppen a hatalmi hovatartozásukba beleszolni..de abban biztos vagyok,hogy az elmúlt órák eseményei nem igazán vezettek jóra!sőt!..kifejezettem kudarc lett szerintem.
Nincs terv,nincs összehangolt támadás,csak vaktában erről-arról egy csatázó csoport,akik egymaguk harcolnak ,lehet még" saját magukkal" is..

.De ahogy hallgattam mit mond,egyre jobban arra jutottam,hogy elhallgat valamit..mert nagyon azt akarja,hogy mint elf,"győzzem"meg a Tanácsot ,hogy egyesek a középső oszlopban támadjanak..és mások a szélen rohamozzanak..de igazából ez szerintem egy nagy átverés..és én nem igazán akarok beleszólni a "mély"ügyekbe,amiket az emberek maguk generálnak..inkább a mágiahasználók felé "hajlanék"..mert a páncélos hadseregben nem igazán vagyok járatos..és ha már nemrég egy Pap is felbukant a semmiből..inkább azon vagyok,hogy velük értsék szót..vagy legalábbis megtudjam,mit is tudunk összedolgozni,higy segítsük a Katonákat,függetlenül melyik Báró vagy király emberei azok.

Kedvesen mosolyogtam a Láncinges férfire,és lágy hangon mondtam neki.-Megbocsát egy pillanatra??!-és azzal otthagytam őt a többi katona társaságában..és a szélső sarok felé vettem az irányt,ahol láttam azt a Csuhást,aki nemrégen még a közelemben volt,kint a csatában.

A Pap felé fordultam,és a mágiahasználók kis csoportja felé,hogy megtudjam miért is van ilyen csend körülöttük..
..és talán sikerülne is valamit közösen kieszelni,mert már nagyon ránk fért a beszélgetés,ha már eddig nem sikerült zöldágra vergődni sok kérdésben.
Nagyon kíváncsian néztem az arcokat...talán most valami jó tervet kitalálni közösben.
Ebben a reményben üdvözöltem őket,és hallgattam amit beszélgetnek..talán ..most sikerül valami...

Miután megrengettem a földet, tapasztaltam, hogy nem a várt hatást értem el. Miviel a talaj nagyon laza volt, így nem keletkezett szakadék köztünk és az ellenség között. De arra elég volt, hogy a rengések megzavarják a vikingeket. Alia már átjutott hozzánk, véres ösvényt vágva maga körül. Mivel ennél kedvezőbb alkalom nem lesz a visszavonulásra, ki-ki a maga módján próbált átjutni a menedéket jelentő túlpartra. Én a magam részéről felpattantam Hector hátára a nővérem mellé. Alia pókja hatalmas léptekkel indult meg a vízben. Trist is láttam rohanni a tömegben, ami azért megnyugtatott.
Miután partot értünk, azonnal átöleltem Aliát, amit többen furcsálva néztek. Gúnyosan elmosolyodtam, ami elég bizarr látványt nyújthattam, mivel mindenem csupa vér volt - szerencsére nem az enyém - különösen a fejem.

- Hát tudod nővérkém, nélküled ez nem sikerült volna, vagy legalább is nem így. Örülök nektek.

Ahogy így beszélgettünk, egy páncélba öltözött férfi léptetett oda hozzánk, és elkezdett hablatyolni arról, hogy milyeb katonai egységeik vannak, és hogy ők mit, hogy szoktak csinálni. Szememet Aliára villantom, de ő nyugalomra int. Inkábv ellépek tőlük, mielőtt bármilyen gorombaság szaladna ki a számon. / Ki a francot érdekel az, hogy ők mit, hogy csinálnak? Pont erre vagyok most kíváncsi! Ez bolond./

Van most egy szusszanásnyi idő arra, hogy egy kicsit körbe tekintsek. Az látom hogy - még ha nem is szándékosan, de - külön klikkek állnak minden felé. Külön állnak a papok - ki nem állhatom őket, pökhendi egy népség - , megint máshol a király katonái, kicsit távolabb Jelena csapatai. De a legérdekesebb az, hogy Haradurt és katonáit mindenki messzire elkerüli, mint ha leprásak lennének. Nem igazán értem a többieket, hiszen Haradur és társai már bizonyították vitézségüket. Ilyen hálátlan fajta az ember. A segítséget elfogadja, de ha egy kicsit is különbözöl tőlük, akkor rögtön ferde szemmel néz rád. Én már csak tudom, volt benne részem éppen elégszer.
Ahogy így bámészkodom, hallom, hogy tanácskozásra hívnak mindenkit. / Más már nem is hiányzott. Úgy is csak bábeli hangzavar lesz, megegyezés nem. Nem sok kedvvel, de elindulok én is Trissel az oldalamon. Az biztos, hogy bármit is beszélnek majd, ha lehet akkor vagy Aliáékkal, vagy Haradurral és csapatával tartok - persze csak akkor, ha ő is beleegyezik. Azt hiszem én is bizonyítottam már, hogy hasznos tudok lenni a harcban.

A király kérdésére - hogy a papok biztosan betudják juttatni a csapatokat az erődbe - kíváncsian várom a választ. Nagy önhittségre vallana, ha igent mondanának. A csatában soha, semmi nem lehet biztos......

