Már tapasztaltam, hogy a félork, mennyire hajthatatlan és makacs, ha arról van szó, hogy áldozatot akarjon bemutatni, valami olyan istennek, vagy inkább démonnak, aki vért kíván.
Hallhatóan a másik "testvére" nem akar ebbe beleszólni és így rám marad egyedül, hogy meggyőzzem legalább arról, hogy elégedjen meg a többi banditával.
- Ha a pénz, vagy más jutalom egyiketeket sem érdekli, akkor őt át is engedhetitek nekem. Neked Skandar van már elég "feláldozni" való. - intek a másik két fogolyra.
Nem örülök, ha valaki a démonokkal paktál le, de ennek a félvérnek már mindegy, és a banditák sem kerülhetnek már rosszabb helyzetbe, úgy is kivégeznék őket. - Velem amúgy sem állapodtál meg semmiben és nem versenyt hirdettünk ki ér hozzá előbb. Azt hiszem talán jobb, ha békében válunk el, vagy próbára akarod tenni fajtársam barátságát is. - szorul meg a kezem a kristálypengén és bökök Alia felé.
Ha nem is táplál a lány olyan ellenszenvet a félork felé, mint én, azért gondolom nem habozna, ha az az életemre törne.
- Megéri Skandar?

Ez a lobtünde hajthatatlan maradt és ez a bukott templomőrnek a legkevésbé sem tetszett. Kivillantja a fogait és állatiasan morog hozzá. Majd előveszi az aduászát.
-Abban egyeztünk meg, hogy az utolsó három az én foglyom lehet. És nem szóltok bele. A többiek elszaladtak. Ha ezt nem kaphatom meg, akkor két falusiért elcserélem.
*Elvileg az ő istene csak darabszámra méri az áldozatokat, de már eleget feláldozott és még csak egy ici-pici varázserővel sem jutalmazta meg még. Ezért forog az agyában most, hogy ha ilyen különleges adományt adna, talán felfigyelne a buzgó törekvéseire.
Ám nem akar öngyilkos sem lenni. A kettő is figyelemre méltó és az utóbbi évben anyagilag is kezdett rendbe jönni. Nem most kellene elszúrni egy öngyilkos rohammal.

A vicsorgásra csak azzal reagálok, hogy szemem még jobban a szemébe fúrom, hogy lássam ha támadni akar. Nem haboznék egy percig sem, ha nekem jönne, hiszen Alia esete miatt még mindig bosszús vagyok és egy ilyen sötét vallás imádójával kevesebb, nem hiányozna senkinek. Persze egy harc sosem kockázat mentes, de nem ma kezdtem ezt én sem.
Azonban úgy néz ki, végül hajlik a kompromisszumra és ez azt hiszem egyikünknek sem rossz, egészen addig, amíg ártatlan falusiakat nem akar cserébe.
- Szó sem lehet róla! - rázom meg a fejem azonnal. - Szerintem találsz még sebesült zsiványt, ha keresel. - javasoltam. - Elégedj meg ezzel Skandar és akkor minden rendben lesz, mindenki mehet békével.
Ha ezzel megelégszik, akkor fogom a még kóválygó vezért és visszaindulok vele a királyhoz.

/A hozzászólás 16+ os elemet is tartalmaz./


A félvér végül mégis csak megkapja, amit kitervelt és miközben a hírvivő elviszi a főkolompost, most az elf által hátra hagyott féllábúra terelődik ismét a figyelme.
~Egy szorító kötés kell csak rá és kibírja addig, amíg nem végzünk vele. És még egy talán van...
*Így gyorsan megkötözi a két másik testőr foglyot és oda szól Groznak.
-Ha segítesz, meghívlak egy italra. Van jó kis törpe pálinkám.
*Meglepő újdonság, mert kevesen hoznak erre felé ilyen italt. Sokkal gyakoribb délen, a törpök föld alatti birodalmához közelebb. És főleg az apró népnél fordul elő az erős ital. Vajon kit kellett megölnie egy flaskáért?
Szomorúan konstatálja később, mikor körbe néz, hogy az óriás farkas és a tigris a legtöbbeket, akik nem menekültek még el, azt széttépték. Csak ez a három rab maradt végül, de így is gazdag zsákmányt küld az est hátra lévő részében Yvorlnak.
Ha segít az ork társa, akkor a falutól nem messze egy erdő szélén gyűjtenek jó sok tüzelőt és azon égetik el az eszméletlen embereket.
-Ha egy kis pénzre vágysz, az egyik törzs lepaktált a törpékkel. -nyújtja oda elsőként vendégének a piát- Teli vannak arannyal. És jó harcosokra mindig szükség van.

