A Fogadó a Híd Trolljához névre keresztelt csöppnyi tavernában, melynek ablakaiból rálátás nyílt a Ferula folyóra és az azt körülvevő erdőségre, a széles bárpult egyik székén sört kortyolgatva ült egy ork, lábánál koromfekete óriásfarkas feküdt és a helyiséget pásztázta csillogó, okos szemével.
Estébe fordult az idő, csak egy-két utazó volt jelen, ők is magukba fordulva iszogatták saját italukat. Senki sem zavartatta magát a farkas vagy a kétméteres ork miatt, egy negyed órán belül hozzászoktak. Sok fura nép járt erre, mondta is a csapos, Gorzhak és társa a normális kategóriába tartozott.
És mivel sok fura szerzet fordult meg arra, sok érdekes munkát lehetett kapni és pletykát begyűjteni. Gorzhak mindkettőben reménykedett. Erszénye szánalmasan lapos volt, miután meg kellett javíttatnia az íját. Bárcsak megkérhette volna Roghazt, de sok mérföld választotta el őket, arról nem is beszélve, hogy a száműzetés még mindig ott magasodott kettejük között, áthatolhatatlan fal ként.
Gorzhak sóhajtott. Ha teljesen besötétedik, megjelennek azok, akik hajlandóak bérencet fogadni, aki segít nekik különböző céljaik elérésében. Csak várnia kellett, ideje végülis volt. Időközben fülelt, hátha elcsíp valamit rejtélyes mágiáról, átkokról vagy csuhás varázslókról...

Már napok óta otthon voltam a Nagyinál,és kipihentem az elmúlt heteket.
Hectorral és Mellonnal végigjártuk a szeretett erdőmet,ahol minden fát és bokrot ismertem..itt igazán tudok pihenni..de most már a napokig tartó "semmittevés"kicsit unalmassá vált,de igaz az is,hogy ritkák a pihenéssel töltött napjaim..így egy ideig még jól is esik a tétlenség..

Már lassan lemegy a nap,mikor hazaérek..de mintha valaki meghallotta volna a gondolataimat,mert egy üzenet várt egy bizonyos ritka állatról,akit szinte senki sem látott még pár példánynál többet..
..ahogy olvastam az írást..szinte felderült az arcom,mert itt a nagy lehetőség,hogy utána járjak ennek a hírnek..
Bár sok helyen jártam már,és számtalan településen megfordultam..de ahol utoljára látták azt a ritka számba vett állatot..ott még nem fordultam meg..a Feluna folyónál..
De talán ha oda érek..lesz valaki aki útba igazít majd..

Így útnak indultam Mellonnal a folyóhoz..és az ott lévő kis településre..
Hamarosan meg is érkeztünk,de mivel nem voltam annyira ismerős errefelé,így a Tigrisemet kicsit távolabb hagytam,de bármikor közelben,ha a szükség úgy hozná..

-Maradj itt ,Kicsikém!..bemegyek abba a Fogadóba,hátha útba tud valaki igazítani a célunkhoz..-borzoltam meg a bundáját a kicsikémnek,és indultam is a Taverne felé..
Mellon feltalálja magát,így nincs okom aggódni érte...ahogy azt is tudom,hogy nem megy el messzire..

Az ajtón belépve a "Híd Trolljához"nevű helyre..ahogy körbenéztem..elég vegyes társaságok ültek az asztaloknál..de egyik helyen megakadt a szemem egy szép Farkason..
..kissé távolabb ültem le..de nagyon is jól láttam az állatot..ahogy azt is,hogy egy behemót ork ül mellette..
..talán az övé,ez a szép állat?-jártak a gondolataim..de inkább arra lettem figyelmes,hogy eléggé idegesen sóhajtott ..bár lehet,hogy csak képzelődtem..de a fülemmel elég jól hallottam..
..de ha így van,akkor lehet,hogy tudna segíteni nekem a dolgomban..

Kis idő múlva,ahogy kihozta a Csapos a kért italokat..gondoltam közelebb léptem az asztalához és nyújtottam az italt elé..

-Szép estét!..Magáé ez a Farkas?..leülhetek?-néztem rá kedves mosollyal,és vártam a válaszát..

Bár nem szoktam így megszólítani senkit,de ez a szép Farkas gyönyörű volt..és imádom az állatokat..ahogy abban is bíztam,hogy akinek ilyen állata van..az rossz nem lehet..legalánbbis az állatokkal..de egy próbát megér!..és nekem segítség kellene az útbaigazításhoz..

Kósza felemelte a fejét, mikor az ismeretlen elf közeledett. Gorzhak kérésére nem vicsorgott senkire, nehogy elrémissze azokat, akik esetleg felbérelhetik. Bár ez a lány nem úgy nézett ki, inkább olyan volt Gorzhak szemében, mint egy kislány aki meg akarja simogatni a bácsi kutyusát. Ráérősen belekortyolt az italába és végigmérte.
Átlagos méretű erdei elf, majdnem fehér hajjal, zöld szemekkel. Gorzhak nem volt oda az elfekért, túl sok volt a kultúrájuk között a különbség hogy valaha is teljesen megértsék egymást, amit részben sajnált. De ez a lány egész szép volt, bár a csinos arcocska gyakran sötétebb dolgokat takart. Kószára pillantott. Az is a lányt figyelte, de látszólag nyugodt volt. Gorzhak úgy döntött, nem zavarja el.
- Nem a tulajdonom. A társam - mondta ridegen, és lábával kitolta a széket, jelezve a lánynak, hogy leülhet.
Kósza megszaglászta a lányt és halkan felmordult. Volt rajta valami szag, ami nem tetszett neki, vagy legalábbis fenyegetőnek találta. Gorzhak is beleszagolt a levegőbe, de nem tudta kivenni a szagot.
- Mi ez a szag rajtad? Kósza nem kedveli - vetette oda neki a kérdést és ivott még egy korty sört, jelezve, hoyg teljesen nyugodt és nem fél. Nem mintha sokan megijedtek volna egy helyes kis erdei elftől, de jobb flegmának vagy bátornak mutatkozni.