Végre a két harcoló sereg elszakadt egymástól és csalóka csend és nyugalom telepedett a tájra.
Láttam, hogy Alia és Nava is megmenekültek, hiszen az óriás pókot nem lehetett nem észrevenni, így én is nyugodtabban vártam, hogy mindenki összegyűljön a tanácskozásra, amit összetrombitáltak.
A kis csapat, akikkel Nava együtt harcolt, továbbra is egy bolyban maradtak, de láthatóan senkinek nem is állt szándékában keveredni közéjük, inkább jócskán elkerülték őket.
Én is szívesen jártam volna utána, mi volt az oka, szokatlan sikerüknek, de most volt fontosabb dolog is. Végre megkezdődött a tanácskozás, amit az emberek tapasztalhatóan, oly annyira kedveltek.
Először a papok képviselője szólal fel és kedvtelve hallgatom, hiszen nem mond botorságot.
Eddig ez nem működött jól.
Mivel rajtam kívül senki nem akart válaszolni nekik, már nyitottam si a szám, hogy támogatásunkról biztosítsam, de a király megelőzött és előbb az én javaslatomra kérdezett rá, legalábbis én ezt gondoltam.
- Garantálni? Erre semmilyen garancia nincs, ahogy egy csatában sem lehet előre megjósolni semmit. – rázom meg határozottan a fejem, mert balgaság lenne ilyet ígérni. – De semmit nem vesztünk, ha valaki megpróbálja, csak nyerhetünk vele. Egy vagy max. két ember észrevétlen be tudna jutni talán az éjszaka. – nézek a közelben álló két társamra. - De a seregnek fel kell készülnie, hogy ha kinyílik a kapu, akkor támadhasson. – fejezem be, bár ezt nyilván a király is tudja, amit meg is erősít a szavaival.

A végvári kapitány nem tett túl nagy benyomást sem az általa megszólított Aliára, sem a fogadott húgocskájára. Közönyösen nézett utána. Ideje volt valaki máshoz oda állni és biztatni őt, hogy a király áldásának tudtával vagy pusztán saját egyéni érdekéből, de ugyan azt mondja. Egy közös haditervhez nem lenne rossz, ha legalább a nagy többség ugyan azt mondaná.
Ám egyelőre nem csak Jelena és csapata, de a többi főnemes körül is kis klikk gyülekezett és egyre látványosabban a saját véleményüknek adtak hangot, egyre kevesebbet beszélve más csoportok tagjaival.
Ám az erdei elf figyelmét nem is ők kötötték le. Egy csuhásokból álló csoporthoz lépett oda, ahol barátját, a csatában segítségét felajánló papot is látja. Ő pedig gyorsan tolmácsolja, hogy épp miről vitáznak saját soraikban.
-Üdv újra! Van már valami új hír? Arról beszélünk, hogy szél erejével lehetne megint segíteni a katonákat. De több fajta szélvarázslatunk is van.
A Szélvihar nevű varázslatunk borzasztó erejű vihart gerjeszt, de nem tudnánk irányítani. Felmerült, hogy ha minden erőnket elhasználjuk arra, hogy amíg oda nem érnek az egységeink, addig az idegenek zárt soraira szabadíthatnánk az ég tomboló erejét.
Sokan a Tornádót találnák a legcélravezetőbbnek, mert ezt irányítani is tudnánk, hogy merre menjen, de még hamarabb kivenné az erőnket. Nem tudnánk az egész sereg felett megidézni, csak egy ösvény mentén, mely felszippantana mindent, amerre jár.
Viszont voltak olyanok is, akik felvetették az Irányított széllökéseket, amik ezeknél jóval kevesebb energiát venne igénybe. Csak egy-egy embert tudna egy mágus felemelni az első sorokból, de akár folytathatnánk akkor is, amikor már a harcosainkkal küzdenek éppen.
Tűzlabdára nem sok esélyt látunk, mert a mostani alkalommal felkészültünk rá, hogy ilyenekkel segítünk majd, de a saját embereink eltakarják előlünk a kilátást. Rájöttünk, hogy csak akkor tudnánk sikeresen használni, ha valamilyen magaslatról tudnánk a tájra rálátni.
Szeretnénk, ha a te néped tanácsot adna, mert úgy tűnik, a főpap nélkül nem nagyon figyelnek ránk a haditanácsban.
*Még egy kis ideig tartott a tanakodás, összesúgás mindenhol, de a király igyekezett ezúttal sokkal jobban átvenni a kezdeményezést. Eddig azt várta, hogy a nemesek maguk álljanak elő olyan javaslattal, mely sokkal inkább érdemek szerzéséről, mint fegyvereseik kíméléséről szól. Ám most jobbnak látta neki irányítani.
Az egyértelmű kérdésére, hogy vajon biztosra tudnak-e menni, ha elfordulnak az ellenség főseregétől és a várat ostromolják, Viridiel kitért a garanciaadás elől, ám bizakodóan szólalt fel. Hasonlóan gondolkodhatott Naja és Alia is. A félvért a külseje ellenére megtűrték a varázslók, de ha úgy dönt, Haradúr és az emberei is szívesen látják maguk mellett. Ugyan úgy gondolkodnak, együtt harcoltak és ott az ellenség közül senki nem nézte, hogy milyen fajúak, épp úgy levágták volna bármelyiküket.