Gorzhak mellkasán összefont karral hallgatta a heves, ám rövid szócsatát. Az elf mindenképpen élve akarta a Pontos pofát, Skandar pedig mindenképpen sütve. Végül az erdei kerekedett felül, csodával határos módon ész érvekkel meggyőzve a félvért.
Felnyalábolta az elalélt bandavezért és szónélkül tovább állt. Gorzhak megvakarta az állát. Nem nagyon bánta, hogy nem kellett vele beszélnie, ezen az estén semmi jó nem sült volna ki belőle, főleg, hogy Skandarral ismerték és nem nagyon kedvelték egymást.
Skandar szerzett még egy fél lábút, akiben volt még egy kis élet és felhozta, ihatnának együtt.
- Na egy ital, az rám fér - váltott át orkra most, hogy ketten voltak. Füttyentett Kószának, akinek a hátára fel tudták tenni a foglyokat. A farkas nem nagyon örült a túlterhelésnek, de egy kis fülvakargatás meggyőzte.

//Részemről itt ennyi a kaland, a további szabad játék//

Gorzhak még búcsút intett Aliának, azzal elindultak ki a faluból. Egy rengeteg szélén álltak meg, hogy fát gyűjtsenek. Gorzhak semmi szánalmat vagy együttérzést nem tanusított az ordító emberek iránt, mikor azok már égtek. Agyatlan söpredék volt, semmi több.
Gorzhak elvette a flaskát és ivott egy kortyot. Ütős volt és perzselte a torkát, és így volt tökéletes. Visszaadta Skandarnak az italt, miközben Kósza a hátán lévő sebet nyalogatta, hogy gyorsan begyógyuljon.
- Melyik törzs az? A Csontrágókhoz meg a Tűzokádókhoz nem megyek, azok rühellenek. És én is őket- mondta és elfintorodott a két törzs gondolatára. És pénze is volt elég. Egyelőre. Lehet az elffel kellett volna mennie a királyhoz, de a túl sok pénz csak teher volt. A saját törzse pedig alapból ki volt zárva, de nem hitte, hogy ők bárkivel is szövetséget kötnének.

/A hozzászólás 16+ os elemet is tartalmaz./


-Nem azok.
*Igen gyorsan tudja mondani az izmos korcs. Bár csak az egyikről hallott és akkor is csak félfüllel, de hírek alapján az vérmes egy törzs. Ám akik mostanában félig befogadták a félvért, azoknak a neve még csak nem is hasonlít ezekére.
-Nincs olyan messze az emberek földjétől. Innen hamar eljuthatunk a Kőzabálókhoz. Van a területükön, nem messze a falutól egy rom bánya. A selfek tavaly elpusztították. Még valamennyi maradt az aranyból, amit a pöttömöktől kaptak, de szükségük van olyanokra, akik tudnak tárgyalni.
Valahogy el kellene mondani a raydani királynak, hogy az övéi közül mind megholt. De van még arany a mélyben, amikor abba maradt a munka, mert lerohanták őket, akkor naponta vitték a lóvét az orkoknak vigyázni.
*Az egyik ember felébredt a testét járó fájdalomtól, és elkezdett üvöltözni, ám Skandar Graun előrelátóan nagyobb ágakat tett keresztbe rajtuk és az egyik ilyenre rátaposott, hogy ne szabadulhasson, ha a kötél már el is égett.