Végül is talán jól döntöttem,hogy odamentem az Orkhoz..és a Farkasához..mert bár látszott,hogy kissé ridegen fogadott,de aztán mégis hellyel kínált az asztalához..

..de aztán az Orkra pillantottam,és a mosolyom ugyanúgy kedvességet árasztott,mint ahogy a Farkasa felé is..

-Talán tudnál nekem segíteni..?..valakit keresek..egy ritka állatot....talán hallottál róla...-kezdtem el a jövetelem célját,de igaz,kissé bizonytalan vagyok ,hogyan is kezdhetném a mondandómat.
De talán,ha ...
-A nevem,Alia,Awirysből..-Biccentettem felé..-és amit érez rajtam a Társad,az az én Barátom..-aki nem mindennapi-mosolyogtam el magam..

De,hogy kissé oldjam a csendet,én is emeltem poharam ,hogy baráti szándékomat jelezzem felé..bár kissé zavarba is hozott,mert nem nagyon szoktam sört inni..inkább a könnyedebb italokat kedveltem mindig is..de mivel ezen a vidéken nem ismertem a szokásokat,így úgy a leghelyesebb,ha az "itteniek"szokását követem..bár ahogy kortyoltam a sört,hirtelen mellé is nyeltem,és köhögni kezdtem a buborékoktól..
..most biztosan megvan a véleménye rólam..-pirultam el egy pillanatra..de talán nem itél el első látásra..mert igencsak jól jönne egy vezető,hogy megtaláljam azt az állatot..
De ha még nyomkövető is lenne..az lenne szerencse..

De most nem is tudom mit mondhatnék..mert kicsit bután érzem magam...

Gorzhak enyhe érdeklődése jeléül oldalra billentette a fejét. A barátja, egy werit tigris? Mi a fene?- gondolta kissé elámulva. Nem csak az orkokat segítik a vadállatok, úgy tűnik. Kósza oldalra biccentette nagy, okos fejét és újra megszaglászta, majd párszor megnyalta a kezét. Egyáltalán nem jelentett veszélyt az elf, hiába volt tigris szaga. Ha Kósza úgy gondolta, akkor Gorzhak sem fog tovább gyanakodni, bízik társában.
A Vonyító félig felé fordult a széken, nyitottabb pozitúrát felvéve.
Figyelte, ahogy az elf - Alia, mint kiderült -, a sörével küzd. Gorzhak horkantva felnevetett kissé.
- Ha nem bírod, miért iszod? - kérdezte felvont szemöldökkel, azzal felhörpintette a maradék sörét, mintha azt mondaná, "látod, én bírom". Aztán átgondolta újra az előbbi kérdést.
- Gorzhak - mondta kurtán. - Mennyit fizetsz? - következett utána rögtön a kérdés. Nem szerette kerülgetni a forró kását, népe az egyenes beszédet kedvelte. Egy állatnak a nyomait kellett megtalálni, ennél nehezebb munkát is vállalt el kevés pénzért, egyszerűnek igérkezett. A falujában Ő volt a legjobb nyomkövető, és Kószával az oldalán bármit megtaláltak. És talán ez az Alia tud valamit mesélni neki, hogy létezik-e olyan átok, ami vérengző szörnyet csinál belőled, vagy hogy milyen fajta mágia kell ehhez. Talán kifaggatja az egész mágia használat dologról, mert fogalma sem volt róla, hogy működik.

Bár nem egészen így képzeltem el a "bemutatkozást"a leendő segítőmnek..de a sör tényleg nem a kedvenc italom közé tartozik,ahogy egyébként egyik ital sem..
De ahogy láttam,amint felhörpinti egy gond nélkül az ő kupájában valót,s ezt csak egy mosollyal díjjaztam....kicsit ámultam is,hogy egy hörpintésre ledöntötte a sört.

-Örvendek,Gorzhak!..15 aranyat fizetek most..és ha sikerrel jár a megállapodásunk,akkor megduplázom még az összeget....-mondtam teljesen egyértelműen,a kérdésére a válaszom..

Bár nem igazán szoktam felbérelni senkit..de most igencsak szükséges..és nem utolsó sorban elég hasznosnak bizonyul az"üzletünk"..de azért kíváncsian várom mit válaszol az ajánlatomra..
Mert mi tagadás..ez az első ilyen nekem..és igencsak furán hangzott a számból az "alkú"..de egyre jobban élveztem a kialakuló helyzetet és a közelgő közös utat..persze,ha elfogadja az ajánlatom..
..kíváncsian várom mit felel..