Most a főtanácsos emelkedett fel és vette át a szót, úgy érezvén, hogy érzi a különböző gondolatokat. De ilyen összevisszaságban leginkább csak képzelődhet, hiszen alig van, aki ugyan azt gondolja.
-Nos, természetesen semmire sem lehet biztosat mondani, de a királyunk nyilván arra kíváncsi, hogy mennyire lehetünk biztosak benne. Nagyon sok ember életéről van szó. Így is voltak veszteségeink, de a háború nagy szakkönyvei azt tanácsolják, mit tudjátok, hogy ha már egyszer elkezdtünk támadni valamit, azt ne hagyjuk abba. Demoralizálná a kardforgatóinkat, ha azt látják, hogy megijedtünk egy nálunk jóval kisebb seregtől, mert egyszer elbuktunk.
Azt javaslom, hogy osszuk ketté a seregünket és az egyik része maradjon a parton, hogy ne tudjanak minket váratlanul hátba támadni akkor, ha már bejutunk valahogy a falak mögé. És ha komoly a siker lehetősége megérzésetek szerint, akkor a sereg másik részével -főként a lovagokkal- vegyük körbe Össznépi Erődjét és amikor a kapu kinyílik, akkor indul a támadás.
*Sajnos nem sikerült elkapnia maradéktalanul a fonalat, vagy jobban mondva nem volt mit elkapni, mert egyesek attól féltek, hogy taktikázás fog megindulni, hogy ki melyik csapatban akar lenni. Aki a tengernél védi az ostromlókat a főseregtől, azok talán nem is fognak harcolni újból. Míg a másik részt lehet egy sikertelen bejutási kísérlet után befogják, hogy lajtorjával másszák a falakat és gyilkos ostrom elé néznek.
Ám mások pont emiatt fordítva gondolkodtak. Az egyik rész, mindenkit a várhoz szólított volna, a másik mindenkit újra a fősereg ellen küldene. Míg a harmadik -köztük Jelena követői közül is sokan- elégedettek voltak Viridiel és a főtanácsos tervével.
Ha kívánják, felszólalhat bármelyik elf. Ám abban legalább egyetértés van, hogy most egy jó terv kell.

A Varázshasználók csoportjához tartok..és nagyon remélem,hogy ezúttal valami érdemlegeset is ki tudunk közösen találni..ahogy azt is szívesen látnám,hogy nemcsak a hatalmi rangokat ecsetelnék ,hanem a haderő támogatását is szem előtt tartva,sikerülne összehangolni az erőket,és ezzel talán jócskán lecsökkenteni az áldozatok számát..mert eddig elég sok áldozatot követelt a fejetlen támadások sorozata..
De ha sikerül valamiféle vezetővel beszélni és a kasztok is hajlanak rá,akkor esélyesebb lesz ez a tanácskozás..

-Üdvözlet!-hajtom meg fejem kurtán-A nevem Alia,Awyrisből...esetleg beszélhetek egy vezetővel,aki irányítja a mágiahasználók "seregeit"??-néztem körbe rajtuk..és vártam,.hogy ki az,aki szóra emelkedik a csoportból..mert azzal fogok beszélni..és talán konszenzusra juthatunk most,mikor itt a szükség..

Ahogy gondoltam is, a tanácskozásból megint fejetlen kotkodácsolás lett. Úgy látom végre a király is kezdi megunni ezt az öncélú magamutogatást, és végre felszólal. Próbálja rávenni az egybegyülteket arra, hogy egy összehangolt támadást intézzenek az ellenség felé. Gondolatban üzenek Aliának, hogy ne keressen, mert csatlakozok Haradurhoz.
Felállok a helyemről és a különállók felé veszem az irányt.

- Vezér - hajtom meg magam Haradur előtt- ha elfogadsz, felajánlom kardom a harcban. Eddig is elég jól tudtunk együttműködni. Ráadásul a mágia használókkal is tarthatjuk a kapcsolatot. Mivel magam is az.vagyok, ezért gondolati úton érintkezek velük. Te nem közösítettél ki a félvérségem miatt. Egyébként én sem firtatom miért vagytok olyanok amilyenek. Ki-ki törődjék a saját dolgával. Amíg egy a célunk, addig válllvetve harcolok veletek....

Mostanra legalább vannak javaslatok és nem csak összevissza beszéd. Az embermágus javaslata és érvelése igen csak meggyőző és nem beszél bolondságokat, érdemes megfontolni, de látom, hogy Alia feléjük tart, így tudom, hogy meg fogja oldani a legjobb tudása szerint.
Miközben azt is látom, hogy Nava megindul az elkülönült Haradut csapata felé, már nem tudom követni, mert az emberek egyike, egy nemesféle emelkedik szólásra és mondja el, mit javasol és részben egyetértve vele bólintok, majd a Királyra nézek.
- Ha sikerül bejutni észrevétlen az erődbe, és megnyitni a kaput, akkor nem lesz szükség hatalmas haderőre az elfoglalásához, hiszen a bennlévőket váratlanul fogja érni a behatolás és egy kisebb , hatékony század is végzetes lehet számukra. Meg aztán valószínűleg a vikingek sem fognak éjszaka támadni, így nem rossz ötlet, ha a sereg nagyobb része a helyén marad és csak egy kisebb, elszánt harcosokból álló rész lesz az, aki meglapul az erőd kapuja előtt és aki vállalja, hogy belópózik és kinyitja a kaput, az fáklyával jelezhet nekik. Ha gondoljátok magamra vállalom a bejutás feladatát.