Gorzhak elgondolkodott. A Kőzabálókról hallott, de nem ismerte a szokásaikat. Mivel az Ő népe az Oughwar legészakibb részén élt, ezek meg közel voltak az emberi határhoz így a legnagyobb jóindulattal sem lehetett őket szomszédos klánnak nevezni.
- Hm... van egy olyan érzésem, hogy az emberek nem szívesen mondanak majd le az aranyról. Ha az övék egyáltalán. Mesélj ezekről a Kőzabálókról, semmit nem hallottam róluk - vallotta be Skandarnak. Nem akart úgy egy másik klán területére lépni, hogy legalább valamit a szokásaikról ne tudjon. Vagy legalább azt, mi a búbánatért Kőzabálók? Olyasmik lehetnek, mint a Vasgyúrók, bányászatban és a kovácsmesterségben jártasak?
Hirtelen eszébe jutott bátyja, és elszomorodott. Úgy két hete találkoztak és most még fél évet kellett várnia, hogy újra lássa. És minden alkalom veszéllyel járt Roghaz számára.
Kizökkentette az egyik ember, amelyik ordítani kezdett. Gorzhak hűvös pillantást vetett rá, majd szórakozottan simogatni kezdte Kósza fejét, aki közben lefeküdt mellé.

/A hozzászólás 16+ os elemet is tartalmaz./


A félvér megelégedéssel nyugtázta, hogy a felébredt foglya nem képes leemelni a lába által a mellkasára szorított farönköt és így kellemesen folyt tovább a beszélgetés, míg isteneinek járó áldozatok végleg el nem égtek.
-A kőzabálók régen nagyon szegény vidéken nőttek fel. Szinte mindig részt vettek közülük szép számmal az emberek felé menő portyákban, mert közel is voltak, hamar megjárták és nagy volt állandóan az ínség.
Remek harcosok hírében álltak és a nyomorukat tényleg tudom, nem csak hallomásból. Közel egy éve jelentek meg náluk a mélynövésűek. Az elején mindent ők fizettek nekem, félvérként nem voltam szemet szúró sem az emberek között, sem Oughwar hegyei közt. Nekem kellett letárgyalnom az ottaniakkal, hogy egyik törpe kereskedő, aki fegyverekkel üzletelt arra felé aranylelőhelyet talált.
A mi népünk tudod te is, hogy általában nem valami jól áll az ilyen dolgokban. Meggyőztem a nevükben őket, hogy hagyják bányászni az apróságokat és cserébe rengeteg aranyat kaptak részesedésként. Csak védeniük kellett a hely létét. A raydani munkások nagyon féltek, hogy ha kiszivárog, akkor valamelyik nép megtalálja az okot, hogy rajtuk üssenek ott és megöljék őket.
A sötét elfek megtalálták a már csak rom bányát és lemészároltak mindenkit. Ork védőt, törpe munkást, akit csak találtak. A Kőzabálók most azt az embert keresik, aki meg tudja győzni a törpék királyát, hogy kösse meg a szövetséget újra és megint elinduljon a kitermelés.
De félnek, mert a hullák között jócskán volt ember is. Elég közel élnek a határhoz és nem akarják, hogy az emberek királya megpróbálja rátenni a kezét az ő földjükre és az aranyukra.

Gorzhak csendben hallgatta Skandar beszámolóját, közben pipára gyújtott. Ahogy pöfékelt, magában számba vette a hallottakat.
Tehát a törpök összeálltak az orkokkal, és az emberek engedélyével bányásztak a területükön, aranyért cserébe. És Skandar végig ott volt velük, mi?
A Kőzabálók között nőttél volna fel? - kérdezte, de csak gondolatban és nem tartotta valószínűnek. Az igazat megvallva ork félvérrel még nem találkozott, csak hallotta, hogy megesett. A népe néha nagyon erőszakos tudott lenni más népek asszonyaival. Amennyire tisztelték a sajátjaikat, annyira nem másokéit.
- Tehát csak meg kellene akadályozni, hogy az emberek visszaköveteljék a bányákat vagy háborút indítsanak a törpök és népünk ellen. Hát... - megvakargatta az állát, ahogy egy pillanatra ismét elgondolkozott. - Végülis, miért ne? Jó pénzt fizetnek érte, és talán a kőzabálók tiszteletét kivívom - mondta ki hangosan gondolatait.

Hamar megbeszélték és Gorz csatlakozik is a küldetéshez, hogy a kincsesbányát újra beindítsák. Igaz nem maguknak, hanem egy törzsnek, ám egyelőre úgy tűnik, hogy bőven jut belőle mindenkinek, ha elérik a céljukat.
-Na, akkor együnk! Nehogy megártson holnapra a pia!
*Ezzel zárja le a Kőzabálók témáját Skandar Graun és vesz elő tarisznyájából egy kis kenyeret és zöldhagymát kezd el rá karikázni késével.


/Köszönöm a játékot! Hamarosan foyltatjuk./