Gorzhak úgy tett, mintha eltűnődne az ajánlaton, de az ár hallatán kész volt azonnal elfogadni, Tizenöt arany előre, és harminc összesen, ha sikerrel járnak. És ha az elf meghal, akkor is lesz tizenöt aranyam. - gondolta derülátóan, bár igyekezett nem arra gondolni, hogy elveszíti jövőbeli utazótársát. Elég gyanússá tenné magát. Egy zord ork egy óriásfarkassal elmegy egy kis elffel és egyedül jön vissza. Talán még fel is lógatnák, Kószát pedig le akarták ölni. Ezt még egyszer nem játssza el, az biztos.
- Rendben. Mit keresünk és hol kell keresnünk? - kérdezte. Kósza vakkantott egyet. Gorzhak megdörgölte a füle tövét. Rá fért már egy hajsza, bár vissza kell majd fognia a farkast, nehogy elejtse a vadat. Nem tudta az elf mit akar kezdeni vele, bár ha vadászni akar, abban Gorzhak még inkább benne volt. Rég volt, mikor ritka vadat űzhetett, pláne társaságban. És hogyha nem is ölik meg az állatot, élmény lesz megfigyelni, tanulmányozni.
Jobban megnézte magának az elfet. Karcsú volt, vékony, de az elfeknek is nagyobb fizikai erejük volt, mint a testük méretéből következtetni lehetett; biztos volt benne, hogy tud vigyázni magára és az íját is tudja használni. Valamint nagyon szép arca volt. Gorzhakot, bár kevés időt töltött elfekkel, mindig lenyűgőzte a sok finom vonás és a természetes báj, ami ezenek a teremtményeknek a sajátossága volt. Kicsit még féltékeny is volt, mert a legtöbb faj szemében az elfek testtesítették meg a szépséget, az orkok pedig mindent, ami durva és ocsmány.
Ki tudja, talán... közelebbről is megismerhetem - gondolta és megengedett egy halvány mosolyt, de tudta, hogy az olyasmit ki kell érdemelni. A nő döntötte el, hogy enged-e a férfinak és nem fordítva; népénél legalábbis így működött, nem volt nemi erőszak.

Örömmel hallom,hogy Gorzhak elfogadta a felkérést,és még a felajánlott összeg is megfelelt neki...
-Egy nagyon ritka állatot keresek,egy Otoruxot..és legutóbb a hegyekben látták..oda tartok..tartunk..-nevettem rá,és ha nincs ellene kifogása..akkor hamarosan indulhatunk is..
Mellon odakint van...bár tudom,hogy türelmesen várakozik rám...de azért nem szeretem sokáig kint hagyni az emberek és más teremtmények közelébe...mert kiszámíthatatlanok a falusi és városi népek...

-Hamarosan indulhatnánk...ha nincs más teendőd.-kérdeztem kedvesen,és közben az asztalra raktam a fizettség első részletét..aztán szedelözködtem ...és indulásra kész voltam...

Gorzhak megvakarta állát. Fogalma sem volt, mi a fene az az Otorux. Eddig nem is hallott ilyesfajta lényről, látni biztos nem látott. Nem lehet valami veszélyes állat, ha Alia ilyen vidáman áll hozzá. Vagy csak ilyen a nő természete. Végülis ha tigrise van és nem retten meg egy óriásfarkastól, akkor nyilván odalehet a nagytestű állatokért.
Gondolatban vállat vont és felmarkolta a pénzt, majd felállt és hátára vetette a tegezt. Érdekes lesz ez a "cserkészés". Kósza nyújtózott, megfeszített karmaival kaparva a padlón és feltápászkodott.
- Hogy néz ki ez az Oto...Otorux? Még soha nem hallottam róla, valami nagymacska féle? - kérdezte kissé zavartan, tarkóját megvakarva. Nem szeretett Ő lenni a tudatlan fél, de le kellett nyelnie büszkeségét, ha nem akarta, hogy teljesen amatőrnek látszódjon. Tudnia kellett, hogy ragadozó-e, nem elsősorban a veszély miatt, hanem a láb- és ürüléknyomok miatt, a többiről már nem is beszélve. Szőr, viselkedés, szokások, társas lénye? Ha az Otorux patás, akkor teljesen más nyomokra kellett odafigyelni, mint egy ragadozónál. A szaguk is más volt természetesen.
- Mondj el mindent, amit tudsz róla és megtalálom - tette hozzá nagyobb magabiztossággal. Ha tényleg ott van a lény, ahol Alia mondja...

Ahogy eltette a pénzt az Ork,kérdéseket tett fel a keresett állatról..amit jogosnak is tartottam,bár nem itt akartam a fogadóban elmondani..mert ki tudja,hogy milyen kiváncsi fükek hallhatják meg.Arról nem is beszélve,hogy erre az állatra sok orvvadász pályázik..a kéjből pusztító elvetemültekről említést se téve...

-Ha nem bánod,Gorzhak,akkor inkább odakint mondanám el amit tudni kell róla..-mondtam halkabbra véve a hangom..-Nem tartozik senki másra a dolgunk,ahogy az sem mi járatban vagyunk arrafelé..
Talán furán hangzik,de amit mi keresünk,az elég keresett "portéka"a "piacon"..és nem szeretném felhívni a figyelmet magunkra,ahogy az állatra sem,De igérem,időben megtudod,hogy milyen is ez az állat.-mosolyodtam rá ,de amint elmondtam amit kívántam,az ajtó felé indultam.