Alia oda ment a papokhoz és ők gyorsan igyekeztek is bevonni őt a tanácstalanságukba, ám ő ehelyett úgy döntött, hogy inkább megpróbálja kiismerni magát az emberek varázslóinak vezetői között. És készségesen válaszolnak is a kérdésére.
-Sajnos a főpap a támadás híre előtt eltűnt. És a legkedvesebb tanítványa is vele tartott, így most sajnos azt várjuk, hogy maga az uralkodó döntsön erről. Próbáltunk bekapcsolódni a csatába, de ami tervet gyorsan összedobtunk, az nem jött be. Ha tűzlabdákat lőttünk volna ki az ellenségre, akkor sokkal több saját csapatot is eltalálunk.
Sokkal hatékonyabban lennénk, ha összehangolnánk a terveket a fegyverforgatókkal, ám jelenleg úgy tűnik, elkerülte mindenkinek a figyelmét. Próbáltunk beszélni őfelségével, és megígérte nekünk, hogy mellétek rendel, de utána semmi hír nem jött erről.
*Eközben Nava is elfoglalja a helyét, ahol a a tanácskozás megkezdésekor áll és Haradúr is üdvözli őt, mint akivel nem régen vállt vállvetve harcoltak.
-Kicsit csendesebben! Örülök, hogy így látod és szívesen vesszük, ha velünk harcolsz. De sokan még annyira sem örülnének, ha kiderülne, mitől van a különleges erőnk, mint amennyire már most nem nézik jó szemmel.
Igazad van, az emberek sajnos idegenként és ellenségesen fogadják az új dolgokat. De idővel be kell nekik is látni, hogy fejlődnünk, erősödnünk kell, különben elveszünk. Már így is nehéz volt a helyzet a határszélen az orkok miatt, nem hiányzott egy ilyen támadás.
*Közelebb húzódnak a félvérhez az emberei, így jelezvén mindenki felé, hogy most már a tünde is közéjük tartozik. Gondterhelten néz a grófnő felé.
-Remélem, hamarosan Jelena is megbékél a helyzettel. Talán túl rég óta nem találkoztam vele.
*Eközben a tanácskozás tovább folyik és több középnemes család is jelentkezik, akik ki tudnak állítani embereik közül százat, hogy vállalják az akciót, ám a Főtanácsos újból szólásra emelkedik.





-Nos, úgy látom, hogy a terv ezen része készen áll. Még át kell gondolnunk, van-e szükség valamire még. De én azt javaslom, hogy a kapu előtt várakozók csapatát Haradúr és emberei adják. Vita nincs köztünk, hogy a leghíresebb közülünk az elért eredményeivel és nimbuszát többnyire ilyen rejtélyes akciók adták, de ma bizonyította, hogy az idegenek ellen is kiválóan megállják a helyüket.
*Sokan felhördülnek, mert úgy érzik, a nemes ma lelepleződött, hogy nem tisztességes úton szerezte ezeket az elismeréseket. Ám ha nem lesz ellenvélemény, akkor meghagyják neki, hiszen így a rivalizáló nemesek között nem robban ki feszültség, úgy érzik jelen pillanatban, hogy Haradúr sehová sem tartozik.

Elég készségesek voltak a papok és a többiek,miszerint egyetértettek abban,hogy össze kell hangolni a mágiát és a haderőt,és a csapatok ne csak vaktában rohamozzanak..

-Én szívesen segítek összeköttetést és irányítást vállalni abban,hogy a csapataink egy kis előnyhöz,és aztán még nagyobb támogatáshoz juttassuk a mieink..bár a támadásokban sok helyen inkább a nyers erő az,ami eddig dominált,de ha katapultokkal és hosszú hatótávolságra tudó fegyvereket vetnénk be ,akkor hatékonyabban lehetne elvágni a Tenger felé a visszavonulásuk,és másrészt az utánpótlásukat is lehetetlenné tudjuk tenni.
..az a lány felettébb ügyesen oldotta meg a Tengeri támogatást..és az ottani szörny is a segítségünkre lesz..abban is tudok segíteni..így ha a Harci erők egyezségre jutnak,akkor meg lehet beszélni az összehangolt támadást...és biztosan sokkal több esély lesz a győzelemre..ahogy arra is,hogy kevesebb áldozattal járhat...és a Vikingek nem mágiahasználók...de ne becsüljük alá őket!nagyon erősek és elszántak..de ha minden harcosunkat tudunk támogatni az elemekkel,vagy éppen mással,akkor siker koronázhatja a támadásunkat velük szemben,de ahhoz az kell,hogy most mindent félrerakva összedolgozunk egymással..-néztem az egybegyülteken,bár nem oktatásként akartam mondani azt,amit mondtam..de úgy látszik eddig nem volt olyan személy aki valamilyen vezetője is lenne itt most..és ha a főpapjuk távol van,akkor sem áll meg az élet..folytatni kell tovább az élőhelyünk megvédését!...

Hugival amúgy is "összeköttetésben"vagyunk..így a Hradurral az együttműködése is teljesen bizonyos,ahogy az is ,hogy támogatást tudunk a mágiával adni nekik...és a többi harcolónak..

Örömömre szolgált, hogy Haradur harcos társának fogadott. Bár az kissé zavart, hogy szemmel láthatóan Tris mindig igyekezett mindig a csoport hátában lenni. Ez mindig a bizalmatlanság jele nála. És én már megtanultam, hogy nem szabad figyelmen kívül hagyni a jelzéseit. De egyenlőre úgy gondolom, hogy amíg vállvetve harcolunk addig nem lesz köztünk probléma.