Mellon odakint várakozott kissé távolabb...mert azt kértem tőle..de amint megérezte a "szagom"és a gondolataim,lassan közeledett..
De mikor meglátta,hogy nem egyedül érkezem...elég hangos morgással és vicsorgással jött közelebb..
...nemcsak az idegen férfi jelenlétét érezte,hanem a farkasét is...
...nem igazán tett jo benyomást az ordas közeledése...
Visszafogva bár,de határozottan mellém állt,hogy jelezze termetének hatalmasságát,és azt,hogy érezzék az erőfölényét..ahogy azt is,hogy hozzám tartozik...

Az ork szó nélkül bólintott. Egyáltalán nem volt szokatlan kijelentés, mindig voltak olyanok, akik nem szükségből, hanem sportból vadásztak. Gorzhak a kettőt kötötte össze; szeretett vadászni, de csak azt a prédát, aminek mindenét tudta hasznosítani, és soha nem hagyott hátra semmit. A csontokat ékszernek, dísznek, a bundát ruhának használta a népe, és mindig tisztelegtek az állat előtt, amely az életét adta, hogy őket táplálja és melegítse.
Aki nem tisztelte az vadat, az megérdemelte, hogy levágják minden tisztelet nélkül.
- Ha ilyenekbe futunk - mondta Gorzhak zord elhatározással -, lassan és fájdalmasan fognak meghalni.

Kilépett Alia után a fogadóból és azonnal szemet szúrt neki a tigris. Kósza hátán felborzolódott a szőr, ahogy visszamorgott a nagymacskára. Gorzhak halkan, ork nyelven megnyugtató szavakat suttogott a fülébe. Kósza alábbhagyott a morgással, de szebrebbenés nélkül figyelte a tigrist és Ő is kihúzta magát. Egyforma nagyok voltak, ugyanolyan hűségesek.
- Szóval Ő lenne...? - Gorzhak Aliára nézett, kissé oldalra billentve a fejét. Kíváncsi volt a nemes állat nevére. Közeebbről szemügyre vette. Nemes, gyönyörű példány volt. Hirtelen sokkal büszkébb volt az általa viselt tigris szőrmére, mint korábban. És sokkal jobban tisztelte az állatot; rég látott tigrist és csak kettőt ejtett el, azok is kemény csaták voltak, tisztes méretű sebhelyeket hagytak testén. Meg akarta érinteni de tudta hogy az a kezébe kerülhet, ezért csak fejet hajtott az állat előtt.

Amint éreztem Mellon gondolatát és ahhoz nagyon jól ismertem,hogy tudjam mit gondol is az előtte állókról..csak megsímítottam a fejét,és elé léptem a farkas és ő közé..
Nem támad,ha én nem kérem,de azért jobb óvatósan megközelíteni bárkinek..mert lehet,hogy szelídnek látszik..de ez csak a látszat...mert ott vagyok mellette..mert a Barátom!

Hogy kicsit oldjam a feszült pillanatokat,Gorzhak felé fordultam,és most válaszoltam az előbbi kérdésére..az utóbbit mintha nem is hallanám..persze talán neveletlenségnek tarja a viselkedésemet,de jobbnak láttam,hogy most Mellont nem "vonom"be a beszélgetés tárgyába..mert nem igazán szívlelte akik ott álltak elötte.
...valamit érez..de idő kell neki,hogy kiismerjen más élőlényeket...

-Az Otorux egy szarvas kinézetű patás állat.Szőre nincs,csak a nyakától a hátán végigfutó sörény van rajta..
A fejdísze az,ami szembetünő..mert smaragd színü,és elég inpozáns is ..
..de sajnos nagyon sokan vadásznak rá..pedig egy csodás állat-mondtam kissé szomorúan..
-De a hegyekben láttak egy példányt,és most oda tartunk...-néztem kedvesen az Orkra,és remélem teljesen kimerítettema kíváncsiságát a feladattal kapcolatban,mert ennél többet én sem tudok erről az állatról.

...de ha a nyomára akadunk majd,akkor talán kiteljesedik az ismeret róla..de addig még meg kellene találni ezt a csodás szarvast....

-Ha nincs ellenedre,akkor indulhatunk..-és azzal a lendülettel felültem Mellon hátára,és megsimítottam a bundáját, indulásra kész voltunk..de lassan lemegy a Nap a hegyek fölött....

Gorzhak bólintott. Akkor hallott már Otoruxról, csak nem tudta, hogy ez a neve. A szíve megdobbant. Egy ilyen lényt látni nagy megtiszteltetés lenne. Remélte az Ősök vele lesznek és...
Az Ősök nem adnának semmiféle segítséget... Nekem nem... - gondolta keserűen és egy pillanatra árnyék suhant át az arcán. Gondolatban pofán csapta magát. Nincs idő az önsajnálatra! Sem most, sem máskor! A jelenre kell koncentrálnia; szép summa vár rá, ha megtalálja az Otoruxot Aliának, ráadásul a lányban kellemes utitársra is találhat. Valamint a tigris nagyon gyanakvó vele és Kószával szemben, kiérdemelni a bizalmát nemes cél volt. Eldöntötte hogy elnyeri az állat - és lovasa - tiszteletét.
Ő is felpattant Kósza hátára, a farkas izmai megfeszültek, ahogy megérezte a hátán Gorzhak súlyát. Egy pillanatra hagyta, hogy átjárja az a csodálatos érzés, mikor egynek érezte magát társával. Erős izmainak minden rezdülését érezte, ahogy csak arra várt, hogy együtt rohanhassanak.
- Vágjunk bele! Kószának futhatnákja van - mondta Aliának, és megengedett egy mosolyt.

Ahogy megindultunk az oughwar hegyek felé,jóleső várakozás kerített hatalmába.
Kíváncsiságom és az ismeretlen megismerése sokkal jobban lázba hozott,mint elsőre gondoltam.

Az Ork,és farkasa elég jol lépést tartott Melonnal..bár ,hogy ha nagyon akartam volna ,a szél segítségével hamarább juthatnánk el a célunkhoz.
..de inkább a tigrisem tempojában,élvezettel adtam át magam a szellő lágy érintésére..és a lemenő Nap gyönyörűségére..

A gondolataim jártak,és próbáltam elképzelni a azarvast...de amint eszembe jutottak a Vadászok..a szívem összeszorult...

Lassan elérjük a hegylábat...ahogy a fák is ritkulnak...de igencsak hűvösre fordult az idő.
..jó lenne valami szállást keríteni...de szerintem a fák ágai jo fekhelyet adnak majd...ahogy menedéket is,ezen az ismeretlen vidéken.

-Esetleg kereshetnénk valami védhető helyet az éjjelre..mert hamarosan leszáll az éj..és talán szerencsésebb nappal követni a nyomait,-vetettem fel Gorzhak-nak az ötletem.

Bár talán jobb is ha az éjszakát pihenéssel töltjük Mellonnal...hogy holnap a reggeli napsugarakkal ébredve ,erejünk teljében legyünk...

Egymás mellett vágtattak, Alia tigrise hátán, Gorzhak Kószán. A szél borzolta a farkas hatalmas bundáját, ahogy az lógó nyelvvel, de boldogan nyargalt előre. Mindketten csendben voltak, Gorzhak csak élvezte a könnyű vágtát és a hátszél lendületét, ami mindig egy számára leírhatatlan érzéssel járt. Feltételezte, Alia ugyanezt érezte; párszor rápillantott az arcára, nyugodtnak és derűsnek találta.
Otthonának oltalmat adó hegyei ott tornyosultak előttük és a szíve fájdalmasat dobbant, ahogy mindig, mikor Oughwar felé vitte az útja. Hirtelen némi szorongás töltötte el. Remélte, hogy az Otorux nem a hegy legészakibb pontján leledzik, mert oda az ork nem mehet. Ott van Largash Dol, a szülőfaluja. Összeszorította a fogait és úgy döntött, nem gondol most erre.
Lassítottak, ahogy a megérezték az egyre hidegebben fújó szelet és észrevették a ritkuló fákat. Ez már Oughwar lába volt, legalábbis az egyik hegységé.
- Van itt pár barlang, keresünk egyet. Éjszaka itt hemzsegnek a trollok, lejönnek a hegy lábáig - mondta Aliának, aztán szét nézett. Bár ezen a részen nem járt sokszor, meg mert volna esküdni rá, hogy több tucat kisebb-nagyobb barlang van elszórva a közelben, némelyekben kényelmesen elférnek mind ők, mind hátasaik.
Kósza az orrát szinte a földig nyomta, annyira erősen szimatolt. Nem sok idő tellett, és vakkantással jelezte, hogy talált egy barlangot. Aliára nézett.
- Ez megfelelő, bár lehet hogy négylábú társainkkal kicsit szűkösen leszünk - mondta, miután szemügyre vette a barlangot közelebbről.

Hamarosan meg is érkeztünk a hegylábhoz..és Gorzhak talált is megfelelő helyet,egy Barlangot.

-Szerintem is megfelelő lesz..-mosolyogtam,és Mellonról leszálltam.

Bár én inkább egy fa tetején szeretek idegen helyen aludni,de kivételesen én is beláttam,hogy ismeretlen vagyok errefelé,ahogy azt is ,hogy az Ork biztosan jobban ismeri a hegyeknek ezt a részét.
Én inkább az erdőt ismerem...de ha itt Trollok bukkanhatnak fel,akkor tényleg ésszerűbb a szemek elől eltünni..

-Biztosan elférünk mindannyian!De ahogy te találtál "szállást",így akkor az étel az én gondom lesz.-villantottam fel kedves mosolyomat.-Hamarosan visszatérek..-és leemeltem az ezüstrúnás íjamat a vállamról.-Pár perc és itt leszek..-ahogy kiejtettem a szavaim,máris futottam a gyér fák között..
-Mellon..maradj itt,Kicsikém!..hamarosan visszajövök..-üzentem gondolataimat a tigrisemnek,és tudtam nagyon jól,hogy bár nem annyira "boldog"az ötletemtől,de megteszi nekem,amit kérek tőle..nem nagyon szereti,ha nem vagyok a közelben..de azt is tudja,hogy a szavam mindig állom!..de ez már sok ideje így van..

Nem is tellik el sok idő,míg az elejtett zsákmányommal újra visszatérek a Barlanghoz,mi most az éjjeli szállásunként szolgál..
De ahogy a vacsorát kerítettem,arra is jó volt,hogy kicsit körbenézzek a környéken.

Amint újból a sziklavájathoz érek,ahol hagytam őket,egy érdekes mozzanatra lettem figyelmes..
..mintha valami mozogna a magslaton..bár a növények nem súgtak veszélyt,vagy más kellemetlen meglepetésről árulkodó jelet..de azért óvatosnak kell lennünk..
Ki tudja kik vagy mik járnak errefelé..mert,ha Trollok járhatnak erre,akkor más lények is "lakhatnak"a közelben..