Ám most fontosabb dolgokkal kell foglalkoznunk. Úgy hallottam hogy minket akarnak a kapuhoz küldeni.

- Vezér! Mi lenne, ha kapcsolatba lépnék a mágia használókkal? Megtudhatnánk, hogy mik a terveik. Nem szeretném ha a mi elképzeléseinket keresztezné.


Felvázolhatnád, hogy miként akarod kivitelezni a támadást - súgom a fülébe.

A terv, ami az erőd elfoglalására irányul úgy látszik kedvező fogadtatásra talál a tanácskozók körében, mert többen is jelzik, hogy vállalnák a rajtaütésben részt vevő csapat összeállítását, de megint az előző tanácsos áll fel a véleményével.
Nekem végül is mindegy, de nem kétséges, hogy jó választás az éppen Nava-val társalgó nemest és csapatát kiválasztani erre a célra, hiszen nagyon vakmerően és hatékonyan küzdöttek az előző csatában is.
- Pár mágus is az erődöt elfoglaló csapatot erősíthetné, és lehetnének páran akik valami látványos dologgal elvonnák az erőd őreinek figyelmét. - javaslom, bár az én szerepem nem került megerősítésre, a király nem bólintott rá még semmire.
- Alia, kiváló az állatidomításban, talán van a várárokban valamiféle halféle, aki felderíthetné be lehetne-e jutni onnan. - jut eszembe egy megoldás, ami megkímélhetne a fárasztó kísérletezéstől.

A papok csendesen hallgatták Alia javaslatait és lehet elkeserítik a válasszal, de teljes őszinteséggel adják elő az igazat. És utána hamarosan el is kezdődött a tanácskozás a fentebb olvasható felszólalókkal.
-Sajnos a fegyverekben mi nem tudunk segíteni. Mivel erdei elfként a tanácsban te felszólalhatsz, ezért előadhatod ezeket az ötleteket. Mi csak a varázsláshoz értünk és igyekszünk arra koncentrálni.
Viszont a mágiában tudunk segíteni. Amit a tengernél bevetettek egy olyan varázslatunk, amihez főzetet kell készíteni. Nem tudjuk az egész sereget ellátni belőle, de valamennyi új adagot gyárthatunk.
Azon kívül pedig a négy elem erejét tudjuk beveti a támogatásért. Igen nagy lehetőségeink vannak. Ha kérdezel, tudunk válaszolni.
*Ez idő alatt Haradúr csoportjában is az utolsó mondatok hangzanak el a tanácskozás megkezdéséig.
-Az remek lenne. Most jól jönne minden segítség. Nem tudjuk pontosan, hogy mennyien vannak abban a várban. De bevesszük, az biztos! Ha a papok is a hátunk mögött lesznek, akkor egészen biztosan.
*Majd elkezdődik a tanácskozás és a megbeszélés egyre inkább afelé terelődik, hogy Viridiel besurranjon és kinyissa belülről a kaput. Majd kikristályosodik, hogy Haradúr seregei legyenek azok, akik a fal mellett lapulva várják majd, hogy berontsanak és közös erővel elfoglalják.
Ekkor a király emelkedik fel ismét, hogy szóljon.





-Akkor ezek szerint összeállt a terv. Van még valakinek ötlete, felvetése? Én Haradúrban megbízom, már nem egyszer bizonyította hűségét és harci tudását.
*Szigorúan nézett végig a sorokon, éreztetve azt, hogy itt nem csak a bejutás utáni lehetőségekről van szó. Sokkal többet mondott most a határszéli nemesről. Bár ezzel Diramelt is megbántotta a múltkori megbeszélésükön. Ám most nyilvánosan is felvállalja a történtek után is.
Ha Alia szót kér és elmondja, amit eddig a papokkal beszéltek, akkor az uralkodótól könnyen megkaphatja a papok ideiglenes irányítását a csatában. Nincs ellenére, hogy a természetfelettiben jártas személy irányítsa őket. Ahogy abban sem lenne, hogy segítsenek a tervben, ha Haradúrék értesülnek a terveikről és nem éri váratlan meglepetésként amit csinálnak. (Persze erre már a két elf kidolgozta a rendszert.)
Ekkor a királyi térképész lép elő meglepetéssel.




-Felség! Ha megengedi. Mint hogy miénk volt a vár, az ellenségnél több tudással rendelkezünk róla, reményeim szerint. Egy térképet őrzünk a készletünkben erről az erődről is, ahol be van jelölve, hogy egy kútból nyerik a vizet, így ebben sem megszorítani sem kicselezni nem tudjuk, ráadásul ez a főtoronyban van elrejtve, hogy ha betörnek a várudvarra, még akkor is biztonságban legyen.
A csatornáról ugyan ezt lehet elmondani, sajnos ez sem járható út. Ám az idegenek ostroma hagyott egy kiskaput a védelmen az északi falon. Leomlasztották egy kis résben, de csak egy ember fér át és jól védhetőnek tűnik, ezért nem alapoztunk átfogó támadást erre. Ám ha nem őrzik, akkor könnyedén át tud surranni egy ember rajta.

-Én fel szeretnék szólalni!-emelkedtem fel az egybegyült Tanács előtt.


-Én szívesen segítek összeköttetést és irányítást vállalni abban,hogy a csapataink egy kis előnyhöz,és aztán még nagyobb támogatáshoz juttassuk a mieink..bár a támadásokban sok helyen inkább a nyers erő az,ami eddig dominált,de ha katapultokkal és hosszú hatótávolságra tudó fegyvereket vetnénk be ,akkor hatékonyabban lehetne elvágni a Tenger felé a visszavonulásuk,és másrészt az utánpótlásukat is lehetetlenné tudjuk tenni.
..az a lány felettébb ügyesen oldotta meg a Tengeri támogatást..és az ottani szörny is a segítségünkre lesz..abban is tudok segíteni..így ha a Harci erők egyezségre jutnak,akkor meg lehet beszélni az összehangolt támadást...és biztosan sokkal több esély lesz a győzelemre..ahogy arra is,hogy kevesebb áldozattal járhat...és a Vikingek nem mágiahasználók...de ne becsüljük alá őket!nagyon erősek és elszántak..de ha minden harcosunkat tudunk támogatni az elemekkel,vagy éppen mással,akkor siker koronázhatja a támadásunkat velük szemben,de ahhoz az kell,hogy most mindent félrerakva összedolgozunk egymással.
De ha a Papok és a többi Mágiahasználók is egyetértenek,ahogy a Király is,akkor szívesen leszek segítségükre.
A térkép elég sok lehetőséget kínál,mit a Térképész úr felvetett és ha sikerül támogatni a Csapatokat,akkor nagyobb eséllyel foglalhatjuk vissza azt a Várat.
..és én önként jelentkezem arra a feladatra,hogy bejussunk azon a "kiskapun"a Várba..egy próbát szerintem megér...

..s mikor befejeztem Viridielre néztem,és szerintem nagyon is jól tudja rólam,hogy néha őrültséget is meg tudok tenni..de az sem utolsó szempont talán,hogy elfként könnyebben tudok rejtőzni az ellenséges szemek elől..

Ahogy a megbeszélés halad, egyre jobban kirajzolódik Haradur terve. Ahogy valamelyik elf belülről megnyitja a kaput, abban a pillanatban beosonunk az erődbe. Az összeköttetésnek hála nagy meglepetés nem vár ránk. Bár az ilyen támadások alatt mindig lehet nem várt esemény.

Mitán ezt sínre tettük, vártuk, hogy a papok végre megállapodjanak abban, hogy ki lesz az, aki a résen beoson a várba, hogy.minket beengedjen. Azzal az elffel kell tartanom a kapcsolatot.

Végig néztem a többi klikken,és probáltam megítélni, hogy ki az akire számíthatunk, és kik azok akiknek csak a szája nagy.

Úgy látszik kezd összehangolódni a sereg, legalábbis most már nem a vakmerőség és a fejetlen elsöprő támadás kap hangsúlyt, hanem az ész és azt hiszem ebben sokkal előrébb fogunk járni, hiszen a nyers erő a vikinget oldalán is szép számmal áll és ha ezt erőltetjük, akkor lehet, hogy előbb vagy utóbb felülkerekedik rajtuk a nagyobb számú embersereg, de az nagyon sok halállal fog járni mindkét oldalon.
Az erődbe való észrevétlen behatolás és kapunyitás azonban lehetőséget adna arra, hogy gyorsan és sokkal kevesebb véráldozattal oldjuk meg a helyzetet, ami most már mindenki kezd belátni.
A király támogatja a tervet és Haradur-ra is rábólint, amivel elhallgattatja a hőzöngőket.
Alia-nak és Nava-nak is biccentek, mivel tudom, hogy teljes mértékben mellettem állnak és a közöttünk lévő telepatikus kapcsolat nagyban meg fogja könnyíteni a kommunikációt és az irányítást.
A térképész szavai először lehangolóak, ám végül mégis ad egy kis reményt, hogy a terv megoldható és kivitelezhető.
- Alia, rád a mágusok összehangolásánál lesz szükség, Nava-ra meg a behatoló csapat időbeni értesítésénél. – javasoltam. – Mindkettőtökkel tudom tartani a kapcsolatot az elfek módján. – utaltam a képességünkre. – Így szinte azonnal tud mindenki reagálni, akár váratlan eseményekre is. Ezért inkább én lennék az, aki megpróbál besurranni.
A király lesz, aki kimondja a végső szót, de feltétlenül számítok a két lány támogatására is.