-A vacsi hamarosan kész lesz....-biccentettem kedvesen Gorzhak felé,és az elejtett nyulakat az előkészítés után ,nyársra is tűztem..már csak tűzet kellene rakni,és ahogy kis gallygyűjtés után ,igyekeztem lángra lobbantani a fadarabokat.
De ahogy a tűzszerszámmal próbálkoztam...valamit hallok a távolban.
...aztán arra  figyelek,hogy a "Kicsikém" érez valamit,mert bár nem mordult,de a fejét abba az irányba emeli ahonnan én is vélem a hang forrását..

..hirtelen az orkra nézek,hátha íő is hallja azt amit mi..vagy csak a fáradtságtól képzelődöm??...
-Te is hallod?-és pillantok kérdőn a férfire..

Gorzhak halványan visszamosolygott és Ő is leszállt Kószáról. Nyújtózott egyet, hogy kissé elgémberedett tagjai ne görcsöljenek be. Ha belegondolt, egész késő délutántól mostanáig ültek hátasaikon. Aliára nézett. Ő nem zavartatta magát, ugyanolyan frissnek tűnt, mint mikor elindultak. Gorzhak újabb tisztelettel nézett rá.
- Vigyázz a trollokkal - tette hozzá, bár csak mellékesen. Volt egy olyan érzése, hogy ez a nő tud vigyázni magára. Ahogy elszáguldott, a tigris ott maradt velük. Gorzhak nem akarta megközelíteni és Kósza bundájába is belemarkolt, mikor a farkas rámordult a nagymacskára. Nem akarta magára haragítani sem az állatot, sem lovasát.
Vajon hogy szerezte? - tette fel magának a kérdést. Még nem látott senkit megüni egy weritet, úgy döntött kikérdezi róla, ha visszatért. Ő addig leterítette a bundáját a barlang kövére, majd leoldotta hátitáskájáról a tölgyből faragott tálka, amibe általában inni ad Kószának. Most inkább a farkas szájába öntötte a vizet, aztán a tálba is öntött és kicsit előrébb tolta, a tigrisnek. Remélte elfogadja.
Kisvártatva Alia visszatért a zsákmánnyal, hatékony vadász lehet, ha ilyen gyorsan végzett.
Alia már a tüzet csiholta, mikor Kósza és a tigris fülelni kezdtek. Gorzhak erősen koncentrált és hallotta is, de nem tudta hova tenni.
- Igen, jobb ha résen vagyunk. Viselkedj természetesen - monta neki, a hangja nyugodt volt és pipára gyújtott. Nem hitte, hogy az Otorux az, egy ilyen ritka zsákmány állat nem engedheti meg magának, hogy zajt csapjon. Ha trollok, akkor meg nem érdemes foglalkozni velük, nem hitte, hogy megtalálják őket. Ha mégis, nem ellenfelek a négyüknek.
Ahogy pöfékelt, úgy döntött, megkérdezi Aliától, amit korábban akart.
- Hogy szelidítetted meg a tigrised? - szólalt meg, mikor a nyulak már sültek.

Ahogy a nyuszik màr a nyàrson forogtak,lett egy kis idö a lazitàsra..
Amint Mellon leheveredett a fal mellett,én is hozzàdölve nyújtottam ki a tagjaimat..
A barlang elég hüvös volt,és csak a tüz aprò fénye s melege volt..de mégsem fàztam,mert a tigrisem bundàjàba furtam magam,és onnan hallgattam a férfi szavait..

-A tigrisemet nem szelidìtettem meg..a Baràtom.
..megmentettem az életét...és Ö meg szàmtalanszor az enyém.-simìtottam meg a Kicsikémet.-..talàn furcsànak tartod ezt a kapcsolatunkat,bàr nagyon jòl értek az àllatok nyelvén,ahogy a növényekén..de a Tigriském a legjobb Baràtom..nem hat rà semmilyen màgia,de ha màsként is lenne,akkor sem idomìtanàm!Ahhoz jobban Tisztelem s Becsülöm,hogy elvegyem akaratàt,vagy személyiségét-mondtam hatàrozottan ,de arcomon làthatta,hogy mennyire szeretettel beszélek ròla,ahogy minden szavam tiszteletet sugàrzott.-kis szünet utàn folytattam,csak megforgattam a nyàrsat..
[size=35]Mellon egy olyan Tàrs,kit sokan szeretnének,de aki tudja értékelni a Szabadsàgot,és a sajàt személyiséget,az tudja,hogy milyen különleges és csodàlatos àllat van vele..ahogy én is mindig "kérek"töle..s soha nem parancsolok!De amellett tudja Ö is,hogy bàrmit megteszek érte!-néztem az Ork férfire egy kedves mosollyal..de ez a mosoly nem kacér volt,hanem inkàbb öszinte ...mert nagyon szeretem Mellont,ahogy a màsik jobaràtomat is,aki most nincs itt velem,de attòl még a szìvemmel kedvelem..[/size]


[size=35]Gondolataimba merültem egy kis idöre,de aztàn hirtelen azon kapom magam,hogy elmeredtem a tüzet nézve...és mikor felemelem a tekintetem a férfire,kicsit zavarba is jövök,s azonnal a sült felé terelem a szòt...[/size]


[size=35]-Kész van!ehetünk!-s nyújtom felé ,jò étvàgyat kìvànva...és igy legalàbb az arcom pìrjét tudom leplezni,ahogy falatozni kezdek...[/size]

Gorzhak füstkarikákat fújt és a barlang tetejét bámulta, miközben hallgatta Alia válaszát, szemöldöke kicsit összeráncolódott, ahogy elgondolkozott a szavain. De hogy lépett kapcsolatba a tigrissel? Ilyen mélyen nem lehet csak úgy kapcsolódni egy állathoz. Hacsak... Mikor leesett neki, halkan felnevetett. Hallotta, hogy az elfek képesek a telepátiára, biztosan gondolatban kommunikált a nagymacskával. Aliára nézett, majd a tigrisre - Mellonra, mint kiderült.
- Hogy tartanám furcsának? - kérdezte és egy igazi, meleg mosolyt küldött felé. - Hiszen nekem is a legnagyobb kincsem Kósza - mondta és felnézett a mellette heverő állatra. Amaz felemelte a fejét és megnyalta társa arcát, Gorzhak pedig egyik karjával átölelte az állat nyakát.
- A falumban már nemzedékek óta léteznek Vonyítók. Egy hatalmas sámán, Dra'Nek volt az első, aki megszólította a Farkas szellemét és segítséget kért tőle, mikor népünk egy nehéz télen éhezett és a kihalás szélén állt. A gyermekek csontsoványak voltak, az öregek és gyengék pedig sorra hullottak. Ezért Dra'Nek egyezséget kötött a farkasokkal; azok Kiválasztanak maguknak egy orkot, akivel egy életre összekapcsolódnak. Együtt vadásznak, együtt vonulnak csatába, az orkok pedig cserébe gondoskodnak a kölykeikről, menedéket biztosítanak nekik. Amolyan... szerződés - mesélt Gorzhak és meglepődött. Rég beszélt egyszerre ennyit, de folytatta.
- Kósza kiválasztott engem, mintha megérintete volna a tudatomat. A nevet sem én adtam neki. Ez volt a neve mindig is, és Ő csak nekem mondta el. Valahogy. Különös volt - merengett és elmosolyodott az emlékre. Kósza az ölébe hajtotta a fejét és Ő önfeledten vakargatta az állat füle tövét.
- A lényeg annyi, hogy értem, milyen a kapcsolatotok. Te is... megérintetted az elméjét? - kérdezte tétován. Nem akart egyből rákérdezni a telepátiára, mert nem is volt biztos benne, hogy az a helyzet.

A sült nagyon finom volt,és miközben jóizűen falatoztam, kiváncsian hallgattam a beszédét a férfinek,és most sok mindent megtudtam róla,például azt is,hogy hasonló a Farkasával a kapcsolata,mint nekem Mellon..de mégis más..

Ahogy rákérdezett óvatosan a telepatikus képességekre,mit szerintem hallott már népemről,de talán még nem igazán tudta biztosra.. -a kedves érdeklődésére,csengő hangon felkacagom.

-Minden gondolatom hallja,ahogy én az Övét!...egy az elménk,mert bárhol vagyunk,megérezzük egymást..de ezek különleges dolgok..-mondtam határozottan,de a szavaim dallama egyáltalán nem csengett kioktatásként,hanem inkább egy kellemes beszélgetésnek.

Bár nem szoktam ennyit beszélni..de most még a pattogó tűz ,Mellon bundája közt megbújva lassan az álom is hatalmába kerít,és nagyokat pislogva nézem a lassan parázsba hajló tüzet..
A Tigrisem mellett teljes biztonságban érzem magam...mert tudom,hogy egy rezdülésemre is figyel..ahogy én is az övére.

De picit elringatott a Kicsikém szuszogása,ahogy hozzábújva süppedtem bele a hatalmas bundájába,bár nem akartam tiszteletlen lenni a Férfivel,de a fáradtság ellen nem tudtam mit tenni,és most már jócskán benne voltunk az éjjeli órákban..
..mert ahogy telnek az órák..
..az éjjeli állatok is nyugovóra térnek,hogy majd "helyet adjanak"a nappaliaknak..

Gorzhak bólintott, közben Ő is elvett egy nyulat és enni kezdett. Kósza evett, mielőtt elindultak, elejtett egy szép nagy szarvast a közeli erdőben, pár napig nem kellett ennie. De Gorzhak leszakított egy darab húst a nyúl combjáról és odaadta neki. A farkas boldogan lenyelte, aztán visszatette a fejét Gorzhak ölébe és elaludt.
Szóval tényleg telepátia. Különös lehet. Ő nem hallotta Kósza gondolatait, inkább csak... megérezte, mire gondolhat a farkas. Nem érzett féltékenységet. Úgy érezte, ennél közelebb nem kerülhet a farkashoz, így is jobban ismerte, mint saját magát. Gyöngéden simogatta az állat fejét, közben figyelte, ahogy Alia elszenderedik. Elmosolyodott, de Ő is fáradt volt. Kicsit kinyújtózott, fejét a farkas oldalán pihentette, ahogy hagyta, hogy az álom elragadja.