Alia felszólalását elégedettség kísérik és bár Viridiel rávilágít utolsó szavainál arra, hogy nem tudja egyszerre vezetni a papokat és bejutni elsőként a várba, de lelkesedését mindenki értékeli és a király bólint is, majd oda súg valami a főtanácsos fülébe. Szinte mondaniuk sem kell, hogy beleegyeznek, hogy a vezető nélkül nehezen döntő mágiahasználókat az idomár vezesse és tartsa is a kapcsolatot közben Naván keresztül Haradúrral és Viridiellel, hogy a támadás minél jobban sikerüljön.
Egy láncinges ember, aki nem rég beszélt már az erdei elffel most felemelkedik, hogy maga is hozzá tegye az információit.
-Már megérkeztek azok az ostromfelszerelések is, amelyekről említést tettünk az első tanácskozáson, így bevetésre készek, ám ha felállítjuk őket az erőd közelébe, bizton tudni fogják, hogy rohamra készülődünk és talán jobban fognak figyelni.
Nekem az a megérzésem, hogy a varázslóknak jobb lenne, ha megoldanák a helyzetet, de amennyiben igényelik, utasítom az embereket, hogy kezdjék el felszerelni őket Össznépi alatt.
*Nava amikor végig nézett a különböző frakciókra bomló emberi seregeken, nagyon elszomorodhatott. Voltak köztük díszes kalapban parádézó gazdagok és olyan csoportok is, melyek -ha nem tudnánk, hogy ez egy nemesi összejövetel- nyugodtan kinézhetőek útszéli banditáknak első ránézésre. Szakadt ruhájukban és egyszerű fegyvereikkel. Ám biztató pillantás sehonnan se érkezik, hogy segítséget kapnának, ha bajba kerülnek.
Ha sikerült kidolgozni a tervet az elterelésre, amivel anélkül tudnak az erőd alá osonni, hogy a falakon lévő őrök észrevennék, akkor a nap további része nyugalomban zajlik és meg is kezdhetik az esti akciót.


/Igény szerint akár a mágiát külön le is játszhatjuk Aliával és a többiek majd csak akkor kapcsolódnak be, de ha van kedvük és ötletük, akkor annak a megbeszélésében is írhatnak./

Lassacskán összeáll a terv a mágiahasználókkal,és egy "menetrendet "igyekszünk kidolgozni..
Először is a Főtanácsost keresem fel,hogy a katapultokkal együttműködve indítsuk meg a támadást,és most,hogy esteledik,várjuk meg,míg leszáll az éj...hogy a sötétség leple alatt Viridiel is könnyebben mozog..mert az emberek igencsak korlátozottan látnak a sötétben..és az sem hátrány,ha addig van idő előkészíteni a csapatok felállását a hadszíntéren...

Hamarosan meg is kapunk három katapultot,amit fel is állítunk amint lemegy a nap...

Összehívom a mágia csoportok kisebb vezetőjeit,és ismertetem a tervet,mit remélem,tud mindenki követni majd,ahogy arra is kell ügyelni,hogy a lovasság,gyalogság ,és a Haradur emberei is elfoglalják a helyüket...
-Miszerint a Déli és a Keleti oldalra kell összpontosítani a nagyobb sortüzet,hogy a feltehetőleg biztosítani tudjuk a bejutást a Társamnak,Viridielnek..
És ha a számításaim helyesek,akkor az erőiket a Vikingek azokra a falakra terelik,hogy védelmet tudjanak felállítani...
A Papok "nyitnak"az ostromban...a tűzlabda varázslattal szórják meg a várat,és úgy ,hogy minden 3.tűzlabda érjen be a Várba,belülre..a többi meg nagyon közel a falakhoz kell ,hogy érjen,de csak a Déli és a nyugati oldalra célozzatok!..és mikor a lángok felcsapnak az erődön belül,akkor már csak Déli várfalra célozzatok,és akkor lépnek be a Tengeren Jelena lányáék..akik a tengeren vágják el a menekülésük útját...a Viziszörny a segítségetekre lesz,s közös erővel kezditek "lezárni" a tengerpartot..
...a Keleti oldalon mikor Haradur csapatai elérik a várfalat,nagy titokban,akkor őket is tudjuk fedezni...ekkor már remélhetőleg Viri bejutott ,és a kapuk kinyitásával ,beengedi Haradur embereit,és a gyalogságot,akik kihasználva a káoszt ,simán tudnak behatolni..de ez Viridiel feladata lesz,hogy jelezzen ,mikor indulhatnak a többiek..és amint megkapjuk tőle a jelet,fedezni tudjuk majd az embereinket..

..mikor elmondtam a tervet,reméltem,hogy az összehangoltság és a csel, sikerrel koronázza majd a vállalkozásunkat..és ahogy megkapjuk a jelet a Harcosainktól,abban a pillanatban indítjuk is az "elterelést"..hogy az északi részen minnél kevesebb Viking maradjon,hogy Virinek segítsünk,és minden harcoló katonánknak....

Miután Alia elmodja a tervét, rájövök, hogy ez azon ritka esetek egyike, amikor nem értek egyet nővéremmel.

- Nem hiszem, hogy nekünk kerülő úton kellene mennünk. Egyenesen az északi fal felé vesszük az irányt. A papok képességeit ugyan nem ismerem, de gondolom a tűzlabdák kilövésénél azért többet tudnak. Nem lenne jó, ha csak egy rakás hamut foglalnánk vissza. Szerintem csak a déli oldalt kellene támadnunk, hiszen akkor - ha számításaink nem csalnak - lesznek legtávolabb attól a ponttól, ahol Virinek be kell hatolnia. Mivel nem tudjuk mi vár ránk odabenn, ezért a legkisebb zajt kellene ütnünk a rajtaütés alatt. Aztán amikor már bent vagyunk........., nos az már ott kialakul.

Várakozóan tekintek Haradurra, hiszen az ő beleegyezése nélkül, egyedül nem megyek semmire.

Nem tudom Viridiel mikor indul, de szerintem vele együtt kell útrakelnünk. Ha esetleg valami balul ütne ki,akkor kéznél legyünk. Az sem ártana, ha valamennyire ismernénk a bejutás tervét.
Indulás előtt még vele is beszélnünk kell...

Örülök neki, hogy Alia azonnal feltalálja magát és lelkesen veti bele magát a tervezésbe, de nekem is hasonló a véleményem, mint Nava-nak.
- Én is úgy vélem, hogy minél tovább tartsuk titokban a szándékunkat az erős támadásáról, mert annál váratlanabb lesz és keményebbet üthet a meglepetés. A katapultok egyelőre nem kellenének, hiszen a tanácsnok szerint is, azzal lehet magukra vonnánk a parti vikingek figyelmét is és nem lenne jó két fronton harcolni. Először igyekezzünk bevenni a várat, aztán jöhetnek a pari seregek, akkor két tűz közé szoríthatjuk őket. Már persze, ha sikerül minden, ahogy elterveztük.
Lehet tűzzel elárasztani a déli falakat, de nagy világosságot ne csináljunk, mert a sötétség, most a kezünkre dolgozik. A lényeg, hogy a figyelmet arra az oldalra vonja és egy darabig le is kösse őket.
Addig, míg besurranok, kinyitom a kaput és Haradur csapata meg nem érkezik. Ha bent vannak jelzek neked Alia és akkor zúdulhat minden fronton a támadás. - nézek a tanácskozókon és társaimon végig, hogy így elfogadható lesz-e, mert persze jobb ötletek mindig jöhetnek még.
Minden esetre én készen állok, ha indulnom kell.

A tanácsnok már majdnem elindult intézkedni, mikor a hegyesfülűek között kitört a nézetkülönbség. Nem vita volt ez, csupán a tanácskozás folytatása.
-Nos, én is úgy vélem, hogy Viridiel által tervezett úttól a legtávolabb a déli fal van. A mágusok nem csak tűzvarázslatokat ismernek, de a részleteket megbeszélhetitek velük, avagy Jelena grófnő leányával. A részelteket én sem ismerem.
Ha nem akarjátok, hogy gyanút fogjanak, akkor a katapultokat nem ajánlom. A külső várfalon belül gyújtott tűz csak oltókat vonna el a falakról és ahogy Viridiel is mondta, a fényénél könnyen észrevehetik majd. A kapu a keleti várfalon van, ott kell Haradurnak várakoznia, míg valaki behatol az északi fal repedésén át és kinyitja nekik.
Ám a tanácskozáson azt mondtátok, hogy mágiátokkal már felderítettétek a bent várható dolgokat. Vagy rosszul emlékszem... Nem érhet titeket bent semmi váratlan meglepetés, ha elővigyázatosak vagytok.
Eddig a döntés úgy szólt, hogy a sereg nagy része maradjon a helyén és figyelemmel kövesse a tengerparti erőket. És csak egy kisebb csapat fogja bevenni Össznépit, hogy visszaadja a sereg morálját és győzelembe vetett hitét. Ha nagyobb rohamot kívántok elterelésül, akkor külön oda kell küldeni még embereket vagy a most blokádot fenntartó milíciát és a városok áltat küldött kisegítő csapatokat vetjük be erre a célra.
*Nem rohant sehová a király egyik legfőbb segítője. Fiatal kora ellenére már tudta, hogy aki türelmetlen, az később nagyon fájdalmasan megüti a bokáját. Jobb a kényelmes semmittevés, mint a jószándékú elkapkodás.


/Mivel én is megnéztem most direkt az első oldal tetejét, így bár a kép illusztráció, ám rájöttem, hogy nincs is nyugati városfal. Így erre a részre most nem reagál a főtanácsos./

Végighallgatom mindönk véleményét.és arra jutottam,hogy amint Viridiel bejut a várba,akkor fog üzenni Navának és aztán fogunk,mi jönni a mágiával.
-A tenger felöli "védelem"meglesz a Grófnő lánya segítségével,és ezzel a tengerpart védve lesz,hogy az utánpótlásuk vagy éppen az Erőd felé ne jussanak a Vikingek emberei..
..és ha kinyílik a kapu,akkor már be tudjuk vetni amit csak kíván a csata menete...mert készenlétbe állunk,ahogy megmondjátok mit tegyünk.
-Nem vetünk be tűzlabdákat,mivel akadályoztatnánk Viri észrevétlenségét..inkább ködöt csinálnék,hogy rejteke legyen a kíváncsi szemektől..

De lehet,hogy az időjárás is kegyeibe fogad...ki tudja?-súgtam oda a tigrisemnek,és egy kis levegőre vágytam...ahogy Mellon is.

Végre megszületett a döntés. Indulunk a keleti kapu felé. Mivel egyenlőre más dolgunk nincs, amíg Viridiel kinyitja a kaput, ezért nem a gyorsaság, hanem a láthatatlanság az elsòdleges cél. Gondolom Viri sem halogatja az indulást, hiszen tőle függ , hogy mikor jutunk be az erődbe. Onnan már a mi feladatunk következik.

Ahogy látom a déli oldalon hamarosan kezdődik a "tánc". Ebben a percben Haradur kiadja a parancsot az indulásra. Rendezetten, a legnagyolbb csendben haladunk kjtűzött célunk felé.

Gondolati úton megkeresem Viridielt:

- Elindultál? Jelezd, ha bármiben segíthetünk.

Bár nem ismerem Viri tervét a bejutással kapcsolatban, de akár mágiával, akár más módszerrel akar bejutni, mindenben segítenünk kell neki, mivel egész vállalkozásunk sikere rajta múlik....