A nap nem sütött be erősen a barlangba, mégis érzékeltette a bentlakókkal, hogy bizony ideje felkelni. Korán volt még, az ég narancsvörös és halvány rózsaszín árnyalatokban pompázott, ahogy Gorzhak kilépett és nyújtózott egyet. Alia még aludt és Gorzhak nem akarta felkelteni, de nyomokat pillantott meg nem messze a barlangtól. Vagy azok nem nyomok voltak. Odament és leguggolt, vigyázva, nehogy belerondítson. A sok kő között, egy apró fűcsomó és földdarab között négy rendkívül halovány, de az avatott szemnek felismerhetű patanyom virított. Páros ujjú és hatalmas volt, hosszúkás és arányosan keskeny. Szarvas pata. Gorzhak gyöngéden megtapogatta az ujjaival. Az éjszaka folyamán került ide, több órás lehetett és már jelentősen halványodott, a szél nem egyszer végigsepert rajta. Felállt és visszasétált a barlanghoz.
- Alia, ébredj. Nyomokat találtam - mondta tisztes távolból, nehogy a tigris leharapja az arcát.

Arra ébredek,hogy a nevemen szólitanak..s mikor kinyitom a szemem,annyira pihenten ébredek,hogy még egy mosoly is ajkamra kúszik..

-Nyomok?..milyen nyomok??-ugrottam fel gyorsan.hogy én is megnézzem amit Gorzahk talált..
Néztem kíváncsian ,és ahogy elmondta.még nagyobb lelkesedéssel néztem a talajt..aztán a távolt fürkésztem,hogy talán nincs messze tőlünk..de csalódottan hajtottam le a fejem,mikor nem láttam semmit a messzeségben..

Közben Mellon is kikászálódott a Barlangból,és ahogy megsimogattam a pofiját,egy pici,kedves horkantást eresztett el..ahogy azt is hallottam,hogy a pocija kordult..

-Menjél vadászni,Kicsim!..éhes vagy,tudom-és megborzoltam a feje tetejét.
De amint elindult a fák közé,még visszanézett egy pillanatra a Farkasra..
-Menj csak nyugodtan!..nem lesz semmi baj..-üzentem neki-..menj csak Kicsikém!-aztán újra visszafordultam Gorzahk felé,és kíváncsian halgattam szavait..

Nem mondhattam ,hogy régóta ismerem a férfit,de biztos vagyok ,hogy jó nyomolvasó lehet..valahogy ezt biztosra veszem..

-Szerinted itt van a közelbe még?-néztem rá csillogó szemmel..

Azonnal a nyomokhoz vezette Aliát és elmondta, hogy egy nagytestű szarvastól származnak és több órája ott vannak. Hagyta, hogy a nő megvizsgálja a nyomokat, ahogy Ő tette. Kósza közben kikászálódott a tigris után a barlangból és álmosan pislogott társára, majd a farkasra, aki elnyargalt valahova. Gorzhak visszafordult Aliához.
- Biztos, hogy nincs. Úgy néz ki nem időzött itt el, csak elhaladt erre. Már árkon-bokron túl lehet, de legalább tudjuk, merrefelé vezetnek a nyomok - mondta komolyan. Intett Kószának, aki alaposan megszaglászta a nyomokat, majd felkapta a fejét és az orkra nézett, fejét oldalra billentve. Ismeretlen szag, tehát nagy az esélye, hogy ez egy Otorux volt. Bár lehetett valami más is, de ez tűnt a legvalószínűbbnek, hiába volt ritka állat.
- Legjobb lesz, ha tábort bontunk és azonnal indulunk. A tigrised úgyis megtalál, főleg ha az elmétek össze van kötve - mondta egy apró mosollyal, azzal visszasietett a barlangba, hogy összeszedje, amit kell. Íját felszerelte, kardját felcsatolta az övére és vizet öntött a parázsra.

A férfi szavaira bólintottam,hiszen Mellon megtalál,bárhol is vagyok.
Aztán én is összeszedtem az ijam s kardom,hogy indulásra kész legyek.
A fákat kérdeztem,hogy megmondják merre is mehetett a keresett szarvasunk..

-Észak felé mehetett..a fák súgták meg..-néztem rá kedvesen..
-Mehetünk..készen állok!-csillogó szemmel várakoztam,hogy elinduljunk...-Majd a Kicsikém utolér minket-bólintottam és alig vártam,hogy nyomába érjünk a csodás szarvasnak..nagyon izgatott voltam...és ez talán látszott is rajtam,de azért igyekeztem leplezni a túlzott türelmetlenségem,bár szerintem biztos kinevet engem Gorzhak...annyira lelkes vagyok..
De egy cseppet sem bánom!..eddig nem csalódtam a férfiben..állja a szavát mindenben!...

Gorzhak enyhén felvonta a szemöldökét.
A fákkal is tudnak... szót érteni?- kérdezte magától gondolatban, tétován; nem tudta, mi a helyes kifejezés. Valamint többes számot használt, feltételezve, hogy az erdei elfek mind képesek erre. De lehet, hogy Alia különleges ilyen téren. Közben elindultak abba az irányba, amerre az elf mondta, Kósza folyamatosan szaglászott.
A hegység északi oldalán rengeteg fenyő nőtt; mammutfenyők, vörösfenyők, lucfenyők, jegenyék alkották az erdős részt, örökké zölden tarkítva az egyébként többnyire kopasz hegységeket. A leghatalmasabbak már látszódtak is, és Kósza néha körbe-körbe haladt, majd újra megtalálta a szagot és ment tovább.
Sokáig nem szóltak egymáshoz, ezért Gorzhak úgy döntött, megtöri a csendet.
- Mi történt Mellonnal? Azt mondtad, megmentetted - mondta és felé fordult, ahogy baktattak lassan, de biztosan, egyre több fenyőtől körbevéve.